3357/2012. (XII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2012.12.05.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t :

1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.075/2010/6. számú részítélete és a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pkf.22.267/2011/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló szóló 1959. évi IV. törvény 4. § (4) bekezdése, 108. § (1) bekezdése, 171. § (1) bekezdése, 198. § (3) bekezdése, 205. § (1) bekezdése, 207. § (1) bekezdése, 216. § (1)–(2) bekezdései, 217. § (1) bekezdése, 218. § (1) bekezdése, 326. § (1) bekezdése, 388. § (1) bekezdése; a villamosenergia fejlesztéséről átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény 7. § (1)–(3) bekezdése, 8. § (1) bekezdése; a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, 134/A. §-a, 238. § (2) bekezdése, 260. § (1)–(2) bekezdése, 261. § (1) bekezdése, 266. § (1) bekezdése és 270. § (2)–(3) bekezdése; a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény 27–29. §-ai; a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 21. §-a, 28–30. §-ai, 37. § (5) bekezdése, 48. § (2) bekezdése, 58. § (2) bekezdése, 58. § (3) bekezdése; a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény végrehajtásáról szóló 40/1962. (XI. 11.) Korm. rendelet 28. § (1) bekezdése; a villamosmű átalakító és kapcsoló berendezésének elhelyezését szolgáló használati jog szabályozásáról szóló 4/1963. (X. 12.) NIM rendelete; a lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátásáról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése, 5. §-a, 10. §-a; a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése, 2. §-a, 3. § (1)–(4) bekezdései, 4. § (1) bekezdése, 5. § (2) bekezdése és (9) bekezdése, 6. § (1)–(4) bekezdése, 8. § (1)–(2) bekezdése, 10. § (1) bekezdése, 11. § (2) bekezdése, 17. § (3) bekezdése, 18. § (1)–(4) bekezdése, 24. § (1) bekezdése és (4) bekezdés d) pontja, 25. § (1)–(5) bekezdései; a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 1/1999. (I. 1.) Korm. rendelet 17. § (1)–(2) bekezdései; Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlésének a kommunális célú távhőszolgáltatásról, a távhő- és melegvíz-szolgáltatás legmagasabb díjának megállapításáról és díjalkalmazási feltételeiről szóló 32/2000. (XI. 17.) KR számú rendelete 30. § (7) bekezdése; Dunaújváros Önkormányzat képviselőtestületének az ivóvíz- és szennyvíz-elvezetési, továbbá tisztítási díjak megállapításáról, a számlázás és díjfizetés feltételeiről szóló 2/2002. (I. 11.) KR számú rendelete 2. § (4) bekezdése, 4. §-a; valamint a felülvizsgálati eljárás új szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2002. (IV. 22.) PK-KK vélemény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] Az Alkotmánybírósághoz az indítványozó társasház közös képviselője fordult alkotmányjogi panasszal.

[2] 1. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszra okot adó ügy három kérdéskört érint: az ivóvíz-szolgáltatás és szennyvízelvezetés szabályozását, a távhőszolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatói hőközpontok elhelyezéséért fizetendő ellenértéket, illetve a bírósági eljárással kapcsolatos egyes kifogásokat.

[3] Az ügy lényege szerint az indítványozó társasházat (alperes) a bekötési vízmérőn mért vízfogyasztással kapcsolatos díjtartozás megfizetésére kötelezték. A bíróság azt állapította meg, hogy ún. „közös bekötésről” van szó, tehát több társasház fogyasztása történik az alperes társasház mérőjén keresztül. A főmérő és a mellékmérők közötti fogyasztási különbözet megfizetésére a jogszabály szerint a bekötési vízmérő tulajdonosa – tehát az alperes társasház – köteles, aki ezt követően a többi érintett társasházzal szemben elszámolási igénnyel léphet fel. Elutasította a bíróság továbbá azt az érvelést, miszerint a társasház területén található, a 80-as években épült ún. szolgáltatói hőközpont használatára tekintettel a társasházat ellenszolgáltatás illetné meg: a társasház használati díjra nem, de egyszeri kártalanításra jogosult lett volna ugyan, ám ez az igénye már elévült. Az indítványozó első- és másodfokon is pervesztes lett. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében a másodfokú döntést helyben hagyta. Az indítványozó perújítási kérelmét jogerősen elutasították.

[4] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a rendelkező részben felsorolt jogszabályi előírásokat; az Abtv. 27. §-a alapján pedig az ügyben született bírósági döntéseknek (Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.075/2010/6. számú, 2011. március 2-án hozott részítélete és a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pkf.22.267/2011/2. számú, 2012. február 8-án perújítás tárgyában hozott másodfokú végzése) az alapul fekvő döntésekre is kiterjedő hatályú megsemmisítését is kérte.

[5] Az alapügyben az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása több pontjának a sérelmét állította, illetve emellett a B) cikk (1) bekezdésének, M) cikk (2) bekezdésének, R) cikk (2) bekezdésének, T) cikkének, XIII. cikkének, XXIV. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének a sérelmére hivatkozott. Indokolása szerint az alkotmányossági probléma „az élő jog és az írott jog konfliktusában rejlik”: döntéseik során – hangzik az érvelés – a bíróságok nem tartották magukat az „írott jog” előírásaihoz, mely pervesztességéhez vezetett. Kérése az, hogy az Alkotmánybíróság „tárja fel az élő jogot, és állapítsa meg azt, hogy melyik jogszabály alkotmányellenessége okozza az ítélet alkotmányellenességét és az így feltárt jogszabályt semmisítse meg”. Ugyanezen ok miatt – a döntés nem az írott jogon alapul, a bíróság „jogot alkotott” – az érintett bírói ítéletek megsemmisítését is kérte. A perújítási ügyben az indítványozó az Alaptörvény R) cikke, T) cikke, XV. cikke, XXIV. cikke, XVIII. cikke, 26. cikke és 28. cikke sérelmét állította.

[6] 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt állapította meg, hogy nincs hatásköre a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.075/2010/6. számú, 2011. március 2-án hozott részítélete valódi alkotmányjogi panasz keretében történő vizsgálatára. Az Abtv. 27. §-a szerinti valódi alkotmányjogi panasz benyújtásának a lehetősége ugyanis csak az Alaptörvény és az Abtv. 2012. január 1-jei hatályba lépésekor nyílt meg. Az indítvány tehát a benyújtás időpontjában (2011. július 12.) minden jogszabályi alapot nélkülözött, s ezt nem orvosolhatta az Abtv. sem: az Abtv. 74. §-ából – mely az Abtv. hatályba lépésekor folyamatban lévő eljárások esetében kifejezetten lehetővé teszi alkotmányjogi panasz kezdeményezését – egyértelműen az következik, hogy a törvényalkotó a törvény hatályba lépése (2012. január 1-je) előtt már jogerősen lezárt bírósági eljárások tekintetében nem kívánta megnyitni a valódi alkotmányjogi panasz lehetőségét. A panasz ezen része tehát nem befogadható, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdése, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – figyelemmel az Abtv. 64. § a) pontjára – visszautasította.

[7] Az Abtv. 23–38. §-ai alapján az Alkotmánybíróságnak szintén nincs hatásköre a Legfelsőbb Bíróság kollégiumai által kibocsátott 1/2002. (IV. 22.) PK-KK vélemény alaptörvény-ellenességének a vizsgálatára. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján az alkotmányjogi panaszban kifogásolt – egyedi ügyben alkalmazott – jogszabályok, illetve figyelemmel az Abtv. 37. § (2) bekezdésében írtakra, közjogi szervezetszabályozó eszközök és jogegységi határozatok alaptörvény-ellenességének vizsgálatára terjed ki. A Legfelsőbb Bíróság, illetve az alsóbb fokú bíróságok által elfogadott kollégiumi vélemények tehát nem tartoznak az Alkotmánybíróság által alkotmányjogi panasz alapján vizsgálható körbe, így ebben a tekintetben a kérelmet az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdése, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – figyelemmel az Abtv. 64. § a) pontjára – visszautasította.

[8] Egyéb tekintetben pedig az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a panasz érdemi vizsgálatra nem alkalmas.

[9] A kérelem elsősorban a bírósági döntések (érdemi ítélet, perújítás tárgyában hozott végzés) tartalmi kritikája, és hiányzik belőle a támadott jogszabályok, illetve bírósági döntések, valamint a sérülni vélt alaptörvényi rendelkezések közötti konkrét összefüggéseknek az alkotmányossági vizsgálatot lehetővé tévő, egyértelmű leírása.

[10] A Legfelsőbb Bíróság ítéletével kapcsolatos indítványból a főtitkári hiánypótlási felhívás ellenére sem állapítható meg, hogy mely jogszabályi előírásokat pontosan milyen okból tart alaptörvény-ellenesnek a panaszos. A kérelem első fele az indítványozó ügyében folytatott bírósági eljárások és meghozott bírósági döntések minden részletre kiterjedő kritikája, a körülmények, tények, előzmények bemutatása, magyarázata. Az Alaptörvény egyes előírásaira való hivatkozás több esetben általános, a konkrét per körülményeitől és az alkalmazott jogszabályoktól független. Ezt követően kerül sor a sérelmezett jogszabályi rendelkezések felsorolására. Az indítvány említett részei közötti logikai kapcsolat, az érdemi érvelés azonban hiányzik. Részben még azt sem lehet megállapítani, hogy pontosan mely jogszabályokat támad érdemben az indítványozó, éppen az Alkotmánybíróságot kéri, hogy a felsorolt paragrafusok közül válassza ki és semmisítse meg azokat, melyeknek az alkalmazása a számára kedvezőtlen döntéshez vezetett („az ítélet alkotmányellenességét okozza”). A perújítási kérelmet elutasító bírósági végzéssel kapcsolatban előterjesztett alkotmányjogi panaszt érintően is hasonló kifogások merülnek fel: az Alaptörvény egyes szabályaira való hivatkozás a kérelem első felében található, általános jellegű, az ezt követő indokolás pedig szinte kizárólag a bírói döntés (és ismételten az alapügy) tartalmi kritikája – immár alkotmányossági, alapjogi érvelés nélkül.

[11] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a panasz nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjában írt követelményeinek, ezért azt – figyelemmel az Abtv. 64. § d) pontjára – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdése, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva visszautasította.

Budapest, 2012. november 26.

Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

	Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,			Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
			alkotmánybíró			előadó alkotmánybíró

		Dr. Lévay Miklós s. k.,			Dr. Szalay Péter s. k.,
			alkotmánybíró				alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1431/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek