3214/2015. (XI. 10.) AB végzés
3214/2015. (XI. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2015.11.10.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt viszszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az ügyvéd által képviselt magánszemély indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben kérte, hogy Alkotmánybíróság állapítsa meg a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 9. § (2) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel sérti az Alaptörvény XIII. cikkét (tulajdonhoz való jog), továbbá a B) cikk (1) bekezdését (jogállami klauzula).
[2] Az indítvány szerint a támadott rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy az átalakulással létrejött jogi személy tulajdonába kerüljön a jogelőd által a korábban hatályos termőföldről szóló törvény szerint jogszerűen megszerzett föld. A Földforgalmi törvény nem rendelkezik arról, hogy ebben az esetben ki szerzi meg a szervezeti formaváltást végrehajtó jogi személy földtulajdonát, mintegy kényszerértékesítést ír elő. A Földforgalmi törvény elővásárlási jogra vonatkozó szabályai azt eredményezik, hogy a gazdálkodásban érintett átalakuló szervezet tagjai legfeljebb esélyt kapnak arra, de garanciát nem, hogy tulajdonosaivá váljanak ezeknek a földeknek, és azt a társaság használatában adják, amely föld az átalakuló szervezet gazdasági alapját is képezte. A földforgalmi törvény nem rendelkezik továbbá arról sem, hogy a tulajdonjog elvesztéséért a szervezeti átalakulást végrehajtó jogi személy milyen kártalanításban részesül, így sem a tulajdon állagát, sem annak értékét nem biztosítja a törvény, amikor kizárja a jogutód tulajdonszerzését.
[3] Az alkotmányjogi panasz szerint a vitatott rendelkezés sérti a Ptk. 3:39. § (1) bekezdésében foglaltakat is, amely szerint: ,,[Átalakulás] (1) Jogi személy más típusú jogi személlyé történő átalakulása esetén az átalakuló jogi személy meg szűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi személyre mint általános jogutódra szállnak át.” A Földforgalmi törvény azt az általános jogelvet, amely szerint a jogutódra szállnak mindazok a jogok és kötelezettségek, amelyek a jogelődöt megillették, föld esetében nem ismeri el, a földet kiveszi azok közül a javak közül, amelyek a jogutódra szállhatnak.
[4] A panasz utal arra is, hogy az átalakulási mérleg olyan adatokat tartalmaz, amelyeket már nem lehet korrigálni, mivel a vagyonmérleget utólag nem lehet önellenőrzéssel helyesbíteni. A jogutód gazdasági társaság tehát vagyonvesztést szenved el, mert a hatályos szabályok szerint a jogelőd tulajdonát képező földvagyont nem szerezhette meg, emiatt azt ki kell vezetnie a könyveiből. Ezt a vagyonvesztést senki nem téríti meg a társaságnak. A kifejtett indokok miatt a földforgalmi törvény 9. § (2) bekezdése tehát ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkében foglaltakkal, sérül a jogutód tulajdonhoz való joga.
[5] A panasz szerint a Földforgalmi törvény 9. § (2) bekezdése nem felel meg a jogalkotásról szóló 2010. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak sem, amely szerint: „A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.” A szabályozatlanság hiánya (nem rendelkezik a jogalkotó, hogy mi lesz a sorsa pl. átalakulás esetén a jogelőd tulajdonában lévő földnek, ha az átalakulás a jogelőd előtt nem hajt végre kényszerértékesítést) azt eredményezi, hogy nem lehet tudni, mi lesz a sorsa annak a földeknek, amelyet a jogutód nevére nem ír át a földhivatal, azok kinek a tulajdonába kerülnek, illetve ki használhatja azt. A jogszabály nem rendelkezik arról sem, hogy lehet-e számítani valamilyen anyagi ellentételezésre a föld elvesztése miatt. Mindez – a jogszabály által előidézett bizonytalan jogi helyzet – azt eredményezi, hogy a Földforgalmi törvény vitatott rendelkezése nem felel meg a jogalkotás alapvető követelményeinek, sérül a jogállamiság elve.
[6] A panasznak a hiánypótlási felhívást követő kiegészítésében az is szerepel, hogy a Földforgalmi törvény nem rendelkezik arról sem, hogy a tulajdonjog elvesztéséért a szervezeti átalakulást végrehajtó jogi személy milyen kártalanításban részesül, így sem a tulajdon állagát, sem annak értékét nem biztosítja a törvény, amikor kizárja a jogutód tulajdonszerzését. Utalt arra, hogy a rendelkezésben szereplő szervezeti változás általában a jogi személyek saját elhatározásán múlik, azonban erre jogszabály is kötelezheti a társaságokat, például valamelyik gazdasági társasági forma megszüntetésével. Ebben az esetben a jogi személy tulajdonvesztését az állam egymaga, például új társasági formák kötelező előírásával, jogalkotói aktusával is elő tudja idézni. Jogi személy más típusú jogi személlyé történő átalakulása esetén az átalakuló jogi személy megszűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi személyre, mint általános jogutódra szállnak át. A Földforgalmi törvény azt az általános jogelvet, amely szerint a jogutódra szállnak mindazok a jogok és kötelezettségek, amelyek a jogelődöt megillették, termőföld esetében nem ismeri el, a termőföldet kiveszi azon a javak közül, amelyek a jogutódra szállhatnak. A termőföld jogutódlással történő tulajdonszerzését a Földforgalmi törvény akadályozta meg akkor, amikor annak rendelkezései nem voltak hatályban.
[7] Az iratokból megállapíthatóan a jogelőd mezőgazdasági szövetkezet közgyűlése 2013. december 6. napján úgy határozott, hogy a szövetkezet gazdasági társasággá alakul. Az illetékes törvényszék 2014. április 9. napján jegyezte be a jogutódot a cégnyilvántartásba. 2014. április 10. napján a mezőgazdasági szövetkezet jogelőd, valamint a gazdasági társaság jogutód között létrejött, a jogutódlás következtében beálló tulajdonjog-változásról készült szerződés rögzítette, hogy a jogelőd tulajdonában lévő termőföldek a jogutód tulajdonába kerülnek. A jogutód tulajdonjog bejegyzési kérelmét a járási földhivatal elutasította. A megyei kormányhivatal földhivatala a határozatot helybenhagyta, a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.K.27.270/2014/12. sorszámú ítéletében a jogutód keresetét elutasította. A jogutód gazdasági társaságnak a jogerős ítéletet 2014. március 24-én kézbesítették.
[8] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz törvényben előírt, tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket.
[9] Alkotmányjogi panaszban az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet hivatkozni. A panasznak az a része, amely az Alaptörvény B) cikkének sérelmét állítja a Jat. 2. § (1) bekezdése tükrében, továbbá a támadott szabály és a Ptk. 3:39. § (1) bekezdése ellentétét állító rész ennek a követelménynek nem felel meg.
[10] A panasz ugyanakkor hivatkozik az Alaptörvény tulajdonvédelemről szóló szabályára is. Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való alapvető jogot illetően mérlegelési jogkörben vizsgálta az alkotmányjogi panasz törvényben előírt, tartalmi feltételeit, különösen az érintettséget, valamint azt, hogy a jelen panasz alapján megállapítható-e alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §) fennállása.
[11] 3. Mind a 2015. május 22-én érkezett alkotmányjogi panasz, mind annak a 2015. augusztus 18-án érkezett kiegészítése úgy szól, hogy a magánszemély a jogi képviselője útján terjeszt elő alkotmányjogi panaszt. A panaszra okot adó ügyben a bírósági ítélet felperese a jogutód gazdasági társaság, alperese az illetékes megyei kormányhivatal földhivatala. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult per tárgya a járási földhivatal tulajdonjog bejegyzési kérelmet elutasító határozatát helybenhagyó határozat volt. Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a magánszemély az alkotmányjogi panasz befogadásához szükséges, az Abtv-ben előírt érintettséggel a jelen esetben nem rendelkezik.
[12] A csatolt iratokból kitűnően a magánszemély a gazdasági társaság ügyvezetőjeként hatalmazott meg ügyvédet alkotmányjogi panasz indítvány elkészítésére, benyújtására és a képviseletre. Az alkotmányjogi panasz és a meghatalmazás szövege közötti ellentmondást a jelen esetben hiánypótlás útján nem kell feloldani, mert az alkotmányjogi panasz más, hiánypótlással elháríthatatlan okból is, az alábbiak miatt befogadhatatlan.
[13] 4. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[14] A támadott jogszabályt alkalmazó bírósági ítélet felperese a jogutód gazdasági társaság. Ennek a gazdasági társaságnak az ügyvezetője az alkotmányjogi panaszt benyújtó magánszemély. A bíróság által felülbírált közigazgatási határozat a társaság tulajdonjog bejegyzési kérelmét utasította el, vagyis a társaság tulajdonszerzését akadályozta meg. A szerződést az első fokú közigazgatási hatósághoz 2014. július 11. napján nyújtották be. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 44. § (1) bekezdése szerint a beadványokat az ingatlanügyi hatósághoz történő előterjesztések időpontjában hatályos jogszabályok szerint kell intézni.
[15] A Földforgalmi törvényt a Magyar Közlönyben 2013. június 30. napján hirdették ki. A Földforgalmi törvény 2013. december 15. napján lépett hatályba azzal, hogy az egyes rendelkezései több lépcsőben léptek hatályba. A Földforgalmi törvény 69. § (3) bekezdése szerint a 8. §, a 18–22. § és a 68. § 2014. március 1-jén lépett hatályba, míg a 69. § (4) bekezdése értelmében a törvény 6. és 7. §, a 9–15. §, a 16. § (1) és (4) bekezdése, a 17. §, és a 23–37. § 2014. május 1-jén léptek hatályba.
[16] A Földforgalmi törvény 9. §-ához fűzött indokolás szerint „a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) hatályba lépését megelőzően egy rövid átmeneti időszakban jogi személyek számára lehetőség nyílt termőföld tulajdonjog szerzésre. E módon mintegy 140 ezer hektár földterület áll napjainkban gazdasági társaságok tulajdonában. A fent említett szempontok biztosítása érdekében indokolt annak rögzítése, hogy különválással, kiválással, egyesüléssel (beolvadással, összeolvadással), szervezeti formaváltozással (szervezeti átalakulás) létrejött jogi személy – a bevett egyház, vagy annak belső egyházi jogi személye kivételével – a jogelődje által a termőföldről szóló törvény szerint, vagy a termőföldről szóló törvény hatálybalépését megelőzően megszerzett tulajdonát képező föld tulajdonjogát nem szerezheti meg, azaz a szervezeti- vagy formaváltással egyidejűleg a földet értékesítenie kell vagy az marad a jogelőd tulajdonában.”
[17] A 26/2013. (X. 4.) AB határozat úgy értelmezte a tulajdon védelméhez való jogot, hogy a magántulajdon jogának védelme – az Alkotmánybíróság eddigi helyes és követendő gyakorlata szerint [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123., illetve 819/B/2006. AB határozat, ABH 2007, 2038, 2041.] – csak a már megszerzett tulajdont védi (Indokolás [193]).
[18] Az államnak nincs kötelezettsége arra, hogy a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segítse [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 936/D/1997. AB határozat, ABH 1999, 615, 619.]. A tulajdon jogi fogalmát és tartalmát általában nem közvetlenül az Alaptörvény, hanem más jogi normák határozzák meg. Az Alaptörvény által védett jogok körét és tartalmát ugyanakkor az Alaptörvény alapján kell megállapítani. Ez az ellentmondás nehézséget jelent a tulajdonként védett jogosítványok meghatározásakor. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy az Alaptörvény tulajdonhoz való alapjogként a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványokat védi: a törvényhozás a tulajdonhoz való alapvető jog alapján általában köteles tiszteletben tartani azokat a jogosultságokat, amelyek az alkotmányos értelemben vett tulajdonhoz való alapvető jog összetevői {25/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [55]}. Megállapítható, hogy a jogutód gazdasági társaságot illetően a Földforgalmi törvény 9. § (2) bekezdése a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványokat nem vont el, ezért a jelen ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merül fel.
[19] Megállapítható az is, hogy a jogelőd gazdasági társaság, vagyis a törölt cég vagyonára, a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványaira vonatkozóan – arra az esetre is kiterjedően, amikor esetleg a cég törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa – a jogszabályok megfelelő, az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelmet szintén nem érintő rendezési eljárást tartalmaznak. A jelen ügyben a panasznak azt a részét illetően, amely az Alaptörvény XIII. cikke sérelmére hivatkozik, az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek nem állnak fenn.
[20] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a panaszt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és c) pontja alapján – visszautasította.
Budapest, 2015. október 27.
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Varga Zs. András s. k., |
||||||
előadó alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1661/2015.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás