3257/2021. (VI. 11.) AB végzés
3257/2021. (VI. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2021.06.11.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.X.10021/2020/8. számú részítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszát a Kúria Mfv.X.10021/2020/8. számú részítéletével szemben terjesztette elő, és kérte a kúriai ítélet, valamint az annak alapjául szolgáló Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.360/2019/17. számú részítélete, illetve Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.305/2017/75. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó ezen túlmenően alkotmányjogi panaszát „az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján, a 26. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel” kiterjesztette a 2012. július 1-jétől hatályos 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 20. § (2)–(4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és ex tunc hatályú megsemmisítésére.
[2] Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy mint főiskolai tanár közalkalmazotti jogviszonyának jogellenes megszüntetése, valamint túlmunkadíj, továbbá a közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatban keletkezett okiratok érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztett elő munkáltatójával, az alperesi egyetemmel szemben. Az első fokon eljáró Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.305/2017/75. számú részítéletében a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, valamint a kollégiumi éjszakai felügyeletért járó juttatás tárgyában előterjesztett keresetet elutasította. Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.360/2019/17. számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta (a korábbi közalkalmazotti jogviszony 2011. december 20-i megállapodással történő megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és e körben a pert megszüntette). Ezt meghaladóan (a 2012. január 2-i megbízási szerződés és a 2012. április 1-i kinevezés semmisségének megállapítása, valamint a kollégiumi éjszakai felügyeletért járó juttatás tárgyában) az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Mfv.X.10021/2020/8. számú részítéletével a másodfokú részítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
[3] Az indítványozó állítása szerint a támadott bírói döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát sértik. Általános jelleggel kifogásolta, hogy az ügyében hozott bírói döntések a bíróságok hibás jogértelmezésen, téves tényálláson alapultak. Az ítéletek szerinte egymásnak ellentmondanak, hibás, okszerűtlen és jogszerűtlen következtetéseket tartalmaznak. Állította, hogy a támadott ítéletek „[e]ljárási szintenként megfenyegetett bíróságvezető-perbíró szándékolt hibás jogértelmezésére, tudatosan, jogbeli,-ténybeli tévedésre épített eljárások” eredményeként születtek meg. Kifogásolta, hogy bizonyítási indítványainak a bíróságok nem adtak helyt, tanúk meghallgatásáról a bíróság nem értesítette, a meghallgatott tanúkhoz nem tudott kérdést intézni, a tanuk vallomása nem egyezett meg, az ellentmondó tanúvallomásoknak a bíróság nem tulajdonított jelentőséget. Minderre figyelemmel az indítványozó a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem érvényesülését hiányolta általánosságban a bírói döntések kapcsán.
[4] Az indítványozó állította továbbá, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését sértő módon „visszamenőleges hatályú jogalkalmazással megfosztották […] az alapvető jogorvoslathoz való jogának gyakorlásától”, amikor a fellebbezése, felülvizsgálati kérelme elbírálására „a későbbi időbeli hatály miatt törvényesen nem is alkalmazható […] Mt.-re alapított jogszabály-joggyakorlati-visszaható hatállyal került sor”. Az indítványozó ennek kapcsán kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok nem állapították meg a régi Mt. 74. § (1)–(2) bekezdésére is figyelemmel a főiskolai tanári közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének jogellenességét, s a munkáltatói jog gyakorlására nem jogosulttól származó ezen intézkedést nem nyilvánították semmisnek. Ezzel összefüggésben az indítványozó az alkotmányjogi panaszát „az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján, a 26. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel” kiterjesztette az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre, amit szerinte a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 74. § (2) bekezdése helyett alkalmaztak a bíróságok. Az indítványozó szerint „a kizárólagos munkáltatói jogkör (7) évvel későbbi, illetve időkorlát nélküli jóváhagyás és a jogosulatlanul eljárónak a kötelező törvényei előírásokba ütköző intézkedés (7) évvel későbbi, jogosulti nyilatkozatot mellőző jóváhagyhatóság” sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés jogállamiság elvéből levezetett visszaható hatály tilalmát.
[5] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[6] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett kúriai döntéssel zárult perben felperes volt, számára a Kúria részítélete hátrányos döntésként értékelhető, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A természetes személy ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[7] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben benyújtott panaszában (a Kúria részítéletét 2020. szeptember 4-én elektronikus úton kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének, az indítványozó az alkotmányjogi panaszát 2020. szeptember 24-én terjesztette elő) rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai részítéletet támadta.
[8] 2.1. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható. Az indítványban megjelölt B) cikk (1) bekezdésére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz {pl. 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]–[91]; 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a visszaható hatály tilalmának sérelmét állította a támadott bírói döntések kapcsán.
[9] 2.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[10] Az indítványozó a támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állította, mert szerinte a támadott bírói döntések nem megfelelő jogértelmezésen, téves tényálláson alapulnak, egymásnak ellentmondanak, hibás, okszerűtlen és jogszerűtlen következtetéseket tartalmaznak, és kifogásolta a bíróság bizonyítási eljárását. Minderre figyelemmel az indítványozó a bírói döntések kapcsán általánosságban a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem érvényesülését hiányolta.
[11] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hivatkozik arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntések alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírói döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság rámutatott már arra, hogy „[a] bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe”. „Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna […].” {Ld. először: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]} Az Alaptörvénynek az indítványozó által felhívott XXVIII. cikk (1) bekezdése a jelen ügyben sem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.
[12] Az indítványozó állította továbbá, hogy a támadott bírói döntések sértették a jogorvoslathoz való jogát, ezért azokat az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe ütközőnek tartotta. Az Alkotmánybíróság jogorvoslathoz való jog vonatkozásában állandó gyakorlattal rendelkezik, legutóbb a 3304/2020. (VII. 24.) AB határozatában rögzítette összefoglaló jelleggel: „Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében követelmény a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítása {35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]}. […] További követelményként határozta meg az Alkotmánybíróság a jogorvoslat ténylegességét, vagyis azt, hogy a jogorvoslati fórum képes legyen a jogsérelem orvoslására, amelynek értelmében egyrészt követelmény, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét ne gátolják jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljeskörűsége, illetve korlátozottsága {2/2013. (I. 23.) AB határozat, Indokolás [35], [37]; 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [82]}.” (Indokolás [38]–[39]) A jelen ügy kapcsán nem merült fel, hogy az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége ne lett volna biztosított, illetve a jogorvoslat korlátozott lett volna. Felülvizsgálati kérelem alapján, a vonatkozó eljárási szabályok szerint járt el a Kúria, a felülvizsgálati eljárást lezáró részítéletével indokolt döntést hozott. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás sem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.
[13] Az indítványozó állította továbbá, hogy az eljáró bíróságok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, a visszamenőleges hatály tilalmába ütköző módon az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdését alkalmazták az ügyében, és nem a régi Mt. 74. § (2) bekezdését, s ezáltal indokolatlan sérelmet okoztak számára. Szerinte az eljáró bíróságoknak a régi Mt. alapján meg kellett volna állapítaniuk jogviszonya megszüntetésének semmisségét. Ennek kapcsán az indítványozó az alkotmányjogi panaszát „az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján, a 26. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel” kiterjesztette az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre. Az indítványozó állításától eltérően ugyanakkor a támadott bírói döntésekből megállapítható, hogy a bíróságok indokoltan alkalmazták az Mt. és a régi Mt. szabályait az ügyében. Az eljáró bíróságok rögzítették, hogy az indítványozó a 2017. március 17-én érkezett beadványában módosította a keresetét úgy, hogy a 2011. december 20-i megállapodás semmisségére (jogellenességére) alapítottan 8 havi felmentési időre járó juttatás megfizetésére is kérte kötelezni az alperes munkáltatót. Az indítványozó 2017. március 17-én előterjesztett keresete így a semmisség jogkövetkezményeinek megállapítása tárgyában elkésettnek minősült. Erre hivatkozva szüntette meg e vonatkozásban a másodfokú bíróság a pert, s helyezte hatályon kívül e részében az elsőfokú bíróság ítéletét, a Kúria pedig hatályában fenntartotta a másodfokú ítéletet. Kizárólag az indítványozó újabb, 2012. május 1-jei hatállyal kapott közalkalmazotti kinevezése kapcsán, e jogviszonynak az indítványozó és az alperesi munkáltató 2014. augusztus 31-i közös megegyezéssel történő megszüntetését érintően alkalmazták az eljáró bíróságok az Mt. rendelkezéseit, amikor már az Mt. volt hatályban.
[14] Az indítványozó állításától eltérően tehát az eljáró bíróságok nem fűztek az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdéséhez olyan jogértelmezést, mely az indítványozó számára az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, a visszamenőleges hatály tilalmába ütköző sérelmet okozott volna, s maguk az Mt.-nek e rendelkezései sem okozhattak a 2014. augusztus 31-i megállapodás összefüggésében ilyen sérelmet a számára. Ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét indítvány alapján az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás sem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.
[15] 3. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2021. június 1.
|
Dr. Handó Tünde s. k., |
|
|
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró |
|
|
|
|
Dr. Handó Tünde s. k., |
Dr. Handó Tünde s. k., |
Dr. Handó Tünde s. k., |
tanácsvezető alkotmánybíró |
tanácsvezető alkotmánybíró |
tanácsvezető alkotmánybíró |
az aláírásban akadályozott |
az aláírásban akadályozott |
az aláírásban akadályozott |
dr. Pokol Béla |
dr. Schanda Balázs |
dr. Szalay Péter |
alkotmánybíró helyett |
alkotmánybíró helyett |
alkotmánybíró helyett |
|
|
|
|
Dr. Handó Tünde s. k., |
|
|
tanácsvezető alkotmánybíró |
|
|
az aláírásban akadályozott |
|
|
dr. Szívós Mária |
|
|
alkotmánybíró helyett |
|
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1622/2020.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás