3425/2020. (XI. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2020.11.26.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.384/2019/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Cserhalmi Tamás ügyvéd) eljáró indítványozó alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Kfv.I.35.384/2019/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény 25. cikk (2)–(3) bekezdései, 28. cikke, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással kérte.

[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2016-ban indítványozónál lefolytatott, valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozó utólagos ellenőrzése következtében, 4311203816 iktatószámú határozatával társasági adó (a továbbiakban: tao), általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) és szakképzési hozzájárulás adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és kötelezte indítványozót késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére is.

[3] A másodfokon eljáró Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) 2233958117. iktatószámú határozatával helyben hagyta az első fokú adóhatóság döntését. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: KMB) 11.K27.133/2019/10. számú ítéletével indítványozó keresetét elutasította. Az ügyben eljáró Kúria végül Kfv.I.35.384/2019/12. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, indokolásbéli módosítással, amely indítványozó fennálló adótartozása esedékességének és nyilvántartásának kérdéskörét érintette.

[4] 2. A Kúria döntésének indítványban megjelölt alaptörvény-ellenességét az indítványozó annak hiányosságával magyarázta a következők szerint. Az indítványozó szerint a Kúria döntésének indokolásában nem tért ki a felülvizsgálati kérelemben foglalt és egyben az ügy érdemi megítélése szempontjából központi kérdésre: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 20. § (1) bekezdésének és 6. melléklete E) pontjának helyes értelmezésére. Az indítványozó álláspontja szerint a közigazgatási jogvita fair lezárása [vesd össze: az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése] nem valósult meg, mert a Kúria a fenti értelmezést kihagyta a döntéséből. A fair eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése] elsősorban azért sérült az indítvány szerint, mert a Kúria nem tartotta magát sem a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 2. § (1)–(2) és (4) bekezdéseiben, valamint 86. §-ában foglaltakhoz, sem pedig a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 346. § (4)–(5) bekezdéseiben foglaltakhoz. Sérült másodsorban a fair eljáráshoz való jog amiatt is, mert a bíróság a Tao tv. fenti rendelkezései tekintetében nem merítette ki a felülvizsgálati kérelmet. Az indítvány az eljárási törvények állított sérelmével összefüggésben állította, hogy a Kúria nem tartotta magát a bírói ítélet indokolási kötelezettségéhez (vesd össze: indítvány 5. oldal) és ezért sérül a „tisztességes eljáráshoz való jog követelménye”. Végül az indítvány szerint a Kúria jelen panasszal támadott Kfv.I.35.384/2019/12. számú ítélete ellentétes a Kúria korábban, indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadása tárgyában született Kfv.I.35.384/2019/2. számú végzésével, hiszen éppen az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata céljából fogadta be a Kúria a felülvizsgálati kérelmet, ám végül nem minden jogszabálysértést (konkrétan a Tao tv. vitatott rendelkezéseinek alkalmazását) vizsgált.

[5] Az indítvány fentieken túl, azonos indokok alapján, az Alaptörvény 25. cikk (2)–(3) bekezdései, valamint 28. cikkének sérelmét is állította.

[6] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, amelynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelményeknek.

[7] 3.1. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt. A főtitkári hiánypótlási felhívásra is határidőben nyújtotta be válaszát. A rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítélet az eljárást befejező döntés, így alkotmányjogi panasszal támadható. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége – mivel a támadott ítélettel lezárt közigazgatási per felperese volt – fennáll.

[8] 3.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, nem tartalmaz ugyanis az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény 25. cikke és 28. cikke sem {lásd például: 3283/2020. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [9]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [31]}, így azokra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozóknak nincs lehetősége. A panasz tehát ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt feltételnek.

[9] 3.3. A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek részben tesz eleget a következők szerint. Tartalmazza: a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (a Kúria döntésének hiányossága alapvető jogának sérelmét okozta), az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Kfv.I.35.384/2019/12. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdése]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés az indítványozó álláspontja szerint miért ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével; f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt a másodfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal.

[10] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság jelen döntésében is hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárás és nem a bírósági felülvizsgálat vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét {3081/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [8]; 3010/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}, így a bírósági eljárás fair jellegével összefüggésben a XXIV. cikkre nem alapítható alkotmányjogi panasz. Erre tekintettel az alkotmányjogi panasz a XXIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak.

[11] 4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az egyéb törvényi feltételeknek megfelelő alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre utaljon. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét amiatt állította, mert a Kúria nem merítette ki a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat, nem adott – a jövőre néző – iránymutatást a Tao tv. 20. § (1) bekezdésének és 6. melléklete E) pontjának értelmezésével kapcsolatban.

[12] Az Alkotmánybíróságnak részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése indokolt döntéshez fűződő jog tartalmát érintően {lásd például: 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [46]–[51]}. Következetes gyakorlatából az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéssel összefüggésben, jelen ügyre vonatkozva kiemeli a következőket: „Az Alkotmánybíróság tehát a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének a teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Ehhez képest az Alkotmánybíróság által vizsgált, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata.”{Lásd: 7/2013. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [24]; 3305/2017. (XI. 24.) AB határozat, Indokolás [33]}

[13] Tekintettel arra, hogy az indítványozó a bírói döntés hiányossága és az indokolási kötelezettség elvének megszegése miatt állította az Alaptörvény XXVIII. cikkében deklarált fair eljáráshoz való jog sérelmét, az Alkotmánybíróság felidézi az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének részét képező indokolt bírói döntéshez való jog lényegét. Az Alkotmánybíróság ugyanis ezzel összefüggésben azt az alkotmányos követelményt támasztotta a bíróságokkal szemben, hogy azok „a döntéseik alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel mutassák be”, fenntartva, hogy az egyedi ügy összes körülményének függvénye, mikor kellően részletes az indokolás. Ez egyfelől nem jelenti azt, hogy a bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné, az azonban feltétlen elvárás, hogy a bíróság az ügy lényegi részeit a szükséges alapossággal vizsgálja meg, és erről a vizsgálatáról a határozatának indokolásában is adjon számot {lásd mindehhez: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [31]}.

[14] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet részletes és a felülvizsgálati kérelem egyes elemeit érintő indokolást tartalmaz-e. Elöljáróban az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben emlékeztet korábbi megállapítására, miszerint „[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata.” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}

[15] A Tao tv. 20. § (1) bekezdés a) pontja a közhasznú szervezetnek nem minősülő alapítványokra, közalapítványokra, egyesületekre (ide nem értve az országos érdekképviseleti szervezetet), köztestületekre, továbbá a lakásszövetkezetekre vonatkozó adómentességi szabályt tartalmaz. Az ebben nevesített bevétel meghatározásához a Tao tv. 6. számú melléklet E) fejezet I. pontját kell alkalmazni, e szerint ugyanis a közhasznú tevékenységből származó bevétel azon része mentesül az adófizetési kötelezettség alól, amely a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött szerződés alapján folytatott tevékenységből származik. A KMB ítéletének indokolásában számot adott az indítványozó által folytatott vállalkozási tevékenység meghatározásáról (lásd: KMB ítélete 14. oldal). A Kúria ítéletének indokolásában (7. oldal első bekezdése) a Kp. 115. § (2) bekezdése, 108. § (1) bekezdése, valamint 120. § (5) bekezdése alapján – a felülvizsgálati kérelem terjedelmét vizsgálva – arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó (felülvizsgálati kérelmében) a vállalkozási tevékenység meghatározására vonatkozó kereset elutasítását eredményező indokolást nem támadta. Ezért a Kúria ítélete indokolásának 7. oldal első bekezdésében megállapította, hogy az indítványozó „teljes bevétele vállalkozási tevékenységből származik, és a szerződő partnerek okán annak csak egy része nem tartozik a tao alapba”.

[16] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indokolási kötelezettség megsértése nem merül fel, mivel a Kúria az indítványozónak az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit – a felülvizsgálati kérelem keretein belül – megvizsgálta és ennek értékeléséről számot adott. A Kúria ítéletében – bár expressis verbis nem jelölte meg a Tao tv. indítványozó által hiányolt 20. § (1) bekezdés a) pontját, valamint 6. számú melléklete E) fejezet I. pontját – kitért arra, hogy a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) ügyben történő alkalmazhatóságára vonatkozó kereset elutasítását a felülvizsgálati kérelem nem támadta. A Kúria e hivatkozást éppen a Tao tv. ügyben történt alkalmazásával tette a contrario értelmezve, amikor arra a következtésre jutott ítéletének indokolásában, hogy „Tao tv. rendelkezéseivel szemben a Civil tv. rendelkezései nem alkalmazhatóak” [kúriai ítélet 7. oldal első bekezdése].

[17] Mindezeken túl az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}

[18] Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntés érvelését tévesnek tartja, nem alkotmányossági kérdés, és nem ad alapot a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megállapíthatóságára.

[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a Kúria korábban a támadott döntéssel ellentétesen határozott a felülvizsgálati kérelem befogadása tárgyában. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: „A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok, kiemelten a Kúria feladata, ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. […] Az alaptörvény-ellenesnek vélt bírói döntésnek közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie, nem pedig azáltal, hogy eltér bíróságok más ügyekben hozott döntéseitől.” {3065/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [12]–[13]}

[20] Összefoglalva: jelen ügyben érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel. A Kúria a támadott ítéletét kétséget kizáróan megindokolta: megjelölte, hogy döntését mely anyagi és eljárási rendelkezésekre alapította, indokolással támasztotta alá a jogerős ítéletet hatályában fenntartó döntését, megjelölte továbbá, hogy mely kérdésben látta szükségesnek módosítani/kiegészíteni, utóbbit az ügyre vonatkozó jogszabály hivatkozással indokolta.

[21] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság szerint az indítvány nem teljesíti az Abtv. 29. §-ában írt feltételt, ezért annak befogadására és érdemi vizsgálatára nincs mód.

[22] 5. Mivel a kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felelt meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának és az 52. § (1b) bekezdés b) pontjának, illetve a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2020. november 10.

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Dienes-Oehm Egon

dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

dr. Salamon László

alkotmánybíró helyett

előadó alkotmánybíró helyett

alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Szabó Marcel

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1077/2020.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek