2018. évi CXXV. törvény

(1) E törvény hatálya a kormányzati igazgatás szerveinek (a továbbiakban: kormányzati igazgatási szerv) jogállására és szervezetére, továbbá a kormányzati igazgatási szervek tisztségviselőinek szolgálati jogviszonyára terjed ki.

(2) A Kilencedik Rész hatálya kiterjed a kormányzati igazgatási szervek munkavállalóira és azok munkaviszonyára.

(3) Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíróra, bírósági titkárra, illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, a kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(4) E törvény hatálya a 2. §-ban nem szereplő – kormányzati igazgatási szerv irányítása vagy felügyelete alatt álló – szervnél foglalkoztatott személyek kormányzati szolgálati jogviszonyára és munkaviszonyára akkor terjed ki, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony az e törvény szerinti álláshelyen jön létre, illetve áll fenn.

(5) E törvény rendelkezéseit a Központi Statisztikai Hivatalra a hivatalos statisztikáról szóló törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(6) E törvény hatálya nem terjed ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományába tartozó foglalkoztatottak kormányzati szolgálati jogviszonyára és munkaviszonyára.

(7) E törvény hatálya nem terjed ki a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal személyi állományába tartozó foglalkoztatottak kormányzati szolgálati jogviszonyára és munkaviszonyára.

(1) Kormányzati igazgatási szerv:

(2) Központi kormányzati igazgatási szerv:

(3) Kormányzati főhivatal:

(4) Területi kormányzati igazgatási szervek a fővárosi és megyei kormányhivatalok (a továbbiakban együtt: kormányhivatal).

(1) A kormányzati igazgatás tisztségviselői

(2) Politikai szolgálati jogviszonyban áll:

(3) Politikai felsővezető:

(4) Politikai vezető a kormánymegbízott.

(5) Biztosi jogviszonyban áll:

(6) Kormányzati szolgálati jogviszonyban áll:

(7) Szakmai felsővezető:

(8) Szakmai vezető:

Ahol e törvény államtitkár, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, biztosi jogviszonyban álló személy vagy kormányzati igazgatási szerv szervezeti egysége vezetője tevékenységének irányítását említi, azon törvény eltérő rendelkezése hiányában a következő hatásköröket kell érteni:

(1) A miniszterelnök az Alaptörvényben meghatározott feladatkörében eljárva a Kormány irányítása alatt álló, illetve a miniszter irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek vezetői számára feladatokat határozhat meg, továbbá tőlük tájékoztatást kérhet. A feladat-meghatározásról, illetve a tájékoztatáskérésről a szerv vezetője az irányító vagy felügyelő minisztert tájékoztatja.

(2) A miniszterelnök az Alaptörvényben meghatározott feladatkörében eljárva más politikai felsővezető, a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár számára feladatot határozhat meg, valamint e tisztségviselőket a feladat- és hatáskörükbe tartozó kérdésekről jelentéstételre vagy beszámolóra kötelezheti. A politikai felsővezető, a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár ezekről az őt e törvény szerint irányító személyt tájékoztatja.

(1) A Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletében az államigazgatás egyes ágazatai, illetve egyes központi államigazgatási szervek vagy azok vezetőinek az irányítására a miniszterelnököt is kijelölheti.

(2) A miniszterelnök részletes feladat- és hatáskörét a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletben állapítja meg.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott kormányrendelet alapján a miniszterelnökhöz átkerülő feladat- és hatáskörök tekintetében – az ellátásukhoz kapcsolódó egyéb feladatokra, jogosultságokra és kötelezettségekre kiterjedően – a feladat- és hatáskört korábban ellátó miniszter által vezetett minisztérium jogutódja – ha a (2) bekezdésben meghatározott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a Miniszterelnöki Kormányiroda.

(1) A Kormány ülései – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvánosak. A kormányülésen elhangzottakat összefoglalóban kell rögzíteni.

(2) Az összefoglaló tartalmazza a kormányülés helyét és időpontját, az ülésen részt vevők nevét, a tárgyalt írásbeli anyagok címét és az előterjesztő megjelölését, a napirenden kívül szóba került ügyek tárgy szerinti ismertetését, a hozzászólók nevét, szavazás esetén annak tárgyát és számszerű arányát, a Kormány döntésének lényegét. Kérelmére a kormányülésen résztvevő nyilatkozatát, egyet nem értését szó szerint kell rögzíteni. Az összefoglaló mellékleteként meg kell őrizni az előterjesztést, a jelentést, valamint a kormányrendeletek, kormányhatározatok, továbbá a Kormány által meghatározott egyéb iratok eredeti aláírással ellátott egy-egy példányát.

(3) Az ülésről készült összefoglaló eredeti példányát és mellékleteit a Miniszterelnöki Kormányiroda őrzi. Az ülésről készült dokumentáció anyaga nem selejtezhető, maradandó értékű iratnak minősül; kezelésére és megismerésére a köziratok védelméről, a minősített adat védelméről, továbbá a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Az összefoglaló készítésének, valamint belső kormányzati felhasználásának részletes szabályait a Kormány normatív határozatban határozza meg.

(1) A Kormány kiemelt fontosságú társadalompolitikai, gazdaságpolitikai vagy nemzetbiztonsági ügyekben a Kormány ülései előtti állásfoglalásra kabinetet hozhat létre.

(2) A kabinet tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek, valamint a miniszterelnök által kijelölt személyek. A kabinet ülésére állandó jelleggel meghívott személyek körét, a kabinettag miniszterek helyettesítésére jogosult tisztségviselőket, valamint a további kabinettagok és az állandó meghívottak helyettesítésére jogosult személyeket a kabinetet létrehozó normatív kormányhatározat jelöli ki.

(1) A Kormány a hatáskörébe tartozó jelentős, több miniszter feladatkörét érintő feladatok összehangolt megoldásának irányítására kormánybizottságot hozhat létre.

(2) A kormánybizottság tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek. A kormánybizottság ülésére állandó jelleggel meghívott személyek körét, valamint a bizottsági tagok helyettesítésére jogosult tisztségviselőket és az állandó meghívottak helyettesítésére jogosult személyeket a kormánybizottságot létrehozó normatív kormányhatározat jelöli ki.

(1) A Kormány egyéb javaslattevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenységet végző testületet hozhat létre. A testület tagjai tevékenységükért tiszteletdíjban részesülhetnek.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott testület tagjait, valamint az annak ülésére állandó jelleggel meghívott személyek körét a testületet létrehozó normatív kormányhatározat jelöli ki.

(1) A kabinetet, kormánybizottságot létrehozó normatív kormányhatározat rendelkezhet úgy, hogy a kabinet, kormánybizottság tagja a miniszterelnök is.

(2) Nem rendelkezik ügydöntő jogkörrel

(1) A Kormány normatív határozatával a Kormány feladatkörébe tartozó – miniszter vagy kormányzati főhivatal hatáskörébe nem utalt –, vagy kiemelt fontosságú feladat ellátására kormánybiztost nevezhet ki.

(2) A kormánybiztos tevékenységét a miniszterelnök, illetve a Kormány által határozatban kijelölt miniszter irányítja. Az irányító személye a kormánybiztos által ellátandó egyes feladatok tekintetében eltérő lehet.

(3) Kormányrendelet a Kormány irányítása alá tartozó szervek vezetői, a szervek szervezeti egységei vezetőinek tevékenysége, valamint egyes helyettes államtitkárok tevékenysége tekintetében a kormánybiztost irányítási jogkörrel ruházhatja fel.

(1) A kormánybiztost tevékenységének ellátásában – a 12. § (1) bekezdése szerinti normatív határozatban meghatározottak szerint – a Kormány által kijelölt minisztériumban vagy a Miniszterelnöki Kormányirodán működő titkárság segíti, amelyre az államtitkár titkárságának szabályai az irányadóak. A 12. § (1) bekezdése szerinti normatív határozat úgy is rendelkezhet, hogy a kormánybiztos tevékenységét titkárság nem segíti.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a kormánybiztossá kinevezett személy a minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda politikai vagy szakmai felsővezetője, a tevékenységének ellátásában

(1) A miniszterelnök – normatív utasításával – a feladatkörébe tartozó feladat ellátására miniszterelnöki biztost nevezhet ki.

(2) A miniszterelnöki biztos tevékenységét a miniszterelnök irányítja.

(3) A miniszterelnöki biztost a miniszterelnök rendeletben a 12. § (3) bekezdése szerinti irányítási jogkörrel ruházhatja fel.

(4) A miniszterelnöki biztost tevékenységének ellátásában – az (1) bekezdés szerinti normatív utasításban meghatározottak szerint – a miniszterelnök által kijelölt minisztériumban vagy a Miniszterelnöki Kormányirodán működő titkárság segíti, amelyre az államtitkár titkárságának szabályai az irányadóak. Az (1) bekezdés szerinti normatív utasítás úgy is rendelkezhet, hogy a miniszterelnöki biztos tevékenységét titkárság nem segíti.

(1) E törvényben nem szereplő megbízatás kormányzati feladatok teljesítésére nem adható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem akadálya annak, hogy a miniszterelnök diplomáciai, személyes tanácsadói vagy egyéb eseti jellegű feladat miniszterelnöki megbízottként történő ellátására megbízást adjon. A miniszterelnök a miniszterelnöki megbízottat feljogosíthatja a miniszterelnöki főtanácsadói megnevezés használatára.

(3) A megbízás legfeljebb a miniszterelnök megbízatásának idejére szólhat.

(1) A Miniszterelnöki Kormányiroda a miniszterelnök kormányzati igazgatási munkaszervezeteként működő különös hatáskörű központi kormányzati igazgatási szerv.

(2) A Miniszterelnöki Kormányirodát a miniszterelnök közvetlenül irányítja.

(3) A Miniszterelnöki Kormányiroda önálló költségvetési fejezettel rendelkező központi költségvetési szerv.

(4) A Miniszterelnöki Kormányiroda szervezeti és működési szabályzatát a miniszterelnök normatív utasításban adja ki.

(5) A Miniszterelnöki Kormányiroda esetében

(6) A politikai felsővezetők, a közigazgatási államtitkárok és a helyettes államtitkárok személyi anyagának nyilvántartását a Miniszterelnöki Kormányiroda vezeti.

(1) A Miniszterelnöki Kormányirodát a miniszterelnök közvetlen irányítása alatt álló közigazgatási államtitkár vezeti, a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően.

(2) A Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára tekintetében a közigazgatási államtitkárokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(3) A Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendelete meghatározhatja, hogy a miniszterelnök mely feladat- és hatáskörét gyakorolja a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára útján, azzal, hogy egyebekben a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára útján történő feladat- és hatáskörgyakorlás rendjét a Miniszterelnöki Kormányiroda szervezeti és működési szabályzata állapítja meg.

(1) A Miniszterelnöki Kormányiroda szervezetében államtitkár működhet.

(2) A Miniszterelnöki Kormányiroda szervezetében működő államtitkár tekintetében az államtitkárokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, azzal, hogy

(3) A Miniszterelnöki Kormányiroda szervezetében működő helyettes államtitkár a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően irányítja a miniszterelnök feladat- és hatáskörének a Miniszterelnöki Kormányiroda szervezeti és működési szabályzatában meghatározott része tekintetében a szakmai munkát, valamint dönt a hatáskörébe utalt ügyekben.

(4) A Miniszterelnöki Kormányiroda szervezetében működő helyettes államtitkár tekintetében a helyettes államtitkárokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(1) A minisztérium a miniszter munkaszerveként működő, a Kormány irányítása alatt álló különös hatáskörű központi kormányzati igazgatási szerv.

(2) Az általános politikai koordinációt ellátó Miniszterelnöki Kabinetirodát a miniszterelnök kabinetfőnöke miniszterként vezeti.

(3) A minisztérium szervezeti és működési szabályzatát, illetve annak módosítását e törvény keretei között a miniszter – a miniszterelnök jóváhagyását követően – normatív utasításban adja ki.

(4) A miniszter vezeti a minisztériumot, e feladatkörében irányítja az államtitkár és a közigazgatási államtitkár tevékenységét. A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter, valamint az általános politikai koordinációért felelős miniszter közvetlenül irányíthatja az általa vezetett minisztérium helyettes államtitkárának tevékenységét.

(5) A miniszter részletes feladat- és hatáskörét a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletben állapítja meg.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott kormányrendelet alapján a miniszterhez átkerülő feladat- és hatáskörök tekintetében – az ellátásukhoz kapcsolódó egyéb feladatokra, jogosultságokra és kötelezettségekre kiterjedően – a feladat- és hatáskört korábban ellátó miniszter által vezetett minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda jogutódja, ha az (5) bekezdésben meghatározott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a feladat- és hatáskört átvevő miniszter által vezetett minisztérium.

(1) A tárca nélküli miniszter feladatköreként az egy miniszter feladatkörébe sem tartozó feladatok ellátása határozható meg.

(2) A tárca nélküli miniszter részletes feladat- és hatáskörét a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletben állapítja meg. A tárca nélküli miniszter tevékenységét e törvényben meghatározottak szerint a Kormány által rendeletben meghatározott minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda segíti.

(3) A tárca nélküli minisztert tevékenységének ellátásában a (2) bekezdés szerinti minisztériumban vagy a Miniszterelnöki Kormányirodán működő kabinet segíti. A (2) bekezdés szerinti minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda szervezeti és működési szabályzatában a tárca nélküli miniszter tevékenységének segítésére a (2) bekezdés szerinti minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára, helyettes államtitkára, illetve egyéb szervezeti egységének vezetője is kijelölhető.

(4) A tárca nélküli miniszter a feladatkörében egyedi utasítást adhat a (2) bekezdés szerinti minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának, valamint azon államtitkárának, helyettes államtitkárának és szervezeti egysége vezetőjének, aki a tárca nélküli miniszter tevékenységét segíti.

(5) Ha a (2) bekezdésben meghatározott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a (2) bekezdésben meghatározott kormányrendelet alapján a tárca nélküli miniszterhez átkerülő feladat- és hatáskörök tekintetében – az ellátásukhoz kapcsolódó egyéb feladatokra, jogosultságokra és kötelezettségekre kiterjedően – a feladat- és hatáskört korábban ellátó miniszter által vezetett minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda jogutódja a (2) bekezdés szerinti minisztérium vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda.

(6) A (2) bekezdésben meghatározott kormányrendelet alapján a tárca nélküli miniszter tevékenységét – ha a tárca nélküli miniszter a miniszterelnök általános helyettese – több, a (2) bekezdés szerinti szerv is segítheti.

(7) A (6) bekezdés szerinti esetben a tárca nélküli miniszter tevékenységének ellátását egy, a (2) bekezdésben meghatározott kormányrendeletben meghatározott kabinet segítheti.

(8) A kizárólag a tárca nélküli miniszter irányítása alá tartozó szervezeti egységek tekintetében a munkáltatói jogokat a tárca nélküli miniszter, vagy – a szervezeti és működési szabályzat rendelkezése esetén – a tárca nélküli miniszter kabinetfőnöke gyakorolja.

(1) Akadályoztatása esetén

(2) A köztársasági elnök intézkedésének kezdeményezésében és intézkedésének ellenjegyzésében, valamint – az (1) bekezdésben meghatározott államtitkár akadályoztatása esetén – az Országgyűlés ülésén

(3) Az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben – az Európai Unió Tanácsa miniszteri képviseletet igénylő testületei kivételével – döntése alapján

(1) A miniszter normatív utasítással kiemelt fontosságú, a miniszter feladatkörébe tartozó feladat ellátására miniszteri biztost nevezhet ki.

(2) A miniszteri biztos tevékenységét az őt kinevező miniszter irányítja.

(3) A miniszteri biztost tevékenységének ellátásában titkárság segíti, amely a miniszteri kabinetben is működhet. A titkárságra a helyettes államtitkár titkárságának szabályai az irányadóak. A miniszter az (1) bekezdés szerinti normatív utasításában rendelkezhet úgy, hogy a miniszteri biztos tevékenységét titkárság nem segíti.

(1) Az államtitkár – törvényben meghatározott kivételekkel, a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint – a miniszter teljes jogkörű helyettese.

(2) A miniszter a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában a minisztériumban működő államtitkárok közül általános helyettesítésére egy miniszterhelyettest jelöl ki.

(3) Az államtitkár ellátja a minisztérium szervezeti és működési szabályzata szerint, az abban meghatározott helyettes államtitkár tevékenységének az irányítását.

(4) Az államtitkár a feladatainak ellátásáért és hatáskörének gyakorlásáért a miniszternek, illetve a miniszterelnöknek felelősséggel tartozik.

(5) Az államtitkári cím használata során utalni kell az államtitkárnak a minisztérium szervezeti és működési szabályzata szerinti feladatkörére.

(1) Az államtitkár nem helyettesíthető, ha a minisztert helyettesítő jogkörében jár el.

(2) Az államtitkárt – ha nem a minisztert helyettesítő jogkörében jár el – a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottak szerint az adott szerv másik államtitkára, a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár, az államtitkár kabinetfőnöke vagy az államtitkár irányítása alá tartozó főosztályvezető vagy osztályvezető helyettesíti. Ha az államtitkári tisztség nincsen betöltve, az államtitkár hatáskörét – a minisztert helyettesítő jogkörök kivételével, ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a helyettesítésére kijelölt személy gyakorolja.

(1) A minisztérium hivatali szervezetét a közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt, a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően vezeti.

(2) A minisztériumban egy közigazgatási államtitkár működhet.

(3) A közigazgatási államtitkárt a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottak szerint helyettes államtitkár helyettesíti. Ha a közigazgatási államtitkári tisztség nincs betöltve, a közigazgatási államtitkár hatáskörét a helyettesítésére kijelölt helyettes államtitkár gyakorolja.

(1) A helyettes államtitkár a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően irányítja a miniszter feladat- és hatáskörének a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározott része tekintetében a szakmai munkát, valamint dönt a hatáskörébe utalt ügyekben.

(2) A helyettes államtitkár tevékenységét – az e törvényben meghatározott kivétellel – a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint az államtitkár, a közigazgatási államtitkár, kormányrendeleti felhatalmazás esetén kormánybiztos vagy a miniszterelnök rendeletében foglalt felhatalmazás esetén miniszterelnöki biztos irányítja.

(3) A helyettes államtitkár tevékenységének irányítása tekintetében a minisztérium szervezeti és működési szabályzata a helyettes államtitkár tevékenységének irányításával kapcsolatos hatásköröket – az (1) bekezdés szerinti ügyek meghatározott csoportjaival összefüggésben – az államtitkár és a közigazgatási államtitkár között megoszthatja.

(4) A helyettes államtitkári cím használata során utalni kell a helyettes államtitkárnak a minisztérium szervezeti és működési szabályzata szerinti feladatkörére.

(5) A helyettes államtitkárt a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában kijelölt, az irányítása alá tartozó főosztályvezető vagy a (2) bekezdésben meghatározott személy irányítása alá tartozó más helyettes államtitkár helyettesíti. Ha a helyettes államtitkári tisztség nincs betöltve, a helyettes államtitkár hatáskörét a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában a helyettesítésére kijelölt főosztályvezető vagy helyettes államtitkár gyakorolja.

(1) A minisztériumban az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos irányító hatósági feladatok ellátására helyettes államtitkár működik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti helyettes államtitkár hatáskörébe az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos irányító hatósági feladatokon kívül más szakmai feladat nem utalható.

(3) Az (1) bekezdés szerinti helyettes államtitkár tevékenységét a minisztérium szervezeti és működési szabályzata szerint a miniszter vagy az államtitkár irányítja. Az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos irányító hatósági feladatok tekintetében az (1) bekezdés szerinti helyettes államtitkár nem utasítható.

(1) A minisztérium miniszteri kabinetre, főosztályokra és titkárságokra tagozódik, a főosztály, továbbá a titkárság – ha főosztályvezető vezetése alatt áll – osztályokra tagozódhat. A minisztériumban államtitkári kabinet működhet.

(2) A szervezeti és működési szabályzat rendelkezhet úgy, hogy az államtitkár munkáját kabinet segíti.

(3) A miniszterelnök munkáját az általános politikai koordinációért felelős miniszter által vezetett minisztériumban működő Miniszterelnöki Programiroda segíti. A Miniszterelnöki Programirodát államtitkár vezeti, akinek a tevékenységét a miniszterelnök közvetlenül irányítja. A Miniszterelnöki Programirodán helyettes államtitkár működhet, akinek a tevékenységét a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkár irányítja. A Miniszterelnöki Programiroda e törvény keretei között – az általános politikai koordinációért felelős miniszter által vezetett minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint – főosztályokra és osztályokra tagozódik.

(4) A külképviselet a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló törvényben meghatározottak szerint a minisztérium nem önálló szervezeti egysége. Törvény rendelkezhet úgy, hogy a külképviselet a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium önálló szervezeti egysége.

(5) Vezetői álláshely a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott szervezeti egység vezetésére tölthető be.

(1) A honvédelemért felelős miniszter a Magyar Honvédség irányításával összefüggő jogainak gyakorlására az általa vezetett minisztériumban, valamint a rendvédelmi szervet irányító miniszter a rendvédelmi szervek irányításával összefüggő jogainak gyakorlására az általa vezetett minisztériumban a 28. § (1) bekezdésében meghatározottaktól eltérő szervezeti egységet is létesíthet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szervezeti egység

(1) A miniszter normatív utasításával – vagy a feladatkörükben érintett miniszterek együttes normatív utasításukkal – több közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár vagy főosztály feladatkörét érintő, eseti feladat elvégzésére a feladatkörükben érintett közigazgatási államtitkárokból, helyettes államtitkárokból, főosztályvezetőkből vagy osztályvezetőkből álló munkacsoportot hozhat vagy hozhatnak létre.

(2) Az (1) bekezdés szerinti normatív utasításban meg kell határozni a munkacsoport feladatát, vezetőjét, tagjait, a tagjai helyettesítésének rendjét, továbbá működésének idejét.

(1) A miniszteri kabinetet a kabinetfőnök közvetlenül vezeti, akinek a tevékenységét a miniszter irányítja.

(2) Az államtitkári kabinetet a kabinetfőnök közvetlenül vezeti, akinek a tevékenységét az államtitkár irányítja.

(3) A kabinetfőnököt a kabinet általa kijelölt kormánytisztviselője helyettesíti.

(1) A főosztályt főosztályvezető vezeti, akinek a tevékenységét a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott helyettes államtitkár irányítja. A szervezeti és működési szabályzat rendelkezhet úgy, hogy a főosztályvezető tevékenységét a miniszter, az államtitkár vagy a közigazgatási államtitkár irányítja.

(2) Az osztályt az osztályvezető vagy közvetlenül a főosztályvezető vezeti. Az osztályvezető tevékenységét a főosztályvezető irányítja.

(1) A politikai felsővezető, a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár tevékenységének ellátását – ha a szervezeti és működési szabályzat így rendelkezik – titkárság segítheti.

(2) A miniszter titkárságát osztályvezető vezeti. A miniszter titkárságát vezető osztályvezető tevékenységét a miniszter kabinetfőnöke irányítja. A honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszter titkárságát vezető osztályvezető tevékenységét közvetlenül a miniszter irányítja. A tárca nélküli miniszter titkárságát a tárca nélküli miniszter kabinetfőnöke vezeti.

(3) Az államtitkár titkárságát főosztályvezető vezeti, akinek a tevékenységét az államtitkár irányítja. Ha az államtitkár munkáját kabinet segíti, az államtitkár titkárságát osztályvezető vezeti, akinek a tevékenységét az államtitkár kabinetfőnöke irányítja.

(4) A közigazgatási államtitkár titkárságát főosztályvezető vezeti, akinek a tevékenységét a közigazgatási államtitkár irányítja.

(5) A helyettes államtitkár titkárságát főosztályvezető vezeti, akinek a tevékenységét a helyettes államtitkár irányítja.

(1) A kormányzati főhivatal törvény által létrehozott, a Kormány irányítása alatt álló különös hatáskörű központi kormányzati igazgatási szerv.

(2) A kormányzati főhivatal felügyeletét a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletében kijelölt miniszter látja el, aki e hatáskörében – ha törvény eltérően nem rendelkezik – különösen

(3) A kormányzati főhivatal törvényben meghatározott feladatkörében nem utasítható.

(4) A kormányzati főhivatal tevékenységéről – a (2) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint – beszámol a Kormánynak, valamint tájékoztatja az Országgyűlés feladatkörében érintett bizottságát. A tájékoztatást a kormányzati főhivatal honlapján közzé kell tenni.

(1) A kormányzati főhivatal szervezeti és működési szabályzatát a kormányzati főhivatal vezetője készíti elő, és a kormányzati főhivatalt felügyelő miniszter – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jóváhagyását követően – normatív utasításban adja ki.

(2) A kormányzati főhivatal szervezetére – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a szakmai felsővezetőkre vonatkozó rendelkezések kivételével a minisztérium szervezetére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) A kormányzati főhivatal területi szervekkel akkor rendelkezik, ha erre a kormányzati főhivatalt létrehozó törvény kifejezetten lehetőséget ad.

(1) A központi hivatal törvény vagy kormányrendelet által létrehozott, miniszter irányítása alatt álló különös hatáskörű központi kormányzati igazgatási szerv.

(2) Törvény vagy kormányrendelet a központi hivatal irányításáról rendelkezhet úgy, hogy ügyek meghatározott csoportjaival összefüggésben – a hatékonysági és a pénzügyi ellenőrzés kivételével – a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 2. § (1) bekezdés c), e) és f)–h) pontjában meghatározott egyes hatásköröket vagy ezek együttesét valamely központi kormányzati igazgatási szerv vezetője vagy kormánybiztos gyakorolja.

(3) A központi hivatal szervezeti és működési szabályzatát a központi hivatalt irányító miniszter normatív utasításban adja ki.

(4) A központi hivatal szervezetére – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a szakmai felsővezetőkre vonatkozó rendelkezések kivételével a minisztérium szervezetére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(5) A központi hivatal területi szervekkel akkor rendelkezik, ha erre a központi hivatalt létrehozó törvény vagy kormányrendelet kifejezetten lehetőséget ad.

(1) Törvénnyel központi hivatal akkor hozható létre, ha a központi hivatal rendvédelmi feladatokat lát el.

(2) A törvénnyel létrehozott központi hivatal irányítását a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletében kijelölt miniszter látja el.

(3) A központi hivatalt létrehozó törvény erre irányuló rendelkezése alapján a központi hivatal vezetőjének feladat- és hatáskörét a központi hivatalt irányító miniszter irányítása alá tartozó, a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletében kijelölt államtitkár gyakorolja.

(4) A (3) bekezdés szerinti esetben a központi hivatal vezetője helyettesének feladat- és hatáskörét a központi hivatalt irányító miniszter által vezetett minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározott helyettes államtitkár gyakorolja.

(5) A (3) bekezdés szerinti államtitkár

(6) A (4) bekezdés szerinti helyettes államtitkár

(7) A (4) bekezdés szerinti esetben, ha a központi hivatal irányításával összefüggő hatásköröket a központi hivatalt irányító miniszter által átruházott hatáskörben olyan helyettes államtitkár gyakorolja, akinek a tevékenységét a (3) bekezdés szerinti államtitkár irányítja, a központi hivatalt érintő irányítási hatáskörök gyakorlásával, valamint a központi hivatal által hozott hatósági döntés felettes szervként történő felülvizsgálatával összefüggésben a helyettes államtitkár tevékenységét a központi hivatalt irányító miniszter irányítja.

(8) A (3) bekezdés szerinti esetben

(1) A központi hivatal a tevékenysége alapján a központi hivatalt létrehozó törvényben vagy kormányrendeletben

(2) Az (1) bekezdés szerinti besorolás esetében a központi hivatalt létrehozó törvény vagy kormányrendelet meghatározhatja az elsődlegesen és a kiegészítő jelleggel meghatározott tevékenységeket.

(1) A kormányhivatal a kormánymegbízott által közvetlenül vezetett szervezeti egységekből és járási hivatalokból áll.

(2) A járási hivatal a jogszabályban megállapított hatáskörét önállóan gyakorolja. A járási hivatal egyedi ügyében a kormányhivatal utasítási joggal nem rendelkezik.

(3) A kormányhivatal szervezeti és működési szabályzatát a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter – szükség szerint a 40. § (2) bekezdése szerinti, a szakmai irányításban közreműködő miniszter véleményének kikérésével – normatív utasításban adja ki.

(4) A megyei kormányhivatal székhelye a megyeszékhely városban, a fővárosi kormányhivatal és a Pest megyei kormányhivatal székhelye Budapesten van.

(1) A kormányhivatalt az e fejezetben meghatározott eltérésekkel a Kormány a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter útján irányítja.

(2) Kormányrendeletben foglaltak szerint a kormányhivatal tekintetében a szakmai irányításban közreműködhet az a miniszter, aki – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet alapján az adott feladatkörrel rendelkezik (a továbbiakban: szakmai irányító miniszter).

(3) A kormányhivatal tekintetében – a kormányhivatal alapítása, a kormánymegbízott kinevezése és felmentése kivételével – a Ksztv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott hatásköröket, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (a továbbiakban: Ákr.) a felügyeleti szervre ruházott jogköröket a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter gyakorolja.

(4) Kormányrendelet rendelkezhet úgy, hogy

(5) A kormányhivatal, illetve a járási hivatal irányítására, a törvényességi, szakszerűségi és hatékonysági ellenőrzésre, továbbá a szakmai irányító miniszter és a (4) bekezdés b) pontja szerinti központi államigazgatási szerv közreműködésére vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

(1) A kormányhivatalt kormánymegbízott vezeti.

(2) A kormánymegbízott a feladatainak ellátásáért és hatáskörének gyakorlásáért a miniszterelnöknek politikai, a kormányhivatalok irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszternek szakmai felelősséggel tartozik.

(3) A kormányhivatal hivatali szervezetét főigazgató vezeti. A főigazgató a kormánymegbízott általános helyettese.

(4) A főigazgató munkáját általános helyettesként igazgató segíti.

(1) A kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően összehangolja és elősegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását.

(2) A központi államigazgatási szervek területi szervei, valamint a rendvédelmi szervek feladataik ellátása során kötelesek egymással és a kormányhivatallal együttműködni. A kormányhivatal a feladatainak teljesítése érdekében jogosult a központi államigazgatási szervek területi szervei vezetőitől adatokat, felvilágosítást kérni.

(3) A központi államigazgatási szervek területi szervei – az állami adó- és vámhatóság kivételével –, továbbá a területi illetékességgel államigazgatási feladatot ellátó más szervek és személyek államigazgatási jogkörükben eljárva, illetve az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintően – szervezeti és szakmai önállóságuk megtartásával – a kormányhivatal koordinációs jogkörébe tartoznak.

(4) Ha jogszabály kivételt nem tesz, a központi államigazgatási szervek területi szervei, továbbá a területi illetékességgel államigazgatási feladatot ellátó más szervek és személyek államigazgatási jogkörükben eljárva, illetve az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintően – a rendvédelmi szervek, valamint az állami adó- és vámhatóság kivételével – a kormányhivatal ellenőrzési jogkörébe tartoznak.

(5) Ha a (2)–(4) bekezdése szerinti területi szerv illetékessége a kormányhivatal illetékességi területétől eltérő területre terjed ki, a kormányhivatal jogköreit a területi szerv székhelye szerinti kormányhivatal gyakorolja.

(1) A fővárosi és megyei államigazgatási kollégium a kormányhivatal koordinációs feladatait elősegítő állandó fórum.

(2) A fővárosi és megyei államigazgatási kollégium vezetője a kormánymegbízott, tagjai a kormányhivatal főigazgatója, igazgatója és főosztályvezetői, a járási hivatalok hivatalvezetői (a továbbiakban: hivatalvezető), a Kormány által intézményfenntartásra kijelölt szerv vezetője, a kormányhivatal koordinációs és ellenőrzési jogkörébe tartozó területi államigazgatási szervek vezetői, valamint a kormánymegbízott által meghívottak.

(3) A kormánymegbízott a kormányhivatal koordinációs feladatainak elősegítésére szükség esetén fővárosi, megyei koordinációs értekezletet hívhat össze.

(1) A kormányhivatal jogosult a fellebbezés elbírálására és az Ákr.-ben a felügyeleti szervre ruházott jogkörök gyakorlására, ha az elsőfokú hatóság a járási hivatal vagy a helyi önkormányzat államigazgatási hatáskörben eljáró jegyzője, főjegyzője.

(2) A járási hivatal vagy a helyi önkormányzat jegyzője, főjegyzője államigazgatási hatáskörébe tartozó döntés tekintetében az (1) bekezdéstől eltérően törvény vagy kormányrendelet más hatóságot jelölhet ki a fellebbezés elbírálására és a felügyeleti jogkör gyakorlására.

A kormányhivatal véleményezi – a rendvédelmi szervek, valamint az állami adó- és vámhatóság kivételével – a központi államigazgatási szervek területi szervei, valamint a területi illetékességgel kizárólag államigazgatási feladatot ellátó más szervek

(1) A kormányhivatal – a rendvédelmi szervek, valamint az állami adó- és vámhatóság kivételével – a Kormánynak alárendelt szervek bármely területi szervétől, valamint a polgármestertől és a jegyzőtől az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintően, valamint a területi illetékességgel államigazgatási feladatot ellátó más szervtől és személytől bármely döntést bekérhet, a szerv intézkedéséről tájékoztatást kérhet, illetve – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az iratokba betekinthet.

(2) A kormányhivatal az (1) bekezdésben meghatározott szervnél – törvénysértés észlelése esetén – egyeztető eljárást kezdeményez, ennek eredménytelensége esetén a szerv felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez, ennek eredménytelensége esetén a feladatkörrel rendelkező miniszter eljárását kezdeményezi.

(3) A kormányhivatal az általa megismerhető iratokban foglalt, valamint a részére nyújtott tájékoztatás alapján tudomására jutott személyes adatok kezelésére az (1)–(2) bekezdésben meghatározott eljárás lefolytatása céljából addig az időpontig jogosult, amíg az a feladata ellátásához szükséges.

(1) A kormányhivatal kormánytisztviselője az illetékes kormányhivatal vagy a járási hivatal hatáskörében az erre jogosító igazolvány birtokában hatósági ellenőrzést végezhet.

(2) Az igazolvány tartalmazza az igazolvány sorszámát, a kormányhivatal vagy a járási hivatal nevét, valamint a kormánytisztviselő nevét és fényképét.

(3) A járási hivatal kormányrendeletben meghatározott jogszabálysértések ellenőrzésére és jogkövetkezményeinek alkalmazására egyszerűsített hatósági ellenőrzési hatáskört gyakorol.

(4) Az egyszerűsített hatósági ellenőrzési hatáskörében eljárva a járási hivatal az e törvényben és az egyszerűsített hatósági ellenőrzésre vonatkozó kormányrendeletben meghatározott eljárási szabályokat alkalmazza.

(5) A járási hivatal egyszerűsített hatósági ellenőrzési hatáskörben hozott döntésével szemben fellebbezésnek nincs helye.

A kormányhivatal

(1) A megyei kormányhivatal kirendeltségeiként járási hivatalok működnek. A járási hivatal székhelye a járás székhelyeként meghatározott városban van.

(2) A fővárosi kormányhivatal kirendeltségeiként kerületi hivatalok működnek. A kerületi hivatalra a járási hivatalra vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.

(3) A Kormány rendeletben jelöli ki Pest megyében a megyeszékhely járási hivatalának feladatait ellátó járási hivatalt, illetve a fővárosban a megyeszékhely járási hivatalának feladatait ellátó kerületi hivatalt.

(1) A járási hivatalt a hivatalvezető vezeti.

(2) A hivatalvezetőt hivatalvezető-helyettes helyettesíti.

(1) A Kormány – a (3) bekezdés szerinti javaslat figyelembevételével – határozatban állapítja meg a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámát.

(2) A Kormány – a kormányhivatal alaplétszámába tartozó álláshelyek kivételével – a (3) bekezdés szerinti javaslat figyelembevételével meghatározza a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó álláshelyek besorolását.

(3) A kormányzati igazgatási szervet vezető, irányító vagy felügyelő miniszter – a kormányzati igazgatási szerv vezetője véleményének figyelembevételével – a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv útján javaslatot tehet a Kormány számára az általa vezetett minisztérium és az általa irányított vagy felügyelt kormányzati igazgatási szerv alaplétszámára és az alaplétszámba tartozó álláshelyek besorolására.

(4) Ha a kormányzati igazgatási szervet nem miniszter vezeti, és nem tartozik miniszter irányítása vagy felügyelete alá, a (3) bekezdés szerinti javaslatot a kormányzati igazgatási szerv vezetője jogosult megtenni.

(5) A tárca nélküli miniszter az általa irányított, vezetett vagy felügyelt szervezeti egységek, illetve kormányzati igazgatási szervek tekintetében a (3) bekezdés szerinti javaslatot a tárca nélküli miniszter tevékenységét segítő kormányzati igazgatási szerv vezetője általi jóváhagyást követően teheti meg, ha a javaslat a tárca nélküli miniszter tevékenységét segítő kormányzati igazgatási szerv alaplétszámát és álláshelyeit érinti.

(6) A kormányzati igazgatási szerv alaplétszámának (1) bekezdés szerinti meghatározása során figyelembe kell venni az 1. § (3) bekezdésében és az 54. § (3) bekezdésében meghatározott személyeket.

(1) A Kormány a rendeletében meghatározottak szerint a (3) bekezdés szerinti javaslat alapján felülvizsgálja a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámát.

(2) A Kormány az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálat során

(3) A kormányzati igazgatási szervet vezető, irányító vagy felügyelő miniszter – a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv útján – évente egyszer javaslatot tehet az általa vezetett minisztérium és az általa irányított vagy felügyelt kormányzati igazgatási szerv alaplétszámának, illetve az alaplétszámba tartozó álláshelyek besorolásának módosítására.

(4) A kormányzati igazgatási szervet vezető, irányító vagy felügyelő miniszter a kormányzati igazgatási szerv átszervezése vagy feladatainak változása miatt a (3) bekezdésben foglaltakon túl is kezdeményezheti a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámának módosítását.

(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti javaslat tekintetében az 51. § (4) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(1) A központosított álláshelyállományba tartozó álláshelyek számát a Kormány állapítja meg.

(2) A központosított álláshelyállományból álláshelyet a kormányzati igazgatási szervet vezető, irányító vagy felügyelő miniszter – a kormányzati igazgatási szerv vezetője kezdeményezésére – a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szervnél igényelhet.

(3) A (2) bekezdés szerinti igénylés tekintetében az 51. § (4) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(4) A központosított álláshelyállományba tartozó álláshely betöltését – a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv közreműködésével – a Kormány határozatával határozott vagy határozatlan időre engedélyezheti.

(5) A Kormány a (4) bekezdés szerinti engedélyezés során – az 57. § (1) és (2) bekezdése szerinti besorolási kategóriák figyelembevételével – megállapítja a központosított álláshely-állományba tartozó álláshely besorolását, kivéve, ha a Kormány az álláshely kormányhivatal általi betöltését engedélyezi.

(6) A központosított álláshelyállományba tartozó álláshely – a Kormány eltérő döntése hiányában – a (4) bekezdés szerinti engedéllyel nem válik a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámának részévé.

(7) A kormányzati igazgatási szerv a korábban vezetői álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő ügyintézőként történő foglalkoztatása céljából a központosított álláshely-állományból ügyintézői álláshelyet igényelhet, ha nem rendelkezik üres ügyintézői álláshellyel.

(8) A központosított álláshelyállományba tartozó álláshely igénylésének és az igény elbírálásának szabályait és feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg.

(1) A kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó álláshelyen és a központosított álláshelyállományba tartozó álláshelyen

(2) A Kormány döntése alapján kormányzati szolgálati jogviszony létrehozható a 2. §-ban nem szereplő szerv számára biztosított álláshelyen is.

(3) Az álláshely betölthető a kormányzati igazgatási szervhez vezényelt, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti jogviszonyban (a továbbiakban: hivatásos szolgálati jogviszony), valamint a kormányzati igazgatási szervhez a honvédek jogállásáról szóló törvény szerint vezényelt vagy kirendelt hivatásos vagy szerződéses szolgálati viszonyban (a továbbiakban: katonai szolgálati jogviszony) álló személlyel is, azzal, hogy ebben az esetben nem jön létre az (1) bekezdés szerinti jogviszony és a hivatásos szolgálati jogviszony, valamint a katonai szolgálati jogviszony továbbra is fennáll.

(4) Egy álláshelyen egyidejűleg – az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – egy jogviszony hozható létre.

(5) Több jogviszony egy álláshelyen

(1) A kormányzati igazgatási szerv az alaplétszámába tartozó valamennyi álláshelyet köteles betölteni.

(2) Ha az álláshely hat hónapon át betöltetlen, azt a Kormány – a rendeletében meghatározottak szerint – határozatával a központosított álláshelyállományba helyezi.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában nem minősül betöltetlennek az az álláshely, amelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő

(4) A Kormány a kormányzati igazgatási szerv által ellátandó közfeladatok változása esetén a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó álláshelyet határozatával átcsoportosíthatja egy másik kormányzati igazgatási szervhez.

(5) A kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó álláshely a központosított álláshelyállományba kerül, ha a kormányzati igazgatási szervnek az álláshelyen ellátandó feladata megszűnik. A kormányzati igazgatási szerv haladéktalanul tájékoztatja a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szervet a feladatkörét érintő változásról.

(1) A központosított álláshelyállományba tartozó álláshelyen az 54. § (1) bekezdése szerinti jogviszony az 53. § (4) bekezdése szerinti engedély alapján hozható létre.

(2) Az európai uniós vagy elkülönített projekt, illetve program keretében meghatározott feladatok ellátására jogviszony a központosított álláshelyállományból származó álláshelyen hozható létre, azzal, hogy a projekt, illetve program befejezéséig az álláshely nem vontható el a kormányzati igazgatási szervtől.

(3) A Kormány a központosított álláshelyállományból származó, a kormányzati igazgatási szerv által betöltött álláshelyet – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – a központosított álláshelyállományba visszahelyezheti.

(4) Tartós külszolgálat, külszolgálati felkészülés és a külszolgálatot követő átmeneti belső elhelyezés esetén kormányzati szolgálati jogviszony a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámán felül, központosított álláshelyállományba tartozó álláshelyen hozható létre.

(1) Az álláshely besorolási kategóriái:

(2) A kormányzati főhivatal és a központi hivatal tekintetében az (1) bekezdés a) pontja alá tartozó besorolási kategóriák helyett az 1. melléklet II. táblázat 1–5. pontja szerinti kategóriákat kell alkalmazni.

(3) A kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó álláshelyet a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámát megállapító határozat sorolja be az (1) és a (2) bekezdés szerinti kategóriák valamelyikébe.

(4) A központosított álláshelyállományba tartozó álláshelyet az annak betöltését engedélyező határozat sorolja be az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti kategóriák valamelyikébe.

(5) Az álláshelynek a (2)–(4) bekezdés szerint megállapított besorolását a kormányzati igazgatási szerv nem változtathatja meg.

(6) Az álláshely (2)–(4) bekezdés szerint megállapított besorolásának módosítását a kormányzati igazgatási szervet irányító, vezető vagy felügyelő miniszter a Kormány rendeletében meghatározottak szerint kezdeményezheti a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szervnél.

(7) A tartósan távollévő kormánytisztviselő által betöltött álláshely besorolását a miniszter javaslatára a Kormány módosítja, ha az álláshelyen ellátandó feladatok ellátása érdekében ez szükséges. A kormánytisztviselő távollétének megszűnését követő napon az álláshely besorolása – a Kormány eltérő döntése hiányában – az eredeti besorolásra visszaáll.

(8) Az álláshelynek a (2)–(4) bekezdés szerint megállapított besorolását a Kormány határozatával módosíthatja.

(9) A (6) bekezdés szerinti javaslat tekintetében az 51. § (4) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(10) Az (1)–(9) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a kormányhivatalokra.

(1) Az álláshely olyan személlyel tölthető be, aki az adott álláshely vonatkozásában megfelel

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója – az álláshelyen ellátandó feladat és a (3) bekezdés szerinti kormányrendeletben foglaltak figyelembevételével – szabályzatában meghatározza az álláshely betöltésének szakmai feltételeit, így különösen:

(3) A Kormány rendeletben állapítja meg a (2) bekezdés szerinti szakmai és képesítési követelmények meghatározásának szempontjait és kereteit.

(1) Nem érinti a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyának fennállását, ha a kormánytisztviselőt a kormányzati igazgatási szerv egyik álláshelyéről ugyanazon kormányzati igazgatási szerv másik álláshelyére helyezik.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti álláshelyváltás következtében a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye is megváltozik, az álláshelyváltásról szóló munkáltatói intézkedést a korábbi munkáltatói jogkör gyakorlójának egyetértésével a leendő munkáltatói jogkör gyakorlója hozza meg.

Az álláshely vonatkozásában a kormányzati igazgatási szerv a Kormány rendeletében meghatározott tartalmú nyilvántartást vezeti.

(1) A kormányzati személyügyi igazgatás központi feladatait a Kormány által rendeletben kijelölt szerv (a továbbiakban: kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv) látja el.

(2) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv az e törvény szerinti feladatai ellátásához jogosult a közszolgálati személyügyi nyilvántartásban szereplő adatok kezelésére.

(1) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv kezeli a központosított álláshely-állományt.

(2) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv gondoskodik a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámának 52. § szerinti felülvizsgálatáról.

(3) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv fogadja és feldolgozza a kormányzati igazgatási szervek alaplétszámával és az álláshellyel kapcsolatos javaslatokat.

(4) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv előkészíti a Kormány számára a kormányzati igazgatási szervek alaplétszámával, a központosított álláshelyállománnyal és az álláshellyel kapcsolatos döntéseket és gondoskodik a döntések végrehajtásáról.

(5) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – ellenőrzi a Kormánynak a kormányzati igazgatási szervek alaplétszámával, a központosított álláshelyállománnyal és az álláshellyel kapcsolatos döntéseinek végrehajtását.

(6) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv vezeti

(7) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv a kormányzati igazgatási szervek álláshelyei vonatkozásában nyilvántartja a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó

(8) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv a központosított álláshelyállomány vonatkozásában nyilvántartja

(9) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv a 95. § (9) bekezdése szerinti tájékoztatás alapján nyilvántartja

(10) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv a Kormány rendeletében meghatározottak szerint közreműködik a Kormány munkáltatói feladatainak ellátásában.

(11) A kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szerv az (1)–(10) bekezdésben foglaltakon túl ellátja a törvényben vagy kormányrendeletben számára megállapított egyéb feladatokat.

(12) A kormányzati igazgatási szerv előzetesen tájékoztatja a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szervet valamennyi nem rendszeres személyi juttatásról, ide nem értve a jogszabály alapján járó, kötelezően biztosítandó kifizetési elemeket.

(1) A kormánytisztviselő és a munkáltatói jogkör gyakorlója (a továbbiakban együtt: felek) a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kötelesek eljárni és kölcsönösen együttműködni, továbbá nem tanúsíthatnak olyan magatartást, ami a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.

(2) A felek egymást tájékoztatják minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy változásról, amely az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni és teljesíteni.

(2) Tilos a joggal való visszaélés. E törvény alkalmazásában joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.

(3) A kormánytisztviselő köteles a hivatása gyakorlásával összefüggő jogszabályokat betartani.

(4) A joggal való visszaélés hátrányos következményeit orvosolni kell.

(5) Ha a joggal való visszaélés e törvény vagy e törvény végrehajtására kiadott jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás a közszolgálat nyomós érdekét vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

(1) A kormánytisztviselő feladatait a kormányzati szolgálati jogviszonyra vonatkozó és az egyéb szakmai szabályoknak megfelelően, a közérdek figyelembevételével látja el.

(2) A kormánytisztviselő köteles a feladataival összefüggő szakmai követelményeket munkája során érvényesíteni.

(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakmai képességek, a képzettség, a gyakorlat, valamint a teljesítmény alapján határozza meg a kormánytisztviselő illetményét az e törvényben meghatározott keretek között.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszonyban a közszolgálat elsődlegessége alapján, felelősségtudattal és a közigazgatásba vetett bizalom fenntartását szolgálva kell eljárni.

(2) A kormánytisztviselő köteles munkáját gazdaságosan, költségtakarékosan, a polgárok elégedettségét, az eredményességet szem előtt tartva és a határidőket betartva végezni.

(1) Az e törvény hatálya alá tartozók személyiségi jogait tiszteletben kell tartani.

(2) A kormánytisztviselő személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a közszolgálat rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható tartamáról a kormánytisztviselőt előzetesen tájékoztatni kell.

(3) A kormánytisztviselő a személyiségi jogáról általános jelleggel előre nem mondhat le, személyiségi jogáról rendelkező jognyilatkozatot érvényesen csak írásban tehet.

(4) Az e törvény hatálya alá tartozók személyiségi jogainak megsértése esetén jogkövetkezményként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.)

(5) A kormánytisztviselő sérelemdíj megfizetésére történő kötelezésére a fegyelmi eljárásra vonatkozó kormányrendeletben meghatározott szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(6) Az (5) bekezdéstől eltérően, ha a kormánytisztviselő jogviszonya megszűnik, vagy jogviszonyát megszüntetik, a kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő sérelemdíj megfizetésére kötelezése érdekében közvetlenül bírósághoz fordulhat.

(7) A kormánytisztviselőtől csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adat közlése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a közszolgálat létesítése, teljesítése vagy megszűnése szempontjából lényeges.

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselőt csak a közszolgálattal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti. A munkáltatói jogkör gyakorlójának ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A kormánytisztviselő magánélete nem ellenőrizhető.

(9) A munkáltatói jogkör gyakorlója előzetesen tájékoztatja a kormánytisztviselőt azoknak a technikai eszközöknek az alkalmazásáról, amelyek a kormánytisztviselő ellenőrzésére szolgálnak.

(1) Egyoldalú jognyilatkozatból az e törvényben, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban és közszolgálati szabályzatban meghatározott esetben származhatnak jogok vagy kötelezettségek.

(2) Az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá és – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – csak a címzett hozzájárulásával módosítható, vagy vonható vissza.

(3) A jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni.

(4) Az egyoldalú jognyilatkozatra a megállapodásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A megállapodás teljesítése során tett, jognyilatkozatnak nem minősülő nyilatkozat, továbbá a munka irányításával összefüggő munkáltatói jogkör gyakorlójának jognyilatkozata tekintetében a 70–73. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(5) Amennyiben e törvény valamely fél számára tájékoztatási kötelezettséget ír elő, a tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.

(6) A tájékoztatást olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását és kötelezettség teljesítését.

(1) A felek a megállapodás létrejöttét, módosítását vagy megszűnését jövőbeli, bizonytalan eseménytől (feltétel) is függővé tehetik. Nem köthető ki olyan feltétel, amelynek alapján a jogviszony a kormánytisztviselő hátrányára módosulna, vagy a jogviszony megszűnését eredményezné.

(2) Az ellentmondó, lehetetlen vagy értelmezhetetlen feltétel érvénytelen. A megállapodást ilyen esetben úgy kell elbírálni, mintha a felek az adott feltételt nem kötötték volna ki.

(3) A felek, amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a másik fél feltételhez kötött jogát csorbítaná. A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem hivatkozhat a fél, ha azt vétkesen maga okozta.

(1) A kormányzati igazgatási szerv képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult.

(2) A kormánytisztviselő a kinevezés elfogadásával, a megállapodás megkötésével, módosításával, a jogviszony megszüntetésével összefüggő jognyilatkozatát csak személyesen teheti meg.

(3) A kormánytisztviselő az egyéb jognyilatkozatot meghatalmazott képviselője útján is megteheti, az erre irányuló meghatalmazást írásba kell foglalni. A meghatalmazás visszavonásig, vagy határozott időre szóló meghatalmazás esetén a határozott idő elteltéig érvényes. A meghatalmazás visszavonása jóhiszemű harmadik személy irányában csak akkor hatályos, ha azt vele közölték. A visszavonás jogáról érvényesen nem lehet lemondani.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott meghatalmazás hiányában is eljárhat a kormánytisztviselő képviseletében hozzátartozója, ha a jognyilatkozat megtételében a kormánytisztviselő akadályozva van. Vita esetén az akadályoztatás tényét igazolnia kell.

(5) A kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő személyesen tett jognyilatkozatát veszi figyelembe, ha a kormánytisztviselő és a (3) és (4) bekezdésben említett képviselő jognyilatkozatai eltérnek.

(6) A kormánytisztviselő – kivéve, ha a képviselet tartalma egyértelműen korlátozott – nem hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszonyt érintő lényeges megállapodást és jognyilatkozatot írásba kell foglalni.

(2) A kormánytisztviselő kérésére a kormányzati igazgatási szervnek a jognyilatkozatát akkor is írásba kell foglalnia, ha az egyébként nem kötelező.

(3) A megállapodást, ha írásba kellett foglalni, módosítani vagy megszüntetni is csak írásban lehet.

(4) Az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment, és ez nem jár a közérdek sérelmével.

(5) Egyoldalú jognyilatkozatát a kormányzati igazgatási szerv az e törvényben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, valamint az igény érvényesítésének módjáról és – ha az elévülési időnél rövidebb – annak határidejéről a kormánytisztviselőt tájékoztatni kell. A határidőről való tájékoztatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető.

(6) A kormányzati igazgatási szerv köteles a megállapodás írásba foglalásáról gondoskodni és ennek egy példányát a kormánytisztviselőnek átadni.

(7) A megállapodásban meg kell jelölni a felek nevét, továbbá a megállapodás teljesítése szempontjából lényeges adatait.

(8) A (11) bekezdésben foglaltak kivételével írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas elektronikus dokumentumban (a továbbiakban: elektronikus dokumentum) kerül sor.

(9) A nyilatkozattevő személyének (8) bekezdés szerinti azonosításához nem szükséges a nyilatkozattevő fokozott biztonságú vagy minősített elektronikus aláírása.

(10) Az írásbeli jognyilatkozat akkor minősül közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, illetve az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik. A közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza. Erről jegyzőkönyvet kell felvenni.

(11) A kinevezési okmányt, a kinevezés módosítását, a jogviszony megszüntetésével kapcsolatos jognyilatkozatot, az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló felszólítást és a fizetési felszólítást a munkáltatói jogkör gyakorlója részéről elektronikusan legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással kell kiadmányozni.

(12) Az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát megismerje.

(13) Papíralapú kiadmány esetében a (10) bekezdésben foglaltakon túlmenően a postai szolgáltatásokról szóló jogszabály szerint tértivevény többletszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített jognyilatkozatot,

(14) Vita esetén a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént.

(15) Az írásbeli jognyilatkozatokat a (8) és (11) bekezdés szerint kell kiadmányozni és a (10) bekezdés, valamint a 72. § szerint kézbesíteni.

(1) Az elektronikus dokumentum kézbesítésére az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) 14. §-ában és 15. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy ügyfél alatt kormánytisztviselőt, elektronikus ügyintézést biztosító szerv alatt pedig a kormányzati igazgatási szervet kell érteni.

(2) A kormánytisztviselő köteles az írásbeli jognyilatkozatok elektronikus aláírása és az elektronikus dokumentumok kézhezvételének visszaigazolása érdekében az E-ügyintézési tv. szerinti, a Kormány által kötelezően biztosított elektronikus azonosítási szolgáltatással és az ehhez tartozó biztonságos kézbesítési szolgáltatásra alkalmas tárhellyel rendelkezni és a biztonságos kézbesítési szolgáltatásra alkalmas elektronikus elérhetőségét a foglalkoztatójával közölni. A kormánytisztviselő e kötelezettségét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a kinevezését követő 15 napon belül köteles teljesíteni.

(3) Az E-ügyintézési tv. 15. § (3) bekezdésétől eltérően, ha a szolgáltató azt igazolja vissza, hogy a küldeményt a címzett kétszeri értesítése ellenére nem vette át, az elektronikus dokumentumot kézbesítettnek kell tekinteni a második értesítés igazolásban feltüntetett időpontját követő ötödik munkanapon.

(4) Ha az elektronikus dokumentum elektronikus kézbesítése (vagy a kézbesítési vélelem szabályainak alkalmazása) bármely okból nem lehetséges, vagy az a jogviszony létesítéséről rendelkezik, az elektronikusan kiadmányozott jognyilatkozatról a munkáltatói jogkör gyakorlója által írásban kijelölt vagy a szervezeti és működési szabályzatban erre feljogosított személy öt napon belül záradékolással hiteles papíralapú kiadmányt készít. A záradéknak tartalmaznia kell a záradékolásra jogosult személy aláírását, a záradékolás keltét és szöveges utalást arra, hogy a papíralapú kiadmány az alapul szolgáló elektronikusan hitelesített irattal megegyezik. A kormánytisztviselővel a papíralapú kiadmányt kell közölni.

(1) A határidő számítására a (2)–(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha jogszabály vagy a felek megállapodása valamely jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására határidőt ír elő.

(2) Napon – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – naptári napot kell érteni.

(3) A határidő számítása a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő napon kezdődik.

(4) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.

(5) A határidő az utolsó napjának végén jár le. A határidő az általános munkarend szerinti következő munkanap végén jár le, ha az utolsó nap az általános munkarend szerint heti pihenőnap vagy munkaszüneti nap.

(6) A határidőt – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik, vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik.

(7) A határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály ezt kifejezetten megengedi.

(8) A jognyilatkozatot, egyéb magatartást késedelem nélkül, szükség esetén az egyébként nem a kötelezett által viselendő költségek megelőlegezésével kell megtenni vagy tanúsítani, ha jogszabály a jognyilatkozat megtételére vagy az egyéb magatartás tanúsítására haladéktalanul kötelezi a felet.

(9) A jogszabályban vagy a felek megállapodásában meghatározott, határidőnek nem minősülő időtartam számítására a (4)–(8) bekezdés nem alkalmazható, az ilyen időtartam számításánál a naptár az irányadó.

(1) Semmis az a megállapodás, amely jogszabályba vagy jó erkölcsbe ütközik, valamint amely jogszabály megkerülésével jött létre.

(2) A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni.

(3) A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító jogszabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a Közszolgálati Döntőbizottság és a bíróság hivatalból észleli.

(4) A megállapodás megtámadható, ha a fél a megállapodás megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, hogy a tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette, vagy ha a felek a megállapodás megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben ugyanabban a téves feltevésben voltak, vagy ha a megállapodás megkötésére a felet megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vették rá.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában lényeges tényre vagy körülményre vonatkozik a tévedés, illetve téves a feltevés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a megállapodást.

(6) A megállapodást megtámadhatja, aki a megállapodás megkötésekor tévedésben vagy téves feltevésben volt.

(7) A megtévesztés hatására kötött megállapodást megtámadhatja, akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart.

(8) A megállapodást megtámadhatja, akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a megállapodás megkötésére.

(9) A (7) és (8) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni, ha a megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés harmadik személy részéről történt és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.

(10) A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés, megtévesztés, téves feltevés felismerésétől, vagy jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.

(11) A megtámadásra irányuló jognyilatkozatot a (10) bekezdésben meghatározott határidőn belül írásban kell a másik féllel közölni.

(12) A sikeresen megtámadott megállapodás érvénytelen.

(13) A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a megállapodás érvényességét nem érinti.

(1) Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a kormányzati igazgatási szerv köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem hárítják el.

(2) A kormányzati igazgatási szerv köteles a kormánytisztviselőnek annyi időre járó illetményt megfizetni, amennyi a felmentés esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is, ha a kinevezés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és azt az (1) bekezdés alapján meg kell szüntetni.

(3) Ha a megállapodás valamely része érvénytelen, helyette a jogszabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.

(4) Az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén e jognyilatkozatból jogok és kötelezettségek nem származnak.

(5) A jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén – a kormányzati igazgatási szerv saját jognyilatkozatának sikeres megtámadását kivéve – a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.

(6) A megállapodás érvénytelenségéből származó kár megtérítésére az e törvény szerinti kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(1) A Magyar Kormánytisztviselői Kar (a továbbiakban: MKK) a kormánytisztviselők önkormányzattal rendelkező, közigazgatási szakmai köztestülete.

(2) Az MKK jogi személy.

(3) Az MKK kötelező tagsági jogviszony alapján működik. A kormánytisztviselő a kinevezéssel válik az MKK tagjává.

(4) A tagság nem zár ki más kamarai tagsági viszonyt.

(5) Az MKK szervezete képviseleti, ügyintézői testületekből, valamint tisztségviselőkből és ügyintézői szervből áll.

(6) Az MKK legfőbb képviseleti, döntéshozó szerve az Országos Közgyűlés.

(7) Az MKK legfőbb ügyintézői testülete az Országos Elnökség (a továbbiakban: Elnökség).

(8) Az Elnökség tagjai:

(9) Az elnök az MKK képviseletét önállóan gyakorolja, jogkörét az Alapszabályban meghatározott módon átruházhatja. Az elnök munkáját az Országos Közgyűlés által megválasztott legfeljebb öt alelnök segíti. Az elnök e tisztségében államtitkári illetményre és juttatásra jogosult. Az elnök kormányzati szolgálati jogviszonyában mentesül a munkavégzési és a rendelkezésreállási kötelezettsége alól, erre tekintettel e jogviszonyában illetményre és egyéb juttatásra nem jogosult.

(10) Az elnök irányítja az MKK Országos Irodáját.

(11) Az MKK szervezetére, valamint működésére vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg.

(1) Az MKK a feladatait az országos, valamint a fővárosban és a megyékben (a továbbiakban együtt: területi szint) működő szervezete útján látja el.

(2) Az MKK tagjai a Kormány rendeletében és az MKK Alapszabályában meghatározott módon és feltételek szerint tagozatokat alakíthatnak, amelyek ellátják az Alapszabályban, illetve a kormányrendeletben meghatározott szervezet által átruházott feladatokat.

(3) Az MKK

(4) A fővárosi, megyei illetékességű kormányzati igazgatási szerv vezetője köteles kikérni a területi szinten működő MKK véleményét a kormánytisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a kormányzati igazgatási szerv vezetőjének hatáskörébe utalt szabályozásról. A területi szinten működő MKK jogosult véleményezni a kormánytisztviselők csoportját érintő fővárosi, megyei illetékességű kormányzati igazgatási szerv által hozott munkáltatói intézkedést vagy annak tervezetét, ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni.

(5) A kormányzati igazgatási szerv nem köteles tájékoztatást adni vagy konzultációt folytatni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a közszolgálat érdekeit, illetve működését vagy a kormányzati igazgatási szerv jogos érdekeit, illetve működését veszélyeztetné.

(6) Az MKK tagja olyan tényt, információt, megoldást vagy adatot, amelyet a kormányzati igazgatási szerv jogos érdekei, illetve működése, valamint a közszolgálat érdekei, illetve működése védelmében kifejezetten bizalmasan vagy minősített adatként való kezelésre történő utalással hozott tudomására, semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységben semmilyen módon nem használhatja fel.

(7) Az MKK tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a kormányzati igazgatási szerv jogos érdekeinek, illetve működésének, valamint a közszolgálat érdekeinek, illetve működésének veszélyeztetése, valamint a személyiségi jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.

(1) A kormányzati igazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséről és megszűnéséről legkésőbb tizenöt napon belül tájékoztatja az MKK kormányrendeletben kijelölt szervét.

(2) Az MKK tagja a nyilvántartásba vétel, annak elmulasztása, illetve a nyilvántartásból való törlés ellen a kormányrendeletben kijelölt szervhez fellebbezéssel élhet. A nyilvántartással kapcsolatos döntésekkel, illetve mulasztással szembeni jogorvoslatra az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Az MKK a 77. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott etikai eljárások eredményéről – a Kormány rendeletében megállapítottak szerint – nyilvántartást vezet.

(4) Az MKK kormányrendeletben kijelölt szerve a tagnyilvántartási adatok körében az MKK 77. § (3) bekezdésében meghatározott feladatainak ellátása céljából kezeli a 3. melléklet szerinti közszolgálati alapnyilvántartás adatköréből az I/A. 1–4., 9–11., I/B. 1–2., II.1., a III.1. és kizárólag a korábban fennálló kormányzati szolgálati és közszolgálati jogviszony tekintetében a III.6., a IV.1., az V.1–2., 5. és 8. pontban foglalt, valamint a tagsági viszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben keletkezett adatokat. Az MKK által kezelt adatokat a kormányzati igazgatási szerv az (1) bekezdésben meghatározott időpontban adja át az MKK részére. A kezelt adatokat a tagsági viszony megszűnését követő öt év elteltével törölni kell.

A kormányzati szolgálati jogviszony a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszony a Kormány mint munkáltató és a kormánytisztviselő mint foglalkoztatott között jön létre.

(2) A kormányzati szolgálati jogviszonyt nem érinti a Kormány összetételének megváltozása és a Kormány megbízatásának megszűnése.

(3) A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. év I. törvény 18. § (3) bekezdése szerinti munkáltató szerv alatt, valamint az adózás rendjéről szóló törvény szerinti munkáltató alatt azt a kormányzati igazgatási szervet kell érteni, amelynél a kormánytisztviselő az álláshelye szerinti feladatát ellátja vagy ellátta.

(4) A Kormány a kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő munkáltatói feladatok ellátása érdekében kezeli a kormánytisztviselő közszolgálati személyügyi nyilvántartásban szereplő adatait.

(1) A kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat a Kormány nevében – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a kormányzati igazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja (a továbbiakban: munkáltatói jogkör gyakorlója).

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkáltatói jogok gyakorlását – a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel – írásban átruházhatja a szakmai felsővezetői vagy szakmai vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselőre. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.

(3) Nem ruházható át:

(3a)⁴ A munkáltatói jogkör gyakorlója – a kormányzati igazgatási szerv, a kormánytisztviselő és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megállapodása alapján – álláshelyen ellátandó feladatként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen végzett oktatói, kutatói tevékenységet (a továbbiakban együtt: oktatási feladat) is meghatározhat.

(3b)⁵ A (3a) bekezdés szerinti megállapodásban rögzíteni kell az oktatási feladat heti óraszámát, valamint – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – rendelkezni kell a feladatellátással összefüggő egyéb kérdésekről.

(3c)⁶ Az oktatási feladat ellátása a kormányzati szolgálati jogviszonyt, valamint a munkáltatói jogok gyakorlását nem érinti. Az oktatási feladatot ellátó kormánytisztviselő a kinevezése szerinti illetményre és egyéb juttatásokra, kedvezményekre és támogatásokra jogosult. A kormánytisztviselő illetményét, a számára biztosított egyéb juttatásokat, kedvezményeket és támogatásokat, az ezzel járó közterheket és az oktatási feladat ellátásával felmerülő költségeket a kormányzati igazgatási szerv viseli.

(3d)⁷ Az oktatási feladat ellátása az oktatásban, kutatásban, kutatásszervezésben szerzett szakmai tapasztalatnak minősül.

(4) Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy gyakorolta, intézkedése érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot hat hónapon belül írásban jóváhagyta.

(5) A kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos munkáltatói jogkör gyakorlásával és átruházásával összefüggő részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

(1) Kormányzati szolgálati jogviszony

(2) Nem létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony azzal, aki állam elleni bűncselekmény [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) XXIV. Fejezet, illetve a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi IV. törvény) X. fejezet], igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény (Btk. XXVI. Fejezet, illetve az 1978. évi IV. törvény XV. fejezet VI. cím), korrupciós bűncselekmény (Btk. XXVII. Fejezet) vagy közélet tisztasága elleni, valamint a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmény (1978. évi IV. törvény XV. fejezet VII. és VIII. cím), hivatali bűncselekmény (Btk. XXVIII. Fejezet, illetve az 1978. évi IV. törvény XV. fejezet IV. cím), illetve közbizalom elleni bűncselekmény (Btk. XXXIII. Fejezet, illetve az 1978. évi IV. törvény XVI. fejezet III. cím) miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll.

(3) Ha az álláshelyen ellátandó feladatok körébe tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése tartozik, a kormányzati szolgálati jogviszony az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túl nem létesíthető azzal, aki

(4) Kormányzati szolgálati jogviszony nem létesíthető azzal, akivel szemben a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott

(5) A (2) és (4) bekezdésben foglaltakon túl pártfogó felügyelőnek nem lehet kinevezni továbbá azt,

(6) Jogszabály alapján nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső kormányzati szolgálati jogviszony nem létesíthető azzal, akinek a nemzetbiztonsági ellenőrzése során nemzetbiztonsági kockázatot állapítottak meg, kivéve, ha az arra feljogosított személy, szerv a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését jóváhagyta.

(7) Ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya fennállása alatt válik nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személlyé, és

(8) A kormányzati szolgálati jogviszonynak a (7) bekezdés szerinti megszüntetése esetén a kormánytisztviselőt felmentési idő és végkielégítés nem illeti meg. A megszüntetés okát és jogkövetkezményeit közölni kell a kormánytisztviselővel.

(9) Ha a rendőrségről szóló törvény lehetővé teszi, hogy a kormánytisztviselő szolgálati feladatainak törvényes ellátását a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv – törvényben meghatározott esetekben és módon – megbízhatósági vizsgálattal ellenőrizze, a kormányzati szolgálati jogviszony létesítésének és fenntartásának feltétele az ellenőrzéshez való hozzájárulás.

(10) Nem nevezhető ki kormánytisztviselőnek az e törvény értelmében meghatározott öregségi nyugdíjra való jogosultsággal rendelkező személy, kivéve, ha a Kormány a munkáltatói jogkör gyakorlójának kérelmére hozzájárul a kormánytisztviselő foglalkoztatásához.

(11) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel teljesítése alól mentesül a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló törvény szerinti külképviselet adminisztratív és technikai személyzetének az a tagja, aki a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 9. § (6) bekezdése szerinti középfokú végzettséggel rendelkezik.

(12) Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól – a (11) bekezdésben meghatározott kivétellel – felmentés nem adható. A kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek.

(13) A miniszterelnök a Miniszterelnöki Kormányiroda, valamint az általános politikai koordinációért felelős miniszter által vezetett minisztérium állományába tartozó kormánytisztviselőt feljogosíthatja miniszterelnöki tanácsadói vagy miniszterelnöki főtanácsadói megnevezés használatára.

(1) Jogszabály vagy a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése alapján a kinevezés meghívásos vagy pályázati eljárás (a továbbiakban együtt: kiválasztási eljárás) alapján történhet. Pályázati eljárás esetén kinevezést adni csak olyan személynek lehet, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt.

(2) A kiválasztási eljárás előkészítéséhez és lefolytatásához szükséges időtartamot az 55. § (2) bekezdésében foglalt határidő figyelembevételével kell meghatározni.

(3) A személyügyi központ toborzási adatbázist működtet a kiválasztás, a lehetséges pályázók tájékoztatásának elősegítésére. A toborzási adatbázisba az a magyar állampolgár kérheti felvételét, aki büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább érettségi végzettséggel vagy középszintű szakképesítéssel rendelkezik. A 4. melléklet határozza meg azokat az adatokat, amelyeket a toborzási adatbázisba felvételét kérő személynek kötelezően kell, illetve választhatóan lehet megadnia.

(4) A kormányzati igazgatási szerv vezetője a betöltetlen álláshely betöltése céljából a toborzási adatbázisban nyilvántartott személyek egyéni azonosításra alkalmas módon nyilvántartott adataihoz közvetlenül hozzáférhet.

(5) A toborzási adatbázisba felvételüket kérők, a kiválasztási eljárásban részt vevők, valamint a kormánytisztviselők kötelezően kitöltendő önéletrajza (a továbbiakban: önéletrajz) tartalmazza a Kormány rendeletében meghatározott kötelező adatköröket, valamint az önéletrajzhoz csatolandó, az önéletrajzban foglaltakat igazoló mellékleteket, illetve tartalmazhat egyéb kiegészítő információkra vonatkozó adatokat.

(6) A (4) és (5) bekezdés alapján megismert személyes adatokat a kormányzati igazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséről meghozott döntés időpontjáig vagy – kormányzati szolgálati jogviszony létesítése és fennállása esetén – a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnéséig, illetve megszüntetéséig kezelheti.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy a kinevezést megelőzően hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű, továbbá nem áll a 82. § szerinti büntetőeljárás hatálya alatt.

(2) Az, aki a 82. § (3) bekezdése szerinti kormányzati igazgatási szervnél kíván kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni, az (1) bekezdésben foglaltakon túl azt is igazolja, hogy az ott meghatározott kizáró feltételek nem állnak fenn vele szemben.

(3) A pártfogó felügyelőként kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy az (1) bekezdésben foglaltakon túl hatósági bizonyítvánnyal azt is igazolja, hogy a 82. § (5) bekezdésében foglalt kizáró feltételek nem állnak fenn vele szemben.

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója felhívására a kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy nem áll olyan foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, amely a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését nem teszi lehetővé.

(5) Indokolt esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban felszólíthatja a kormánytisztviselőt, hogy a felhívástól számított tizenöt munkanapon belül – ha e határidőn belül menthető ok miatt nem lehetséges, annak megszűnését követően haladéktalanul – hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy

(6) A kormányzati igazgatási szerv a foglalkoztatást kizáró és az (1)–(4) bekezdés alapján vizsgálandó ok ellenőrzése céljából kezeli

(7) Az (1)–(6) bekezdésben foglaltak alapján megismert személyes adatokat a kormányzati igazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséről meghozott döntés időpontjáig, vagy – kormányzati szolgálati jogviszony létesítése és fennállása esetén – a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnéséig, illetve megszüntetéséig kezeli.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. Kormányzati szolgálati jogviszony határozott és határozatlan időre egyaránt létrehozható. Eltérő rendelkezés hiányában a kormányzati szolgálati jogviszony határozatlan időre és teljes munkaidőre jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a kinevezés érvénytelenségére csak a kormánytisztviselő – a munkába lépést követő harminc napon belül – hivatkozhat.

(2) A határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas módon – így különösen meghatározott munka elvégzéséhez, feladat ellátásához vagy esemény bekövetkeztéhez kötődően – kell meghatározni. A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének időpontja – tartós külszolgálat megszüntetése kivételével – nem függhet kizárólag a kormányzati igazgatási szerv, illetve a kormánytisztviselő akaratától, ha a felek a kormányzati szolgálati jogviszony időtartamát nem naptárilag határozták meg. Ez utóbbi esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatja a kormánytisztviselőt a kormányzati szolgálati jogviszony várható időtartamáról.

(1) A kinevezési okmány

(2) A beosztási okiratnak tartalmaznia kell

(3) Az álláshelyen ellátandó feladat meghatározható a kormányzati igazgatási szerv szabályzatára történő hivatkozással.

(4) A kinevezési okmány a kormányzati szolgálati jogviszonyt érintő egyéb kérdésekről is rendelkezhet.

(5) A kinevezési okmányt a munkáltatói jogkör gyakorlója állítja ki.

(6) Ha a kinevezés érvénytelenségét a munkába lépés előtt állapítják meg, akkor az érvénytelenséget előidéző ok megszüntetéséig a kormánytisztviselő nem állítható munkába. Ha az érvénytelenség oka a munka megkezdése után jut a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására, a kormánytisztviselőt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstől el kell tiltani.

(7) A kinevezési okmányban – a (10) bekezdés, az 59. §, a 88. § (4) bekezdése, a 89. § (6) bekezdése, a 104. § (9) bekezdése és a 107. § (11) bekezdése kivételével – a kormányzati szolgálati jogviszony létesítésekor legalább három, de legfeljebb hat hónapig terjedő próbaidőt kell kikötni.

(8) A próbaidő nem hosszabbítható meg.

(9) A próbaidő alatt a kormányzati szolgálati jogviszonyt bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti.

(10) A három hónapnál rövidebb idejű kinevezés esetén a felek megállapodhatnak a próbaidő kikötéséről azzal, hogy a próbaidő legfeljebb a határozott idejű kinevezés időtartamának a fele lehet.

(1) A kormánytisztviselőnek a kinevezésekor esküt kell tennie a kötelességeinek pontos betartására.

(2) Az eskü letétele a munkáltatói jogkör gyakorlója vagy az általa kijelölt vezető előtt, az esküokmány aláírásával történik, amelyet a kormánytisztviselő legkésőbb a kinevezés aláírásától számított 30 napon belül, szóban is megerősíthet.

(3) Az eskü szövege a következő:

(4) A kormányzati igazgatási szerv köteles az eskü szóbeli megerősítését a kormánytisztviselő számára lehetővé tenni.

(1) A Kormány a közigazgatási szakmai gyakorlat támogatására ösztöndíjat alapíthat.

(2) Az ösztöndíjat elnyert személy (a továbbiakban: ösztöndíjas) a kormányzati igazgatási szervvel ösztöndíjas jogviszonyban áll.

(3) Az ösztöndíjas jogviszony beszámít

(4) Az ösztöndíjas jogviszonyt létrehozó szerződésben meghatározott feltételek sikeres teljesítését követően az ösztöndíjassal első munkavégzésre irányuló jogviszonyként az ösztöndíjas jogviszony megszűnését követő egy éven belül elsőként kormányzati szolgálati jogviszonyt létesítő kormányzati igazgatás szerv próbaidőt nem köthet ki.

(5) Az ösztöndíjas jogviszonyra

(1) A kinevezést a munkáltatói jogkör gyakorlója egyoldalú jognyilatkozatával módosíthatja.

(2) A kinevezés módosítására – az (1) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kinevezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(3) A kormánytisztviselő a kinevezése módosításának közlésétől számított négy munkanapon belül írásban kérheti a felmentését, ha

(4) Ha a kormánytisztviselő nem kéri a (3) bekezdés alapján a felmentését, a kinevezés-módosítás a kormánytisztviselő által elfogadottnak minősül.

(5) A (3) bekezdésben foglalt kérelemre a kormánytisztviselőt – a nyilatkozattétel időpontjával kezdődően – a 107. § (2) bekezdés g) pontja alapján fel kell menteni, a felmentési időre járó illetmény, a végkielégítés, valamint az egyéb járandóságai összegének meghatározásakor a kinevezésmódosítást megelőző illetményét kell alapul venni.

(6) Ha a kormánytisztviselő az álláshelyétől eltérő kormányzati igazgatási szervnél kívánja a foglalkoztatását, az erre vonatkozó jognyilatkozatát az őt foglalkoztató álláshelye szerinti kormányzati igazgatási szerv felé a munkahelyváltás tervezett időpontját legalább 30 nappal megelőzően megteszi. A bejelentést követő 30. napig a kormánytisztviselő ellátja a kormányzati igazgatási szervnél a feladatait. A bejelentést követő 31. naptól a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya nyugszik. A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyának nyugvása alatt illetményre nem jogosult és munkavégzési kötelezettsége nem áll fenn. Ha a fogadó kormányzati igazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszony nyugvásának kezdőidőpontját követő 30 napon belül a kormánytisztviselő új beosztási okiratát kiállítja, a kormánytisztviselő jogviszonya folyamatos. Ha nem kerül sor a kormánytisztviselő új beosztási okiratának kiállítására, a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a jogviszony nyugvásának kezdőidőpontját követő 31. napon megszűnik.

(1) A kormánytisztviselőnek a várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő feladatok adhatók, illetve a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást megfelelően módosítani kell, ha orvosi vélemény alapján az álláshelyéhez rendelt feladatot nem láthatja el.

(2) A kormánytisztviselő illetménye az (1) bekezdés szerinti esetben nem lehet kevesebb a korábbi illetményénél.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kormánytisztviselőt a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a kormányzati igazgatási szervnél nem lehetséges. A kormánytisztviselő a munkavégzés alóli mentesítés idejére az illetményére jogosult, kivéve, ha a felajánlott álláshelyet alapos ok nélkül nem fogadja el.

(1) A kormányzati igazgatási szerv köteles

(2) A kormánytisztviselőt csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat.

(3) A fogyatékossággal élő, illetve a megváltozott munkaképességű kormánytisztviselő foglalkoztatása során a kormányzati igazgatási szervnek gondoskodnia kell az észszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosításáról.

(4) A kormányzati igazgatási szerv köteles ingyenesen biztosítani a kormánytisztviselő alkalmassági vizsgálatát a munkába lépést megelőzően és a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt.

(5) A kormányzati igazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője köteles az e törvényben meghatározott kérdésekben, valamint az általános munkáltatói szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben – a Kormány rendeletében meghatározattak szerint – közszolgálati szabályzatot kiadni.

A kormánytisztviselőre vonatkozó hivatásetikai alapelvek különösen az elkötelezettség, a nemzeti érdekek előnyben részesítése, az igazságosság, a méltányosság, a méltóság, a tisztesség, az előítéletektől való mentesség és a felelősségtudat.

(1) A kormánytisztviselő köteles

(2) A kormánytisztviselő mentesül a rendelkezésreállási, valamint a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól

(1) A kormánytisztviselő köteles felettese utasításának végrehajtását megtagadni, ha annak teljesítésével

(2) A kormánytisztviselő az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése

(3) A kormánytisztviselő köteles az utasítást adó figyelmét felhívni, és egyben kérheti az utasítás írásba foglalását, ha az utasítás

(4) Az utasítást adó az utasítás írásba foglalását nem tagadhatja meg. A kormánytisztviselőt az írásba foglalásra irányuló kérelme miatt hátrány nem érheti.

(5) Ha az utasítást adó a kormánytisztviselőnek nem közvetlen felettese, akkor a közvetlen felettes útján kell az írásba foglalást kérni.

(6) A kormánytisztviselő, ha felettese döntésével, illetve utasításával nem ért egyet, jogosult különvéleményét írásba foglalni. Emiatt hátrány nem érheti.

(7) Az utasítás jogszerű megtagadása nem menti fel a kormánytisztviselőt az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerű utasításokat teljesítse.

(8) Ha a kormánytisztviselő az utasítás teljesítésének jogszerű megtagadása következtében nem végez munkát, a kieső időre illetményre jogosult.

(9) A kormánytisztviselő a felettese utasításától akkor térhet el, ha ezt a kormányzati igazgatási szerv károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a kormányzati igazgatási szerv értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésről a kormányzati igazgatási szervet haladéktalanul tájékoztatni kell.

(1) Nem létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony, ha a kormánytisztviselő hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.

(2) A külpolitikáért felelős miniszter a külszolgálati hálózat és a tartós külszolgálat tekintetében, illetve az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter a Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviselete (a továbbiakban: EU ÁK) tekintetében – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól különösen indokolt esetben felmentést adhat.

(3) A kormánytisztviselő nem lehet helyi önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó kormányzati igazgatási szerv illetékességi területén működik.

(4) A kormányzati igazgatási szerv és a kormányhivatal kormánytisztviselője nem lehet

(5) A kormánytisztviselő további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony és az állami projektértékelői jogviszony (a továbbiakban együtt: gyakorolható tevékenység), továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység kivételével – kizárólag a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével létesíthet.

(6) A kormánytisztviselő annak létesítését megelőzően köteles írásban bejelenteni a munkáltatói jogkör gyakorlója részére a gyakorolható tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt, valamint a közérdekű önkéntes tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt.

(7) A kormánytisztviselő a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően a gyakorolható tevékenység, továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt kizárólag a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye alapján létesíthet, ha a munkavégzés időtartama részben azonos a kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidejével.

(8) Az (5) és (7) bekezdés szerinti előzetes engedély kérésének elmulasztása és a (6) bekezdés szerinti bejelentés elmulasztása esetén a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya felmentéssel megszüntethető.

(9) A munkáltatói jogkör gyakorlója a bejelentés megtételétől, előzetes engedély kérése esetén a döntésének meghozatalától számított 30 napon belül – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – tájékoztatja a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szervet.

(10) A kormánytisztviselő

(11) Nem keletkeztet összeférhetetlenséget az olyan állami befolyás gyakorlása következtében gazdasági társaságban vagy más szervezetben keletkező vezető tisztségviselői, illetve felügyelőbizottsági, auditbizottsági tagság, amelynek alapja az államháztartás, illetve a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítése érdekében hozott állami intézkedés, különös tekintettel az állami tőkeemelésre, kölcsönnyújtásra, kezesség-, illetve garanciavállalásra.

(12) Nem keletkeztet összeférhetetlenséget a nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység, ha a kormánytisztviselő és a digitális megoldások exportjával és programjának fejlesztésével összefüggő feladatok koordinációját ellátó szervezet közötti, erre irányuló megállapodást a munkáltatói jogkör gyakorlója előzetesen engedélyezi és a tevékenység időtartama tárgyévenként a hat hónapot nem haladja meg.

(13) A kormánytisztviselő köteles haladéktalanul írásban bejelenteni, ha vele szemben törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok merül fel, illetve ha kormányzati szolgálati jogviszonyának fennállása alatt összeférhetetlen helyzetbe kerül. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlójának összeférhetetlenségi ok jut a tudomására, a jogkövetkezmények megjelölésével köteles haladéktalanul írásban felszólítani a kormánytisztviselőt, hogy az összeférhetetlenséget harminc napon belül szüntetesse meg (összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítás). Amennyiben a kormánytisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítás kézbesítésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik.

(14) Ha az (1) bekezdés szerinti összeférhetetlenség a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt keletkezik, akkor az érintettek megegyezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlója dönti el, hogy melyik kormánytisztviselőnek szűnik meg a kormányzati szolgálati jogviszonya.

(1) A kormánytisztviselő munkateljesítményét a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban értékelheti (teljesítményértékelés). A teljesítményértékelés szükség szerint, a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelése alapján végezhető el.

(2) A kormánytisztviselő kérelme esetén a munkateljesítményét tárgyévben egyszer értékelni kell.

(3) A teljesítményértékelés alapján a kormánytisztviselő

(4) A kormánytisztviselő teljesítményértékelésének részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

(5) A teljesítményértékelés megsemmisítése iránt a kormánytisztviselő közszolgálati jogvitát kezdeményezhet.

(1) A kormánytisztviselő köteles és jogosult a Kormány által előírt képzésben, továbbképzésben, átképzésben vagy közigazgatási vezetőképzésben (a továbbiakban együtt: képzés) részt venni.

(2) A képzést – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztosítja.

(3) A kormánytisztviselőnek az előírt képzés és az ezzel összefüggő beszámolási vagy vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre járó illetményét a kormányzati igazgatási szerv köteles megtéríteni.

(4) A képzés költségeit a kormánytisztviselő köteles megtéríteni a kormányzati igazgatási szervnek, ha neki felróható okból a képzést elmulasztja, illetve az előírt követelményeket nem teljesíti.

(5) Ha a kormánytisztviselő a képzést a munkáltatói jogkör gyakorlójának felróható okból mulasztja el, illetve nem teljesíti, akkor a képzés költségeit a kormányzati igazgatási szerv köteles a kormánytisztviselőnek megtéríteni.

(6) A kötelező képzések részletszabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el.

(2) A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény öt év, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.

(3) A bűncselekménnyel okozott személyiségi jogi sérelem miatt fizetendő sérelemdíj iránti igény öt év, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.

(4) A kártérítés – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a károkozás bekövetkeztekor nyomban esedékes.

(5) A sérelemdíj – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a személyiségi jogi sérelem bekövetkezésekor nyomban esedékes.

(6) Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni.

(7) A szabadság megváltásával kapcsolatos kormánytisztviselői igény elévülése a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének napján kezdődik.

(8) Az elévült igényt bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet.

(9) Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.

(10) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti érvényesítése, törvény szerinti közvetítő vagy békéltető igénybevételének kezdeményezése, az igény megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetve az elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

(1) A kormánytisztviselő kormányzati érdekből történő kirendeléssel, külszolgálati kirendeléssel és belföldi kiküldetéssel a kinevezéstől eltérően is foglalkoztatható.

(2) A kinevezéstől eltérő foglalkoztatás a kormánytisztviselőre nézve – különösen a korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat. A kinevezéstől eltérő foglalkoztatás abban az esetben rendelhető el, ha a másik álláshelyhez tartozó feladat ellátása megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének.

(3) A kormánytisztviselőt legalább tíz munkanappal korábban írásban kell tájékoztatni a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás elrendeléséről, valamint annak várható időtartamáról.

(4) Nem rendelhető ki, kiküldetés keretében – beleegyezése nélkül – nem kötelezhető más helységben történő munkavégzésre

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott okok bármelyike a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás ideje alatt következik be, akkor a kormánytisztviselő erre irányuló kérelmére haladéktalanul meg kell szüntetni a kinevezéstől eltérő foglalkoztatást.

(1) A miniszterelnök, az általa kijelölt miniszter vagy miniszterek, vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára döntése alapján – az érintett kormányzati igazgatási szerv vezetője véleményének kikérését követően – kormányzati érdekből a kormányzati igazgatási szerv kormánytisztviselője határozott időre kirendelhető egy másik kormányzati igazgatási szervhez.

(2) A kormányzati érdekből történő kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A kirendelés lejártát követően a kormánytisztviselőt a kinevezése szerinti kormányzati igazgatási szerv köteles eredeti álláshelyen továbbfoglalkoztatni.

(3) A kormányzati érdekből történő kirendelés időtartamára a kormánytisztviselő a kinevezésben foglalt illetményre jogosult a kirendelés helye szerinti szervtől, a kirendelés időtartama alatt az illetmény csak a kormánytisztviselő javára módosítható.

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója – (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a szokásos munkavégzési hely szerinti településen kívüli munkavégzésre kötelezheti a kormánytisztviselőt. Ennek feltétele, hogy a kormánytisztviselő a kiküldetés időtartama alatt is a munkáltatói jogkör gyakorlója irányítása és utasítása alapján végezze a munkát.

(2) Nem kötelezhető a 14 év alatti gyermeket nevelő kormánytisztviselő belföldi kiküldetésre a lakóhelye szerinti település közigazgatási határán kívülre.

(3) Nem minősül belföldi kiküldetésnek, ha a kormánytisztviselő a munkáját – a munka természetéből adódóan – szokásosan a kormányzati igazgatási szerv székhelyén kívül végzi, valamint, ha olyan településen végzi, amely a kormányzati igazgatási szerv szervezetszerű működéséhez tartozik.

(4) A belföldi kiküldetés időtartama nem haladhatja meg alkalmanként a hatvan munkanapot és naptári évenként a száztíz munkanapot.

(5) A belföldi kiküldetésben lévő kormánytisztviselőnek többletköltségei fedezetére és a napidíjára vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

(6) Az ideiglenes – három hónapot meg nem haladó – külföldi kiküldetés e §-tól eltérő szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

(1) Ágazati szakmai feladat, illetve e feladat támogatásának ellátása céljából a kormánytisztviselő a külpolitikáért felelős miniszter, illetve az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett minisztériumba (a továbbiakban együtt: kihelyező szerv) a kormányzati igazgatási szerv döntése alapján – a kihelyező szervvel egyeztetve – a feladatellátáshoz szükséges határozott időre kirendelhető (a továbbiakban: külszolgálati kirendelés).

(2) A külszolgálati kirendelés idejére a kormánytisztviselő a kihelyező szerv állományába kerül, beosztási okiratát módosítani kell, a feladatellátás idejének leteltét követően a kormányzati igazgatási szerv állományába visszakerül.

(3) A külszolgálati kirendelés a kormányzati szolgálati jogviszonyt nem érinti. A külszolgálati kirendelés időtartama alatt a kormánytisztviselő illetményét, egyéb juttatásait, az ezzel járó közterheket és a külszolgálati kirendeléssel felmerülő költségeket az a kormányzati igazgatási szerv viseli, ahova a kormánytisztviselőt kirendelték.

(4) Az EU ÁK-ra diplomataként, szakdiplomataként tartós külszolgálatra való kihelyezés céljából az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett minisztériumba kormánytisztviselőként kinevezett vagy az ágazati szakmai feladat ellátására e szervhez meghatározott időre külszolgálati kirendelés keretében kirendelt kormánytisztviselő, és az EU ÁK-ra kihelyezésre kerülő további kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter gyakorolja.

(5) Az (1)–(4) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben a külszolgálati kirendeléssel kapcsolatosan a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény szabályait kell alkalmazni.

(1) A kormányzati igazgatási szerv és a kormánytisztviselő megállapodhat abban, hogy a kormánytisztviselő határozott ideig az Európai Unió intézményeinél vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programok keretében szakértői tevékenységet, vagy az Európai Unió, illetve más nemzetközi szervezet intézményeinél nemzeti szakértői tevékenységet lát el. A kormánytisztviselő és a fejlesztési programok végrehajtásáért felelős szerv vagy az Európai Unió, illetve más nemzetközi szervezet intézménye között a szakértői tevékenység gyakorlásával kapcsolatban kötött megállapodás nem hoz létre e törvény szerinti további jogviszonyt.

(2) A szakértőként, illetve nemzeti szakértőként történő foglalkoztatásról az (1) bekezdés szerinti szerv és a küldő kormányzati igazgatási szerv közötti megállapodás rendelkezik. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a küldő államigazgatási szervnél a nemzeti szakértőként történő foglalkoztatás ideje alatt folyamatosan fennáll.

(3) A kormánytisztviselő kinevezését az (1) és (2) bekezdésben foglalt tevékenység ellátásának időtartamára közös megegyezéssel módosítani kell. A határozott idő elteltével a kormánytisztviselőt vissza kell helyezni a szakértői tevékenységet megelőzően általa betöltött álláshelyre.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt tevékenység ellátásának ideje alatt a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya – a 107. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel – nem szüntethető meg felmentéssel.

(5) Az (1) bekezdés szerinti programban egyes részfeladatok végrehajtásáért felelős szakértőként részt vevő, a megvalósítás időtartama alatt esetileg a kedvezményezett országban tartózkodó kormánytisztviselőre a (3) bekezdést nem kell alkalmazni.

(6) A kormánytisztviselő az (1) bekezdés szerinti tevékenység időtartama alatt nem jogosult a 128. § szerinti szabadságra, amennyiben az (1) bekezdés szerinti szerv részéről a foglalkoztatás ideje alatt szabadság kerül a részére megállapításra.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnik:

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott életkori korlát alól a miniszterelnök felmentést adhat, ha a kormánytisztviselői kinevezés a tartós külszolgálathoz kapcsolódó külképviselet-vezetői megbízásához szükséges.

(3) Ha a kormányzati szolgálati jogviszony az (1) bekezdés d) pontjában foglaltak alapján szűnik meg, a kormánytisztviselő részére annak megfelelő összeget kell kifizetni, amely felmentése esetén a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó illetményének felel meg.

(4) A kormánytisztviselő a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését egy évvel megelőzően az (1) bekezdés h) pontja szerinti feltétel ellenőrzése céljából a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél a megszerzett szolgálati idejéről hatósági bizonyítvány kiállítását kéri. Nem kell kérelmezni a hatósági bizonyítvány kiállítását, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv korábban meghozott határozata az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő meglétét igazolja. A kormánytisztviselő a szolgálati időről kiállított hatósági bizonyítvány vagy más határozat másolatát – a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését legalább három hónappal megelőzően – benyújtja a kormányzati igazgatási szervnek, amely az így tudomására jutott személyes adatokat az (1) bekezdés h) pontjában meghatározott feltétel teljesülésének ellenőrzése céljából az e törvényben meghatározott ideig kezelheti.

(5) Ha a kormányzati igazgatási szerv egyetért a kormánytisztviselő jogviszonyának fenntartásával, arról kikéri a Kormány véleményét.

(6) Az (1) bekezdés h) pontjában meghatározottak szerint a kormányzati igazgatási szerv akkor tarthatja fenn a jogviszonyt, ha a Kormány egyetért azzal. A Kormány véleménye köti a kormányzati igazgatási szervet a döntésének meghozatalában.

(7) Ha a kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő jogviszonyát nem tartja fenn, a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya az erről hozott döntés kézhezvétele hónapjának vagy – ha az későbbi időpontra esik – annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amikor a kormánytisztviselő a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte.

(8) Ha a határozatlan időre kinevezett kormánytisztviselő

(9) Ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnését követő 30 napon belül újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, kormányzati szolgálati jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

(10) Ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnését követő 30 napon belül a köztisztviselői, a közalkalmazotti, a hivatásos szolgálati, a katonai szolgálati, a honvédelmi alkalmazotti vagy a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervnél ilyen jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

A kormányzati szolgálati jogviszony megszüntethető:

(1) A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.

(2) A kormánytisztviselő lemondási ideje két hónap.

(3) Határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon.

(1) A kormányzati szolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha

(2) A kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha

(3) A kormányzati igazgatási szerv a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a kormányzati igazgatási szervnek kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.

(4) A kormányzati igazgatási szerv a határozatlan időtartamú jogviszony felmentéssel történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül.

(5) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt nem megfelelő munkavégzés jogcímén a kormánytisztviselőt akkor kell felmenteni, ha a kormánytisztviselő átlag alatti vagy elfogadhatatlan teljesítményszintet ér el.

(6) A (2) bekezdés c) pontja értelmében a kormányzati igazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszonyt – a (7) bekezdésben foglalt kivétellel – azonnali hatállyal megszünteti, ha foglalkoztatást kizáró ok jut a tudomására.

(7) A (2) bekezdés c) pontja alapján a kormányzati igazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszonyt a 75. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal megszünteti és az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazza,

(8) A kormányzati szolgálati jogviszonynak a (6) bekezdésben meghatározott okból történő megszüntetése esetén a kormánytisztviselőt felmentési idő és végkielégítés nem illeti meg. A megszüntetés okát és jogkövetkezményeit közölni kell a kormánytisztviselővel.

(9) A (2) bekezdés d) pontjában meghatározott egészségügyi okból bekövetkező alkalmatlanság esetén a kormánytisztviselő akkor menthető fel, ha

(10) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdésében foglalt feltétel megállapításához szükséges jogosultsági időt a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatával kell igazolni.

(11) Ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyának megszüntetését követő 30 napon belül újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, kormányzati szolgálati jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

(1) Amennyiben a kormánytisztviselő által betöltött álláshelyre meghatározott feladatokban olyan változás következik be, amelynek hatékony ellátására a kormánytisztviselő iskolai végzettsége, szakképzettsége, szakképesítése, szakmai tapasztalata nem megfelelő, a kormányzati igazgatási szerv az álláshelyet más kormánytisztviselővel betöltetheti. A változás a kormányzati igazgatási szerv érdekkörében felmerülő ok lehet. A kormányzati igazgatási szerv érdekkörében felmerülő oknak minősül különösen, ha az a kormányzati igazgatási szerv feladatellátásának jogszabályi változásával függ össze.

(2) A kormányzati igazgatási szerv köteles felajánlani annak lehetőségét, hogy a kormánytisztviselő a feladatok ellátásához szükséges iskolai végzettséget, szakképzettséget, szakképesítést az iskolai végzettség, szakképzettség, szakképesítés megszerzéséhez az oktatási intézmény által biztosított határidőn belül megszerezze.

(3) A kormánytisztviselő jogviszonyát a 107. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt okból megszüntetni kizárólag abban az esetben lehet, ha a foglalkoztató kormányzati igazgatási szervnél a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának megfelelő, betölthető álláshely nincs, vagy az így felajánlott álláshelyet a kormánytisztviselő nem fogadja el.

(4) A felajánlandó álláshely meglétéről, annak hiányáról, illetve az álláshely el nem fogadásának következményeiről a kormányzati igazgatási szerv köteles írásban tájékoztatni a kormánytisztviselőt.

(5) A felmentés indokolásának tartalmaznia kell, hogy

(6) A 107. § (1) bekezdés d) pontja alapján történő felmentés nem alkalmazható, ha

(1) Az érdemtelenség indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve a munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.

(2) Érdemtelenségnek minősül, ha a kormánytisztviselő

(3) Az érdemtelenség jogcímén történő felmentés jogát a kormányzati igazgatási szerv

(4) Az érdemtelenség megállapítására vonatkozó döntés meghozatala előtt a kormánytisztviselőnek lehetőséget kell adni a döntés alapjául szolgáló körülmények megismerésére és arra, hogy az arról való tájékoztatástól számított tizenöt napon belül védekezését előadhassa, bizonyítékait előterjeszthesse, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően az a kormányzati igazgatási szervtől nem várható el.

(1) A kormányzati igazgatási szerv legkésőbb a felmentés közlésekor írásban tájékoztatja az állami foglalkoztatási szervet és a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szervet a felmentéssel érintett kormánytisztviselők személyes adatairól, végzettségéről, szakképzettségéről, szakképesítéséről és az illetményéről.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt tájékoztatási kötelezettség feltétele, hogy a felmentésre a 107. § (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott okból kerüljön sor és a felmentéssel érintett kormánytisztviselők létszáma harminc napon belül

(3) A (2) bekezdés alkalmazása során a kormányzati szolgálati jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani.

(1) A felmentési idő két hónap.

(2) A felmentési idő a felmentési okmányban megjelölt napon kezdődik. A felmentési idő legkorábban a felmentés közlését követő napon kezdődhet.

(3) Határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetése esetén a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a kormányzati szolgálati jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.

(4) A kormánytisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra illetményre jogosult. Az összeférhetetlenségi szabályok nem alkalmazhatóak a munkavégzési kötelezettség alól mentesített kormánytisztviselővel szemben. A munkavégzés alól a kormánytisztviselőt a kérésének megfelelően – legfeljebb két részletben – kell mentesíteni.

(5) A kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó illetményre havonta egyenlő részletekben jogosult.

(6) A kifizetett illetményt visszakövetelni nem lehet, ha a kormánytisztviselőt a munkavégzés alól végleg mentesítették és az illetmény fizetését kizáró körülmény a kormánytisztviselőnek a munkavégzés alóli mentesítése után következett be.

(7) Ha a kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít,

(8) A kormánytisztviselőt felmentési idő nem illeti meg a 107. § (2) bekezdés a) pontja szerinti érdemtelenség és a 107. § (6) bekezdése szerinti foglalkoztatást kizáró ok jogcímén történt felmentése esetén.

(1) A kormánytisztviselőt felmentése és a kormányzati igazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése esetén – a (10) bekezdésben foglalt kivétellel – végkielégítés illeti meg.

(2) A végkielégítés összege, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

(3) A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a kormánytisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.

(4) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni.

(5) A 85. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített kormányzati szolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.

(6) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül

(7) A (6) bekezdésben meghatározottak kivételével a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony folyamatosan fennálljon a jogviszony megszüntetéséig.

(8) A végkielégítés összegének a felére jogosult a kormánytisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert a 107. § (9) bekezdés b) pontja szerinti másik álláshelyen történő foglalkoztatásához nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha

(9) A végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.

(10) Végkielégítésre nem jogosult a kormánytisztviselő, ha

(11) Ha a kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít, végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számítása során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét számításba kell venni.

(12) Ha a kormánytisztviselő a jogviszony megszűnését vagy megszüntetését követő 30 napon belül újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít,

(1) A kormányzati igazgatási szerv felmentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt

(2) Az (1) bekezdés szerinti védelem alkalmazása szempontjából a felmentés közlésének időpontja az irányadó.

(3) Az (1) bekezdés a) és f) pontjában meghatározott körülményre a kormánytisztviselő csak akkor hivatkozhat, ha erről a kormányzati igazgatási szervet tájékoztatta. A felmentés közlését követő kormánytisztviselői tájékoztatás esetén a kormányzati igazgatási szerv a felmentést a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnéséig, de legfeljebb a tájékoztatást követő 15 napon belül írásban visszavonhatja.

(4) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti védelem a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül azt a szülőt illeti meg, aki a fizetés nélküli szabadságot utoljára igénybe vette.

(5) Betegség miatti keresőképtelenség esetén a felmentési idő legkorábban a keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év lejártát követő napon kezdődik.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a kormánytisztviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül.

(7) Az (1) és (5) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a kormánytisztviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha a felmentést a 107. § (2) bekezdés e) vagy g) pontjában foglaltak szerint a kormánytisztviselő kérelmezi.

(8) Felmentési védelem nem illeti meg a kormánytisztviselőt a 107. § (2) bekezdés a) pontja szerinti érdemtelenség és a 107. § (6) bekezdése szerinti foglalkoztatást kizáró ok jogcímén történt felmentése esetén.

(1) Ha jogszabály rendelkezése folytán a kormányzati igazgatási szerv egésze vagy egy része (szervezeti egysége, anyagi és nem anyagi erőforrásainak vagy feladat- és hatáskörének meghatározott csoportja) az e törvény hatálya alól egy, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervhez kerül, a kormányzati igazgatási szerv érintett szervezete, illetve tevékenysége keretében foglalkoztatott kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya – a (3), (4) és (9) bekezdésben foglalt kivétellel – a jogállásváltozás időpontjában közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át és az általa betöltött álláshely a központi álláshely-állományba kerül.

(2) A jogviszony átalakulásáról az érintetteket az átvevő munkáltató az átalakulást követő harminc napon belül tájékoztatja.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem alakul át a kormánytisztviselő jogviszonya, ha az átvevő munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény rendelkezései alapján nem létesíthet közalkalmazotti jogviszonyt az átadással érintett kormánytisztviselővel, ebben az esetben a kormányzati szolgálati jogviszony a törvény erejénél fogva az átadás időpontjában megszűnik. A jogviszony megszűnéséről a kormánytisztviselőt az átadás napjával írásban értesíteni kell. A jogviszony megszűnése esetén a kormánytisztviselő számára a 112. § alkalmazásával megállapított végkielégítést kell megfizetni.

(4) A (3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, ha az átadással érintett kormánytisztviselővel szemben a közalkalmazottakra vonatkozó szabályozás alapján összeférhetetlenség áll fenn, kivéve, ha az összeférhetetlenséget kiváltó ok megszüntethető, és ennek érdekében a kormánytisztviselő az átalakulást követő 30 napon belül intézkedik, és ezt igazolja.

(5) A jogviszony közalkalmazotti jogviszonnyá történő átalakulását követő negyvenöt napon belül a kormánytisztviselőt a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint be kell sorolni, és illetményét meg kell állapítani.

(6) Határozatlan időtartamú kormányzati szolgálati jogviszony – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – határozatlan időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át. Teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén a jogviszony teljes munkaidős közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.

(7) Az átalakult jogviszony esetén a kormánytisztviselőnek az átalakulással érintett e törvény hatálya alá tartozó kormányzati igazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyként elismert idejét úgy kell tekinteni, mintha azt az átvevő szervnél töltötte volna el.

(8) A kormányzati szolgálati jogviszonyban álló vezető jogviszonyának átalakulását követően – a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály figyelembevételével – kell a vezetői munkakör szintjét és megnevezését megállapítani.

(9) Ha a jogviszony átalakulása időpontjában közszolgálati jogvita fegyelmi felelősségre vonás tekintetében folyik, a kereset elbírálása során

(10) E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő jogviszonya közszolgálati, hivatásos szolgálati vagy katonai szolgálati jogviszonnyá, honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakul át.

(1) A kormánytisztviselő jogviszonya megszüntetésekor, illetve megszűnésekor a feladataival kapcsolatos iratait köteles átadni és a kormányzati igazgatási szervvel elszámolni. Az átadás-átvétel és az elszámolás feltételeit a kormányzati igazgatási szerv köteles biztosítani.

(2) A jogviszony megszüntetésekor vagy megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon, de legkésőbb tizenöt napon belül a kormánytisztviselő illetményét és egyéb járandóságait – a szabadságmegváltás kivételével – részére ki kell fizetni, valamint ki kell adni a jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.

(1) Ha a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság megállapítja, hogy a kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a kormánytisztviselő abban az esetben kérheti az eredeti álláshelyén történő továbbfoglalkoztatását, ha

(2) A kormányzati igazgatási szerv kérelmére a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság mellőzi a kormánytisztviselő eredeti álláshelyen történő továbbfoglalkoztatását feltéve, ha a kormánytisztviselő továbbfoglalkoztatása a kormányzati igazgatási szervtől nem várható el.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt esetben meg kell téríteni a kormánytisztviselő elmaradt illetményét (egyéb járandóságait), továbbá a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát is. Nem kell megtéríteni az illetménynek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. A kellő gondosság elmulasztásának különösen azt kell tekinteni, ha a kormánytisztviselő az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében, nem köt álláskeresési megállapodást, illetve az e szerv által felajánlott – a foglalkoztatás elősegítéséről szóló jogszabályban foglalt feltételekre tekintettel – megfelelő munkahelyet elutasítja, továbbá maga nem keres aktívan munkahelyet. A Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság a kellő gondosság elmulasztásának az elmaradt illetmény, egyéb járandóságok, illetve a kormánytisztviselői kár megtérítésével kapcsolatos következményét az eset összes körülményének mérlegelése alapján állapítja meg.

(4) Ha a kormányzati szolgálati jogviszony (1) bekezdésben foglalt módon történő jogellenes megszüntetése esetén a kormánytisztviselő az eredeti álláshelyen történő továbbfoglalkoztatását nem kéri vagy a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság mellőzi azt, a kormányzati szolgálati jogviszony a jogellenességet megállapító döntőbizottsági határozat véglegessé válásának vagy a bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ekkor a (3) bekezdésben foglaltakon felül a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság a kormányzati igazgatási szervet – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a kormánytisztviselő legalább két-, legfeljebb tizenkét havi illetményének megfelelő átalánykártérítés megfizetésére kötelezi.

(5) Ha a kormányzati szolgálati jogviszonyt nem az (1) bekezdésben foglalt módon szüntették meg jogellenesen, a kormányzati szolgálati jogviszony a megszüntetésről szóló jognyilatkozat szerinti időpontban megszűnik, de a kormánytisztviselő részére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése alapján – legalább két-, legfeljebb huszonnégy havi illetményének megfelelő átalánykártérítést kell fizetni.

(6) A Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság a kártérítés mértékének megítélésekor figyelembe veszi, hogy a kormánytisztviselő mennyiben tett eleget a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének (kárenyhítés).

(7) A kormánytisztviselő, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyát nem az e törvényben előírtak szerint szünteti meg, köteles a kormányzati igazgatási szerv számára a lemondási időre járó illetményének megfelelő összeget megfizetni.

(8) Ha a kormánytisztviselő a határozott időtartamú kormányzati szolgálati jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a (7) bekezdésben meghatározottakat megfelelően kell alkalmazni. Ha azonban a határozott időből még hátralévő időtartam rövidebb két hónapnál, a kormányzati igazgatási szerv csak a hátralévő időre járó illetmény megfizetését követelheti.

(9) A kormányzati igazgatási szerv jogosult a (7) és (8) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is. Ezek együttesen nem haladhatják meg a kormánytisztviselő tizenkét havi illetményének összegét.

(10) A kormányzati igazgatási szerv a (7)–(9) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére a kormánytisztviselő által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok az irányadók.

(1) A Kormány meghatározza azokat az ágazatokat és az ágazatokon belül azokat az álláshelyeket, amelyek esetében a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnését vagy megszüntetését követően az ágazati tevékenységet főtevékenységként végző gazdasági társaságnál nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt (a továbbiakban: elhelyezkedési korlátozás).

(2) Az (1) bekezdés szerinti korlátozás időtartama a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időnek megfelelő idő, de legfeljebb két év.

(3) A kormányzati szolgálati jogviszony időtartama alatt megszerzett információk a (2) bekezdésben foglalt határidőn túl sem használhatók fel üzleti célra.

(4) Az (1)–(3) bekezdés megsértésével kötött szerződésre a Ptk. vagy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) semmisségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Az elhelyezkedési korlátozás az illetmény megállapítása során figyelembe vehető.

(6) Amennyiben a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a 107. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint kerül megszüntetésre, a jogviszony megszűnésétől számított három évig kormányzati szolgálati jogviszonyt nem létesíthet.

(7) Ha a kormányzati szolgálati jogviszony jogellenesen került megszüntetésre, a kormánytisztviselőnek a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőével azonos fizetett ellenérték jár.

(8) Ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a 107. § (1) bekezdés a)–d) és f) pontjában foglaltak szerint kerül megszüntetésre, újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt a jogviszony megszűnésétől számított három évig csak a Kormány engedélyével létesíthet.

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkavégzés rendjét, a munkaidő-beosztás szabályait a kormányzati igazgatási szerv által ellátott feladatok és a feladat ellátására létesített álláshely jellegéhez, valamint a feladatok mennyiségéhez és határidejéhez igazodóan alakítja ki (munkarend).

(2) A munkaidő heti negyven óra, a napi munkaidő nyolc óra (általános teljes napi munkaidő), amelynek keretei között a munkáltatói jogkör gyakorlója meghatározhatja a munkavégzés kezdő és befejező időpontját (általános munkarend).

(3) A kinevezés a (2) bekezdésben foglalt munkaidőnél rövidebb napi munkaidőt is megállapíthat azzal, hogy ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell (részmunkaidő).

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja.

(5) A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.

(6) A munkaidő (3) bekezdés szerinti meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az erre eső napokat a kormánytisztviselőre irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.

(7) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét.

(8) A munka jellegétől függően a munkáltatói jogkör gyakorlója meghatározhatja a teljes munkaidőből kötelezően a munkahelyen töltendő idő tartamát, továbbá az ezen időtartam alatti munkavégzés egyes sajátos szabályait.

(1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) – a munkavégzés rendjének megszervezésével kapcsolatos általános előírások figyelembevételével – a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(2) A kormánytisztviselőre a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás eseteiben a munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó.

(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.

(4) A kormánytisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója az általános munkarendtől eltérően is megállapíthatja.

(5) A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.

(6) A kormánytisztviselő beosztás szerinti

(7) A munkaidő nem haladhatja meg

(8) A kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidejébe a meghatározott rendkívüli munkaidő tartamát is bele kell számítani.

(9) A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaidejébe az ügyelet, valamint a készenlét teljes tartamát bele kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető.

(10) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.

(11) A munkáltatói jogkör gyakorlója – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt két részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő), amelyek között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.

(1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.

(2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő

(3) A kormányzati igazgatási szerv akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység igénybevételére

(4) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.

(5) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által évenként kiadott, az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását szabályozó rendeletet a kormánytisztviselőkre is alkalmazni kell.

(1) Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a kormánytisztviselő részére a munkaidőn túl – a munkavégzés megszakításával – napi harminc perc, valamint minden további három óra munkavégzés után a kormánytisztviselő részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell egybefüggően biztosítani.

(2) A kormánytisztviselőnek a munkaközi szünetet úgy kell igénybe vennie, hogy – szükség szerint a munkaközi szünet megszakításával is – vezetője rendelkezésére tudjon állni. A vezető rendelkezése miatt megszakított munkaközi szünet munkaidőnek minősül, amire a megszakítás idejével megegyező mértékű munkaközi szünetet kell biztosítani a megszakításra okot adó körülmény megszűnését követően azonnal.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a beosztás szerinti napi munkaidőbe a rendkívüli munkavégzésre fordított idő tartamát be kell számítani.

(4) A kormánytisztviselő részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

(5) A kormánytisztviselőt a készenlétet követően, ha munkát nem végzett, nem illeti meg pihenőidő.

(6) A kormánytisztviselőt hetenként két egymást követő pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie (heti pihenőnap).

(1) Rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles munkát végezni.

(2) Rendkívüli munkaidő

(3) Nem minősül rendkívüli munkaidőnek, ha a kormánytisztviselő az engedélyezett távollét idejét a munkáltatói jogkör gyakorlójával történt megállapodás alapján ledolgozza.

(4) A rendkívüli munkaidőt a kormánytisztviselő kérése esetén írásban kell elrendelni. Az ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(5) Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében.

(6) Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő

(7) A rendkívüli munkaidő elrendelése nem veszélyeztetheti a kormánytisztviselő testi épségét, egészségét, továbbá nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.

(8) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kettőszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

(9) A (8) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha

(1) Rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre rendelkezésre állni.

(2) Négy órát meghaladó időtartamú rendelkezésre állás

(3) A kormánytisztviselő a rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és a hivatali szervezet vezetőjének utasítása szerint munkát végezni.

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő számára meghatározhatja a rendelkezésre állás helyét (ügyelet), egyébként a tartózkodási helyét a kormánytisztviselő határozza meg oly módon, hogy a hivatali szervezet vezetőjének utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon (készenlét).

(5) A rendelkezésre állás elrendelésére a 122. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(6) A rendelkezésre állás időtartamát legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltatói jogkör gyakorlója – különösen indokolt esetben – eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni.

(7) Az ügyelet időtartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amelybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes, és elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.

(8) A készenlét havi időtartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni.

(9) Készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) időtartama alatt csak a kormánytisztviselő hozzájárulásával rendelhető el, ha az elrendelést megelőző százhatvannyolc órás időszakban a kormánytisztviselő a heti pihenőnapján készenlétet teljesített.

(1) A kormánytisztviselőt rendkívüli munkaidő teljesítése esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő illeti meg.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a kormánytisztviselőnek

(3) A kormánytisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a kormánytisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (2) bekezdés szerinti szabadidő jár.

(4) A rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi huszonöt munkanap szabadidő-átalány állapítható meg.

(5) A vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidő-átalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapítja.

(6) Munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett kormánytisztviselőt a teljesített munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő illeti meg.

(7) A szabadidőt a rendkívüli munkaidő, illetve a (6) bekezdés szerinti munkaidő teljesítését követően legkésőbb harminc napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.

(1) A távmunka a foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv székhelyétől, illetve a munkavégzés rendes helyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (a továbbiakban együtt: számítástechnikai eszköz) végeznek, és eredményét elektronikusan továbbítják, ide nem értve az otthoni munkavégzést.

(2) A távmunka megállapodás alapján, a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott helyen végezhető.

(3) Eltérő megállapodás hiányában a munkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges eszközöket a munkáltatói jogkör gyakorlója biztosítja.

(4) A távmunkavégzésre vonatkozó részletszabályokat a Kormány rendeletében állapítja meg, amelynek alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója a speciális feltételeket és szabályokat szabályzatban rögzíti.

(5) A munkáltatói jogkör gyakorlója előírhatja, hogy az általa biztosított számítástechnikai vagy elektronikus eszközt a kormánytisztviselő kizárólag a munkavégzéshez használhatja.

(6) A munkáltatói jogkör gyakorlója a távmunkát végző kormánytisztviselőnek minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más kormánytisztviselőnek biztosít.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatja a kormánytisztviselőt

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés nem jelenthet a kormánytisztviselő, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.

(1) A kormánytisztviselő és a munkáltatói jogkör gyakorlójának megállapodása esetén a kormánytisztviselő a munkáját a munkavégzés rendes helyétől eltérően a lakó-, illetve tartózkodási helyén, saját eszközeivel is végezheti.

(2) Az otthoni munkavégzésre abban az esetben kerülhet sor, ha az elvégzendő munka jellege ezt lehetővé teszi, továbbá ha az otthoni munkavégzés elrendelése vagy lehetővé tétele nem jár a kormányzati igazgatási szerv vagy a kormánytisztviselő számára aránytalan sérelemmel.

(3) Az otthoni munkavégzésre irányuló megállapodásban rögzíteni kell az otthoni munkavégzés idejét, az egyedileg elvégzendő feladatokat, továbbá a kapcsolattartás és az elvégzett munka leadásának módját és időpontját.

(4) Az otthoni munkavégzés részletes szabályait a Kormány rendeletben, továbbá ennek keretei között a munkáltatói jogkör gyakorlója a közszolgálati szabályzatban állapítja meg.

(1) A munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokat a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaideje éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.

(1) A kormánytisztviselőnek a munkában töltött idő alapján minden naptári évben 20 munkanap alapszabadság jár és az alapszabadságon felül évente a (3)–(8) bekezdésben és a 155. §-ban meghatározott pótszabadságot jogosult igénybe venni (a továbbiakban együtt: szabadság).

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl szabadság jár a következő időszakok alapján:

(3) A minisztérium kormánytisztviselője az (1) bekezdés szerinti alapszabadságán felül az általa betöltött álláshely besorolásától függően évente:

(4) A kormányzati főhivatal és a központi hivatal kormánytisztviselője az (1) bekezdés szerinti alapszabadságán felül az általa betöltött álláshely besorolásától függően évente:

(5) A szakmai vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselő a (3) bekezdésben szereplő pótszabadság helyett vezetői pótszabadságot vehet igénybe, amelynek mértéke évente:

(6) Ha a föld alatt állandó jelleggel, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó kormánytisztviselő naponta legalább három órán keresztül tevékenységét ionizáló sugárzásnak kitett munkakörülmények között végzi, évenként öt munkanap pótszabadságot, ha pedig a kormánytisztviselő ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz munkanap pótszabadságot vehet igénybe.

(7) A sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül a (6) bekezdésben meghatározott pótszabadság illeti meg azt a kormánytisztviselőt is, akit rendszeres kettős egészségi ártalomnak kitett munkahelyen foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom.

(8) A kormánytisztviselő, ha

(1) A szabadságot az esedékességének évében kell kiadni és kivenni.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója

(3) A (2) bekezdés szerinti határidőt követően a szabadság nem adható ki és nem vehető igénybe.

(4) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szolgálati érdeknek minősül különösen, ha az alapszabadság kiadása miatt

(5) A szabadság felével a kormánytisztviselő rendelkezik.

(6) A pótszabadság – a 155. § (4)–(6) bekezdése szerinti pótszabadság kivételével – abban az esetben adható ki és vehető igénybe, ha az alapszabadság már kiadásra került.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselőt – a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – megfelelő időn belül tájékoztatja a még igénybe nem vett szabadság mértékéről és az igénybevétel lehetőségének határidejéről.

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetve a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A kormánytisztviselőnek a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a kormányzati igazgatási szerv köteles megtéríteni.

(9) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(10) A kormánytisztviselő részére a szabadság arányos része jár, ha a kormányzati szolgálati jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg.

(11) A szabadságot – a (13) és (22) bekezdést kivéve – pénzben megváltani nem lehet, és a szabadság nem halmozódhat.

(12) A szabadság megváltásával kapcsolatos kormánytisztviselői igény elévülése a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének napján kezdődik.

(13) A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnése és megszüntetése esetén, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az arányos szabadságot nem adta ki, az arányos szabadságot (ha a kormánytisztviselőnek van fennmaradó szabadsága) a jogviszony megszűnését követő 40. napon kell megváltani.

(14) Annak a kormánytisztviselőnek, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

(15) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a kormánytisztviselő két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.

(16) Ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a kormányzati igazgatási szervnél töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett illetményt köteles visszafizetni.

(17) Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a kormányzati szolgálati jogviszony a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősülése, halála, az általa betöltött álláshely központosított álláshelyállományba kerülése, vagy a kormányzati igazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg.

(18) Ha a kormánytisztviselő az esedékesség évében a részére járó szabadságnál több szabadságban részesült, a kormánytisztviselő a következő évben arányosan kevesebb szabadságra jogosult.

(19) A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

(20) Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a kormánytisztviselő számára az alapszabadság arányos része jár, illetve a pótszabadság arányos része vehető igénybe.

(21) A kormánytisztviselőnek a szabadság kivételére vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a kormánytisztviselőt érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetve családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a kormánytisztviselő erről haladéktalanul értesíti a munkáltatói jogkör gyakorlóját. Ebben az esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója a szabadságot a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A kormánytisztviselő a hivatali szervezet vezetőjének felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.

(22) Ha a kormánytisztviselő a gyermek ápolása, gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot nem kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően.

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő számára a betegség miatti igazolt keresőképtelenség időtartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a várandósság miatti keresőképtelenség időtartamára.

(3) Év közben kezdődő kormányzati szolgálati jogviszony esetén a kormánytisztviselő a betegszabadság arányos részére jogosult.

(4) A betegszabadság kiadásánál a 129. §-ban foglalt rendelkezéseket kell azzal az eltéréssel alkalmazni, hogy ha a kormánytisztviselő a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni.

(5) A betegszabadság tekintetében a 129. § (19) bekezdése megfelelően irányadó.

(1) A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartamára.

(2) A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság jár a külszolgálat időtartamára, ha házastársa vagy élettársa külszolgálatot teljesít.

(3) A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság engedélyezhető a nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység időtartamára.

(4) A kormánytisztviselő a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban köteles írásban bejelenteni.

(5) A fizetés nélküli szabadság a kormánytisztviselő által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.

(6) A (4) és (5) bekezdés határidőre vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni a (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadságra.

(1) A Kormány a kormányzati igazgatási szervekre vonatkozóan rendeletben állapíthatja meg azt az időszakot (kormányzati igazgatási szünet), amely alatt lehetőség szerint ki kell adni az esedékessége évére járó szabadság azon részét, amellyel a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelkezik.

(2) A kormányzati igazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője a Kormány által megállapított kormányzati igazgatási szünet időtartamán belül, az egyes szervezeti egységek esetében eltérő időszakban, illetve időtartamban határozhatja meg a szabadság kiadását.

(3) A munkáltató jogkör gyakorlója a kormányzati igazgatási szünet alatt a szabadságot úgy adja ki, hogy biztosítja a zavartalan ügymenetet, valamint a lakossági ügyfélszolgálattal rendelkező szervek esetében a folyamatos feladatellátást.

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles nyilvántartani

(2) A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója – a kormánytisztviselők igényének megismerése után – a tárgyévben február végéig éves szabadságolási tervet (a továbbiakban: szabadságolási terv) készíthet a szabadságok tárgyévi ütemezéséről, s arról a kormánytisztviselőket tájékoztatja.

(1) A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya alapján havonta az 1. melléklet szerinti illetményre jogosult, amelyet a munkáltatói jogkör gyakorlója állapít meg az álláshelyhez tartozó besorolás szerinti sávon belül. Az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. A kerekítés nem minősül munkáltatói intézkedésen alapuló, az általánostól eltérő illetménymegállapításnak.

(2) Az illetmény összegének legalább a garantált bérminimum összegét el kell érnie.

(3) A garantált bérminimum összegét és hatályát a Kormány állapítja meg.

(4) Havi illetmény esetén az egy órára járó illetmény meghatározása során a havi illetmény összegét osztani kell

(5) A kormánytisztviselő megállapított illetménye az adott naptári évben a teljesítményértékelése alapján módosítható.

(1) A kormánytisztviselőt, ha a kormányzati igazgatási szerv működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) illetmény illeti meg.

(2) A kormánytisztviselőt, ha a 93. § (2) bekezdés j) vagy l) pontja alapján mentesül a munkavégzés alól, a kiesett munkaidőre a munkáltatói jogkör gyakorlójával történt megállapodásuk szerint illeti meg díjazás.

(3) A kormánytisztviselőt illetmény illeti meg

(4) A betegszabadság tartamára az illetmény 70%-a jár.

(1) Az illetményt – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni.

(2) Az illetményt utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet.

(1) A kormánytisztviselőt az e törvény alapján megillető illetmény kifizetése a kormánytisztviselő által választott fizetési számlára történő átutalással, fizetési számla hiányában pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján történik.

(2) A fizetési számlához kapcsolódóan a kormánytisztviselő részére legfeljebb havonta a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékű bankszámla-hozzájárulás adható.

(3) A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv viseli az illetmény fizetési számlára történő átutalásának vagy készpénzben történő kifizetésének a költségét.

(4) A kormánytisztviselő részére járó illetményt havonta utólag, egy alkalommal kell elszámolni és kifizetni. Ha a jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, az illetményt a jogviszony végén kell elszámolni és kifizetni.

(5) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő illetményét a 134. § (4) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával számolja el és fizeti ki.

(6) Az illetményt a tárgyhónapot követő ötödik napig ki kell fizetni.

(7) Az illetmény bankszámlára utalással történő kifizetése esetén, a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szervnek úgy kell eljárnia, hogy a kormánytisztviselő illetményével a bérfizetési napon rendelkezhessen.

(8) Az illetményt a kormánytisztviselő részére kell kifizetni, kivéve, ha erre mást felhatalmaz, vagy bírósági vagy más hatósági határozat ebben korlátozza.

(9) Ha a jogviszony a kifizetés előtt megszűnt, az illetményt a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv köteles az esedékesség napján a kormánytisztviselő által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szervet terhelik.

(10) Az illetményt, ha az illetményfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni.

(11) A késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni.

(12) A kormánytisztviselőnek járó vagy adható juttatások és támogatások pénzbeli kifizetésére e § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(1) A kormánytisztviselő részére illetményéről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a kormánytisztviselő a kiszámítás helyességét, valamint az illetményből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. Az írásbeli elszámolásnak tartalmaznia kell a rendkívüli munkavégzés jogcímén kifizetett díjazást is.

(2) Ha az illetmény tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a kormánytisztviselőt a tárgyhónapra vonatkozó illetmény-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi illetmény elszámolásakor tájékoztatni kell. Az illetménykülönbözetet a következő havi illetménnyel egyidejűleg ki kell fizetni. A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a jogalap nélkül kifizetett illetményt az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.

(1) Az illetményből való levonásnak – a levonásmentes illetményrészig – jogszabály, végrehajtható határozat alapján van helye.

(2) A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a követelését a kormánytisztviselő hozzájárulása alapján, illetve, ha az előlegnyújtásból, vagy a kormányzati szolgálati jogviszony év közbeni megszűnése esetén a 147. § (1) bekezdése és a 159. § (1) bekezdése szerinti juttatás időarányos visszafizetési kötelezettségéből ered – a levonásmentes illetményrészig – az illetményből levonhatja.

(3) Tilos az olyan illetménylevonás, amely a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a kormánytisztviselő jogviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.

(4) Egyebekben az illetményből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók.

(5) Az e §-ban foglalt rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is.

(6) Az illetménnyel szemben beszámításnak nincs helye.

(7) A jogalap nélkül kifizetett illetmény hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a kormánytisztviselőnek a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő.

(8) A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő jogviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét fizetési felszólítással érvényesítheti.

(9) A kormánytisztviselő az illetményére vonatkozó igényéről – az egyezséget kivéve – előre nem mondhat le.

(10) Engedményezésnek pénzkövetelés esetén van helye. A levonásmentes illetményrész nem engedményezhető.

(11) Tartozásátvállalásnak pénzkövetelés esetén van helye. A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv tartozását a kormánytisztviselő nem vállalhatja át.

A kormánytisztviselő és a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv közötti megállapodás alapján pénztartozás után kamat köthető ki, feltéve, hogy annak mértéke nem haladja meg a Ptk. 6:47. §-a szerinti mértéket.

(1) A kormánytisztviselő a következő érdemelismerésekben részesíthető:

(2) Az elismerésben részesítés feltételeit és az elismeréssel járó juttatás mértékét a Kormány rendeletben állapítja meg.

(3) Az elismerések elbírálásának és elszámolásának rendjét a kormányzati igazgatási szerv közszolgálati szabályzatában állapítja meg, és a személyi juttatások előirányzatának keretein belül biztosítja.

A kormánytisztviselő hosszabb időn át tartó kimagasló teljesítményéért és feladatainak eredményes ellátásáért teljesítmény elismerésben részesíthető.

A kormánytisztviselő valamely kompetenciájára, speciális képességére, ismeretére, tudására figyelemmel motivációs elismerésben részesíthető, amennyiben az adott álláshelyen történő munkavégzése a munkáltatói jogkör gyakorlójának kiemelt érdeke.

(1) A kormánytisztviselő szolgálati ideje alapján elismerésre jogosult, amelynek mértéke

(2) Az álláshelyi elismerésre jogosító idő megállapításánál az egy adott álláshelyen eltöltött időt kell figyelembe venni.

(1) A kormánytisztviselő szolgálati ideje alapján elismerésre jogosult, amelynek mértéke

(2) A szolgálati elismerés az (1) bekezdés szerinti kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.

(3) Az elismerésre jogosító idő megállapításánál

(4) A kormánytisztviselő nem jogosult szolgálati elismerésre (jubileumi jutalom), ha másik foglalkoztatási jogviszonyban azt már megkapta, ugyancsak nem jogosult, amennyiben álláshelyi elismerésben részesült.

(1) A kormánytisztviselő az általa végrehajtott többletfeladatokra figyelemmel rendkívüli céljuttatásban részesíthető.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója – ide nem értve a helyettesítést – rendkívüli, célhoz köthető feladatot állapíthat meg a kormánytisztviselő részére, amelynek teljesítése a feladatának ellátásából adódó munkaterhet jelentősen meghaladja.

(3) A célhoz köthető feladat eredményes végrehajtásáért a kormánytisztviselő illetményén felül írásban, a célhoz köthető feladat megállapításakor vagy teljesítésének igazolásakor céljuttatást határoz meg a megállapított személyi juttatások előirányzata terhére.

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (2) bekezdésen túl célhoz köthető feladatot állapíthat meg más kormányzati igazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselő részére, az érintett hivatali szervezet vezetőjének egyetértésével. A céljuttatást a célhoz köthető feladatot tűző munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg a kormánytisztviselő részére.

(5) A nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység célhoz köthető feladat teljesítésével is ellátható. Ellátásának időtartama a tárgyévben a hat hónapot nem haladhatja meg. A célhoz köthető feladat eredményes végrehajtásáért a céljuttatást a kormányzati igazgatási szerv vezetője előlegezi meg.

(6) A célhoz köthető feladat meghatározásánál a kormányzati igazgatási szerv, valamint a digitális megoldások exportjával és programjának fejlesztésével összefüggő feladatok koordinációját ellátó szervezet közötti megállapodáson alapul. A megállapodás tartalmazza különösen a nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység meghatározását, a végrehajtás szabályait, a kormánytisztviselő díjazását, költségtérítését és az elszámolás rendjét.

(7) Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásakor az (1)–(4) bekezdést, valamint az ideiglenes külföldi kiküldetés szabályait nem kell alkalmazni.

(8) A nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység tartalmát, típusát, a célhoz köthető feladattal kapcsolatos megállapodásra vonatkozó részletszabályokat a Kormány rendeletében állapítja meg.

(1) A kormánytisztviselő béren kívüli juttatásként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 71. § (1) bekezdésében felsorolt juttatásokra a költségvetési törvényben meghatározott mértékig a Kormány által meghatározott rendben jogosult (cafetéria-juttatás).

(2) A cafetéria-juttatás éves összege biztosít fedezetet az egyes juttatásokhoz kapcsolódó, a juttatást teljesítő kormányzati igazgatási szervet terhelő közterhek megfizetésére is.

(3) Nem jogosult cafetéria-juttatásra a tartós külszolgálaton lévő, a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló törvény szerinti külképviselet által foglalkoztatott munkavállaló és külképviselet által foglalkoztatott házastárs, a 103. § szerinti szakértői tevékenységet ellátó kormánytisztviselő, továbbá a kormánytisztviselő azon időtartam vonatkozásában, amely alatt illetményre nem jogosult, feltéve, hogy a távollét időtartama meghaladja a harminc napot. A harminc napot meghaladó távollét esetében a kormánytisztviselőt a távollét első napjától kezdve nem illeti meg a juttatás. A távollétek időtartamát – a jogosultság szempontjából – nem lehet összeszámítani.

(4) A hivatali szervezet vezetője a közszolgálati szabályzatban rendelkezik a cafetéria-juttatás igénybevételének részletes szabályairól, elszámolásának rendjéről és visszatérítésének szabályairól.

(1) A kormánytisztviselő részére további visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő juttatás biztosítható. Ilyen juttatás:

(2) Az (1) bekezdésben foglalt juttatások mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

(3) Az elhunyt kormánytisztviselőt a kormányzati igazgatási szerv vezetője a közszolgálat halottjává nyilváníthatja. Az elhunyt nyugalmazott kormánytisztviselő akkor nyilvánítható a közszolgálat halottjává, ha jogviszonyát nem büntetőeljárásban hozott bírói ítélet alapján vagy érdemtelenség jogcímén történő felmentéssel, vagy fegyelmi eljárás eredményeként szüntették meg. A közszolgálat halottjává nyilvánított személy temetési költségeit a kormányzati igazgatási szerv részben vagy egészben átvállalja.

(1) A kormánytisztviselő részére lakhatási támogatások nyújthatók, amelyek különösen az alábbiak:

(2) Ha a kormánytisztviselő lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt állami kamattámogatású kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam készfizető kezességet vállal. A kormánytisztviselő az állami kezességvállalást – az erre az állammal szerződésben kötelezettséget vállaló – hitelintézeten keresztül veheti igénybe.

(3) Az állam készfizető kezességet a (2) bekezdésben foglaltakon túl annál a kormánytisztviselőnél vállalhat, aki:

(4) A (3) bekezdésben foglalt kezességvállalás részletszabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

(5) A kormánytisztviselő számára – a Kormány által meghatározott rendben – magántulajdonú lakás megszerzéséhez igénybe vett hitelintézeti kölcsönhöz támogatás nyújtható.

(6) A kormánytisztviselő a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott hitelintézetnél – önerő biztosítása nélkül, amennyiben a Kormány által rendeletben meghatározott feltételeknek megfelel – magántulajdonú lakás építéséhez vagy vásárlásához forintalapú lakáscélú kölcsönszerződés megkötését kezdeményezheti.

A kormánytisztviselő részére kérelmére – súlyos anyagi megterheléssel járó körülményeinek enyhítésére – a Kormány rendelete szerint támogatás adható.

(1) A kormánytisztviselő számára szellemi fejlődéséhez, a munkájának minél magasabb színvonalon történő ellátásához szükséges ismertek megszerzéséhez, illetve bővítéséhez nyújtható támogatások:

(2) Az ösztöndíj és a támogatások mértékét és igénybevételének módját a kormányzati igazgatási szerv közszolgálati szabályzata állapítja meg.

(3) A kormánytisztviselő és a kormányzati igazgatási szerv tanulmányi szerződést köthet. A tanulmányi szerződésben a kormányzati igazgatási szerv vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a kormánytisztviselő pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül kormányzati szolgálati jogviszonyát lemondással nem szünteti meg. A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni.

(4) Nem köthető tanulmányi szerződés

(5) A tanulmányi szerződésben meg kell határozni a támogatás formáját és mértékét, továbbá – a támogatás mértékével arányosan – a kormánytisztviselő által a kormányzati igazgatási szervnél kötelezően kormányzati szolgálati jogviszonyban töltendő idő tartamát, amely öt évnél hosszabb nem lehet.

(6) Az adott kormányzati igazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban töltendő idő tartamába – a tanulmányi szerződés ellenkező kikötése hiányában – nem számít be a kormányzati szolgálati jogviszony szünetelésének azon esete, amelyre a kormánytisztviselőt szabadság nem illeti meg.

(7) Amennyiben a kormányzati igazgatási szerv a támogatást nem biztosítja vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a kormánytisztviselő mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól.

(8) Ha a támogatásban részesülő kormánytisztviselő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban az adott kormányzati igazgatási szervnél munkába, a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a kormányzati igazgatási szerv követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését.

(9) Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.

(10) A tanulmányi szerződést mindkét fél felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy annak teljesítése aránytalan sérelemmel járna.

(11) A kormánytisztviselő felmondása esetén a kormányzati igazgatási szerv az általa nyújtott támogatást visszakövetelheti. A kormányzati igazgatási szerv a támogatást arányosan követelheti vissza, ha a kormánytisztviselő a szerződésben kikötött tartamnak csak egy részét tölti le. A kormányzati igazgatási szerv felmondása esetén a támogatás nem követelhető vissza.

(12) Bármely fél szerződésszegése esetén a másik fél a szerződésszegésből eredő esetleges kárát a Ptk. szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre vonatkozó rendelkezései alapján érvényesítheti.

(13) A felek tanulmányi szerződéssel kapcsolatos személyiségi jogainak megsértése esetén jogkövetkezményként a Ptk. 2:51–2:53. §-át kell alkalmazni.

(14) A kormánytisztviselő saját elhatározása alapján iskolarendszerű oktatásban, képzésben csak a kormányzati igazgatási szervnek tett előzetes bejelentés vagy tanulmányi szerződés alapján folytathat tanulmányokat. A kormányzati igazgatási szerv csak abban az esetben korlátozhatja az oktatásban, képzésben való részvételt, ha az a kormányzati érdek aránytalan sérelmével járna. A képzésben részt vevő részére tanulmányi munkaidő kedvezményként a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani kell, a tanulmányi mentesítés időtartamára a kormánytisztviselő illetményre jogosult, a kormánytisztviselő köteles ledolgozni a tanulmányi mentesítés időtartamát.

(15) A (14) bekezdés szerinti szabadidő mértékét az oktatási intézmény által kiadott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolás alapján kell megállapítani.

(16) A (15) bekezdésben foglaltakon túl vizsgánként, ha pedig egy vizsganapon több vizsgatárgyból kell vizsgázni, vizsgatárgyanként – a vizsga napját is beleszámítva – négy munkanap szabadidőt kell biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül. A diplomamunka, szak- és évfolyamdolgozat elkészítéséhez tíz munkanap szabadidőt kell biztosítani.

(17) A kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselőnek iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben tanulmányi munkaidő-kedvezmény biztosíthat.

(18) A kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő részére négyévente egyszer tizenöt nap – a szabadságon felüli – fizetett, valamint azon túl fizetés nélküli alkotói szabadságot biztosíthat valamely képzettség, szakképzettség, végzettség, szakvizsga, valamint tudományos fokozat megszerzése céljából.

(1) A kormánytisztviselő várandósságának megállapításától a gyermeke hároméves koráig, illetve a gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő esetén gyermeke hároméves koráig

(2) A gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő számára – gyermeke hároméves korától négyéves koráig – rendkívüli munkaidő vagy készenlét – a 122. § (5) bekezdésében foglaltakat kivéve – csak hozzájárulásával rendelhető el.

(1) A kormánytisztviselő a képzéshez, továbbképzéshez, nyelvtanuláshoz a 151. § alapján nyújtott támogatásra jogosult a szülési szabadság, illetve a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje alatt is.

(2) A kormánytisztviselő jogosult a szülési szabadság, illetve a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje alatt a közszolgálat egészét és a kormányzati igazgatási szervet érintő változásokkal kapcsolatos rendszeres – elektronikus formában történő – tájékoztatásra.

(1) A felmentési idő a 111. §-ban megállapított időhöz képest

(2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezményre a gyermek mindkét kormánytisztviselő szülője jogosult, ha a kormánytisztviselő és a gyermek közös háztartásban él.

(1) A kormánytisztviselő a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek után

(2) Az (1) bekezdés szerinti pótszabadság fogyatékkal élő gyermekenként két munkanappal nő, ha a kormánytisztviselő gyermeke fogyatékkal él.

(3) A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.

(4) Az apa gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig nyolc, ikergyermekek születése esetén tíz munkanap pótszabadság igénybevételére jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

(5) A nagyszülő unokája születése esetén öt munkanap pótszabadságot vehet igénybe legkésőbb a születést követő második hónap végéig, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

(6) A kormánytisztviselő részére első házassága megkötése alkalmából legkésőbb a házasságkötést követő második hónap végéig öt munkanap pótszabadság jár.

(7) A pótszabadságot

(1) Az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből két hetet köteles igénybe venni.

(2) A szülési szabadság annak a szülőnek is jár, aki a gyermeket az anya egészségi állapota vagy halála miatt, illetve végrehajtható bírósági ítélet vagy végrehajtható gyámhatósági határozat alapján gondozza.

(3) A szülési szabadságot – a felek eltérő megállapodása hiányában – úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen.

(4) A szülési szabadság igénybe nem vett részét, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(5) A szülési szabadság időtartamát – a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve – munkában töltött időnek kell tekinteni.

(6) A szülési szabadság megszűnik

(7) A (6) bekezdésben megjelölt esetben a szabadság időtartama – a szülést követően – hat hétnél rövidebb nem lehet.

(1) A kormánytisztviselő a gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a kormánytisztviselő kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

(2) A kormánytisztviselő – örökbe fogadott gyermeke gondozása céljából – a gyermek gondozásba történő kihelyezésének kezdő időpontjától számított három évig, de legfeljebb a gyermek tankötelezetté válásának időpontjáig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a kormánytisztviselő kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

(3) A kormánytisztviselőnek gyermeke személyes gondozása érdekében – az (1) bekezdésben foglaltakon túl – fizetés nélküli szabadság jár a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély, gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának időtartama alatt.

(4) A kormánytisztviselőnek hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadság jár. A tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.

(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott kormánytisztviselő írásbeli kérelmére a kinevezésben részmunkaidőt kell kikötni, ha a kormánytisztviselő a kérelem benyújtásakor gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult. A részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén a kormánytisztviselő heti munkarendje – a kormánytisztviselő kérelmére – egyenlőtlen munkaidő-beosztással meghatározható.

(2) A kormánytisztviselőnek a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó (1) bekezdés szerinti kérelme csak abban az esetben tagadható meg, ha az a munkáltatói jogkör gyakorlója számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.

(3) A részmunkaidő kikötése

(4) A (3) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazása esetén – a felek eltérő megállapodása hiányában – a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.

(5) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a hivatali szervezet vezetőjével közölni. A kérelemben a kormánytisztviselő köteles tájékoztatni a hivatali szervezet vezetőjét

(6) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselőt

(7) Az (1)–(6) bekezdés nem alkalmazható a vezetői álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő tekintetében.

(1) A gyermeket nevelő kormánytisztviselőnek gyermekenként – a gyermek tízéves koráig – a 147. § szerinti cafetéria-juttatásnál magasabb összegű cafetéria-juttatás nyújtható.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezményre a gyermek mindkét kormánytisztviselő szülője jogosult, ha a kormánytisztviselő és a gyermek közös háztartásban él.

(3) Az (1) bekezdés alapján a juttatás abban az évben jár utoljára, amikor a gyermek a 10. életévét betölti.

(4) Az (1) bekezdés szerinti juttatás mértékét és igénybevételének szabályait a munkáltatói jogkör gyakorlója szabályzatban állapítja meg.

(1) A munkáltató jogkör gyakorlója a közszolgálati szabályzatában a tízéves vagy annál fiatalabb gyermeket nevelő kormánytisztviselő otthoni munkavégzése vonatkozásában a 126. §-ban foglaltaknál kedvezőbb rendelkezéseket állapíthat meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezményre a gyermek mindkét kormánytisztviselő szülője jogosult, ha a gyermekkel közös háztartásban él.

(1) A család alapításakor felmerülő többletkiadásokhoz való hozzájárulás céljából a kormánytisztviselő részére kérelemre, kamatmentesen, a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt egy alkalommal a házastársa vagy élettársa jövedelmi viszonyainak figyelembevételével, legfeljebb azonban a minimálbér ötszörösének megfelelő összegben családalapítási támogatás nyújtható.

(2) A kormánytisztviselő gyermeke születése esetén támogatásra jogosult, ha jogviszonyának ideje alatt gyermeke született vagy gyermeket legfeljebb 6 hónapos korában jogerősen örökbefogadott, és a gyermek eltartásáról saját háztartásában gondoskodik, ideértve azt az esetet is, ha a gyermek betegségének gyógyítása miatt átmenetileg egészségügyi intézményben tartózkodik.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti támogatásra a gyermek mindkét kormánytisztviselő szülője jogosult, ha a gyermekkel közös háztartásban él.

(1) A kormánytisztviselő – a Kormány rendeletében meghatározott mértékben és módon – évente egy alkalommal iskolakezdési támogatásra jogosult a közoktatásban résztvevő, iskolai tanulmányokat folytató, saját háztartásban nevelt gyermekére tekintettel.

(2) Az (1) bekezdés alapján az a kormánytisztviselő jogosult támogatásra, aki a tárgyév augusztus 1-jén kormányzati szolgálati jogviszonyban áll, és aki a gyermeknek szülője, gyámja – kivéve a gyermekvédelmi gyámot – vagy a szülőnek, gyámnak közös háztartásban élő házastársa vagy élettársa.

(3) A kormánytisztviselő évente egy alkalommal – a gyermekes családok élethelyzetének javítása érdekében – gyermekenként gyermeknevelési támogatásra jogosult.

(4) Az (1) és (3) bekezdés szerinti támogatásra a gyermek mindkét kormánytisztviselő szülője jogosult, ha a gyermekkel közös háztartásban él.

(1) A kormánytisztviselő az óvodás, illetve az iskolás gyermekének nyári szünidei felügyelete, valamint táboroztatása költségeihez támogatásra jogosult a Kormány rendeletében meghatározott mértékben és módon.

(2) Az (1) bekezdés szerinti támogatásra a gyermek mindkét kormánytisztviselő szülője jogosult, ha a gyermekkel közös háztartásban él.

(1) A kormánytisztviselő, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettség megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a kormányzati igazgatási szervnek kell bizonyítania.

(3) A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a kormánytisztviselő négyhavi illetményét vagy a tartósan külszolgálaton lévő kormánytisztviselő négyhavi devizailletményét. Szándékos és súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.

(4) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható, vagy amelyet a kormányzati igazgatási szerv vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a kormányzati igazgatási szerv kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

(5) A kormányzati igazgatási szerv vétkes magatartásának kell különösen tekinteni, ha a kár olyan utasítás teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított kormánytisztviselő az utasítást adó figyelmét – a 94. § (3) bekezdésében meghatározott módon – előzőleg felhívta.

(6) A kormánytisztviselő vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(7) Mentesül a kormánytisztviselő a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a kormányzati igazgatási szerv a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.

(8) A kormánytisztviselőt a (6) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján aláírásával igazoltan vette át. A dolog több kormánytisztviselő részére megőrzés céljából történő átadásánál a jegyzéket vagy elismervényt valamennyi átvevő kormánytisztviselőnek alá kell írnia. A kormánytisztviselő meghatalmazhatja az átvevőt, hogy a dolgot helyette és nevében átvegye.

(9) A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt a (8) bekezdés szerinti jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.

(10) A (6) és (8) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét, illetve mértékét a kormányzati igazgatási szerv bizonyítja.

(11) Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a kormánytisztviselő mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

(12) Leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Azon anyagok körét, amelyek után természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint a csökkenés és a veszteség alsó és felső határát a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg. Egy leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, illetve a kezeléssel járó veszteség változó mértékben is megállapítható.

(13) Az a kormánytisztviselő, akinek az ügyrendben rögzített feladatai közé tartozik a részére szabályszerűen átadott és átvett anyag, áru (leltári készlet) kezelése, a keletkezett leltárhiányért vétkességére való tekintet nélkül felel.

(14) A leltárhiány miatt való felelősséget csak abban az esetben lehet érvényesíteni, ha

(15) Ha a leltárhiányért a (13) bekezdés szerint felelős kormánytisztviselő olyan álláshelyen dolgozik, ahol az átvett leltári készletet állandóan egyedül kezeli, a leltárhiány teljes összegéért felel.

(16) A leltárhiányért a (13) bekezdés szerint felelős, valamint a leltári készletet kezelő többi kormánytisztviselő a leltárhiányért illetményük arányában felelnek.

(17) Leltározásnál a kormánytisztviselő, illetve akadályoztatása esetén képviselője jelenlétének feltételét biztosítani kell. Ha a kormánytisztviselő a képviseletéről nem gondoskodik, a kormányzati igazgatási szerv e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles kijelölni.

(18) A kormánytisztviselő a leltárfelvétel során, illetve a leltárfelvétel után a leltározással kapcsolatban észrevételt tehet.

(19) A leltárhiányért fennálló felelősség megállapítására a (26) bekezdésben foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a felelősséget a leltárfelvétel befejezését követő hatvan napon belül el kell bírálni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a bíróság büntetőeljárást befejező jogerős vagy véglegessé vált határozatának, vagy az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozatának a kézbesítését követő nappal kezdődik. A határidő eltelte után a (13) bekezdés szerint felelős kormánytisztviselőt kártérítésre nem lehet kötelezni.

(20) Ha a kárt többen együttesen okozták, azt vétkességük arányában, ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában viselik. A kárt a kormánytisztviselők egyenlő arányban viselik, ha a vétkesség vagy a közrehatás arányát nem lehet megállapítani.

(21) A megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén a kormánytisztviselők illetményük arányában felelnek.

(22) Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.

(23) Kártérítés címén a károkozó kormánytisztviselő köteles megtéríteni

(24) A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.

(25) A kár összegének meghatározásánál:

(26) A kormánytisztviselő kártérítési felelősségének megállapítására a fegyelmi eljárásra kormányrendeletben meghatározott szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(27) A (26) bekezdéstől eltérően, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik, a munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő kártérítési felelősségének megállapítása érdekében közvetlenül bírósághoz fordulhat.

(28) A kormánytisztviselőt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a károkozó cselekménnyel összefüggő feladatvégrehajtás sürgősségét, valamint egyéb sajátos körülményeit, a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a károkozás mértékét, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli.

(1) A kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel.

(2) Mentesül a kormányzati igazgatási szerv a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

(3) Nem kell megtéríteni

(4) A kormánytisztviselő bizonyítja, hogy a károkozás a kormányzati szolgálati jogviszonyával okozati összefüggésben következett be.

(5) A kár megtérítésére a 164. § (1)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni.

(6) A kormánytisztviselő kirendelése vagy kormányzati érdekből történő kirendelése esetén a munkáltatói jogkör gyakorlók felelőssége egyetemleges.

(7) A kormányzati igazgatási szervet az (1) bekezdés szerint terheli a felelősség a kormánytisztviselő munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért.

(8) A kormányzati igazgatási szerv előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltató engedélyével vihetők be. E szabályok megsértése esetén a kormányzati igazgatási szerv a bekövetkezett kárért csak szándékos károkozása esetén felel.

(9) A kormányzati szolgálati jogviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt illetményt és azon rendszeres juttatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszony alapján az illetményén felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.

(10) A kormányzati szolgálati jogviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet kell megtéríteni.

(11) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a kormánytisztviselő a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el.

(12) Nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak.

(13) A dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapján kell meghatározni.

(14) A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Kárként a javítási költséget kell figyelembe venni, ha a dologban okozott kár az értékcsökkenés nélkül kijavítható.

(15) A kormányzati igazgatási szerv köteles megtéríteni a kormánytisztviselő hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát is.

(16) Az eltartott hozzátartozó, ha a károkozással összefüggésben a kormánytisztviselő meghal, az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének – a tényleges vagy az elvárhatóan elérhető illetményét, jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

(17) A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni

(18) A kártérítés alapjául szolgáló jövedelem meghatározásánál a jövedelmet – a jogosultat a társadalombiztosítási szabályok szerint terhelő – járulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni.

(19) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a kormánytisztviselő vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását vagy tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

(20) A kormányzati igazgatási szerv olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas, ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.

(21) A károsult, a kormányzati igazgatási szerv, vagy felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító, ha a kártérítés megállapítása után a körülményekben lényeges változás következik be, a megállapított kártérítés módosítását kérheti.

(22) A kártérítés módosításának alapjául szolgáló illetményváltozás mértékének meghatározásánál a munkáltatói jogkör gyakorlójának a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél, a károsulttal azonos feladatot ellátó kormánytisztviselők ténylegesen megvalósult átlagos, éves illetményváltozásának a mértéke az irányadó. Azonos feladatot ellátó kormánytisztviselők hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél megvalósult átlagos éves illetményváltozást kell figyelembe venni.

(23) A kormányzati igazgatási szerv és a biztosító a szükséghez képest a kormánytisztviselőtől, illetve hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.

(24) A kormányzati igazgatási szerv a károsultat tizenöt napon belül értesíti, ha a kártérítés mértékének módosítását megalapozó illetményváltozást hajtott végre.

(25) A kormányzati igazgatási szerv a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye előterjesztésére. A kormányzati igazgatási szerv ó a kárigény bejelentésére tizenöt napon belül írásbeli, indokolt választ ad.

(26) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni

(27) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

(28) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel

(29) Járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetve a munkáltató a (25) bekezdésben meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.

(1) Fegyelmi vétséget követ el a kormánytisztviselő, ha kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi.

(2) A fegyelmi vétséget elkövető kormánytisztviselővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

(3) A kormánytisztviselő a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll

(4) A kormánytisztviselő a fegyelmi büntetéséről a kormányzati szolgálati jogviszony tartama alatt köteles számot adni. Ha a kormányzati szolgálati jogviszony hivatalvesztés miatt szűnt meg, a volt kormánytisztviselő kormányzati igazgatási szervnél három évig nem alkalmazható.

(5) A kormánytisztviselő a fegyelmi eljárás megindulásától kezdődően kérheti az azonnali hatályú felmentését. Ebben az esetben végkielégítés nem illeti meg.

(6) A vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás alá vont kormánytisztviselőt legfeljebb a fegyelmi határozat kihirdetéséig állásából felfüggesztheti, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a kötelezettségszegés súlya és jellege a munkahelytől való távoltartást indokolja.

(7) Azonnal meg kell szüntetni a felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn.

(8) A felfüggesztés idejére illetmény jár, ennek azonban 50%-át a felfüggesztés megszüntetéséig vissza kell tartani. (8) A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve, ha a hivatalvesztést kimondó határozat véglegessé vált.

(9) A kormányzati igazgatási szerv megrovás fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabhat, amennyiben a tényállás megítélése egyszerű és a kötelezettségszegést a kormánytisztviselő elismeri.

(10) Fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást megindítani. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetve a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt.

(11) Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén a határidőket a belföldre történő visszaérkezéstől kell számítani, kivéve a tartós külszolgálat esetén, külföldön elkövetett kötelezettségszegést.

(12) A fegyelmi eljárás részletszabályait a Kormány rendeletében állapítja meg.

(1) A Közszolgálati Döntőbizottság elnökét és helyettesét, valamint tagjait (közszolgálati biztosok) a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter nevezi ki határozatlan időre.

(2) A Közszolgálati Döntőbizottság tagja az lehet, aki

(3) Nem keletkeztet összeférhetetlenséget, ha a kormánytisztviselő, illetve a szakmai vezető vagy szakmai felső vezető a Közszolgálati Döntőbizottság tagja.

(4) A közszolgálati panasz elbírálásában eljáró tanács tagjának összeférhetetlenségére a fegyelmi eljárásban kormányrendelet által meghatározott összeférhetetlenségi szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(5) A Közszolgálati Döntőbizottság szervezetére, eljárására és tagjainak juttatásaira vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

(1) A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében – a (3) bekezdésben meghatározott esetekben – közszolgálati panaszt nyújthat be a kormányzati igazgatási szerv ellen. A kormányzati igazgatási szerv és az érdekképviseleti szerv az e törvényből származó igényét bíróság előtt érvényesítheti.

(2) A közszolgálati panaszt a sérelmesnek tartott munkáltatói intézkedésről szóló irat kézbesítésétől számított harminc napon belül lehet a Közszolgálati Döntőbizottsághoz benyújtani.

(3) A Közszolgálati Döntőbizottság hatáskörébe az alábbi munkáltatói intézkedések tárgyában indult panaszügyek tartoznak:

(4) A Közszolgálati Döntőbizottság döntésével szemben a kormánytisztviselő, illetve a kormányzati igazgatási szerv bírósághoz fordulhat.

(5) A kormánytisztviselő közvetlenül a bírósághoz fordulhat keresetével

(6) A jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadása esetén a kormánytisztviselő a közszolgálati panaszt, a munkáltató a keresetlevelet a 74. § (10) és (11) bekezdése szerinti megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül terjesztheti elő. A megtámadás eredménytelen, ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el.

(7) A kormányzati igazgatási szerv mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen a kormánytisztviselő a Közszolgálati Döntőbizottsághoz, illetve a bírósághoz akkor fordulhat, ha e törvény megengedi.

(8) A közszolgálati panasz beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a Közszolgálati Döntőbizottsághoz intézett közszolgálati panaszt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták vagy elektronikus dokumentumban megküldték. Ha a fél a közszolgálati panasz beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet. Az igény hat hónap elteltével nem érvényesíthető

(9) A (3) bekezdés a) és e) pontjában, valamint az (5) bekezdés b) pontjában foglalt munkáltatói intézkedés, továbbá a hivatalvesztés fegyelmi büntetést kiszabó fegyelmi határozat kivételével a közszolgálati panasz, illetve a keresetlevél benyújtásának a munkáltatói intézkedés hatályosulására halasztó hatálya van.

(10) A közszolgálati panaszt a Közszolgálati Döntőbizottság a beérkezéstől számított hatvan napon belül indokolással ellátott határozatban bírálja el és döntését írásban közli. Ezt a határidőt indokolt esetben a Közszolgálati Döntőbizottság egy alkalommal hatvan nappal meghosszabbíthatja.

(11) A Közszolgálati Döntőbizottság hatásköre az e törvény hatálya alá tartozó kormányzati igazgatási szervnél keletkezett jogvitára terjed ki.

(12) A közszolgálati panaszt háromfős tanács bírálja el. Az eljáró tanács tagjait és a tanács elnökét a Közszolgálati Döntőbizottság elnöke jelöli ki. A tanács elnöke az lehet, aki jogász szakképzettséggel rendelkezik.

(13) A tanács a határozatát többségi szavazással hozza.

(14) A Közszolgálati Döntőbizottság eljárása illeték- és költségmentes.

(15) A Közszolgálati Döntőbizottság a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeiről a 116. §-ban meghatározottak szerint dönt.

(1) A kormánytisztviselő a 168. § (3) bekezdésében meghatározottakon kívüli, a kormányzati igazgatási szerv bármely e törvényből származó igényével összefüggésében véleményt kérhet a Közszolgálati Döntőbizottságtól az igény megalapozottságáról.

(2) A Közszolgálati Döntőbizottság véleményezési eljárása nem érinti az e törvény alapján biztosított bírósághoz fordulás jogát.

(3) A véleményezési eljárásra a 168. § (10) és (14) bekezdése megfelelően alkalmazandó, azzal, hogy a Közszolgálati Döntőbizottság nem határozatot hoz, hanem a Közszolgálati Döntőbizottság tagja által kiadmányozott és indokolással ellátott véleményt bocsát ki.

(4) A véleményezési eljárásra a 168. § (12) és (13) bekezdése nem alkalmazható.

(1) A kormánytisztviselők szociális és gazdasági érdekeinek védelme, továbbá a munkabéke fenntartása érdekében e törvény szabályozza a szakszervezet és a kormányzati igazgatási szerv, illetve érdekképviseleti szervezeteik kapcsolatrendszerét. Ennek keretében biztosítja a kormánytisztviselők részvételét a munkafeltételek alakításában, meghatározza a munkaügyi konfliktusok megelőzésére, feloldására irányuló eljárást.

(2) A kormánytisztviselőknek, illetve a kormányzati igazgatási szerveknek joga, hogy – törvényben meghatározott feltételek szerint – gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdek-képviseleti szervezetet alakítsanak, illetve az általuk választott szervezetbe – kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően – belépjenek, vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak.

(3) Az érdekképviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket létesíteni, illetve ilyenekhez csatlakozni, ideértve a nemzetközi szövetségeket is.

(4) A kormánytisztviselők jogosultak a kormányzati igazgatási szervnél szakszervezet létrehozására. A szakszervezet szerveket működtethet, ezek működésébe tagjait bevonhatja.

(5) A kormányzati igazgatási szerv, illetve a szakszervezet köteles egymást írásban tájékoztatni a képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselő személyéről.

(6) A kormányzati igazgatási szerv nem köteles tájékoztatást adni vagy konzultációt folytatni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a közszolgálat érdekeit, illetve működését vagy a kormányzati igazgatási szerv jogos érdekeit, illetve működését veszélyeztetné.

(7) A szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy olyan tényt, információt, megoldást vagy adatot, amelyet a kormányzati igazgatási szerv jogos érdekei, illetve működése, valamint a közszolgálat érdekei, illetve működése védelmében kifejezetten bizalmasan vagy minősített adatként való kezelésre történő utalással hozott tudomására, semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységben semmilyen módon nem használhatja fel.

(8) A szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a kormányzati igazgatási szerv jogos érdekeinek, illetve működésének, valamint a közszolgálat érdekeinek, illetve működésének veszélyeztetése, valamint a személyiségi jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.

(9) Az e törvényben a szakszervezet számára biztosított jogok a kormányzati igazgatási szervnél képviselettel rendelkező helyi szakszervezetet illetik meg.

(10) A kormányzati igazgatási szerv nem követelheti, hogy a kormánytisztviselő szakszervezethez való tartozásáról nyilatkozzék.

(11) A kormánytisztviselő alkalmazását nem lehet attól függővé tenni, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek, illetve megszünteti-e korábbi szakszervezeti tagságát, vagy vállalja-e a szakszervezetbe történő belépést.

(12) Szakszervezethez való tartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt tilos a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát megszüntetni vagy a kormánytisztviselőt más módon megkülönböztetni.

(13) Nem lehet jogosultságot vagy juttatást valamely szakszervezethez való tartozástól vagy az attól való távolmaradástól függővé tenni.

(14) A kormányzati igazgatási szerv szakszervezeti tagdíj levonásáért és a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.

(15) A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvénytől eltérően a kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselők illetményéből a szakszervezeti tagdíjat az erre vonatkozó megállapodása esetén vonja le.

(1) A kormányzati igazgatási szervek, valamint a kormánytisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint a megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek, valamint a kormánytisztviselők és a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (a továbbiakban: KÉF) működik.

(2) A KÉF hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak.

(3) A KÉF véleményét ki kell kérni a (2) bekezdés szerinti hatáskörébe tartozó ügyekkel kapcsolatban az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás kérdéseiben.

(4) A KÉF tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult a (2) bekezdés szerinti hatáskörébe tartozó egyéb ügyekkel kapcsolatban.

(5) A KÉF szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter és az érdekegyeztetésben résztvevő felek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter látja el.

(6) A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvényben szabályozott Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács az e törvény hatálya alá tartozó közszolgálati tisztviselők érdekegyeztető fóruma is.

(1) A munkahelyi kormányzati szolgálati kérdések rendezésére a munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetés szolgál. A munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetésben a kormányzati igazgatási szerv vezetője és a szakszervezet választott tisztségviselője vesz részt. A tárgyalópartnerek a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket is bevonhatnak.

(2) A kormányzati igazgatási szerv vezetője köteles kikérni a szakszervezet véleményét a kormánytisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a munkáltatói jogkör gyakorlójának hatáskörébe utalt szabályozásról.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon kívül a szakszervezet jogosult a kormánytisztviselők csoportját érintő munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) vagy annak tervezetével kapcsolatos véleményét a kormányzati igazgatási szervvel közölni, ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni.

(4) A szakszervezet tájékoztatást kérhet a kormányzati igazgatási szervtől a kormánytisztviselők kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban, így különösen:

(5) A szakszervezet javaslatot tehet:

(6) A szakszervezet jogosult a kormánytisztviselőket a munkaügyi kapcsolatokkal vagy a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekben tájékoztatni.

(7) A kormányzati igazgatási szerv – a szakszervezettel egyeztetve – biztosítja annak lehetőségét, hogy a szakszervezet a tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást a kormányzati igazgatási szervnél közzétegye.

(8) A szakszervezet joga, hogy a kormánytisztviselőket a kormányzati igazgatási szervvel vagy ennek érdekképviseleti szervezetével szemben anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban képviselje.

(9) A szakszervezet jogosult a tagját – meghatalmazás alapján – gazdasági és szociális érdekeinek védelme céljából bíróság, a Közszolgálati Döntőbizottság, hatóság és egyéb szervek előtt képviselni.

(10) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezetnél választott tisztséget betöltő és a szakszervezet által megjelölt kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyának a kormányzati igazgatási szerv által felmentéssel történő megszüntetéséhez.

(11) A szakszervezet a (10) bekezdésben foglaltak alkalmazása során legfeljebb egy kormánytisztviselőt jogosult megjelölni. Amennyiben a kormányzati igazgatási szervnek több telephelye van, a szakszervezet telephelyenként jogosult legfeljebb egy kormánytisztviselőt megjelölni.

(12) A szakszervezet akkor jogosult a (11) bekezdés szerinti védelemre jogosult kormánytisztviselő helyett másik kormánytisztviselőt megjelölni, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya vagy tisztsége megszűnt.

(13) A szakszervezet a (11) bekezdésben foglaltak szerinti munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a kormányzati igazgatási szerv írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Az indokolás akkor alapos, ha a tervezett intézkedés végrehajtása a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne. Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli a kormányzati igazgatási szervvel, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.

(14) Feladata ellátása érdekében a kormányzati igazgatási szerv kormánytisztviselői közül legalább 10%-ának – de legalább harminc fő kormánytisztviselőnek – a tagságával rendelkező szakszervezetnél választott tisztséget betöltő és a szakszervezet által a (10) bekezdés szerint megjelölt kormánytisztviselőt a beosztás szerinti havi munkaideje tíz százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg. Ezen túlmenően a konzultáció időtartamára mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. A munkaidő-kedvezmény nem vonható össze. A munkaidő-kedvezmény igénybevételét legalább tíz nappal korábban be kell jelenteni. Ha a kedvezmény igénybevételét megalapozó indok a kormánytisztviselő önhibáján kívüli okból ennél később jut a tudomására, a tudomásszerzést követően köteles haladéktalanul bejelenteni a munkaidő-kedvezmény igénybevételére vonatkozó szándékát. A kormányzati igazgatási szerv különösen indokolt esetben tagadhatja meg a munkaidő-kedvezmény igénybevételét.

(15) A munkaidő-kedvezmény tartamára illetmény jár. A munkaidő-kedvezményt megváltani nem lehet.

(16) A szakszervezet képviseletében eljáró, kormányzati szolgálati jogviszonyban nem álló személy, ha a szakszervezetnek a kormányzati igazgatási szervvel kormányzati szolgálati jogviszonyban álló tagja van, a kormányzati igazgatási szerv területére beléphet. A belépés és a munkahelyen való tartózkodás során a kormányzati igazgatási szerv működési rendjére vonatkozó szabályokat meg kell tartani.

(1) A kormányzati igazgatási szerv köteles a kormánytisztviselőt tájékoztatni személyes adatainak kezeléséről. A kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselőre vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a kormánytisztviselő hozzájárulásával közölhet.

(2) A kormánytisztviselő jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. Az adatkezelő köteles a helytelen adatot haladéktalanul helyesbíteni, illetve törölni.

(3) A kormányzati szolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítése céljából a kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő személyes adatait – az adatszolgáltatás céljának megjelölésével, törvényben meghatározottak szerint – adatfeldolgozó számára átadhatja. Erről a kormánytisztviselőt előzetesen tájékoztatni kell.

(4) A kormánytisztviselőre vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra – hozzájárulása nélkül, személyazonosításra alkalmatlan módon – a jogszabályok alapján átadhatók.

(5) A kormánytisztviselők önéletrajza tartalmazza a Kormány rendeletében meghatározott kötelező adatköröket, valamint az önéletrajzhoz csatolandó, az önéletrajzban foglaltakat igazoló mellékleteket, illetve egyéb kiegészítő információkra vonatkozó adatokat.

(6) Ha a kormányzati igazgatási szerv a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 111. §-a alapján tájékoztatást kap arról, hogy e törvény hatálya alatt állóval szemben büntetőeljárás indult, a tájékoztatás során tudomására jutott természetes személyazonosító adatot, valamint a közvádra üldözendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás megindításának tényéről szóló adatot a tájékoztatást követő tizenöt napig, ha a tájékoztatás alapján munkáltatói intézkedésre kerül sor, az intézkedés meghozataláig jogosult kezelni. Ezt követően az adatokat törölni kell.

(1) A közszolgálati személyügyi nyilvántartás részei: