41/2008. (IV. 17.) AB határozat
41/2008. (IV. 17.) AB határozat1
2008.04.17.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 100. § (1) bekezdésének a) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 2. § „egyéb állatok gazdasági célú tenyész- és haszonérték-növelő köztenyésztésére” szövegrésze, 3. § 23. pontja, valamint 49. § (1) bekezdés a) pont 7. és 8. alpontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 67. § (5) bekezdésének alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 49. § (1) bekezdés a) pontjának, valamint (3) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
5. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyebekben visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Átv.) 2. §-a, 3. § 23. pontja, 49. § a) pontja, valamint annak 7–8. alpontja, (3) bekezdése, illetve a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vadtv.) 67. § (5) bekezdése és 100. § (1) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességének megállapítása iránt.
1. Az egyik indítványozó – mint a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (a továbbiakban: MEOE) képviselője – szerint az Átv. 49. § a) pontja azért alkotmánysértő, mert „generál klauzulát ad” a miniszter rendeletalkotási felhatalmazása szabályozásához. Az Átv. 49. § a) pontja ugyanis úgy határozza meg a miniszter rendeletalkotási jogosultságának körét, hogy „a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat, különösen…”. Az indítványozó szerint a „különösen” kitétel az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, valamint 7. § (2) bekezdését sérti, ellentétes továbbá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) és (2) bekezdésével. Emellett a 49. § (1) bekezdés a) pont 7–8. alpontja túl általános (nem említi pl. a kutyát), aminek következtében ezen rendelkezések alapján bármely állatfajta esetében rendelet alkotására nyílik lehetőség.
Ugyanezen okok miatt alkotmányellenes az indítványozó álláspontja szerint a Vadtv. 67. § (5) bekezdése, amely konkrét jogalkotási felhatalmazás nélkül rendelkezik a miniszteri rendeletek tartalmáról („4 normatív körre miniszteri rendeletet említ, de nem ad felhatalmazást”), s ugyanezért alkotmányellenes a 100. § is („[i]tt a 67. § igényének 100. §-ba való átültetéséről megfeledkeztek.”), a Vadtv. 100. § (1) bekezdés a) pontja „csak az előbbi, »részletes szabályok« technikáját alkalmazza”. Végül a Vadtv. 67. § (5) bekezdése nem említi a vadászkutyák esetében a fajtaelismerés, tenyésztőszervezeti elismerés, elismerés visszavonása lehetőségét, ami ugyancsak „a korrekt felhatalmazás hiánya” miatt sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
Indítványkiegészítésében az indítványozó ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, továbbá 7. § (2) bekezdését sértőnek tartja az Átv. 2. § b) pontját, valamint 49. § (3) bekezdését. Álláspontja szerint az Átv. ezen rendelkezéseiben található jogalkotási felhatalmazás ellentétes azzal a követelménnyel, miszerint a jogalkotásra felhatalmazó rendelkezésnek kereteiben és tárgyában konkrétan meghatározottnak kell lennie, továbbá a szubdelegáció tilalmával. Az indítványozó szerint a hivatkozott rendelkezések sértik „az Alkotmány 34. § (3) bekezdés szabályait, miután »a törvények rendelkezéseitől eltérő rendeletek és intézkedések« feltételei itt végképp nem állnak fenn.” Az Átv. 49. § (3) bekezdése ellentétes továbbá az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével is. Az Átv. 2. § b) pontja alapján a hobbi állat tenyésztése (indítványozó szerint: tartása) is az Átv. hatálya alá tartozik, ami „önkényes, ésszerűtlen” az indítványozó szerint. Az Átv. 49. § (3) bekezdése pedig arra ad felhatalmazást külön jogszabálynak, hogy bárhol eltérjen az Átv. szabályaitól, ami sérti a jogállamiságot és jogbiztonságot.
2. A másik indítványozó – ugyancsak mint a MEOE képviselője – az Átv. 2. §-ának „egyéb állatok gazdasági célú tenyész- és haszonérték-növelő köztenyésztésére” kitételének, valamint 3. § 23. pontjának „egyesület”, „szövetség”, „társadalmi szervezet” kitételek megsemmisítését kérte, mivel azok sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonságot. Az indítványozó előadta, hogy az Átv. 2. §-ának megsemmisíteni kért szövegrészében értelmezhetetlen a „haszonérték” és az „egyéb állatok” kitétel, ugyanis a törvény nem határozza meg, mit kell haszonérték alatt érteni, az „egyéb állat” kitétel alapján pedig „nem határolható be a norma által érintett alanyi kör, illetve a rendezni kívánt életviszony és ezáltal önkényes jogértelmezést tesz lehetővé”. Ahogy az indítványozó fogalmaz: az Átv. „hatálya alá ugyanis nem általában az »egyéb« állatfajok tartoznak, hanem azok, mely a törvény szerinti gazdasági cél (…) valamelyikének megvalósítására alkalmas, továbbá ezek közül sem minden példány, hanem kizárólag az, amelyik a törvény definíciója szerint tenyészállatnak (…) minősül. A törvény hatálya alá ugyanis nem általában az állattenyésztés, hanem az ún. »köztenyésztés« tartozik (…)”. Az Átv. – tárgyi hatályát meghatározó – 2. §-ában foglalt „egyéb állat” kitétel tehát azért sérti az egyértelműség követelményét, mivel az indítványozó szerint a törvény hatálya alá csak a gazdasági célból tenyésztett tenyészállatok tartoznak. Az indítványozó kifejti, hogy a fajtiszta kutyák és macskák nemzetközileg elismert törzskönyvét egyesületek vezetik, így azok nem „közhiteles közokiratok”. Ezen állatok tenyésztése nem valósítja meg a gazdasági célok egyikét sem, illetve az Átv. 3. § 7. pontjában meghatározott gazdasági célok közül a sport és szabadidős tevékenység fogalmát a törvény elmulasztotta definiálni, azt csak a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény határozza meg, ami alapján csak a ló felelhet meg az Átv. ezen rendelkezésének. Ez a szabályozási mód sérti az egyértelműség követelményét.
Az indítványozó szerint végrehajthatatlan az Átv. 3. § 23. pontja, mivel tenyésztő egyesületről, szövetségről, mint olyan társadalmi szervezetről rendelkezik, amelyik gazdasági-vállalkozói tevékenységet folytat. Ez ellentétes az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 2. § (3) bekezdésével, ami miatt sérül a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma, s ezért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
Az indítványozó kifogásolta, hogy a tenyésztő szervezeteket nem vonták be a jogszabály-módosítás előkészítésébe, amit a Jat. 19–20. §-a tesz lehetővé. Így a miniszter az Átv. módosításáról szóló 2004. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Átvm.) megalkotására irányuló eljárás során megsértette a Jat.-ot, ami „felveti a jogalkotó politikai felelősségét”. Az indítványozó szerint alkotmányellenes az a levél, amelyet a földművelésügyi miniszter küldött a Fédération Cynologique Internationale (a továbbiakban: FCI) elnökének. A miniszter ezen intézkedése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mivel a miniszternek nem volt hatásköre arra, hogy levelet írjon az FCI elnökének.
Az Alkotmánybíróság ezeket a beadványokat – tárgyuk azonosságára tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
„35. § (3) Veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben és a megelőző védelmi helyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
A Jat. hivatkozott rendelkezése:
„15. § (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.
(2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.”
Az Átv. indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § A törvény hatálya kiterjed a szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, ló, szamár, sertés, baromfi, házinyúl, prémes állat, méh, hal, és az egyéb állatok gazdasági célú tenyész- és haszonérték-növelő köztenyésztésére, valamint a vadászható vadfajok zárttéri, élelmiszer-termelési célú köztenyésztésére.”
„3. § E törvény alkalmazásában
(…)
23. Tenyésztő egyesület, illetve szövetség: a tenyésztők által létrehozott olyan társadalmi szervezet, amelyet a tenyésztési hatóság tenyésztő szervezetként elismer, és amely a tagjai által jóváhagyott és a tenyésztési hatóság által elismert tenyésztési programot hajt végre.
24. Tenyésztő szervezet: elismert tenyésztő egyesület, tenyésztő szövetség és tenyésztő vállalkozás.”
„49. § (1) Felhatalmazást kap
a) a miniszter, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat,
(…)
7. a fajtaelismerés rendjét,
8. a tenyésztő szervezetkénti elismerésnek, az elismerés felfüggesztésének és visszavonásának szabályait,
(…)
rendeletben;
(…)
határozza meg.”
A Vadtv. indítványokkal érintett rendelkezései:
„67. § (5) A vadászat alkalmával – az azt alkalmazó felelősségére – a vad keresésére, felkutatására csak olyan vadászkutya alkalmazható, amelyet igazoltan vadászatra képeztek. A vadászkutya fajtacsoport tenyésztésének, nyilvántartásának, teljesítményvizsgálatának és használatának részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.”
„100. § (1) Felhatalmazást kap a vadgazdálkodásért felelős miniszter arra, hogy
a) a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat,
b)
c) a vadászvizsga részletes tartalmi feltételeit és a vizsgaszabályzatot
rendeletben állapítsa meg.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a vadászati hatóságot vagy hatóságokat rendeletben jelölje ki.”
III.
Az indítványok az alábbiak szerint részben megalapozottak.
1. Az egyik indítványozó a normavilágosság követelményével, és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével tartja ellentétesnek az Átv. tárgyi hatályáról rendelkező 2. §-át, mivel az olyan bizonytalan kitételeket tartalmaz, mint „egyéb állat”, valamint „haszonérték”. A másik indítványozó az Átv. 2. § b) pontját támadta.
1.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Átv. 2. §-át az Átvm. 1. §-a úgy módosította, hogy az az indítványozó által támadott b) pontot már nem tartalmazza. Az Átv. 2. §-ának hatályos szövege ugyanakkor kiterjeszti a törvény hatályát az egyéb állatokra is. Az Átv. 2. §-a tehát jelenleg is tartalmazza az indítványozó által felvetett problémát. Az Alkotmánybíróság az eljárását erre tekintettel folytatta le.
1.2. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát a következőképpen foglalta össze 66/2006. (XI. 29.) AB határozatában:
„Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította: A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. (ABH 1992, 59, 65.) A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.). Az 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a normatartalommal szemben fennálló alkotmányos követelményeket: »A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. (...) Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot.« (ABH 1993, 607, 608.). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányellenessé csak az a szabály nyilvánítható, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [vö.: 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.]. Önmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül előtérbe. Társadalmi-gazdasági viszonyok változása új jogszabály alkotását teheti szükségessé, új jogszabálynál az értelmezési művelet más korábbi jogszabály-értelmezésekre kevésbé támaszkodhat, rutinná válásához megfelelő idő kell [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.].” (ABH 2006, 725, 733–734.)
Önmagában tehát az, hogy egy jogszabályi rendelkezés értelmezési kérdéseket vet fel, még nem eredményezi annak alkotmányellenességét, feltéve, hogy a jogszabály megfogalmazásának esetleges pontatlansága jogalkalmazói értelmezéssel orvosolható.
1.3. A jogalkotó az Átv. 2. §-ában nem sorolta fel tételesen mindazon állatfajokat, amelyek köztenyésztésére az Átv. hatálya kiterjed. Ehelyett néhány, a köztenyésztéssel leginkább érintett állatfajta megjelölése mellett bármely egyéb állat köztenyésztésbe való bevonását lehetővé tette. A jogalkotó indokolása szerint ennek oka az, hogy „abba bármely állat beletartozzék, és azt ne rendeleti szintű szabály határozza meg” (az Átvm. Indokolása). Az „egyéb állat” meghatározás a törvény tárgyi hatályának szabályozásánál tehát azt a célt szolgálja, hogy az Átv. és az annak felhatalmazása alapján az állattenyésztéssel kapcsolatban alkotott rendeleti szintű szabályok bármely állat köztenyésztését szabályozási körükbe vonhassák. Az „egyéb állat” kitétel tehát – bár jogértelmezési kérdéseket vethet fel – a normavilágosság követelményét nem sérti.
Ugyancsak nem vezet a normavilágosság sérelmére az, ha a jogalkotó az értelmező rendelkezések között nem határozza meg valamennyi, az adott jogszabályban előforduló kifejezés jelentéstartalmát. Az értelmező rendelkezés ugyanis az adott jogi szabályozásban használt fogalom értelmezési tartományát jelöli ki, vagyis az adott jogi szabályozási keretek között az adott kifejezéshez sajátos jogi jelentéstartalmat kapcsol. Értelmező rendelkezés hiányában az adott kifejezés általánosan ismert és elfogadott jelentéstartalmából, vagy ha szakkifejezésről van szó, annak elfogadott jelentéstartalmából kiindulva a jogalkalmazó állapítja meg, hogy a jogszabályban használt egyes kifejezések milyen tartalmat ölelnek fel az adott jogszabályi összefüggésben. Erre tekintettel a „haszonérték” kifejezés használata az Átv. 2. §-ában nem veti fel a normavilágosság sérelme alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét.
Így az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részükben elutasította.
2. Az egyik indítványozó azt is kifogásolta, hogy ez a rendelkezés az Alkotmány 7. § (2) bekezdését sérti. Tekintettel arra, hogy az Alkotmány 7. § (2) bekezdése arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy a jogalkotásról szóló törvényt minősített többséggel kell megszavazni, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által támadott rendelkezés és az Alkotmány 7. § (2) bekezdése között nincs értékelhető alkotmányossági összefüggés. Így az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Az egyik indítványozó szerint az Átv. ezen rendelkezése az Alkotmány 34. § (3) bekezdésével ellentétes. Az Alkotmány nem tartalmaz ilyen rendelkezést, az indítványozó által idézett szövegrész alapján azonban megállapítható, hogy az indítványozó az Alkotmány 35. § (3) bekezdésére utal. Az Alkotmány 35. § (3) bekezdése a veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a Kormány számára biztosított rendeletalkotási és intézkedési jogról rendelkezik. Erre tekintettel az Átv. 2. §-a és az Alkotmány 35. § (3) bekezdése között érdemi alkotmányossági összefüggés nem állapítható meg. Így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben az összefüggésben is elutasította.
3. Az egyik indítványozó szerint az Átv. 3. § 23. pontjában található értelmező rendelkezés feljogosítja a tenyésztő egyesületeket, illetve szövetséget vállalkozói tevékenység folytatására. Az indítványozó által támadott értelmező rendelkezésből azonban nem vezethető le, hogy a tenyésztő egyesületek, illetve a tenyésztő szervezet gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathatnak. A rendelkezés azt határozza meg, hogy melyek azok az egyesületek, illetve szövetség(ek), amelyek az Átv. értelmében tenyésztő egyesületnek, illetve tenyésztő szövetségnek tekintendők. Az értelmező rendelkezés önmagában ugyanis nem jogosítja, illetve kötelezi az érintett egyesületeket, szervezeteket, csupán meghatározza, hogy az Átv. fogalomrendszerében mit kell tenyésztő egyesület, illetve tenyésztő szövetség alatt érteni. Az indítványozó által támadott rendelkezésből ezen kívül nem vezethető le az, hogy az érintett egyesületek, szövetség(ek) gazdasági-vállalkozói tevékenységet folytatnának.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
4. A másik indítványozó kifogásolta, hogy a Vadtv. 67. § (5) bekezdése nem ad konkrét felhatalmazást miniszteri rendelet kibocsátására, csupán „miniszteri rendeletet említ”.
A Vadtv. 100. § (1) bekezdés a) pontja pedig „részletes szabályok” megállapításáról rendelkezik, de nem határozza meg konkrétan, hogy mire vonatkozóan kell rendeletet alkotni. Így a felhatalmazó rendelkezés mindkét esetben sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
4.1. Tekintettel arra, hogy a Vadtv. 67. § (5) bekezdése úgy fogalmaz, hogy „[a] vadászkutya fajtacsoport tenyésztésének, nyilvántartásának, teljesítményvizsgálatának és használatának részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg”, a rendelkezésből egyértelműen megállapítható, hogy a vadgazdálkodásért felelős miniszter rendelet kibocsátására kapott felhatalmazást a megjelölt tárgykörökben. Így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
4.2. A Vadtv. 100. § (1) bekezdésének a) pontja „a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályok” megalkotására ad felhatalmazást a miniszternek. Emellett a Vadtv. számos más rendelkezésében találunk konkrét jogalkotási felhatalmazást a törvény végrehajtására vonatkozóan.
Az Alkotmánybíróság már korábban is vizsgálta a Vadtv. miniszteri jogalkotásra vonatkozó egyes felhatalmazó rendelkezéseit, illetve a Vadtv. végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egyes rendelkezéseit, így többek között a 34/2003. (VI. 19.) AB határozatában. Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a Vadtv. „100. § (1) bekezdés a) pontja csak arra hatalmazta fel a földművelésügyi minisztert, hogy »a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat« rendeletben állapítsa meg.” (ABH 2003, 401.) Az Alkotmánybíróság azonban – indítvány hiányában – nem foglalkozott e rendelkezés alkotmányosságával.
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a jogalkotási hatáskör jogosultja a felhatalmazás alapján a miniszter. A miniszter jogalkotási hatásköréről az Alkotmány 37. § (3) bekezdése rendelkezik, miszerint a Kormány tagjai kizárólag felhatalmazás alapján adhatnak ki rendeletet. A jogalkotási felhatalmazás és a delegált jogalkotási hatáskör alapján kiadott jogszabályok alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata a jogállam alkotmányi elve alapján értelmezi az Országgyűlés és a Kormány tevékenységének, a közhatalom gyakorlásának korlátait és kereteit, a hatalommegosztást. A közhatalom gyakorlásába tartozik a jogalkotás is. [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233.; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.]
A 6/1999. (IV. 21.) AB határozat szerint: „[a] jogállamiság elvéből folyó egyik alapvető követelmény, a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelménye, hogy »a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket« [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.]. Ez a követelmény magában foglalja azt is, ha törvény valamely alkotmányos, illetőleg törvényben szabályozott, jog korlátozására ad jogalkotási felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek, a törvénynek meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör terjedelmét, annak korlátait is.” [ABH 1999, 90, 94.; hivatkozik még rá: 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 353–354.; 21/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 333, 337., 15/2008. (II. 28.) AB határozat, MK 2008/32. szám 1368, 1372.]
A 15/2008. (II. 28.) AB határozat – összefoglalva és továbbfejlesztve az Alkotmánybíróság jogalkotási felhatalmazással kapcsolatos gyakorlatát – megállapította: „[e] követelményeknek a jogszabály-alkotásban való érvényesülését konkretizálja a Jat. annak az alkotmányos jelentőségű elvárásnak a megfogalmazásával, amely szerint a magasabb szintű jogszabály által más jogalkotó számára adott felhatalmazásnak, azaz végrehajtási szabály megalkotására adott felhatalmazásnak tartalmaznia kell a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit [Jat 15. § (1) bekezdés].” (MK 2008/32. szám 1368, 1372.) A 15/2008. (II. 28.) AB határozat szerint azáltal, hogy a törvényhozó „általános jellegű felhatalmazást adott”, „beazonosíthatatlan mind a felhatalmazás jogosultja, de a szabályozási tárgykörök is”. Ez az adott ügyben arra vezetett, hogy az Alkotmánybíróság a végrehajtási rendeletet az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján megsemmisítette.
5. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Vadtv. 100. § (1) bekezdés a) pontjában a miniszternek adott jogalkotási felhatalmazás megfelel-e az itt kifejtetteknek. A Vadtv. 100. § (1) bekezdésének a) pontja „a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályok” megalkotására ad felhatalmazást a miniszternek.
Emellett a Vadtv. számos más tárgykörben ad jogalkotási felhatalmazást a miniszternek a törvény végrehajtására. Így a vadászható állatfajok meghatározására, a vadászati és vadgazdálkodási rendeltetésű építmények kijelölésére, a vadászati idény meghatározására, a vadgazdálkodási üzemterv, illetve éves vadgazdálkodási terv részletes szabályainak kidolgozására, a vadászati eskü szövegének meghatározására, a vadjelölési szabályok kidolgozására, a vadászati napló és teríték-nyilvántartás vezetése részletes szabályainak kidolgozására, a vadászjegyre vonatkozó részletes szabályok kidolgozására, a vadászati engedély kiállításának részletes szabályainak kidolgozására, a vadászati hatóság eljárása részletes feltételeinek kidolgozására, a vadászvizsga tartalmi feltételeinek, valamint a vizsgaszabályzat kidolgozására, az egyes vadfajok vadászati formájának meghatározására, a vadászat rendje részletes szabályainak kidolgozására, a trófeabírálat részletes szabályainak kidolgozására, a vadvédelmi hozzájárulás részletes szabályainak kidolgozására, illetve a törvényben meghatározott különböző eljárási és igazgatási szolgáltatási díjak szabályozására stb.
A fentiekben a konkrétan megjelölt szabályozási tárgyakon kívül a Vadtv. 100. § (1) bekezdés a) pontja további, a vadgazdálkodással és vadászattal kapcsolatos, azonban a törvényhozó által konkrétan nem megjelölt tárgykörök tekintetében delegált jogalkotási jogot a miniszterre. De a Vhr. alapján is megállapítható, hogy a miniszter nem kizárólag a Vadtv. konkrét tárgykör szerinti felhatalmazási rendelkezései alapján alkotott jogot, hanem azokon kívül, számos további kérdésben is szabályozott. (Így a Vadtv.-ben meghatározottakon kívül vad elejtésének minősülő cselekményekről és ezzel a vadállaton szerezhető további tulajdonszerzési módokról, a vadászati terület határának megállapítására irányuló eljárásról, a vadászterület megállapításnál a Vadtv.-ben meghatározottakon kívül figyelembe nem vehető területekről. A Vhr. rendelkezik még a társult vadászati jog gyakorlásának szabályairól, a bérvadászatról, a vadaspark létesítésének szabályairól, a vadászterületek nyilvántartásának szabályairól, a hatósági vadászat szabályairól, a Vadtv.-ben meghatározottakon kívüli tiltott vadászati módokról, a vadvédelmi és vadászati célú kerítés létesítésének szabályairól, a mesterséges vadtenyésztés szabályairól, a vadászati idénytől függetlenül elejthető vadak köréről, a hivatásos vadászati tevékenység szabályairól, a tiltott vadászati eszközök alóli kivételekről stb.)
Mindezek alapján megállapítható, hogy a Vadtv. 100. § (1) bekezdés a) pontjában található felhatalmazás általános jellegű, pontosan nem jelöli ki a miniszter jogalkotási jogának terjedelmét. E felhatalmazás alapján ugyanis nem állapítható meg, hogy a miniszter – akinek jogalkotási hatásköre az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján felhatalmazáshoz kötött – a Vadtv. mely konkrét rendelkezéseinek, szabályozási tárgyainak végrehajtására alkothat jogot. E felhatalmazás alapján eshetőleges és kizárólag a miniszter mérlegelésén múlik, hogy mely – a Vadtv. konkrétan megjelölt felhatalmazási rendelkezésein kívüli – tárgykörök tekintetében szabályoz. Ez a felhatalmazási rendelkezés jogbizonytalanságot eredményez egy közhatalmi jogosítvány, vagyis a (delegáción alapuló) jogalkotási hatáskör kereteit illetően, ugyanis nem érvényesül az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó azon követelmény, hogy a közhatalommal rendelkező szervek tevékenységüket a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtsék ki. A jogalkotási felhatalmazásnak ez a mindenfajta korlátozást nélkülöző szabályozási módja – az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlatának megfelelően – ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Vadtv. 100. § (1) bekezdés a) pontját.
A 100. § (1) bekezdés a) pontjában adott felhatalmazás megsemmisítése nem érinti a Vhr. érvényességét.
6. Az Átv. 49. § (1) bekezdés a) pontjának hatályos szövegét az Átvm. 15. §-a állapította meg.
6.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az egyik indítványozó által kifogásolt „így különösen” kitételt az Átv. 49. § (1) bekezdés a) pontjának hatályos szövege nem tartalmazza. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást ezen indítványi kérelem tekintetében az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
6.2. Az Átv. 49. § (1) bekezdés a) pontjának 7–8. alpontja az Átv. tárgyi hatálya alá tartozó – 2. §-ban meghatározott – állatok tekintetében ad jogalkotási felhatalmazást a miniszternek. Ennek következtében nem állapítható meg e rendelkezések alkotmányellenessége azon az alapon, hogy nem sorolják fel, hogy mely konkrét állatfajták tekintetében van jogalkotási felhatalmazása a miniszternek. Így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
6.3. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Átv. egyik indítványozó által támadott 49. § (3) bekezdését az Átvm. 16. §-a hatályon kívül helyezte. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást ezen indítványi kérelem tekintetében az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
7. Az egyik indítványozó azon indítványi kérelmét, miszerint az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a miniszter az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő módon írt levelet az FCI elnökének, az Alkotmánybíróság – hatásköre hiányában – az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította. Ugyancsak visszautasította az Alkotmánybíróság az indítványozónak a „jogalkotó politikai felelőssége” tekintetében előterjesztett indítványi kérelmét. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe ugyanis csak jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságának vizsgálata tartozik. A miniszter egyedi intézkedése, illetve a „jogalkotó politikai felelősségének” megállapítása nem tartozik ebbe a körbe.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 277/B/2002.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás