3187/2020. (V. 27.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2020.05.27.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.28.260/2018/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó, személyesen eljárva, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.28.260/2018/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével.

[2] 2. Az indítványozó 2003 óta 1/1 arányban tulajdonosa egy 924 m² alapterületű, kivett beépítetlen ingatlannak. Az indítványozó telekadó bevallása a város jegyzőjéhez (elsőfokú adóhatóság) – egy 2015. évi felhívásra válaszul – 2015. augusztus 16. napján érkezett be. A bevallásban az adatok hiányosan kerültek feltüntetésre. A bevallás alapján az elsőfokú adóhatóság meghozta a határozatát, melyet az indítványozó megfellebbezett. A fellebbezés alapján az elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben módosította határozatát oly módon, hogy a 2012–2017 évre kivetett adó törlésének elrendelésével egyidejűleg felhívta az indítványozót, hogy a telekadó bevallását javítva nyújtsa be. A javított telekadó bevallása az indítványozónak az elsőfokú adóhatósághoz 2017. szeptember 12-én érkezett meg. Az elsőfokú adóhatóság megállapításait a 2/8716-3/2017. számú határozatban realizálta, mely határozatot indítványozó megfellebbezett. A Pest Megyei Kormányhivatal a 2/8716-3/2017. számú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot – az ellenőrzési eljárás lefolytatásának hiánya miatt – új eljárásra utasította.

[3] Az elsőfokú adóhatóság megállapításait a 2/390-4/2018. számú határozatban realizálta, melyben 2012–2017 évekre telekadó hiányt állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot nem állapított meg, valamint 2018. június 1. napjától az indítványozót mentesítette a telekadó fizetési kötelezettség alól és 2018. június 30. napjával telekadó fizetési kötelezettségét megszüntette.

[4] A fellebbezés folytán másodfokon eljáró Pest Megyei Kormányhivatal a PE/040/02142-4/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a rendelkező részben foglalt „2018. 06. 30. napjával telekadó fizetési kötelezettség megszüntetem” szövegrészt törölte, egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit változatlanul hatályában fenntartotta.

[5] Az indítványozó keresetet terjesztett elő a Pest Megyei Kormányhivatal határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal történő felülvizsgálata iránt. Keresetében hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. §-ban rögzített jóhiszeműség elvére, az Ákr. 4. §-ban rögzített hatékonyság elvére, a 6. §-ban rögzített jóhiszeműség és bizalmi elvre. Hivatkozott továbbá az Ákr. 63–64. §-ban rögzített ügyfél-nyilatkozat kiemelt szerepére. Előadta, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal határozata valótlan tényállítások alapján téves tényállást tartalmaz és jogszabálysértő. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatokkal az elsőfokú adóhatóság által rendelkezésre bocsátott több mint 3 éve telekadó bevallásban közölt állapot ellentétes.

[6] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 15.K.28.260/2018/13. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította.

[7] 3. Az indítványozó e bírósági ítélet ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz. Véleménye szerint az ítélet ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, erre tekintettel kérte az ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. A panaszindítványban és annak a főtitkári hiánypótlási felhívást követő kiegészítésében az indítványozó a következőkre hivatkozott. Álláspontja szerint a bírói döntés azért alaptörvény-ellenes, mert érdemi vizsgálat nélkül helyben hagyta a közigazgatási hatóság döntését annak ellenére, hogy az – álláspontja szerint – hibás ingatlan- és adónyilvántartásra hivatkozott.
Az I–II. fokú határozat tényállásai valótlanok, jogszabályi hivatkozásai tévesek. Az eljáró hatóságok, illetve a bíróság eljárása és döntése mindezeken felül azért is sérti az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdését, mert nem tisztességes módon, kétszeresen adóztatva ugyanazt az adóalanyt és nem észszerű határidőben, hanem 5 évre visszamenőleg, a 3 éve bejelentett adat figyelmen kívül hagyásával intézkedtek, valótlan tényállás alapján. Az indítványozó – a bírósági keresetéhez hasonlóan – az indítványában is hivatkozott az Ákr. 2. §-ban rögzített jóhiszeműség elvére, az Ákr. 4. §-ban rögzített hatékonyság elvére, a 6. §-ban rögzített jóhiszeműség és bizalmi elvre. Ugyancsak hivatkozott az Ákr. 63–64. §-ban rögzített ügyfél-nyilatkozat kiemelt szerepére.

[8] 4. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra, azaz megfelel-e befogadási feltételeknek. Ennek alapján a következő megállapításokra jutott.

[9] 4.1. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírósági döntést követő 60 napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvénynek az indítványozó véleménye szerint megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]. Az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].

[10] 4.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. „E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {lásd pl.: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik” {lásd legutóbb: 3329/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [10]}.

[11] A testület gyakorlata következetes abban, hogy „[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel” {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. „Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.” {3137/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9]; lásd legutóbb például: 3006/2018. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [22]}

[12] „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. […]

A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; lásd legutóbb például: 3006/2018. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [22]} A „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]; egyik legutóbbi megerősítő döntés például: 3329/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [11]}.

[13] Azok az érvek, amelyeket az indítványozó a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés] kapcsolatban előadott, nem felelnek meg az Abtv. 29. §-ának, mert nem vetik fel annak a kételyét, hogy az alternatív feltételek valamelyike teljesülne.

[14] Az indítványozó lényegében azt sérelmezi, hogy pervesztes lett, ennek orvoslása érdekében nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amelyben tartalmilag a bíróság és az eljáró hatóságok ténymegállapítási tevékenységét támadja, érvelése pedig részben az ítélet tartalmi kritikáját, részben az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel, a bizonyítékok értékelésével és különböző szakjogi szabályok értelmezésével kapcsolatos kritikákat foglal magában; valójában tehát törvényességi felülbírálatot kér az Alkotmánybíróságtól, a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése azonban a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés.

[15] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.28.260/2018/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, visszautasította.

Budapest, 2020. május 12.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Handó Tünde

dr. Pokol Béla

dr. Schanda Balázs

alkotmánybíró helyett

előadó alkotmánybíró helyett

alkotmánybíró helyett

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Szívós Mária

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1598/2019.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek