3211/2017. (IX. 13.) AB végzés
3211/2017. (IX. 13.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2017.09.13.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.284/2016/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Cserta Zoltán jogtanácsos, 1095 Budapest, Mester utca 54. III./5.) útján alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, amelyben kérte a Kúria Kfv.I.35.284/2016/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben egy természetes személy (a továbbiakban: kérelmező, illetve felperes) mint a szerencsejáték szervezéssel és pénznyerő automaták működtetésével foglalkozó korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: Kft.) volt résztulajdonosának, egy másik Kft.-nek a tulajdonosa terjesztett elő kérelmet 2013. december 23-án a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (továbbiakban: NAV), az előbb nevezett cég által üzemeltetett pénznyerő automaták igazgatási szolgáltatási díjának időarányos visszatérítése iránt, mivel a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt (továbbiakban: Szjtv.) 2012. október 10-től módosító 2012. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Módtv.) megtiltotta a pénznyerő automaták kaszinón kívüli működtetését. A NAV-hoz benyújtott kérelemben a természetes személy a visszakért összeg jogosultjaként az indítványozót – mint a másik Kft. jogutódját – nevezte meg. A kérelmező az engedéllyel rendelkező pénznyerő automatákra korábban egész évre befizetett igazgatási szolgáltatási díj időarányos részét azért kérte vissza, mert a törvényi tiltás okán a tevékenységet 2012. október 10-e után már nem lehetett folytatni. Nyilatkozott a kérelmező arról is, hogy a korábbi befizetéseket igazoló csekkmásolatokat nem tudja mellékelni, mert a társaság értékesítése során minden irat átadásra került az új tulajdonos részére.
[3] 1.2. A NAV 2014. január 9-én kelt, 1859178614. számú határozatával a kérelmet elutasította. Határozatában rögzítette, hogy a Kft., mint szervező részére a kérelemben megjelölt pénznyerő automaták közül egy gép üzemeltetésére 2012. december 15-ig, további három gép üzemeltetésére pedig 2013. január 5-ig adott ki engedélyeket. A visszafizetési kérelem elutasítása kapcsán hivatkozott a határozat az Szjtv. 2012. október 10-e előtt hatályos 26. § (13) bekezdésére és 11. § (1) bekezdésére és kifejtette, hogy a szerencsejáték szervezésének engedélyezéséért, ellenőrzéséért, az állami adóhatóság által végzett egyes igazgatási szolgáltatások igénybevételéért igazgatási szolgáltatási díjat kellett fizetni, amelynek visszafizetésére a jogszabály egyrészt nem ad lehetőséget, másrészt a díj akkor is a hatóságot illeti, ha az engedély nem kerül (került volna) kiadásra.
[4] 1.3. A kérelmező által benyújtott, a NAV határozatának felülvizsgálatára irányuló felperesi keresetet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.K.33.343/2014/22. számú ítéletével, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. Ítéletében a bíróság – az alperesi álláspontot lényegében elfogadva – arra hivatkozott, hogy az Szjtv. 11. §-ához kapcsolódó törvényi indokolás szerint is, a szervezőnek magáért az eljárásért és nem annak eredményéért kell megfizetnie a díjat. Rámutatott továbbá a bíróság arra is, hogy az igazgatási-szolgáltatási díj visszafizetésére csak a Módtv. ilyen tartalmú átmeneti rendelkezése kötelezhette volna a hatóságot, ilyen jogszabályi rendelkezés azonban nem volt.
[5] 1.4. A Kúria a Kfv.I.35.284/2016/4. számú végzésével az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (2) bekezdés b) pontja alapján hivatalból elutasította. A végzés hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésére, melynek értelmében a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Kúriától – jogszabálysértésre hivatkozással – a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Ebből következően nincs helye önálló felülvizsgálatnak az olyan ítélet ellen, amely a felülvizsgálati kérelmet benyújtó személyre rendelkezést nem tartalmaz, márpedig a Kúria megállapítása szerint az adott ügyben az indítványozóra nézve ilyen rendelkezés nem volt.
[6] 2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz beadványában és annak kiegészítésében állította, hogy a Kúria Kfv.I.35.284/2016/4. számú végzése sértette az indítványozó jogelődjeinek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, O) cikkében, R) cikkének (1)–(3) bekezdéseiben, a T) cikk (3) bekezdésében, a XIII. cikk (1) bekezdés első mondatában, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseiben, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben, a XXX. cikk (1) bekezdésében, valamint a 28. cikkében biztosított jogait. Az alkotmányjogi panasz érvelésének lényege szerint az Szjtv. 11. § (1) bekezdése – eleget téve az illetékekre vonatkozó törvényi szabályozásnak –, csak az eljárás megszüntetése, illetve a kérelem elutasítása esetén tiltja a díj visszatérítését, de mivel az adott ügyben nem az eljárást szüntették meg, hanem a tevékenységet ex lege betiltották, így a díj arányos része visszajárna. Hivatkozott az indítványozó továbbá arra is, hogy az ügyében eljárt hatóságnak és a bíróságoknak figyelembe kellett volna venniük döntéseik során a Nemzeti Hitvallás és az Alaptörvény rendelkezéseit, amelyek nyilvánvalóan nem azt a célt határozták meg, hogy különböző díjakat akkor is fizetni kelljen az ügyfélnek, ha már nem végez – jogalkotói tiltás alapján nem is végezhet – tevékenységet. Ez az eljárás ugyanis sérti a tulajdonhoz, a tisztességes hatósági- és bírósági eljáráshoz, valamint az arányos közteherviseléshez való jogot. Végül hivatkozott az indítványozó az Európai Unió Bíróságának gyakorlatára, amely álláspontja szerint kellő pontossággal meghatározta az igazgatási-szolgáltatási díj fogalmát, tartalmát és a díj ellenében végzendő hatósági tevékenységet, valamint követelményként e tevékenységnek a díjhoz viszonyított arányosságát.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-ára alapított indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[8] Az Abtv. 27. §-ában foglaltak szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerinti mérlegelése során azt állapította meg, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.284/2016/4. számú, az indítványozó felülvizsgálati kérelmét – törvénybe foglalt kizáró ok fennállása alapján – hivatalból elutasító végzése nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem pedig a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárást érdemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. január hó 21. napján hozott, 23.K.33.343/2014/22. számú ítélete zárta le. A jogerős ítélet ellen a törvényes határidőn belül alkotmányjogi panasz nem került benyújtásra.
[10] Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában meghatározott feltételeknek, ezért az indítványt a fentiek szerint rövidített indokolással ellátott végzésében, az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2017. szeptember 5.
Dr. Juhász Imre s. k., |
||||||
tanácsvezető, |
||||||
|
||||||
|
||||||
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Czine Ágnes s. k., |
Dr. Horváth Attila s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Sulyok Tamás s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2018/2016.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás