Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3115/2014. (IV. 17.) AB végzés

3115/2014. (IV. 17.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2014.04.17.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi

v é g z és t:

1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.089/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a 3354/2012. (XII. 5.) AB végzéssel lezárt alkotmánybírósági eljárás folytatására irá­nyuló kérelmet visszautasítja.


I n d o k o l á s

[1]    1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2]    Az indítványozó kérte egyrészt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Pfv.V.20.089/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.22.255/2011/7. számú ítéletére kiterjedő hatállyal. Másrészt indítványozta a 3354/2012. (XII. 5.) AB végzéssel megszüntetett alkotmánybírósági eljárás megismétlését, és a megismételt eljárás keretében az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 306. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és alkalmazásának kizárását a konkrét ügyben.
[3]    Az indítványozó (a későbbi per felperese) 2006 szeptemberében egy használt gépjárművek értékesítésével foglalkozó cégtől vásárolt egy személygépkocsit, amelyet egy hónappal korábban helyeztek forgalomba. A birtokba vételt követően derült ki, hogy a gépjármű „jobbra húz”, az egyenes haladási irányt csak folyamatos ellenkormányzással lehet megtartani. Ezzel a problémával az indítványozó megkereste az egyik márkaszervizt (a későbbi per II. rendű alperesét), amely megállapította, hogy a hibajelenséget a hátsó futómű hibája okozza, ám azt nem javították ki, hanem az első futómű állításával próbálták korrigálni. Az indítványozó ezt követően a gépjármű magyarországi forgalmazásával foglalkozó vezérképviselethez (a per későbbi I. rendű alperese) fordult –, amely az értékesítését márkakereskedéseken keresztül végzi – kérve a jármű kicserélését. A későbbiekben a vezérképviselet elismerte, hogy a gépjármű gyári hibás, annak hátsó futóműve nem javítható, ezért a futómű cserére szorul. Az indítványozó elzárkózott a további garanciális javításoktól, először a gépjármű cseréjére tartott igényt, majd jelezte, hogy eláll a szerződéstől és kérte a hibás teljesítésből eredő vagyoni és nem vagyoni kára megtérítését is. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság 28.P.22.107/2007/72. számú ítéletével megállapította, hogy az indítványozó az elállás jogát az I. rendű alperessel szemben azért nem gyakorolhatta, mert nem álltak egymással jogviszonyban, a II. rendű alperessel szemben pedig azért nem, mert nem tőle vásárolta a járművet, így értelemszerűen nem élhetett az adásvételi szerződésétől való elállás jogával sem.
[4]    A kártérítési igényeket pedig nem tartotta megalapozottnak az elsőfokú bíróság. A fellebbezés folytán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.786/2010/5. számú ítéletével helybenhagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét és elutasította a fellebbezésben előadott keresetváltoztatást, amelyben indítványozó jelezte, hogy elállás helyett cserét is elfogadna. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.21.238/2011/5. számú ítéletében a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, egyebekben azt hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 247. § (1) bekezdését helytelenül alkalmazta, mivel a bírói gyakorlat szerint nem jelent keresetmódosítást, ha a jogosult a választott szavatossági jogáról másikra tér át. A megismételt eljárásban az indítványozó az első fokon előterjesztett keresetét úgy módosította, hogy csupán a gépkocsi kicserélésére irányuló követelését tartotta fenn. A fentiek szerint megváltoztatott keresetet elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.22.255/2011/7. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság 28.P.22.107/2007/72. számú ítéletét hatályában fenntartotta. Az ítélőtábla megállapította, hogy a gépjármű hibája 2009-ben kijavításra került (a hátsó futóművet kicserélték), így az indítványozó jótállási jogai kimerültek, azaz nem térhet át egy másik vagylagosan érvényesíthető szavatossági igényre. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a másodfokú ítélet ellen, amelyet a Kúria Pfv.20.089/2013/6. számú ítéletével helyben hagyott. Ezt követően fordult az indítványozó az Alkotmánybírósághoz, kérve a megismételt eljárásban hozott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[5]    Álláspontja szerint a támadott bírósági ítéletek nem tartják tiszteletben alapvető emberi jogait, különösen az élethez való alapjogát, mivel az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a kérdéses jármű javíthatatlanságának megállapítására irányuló bizonyítási indítványait, illetve arra kötelezték, hogy egy nyilvánvalóan hibás gépjárművel közlekedjen. Ezzel a bíróságok egy multinacionális vállalat közelebbről meg nem jelölt jogai érdekében korlátozták az indítványozó élethez való jogát [Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdése, II. cikk].
[6]    Az indítványozó állítása szerint sérült a tisztességes és pártatlan bírósági eljáráshoz való joga, mivel a bíróságok sorozatosan mellőzték bizonyítási indítványait és ezért döntésüket hibás adatokra hivatkozva hozták meg. A gépjármű kijavítása több mint 7 éve nem történt meg, ami az indítványozó szerint önmagában is súlyos jogsérelem, de tetézi ezt az, hogy a bíróságok sem akadályozták meg a rendeltetésellenes joggyakorlást, ami sérti az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz fűződő alapjogát. [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése]
[7]    Úgy véli továbbá, hogy az Alaptörvényben biztosított fogyasztói jogai is sérelmet szenvedtek, mivel a bíróságok a bizonyítási teher téves megállapításával gátolták érdekei érvényesítését [Alaptörvény M) cikk (2) bekezdés].
[8]    Végezetül előadta, hogy az ítéletek azért is alaptörvény-ellenesek, mert nem biztosítják a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját, mivel figyelmen kívül hagyták a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK. irányelv, illetve az azt módosító 2011/83/EU. irányelv előírásait. [Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdés]
[9]    2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.
[10]    Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.089/2013/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során megállapította, hogy az az Abtv. 51–52. §§-ban foglalt formai feltételeknek megfelel. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság tartalmi követelményeinek, így különösen az Abtv. 26–27. § és 29–31. § szerinti feltételeknek. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy az ügyben felmerült alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[11]    Az indítványozó a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét arra alapozva állította, hogy a bíróságok a kérdéses gépjármű tényleges műszaki állapotának megállapítására irányuló bizonyítási indítványait (gyári adatok beszerzése, a magánszakértői vélemény, közösségi jogra való hivatkozás) nem vették figyelembe, illetve nem tettek meg mindent a tényállás teljes felderítése érdekében, a rendelkezésre álló bizonyítékokat pedig nem megfelelően értékelték.
[12]    Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[13]    A fentiekből megállapítható, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában valójában a bíróság által megállapított tényállást, a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatja. Az indítvány tehát nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[14]    Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
[15]    3. Az indítványozó másodlagos kérelme a IV/1430/2012. számon iktatott alkotmányjogi panasza tárgyában a 3354/2012. (XII. 5.) AB végzéssel megszüntetett alkotmánybírósági eljárás megismétlésére, és a megismételt eljárás keretében az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a régi Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és alkalmazásának konkrét ügyben való kizárására irányult.
[16]    Az Alkotmánybíróság a IV/1430/2012. számon indult alkotmánybírósági eljárást okafogyottság miatt megszüntette, ezzel az adott ügyet a 3354/2012. (XII. 5.) AB végzéssel lezárta, így az eljárás megismétlése lényegében jogorvoslatot jelentene az Alkotmánybíróság végzése ellen. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 39. §-a szerint az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező és ellene jogorvoslatnak nincs helye, az eljárás megismétlésére sincs törvényes lehetőség. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az indítványozó újabb alkotmányjogi panaszt terjesszen elő, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak.
[17]    Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy amennyiben a kérelmet új (újból előterjesztett) alkotmányjogi panaszként kezelné, úgy azt vissza kellene utasítania egyrészt a törvényi feltételeknek való megfelelés, másrészt az indítványozói jogosultság hiányára tekintettel, figyelemmel az alábbiakban kifejtettekre. Az Abtv. szerint alkotmányjogi panaszt azzal a bírói döntéssel szemben lehet előterjeszteni, amely az Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az indítványozó az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésére és a Q) cikk (2) bekezdésére hivatkozott.
[18]    Az Alkotmánybíróság az M) cikk (2) bekezdésével összefüggésben megállapította,: „[az] úgy értelmezhető, hogy más országok alkotmányaiban alapvető jogként megfogalmazott, nevesített fogyasztói jogok (így jellemzően a jó minőségű áruhoz és szolgáltatáshoz, ezzel kapcsolatban a felvilágosításhoz és tájékoztatáshoz, az egészség, a biztonság és a gazdasági érdekek védelméhez, illetve a kártérítéshez való jog) az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése alapján közvetlenül nem, hanem csak más jogszabály közbejöttével érvényesíthetők magánszemélyeknek a szerződéses kapcsolataira.” {8/2014. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [59]}
[19]    Az Alkotmánybíróság ezen határozatában megerősítette továbbá a 3175/2013. (X. 9.) AB határozatban foglaltakat, amely kimondta, hogy az M) cikk (2) bekezdése által biztosított fogyasztói jogok ugyan állami kötelezettséget jelentenek, amelyhez külön nevesített alapjogok kapcsolódnak, önmagában azonban nem tekinthető alapjognak. {8/2014. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [63]}
[20]    A Q) cikk (2) bekezdésére való hivatkozás pedig nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló indítványnak minősül, erre azonban a panaszos az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogosult.

[21]    Mindezekre tekintettel az indítványozónak a 3354/2012. (XII. 5.) AB végzéssel lezárt alkotmánybírósági eljárás folytatására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2014. április 14.

Dr. Kovács Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Balsai István s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Juhász Imre s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1737/2013.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére