3110/2013. (VI. 4.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2013.06.04.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t :

1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 14/A. § (1) bekezdés a) pontja, b) pontjának „betegségének a betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (BNO kód),” szövegrésze, valamint 22. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet 7. § (2) bekezdésének „továbbá a beteg társadalombiztosítási azonosítási jelét, illetőleg betegbiztosítási igazolványának számát (a továbbiakban együtt: TAJ szám),” szövegrészének alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] Az indítványozó 2012. március 29. napján az Abtv. 71. § (3) bekezdése alapján alkotmányjogi panasz keretében megújította az Alaptörvény hatályba lépése előtt benyújtott utólagos normakontrollra irányuló indítványát. Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz indítványában a következő jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte:

[2] – Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüavt.) 14/A. § (1) bekezdés a) pontja, b) pontjának „betegségének a betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (BNO kód),” szövegrésze, valamint 22. § (6) bekezdése;

[3] – Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban: ESzCsMr2.) 7. § (2) bekezdése „továbbá a beteg társadalombiztosítási azonosítási jelét, illetőleg betegbiztosítási igazolványának számát (a továbbiakban együtt: TAJ szám),” szövegrésze, illetve a (3) bekezdés a), b), e), f), g), h), i) pontok;

[4] – A gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról, támogatással történő rendeléséről, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzéséről szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüMr1.) 13. § (3) bekezdésének b), c), d), f), h) pontjai;

[5] – A társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 1/2003. (I. 21.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban: ESzCsMr1.) 1. § (3) bekezdés d) pontja, valamint e) pont „d) pont szerinti beteg esetében az ott felsorolt adatokat, közgyógyellátott beteg esetében a közgyógyellátási igazolvány számát, valamint a külön jogszabály szerint társadalombiztosítási támogatással, szakorvosi javaslatra rendelhető gyógyszer esetén a szakorvosi javaslatot adó orvos orvosi bélyegzőjének számát és a szakorvosi javaslat keltét (a továbbiakban együtt: vényadat)” szövegrésze;”

[6] – A gyógyszerrendeléshez használandó számítógépes program minősítésének szabályairól szóló 53/2007. (XII. 7.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüMr2.) 1. számú melléklet 1. a)–i) pontjai.

[7] Az indítványozó a fentieken túlmenően kezdeményezte a Legfelsőbb Bíróság EBH2005. 1231 számú határozatának, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (a továbbiakban: OEP) a gyógyszertárakkal kötött finanszírozási szerződése formanyomtatványának megsemmisítését is.

[8] Az indítványozó szerint az orvosi vények adattartalmára, illetve azok megőrzési idejére vonatkozó rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény B) cikkével, I. cikk (3) bekezdésével, II. cikkével, VI. cikk (2) bekezdésével és 18. cikk (3) bekezdésével.

[9] Az indítványozó – az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívását követően – kifejtette, hogy az Eüavt. 14/A. § – amelynek értelmében a támogatással felírt minden vényre kötelező rányomtatni a BNO kódot – ellentétes az Alkotmánybíróság 29/2009. (III. 20.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh.1.), és az adatkezelés sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését. A hivatkozott AB határozat ugyanis az indítványozó szerint indokolatlannak tartotta a BNO kód vényen való feltüntetését. Az indítványozó álláspontja szerint az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdés a) pontjában felsorolt személyes adatok mennyisége túlzott, ezért sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított személyes adatok védelméhez való jogot. Az indítványozó kifejtette, hogy támogatott gyógyszerek esetében, amikor a TAJ szám szerepel a vényen, a lakcímre nincs szükség, a születés hónapjának megjelölése pedig csak 3 év alatti gyermekek esetében indokolt. A nem támogatott gyógyszerek esetében pedig – álláspontja szerint – csak nagyon indokolt esetben kerülhet rá a vényre a név, ennek hiányában a lakcím és az életkor szolgálhatna az azonosításra.

[10] Az indítványozó szerint az Eüavt. 22. § (6) bekezdése, amely – a nem támogatott vényekre vonatkozóan is – előírja a vények adatainak országos gyűjtését és 15 évig történő tárolását – sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében garantált háborítatlan magánélethez és a VI. cikk (2) bekezdésében biztosított személyes adatok védelméhez való jogot (célhoz kötöttség, készletező adatkezelés tilalma).

[11] Az ESzCsMr2. 7. § (2) bekezdése által a nem támogatott gyógyszerek esetében is kötelezően előírt TAJ szám rögzítési kötelezettség azért sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, 18. cikk (3) bekezdését, mert azt rendelet írja elő, a VI. cikk (2) bekezdését pedig azért, mert az szükségtelen. Az indítványozó a (3) bekezdésben feltüntetett adatok (gyógyszer megnevezése, dózisa, felíró orvos adatai, a rendelés időpontja, a javaslatot adó szakorvos adatai, a vényazonosító) vényen való rögzítését is kifogásolta azzal, hogy ez – törvényi felhatalmazás hiányában – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe ütközik.

[12] Az „extra vonalkód” adattartalmát leíró EüMr2. 1. számú melléklete meghatározott pontjainak megsemmisítését az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdése alapján kérte, mivel a személyes adatok kezelését rendelet írja elő, és erre a törvény nem ad felhatalmazást. Az „extra vonalkód” adattartalma, vagyis az, hogy – az indítványozó szerint – annak minden esetben tartalmaznia kell a TAJ számot és a BNO kódot, sérti az Alaptörvény II. cikkét és VI. cikk (2) bekezdését. Ellentétes a 29/2009. (III. 20.) AB határozatával is, ezért sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is.

[13] Az EüMr1. és az ESzCsMr1. miniszeri rendeletben szabályoz vényadatokat, ezért sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, valamint a 18. cikk (3) bekezdését.

[14] Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság EBH2005. 1231 számú határozatának és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) finnanszírozási szerződés formanyomtatvány megsemmisítését – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján – azzal az indokolással kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az OEP finanszírózási szerződéseket a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.) Kormányrendelet „implementációi”-nak, így „kvázi jogszabályok”-nak tekintette, holott a finanszírozási szerződés a nem támogatott vények személyes adataira vonatkozó előírásokat, kötelezettségeket nem tartalmazhat.

[15] Az indítványozó érintettsége igazolásaként eredetileg a Szegedi Városi Bíróság 2007. június 7. napján kelt, 8.P.20.895/2007/4. számú végzését csatolta, amelyben a bíróság a felperes (indítványozó) által személyes adatok védelme tárgyában előterjesztett keresete alapján indult eljárást a peres felek közös kérelme alapján megszüntette.

[16] Az indítványozó – az előadó alkotmánybíró hiánypótlási felhívását követően – egy patika által az indítványozóról a társadalombiztosítási elszámolásban szereplő adatokat tartalmazó tanúsítványt csatolt.

II.

[17] 1. Az indítvány által támadott rendelkezések:

[18] Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény

„14/A. § (1) Gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás rendelése esetén a vényen fel kell tüntetni

a) az érintett nevét, lakcímét, születési évét, tizenkét éven aluli gyermek esetén születésének évét és hónapját,

b) társadalombiztosítási támogatással történő rendelés esetén az a) pontban foglaltak mellett az érintett TAJ-számát, betegségének a betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (BNO kód), valamint

[…].”

„22. § (6) Az (5) bekezdés szerinti adatokat azok felvételétől számított 15 évig, amennyiben az adatkezeléssel érintett ügyben bírósági eljárás indult, akkor az ügy lezárásának időpontjáig lehet kezelni. Ezt követően az adatokat meg kell fosztani a személyes azonosítás lehetőségétől.”

[19] Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet

„7. § (2) A nyilvántartásban az orvosnak fel kell tüntetnie a beteg diagnózisát, a rendelt gyógyszert vagy hatóanyagot, annak mennyiségét és gyógyszerformáját, valamint a rendelés keltét, továbbá a beteg társadalombiztosítási azonosítási jelét, illetőleg betegbiztosítási igazolványának számát (a továbbiakban együtt: TAJ szám), közgyógyellátott beteg esetén pedig a közgyógyellátási igazolvány számát is. […]

(3) A vényen az orvosnak fel kell tüntetni:

a) az orvos nevét, munkahelyének (rendelőjének) címét, telefonszámát és egészségügyi vállalkozás esetén az egészségügyi tevékenység végzésére jogosító működési engedély számát;

b) a rendelés keltét;

[…]

e) forgalomba hozatalra engedélyezett vagy a FoNo-ban szereplő gyógyszer esetében a rendelt gyógyszer megnevezését, ideértve a gyógyszerformát is, valamint – amennyiben a készítmény több hatáserősségben forgalomban van – a hatáserősségét és a gyógyszer összmennyiségét (latin nyelven és római számmal);

f) egyértelmű utasítást a gyógyszer adagolására, alkalmazásának módjára és gyakoriságára;

g) az orvos saját kezű aláírását és orvosi bélyegzőjének azonosítható lenyomatát;

h) a 2/A. § szerinti gyógyszerrendelés esetén az indikáción túli gyógyszerrendelés tényét »off label« megjelöléssel;

i) külön jogszabály szerint társadalombiztosítási támogatással, szakorvosi javaslatra rendelhető gyógyszer esetén a szakorvosi javaslatot adó orvos orvosi bélyegzőjének számát, valamint a szakorvosi javaslat keltét.”

A gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról, támogatással történő rendeléséről, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzéséről szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendelet

„13. § (3) A vényen az orvosnak fel kell tüntetnie:

[…]

b) a kötelezően alkalmazandó közösségi szabály és a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó betegek esetében az ország kódját, az ellátás alapjául szolgáló formanyomtatvány betű- és számjelét, a beteg külföldi biztosítási/azonosító számát;

c) a rendelés időpontját, a társadalombiztosítási támogatás jogcímét, a rendelt eszköznek a Gtv. 33. § (6) bekezdése szerinti közlemény alapján történő megnevezését és darabszámát;

d) az egészségügyi szolgáltató – a szolgáltató működési engedélyezésére jogosult egészségügyi államigazgatási szerv által meghatározott – 9 jegyű szolgáltatói azonosítóját, a pro família rendelés kivételével;

f) az orvos nevét, munkahelyének (rendelőjének) címét, telefonszámát és egészségügyi vállalkozás esetén az egészségügyi tevékenység végzésére jogosító működési engedély számát;

h) az orvos saját kezű aláírását és orvosi bélyegzőjének azonosítható lenyomatát.”

[20] A társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 1/2003. (I. 21.) ESzCsM rendelet

„1. § (3) Társadalombiztosítási támogatás csak olyan – a (2) bekezdésben meghatározott – vény alapján számolható el,

[…]

d) amelyen a kötelezően alkalmazandó közösségi szabály és a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó beteg esetében az orvos feltüntette a beteg születési évét, az ország kódját, az ellátás alapjául szolgáló formanyomtatvány betű- és számjelét, a beteg külföldi biztosítási/azonosító számát is, továbbá,

e) amelyről – a 2. §-ban foglaltak kivételével – rögzítették az erre rendszeresített adathordozón a vényen rendelt gyógyszer azonosító kódját, mennyiségét, társadalombiztosítási támogatásának összegét, a vényen szereplő vonalkód számát, a beteg TAJ számát, továbbá az orvos által feltüntetett BNO kódot, az orvos bélyegzőjének számát (perszámmal együtt) és a d) pont szerinti beteg esetében az ott felsorolt adatokat, közgyógyellátott beteg esetében a közgyógyellátási igazolvány számát, valamint a külön jogszabály szerint társadalombiztosítási támogatással, szakorvosi javaslatra rendelhető gyógyszer esetén a szakorvosi javaslatot adó orvos orvosi bélyegzőjének számát és a szakorvosi javaslat keltét (a továbbiakban együtt: vényadat).”

[21] A gyógyszerrendeléshez használandó számítógépes program minősítésének szabályairól szóló 53/2007. (XII. 7.) EüM rendelet

„1. számú melléklet az 53/2007. (XII. 7.) EüM rendelethez

Az extra vonalkód adattartalma és műszaki leírása

1. Az »extra vonalkód« adattartalma:

a) a vény felírás dátuma,

b) a TAJ szám,

c) a BNO kód,

d) a vény felírás jogcíme,

e) a helyettesíthetőség,

f) a felírt gyógyszer TTT kódja,

g) a felírt gyógyszer mennyisége,

h) a külön jogszabály szerint szakorvosi javaslatra rendelhető készítmények esetén a szakorvosi javaslatot adó orvos pecsétszáma,

i) a külön jogszabály szerint szakorvosi javaslatra rendelhető készítmények esetén a szakorvosi javaslat keletkezésének ideje a vény felírás időpontjához viszonyítva,

[…].”

[22] 2. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:

„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

„I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

„II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

„VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”

„18. cikk (3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.”

„XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.”

III.

[23] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az eljárás alapjául szolgáló alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. által támasztott formai és tartalmi követelményeknek.

[24] 1.1. A megszűnt eljárás indítványozója el nem bírált indítványát 2012. március 29. napján, tehát az Abtv. 71. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette az Alkotmánybíróság elé. Az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdése szerinti jogi képviseletről. Az alkotmányjogi panasz alapvetően megfelel az Abtv. 52. § (1)–(2) bekezdésekben támasztott feltételeknek is, mivel tartalmazza az Alkotmánybíróság Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti hatáskörére való hivatkozást, az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdés a) és b) pontja, az ESzCsMr1. 1. § (3) bekezdés d) és e) pontja, az ESzCsMr2. 7. § (2) és (3) bekezdés, az EüMr1. 1. számú melléklet, az EüMr2. 13. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló határozott kérelmet ad elő, és a kifogásolt rendelkezések alaptörvény-ellenességét részletesen indokolja.

[25] 1.2. Ugyanakkor az indítványozó támadta a Legfelsőbb Bíróság EBH 2005, 1231. számú határozatát, valamint az OEP-nek a gyógyszertárakkal kötött finanszírozási szerződés formanyomtatványát is. Az indítványozó által megjelölt hatáskörben – az Abtv. 26. (2) bekezdés szerinti, közvetlenül a norma ellen irányuló, kivételes panasz – nincs lehetőség a legfőbb bírói fórum egyedi ügyben hozott határozatának az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára. Az OEP-nek a gyógyszertárakkal kötött finanszírozási szerződés formanyomtatványa pedig nem jogszabály és nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, ezért nem képezheti az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti alkotmányjogi panasz eljárás tárgyát. Az indítvány ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés a) és c) pontjában támasztott feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[26] 2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. szerinti tartalmi követelményeknek.

[27] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdezdés szerinti hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. A kivételes panasz esetében, mivel az közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az actio popularis-tól.

[28] A személyes érintettség az érintett saját alapjogában való sérelmét jelenti. Ám az indítványozó nem csak akkor személyesen érintett, ha ő a norma címzettje. Ha a norma címzettje harmadik személy (orvos, OEP), a személyes érintettség követelménye akkor teljesül, ha az indítványozó alapjogi pozíciója és a norma között szoros kapcsolat áll fenn. Az Eüavt. kifogásolt rendelkezései, az EszCsMr2. 7. § (2) bekezdése, valamint az ESzCsMr1. e) pontja vonatkozásában a szoros kapcsolatot támasztja alá az, hogy maga az Eüavt. is érintettnek tekint minden, az egészségügyi ellátóhálózattal, valamint az egyéb adatkezelő szervvel kapcsolatba kerülő, illetve annak szolgáltatásait igénybe vevő természetes személyt, függetlenül attól, hogy beteg-e vagy egészséges [2. § b) pont].

[29] A személyes érintettség követelménye nem áll fenn azonban az ESzCsMr2. 7. § (3) kifogásolt pontjai, az EüMr1. 13. § (3) bekezdés b) pontja és az ESzCsMr1. (3) bekezdés d) és e) pontja vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a fenti rendelkezések az orvos, illetve a közösségi szabály, illetve a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó beteg adataira vonatkozó szabályozást tartalmaznak.

[30] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése által kifejezetten nevesített közvetlenség követelménye szempontjából az a meghatározó, hogy a kifogásolt jogszabály maga érinti-e az indítványozó alapjogát. Ha a jogszabály érvényesüléséhez konstitutív hatályú végrehajtási aktus szükséges, az indítványozónak először a jogsértést közvetlenül megvalósító államhatalmi aktust kell megtámadnia, amelyet követően lehetővé válik a norma közvetett vizsgálata is. Jelen esetben a kifogásolt jogszabályok a norma címzettjei által történő alkalmazásuk révén közvetlenül kihatással vannak az indítványozóra mint az egészségügyi ellátóhálózattal, valamint egyéb adatkezelő szervvel kapcsolatba kerülő személyre. Amikor az orvos feltünteti a vényen a személyazonosító adatokat, illetve a TAJ számot és a BNO kódot, amely egészségügyi adatokat a gyógyszertárak a finanszírozási szerződések alapján továbbítanak az adatok kezelésére jogosult társadalombiztosítási igazgatási szerv részére, az érintett személyes és különleges adatairól van szó.

[31] Az aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az érintettségnek az alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kellett állnia. Azt, hogy az indítványozó aktuális sérelme fennáll-e, csak a konkrét esetben lehet eldönteni. Sem az indítványozó által csatolt, a Szegedi Városi Bíróság 2007. június 7. napján kelt, 8.P.20.895/2007/4. számú végzése, sem a 2007. évben kiállított társadalombiztosítási elszámolásról szóló tanusítvány nem alkalmas az indítványozó aktuális érintettségének igazolására. Megállapítható azonban, hogy az Eüavt. kifogásolt rendelkezéseinek alkalmazása kötelező, így mindaddig, amíg a kifogásolt jogszabályok hatályban vannak, az orvosi vény kiállítása és beváltása alkalmas az információs önrendelkezési jog korlátozására.

[32] A fentiek alapján megállapítható, hogy az indítvány az Eüavt. kifogásolt rendelkezései és az EszCsMr2. 7. § (2) bekezdése vonatkozásában megfelel az Abtv. 26. § (2) bekezdésben foglalt feltételeknek.

[33] 2.2. Az alkotmányjogi panasz az ESzCsMr2., EüMr1. és EszCsMr1. vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” követelményének. Az indítványozó arra hivatkozással kérte a fenti jogszabályi rendelkezések megsemmisítését, hogy azok rendeleti szinten rendelkeznek a TAJ szám és BNO kód kezeléséről. A TAJ szám és a BNO kód vényen való feltüntetéséről azonban nem a kifogásolt jogszabályi rendelkezések, hanem az Eüavt. 14/A. § rendelkezik. Az alkotmányjogi panasz a vényadatok rendeleti szabályozását illetően tehát olyan kérdést vet fel, amely a jogszabályok értelmezése alapján megválaszolható. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a tekintetben nem tekinthető olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, amely okot adhatna az érdemi alkotmánybírósági eljárásra.

[34] Az alkotmányjogi panasz az EüMr2. vonatkozásában sem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” követelményének. Az EüMr2. az orvosok által használandó vényírásra alkalmas szoftver minősítésének szabályait és kritériumait tartalmazza, tehát maga nem rendelkezik az adatkezelésről. Az EüMr2. rendelkezéseiből nem következik, hogy a szoftver engedélyezése során el lehetne térni az Eüavt. rendelkezésétől. Az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak a támogatással felírt vényre kötelező rányomtatni a BNO kódot. Amennyiben a szoftver az Eüavt. rendelkezéseinek nem felel meg, az nem jogalkotási, hanem jogalkalmazási kérdés. Ezért az indítványozó által az EüMr2. vonatkozásában állított alaptörvény-ellenesség nem merül fel.

[35] 2.3. Az indítvány az Eüavt. 14/A. §-a és 22. § (6) bekezdése és az ESzCsMr2. 7. § (2) bekezdése vonatkozásában viszont megfelel az Abtv. 29. §-ában szabályozott „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” követelményének is. Az indítványozó azt állítja, hogy az orvosi vények és az orvosi nyilvántartás adattartalma (az orvosi vény esetében a személyes adatok és a BNO kód, az orvosi nyilvántartás esetében a TAJ szám feltüntetése) és ezen adatok 15 évig történő tárolása sérti a személyes adatok védelméhez való jogot. Az alkotmányjogi panasz tehát alkotmányjogi kérdések tisztázására irányul.

[36] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az indítvány az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdés a) pontja, valamint b) pontjának meghatározott szövegrésze, illetve 22. § (6) bekezdése, valamint az ESzCsMr2. 7. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló részében megfelel az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényben előírt feltételeinek, ezért azt érdemben bírálta el.

IV.

[37] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[38] 1. Az Alkotmánybíróság először az Eüavt. támadott rendelkezéseit vizsgálta meg.

[39] 1.1. Az adatvédelmi törvények típusai alapján az Eüavt. ún. szektorális adatvédelmi törvény, amely az egészségügy területén speciális adatvédelmi szabályokat tartalmaz azzal, hogy az általános adatvédelmi szabályok mögöttes jogként érvényesülnek. Az adatvédelem általános szabályait az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) fogalmazza meg. Az Infotv. a személyes adatok kezelését főszabály szerint – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényhez (Avtv.) hasonlóan – továbbra is két jogalapon teszi lehetővé: egyrészt az érintett előzetes tájékoztatáson alapuló hozzájárulása alapján, másrészt kötelező jelleggel, amennyiben azt törvény vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli [5. §]. A kötelező adatkezelés elrendelésének feltételei szigorúbbak a különleges adatok esetében, így az egészségi állapotra vonatkozó adatokat csak törvény alapján, csak törvényben meghatározott, közérdeken alapuló célból lehet az érintett hozzájárulása nélkül kezelni [5. § (2) bekezdés c) pont]. A kötelező adatkezelés esetén a kezelendő adatok fajtáit, az adatkezelés célját és feltételeit, az adatok megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az adatkezelést elrendelő törvény, illetve önkormányzati rendelet határozza meg [5. § (3) bekezdés].

[40] 1.2. Az Eüavt. indítványozó által kifogásolt 14/A. § (1) bekezdése a vények adattartalmáról rendelkezik: az a) pont szabályozza az érintett nevének, lakcímének és születési évének, 12 év alatti gyermek esetén a hónap megjelölésének, a b) pont pedig a társadalombiztosítási támogatással felírt vények esetén az érintett társadalombiztosítási azonosító jelének (a továbbiakban:TAJ szám) és a betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódja (BNO kód) orvos általi feltüntetési kötelezettségét.

[41] Az Eüavt. 14/A. § (1a) bekezdése értelmében – 2012. január 1. napjától – a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás rendelésére szolgáló vény elektronikus kezelésű is lehet.

[42] Az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdése – az Infotv. 5. § (1) bekezdés b) pont szerinti – kötelező adatkezelést ír elő. A kifogásolt rendelkezés a) pontja e jogszabály értelmezésében személyazonosító adatok kezelését rendeli el. Az Eüavt. fogalmi rendszerében személyazonosító adat a családi és utónév, leánykori név, a nem, a születési hely és idő, az anya leánykori családi és utóneve, a lakóhely, a tartózkodási hely, a TAJ szám együttesen vagy ezek közül bármelyik, amennyiben alkalmas vagy alkalmas lehet az érintett azonosítására [3. § b) pont]. A fenti személyazonosító adatok az Infotv. értelmében személyes adatnak minősülnek [3. § 2. pont] A kifogásolt rendelkezés b) pontja – a társadalombiztosítási támogatással történő rendelés esetén megkövetelt személyazonosító adatnak minősülő TAJ szám mellett – előírja a BNO kód feltüntetésének kötelezettségét. A betegségeket nemzetközi szinten osztályozó BNO kód az Eüavt. 3. § a) pontja értelmében egészségügyi adatnak minősül.

[43] Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról az ESzCsMr2. rendelkezik részletesen. Az 1. § a) pontja értelmében az orvosi vény az orvosi rendelvény egyik fajtája, amely a gyógyszert rendelő orvos közleménye a gyógyszert kiadó vagy elkészítő gyógyszerész, valamint külön jogszabályban meghatározott esetben a gyógyszertári szakasszisztens számára.

[44] A 7. § (3) bekezdés d) pontja megismétli az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a betegre vonatkozó személyes és egészségügyi adatok orvosi vényen való feltüntetésének kötelezettségét. A 12. § (1) bekezdése rögzíti, hogy kizárólag orvosi rendelvényre kiadható gyógyszer csak olyan vényre vagy megrendelőlapra adható ki, amely megfelel az e rendeletben, illetve a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek. A 13. § (1) bekezdése szerint olyan vényre, amelyen – a gyógyszer hátáserőssége kivételével – az orvos a gyógyszer rendelésére vonatkozó adatokat nem az e rendeletben foglaltak szerint adta meg, illetőleg az eszközölt javítást aláírásával és bélyegzőjének azonosítható lenyomatával nem erősítette meg, gyógyszert kiadni nem lehet. A 13. § (2) bekezdése szerint pedig, ha az orvos a vényen a beteg lakcímét, a születési idejét elmulasztotta feltüntetni, a gyógyszer kiadója a hiányzó adatokat – ha azok hitelt érdemlően bizonyíthatóak – a vényre rávezeti és aláírásával megerősíti.

[45] Az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdésének hatályos szabályozása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXI. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 171. §-ának eredménye, amely 2009. október 1. napjával úgy módosította az Eüavt.-t, hogy azzal – az Abh.1. által alkotmányellenesnek minősített és megsemmisített – ESzCsMr2. 7. § (3) bekezdés c) pontját törvényi szintre emelte. Korábban az ESzCsMr2. 7. § (3) bekezdés c) pontja szabályozta a vények adattartalmát (a beteg neve, lakcíme, születési ideje és TAJ száma, valamint a BNO kód). Olyan törvényi rendelkezés, amely meghatározta volna az orvosi vényeken feltüntetendő személyazonosító és egészségügyi adatok körét, nem volt.

[46] Az Alkotmánybíróság ezért az Abh.1.-ben elsősorban azt állapította meg, hogy az ESzCsMr2. 7. § (3) bekezdés c) pontja formai szempontból sértette az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, mivel rendeleti szinten írt elő kötelező adatkezelést. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezést 2009. december 31. napjával, pro futuro hatállyal semmisítette meg, időt biztosítva a jogalkotónak a hatályát vesztő rendelkezés alkotmányos újraszabályozására.

[47] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy a jogalkotó azzal, hogy a korábbi rendeleti szintű szabályozás helyett törvényi szinten szabályozta a vények adattartalmát, eleget tett a Módtv. elfogadása idején hatályos régi Alkotmány 8. § (2) bekezdésében megfogalmazott, törvényben meghatározottság formai alkotmányossági követelményeknek, amely követelményt az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés első fordulata változatlan tartalommal szabályozza.

[48] 1.3. Az indítványozó az Eüavt 14. § (1) bekezdése tartalmi alkotmányellenességét azon az alapon állította, hogy az sérti a személyes adatok védelméhez való jogot.

[49] Az Alaptörvény VI. cikke különálló bekezdésben [(2) bekezdés] rendelkezik a személyes adatok védelméről. Tekintettel arra, hogy a régi Alkotmány 59. § (1) bekezdés utolsó fordulata („mindenkit megillet […] a személyes adatok védelméhez való jog”) és az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés első fordulata („Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez”) tartalmilag megegyezik, az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény értelmezési szabályainak keretei között – jelen ügyben is irányadónak tekintette a korábbi Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtett elvi jellegű megállapításokat.

[50] Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. A személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel a szükségesség-arányosság követelményének [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 41–43.]. Az Alaptörvény az egyén-közösség közötti viszonyt az egyén közösséghez kötöttsége jegyében határozta meg, anélkül azonban, hogy annak egyedi értékét érintené. Ez következik különösen az Alaptörvény O) cikkéből és II. cikkéből. Ezért az Alaptörvény értelmezése során is fenntartható a személyes adatok védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként értelmező korábbi alkotmánybírósági gyakorlat. Az információs önrendelkezési jog szorosan kapcsolódik a magánszférához való joghoz, és az arról való döntést foglalja magában, hogy az egyén mikor és milyen korlátok között fedi fel a személyéhez köthető adatokat. Az egyénnek társadalmi lényként, szociális beágyazottsága miatt bizonyos mértékben azonban el kell tűrnie adatai kötelező kiszolgáltatását, és azok állam általi felhasználását. Az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési jog korlátozásának feltételeit az alapjog-korlátozás szokásosan alkalmazott tesztjéhez (szükségesség-arányosság) képest konkretizálta. Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. A célhoz kötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, „készletre” történő, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és tárolás alkotmányellenes [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.].

[51] Az információs önrendelkezési jogra is vonatkozik az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt – a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatban kidolgozott – általános kritérium, miszerint alapvető jognak csak más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme szabhat korlátot. Az alapjog-korlátozás általános kritériumainak megjelölése tartalmazza az „elérni kívánt céllal arányosan” kitételt, amely az adatok feldolgozása terén különösképpen kötelez a célhoz kötöttségre.

[52] Ezt az adatvédelem általános szabályait megfogalmazó Infotv. a következőképpen fogalmazza meg:

„4. § (1) Személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie.

(2) Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető.”

[53] Az Alkotmánybíróságnak a fentiekre tekintettel azt kellett vizsgálnia, hogy az Eüavt. 14. § (1) bekezdés szerinti adatkezelési kötelezettség a személyes adatok védelméhez való jog szükséges és arányos korlátozásának tekinthető-e.

[54] 1.3.1. Az Alkotmánybíróság elsősorban az a) pont szerinti személyazonosító adatok alkotmányosságát vizsgálta. Az indítványozó a vény adattartalmát ebben a körben az adatok mennyisége miatt tartotta alaptörvény-ellenesnek.

[55] Az információs önrendelkezési jog korlátozásának alkotmányossága – a többi alapjog korlátozásához hasonlóan – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján dönthető el. Ennek értelmében alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

[56] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt személyazonosító adatok vényen történő rögzítése és azoknak a gyógyszerész felé történő továbbítása indokolható módon korlátozza az információs önrendelkezési jogot.

[57] Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy az orvosi gyógyszerrendelés és a gyógyszerek gyógyszerész által történő kiszolgáltatása – az Eüavt. 3. § c) pontja értelmében – a gyógykezelés keretében történik.

[58] Az Eüavt. 3. § g) pontja meghatározza, hogy ki minősül betegellátónak (a kezelést végző orvos, az egészségügyi szakdolgozó, az érintett gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységet végző egyéb személy, a gyógyszerész) és az 5. § (1) bekezdés a) pontja általános jelleggel – amennyiben e törvény másként nem rendelkezik – felhatalmazza a betegellátót az egészségügyi ellátó hálózaton belül az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésére.

[59] Az Eüavt. 4. § (1) bekezdése rögzíti azokat a közérdekű adatkezelési célokat, amelyek szorosan összefüggenek az egészségügyi- és betegellátó rendszer működésével. Ennek értelmében az adatkezelés célja:

[60] – az egészség megőrzésének, javításának, fenntartásának előmozdítása [a) pont];

[61] – a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése, ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is [b) pont];

[62] – az érintett egészségi állapotának nyomon követése [c) pont];

[63] – a népegészségügyi, közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele [d) pont];

[64] – és a betegjogok érvényesítése [e) pont].

[65] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Módtv. – azon túlmenően, hogy törvényi szintre emelte a vények adattartalmának szabályozását – kiegészítette az adatkezelő fogalmát. Az Eüavt. 3. § i) pontja kifejezetten tartalmazza, hogy a 14/A. §-ban meghatározott adatok tekintetében a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyászati ellátás kiszolgáltatója, illetve nyújtója adatkezelőnek minősül. A Módtv. által beiktatott 14/A. § (2) bekezdése pedig kifejezetten rögzíti a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyászati ellátás kiszolgáltatója, illetve nyújtója speciális adatkezelési felhatalmazását, az adatkezelés 4. § (2) bekezdés s) pontjában meghatározott céljára: „az egészségügyi ellátásokra jogosultak részére vényen rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás folyamatos és biztonságos kiszolgáltatása, illetve nyújtása érdekében.”

[66] Az Alkománybíróság rámutat arra, hogy az Alaptörvény XX. cikke biztosítja az egészséghez való jogot. Az egészségügyi ellátórendszer megszervezése és annak egészségbiztosítás útján történő finanszírozása az állam Alaptörvény XX. cikk (2) bekezdésében – a régi Alkotmány 70/D. § (2) bekezdéséhez hasonló módon – rögzített objektív, intézményvédelmi kötelezettsége.

[67] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi ellátás részét képező gyógyszerellátás igénybe vétele és ennek érdekében a személy adatainak vényen való feltüntetése összefüggésben áll az államnak az egészségügyi ellátóhálózat működtetésére vonatkozó kötelezettségével.

[68] Az Eüavt. 4. § (1) bekezdésében megjelölt adatkezelési célok a fenti állami kötelezettségek megvalósítását szolgálják. A kifogásolt személyazonosító adatok közül a név arra szolgál, hogy az vegye igénybe a gyógyszerellátást, aki arra jogosult, vagyis az váltsa ki (ahhoz kerüljön) a vényköteles gyógyszer, akinek a gyógykezelése céljából azt az orvos felírta. A név feltüntetése tehát szükséges az érintett azonosításához. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az orvos milyen jogcímen (általános, HM, közgyógyellátás, üzemi baleset, egészségügyi rendelet, egészségügyi térítés köteles, teljes ár) írta fel a gyógyszert.

[69] A kifogásolt személyazonosító adatok közül az életkort tanusító születési év, illetve 12 év alatti gyermek esetében a hónap megjelölése a gyógyszerész, mint betegellátó gyógykezelési tevékenységét segíti elő, és ahhoz szükséges. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: annak eldöntése, hogy a születés hónapjának megjelölése hány éves kor alatti gyermekek esetében indokolt, nem alkotmányjogi kérdés. Az Alkotmánybíróság a beteg információs önrendelkezési joga korlátozása szükségességének vizsgálata során abból indult ki, hogy a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyászati ellátások kiszolgálása magában foglalja a gyógyszer helyettesítését és esetlegesen az adagolás megváltoztatását is. Az ESzCsMr2. 13. § (3) bekezdésében foglalt főszabály szerint olyan vényre, amelyen az orvos a gyógyszer pontos adagolását nem egyértelműen tüntette fel, a gyógyszer kiadója a gyógyszert nem adhatja ki. Az ESzCsMr2. 15. § azonban lehetőséget nyújt arra, hogy ha az orvos a gyógyszert vagylagosan rendelte – és a vényen a helyettesíthetőséget nem tiltotta meg – a gyógyszerész a gyógyszertár készletében lévő gyógyszerek közül a GYEMSZI által közzétett, egyenértékűnek és a terápia során egymással helyettesíthetőnek minősített készítmények listáján is szereplő, azonos hatóanyagú, hatáserősségű és gyógyszerformájú készítményeket a Gyftv. 44. §-ának (2)–(3) bekezdésében foglaltak szerint helyettesítse. A gyógyszer helyettesítése során a gyógyszerésznek az eltérő kiszerelésben forgalmazott gyógyszerek közül a vényen rendelt mennyiségtől legkevésbé eltérő kiszerelésű gyógyszert kell kiszolgáltatnia oly módon, hogy a kiszolgáltatott gyógyszer biztosítsa a beteg gyógyszerszükségletét arra a terápiás időszakra, amelyre az orvos a gyógyszert rendelte. A kiadáskor a vényen fel kell tüntetni a kiszolgáltatott gyógyszer nevét, hatáserősségét, kiszerelését és mennyiségét, esetlegesen megváltozott adagolását. A gyógyszerész az orvos által rendelt, forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszert az előírt hatáserősségben adja ki. Amennyiben a rendelt gyógyszer több hatáserősségben is forgalomban van és az orvos nem tüntette fel a hatáserősséget, a gyógyszerész a legkisebb hatáserősségű gyógyszert adhatja ki. A gyógyszerész a vényen rendelt gyógyszer orvos által előírt hatáserősségben történő kiszolgáltatásától kivételesen indokolt esetben, ellátási érdekből eltérhet, feltéve, hogy az orvos által meghatározott napi adagolási rendet nem változtatja meg. Ez esetben a gyógyszerész a terápiás adagolásra vonatkozó orvosi utasítást értelemszerűen módosítja és a beteget szóban is tájékoztatja. A gyógyszerész a gyógyszer elkészítése, illetőleg kiadása során a vény előírásaitól való eltérést a vényen feltünteti és kézjegyével ellátja.

[70] Az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint az orvosi vényen fel kell tüntetni a beteg lakcímét is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a lakcím feltüntetése az Eüavt. 4. § (2) bekezdés s) pontjában megjelölt cél, a folyamatos és biztonságos gyógyszerellátás megvalósítása érdekében szükséges. A gyógyszerellátás célja ugyanis, hogy a beteg a számára felírt gyógyszert megkapja. Előfordulhat azonban, hogy a beteg a gyógyszert a gyógyszertárban felejti, véletlenül más gyógyszert visz el stb.

[71] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Eüavt. 14/A. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személyazonosító adatok vényen való feltüntetése és a gyógyszerész adatkezelése az információs önrendelkezési jognak az egészséghez való jog érvényesülését szolgáló – az Eüavt. 4. § (1) bekezdésében és (2) bekezdés s) pontjában foglalt – célok megvalósítása érdekében szükséges.

[72] Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához azonban önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem meg kell felelnie az arányosság követelményének is: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.

[73] Az Eüavt. 4. § (4) bekezdése keretek között tartja az alapjog-korlátozást azzal, hogy előírja: az (1) és (2) bekezdések szerinti adatkezelési célokra csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető, amely az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. Az Eüavt. 6. § arról rendelkezik, hogy az egészségügyi és személyazonosító adatok kezelése és feldolgozása során biztosítani kell az adatok biztonságát véletlen vagy szándékos megsemmisítéssel, megsemmisüléssel, megváltoztatással, károsodással, nyilvánosságra kerüléssel szemben, továbbá, hogy azokhoz illetéktelen személy ne férjen hozzá. Garanciális szabály az is, hogy Eüavt. 7. § (1) bekezdése értelmében az adatkezelő és az adatfeldolgozó, belelértve a gyógyszerészt is, köteles megtartani az orvosi titkot. E szabályokat figyelembe véve az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az információs önrendelkezési jog korlátozása arányos.

[74] 1.3.2. A következőkben az Alkotmánybíróság az Eüavt. 14/A. (1) bekezdés b) pontjának indítványozó által kifogásolt „betegségének a betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (BNO kód)” szövegrészét vizsgálta. Az Alkotmánybíróság ennek során figyelembe vette, hogy az Eüavtv. – a Módtv. eredményeképpen – különbséget tesz a személyazonosító és az egészségügyi adatok között, és csak társadalombiztosítási támogatással történő rendelés esetén követeli meg a 14/A. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt egészségügyi adatok feltüntetést. Ezen túlmenően a Módtv. az adatkezelő fogalmát úgy módosította, hogy azt kiterjesztette a gyógyszerészre is, és – beiktatva az Eüavt. 4. § (2) bekezdés s) pontját – megjelölte a gyógyszerész általi adatkezelés speciális célját is.

[75] Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy az Eüavt. 9. § (1) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az egészségügyi adatok felvéte a gyógykezelés része. A kötelezően felveendő adatokon kívül (TAJ szám, BNO kód) a kezelést végző orvos, illetve tisztiorvos dönti el, hogy a szakmai szabályoknak megfelelően mely egészségügyi adat felvétele szükséges a 4. § (1) bekezdés szerinti célból. A BNO kód azonban kötelezően felveendő adat, amelynek kezelése az adat különleges voltára tekintettel az Infotv. 5. § (2) bekezdés c) pontja szerint csak akkor lehetséges, ha azt törvény közérdeken alapuló célból elrendeli.

[76] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a BNO kód Eüavt. 14/A. § (1) bekezdése b) pontjában előírt feltüntetési kötelezettsége és a gyógyszerész adatkezelése összhangban van az adattovábbítás céljával, amely nem más, mint a gyógyászati ellátás folyamatos és biztonságos szolgáltatása, illetve nyújtása. A BNO kód ismerete önmagában nem elengedhetetlenül szükséges a beteg gyógyszertári kiszolgálásához. A felírt gyógyszer helyettesítését a gyógyszerész a felírt gyógyszer komponensei, dózisa alapján a BNO kód nélkül is el tudja végezni. A BNO kód ugyanakkor megkönnyíti a gyógyszerész számára a nehezen kiolvasható recept ellenőrzését, így tehát a folyamatos és biztonságos kiszolgálás érdekében szükséges. Tekintettel a fentiekben is hivatkozott, az Eüavt. 4. § (4) bekezdésében, 6. §-ában és 7. § (1) bekezdésében rögzített garanciális szabályokra, az információs önrendelkezési jog korlátozása arányos is.

[77] Az indítványozó azzal érvelt ugyan, hogy a BNO kód használatát csak a jelentős összeggel támogatott gyógyszerek esetén tartja elfogadhatónak, feltéve, hogy a támogatás csak bizonyos indikáció esetén jár, de nem az Eüavt. 22. § (5) bekezdés c) pontját támadta, amely a társadalombiztosítási szerv BNO kódra vonatkozó adatkezelésének szabályát tartalmazza, hanem a vények adattartalmát előíró rendelkezést, vagyis az egészségügyi ellátóhálózaton belüli adatkezelést (gyógykezelés céljából történő adatkezelés). Mindazonáltal az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy álláspontja szerint a BNO kód vényen való feltüntetése a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek esetében az Eüavt. 4. § (2) bekezdés g) pontja szerinti célból is szükséges. A BNO kód fontos eleme az orvos által képviselt egészségügyi intézmény és az társadalombiztosítási igazgatási szerv közötti elszámolásnak. A hatékony gyógyszerrendelés ugyanis nem csak a gyógyszerek helyettesíthetőségét foglalja magában, hanem az orvosnak azt a kötelezettségét is, hogy a törzskönyvezett indikáción belül alkalmazza a gyógyszert. Csak a BNO kód révén lehet ellenőrizni, hogy az orvos az általa diagnosztizált betegség kezelésére alkalmas vagy arra alkalmatlan gyógyszert rendelt-e.

[78] 2. Az indítványozó támadta az Eüavt. 22. § (6) bekezdését is, amely álláspontja szerint előírja a nem támogatott vények adatainak országos gyűjtését és 15 évig történő tárolását, és emiatt sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében garantált háborítatlan magánélethez és a VI. cikk (2) bekezdésében biztosított személyes adatok védelméhez való jogot (célhoz kötöttség, készletező adatkezelés tilalma).

[79] Az Eüavt. 22. § (5) bekezdése feljogosítja a társadalombiztosítási igazgatási szervet – a 4. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott célból történő – adatkezelésre. Ennek értelmében a társadalombiztosítási igazgatási szerv jogosult az egészségügyi szolgáltató, a szolgáltatást igénybe vevő, a beutaló orvos azonosítására szolgáló adatok, a szolgáltatást igénybevevő TAJ számának, közgyógyellátási igazolványa számának, a megállapított diagnózisnak, a nyújtott szolgáltatás megnevezésének, kódjának kezelésére. A 4. § (2) bekezdés g) pontja az adatkezelés céljaként az egészségügyi ellátásokra jogosultak részére a kötelező egészségbiztosítás terhére igénybe vehető szolgáltatások rendelésének és nyújtásának, valamint a gazdaságos gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz- és gyógyászati ellátás rendelési szabályai betartásának a vizsgálatát, továbbá a külön jogszabály szerinti szerződés alapján a jogosultak részére nyújtott ellátások finanszírozása, illetve az ártámogatás elszámolását jelöli meg.

[80] Az Eüavt. 22. §-ának kifogásolt (6) bekezdése az adatkezelés időtartamát határozza meg, és rendelkezik az adatok megsemmisítésének kötelezettségéről. Az indítványozó kifejezetten az adatok 15 évig történő tárolását kifogásolta arra hivatkozva, hogy a megőrzési idő aránytalanul hosszú.

[81] A döntés-előkészítéshez szükséges adatok hozzáférhetőségének biztosításáról szóló 2007. évi CI. törvény 10. § (2) bekezdése módosította az Eüavt. kifogásolt rendelkezését oly módon, hogy a korábbi 5 éves megőrzési idő helyett 10 éves megőrzési időt tett lehetővé. A módosító törvény a tudományos kutatás mellé egyúttal egy új adatkezelési célt is beiktatott: a hatásvizsgálati célú anonimizálást [Eüavt. 4. § (2) bekezdés d) pont]. A módosítás – törvény indokolásában kifejtett – indoka egyrészt, hogy az OEP feladatainak ellátásához is szükséges a hosszabb idejű adattárolás, mivel egyes szabályok öt évnél hosszabb időtávot érintően rendelkeznek egyes gyógyászati segédeszköz, illetve egyedi méltányosság keretében nyújtott ellátások jogosultságáról. Másrészt a hatásvizsgálatokhoz felhasználható adatok törlése egyes, hosszabb távú folyamatok vizsgálatát lehetetlenné, vagy rendkívül költségessé teszi, míg adatvédelmi szempontból csak az azonosíthatóság megszüntetése indokolt, az érdemi adatok törlése nem.

[82] Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2008. évi CVI. törvény 73. § (8) bekezdése az egészségbiztosítónál őrzött adatok megőrzését 10 évről 15 évre terjesztette ki. A módosító törvény indokolása szerint a tárolási idő újabb kiterjesztése a beteg szempontjából azért lényeges, mert amennyiben a beteg az egészségügyi ellátásával, avagy üzleti biztosításával (mely érinti egészségügyi ellátását) kapcsolatosan pert indít, az OEP csupán akkor szerez tudomást erről, ha valamelyik fél megkeresi. Egy ilyen jogvitában perdöntő lehet az első ellátás helye, ideje, az akkor megállapított diagnózis. Ha a beteg gyógyulása éveket vesz igénybe, majd néhány évig peren kívül egyezkedik, és ezt követően indít pert, az első ellátástól akár 15 év is elmúlhat az OEP első megkereséséig. A törvény indokolása szerint a hatóság szempontjából is indokolt a hosszabbítás, ugyanis pl. egy büntetőügyben a hatóság több évre visszamenőleg is tudni akarja, hogy az adott személy állt-e gyógykezelés alatt és milyen diagnózissal. Az ilyen kérdésekre az OEP adatbázisa tud hitelt érdemlő választ adni. Tudományos szempontból figyelembe veendő, hogy az egészségi állapot alakulásával, bizonyos betegségek elterjedésével, nemzetközi összehasonlító statisztikák készítésével csak akkor lehet foglalkozni, ha megfelelő adatok állnak rendelkezésre.

[83] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek által kezelt adatok körét meghatározó 22. § (5) bekezdésének alapján – különös tekintettel a fent megjelölt célra – nem állapítható meg, hogy a társadalombiztosítási igazgatási szerv jogosult lenne az egészségbiztosítás által nem támogatott egészségügyi szolgáltatás esetén az (5) bekezdés szerinti adatok kezelésére, így azok (6) bekezdés szerinti tárolására. Ezért az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelme az indítványozó által állított összefüggésben nem merül fel.

[84] Az Alkotmánybíróság a következőkben megvizsgálta, hogy a támogatott egészségügyi szolgáltatás során kezelt adatok adatkezelési idejének 5 évről 15 évre való fokozatos kiterjesztése a szükséges módon korlátozza-e az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében garantált információs önrendelkezési jogot.

[85] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eüavt. 22. § (6) bekezdése az adatok 15 éves megőrzési idejére vonatkozóan nem jelöl meg a 22. § (5) bekezdésétől eltérő adatkezelési célt. A 2007. évi CI. törvény ugyan beiktatott egy új célt, a hatásvizsgálati célú anonimizálást, de azt nem kapcsolta össze az adatkezelés időtartamával. Így a (6) bekezdésből nem következik, hogy az (5) bekezdés szerinti adatokat csak anonimizált, személyazonosításra alkalmatlan módon lehetne csak 15 évig kezelni. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a fenti anonimizált adatok nem állnak az információs önrendelkezési jog védelme alatt, így ezen adatok kezelésének időtartama az alapjogvédelem körén kívül esne.

[86] Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy a támogatott egészségügyi szolgáltatás során kezelt adatok nem anonimizált formában történő megőrzésének 15 éves ideje az Eüavt. 4. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott célból indokolt-e. Ennek során figyelembe vette, hogy az Eüavt. kifogásolt szabálya a 15 éves megőrzési idő, mint főszabály alól egy kivételt is megfogalmaz: amennyiben az adatkezeléssel érintett ügyben bírósági eljárás indult, akkor az adatokat ügy lezárásának időpontjáig lehet kezelni.

[87] Az Eüavt 4. § (2) bekezdés g) pontja gyakorlatilag három egymással összefüggő célt jelöl meg: az egészségbiztosítás által támogatott szolgáltatások rendelése és nyújtása; a gyógyszerellátás rendelési szabályai betartásának a vizsgálata; az egészségbiztosítási finanszírozási jogosultság ellenőrzése. Az Alkotmánybíróság szerint a 15 éves megőrzési idő és a fenti célok – különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben indult bírósági eljárokra – összhangban vannak. Az Eüavt. 22. § (6) bekezdése kivételesen lehetővé teszi ugyan a fenti esetekben a hosszabb kezelési időt, de mivel pont a jogvitás ügyekben különösen fontos az adatok személyazonosításra alkalmas jellegének megőrzése, indokolt ennek a szempontnak már a főszabály körében való figyelembe vétele. Így az Eüavt. 22. § (6) bekezdése az Eüavt. szabályozási rendszerében pontosan meghatározott célból teszi lehetővé a 22. § (5) bekezdése szerinti adatok 15 éves megőrzését. Tekintettel az Eüavt. 4. § (4) bekezdésének az adatkezelés kereteit meghatározó, valamint a 6. § adatbiztonságot garantáló szabályára, a korlátozás ebben az esetben is arányos.

[88] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Eüavt. 22. § (6) bekezdésében szabályozott megőrzési idő és a magánszférához való jog között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése – a régi Alkotmány 59. § (1) bekezdésével ellentétben – átfogóan védi a magánszférát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét. A magánszféra lényege tekintetében továbbra is fenntartható az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatából idézett – a magánélet (magánlakás, magántitok) fogalmának esszenciáját megfogalmazó, általános érvényű – megállapítás, miszerint „a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek.” [36/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 390, 400.] A kifogásolt rendelkezés a társadalombiztosítási igazgatási szerv kötelező adatszolgáltatás alapján végzett adatkezelési tevékenységének időbeli korlátját határozza meg. Az adatszolgáltatás kötelező jellege az állami keretek között megszervezett egészségügyi, illetve gyógyszeres ellátás igénybevételéhez kapcsolódik. Az adatszolgáltatás tehát nem önkéntes ugyan, de az adatok beszerzése nem a magánszférába való behatolással (megfigyelés) történik. A kötelezően szolgáltatandó adatok köre, az adatfeldolgozás, beleértve annak idejét az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított információs önrendelkezési jog védelmi körébe tartozik. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasítja.

[89] 3. Az indítványozó kifogásolta az ESzCsMr2. 7. § (2) bekezdésében előírt – az indítványozó szerint a nem támogatott gyógyszerek esetében is kötelező – TAJ szám nyilvántartásban való rögzítésének kötelezettségét. Véleménye szerint a rendeleti szabályozás elsősorban formai okból sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, 18. cikk (3) bekezdését, másodsorban tartalmi okból sérti a VI. cikk (2) bekezdését, mivel az szükségtelen.

[90] Az ESzCSMr2. 7. § -a az orvosi vény kiállításáról rendelkezik. Az (1) bekezdés előírja, hogy az orvos a gyógyszert – a külön jogszabályokban meghatározott nyilvántartásba felvett beteg részére – vényen rendeli. A (2) bekezdése az orvos által a nyilvántartásban, a (3) bekezdés pedig a vényen feltüntetendő adatok körét határozza meg.

[91] Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) rendelkezik az egészségügyi szolgáltató által vezetett nyilvántartásról. A 4. §-a szerint a szolgáltató az általa ellátott betegekről, illetve a nyújtott ellátásokról az elszámoláshoz előírt nyilvántartásokat vezet. A szolgáltató a nyilvántartás alapján e rendelet szerint adatot szolgáltat (a továbbiakban: jelentés) a finanszírozó részére. A finanszírozó a befogadott jelentésről visszaigazolást küld a szolgáltató részére. Finanszírozott teljesítményként a finanszírozási szerződésben meghatározott és ténylegesen teljesített szolgáltatás számolható el a TAJ szám feltüntetésével. A Kr. tehát az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos adatok közül kifejezetten nevesíti a TAJ számot.

[92] Az Eüavt. rendelkezik a társadalombiztosítási igazgatási szervek adatkezeléséről. Az Eüavt. 22. § (5) bekezdése feljogosítja a társadalombiztosítási igazgatási szervet – a 4. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott célból történő – adatkezelésre. Az Eüavt. 22. § (5) bekezdése meghatározza az adatok körét és a b) pont kifejezetten nevesíti az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő TAJ számát.

[93] A fentiekből megállapítható, hogy az Eüavt. 22. § (5) bekezdésének előírásából fakad, hogy a társadalombiztosítási igazgatási szerv az egészségügyi ellátásokra jogosultak részére a kötelező egészségbiztosítás terhére igénybe vehető szolgáltatások rendelésének és nyújtásának vizsgálata, illetve a jogosultak részére nyújtott ellátások finanszírozása céljából kezeli a szolgáltatást igénybe vevő TAJ-számát. Az ESZCsMr2. 7. § (2) bekezdése ezt a törvényen alapuló adatszolgáltatási kötelezettséget ismétli meg. Mivel az információs önrendelkezési jog korlátozását megvalósító adatszolgáltatási kötelezettség az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének megfelelően közvetlenül törvényi rendelkezésen alapul, és nem az ESzCsmr2. kifogásolt rendelkezéséből ered, az indítvány ebben a tekintetben nem megalapozott. Ugyanezen okból nem megalapozott az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésénnek sérelme sem.

[94] Az Alkotmánybíróságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy az ESzCsMr2. kifogásolt rendelkezése szerinti adatszolgáltatás az információs önrendelkezési jog szükséges és arányos korlátozásának tekinthető-e.

[95] Az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben a Kr. 4. §-ának vizsgálata során már megvizsgálta, hogy – az Eüavt. 22. § (5) bekezdésén alapuló – Kr. kifogásolt rendelkezései szerinti adatszolgáltatás általában (függetlenül az adatok konkrét körétől), illetve a Kr. 4. §-ban kifejezetten feltüntetett TAJ szám szolgáltatási kötelezettség indokolt-e. Tekintettel egyrészt a mérce tartalmi azonosságára (egészséghez való jog objektív, intézményvédelmi oldala), másrészt arra, hogy az ESzCsMr2. kifogásolt rendelkezése – a Kr. 4.§-ához hasonlóan – az Eüavt. 22. § (5) bekezdéséből ered, és csupán megismétli a törvényen alapuló adatszolgáltatási kötelezettségeit, az Alkotmánybíróság jelen ügyben irányadónak tekintette az Abh.1.-ben megfogalmazott megállapításait:

„Az állam az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést társadalombiztosítási rendszer keretében szervezte meg, ez pedig kapcsolódik az egészséghez való jog objektív intézményvédelmi oldalához. A társadalombiztosítás oly módon gondoskodik a biztosítottakat az egészségbiztosítás keretében megillető természetbeni egészségügyi szolgáltatásokról, hogy a különböző tulajdonban álló egészségügyi intézményektől szolgáltatást vásárol a biztosítottak számára. Ehhez igazodik az egészségügyi intézmények finanszírozásának rendszere is. Ennek forrását alapvetően és elsődlegesen a biztosítottak és a munkáltatók által fizetett járulékok, hozzájárulások képezik, melyek az Egészségbiztosítási Alapba [a továbbiakban: E. Alap] folynak be. Ez a forrás véges, tükrözi az állam és a társadalom lehetőségeit, a nemzetgazdaság teherbíró képességét. Épp ezért szükséges annak kontrollálása, hogy ezen Alapból valóban csak az arra jogosultak számára és a jogszabályokban meghatározott módon kerüljön sor egészségügyi szolgáltatások nyújtására. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az egészséghez való jog objektív intézményvédelmi oldalából folyó állami kötelezettség teljesítése és ezzel összefüggésben a társadalombiztosításon alapuló finanszírozási rendszer működtetése olyan alkotmányos érdek, melyre tekintettel indokolt a finanszírozott szolgáltatásokkal kapcsolatos adatok (ezeken belül egyes személyes és egészségügyi adatok) továbbítása, azok nélkül ugyanis az egészségügyi ellátórendszer racionálisan nem tartható fenn. Az egészséghez való jog biztosítása – mint legitim cél – érdekében tehát szükséges a magánszférához és a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása.” [36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432, 448.]

[96] Az E. Alapból csak az arra jogosultnak nyújtott ellátás finanszírozható, a szolgáltató által végzett egészségügyi szolgáltatás elszámolásának ezért nélkülözhetetlen alapja a jogosult azonosíthatósága. Erre alapvetően az Eüavt. 22. § (5) bekezdés b) pontjában előírt TAJ szám szolgál, amely a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 6. § (2) bekezdése értelmében az egészségügyi, a szociális, a társadalombiztosítási és a magánnyugdíj rendszerrel kapcsolatos nyilvántartások azonosító kódja.

[97] Jelen ügyben az ESzCsMr2. kifogásolt szabálya a TAJ szám nyilvántartásban való rögzítésének kötelezettségét fogalmazza meg. Az adat rögzítése az előfeltétele az adatok társadalombiztosítási igazgatási szerv által – az Eüavt. 22. §-a alapján – történő kezelésének. Az adatok a Kr. 4. § (3) bekezdéséban megfogalmazott TAJ szám továbbítási kötelezettség révén kerülnek a társadalombiztosítási igazgatási szervhez. A társadalombiztosítási igazgatási szerv tehát főszabály szerint a TAJ szám alapján azonosítja be a szolgáltatás igénybevételére jogosult személyt.

[98] A Kr. szabályozza azokat az eseteket, amikor a TAJ szám nem áll a szolgáltató rendelkezésére, ezért azt a nyilvántartásban nem tudja rögzíteni. Ha az ellátott személy vagy hozzátartozója a TAJ számot igazoló okmányt az ellátást követő 15 napon belül nem mutatja be, akkor a szolgáltató más személyazonosító adat (név, születési hely, idő, anyja neve, lakcíme) megjelölésével kérheti meg a beteg TAJ számát a finanszírozótól, de a jelentésben ilyenkor is a TAJ szám kerül feltüntetésre. Csak TAJ szám és egyéb személyi azonosító adatok hiányában kerül sor a Kr. mellékleteiben szabályozott adatlap megküldésére, mely alapján az OEP ellenőrizni tudja a finanszírozásra való jogosultságot. A Kr. 4. § (4) bekezdése pedig bizonyos esetekben, amikor szintén nem áll rendelkezésre a beteg TAJ száma, lehetővé teszi az OEP által meghatározott elvek szerinti informatikai kód alkalmazását.

[99] Az Alkotmánybíróság szerint a TAJ szám rögzítése nem jelenti a személyes adatok védelméhez való jog aránytalan korlátozását. Ezek az adatok szükségesek, de egyben elégségesek is az ellátásra jogosultság ellenőrzéséhez.

[100] Az indítványozó hivatkoztak arra, hogy az ESzCsMr2. támadott rendelkezése az egészségbiztosító által nem finanszírozott ellátások esetében is előírja a TAJ szám nyilvántartásban való rögzítésének kötelezettségét. Ahogy az Alkotmánybíróság azt már a fentiekben megállapította, az adattovábbítás célját az Eüavt. rögzíti, s ez nem más, mint a jogosultak részére nyújtott ellátások finanszírozása. Ezzel az ESzCsMr2. teljesen összhangban áll. A Kr. 4. §-a értelmében a szolgáltatóknak is kizárólag csak az általuk nyújtott, a finanszírozás alapjául szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról kell adatot szolgáltatniuk. Az ESZCsMr2. kifogásolt szabályából nem következik, hogy az – a Kr.-el és az Eüavt.-el ellentétben – megkövetelné a TAJ szám rögzítési kötelezettséget a nem támogatott egészségügyi szolgáltatás igénybevétele esetén.

[101] Az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési jog korlátozása arányosságának megítélésénél figyelembe vette, hogy az Eüavt. az adatkezeléssel kapcsolatos alapvető garanciákat tartalmaz. Ilyen különösen az adatbiztonságra vonatkozó 6. §-a, valamint a 22. § (2) és (3) bekezdése, mely kimondja, hogy az egészségügyi és személyazonosító adatokat a társadalombiztosítási igazgatási szervek kizárólag az ellátás megállapításával, folyósításával, az ellenőrzés lefolytatásával, egészségbiztosítási orvosszakértői, illetve jogorvoslati tevékenységgel megbízott dolgozója, továbbá a 4. § (2) bekezdésének g) pontja szerinti feladat teljesítésével megbízott munkatársa kezelheti, illetve, hogy a társadalombiztosítási igazgatási szervek által lefolytatott ellenőrzés során a társadalombiztosítás szerveinek csak egészségügyi felsőfokú szakképesítéssel rendelkező alkalmazottja ismerheti meg az érintett összekapcsolt egészségügyi és személyazonosító adatait. A 22. § (6) bekezdése pedig meghatározza az adatkezelés időtartamát és rendelkezik az adatok megsemmisítésének kötelezettségéről.

[102] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ESzCsMr2. kifogásolt szabálya az információs önrendelkezési jogot a szükséges mértékben és az elérni kívánt céllal arányosan korlátozza, ezért az indítványt ebben a vonatkozásában is elutasította.

Budapest, 2013. május 27.

Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró

	Dr. Paczolay Péter s. k.,				Dr. Pokol Béla s. k.,
			alkotmánybíró			alkotmánybíró

		Dr. Stumpf István s. k.,		Dr. Szívós Mária s. k.,
			alkotmánybíró			alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2702/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek