3056/2013. (II. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2013.02.28.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.383/2011/5. számú, a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 8.Mf.22.575/2010/5. számú ítélete, valamint a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 1.M.938/2007/50. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben az Abtv. 43. §-a alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.383/2011/5. számú ítélete, továbbá az ennek alapjául szolgáló, a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 8.Mf.22.575/2010/5. számú ítélete és a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 1.M.938/ 2007/50. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Az indítványozó munkaügyi per felpereseként keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az indítványozó munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással, az indítványozó által is elismert kötelezettségszegés miatt szüntette meg. A munkáltató a perben kártérítés iránti viszontkeresetétől elállt; az indítványozó a megszüntető végzést – amely javára perköltséget nem állapított meg – tudomásul vette. Az ítélet szerint az indítványozó által előterjesztett eljárási kifogás kizárólag a pervezetésre vonatkozott.

[3] Az ítéletet a Pest Megyei Bíróság a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a perköltség összegét leszállította. A felvett további bizonyítást is figyelembe véve megállapította, hogy a felmondás alapjául szolgáló indok valós és okszerű volt, míg az indítványozó által előterjesztett eljárási kifogást nem találta megalapozottnak.

[4] A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria is igazoltnak látta a felmondási indok valóságát és okszerűségét, ezzel szemben az indítványozó a szabálytalan gyakorlatot, illetőleg a munkaköri feladatok nem egyértelmű rendezését nem bizonyította. Ezért a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta, a másodfokú perköltség összegét módosította.

[5] Az indítványozó álláspontja szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikkében – tartalmilag (1) bekezdésében – foglalt tisztességes eljáráshoz való jog, mert az első- és másodfokú bíróság az indítványozó érveit és bizonyítékait figyelmen kívül hagyta, „kétes értékű bizonyítékokat” fogadott el, továbbá a munkáltató nem engedte hozzáférni bizonyítékul felhasználható iratokhoz. Hivatkozott az Alaptörvény Q) cikk (2)–(3) bekezdésében foglaltakra, és állította, hogy a bíróságok eljárása a nemzetközi gyakorlatnak nem felelt meg. Az Alaptörvény XIII. cikkével ellentétesnek tartotta, hogy a felmondás folytán elesett munkabérétől, valamint perköltségben marasztalta a bíróság, amely az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe ütközik.

[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell döntenie.

[7] 2.1. Az indítvány az Alaptörvény Q) cikke kapcsán nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt követelménynek, mert az indítványozó nem adott értékelhető indokolást arra nézve, hogy miben nyilvánul meg a döntések és e rendelkezés ellentéte. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 30. § (5) bekezdése alapján visszautasította.

[8] 2.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint vizsgálni kell az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[9] Az indítványozó a tisztességes eljárás követelményének megsértését két vonatkozásban állította: egyrészt a bizonyítékok mérlegelésének eredményével nem értett egyet, másrészről a munkáltató nem engedte hozzáférni bizonyos adatokhoz, habár azt nem állította, hogy a bíróság előtt nem ismerhetett meg bizonyítékul felhasznált iratot. A tulajdonhoz való jogának és az Alaptörvény I. cikkének sérelme kapcsán azzal érvelt, hogy a bíróságok nem ítélték meg elmaradt munkabérét, valamint perköltségben marasztalták.

[10] A fentiekből következően az indítványozó érvelése alapvetően arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a bizonyítékok bíróságok általi mérlegelését, ennek következtében a döntéseket.

[11] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróság hatásköre a bírói ítélet Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára terjed ki, amely nem foglalja magában a bírói mérlegelés felülvizsgálatát. Az indítványozó a bíróságok eljárásával kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amely alapvető alkotmányjogi kérdést vetne fel.

[12] Erre figyelemmel a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételnek, amiért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította.

Budapest, 2013. február 18.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

	Dr. Balogh Elemér s. k.,					Dr. Pokol Béla s. k.,
			előadó alkotmánybíró				alkotmánybíró

		Dr. Stumpf István s. k.,			Dr. Szívós Mária s. k.,
				alkotmánybíró			alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3512/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek