3057/2017. (III. 20.) AB végzés
3057/2017. (III. 20.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2017.03.20.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kaposvári Törvényszék 15.B.312/2016/69. sorszámú végzése, valamint a Pécsi Ítélőtábla Beüf.II.257/2016/4. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Berlik Zoltán, 7400 Kaposvár, Zrínyi u. 75.) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó folyamatban lévő büntetőügyében a Kaposvári Törvényszék mint elsőfokú büntetőbíróság 2016. október 28-án hozott 15.B.312/2016/69. sorszámú végzésével elutasította az indítványozó előzetes letartóztatásának megszüntetésére, illetve házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére irányuló védői indítványokat. A Pécsi Ítélőtábla 2017. január 4-én hozott Beüf.II.257/2016/4. sorszámú végzésével a döntést helybenhagyta.
[3] 1.1. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések – tekintettel a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban foglaltakra – ellentétesek az Alaptörvény IV. cikk (2)–(3) bekezdéseiben foglalt szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog korlátozásának követelményeivel, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal.
[4] Az indítványban előadottak szerint az indítványozó büntetőügyének érdemi eljárásában a tanácselnök bíró eljárt a nyomozás során, mint a kényszerintézkedés körében döntő másodfokú bíróság tagja, ezért az ügye elbírálásából, így a kényszerintézkedéssel kapcsolatos határozatok meghozatalából is, ki kellene zárni. Az indítványozó kifogásolta, hogy az Ítélőtábla támadott döntésében a fenti AB határozat kapcsán azt állapította meg, hogy az érintett bíró dönthetett a kényszerintézkedés tárgyában, arra ugyanis még az AB határozat meghozatala előtt került sor, annak pedig nincs visszaható hatálya.
[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek, különösen a 26. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelményeknek.
[6] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[7] Alkotmányjogi panasz keretében kizárólag az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-a szerinti panasz esetén nem minősülnek sem az ügy érdemében hozott, sem a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek a „kényszereszközök alkalmazását elrendelő határozatok” {3254/2012. (IX. 28). AB végzés, Indokolás [3]–[4]}. Büntetőeljárás során az ügy érdeméről szóló döntésnek elsősorban azon határozatok tekinthetők, amelyek a büntetőjogi főkérdés, a vád tartalmi elbírálásáról szólnak. Az Abtv. 27. § első fordulata szerinti érdemi döntés, így alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül a vád tartalmi elbírálásáról, illetve a büntetőjogi felelősségről szóló határozat, azaz az ügydöntő határozatok közül a bűnösséget megállapító és a felmentő ítélet. Az előzetes letartóztatás a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében alkalmazható kényszerintézkedés, amely a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. Az előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről szóló döntés nem ügydöntő határozat, mert nem a büntetőjogi főkérdésről szól. Nem minősül emellett az Abtv. 27. §-a szerintit eljárást befejező egyéb döntésnek sem, ugyanis nem zárja le érdemben a büntetőeljárást. {3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [15]–[24]}
[8] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, visszautasította.
Budapest, 2017. március 14.
Dr. Varga Zs. András s. k., |
||||||
tanácsvezető, |
||||||
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Schanda Balázs s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/310/2017.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás