3373/2018. (XI. 28.) AB végzés
3373/2018. (XI. 28.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2018.11.28.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.331/2017/3. sorszámú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó (dr. Püspöki Nagy Péter) a Kúria Mfv.II.10.331/2017/3. sorszámú ítélete ellen az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Ebben kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria fenti számú döntésének alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.1514/2009/30 sorszámú, 5.M.1614/2009/32 sorszámú, 5.M.1614/2009/32 sorszámú, 5.M.1614/2009/35 sorszámú, 5.M.1614/2009/36 sorszámú, 5.M.1614/2009/40 sorszámú, 5.M.1614/2009/41 sorszámú, 5.M.1614/2009/42 sorszámú, a Balassagyarmati Törvényszék 9.Mpkf.20.046/2015/4 sorszámú, 9.Mpkf.20.046/2015/6 sorszámú, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pkf.25.104/2016/2 sorszámú, 7.Pkf.25.467/2016/5 sorszámú, a Kúria Mfv.10.693/2013/2 sorszámú, Mfv.II.10.621/2015/3 sorszámú és a Pkk.V.24.847/2016/2 sorszámú döntéseire is kiterjedő hatállyal semmisítse azt meg. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „egyúttal rendelje el az alkotmányjogi panasz első körében a Püspöki v. Budapest Környéki Törvényszék/ Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság per lefolytatását a kézbesítési vélelem kapcsán megvalósult bírói visszaélések által okozott károk rendezésére”.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz előzménye, hogy az indítványozó – a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására irányuló per felperese – kézbesítési vélelem megdöntése iránt előterjesztett kérelmét a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2009-ben kelt végzésével elutasította, amely végzést a másodfokú bíróság helybenhagyott. A jogerős döntés ellen a perújító indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a Kúria hivatalból elutasított. A Balassagyarmati Törvényszék 2015-ben kelt végzésével az indítványozó kiegészítés és kijavítás iránti kérelmét elutasította, majd a Fővárosi Ítélőtábla – az iratok ismételt felterjesztését követően – a másodfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és a végzés fejrészét kijavította. Az indítványozó a jogerős határozatok ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében kérte azok, és – „a bennük érintett valamennyi határozat” – hatályon kívül helyezését.
[3] A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét végzésében hivatalból elutasította. Ennek indokolásában rámutatott, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 270. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen terjeszthető elő. A perben hozott határozatok közül – állapítja meg a végzés indokolásában a Kúria – a régi Pp. 212. § (1) bekezdése alapján csak a jogerős ítélet (rész-, kiegészítő- és közbenső ítélet) tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek. Kivételes szabályként a régi Pp. rendelkezése szerint a keresetlevelet a régi Pp. 130. § (1) bekezdésének a)–h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a régi Pp. 157. § a) vagy g) pontja alapján megszüntető jogerős végzés ellen is helye van felülvizsgálatnak. A kúriai döntés ezt követően rámutatott arra, hogy az indítványozó „felülvizsgálati kérelmében a Balassagyarmati Törvényszék kiegészítés és kijavítás iránti kérelmét elutasító végzését, valamint az ezen végzést részben megváltoztató ítélőtáblai határozatot támadta, amelyek nem tekinthetők az ügy érdemében hozott jogerős végzéseknek, ezért a Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a felperes olyan végzések ellen terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amellyel szemben a törvény azt kizárja, ezért a Pp. 273. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította”.
[4] 1.2. Az indítványozó beadványában – illetve annak az erre irányuló főtitkári felhívást követően határidőben beterjesztett kiegészítésében – foglaltak szerint a Kúria általa támadott, illetve az ügyében korábban hozott bírósági döntések az indítványozó álláspontja szerint sértik az Alaptörvény E) cikke (2)–(3) bekezdéseit, az R) cikk (2) bekezdését, az I. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, a 26. cikk (1) bekezdését és a 28. cikkét. Az indítványozó a Kúria Mfv.10.331/2017/3 sorszámú végzésének általa állított Alaptörvénybe ütközésének indoklásaként panaszában a következőket adja elő: a „Pp. 252. § (1) bekezdésébe foglalt feltétlen hatályon kívül helyezés tárgyában felterjesztett kérelmét felülvizsgálati kérelem címén, amely végzés ellen [jogorvoslat] nem terjeszthető elő, utasította el” a bíróság, a támadott végzést meghozó tanács elnöke ügyében „korábban már kétszer hozott határozatot, ezért a Pp. rendelkezése értelmében az ügyben nem járhatott el, határozata semmis. A végzés sérti a kérelemhez kötöttség elvét is, mivel az a „feltétlen hatályon kívül helyezés keretében került felterjesztésre, amely az ügyet kiveszi a felülvizsgálat korlátai alól”, így kérelmét „nem a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó szabályai szerint” kellett volna elbírálni. „Ezt meghaladóan pedig a hatályon kívül helyezés megtagadásával a bírói hivatali visszaélések és más törvénysértések sokaságát takargatta a jogállamiság és az Alaptörvény rendelkezéseivel szemben, amely garantálja a tisztességes eljárást a kérelmező ügyében, tehát a valódi ügyében hozandó határozathoz való jogot”. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában támadott, 2017-ben meghozott kúriai végzéssel szemben állított sérelmének lényegét akként foglalja össze, hogy ebben a bíróság „nem a felperes tényleges keresetében és a kérelme tényleges tárgyában hozott határozatot.”
[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság először az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, azaz arról, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – követelményeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[6] 2.1. Az Abtv. 27. § a) pontja alapján az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának a sérelme esetén nyújtható be alkotmányjogi panasz az Alkotmánybírósághoz. Erre a kritériumra vonatkozóan a testület megállapította, hogy az indítványnak az Alaptörvény E) cikk (2)–(3) bekezdéseinek, az R) cikk (2) bekezdésének, a 26. cikk (1) bekezdésének és a 28. cikkének a sérelmére alapított elemei a fenti feltételnek nem felelnek meg, mivel azok nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított alapjogait tartalmazzák, így a jelen ügyben folytatott alkotmánybírósági eljárás során érdemben nem voltak vizsgálhatóak.
[7] 2.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az (1b) bekezdés e) pontja alapján pedig a kérelem akkor határozott, ha megfelelő indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a kifogásolt bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény panaszban megjelölt rendelkezésével. Az ezen kritérium teljesülésének vizsgálata eredményeként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványnak az Alaptörvény 2.1. pontban (Indokolás [6]) fel nem sorolt, panaszban megjelölt cikkei sérelmét állító elemei, figyelemmel a 2.3. pontban (Indokolás [8]–[9]) írtakra, – alkotmányjogilag értékelhető indokolás, illetve a panasz tartalma alapján az indítványozónak az Alaptörvény megsérteni állított rendelkezései és a támadott kúriai döntés között kimutatható releváns alkotmányjogi összefüggés hiányában – nem felelnek meg ennek a törvényi feltételnek, ezért az Alkotmánybíróság ezeket az indítvány-elemeket sem vizsgálhatta érdemben.
[8] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság Abtv.-ben meghatározott egyes, a 2.1. és a 2.2. pontokban (Indokolás [6]–[7]) vizsgált tartalmi feltételeinek az ott kifejtett okok miatt nem felel meg, ezért az érdemben nem vizsgálható. Az Alkotmánybíróság a befogadhatósági akadályok fennállásának megállapításán túl a jelen ügyben is hivatkozik arra, az évtizedek óta folytatott és az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdéséből eredő, következetes gyakorlatára, amely szerint – mivel a testület „az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve”, ezért – eljárása során nem vizsgálhatja felül a támadott bírói döntés jog-, illetve törvényszerűségét. Ezt már csak azért sem teheti meg, mert ez esetben az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése szerint a bíróságok számára megfogalmazott, a 25. cikk (1) bekezdésében konkretizált igazságszolgáltatási hatáskörben, következésképpen alaptörvény-ellenesen járna el. Ezért „[ö]nmagában a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[9] Az indítványozó alkotmányjogi panasza az ügyében – a jelen határozat rendelkező részében megjelölt kúriai döntésen túl hozott és – megsemmisíteni kért további bírósági határozatokkal szemben az Abtv. 30. § (4) bekezdésében meghatározott határidőn túl került előterjesztésre, ezért az indítványozó alkotmányjogi panasza alapján érdemi alkotmánybírósági eljárás megindítására ezek tekintetében sem volt lehetőség. Az indítványozó vélt kárának rendezésére irányuló per elrendelésére pedig az Alkotmánybíróságnak az Abtv. rendelkezései szerint, hatáskör hiányában – még az ezt megalapozó jogcím esetleges alátámasztása esetén – sem lenne lehetősége.
[10] 3. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva az alkotmányjogi panaszt – tekintettel az Abtv. 52. § (1b) bekezdése e) pontjára és 27. § a) pontjára – az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdése h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2018. november 20.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Salamon László s. k., |
Dr. Szabó Marcel s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||||
előadó alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/283/2018.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás