3151/2013. (VII. 24.) AB határozat
3151/2013. (VII. 24.) AB határozat
bírói kezdeményezés elutasításáról
2013.07.24.
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-elleneségének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 58. §-a és 59. §-a, valamint 386/N. §-a, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. tvr. 35/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] Az alapügyben eljárt bíró – az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-ára alapított bírói kezdeményezést terjesztett az Alkotmánybíróság elé, amelyben az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) által módosított a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 58–59. §-ai, valamint 386/N. §-a, illetve a a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. tvr. (a továbbiakban: Ppé.) 35/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az alapügyben a felperes a Magyar Állam alperes ellen benyújtott keresetében szerződés azonnali hatályú felmondása érvénytelenségének megállapítását kérte.
[3] A Fővárosi Törvényszék előtt 22.G.41.379/2012. szám alatt folyamatban lévő perben a felperesi beavatkozó 2012. november 21-én a Pp. 58. §-a alapján perbehívást kezdeményezett, amelyhez a felperes is csatlakozott. Az eljáró bíróság 2012. december 12. napján kelt 22.G.41379/2012/18-I. számú végzésével, a perbehívási kérelem elutasításának terhével, hiánypótlásra hívta fel a beavatkozót, aki 2013. január 16-án – a kért dokumentumok hiteles fordításának benyújtásával – eleget is tett a bíróság végzésében foglaltaknak. A 2012. december 22-én kihirdetett Módtv. a kihirdetését követő napon lépett hatályba, jelentősen módosítva a Pp.-nek és a Ppé.-nek a perbehívásra vonatkozó szabályait. A jogalkotó a korábban csak a tárgyalás menetéhez kötött, és ily módon a perek ésszerű időn belüli befejezése szempontjából sok esetben kontraproduktív, az eljárás más, napokban megállapított határidőhöz kötött eljárási cselekményeivel szemben, a napokban megállapított időkorlát nélküli perbehívás előterjesztésére határidőt szabott. Az új szabályozás szerint az alperes a keresetlevél kézhezvételétől számított, a felperes pedig az érdemi ellenkérelem vele való közlésétől számított harminc napon belül élhet perbehívással. A perindítás hatályának beálltát követően perbe lépett személyeknek (pl. beavatkozó, perbehívott) a részéről pedig a perbelépéstől számított harminc napon belül van helye perbehívásnak. A perbehívást már nem a bíróságnak, hanem a perbehívónak kell közölnie a perbehívottal, ennek megfelelően a közlés perbehívott általi kézhezvételét, illetve annak időpontját ugyancsak a perbehívónak kell okirattal igazolnia. Ha a perbehívott az igazolt közlést követő harminc napon belül nem nyilatkozik a perbelépésről, úgy kell tekinteni, hogy nem fogadta el a perbehívást, a határidőn túl tett nyilatkozata pedig hatálytalan. Kiemelt jelentőségű ügyekben mind a perbehívásra, mind a perbehívott nyilatkozatára tizenöt nap áll rendelkezésre. A jogalkotó a módosított szabályokat rendelte alkalmazni a már folyamatban lévő polgári perekben is. Ugyanakkor a Ppé.-ben átmeneti szabályokat biztosított: egyrészt amennyiben a Módtv. hatálybalépésekor a perbehívásra nyitva álló határidő már eltelt, úgy a módosítás hatálybalépését követő hatvan napon belül lehetőség van a perbehívásra; másrészt amennyiben a Módtv. hatálybalépésekor a perbehívási kérelmet már előterjesztették, úgy a törvény hatálybalépését követő harminc napon belül kell igazolni, hogy a perbehívást a perbehívottal közölték.
[4] A perben a beavatkozó élve a Pp. biztosította lehetőséggel, perbehívást terjesztett elő a bíróságnál, amely kézbesítésre várt. A fentiekben ismertetett módosítás eredményeképpen azonban a beavatkozónak kellett volna 2012. december 23-át követő harminc napon belül okirattal igazolnia, hogy a perbehívást a perbehívottal közölte. Ezen eljárási cselekmény elvégzésére határidőben nem került sor. A beavatkozó a fentiek miatt a Pp. 155/B. § (2) bekezdése alapján indítványozta, hogy a bíróság kezdeményezzen az Abtv. 25. §-a szerinti egyedi normakontroll eljárást az Alkotmánybíróságnál.
[5] Az eljáró bíró – helyt adva a kezdeményezésnek, a per felfüggesztése mellett – kérte a Pp. és a Ppé. érintett rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a jogalkotó nem biztosított kellő időt sem a normaszöveg megismerésére, sem a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Megsértette továbbá, a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, tekintettel arra, hogy az adott ügyben a perbehívó a perbehíváshoz szükséges cselekményeket a korábbi szabályozás alapján elvégezte, de a jogszabályváltozás miatt perbeli helyzetében ezzel ellentétes változás állt be. A támadott jogszabályok – az indítványozó szerint – ugyanakkor sértik a normavilágosság követelményét is, mivel nem egyértelmű, hogy mit ért a jogalkotó a már előterjesztett perbehívási kérelem alatt. Álláspontja szerint a jogrendszer koherenciája is sérült, mivel a módosítás csak a Pp. 58–59. §-ait érinti, nem terjed ki viszont a Pp. 63–64. §-aiban szabályozott perbehívásra. Az indítványozó úgy véli, hogy a módosítás diszkriminatív és sérti a törvény előtti egyenlőség elvét is, mivel egyes felek élhetnek a perbehívás jogintézményével, míg mások attól objektív módon el vannak zárva (nem képesek teljesíteni a jogszabályi feltételeket). Mindezek alapján az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések sértik a jogállami jogbiztonságot [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], a tisztességes eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], illetve diszkriminatívak [Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés].
II.
[6] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[7] 2. A Pp. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„58. § (1) Az a fél, aki pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt perbe hívhatja. Perbehívással a beavatkozó és a perbehívott is élhet.
(2) Perbehívásnak az alperes részéről legkésőbb a keresetlevél kézhezvételétől számított 30 napon belül, a felperes részéről az érdemi ellenkérelem vele való közlésétől számított 30 napon belül van helye. Ez a rendelkezés a megengedett keresetmódosítás vagy viszontkereset esetén megfelelően irányadó.
(3) A perindítás hatályának beálltát követően perbe lépett személy részéről perbehívásnak a perbelépésétől számított 30 napon belül van helye.
(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott határidőt követően tett perbehívó nyilatkozat hatálytalan.
59. § (1) A perbehívást írásban vagy a tárgyaláson szóval kell bejelenteni, egyúttal meg kell jelölni a perbehívás okát. A perbehívást a perbehívónak a perbehívottal írásban közölnie kell, abban meg kell jelölnie a perbehívás okát, és röviden elő kell adnia a per állását. A közlés perbehívott általi kézhezvételét és annak időpontját a perbehívónak a perbehívás bejelentésekor okirattal igazolnia kell.
(2) Ha a perbehívó által igazolt közlést követő 30 napon belül a perbehívott a bíróság felé a perbelépésről nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a perbehívott a perbehívást nem fogadja el. A határidőt követően tett nyilatkozat hatálytalan.”
[8] 3. A Ppé. indítvánnyal érintett rendelkezései
„35/B. § (1) A Pp.-nek az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvénnyel megállapított rendelkezéseit az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.
(2) Az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig, de legkésőbb az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül van helye perbehívásnak azokban az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő eljárásokban, amelyekben a Pp. 58. § (2) és (3) bekezdése, illetve a Pp. 386/N. §-a szerinti határidő az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény hatálybalépésekor már eltelt.
(3) Az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény hatálybalépésekor már előterjesztett perbehívási kérelmek tekintetében a perbehívó az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény hatálybalépését követő 30 napon belül köteles az eljáró bíróság felé igazolni azt, hogy a perbehívást a perbehívottal közölte.”
III.
[9] Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak.
[10] 1. Az Alkotmánybíróság – figyelemmel arra, hogy a bírói kezdeményezéssel támadott jogszabályi rendelkezések a polgári perrendtartásnak a beavatkozás intézményére vonatkozó egyes szabályait érintik – indokoltnak látta a szóban forgó jogintézmény rövid áttekintését.
[11] Az általános szabályok szerint lefolytatandó polgári perben a beavatkozás vagy a perbehívás, mint harmadik személy perbeli részvételére vonatkozó kérelem előterjesztésének jogát, a Pp. hatályos szövege diszpozitív jelleggel biztosítja a potenciális beavatkozó és a potenciális perbehívó számára. Életszerű, hogy a perbehívó jóval a perbehívást megelőzően tájékoztatja a leendő perbehívottat perbehívási szándékáról, annak elfogadása tekintetében meggyőzi, és a pertaktikáját ennek megfelelően alakítja ki. Pertaktikai kérdés az is, hogy a beavatkozói státuszt a harmadik személy perbehívás, vagy az úgynevezett önkéntes beavatkozás útján nyeri-e el, esetleg külön per indul az alapperben félként szereplő egyik személy és a potenciális beavatkozó között, amelynek akár az alapperhez való egyesítését, vagy az egyik perre tekintettel a másiknak a felfüggesztését is lehet kérni.
[12] A beavatkozót, mivel nem fél, nem illeti meg a fél jogállása. Így nem illeti meg a beavatkozót a rendelkezési elvből fakadó, a feleket megillető számos jog, viszont a peranyag szolgáltatási elvből fakadó kötelezettségek is a felet, és nem a beavatkozót terhelik. A beavatkozói státusz mintegy járulékos jellegű, a keresettől való elállással, vagy bármely más okból történő permegszüntetéssel, az eljárás megszűnésével a beavatkozói státusz sem marad fenn. A beavatkozási kérelem előterjesztése nem váltja ki azokat az igen fontos joghatásokat, amelyek a keresetlevél benyújtásához fűződnek, azaz pl. nem eredményez perfüggőséget [Pp. 130. § (1) bekezdés d) pont]. E joghatások hiánya is azt bizonyítja, hogy a beavatkozó – aki egyébként bármikor visszaléphet az eljárás folyamán – nem félként szerepel az eljárásban. Önkéntes beavatkozás esetén a harmadik személy saját elhatározásából, saját kezdeményezésével kíván perbe lépni, míg a perbehívásos beavatkozást a Pp. már idézett 58. §-a szabályozza, amely összevetve a Pp. 60. § (1) bekezdésével („Ha a perbehívott a perbehívást elfogadja, a perbehívóhoz beavatkozóként csatlakozhatik; ezt akár írásban, akár a tárgyaláson szóval is bejelentheti. Egyébként a perbehívóhoz való csatlakozás megengedésére és a perbehívott jogállására a beavatkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.”) egyértelművé teszi, hogy nem köteles a perbehívott a perbe belépni.
[13] 2. A bírói kezdeményezés a felkészülési idő kapcsán szövegszerűen hivatkozott a 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, a 25/1992. (IV. 30.) AB határozat és az 51/2010. (IV. 28.) AB határozatok egyes megállapításaira, majd rögzítette – de alá nem támasztotta – azt az álláspontját, hogy az adott esetben a felkészülési idő elmaradása miatt nyilvánvaló a jogbiztonság súlyos sérelme, illetőleg veszélyeztetése, mivel az egynapos felkészülési idő mind a felek, mind a potenciális perbehívottak, mind pedig a perbehívási folyamatban már valamilyen pontot elért perbeli személyek számára a jogaik, jogos érdekeik érvényesítését lehetetlenné tévő jogvesztő határidőt indít el.
[14] A Pp. és a Ppé. vitatott rendelkezéseit módosító Módtv. valóban a kihirdetést követő napon, 2012. december 23-án lépett hatályba, azonban a Ppé. módosítása mind a folyamatban lévő eljárásokra, mind a folyamatban lévő eljárások során már ténylegesen előterjesztett perbehívási kérelmek teljesítése vonatkozásában tartalmaz konkrét, az átmenethez rendelt –hatvan illetve harminc napos – határidőket. Ennek alapján tehát nem a Módtv. kihirdetése és hatálybalépése közötti időtartamnak, hanem az átmeneti rendelkezésekkel összefüggésben megállapított határidőknek van a felkészülési idő szempontjából relevanciája. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó a Pp. és a Ppé. vitatott módosítása során, az általa a Ppé.-ben biztosított határidőkre tekintettel nem sértette a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) 2. § (3) bekezdése szerinti azon követelményt sem, mely szerint „a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre”, továbbá – figyelembe véve a módosítással érintett perbeli cselekmény tényleges tartalmát – nem állapítható meg a felkészülési idő elégtelensége okán a jogbiztonság súlyos sérelme, illetőleg veszélyeztetése.
[15] 3. Az indítványozó álláspontja szerint aggályos az a helyzet, amelyben a perbehívó a perbehíváshoz szükséges cselekményeket a korábbi, módosítást megelőző szabályozásnak megfelelően elvégezte, ugyanakkor azonban a jogszabályváltozás folytán perbeli helyzetében ezzel ellentétes változás állt be. A bírói kezdeményezés hivatkozik az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára, így többek között az 57/1994. (XI. 17.) AB határozatra, mely szerint a visszaható hatály tilalmát sérti az is, ha a hatálybaléptetés ugyan nem visszaható hatállyal történt, de a jogszabály rendelkezéseit a jogszabály hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.
[16] Az indítványozó álláspontjával szemben az Alkotmánybíróság szerint nem vitatható, hogy a Pp. és a Ppé. perbehívásra vonatkozó rendelkezéseit módosító Módtv. hatálybaléptetésével a jogalkotó nem sértette meg a Jat. 2.§ (2) bekezdésében foglalt, a visszaható hatályú jogalkotást tiltó rendelkezéseket.
[17] A Jat. e körben kimondja, hogy jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó a felek részére a hatályba lépést megelőző időre nem állapított meg és nem tett terhesebbé kötelezettséget. Ugyanakkor a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Ebből következően a Jat. – jogszabály eltérő rendelkezése alapján – lehetővé teszi eljárási cselekmények esetén a módosítás szerinti rendelkezések folyamatban lévő ügyekre történő alkalmazásának kimondását. Az Országgyűlés az ezen ügyekre vonatkozó szabályozási kötelezettségének – külön határidő biztosításával is – eleget tett, ezáltal a bírói kezdeményezéssel támadott jogszabály módosítás a visszaható hatállyal kapcsolatos alkotmányos követelményeket nem sértette.
[18] 4. Az indítványozó véleménye szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseknek a Módtv. hatálybalépését követően megállapított szövege több ponton nem felel meg a jogrendszeri koherencia és normavilágosság követelményének. A bíróság ennek megfelelően kifogás tárgyává teszi, hogy a Pp. 63. és 64. §-át – inkonzekvens módon – nem érintette a módosítás, továbbá a Ppé. 35/B. §-ának (3) bekezdése nem fűz jogkövetkezményt az igazolás elmaradásához, valamint nem világos, hogy mit kell érteni a „már előterjesztett perbehívási kérelem” fogalmán.
[19] A Pp. 63. és 64. §-ai az alperesek személyében bekövetkezhető egyes változásokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, és mint ilyenek, az Alkotmánybíróság megállapítása szerint egyáltalán nincsenek összefüggésben a bírói kezdeményezéssel támadott, a Pp. 58. és 59. §-aiba foglalt – a beavatkozóra vonatkozó – szabályokkal. Annak eldöntése pedig, hogy a jogalkotó mely jogintézményekre vonatkozó szabálymódosítást tart indokoltnak, el nem vitathatóan jogalkotói hatáskört képez.
[20] A Ppé. 35/B. §-ának (3) bekezdése nem egy minden más rendelkezéstől szeparáltan alkalmazandó rendelkezés, hanem azt a Pp. vonatkozó szabályaival együtt kell értelemszerűen alkalmazni. Mind ezt, mind a „már előterjesztett perbehívási kérelem” fogalmát, mint számos más jogi fogalmat, és az azokat érintő rendelkezéseket a bíróságok értelmezik napi joggyakorlatuk során.
[21] A normavilágosság sérelmére hivatkozó bírói észrevételeket megvizsgálva, az Alkotmánybíróság leszögezi, hogy az Alaptörvény 28. cikke a bíróságokkal szemben követelményként fogalmazza meg, a jogszabályoknak az adott jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezését és alkalmazását. A jogszabályok értelmezése tehát az Alaptörvényből fakadóan a bíróságok feladata, míg az Alkotmánybíróság hatásköre a jogszabályok, illetve – az Abtv. 27. §-a szerinti eljárásban – a bírói ítéletekben megjelenő jogértelmezés alkotmányosságának vizsgálatára terjed ki.
[22] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a normavilágosság sérelmét állító indítványi részt.
[23] 5. A bíróság álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma és a tisztességes eljárás Alaptörvényben meghatározott követelménye a kezdeményezéssel érintett esetben nem teljesül, mert egyes felek esetében a perbehívás igen nagy nehézségekkel, de teljesíthető, míg más felek, így a bíróság előtti eljárásban érintett fél számára a perbehívás lehetetlenné válik, például annak okán, hogy a perbehívandó személy külföldi, ezért a törvényi feltételek teljesítése – figyelemmel a kézbesítés időtartamára – objektíve lehetetlen. Ennek okán a Módtv.-val bevezetett új szabályok egyes felek esetében lényegében kiüresítik a perbehívás intézményét.
[24] A bírói kezdeményezés a diszkrimináció tilalmának, és a tisztességes eljárásnak a sérelmét is arra alapítja, hogy a Pp. kifogásolt rendelkezései postai küldeménnyel történő értesítés útján nem biztosítják a perbehívás lehetőségét abban az esetben, ha a perbehívott személy külföldi. Nem vitatható, hogy a postai levélküldemény kézbesítése és annak igazolása a módosítással megállapított határidőket figyelembe véve egyes esetekben megnehezülhet, azonban nemcsak a postai kézbesítés időtartama, hanem a címzett személyében rejlő ok miatt is. Ez nem kizárólag a külföldi beavatkozó személyére lehet igaz, mert a postai kézbesítés, vagy a megismételt postai kézbesítés sikertelensége belföldi személy esetén is akadályozhatja a perbehívást, azaz lényegében azonos helyzetet teremthet.
[25] Figyelemmel kell ugyanakkor lenni arra, hogy a Pp. 59. § (1) bekezdése szerint a perbehívást a perbehívónak a perbehívottal írásban kell közölnie, abban meg kell jelölnie a perbehívás okát, és röviden elő kell adnia a per állását. A közlés perbehívott általi kézhezvételét és annak időpontját a perbehívónak a perbehívás bejelentésekor okirattal kell igazolnia. A perbehívás közlésére további alaki előírásokat a Pp. nem tartalmaz. Ugyanakkor nem lehet a perbeli személyek bármelyike által kézbesítendő perbehívásra kiterjesztően alkalmazni a Pp. 99. § (1) bekezdésében foglaltakat („A bírósági iratokat – ha a jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – postai szolgáltató útján kell kézbesíteni. A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik”), ugyanis a perbehívást tartalmazó irat nem minősül bírósági iratnak. Ebből következően a Pp. 59. § (1) bekezdésében szabályozott írásbeli közlésnek nem kell feltétlen postai úton megvalósulni, tekintettel arra, hogy az egyetlen lényeges kritérium az írásbeliség. Ily módon lehetséges pl. a telefaxon vagy elektronikus levélben történő közlés is. Ez pedig a mai kommunikációs viszonyok között nem hogy nehezítené, de inkább megkönnyíti a perben résztvevő személyek, illetve jogi képviselőik helyzetét. Ezt támasztja alá az is, hogy a közlés megtörténtének igazolására nincs konkrétan előírt, megszabott alakiságokkal és tartalommal rendelkező okirati forma (pl. közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat) előírva, így az ún. egyszerű magánokirat is megfelelő lehet, amelynek különösebb alaki vagy tartalmi előírása a polgári eljárásjogi szabályok között nincs.
[26] Ezen túlmenően egyrészt az Alkotmánybíróság a perbehívás intézményének áttekintése során már utalt arra, hogy a beavatkozás és annak mikéntje – önkéntes, vagy perbehívásos beavatkozás – olyan pertaktikai kérdés, amely jellemzően az érintettek előzetes egyeztetésével és tájékozódásával jár, függetlenül attól, hogy külföldi személyről, illetve személyekről van-e szó, avagy sem. Megállapítható másrészt az is, hogy a bírói kezdeményezéssel támadott jogszabályi rendelkezések kizárólag az írásbeliséget és a kézbesítés igazolását írják elő, amely teljesíthető egyebek mellett táviratváltással, telefaxon, vagy elektronikus aláírással ellátott e-mail útján is. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem látta megalapozottnak a bírói kezdeményezés azon állításait, mely szerint az indítvánnyal támadott jogszabály módosítás akár a diszkrimináció tilalmának sérelmével, akár a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmével járna, vagy járt volna.
[27] Végül az Alkotmánybíróság megjegyzi a következőket: az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezések a perbehívásos beavatkozás intézményére vonatkozó határidőt érintik, miközben a jogalkotó a Pp. 54. §-a szerinti önkéntes beavatkozás szabályozását – vagyis, az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig fennálló beavatkozás lehetőségét – változatlanul hagyta. E tényt az Alkotmánybíróság jelen határozatának meghozatalánál éppúgy figyelembe vette, mint a perbehívásos beavatkozás intézményének azon sajátosságát, amely e jog gyakorlásával kapcsolatos döntést a perbehívott kezébe adja.
Budapest, 2013. július 15.
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
tanácsvezető |
||||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Juhász Imre s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
Dr. Kiss László alkotmánybíró
különvéleménye
különvéleménye
[28] 1. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna állapítania a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 58. §-a és 59. §-a, valamint 386/N. §-a, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. tvr. 35/B. §-a alaptörvény-ellenességét és meg kellett volna azokat semmisítenie, valamint rendelkeznie kellett volna a megsemmisített rendelkezéseknek a konkrét ügyben történő kizárásáról.
[29] 2. Egyetértek a határozat többségi indokolásával abban a kérdésben, hogy az Alkotmánybíróság 57/1994. (XI. 17.) AB határozata irányadó az ügyben, de abból más következtetést vonok le. E határozat alapján az ad malam partem visszaható hatály tilalmát sérti az is, ha a hatálybaléptetés ugyan nem visszaható hatállyal történt, de a jogszabály rendelkezéseit a jogszabály hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.
[30] 3. Nézetem szerint azonban ennek az alkotmányi tilalomnak a forrása és mércéje nem egy másik törvényi szintű szabály [a határozat többségi indokolása szerint a Jat. 2. § (2) bekezdése], hanem – az eddigi alkotmánybírósági gyakorlattal összhangban – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság-klauzula. Ezzel kapcsolatban megjegyzem: az alkotmányossági felülvizsgálat során már módszertani indokok miatt is kizárt, hogy önmagában egy törvényi szintű szabály legyen az alkotmányossági mércéje egy másik törvényi szintű szabálynak.
[31] 4. A 349/B/2001. AB határozathoz fűzött különvéleményben foglaltakat a jelen ügyben is fenntartom. E különvéleményem szerint a visszaható (retroaktív) hatály azt jelenti, hogy a jogszabály a hatálybalépése előtti eseményekre is hatályos. A különvéleményem a visszaható hatály két esetét különböztette meg: az első esetében a jogszabályt a hatálybalépése előtt lezárt jogviszonyokra is alkalmazni kell, a második – a jelen ügyben elbírálandó – esetben pedig azt a hatályba lépése előtt keletkezett, de még le nem zárt (folyamatos) jogviszonyban a hatálybalépése előtt létrejött jogi helyzetre alkalmazzák az új rendelkezést.
[32] A visszaható hatály második esetkörében az új norma a már kihirdetésekor folyamatban lévő (le nem zárt) jogviszonyokra is alkalmazandó, mégpedig úgy, hogy az a jogszabály hatályba lépését megelőző időben bekövetkezett események (a konkrét esetben: a már perfektuálódott perbehívásra vonatkozó eljárási kötelezettségek és cselekmények, létrejött jogviszonyok) jogi megítélését változtatja meg. A visszaható hatály második esetkörébe tartozik az eljárásjogokból ismert és a jelen ügyben is releváns „azonnali” hatályba léptetés eset is: ekkor valamely hatóság, bíróság előtt folyamatban levő ügyben az azonnali hatályba léptetés miatt alkalmazandó jogszabály a hatóság (bíróság) előtt lévő ügy megítélését megváltoztatja, mégpedig olyan módon, hogy akár a hatóság (bíróság), akár az eljárás alanyainak korábbi cselekményei más jogi megítélés alá esnek.]
[33] A fentiek alapján a visszaható hatály fennállta szempontjából közömbös, hogy a hatályba léptetés milyen módszerrel történik – ex tunc, ex nunc (azonnali hatályú) vagy pro futuro – akkor, ha a jogszabály hatályba lépését megelőző időben bekövetkezett események jogi megítélését változtatja meg.
[34] 5. A különvéleményemben összefoglalt alkotmánybírósági gyakorlat alapján a „visszaható hatályú jogi szabályozásból nem minden esetben következik az alkotmányellenesség megállapítása. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban is többször megállapította a visszamenőleges hatályba léptetés tényét, ám azt nem tartotta minden esetben alkotmányellenesnek. Különösen nem tartotta annak:
[35] a) A kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget enyhítő, vagy más, a jogszabály valamennyi címzettje számára a korábbi szabályozásnál egyértelműen előnyösebb rendelkezést tartalmazó jogszabályok esetében. (Esetileg vizsgálandó azonban, hogy egyedi ügyben alkalmazható-e ez az absztrakció. Ezekben az ügyekben különös figyelmet kell fordítani a hátrányos megkülönböztetés tilalmára is, hiszen míg egy visszaható hatályú jogi rendezés egy csoportnak jogkiterjesztés, az egy másiknak jogkorlátozás, esetleg kötelezettség-megállapítás.)
[36] b) A korábbi szabályok szerint lezárt jogviszonyokba – kivételesen – csak akkor lehet alkotmányosan beavatkozni, ha azt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz az elérni kívánt célhoz képest aránytalan sérelmet. Ilyen kivétel például a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálata az elítélt javára akkor, ha az eljárás később alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alapján folyt. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 82.]
[37] c) Ha a jogalkotó úgy dönt, hogy a jogszabály hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő kötelezettségek csak akkor – és abban a mértékben – alkalmazhatók, amennyiben összességükben nem terhesebbek, mint a korábban hatályos rendelkezések. [986/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 655, 657.]
[38] d) Ha a jogszabály visszamenőlegesen rendelkezik ugyan, de ennek kihatása – a kötelezettség teljesítése – a jogszabály hatálybalépése után következik be. [176/B/1990/4. AB határozat, ABH 1991, 756, 758.] Ez utóbbi esetben – főszabály szerint – sem változtathatja meg hátrányosan a jogszabály a korábbi cselekmények jogi megítélését.” (ABH, 2001, 1241, 1260–1261.)
[39] 6. Figyelemmel arra, hogy a bírói kezdeményezésre okot adó ügyben a magánjogi jogalannyal szemben a magyar állam a másik fél, így az eljárásjogokban egyébként alkalmazott azonnali (hatásában ad malem partem visszaható) hatálybaléptetéssel olyan előnyt biztosított magának az állam, amely ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt tiltott visszaható hatályú szabályozás tilalmával, egyben felveti a – jogállami jogalkotással ellentétes – jogalkotói hatalommal való visszaélés gyanúját is [ez utóbbira lásd – többek között – a 31/1998. (VI. 25.) AB határozatot].
[40] 7. Mindezek alapján úgy vélem, hogy az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna állapítania a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességét, azokat meg kellett volna semmisítenie, valamint rendelkeznie kellett volna a megsemmisített rendelkezéseknek a konkrét ügyben történő kizárásáról.
Budapest, 2013. július 15.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/489/2013.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás