3012/2015. (I. 12.) AB végzés

jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárás megszüntetéséről

2015.01.12.

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 37. § (1) bekezdésének „vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért” szövegrésze és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az alapvető jogok biztosa (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybírósághoz 2013. február 21-én érkezett indítványában az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 2. § (3) bekezdése és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban vizsgálja meg és az Abtv. 41. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében semmisítse meg a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: régi Ptké.) 37. § (1) bekezdésének „vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért” szövegrészét és (2) bekezdését, mivel azok ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével (jogállamiság elve és a jogbiztonság követelménye), valamint az M) cikk (1) bekezdésével (a vállalkozás szabadsága).

[2] 2. Az indítvány előzményeinek bemutatásaként az indítványozó előadta, hogy Hivatalához egy fogvatartott fordult panasszal, és kifogásolta, hogy elítéltként a nyilatkozataiért nem kérhet ellenértéket. Hivatkozott az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló 2011. évi CL. törvény 1. §-ára, amely a régi Ptké.-t az alábbi tartalmú 37. §-sal egészítette ki: „37. § (1) A jogerősen elítélt által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban, sajtótermékben, médiaszolgáltatásban vagy kiadványban való megjelenés céljából tett nyilatkozatért vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért vagyoni előny nem köthető ki a jogerősen elítélt vagy rá tekintettel más személy javára mindaddig, amíg az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesül.

Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(2) Az ügyész keresete alapján az állam javára kell megítélni az (1) bekezdés szerinti semmis megállapodás alapján

a) szolgáltatott és a szolgáltatást nyújtó félnek visszajáró vagy

b) a már nyújtott szolgáltatásért kikötött, de még nem teljesített

vagyoni előnyt.”

[3] 2.1. Az indítványozó utalt az e rendelkezéshez fűzött Általános indokolásra és Részletes indokolásra is, amelyek szerint a szabályozás célja a közérdek védelme, és annak megakadályozása, hogy az általa elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban tett nyilatkozatból a jogerősen elítéltnek vagy rá tekintettel harmadik személynek anyagi haszna származzon. A jogalkotó álláspontja szerint a sajtóban és a médiában, illetve a nyilvánosság más fórumain egyre gyakrabban jelennek meg olyan ellenszolgáltatás fejében tett nyilatkozatok, amelyeket elítéltek adnak az általuk elkövetett bűncselekménnyel összefüggésben. Ezen nyilatkozatok a sajtótermékek, illetve médiaszolgáltatások vagy egyéb kiadványok útján a társadalom széles rétegeihez eljutnak és olyan üzenetet is hordozhatnak magukban, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tett nyilatkozat érték, hiszen ellenszolgáltatás jár érte a médiaszolgáltatást, illetve sajtóterméket vagy kiadványt előállító részéről. Az ellenszolgáltatáson felül az említett orgánumok alkalmasak arra is, hogy az érintettet hírnévhez jutassák, vagy cselekedetét olyan színben tüntessék fel, amely a közvéleményt az igazságszolgáltatás által megállapított tényektől eltérő állítások útján kedvezőtlenül, közérdeket sértő módon befolyásolja mind a bűnelkövetés és a bűnelkövető társadalmi megítélése, mind az igazságszolgáltatás tevékenységének értékelése tekintetében. A véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának alkotmányjogi feltételei az indokolásban foglaltak szerint nem állnak fenn, ám a közérdek védelmében arra lehetőség van, hogy az ilyen nyilatkozatból a jogerősen elítéltnek vagy rá tekintettel harmadik személynek anyagi haszna ne származzon. Ez a cél megvalósítható az ellenszolgáltatás fejében nyilatkozattételre irányuló szerződések jogszabályba ütközés miatti semmissé nyilvánításával. A semmis szerződés ellenére már megtett nyilatkozatért a kikötött, de még részben vagy egészben nem teljesített ellenszolgáltatást a bíróság az ügyész keresete alapján köteles az állam javára megítélni. A bíróság az ügyész keresete alapján abban az esetben is az állam javára való marasztalásról köteles rendelkezni, ha a semmis megállapodás alapján a nyilatkozattétel még nem történt meg, ám az ellenszolgáltatás részbeni vagy teljes szolgáltatására már sor került. Az állam javára marasztalás szankciója ugyanis alkalmas eszköz arra, hogy a szerződésből hasznot húzni szándékozó szerződő felek szolgáltatása végérvényesen ellenszolgáltatás nélkül maradjon megakadályozva ezáltal azt, hogy a megkötött szerződés a felek által célzott joghatást kiválthassa.

[4] 2.2. Az indítványban foglaltak szerint a szabályozás egyértelmű célja, hogy a bűncselekményt elkövető ne profitáljon még médiaszereplés révén sem az elkövetett bűncselekményből. Arra nincs lehetőség, hogy az állam megakadályozza azt, hogy az érintett a véleményét kinyilvánítsa, azonban az anyagi hasznot bírósági eljárás révén elvonja tőle.

[5] Külföldi példaként az indítvány utalt arra, hogy hasonló szabályozás az Amerikai Egyesült Államok egyes tagállamaiban létezik, ahol az ún. Sam fia törvények („Son of Sam laws”) célja megakadályozni ugyanezt. „Sam fia” egy a New York lakosságát 1976–1977-ben rettegésben tartó sorozatgyilkos, aki jelenleg jogerős büntetését tölti. Az ő elfogására indított hajsza annak idején óriási nyilvánosságot kapott, és mire sikerült az elkövetőt azonosítani, a történet hatalmas vagyoni értékkel bírt. Az elkövető a különféle cikkek, nyilatkozatok, könyvek és filmek révén mintegy 200 000 dollár értékű vagyont szerzett, miközben az áldozatok és családjaik kompenzáció nélkül maradtak. Az esetből tanulva az Amerikai Egyesült Államok több tagállamában is törvényt fogadtak el annak érdekében, hogy az így szerzett vagyon elsődlegesen az áldozatok veszteségét és szenvedését legyen hivatott enyhíteni. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága e törvények közül elsőként a New York állambelit vizsgálta, és a Simon & Schuster, Inc. v. Members of the New York State Crime Victims Board, 502 U.S. 105 (1991) ügyben született ítéletében megállapította, hogy a szabályozás ellentétes az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának Első kiegészítésével; ugyanis pénzügyi terhet ró az érintettekre a nyilatkozatuk tartalma alapján. A korlátozásnak ahhoz, hogy alkotmányos legyen, igazolnia kell, hogy kényszerítő állami érdek állt fenn, továbbá szűken szabottnak kell lennie. Kényszerítő állami érdekként ismerték el az áldozatok kompenzálását, továbbá azt is, hogy az elkövetők ne húzhassanak hasznot a bűncselekményükből. A testület ugyanakkor túl tágnak találta a személyi kört: a jogszabály nemcsak az elkövetőkre terjedt ki, hanem arra is, aki önként és felelőssége teljes tudatában elismerte a bűncselekményben való részvételt, de nem ítélték el, illetve olyan művekre is alkalmazták, ahol a bűncselekmény megemlítése csak érintőleges vagy eshetőleges volt. A szabályozás ezért nem felelt meg a szűkre szabottság kritériumának.

[6] 3. Az indítványozó előadta, hogy Magyarországon a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) számos esetét sorolja fel a semmis szerződéseknek. E kört egészítette ki 2012. január 1-jétől a támadott szabályozás. A régi Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A régi Ptké.-ben lefektetett szabályozás személyi hatálya egyik oldalon kiterjed a jogerősen elítéltre, illetve rá való tekintettel más személyre, a másik oldalon pedig gyakorlatilag bárki másra, aki lehetővé teszi számára a sajtótermékben, médiaszolgáltatásban vagy kiadványban való megjelenést. Az időbeli hatály a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesülésig tart. A tárgyi hatály pedig kiterjed a bűncselekménnyel kapcsolatban tett nyilatkozatra, vagy „szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységre”. Arra csak a törvényjavaslathoz fűzött indokolás utalt, hogy a sajtótermék, a médiaszolgáltatás illetve a kiadvány a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvényben (a továbbiakban: Mttv.) foglaltakkal – annak 203. § 22., 40. valamint 60. pontjában írtakkal – egyező fogalmak. A szerzői jogi védelem hatálya alá tartozó művekről a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1. §-a rendelkezik részletesen.

[7] Az indítvány szerint a vállalkozás szabadságát – amely szorosan kapcsolódik a társadalom gazdasági berendezkedéséhez, amint ez az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdéséből is kitűnik – a magántulajdont elismerő jogállamban nem csak az olyan jogszabály sérti, amely valamely foglalkozás, tevékenység megválasztását illetve végzését korlátozza, hanem az olyan jogszabály is, amely korlátozza a vállalkozási tevékenység ellenértékének (a jövedelemnek) a kikötését, vagy megfizetését. Az indítványozó álláspontja szerint nyilvánvalóan korlátozná a vállalkozás szabadságát, ha jogszabály általánosan megtiltaná egyes szakmákban az ellenérték megfizetését, és ezáltal csak az ingyenesen folytatott vállalkozási tevékenységet tenné lehetővé. Ez alapján a régi Ptké. támadott rendelkezése, amely egyes esetekben nem teszi lehetővé a szerzői jogdíj kifizetését, korlátozza a vállalkozás szabadságát; ilyen korlátozó szabályként pedig az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján kell elbírálni, vizsgálva azt, hogy van-e legitim célja, illetve a korlátozás szükséges és arányos-e.

[8] 4. A magyar jogrendszer számos, az elítéléshez kapcsolódó büntetőjogon kívüli jogkövetkezményt ismer, pl. a passzív választójog kizárását, vagy a magánnyomozói tevékenység illetve a fegyverhez jutás kizárását. E korlátozások indoka a mögöttes élethelyzet, illetve a közbiztonság védelme. Hasonló korlátozás a polgári jogban az öröklésre való érdemtelenség is.

[9] Az indítványozó megjegyzi, hogy már a régi Ptké. támadott szabályának hatálybalépését megelőzően is volt lehetőség fellépni a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződések ellen. E speciális rendelkezés megalkotása azonban önmagában még nem teszi indokolatlanná a szabályozást. A szükségességet vizsgálva az indítvány hivatkozik a 801/B/2002. AB határozatban foglaltakra: „A jóerkölcs mint magánjogi kategória áttételesen kapcsolódik a közerkölcshöz. A közerkölcs védelmének a szükségességét a legfontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentumok kivétel nélkül elismerik. E dokumentumok biztosítják továbbá a nemzeti jogrendszerek számára a közerkölcs – és ezzel összefüggésben a közrend – védelméhez szükséges alkotmányos, törvényi és más jogszabályi rendelkezések megalkotásának és alkalmazásának a lehetőségét […]. Az erkölcsi rend védelmére (megerősítésére) hivatott jogi korlátozások lehetőségét a nemzetközi egyezményeken kívül – azokkal összhangban – az Emberi Jogok Európai Bíróságának […] joggyakorlata és a magyar Alkotmánybíróság határozatai [21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 83.; 20/1997. (III. 19.) AB határozat, ABH 1997, 85, 92.] is megerősítik. […]. A jogszabályok […] nem határozzák meg sem a közerkölcs, sem a jóerkölcs fogalmát, ezek tartalmának konkretizálását az eseti jogalkalmazásra bízzák. A jóerkölcsbe ütközés tilalma olyan nyitott, az absztrakció magas szintjén megfogalmazott generálklauzulának tekinthető, amely nem bizonyos, meghatározott magatartásokat tilt vagy tesz kötelezővé. Természete szerint a magánjogi szabadság (privátautonómia) morális határát jelöli ki, és azon belül a jogalanyok magatartását, döntéseik irányát és tartalmát kívánja befolyásolni.” (ABH 2008, 1899, 1902–1904.) Az indítványozó a 31/1998. (VI. 25.) AB határozatra hivatkozva azt is kifejtette, hogy a jóerkölcsbe ütközés tilalma az egész jogrendszerben érvényre jut, ez az általános érvény pedig a jogállamiság elvéből vezethető le.

[10] Az elítélt bűnelkövetők megakadályozása abban, hogy büntetőjogilag üldözött tettükből nyilatkozattétellel vagy más, szerzői jogi védelem alá eső műveikkel vagyoni előnyhöz jussanak, nem alaptörvény-ellenes, megfelel a jogállamiság követelményrendszerének. Vizsgálandó azonban az így okozott alapjog-korlátozás arányossága, és a normavilágosság követelményének való megfelelés is. Az indítvány az Alkotmánybíróságnak a normavilágossággal kapcsolatos esetjogát ismertetve kiemeli, hogy szükséges annak a pontos meghatározása, hogy az elítélt milyen jellegű és tartalmú cselekményeire terjed ki a jogkorlátozás. Ez azonban a jelen esetben nem teljesül, az alapjog-korlátozás rendkívül tág körben, és pontosan meg nem állapítható tartalommal érvényesül. A régi Ptké. kifogásolt szabálya ugyanis a nyilatkozattól kezdve a könyvön át a dokumentumfilmig és a fotózásig minden olyan szellemi alkotást magában foglal, amelynek valamilyen köze van az elítélthez, illetve tettéhez. Az indítványozó szerint: „A szabályozást áttekintve megállapítható, hogy az érintett tevékenységek, szellemi alkotások köre nem határozható meg pontosan, továbbá a korlátozás nem tesz különbséget a tartalom alapján, nincs tekintettel arra, hogy az elítélt tanúsíthat megbánást is e művekben, szolgálhat a tudomány szempontjából is hasznos információkkal, illetve művében az általa elkövetett cselekmény akár marginális szerepet is betölthet, említés szintjén megjelenve. Nem egyértelmű az sem, hogy ha az elítélt saját tapasztalatait felhasználva ír egy félig fikciós művet, részesedhet-e a hasznából, illetve irányadó-e a szabályozás például a tényfeltáró jellegű művekre. Hasonlóan bizonytalan az is, ha az adott alkotás nem magát a bűncselekmény elkövetését taglalja, ám valószínűsíthetően ez a cselekmény »inspirálta« a szerzőt.”

[11] 5. Összességében, mivel az indítványozó szerint a régi Ptké. támadott szabályai aránytalanul korlátozzák a vállalkozás szabadságát, és ellentétesek a normavilágosság követelményével, ezért sértik a jogbiztonságot, ezért kéri a régi Ptké. 37. § (1) bekezdésének „vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért” szövegrésze és (2) bekezdése megsemmisítését.

[12] 6. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányult, amelyet az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének e) pontja valamint az Abtv. 24. § (2) bekezdése alapján a jogosult nyújtott be, és tartalmát tekintve megfelelt az 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben foglaltaknak.

[13] 7. Az alapvető jogok biztosa indítványának benyújtását követően az Országgyűlés a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 67. § i) pontjával, 2014. március 15-ei hatállyal – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével egyidejűleg – hatályon kívül helyezte a régi Ptké.-t. A 2013. március 15-én hatályba lépett Ptk. és Ptké. az indítvány elbírálásának időpontjában nem tartalmaz a régi Ptké. támadott 37. § (1) bekezdésének „vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért” szövegrészével és (2) bekezdésével megegyező szabályozást. Ezért az indítványban eredetileg felvetett alkotmányossági kérdések már nem állnak fenn.

[14] 8. Az Alkotmánybíróság – az Abtv. 41. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – a hatályos jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát vizsgálja felül. Az Abtv. 59. §-a szerint: „Az Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.” Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 67. § (2) bekezdés e) pontja értelmében pedig ez különösen akkor következik be, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná válik.

[15] Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett régi Ptké. támadott rendelkezései Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatára irányuló eljárást megszüntette.

Budapest, 2014. december 15.

Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

	Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,		Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,		Dr. Salamon László s. k.,
		alkotmánybíró		alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: II/299/2013.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek