3190/2013. (X. 22.) AB végzés
3190/2013. (X. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2013.10.22.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.208/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozók jogi képviselőjük útján alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő a Kúria Pfv.I.20.208/2012/7. számú ítéletével szemben.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben a peres felek által kötött kölcsönszerződés és az azzal kapcsolatos közokirat alapján indult végrehajtási eljárás képezte vita tárgyát. Az egyik indítványozó mint felperes a vákuumos kenyértartó ötletgazdája, amely termék gyártására és forgalmazására korlátolt felelősségű társaság létrehozását határozta el az alperessel és további két perben nem álló személlyel. A peres felek később „kölcsönszerződés” elnevezésű megállapodást kötöttek, amely szerint az alperes összesen 75 millió forint kölcsönt nyújtott az indítványozónak. Az indítványozók utóbb közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tettek „szívességi” kölcsön címén fennálló tartozásukat 70 millió forint összegben ismerték el. Az alperes a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés alapján végrehajtást kezdeményezett az indítványozókkal szemben. Az indítványozók keresetükben a végrehajtás megszüntetését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés színlelt, ebből következően semmis, a felek között a Kft. üzletrészére vonatkozó adásvételi szerződés jött létre. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy az indítványozók nem igazolták kereseti állításaikat. Az indítványozók fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság részben megváltoztatta az esőfokú bíróság ítéletét és a végrehajtást korlátozta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] A jogerős ítélet ellen az indítványozók terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
[5] A Kúria Pfv.I.20.208/2012/7. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria szerint a perben korábban eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítási anyag alapján okszerűen jutottak arra a következtetésükre, hogy a felperesek nem tettek eleget bizonyítási kötelezettségüknek, okiratokba foglalt nyilatkozataikkal szemben nem bizonyították kétséget kizáró módon, hogy közöttük nem kölcsönszerződés jött létre.
[6] 2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban az ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak megsemmisítését azért kérték, mert az álláspontjuk szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot.
[7] Az indítványozók véleménye szerint ugyanis a Kúria nem tett eleget indokolási kötelezettségének, hiszen döntésében a felülvizsgálati kérelemben tíz pontban hivatkozott jogszabálysértések közül kizárólag egyet érintett, és nem adta magyarázatát annak, hogy a tíz pontból miért csak egyet emelt ki és a többi pontról miért nem tett említést.
[8] Az indítványozók a pártatlanság követelményének sérelmét is állították. E tekintetben csak meggyőződésükre tudtak hagyatkozni, továbbá előadták, hogy hivatali visszaélés és vesztegetés megalapozott gyanúja miatt a hivatkozott eljárással kapcsolatban ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek. Egyéb indokolást azonban nem terjesztettek elő.
[9] Az indítványozók továbbá kétségesnek tartják, hogy ügyük ésszerű időn belül került-e elbírálásra.
[10] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek.
[11] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[12] Az indítvány egy része a bíróság jogértelmezését vitatja, nem tartalmaz alapjogi okfejtést, lényegében a kifogásolt ítélet és az azt megelőző bírósági eljárás felülbírálatára, a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul.
[13] A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel.
[14] „Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[15] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének felülbírálata nem tartozik bele {3351/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [7]}.
[16] Az indítványozók valódi célja a Kúria ítéletének nem alkotmányossági szempontú, hanem tény-, illetve jogkérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása. Az indítványozók arra törekednek, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött tény- és jogkérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje.
[17] A 7/2013. (III. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kiemelte: „az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. […] Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” (Indokolás [34]) Azt is hangsúlyozta ugyanakkor az Alkotmánybíróság – az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogát követve –, hogy „az indokolt hatósági döntéshez való jog semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné”. (Indokolás [31])
[18] A kúriai ítélet indokolása az indítványozók által felvetett, a jogvita eldöntése szempontjából lényeges ténybeli és jogi kérdésekre vonatkozó érveket megfogalmazza. Az pedig, hogy a Kúria nem terjesztette ki részletesen mind a tíz pontra az indokolást, nem kifogásolható, mert – miként azt a Kúria kiemeli – az indítványozók bírói felhívás ellenére nem tudták állításaikat kétséget kizáróan bizonyítani. A bizonyítás eredményének értékelése viszont a fent kifejtettek tükrében nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikkének sérelmét az indítványozók még abban látják, hogy az ügyüket az eljáró Kúria nem az ésszerű határidőn belül bírálta el. Állításaikat azonban azon kívül, hogy mikor adták be keresetüket és az mikor került elbírálásra illetve, hogy a kifogásolt ítélet indokolása rövid, egyéb konkrét tényekkel nem támasztották alá. Az, hogy a kúriai ítélet indokolása rövid terjedelmű, nem jelenti egyben azt, hogy a peres iratanyag összességének átvizsgálása, áttanulmányozása ne venne igénybe hosszú időt.
[20] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt törvényi követelményeknek, ezért az Alkotmánybíróság döntése értelmében az Abtv. 29. §-a, 47. § (1) bekezdése, 50. §-a, továbbá az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2013. október 7.
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Salamon László s. k., |
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/642/2013.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás