3222/2014. (IX. 22.) AB végzés
3222/2014. (IX. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2014.09.22.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.004/2013/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság 2014. február 4-én alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Gfv.VII.30.004/2013/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert ellentétesnek tartja az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével. Ennek kapcsán az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (7) bekezdését is semmisítse meg.
[2] Az alapügyben, egy felszámolási eljárás során egy bank mint hitelező kérte az indítványozó mint felszámoló felmentését. Az első fokon eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Fpkh.13-2011-000120/5. számú végzésével a kérelmet elutasította. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45.667/2011/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Ezt követően a hitelező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős végzés ellen. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a felszámolót tisztségéből felmentette.
[3] Az indítványozó bár elsődlegesen a Kúria végzésének megsemmisítését kérte, alkotmányjogi panaszában alapvetően azt kifogásolta, hogy a Cstv. 27. § (7) bekezdése nem határozza meg egyértelműen a felszámoló felmentésének eseteit, ami a jogalkalmazást kiszámíthatatlanná teszi. Ezt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvébe ütközőnek tartotta. Az indítványozó szerint a jogbiztonság elvét sérti, hogy a Cstv. rendelkezését a bíróságok „parttalan szankcióként” alkalmazhatják a felszámoló és a hitelező között kialakult vita esetén. Állítása szerint saját esetében is alaptalanul, konkrét jogsértés elkövetése nélkül került sor arra, hogy a Cstv. rendelkezésére hivatkozással felszámolói tisztségéből felmentették.
[4] Az indítványozó állította továbbá, hogy a Kúria végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő jogot, valamint törvényes bíróhoz való jogot is sérti. Az indítványozó szerint „a felszámolási eljárásban a függetlenség és pártatlanság követelménye a kijelölt felszámolóra is irányadó”. Az indítványozó szerint ezek az adós alkotmányos jogai, amiket a Kúria végzése megsértett akkor, amikor a felszámoló felmentésével az adóstól „elvonta a törvényesen kijelölt felszámolóját és a felszámolási eljárás lefolytatását egy másik felszámoló számára biztosította”.
[5] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételei fennállását vizsgálta meg.
[6] 2.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[7] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria végzése ellen nyújtotta be, amellyel szemben nem volt további jogorvoslatnak helye.
[8] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az alkotmányjogi panaszt.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó a Kúria végzését 2013. december 2-án vette kézhez. Az alkotmányjogi panaszt 2014. január 31-én adta postára a Budapest Környéki Törvényszéknek címezve. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[10] 2.2. Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia.
[11] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott.
[13] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonsággal kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábban már kifejtette, hogy a jogbiztonság önmagában nem alapjog, és annak sérelmére csak kivételes esetben lehet alkotmányjogi panaszt alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {3176/2013 (X. 9.) AB határozat, Indokolás [27]}. Az indítványozó jelen ügyben nem ezen az alapon állította a jogbiztonság sérelmét, hanem a kiszámíthatatlan bírói jogértelmezésre hivatkozott. Ezért a bírói döntést támadó alkotmányjogi panasz e tekintetben nem volt befogadható.
[14] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog kapcsán az indítványozó arra hivatkozott, hogy a támadott végzés az alapügyben adós gazdasági társaság törvényes bíróhoz való jogát sértette. Azt ugyanakkor nem fejtette ki, hogy neki mint indítványozónak a tisztességes eljáráshoz való joga miként sérült. Az Abtv. 27. §-a az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételeként állapítja meg, hogy a támadott döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Ennek az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító részében nem felelt meg.
[15] Az előbbieken túlmenően az indítványozó az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján kérte a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 28. § (1) bekezdésére való hivatkozás nem minősül önálló indítványi elemnek, így nem dönt külön e kérelem befogadása tárgyában {3161/2014. (V. 23.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság ezért jelen indítvány esetében sem vizsgálta az Abtv. 28. § (1) bekezdésére alapozott másodlagos kérelem befogadhatóságát.
[16] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. §-a, 29. §-a, 56. § (2)–(3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. szeptember 15.
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||
tanácsvezető, |
||||||
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Pokol Béla s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/238/2014.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás