7002/2007. (AEÉ 8/2007.) APEH irányelv
7002/2007. (AEÉ 8/2007.) APEH irányelv
az adóhatóság előtti képviseletről szóló 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv módosításáról*
2007.07.20.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása, valamint az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 248. §-ában foglaltak – amely szerint az APEH a Szerencsejáték Felügyelet általános jogutódja –, szükségessé teszik az adóhatóság előtti képviseletről szóló, a 7009/2005. (AEÉ 1/2006.) APEH irányelvvel módosított 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv (a továbbiakban: Irányelv) ismételt módosítását. Az egységes adóhatósági eljárás érdekében a következőkről rendelkezem:
1. Az Irányelv II. fejezet 3. pont j) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„j) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja,”
2. Az Irányelv III. fejezet 1.1. pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„1.1. Az adóhatóság előtti eljárásban az Art. 7. § (1)–(2) bekezdései – a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) hatálya alá tartozó ügyekben a Ket. 40. §-a – szerint mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és egyéb szervezetet képviselheti a törvényes képviselője.”
3. Az Irányelv III. fejezet 1.3.1. pontja helyébe az alábbiak lépnek:
„1.3.1. A leggyakrabban előforduló adózói kör – a magánszemély adózókon kívül – a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) hatálya alá tartozik. A gazdasági társaságok törvényes képviseletére a Gt. 29., 32., 109–110. §-ai szerint a következők jogosultak:
a) A társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület. A vezető tisztségviselők képviseleti jogát a társasági szerződés korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja, azonban a képviseleti jog korlátozása illetve megosztása harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselők cégjegyzési joga önálló. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a vezető tisztségviselő, valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére.
b) Ha ezt a társasági szerződés lehetővé teszi, a társaság legfőbb szerve (közgyűlés, taggyűlés, tagok gyűlése) a vezető tisztségviselők tevékenységének segítése érdekében egy vagy több cégvezető kinevezéséről határozhat. A cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselők rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a cégvezető cégjegyzési joga önálló. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a cégvezető valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére. A cégvezető a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.”
c) A betéti társaság kültagja a társaság törvényes képviseletére (cégjegyzésre) jogosult, ha a társasági szerződés így rendelkezik, illetve a társaság képviseletének ellátására meghatalmazást ad a kültag részére a szervezeti képviselő, illetve a tagok gyűlése. A kültagot akkor is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni, ha a társaságnak nem maradt üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja.
4. Az Irányelv III. fejezet 1.3.2. pontjában „az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény” szövegrész helyébe „a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény” szövegrész lép.
5. Az Irányelv III. fejezet 2.2. és 2.3. pontjai helyébe az alábbiak lépnek:
„2.2. Az eljáró adóhatóság a kérelem megérkezésekor – és az eljárás minden szakaszában – köteles a képviseleti jogosultság vizsgálatára. A Ket. 40. § (4) bekezdése alapján a képviselőként fellépő személy képviseleti jogosultságát végzéssel visszautasítja, ha az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló felhívás ellenére sem igazolja. A végzés kézbesítésével a képviselőként fellépő harmadik személy eljárási jogai megszűnnek, kivéve, ha az ügyfél a jogszabályoknak megfelelő meghatalmazás csatolásával a továbbiakban képviselőként jelöli meg.
2.3. A képviselő eljárását visszautasító végzést nemcsak a képviselőként eljáró személynek, hanem az adózónak is megküldi az adóhatóság, továbbá a Ket. 40. § (4) bekezdése alapján – határidő kitűzésével – felhívást intéz hozzá, hogy járjon el személyesen vagy gondoskodjon a képviselet ellátására alkalmas, írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről. A felhívásban az adóhatóság tájékoztatja az adózót arról, hogy amennyiben a felhívásban kitűzött határidőig nem nyilatkozik, vagy nem jár el személyesen, illetve nem gondoskodik írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről, akkor az adóhatóság az eljárást végzéssel megszünteti a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja alapján. Az adóhatóság az eljárást az adózó válaszának függvényében folytatja vagy lezárja a következők szerint:
a) Ha az adózó úgy nyilatkozik, hogy nem kívánt kérelmet benyújtani, azaz az adózó – az eljárás megindítására jogosult személy – akarata nem terjedt ki eljárás kezdeményezésére, szándékának hiányában nem lehet az eljárást megindítottnak tekinteni. A képviselőként fellépő harmadik személy álképviselőnek minősül, nincs adózótól származó érvényes – azaz eljárást megindító – kérelem, tehát nincs eljárás sem folyamatban. Ebben az esetben nem lehet eljárást megszüntető végzést hozni, hanem a képviselőként fellépő személyt és az adózót levélben kell tájékoztatni, hogy nincs folyamatban adóhatósági eljárás, és tekintse tárgytalannak az esetlegesen megtett eljárási cselekményeket. (Ez esetben az adózót nem terheli illetékfizetési kötelezettség, mert nem indított közigazgatási eljárást).
b) Ha az adózó a kitűzött határidőig nem nyilatkozik, az adóhatóság az eljárást végzéssel megszünteti a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja alapján. (Mivel érdemi vizsgálat nem történt, az adózót nem terheli illetékfizetési kötelezettség.)
c) Ha az adózó nyilatkozik és igazolja, hogy a képviselőként fellépő személy valóban a képviselője, akkor az érdemi eljárást tovább kell folytatni, és a határidőket megtartottnak kell tekinteni. Olyan igazolás fogadható el, amely szerint az adózó nevében eljárást indító személy már az eljárás megindításakor rendelkezett képviseleti jogosultsággal. (Az adózónak ez esetben az eljárási illetéket meg kell fizetnie.)”
6. Az Irányelv III. fejezet 2.8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„2.8. A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőjének képviseleti jogosultságát elsődlegesen az adóhatóság nyilvántartása alapján kell ellenőrizni. Szükség esetén érvényes cégkivonat, cégmásolat, cégbizonyítvány illetve aláírási címpéldány másolatának bemutatása is kérhető a képviseleti jogosultság ellenőrzéséhez.
A cégvezető képviseleti jogosultságát a társaság legfőbb szervétől (tagok gyűlése, taggyűlés, közgyűlés) származó határozattal igazolja.
A betéti társaság kültagja képviseleti jogosultságát a társasági szerződéssel, a tagok gyűlésétől vagy a beltagtól származó felhatalmazással igazolja. Amennyiben a beltag kiválása miatt a betéti társaságnak nem maradt ügyvezetésre illetve képviseletre jogosult tagja, a kültag jogosult a képviseletre, ebben az esetben a beltag kiválását kell megfelelő módon igazolni, illetve a beltag halála az adóhatósági nyilvántartásokból ellenőrizhető.”
7. Az Irányelv IV. fejezete a következő 1.7. ponttal egészül ki:
„1.7. Az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyekben a meghatalmazotti képviseletre és a képviseleti jogosultság vizsgálatára a Ket. 40. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Meghatalmazottként eljárási képességgel rendelkező személy járhat el. Az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyekben is adható állandó meghatalmazás.”
8. Az Irányelv IV. fejezet 2.2.1. pont aaa) és ab) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„aaa) Közokiratnak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. § (1) bekezdése alapján a bíróság, közjegyző, vagy más hatóság illetve közigazgatási szerv által az ügykörén belül az arra megszabott alakban kiállított okirat minősül. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. A közokirat bizonyítja az abban foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.
ab) Mivel a szerencsejátékkal kapcsolatos hatósági eljárásban az elektronikus ügyintézést nem kell alkalmazni, az Art. szerint pedig adóügyben elektronikus ügyintézésre akkor van lehetőség, ha azt jogszabály az ügy típusának megjelölésével megengedi, ezért a Ket. elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit – a jogszabályban meghatározott kivételekkel – jelenleg nem kell alkalmazni. Így az elektronikus aláírással aláírt elektronikus meghatalmazásokat az adóhatóság nem tudja elfogadni.”
9. Az Irányelv IV. fejezet 4.2. pontjának első mondata helyébe a következő mondat lép:
„Az ügyvéd, valamint az ügyvédi iroda fogalmát az Üt. tartalmazza, mely szerint ügyvédi tevékenységet – az alkalmazott ügyvéd kivételével – az folytathat, aki az Ügyvédi Kamara tagja, és az ügyvédi esküt letette. [Üt. 13. § (1) bekezdés].”
10. Az Irányelv IV. fejezet 5.1.2. pont i) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„i) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja,”
11. Az Irányelv IV. fejezet 5.2.2. pont második mondata helyébe az alábbiak lépnek:
„5.2.2. A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti az adózó kötelezettségeit, illetve gyakorolja az adózót megillető jogokat [Art. 14. § (4) bekezdés]. A felszámolás kezdő időpontja a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése alapján a bíróság felszámolást elrendelő jogerős végzése közzétételének napja.”
12. Az Irányelv IV. fejezet 5.3.1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„5.3.1. Az Art. 12. § (1) bekezdése alapján iratbetekintésre az adózó, és az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősként adó megfizetésére kötelezett személy jogosult. Természetesen az adózó képviselője is jogosult iratbetekintésre, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolta. Az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyben a Ket. 68. § (1) bekezdése alapján az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazotti képviselője útján tekinthet be az eljárás során keletkezett iratba. Iratnak minősül az adóhatóság adatbázisában szereplő adat is, így adózó folyószámlájának lekérdezése iratbetekintésnek minősül. Az Art. 12. § (2) bekezdése határozza meg, hogy mely iratok tekintetében korlátozható az iratbetekintés, az Art. 12. § (3) bekezdése, illetve az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyekben a Ket. 68. § (2) bekezdése pedig felsorolja, hogy mely iratokba nem tekinthet be az adózó, illetve képviselője.”
13. Az Irányelv IV. fejezet 5.5.3. alfejezet címe az alábbiak szerint változik, valamint az azt követő 5.5.3.1. pontja helyébe a következők lépnek:
„5.5.3. Könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja
5.5.3.1. A könyvelő, illetve számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság (pl. könyvelőiroda), alkalmazottja, tagja eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként. A könyvelő, illetve számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult egyéb szervezet (pl. könyvelő szövetkezet) alkalmazottja, tagja kizárólag a jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként járhat el.”
14. Az Irányelv IV. fejezetének 5.5.5.1. pontja a következő második mondattal egészül ki:
„Ha a gazdasági társaság munkavállalóját az ügyek meghatározott csoportjára nézve a vezető tisztségviselő képviseleti joggal ruházta fel, és a munkavállalót (nagykorú alkalmazottat) állandó meghatalmazottként az adóhatósághoz nem jelentették be, képviseleti jogosultságát az alkalmazott a vezető tisztségviselőtől kapott meghatalmazással, felhatalmazással igazolhatja.”
15. Az Irányelv V. fejezete a következő 2. ponttal egészül ki, egyidejűleg az Irányelv 2–14. pontjainak számozása 3–15. pontra módosul:
„2. A vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjára nézve – így az adóhatóság előtti eljárásra is – a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel (egyéb képviselő). Amennyiben az Art. 7. § (3) bekezdése alapján az egyéb képviselőt (nagykorú alkalmazottat) állandó meghatalmazottként jelentik be, alkalmazni kell az Irányelv állandó meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezéseit.
Az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés úgy rendelkezhet, hogy meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga önálló. Az egyéb képviselő a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.”
16. Az Irányelv V. fejezetének jelenlegi 3. pontja, azaz a jelen irányelv számozást módosító 9. pontjának rendelkezése szerinti 4. pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„4. Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság – a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja kivételével – a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal, illetőleg egyéb szervezettel szemben kell megállapítani. Amennyiben az egyéni vállalkozó, vagy jogi személy, egyéb szervezet nagykorú alkalmazottja az állandó meghatalmazott, a mulasztási bírságot az egyéni vállalkozóval, jogi személlyel, egyéb szervezettel szemben kell megállapítani.”
17. Az Irányelv V. fejezetének jelenlegi 13. pontja, azaz a jelen irányelv számozást módosító 9. pontjának rendelkezése szerinti 14. pontja helyébe az alábbiak lépnek:
„14. Az állandó meghatalmazás illetve megbízás keretében bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértés miatti mulasztási bírságot kiszabó határozatot az állandó meghatalmazott illetve megbízott (illetve a jelen fejezet 3. pontjában leírt megkülönböztetés alapján a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet, valamint a nagykorú alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet) székhelye vagy lakóhelye szerint illetékes adóhatóság hozza meg az állandó meghatalmazott (illetve a jelen fejezet 3. pontjában leírt megkülönböztetés alapján a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet, valamint a nagykorú alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet) nevére. Jogsértésnek minősülhet – többek között – a bevallás be nem nyújtása az állandó meghatalmazott által, vagy annak késedelmes, hibás, hiányos benyújtása, ellenőrzés, végrehajtás akadályoztatása, amennyiben ezen kötelezettségek tekintetében az állandó meghatalmazott jogosult eljárni. Mentesül a mulasztási bírság alól az adózó állandó meghatalmazottja vagy megbízottja, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. Amennyiben az adózónak több állandó meghatalmazottja van, úgy vizsgálni szükséges (pl. az egyes meghatalmazásokban szereplő ügycsoportok alapján), hogy a jogsértést mely állandó meghatalmazott követte el. Ha az adózó képviseletét ugyanazon bejelentett kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott látja el, a mulasztási bírság az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat egyetemlegesen terheli. A mulasztási bírság kiszabása előtt az adóhatóság megvizsgálja, hogy a teljesítés időpontjáig, illetve nem teljesítés esetén a teljesítésre előírt határidő lejártáig az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását nem jelentették-e be írásban. Az állandó meghatalmazottal, megbízottal szemben mulasztási bírság megállapításának nincs helye, ha a bejelentett kötelezettségek teljesítését megelőzően az adózó képviselője az adóhatósághoz írásban bejelenti az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását.”
18. Az Irányelv VII. fejezet 3.1. pontjában „az APEH Észak-budapesti Igazgatósága” szövegrész helyébe „a Kiemelt Adózók Igazgatósága” szövegrész lép.
19. Jelen irányelv a kihirdetése napján lép hatályba, hatálybalépésével egyidejűleg az Irányelv VIII. fejezet 3. pontja, az Irányelv 1. és 2. számú melléklete, valamint a 7009/2005. (AEÉ 1/2006.) APEH irányelv 20–21. pontjai és melléklete hatályát veszti.
20. Jelen Irányelv hatálybalépésével egyidejűleg az Irányelv VI. fejezet 1.2. pontjában „az adózó” szó helyébe „a címzett” szó lép.
dr. Szikora János s.k.
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke
*
Az irányelv a 2010: CXXX. törvény 47. §-a alapján hatályát vesztette 2012. január 1. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás