Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3163/2016. (VII. 22.) AB végzés

3163/2016. (VII. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2016.07.22.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény egyes rendelkezései, továbbá a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló 2014. évi CV. törvény 31. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.


I n d o k o l á s

[1]    1. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (továbbiakban Nkt.) egyes rendelkezéseivel, továbbá a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló 2014. évi CV. törvény (továbbiakban Nktmód.) 31. §-ával összefüggésben hat indítványozó [szakszervezet, egyházi intézményfenntartó, két intézményvezető pedagógus és két pedagógus] közös alkotmányjogi panaszban fordult az Alkotmánybírósághoz az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és hatálybalépésük napjára visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérve.
[2]    Az Alkotmánybíróság főtitkára az indítványozókat tájékoztatta arról, hogy a benyújtott alkotmányjogi panaszok érvényességéhez szükséges, hogy az adott ügyben valamennyi indítványozó érintettsége megállapítható legyen. Erre tekintettel arról is tájékoztatta az indítványozókat, hogy érintettségük igazolására hiánypótlás keretében harminc napon belül lehetőségük van, továbbá, hogy mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz ügyek indítványozónként eltérő ügyszámon kerültek iktatásra. A főtitkári felhívásnak az indítványozók közül a szakszervezet, az intézményfenntartó (a továbbiakban: indítványozó) és az intézményvezető indítványozók tettek határidőben eleget.
[3]    2. Az Nkt. és az Nktmód. indítványokban támadott rendelkezései i) az intézmények átszervezésével, a fenntartói jog átadásának kérdésével [Nkt. 4. § 11. pont és 84. § (4) bekezdés]; ii) a nevelési-oktatási intézmény és pedagógiai szakszolgálat vezetőjének a magasabb vezetői, vezetői megbízással kapcsolatos feladatainak ellátására a heti teljes munkaidőből – a számukra rendeletben megállapított (kötelező minimális) tanórákon felül – fordítható munkaidejével [Nkt. 62. § (14) bekezdés]; iii) a Nemzeti Pedagógus Kar (a továbbiakban: Kar) által megalkotott Pedagógus Etikai Kódex (továbbiakban: Etikai Kódex) kötelezően, illetve egyházi köznevelési intézményben ajánlásként történő alkalmazásával [Nkt. 83. § (2a) bekezdés]; iv) az oktatásért felelős miniszter és a Kormány számára a törvényben a Kar működésével és az etikai eljárással, illetve a vallási, világnézeti tekintetben elkötelezett, továbbá a nemzetiségi iskolai nevelés oktatás szervezésének és az esélyegyenlőség előmozdításának feltételeivel kapcsolatos rendeletalkotására adott felhatalmazásokkal [Nkt. 94. § (1) bekezdés v) pontja, 94. § (4) bekezdés z) pontja], valamint v) az ezen rendelkezések hatályba lépéséről rendelkező Nktmód. 31. §-ával kapcsolatosak.
[4]    Az indítványozó a főtitkári tájékoztatást követően, a hiánypótlásra rendelkezésre álló határidőn belül benyújtott, átdolgozott és egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panaszát a következők szerint tartotta fenn.
[5]    Az Nkt. támadott rendelkezéseit az Nktmód. vezette be, annak 31. §-a léptette hatályba. Az indítványozó ez utóbbi rendelkezést tekintettel arra, hogy a törvény kihirdetésére 2014. december 30-án, hatálybalépésére pedig 2015. január 1-jén került sor, a kellő felkészülési idő hiánya okán az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését sértőnek tartotta. Arra tekintettel pedig, hogy véleménye szerint a hatályon kívül helyezésre váró rendelkezések között olyan kérdések (a tanulói fegyelmi eljárás garanciális elemei, a Kar működésének, szervezetének garanciális elemei) is találhatók, „amelyek nem szabályozhatók alacsonyabb szintű jogszabályban”, álláspontja szerint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése is sérül.
[6]    Az indítványozó érvelése szerint az Nkt. 4. § 11. pontjában és 84. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések módosításával bevezetett azon új szabályok, amelyek a stabil intézményi működés feltételeit biztosító korábbi garanciális szabályokkal szemben intézményátszervezés és a fenntartói jog átadása tekintetében jogszabályváltozás esetén (kivételesen) akár tanítási, illetve nevelési évben is lehetővé teszik az intézményi működés alapvető szabályainak megváltoztatását, lényegében megszüntetik az intézményi stabilitást. Ez az indítványozó szerint sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét, továbbá azzal összefüggésben az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdését, XI. cikk (1) bekezdését, valamint XVI. cikk (1)–(3) bekezdéseit.
[7]    Az Nkt. 62. § (14) bekezdése az indítványozó szerint szintén ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével. Érvelése szerint az alapjogi sérelmet az okozza, hogy a vezetői, magasabb vezetői megbízatással rendelkező pedagógusok ezen megbízatásukból fakadó kötelezettségeik ellátására fordítható munkaideje a heti munkaidejükből az általuk az intézményben tanított tantárgyak – részben az Nkt. 5. melléklete, részben pedig a kerettantervben meghatározott, vagy a helyi tanterv szerinti – heti (kötelező) óraszámához kötve, azon felüli ellátási kötelezettséggel került meghatározásra. Ez az indítványozók álláspontja szerint, mivel az egyes pedagógusok által tanított tantárgyakra eleve eltérő heti óraszámok az irányadóak, amit ráadásul a különböző évfolyamokon történő óraadás tovább differenciál, lehetetlenné teszi az érintett, vezetői megbízatással rendelkező pedagógusok heti tanórai foglalkozásai számának meghatározását. Emellett lehetővé válik, hogy a törvényi rendelkezésekben (Nkt. 5. melléklete) meghatározott heti tanórákra vonatkozó előírásokat „a jogszabályi hierarchiában lényegesen alacsonyabb szinten elhelyezett” miniszteri rendelet, sőt akár az egyes iskolák helyi tanterve is „leronthatja”, állítja az indítványozó. Ezáltal szerinte az egyes intézményvezetők kötelező heti óraszáma annak függvényében is eltérhet, hogy mekkora tanulólétszámú iskolában kerül sor a foglalkoztatásukra, illetve hogy milyen tantárgyakat, és melyik évfolyamon oktatnak, noha a vezetői megbízatásból rájuk háruló feladatok mértéke adott esetben megegyezik, vagy éppen az így kapottakkal ellentétes helyzetet indokolna.
[8]    Az indítványozó az Nkt. 83. § (2a) bekezdésének azon szabályát is támadta, amely az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben kötelezővé teszi a Kar által megalkotott Etikai Kódex alkalmazását, a magán köznevelési intézményekben előírja az ebben foglalt alapelvek figyelembevételével a saját, intézményi etikai kódex megalkotását, az egyházi köznevelési intézmények számára pedig ajánlásként figyelembe veendőként határozza meg az Etikai Kódex alapelveit. Az indítványozó szerint elsődlegesen az okozza az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét, hogy a támadott rendelkezés 2015. január 1-jén lépett hatályba, amely időpontban a kötelezően alkalmazni, illetve adaptálni rendelt Etikai Kódex még nem állt rendelkezésre. A Kar az Nkt. 63/A. § (1) bekezdésének megfogalmazása szerint az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus-munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkező köztestülete. Az indítványozó szerint mivel a Karnak nem minden (hanem csak az állami vagy önkormányzati fenntartó által működtetett intézményben foglalkoztatott) pedagógus tagja, azaz a pedagógusok körében a tagsági kötelezettség nem teljes körű, nem születhet olyan tartalmú Etikai Kódex sem, amely a köznevelés egész területét átfogja és minden pedagógusra nézve azonos kötelezettségeket keletkeztetne. A – fentiek szerint nem teljes körű – kötelező tagság kérdése az indítványozó szerint – utalással „az Országos Magyar Vadászkamara működését elemző” 41/2012. (X. 11.) AB határozatra, a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara működésével, etikai szabályaik megalkotásával és azok számon kérhetőségével kapcsolatos törvényi szabályozásra, illetve a köztestületi jellegre – több okból is ellentétesek az Alaptörvény különböző rendelkezéseivel. A köznevelés rendszere tekintetében a törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott rendelet szabályai megállapítják a pedagógusok alapvető feladatait és legfontosabb kötelezettségeit, előmeneteli rendszerét, továbbá meghatározzák a pedagógiai-szakmai, a törvényességi és a hatósági ellenőrzés szabályait is, valamint az ezekért felelős szervezetrendszert (Oktatási Hivatal, oktatásért felelős miniszter), amelyek „a pedagógusok munkájának külső, egységes kritériumok szerinti ellenőrzése és értékelése” feladatát megfelelően rendezik. Ezekhez képest az indítványozó szerint bizonytalan az Etikai Kódex jogrendszeren belüli „elhelyezése”. Mivel általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény rendelkezései szerint csak jogszabály állapíthat meg; a köztestületek által kiadott etikai kódex pedig nem tekinthetők jogszabálynak, „[E]bből következően általánosan kötelező magatartási szabályt nem állapíthat meg.” Az indítványozó elismeri, hogy léteznek „olyan speciális munkavégzési szabályok, olyan foglalkozási területek, amelyek kívül esnek a foglalkoztatást meghatározó jogszabályok [az indítványozó e tekintetben az Mt.-t és a Kjt.-t nevesíti] által rendezett közös körön”, például az ügyvédi, az orvosi, vagy a gyógyszerész hivatás, azonban érvelése szerint ezek tekintetében külön, jól körülhatárolható tartalommal megállapított törvényi rendelkezések hatalmazzák fel az érintett kamarákat a szakmai etikai kódexek megalkotására, és kötelezik a tagokat az azokban foglaltak megtartására. Érvelése szerint a Kar által készített Etikai Kódex esetén „nincs törvényi iránymutatás az etikai követelmények tartalmára” így az bizonytalan, „akár olyan szabályokat is tartalmazhat, amelyek sérthetik az emberi méltóságot, az érintett magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét”. Emellett értelmezhetetlenek azok a rendelkezések, amelyek az Etikai Kódex figyelembevételét írják elő (saját, intézményi etikai kódex megalkotása, illetve az Etikai Kódex ajánlásként történő figyelembe vétele) a magán és egyházi fenntartású intézményekre is, amelyekben foglalkoztatott pedagógusok ráadásul törvény erejénél fogva nem is tagjai a Karnak. Mivel azonban az Etikai Kódex olyan szabályokra is vonatkozhat, amelyek megalkotásában nem kizárólag a szakma, de adott esetben a közigazgatás is részt vesz, ez az indítványozó szerint az egyházak és az állam különállásával kapcsolatos alkotmányos tételeket is sérti, így „sérülnek az Alaptörvénynek azok a rendelkezései, amelyek rendezik az állam és az egyházak kapcsolatát”. Az indítványozó szerint teljesen bizonytalan, hogy az etikai szabályok megszegése esetén milyen eljárási rendben történhet felelősségre vonás – különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a pedagógus nem is tagja a Karnak –; ez az indítványozó szerint a tisztességes eljárás sérelmét is jelenti egyben. Az ezen rendelkezéssel kapcsolatos érvelések összegzéseképpen az indítványozó megállapítja, hogy: i) a Kar nem szakmai kamara; ii) nem kevesek által gyakorolt , szabad foglalkozásúak köztestülete; iii) nem minden pedagógus tagja a köztestületnek és a közfeladatok nem igénylik a kötelező kamarai tagságot; iv) a pedagógus feladat-ellátási kötelezettségei törvényben szabályozottak, annak állami ellenőrzése megoldott; v) az Etikai Kódex lényeges tartalmi elemei törvényben nem meghatározottak, ezzel szemben miniszteri rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazás van etikai eljárási kérdésekben. Ezen rendelkezések miatt az indítványozó szerint pedagógus munkakörben foglalkoztatottakat éri jogsérelem. Mindezekre tekintettel a rendelkezés kapcsán az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, T) cikk (1) bekezdésének, I. cikk (3) bekezdésének, II. cikkének, VI. cikk (1) bekezdésének, és VII. cikk (3) és (5) bekezdésének, továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmét is állította.
[9]    Az Nkt. 94. § (1) bekezdés v) pontja az oktatásért felelős miniszter számára ad a Kar tagságával, szervezetével, tagozataival, etikai eljárásának főbb szabályaival, a tagság nyilvántartásával, illetve a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlójával kapcsolatosan rendeletalkotásra felhatalmazást. Az indítványozó érvelése szerint ez a rendelkezés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és I. cikk (3) bekezdésével. Az érvelés szerint – utalással a köztestületekre vonatkozó hatályos törvényi szabályozásra – a köztestületek tekintetében nincs helye miniszteri szintű szabályozásnak; a köztestületek feladatait, a működésükkel és tagságukkal kapcsolatos kérdéseket törvényben kell meghatározni, a törvényben nem szabályozott kérdésekben pedig az önigazgatásnak kell érvényesülnie. Ezért, mivel „a miniszteri rendelet olyan kérdéseket kíván szabályozni, amelyek bekerültek az Nkt.-ba, s amelyek végrehajtásához a Nemzeti Pedagógus Kar SzMSz-e tartalmaz előírásokat”, az indítványozó szerint a „rendelkezések a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak érdekeivel ellentétesek.”
[10]    Az Nkt. 94. § (4) bekezdés z) pontjában a Kormány arra kapott felhatalmazást, hogy rendeletben szabályozza a vallási, világnézeti tekintetben elkötelezett, továbbá a nemzetiségi iskolai nevelés oktatás szervezésének és az esélyegyenlőség előmozdításának feltételeivel kapcsolatos kérdéseket, különös tekintettel a jogellenes elkülönítés tilalmára. Az indítványozó e rendelkezést az emberi méltóság sérelmével összefüggésben azért tartja az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, valamint XIX. cikk (1) és (3) bekezdéseit sértőnek, mert az azokban foglaltakkal szemben teszi lehetővé az említett kérdések törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályban való szabályozását a Kormány számára. Mivel az indítványozó az indítványában az Alaptörvény II. cikkét is megjelölte az Alaptörvény megsértettnek vélt rendelkezései körében, továbbá indítványa előbbiekben részletezett része „Az emberi méltóság sérelme” címet viseli, így az Alkotmánybíróság úgy értékelte az indítványozó okfejtését, hogy az az említett felhatalmazó rendelkezés alaptörvény-ellenességét a II. cikk sérelme okán is állította, annak ellenére, hogy érvelésének ezen részében azt kifejezetten nem hivatkozta.
[11]    3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ezekkel kapcsolatban a következőket állapította meg.
[12]    3.1. Az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés) a)–f) pont] megfelel.
[13]    Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében a 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet benyújtani. Az Nktmód. 31. § (1) bekezdése alapján a támadott rendelkezések 2015. január 1-jén léptek hatályba, az indítványozók által eredetileg, közösen benyújtott alkotmányjogi panasz pedig 2015. március 11-én érkezett az Alkotmánybírósághoz, ezen felül az ügyek indítványozók szerinti elkülönítését és a főtitkári felhívást követően az indítványozó által külön is benyújtott kiegészített alkotmányjogi panasz is a hiánypótlásra rendelkezésre álló határidőn belül érkezett. Ennek megfelelően a panasz határidőben benyújtottnak minősül.
[14]    Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek eleget tesz, mivel határozott kérelmet tartalmaz, melynek része az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolt hivatkozás, az eljárás megindítása indokainak megjelölése, illetve a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességére vonatkozó részletes okfejtés. Emellett a panasz határozott kérelmet fogalmaz meg az alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére is.
[15]    3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit is.
[16]    Ezekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság elsőként megállapította, hogy az indítványozó által támadott rendelkezések a hatályba lépésüket követően a köznevelés rendszerében létrejött jogviszonyokra közvetlenül alkalmazhatók, külön bírói döntés nélkül hatályosultak, azokkal szemben jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre.
[17]    Az indítványozók az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján is csak akkor fordulhatnak kivételes alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az általuk sérelmesnek tartott, közvetlenül alkalmazható jogszabály (jogszabályi rendelkezés) az Alaptörvényben biztosított jogukat sérti. Ebből az előírásból az következik, hogy az indítvány érdemi elbírálhatóságához az szükséges, hogy a kivételes alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó is a saját Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozzon az indítványában, mivel „[A]z Abtv. szerint az alkotmányjogi panasz benyújtása szempontjából az tekinthető érintettnek, akinek az Alaptörvényben biztosított joga sérült.” {3050/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [17]}.
[19]    Az Alkotmánybíróság az állított alapjogi sérelmek kapcsán a következőket állapította meg.
[20]    Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz, a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz, valamint a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt magánélet védelméhez való jog és a támadott rendelkezések közötti, alkotmányjogilag is értékelhető tartalmi összefüggés hiányzik, az indítvány ezen tekintetben alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmaz.
[21]    Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az olyan alaptörvényi rendelkezés, amelynek címzettje nem az indítványozó, számára jogot nem biztosít, nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, ezért arra alkotmányjogi panasz sem alapítható {lásd. pl.: 3267/2014. (XI. 4.) AB végzés, Indokolás [13], 3039/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [17]}. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény jogforrásokkal kapcsolatos T) cikk (1) bekezdése, az alapvető jogok korlátozhatóságára és a nem természetes személy jogalanyokat megillető alapvető jogok körének meghatározására vonatkozó I. cikk (3)–(4) bekezdései, valamint az egyház és az állam különállásával és a szabad vallásgyakorlást garantáló törvényi rendelkezések sarkalatosságával kapcsolatos VII. cikk (3) és (5) bekezdései tekintetében is azt állapította meg, hogy azok a fentiek alapján nem minősülnek az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának. Mivel a felhívott rendelkezések címzettje nem az indítványozó, így azok nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani. Hasonlóan kizárt az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata alapján az alkotmányjogi panasz befogadása a B) cikk (1) bekezdésének – az indítványokban szintén több helyen megjelenő – a jogállamiság, jogbiztonság elvének általában vett sérelmével összefüggő hivatkozásra tekintettel.
[22]    Az indítványozó által mindezeken felül hivatkozott, az Alaptörvény művelődéshez való joggal kapcsolatos XI. cikk (1) bekezdése, a gyermekek jogaival és a szülők gondoskodási kötelezettségével kapcsolatos XVI. cikk (1)–(3) bekezdései, valamint a nemzetiségek jogaira vonatkozó XXIX. cikk (1) és (3) bekezdései olyan Alaptörvényben biztosított jogokról rendelkeznek, amelyekre az egyéb feltételek megállapíthatósága esetén alkotmányjogi panasz eredményesen alapítható. A jelen ügyben viszont megállapítható, hogy az indítványozó ezen rendelkezések kapcsán másokat megillető Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére, nem pedig saját alapjogi sérelemre hivatkozott. Mint köznevelési intézményt fenntartó jogi személy, az indítványozó a fenti, másokat (természetes személyeket) megillető Alaptörvényben rögzített jogoknak nem lehet alanya, így azokra, mint nem saját jogokra, alkotmányjogi panaszban sem hivatkozhat eredményesen {v.ö.: 3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [57], [69], [72]–[75] és [80], továbbá 3050/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [19]–[21]}.
[23]    Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti kivételes panasz esetében különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának. Mivel az ilyen panasz közvetlenül a norma ellen irányul, „[a] panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az actio popularis-tól” {elsőként lásd.: 3110/2013. (VI. 4) AB határozat, Indokolás [27]; megerősítette: 3123/2015 (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [12]; legutóbb: 3198/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [13]}. A kivételes alkotmányjogi panasz kapcsán az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint ezért „[a]z érintettségnek […] személyesnek, közvetlennek és aktuálisnak kell lennie {Lásd: 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]}.” {3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [55]}. Az indítványozónak a támadott rendelkezések kapcsán kifejtett érvelése szerint azokból számára a jövőben valamely tevőleges magatartást kívánó kötelezettség keletkezhet, [pl.: jogszabályváltozás kapcsán történő intézményátszervezés; saját, intézményi etikai kódex megalkotásának kötelezettsége; a megalkotandó rendeleti szabályok alkalmazási kötelezettsége], illetve a törvény egy adott rendelkezésének (a még nem létező Etikai Kódex alapján saját etikai kódex megalkotása) teljesíthetetlensége okán – önhibáján kívül – jogellenes helyzetbe kerülhet. Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálása érdekében azonban az indítványozóknak az ilyen szabályok jogrendszerbe kerülése és azok megtámadása esetén is igazolni szükséges vagy ténylegesen bekövetkezett – és saját, Alaptörvényben rögzített joguk sérelmét okozó – jogsérelmüket, vagy ilyen jogsérelem elkerülhetetlenül bekövetkező voltát, és annak tényleges – rájuk nézve hátrányos – következményeit. Az indítványozó részéről azonban ilyen tartalommal bíró okfejtéseket az indítvány nem tartalmaz. Ténylegesen bekövetkezett, vagy elkerülhetetlenül bekövetkező, alkotmányjogilag is értékelhető (saját) jogsérelem igazolásának hiányában viszont, pusztán annak hipotetikus, bizonyos feltételek esetén a jövőben esetlegesen bekövetkező voltára tekintettel az Alkotmánybíróságnak nincs módja arra, hogy – akár a kellő felkészülési idő esetleges sérelmére is tekintettel – az indítványozó közvetlen és aktuális érintettségét megállapítsa és az indítványt érdemben elbírálja {v.ö.: 3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [55], [62]–[65] és [80], továbbá 3033/2014. (III. 3.) AB végzés, Indokolás [19]–[20]}.
[24]    Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26. §-ában foglalt feltételeknek – az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és II. cikkével kapcsolatos eleme, illetve az Nkt. 62. § (14) bekezdése, 94. § (1) bekezdés v) pontja, és 94. § (4) bekezdés z) pontja tekintetében pedig az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeknek – nem felel meg, az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontja alapján – visszautasította.

Budapest, 2016. július 11.

Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

    Dr. Czine Ágnes s. k.,    Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,    Dr. Juhász Imre s. k.,
    alkotmánybíró    alkotmánybíró    alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/875/2015.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére