3082/2014. (IV. 1.) AB végzés
3082/2014. (IV. 1.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2014.04.01.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó 2014. március 24-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúriánál az Alkotmánybírósághoz címezve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján, melyben a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú, 2014. március 21. napján kelt végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
[2] 2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy egy magánszemély beadványozó kifogást nyújtott be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei 1. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (OEVB), melyben előadta, hogy a Nyíregyházi Napló című időszaki kiadvány 2014. március 7-i számának 2., 4., 5., és 11. oldalán közzétett, az indítványozó által politikai hirdetéseknek minősített, az országgyűlési képviselők választásán indult jelölttel kapcsolatos, valamint Nyíregyháza önkormányzatának eredményeit népszerűsítő cikkek a választási eljárás alapelveit sértik.
[3] Az impresszum szerint a Nyíregyházi Napló Nyíregyháza Megyei Jogú Város kiadványa.
[4] Az OEVB a 45/2014. (III. 11.) számú határozatával a kifogást elutasította, mivel az indítványozó nem bizonyította a Ve. 146. § b) pontjában meghatározott politikai hirdetés fogalmi elemeinek megvalósulását. A fellebbezés alapján eljárt Nemzeti Választási Bizottság (NVB) a 799/2014. számú határozatában az OEVB határozatát helybenhagyta.
[5] A Magyar Szocialista Párt, az Együtt – a Korszakváltók pártja, a Demokratikus Koalíció, a Párbeszéd Magyarországért, a Magyar Liberális Párt kérelmezők a Nemzeti Választási Bizottság határozata ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúriához, amelyben kérték a határozat megváltoztatását és a kifogás elutasítását, mivel állításuk szerint a kifogásolt újságcikkek sértik a Ve. esélyegyenlőségre vonatkozó alapelvét, mivel tartalmuk, színviláguk és a közlések célja alapján alkalmasak lehetnek egy országgyűlési képviselő-jelölt előnyére a választói akarat befolyásolására. A Kúria a Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzéssel – az OEVB határozatára kiterjedően – megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 799/2014. számú határozatát, és megállapította, hogy bár a kifogásolt tartalmak nem minősíthetők politikai hirdetésnek; de a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség alapelvét bár nem önmagukban, de összességében sértik.
[6] 3. Az indítványozó állítása szerint a Kúria döntésével megsértette a tisztességes hatósági eljárás követelményét előíró alaptörvényi rendelkezést [XXIV. cikk (1) bekezdés], továbbá a bírósághoz forduláshoz való és tisztességes eljáráshoz való; valamint a jogorvoslathoz való jogát [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés], ezen túlmenően az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének (az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelező mivoltára vonatkozó szabály), valamint a 28. cikkének (a bíróságok általi jogértelmezés szabálya) sérelmére hivatkozott.
[7] Az indítványozó szerint a tisztességes eljárás sérelme egyrészt abban áll, hogy a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani, mert azt nem az ügyben érintett személy nyújtotta be, mivel a választási bizottságok előtti eljárások egy magánszemély indítványozó indítványára kerültek lefolytatásra, míg a Kúria előtt a jelöltek esélyegyenlőségével összefüggő ügyben nem ezen magánszemély volt az indítványozó, hanem a kifogásolt tartalmakban bemutatott jelölttel versengő más, további jelölteket jelölő szervezetek. További érvként az indítványozó állítása szerint az is sérti a tisztességes eljárást, hogy sem az OEVB és NVB által lefolytatott, sem a felülvizsgálati eljárásban nem vonták be a lapkiadó Kft.-t „ellenérdekű félként” az eljárásba, nem biztosítottak részére nyilatkozattételi lehetőséget, nem volt lehetősége saját álláspontjának előterjesztésére.
[8] Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a panaszban meghatározott indoklás alapján a Kúria tárgybeli határozatának Alaptörvénybe ütközését állapítsa meg és semmisítse meg.
[9] 4. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt. A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz az NVB határozata ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálásáról szóló végzést támadja.
[10] 5. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[11] 6. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság tartalmi feltételeinek nem felel meg, az Alaptörvénynek a panaszban felhívott szabályaival összefüggően az indítvány olyan alkotmányjogi kérdést, amely a panasz befogadását eredményezhetné, nem vet fel.
[12] 6.1. Az indítványozó nemcsak alapvető jogok, hanem az Alaptörvény más szabályai sérelmére is hivatkozott az alkotmányjogi panaszban: az Alaptörvény R) cikke (2) bekezdésére, valamint a 28. cikkre; amely tekintetben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz vizsgálatának e körben nem lehet helye, mivel azt csak az Alaptörvényben biztosított jogra lehetne támasztani.
[13] 6.2. Az alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdése sérelmére való hivatkozásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a 3010/2014. (II. 11.) AB végzésben megállapította, hogy a Kúria hatásköre az NVB határozata törvényességének felülvizsgálatára az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontján, és nem az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésén alapul {3010/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [23]}.
[14] 6.3. Az indítványozó kifogásolta, hogy őt, mint lapkiadó Kft-t ellenérdekű félként nem vonták be hivatalból az eljárásba, nem biztosítottak részére nyilatkozattételi lehetőséget, mely által saját álláspontját előterjeszthette volna. Az Alkotmánybíróság a 1162/D/2010. AB határozatban a választási jogorvoslati rendszer tekintetében már tett megállapításokat a nemperes eljárás keretében, tárgyalás tartása nélküli döntésekre vonatkozóan, melyek a kontradiktórius eljárásokhoz képest specifikus szabályokat hordoznak. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában megállapította, hogy „[a] nemperes eljárás egyszerűsített eljárás, melyre éppen a tárgyalás hiánya miatt nem vonatkozhatnak ugyanazon alkotmányos garanciák, mint a rendes peres eljárásokra, […] A nemperes eljárás egyszerűbb és rugalmasabb eljárást biztosít olyan ügyekben, amely ügyek megítélése egyszerű és az ügy gyors elbírálásához nyomós érdek fűződik. A jogalkotó feladatát képezi annak meghatározása, hogy milyen típusú ügyekben tartja alkalmazhatónak a peren kívüli eljárást, valamint, hogy az adott nemperes eljárásban milyen további szabályokat rendel alkalmazni.” (ABH 2011, 2204, 2207–2208.) A Ve. nemperes eljárás alkalmazását írja elő a választási jogorvoslati rendszer bírósági felülvizsgálati szakaszára, ahol nincs jogszabályi előírás ellenérdekű felek meghallgatására [ellenérdekű fél meghallgatására csupán a tényállás megállapítása kapcsán a 43. § (3) bekezdésében a választási bizottság eljárásában szerepel, oly módon, hogy ha a kérelmező kifejezett kérésére szóbeli nyilatkozattételi lehetőséget kap, akkor kell az ellenérdekű fél számára is lehetővé kell tenni a nyilatkozattételt]. A nemperes eljárás specifikumai kapcsán alkotmányjogi panaszban a meghallgatás, nyilvános tárgyalás, stb., hivatalból történő tartásának elmaradására való hivatkozásról az Alkotmánybíróság 3075/2014. (III. 26.) AB végzése is megerősítette, hogy ez a hiány a Ve. szerinti eljárással összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel (Indokolás [21]). A választási jogorvoslatokra megállapított rövid határidők – amelyekről az Alkotmánybíróság a 24/1999. (VI. 30.) AB határozatban (ABH 1999, 237, 243.) és az 59/2003. (XI. 26.) AB határozatban (ABH 2003, 607.) fejtette ki álláspontját – az NVB-határozat bírósági felülvizsgálata során szükségessé teszik a bíróság mérlegelését az egyes eljárási cselekmények hivatalból történő alkalmazásának lehetőségéről.
[15] 6.4. Az indítványozó jogorvoslattal összefüggő joga sérelmére történő hivatkozása tekintetében megállapítható, hogy a Ve. 221. § (1) bekezdése értelmében fellebbezést a központi névjegyzékben szereplő választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, továbbá az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet nyújthat be; a 222. § (1) bekezdése szerint az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelemmel élhet. A kifogásban az indítványozó által kiadott sajtótermék tartalma képezi az ügy vizsgálati tárgyát; és az indítványban levezetett okfejtésével szemben – mely egy, az eljárásban részes felekre szűkített érvelést tartalmaz az érintettség elemzésében – a hatályos szabályozás értelmében nem kifejezetten az eljárásban részes felek, hanem az érintettek élhetnek jogorvoslattal az OEVB illetve NVB döntéssel szemben. A kifogásolt választási bizottsági döntések is tartalmaztak az ügyben érintettek általi jogorvoslati lehetőségre történő kioktatást, melytől ennek alapján elvileg az indítványozó sem volt elzárva.
[16] 6.5. Az érintettség kérdésében a Kúria által érintettnek tartott, nyilvántartásba vett jelölő szervezetek érintettségével összefüggő aggályokat tartalmazó érvelést is előterjesztett az Alkotmánybíróságnak az indítványozó. A Ve. a jogorvoslat szabályai között az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg, az érintettség fogalom használatával az eljárásban részes felekhez képest más résztvevői körre utal – mely elvi síkon lehet többek között akár az, akinek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét az ügy érinti –, ezt azonban mindig az adott ügyben, esetről esetre a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv, jelen esetben a Kúria dönt el.
[17] Az Alkotmánybíróságnak a Kúria olyan törvényértelmezésének felülvizsgálatára nincs lehetősége, mely alkotmányjogi kérdést egyúttal nem vet fel.
[18] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. A 3037/2014. (III. 13.) AB határozat [29]–[30] bekezdése szerint alkotmányjogi panasz értelmét, és az Alkotmánybíróság feladatát értenénk félre, ha az Alkotmánybíróság – hasonlóan egy rendes bírósági felülvizsgálati fórumhoz – a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél jogait. Mindezeknek megfelelően az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz során az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényben elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[19] Az indítványozó beadványa alapján megállapítható, hogy a panaszban megjelölt aggályok a Kúria döntése érdemét érintően nem tartalmaznak kifejezetten olyan érvelést, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatát megalapozzák.
[20] 7. A fentiekre figyelemmel nem lehet megállapítani, hogy a jelen esetben az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek megfelel.
[21] Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2014. március 27.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
Dr. Szívós Mária s. k., |
|||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/633/2014.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás