85/2012. (VIII. 6.) VM rendelet

1. A körzet neve

Alsó-Őrségi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

Az Őrség csaknem 2/3-át erdők borítják, ebből adódóan meghatározó szerepet töltenek be. Ez a szerep a gazdasági értéken messze túlmutat, hiszen az erdők alapvetően meghatározzák a térség környezeti állapotát, tájképi megjelenését, újabban turisztikai vonzerejét. A fentiekből adódik, hogy az Őrségben az erdő nem csupán gazdasági kérdés, hanem fontos társadalmi és ökológiai tényező is. Ugyanakkor a tájegység nagy része védett természeti terület is (Őrségi Nemzeti Park).

A védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek magas aránya, valamint a térség idegenforgalmi és turisztikai jelentősége miatt az erdők három kiemelt funkcióján (gazdasági, védelmi és közjóléti) belül nagyobb teret kell biztosítani a védelmi és a közjóléti funkciók érvényesülésének. Emellett azonban továbbra is fontos vidékfejlesztési cél az erdők gazdasági potenciáljának lehetséges mértékű kihasználása is.

Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tehát a védett és közjóléti rendeltetésű területeken a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok érvényesítése kiemelt cél, egyébként pedig törekedni kell a magas szakmai színvonalú, fenntartható erdőgazdálkodás további megvalósítására.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőkben lehetőség szerint az átlagosnál nagyobb, 5-20 hektár területű erdőrészletek kialakítására kell törekedni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Egyes, alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodás fokozottabban biztosítja:

4.2. A szálaló és átalakító üzemmódú tömbök kialakításakor javasolt a védett természeti értékek előfordulását is figyelembe venni, és azokat lehetőség szerint a kialakított tömbökbe bevonni.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.1.1. Az erdőtervezés során figyelemmel kell lenni a 2008-ban elkészült Őrség erdőfejlesztési terv megállapításaira.

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Fokozottan védett területen az ott található, kiemelt jelentőségű természeti értékek megőrzését biztosító erdőgazdálkodási tevékenység tervezhető.

5.2.2. A körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a vizes élőhelyek védelmére.

5.2.3. Szalafő erdőrezervátum magterületén a természetes folyamatok érvényesülésének biztosítása érdekében erdőgazdálkodási tevékenység legfeljebb a természetvédelmi célok megvalósításának eszközeként tervezhető.

5.2.4. A körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt véghasználatra kerülő, a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők területének 25%-án – elsődlegesen a patakvölgyek üde termőhelyeire telepített fenyvesekben – az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.3.3. A tőzegmohás lápok és ingólápok (7140) védelme érdekében a nevelővágások tervezése során tekintettel kell lenni az intenzíven terjedő fa- és cserjefajok visszaszorítását, és a káros nitrogénbemosódás elkerülése céljából elő kell segíteni a lápokat övező akácosok erdőszerkezet-átalakítását.

5.3.4. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására elsősorban a szubmontán bükkösök (9130) valamint az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0) esetében a zavartalan, zárt erdőtömböket igénylő állat- és növényfajok ökológiai igényeinek biztosítása érdekében kell törekedni.

5.3.5. Az erdő faállományának változatos korösszetételére, valamint a nagy kiterjedésű – 3,00 hektárnál nagyobb – véghasználati területek kialakulásának elkerülésére különösen a gyertyános-tölgyesek (91G0) esetében kell törekedni.

5.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.4.1. Talajvédelmi rendeltetésű erdőben véghasználat, illetve sarjaztatás útján végzett erdőfelújítás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában akkor tervezhető, ha az azok eredményeként létrejövő erdő a meglévő erdőnél jobban szolgálja a talajvédelmi célokat.

5.4.2. A településvédelmi rendeltetésű erdőkben törekedni kell a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre.

5.4.3. A vízvédelmi rendeltetésű, a folyók hullámtereiben található, valamint a kisebb vízfolyások, csatornák melletti erdők erdőtervezése során a vízgazdálkodási, a partvédelmi, valamint az árvízvédelmi szempontokra kiemelt figyelemmel kell lenni.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. Parkerdő rendeltetésű erdőben a közjóléti funkciók teljesebb körű érvényesülése érdekében a fakitermelés munkafolyamatai közül az élő fák döntését javasolt a március 15. és november 15. közötti időszakon kívül végezni.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. Odvas fák, valamint álló és fekvő holt faanyag visszahagyása a területen különösen a közösségi jelentőségű nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), pisze denevér (Barbastella barbastellus) és nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben indokolt.

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. A kulturális örökségvédelmi területek esetében a 30 cm-nél mélyebb földmunkával járó tevékenységek csak a kulturális örökségvédelmi szempontokkal összhangban végezhetők.

6.4. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.4.1. A fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Vegyes záródású erdőben indokolt lehet az erdőnevelések részterületenként eltérő eréllyel való tervezése.

7.2.2. A körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt tisztítást legfeljebb két alkalommal, gyérítést – a faültetvények és kultúrerdők, valamint az erdészeti tájhonos fenyő főfafajú erdők kivételével – legfeljebb egy alkalommal lehet tervezni.

7.2.3. Készletgondozó használatokat követően, vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kor a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve is megállapítható.

7.3.1. Vágásos üzemmódú erdőben a tájléptékű mozaikosság megteremtése érdekében a nagyobb, egykorú erdőtömbökben a vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort is meg lehet határozni.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.2. Erdeifenyő főfafajú erdőkben a legfeljebb kettő famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. A biológiai változatosság növelése, valamint a védett fajok megőrzése érdekében a fahasználatok során idős, böhöncös, korhadó, odvas fák, pionír fafajok és facsoportok, álló és fekvő holtfák (tövön száradt fák, facsonkok, elhalt, korhadó faanyag), illetve a 2 hektárnál nagyobb területű véghasználatok esetén hagyásfák vagy hagyásfa csoportok visszahagyásáról, valamint azok későbbi megőrzéséről a nem védett, és nem Natura 2000 területen álló, természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében is gondoskodni kell.

8.2. Az erdőnevelési munkák során a házi berkenye, a madárberkenye, a barkócaberkenye, a madárcseresznye, a rezgőnyár, a bibircses és szőrős nyír, a kecskefűz, a kislevelű hárs, a nagylevelű hárs, a vadkörte, egyéb vadgyümölcs faegyedeket lehetőség szerint kímélni kell.

8.3. A fakitermelések során visszahagyandó hagyásfa csoportokat, esetleg hagyásfákat már a bontóvágások során ki kell jelölni. A szomszédos erdőrészletekben kijelölt hagyásfa csoportok lehetőség szerint érintkezzenek egymással.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. Erdőgazdálkodási tevékenységekkel várhatóan nem érintett, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdők erdészeti feltáró hálózata nem bővíthető.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. A fakitermelések során előnyben kell részesíteni a kevesebb talajsérülést okozó terepi faanyag mozgatási technológiák, berendezések használatát, ezek arányának növelését.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

11.2. Természetszerű, származék és átmeneti erdőkben vegetációs időszakban véghasználat nem végezhető.

11.3. Az elegyetlen fenyvesekben a tisztítás és a törzskiválasztó gyérítés vegetációs időszakban történő végrehajtásának tiltása egyéb védelmi szempont hiányában nem indokolt.

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. A kavicsos váztalajú, a legfeljebb sekély termőrétegű cseri talajú erdők, valamint a legalább 50 %-ban vízmosásos területen elhelyezkedő erdőrészletek esetében a talajvédelmi rendeltetés kezdeményezésére kell javaslatot tenni.

12.2. A körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a meglévő erdészeti utak erdészeti hatósági nyilvántartási hiányosságainak, illetve az esetleges művelési ág eltérések feltárására.

1. A körzet neve

Bajai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgál, így az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során az eddig leggyakrabban alkalmazott tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon - akácosok és hazai nyárasok esetében, amennyiben annak feltételei adottak, sarjaztatáson - alapuló vágásos üzemmód a többi alföldi erdőtervezési körzetekhez hasonlóan itt is gyakrabban alkalmazható.

Ugyanakkor a körzet erdeinek nem elhanyagolható része védelmi elsődleges rendeltetésű, mely erdők nagyobb része természetvédelmi oltalom alatt áll illetve a Natura 2000 hálózat részeként kijelölésre került. Ezeken a területeken az elsődleges cél a környezet- és természetvédelmi szempontok érvényre juttatását is fokozottan szolgáló erdőgazdálkodási tevékenységek tervezése és végrehajtása.

A körzetben jelentős területű határ termőhelyen álló erdő található, amely erdők talajvédelmi funkcióit a jövőben indokolt hangsúlyosabban érvényesíteni.

A körzet jelentős része a Duna árterébe esik. Itt az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tekintettel kell lenni az ártéri elhelyezkedéséből fakadó gazdálkodási nehézségekre, illetőleg az árvizek biztonságos levezetésének vízgazdálkodási szempontjaira is. A gazdálkodási nehézségek közül kiemelendő az árvizek gazdálkodást akadályozó hatásai, valamint az erdők természetes felújításának lehetőségét erősen akadályozó, intenzíven terjedő fa- és cserjefajok (különösen zöld juhar, amerikai kőris, gyalogakác, bálványfa, nyugati ostorfa) teljes területre kiterjedő, és özönszerű jelenléte, illetve megjelenése.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű erdőkben 2 hektárnál kisebb erdőrészletek lehetőség szerint ne keletkezzenek.

3.2. Az erdőtervezés során a Natura 2000 erdőkben jelölő keményfás ligeterdők (91F0), az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), és más, őshonos fafajokból álló erdőtársulások (például láperdők) legalább 0,5 hektáros, összefüggő területeiből lehetőség szerint önálló erdőrészleteket kell kialakítani.

3.3. A magántulajdonban álló területek kellő áttekinthetősége érdekében a tagszám és erdőrészlet jel területazonosító adatokat a körzeti erdőtervezés során felül kell vizsgálni, és indokolt esetben módosítani kell azokat.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen az V-VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyű, nem gazdasági rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében indokolt, amennyiben azok hosszú távon önfenntartásra alkalmasak, jó egészségi állapotúak, és zömében őshonos, természetes úton jól sarjadó fafajokból állnak.

4.2. A körzetben szálaló, illetve átalakító üzemmódú erdőgazdálkodást elsősorban az elegyes kocsányos tölgyes, magyar kőrises vagy magyar kőris elegyes fehér nyáras faállománytípusú erdőben javasolt folytatni.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőnevelések tervezése során a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen elegyfajok visszaszorítása tekintetében különösen az intenzíven terjedő, valamint az őshonos fő- és elegyfafajok fejlődését jelentősen akadályozó fafajok (különösen zöld juhar, amerikai kőris, bálványfa, akác, nyugati ostorfa) visszaszorítására kell fokozott figyelemmel lenni.

5.1.2. A vágásérettségi szakasz felső felébe eső vágásérettségi kor a döntően az erdészeti tájban honos fafajokból álló, nem természetes mag eredetű erdőfelújításra előírt, valamint megfelelő záródású és egészségi állapotú erdőkben indokolt.

5.1.3. A Kádár-sziget erdőrezervátum magterületén a természetes folyamatok érvényesülésének biztosítása érdekében erdőgazdálkodási tevékenység legfeljebb a természetvédelmi célokkal összhangban, például intenzíven terjedő fa-, illetve cserjefajok visszaszorítása érdekében tervezhető. Az erdőrezervátum védőzónájában csak a magterület védelmét, és az erdők természetességi állapotának fenntartását, illetve lehetőség szerinti javítását eredményező erdőgazdálkodási tevékenységek tervezhetők.

5.1.4. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

5.1.5. Az erdőszerkezet-átalakításra tervezett, gyenge termőhelyen álló erdőket az erdőfelújítást követően indokolt lehet felnyíló erdőként kezelni

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. Az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdőkben (91E0), valamint a keményfás ligeterdőkben (91F0) törekedni kell az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására. Ennek érdekében a 3 hektárt meghaladó területű erdőrészletekben a tarvágásokat megfelelő tér- és időbeli tagolás biztosításával kell megtervezni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A talajvédelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdőben a hozamvizsgálat eredményeinek, a természetes felújítás követelményeinek és az erdő egészségi állapotának figyelembe vétele mellett minél magasabb vágásérettségi kort kell meghatározni.

5.3.2. A sarjaztatással már nem felújítható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását – amennyiben arra lehetőség van – mesterséges módon, első változatként lombos célállománytípussal (például hazai nyaras, akácos), második változatként a feketefenyves, vagy elegyes feketefenyves célállománytípussal kell megtervezni.

5.3.3. A hullámtéren elhelyezkedő, kiritkult vagy elöregedett, a védelmi funkcióját már betölteni nem képes partvédelmi erdők – különösen a korábban fejesfa üzemmódban használt füzesek – véghasználatát és erdőfelújítását meg kell tervezni.

5.3.4. Hidak, átereszek környékén a vízügyi kezelő által nyilvántartott lefolyási sávokban védett természeti területen is olyan térbeli renddel és fafajjal kell tervezni az állományokat, hogy azok ne képezzenek mesterséges duzzasztást se a műtárgy előtt, se mögötte, ezzel is gyorsítva a víz lefolyását.

5.3.5. Az árvízvédelmi szempontból fontos töltéselőterek szabadon tartására a tervezés során tekintettel kell lenni.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. Az erdőnevelések során a nem intenzíven terjedő, és az erdő esztétikai értékét növelő elegyfajokat kímélni kell.

6.1.2. A települések belterületével határos erdőkben folytatható erdőgazdálkodásra indokolt a közjóléti erdőkre meghatározott alapelveket megfelelően alkalmazni.

6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.2.1. Az erdőneveléseket az intenzíven terjedő elegyfafajok közül különösen a zöld juhar és a bálványfa lehetőség szerint teljes mértékű visszaszorítása, az őshonos, lombos elegyfafajok közül különösen a mezei szil, a vénic-szil, a tatárjuhar és a vadgyümölcsök kímélete, valamint a második lombkoronaszint megőrzése mellett kell végrehajtani.

6.2.2. Védett növények jelentős állományának térinformatikai módszerekkel lehatárolt, erdőtervben rögzített élőhelyén, valamint ahol az védett természeti érték, illetve a megtelepedett természetes újulat károsodását okozhatja, teljes talajelőkészítést és a tárcsázást nem lehet végezni.

6.2.3. Nemes nyárasok és nemes füzesek keménylomb elegyes nemes nyáras célállománytípussal előírt erdőfelújítása esetén a termőhelynek megfelelő, őshonos elegyfafajokat (például magyar kőris, vénic- és mezei szil, mezei juhar) már az első kivitel során erdősíteni kell, és azoknak az erdősítés befejezésekor is legalább 1.000 darab/hektár mennyiségben jelen kell lenniük.

6.2.4. A fakitermelések során a hagyásfa csoportokat, valamint a készletező helyeket és a közelítő utakat az erdő- és természetvédelmi szempontokkal összhangban kell kijelölni.

6.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.3.1. A fakitermelések során böhöncös, odvas faegyedek, valamint álló és fekvő holt faanyag visszahagyása különösen a közösségi jelentőségű, fában fejlődő bogárfajok – kiemelten a szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyix cerdo) –, valamint a közösségi jelentőségű denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének a fenntartása érdekében szükséges.

6.3.2. Az erdőszegélyek kialakulását és fennmaradását különösen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) élőhelyén kell biztosítani.

6.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.4.1. Régészeti lelőhelyet érintő erdő felújítása során tuskózást csak a kulturális örökségvédelmi szempontokkal összhangban lehet végezni.

6.5. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.5.1. A fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai a Duna-Dráva Nemzeti Park területén:

6.5.2. A fokozottan védett, illetve védett, hagymás, rizómás, gyöktörzses növények térinformatikai módszerekkel lehatárolt, erdőtervben rögzített élőhelyein erdőgazdálkodási tevékenység csak a talaj jelentős bolygatása nélkül, a növények föld alatti részeinek sérülését elkerülő módon, elsősorban fagyott, vagy kiszáradt talajviszonyok mellett végezhető.

6.5.3. Annak érdekében, hogy a homoki gyepek inváziós veszélyeztetettsége ne növekedjen, az ilyen élőhelyekkel szomszédos erdőből az intenzíven terjedő fafajok betelepülését meg kell akadályozni. Ennek biztosítása céljából az adott helyen tényleges inváziós fenyegetést jelentő erdő, illetve annak homoki gyeppel érintkező részének erdőfelújítása során törekedni kell az intenzíven terjedő fafajok alkalmazásának elkerülésére.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például magyar kőris, magas kőris, hegyi juhar, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic-szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte, vadalma) megőrzését.

7.2.2. Folyamatban lévő, jól záródott erdősítések esetén – elsősorban gyorsan növő lombos faállományú erdőkben – tisztítás tervezése javasolt.

7.2.3. Egészséges, fenyves faállománytípusú erdőben két alkalommal történő kis erélyű tisztítás is tervezhető.

7.2.4. A jó növekedésű, gyorsan növő, lágy lombos faállománytípusú erdőkben, valamint akácosokban a törzskiválasztó gyérítés csökkentett eréllyel, két alkalommal is tervezhető.

7.3.1. A véghasználatok tervezésekor a vágásérettségi kor vágásérettségi szakaszon belüli meghatározása során az erdő elsődleges és további rendeltetéseit, valamint a faállományának fejlődését és egészségi állapotát kell figyelembe venni.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. A nagy, összefüggő, egykorú erdőtömbök újbóli kialakulásának elkerülése érdekében a véghasználatokat megfelelő térbeli és időbeli ütemezéssel kell megtervezni.

7.5.2. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.3. Szálalóvágás a nagyobb, egykorú erdőtömbökben, elsősorban a változatos térbeli szerkezetű kocsányos tölgy főfafajú erdőkben, valamint átalakító üzemmódú erdőkben tervezhető.

7.5.4. Kocsányos tölgy és magyar kőris főfafajú erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, általában egyszeri, egyenletes, 45-50 százalékos bontással, majd az újulat megjelenését követően, egy menetben történő végvágással indokolt tervezni.

7.5.5. Hazai nyár főfafajú erdőben a felső, illetve az alsó szint fafaj-összetételétől, valamint az őshonos kemény lombos újulat jelenlététől függően 30-65 százalékos erélyű, egy menetben, csoportos jelleggel végrehajtható bontóvágás is tervezhető.

7.5.6. Hazai nyár, kőris, kocsányos tölgy és cser főfafajú erdőkben a legfeljebb egy famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

7.5.7. Hazai nyár főfafajú erdőben szálalóvágás csak átalakító üzemmódban, kísérleti rendeltetés megállapítása mellett tervezhető.

7.5.8. A tarvágás tilalom alá eső, kőris, kocsányos tölgy, valamint hazai nyár főfafajú erdő természetes erdőfelújításaként – amennyiben azt az idős faállomány vagy az újulati szint fafajösszetétele indokolja – elegyes kőrises, elegyes kocsányos tölgyes és elegyes hazai nyaras erdősítési célállománytípusok is tervezhetőek, ha a természetes erdőtársulást alkotó főfafajok (kőris, tölgy, illetve hazai nyár) tőszáma az erdőfelújítás befejezésekor várhatóan eléri majd a befejezéskor elvárt tőszám 25 %-át.

7.5.9. Kocsányos tölgyes faállománytípusú erdőben a fokozottan védett területek kivételével, kísérleti jelleggel elegyes kocsányos tölgyes erdősítési célállománytípus előírás keretében nemes nyár előhasználati faállomány is tervezhető, de a nemes nyár hektáronkénti ültetési tőszáma a 300 db-ot nem haladhatja meg.

7.5.10. Azokban az akác és hazai nyár főfafajú, nem védelmi rendeltetésű erdőkben, ahol megfelelő a fedettség és a természetes sarj eredetű felújítás lehetőségei biztosítottak, az erdőfelújítás egyik lehetőségeként a sarjaztatást kell előírni. Ez alól kivételt képezhetnek az 1,0 hektárnál kisebb területű erdőrészletek. Védelmi rendeltetés esetén sarjaztatás az előbbiektől eltérően is tervezhető.

7.5.11. A vízzel borított termőhelyeken álló fehér fűz főfafajú, valamint a „homokgöröndökön” megtelepült, az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdők esetében a véghasználatok és az erdőfelújítási kötelezettségek tekintetében a felnyíló erdőkre vonatkozó szabályok alkalmazása indokolt lehet.

7.5.12. Az elmúlt időszakban bekövetkező erdőkárok eredményeként túlzottan kiritkult, visszazáródásra már nem képes erdőkben – amennyiben azok felnyíló erdőként való további fenntartását természetvédelmi célok nem indokolják – az erdőfelújítást meg kell tervezni.

7.5.13. Megfelelő termőhelyi adottságok esetén kétféle erdőfelújítási lehetőséget kell tervezni.

7.5.14. A faanyagtermelő rendeltetésű, feketefenyves faállománytípusú erdők felújítását – amennyiben azt a termőhely is lehetővé teszi – elsősorban őshonos fafajokkal, esetleg akácos, vagy egyéb lomb elegyes feketefenyves, vagy erdeifenyves célállománytípussal kell megtervezni.

7.5.15. Az erdőfelújítások tervezése során az akác állományok harmadszori sarjaztatását kerülni kell.

7.5.16. A homoki gyepek inváziós veszélyeztetésének mértéke ne növekedjen. Ennek érdekében a jelölő élőhellyel érintkező erdő adott helyen tényleges inváziós fenyegetést jelentő, erdészeti tájidegen fafajokkal való felújítását kerülni kell.

7.5.17. A körzetben található mintegy ezer hektár összterületű, indokolatlanul túltartott faállományú erdőkben a faanyag minőségromlása, valamint az erdőfelújítási kockázatok további növekedésének elkerülése érdekében véghasználatot és erdőfelújítást – egyéb lehetőség hiányában akár egy menetben megvalósított véghasználatot, illetve mesterséges erdőfelújítást – kell előírni.

7.5.18. A felnyíló erdők esetében fakitermelésként csak egészségügyi termelés, készletgondozó fahasználat, valamint ha a jelenlegi állapot ismételt létrehozását eredményező, sikeres erdőfelújítás feltételei adottak, akkor az azt biztosító véghasználat tervezhető.

7.5.19. Az árvízvédelmi lefolyási sávban található erdők felújítása során a tág hálózatban is fenntartható fafajok alkalmazását kell előtérbe helyezni. Amennyiben a természetvédelmi szempontok őshonos fafajokból álló erdőfelújítás megtervezését teszik szükségessé, de a természetes állapottól jelentősen eltérő vízjárási viszonyok miatt ennek jelentős kockázatával kell számolni, akkor az erdőfelújítás tervezése során második lehetőségként idegenhonos főfafajú célállománytípus alkalmazását is lehetővé kell tenni. Ennek a lehetőségnek a választására az őshonos fafajokkal végrehajtott erdőfelújítás vízborítás miatt történő másodszori kipusztulása után indokolt lehetőséget biztosítani.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. A fenyves faállománytípusú erdőkben található, az erdészeti tájban őshonos fafajok alkotta alsó szint előretörését és fennmaradását az erdőnevelési beavatkozások során elő kell segíteni.

8.2. Az erdőnevelési munkák során a szil, vadgyümölcs és feketegyűrű (tatár) juhar fafajú, továbbá az idegenhonos főfafajú erdőkben minden, az erdészeti tájban őshonos fafajú faegyedeket az erdőnevelési szempontok figyelembe vétele mellett kímélni kell.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A hullámtéri területeken javasolt a kiemelten használt földutak stabilizálása, szükség szerint hidak vagy átereszek beépítésével.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. Fakitermelések során a faanyag felkészítése és készletezése lehetőség szerint a fakitermeléssel érintett erdőrészlet területén, az azt határoló úton illetve nyiladékon, a rakodóként nyilvántartott, az erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló földterületen, vagy a rendkívüli helyzetek (például árvíz, erdőtűz és egyéb erdőkárok) esetén kialakított ideiglenes rakodókon történjen.

10.2. Fakitermelések során a terepi anyagmozgatást és a készletezést úgy kell végezni, hogy a természeti környezet – különösen a források és közjóléti létesítmények környékén, valamint védett fajok élőhelyein – a lehető legkisebb mértékben sérüljön.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

11.2. A fakitermelés vegetációs időszakban való végrehajtása védett természeti területen az alábbi esetekben különösen indokolt lehet:

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetben tervezhető, illetve engedélyezhető:

12.2. Kőris, kocsányos tölgy, valamint hazai nyár főfafajú erdő természetes erdőfelújításaként – amennyiben azt az idős faállomány vagy az újulati szint fafajösszetétele indokolja – elegyes kőrises, elegyes kocsányos tölgyes és elegyes hazai nyaras erdősítési célállománytípusok is tervezhetőek, amely azonban nem eredményezheti a természetességi állapot romlását.

1. A körzet neve

Gömöri erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdősültsége az országos átlaghoz képest magas. Az itt található erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő.

A körzet teljes területéhez mérten a védett természeti területen álló erdők aránya alacsony. Az erdőterület jelentős része ugyanakkor a Natura 2000 hálózat részeként kijelölésre került.

Az erdők gazdasági funkcióinak érvényesítésére a fentiekre tekintettel csak olyan módon kerülhet sor, ami a védelmi funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozza, és az erdők természetességi állapotának megőrzését, vagy növelését eredményezi.

A körzetben közjóléti rendeltetésű erdő csak szórványosan fordul elő. A jelentősebb települések környékén található erdők azonban jelentős közjóléti funkciót töltenek be, amire az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során ugyancsak figyelemmel kell lenni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A közösségi jelentőségű égerligetek (91E0), valamint a védett természeti területen található, eltérő erdőgazdálkodási tevékenységeket igénylő mogyoró cserjeszintes völgyalji tölgyesek, továbbá a meredekebb, véderdő jellegű erdők legalább 0,5 hektáros, összefüggő területeiből lehetőség szerint önálló erdőrészleteket kell kialakítani, vagy azokban az esetleges fahasználati munkákat elkülönülten kell megtervezni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani a védett természeti területen található égerligetek (Aegopodio-Alnetum glutinosae), valamint a láposodó égerligetek (Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae) patak menti sávjában.

4.2. A szálaló és átalakító üzemmódú erdőgazdálkodás alapvető feltétele az erdő természetes felújulását nem akadályozó vadlétszám biztosítása, és az erdők megfelelő feltártsága.

4.3. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a védett természeti területen álló erdők esetében javasolt.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található patak menti égerligetek (Aegopodio-Alnetum glutinosae) sávjaiban, a völgyalji árkok mentén húzódó, mogyoró-cserjeszintes tölgyesek 30-50 m széles sávjában, valamint a meredek, véderdő jellegű letörések tölgyeseiben fakitermelés csak árvízvédelmi célból, illetve az idegenhonos fafajok eltávolítása céljából tervezhető.

5.1.2. Természetes, természetszerű és származék erdőkben az erdőfelújítás csak fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás véghasználati móddal, a lehetséges mértékben elnyújtott véghasználati időszak mellett, valamint az alkalmazott célállomány főfafaja függvényében természetes mag vagy sarj eredetű, szükség esetén őshonos fafajokkal való mesterséges kiegészítést is lehetővé tevő erdőfelújítási előírással tervezhető.

5.1.3. A Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Területen álló erdőkben a megfelelő mikroklíma biztosítása érdekében a kisebb akác foltok, valamint a lápokra és az utakra bedőlő fák kitermelésén, illetve a „Kisasszony-fája” környezetének rendezésén kívül egyéb fakitermelés nem tervezhető, valamint a természetvédelmi célt hosszú távon leginkább szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani.

5.1.4. A Kelemér–Serényfalva Természetvédelmi Terület erdőrezervátum védőzónájában található, növedékfokozó gyérítési kornál idősebb erdőkben 105 éves vágásérettségi kor, és várhatóan 50 éves véghasználati időszak mellett, maximum 25 % eréllyel szálalóvágás tervezhető.

5.1.5. A Szuhafő és Alsószuha községhatárokban található ex lege védett lápokon (például Szuhafő községhatárban a Szuha-völgyben és a Korlát-patak völgyében, Alsószuha községhatárban a Hideg-kút-völgyben) található erdőkben a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes tisztítási munkák kivételével fakitermelés nem tervezhető.

5.1.6. A Putnok és Sajógalgóc községhatárok területén található ex lege védett földvárak területén álló erdőt önálló erdőrészletbe kell leválasztani, és ott a megmaradt földművek védelme érdekében eróziós károkkal járó erdőgazdálkodási tevékenységet csak a védelmi célokkal összhangban lehet tervezni.

5.1.7. A termőhelynek nem megfelelő, vagy az erdészeti tájidegen fafajokból álló erdők erdőszerkezet-átalakítását – a potenciális erdőtársulás visszaállítását megcélozva – a soron következő véghasználat után el kell végezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. Különleges madárvédelmi területeken az odvas fatörzsekhez, illetve lábon álló holtfához kötődő, közösségi jelentőségű, jelölő közép fakopáncs (Dendrocopos medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus) és örvös légykapó (Ficedula albicollis) jelentős állományának erdőtervben rögzített fészkelő helyén a záródásbontás jellegű fakitermeléseket a gyérítési kortól kezdődően 5 m³/ha mennyiségű, 15 cm-nél nagyobb mellmagassági átmérőjű, őshonos lombos fafajú, álló faegyedekből álló holt-, illetve odvas faanyag visszahagyásával kell tervezni.

5.2.4. Véghasználatok tervezése alkalmával az élőfakészlet 5%-át kitevő mennyiségű hagyásfa visszahagyására különösen a közösségi jelentőségű, jelölő közép fakopáncs (Dendrocopos medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus) és örvös légykapó (Ficedula albicollis) fészkelő helyein kell fokozott figyelemmel lenni.

5.2.5. A kiemelt közösségi jelentőségű, enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó Leucojo aestivi-Salicetum albae, Senecioni sarracenici-Populetum albae, Carduo crispi-Populetum nigrae, Aegopodio-Alnetum glutinosae és Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae társulások esetében törekedni kell az erdőfelújítás elegyes célállománytípusokkal való tervezésére, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

5.2.6. A kiemelt közösségi jelentőségű, enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó Aegopodio-Alnetum glutinosae és Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae társulások szalagszerű, patakokat kísérő sávjaiban a fiatal, sűrű állományrészek esedékes tisztítási feladatait leszámítva fakitermelés nem tervezhető.

5.2.7. Az erdőnevelések tervezése során a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban honos elegyfafajok közül különösen a magas kőris, a mezei szil, a vénic szil és a törékeny fűz kíméletére kell törekedni.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A fakitermelések végrehajtása során az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban honos fafajú

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. Közösségi jelentőségű, vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba sorolható erdőben véghasználat, kiemelt közösségi jelentőségű, enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó Aegopodio-Alnetum glutinosae, Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae társulások szalagszerű, patakokat kísérő sávjaiban tisztítás március 15. és augusztus 15. között nem végezhető.

6.2.2. Az erdőnevelések végrehajtása során az erdészeti tájban honos elegyfafajok közül különösen a magas kőris, a mezei szil, a vénic-szil, a törékeny fűz, a kislevelű hárs, a mezei juhar valamint a vadalma kíméletére kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.2.3. A fakitermelések során böhöncös, odvas faegyedek, valamint álló és fekvő holt faanyag visszahagyása különösen a közösségi jelentőségű, jelölő denevér fajok – kiemelten a nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) és a pisze denevér (Barbastellus barbastellus) –, a közösségi jelentőségű, jelölő, fában fejlődő bogárfajok – kiemelten a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) –, illetve madárfajok – kiemelten a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a fekete harkály (Dryocopus martius), a hamvas küllő (Picus canus) és az örvös légykapó (Ficedula albicollis) – kedvező természetvédelmi helyzetének a fenntartása érdekében szükséges.

6.2.4. Különleges madárvédelmi területen előforduló közösségi jelentőségű, jelölő madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. Tájképvédelmi rendeltetés esetén a takaró sávban fahasználat nem végezhető.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a tervezhető előhasználati erély alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem vagy csak részterülettel tervezhető.

7.2.2. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például gyertyán, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, madárcseresznye, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz) megőrzését.

7.2.3. Vegyes záródású, vagy heterogén szerkezetű erdőben indokolt lehet az erdőnevelési tevékenység részterületenként eltérő eréllyel történő tervezése.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.2. Az átalakító üzemmódú erdőkben, amennyiben annak lehetősége adott, időben elnyújtott, csoportos bontáson alapuló fokozatos felújítóvágást, illetve szálalóvágást indokolt tervezni.

7.5.3. A nem védett természeti területen található erdőkben a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők felújításának tervezése során az erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként meg kell tervezni.

7.5.4. A hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében, elsősorban tölgy főfafajú erdők esetében, egészségi állapottól függően a vágásérettségi kor emelésére kell törekedni.

7.5.5. Az erdőfelújítások tervezése során meg kell határozni a termőhelynek megfelelő, elvárt elegyfafajokat is.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Átalakító üzemmódú erdőben az erdőnevelési tevékenységeket – különösen a növedékfokozó gyérítéseket – a szálaló erdőszerkezet tervezett térbeli rendjéhez igazodva, váltakozó erélyekkel kell végrehajtani.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A szálaló és átalakító üzemmódú erdők, erdőtömbök feltártságát elsősorban sűrűbb közelítő nyom hálózat kialakításával javasolt növelni.

9.2 Az időjárástól függetlenül használható utak kialakításakor, vagy a meglevők javítása esetén idegen anyag (például kő, zúzalék stb.) is felhasználható.

9.3. Új műszelvényes út létesítése esetén az útpászta szélessége a 20 m-t csak meredek oldal, illetve völgyek átszelésekor (kanyar) lépheti túl.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. Az újulattal rendelkező erdőrészletekben faanyag mozgatást és készletezést csak olyan időpontban és olyan technológiával lehet végrehajtani, amelyik az erdő felújulásának sikerességét, a visszamaradó faállományt és a talajt nem veszélyezteti.

10.2. Erdei faanyag időszakos rakodására, vagy készletezésére elsősorban ott kerülhet sor, ahol a területet az előző 10 év folyamán használtak már ilyen tevékenységre.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

1. A körzet neve

Kemenesi Cser erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzetben meghatározó a gazdasági rendeltetésű erdők aránya (elsősorban akácosok és erdeifenyvesek), így az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során elsődlegesen a gazdasági szempontokat lehet és célszerű figyelembe venni. Emellett a különböző védelmi (kiemelten talajvédelmi, honvédelmi és partvédelmi) funkciók érvényesülésének biztosítása a körzet erdeiben fontos tervezési cél.

A települések belterületével határos erdők ugyanakkor a rendeltetéstől függetlenül jelentősebb közjóléti funkciókat tölthetnek be, és számottevő a Natura 2000 hálózatba kijelölt erdők részaránya is. Ezekben az erdőkben az erdei haszonvételekre csak úgy kerülhet sor, hogy egyúttal a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok is érvényesítésre kerülnek.

Az erdők kisebb része védett természeti területen helyezkedik el, vagy a Natura 2000 hálózat részeként azokban biztosítani kell a kijelölés alapjául szolgáló élőhelyek és fajok hosszú távú fennmaradását, esetleg egyéb védelmi funkciókat (például talajvédelem, honvédelem, partvédelem) tölt be. A települések belterületével határos erdők továbbá a rendeltetéstől függetlenül jelentős közjóléti funkciókat is betölthetnek.

Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során a Rába árterében tekintettel kell lenni az erdők ártéri elhelyezkedéséből fakadó gazdálkodási nehézségekre (pl. árvizek gazdálkodást akadályozó hatásai) is.

Az ismertetett adottságoknak megfelelően a körzeti erdőtervezés során a fenntartható erdőgazdálkodás lehetőségét és feltételeit a környezet-, természet- és egyéb védelmi szempontokkal összhangban kell meghatározni.

A körzetben folyó erdőgazdálkodás tekintetében tehát – különösen a 100%-os állami tulajdonban lévő, és nem gazdasági elsődleges rendeltetésű erdőkben – a faanyagtermelés csak az előbbi szempontoknak alárendelt cél lehet. Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során emiatt ezekben az erdőkben fokozottabban kell törekedni az őshonos fafajokból álló és a természeteshez közelítő szerkezetű erdők kialakítására, az erdők természetes úton történő felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

A körzetbe eső védett természeti területekre természetvédelmi kezelési terv, a Natura 2000 hálózat részeként kijelölt területekre Natura 2000 fenntartási terv nem áll rendelkezésre, így az érintett erdők vonatkozásában fennálló természetvédelmi szempontok tekintetében a körzeti erdőtervezés során a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv természetvédelmi kezelési állásfoglalásait, illetve Natura 2000 javaslatait kell figyelembe venni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőkben lehetőség szerint az átlagosnál nagyobb, 5-20 hektár területű erdőrészletek kialakítására kell törekedni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Egyes, alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodás fokozottabban biztosítja:

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.1.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.1.3. Az erdőgazdálkodási tevékenységek tervezése során a tájléptékű mozaikosság elvét kell követni, biztosítva a (erdő)társulás-diverzitás fenntartását.

5.1.4. A keményfás ligeterdőkben (91F0) és az ártereken, illetve az erdei vízfolyások mentén található egyéb jelölő erdei élőhelyek körzeti erdőtervezése során törekedni kell

5.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Talajvédelmi és mezővédő rendeltetésű erdőben az erdőfelújítás sarjaztatás útján is tervezhető.

5.2.2. Honvédelmi rendeltetésű erdőben erdőgazdálkodási tevékenység csak a védelmi szempontokkal összhangban tervezhető.

5.2.3. A vízvédelmi rendeltetésű, a folyók hullámtereiben található, valamint a kisebb vízfolyások, csatornák melletti erdők erdőtervezése során a vízgazdálkodási, a partvédelmi, valamint az árvízvédelmi szempontokra kiemelt figyelemmel kell lenni.

5.2.4. A Rába folyón az árvízvédelmi szempontból fontos jégsávok szabadon tartására a tervezés során tekintettel kell lenni.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A jellemzően molyhos tölggyel, közönséges borókával borított területrészeken a természetes erdődinamikai folyamatokat kell érvényre juttatni, erdőgazdálkodási tevékenység csak a természetvédelmi célok elérése érdekében végezhető.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. Az erdőgazdálkodás során az erdők környezetében mozaikosan előforduló tisztások, kopárok, valamint cserjésedő xerofil legelők fennmaradására, azok spontán elcserjésedésének vagy beerdősülésének megakadályozására kiemelt figyelmet kell fordítani.

6.2.2. Idős erdők, erdőfoltok jelenléte, hagyásfa csoportok fenntartása, valamint a fakitermelések során odvas fák, lábon száradó és földön fekvő holt faanyag visszahagyása különösen a közösségi jelentőségű nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), szarvasbogár (Lucanus cervus), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és a kiemelt közösségi jelentőségű remetebogár (Osmoderma eremita) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében indokolt.

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. A kulturális örökségvédelmi területek esetében a 30 cm-nél mélyebb földmunkával járó tevékenységek csak a kulturális örökségvédelmi szempontokkal összhangban végezhetők.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Vegyes záródású erdőkben indokolt lehet az erdőnevelések részterületenként eltérő eréllyel való tervezése.

7.2.2. A körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt tisztítást legfeljebb két, gyérítést – a faültetvények és kultúrerdők kivételével – legfeljebb egy alkalommal lehet tervezni.

7.2.3. Készletgondozó használat tervezésekor a vágásérettségi kor a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve is megállapítható.

7.3.1. Vágásos üzemmódú erdőben a tájléptékű mozaikosság megteremtése érdekében a nagyobb, egykorú erdőtömbökben a vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort is meg lehet határozni.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.2. Az árvízvédelmi lefolyási sávban található erdők erdőfelújítása során a tág hálózatban is tartható fafajok alkalmazását kell előtérbe helyezni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. A biológiai változatosság növelése, valamint a védett fajok megőrzése érdekében a fahasználatok során idős, böhöncös, korhadó, odvas fák, pionír fafajok és facsoportok, álló és fekvő holtfák (tövön száradt fák, facsonkok, elhalt, korhadó faanyag), illetve a 2 hektárnál nagyobb területű véghasználatok esetén hagyásfák vagy hagyásfa csoportok visszahagyásáról, valamint azok későbbi megőrzéséről a nem védett, és nem Natura 2000 területen álló, természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében is gondoskodni kell.

8.2. Az erdőnevelési munkák során az értékes lombos elegyfafajok, így pl. a gyertyán, a hegyi juhar, a madárcseresznye, a mezei szil, a vénic-szil, a kislevelű hárs, a nagylevelű hárs, a rezgőnyár, a kecskefűz, a vadalma, a vadkörte, illetve egyéb vadgyümölcs fajok egyedeit lehetőség szerint kímélni kell.

8.3. A fakitermelések során visszahagyandó hagyásfa csoportokat, esetleg hagyásfákat már a bontóvágások során ki kell jelölni. A szomszédos erdőrészletekben kijelölt hagyásfa csoportok lehetőség szerint érintkezzenek egymással.

9. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

9.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

10. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

10.1. A kavicsos váztalajú, valamint a legfeljebb sekély termőrétegű cseri talajú erdők esetében a talajvédelmi rendeltetés kezdeményezésére kell javaslatot tenni.

1. A körzet neve

Keszthelyi-hegység erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet rendkívül változatos domborzati, termőhelyi és állományviszonyai, valamint az eltérő védelmi és közjóléti funkciók miatt az általános tervezési és gazdálkodási irányelvek alkalmazása mellett különösen nagy jelentősége van az erdőrészlet szinten hozott döntéseknek, illetve, tervjavaslatoknak.

Az állami területeken számottevő a honvédelmi rendeltetés. Itt az ebből fakadó tervezési javaslatok, korlátozások mellett meg kell jelennie az állományok jellemzőire, egyéb védelmi és gazdasági szerepére épülő javaslatoknak is.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Az egymás mellett elhelyezkedő állami erdőgazdasági társaságok, illetve egyéb erdőgazdálkodók üzemi területeit képező erdőket, valamint a természetben nem összefüggő erdőfoltokat külön erdőtagokba kell sorolni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodás fokozottabban biztosítja azokban az elegyes keménylomb állományokban, ahol nevelővágásra már nincs szükség, és egészségi állapotuk, állományszerkezetük (elsősorban záródásuk) a fennmaradásuk érdekében nem igényel mesterséges beavatkozást – csak szükség esetén egészségügyi és erdőfelújítási céllal.

4.2. Fenyves, akácos, és nemes nyáras faállománytípusú erdőkre vonatkozóan nem állapítható meg faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód. Egyedi elbírálás mellett kivételt képezhetnek az őshonos lomb elegyet tartalmazó, gyenge termőhelyen álló fekete- és erdeifenyvesek, illetve akácosok.

4.3. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen a törmeléklejtő erdők (dolomiton és bazalton egyaránt), a szurdok erdők, a cserszömörcés, virágos kőrises, molyhos tölgyes karsztbokorerdők, a mészkerülő bükkösök (Luzulo-Fagetum) és a Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön erdőtársulások esetében indokolt.

4.4. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a védett természeti területen, valamint a Natura 2000 területen álló erdők esetében javasolt.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.1.1. Törekedni kell a Balaton-felvidékre jellemző erdőtársulások kialakítására, és fenntartására.

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. A Keszthelyi-hegység bükkös erdeiben a havasi cincér (Rosalia alpina) élőhely igényére is tekintettel az átlagosnál több, legalább 15-20% részarányú 100 év feletti erdőt kell hosszú távon fenntartani. Ennek érdekében a hozamkiegyenlítés során egyenletes koreloszlás kialakítására kell törekedni a fiatalabb korosztályokban is.

5.2.2. Azokban az átmeneti és kultúrerdőkben, ahol a természetes felújulási folyamatok a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokkal megindultak, természetes mag eredetű erdőfelújítás és erdőszerkezet-átalakítás tervezése indokolt.

5.2.3. Az Uzsai Csarabos Természetvédelmi Területen álló erdők felújítását minden esetben az erdészeti tájban honos fafajokkal kell megtervezni.

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.3.3. A Keszthelyi-hegység (HUBF20035) kiemelt természetmegőrzési terület erdeinek erdőtervezése során

5.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.4.1. A gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

5.4.2. A meredek területeken elhelyezkedő erdők véghasználatát talajvédelmi szempontok miatt azoknak csak több ütemű végrehajtását lehetővé tevő módon kell megtervezni.

5.4.3. A mezővédő rendeltetésű erdőkben az erdőnevelések tervezésekor az elegyesség és a rendeltetésnek megfelelő erdőszerkezet fenntartására kell elsődlegesen figyelemmel lenni.

5.4.4. A vízvédelmi és partvédelmi rendeltetésű erdőkben az erdőborítottság minél folyamatosabb fenntartására kell törekedni. Ezt a védelmi célok, és az erdő természeti állapota függvényében magasabb vágásérettségi kor meghatározásával, hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló fokozatos felújítóvágás, vagy szálalóvágás alkalmazásával, a tarvágás végrehajtásának térbeli és időbeli tagolásával, illetve folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodással lehet elérni.

5.4.5. A településvédelmi rendeltetésű erdőkben a véghasználatok részterületes végrehajtása, elegyes faállományú erdők létrehozása akár erdészeti tájidegen, de nem intenzíven terjedő fafajok alkalmazásával, állománykiegészítések végrehajtása, valamint a vágásérettségi szakaszon belüli magasabb vágásérettségi kor meghatározása a fő tervezési szempont.

5.4.6. Műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben az állományszerkezet megőrzése, a közlekedés biztonságának, és a védelmi szerepnek a folyamatos fenntartása az elsődleges erdőtervezési szempontok. Ennek érdekében mérsékelt erélyű nevelővágások, részterületes véghasználatok, valamint szükség esetén egészségügyi termelések tervezése indokolt.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. Az erdőnevelések során a nem intenzíven terjedő elegyfajokat kímélni kell.

6.1.2. Kerülni kell a közjóléti nyomvonalak közelítésre, készletezésre történő használatát.

6.1.3. Az alábbi közjóléti szempontok érvényesítésére az erdő rendeltetésétől függetlenül törekedni kell.

6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.2.1. Az intenzíven terjedő fafajok, egyes özöngyomok, valamint az erdőfelújítást akadályozó egyéb erdei gyomok visszaszorítása céljából a természetvédelmi szempontokkal összhangban vegyszeres beavatkozásra is sor kerülhet.

6.2.2. A kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdők véghasználata során hagyásfákat csak abban az esetben kell visszahagyni a véghasználatot követően, ha a területen találhatóak arra alkalmas, és őshonos fafajú faegyedek.

6.2.3. A halomsírok területén indokolt a folyamatos erdőborítás fenntartása, és faanyag készletezés, valamint gépi közelítés nem végezhető.

6.2.4. A földvárak területén mindennemű erdőgazdálkodási beavatkozást csak a kulturális örökségvédelmi szempontokkal összhangban lehet végezni. A munkavégzésre csak a téli időszakban, fagyott talajon kerülhet sor.

6.2.5. A az erdei életközösség xilofág illetve odúlakó fajai életlehetőségeinek a biztosítása érdekében a természetes, természetszerű és származék erdőkben már a növedékfokozó gyérítési kortól hektáronként legalább 5 m³ álló és fekvő holtfa folyamatosan jelenlétét kell biztosítani.

6.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.3.1. Idős erdők, erdőfoltok jelenléte, hagyásfa csoportok fenntartása, valamint a fakitermelések során odvas fák, lábon száradó és földön fekvő holt faanyag visszahagyása különösen a közösségi jelentőségű nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), pisze denevér (Barbastella barbastellus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), szarvasbogár (Lucanus cervus), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és a kiemelt közösségi jelentőségű remetebogár (Osmoderma eremita) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében indokolt.

6.3.2. Az erdei életközösség xilofág rovarok illetve odúlakó madárfajai életlehetőségeinek a biztosítása érdekében a természetes, természetszerű és származék erdőkben már a növedékfokozó gyérítési kortól hektáronként legalább 5 m³ mennyiségű, lehetőség szerint 30 cm törzsátmérőt meghaladó, álló és fekvő holt faanyag folyamatosan jelenlétét kell biztosítani.

6.3.3. Keszthelyi-hegység (HUBF20035) kiemelt természetmegőrzési területen a spontán terjedő fenyő egyedeket a sziklagyepekből és a karsztbokor erdőkből el kell távolítani.

6.3.4. Az intenzíven terjedő bálványfa visszaszorítása érdekében egyedi kezelés mellett vegyszeres védekezés is alkalmazható.

6.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.4.1. Talajvédelmi rendeltetésű erdőben a véghasználatokat az erdőfelújítások sikerességéhez is kötötten, több ütemben javasolt végrehajtani.

6.4.2. A műtárgyvédelmi rendeltetésű erdők véghasználatára – amennyiben az elengedhetetlen – csak a közlekedésbiztonsági szempontokkal összhangban, például hóvédművek előzetes kihelyezését követően kerülhet sor.

6.5. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.5.1. A fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.1.2. Átalakító üzemmódú erdők esetében a 7.1.1. alpontban foglaltak az irányadók, annyi eltéréssel, hogy felső határértékként az ott feltüntetett maximális értékek 150 %-át kell tekinteni.

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. A lomb elegyes fenyvesekben és lomb elegyes akácosokban a nevelővágások során a nem intenzíven terjedő lombos fafajok lehetséges kíméletével azok elegyarányának növelésére kell törekedni.

7.2.2. Az erdőneveléseket az elegyfafajok lehetséges kíméletének elősegítésével kell tervezni.

7.2.3. Részterületes előhasználat tervezése minden állománytípusnál szükséges lehet.

7.2.4. A nagy tőszámú, megfelelő záródású fenyő állományokban az előhasználati erélyek a megadott felső értékek közelében, esetenként azon felül is tervezhetők. A beteg fenyvesekben, különösen lecsökkent záródás esetén erélyesebb egészségügyi termelés tervezése indokolt.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. A felújulás ütemét tekintve várhatóan lassan végrehajtható véghasználatokat fokozatos felújítóvágás helyett szálalóvágással kell megtervezni. Ez utóbbi eljárás javasolt az átalakító üzemmód esetén is.

7.5.2. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.3. Erdőfelújítások tervezése során lehetőség szerint elegyes célállománytípusokat kell alkalmazni.

7.5.4. Megfelelő termőhelyi adottságok esetén kétféle erdőfelújítási lehetőséget kell tervezni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. A hagyásfa csoportok térbeli kialakításakor figyelembe kell venni a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőket, amelyek a hagyásfa csoportoktól elvárt funkciókat is szolgálják.

8.2. A hagyásfa csoportok elhelyezkedése épüljön a felszíni formák, erdőszegélyek, vízmosások és gerincek takarására, az erózióveszélynek kitett területeken a talaj védelmére és a tájkép megtartására.

8.3. A szomszédos erdőrészletekben kijelölt hagyásfa csoportok lehetőség szerint érintkezzenek egymással.

8.4. A véghasználattal érintett erdőrészletekben egyéb indokoltság hiányában nem kell hagyásfákat vagy hagyásfa csoportokat visszahagyni az alábbi esetekben:

8.5. A hagyásfa csoportokat a véghasználatok megkezdése előtt kell kijelölni. Hagyásfaként lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fafajú, a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok meghatározó fafajok, valamint az egyedi jellegzetességgel bíró faegyedek közül kerüljenek visszahagyásra.

8.6. Az erdőnevelési munkák során a berkenye, a madárcseresznye, a vadalma, a vadkörte, a szil, a fehér nyár, a szürke nyár faegyedeket az arra alkalmas termőhelyeken lehetőség szerint kímélni kell.

8.7. A holtfa mennyiségét a fakitermelések során a gazdaságilag értéktelenebb faanyag (koronarész, erősen göcsös törzsrész), illetve a természetes úton elpusztult, törzstörött, kidőlt fák visszahagyásával fokozatosan növelni javasolt.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A szálaló és átalakító üzemmódú erdőkben, erdőtömbökben a feltáróhálózat bővítése indokolt.

9.2. Védett természeti területen található erdőbenlegfeljebb2 m széles sétautat lehet kialakítani.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. A faanyagmozgatás során a közelítő nyomokból kiinduló eróziót meg kell akadályozni.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től szeptember 30-ig tart.

11.2. A vegetációs időszak a Keszthelyi-hegység dolomit régiójában (Keszthely, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Balatonederics, Nemesvita, Lesencefalu, Vállus, Cserszegtomaj, Rezi) március 1-től augusztus 31-ig tart.

11.4. Fiatal, elegyetlen fenyvesek erdőnevelési munkáinak – tisztítás, törzskiválasztó gyérítés, első növedékfokozó gyérítés – végrehajtását a vegetációs időszak július 15-től terjedő időszakában nem indokolt tiltani.

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. A Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő erdőkben a körzeti erdőtervezés során figyelemmel kell lenni a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény, valamint annak végrehajtási rendeletében rögzített, a Magyar Honvédség nemzeti és szövetségi védelmi feladatainak ellátására.

1. A körzet neve

Nagymarosi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek magas aránya, valamint a térség idegenforgalmi jelentősége miatt a körzeti erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok érvényesítése kiemelt cél a körzetben.

A körzet erdei délen a Duna-kanyar üdülőterület, nyugaton az Ipoly-völgy fontos látképi elemét képezik. E mellett rendre határosak a körzetben található települések belterületével, több esetben körbe veszik azokat. Az elhelyezkedésből adódó – elsősorban tájképi, településvédelmi – elvárásokat a körzeti erdőtervezés során figyelembe kell venni.

A körzetben található a Királyréti Erdei Vasút kiindulópontja, a Szob, Börzsöny Kisvasút és a Nagybörzsönyi Erdei Vasút, valamint olyan üdülő központok, mint Nagyirtáspuszta, vagy Zebegény. A körzetben, különösen az előbbi erdészeti létesítményeket környező erdőkben az átlagosnál több közjóléti berendezés található, és a turistautak hálózata is sűrű. A körzeti erdőtervezés során a felmerülő közjóléti igényekre emiatt akkor is tekintettel kell lenni, ha a rendeltetés azt önmagában nem indokolja.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Az előző erdőtervezés óta erdőként nyilvántartásba vett terület erdőgazdasági területazonosító adatai indokolt esetben módosíthatók.

3.2. Védett természeti területen található, vágásos üzemmódú erdőkben az erdőrészlet határok módosítása során megközelítőleg öt hektár területű erdőrészletek kialakítására kell törekedni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a fokozottan védett természeti területen lévő, természetes és természetszerű erdők esetében javasolt.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.1.1. Az erdők esztétikai értékének növelése érdekében az erdőtervezés során az idegenhonos, nem intenzíven terjedő fafajok közül a körzetben a fenyőfajokat – lucfenyő, erdeifenyő, vörösfenyő, jegenyefenyő, duglászfenyő – javasolt alkalmazni, legfeljebb 5%-os elegyaránnyal, csoportos elegyítés mellett.

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása illetve javítása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.3. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására különösen a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusokba tartozó erdőkben, illetve a magyar fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) körzeti erdőtervben is rögzített élőhelyein kell törekedni.

5.3.4. A vágásérettségi szakasz felső felébe eső vágásérettségi kor meghatározása a Natura 2000 célokkal összhangban különösen a kedvező természetvédelmi helyzetű, kiemelt közösségi jelentőségű erdei élőhelyek esetében indokolt.

5.3.5. Az erdőneveléseket a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen elegyfafajok – különös tekintettel az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítását célzó erélyekkel kell megtervezni.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A nevelővágások és bontóvágások során hektáronként legalább 5 m³ mennyiségű böhöncös, odvas faegyedet, változatos méretű álló vagy fekvő holtfát, vagy kitermelt faanyagot kell visszahagyni a területen.

6.1.2. Fokozottan védett erdőben végzett fakitermelés során – amennyiben a faállomány szerkezete lehetővé teszi – a keletkező és elbomló holtfaanyag egyensúlya mellett hektáronként legalább 15 m³ mennyiségű álló vagy fekvő holtfát kell visszahagyni a területen.

6.1.3. A nagy mennyiségű holt fát igénylő fehérhátú fakopáncs élőfordulási helyein – amennyiben a faállomány szerkezete lehetővé teszi – a keletkező és elbomló holtfaanyag egyensúlya mellett hektáronként legalább 15 m³ mennyiségű fekvő holtfát kell visszahagyni.

6.1.4. A kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) védelme érdekében tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben idősebb sarj eredetű tölgy csoportok fenntartásával, illetve a véghasználatot követően a tölgy és cser tuskók egy részén a felverődött sarjak visszahagyásával elő kell segíteni a talajszinti faodúk fennmaradását és kialakulását.

6.1.5. A mesterséges erdősítések végrehajtása során törekedni kell a helyi, vagy az adott származási körzetből származó szaporító anyag felhasználására.

6.1.6. A mesterséges pótlások végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására.

6.1.7. Az erdei tisztásokat és hegyi kaszálókat természetvédelmi célból indokolt hosszú távon fenntartani.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A cserjesztint védelmére különösen az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdőkben (91E0) és a nagy folyók mentén elhelyezkedő keményfás ligeterdőkben(91F0) kell kiemelt figyelmet fordítani. Ezen erdőtípusok esetében teljes talajelőkészítést végezni tilos.

6.2.2. A böhöncös, odvas fák, valamint az álló és fekvő holt faanyag visszahagyására különösen az élő, vagy holtfához kötötten fejlődő, védett, illetve jelölő erdei rovarfajok – kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a havasi cincér (Rosalia alpina) –, valamint erdei madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében kell kiemelt figyelemmel lenni.

6.2.3. A kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) életterének fenntartása és bővítése érdekében tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben idősebb sarj eredetű tölgy csoportok fenntartásával, illetve a véghasználatot követően a tölgy és cser tuskók egy részén a felverődött sarjak visszahagyásával elő kell segíteni a talajszinti faodúk fennmaradását és kialakulását.

6.2.4. Az erdőszegélyek cserjéseinek megőrzésére különösen a csíkos medvelepke (Callimorpha quadripunctaria) életfeltételeinek biztosítása céljából kell törekedni.

6.2.5. A magyar fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) életfeltételeit a körzeti erdőtervben is rögzített előfordulási helyein, elsősorban a pannon cseres tölgyesekben (91M0) a cser elegyarányának fenntartásával, lehetőség szerint növelésével, a véghasználatok lehetőség szerint több ütemben történő végrehajtásával (lékszerű véghasználati területek kialakításával), valamint a vegyszeres növényvédelmi tevékenységek – különösen rovarírószerek alkalmazása – elkerülésével is biztosítani kell.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például házi, madár-, barkócaberkenye, madárcseresznye, feketegyűrű (tatár) juhar, rezgőnyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, hegyi szil), valamint cserjék (például húsos som, mogyorós hólyagfa) megőrzését.

7.2.2. Intenzíven terjedő fajok visszaszorítása érdekében szükséges fakitermeléseket a tervidőszak alatti többszöri visszatéréssel indokolt megtervezni.

7.2.3. A vágásos üzemmódú erdőkben előnyben kell részesíteni a gyakoribb, és kisebb erélyű erdőnevelési beavatkozások tervezését.

7.2.4. Az egyenletes szerkezetű, természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében az erdőnevelések során nagyobb teret kell hagyni a természetes kiválasztódásnak, csökkenteni kell a beavatkozások számát és erélyét.

7.2.5. Indokolt esetben (például az erdőrészleten belül eltérő záródási viszonyok esetén) a nevelővágások részterületen is előírhatók.

7.3.2. A nagy kiterjedésű, egykorú erdőtömbök korosztály eloszlásának javítása érdekében egyes erdők vágásérettségi korát a vágásérettségi szakasz alsó határértékéhez kell közelíteni.

7.3.3. A vágásérettségi kort úgy kell megállapítani, hogy a fafajok átlagos vágásérettségi kora 5 évnél nagyobb mértékben nem emelkedhet, illetve a vágásérettségi kor emelése miatt az első vágásérettségi csoportba eső terület az első három vágásérettségi csoportba eső összterületek átlagától nem maradhat el jelentősen.

7.3.4. A megfelelő egészségi állapotú és felújuló képességű, a tervidőszakon belül a vágásérettségi korát elérő, vagy azt meghaladó állományok egy része esetében a vágásérettségi kort 30 éven belül elérő erdők hozamainak kiegyenlítése érdekében indokolt megemelni.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás a többségében az erdészeti tájban honos fafajokból álló erdőkben jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. A fakitermelések végrehajtásának időbeli korlátozásai:

8.2. Őshonos fafajok hiányában a hagyásfák és a hagyásfa csoportok az intenzíven terjedő fafajok, illetve az erdőszerkezet-átalakítás kivételével idegenhonos fafajokból is kialakíthatók.

8.3. Az erdőnevelési munkák során a második lombkoronaszintet és a cserjeszintet kímélni kell.

8.4. Az erdőnevelési munkák során az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen elegyfafajok visszaszorítása mellett elő kell segíteni a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos, értékes elegyfafajok (például vadgyümölcsök) további fejlődését.

8.5. Általánosságban törekedni kell álló és fekvő holtfa visszahagyására. A legalább két éve földön fekvő holtfát vissza kell hagyni.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A szálaló és átalakító üzemmódú erdők, erdőtömbök erdészeti feltáró hálózatának szükség szerinti bővítését az erdőtalaj, a természeti értékek kímélete és lehetőség szerint a helyi anyagok felhasználása mellett kell megvalósítani.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. A faanyagmozgatás során a közelítő nyomokból kiinduló eróziót meg kell akadályozni.

10.2. Állandó vagy időszakos vízfolyásokon keresztül történő anyagmozgatást lehetőség szerint kerülni kell, illetve arra csak olyan módszerrel vagy időszakban kerülhet sor, ami a lehető legkisebb mértékben eredményezi a meder erodálódását, és a vízfolyások élővilágának károsodását.

10.3. A vízfolyásokban történő hosszirányú faanyagmozgatás, valamint közlekedés tilos.

10.4. Fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra és készletezésre tisztáson, cserjésen és terméketlen folton csak a körzeti erdőtervezés egyeztetései során meghatározott, valamint a körzeti erdőtervben, illetve az erdőtervben rögzített esetekben és helyeken kerülhet sor.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

11.2. Az erdőtervben rögzített alábbi esetekben a fentiektől eltérő vegetációs időszakot kell alkalmazni:

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. A vágásérettségi korukat harminc éven belül elérő faállományok egy évre vetített területe jelentősen meghaladja az egy évre eső hozami területet, ezért ezekben az erdőkben a hozami területet meghaladó véghasználati lehetőség megtervezése javasolt.

1. A körzet neve

Pétervásárai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdeinek több, mint kétharmada gazdasági elsődleges rendeltetésű, faanyagtermelést szolgáló erdő. Ezek esetében a körzeti erdőtervezés kiemelt célja a fenntartható erdőgazdálkodás, valamint az erdő további funkciói érvényesülésének egyidejű biztosítása mellett elérhető lehető legnagyobb gazdasági eredmény biztosítása.

A körzet erdeinek közel ötöde ugyanakkor védett természeti területen helyezkedik el. Ezek között sok a magántulajdonban álló, sok esetben akácos faállománytípusú erdő. A körzeti erdőtervezés során emiatt a védett természeti területeken álló, vágásérett akácosok erdőszerkezet-átalakításának ütemezése tekintetében különösen körültekintően kell eljárni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Védett természeti területen az 1 hektárt meghaladó visszahagyott hagyásfa csoportokat külön erdőrészletbe kell sorolni.

3.2. Vágásos üzemmódú, 10 hektárnál nagyobb erdőrészleteket, amennyiben ezt a terepen könnyen azonosítható természetes határvonal lehetővé teszi, a természetes határvonal mentén meg kell osztani.

3.3. Védett természeti területen lévő erdőkben az erdőrészletek határai lehetőség szerint a természetes erdőállomány-típusok határait kövessék.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítására elsősorban a nagyon meredek, erózióveszélyes területeken, valamint a rendkívül gyenge termőhelyeken álló, védelmi rendeltetésű erdők esetében kerülhet sor. A védelmi célok függvényében különösen indokolt lehet a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása a völgytalpi, extrazonális elhelyezkedésű, védett fajok (például ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), fehér acsalapu (Petasites albus), sudár kankalin(Primula elatior), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium)) jelentős állományának élőhelyéül szolgáló montán bükkösök, a sekély termőrétegű, meredek oldalakban előforduló mészkerülő bükkösök (Deschampsio-Fagetum), mészkerülő tölgyesek (Genisto tinctoriae-Quercetum petraeae), melegkedvelő tölgyesek (Corno-Quercetum), lappangósásos sziklaerdők (Seslerio-Quercetum), a szurdokerdők (Phyllitidi-Aceretum), és az égerligetek (Aegopodio-Alnetum, Carici acutiformis-Alnetum) esetében.

4.2. A szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés az egyes fafajok felújuló képessége, illetve a vadlétszám ismeretében, elsősorban bükkös, kísérleti jelleggel tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben javasolt. A magas vadlétszám mellett ilyen üzemmódú erdőgazdálkodás legfeljebb kis területen, kísérleti jelleggel ajánlott.

4.3. A szálaló üzemmódú erdőgazdálkodás elsősorban 50-80 éves, a kíméletes közelítéshez megfelelő feltártságú erdőkben, vagy az állandó közelítő nyomok kialakítását lehetővé tevő terepviszonyok mellett folytatható.

4.4. Átalakító üzemmód elsősorban azokra az erdőrészletekre vonatkozóan állapítható meg, illetve engedélyezhető, amelyek a szálaló üzemmód esetében meghatározott egyéb kritériumoknak megfelelnek, de 80 évnél idősebbek, így már vágásos módszerekkel szükséges őket felújítani.

4.5. A fokozottan védett természeti területen található erdők, valamint a puhafás ligeterdők esetében erdőgazdálkodás csak folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódok keretében folytatható.

4.6. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a természetvédelmi, talajvédelmi, vízvédelmi, vagy tájképvédelmi rendeltetésű, és természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében javasolt.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőnevelések, a készletgondozó használat, valamint a bontás jellegű véghasználatok tervezése során az erdő természetességi állapotának és változatosságának lehetséges mértékű javítása, illetve megőrzése érdekében – a távlati célállomány, erdőfelújítások esetén az előírt célállománytípus figyelembe vétele mellett – az őshonos, lombos elegyfafajok kíméletére kell törekedni.

5.1.2. A meredek, véderdő jellegű erdők véghasználatát lehetőség szerint több ütemre osztva, részterülettel kell tervezni.

5.1.3. Természetes, természetszerű és származék erdőkben az erdőfelújítás az alkalmazott célállomány főfafaja függvényében természetes mag vagy sarj eredetű, szükség esetén őshonos fafajokkal való mesterséges kiegészítést is lehetővé tevő erdőfelújítási előírással tervezhető.

5.1.4. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. Az intenzíven terjedő fafajok visszaszorítása a természetvédelmi szempontokkal összhangban vegyszeres beavatkozással is történhet.

6.1.2. A Tarnavidéki TK területén található idős, természetszerű erdők – kiemelten a bükkösök, a gyertyános-tölgyesek, a cseres-tölgyesek, és a molyhos tölgyesek– kedvező természetvédelmi helyzetének a kialakítása és fenntartása különösen az idős erdőkhöz kötődő védett természeti értékek, így például a téli zsurló (Equisetum hyemale) a sudár kankalin (Primula elatior), az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum) és a Bajuszvirág (Epipogium aphylum) populációinak megőrzése érdekében fontos.

6.1.3. Az idős állományrészek jelenléte, a fakitermelések alkalmával böhöncös, odvas faegyedek, illetve holt faanyag megfelelő mennyiségben való visszahagyása a területen különösen a védett havasi cincér (Rosalia alpina), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), valamint a védett erdei denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének kialakítása érdekében indokolt.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

A körzetben a Natura 2000 hálózat részeként kijelölt erdő nem található.

6.3. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.3.1. A fokozottan védett fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) erdőtervben rögzített élőhelyein – amennyiben a faállomány szerkezete lehetővé teszi – a keletkező és elbomló holtfaanyag egyensúlya mellett hektáronként legalább 15 m³ mennyiségű fekvő holtfát kell visszahagyni.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Azokban a tölgyesekben, ahol az elegyfafaj veszélyezteti a tölgy megmaradását, kétszeri tisztítást kell tervezni a tervidőszakra.

7.2.2. Bükkös, tölgyes, gyertyános-tölgyes, illetve cseres faállománytípusú, a második vágásérettségi csoportba tartozó erdőknél már nem tervezhető növedékfokozó gyérítés.

7.2.3. Növedékfokozó gyérítés tervezése gyenge minőségű vagy alacsony sűrűségű faállományok esetében indokolatlan.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Erdőfelújítások tervezése során az őshonos fafajokat kell előtérbe helyezni. Gazdasági rendeltetésű átmeneti vagy kultúrerdőben – amennyiben a termőhelyi adottságok is lehetővé teszik – lombos erdő véghasználatát követően a természetességi állapot romlását nem eredményező luc-, vagy vörösfenyves célállománytípusú erdőfelújítás is tervezhető.

7.5.2. Megkezdett erdőfelújítások esetében olyan véghasználati módot, és erdőfelújítási előírást kell tervezni, ami lehetővé teszi az erdőfelújítás eddigi előírásokkal összhangban álló további folytatását.

7.5.3. Véghasználatként tarvágás a többségében erdészeti tájhonos fafajokból álló erdőkben jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Megtelepedett újulatra végzett véghasználat vágásterületén gépi faanyagmozgatás csak április 10-ig végezhető. A sérült csemeték tőrevágását április 30-ig be kell fejezni.

8.2. Vágástakarítás május és június hónapokban nem végezhető. Vegetációs időszakban a vágástakarítás során vágáshulladék égetést nem lehet végezni.

8.3. Az erdőnevelési munkák során a hegyi szil, a madárcseresznye, a berkenye, a vadkörte, a vadalma, valamint védett területen a kecskefűz, a rezgőnyár, és a feketegyűrű (tatár) juhar faegyedeket kímélni kell. Az idegenhonos főfafajú erdőrészletekben az egyéb erdőnevelési szempontok figyelembe vétele mellett minden őshonos fafajú faegyed kímélendő.

8.4. A növedékfokozó gyérítést természetes, természetszerű vagy származékerdőben a véghasználati időszak közeledtével az erdő későbbi természetes felújulóképességének egyidejű elősegítése mellett kell végrehajtani.

8.5. Átalakító üzemmódú erdőben az erdőnevelési tevékenységeket a szálaló erdőszerkezet tervezett térbeli rendjéhez igazodva, váltakozó eréllyel kell végrehajtani.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A folyamatos erdőborítást biztosító szálaló vagy átmeneti üzemmódú erdőgazdálkodással érintett erdők feltártságát bővíteni szükséges.

9.2. Az erdei feltáróhálózat részét képező utak, elsősorban az erdészeti magánutak jelentős része javításra szorul.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. A faanyagmozgatás során a közelítő nyomokból kiinduló eróziót meg kell akadályozni.

10.2. Állandó és időszakos vízfolyásokon keresztül történő anyagmozgatást lehetőség szerint kerülni kell, illetve arra csak olyan módszerrel vagy időben kerülhet sor, ami a lehető legkisebb mértékben okozza a meder erodálódását, a vízfolyások életközösségének jelentős sérülését, illetve biztosítja az árhullámok levonulását.

10.3. A terepi faanyagmozgatás során a fennmaradó faállományt szükség esetén ideiglenesen visszahagyott védőfákkal kell megvédeni, amelyek a faanyagmozgatás végeztével eltávolíthatóak.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. A körzet neve

Pusztavacsi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdeinek termőhelyi adottságai, fafajösszetétele és rendeltetései összességében a faanyagtermelési célok érvényesülését helyezik előtérbe. Az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során általános esetben az eddig leggyakrabban alkalmazott tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon - akácosok és hazai nyárasok esetében, amennyiben annak feltételei adottak, sarjaztatáson - alapuló vágásos üzemmód a többi alföldi erdőtervezési körzetekhez hasonlóan itt is gyakrabban alkalmazható.

A körzetben jelentős területen található védelmi elsődleges rendeltetésű állomány, melyek többsége gyenge fatermőképességű. Ezek talajvédelmi funkcióit a jövőben indokolt hangsúlyosabban érvényesíteni. A határtermőhelyen álló felnyíló erdőssztyepp mozaikoknál a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot célszerű alkalmazni.

A védett természeti területeken álló, és a Natura 2000 hálózatba tartozó jelölő erdei élőhelyekbe sorolható erdők esetében a körzeti erdőtervezés elsődleges célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amelyek a környezet- és természetvédelmi szempontok érvényre juttatását is szolgálják.

A körzet egy része a Duna árterébe, egy része az Ócsai lápvidékre esik. Itt az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tekintettel kell lenni az ártéri illetve láperdei elhelyezkedésből fakadó gazdálkodási nehézségekre, az árvizek biztonságos levezetésének vízgazdálkodási szempontjaira, valamint a természetes erdő, természetszerű erdő vagy származékerdő természetességi állapotú láperdőkben a hagyományos sarjaztatásos technológia alkalmazására. A gazdálkodási nehézségek közül kiemelendő az árvizek gazdálkodást akadályozó hatásai, valamint az erdők természetes felújításának lehetőségét erősen akadályozó, intenzíven terjedő fa- és cserjefajok (különösen zöld juhar, amerikai kőris, gyalogakác, bálványfa, nyugati ostorfa) özönszerű jelenléte, illetve megjelenése.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Részletösszevonásra elsősorban a 0,5 ha területet el nem érő erdőrészletek esetében kerülhet sor.

3.2 Erdőrészlet megosztásra 5 ha fölötti véghasználatra kerülő, védelmi rendeltetésű erdők tervszerű ütemezése miatt kerülhet sor.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen a jelölő pannon homoki borókás-nyárasok (91N0), és az euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek (91I0) (felnyíló erdők) esetében, valamint a honvédelmi rendeltetésű, szélsőséges termőhelyen, vagy lövedékektől nem mentesített lőtereken található erdőkben indokolt.

4.2. Szálaló üzemmód megállapítására, vagy átalakító üzemmódban szálaló vágás tervezésére elsősorban az Ócsai Tájvédelmi Körzet 100%-os állami tulajdonban lévő, kőris és éger alkotta láperdőkben, valamint kocsányos tölgyes faállománytípusú erdőben kerülhet sor.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú, természetes, természetszerű és származék erdőben a folyamatos erdőborítottság fenntartása érdekében véghasználat nem tervezhető. Ilyen erdőkben az intenzíven terjedő fafajok kitermelését egyéb termelésként kell tervezni.

5.1.2. A vágásérettségi szakasz felső felébe eső vágásérettségi kor meghatározása a védett faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló természetszerű vagy származék erdők esetében indokolt.

5.1.3. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell végezni:

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására különösen a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek esetében kell törekedni.

5.2.4. A közösségi jelentőségű, jelölő puhafás ligeterdőben (91E0) és keményfás ligeterdőben (91F0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha az erdő adott erdei élőhelytípusnak megfelelő célállományú természetes felújításának feltételei adottak. Az élőhelyek sérülékenysége miatt egyéb fakitermelés csak az élőhelyek fenntartása vagy helyreállítása érdekében tervezhető.

5.2.5. Faanyagtermelést nem szolgáló erdőben az intenzíven terjedő fafajok visszaszorítását az őshonos fafajok révén biztosítható folyamatos erdőborítás fenntartása mellett végrehajtott egyéb termeléssel kell tervezni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. Honvédelmi rendeltetésű erdőben erdőszerkezet-átalakítás egyéb erdőfelújítási alternatíva nélkül csak a honvédelmi szempontokkal összhangban tervezhető.

5.3.2. Akác és hazai nyár főfafajú, valamint megfelelő a záródású és véghasználati fakészletű, vagy egy hektárnál kisebb területű erdő felújításának tervezése során a sarjaztatás útján történő erdőfelújítást is lehetővé kell tenni.

5.3.3. Az árvízi lefolyási sávban védett természeti területen is olyan faállományösszetételű – egyéb lehetőség hiányában akár idegenhonos fafajokból álló –, és térszerkezetű erdőt kell kell tervezni, hogy azok ne képezzenek mesterséges duzzasztást, hanem segítsék elő a víz lefolyását.

5.3.4. Az árvízvédelmi szempontból fontos töltéselőterek szabadon tartására a tervezés során tekintettel kell lenni.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.1.1. Böhöncös, odvas faegyedek, valamint álló és fekvő holtfa, illetve az utóbbiak kialakulásának elősegítése céljából kitermelt faanyag visszahagyása az erdőben elsősorban a körzetben előforduló, közösségi jelentőségű, faanyaghoz kötött fejlődésű, jelölő bogárfajok – például szarvasbogár (Lucanus cervus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus) –, valamint a közösségi jelentőségű, jelölő madár- és denevérfajok állományainak megőrzése érdekében indokolt.

6.1.2. A keményfás és puhafás ligeterdők (91F0 és 91E0) felújítása csak olyan módszerrel történhet, ami a gyep- cserje- és lombkoronaszintet is beleértve biztosítja az élőhelytípus fennmaradását vagy ismételt kialakulását, és az intenzíven terjedő növényfajok elterjedését nem segíti elő. A pótlásokat nagyméretű csemetével javasolt elvégezni.

6.1.3. A homoki kikerics (Colchicum arenarium) jelentős állományának térinformatikai módszerekkel lehatárolt, erdőtervben rögzített élőhelyein teljes talajelőkészítés nem végezhető.

6.1.4. A kiemelt közösségi jelentőségű pannon homoki borókás-nyárasok (91N0) és euro-szibériai erdőssztyepptölgyesek (91I0) esetében (felnyíló erdők) az erdőgazdálkodási tevékenység csak az idegenhonos fajok eltávolítására, valamint erdőfelújítási kötelezettség keletkezése esetén az adott élőhelynek megfelelő fafajokkal történő erdőfelújításra terjedhet ki.

6.1.5. A folyamatos erdőszegély kialakulását és fenntartását különösen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) erdőtervben rögzített élőhelyén kell biztosítani.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Védett természeti területen található természetes, természetszerű vagy származékerdőben, illetve közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelybe sorolható erdőben az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell megtervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például mezei juhar, korai juhar, magyar kőris, magas kőris, vénic-szil, mezei szil, kecskefűz, madárcseresznye és egyéb vadgyümölcsök) megőrzését.

7.2.2. Természetvédelmi illetve Natura 2000 rendeltetésű, faanyagtermelést nem szolgálóerdőkben a folyamatos erdőborítás fenntartása érdekében az intenzíven terjedő fafajok kitermelését erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető üres vágásterületek kialakulását elkerülve, egyéb termelésként kell tervezni.

7.2.3. Gyorsan növő fafajok (nemes nyár, nemes fűz, akác, mézgás éger, magyar kőris, vörös tölgy) esetében a tervidőszakra vonatkozóan szükség szerint két gyérítés is tervezhető.

7.2.4. Gyorsan növő fafajok (nemes nyár, nemes fűz, akác, mézgás éger, magyar kőris, vörös tölgy) esetében a tervidőszakra szükség szerint gyérítés és véghasználat is tervezhető.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.4. Az árvízvédelmi lefolyási sávban található erdők erdőfelújítása során a tág hálózatban is tartható fafajok – egyéb lehetőség hiányában akár idegenhonos fafajok – alkalmazását kell előtérbe helyezni. Az őshonos fafajokkal végrehajtott erdősítés vízborításból eredő másodszori kipusztulása után indokolt az erdőfelújítás idegenhonos fafajokkal történő végrehajtása.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Védett természeti területen és Natura 2000 területen intenzíven terjedő fafajból hagyásfa nem hagyható vissza.

8.2. Turistaút vagy közjóléti létesítmény mellett elhelyezkedő erdő véghasználata során különösen fontos, hogy állékony hagyásfa csoportokat, vagy fasorokat hagyjunk vissza a területen.

8.3. Intenzíven terjedő fafajok visszaszorítása és káresetek elhárítása érdekében tervezett egyéb termelést többszöri visszatéréssel is el lehet végezni.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A szálaló és átalakító üzemmódú erdők, erdőtömbök feltártságát a kisebb volumenű erdőgazdálkodási tevékenységek gazdaságos végrehajtása, valamint az erdőtalaj és a természetes újulat kímélete érdekében – az egyéb természetvédelmi szempontok figyelembe vétele mellett – javasolt növelni, elsősorban sűrűbb közelítő nyom hálózat kialakításával.

9.2. A honvédelmi rendeltetésű erdők feltártságát elsősorban a nagyobb erdőtömbök megközelíthetőségének a javításával – indokolt bővíteni.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. Állandó és időszakos vízfolyásokon keresztül történő anyagmozgatást lehetőség szerint kerülni kell, illetve arra csak olyan módszerrel vagy időszakban kerülhet sor, ami a lehető legkisebb mértékben eredményezi a meder erodálódását, illetve biztosítja az árhullámok levonulását.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben április1-től augusztus 31-ig tart.

11.2. Az erdőtervben rögzített alábbi esetekben a fentiektől eltérő vegetációs időszakot kell alkalmazni:

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető: