67/2015. (XI. 18.) NFM rendelet

a tengeri hajók hajózásra alkalmasságának a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményen alapuló feltételeiről

2020.04.30.

A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 88. § (2) bekezdés 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. § 13. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva
a következőket rendelem el:

1. § E rendelet alkalmazásában:

a) éjszaka: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A1.1 Előírás – A foglalkoztatás alsó korhatára 2. pont szerinti időszak;

b) hajótulajdonos: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény II. cikk 1. pont (j) alpontja szerinti hajótulajdonos;

c) repatriálás: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény szerinti jogosultság, amely a tengerész hazatérését a költségek meghatározott mértékű átvállalásával biztosítja;

d) tengerész: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény II. cikk 1. pont (f) alpontjában meghatározott személy;

e) Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény: a 2013. évi IV. törvénnyel kihirdetett, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. ülésszakán elfogadott 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény;

f)¹ tengerész magára hagyása: a hajótulajdonos tevékenysége vagy mulasztása, amelynek során a hajótulajdonos e rendelet vagy a tengerész munkaszerződése alapján fennálló kötelezettségeit megszegve:

fa) nem fedezi a tengerész repatriálásának költségeit;

fb) e rendeletben előírt megfelelő élelem, ivóvíz, szállás, a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény „A4.1 Előírás – Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton” szerinti megfelelő orvosi ellátás vagy a hajón való túléléshez szükséges mennyiségű üzemanyag nélkül hagyja a tengerészt; vagy

fc) más módon egyoldalúan megszakítja a kapcsolatot a tengerésszel, ideértve azt is, ha egy legalább két hónapos időszakra nem fizeti ki a tengerész munkaszerződés szerinti munkabérét;

g)² szerződéses követelés: olyan követelés, amely a tengerésznek – a vonatkozó jogszabályokban, munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben meghatározottak szerinti – munkahelyi sérülés, betegség vagy veszély következtében beálló halálával vagy hosszú távú munkaképtelenségével kapcsolatos.

2. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a magyar lobogójú tengeri hajón rendelkezésre álljon a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat.

3. § A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben és az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelést követően a hajózási hatóság a tengeri hajó részére a hajótulajdonos kérelmére adja ki.

4. § A hajótulajdonos a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben és az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében a hajó hatósági ellenőrzése közötti időszakban intézkedéseket köteles megfogalmazni, amelyeket a tengerészeti munkaügyi megfelelési nyilatkozat I. részében rögzít.

5. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a tengeri hajón a fiatalkorú tengerész a következő tevékenységeket ne végezhesse:

a) nehéz terhek vagy tárgyak emelése, mozgatása, szállítása;

b) kazánokba, tartályokba és vízgátakba való belépés;

c) káros szintű zaj- és rezgésterhelésnek való kitettség;

d) emelőgépek és más erőgépek, szerszámok működtetése, valamint az ilyen berendezések kezelői mellett jelzőként való közreműködés;

e) kikötő- vagy vontatókötelek, valamint kikötő-horgonyberendezések kezelése;

f) kötélmunkák;

g) magasban vagy fedélzeten viharos időben végzett munka;

h) éjszakai őrszolgálat;

i) villamos berendezések kezelése;

j) potenciálisan káros anyagoknak, káros fizikai hatásoknak, veszélyes vagy toxikus anyagoknak és ionizáló sugárzásoknak való kitettség;

k) étkeztetéshez kapcsolódó gépi berendezések tisztítása;

l) a hajók csónakjainak kezelése vagy irányítása;

m) a hajószakács tevékenység.

6. § (1) A tengerész négy hónap szolgálatban töltött időszak után repatriálásra jogosult:

a) ha a tengerész munkaviszonya a hajó külföldi tartózkodása közben jár le, a tengerész munkaszerződése rendelkezéseinek megfelelően megadott felmondási időszak lejártával;

b) a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5 Előírás – Repatriálás 1. pont (b) és (c) bekezdése szerint:

ba) a repatriálást szükségessé tevő betegség, sérülés vagy egyéb egészségi állapot miatt úgy, hogy a repatriálással járó utazás megtételére még egészségileg alkalmasnak nyilvánítják a tengerészt;

bb) hajótörés esetén;

bc) abban az esetben, ha a hajótulajdonos – mint a tengerész munkáltatója – fizetésképtelenségéből, a hajó eladásából, a hajó lajstromozásának megváltozásából, vagy bármely más hasonló okból kifolyólag nem képes a továbbiakban teljesíteni jogszabály szerinti vagy szerződésben vállalt kötelezettségeit;

bd) abban az esetben, ha a hajó háborús övezetbe tart, és emiatt a tengerész a hajózási szolgálatot nem folytatja; valamint

be) abban az esetben, ha a tengerész munkaviszonya valamely bírósági ítéletnek vagy kollektív szerződésnek megfelelően megszűnik vagy szünetel, vagy ha a tengerész munkaviszonya bármely más hasonló okból kifolyólag megszűnik.

(2) A repatriálásnak a hajótulajdonos által a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5 Előírás – Repatriálás szerint viselt költségei magukban foglalják

a) a repatriálás célállomásaként kiválasztott helyre való eljutás költségeit;

b) a szállás és élelmezés költségeit a hajó elhagyásától a repatriálás célállomására érkezésig;

c) a munkabért a hajó elhagyásától a repatriálás célállomására érkezéséig;

d) a tengerész személyes poggyászának a repatriálás célállomásáig való elszállításával járó költségeit 30 kilogrammig terjedően; valamint

e) szükség szerint az orvosi kezelés költségeit mindaddig, amíg a tengerész egészségileg alkalmas nem lesz arra, hogy elutazhasson repatriálásának célállomására.

(3) A hajótulajdonos mindaddig köteles fedezni a repatriálás költségeit, amíg az érintett tengerész a (7) bekezdés szerinti célállomáson partra nem száll, vagy megfelelő alkalmazásba nem áll valamely olyan hajón, amely ezen célállomás felé tart. A hajótulajdonos a repatriálás költségeit a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5. Előírás – Repatriálás 3. pontja szerint a tengerésztől nem követelheti meg.

(4) A repatriálás megkezdéséig eltelt, valamint a repatriáláshoz kapcsolódó utazással töltött idő a tengerészeknek járó fizetett szabadság idejéből nem vonható le.

(5) A repatriálás ideje alatt a tengerészt a munkaszerződésében meghatározott bér illeti meg, kivéve, ha a hajótulajdonos a tengerész munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg.

(6) A hajótulajdonosnak felelősséget kell vállalni a repatriálás megfelelő és gyors megszervezéséért. A tengerészek repatriálásakor az utazás módja elsősorban a légiközlekedés.

(7) A tengerészek repatriálásának célállomása a tengerész munkaszerződésében meghatározott hely, ennek hiányában a tengerész döntése szerint

a) a tengerész munkaszerződése megkötésének helye;

b) a kollektív szerződésben meghatározott hely; vagy

c) a tengerész tartózkodási helye szerinti ország.

7. § (1) A hajótulajdonos köteles a tengerészek repatriálásának biztosítása érdekében tengerészenként másfél millió forint vagyoni biztosíték letétbe helyezésére.

(2) A vagyoni biztosíték a hajótulajdonos által hitelintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli letét.

(3) Vagyoni biztosítékként csak olyan letéti szerződés vehető figyelembe, amely tartalmazza, hogy a letét kizárólag a tengerészek repatriálásának biztosítására használható fel.

7/A. §³ (1) A hajótulajdonos köteles a tevékenységéből eredő károk, így különösen a tengerész magára hagyása esetére biztosítéki céllal biztosítási szerződést, vagy egyéb biztosíték létrehozására irányuló szerződést (a továbbiakban együtt: pénzügyi biztosíték) kötni, és azt működése során folyamatosan hatályában fenntartani.

(2) Pénzügyi biztosíték lehet:

a) biztosítás,

b) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti hitelintézet vagy hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás (a továbbiakban együtt: pénzügyi intézmény) által nyújtott garancia,

c) a pénzügyi intézmény által vállalt kezesség, vagy

d) a hitelintézetnél e rendeletben meghatározott célokra elkülönített és zárolt pénzösszeg (a továbbiakban: pénzbeli letét).

(3) Az egyes vagyoni biztosítékformák külön-külön, illetőleg együttesen is alkalmazhatók. A biztosítékformák együttes alkalmazása esetén a vagyoni biztosíték szolgáltatására kötött szerződésekben rendelkezni kell a fizetési kötelezettség feltételeiről és a helytállás mértékéről.

(4) A hajótulajdonos olyan összegű pénzügyi biztosítékkal köteles rendelkezni, amely az általa foglalkoztatott tengerészek létszámához viszonyítottan elegendő a következő költségek fedezésére:

a) munkaszerződésben, kollektív szerződésben vagy jogszabályban meghatározott összegű munkabér és más járandóságok, legfeljebb négyhavi munkabér és legfeljebb négyhavi járandóság erejéig;

b) a tengerésznél esetlegesen felmerülő minden észszerű költség, ideértve a repatriálás 6. § (2) bekezdése szerinti költségét is; és

c) a tengerész alapvető szükségleteinek költsége, beleértve a következőket:

ca) megfelelő élelem,

cb) ruházat,

cc) szállás,

cd) ivóvíz,

ce) a hajón való túléléshez szükséges mennyiségű üzemanyag,

cf) megfelelő orvosi ellátás, továbbá

cg) minden olyan észszerű költség, amely a magára hagyást megvalósító cselekmény vagy mulasztás és a tengerész hazaérkezése közötti időszakban esetlegesen felmerül.

(5) Ha a hajótulajdonos által foglalkoztatott tengerészek létszámában

a) csökkenés következik be, akkor a (4) bekezdés alapján meghatározott pénzügyi biztosíték mértékét arányosan csökkenteni lehet,

b) növekedés következik be, akkor a pénzügyi biztosíték mértékét arányosan fel kell emelni.

(6) Ha a pénzügyi biztosíték összege az e rendeletben foglaltak szerinti kifizetés nyomán csökken, a hajótulajdonos a pénzügyi biztosítékot a kifizetéstől számított 30 napon belül köteles a (4) bekezdés alapján meghatározott összegre kiegészíteni.

7/B. §⁴ (1) A hajótulajdonos pénzügyi biztosítékot létrehozó szerződésének (a továbbiakban: Szerződés) tartalmaznia kell, hogy a pénzügyi biztosíték nyújtójának helytállási kötelezettsége a magára hagyott tengerésznek a hajótulajdonos által e rendelet vagy a tengerész munkaszerződése alapján fennálló kötelezettségei megszegésével okozott kárára terjed ki.

(2) A Szerződésnek tartalmaznia kell:

a) a pénzügyi biztosítéknak a 7/A. § (4) bekezdése alapján megállapított összegét,

b) a pénzügyi biztosíték érvényességének kezdő és végső időpontját,

c) azt, hogy a pénzügyi biztosíték kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott célra használható fel, és abból kifizetés kizárólag a d) pont alapján teljesíthető,

d) azt, hogy a tengerész magára hagyása következtében felmerült kárigényét a pénzügyi biztosíték nyújtójával szemben közvetlenül érvényesítheti, továbbá a pénzügyi biztosíték nyújtója abban az esetben teljesít kifizetést, ha a magára hagyott tengerész a hajótulajdonos felelősségi körébe tartozóan elszenvedett kárának jogalapját és összegszerűségét a hajótulajdonos elismerő nyilatkozatával, a hajótulajdonossal kötött egyezséggel, végrehajtható bírósági határozattal vagy fizetési meghagyással igazolja,

e) azt, hogy a pénzügyi biztosíték bármely okból történő megszűnéséről – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:449. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével – a pénzügyi biztosíték nyújtója legalább 30 nappal a megszűnés időpontja előtt értesíti a hajózási hatóságot.

(3) A hajótulajdonos a Szerződés egy példányát köteles benyújtani a hajózási hatóság részére.

7/C. §⁵ (1) A Szerződés megkötését, valamint annak folyamatos hatályban tartását a pénzügyi biztosíték nyújtója által kiállított igazolás (a továbbiakban: pénzügyi biztosítékról szóló igazolás) tanúsítja.

(2) A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a magyar lobogójú tengeri hajón rendelkezésre álljon a pénzügyi biztosítékról szóló igazolás. Ha több pénzügyi biztosítékot nyújtó szervezet biztosít fedezetet, akkor mindegyik szervezet által kiállított igazolásnak rendelkezésre kell állnia a tengeri hajón.

(3) A hajótulajdonosnak gondoskodnia kell arról, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló igazolás egy példánya a tengeri hajón a tengerészek által jól látható helyen kifüggesztésre kerüljön.

(4) A pénzügyi biztosítékról szóló igazolást magyar és angol nyelven az 1. melléklet szerinti adattartalommal kell kiállítani.

7/D. §⁶ (1) A pénzügyi biztosíték nyújtója köteles a tengerész magára hagyása következtében felmerülő kárát a Szerződésben meghatározott igazolással alátámasztott igénybejelentés beérkezését követően haladéktalanul megtéríteni.

(2) A magára hagyott tengerész az igénybejelentéssel egyidejűleg a pénzügyi biztosíték nyújtója javára a kifizetés erejéig engedményezi a magára hagyással összefüggésben őt megillető minden jogot és követelést.

8. § A tengerész a repatriálás költségeit a hajótulajdonos számára köteles megtéríteni, ha a hajótulajdonos a tengerész munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg.

9. § (1) Ha a hosszújáratú útja során négy hónapot szolgált fiatalkorú tengerészről a hajózási szolgálat alatt nyilvánvalóan bebizonyosodik, hogy nem alkalmas a tengeri hajón való munkavégzésre, a hajótulajdonos a tengerész térítésmentes repatriálására köteles az első olyan alkalmas érintett kikötőből, amelyben a lobogó szerinti államnak, vagy az adott fiatalkorú tengerész állampolgárság szerinti vagy tartózkodási hely szerinti államának konzuli szolgálata működik.

(2) A hajótulajdonos a repatriálásról – annak okait is megadva – értesíti azt a hatóságot, amely az érintett fiatalkorú tengerész számára kibocsátotta a tengeri hajózási szolgálathoz szükséges okiratokat.

10. § A hajótulajdonos a repatriálás részletes szabályait köteles a hajón a tengerészek számára magyar és angol nyelven hozzáférhetővé tenni.

11. § A hajótulajdonos a hajó elpusztulása, vagy elsüllyedése esetén a munkanélküli tengerésznek a munkaviszonyából eredő legalább kéthavi munkabérének megfelelő összegű kártalanítást köteles fizetni. A jogosultság nem korlátozza a tengerész munkanélküliséggel össze nem függő, a hajó megsemmisüléséből vagy elsüllyedéséből eredő egyéb kárigényét.

12. § A hajótulajdonos a maláriát terjesztő és az egyéb vérszívó szúnyogok által érintett területeken közlekedő hajókat szúnyoghálóval, valamint szúnyogriasztó szerekkel és eszközökkel, a tengerészeket profilaktikus szerekkel köteles ellátni.

13. § A tengeri hajók lakótereinek követelményeit az 1. melléklet tartalmazza.

14. § A hajótulajdonosnak a tengeri hajón biztosítania kell a hajózási hatóság által a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.7. Előírás – A személyzet létszámának szintje szerint megállapított és a hajóbizonyítványba bejegyzett, a hajó hajózásra alkalmasságához szükséges legkisebb személyzeti létszámot, és e létszám szakképzettség szerinti összetételét.

15. § (1) A tíz főnél több előírt személyzettel üzemelő tengeri hajók esetében a hajózási képesítésekről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hajószakácsot kell foglalkoztatni.

(2) A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő tengeri hajók esetében a hajótulajdonos eltekinthet a hajószakács alkalmazásától abban az esetben, ha a hajókonyhán olyan személy foglalkozik élelmiszer-feldolgozással, aki igazolja, hogy az élelmiszer- és személyi higiénia, élelmiszerkezelés és -tárolás hajókon érvényes szabályait a hajózási hatóság által elismert és a hajózási hatóság honlapján közzétett képzésen elsajátította.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alól a hajózási hatóság a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A3.2. Előírása alapján adhat felmentést.

16. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell a hajón a megfelelő minőségű, tápértékű és mennyiségű élelmiszert és ivóvizet a 2. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek megfelelően.

17. § (1) A hajótulajdonos viseli a hajón munkát végző tengerészeknek a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A4.2 Előírás – A hajótulajdonosok felelőssége 1. és 3. pontjában felmerült költségeit.

(2) A hajótulajdonos betegség és sérülés esetén a sérülés bekövetkeztétől és a betegség kezdetének időpontjától számított tizenhat hétig a tengerész felmerült költségeit és az elmaradt munkabérét köteles megfizetni.

(3) A hajótulajdonos felelősségvállalási kötelezettsége nem áll fenn a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A4.2. Előírás – A hajótulajdonosok felelőssége 5. pontjában rögzített esetekben.

(4) A hajótulajdonosoknak intézkedéseket kell hozni abból a célból, hogy a beteg, sérült, valamint elhalálozott tengerészek által a hajófedélzeten hátrahagyott vagyontárgyakat megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi hozzátartozóiknak.

(5)⁷ A hajótulajdonos köteles a tulajdonában lévő hajón dolgozó tengerészek munkahelyi sérülése, betegsége, veszély következtében beálló halála vagy tartós rokkantsága esetére vonatkozóan az érintett tengerész részére kártalanítás biztosítása érdekében biztosítást kötni, és azt díjfizetéssel hatályban tartani.

17/A. §⁸ (1) A 17. § (5) bekezdése szerinti biztosítási szerződés akkor felel meg e rendelet rendelkezéseinek, ha

a) a biztosítási fedezet a szerződéses követelésből eredő valamennyi kárigény kielégítésére felhasználható,

b) a biztosító az esetlegesen előírt önrésztől függetlenül a biztosítási összeg erejéig a teljes kárt megtéríti,

c) rendelkezik arról, hogy a szerződés bármely okból történő megszűnése vagy megszüntetése esetén – a Ptk. 6:449. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével – a biztosító a hajózási hatóságot és az érintett tengerészeket legalább 30 nappal a megszűnés vagy megszüntetés időpontja előtt tájékoztatja.

(2) A hajótulajdonos a biztosítási szerződés egy példányát köteles benyújtani a hajózási hatóság részére.

(3) A kártalanítás biztosítását szolgáló szerződés megkötését, valamint annak folyamatos hatályban tartását a biztosító által kiállított igazolás (a továbbiakban: biztosítási jogviszonyról szóló igazolás) tanúsítja.

(4) A biztosítási jogviszonyról szóló igazolást magyar és angol nyelven a 2. melléklet szerinti adattartalommal kell kiállítani.

(5) A károsult kártalanítási igényét e rendelet alapján, a biztosítási szerződés keretei között a hajótulajdonos biztosítójával szemben közvetlenül jogosult érvényesíteni.

(6) A kártalanítási igényt benyújthatja

a) a károsult vagy annak

aa) a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pontja szerinti közeli hozzátartozója,

ab) meghatalmazottja vagy

b) a kedvezményezett.

(7) Ha a biztosító a szolgáltatási kötelezettségét már megállapította, de a szolgáltatásként fizetendő összeg nagysága még nem állapítható meg, a biztosító méltányos összegű előleg kifizetésére köteles.

(8) A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a magyar lobogójú tengeri hajón rendelkezésre álljon a biztosítási jogviszonyról szóló igazolás. Ha több biztosító nyújt fedezetet, akkor mindegyik szervezet által kiállított igazolásnak rendelkezésre kell állnia a tengeri hajón.

(9) A hajótulajdonosnak gondoskodnia kell arról, hogy a biztosítási jogviszonyról szóló igazolás egy példánya a tengeri hajón a tengerészek által jól látható helyen kifüggesztésre kerüljön.

18. § A hajótulajdonos az egészség- és biztonságvédelem, továbbá a baleset-megelőzés érdekében köteles

a) az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról szóló 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet 4. számú mellékletében lévő „Hajózási Munkák Biztonsági Szabályzatában”,

b) a hajózási képesítésekről szóló 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet [a továbbiakban: 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet] 3. számú mellékletének I. fejezetében részletezett vészhelyzettel, a munkavédelemmel, az elsősegélynyújtással és a túléléssel kapcsolatos feladatokra vonatkozó követelmények és képesítési előírásokban, valamint

c) a hajózási egészségi alkalmasság feltételeiről és vizsgálati rendjéről szóló 21/2002. (XI. 8.) GKM–ESZCSM együttes rendeletben

foglalt követelmények érvényre juttatása érdekében munkabiztonsági és munkaegészségügyi előírásokat tartalmazó munkavédelmi célú fedélzeti programokat és eljárásokat kidolgozni, és azokat a technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett fejleményeknek megfelelően rendszeresen felülvizsgálni és megújítani.

19. § (1) A munkavédelmi célú fedélzeti programokat és eljárásokat tartalmazó munkavédelmi követelmények szabályzatát (a továbbiakban: Munkavédelmi Követelmények Szabályzata) a hajózási hatóság hagyja jóvá.

(2) A hajótulajdonos köteles a Munkavédelmi Követelmények Szabályzatát a tengeri hajón a tengerészek számára hozzáférhetővé tenni.

(3) A hajótulajdonos vagy a megbízottja köteles rendszeresen ellenőrizni, hogy a hajó kielégíti-e a biztonsági és egészségvédelmi követelményeket, és mindent meg kell tennie azok folyamatos biztosítása érdekében.

(4) A hajótulajdonosnak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg és szükség esetén mennyiségileg értékelni a tengerészek egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a tengerészeket érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a hajótulajdonosnak azonosítania kell a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, fel kell becsülnie a veszély jellegét (baleset, egészségkárosodás) és a veszélyeztetettség mértékét.

20. § (1) A hajóparancsnok köteles a tengerészek közül az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő munkavállalói jogok és érdekek képviseletére képviselőt vagy képviselőket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselő) kijelölni.

(2) A munkavédelmi képviselő és a hajóparancsnok felel a hajó munkavédelmi politikájának és programjának megvalósításáért és betartásáért.

(3) Az öt vagy annál több tengerésszel közlekedő hajókon munkavédelmi bizottságot kell létrehozni, amelynek tagjai közt van a hajóparancsnok és a munkavédelmi képviselő.

21. § (1) A tengerészeket rendszeres és megfelelő oktatásban kell részesíteni a hajó fedélzetén betartandó biztonsági és egészségvédelmi szabályokról, az elvégzendő speciális feladatokról, a munkavédelemről szóló törvényben meghatározottak szerint. A tengerésznek az adott hajóra történő behajózását követő 48 órán belül hajóismereti oktatásban kell részesülnie a 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet 3. számú melléklet I. fejezet 4. pontjában részletezett ismeretek szerint.

(2) Az (1) bekezdésben említett oktatásnak ki kell térnie különösen a tűz elleni védekezésre, az életmentő és túlélőeszközök használatára, valamint a különféle – a hajón fellelhető – jelekre, vészjelzésekre különös tekintettel a jelzésadásra és ennek megértésére. A fedélzeti tevékenység változásainak megfelelően az oktatást ki kell egészíteni vagy meg kell ismételni.

22. § (1) A tengeren előforduló minden olyan rendkívüli hajózási eseményről, amely érinti a tengerészek egészségét vagy biztonságát, a hajózási hatóságnak, a bekövetkezett munkabalesetekről, valószínűsíthetően foglalkozási megbetegedésnek minősülő esetekről a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak megfelelően az illetékes hatóságoknak részletes jelentést kell küldeni. Az eseményt pontosan és részletesen be kell jegyezni a hajónaplóba, továbbá a munkabaleseti nyilvántartásba.

(2) A hajótulajdonosnak megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések elhelyezésével a tengerészeket tájékoztatnia kell a hajó fedélzetén felmerülő egyes veszélyekről.

(3) A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló törvény alapján a közlekedésbiztonsági szerv a víziközlekedési balesetek és az egyéb víziközlekedési események megelőzése érdekében biztonsági ajánlást készít. A szakmai vizsgálatot a közlekedésbiztonsági szerv zárójelentéssel fejezi be, és azt honlapján közzéteszi. A közlekedésbiztonsági szerv a honlapján közzéteszi továbbá az előző évben végzett vizsgálatokról, a kiadott biztonsági ajánlásokról és a korábban kiadott biztonsági ajánlásokkal összhangban végrehajtott intézkedésekről készített beszámolóját, és azt az Európai Bizottság részére megküldi.

(4) A munkavédelem kérdésének kezelésével kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosoknak e tevékenység végzése során figyelembe kell venniük a saját hajóikról a közlekedésbiztonsági szerv által készített biztonsági ajánlásokat és a közlekedésbiztonsági szerv honlapján lévő beszámolók adatait.

23. § (1) A hajótulajdonosnak a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény, e rendelet, valamint az állam, a hajótulajdonosok és a tengerészek érdekképviseleti szervei között létrejött megállapodásban foglalt, a tengerészeket megillető jogok sérelmének megszüntetése érdekében a hajón alkalmazandó panaszkezelési eljárási szabályzatot (a továbbiakban: panaszkezelési szabályzat) kell kidolgoznia.

(2) A panaszkezelési szabályzat egy példányát valamennyi tengerész számára át kell adni.

(3) A panaszkezelési szabályzatnak tartalmaznia kell a lobogó szerinti állam és – ha az előbbitől eltér – a tengerész tartózkodási hely szerinti országa illetékes hatóságának elérhetőségeit, valamint a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény 5.1.5. Szabályában foglaltakat.

(4) A hajótulajdonos intézkedni köteles annak érdekében, hogy a hajóparancsnok egy fedélzeti vagy géptisztet bízzon meg a panasztételi eljárással kapcsolatos tanácsadói feladatok ellátására.

24. § (1) A tengerésznek panaszával – a (3)–(5) bekezdés kivételével – először közvetlen elöljárójához kell fordulnia.

(2) Ha a panasz elbírálása két héten belül nem történik meg, a tengerész jogosult panaszával a hajóparancsnokhoz fordulni.

(3) Ha a panasz elbírálása a tengeri hajón nem lehetséges, vagy arra a panasz előterjesztését követő három héten belül nem került sor, a panaszt a hajóparancsnok továbbítani köteles a hajótulajdonosnak. A hajótulajdonosnak a panaszt a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálnia.

(4) Ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a panaszost – az elintézés várható időpontjának és az eljárás meghosszabbodása indokainak egyidejű közlésével – tájékoztatni kell.

(5) A tengerész – az (1)–(3) bekezdéstől eltérően, választása szerint – közvetlenül is fordulhat a hajóparancsnokhoz, a hajó tulajdonosához, a hajózási hatósághoz, valamint a sérelem kivizsgálásban eljárni jogosult más hatósághoz, vagy a bírósághoz.

(6) A panaszt tevő tengerészt a panasz megtétele miatt hátrány nem érheti, ha a panasz megtétele nem zaklatás céljából vagy nem rosszhiszeműen történt.

(7) A panasztételi eljárásban a tengerész képviselővel vagy képviselő útján is eljárhat, aki egy másik tengerész vagy bármely más megbízott személy, vagy jogi képviselő is lehet.

(8) A hajóparancsnok a panaszkezelési eljárást rögzíti a hajónaplóba. A panaszosnak a hajónaplóba rögzítettekről egy másolatot kell átadni.

25. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

26. § Ez a rendelet

a) az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról, valamint az 1999/63/EK irányelv módosításáról szóló 2009. február 16-i 2009/13/EK tanácsi irányelvnek,

b) a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménynek való megfelelés és annak végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló egyes kötelezettségekről szóló, 2013. november 20-i 2013/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

c)⁹ az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között a 2009/13/EK irányelvnek a 2006-os Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény 2014. évi, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia által 2014. június 11-én jóváhagyott módosításával összhangban történő módosítása céljából létrejött megállapodás uniós jogba való átültetéséről szóló, 2018. január 23-i (EU) 2018/131 tanácsi irányelvnek

való megfelelést szolgálja.

1. melléklet a 67/2015. (XI. 18.) NFM rendelethez

A tengeri hajók lakótereinek követelményei

I. Tervezés és építés

1. A hálóhelyiségek és az étkezőhelyiségek külső válaszfalait szigetelni kell. Minden gépi berendezés burkolatát, valamint a hajókonyhák és a hő termelődésével járó tevékenységre szolgáló egyéb területek falát alkotó határoló válaszfalakat megfelelő szigeteléssel kell ellátni ott, ahol fennáll annak a lehetősége, hogy eredő hőhatások érik a szomszédos szálláshelyeket vagy átjárókat. Biztosítani kell továbbá a gőz- vagy melegvíz-elágazóvezetékek (vagy mindkettő) hőhatásai ellen való védelmet.

2. A kabinokat, étkezőhelyiségeket, pihenőhelyiségeket és a személyzeti helyiségek területén lévő folyosókat megfelelően szigetelni kell a páralecsapódás, és a túlmelegedés megelőzése érdekében.

3. A panelek felületét, a válaszfalak és a mennyezet burkolatát könnyen tisztán tartható felületű anyagból kell készíteni. Nem használhatók olyan szerkezetek, amelyek élőhelyet nyújthatnak a kártevőknek.

4. A kabinok és az étkezőhelyiségek belső paneljei, válaszfalainak és mennyezetének burkolatát könnyen tisztán tartható, világos színű, tartós, nem mérgező anyagból kell készíteni.

5. A tengerészek elhelyezésére szolgáló valamennyi lakótér padlóját a vonatkozó követelményeknek megfelelő, csúszásmentes, nedvességnek ellenálló, könnyen tisztántartható anyagból kell készíteni.

6. Ha a padlózat többkomponensű anyagból készül, a falak mentén az illesztéseket résmentes kivitelben kell elkészíteni.

II. Szellőzés

1. A kabinok és az étkezőhelyiségek szellőzőrendszerének minden időjárási és éghajlati viszony közepette biztosítani kell a megfelelő légmozgást.

2. Az akár központi, akár egyedi egységekből álló légkondicionáló rendszereket úgy kell megtervezni, hogy:

a) a külső levegő állapotához képest kielégítő hőmérsékletű és relatív páratartalmú levegőt biztosítsanak, valamennyi légkondicionált területen elégséges számú levegőcserét tegyenek lehetővé, figyelembe vegyék a tengeri üzemeltetés sajátos jellemzőit, és ne keltsenek túl nagy zajt, rezgést; és

b) lehetővé tegyék a könnyű tisztíthatóságot és fertőtlenítést a fertőző betegségek terjedésének megakadályozása és megfékezése érdekében.

III. Fűtés

1. Valamennyi olyan hajón, ahol szükség van fűtésrendszerre, a fűtést meleg vízzel, meleg levegővel, elektromos árammal, gőzzel vagy ezekkel egyenértékű módon kell megoldani. A személyzeti helyiségekben a hőátvitel anyagaként gőz nem használható. A személyzeti helyiségekben a fűtésrendszer legyen képes kielégítő hőmérséklet fenntartására a hajó közlekedése során valószínűsíthetően előforduló normális időjárási és éghajlati viszonyoktól függően.

2. A radiátorokat és egyéb fűtőberendezéseket úgy kell elhelyezni és – ha szükséges – védőburkolattal ellátni, hogy elkerülhető legyen a tűz és egyéb veszélyek kockázata, valamint a bentlakók számára se jelentsenek kényelmetlenséget.

IV. Világítás

1. Valamennyi hajón a tengerészek lakótereiben villamos világítást kell biztosítani. Ha a világításhoz nem áll rendelkezésre két, egymástól független áramforrás, akkor vészvilágítást kell biztosítani megfelelően kialakított lámpákkal vagy világítótestekkel.

2. A kabinokban villamos árammal működő olvasólámpát kell felszerelni minden egyes hálóhely fejrésze fölé.

V. Hálóhelyiségek a kabinokban

1. A tengerészek és esetenként velük utazó partnerük számára az észszerű mértékű kényelem biztosítása, valamint a rend és a tisztaság fenntartásának megkönnyítése érdekében a kabinok hálóhelyiségeit, illemhelyet is tartalmazó fürdőszobával kell tervezni és felszerelni, ha a hajó mérete, tervezett tevékenysége, szerkezete, és belső elrendezése alapján ez észszerű és kivitelezhető.

2. A lehetőségekhez mérten a tengerészek hálóhelyiségeit úgy kell beosztani, hogy az őrszolgálatot ellátó váltások külön legyenek, és a nappal dolgozó tengerészek ne lakjanak egy helyiségben az őrszolgálatot ellátókkal.

3. Tengerészaltiszti feladatokat ellátó tengerészek esetében két személynél több nem lehet egy hálóhelyiségben elszállásolva.

4. A hálóhelyek, valamint a zárható szekrények, fiókos szekrények és székek által elfoglalt területet is bele kell számítani a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben meghatározott beépített alapterületbe, oly módon, hogy azok a kicsi vagy szabálytalan alakú terek, amelyek nem növelik ténylegesen a szabad mozgásra alkalmas teret, és amelyekben nem lehet bútort elhelyezni az alapterületbe nem számítanak bele.

5. Az ágyak legfeljebb kétszintűek lehetnek. A hajó oldala mentén elhelyezett ágyak esetében nem alakítható ki emeletes elrendezés ott, ahol a hálóhely fölött oldalablak található.

6. A kétszintes ágy alsó hálóhelye nem lehet a padlótól számítva 30 centiméternél alacsonyabban. A felső hálóhelyet az alsó hálóhely alja és a fedélzeti gerenda alsó éle közötti távolság körülbelül felénél kell elhelyezni.

7. A hálóhelyek vázszerkezetét és – ha van ilyen – biztonsági peremdeszkáját kemény, sima, korróziónak és kártevőknek ellenálló anyagból kell készíteni.

8. Ha a hálóhelyek építéséhez csővázas szerkezetet használnak, a csöveket teljesen le kell zárni, és mentesnek kell lenniük a kártevők által esetleg hozzáférhető perforációktól.

9. Valamennyi hálóhelyet el kell látni kényelmes, rugalmas csillapító hatású aljjal rendelkező matraccal vagy kombinált rugalmas csillapító hatású matraccal, beleértve a rugós aljat vagy rugós matracot is. A matrachoz nem használható olyan töltőanyag, amelyben a kártevők megtelepedhetnek.

10. Ha egy hálóhely egy másik fölött helyezkedik el, a felső hálóhely alsó matraca, illetve rugós alja alá pormentes aljat kell illeszteni.

11. A bútorzatot sima, kemény, vetemedésre és korrózióra nem hajlamos anyagból kell készíteni.

12. A hálóhelyiségek ablakait el kell látni függönnyel vagy azzal egyenértékű árnyékolással.

13. A hálóhelyiségeket fel kell szerelni tükörrel, egy kisebb méretű szekrénnyel a tisztálkodószerek számára, egy könyvespolccal és elegendő mennyiségű ruhaakasztóval.

VI. Étkezőhelyiségek

1. A hajótulajdonosok és a tengerészek képviselői, valamint a közlekedésért felelős miniszter között létrejött megállapodás alapján az étkezők közös vagy különálló helyiségek lehetnek, figyelembe véve a hajó méretét és a tengerészek különböző kulturális, vallási és szociális szükségleteit is.

2. Ha különálló étkezőhelyiségeket kell kialakítani a tengerészek számára, akkor különálló étkezőhelyiségeket kell biztosítani:

a) a hajóparancsnok és a tisztek; valamint

b) a tengerészaltisztek és a többi tengerész számára.

3. A hajókon – a személyhajók kivételével – a tengerészek étkezőhelyiségeinek beépített alapterülete 1,5 négyzetméternél nem lehet kisebb, ahol a személyek száma a tervezett befogadóképességben kerül meghatározásra.

4. Az étkezőhelyiségeket minden hajón annyi asztallal és megfelelő, rögzített vagy mozgatható székkel kell ellátni, amennyi elegendő a helyiségeket egy időben használó tengerészek várható legnagyobb létszámának elhelyezésére is.

5. A tengerészek számára biztosítani kell

a) egy könnyen elérhető hűtőszekrényt, amely az étkezőhelyiséget használó valamennyi személy számára elegendő tárolóhellyel rendelkezik;

b) forró italok készítésére alkalmas eszközöket; és

c) hideg vizet szolgáltató berendezéseket.

6. Ahol a rendelkezésre álló tálalóhelyiségek nem közelíthetők meg az étkezőhelyiségekből, ott a konyhaedények és evőeszközök tárolására megfelelő zárható szekrényeket, az eszközök elmosogatásához pedig megfelelő berendezéseket kell biztosítani.

7. Az asztallapok, valamint az ülőhelyek ülőfelületeit nedvességálló anyagból kell készíteni.

VII. Szaniterhelyiségek

1. A mosdókagylónak, a fürdőkádnak és a zuhanyzónak megfelelő méretűnek és olyan anyagúnak kell lennie, amelynek sima felülete nem hajlamos a repedezésre, a lepattogzásra és a korrózióra.

2. Valamennyi illemhelynek meg kell felelni a nemzetközi követelményeknek. Biztosítani kell az öblítővizet vagy más egyéb alkalmas öblítési módszert, amely mindig rendelkezésre áll és más rendszerektől függetlenül működtethető.

3. Azoknak a szaniterhelyiségeknek, amelyek egynél több személy használatára készülnek, a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a) a padlót jóváhagyott, tartós, nedvességálló anyagból kell készíteni, továbbá megfelelő vízelvezető hálózatot kell biztosítani,

b) a válaszfalakat acélból vagy egyéb jóváhagyott anyagból kell készíteni oly módon, hogy a fedélzet szintje felett legalább 23 centiméter magasságig vízmentesek legyenek,

c) a helyiségnek megfelelő világítással, fűtéssel és szellőzéssel kell rendelkeznie,

d) az illemhelyeket a hálóhelyiségektől és a mosdóktól kényelmes távolságra, de azoktól elkülönítve kell kialakítani, anélkül, hogy közvetlenül megközelíthetőek lennének a hálóhelyiségekből, vagy a hálóhelyiségeket az egyéb megközelítési lehetőséggel nem rendelkező illemhelyekkel összekötő átjárókból. A követelmény nem vonatkozik arra az esetre, ha az illemhely két olyan hálóhelyiség között képez egy helyiséget, amelyekben összesen nem több mint négy tengerész lakik,

e) ha egy helyiségben több illemhely is van, ezeket megfelelő válaszfalakkal kell elválasztani egymástól.

4. A tengerészek részére biztosított mosodai létesítményeket fel kell szerelni

a) mosógépekkel;

b) szárítógépekkel vagy megfelelően fűtött és szellőztetett szárítószobákkal; továbbá

c) vasalókkal és vasalódeszkákkal vagy azokkal egyenértékű eszközökkel.

VIII. Betegszobák

1. A betegszobákat úgy kell megtervezni, hogy lehetővé tegyék a konzultációt és az orvosi elsősegélynyújtást, valamint elősegítsék a fertőző betegségek terjedésének megelőzését.

2. A bejárat, a hálóhelyek, a világítás, a szellőzés, a fűtés és a vízellátás elhelyezését, elrendezését valamint a betegszobai hálóhelyek szükséges számát úgy kell megtervezni, hogy biztosítsa a betegek kényelmét és megkönnyítse kezelésüket.

3. A betegszoba részeként, vagy annak közvetlen közelében külön szaniterhelyiséget kell biztosítani a betegszobában elhelyezettek kizárólagos használatára. Az ilyen betegszoba tartalmazzon legalább egy illemhelyet, egy mosdókagylót, és egy fürdőkádat vagy zuhanyzót.

IX. Egyéb létesítmények

Ha a gépszemélyzet részére külön öltözőhelyiségek állnak rendelkezésre, azokat:

a) a géptéren kívül, de onnan könnyen megközelíthető helyen kell elhelyezni; és

b) személyes használatra szolgáló, zárható öltözőszekrényekkel kell ellátni, valamint fürdőkádakkal, zuhanyzókkal, továbbá meleg és hideg folyó édesvízzel ellátott mosdókagylókkal.

X. Ágynemű, konyhaedények és evőeszközök, valamint egyéb rendelkezések

1. A hajótulajdonosnak a tengerészek számára a hajózási szolgálatuk idejére tiszta, jó minőségű ágyneműt, nemzetközi követelményeknek megfelelő edényeket, evőeszközöket kell biztosítania.

2. A törülközőket, a szappant és a toalettpapírt a hajótulajdonos biztosítja a tengerész számára.

XI. Pihenési körülmények, valamint a levelezést és a hajólátogatást érintő intézkedések

1. A tengeri hajók pihenőhelyiségeiben biztosítani kell az olvasáshoz, telekommunikációs eszközök használatához szükséges feltételeket.

2. A tengeri hajón dohányzásra kijelölt helyet kell fenntartani.

3. A hajótulajdonosnak a tengeri hajón sportolási lehetőségeket kell biztosítani a tengerészek számára.

4. A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a tengerészek leveleinek továbbítása a lehető legmegbízhatóbb és leggyorsabb legyen. A hajótulajdonosnak intézkednie kell annak érdekében, hogy a tengerészek mentesülhessenek az extra postaköltség megfizetése alól, ha önhibájukon kívül a leveleket új címre átirányítva kell kézbesíteni.

5. A hajótulajdonosnak általa meghatározott keretek között biztosítania kell, hogy a tengerészek a hajó kikötésekor a fedélzeten vendégeket fogadjanak a biztonsági szabályok betartása mellett.

6. A hajótulajdonosnak meg kell határoznia azokat az eseteket, amikor a tengerészeket a hajóút alatt hozzátartozóik elkísérhetik. A hozzátartozóknak ebben az esetben megfelelő baleset- és betegbiztosítással kell rendelkezni.

XII. A zaj- és rezgésterhelés megelőzése

1. A lakótereket, a szabadidős, valamint az étkeztetésre szolgáló létesítményeket a lehető legtávolabb kell elhelyezni a hajtógépektől, a kormánygéptértől, a fedélzeti csörlőktől, a szellőző-, fűtő- és légkondicionáló berendezésektől, valamint az egyéb zajos gépektől és felszerelésektől.

2. Hangszigetelést vagy ezzel egyenértékű hangelnyelő anyagokat kell alkalmazni a válaszfalak, mennyezetek és padlók burkolatánál és felületi kiképzésénél a zajos helyiségekben, továbbá önzáró, zajszigetelő ajtókat a gép berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségekben.

3. A géptereket és gépek elhelyezésére szolgáló egyéb helyiségeket – ha ez kivitelezhető – hangszigetelt központi vezérlőhelyiségekkel kell felszerelni a gépüzemi szolgálatban lévő személyzet számára. A munkaterületeket, szigeteléssel kell védeni a géptér általános zajától, és intézkedni kell a gépek üzemeltetése során keletkező zaj csökkentése végett.

4. A munka- és lakóterületek megengedett zajszintjének meg kell felelni a zajterhelésnek való kitettség szintjeiről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kiadott nemzetközi szabályoknak – ideértve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2001-ben kiadott, a munkahelyi környezeti tényezőkről szóló (Ambient factors in the workplace) eljárási kézikönyvben foglalt rendelkezéseket is. A szabályzatok magyar, angol nyelvű vagy a hajón használatos munkanyelven lévő példányát a hajón kell tartani, és hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek számára.

5. A lakó-, pihenő-, és étkeztetésre szolgáló helyiségeket nem tehetők ki túlzott rezgésnek.

2. melléklet a 67/2015. (XI. 18.) NFM rendelethez

Tengerészek élelmezésére vonatkozó élelmiszer és ivóvíz követelmények

	A	B	C	D
1.	Élelmiszer megnevezése	Adag/fő/hét	Helyettesíthetőség	Megjegyzés
2.	KENYÉR	3 kg
3.	TEJTERMÉKEK
4.	Tej	4 l vagy 2 l sűrített tej vagy 400 g tejpor	4 l tej fele helyettesíthető: – 2–2,7 kg savanyított tejkészítménnyel – 0,3–0,6 kg sajttal – 0,6–4 kg túróval – 0,2–2,4 kg egyéb tejkészítménnyel
5.	Sajt	200 g
6.	Tojás, friss	7 db	14 g tojáspor helyettesíthet 1 db friss tojást.	A megadott tojásmennyiség tartalmazza az ételkészítéshez felhasznált tojások mennyiségét is.
7.	GYÜMÖLCSÖK
8.	Friss (vagy tartósított) gyümölcs	1,1 kg
9.	ZÖLDSÉGEK
10.	Burgonya	1,5 kg	Ugyanekkora mennyiségű édesburgonya, zöldségkonzerv. 80 g burgonyapor helyettesíthet 460 g friss burgonyát.
11.	Friss vagy konzerv zöldségek	2 kg	30 g száraz hüvelyes helyettesíthet 230 g friss vagy konzerv zöldséget.	A hüvelyesek lehetnek: szárazbab, vörösbab, holdbab, lencse, borsó, sárgaborsó stb.
12.	HÚSFÉLÉK
13.	Friss vagy fagyasztott	2 kg		Minden fajta húsra vonatkozik a megadott mennyiség, mely alatt a színhús mennyiségét értendő.
14.	Felvágott	200 g
15.	CEREÁLIÁK
16.	Liszt	1,5 kg	650 g kenyér helyettesíthet 450 g lisztet.
17.	Zab	400 g	Azonos mennyiségű gabonapehely, müzli-keverék.
18.	Rizs vagy tészta	350 g
19.	ZSÍRADÉKOK
20.	vaj, margarin	400 g
21.	olaj	600 ml
22.	CUKOR
23.	Cukor	650 g		A megadott mennyiség magában foglalja az ételkészítéshez felhasznált cukor mennyiségét is.
24.	ITALOK
25.	Tea	114 g	30 g kávé helyettesíthet 15 g teafüvet.
26.	Ivóvíz	28 l
27.	Gyümölcslé	3 dl