3072/2012. (VII. 26.) AB végzés

3072/2012. (VII. 26.) AB végzése

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2012.07.26.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése a Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.890/2010/2. számú végzésével és a Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.891/2010/3. számú ítéletével szemben benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdésének „A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg.” mondata, valamint a Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.890/2010/2. számú végzése és a Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.891/2010/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. A panaszra okot adó ügy lényege szerint egy társasházzal szemben per indult, melynek tárgya a bekötési vízmérőn mért vízfogyasztással kapcsolatos díjtartozás megfizetése volt. A bíróság a keresetnek helyt adva a társasházat marasztalta, az ítélet rendelkező része emellett rögzítette azt is, hogy amennyiben a követelés behajthatatlannak bizonyul, akkor az egyes tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában felelnek annak megfizetéséért. A társasház egyik lakásának tulajdonosa fellebbezést nyújtott be – a társasház nevében – az ítéletnek a társasházat marasztaló része ellen, amelyet azonban a fellebbezési jogosultság hiánya miatt elutasítottak első-és másodfokon is: a Fővárosi Bíróság a 2.Pf.640.890/2010/2. sz. végzése (az elsőfokú végzést helybenhagyva) megállapította, hogy a társasház képviseletében a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 3. § (1) bekezdésének második mondata alapján kizárólag a közös képviselő járhat el. A Fővárosi Bíróság ellenben érdemben vizsgálta azt a fellebbezési kérelmet, melyet a tulajdonostárs az ítéletnek a saját magára – a mögöttes helytállási kötelezettségére – vonatkozó része ellen nyújtott be, de mivel az elsőfokú ítéletet megalapozottnak találta, azt az 52.Pf.640.891/2010/2. sz. ítéletével helybenhagyta.

[2] A tulajdonostárs ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panasszal mindkét másodfokú bírósági döntéssel szemben, és a Thtv. 3. § (1) bekezdés második mondata [„A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg.] alkotmányellenességének megállapítását, megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben alkalmazási tilalom kimondását kérte. A támadott rendelkezés – hangzik az érvelés – „a társasházi tulajdont fenyegető perben kizárja a tulajdonostárs közvetlen és önálló fellépését és védekezésének lehetőségét a közös tulajdonát képező vagyontárgy megóvása érdekében a bíróság előtt”. Az indítványozó szerint sérti a tulajdonhoz való jogot, hogy a társasházzal szemben érvényesített kötelmi követelést illetően a tulajdonostárs önállóan, saját nevében nem védekezhet, nincs perbeli legitimációja. A szabályozás elzárja a közös tulajdonban lévő vagyontárgy védelmétől annak tulajdonosát, és különösen sérelmes ez azért, mert a Thtv. egyúttal a tulajdonostársak kezesi felelősségét állapítja meg a társasházat terhelő vagyoni követelések teljesítéséért. Az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésén kívül megemlítette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (2) bekezdését és 57. § (1) bekezdését is, ezekkel kapcsolatban azonban indokolást nem terjesztett elő.

[3] Az indítványozót 2012 januárjában végzéssel hívta fel az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) hatályba lépésére tekintettel egészítse ki a kérelmét. A tulajdonhoz való jogot illetően az indítványozó áttért az Alaptörvény XIII. Cikkére, a válasz tartalmilag megfelel az eredeti kérelemben foglaltaknak. A korábbi kérelemben megjelölt, egyéb alkotmányi rendelkezésekről az indítvány-kiegészítés nem szól. Ugyanakkor a kérelmező két tekintetben is kiegészítette, kiterjesztette az eredeti panaszt: egyrészt hivatkozott az Alaptörvény XXIV. Cikkére, másrészt az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti rendes alkotmányjogi panasz mellett – az Abtv. 27. §-ára utalva – maguknak az érintett bírósági döntéseknek az alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését is kérte.

[4] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-ában foglaltak szerint mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételei fennállnak-e. Ennek során a következőket állapította meg.

[5] 2.1. A becsatolt dokumentumok szerint az eredeti kérelem a törvényi határidőben érkezett, ugyanakkor az indítványozó elmulasztott eleget tenni az Alkotmánybíróság által a hiánypótlásra előírt 2012. március 31-i határidőnek. Az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1/2012. (I. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 50. § (1) bekezdése szerint a beadvány benyújtására nyitva álló törvényi határidő és egyéb határidőhöz kötött eljárási cselekmény esetén a beadványnak és egyéb iratnak a határidő utolsó napjáig a beadvány és egyéb irat érkeztetésére az Abtv. alapján jogosult szervhez be kell érkeznie. Amennyiben a határidő hétvégére vagy munkaszüneti napra esik, de az irat az ezt következő munkanapon megérkezik, az Alkotmánybíróság azt még határidőben érkezettnek tekinti.

[6] Megállapítható, hogy az indítványozó hiánypótlási felhívásra küldött válasza 2012. április 3-án – tehát határidőn túl, a határidő lejártát követő második munkanapon – érkezett meg, az abban foglaltak figyelembevételére ezért nincs mód. Ez a tény pedig az Abtv. 64. § c) pontja és az Ügyrend 31. § (3) bekezdése alapján az érdemi vizsgálat formai akadályát képezi. Ezért az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.

[7] Megjegyzi az Alkotmánybíróság e körben azonban azt is, hogy a kérelem – még a hiánypótlásra küldött válasszal együttesen is – csak részben felelne meg a határozott kérelem Abtv. 52. (1) bekezdésében írt formai követelményeinek: az indítványozó az eredeti kérelemben felsorolt több olyan alkotmányi rendelkezést, amelynek vélt sérelmét nem indokolta. Az Alaptörvény hatályba lépését követően kibocsátott hiánypótlási végzésre küldött válaszában az indítványozó ezekről a rendelkezésekről nem ejtett szót, nem utalt azok esetleges alaptörvényi megfelelőjére és a hiányzó indokolást sem pótolta. Ebben a vonatkozásban tehát a hiánypótlásra küldött válasz figyelembe vétele esetében sem lenne mód érdemi vizsgálatra.

[8] Utalni kell arra is, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapvető feltétele az, hogy a támadott bírósági határozatban az alkotmányellenesnek vélt jogszabály valóban alkalmazásra kerüljön. Ez következik abból, hogy a törvény az „alkalmazása folytán” fordulatot használja. A Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.891/2010/3. számú ítélete tekintetében ez a tartalmi feltétel nem teljesül: az ítéletben a Thtv. 3. § (1) bekezdésének az alkalmazására nem került sor, a másodfokon eljáró bíróság éppen az indítványozó (mint az egyik tulajdonostárs) fellebbezése nyomán járt el.

[9] Az Alkotmánybíróság végezetül szükségesnek tartja, hogy rámutasson arra, miszerint az indítvány az Abtv. 29. §-ában írt tartalmi feltételeknek sem felel meg. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az eléje terjesztett – a tulajdonostársak perbeli legitimációját érintő – probléma egy kizárólag magánjogi jellegű, a jogérvényesítéssel összefüggő szabályozási, illetve ezzel összefüggő jogalkalmazási kérdés, mely alapvető alkotmányjogi jelentőséggel nem bír.

[10] 2.2. Az indítványozó a hiánypótlási felhívásra adott válaszában az eredeti – a Thtv. 3. § (1) bekezdésének második mondatát támadó – kérelmét kiterjesztette a bírósági döntések alkotmányossági felülvizsgálatára is, tehát az Abtv. 27. §-a szerinti ún. valódi alkotmányjogi panaszt is előterjesztett. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez a kérelem az eredetileg benyújtotthoz képest egy teljesen új indítványt jelent, amelynek a tekintetében a befogadhatóságot külön kell vizsgálni.

[11] Az Alkotmánybíróság ennek körében mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az új kérelem a törvényi – az Abtv. 30. § (1) bekezdés szerinti 60 napos – határidőn belül érkezett-e. A határidőt a jogerős döntés kézbesítésétől kell számítani (ez az időpont jelen ügyben 2011. június 20. napja). A határidő megtartása alól kizárólag az az indítványozó kap felmentést a törvény szerint, aki a 2012. január 1-je előtt benyújtott absztrakt utólagos normakontroll kérelmét terjeszti elő az Abtv. 71. § (3)–(4) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszként (ráadásul az Abtv. szerint itt is csak a 26. § szerinti régi típusú vagy közvetlen panasszá történő átalakításról lehet szó, valódi alkotmányjogi panasszá való átalakításról nem), de jelen ügy nem tartozik ebbe a körbe. Utal az Alkotmánybíróság továbbá arra is, hogy az Abtv. 74. §-ából is – mely az Abtv. hatályba lépésekor folyamatban lévő eljárások esetében kifejezetten lehetővé teszi alkotmányjogi panasz kezdeményezését – egyértelműen az következik, hogy a törvényalkotó az Abtv. hatályba lépése (2012. január 1-je) előtt már jogerősen lezárt bírósági eljárások tekintetében nem kívánta megnyitni a valódi alkotmányjogi panasz lehetőségét.

[12] Mivel megállapítható, hogy – az Abtv. 27. §-ára alapított – valódi alkotmányjogi panasz nem a törvény által előírt 60 napos határidőn belül érkezett, így annak érdemi vizsgálatára nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.890/2010/2. számú végzése és a Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.891/2010/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását is visszautasította.

Budapest, 2012. június 5.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

		Dr. Balogh Elemér s. k.,					Dr. Balsai István s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

	Dr. Bragyova András s. k.,					Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

			Dr. Holló András s. k.,					Dr. Kiss László s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

			Dr. Kovács Péter s. k.,		Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
				alkotmánybíró			előadó alkotmánybíró

			Dr. Lévay Miklós s. k.,					Dr. Pokol Béla s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

			Dr. Stumpf István s.k.,				Dr. Szalay Péter s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/247/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek