3018/2013. (I. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2013.01.28.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.735/2011/12. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján az indítványozók kérték a Kúria Mfv.I.10.735/2011/12. számú ítélete megsemmisítését.

[2] A Kúria a panaszolt Mfv.I.10.735/2011/12. számú ítéletében kimondta, hogy a „köztársasági elnök jogosultsága […] az egyetemi tanári munkaköri cím juttatására, illetve megvonására terjed ki, nem pedig a munkáltatóval fennálló közalkalmazotti jogviszony létesítésére, illetve megszüntetésére, amelyek az egyetem rektora hatáskörébe tartoznak.”

[3] Az indítványozók szerint a Kúria megsemmisíteni kért ítélete ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, C) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, XV. cikkével, 25. cikk (3) bekezdésével és 28. cikkével. Álláspontjuk szerint elsősorban az vet fel alkotmányossági aggályokat, hogy a Kúria korábbi ítéletével ellentétes döntést hozott a jelen ügyben. Szerintük a jogbiztonság követelményének a bírósági ítélkezési gyakorlatban is érvényesülnie kell, ennek sérelme valósul meg, ha a Kúria korábbi ítéleteivel ellentétes döntést hoz.

[4] Az indítványozók a jogbiztonság elvébe ütközőnek tartják azt is, hogy a Kúria ítéletében megemlíti a 2010. január 1-jétől módosított a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) jelen ügyben érintett szakaszaihoz fűzött miniszteri indokolást.

[5] A Kúria sérelmezett ítélete sérti az indítványozók emberi méltóságát, hiszen szerintük őket mint egyetemi tanárokat az Ftv. alapján „megilleti az a jog, hogy a köztársasági elnök mentse fel, ne egyszerűen a rektor”. Azt állítják: a munkaügyi perben is kizárólag azt sérelmezték, hogy miért nem a köztársasági elnök mentette fel őket, mert a rektornak szerintük e tekintetben kizárólag javaslattételi jogosultsága van.

[6] Sérül továbbá a jogalkalmazás egységének követelménye is, hiszen a Kúria a támadott ítélettel megbontotta a korábban már két másik ügyben kialakított „gyakorlatát”.

[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire – tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha megfelel a törvényben előírt tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdésének első mondata értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Ezek alapján az indítványban egyértelműen meg kell jelölni – többek között – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés, illetve jogszabály miért és mennyiben ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

[8] Az indítványozók nem állítják, hogy maga a felmentés sérti az alapjogukat. Mindvégig azt hangsúlyozzák, hogy a felmentésnek nem a rektortól, hanem a köztársasági elnöktől kellett volna származnia, azt azonban nem állítják, hogy felmentésük emiatt érvénytelen lenne. Az indítványozók nem állítanak őket közvetlenül személyükben érintő alapjog-sérelmet, hiszen nem vitatják a felmentés jogszerűségét, csak lebonyolítását sérelmezik; amihez azonban nem fűződik alapjoguk.

[9] Az Alkotmánybíróság 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésében kifejtette, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. […] A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. […] A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása sem az Alkotmánybíróság, hanem a bíróságok, kiemelten pedig a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény III. fejezete], ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan [állítólagos] jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti „szuperbíróság” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […]

[10] A bírósági jogértelmezésnek, jogalkalmazásnak közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie, nem pedig azáltal, hogy eltér bíróságok más ügyekben hozott döntéseitől.”(Indokolás [15])

[11] 3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjai szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmazni. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, C) cikk (1) bekezdésének, II. cikkének, XV. cikkének, 25. cikk (3) bekezdésének, valamint 28. cikkének sérelmét megemlíti, de az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegére, az alkotmányjogi panasz megalapozásához elegendő alkotmányjogi érvelést nem ad elő.

[12] A jogbiztonság sérelmére valóban lehet alkotmányjogi panaszt alapítani, de csak ha az indítványozót sérelem érte. Adott esetben erről saját állításuk szerint sincs szó, mivel felmentésüket nem tartják anyagilag jogellenesnek.

[13] Az indítványozók kizárólag arra hivatkoztak, hogy a Kúria egy előző esetben követett jogértelmezéstől eltérő döntést hozott, de nem fejtették ki, hogy ez a jogértelmezés közvetlenül és személyükben milyen Alaptörvényben biztosított jogukat sérti.

[14] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt nem fogadta be, és azt – figyelemmel az Abtv. 27. § a) pontjára, 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjaira – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és c) pontjai alapján a rendelkező részben foglaltak szerint visszautasította.

Budapest, 2013. január 21.

Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

	Dr. Balsai István s. k.,			Dr. Bragyova András s. k.,
			alkotmánybíró			előadó alkotmánybíró

		Dr. Kiss László s. k.,			Dr. Kovács Péter s. k.,
			alkotmánybíró				alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3420/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek