3459/2022. (X. 28.) AB végzés

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 6.Pf.25.687/2021/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Gyulai Törvényszék 6.Pf.25.687/2021/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Orosházi Járásbíróság 5.P.20.281/2019/151. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatására irányuló polgári perben megállapított tényállás szerint a felperesi pozícióban lévő indítványozó édesapának, valamint az alperes édesanyának 2008. április 18. napján lánygyermeke, 2010. december 13. napján fiúgyermeke és 2013. november 5. napján újabb lánygyermeke született. A felek a Szegedi Járásbíróságon 9.P.21.865/2015. szám alatt házasság felbontása iránt folyamatban lévő perükben a 2018. május 18. napján megtartott tárgyaláson a 193. számú, jegyzőkönyvbe foglalt végzéssel jóváhagyott egyezségben arról állapodtak meg, hogy idősebb lánygyermekük felett a kizárólagos szülői felügyeleti jogot az indítványozó apa gyakorolja, míg fiúgyermekük és fiatalabb lánygyermekük felett a szülők közös felügyeleti jogot gyakorolnak, azzal, hogy fiúgyermekük lakóhelye az indítványozó mindenkori lakóhelyével, fiatalabb lánygyermekük lakóhelye az anya lakóhelyével egyezik meg. A felek a gyermekek vonatkozásában a kapcsolattartás kérdésében is megállapodtak.

[3] Az indítványozó kereseti kérelmére eljáró Orosházi Járásbíróság 5.P.20.281/2019/151. számú, 2021. június 20. napján kelt ítéletével a Szegedi Járásbíróság végzésével jóváhagyott egyezséget megváltoztatta, oly módon, hogy a fiúgyermek és a fiatalabb lánygyermek feletti közös szülői felügyeleti jogot megszüntette, és a fiúgyermek felett a kizárólagos szülői felügyeleti jog gyakorlására az indítványozót, a lánygyermek feletti kizárólagos szülői felügyeleti jog gyakorlására az alperes édesanyát jogosította fel. A bíróság a Szegedi Járásbíróság végzését az indítványozó és a fiatalabb lánygyermek közötti kapcsolattartás kérdésében is kismértékben megváltoztatta, arra tekintettel, hogy a fiatalabb lánygyermek az egyezség jóváhagyását követően megkezdte általános iskolai tanulmányait.

[4] A mindkét fél fellebbezése alapján másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék 6.Pf.25.687/2021/16. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta, szükségesnek tartotta azonban a tényállás kiegészítését az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás adatai (így különösen az óvodai és iskolai vélemények, a tanúk vallomásai és a szakértői vélemény megállapításai), valamint a másodfokú eljárásban befogadott bizonyítékok alapján (Gyulai Törvényszék ítélete, Indokolás [42]–[61]). A Gyulai Törvényszék a tényállás kiegészítését követően megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a gyermekek vonatkozásában a közös szülői felügyelet megszüntetése és a fiúgyermek esetében az indítványozó, a lánygyermek esetében az alperes édesanya szülői felügyeletre való feljogosítása szolgálja a gyermekek legkedvezőbb testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. A Gyulai Törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban felhasznált szakértői vélemény aggálytalan (Indokolás [67]) és a szakértő a szükséges kompetenciával is rendelkezett (Indokolás [34]), az alperes édesanya engedélye nélkül készített kép- és hangfelvételek perbeli felhasználása pedig a jogszabályoknak megfelelt (Indokolás [70]). A Gyulai Törvényszék ítéletében azt is rögzítette, hogy helyesen járt el az Orosházi Járásbíróság akkor, amikor az eljárásban magánszakértői indítvány előterjesztésére nem adott lehetőséget (Indokolás [35]), a magánszakértői vélemény pedig utóbb okirati bizonyítéknak nevezve sem használható fel (Indokolás [39]). A másodfokú ítélet szerint a gyermekek ismételt meghallgatásának elmaradása pedig kifejezetten a gyermekek legjobb érdekét szolgáló módon történt (Indokolás [36]).

[5] 1.2. Ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát az indítványozó. A hiánypótlási eljárás keretében pontosított, egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panaszában az indítványozó megvalósulni látta az Alaptörvény XVI. cikk (2) és (3) bekezdése, a XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét, az alábbiak szerint.

[6] Az indítványozó kiemelte, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése alapján neki, mint szülőnek joga van megválasztani a gyermekének adandó nevelést, a XVI. cikk (3) bekezdése alapján pedig nem csupán jogosult, hanem köteles is a gyermekéről gondoskodni. Az indítványozó állítása szerint az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárást a gyermekek védelme érdekében indította, azonban a támadott bírói döntés ellehetetlenítette, hogy a lánygyermekének az Alaptörvényből fakadó védelmet biztosítani tudja. Az alkotmányjogi panasz szerint az eljáró bíróságok nem ismerték fel az Alaptörvény XVI. cikkének helyes tartalmát, ezért pedig a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenessé váltak.

[7] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét az indítványozó azért állítja, mert az eljáró bíróságok megfosztották őt a szakértői bizonyítás lehetőségétől (jóllehet a magánszakértői véleményben foglaltak perdöntő jelentőséggel bírtak), a támadott bírói döntések pedig e körben nem tartalmaznak az Alaptörvénynek megfelelő indokolást sem. Az ítéletek arra sem térnek ki, hogy az indítványozó bizonyítási indítványának elutasítását követően a bíróságok miért nem rendelték el hivatalból a szakértői bizonyítást. Az alkotmányjogi panasz azt is alaptörvény-ellenesnek tekinti, hogy a bíróságok a gyermekek ismételt meghallgatását is mellőzték, jóllehet az a jogvita megfelelő eldöntéséhez mellőzhetetlen lett volna. Az indítvány ugyancsak problematikusnak tartja, hogy a bíróságok több esetben tényként fogadtak el olyan alperesi állításokat, melyek minden alátámasztást nélkülöztek, ami pedig a fegyveregyenlőség elvének sérelmét valósította meg.

[8] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmére vonatkozóan indokolást nem tartalmaz.

[9] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[10] 2.1. A Gyulai Törvényszék 6.Pf.25.687/2021/16. számú ítélete tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel az ügy felpereseként saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.

[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Gyulai Törvényszék ítéletét 2022. február 7. napján vette át, a személyesen eljáró indítványozó pedig alkotmányjogi panaszát 2022. március 26. napján, határidőben terjesztette elő.

[12] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az Alaptörvény XVI. cikk (2) és (3) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz.

[13] 2.2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte esetén – abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés, illetőleg bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem tartalmaz indokolást, ekként az alkotmányjogi panasz ebben az elemében nem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja szerinti követelményét.

[14] 2.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.

[15] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XVI. cikk (2) és (3) bekezdése állított sérelmével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem fogalmaz meg, figyelemmel az Alkotmánybíróság megelőző gyakorlatára. Az Alkotmánybíróság a 9/2021. (III. 17.) AB határozatában már részletesen foglalkozott a XVI. cikk (1), (2) és (3) bekezdései egymáshoz való viszonyával, és megállapította, hogy „[a]z Alaptörvény XVI. cikk (1), (2) és (3) bekezdései egymással összefüggő egységet alkotnak, melynek középpontjában a gyermek legjobb érdeke áll, a XVI. cikk (1) bekezdésének megfelelően. […] a XVI. cikk (2) bekezdése szerinti szülői jogosultságok tartalmi korlátja a gyermek XVI. cikk (1) bekezdése szerinti legjobb érdeke” (Indokolás [66]). Mindez pedig egyben azt is jelenti, hogy valamely bírói döntés nem válhat alaptörvény-ellenessé pusztán azért, mert a bíróság a közös szülői felügyeletet megszünteti, illetőleg a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást korlátozza, a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos perek ugyanis éppen ezen kérdés bíróság általi vizsgálatára és eldöntésére irányulnak. Sérti azonban az Alaptörvény XVI. cikkét (mind a gyermek, mind pedig a szülő vonatkozásában), ha a bíróságok döntésük meghozatala során nem a gyermek legjobb érdekének messzemenő figyelembevételével járnak el.

[16] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban az Alkotmánybíróság feladata nem az, hogy az alkotmányjogi panasz alapját képező eljárás tény- és jogkérdéseit vizsgálja felül, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számonkérje a bíróságoktól {3309/2022. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [29]}. Az Alkotmánybíróság kiemeli: a Gyulai Törvényszék ítéletének meghozatala során mind eljárásjogi (így például a gyermekek ismételt meghallgatása), mind pedig tartalmi értelemben kifejezetten figyelemmel volt a gyermekek legjobb érdekére (lásd például a Gyulai Törvényszék ítéletének [36] bekezdését, vagy éppen [80]–[81] bekezdéseit), azaz felismerte az előtte folyamatban lévő ügy alapjogi vonatkozásait, döntését pedig az Alaptörvényben biztosított jogok tartalmára figyelemmel, az Alaptörvény 28. cikke által biztosított értelmezési tartomány keretein belül maradva hozta meg. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint önmagában az, hogy az indítványozó a szülői felügyeleti jog kérdésében hozott bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megalapozására nem elegendő {legutóbb hasonlóan például: 3316/2021. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [14]}.

[17] Mindezen szempontok miatt az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XVI. cikk (2) és (3) bekezdésével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem veti fel.

[18] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben sem fogalmaz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, figyelemmel az Alkotmánybíróság korábbi, mindenekelőtt a 7/2013. (III. 1.) AB határozatára visszavezethető gyakorlatára. Az Alkotmánybíróságnak ezért az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben is azt kellett értékelnie, hogy az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján felmerül-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye.

[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből az fakad, hogy a bíróság döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően köteles számot adni, ugyanakkor azonban az indokolási kötelezettségből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, és különösen nem következik az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {lásd például: 3309/2022. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [26]}. Jelen esetben, az indítványozó álláspontjával ellentétben, a Gyulai Törvényszék ítéletében egyértelműen indokát adta annak, hogy a magánszakértői vélemény figyelembevétele miért nem lehetséges (Indokolás [35] és [39]), valamely eljárási cselekményről történő hivatalbóli (azaz az eljáró bíróság saját meggyőződésén, és nem pedig a peres felek eljárásjogi törvényeknek megfelelően előterjesztett indítványán alapuló) döntés elmaradása pedig annak szubjektív természete miatt ugyancsak nem vetheti fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét.

[20] Az egyes bizonyítási cselekmények elmaradásával, a fegyveregyenlőség elvének állított sérelmével, illetőleg a tényállás megállapításával kapcsolatos indítványozói érveléssel összefüggésben pedig az Alkotmánybíróság az alábbiakat emeli ki.

[21] Az Alkotmánybíróság hatásköre az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása során a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik, és nem terjed ki a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, különben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy az indokolásban megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket. A tényállás megállapítása, a bizonyítás, valamint a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {lásd például: 3516/2021. (XII. 13.) AB határozat, Indokolás [48]}. Márpedig jelen esetben az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét kifejezetten olyan tényállás-megállapítási, bizonyítási és bizonyíték-értékelési kérdések alapján állította, melyek megítélése az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe {lásd például: 3095/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [26]}.

[22] Az Alkotmánybíróság mindezek miatt arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben sem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

[23] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadási feltételek egyikét sem, és ekként nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2022. október 25.

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/882/2022.