3218/2015. (XI. 10.) AB végzés
3218/2015. (XI. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2015.11.10.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 43.P.636.824/2014/7. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.50.919/2010/111. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozók – jogi képviselőjük útján – közösen előterjesztett beadványukban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal éltek a Fővárosi Törvényszék 43.P.636.824/2014/7. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.50.919/2010/111. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban előadták, hogy a Fővárosi Önkormányzat forgalomszervezés keretében az Üllői útról – annak telítettsége miatt – az azzal párhuzamos Budapest, XIX. kerületi Derkovits utcára terhelte a forgalmat. A forgalom megtöbbszöröződése az indítványozó és szomszédai ingatlanaiban több szakértő által megállapítottan kárt okozott, egyrészt az „eladhatósági lehetőségük”, forgalmi értékük csökkent, másrészt a házak állaga is sérült (repedések keletkeztek a falakon). Lakossági bejelentés alapján az alperesek elismerték a kárt és vállalták, hogy elterelő utat építenek, amely azonban nem történt meg.
[3] Az indítványozók ezért keresettel éltek, amelyet – álláspontjuk szerint – a szakértői vélemények ellenére az eljáró bíróságok elutasítottak, egyrészt elévülésre hivatkozással, másrészt azért, mert nem találtak ok-okozati összefüggést a kár keletkezése és az alperesek tevékenysége között. A bíróságok szerint – hangsúlyozták az indítványozók – nem volt releváns bizonyíték az alperesek elismerése a károkozás tekintetében (pedig emiatt vállalták az elkerülő út építését), továbbá az sem, hogy az alperesek a Derkovits utcára szakaszonként forgalomlassító, ún. new yersey elemeket és közlekedési lámpát helyeztek el.
[4] Az indítványozók a jogerős bírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kérelmet terjesztettek elő, melyet a bíróság elutasított.
[5] A bíróság tájékoztatása szerint az ügyben rendkívüli perorvoslatot nem terjesztettek elő.
[6] Az indítványozók álláspontja szerint a bíróságok által hozott ítéletek Alaptörvénybe ütköznek. Az indítványozók megjelölték a B) cikk (1) bekezdését a jogállamiság elvének sérelmére vonatkozóan, felhívták az Alaptörvény V. cikk (2) bekezdését [helyesen V. cikk, melynek nincs (2) bekezdése], miszerint mindenkinek joga van a tulajdona ellen intézett jogtalan támadás elhárításához. Beadványukban megjelölték az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, miszerint a hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket meghozni, és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra vonatkozóan, valamint utaltak arra, hogy a bíróságok által hozott ítéletek az Alkotmánybíróság 173/D/2005. számú határozatában foglaltakat is sértik.
[7] A főtitkár hiánypótlásra hívta fel az indítványozókat beadványuk indokolását illetően. A hiánypótlásra felhívást követően az indítványozók megismételték első beadványuknak az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseire vonatkozó részét.
[8] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[9] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozók az alapul szolgáló per felperesei, az első fokú bíróság által hozott ítélet ellen fellebbezéssel éltek, jogorvoslati lehetőségüket kimerítették.
[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Fővárosi Törvényszék 43.P.636.824/2014/7. számú ítéletének kézbesítése – a tértivevény tanúsága szerint – 2015. április 30. napján történt, az alkotmányjogi panaszt 2015. június 1-jén érkeztették az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére a törvényes határidőn belül került sor.
[11] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban megjelölték a megsemmisíteni kért bírói ítéleteket, és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Beadványukban előadták, hogy a bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel.
[12] Az indítványozók álláspontja szerint a sérelmezett bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, miszerint a jogállamiság alapelve a jogbiztonság, amely a jogállami intézmények – köztük a bíróságok – működésének és döntéseinek kiszámíthatóságát, előreláthatóságát, továbbá a jogszabályok jogi állami céljai szerinti alkalmazását jelenti. Az indítványozók szerint a bíróság döntése ellentétes az alkotmányos alapelvvel, mert döntése ellentétes a jogbiztonsággal. Szerintük a jogbiztonság elve megköveteli azt, hogy a károkozót a kár megtérítésére kötelezzék, azonban ez a jelen ügy alapjául szolgáló perben elmaradt.
[13] Az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozásnak az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése nem jogot, hanem olyan jogelvet tartalmaz, amelynek egyedi érintett vonatkozásában fennálló sérelme önmagában nem valósulhat meg, így arra alkotmányjogi panasz nem alapítható. {3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]} Alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény B) cikkére mindezek alapján nem lehet alappal hivatkozni, mert az nem alapjogi rendelkezés {3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[14] Az indítványozók ezen túlmenően hivatkoztak az Alaptörvény V. cikk (2) bekezdésére [helyesen V. cikk, melynek nincs (2) bekezdése], ami alapján szerintük mindenkinek joga van a tulajdona ellen intézett jogtalan támadás elhárítására, azonban esetükben, mivel a bíróság nem állapított meg kártérítést, megsértette a felhívott alaptörvényi rendelkezést. Sérelmezték még az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, miszerint a hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket meghozni. Azonban szerintük az ítéletek azzal sértik a fenti rendelkezést, hogy bár rendelkezésre álltak azok a jogszabályok, amelyek az I. és II. rendű alperesek felelősségét állapítják meg, a bíróságok azokat figyelmen kívül hagyták és nem kellően értékelték a becsatolt bizonyítékokat. Valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is állították az indítványozók, mivel szerintük a bíróság nem vont le okszerű következtetéseket, és tisztességtelen a bíróságok eljárása azért is, mert a bizonyítékok ellenére döntött, illetve figyelmen kívül hagyott egyes bizonyítékokat. Sérelmezték továbbá, hogy az eljáró bíróságok a károkozás tekintetében elévülést állapítottak meg.
[15] Az indítványozók utaltak továbbá az Alkotmánybíróság 175/D/2005. határozatára (helyesen az indítványban először szereplő 173/D/2005. AB határozat), melyet álláspontjuk szerint közvetlenül sért a kifogásolt bírósági eljárás azzal, hogy a kár megállapítására vonatkozó szakvélemény, továbbá a károkozók kárelismerése ellenére nem kötelezte a károkozót a kár megtérítésére.
[16] A fentieket összegezve az indítványozók valójában nem a bíróságok sérelmezett ítéleteinek alkotmányossági vizsgálatát kérték, hanem azt kívánták elérni, hogy a tényállás megállapítása, a tények és bizonyítékok értékelése, valamint az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. {3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[17] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alapján, az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította.
Budapest, 2015. november 3.
Dr. Sulyok Tamás s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Czine Ágnes s. k., |
Dr. Juhász Imre s. k., |
|||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1482/2015.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás