19/2006. (V. 31.) AB határozat
19/2006. (V. 31.) AB határozat1
2006.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr. Balogh Elemér, dr. Bihari Mihály, dr Erdei Árpád, dr. Harmathy Attila alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 114. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2007. május 31. napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 114. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés a jubileumi jutalomra való jogosultság megállapításakor indokolatlanul tesz különbséget azok között a bírák között, akik munkájuk egy részét ügyvédi tagsági viszonyban töltötték el, azokkal a bírákkal szemben, akik korábban közszolgálati jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, illetve munkaviszony keretében is végeztek munkát. Az indítványozó a Bjt. 114. § (5) bekezdésének szabályozását azért véli diszkriminatívnak, mert az a jogosultság megállapításakor „lényegében majdnem mindent”, így a jogi munkakörhöz nem kötött (példája szerint a kazánfűtőként eltöltött) munkaviszonyt is figyelembe engedi venni a bírói jubileumi jutalomra való jogosultság megállapításakor, ugyanakkor a jogi pályán, ügyvédi tagsági viszonyban eltöltött időtartamot nem tartja beszámíthatónak. Ezzel véleménye szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését.
Álláspontja szerint az lenne a megfelelő szabályozás, azaz a jubileumi jutalom csak akkor nem tenne indokolatlanul „különbséget bíró és bíró között”, ha a jubileumi jutalomra való jogosultság alapja egyedül a bírói szolgálati viszonyban eltöltött idő lenne.
II.
1. Az Alkotmány rendelkezése szerint:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Bjt. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„114. § (1) A bíró 25, 30, 35, illetve 40 év bírói szolgálati viszony után jubileumi jutalomra jogosult.
[...]
(5) A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a bírói szolgálati viszony idejébe be kell számítani a közszolgálati jogviszonyban, a szolgálati jogviszonyban, a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban töltött időt.”
III.
Az indítvány megalapozott.
1. A Bjt. 114. § (1) bekezdése értelmében a bírák 25, 30, 35, illetve 40 év bírói szolgálati viszony után jubileumi jutalomra válnak jogosulttá. Ugyanakkor a jogalkotó a jubileumi jutalomra való jogosultság megállapítását nem köti a Bjt. 106. §-ában szabályozott bírói szolgálati időhöz. Az indítványozó által támadott rendelkezés, a Bjt. 114. §-ának (5) bekezdése, arra vonatkozóan tartalmaz részletszabályokat, hogy a bírák jubileumi jutalomra való jogosultsága szempontjából mely jogviszonyok vehetők figyelembe bírói szolgálati viszonyként. Ennek keretében a kifogásolt rendelkezés megállapítja, hogy a közszolgálati jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban, a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban töltött időt a jubileumi jutalomra vonatkozó jogosultság szempontjából a bírói szolgálati viszony idejébe be kell számítani.
Az indítványozó a támadott rendelkezést azért véli diszkriminatívnak, mert álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás hátrányosan különbözteti meg a korábban ügyvédi tagsági jogviszonyban is állt bírákat a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából azokkal a bírákkal szemben, akik korábban közszolgálati, szolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban is álltak, miután a jogalkotó csak az utóbbi jogviszonyok időtartamát teszi beszámíthatóvá – a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából – a bírói szolgálati viszonyba. Érvelése szerint a törvényhozónak nincs ésszerű indoka arra, hogy a Bjt. támadott rendelkezése miért éppen a felsorolt jogviszonyokat engedi beszámítani.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy a Bjt. 114. § (5) bekezdése hátrányosan különbözteti-e meg a bírákat a jubileumi jutalomra való jogosultság alapjául szolgáló bírói szolgálati viszony megállapításakor azzal, hogy a korábban ügyvédi tagsági viszonyban állást – a beszámítás szempontjából – nem, míg a közszolgálati, szolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban eltöltött időt figyelembe engedi venni.
Először röviden a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó gyakorlatát tekintette át.
Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] is összefüggésben. Megállapította, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Rámutatott arra is, hogy „az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat a jelen ügy elbírálásánál is irányadónak tekintette.
A jubileumi jutalom intézményéről az Alkotmánybíróság a 495/B/2001. AB határozatában – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) rendelkezéseivel összefüggésben – kifejtette, hogy: „[a] jubileumi jutalom [...] a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött hosszabb, folyamatos munkavégzést, a közszférában eltöltött pályautat méltányolja” (ABH 2003, 1382, 1389.). Hangsúlyozta továbbá, hogy a jubileumi jutalom – függetlenül attól, hogy egyúttal megfelelő színvonalú munkavégzéssel párosul – alapvetően nem a közalkalmazott által végzett munka ellenértéke. Ezért nem hozható kapcsolatba az Alkotmány 70/B. §-ával. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a jogalkotónak a jubileumi jutalom rendelkezéseinek kialakításakor ne kellene figyelemmel lenni az Alkotmány diszkriminációt tiltó rendelkezéseire (ABH 2003, 1382, 1389.). A fentiek alapján a jubileumi jutalom intézményére nézve megállapítható, hogy az nem „bér jellegű” juttatás, azaz nem a végzett munka ellenértékeként kerül kifizetésre, hanem valójában külön juttatás (ezt a jelleget nem befolyásolja önmagában az, hogy a Bjt. külön juttatásként csupán a „külön egyhavi illetményt” nevesíti, továbbá, hogy a jutalom mértékét a bérhez kapcsolja).
Az Alkotmánybíróság a 32/2005. (IX. 15.) AB határozatában – a „tizenharmadik vagy nulladik havi bér” szabályozásának alkotmányossági vizsgálata során, azzal összefüggésben – megállapította: az, hogy a törvényhozó a béren kívül milyen juttatásokat szabályoz, általában alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozik, ekként általánosságban a törvényhozó szabadságába tartozó kérdés. A szabályozás tartalmi korlátját jelenti viszont a diszkrimináció-tilalom (és az emberi méltósághoz való jog), az egyenlő méltóságú személyként való kezelés alkotmányos követelménye (ABH 2005, 329, 338.).
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés csak akkor alkotmányellenes, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne” (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.).
3. Az Alkotmánybíróság először arra kereste a választ, hogy a bírák, akik korábban közszolgálati, szolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban álltak, összehasonlíthatóak-e – a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából – azokkal a bírákkal, akik a bírói szolgálati jogviszonyukat megelőzően ezektől eltérő, más jellegű jogviszonyokban álltak.
3.1. Az Alkotmánybíróság korábbiakban már kifejtette, hogy a jubileumi jutalom intézményének lényege – függetlenül a Kjt., a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény ( a továbbiakban: Ktv.) és a Bjt. részletszabályainak különbözőségétől – , hogy a jogalkotó ezzel a külön juttatással a munkavállalónak valamilyen, egy meghatározott fajta életpályán, huzamosabb időn át, folyamatosan eltöltött munkavégzését méltányolja. Ez a huzamosabb életpálya – a jogalkotó célja alapján – kötődhet akár a közszolgálatban való folyamatos munkavégzéshez, vagy az alkalmazottként való huzamosabb jogviszonyban álláshoz, sőt a jogalkotó ezzel akár az igazságszolgáltatásban, vagy a jogi pályán eltöltött időt (nemcsak a munkaviszony jellegű jogviszonyokat értve alatta), vagy akár az adott státus eléréséhez szükséges, annak elérését elősegítő tevékenységeket, illetve az ahhoz szükséges szakképzettséget, szakmai tudást is honorálhatja. Ez a juttatási forma béren kívüli, „ex gratia” juttatás, amelyre senkinek nincs Alkotmányból fakadó alanyi joga, ezért önmagában az sem jelent alkotmányossági problémát, ha a törvényhozó a juttatást teljes egészében elvonja. [Lásd a tizenharmadik havi bér alkotmányosságának vizsgálata az Alkotmány 70/B. § (2)–(3) bekezdésével összefüggésben 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 338.] A jogalkotó hatáskörébe tartozó kérdés a döntés arról, hogy megteremti-e a munkavállalók részére a juttatást, és az is, hogy milyen feltételekkel. Mindezek megállapítására a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ugyanakkor a szabályozás tartalmi korlátját jelenti az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48–49.] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek. [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.]
A fenti elveket a bírákra alkalmazva, az Alkotmánybíróság megállapította: a bírói kinevezéssel a bírói kar tagjává váló, bírói státusban lévőkre azonos, egységes szabályok vonatkoznak mind jogállásuk, mind javadalmazásuk, továbbá a szolgálati jogviszonyból eredő jogaik és kötelezettségeik tekintetében. Ezért a jubileumi jutalom (mint különleges juttatás) vonatkozásában is a jelenleg bíróként működő valamennyi bírót, tehát a teljes bírói kart kell homogén csoportnak tekinteni. Ugyanakkor az indítvánnyal támadott szabályozás különbséget tesz az adott csoporton belül, ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy ezen különbségtételnek van-e ésszerű indoka.
Jelen esetben a Bjt. 114. § (5) bekezdésében foglalt szabályozás alapján a jogalkotó valamennyi munkaviszony időtartamát figyelembe veszi (tehát nem kizárólag a közszférában eltöltött időt ismeri el). A jogalkotó egyrészt jogszerző időnek minősíti az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időt, melynek sajátossága, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény nem tett különbséget az állam tevékenységét ellátó, a köz szolgálatában munkát végző alkalmazottak és a gazdálkodó szervek alkalmazottainak jogállása között. Az állam tevékenységét végző alkalmazottak (ma köztisztviselők, közalkalmazottak, bírák, ügyészek) a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozó munkaviszony keretében látták el feladataikat. Ugyanakkor a rendszerváltozásig a gazdaság túlnyomó része is állami tulajdonban volt, ezért a gazdálkodó szervek munkavállalóit is állami alkalmazottként kezelte a jogi szabályozás (632/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1620, 1625–1626.). Míg az 1992. július 1-je után a – Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.), a Ktv., a Kjt. megalkotását, illetve ezen jogviszonyok szétválását követően keletkezett jogviszonyok – vonatkozásában az Mt. hatálya főszabályként a magánszféra munkavállalóira terjed ki. Kivéve az Mt. XII. fejezete alapján 2001. július 1-jétől a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott ügykezelőket és fizikai alkalmazottakat, akiknek a közszolgálati jogviszonyát a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 85. §-a munkaviszonnyá alakította, majd a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény 127. § (1) bekezdés d) pontja 2003. július 1-jével az ügykezelők visszaszervezéséről, ismét azok Ktv. hatálya alá tartozásáról rendelkezett. Ugyanakkor a jogalkotó jubileumi jutalom szempontjából munkaviszonyban jogszerző időként töltött idő mellett a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokban töltött időt – így például a bedolgozói munkaviszonyt és a munkavégzési kötelezettséget magában foglaló szövetkezeti tagsági viszonyt, a szakcsoporti tagsági viszonyt, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági, ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenységet – nem veszi figyelembe. Kivétel, ha a munkavégzésre irányuló jogviszonyban állást követően a munkavállaló közszolgálati jogviszonyt létesített, mert ez esetben a Ktv. 72. § (1) bekezdése alapján a besorolását ezen idők figyelembevételével kell megállapítani, így pedig a Bjt. 114. § (5) bekezdésének „közszolgálati jogviszonyban” fordulata alapján már a teljes időtartam jogszerző időnek minősül.
Megállapítható tehát, hogy a jogalkotó nem önmagában a jogi pályán huzamosabb ideig fennálló tevékenységet kívánta méltányolni, mivel a nem jogi munkakörben eltöltött munkaviszonyt, valamint a közszolgálati, közalkalmazotti, szolgálati viszonyban állás idejét is beszámítani engedi, akár jogi végzettséghez kötött, akár nem. Egyedül az „alkalmazottként való jogviszonyban állás” írja le teljes egészében a jogalkotó által beszámítani engedett valamennyi jogviszonyt. A jogalkotó valamennyi foglalkoztatottként való (beleértve a nem jogi munkakörben eltöltött és jogi végzettséghez nem kötött) jogviszonyban állást tekinti a csoportképzés ismérvének.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a fentiekben idézett korábbi, a köztisztviselői jubileumi jutalommal kapcsolatos és az itt vizsgálthoz hasonló kérdéssel foglalkozó határozatát (632/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1620, 1626.), bár megállapításait figyelembe vette, ebben az ügyben nem tekintette döntését meghatározó precedensnek. Ennek két oka van. Egyrészt a bírák és a köztisztviselők jogi, különösen alkotmányos helyzetében a meglévő számos hasonlóság ellenére még lényegesebb különbségek vannak. A legfontosabb a bírák alkotmányos funkciója – a jogrendszer védelme, a jog pártatlan és szakszerű alkalmazása az egyes jogviták eldöntésében (Alkotmány 50. §) – és ennek szolgálatában a bírói függetlenség. Ebből következik a hivatásos bírók elszakíthatatlan kapcsolata a jogászi szakképzettséggel, tevékenységgel és életpályával. Ezzel szemben nincs ennyire szoros kapcsolat a köztisztviselői minőség és a jogászság között: a köztisztviselői életpályán – a közigazgatásban ellátandó feladatok sokrétűségének megfelelően – nagyon sokféle szakképzettségre egyaránt szükség van, a jogászi ezek közül az egyik, bár nélkülözhetetlen.
A másik ok, az előbbitől függetlenül, a köztisztviselőket és a bírákat megillető jubileumi jutalom eltérő szabályozása. A Ktv. 49/E. § (3) bekezdése szerint a jubileumi jutalomra jogosító időtartam a köztisztviselő besorolásakor figyelembe vett szolgálati idő alapján állapítandó meg. A köztisztviselőknél a szolgálati idő és a jubileumi jutalom számításának módja tehát azonos. A bíráknál a törvényhozó, alkotmányosan nem kifogásolható módon, más megoldást választott: itt a jubileumi jutalom számítása részben független a bírói szolgálati idő számításától, a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő és a bírói szolgálati idejének számítása különböző szabályok alapján történik. E szabályokra is áll azonban, hogy a törvényhozó alkotmányos indok nélkül nem tehet különbséget az egyes, eltérő életpályát befutott bírák között.
A jubileumi jutalom célja valamilyen „életpályán eltöltött idő” külön juttatással való honorálása; ennek megfelelően a bírák jubileumi jutalmának, mint külön juttatásnak a célja is egyfajta, mégpedig a bírói működés, mint a közszféra egyik speciális területén végzett tevékenység honorálása, mintegy „kötelező jutalmazása” lehet. A szabályozás azzal, hogy a homogén csoporton belül eltérő szabályozást alkalmaz a bírói karba történt kinevezést megelőzően foglalkoztatási jogviszonyban eltöltött idő alapján, ésszerű indok nélkül különbözteti meg az egységes bírói kar azonos képzettségű tagjait. Az ésszerű indok hiányát bizonyítja a törvényjavaslat indokolása is, amely szerint csupán „szűk kör” számára kívánja lehetővé tenni a bírói szolgálati idő mellett a jubileumi jutalom szempontjából a más munkavégzési jogviszonyok keretében eltöltött idő beszámítását.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bjt. 114. § (5) bekezdése a bírói jubileumi jutalomra való jogosultság feltételének megállapításánál a bírói kar tagjait hátrányosan különbözteti meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megkülönböztetés önkényessége abban áll, hogy a szabályozás a homogén bírói karból egyeseket ésszerű indok nélkül eltérő szabályozás alá vont. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bjt. 114. § (5) bekezdése – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme folytán – alkotmányellenes.
Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy határozatával nem a jubileumi jutalom mint jogintézmény alkotmányellenességét állapította meg; csak azt vizsgálta, hogy a jogalkotó által választott szabályozás hátrányos megkülönböztetést jelent-e a szabályozásban érintett jogalanyok között. Ennek eredményeként a konkrét szabályozás alkotmányellenességét abban látja, hogy az egységes bírói kar egyes tagjai között ésszerű indok nélkül tesz különbséget a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából. Szükségesnek tartja kiemelni továbbá, hogy a jogintézmény lehetséges szabályozási módjai közötti választás (így pl. a jogalanyi kör terjedelme vagy a jogosultsági feltételek meghatározása), a teljes szabályozás kialakítása a jogalkotó hatáskörébe tartozó kérdés. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hogy valamely jogszabály helyébe egy attól eltérő, esetleg célszerűbb vagy helyesebb jogi megoldást alkosson, vagy ilyen megoldásra konkrétan rámutasson (830/B/1998. AB határozat, ABH 2003, 1072.), illetve arra vonatkozó javaslatot tegyen.
Az Alkotmánybíróság a Bjt. 114. § (5) bekezdése „pro futuro” megsemmisítésénél azt vette figyelembe, hogy a rendelkezés azonnali megsemmisítése jogbizonytalanságot okozna, ezért a megsemmisítés időpontját 2007. május 31. napjában határozta meg, hogy a jogalkotónak elegendő idő álljon rendelkezésre az alkotmányos szabályozás kialakításához.
Az Alkotmánybíróság határozatának Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 365/B/2003.
Dr. Erdei Árpád alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet a határozat rendelkező részével és az ahhoz kapcsolódó indokolás jelentős részével. Az Alkotmánybíróságnak az indítványt el kellett volna utasítania.
1. Az indítványozó a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 114. § (5) bekezdésének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint az sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Úgy véli, hogy a támadott rendelkezés, amely szerint a Bjt. 114. § (1) bekezdésében meghatározott jubileumi jutalomra való jogosultság megállapításához a bírói szolgálati viszonyban töltött időként az ügyvédi pályán eltöltött idő nem számítható be, alkotmányellenes megkülönböztetést jelent a bírák között.
2. A bírák jubileumi jutalmára vonatkozó szabályozás alkotmányellenességének vizsgálata során elengedhetetlen e külön juttatási forma zárt kialakulási rendjének és a jogosulti kör létrejöttének a többségi határozat idevonatkozó indokolását meghaladó bemutatása. Ez teszi világossá és egyértelművé, hogy a jubileumi jutalom alapjául számításba vehető idő megállapításakor a törvényalkotó mely tényezőknek tulajdonított meghatározó jelentőséget, vagyis azt, hogy ki és miért válhat a jubileumi jutalomra jogosulttá. Ennek viszont az alkotmányellenes diszkrimináció fennállása vagy hiánya megállapításánál közvetlen jelentősége van.
a) A bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: első Bjt.) már a rendszerváltás évében – a munkaviszonytól eltérő – speciális szabályokat állapított meg az igazságszolgáltatásban dolgozókra. A törvényjavaslat indokolásában foglaltak szerint a bírói, ügyészi fizetések reálértékének csökkenése következtében tömegessé váló pályaelhagyás már az igazságszolgáltatás működőképességét veszélyeztette. Elengedhetetlenné vált ezért a bírák, ügyészek, a bírósági, ügyészségi dolgozók javadalmazásának rendezése az általuk végzett felelősségteljes munkához igazítása, a garantált előmeneteli rendszer bevezetése. Ez a törvény ugyan még nem hozta létre a sui generis bírói jogállást, ám az igazságszolgáltatást élethivatásul választó bírák, ügyészek és más igazságszolgáltatási dolgozók részére egzisztenciális biztonságot, előre belátható életpályát garantált.
b) A versenyszféra és a közszféra elválasztására a munkajogban 1992-ben került sor [július 1-jén lépett hatályba az új Munka Törvénykönyve, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)]. Ekkor jelent meg az első Bjt.-t módosító 1992. évi LXV. törvény, amely szerint – főszabályként – a szolgálati időt a kinevezés napjától kellett számítani. Ugyanakkor részben vagy egészben szolgálati időként lehetett figyelembe venni a jogi szakvizsga megszerzésének napjától a bírói, az ügyészi, a bírósági és ügyészségi titkári kinevezésig a jogi képesítéshez kötött más munkakörben eltöltött időt. Ezen túlmenően kiváló munkavégzés esetén a főszabályként figyelembe nem vett egyéb időt vagy annak egy részét a szolgálati időbe be lehetett számítani. Mindeközben a bírák változatlanul munkaviszonyban álló személyek maradtak. E státusukon csak a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról szóló 1993. évi XCI. törvény változtatott, létrehozva 1993. november 3. napjával a bírói szolgálati viszonyt.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (Üszt.) ugyancsak a jubileumi jutalomra való jogosultság alapjául szolgáló jogszerző időnek tekinti a szolgálati viszonyt, ideértve a közszolgálati illetőleg munkaviszonyt [megjelölve további foglalkoztatás jellegű viszonyokat is – 96. § (1) bekezdés]. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) közvetve ugyancsak elismeri a munkaviszonyt a jubileumi jutalomra jogosultságot megalapozó szolgálati idő részeként [328. § (4) bekezdés]. Hasonló megoldást tartalmaz a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XLV. törvény (Kszt.) [259. § (5) bekezdés].
Az Üszt. 1995. január 1. napján lépett hatályba. A törvény hatálybalépésekor a Magyar Köztársaság ügyészségénél fennállott munkaviszony ügyészségi szolgálati viszonnyá alakult át; az ügyészségi munkaviszonyban töltött időt ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek kellett tekinteni.
A Hszt. 1996. szeptember 1-jével váltotta fel a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendeletet. A törvény hatálybalépése előtt a törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó hivatásos katonák, határőrök, rendőrök és büntetés-végrehajtási alkalmazottak foglalkoztatása munkaviszonyban történt.
c) Az első Bjt. nem tartalmazta a jubileumi jutalom intézményét. Ezt a juttatási formát a már fentebb hivatkozott, a bírósági szervezeti törvényt módosító törvény vezette be 1993. november 3. napjával.
A szabályozást az 1997. október 1-jén hatályba lépő a Bjt. szinte szó szerint (tartalmilag teljesen azonosan) átvette.
d) A hatályos Bjt. a bírói szolgálati viszonyban töltött idő számítására vonatkozóan több – egymástól eltérő – szabályt tartalmaz. A 2. § (1) bekezdés szerint a bíró szolgálati viszonya kinevezéssel jön létre, a szolgálati viszony kezdete a kinevezési okiratban meghatározott időpont. A bíró alapilletményéről szóló egyik rendelkezés (106. §) szerint a szolgálati időt ugyancsak a bírói kinevezés napjától kell számítani. Kimondja azt is, hogy – az alapilletmény megállapítása szempontjából – szolgálati időként kell figyelembe venni a kinevezés előtt bírói és ügyészi szolgálati viszonyban töltött időt, továbbá: a bírói kinevezés előtt a jogi szakvizsgához kötött egyéb jogviszonyban vagy tevékenységgel eltöltött idő a szolgálati időbe részben vagy egészben beszámítható.
3. Megjegyzendő, hogy a közszféra más területein is előfordul eltérés a különböző jogszerző idők számításában. Így például a Ktv. más-más időtartamokat tekint relevánsnak attól függően, hogy a közszolgálati jogviszonyban töltött időről (ez a legtágabb) jubileumi jutalomról vagy éppenséggel végkielégítésről (ez utóbbi kettő különböző mérce alapján ugyan, de szűkebben határozza meg a beszámítható jogszerző időt) van szó.
Kétségtelen, hogy a Bjt. 114. § (5) bekezdése meglehetősen tágan vonja meg a bírói szolgálati viszonyba beszámítható időtartam határait, mert minden „alkalmazotti” foglalkoztatásra valaha is irányult jogviszony időtartamát beszámítani rendeli. Ám lényegileg hasonló, csupán egyes részletekben eltérő szabályozást tartalmaznak a közszféra más szegmenseiben foglalkoztatottak jubileumi jutalomra jogosító idejének számítását meghatározó egyéb törvények (Ktv., Kjt., Üszt., Hszt., Kszt.) is.
Ennek magyarázatát a jubileumi jutalom célja adja: ez a juttatási forma a köz szolgálatában eltöltött hosszú idő honorálására szolgál (495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1389.; 632/B/2002. AB határozat ABH 2004, 1620, 1625.) Minthogy pedig a korábban már írtak szerint [2. c) pont] a bírákra irányadó szabályozás 1993. november 3-tól hatályos, s mind ezt megelőzően, mind pedig utóbb születtek hasonló tartalmú rendelkezések, a jogalkotói cél és szándék következetessége nyilvánvaló.
A hatályos szabályozás vázolt előzményeire is tekintettel az állapítható meg, hogy a jogalkotó csoportképző ismérve a valamely foglalkoztatási jogviszonyban állás ténye (az alkalmazás) volt. Egyetértek ennélfogva a többségi határozat azon megállapításaival, melyek szerint a jogalkotó az alkalmazotti foglalkoztatottságot tekinti beszámíthatónak a jubileumi jutalom jogszerző idejébe, s nem önmagában a jogi pályán huzamosabb ideig fennálló tevékenységet kívánta méltányolni.
Egyetértek azzal a megállapítással is, hogy a jubileumi jutalom olyan juttatás, amelyre senkinek nincs az Alkotmányból fakadó alanyi joga, ezért a jogalkotó mérlegelési joga igen széles abban a kérdésben, hogy teremt-e ilyen juttatási formát és milyen feltételekkel. Ugyancsak egyetértek azzal, hogy e mérlegelésnek a korlátját az Alkotmányban meghatározott alapjogok védelme, köztük a hátrányos megkülönböztetés tilalma adja. Önmagában az sem jelent alkotmányossági problémát, ha a törvényhozó a jubileumi jutalmat megszünteti. E kérdésekről az Alkotmánybíróságnak a többségi határozat által idézett döntései hasonlóan szólnak. A többségi határozatnak az említett megállapításokból most levont következtetéseivel azonban nem értek egyet.
4. A többségi határozat szerint a bírói kinevezéssel a bírói kar tagjává váló személyekre egységes szabályok vonatkoznak, ideértve javadalmazásukat is. Ebből következően a jubileumi jutalom jogszerző idejének megállapításához a korábbi foglalkoztatási idők beszámítását előíró rendelkezést a jelenleg bíróként működő valamennyi bíróra mint homogén csoportra vonatkoztatva kell vizsgálni abból a szempontból, hogy sérti-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
A jubileumi jutalomnak a többségi határozat által is elismert célját figyelembe véve álláspontom szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének, illetőleg az ilyen sérelem hiányának megállapítására irányuló vizsgálat során végzett csoportképzésnek (a homogén csoport meghatározásának) ez esetben nem lehet az alapja kizárólag a jelenlegi „bírói minőség”. A jubileumi jutalom szempontjából a meghatározó elem a közszférában „alkalmazotti” viszonyban (közszolgálati jogviszony, szolgálati jogviszony, közalkalmazotti jogviszony és munkaviszony) folytatott tevékenység. Figyelemmel arra, hogy a közszférában foglalkoztatottakra irányadó, korábban már említett jogszabályok – így a Bjt. is – ugyanazon elv alapján szabályozzák a jubileumi jutalom jogszerző idejének számítását, a „homogén csoportba” a közszférában foglalkoztatottak összessége tartozik.
E homogén csoport különböző szakképzettségű, sokféle szakértelemmel rendelkező és a közszférában igen eltérő feladatokat ellátó személyekből áll. E személyek különböző kritériumok alapján számtalan s azok szempontjából homogén csoportba tartozhatnak (ilyen lehet a szakértelem, az iskolai végzettség szintje, a végzett munka jellege stb.). A jogalkotó a legszélesebb értelemben vett csoportképző kritériumot választotta a jubileumi jutalomra jogosultak meghatározásánál: a közszférában végzett „alkalmazotti” munkát s ennek időtartamát tekinti a jogszerző időbe beszámítandónak.
Ilyen módon természetszerűleg maradnak ki a jubileumi jutalom jogszerző idejének számításakor azok az időszakok, amelyekben az immár a közszférában működő személy (pl. bíró, köztisztviselő) tevékenysége, ha esetleg kapcsolódhatott is a közszférához, nem „munkaviszonyszerű” (alkalmazotti) foglalkoztatáson alapult (pl. az indítványban felhozott ügyvédi tevékenység). Minthogy pedig a közszférában foglalkoztatottak kategóriáit, a specifikus foglalkoztatási csoportokba tartozók státusát csak 1992-ben, illetőleg az azt követő években teremtették meg a jogszabályok, s korábbi foglalkoztatási viszonyuk egységesen a munkaviszony volt, az ekként munkaviszonyban töltött idő ugyancsak természetszerűleg számít be a jubileumi jutalom alapjául szolgáló jogszerző időbe. A többségi határozat szerint sem alkotmányellenes, ha a jogalkotó a jubileumi jutalomra való jogosultságot a közszolgálatban teljesített folyamatos munkavégzéshez köti, mint ahogyan más kritériumokat is alkalmazhatna. Mindebből az következik, hogy ezen igen tág, ám a fentiek szerint mégis homogén csoportban nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetés azokkal szemben, akik más természetű tevékenység folytatása után léptek át a közszférába.
A fentiekből következően a Bjt. 114. § (5) bekezdésének a diszkrimináció tilalma megsértését megvalósító alkotmányellenessége nem állapítható meg, s ezért az indítvány elutasításának lett volna helye.
A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás