3162/2020. (V. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2020.05.21.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.455/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Rácz Tünde Réka ügyvéd) eljáró természetes személy indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.455/2019/2. számú végzése, illetőleg a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.847/2018/17. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárás során megállapított tényállás szerint az indítványozó mezőgazdasági támogatás iránti kérelmét a Magyar Államkincstár megismételt eljárásban elutasította, és egyben a határozatban meghatározott 12 022 586 Ft összeg erejéig kizárta a támogatásból azzal, hogy ezen összeg a jövőben megállapításra kerülő támogatások összegéből kerül majd levonásra. Az indítványozó fellebbezése nyomán másodfokon eljáró agrárminiszter az elsőfokú határozatot helyben hagyta. A határozattal szemben az indítványozó kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben elsődlegesen a közigazgatási határozat megsemmisítését és új eljárás elrendelését, másodlagosan pedig a határozat akként történő megváltoztatását kérte, hogy vele szemben szankció ne kerüljön megállapításra. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.847/2018/17. számú ítéletével a keresetet elutasította, ugyanis a bíróság megítélése szerint a hatóságok a tényállást megfelelő módon feltárták és a támadott határozat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) által előírt indokolási kötelezettségnek megfelelően eleget téve, kellő részletességgel fejti ki a döntés indokát, a döntés tekintetében pedig olyan jogszabálysértés nem állapítható meg, amely megalapozta volna a határozat megsemmisítését vagy megváltoztatását.

[3] 1.2. Az ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv másodfokú határozatának oly módon történő megváltoztatását kérte, hogy a támogatási kérelem elutasításának változatlanul hagyása mellett a kizárásra vonatkozó részt mellőzze, míg másodlagosan azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. A Kúria Kvf.IV.35.455/2019/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta. A Kúria végzése szerint az indítványozó által hivatkozott 5/2017. (III. 10.) AB határozat a jelen ügy tényállásától eltérő, a Kúria következetes gyakorlata szerint pedig az ügyintézési határidő túllépése csak akkor minősül az ügy érdemét érintő eljárási szabálysértésnek, ha kifejezetten a határidő után hatályba lépő jogszabályi rendelkezés alkalmazása miatt keletkezik az ügyfélre nézve olyan hátrányt okozó körülmény, amely határidőben történő eljárás esetén az ő vonatkozásában nem állt volna fenn. Az indítványozó további érveivel kapcsolatosan a Kúria úgy foglalt állást, hogy az ültetvény életkora objektív körülmény, melyhez képest az indítványozó által megjelölt tanúvallomás egy bizonyítéknak tekinthető, amelyet a bíróság a per során megfelelően értékelt. A Kúria megítélése szerint az sem ok a felülvizsgálati kérelem befogadására, hogy az indítványozó normakontroll indítványát a bíróság nem tartotta megalapozottnak. A felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdésnek pedig nem állapítható meg olyan társadalmi jelentősége vagy a befogadást indokoló különös súlya a Kúria szerint, amely az ügyben szereplő jogkérdés megítélésétől függene.

[4] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben egyaránt kérte a Kúria Kfv.IV.35.455/2019/2. számú végzése, valamint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.847/2018/17. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az alábbi indokok alapján.

[5] 2.1. Az indítvány szerint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével és az R) cikk (3) bekezdésével, ugyanis a tisztességes eljáráshoz való jog és az észszerű határidőn belüli való döntéshozatal megkövetelte volna, hogy a hatóságok betartsák a jogszabályi határidőket, különösen akkor, ha szankcionálásra is sor kerül. Ugyancsak sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, ha a bíróság nem jogszabályt alkalmaz és értelmez, hanem hatáskör nélkül kvázi jogalkotóként jár el. Az eljáró bíróság ítéletében oly módon alkalmazott analógiát az indítvány szerint, hogy az ugyancsak a tisztességes eljárás sérelmét eredményezte. Az indítványozó végezetül ebben a körben arra is hivatkozik, hogy a bíróság a kereseti kérelmet nem merítette ki. Az indítvány arra is kitér, hogy a hatósági eljárás keretében is megállapítható a tisztességes eljáráshoz való jog és ezzel az észszerű határidőn belül meghozott döntéshez való jog megsértése, hiszen a hatóságok a rájuk irányadó határidőket túllépve szankcionálták az indítványozót.

[6] 2.2. Az indítványozó panaszában azt is állítja továbbá, hogy a Kúria Kfv.IV.35.455/2019/2. számú végzése ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az I. cikk (3) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, az R) cikk (1)–(3) bekezdéseivel, valamint a 28. cikkel.

[7] A Kúria végzése a panasz szerint azért sértette az indítványozó XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, mert az indítványozó számára kizárólag a felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére volt lehetősége. Az indítvány szerint a Kúria annak ellenére döntött a befogadás megtagadásáról arra hivatkozással, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz részletes indokolást, hogy az indítványozó részletesen és kellő alapossággal hivatkozott a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságára.

[8] A Kúria végzése az alkotmányjogi panasz szerint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti, számos okból. Egyfelől, az indítványozó megítélése szerint a Kúria nem vette számba valamennyi felhozott indokot a befogadhatóság kérdésének vizsgálata során. Az indítvány szerint továbbá a Kúria végzése az utólagos normakontroll indítvány kapcsán átvette az elsőfokú bíróság ítéleti megfogalmazását; a jogszabály tartalmát tisztességtelen módon, annak valós nyelvtani értelmét és jelentését mellőzve határozta meg; továbbá nem alkalmazott analógiát ott, ahol az kötelezettsége lett volna; és végezetül, a végzés divergáló joggyakorlat hiányáról beszél ott, ahol nyilvánvalóan divergáló joggyakorlat van.

[9] Az indítvány a B) cikk (1) bekezdése, az I. cikk (3) bekezdése, az R) cikk (1)–(3) bekezdései és a 28. cikk állított sérelme tekintetében indokolást nem tartalmaz.

[10] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[11] 3.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a Kúria Kfv.IV.35.455/2019/2. számú végzésében a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról határozott. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható {lásd például: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]}. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából az alapügy érdemében hozott döntésnek a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. április 16. napján kelt, 13.K.27.847/2018/17. számú ítélete tekinthető.

[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a Kúria végzését 2019. szeptember 30. napján vette át, a Kúria végzésével összefüggésben alkotmányjogi panaszát pedig határidőben, 2019. november 29. napján terjesztette elő. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével szemben elkésettnek minősül.

[13] Az Alkotmánybíróság arra is utal, hogy az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőségek kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Abban az esetben, ha az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjeszt elő, az alkotmányjogi panasz előterjeszthetősége szempontjából az indítványozó kockázata, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbírálja-e. Ha a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja, az Alkotmánybíróság csak két esetben vizsgálhatja az ügy érdemében hozott korábbi döntést akkor, ha az alkotmányjogi panasz ahhoz képest elkésetten, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn túl kerül előterjesztésre: az eljárást lezáró döntés megsemmisítése érdekében az Abtv. 43. § (4) bekezdésének megfelelően, illetőleg akkor, ha az alsóbb fokú bírósági döntés az irányadó szabályok szerint önállóan is támadható volt alkotmányjogi panasszal, és az indítványozó ilyen kérelmet korábban benyújtott {Ügyrend 32. § (4) bekezdés, legutóbb hasonlóan: 3078/2020. (III. 18.) AB végzés, Indokolás [9]}. Jelen esetben ezek egyike sem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó jogerős ítéletre vonatkozó érveit nem vizsgálhatta. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát a továbbiakban csak a Kúria végzését támadó elemében értékelte.

[14] 3.2. Az indítványozó jogi képviselővel jár el, a jogi képviselő a meghatalmazását csatolta. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát. Az indítvány a határozott kérelem követelményének csak részben, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései állított sérelme tekintetében tesz eleget. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, I. cikk (3) bekezdése, R) cikk (1)–(3) bekezdései és a 28. cikk sérelmét csupán állítja, azonban arra vonatkozó indokolást nem tartalmaz, ekként az alkotmányjogi panasz ezen elemeiben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételnek.

[15] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.

[16] 4.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az egyes eljárási törvényekben biztosított rendkívüli jogorvoslatok, mint amilyen a felülvizsgálati kérelem is, kívül esnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog védelmi körén {legutóbb ugyanígy: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [17]}. Ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét nem veti fel, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem fogalmaz meg.

[17] 4.2. Az indítványozó a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásával összefüggésben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére is hivatkozott.

[18] Az Alkotmánybíróság az indítványozó ezen érvével kapcsolatosan kiemeli, hogy a XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos állandó gyakorlata szerint „[a]z alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság „jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel” {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.

[19] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság a Kúria döntését nem bírálhatja felül {legutóbb hasonlóan: 3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]}. Az indítvány pedig ezen túlmenően is kizárólag olyan törvényértelmezési, bizonyíték-értékelési kérdésekkel (az elsőfokú bíróság ítéleti megfogalmazásának átvétele, a jogszabály tartalmának nyelvtani értelmezéstől eltérő értelmezése, analógia alkalmazásának kérdése, a joggyakorlat egységének vagy eltérésének megítélése) támasztja alá a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog állított sérelmét, melyek értékelése az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esik.

[20] Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével összefüggésben sem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, ennek megfelelően pedig ebben az elemében sem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt vagylagos befogadhatósági feltételek egyikének sem.

[21] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), d) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.

Budapest, 2020. május 5.

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Dienes-Oehm Egon

dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

dr. Salamon László

alkotmánybíró helyett

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

az aláírásban akadályozott

dr. Szalay Péter

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1947/2019.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek