3074/2019. (IV. 10.) AB végzés
3074/2019. (IV. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2019.04.10.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.26.803/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári peres eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó – az eljárásban felperes – a Budapest Környéki Törvényszék jogerős, illetve a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete jogellenességének megállapítása iránt nyújtott be keresetlevelet. Az elsőfokú bíróság az indítványozót elutasítás terhével hiánypótlásra hívta fel, a hiányok pótlásra megadott határidő azonban eredménytelenül telt el, ezért a bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, és kötelezte az indítványozót 3600 forint mérsékelt illeték megfizetésére.
[3] A végzés ellen benyújtott fellebbezésében az indítványozó az eljárás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy keresetlevele alapján más ügyszámon már peres eljárás van folyamatban, erről a tényről telefonon a bíróságot tájékoztatta is, ahol azt a választ kapta, hogy két különböző ügyről van szó. Az indítványozó hangsúlyozta, nem kérte, hogy a bíróság két ügyszámon lajstromozza keresetlevelét. Állítása szerint erre csak tévedésből kerülhetett sor, amelynek oka az lehetett, hogy a Fővárosi Törvényszéken benyújtott keresetlevelét az alperesek egyikének, a Kúriának is megküldte. Az eljárás megszüntetését arra tekintettel is kérte, hogy ne kelljen két ügyben eljárási illetéket fizetnie.
[4] A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.26.803/2017/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az indítványozó fellebbezésében nem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság hiánypótlásra történő felhívásának nem tett eleget, ezért az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján helytállóan döntött a hiányos, és emiatt tárgyalásra alkalmatlan keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításáról.
[5] 2. Az indítványozó az első-, és másodfokú végzések ellen benyújtott, alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény II. cikkéből levezethető perindításra vonatkozó önrendelkezési jogának, valamint tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmére hivatkozott. Állította, hogy nem állt szándékában keresetlevele alapján két pert indítani, az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetlevele alapján a 31. P.22.350/2017. számú perben pedig a bíróság korábban hívta fel hiánypótlásra, mint az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban. Előadása szerint abban a perben a felhívásnak eleget is tett, az alkotmányjogi panasz benyújtásakor már a másodfokú eljárás volt folyamatban. A bíróság tévedésének minősítette, hogy a Kúriához benyújtott, majd a Kúria által az elsőfokú bíróságnak megküldött keresetlevelét új ügyszámon lajstromozták, és úgy ítélte meg, hogy ezzel a panasz alapjául szolgáló eljárást a bíróság indította meg.
[6] A 9/1992. (I. 30.) AB határozatra, illetve az 1/1994. (I. 7.) AB határozatra hivatkozással hangsúlyozta, hogy az eljárásjogi értelemben vett fél rendelkezési joga az emberi méltósághoz való jog szerves részét adó önrendelkezési jog egyik aspektusa, eljárásjogi vetülete. Álláspontja szerint a jogvitában érdekelt félnek van alkotmányos joga arra, hogy ügyét bíróság elé vigye, ezért csak az ő akaratából indulhatott volna meg a panasz alapjául szolgáló per. Érvelése szerint ő nem akart még egy pert indítani, a bíróság által önkényesen megindított perben ezért akarata ellenére lett felperes, így sérült az önrendelkezéshez, ezen keresztül pedig a méltósághoz és a tisztességes eljáráshoz való joga. Erre figyelemmel az indítványozó szerint nem helytálló a bíróságoknak arra történő hivatkozása sem, hogy keresetlevelét a hiánypótlás elmaradása miatt nem lehetett érdemben elbírálni. Az elbírálhatóságot állítása szerint ugyanis az zárta ki, hogy nem kérte ebben az eljárásban keresete elbírálását, a bíróságok tehát túlterjeszkedtek kérelmén. Utalt arra is, hogy a hiánypótlásra történő felhívásnak alapos okkal nem tett eleget: a régi Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján keresetlevelét ugyanis a folyamatban lévő másik perre tekintettel mindenképpen el kellett volna utasítania a bíróságnak. Az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét állította arra tekintettel is, hogy az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a másik per folyamatban létére vonatkozó bejelentését, és ezt meg sem indokolták, továbbá alaptalanul kötelezték a mérsékelt illeték megfizetésére.
[7] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján először azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e. Az Abtv. 27. §-a értelmében az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben is csak akkor van helye alkotmányjogi panasznak, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. E rendelkezésre figyelemmel az Alkotmánybíróság elöljáróban rögzíti, hogy a panasz befogadhatóságának vizsgálatát az indítványnak a másodfokú végzésre vonatkozó részei alapján folytatta le, és arra a megállapításra jutott, hogy a panasz az alábbiak miatt nem felel meg a törvényi követelményeknek.
[8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az (1b) bekezdés e) pontja szerint az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[9] Az Alkotmánybíróság főtitkára az eljárás előkészítő szakaszában felhívta az indítványozó figyelmét arra, hogy alkotmányjogi panasza nem tartalmaz alkotmányjogi érvekkel alátámasztott indokolást, ezért őt hiánypótlásra hívta fel. Az indítványozó határidőben ugyan, de csak formálisan tett eleget a felhívásnak.
[10] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében vizsgálata az indítványozó által megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik, így az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát is indítványhoz kötötten vizsgálja. Ennek eredményeként az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a felhívásra kiegészített indítvány és annak melléklete, illetve a támadott végzés tartalma nem fedik egymást, ugyanakkor a benyújtott iratok nem támasztják alá az indítványozónak a támadott végzések tartalmával ellentétes állításait. Így az indítványhoz mellékelt keresetlevélen nincs ügyszám, de arra vonatkozó adat sem, hogy az a Kúriától került volna az elsőfokú bírósághoz. Nem igazolta az indítványozó azon állítását sem, miszerint ugyanazon keresetlevél alapján egy másik per már folyamatban volt a hiánypótlásra felhívó végzés kiadásakor, és erről tájékoztatta is az elsőfokú bíróságot, ahogy azt sem, hogy a másik eljárásban eleget tett hiánypótlási kötelezettségének, az illetéket is lerótta. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Abtv. 57. § (1) bekezdése alapján – főszabály szerint – az indítványok érdemében is a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia, a (6) bekezdés értelmében pedig az indítvány mellékleteként meg kell küldeni az Alkotmánybíróság részére azokat a dokumentumokat, amelyek az indítványban foglaltakat igazolják. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a régi Pp. 119. § (1) bekezdése alapján a peres eljárás iratait a felek megtekinthetik, és azokról másolatokat készíthetnek, ezért az indítványozónak lehetősége volt beszerezni és indítványához csatolni az elbíráláshoz szükséges azon iratokat, amelyek a panaszban előadott állításait alátámasztják.
[11] A bírói döntésekkel szemben igénybe vehető alkotmányjogi panasz az alaptörvény-ellenesség miatt bekövetkezett jogsérelem elhárítását célzó, illetve azt eredményezhető jogorvoslat. Az indítványozó alapvetően törvényességi, szakjogi kifogásokat hozott fel a támadott végzéssel kapcsolatban, a hivatkozott alkotmánybírósági döntéseknek a panasz alapjául szolgáló ügyre, illetve a támadott végzésre vonatkoztatása pedig önmagában nem valószínűsítette az indítványozó állításait, az állított alapjogi sérelmeket. Az Alkotmánybíróság a másodfokú bírósági határozatra, illetve az abban megállapított tényállásra vonatkozóan vizsgálhatta csupán, hogy a bírói jogértelmezés felveti-e az alaptörvény-ellenesség kételyét az alkotmányossági összefüggéseket felmutató indokolás alapján és azt állapította meg, hogy ilyen érvelés a kiegészített indítványban sincs, az indítványozó nem mutatta be a támadott bírói döntés és a megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezések tartalma közötti ellentétet. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó „[i]ndokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség” {például 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. […] A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3241/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[12] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 27. § a) pontjában és az 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltakra – az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2019. április 2.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Salamon László s. k., |
Dr. Szabó Marcel s. k., |
|||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/518/2018.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás