7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv
7010/2004. (AEÉ 1/2005.) irányelv
az adóhatóság előtti képviseletről*
2005.01.21.
Az adóhatóság előtt az adózónak lehetősége van arra, hogy ügyében helyette képviselője járjon el. A képviselő képviseleti jogosultságát azonban az adóhatóságnak vizsgálnia kell. A vizsgálati kötelezettség az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 18. § (2)-(3) bekezdésében, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 53. § (3) bekezdésében foglalt tilalomból ered, mely utóbbi rendelkezés szerint illetéktelen személy az adótitokhoz nem férhet hozzá. Mivel a képviselet szabályainak alkalmazásával kapcsolatban a vonatkozó jogszabályi rendelkezések módosításra kerültek, az egységes adóhatósági joggyakorlat biztosítása érdekében az alábbi iránymutatást adom:
I. fejezet:
A képviseletre vonatkozó általános szabályok
A képviseletre vonatkozó általános szabályok
1. A képviselet formái
1.1. Anyagi jogi képviselet
1.1.1. Anyagi jogi képviselet esetén a képviselő a képviselt helyett és nevében eljárva a jognyilatkozataival – pl. szerződéskötéssel, tartozás elismerésével – a képviselt számára szerez jogokat illetve vállal kötelezettségeket.
1.2. Eljárási képviselet
1.2.1. Az eljárási képviselet nem más, mint az adózó helyett vagy mellett eljárási cselekmények végzése abból a célból, hogy az adózó jogai maradéktalanul érvényesüljenek, vagyis az általa képviselt személy eljárási jogainak érvényesülését segíti elő. Az Áe. 18. §-án illetve közvetlenül az Art. 7. §-án alapuló, államigazgatási ügyben történő képviselet kizárólag eljárási képviseletet jelent. Így a képviselő az eljárási cselekményeivel közvetlenül sem önmagának, sem az ügyfélnek (a továbbiakban: adózó) anyagi jogot nem szerezhet, ilyen kötelezettséget nem vállalhat.
1.2.2. Az eljárási képviseletben a képviselő megteheti mindazt az eljárási cselekményt, ami az adózót megilleti vagy terheli (pl. kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Részt vehet továbbá azokon az eljárási cselekményeken (pl. tárgyalás, szemle), melyeken az adózó jogosult vagy köteles megjelenni. Az eljárási képviselet – eredete alapján – háromféle lehet:
a) Törvényes: amikor a képviseleti jog közvetlenül jogszabály rendelkezésére, jogszabályon alapuló hatósági rendelkezésre vagy jogszabály felhatalmazása alapján hozott szervezeti szabályzatra vezethető vissza.
b) Meghatalmazáson alapuló: ami abból ered, hogy az adózó akarata szerint él azzal a – jogszabály által biztosított – jogával, hogy más személy útján vegyen részt a közigazgatási eljárásban.
c) Kirendelésen alapuló: a kirendelt ügygondnok.
1.2.3. A törvényes képviselő és az ügygondnok az adózó helyett jár el, a meghatalmazott képviselő a meghatalmazást úgy is elláthatja, hogy az adózó mellett jár el, vagyis az adózóval együtt – mint annak segítője – végez eljárási cselekményeket.
1.2.4. Az adóhatósági eljárás során keletkezett iratokat, ha az adózónak törvényes képviselője, ügygondnoka vagy írásban meghatalmazott képviselője van, ezek részére kell kézbesíteni; az idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselője egyidejű értesítésével az Áe. 18. § (5) bekezdése alapján.
2. A képviselet tartalma
2.1. A képviselő elvégezheti mindazokat az eljárási cselekményeket, amelyek az adózót megilletik vagy terhelik (pl. kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Továbbá részt vehet azokon az eljárási cselekményeken (pl. tárgyalás, szemle), melyeken az adózó jogosult vagy köteles megjelenni. Kivétel ez alól, ha az adott ügyben, vagy az adott eljárási cselekmény vonatkozásában a jogszabály megköveteli a személyes eljárást: ilyenkor az adózó helyett képviselő nem járhat el (pl. idézés esetén, azaz ha valakinek a személyes meghallgatására van szükség, a megidézett helyett képviselő nem jelenhet meg).
2.2. A közigazgatási eljárásban az adózón kívül résztvevő más személy, pl. a tanú, vagy a szakértő csak személyesen járhat el, helyette képviselő nem járhat el.
II. fejezet:
Az anyagi jogi képviselet
Az anyagi jogi képviselet
1. Az adóztatás területén az anyagi jogi képviselet körébe az Art. 175. § (3) bekezdése szerinti képviselet vonható, mely szerint az adózónak az Art. 175. § (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatványait, valamint a gépi adathordozóról készült iratait (a továbbiakban együtt: nyomtatvány) az Art. 7. §-ban meghatározott képviselője, meghatalmazottja is aláírhatja, s ezzel a képviselő az adózó számára közvetlenül teremt kötelezettséget, illetve jogot.
2. Ez alapján magánszemély esetében a következő személyek írhatják alá a nyomtatványokat:
a) törvényes képviselő
b) képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda,
c) adószakértő (okleveles adószakértő),
d) adótanácsadó,
e) könyvelő,
f) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja,
g) közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy,
h) egyéni vállalkozó esetében a leírtakon túlmenően a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott.
3. Jogi személynek és egyéb szervezetnek minősülő adózó esetén a nyomtatványokat aláírhatják:
a) a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy,
b) a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott,
c) jogtanácsos,
d) ügyvéd, ügyvédi iroda,
e) adószakértő (okleveles adószakértő),
f) adótanácsadó,
g) könyvelő,
h) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja.
4. A meghatalmazottként nyomtatványt aláíró személyeknek [jelen fejezet 2.b)-h) pont, jelen fejezet 3.b)-h) pont] képviseleti jogosultságukat igazolniuk kell.
5. Amennyiben a meghatalmazott aláírása szerepel a kitöltött és az adóhatósághoz benyújtott – adóhatóság által az Art. 175. § (1) bekezdése szerint rendszeresített – nyomtatványon, azonban a képviseletet nem igazolják, úgy a nyomtatványt be nem nyújtottnak kell tekinteni, erre az adózót – határozat meghozatala nélkül – figyelmezteti az adóhatóság. Amennyiben a képviseletet később igazolják, a nyomtatványt az adóhatóság elfogadja, azonban a benyújtás napjának a képviselet igazolásának napja tekintendő.
6. A jelen fejezetben nem szabályozott kérdésekben a III-VII. fejezet rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.
III. fejezet:
A törvényes képviselet
A törvényes képviselet
1. A törvényes képviselet általános szabályai
1.1. Az adóhatóság előtti eljárásban az Art. 7. § (1)-(2) bekezdései szerint mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és egyéb szervezetet képviselheti a törvényes képviselője.
1.2. A magánszemély adózó törvényes képviselője a szülő, a gyám és a gondnok. A kiskorú gyermeket a szülő illetve – aki nem áll szülői felügyelet alatt – a gyám képviseli. A cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezett személy képviselője pedig a gondnok [lásd a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (Csjt.), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) Második rész II. fejezetét]
1.3. A jogi személyek és egyéb szervezetek törvényes képviselőjét vagy jogszabály határozza meg, vagy jogszabályon alapuló szabályzat. E szervezetek értelemszerűen személyesen nem, csak képviselet (törvényes képviselő, meghatalmazott, ügygondnok) útján vehetnek részt az eljárásban.
1.3.1. A leggyakrabban előforduló adózói kör – a magánszemély adózókon kívül – a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) hatálya alá tartozik. A gazdasági társaságok törvényes képviseletére a Gt. 39. §-a szerint a következők jogosultak:
a) A társaság vezető tisztségviselői. A vezető tisztségviselők képviseleti jogát a társasági szerződés korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja, azonban a képviseleti jog korlátozása harmadik személyekkel szemben nem hatályos.
b) Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve (közgyűlés, taggyűlés, igazgatótanács) az általa kijelölt munkavállalót általános képviseleti joggal ruházza fel (cégvezető), úgy a Gt. 39. § (2) bekezdése alapján a cégvezető a gazdasági társaság törvényes képviselőjének minősül. A gazdasági társaság egészének törvényes képviseletére jogosult cégvezető minősül jelen irányelv alkalmazásában cégvezetőnek, ide nem értve a gazdasági társaság székhelyétől eltérő telephelyének vagy fióktelepének irányításával megbízott személyt. A cégvezető a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.
c) A vezető tisztségviselők a Gt. 39. § (4) bekezdés értelmében az ügyek meghatározott csoportjára nézve – így az adóhatóság előtti eljárásra is – a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel (egyéb képviselő). A vezető tisztségviselő által kiállított felhatalmazás alapján a felhatalmazásban szereplő ügycsoportra nézve a képviseletre feljogosított munkavállalók a gazdasági társaság törvényes (nem meghatalmazotti) képviselőjének minősülnek. A Gt. 40. § (1) bekezdése értelmében az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. Az egyéb képviselő a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.
1.3.2. Hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás szervezeti formájától függően (pl. részvénytársaság, szövetkezet) az arra vonatkozó jogszabály (Gt., az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény) a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (Hpt.) foglalt eltérésekkel alkalmazandó [Hpt. 8. § (2) bekezdés].
1.4. A törvényes képviselő képviseleti joga nem függ a képviselt adózó akaratától, s az nem csak egy-egy konkrét államigazgatási ügyre vonatkozik, hanem a képviselt személy minden ügyében, az adóhatóság előtti eljárás minden szakaszában eljárhat; általános és tartós képviseletet lát el. A törvényes képviselet tartós jellegét az adja, hogy egy-egy ügy elintézése nem jár együtt a képviseleti jogosultság megszűnésével. (pl. a Kft ügyvezetője az ügyvezetői megbízatása egész időtartama alatt jogosult a társaság képviseletére.) A törvényes képviselő külön meghatalmazás nélkül képviselheti az adózót a közigazgatási eljárásban, csak törvényes képviselői minőségét kell igazolnia.
2. A törvényes képviselő képviseletének vizsgálata
2.1. A képviselet vizsgálatával kapcsolatban az általános szabályt az Áe. 18. § (2)-(3) bekezdése határozza meg, mely alapján az adóhatóság visszautasítja az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki a jogosultságát nem igazolja. Analógia útján e szabályt valamennyi képviseleti formára alkalmazni kell.
2.2. Amennyiben a képviselő jogosulatlan eljárása az eljárást kezdeményező irattal összefüggésben valósul meg, a képviselő eljárását az adóhatóság az adózónak megküldött nem érdemi határozattal utasítja el. Az elutasítástól függetlenül az eljárás megindul, ugyanakkor az adózót – határidő tűzésével – fel kell hívni arra, hogy vagy személyesen járjon el, vagy biztosítson megfelelő képviseletet, ellenkező esetben az Áe. 27. § (1) bekezdése alapján az eljárás megszüntetésére kerül sor.
2.3. Abban az esetben, ha a képviselő jogosulatlan eljárása az adóhatósági eljárás során valósul meg, a képviselő eljárását az adóhatóság az adózónak megküldött nem érdemi határozattal utasítja vissza, amely csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg. A határozatban az adóhatóság tájékoztatja az adózót arról, hogy az esetlegesen jogosulatlanul tett jognyilatkozatot az adózó (vagy képviseleti jogosultságát igazoló képviselője) pótolhatja, figyelemmel a cselekmény határidőn túli vagy nem a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő elvégzésének jogkövetkezményeire.
2.4. Az Art. 53. § (3) bekezdése szerint az adótitokhoz illetéktelen személy nem férhet hozzá. E rendelkezés az adóhatóság előtti eljárás során a képviseleti jogosultság kötelező vizsgálatának alapja.
2.5. Az adóhatóság a képviseleti jogosultság ellenőrzésénél megfelelő dokumentumok bemutatását követelheti.
2.6. A törvényes képviselet körében a következők vizsgálandók:
a) Az adott eljárási cselekményre nézve megengedett-e a képviselet. A képviselet megengedettségét a jogszabályok vizsgálata alapján állapítja meg az adóhatóság.
b) A törvényes képviselőként fellépő személy jogosult-e képviseletre, azaz rendelkezik-e a jogosítványoknak egy olyan körével, amely az adott adózó tekintetében a törvényes képviseleti jogosultságot is magába foglalja.
c) A törvényes képviselő alkalmasságát külön vizsgálni nem kell, annak meglétét vélelmezni kell, mivel az alkalmasságot nem az adott ügyben eljáró közigazgatási szervnek, hanem a kinevező, alkalmazó, kirendelő stb. szervnek kell(ett) vizsgálnia, illetve adott esetben a törvényes képviselet közvetlenül jogszabály rendelkezésén alapul (pl. kiskorú szülője).
2.7. Ha magánszemély helyett törvényes képviselője jár el, e minőségét az adóhatóság előtt igazolnia kell.
2.8. A gazdasági társaságoknál a képviseleti jogosultság vezető tisztségviselők esetében elsődlegesen az adóhatóság nyilvántartása alapján ellenőrizendő. Szükség esetén érvényes cégkivonat, cégmásolat illetve az aláírási címpéldány másolatának bemutatása is kérhető a képviseleti jog ellenőrzéséhez.
A cégvezető és a gazdálkodó szervezet más munkavállalója a képviseleti jogosultságát a cégvezetővé történő kinevezésről szóló, a társaság legfőbb szervétől (közgyűlés, taggyűlés, igazgatótanács) származó döntéssel (cégvezető), vagy a cégnyilvántartásba bejegyzett vezető tisztségviselőtől származó írásos felhatalmazással (egyéb munkavállaló) kell, hogy igazolja, mely felhatalmazásnak tartalmaznia kell, hogy az ügyek mely csoportjára nézve (pl. adóhatóság előtti eljárás) hatalmazza fel az ügyek képviseletére a munkavállalót.
2.9. Egyéb szervezet esetén a képviseleti jogosultság elsődlegesen az adóhatóság nyilvántartása alapján ellenőrizendő, illetve szükség esetén az adott szervezetről szóló jogszabály szerinti dokumentum bemutatása is kérhető.
2.10. Felszámolás esetén a vezető tisztségviselő képviseleti joga megszűnik, a vonatkozó jogszabály alapján a gazdálkodó szervezet vagyonával összefüggő kérdésekben képviselőnek a felszámoló minősül. Végelszámolás esetén a képviselet hatósági határozaton alapul, ha a képviselőt a cégbíróság rendeli ki, egyéb esetben a végelszámoló többnyire a cég korábbi képviselője. Végelszámolói minőségét azonban ez esetben igazolnia kell.
IV. fejezet:
A meghatalmazotti képviselet
A meghatalmazotti képviselet
1. A meghatalmazás általános szabályai
1.1. Az adóhatóság előtti eljárásban az Art. 7. § (1)-(2) bekezdései szerint mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és egyéb szervezetet a törvényes képviselőn túl meghatalmazott is képviselheti. A meghatalmazottként igénybevehető személyek köre attól függően eltérő, hogy magánszemély vagy jogi személy illetve egyéb szervezet adózó ügyéről van szó.
1.2. A meghatalmazás olyan jognyilatkozat, amellyel a meghatalmazó feljogosítja a meghatalmazottat a képviseletére, azaz a meghatalmazott képviseleti joga közvetlenül az adózótól vagy a törvényes képviselőtől kapott meghatalmazáson alapul.
1.3. A meghatalmazás szólhat az adott ügy egészére vagy csak egyes eljárási cselekményekre. A meghatalmazás korlátozásának azonban magából a meghatalmazásból egyértelműen ki kell tűnnie.
1.4. A meghatalmazás megszűnik a meghatalmazás visszavonásával, felmondással, bármelyik fél halálával (nem magánszemély meghatalmazó vagy meghatalmazott esetében megszűnéssel) valamint az ügy befejezésével. A meghatalmazás visszavonása, felmondása az adóhatósággal szemben akkor érvényes (és attól az időponttól hatályos), amikor a visszavonást, felmondást az adóhatósághoz bejelentették.
1.5. A megbízás annyiban tér el az 1.2-1.4. pontokban leírtaktól, hogy szerződés alapján jön létre. Ahol jelen irányelv meghatalmazottat, meghatalmazást említ, azon a megbízottat, megbízást is érteni kell.
1.6. Az Art. 7. § (3) bekezdése értelmében a képviselet-ellátásra állandó meghatalmazás is adható [V. fejezet ].
2. A meghatalmazotti képviselet vizsgálata
2.1. A képviselet vizsgálatával kapcsolatban jelen irányelv III. fejezet 2. pontját értelemszerűen alkalmazni kell. A meghatalmazotti képviselet körében a következők vizsgálandók:
a) Az adott eljárási cselekményre nézve megengedett-e a képviselet. A képviselet megengedettségét a jogszabályok vizsgálata alapján állapítja meg az adóhatóság. Egyes eljárási cselekményeknél (pl. az Art. 48. §-a szerinti, vagy az Áe. 27. §-a szerinti nyilatkozattétel, tanúvallomás) ugyanis meghatalmazotti képviseletnek nincs helye.
b) A meghatalmazottként fellépő személy jogosult-e képviseletre, azaz rendelkezik-e az arra jogosulttól származó szabályos meghatalmazással, és az kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni.
c) A meghatalmazott alkalmasságát mindig az adott ügyhöz illetve eljárási cselekményhez kell viszonyítani. Az alkalmasság vizsgálatánál azt kell figyelembe venni, hogy az adott eljárási cselekmény elvégzésére képes-e a meghatalmazott (pl. életkora, testi vagy szellemi fogyatékossága nem zárja-e ki az alkalmasságot), másrészt vizsgálni kell, hogy az eljárás tárgyát képező ügyhöz milyen a viszonya. Az a körülmény, hogy a meghatalmazott az ügyben esetleg maga is érdekelt, tehát adózó, önmagában még nem zárja ki az alkalmasságát. Ellenérdekű adózók azonban egymás meghatalmazottjaiként nem járhatnak el.
2.2. A meghatalmazás alaki elemei
2.2.1. Meghatalmazotti képviseletnél vizsgálni kell a meghatalmazás alapvető elemeinek meglétét. Az ellenőrizendő elemek az alábbiak:
a) A meghatalmazott az arra jogosulttól származó írásos meghatalmazással tudja-e igazolni a képviseleti jogosultságát.
aa) A meghatalmazás közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalható.
aaa) Közokiratnak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. § (1) bekezdése alapján a bíróság, közjegyző, vagy más hatóság illetve közigazgatási szerv által az ügykörén belül az arra megszabott alakban kiállított okirat minősül. A közokirat bizonyítja az abban foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.
aab) A Pp. 196. § (1) bekezdése alapján teljes bizonyító erejű magánokirat az okirat, és mint ilyen az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, ha:
– az adózó az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta; vagy
– a nem sajátkezűleg írt okiraton két tanú az aláírásával igazolja, hogy az adózó az okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el – ilyenkor az okiraton a tanúk lakóhelyének (címének) feltüntetése kötelező; vagy
– az adózó aláírását vagy kézjegyét az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítették; vagy
– a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; vagy
– ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az adózó a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; vagy
– az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el.
ab) Mivel az Art. az adóhatóság előtti eljárásokban, illetve az Áe. általánosságban az elektronikus aláírással aláírt elektronikus meghatalmazás alkalmazását nem teszi lehetővé, így – figyelemmel az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (Eat.) 3. § (4) bekezdés a) pontjára – az ilyen módon kiállított meghatalmazásokat az adóhatóság nem tudja elfogadni.
b) Ha a meghatalmazott írásbeli meghatalmazással nem rendelkezik, de az adóhatóság előtt mind a meghatalmazó mind a meghatalmazott személyesen megjelent, úgy nem tagadható meg az adóhatóság képviselője jelenlétében adott szóbeli meghatalmazás sem. Ekkor azonban a szóban adott meghatalmazást az adott eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvbe bele kell venni, s a meghatalmazóval és a meghatalmazottal is alá kell íratni.
2.3. A meghatalmazás tartalmi elemei
2.3.1. A Ptk. szabályaira is figyelemmel a meghatalmazás minimális tartalmi kelléke, hogy kitűnjék belőle
a) a képviselő és a képviselt személye,
b) adott esetben a megteendő jognyilatkozat tárgya,
c) illetve az, hogy melyik ügyre vagy – ha korlátozott a meghatalmazás – az adott ügyön belül melyik eljárási cselekmény(ek)re terjed ki a képviseleti jog.
Állandó meghatalmazás esetén e körülménynek is egyértelműen ki kell tűnnie azzal, hogy meg kell jelölni az(oka)t az ügycsoporto(ka)t, kötelezettsége(ke)t melyekben a meghatalmazott állandó jelleggel eljár (pl. ellenőrzés és/vagy az ellenőrzéshez kapcsolódó hatósági eljárás, egyéb hatósági eljárás, bevallások, bejelentések, adatszolgáltatások teljesítése, stb.).
A képviselt és a képviselő azonosításához a meghatalmazásnak a meghatalmazó és a meghatalmazott azon adatait szükséges tartalmaznia, melyből személyük egyértelműen beazonosítható (pl. természetes azonosító adatok, nem magánszemély adózó neve és a meghatalmazást kiállító képviseletre jogosult neve, székhely, ennek hiányában telephely, az előzőek hiányában lakcím, a meghatalmazó adóazonosító jele illetve adószáma stb.).
2.3.2. A tartalmi követelmények között vizsgálandó, hogy a meghatalmazás az adózási folyamat mely szakaszára, azon belül konkrétan milyen eljárási cselekmények elvégzésére jogosít fel, azaz kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni.
2.3.3. A meghatalmazás tartalmi kellékeinek vizsgálatánál az adóhatóságnak rugalmasan szükséges eljárni, így pl. a meghatalmazás nem utasítható vissza abban az esetben, ha a meghatalmazó és a meghatalmazott személye egyértelműen beazonosítható.
2.4. Egyéb követelmények
2.4.1. A meghatalmazott személyes eljárása esetén szükséges a meghatalmazott személyének azonosítása megfelelő igazolvány alapján. Ilyen igazolványnak elsősorban a személyi igazolvány minősül. Amennyiben a meghatalmazott nem rendelkezik személyi igazolvánnyal, úgy nem lehet tőle megtagadni pl. az új típusú vezetői engedély, útlevél stb. által történő azonosítást.
3. Meghatalmazás érvénytelensége, ennek következményei
3.1. A meghatalmazás érvénytelen, ha az a jelen irányelv IV. fejezet 2. pontjában szabályozott követelményeknek nem felel meg.
3.2. Ha a meghatalmazás érvénytelen, a meghatalmazott a Ptk. 221. §-ában szabályozott álképviselőnek tekintendő, így az általa esetlegesen tett jognyilatkozatból a képviseltet (meghatalmazót) nem illetik meg jogok, és nem hárulnak rá kötelezettségek, azt az adóhatóság eljárása során nem veheti figyelembe. Ha az álképviselő eljárását az, akinek nevében eljárt, jóváhagyja, a jognyilatkozat érvényessé válik.
4. Ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos egyéb követelmények
4.1. Ha a képviseletet ügyvéd látja el, úgy a meghatározott alakhoz kötött ügyvédi meghatalmazás becsatolása szükséges. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) 26. §-a szerint az ügyvédnek adott meghatalmazás – mint teljes bizonyító erejű magánokirat – csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalták, s azt mind a megbízó, mind az ügyvéd saját kezűleg aláírta. Ha pedig a megbízó írni, olvasni nem tud, vagy nem képes, a meghatalmazást közokiratba vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen két tanú az aláírásával igazolja, hogy a megbízó a megbízás létrejöttét előttük elismerte.
4.2. Az ügyvéd, valamint az ügyvédi iroda fogalmát az Üt. tartalmazza, mely szerint ügyvédi tevékenységet az folytathat, aki az Ügyvédi Kamara tagja, és az ügyvédi esküt letette [Üt. 13. § (1) bekezdés]. Ügyvédi tevékenység folytatására ügyvédi iroda is alapítható, melyet egy vagy több ügyvéd alapíthat (Üt. 67. §). Csak az az ügyvédi iroda folytathat ügyvédi tevékenységet, melyet az Ügyvédi Kamara az ügyvédi irodák névjegyzékébe felvett (Üt. 68. §).
4.3. Az Üt. 23. § (5) bekezdése szerint az ügyvéd a megbízás ellátásához alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje, a nála működő külföldi jogi tanácsadó, továbbá más ügyvéd, európai közösségi jogász, illetve alkalmazott európai közösségi jogász közreműködését is igénybe veheti, kivéve, ha ezt a megbízó a megbízás létrejöttekor írásban kizárta. Az ügyvéd, ügyvédi iroda meghatalmazotti eljárása esetén tehát az alkalmazott ügyvéd, ügyvédjelölt, külföldi jogi tanácsadó, más ügyvéd, európai közösségi jogász, illetve alkalmazott európai közösségi jogász eljárását is el kell fogadni, kivéve, ha a meghatalmazásban ezzel ellentétes kitétel szerepel.
A megbízott ügyvéd alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje az Ügyvédi Kamara által kibocsátott igazolvánnyal tudja igazolni, hogy a meghatalmazással rendelkező ügyvéd megbízásának ellátásában közreműködik. A közreműködőként igénybevett másik ügyvéd, a megbízott ügyvédnél működő külföldi jogi tanácsadó, európai közösségi jogász, illetve alkalmazott európai közösségi jogász eljárásának jogszerűsége vagy magából a meghatalmazásból tűnik ki, vagy a meghatalmazott ügyvéd igazolása alapján tudja igazolni, hogy az adott megbízás ellátásához vették igénybe.
5. Az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás
5.1. Meghatalmazottként eljárni jogosultak személye
5.1.1. Magánszemély meghatalmazó esetében a következő képviselők jogosultak eljárni:
a) képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda,
b) adószakértő (okleveles adószakértő),
c) adótanácsadó,
d) könyvelő,
e) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja,
f) közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy,
g) egyéni vállalkozó esetében a leírtakon túlmenően a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott.
5.1.2. Jogi személynek és egyéb szervezetnek minősülő adózó esetén meghatalmazottként eljárhatnak:
a) a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott,
b) jogtanácsos,
c) ügyvéd, ügyvédi iroda,
d) adószakértő (okleveles adószakértő),
e) adótanácsadó,
f) könyvelő,
g) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja.
5.1.3. Az 5.1.1-5.1.2. pontokban felsorolt, meghatalmazottként eljáró személyeknek képviseleti jogosultságukat igazolniuk kell.
5.2. Felszámolás, végelszámolás
5.2.1. Felszámolás esetén a gazdasági társaság törvényes képviselője a gazdálkodó szervezet vagyonával összefüggő kérdésekben a felszámoló, végelszámolás esetén pedig a végelszámoló, így csak az ő általuk kiállított meghatalmazás fogadható el, ha nem személyesen járnak el.
5.2.2. A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti az adózó kötelezettségeit, illetve gyakorolja az adózót megillető jogokat [Art. 14. § (4) bekezdés]. A felszámolás kezdő időpontja a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése alapján a bíróság felszámolást elrendelő végzése jogerőre emelkedésének napja.
5.3. Iratbetekintés
5.3.1. Az Art. 12. § (1) bekezdése alapján iratbetekintésre az adózó, és az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősként adó megfizetésére kötelezett személy jogosult. Természetesen az adózó képviselője is jogosult iratbetekintésre, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolta. Iratnak minősül az adóhatóság adatbázisában szereplő adat is, így adózó folyószámlájának lekérdezése iratbetekintésnek minősül.
5.4. Nyilatkozattétel és tanúvallomás
5.4.1. A saját ügyében vagy más adózó ügyében személyes meghallgatás végett idézett személy helyett meghatalmazott nem járhat el. A magánszeméllyel, jogi személlyel vagy egyéb szervezettel szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó ügyében az Art. 48. §-án alapuló nyilatkozattételnél (tanúvallomásnál) a nyilatkozattételre kötelezett helyett meghatalmazott szintén nem járhat el.
5.5. Az egyes meghatalmazottakra vonatkozó egyéb szabályok
5.5.1. Ügyvéd, ügyvédi iroda
5.5.1.1. Az ügyvéd, ügyvédi iroda eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy, egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Ügyvédi képviselet esetén [irányelv IV. fejezet 4. pont] meghatalmazottként ügyvéd, mint természetes személy, valamint ügyvédi iroda, mint szervezet járhat el.
5.5.1.2. Az Üt. 25. § (2) bekezdése szerint az ügyvéd korábbi munkáltatójával szemben megbízást csak akkor vállalhat el, ha a munkaviszonya (szolgálati, alkalmazotti jogviszonya) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt. Ennek alapján olyan ügyben, amelyben az adóhatóság félként jár el – azaz pl. közigazgatási perben, vagy az adóhatóság mint ügyfél ellen folyamatban lévő bármely más, bíróság vagy egyéb hatóság előtt folyó ügyben – a másik felet nem képviselheti az olyan ügyvéd, akinek az adóhatóságnál fennállt köztisztviselői jogviszonya (munkaviszonya) 3 éven belül szűnt meg. Ezen határidő lejártát követően sem képviselheti a másik felet az az ügyvéd, aki az adóhatóságnál az ügy intézésében korábban részt vett. Ha az említett kizárási okról az adóhatóság hivatalos tudomást szerez, úgy az adóhatóságnak kezdeményeznie kell, hogy az eljáró bíróság illetve egyéb hatóság az adott ügyben vonja le az Üt. 25. § (2) bekezdése megsértésének eljárásjogi következményeit. Nem vonatkozik a 3 éves korlát az adóhatóság előtt folyó azon eljárásokra, amikor az adóhatóság nem ügyféli, hanem közhatalmi pozíciót tölt be (közigazgatási szervként jár el). Ilyen eljárások pl. adóhatósághoz történő bejelentkezés, változásbejelentés, bevallások, egyéb iratok benyújtása, ellenőrzés, végrehajtás, hatósági eljárások.
5.5.2. Adótanácsadó, adószakértő (okleveles adószakértő)
5.5.2.1. Az adótanácsadó, adószakértő (okleveles adószakértő) eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként.
5.5.2.2. Adótanácsadónak az a személy minősül, aki adótanácsadói bizonyítvánnyal rendelkezik. [Jelenleg a pénzügyminiszter ágazatába tartozó szakképesítések szakmai követelményeiről szóló 2/1995. (II. 22.) PM rendelet 8. számú melléklete alapján lehet adótanácsadói képesítést szerezni.]
5.5.2.3. Adószakértőnek az a személy minősül, aki a 20/1994. (VI. 17.) PM rendeletben szabályozott adószakértői tevékenységre jogosító engedéllyel, okleveles adószakértőnek pedig aki a 2/1995. (II. 22.) PM rendelet 5. számú melléklete szerinti képesítést igazoló bizonyítvánnyal rendelkezik.
5.5.3. Könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja
5.5.3.1. A könyvelő, illetve számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság (pl. könyvelőiroda) alkalmazottja, tagja eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként.
5.5.3.2. Könyvelőnek bármely olyan magánszemély minősül, aki vállalkozási/megbízási jogviszony alapján számviteli tevékenységet folytat.
5.5.4. Jogtanácsos
5.5.4.1. A jogtanácsos eljárhat a jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Magánszemélyt jogtanácsos nem képviselhet, mivel a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 1. § (5) bekezdése szerint a jogtanácsos a jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el. Ugyanakkor nincs annak akadálya, hogy a magánszemély esetében mint más nagykorú személy (nem mint jogtanácsos) járjon el meghatalmazottként az egyébként jogtanácsosi képesítéssel rendelkező személy.
5.5.4.2. A jogtanácsosi képviselettel kapcsolatban – a munkaviszonyban (tagsági viszonyban) kifejtett jogtanácsosi tevékenység, az eljárási jogosultsága igazolásának módja, a helyettesítés stb. tekintetében – a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendeletre és a végrehajtására kiadott 7/1983 (VIII. 25.) IM rendeletre figyelemmel kell lenni. Így – többek között – kiemelendő, hogy a jogtanácsos a jogi tevékenységet gazdálkodó szervezetnél, állami költségvetési szervnél, szövetkezetek érdekképviseleti szervénél, társadalmi szervezetnél, egyesületnél, gazdasági munkaközösségnél, polgári jogi társaságnál, vagy egyéb szervezetnél (együtt: szervezet) kizárólag munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban (együtt: munkaviszony) fejtheti ki.
A jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, a munkaviszonya alapján képviseli azt a szervezetet, ahol alkalmazásban áll. A jogtanácsos képviseleti jogosultságát a jogtanácsosi igazolvány tanúsítja, mely tartalmazza a jogtanácsos munkaadójának nevét.
5.5.5. Alkalmazott
5.5.5.1. Az egyéni vállalkozó, valamint jogi személy, egyéb szervezet képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja eljárhat az említett adózók meghatalmazottjaként.
V. fejezet:
Állandó meghatalmazás
Állandó meghatalmazás
1. Az adózó a meghatalmazottja részére az Art. 7. § (3) bekezdése értelmében az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás helyett olyan meghatalmazást is adhat, amely a meghatalmazottat hosszabb távra, az ügyek/kötelezettségek meghatározott csoportjában/csoportjaiban állandó jelleggel – meghatározott időpontig vagy visszavonásig – jogosítja képviseletre (pl. ellenőrzés és/vagy az ellenőrzéshez kapcsolódó hatósági eljárás, egyéb hatósági eljárás, bevallások, bejelentések adatszolgáltatások teljesítése, stb.).
2. Az állandó meghatalmazással kapcsolatban a jelen irányelv IV. 1-5. pontjait a jelen fejezet szerinti eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.
3. Ha az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás időtartama alatt a meghatalmazott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság – a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott kivételével – a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal szemben kell megállapítani. Amennyiben az egyéni vállalkozó, vagy jogi személy, egyéb szervezet nagykorú alkalmazottja az állandó meghatalmazott, a mulasztási bírságot az egyéni vállalkozóval, jogi személlyel, egyéb szervezettel szemben kell megállapítani.
4. Ha az adózó által kiállított állandó meghatalmazást az adózó nem kívánja nyilvántartásba vetetni (azaz azt nem jelenti be az adóhatósághoz), úgy a jelen irányelv állandó meghatalmazásra vonatkozó szabályait nem, hanem az irányelvnek az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
5. Az állandó meghatalmazással ellátható képviselet azon adókötelezettségek teljesítésére terjed ki, amelyre vonatkozóan a meghatalmazó bejelentést tett. A képviselet ellátása a kötelezettségek teljesítésén túlmenően kiterjedhet egyéb jogcselekmények elvégzésére is (pl. valamennyi, vagy valamennyi meghatározott típusú ügybeli eljárásban történő képviseletre). Az állandó meghatalmazáson azonban ezt a tényt is fel kell tüntetni.
6. Az írásban adott állandó meghatalmazást a meghatalmazó illetékessége szerinti adóhatóság a meghatalmazott által tett első jognyilatkozat megtételét megelőzően az adózó bejelentése alapján nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vételkor az adóhatóság megvizsgálja, hogy a meghatalmazásból a meghatalmazó és a meghatalmazott személye egyértelműen beazonosítható-e, a meghatalmazás tartalmazza-e azon kötelezettségeket, illetve azon további jogcselekményeket, melyeket az állandó meghatalmazott jogosult megtenni, valamint, hogy a meghatalmazott jogosult-e képviseletre.
7. Ha az állandó meghatalmazás nem felel meg a követelményeknek, és azt nem adóhatósági eljáráshoz, vagy nyomtatványhoz kapcsolódóan (hanem önállóan) nyújtották be, úgy az adóhatóság az állandó meghatalmazást nem veszi nyilvántartásba, és erről az adózót a hiba feltüntetésével – határozat meghozatala nélkül – értesíti. Az értesítésben az adóhatóság tájékoztatja az adózót, hogy bármikor jogosult újabb állandó meghatalmazás benyújtására.
8. Amennyiben az állandó meghatalmazást adóhatósági eljáráshoz, nyomtatványhoz kapcsolódóan nyújtották be, a képviselő eljárásának visszautasítására jelen irányelv II. fejezet 5. pontjában, illetve III. fejezet 2.2.-2.3. pontjaiban szabályozottakat kell figyelembe venni. Abban az esetben azonban, ha a meghatalmazás az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás követelményeinek megfelel, úgy erről kell tájékoztatni az adózót, továbbá ez esetben az adott ügyben illetve eljárási cselekmény vonatkozásában a meghatalmazott esetleges eljárását is értelemszerűen el kell fogadni.
9. Ha az állandó meghatalmazott írásbeli állandó meghatalmazással nem rendelkezik, de az adóhatóság előtt mind a meghatalmazó, mind a meghatalmazott személyesen megjelent, úgy nem tagadható meg az adóhatóság képviselője jelenlétében adott szóbeli állandó meghatalmazás sem, ha azt írásba foglalják. Ilyenkor a szóban adott állandó meghatalmazást külön, önálló jegyzőkönyvbe kell venni, s azt a meghatalmazóval és az állandó meghatalmazottal is alá kell íratni, majd azt az adóhatóság állandó meghatalmazásként nyilvántartásba veszi.
10. Állandó meghatalmazottként fellépő személy által történő valamennyi jognyilatkozat tétele, kötelezettség teljesítése (pl. adóbevallás) esetén az adóhatóság megvizsgálja, hogy az adózó állított-e ki a részére – az adott kötelezettség, ügycsoport vonatkozásában – állandó meghatalmazást, továbbá az állandó meghatalmazás nem került-e visszavonásra. Amennyiben állandó meghatalmazás nem, vagy az nem az adott kötelezettség, ügycsoport vonatkozásában került kiállításra, illetve az visszavonásra került, az adóhatóság a jelen irányelv II. fejezet 5. pontjában, illetve III. fejezet 2.2.-2.3. pontjaiban foglaltak értelemszerű alkalmazásával jár el.
11. A jognyilatkozat tételekor, a kötelezettségek teljesítésekor az adóhatóság által már nyilvántartásba vett állandó meghatalmazottnak e mivoltára legalább hivatkoznia kell, de nem kötelező mellékelnie az állandó meghatalmazását, azonban a meghatalmazás felmutatása, iratokhoz csatolása az eljárást meggyorsítja.
12. Nem kifogásolható, hogy a meghatalmazó több állandó meghatalmazást ad különböző személyeknek akár eltérő, akár azonos kötelezettségek, ügycsoportok tekintetében. Nincs tehát annak akadálya, hogy az adózó nevében egyidőben több állandó meghatalmazott járjon el.
13. Az állandó meghatalmazás keretében bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértés miatti mulasztási bírságot kiszabó határozatot az állandó meghatalmazott (illetve a jelen fejezet 3. pontjában leírt megkülönböztetés alapján a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, valamint a nagykorú alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó, jogi személy, egyéb szervezet) székhelye vagy lakóhelye szerint illetékes adóhatóság hozza meg az állandó meghatalmazott (illetve a jelen fejezet 3. pontjában leírt megkülönböztetés alapján a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, valamint a nagykorú alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó, jogi személy, egyéb szervezet) nevére. A mulasztási bírság kiszabása előtt az adóhatóság megvizsgálja, hogy a teljesítés időpontjáig, illetve nem teljesítés esetén a teljesítésre előírt határidő lejártáig az állandó meghatalmazás nem került-e visszavonásra.
14. Az Art. 7. § (6) bekezdése szerint az adózó az állandó meghatalmazás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz. Az állandó meghatalmazás visszavonása, felmondása az adóhatósággal szemben az adóhatóságnál történő bejelentéstől hatályos. Az állandó meghatalmazás visszavonását, felmondását az adóhatóság nyilvántartásba veszi.
VI. fejezet:
Ügygondnoki képviselet
Ügygondnoki képviselet
1. Az ügygondnoki képviselet szabályai
1.1. Ügygondnok kirendelésére az Áe. 18. § (4) bekezdése szerint akkor kerül sor, ha az adózó ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben önállóan eljárni és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja. Ilyen esetben a gyámhatóság ügygondnokot – rendszerint ügyvédet – rendel ki a számára. Az ügygondnoki képviselet a meghatalmazotti képviselethez áll közel, azonban az ügygondnok a képviseleti jogosultságát nem az adózótól kapott maghatalmazásból, hanem a kirendelő határozatból nyeri – az abban meghatározott korlátok között.
1.2. Az Art. 124. § (1)-(2) bekezdései szerint amennyiben az adózó az adóhatósági iratot a postai kézbesítés második megkísérlésétől számított öt munkanapon belül nem vette át, vagy az átvételt megtagadta, azt kézbesítettnek kell tekinteni, így ez esetben ügygondnok kirendelésére nem kerülhet sor.
2. Az ügygondnoki képviselet vizsgálata
2.1. Az adóhatóság az ügygondnok képviseleti jogosultságát is vizsgálja.
2.2. Az ügygondnok a képviseleti jogosultságát a kirendelő határozattal igazolja.
VII. fejezet:
Különleges képviseleti formák
Különleges képviseleti formák
1. Belföldi fióktelep
1.1. Az Art. 8. § (1) bekezdése szerint a külföldi székhelyű vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására kötelezett, vagy egyébként ilyennel rendelkezik. Ez esetben az Art. 8. § (2) bekezdése szerint az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózókat megillető jogokat is, nem személyes eljárás esetén ő jogosult a meghatalmazás kiállítására.
2. Kézbesítési meghatalmazott
2.1. Az Art. 16. § (3) bekezdés f) pontja szerint az állami adóhatósághoz be kell jelenteni a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét). E személy szerepe mindössze az, hogy az adóhatóság a kézbesítési meghatalmazotton keresztül tartja a kapcsolatot az adózóval. A kézbesítési meghatalmazotti státus önmagában nem jogosítja fel a kézbesítési meghatalmazottat arra, hogy az adózó nevében eljárjon, azonban ha az általános szabályok szerinti képviseleti jogosultságát igazolja, nem tagadható meg tőle az eljárás.
3. Pénzügyi képviselő
3.1. Az Art. 9. § (1) bekezdése szerint az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg. Pénzügyi képviselő az a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság lehet, melynek jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A pénzügyi képviselő a feltételek meglétét a képviselet elfogadásának bejelentésekor az adóhatóságnál igazolja. A pénzügyi képviselethez szükséges feltételek meglétét az APEH Észak-budapesti Igazgatósága vizsgálja.
3.2. Pénzügyi képviseletet csak olyan jogi személyiséggel rendelkező társaság láthat el, amelyet az általános illetékességi szabályok szerint tart nyilván az adóhatóság és az adózó megfelel az Art. 9. § (2) bekezdésében előírt feltételeknek. Amennyiben a pénzügyi képviselet ellátására jelentkező adózó nem felel meg a képviselethez szükséges feltételeknek, az adóhatóság a pénzügyi képviselet bejelentést nem fogadja el. A jogszabályi előírásoknak nem megfelelő bejelentkezés miatt az adóhatóság a külföldi vállalkozást nem veszi nyilvántartásba és számára adószámot nem állapít meg. Az adóhatóság a külföldi vállalkozás és a pénzügyi képviseletére jelentkező adózó nyilvántartásba vételére irányuló bejelentését az
Art. 123. §-a alapján a pénzügyi képviseletre jelentkező adózó nevére meghozott határozatban utasítja el. Az adóhatóság a bejelentés megtagadásáról csak a képviseletre jelentkező adózót tájékoztatja, vagyis a pénzügyi képviselet bejelentésének elutasításáról az adóhatóság a külföldi vállalkozást nem értesíti, nyilvántartásba vételére pedig nem kerül sor.
3.3. A pénzügyi képviselő a pénzügyi képviselet ellátása során személyesen (törvényes képviselője útján) köteles eljárni, más személyt nem hatalmazhat meg a külföldi vállalkozás ügyeinek vitelére. A pénzügyi képviselő saját (nem a pénzügyi képviselettel összefüggő) ügyeivel kapcsolatban ugyanakkor az Art. 7. § (2) bekezdése alapján más személyt, szervezetet meghatalmazhat.
VIII. fejezet:
Záró rendelkezések
Záró rendelkezések
1. Jelen irányelv a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
2. Jelen irányelv hatálybalépésével egyidejűleg az adóhatóság előtti képviseletről és a meghatalmazásról szóló 7006/2004. (AEÉ 5.) APEH irányelv hatályát veszti.
3. Jelen irányelv 1-2. számú mellékletei az adóhatóság által ajánlott meghatalmazás-mintákat tartalmazzák. Nem tagadható meg azonban a jelen mintáktól eltérő olyan meghatalmazások elfogadása, melyek alapján a meghatalmazó és a meghatalmazott személye, valamint az, hogy a meghatalmazás mely ügyekre, eljárásokra terjed ki, egyértelműen beazonosítható.
dr. Király László György s.k.
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke
1. sz melléklet a 7010/2004. (AEÉ. 1/2005.) irányelvhez
|
AJÁNLOTT, ALKALMAZÁSA NEM KÖTELEZŐ!!! |
||||
|
ESETI MEGHATALMAZÁS-MINTA |
||||
|
MAGÁNSZEMÉLY ADÓZÓ MÁS NAGYKORÚ MAGÁNSZEMÉLY MEGHATALMAZOTT ÁLTAL TÖRTÉNÕ KÉPVISELETÉRE |
||||
|
Alulírott |
||||
|
|
|
(név) |
|
|
|
|
|
(azonosító adatok)* |
|
|
|
|
|
|
||
|
meghatalmazom |
||||
|
|
|
(név) |
|
|
|
|
|
(azonosító adatok)** |
|
|
|
|
|
|
||
|
nagykorú magánszemélyt, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál képviseletem-ben az adóhatóság előtt az alábbi ügyben: |
||||
|
|
|
|
||
|
teljes körűen eljárjon, helyettem aláírjon. |
||||
|
|
|
|
|
|
|
|
(kiállítás helye, ideje) |
(meghatalmazó aláírása) |
|
|
|
Jelen meghatalmazást elfogadom: |
|
|
||
|
|
|
(meghatalmazó aláírása) |
|
|
|
|
1. tanú neve, lakcíme és aláírása: |
2. tanú neve, lakcíme és aláírása: |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||
|
Jelmagyarázat: |
|
|
*Azonosító adatnak bármely olyan adat minősül, melyből a meghatalmazó egyértelműen beazonosítható. Például: |
|
|
• |
természetes azonosító adatok (születési hely, idő, anyja neve) |
|
• |
adóazonosító szám (adóazonosító jel, adószám) |
|
**Azonosító adatnak bármely olyan adat minősül, melyből a meghatalmazott egyértelműen beazonosítható. Például: |
|
|
• |
természetes azonosító adatok (születési hely, idő, anyja neve) |
|
• |
személyi igazolvány szám |
2. sz melléklet a 7010/2004. (AEÉ. 1/2005.) irányelvhez
|
AJÁNLOTT, ALKALMAZÁSA NEM KÖTELEZŐ!!! |
|||||||||
|
ESETI MEGHATALMAZÁS-MINTA |
|||||||||
|
Alulírott |
|||||||||
|
|
|
(név) |
|
||||||
|
|
|
(azonosító adatok)* |
|
||||||
|
|
|
|
|||||||
|
meghatalmazom |
|||||||||
|
|
|
(név) |
|
||||||
|
|
|
(azonosító adatok)** |
|
||||||
|
|
|
|
|||||||
|
|
|||||||||
|
|
ügyvédet*** |
|
ügyvédi irodát*** |
||||||
|
|
adószakértőt, adótanácsadót*** |
|
könyvelőt*** |
||||||
|
|
számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaságon |
|
nagykorú alkalmazottat (egyéni vállalkozó, jogi |
||||||
|
hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál képviseletemben az adóhatóság előtt az alábbi ügy(ek)ben: |
|||||||||
|
|
|
|
|||||||
|
|
|||||||||
|
|
|
(ESETI MEGHATALMAZÁS)*** |
|
||||||
|
|
|
(ÁLLANDÓ MEGHATALMAZÁS)*** |
visszavonásig, vagy |
(dátum) |
-ig |
|
|||
|
teljes körűen eljárjon, helyettem aláírjon |
|||||||||
|
|
|
|
|
||||||
|
|
(kiállítás helye, ideje) |
(meghatalmazó aláírása) |
|
||||||
|
Jelen meghatalmazást elfogadom: |
|
|
|||||||
|
|
|
(meghatalmazó aláírása) |
|
||||||
|
Jelmagyarázat: |
|
|
*Azonosító adatnak bármely olyan adat minősül, melyből a meghatalmazó egyértelműen beazonosítható. Például: |
|
|
• |
természetes azonosító adatok (születési hely, idő, anyja neve) |
|
• |
székhely, ennek hiányában telephely, az előzőek hiányában lakcím |
|
• |
adóazonosító szám (adóazonosító jel, adószám) |
|
**Azonosító adatnak bármely olyan adat minősül, melyből a meghatalmazott egyértelműen beazonosítható. Például: |
|
|
• |
természetes azonosító adatok (születési hely, idő, anyja neve) |
|
• |
székhely, ennek hiányában telephely, az előzőek hiányában lakcím |
|
• |
ügyvédi igazolvány száma, adótanácsadói (okleveles adószakértői) bizonyítvány száma, adószakértői igazolvány száma |
*
Az irányelv a 2010: CXXX. törvény 47. §-a alapján hatályát vesztette 2012. január 1. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás