3028/2014. (II. 17.) AB végzés
3028/2014. (II. 17.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2014.02.17.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapesti XX., XXI., és XXIII. Kerületi Bíróság 18.G.XXI.20365/2007/108. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.987/2012/6. számú jogerős ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s:
[1] 1. Az indítványozó kft. jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Budapesti XX., XXI., és XXIII. Kerületi Bíróság 18.G.XXI.20365/2007/108. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.987/2012/6. számú jogerős ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[3] 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben egy villamosvezeték elszakításával összefüggő kártérítési per alpereseként vett részt.
[4] Az elsőfokú bíróság először közbenső ítéletében állapította meg az alperes kártérítési felelősségét, azonban a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság 3.Gf.77.816/2008/5. számú végzésével a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, valamint új tárgyalásra és új határozat meghozatalára utasította az elsőfokú bíróságot.
[5] A megismételt eljárásban a Budapesti XX., XXI., és XXIII. Kerületi Bíróság az alperest elmarasztalta, amely ítéletet a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletében helybenhagyott. Az alkotmányjogi panasz a megismételt eljárás első- és másodfokú döntése ellen irányul. Az indítványozó nyilatkozata szerint rendkívüli perorvoslati eljárás nincs folyamatban és felülvizsgálatra – a pertárgy értékéből kifolyólag – lehetőség sincs.
[6] Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.987/2012/6. számú jogerős ítélete szerint a „másodfokú bíróság nem osztotta a 3.Gf.77.816/2008/5. számú másodfokú végzésben a kártérítési alakzat körében kifejtetteket, s e körben a hatályon kívül helyezett elsőfokú közbenső ítéletben írtakkal értett egyet”, ezáltal – álláspontja szerint – a Fővárosi Törvényszék a Pp. 227. § (1) bekezdésével ellentétesen bírálta felül a Fővárosi Bíróság jogalap vonatkozásában hozott hatályon kívül helyező végzését.
[7] A panaszos szerint ezáltal a Fővárosi Törvényszék megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz, illetve eljáráshoz való jogát.
[8] Az indítvány alapján az elsőfokú – és az azt jóváhagyó másodfokú – ítélettel szemben azért is fennáll a tisztességes tárgyaláshoz való jog sérelme, mert a bíróság a szakértői véleményt aggálytalannak minősítette és nem adott helyt az alperes panaszos „tanúbizonyítási indítványának”, illetve a szakértői szemlén részt vett személyek csatolt nyilatkozatait sem vette figyelembe.
[9] 3. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, alkotmányjogi panaszát mind az elsőfokú ítélet, mind a törvényszék jogerős ítéletével szemben nyújtotta be, tehát e tekintetben az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek megfelel.
[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.987/2012/6. számú ítéletének kézbesítése 2013. augusztus 30. napján történt, az alkotmányjogi panaszt 2013. október 28. napján érkeztették az első fokon eljárt XX., XXI., és XXIII. Kerületi Bíróságon. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[11] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény feljebb ismertetett szakaszát, amelyekkel szemben álláspontja szerint az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz e tekintetben a törvényi feltételeknek szintén megfelel.
[12] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság e feltételekkel összefüggésben arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Mindezeknek megfelelően az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[13] Az indítványozó előadása alapján megállapítható, hogy a szakértői vélemény elfogadására vonatkozó aggályok valójában a bíróság által elfogadott bizonyítékok és magának a bizonyítási eljárásnak a helyességét, a bíróság által megállapított tényállást, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják.
[14] Az Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett, következetes álláspontja értelmében azonban az alapügy tényállásának ellenőrzése és értékelése az Alkotmánybíróság Alaptörvényben biztosított alkotmányossági szempontú vizsgálati jogkörén kívül esik.
[15] Az indítványozó sérelmesnek találta azt is, hogy a Fővárosi Törvényszék a Pp. 227. § (1) bekezdésével ellentétesen bírálta felül a Fővárosi Bíróság jogalap vonatkozásában hozott hatályon kívül helyező végzését. Ezzel összefüggésben viszont az indítvány alkotmányjogilag értékelhető érvelést vagy indokolást egyáltalán nem tartalmaz.
[16] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem a bíróságok eljárásával, sem döntéseik érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[17] 5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Budapest, 2014. február 10.
Dr. Kovács Péter s. k., |
|||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
|||||
|
|||||
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Juhász Imre s. k., |
||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|||||
Dr. Kiss László s. k., |
|||||
alkotmánybíró |
|||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1640/2013.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás