27/2004. (VII. 7.) AB határozat
27/2004. (VII. 7.) AB határozat1
2004.07.07.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az állattartás helyi szabályairól szóló 19/2001. (V. 7.) sz. rendelete 17. § (1) bekezdésének negyedik mondata, 20. § (2) bekezdés második mondata, 28. § (1) bekezdés „korlátozása vagy megtiltása” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azokat a jelen határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az állattartás helyi szabályairól szóló 19/2001. (V. 7.) sz. rendelete 28. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„28. § (1) Az állattartás megengedhetősége tekintetében önkormányzati hatósági eljárás keretében a polgármester jár el.”
2. Az Alkotmánybíróság a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az állattartás helyi szabályairól szóló 19/2001. (V. 7.) sz. rendelete 17. § (1) bekezdés első és második mondata, 20. § (3) bekezdése, 24. § (2) bekezdése, valamint 26. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi állattartásról szóló 16/1993. (V. 12.) sz. rendelete 14. §-a, 15. §-a, 24. §-a és 28. §-a, valamint a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi állattartásról szóló 16/1993. (V. 12.) sz. rendelete módosításáról szóló 36/1999. (XI. 8.) számú rendelete alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi állattartásról szóló 16/1993. (V. 12.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ár1.), valamint az azt módosító 36/1999. (XI. 8.) számú rendelete (a továbbiakban Ár1m.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására.
Az egyik indítványozó az Ár1. számos rendelkezését támadta. Az Ár1. 14. §-át azért tartotta alkotmányellenesnek, mert az Ár1. III. sz. melléklete 1. pontjában felsorolt ebfajták tartását az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelettel, valamint annak végrehajtásáról szóló 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelettel, továbbá az állatviadalok tilalmáról és egyes küzdő ebek behozatali, tenyésztési tilalmáról szóló 15/1994. (II. 1.) Korm. rendelettel ellentétesen tiltotta meg. Ez sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az Ár1. 15. §-át azért tartotta alkotmányellenesnek, mert az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM. rendelettel ellentétesen szabályozta az ebek Polgármesteri Hivatalnál történő nyilvántartásba vételét. Ez sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az Ár1. 16. §-át azért tartotta alkotmányellenesnek, mert az ebek nagyságától, támadókedvétől, illetve térigényétől tette függővé, hogy egy ingatlanon (lakásban) megengedett egy eb mellett tartható-e még egy. Ez ellentétes az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelettel, valamint az annak végrehajtásáról szóló 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelettel, amely alapján csak közegészségügyi szempont képezheti a korlátozás alapját. Emellett a társasházakról szóló 1977. évi 11. törvényerejű rendelet 13. § (1) bekezdésével ellentétes az Ár1. 16. §-a. Az ugyanis nem telepíthetne a közös képviselőre jogkört – egy helyett két eb tartásának engedélyezése – a társasházi közgyűlés egyetértése nélkül, mert ezáltal „olyan jogviszonyokba avatkozik bele, melyek szabályozása – magasabb szintű jogszabály alapján – a társasház közgyűlésére tartozik”.
Az Ár1. 16. §-a emellett magasabb szintű jogszabállyal – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.) – ellentétesen állapított meg tulajdonkorlátozást a nem önkormányzati tulajdonban álló lakásokra.
Magasabb szintű jogszabállyal – a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatáskörének megállapításával kapcsolatos földművelésügyi ágazati jogszabályok módosításáról szóló 19/1992. (I. 28.) Korm. r. 1. § d)–f) pontjával – ellentétes, hogy az Ár1. 16. § (1) bekezdése „egy éven belül ismételt esetben megalapozott bejelentés” alapján előírja az ebtartás megszüntetését. Emellett a bejelentés fogalma pontatlan, ezért a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (2) bekezdésével is ellentétes, továbbá ezzel a rendelkezéssel Ár1. olyan hatósági jogkört kreált, amelyre nem volt felhatalmazása. Az Ár1. 16. § (2) bekezdésével kapcsolatban azt kifogásolja, hogy nem állapítható meg (fajta szerint) azon ebek köre, amelyek tartási tilalom alá esnek. Az Ár1. 16. § (3) bekezdésével összefüggésben az indítványozó szerint az sem egyértelmű, hogy a bekerített magánlakás esetében a polgármesteri hivatal adhat-e felmentést a legfeljebb két eb tartását engedélyező rendelkezés alól. Ezért az Ár1. 16. §-a ellentétes az Alkotmány 13. § (1)–(2) bekezdésével, 44/A. § (2) bekezdésével, valamint 44/B. § (3) bekezdésével.
Az Ár1. 19. § (2)–(4) bekezdését azért tartja az indítványozó alkotmányellenesnek, mert az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet 29. sz. mellékletével ellentétesen követeli meg az oltás tényét igazoló műanyag lap rögzítését sétáltatáskor az eb pórázára vagy nyakörvére, ha ennek hiányában sétáltatja az ebet az ebtartó szabálysértést követ el, még akkor is, ha az oltási bizonyítványt magánál tartja. Az ebet sétáltató személy életkorának meghatározására – amely 14 év – az önkormányzatnak nem volt felhatalmazása, ezért ez is alkotmányellenes. A „zabolázás” kifejezés pedig miután a lovakkal kapcsolatos, „mulatságos hatást kelt”, ezért ellentétes a Jat. 18. § (2) bekezdésével. Az Ár1. 19. § (2)–(4) bekezdése ezért sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 44/A. § (2) bekezdését, valamint 70/A. §-át.
Az Ár1. 23. § (3) bekezdése az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet 35. § (3) bekezdés i) pontjának szövegét nem pontosan vette át, ezért magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. Ez ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.
Az Ár1. 24. §-a magasabb szintű jogszabály felhatalmazása nélkül „kreál[t] saját maga számára” hatósági jogkört, amikor a város területén ebtenyészet, ebmegőrző létesítését a polgármesteri hivatal engedélyéhez kötötte. Ez ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével és 44/B. § (2)–(3) bekezdésével.
Az Ár1. 25. § (2) bekezdése azért alkotmányellenes, mert felhatalmazás nélkül szabályozott úgy, hogy „a korábbi rendelet alapján szabályszerűen tartott, de ezen rendelet hatálybalépését követően tiltás, vagy korlátozás alá eső ebek elhullásukig tarthatók, kivéve ha az ebtartási szabályok megsértése miatt megszüntető vagy korlátozó intézkedést kell hozni”. Ez ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.
Az Ár1. 28. §-a alkotmányellenességét azon az alapon állította, hogy az ebtartás szabályainak megsértése esetén a szabálysértési bírság legfelső határa magasabb, mint más állatok tartásával kapcsolatos szabályok megsértése esetén. Ez az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével és 70/A. §-ával ellentétes.
A megyei közigazgatási hivatal vezetője törvényességi ellenőrzési eljárása során törvényességi észrevételt tett, amelyben az Ár1m. 1. §-a alkotmányellenességét állította. A képviselő-testület a törvényességi észrevételben foglaltakat nem fogadta el, ezért a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybírósághoz fordult. Álláspontja szerint az Ár1m. 1. §-a az Alkotmány 70/A. §-ával ellentétes, mivel az Ár1m. az Ár1. 2. sz. melléklete által meghatározott egyik állattartási övezetből sorolt át négy utcát egy másik állattartási övezetbe. Az Ár1m. következtében a rendelet által érintett négy utcában a lakók „állattartási lehetősége – a településrész többi lakóihoz képest – nagymértékben beszűkült (...)”.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ár1.-t és az Ár1m.-t a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az állattartás helyi szabályairól szóló 19/2001. (V. 7.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ár2.) hatályon kívül helyezte. Egyúttal megállapította azt is, hogy az egyik indítvány által támadott egyes rendelkezések, így az Ár1. 16. §-a, 19. § (2)–(4) bekezdése, 25. § (2) bekezdése változatlan, vagy tartalmilag azonos szöveggel kerültek szabályozásra az Ár2.-ben, így az Alkotmánybíróság eljárását erre tekintettel folytatta le. Az Ár1. 16. §-ában foglaltakat – a (2) bekezdésében foglaltak kivételével – az Ár2. 17. §-a, az Ár1. 19. § (2) bekezdésében foglaltakat az Ár2. 20. § (2) bekezdése, az Ár1. 19. § (3)–(4) bekezdésében foglaltakat az Ár2. (3) bekezdése, az Ár1. 23. § (3) bekezdését az Ár2. 24. § (2) bekezdése, az Ár1. 25. § (2) bekezdésében foglaltakat az Ár2. 26. § (2) bekezdése tartalmazza.
II.
Az Alkotmánybíróság rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezések figyelembevételével hozta:
1. Alkotmány:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„44/B. § (3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, és kivételesen a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is.”
2. Az állattartás hatályos szabályozására vonatkozó Ár2. vizsgált rendelkezései:
„16. § Az eb közterületen való sétáltatásakor az oltási bizonyítványt az ebet sétáltató személynek magánál kell tartania és azt szükség esetén (harapás stb.) be kell mutatnia.
17. § (1) Az I–IV. sz. állattartási övezetek lakótelepein, olyan lakóépületben, ahol két vagy több lakás van – az eb korától függetlenül – lakásonként csak egy eb tartható, kivéve az egyes lakásonként kerítéssel elhatárolt telekrésszel, illetve ennek hiányában a szabályosan kialakított kennellel rendelkező, ebbe a kategóriába tartozó lakóépületeket.
A lakóközösség ügyeinek intézésére feljogosított személy (testület), illetve a bérbe adó írásbeli beleegyezése esetén lakásonként további egy eb tartható. E kedvezményt csak a kifejezetten kis testű, nem támadó természetű, zajt nem okozó és természeténél fogva kisebb térigényű ebek kaphatnak. Amennyiben egy éven belül ismételt esetben megalapozott bejelentés érkezik az előbbi engedéllyel rendelkező ebtartó terhére, úgy el kell rendelni valamennyi eb tartásának megszüntetését.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt épületekben nem tarthatók veszélyes vagy veszélyesnek minősített ebek.
(3) Veszélyes vagy veszélyesnek minősített eb nem szolgálhat vakvezető vagy jelző célokat.
(4) Az (1)–(2) bekezdésekben foglalt tilalmakon túlmenően ingatlanonként legfeljebb két eb tartható a veszélyes és a veszélyesnek minősített ebek kivételével.
(5) Az ebek szaporulata legfeljebb 3 hónapos korig tartható az előzőekben engedélyezett létszám felett.”
„20. § (2) Az ebet sétáltatni olyan közterületen lehet, ahol azt a tábla nem tiltja.
Sétáltatás alkalmával – a pórázra, nyakörvre – rögzíteni kell a tárgyévi oltás alkalmával kapott, oltás tényét tartalmazó műanyaglapot.
Veszélyes vagy veszélyesnek minősített ebek nyakörvén „VESZÉLYES” feliratú, szabványos azonosító biléta használata kötelező!
A 4. sz. mellékletben rögzített, az ebek futtatására kijelölt helyeket, illetve annak határait a Polgármesteri Hivatal „Ebfuttató terület” feliratú táblával köteles ellátni, valamint a kijelölt területek fertőtlenítéséről évente egy alkalommal – közérdekű közlemény megjelentetését követően – gondoskodni.
(3) Futtatást csak 14 éven felüli személy láthat el, aki szükség esetén ebét köteles féken tartani (zabolázni) és gondoskodni arról, hogy az eb a terület határait ne hagyja el.
A 3. sz. mellékletben felsorolt ebeket csak a 18. életévet betöltött személy, veszélyes, illetve veszélyesnek minősített ebek esetén az eb tulajdonosa, illetve az eb felügyeletét ellátó természetes személy kísérheti.”
„24. § (2) A Közterület-felügyelet által befogott ebet – tartási költségek megtérítése mellett – a tulajdonos 14 napon belül kiválthatja.”
„26. § (2) A korábbi rendelet alapján szabályszerűen tartott, de ezen rendelet hatálybalépését követően tiltás, vagy korlátozás alá eső ebek elhullásukig tarthatók, kivéve ha az ebtartási szabályok megsértése miatt megszüntető, vagy korlátozó intézkedést kell hozni.”
„28. § (1) Az állattartás megengedhetősége, korlátozása vagy megtiltása tekintetében önkormányzati hatósági eljárás keretében a polgármester jár el.
(2) Az állattartást meg kell tiltani, ha
a) az állattartás jogszabályba ütközik vagy e rendeletben meghatározott feltételei nem biztosíthatók,
b) az állattartó – előzetes hatósági figyelmeztetés ellenére – az állattartás jogszabályban szabályozott feltételeit nem biztosítja,
c) az előírt feltételek megtartása mellett is az állattartás a környék lakóinak és intézményeinek nyugalmát zavarja.”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Miután az Ár1. indítvánnyal támadott egyes rendelkezéseit az Ár2. tartalmilag azonos módon szabályozta, így az Alkotmánybíróság eljárását ezen szabályozás tekintetében folytatta le.
Az Ár2. 17. §-ában foglaltakat az indítvány több szempontból is támadta.
1.1. Egyrészt azért, mert az Ár2. az önkormányzat meghatározott területén található ingatlanok és lakások vonatkozásában egynél több eb tartásához a hozzájárulás megadására a lakóközösség ügyeinek intézésére feljogosított személy (testület) jogosult, illetve a bérbeadó. Az indítvány szerint ez a szabályozás magasabb szintű jogszabállyal – az időközben már hatályon kívül helyezett társasházakról szóló 1977. évi 11. tvr. 13. § (1) bekezdésében foglaltakkal – ellentétes. Az önkormányzat rendeletében nem telepíthet jogkört a közgyűlés hozzájárulása nélkül. Emellett az Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogot sérti ez a rendelkezés, mert nem önkormányzati tulajdonban lévő lakások esetén korlátozta a tulajdonosi (bérbeadói) jogokat.
A lakók közötti jogviták megelőzése a helyi szintű jogszabályalkotás hagyományos szabályozási tárgyköre. Az állattartás kérdését a helyi önkormányzatok általában a köz érdekében, a helyi lakóközösség békés együttélésének védelme és a jogviták elkerülése céljából szabályozzák. Így az Ár2. 17. §-a esetében a szomszédos lakások, illetve ingatlanok tulajdonosai tulajdonhoz (zavartalan használatához) való joga garantálása érdekében állapít meg korlátozásokat.
Az Alkotmánybíróság 23/2000. (VI. 28.) AB határozatában is utalt arra, hogy amikor az önkormányzat az állattartás rendjét a társasházi lakóközösségek vonatkozásában is szabályozta, akkor a közérdek alapján járt el és hajtott végre közcélú tulajdonkorlátozást. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az önkormányzat mint jogalkotó szerv mérlegelési jogkörében jogosult dönteni arról, hogy mennyire támaszkodik a lakóközösségek önszabályozására és – a törvények keretei között – mennyiben érvényesíti a közérdek védelmét rendelete révén. A közérdek védelme érdekében tehát az önkormányzat jogosult rendeletet alkotni, ám nem terjeszkedhet túl az Alkotmányban és törvényekben meghatározott jogalkotási jogosultságán. (ABH 2000, 134, 136–137.)
Mindezek alapján az indítványozó azon felvetését, hogy az önkormányzat nem volt jogosult nem önkormányzati tulajdonban lévő lakások tekintetében szabályozni a kutyatartást, és korlátozni a tulajdonosi jogokat, elutasította.
1.2. Az önkormányzat az egynél több kutya tartásához való hozzájárulást a közös képviselőnek, illetve a bérbeadónak tette lehetővé. Ez az indítványozó szerint azért alkotmányellenes, mert az Ár2. a közgyűlés hozzájárulása nélkül telepített jogkört a közös képviselőhöz.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 26. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társasház házirendje szól a külön tulajdon tekintetében az építési-szerelési munka, és a zajjal járó más tevékenység végzésének a lakhatás nyugalmát szolgáló szabályairól, amely szabályok azonban nem lehetnek ellentétesek az ezen kérdéskört szabályozó külön jogszabályokkal. A Tht. tehát nem zárja ki azt, hogy más jogszabály a társasház házirendje körébe tartozó kérdésre nézve szabályozzon, és akár a közös képviselőre további jogkört telepítsen. Ebben a tekintetben is irányadó az, amit az Alkotmánybíróság az 1.1. pontban kifejtett: hogy a helyi közügyek szabályozása tekintetében az önkormányzat – önálló, illetve a magasabb szintű jogszabályok keretei között felhatalmazáson alapuló – rendeletalkotási jogkörrel rendelkezik.
Az Ár2. 17. §-a az ebtartáshoz való hozzájárulást magasabb szintű jogszabályokkal nem ellentétesen szabályozta, ezért az indítványt ebben a részében is elutasította.
1.3. Az indítványozó támadta az Ár2. 17. §-át azért is, mert az Ár2. az önkormányzat meghatározott területén található ingatlanok és lakások vonatkozásában egynél több eb tartását a közegészségügyi szempontokon túlmenő követelményeknek való megfeleléshez kötötte. Az engedély megadásának ugyanis az a feltétele, hogy az eb „kifejezetten kis testű, nem támadó természetű, zajt nem okozó és természeténél fogva kisebb térigényű” legyen. Ez az indítványozó szerint magasabb szintű jogszabállyal – az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelettel, valamint az annak végrehajtásáról szóló 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelettel – ellentétes.
Az állatok védelmére, megfelelő tartására vonatkozóan jelenleg az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Áeü.), valamint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) tartalmaz rendelkezéseket. Az Átv. 4. és 5. §-a szabályozza az állat tartásának általános szabályait. Az Áeü. 3. és 4. §-a ehhez képest egy speciálisabb kérdést: az állattartás közegészségügyi követelményeit szabályozza. Az Átv. 4–5. §-a alapján nem pusztán közegészségügyi, hanem további feltételekre (például az állat fajára, fajtájára, élettani szükségleteire, nemére, korára, élettani állapotára) is figyelemmel kell lenni az állattartás körében.
Az önkormányzat tehát akkor, amikor az állattartás helyi szabályait határozza meg, nem alkalmazhat olyan szabályozást, amely csak egyetlen szempontot: a közegészségügyi követelményeket veszi figyelembe, mivel a szabályozás célja nem csupán a közegészségügyi követelmények érvényre juttatása, hanem általában véve a lakóközösség békés együttélésének elősegítése és a jogviták megelőzése. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
1.4. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az állattartás nem szüntethető meg azon az alapon, hogy „egy éven belül ismételt esetben megalapozott bejelentés” érkezik, továbbá hogy ilyen tartalmú eljárás megalkotására az önkormányzatnak nem volt felhatalmazása. Ez a rendelkezés ellentétes a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatáskörének megállapításával kapcsolatos földművelésügyi ágazati jogszabályok módosításáról szóló 19/1992. (I. 28.) Korm. r. 1. § d)–f) pontjával. Az ebtartás korlátozására vagy megszüntetésére – ebben az esetben is – az Ár2. 28. § (1) bekezdése alapján a polgármester jogosult.
Az állattartással kapcsolatos szabályok (állatvédelmi szempontból történő) megsértése esetén – mint amilyen például a mozgásigény lehetővé tételének elmulasztása – a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköréről szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 7. §-a alapján jogosult – többek között – az állattartás megtiltására, illetve korlátozására. A Kr. alapján a jegyző az Átv. egyes rendelkezései megsértése esetén mérlegelhet, hogy az állattartót meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezi-e. Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet emellett lehetővé teszi a jegyző számára, hogy az állattartás Átv.-ben meghatározott szabályainak megsértése esetén akár bírságot is alkalmazhat.
Ugyanakkor az állattartással kapcsolatban – ha az állat zajos, vagy más okból zavarja mások, így különösen a szomszédok birtoklását – a Ptk. 191. §-a alapján a birtokvédelemmel kapcsolatos jegyzői eljárásra kerülhet sor a birtoklásban való zavarástól számított egy éven belül. Ebben a körben kérni lehet a jegyzőtől a zavarás megszüntetését, illetve az eredeti állapot helyreállítását.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására, önkormányzati rendeletet alkot.
„Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy az önkormányzati rendeletekben a kötelező erejű jogszabályi rendelkezések megismétlése szükségtelen, emiatt törvénysértést nem állapított meg. Az Ötv. 15. § (1) bekezdése alapján minősített többség szükséges a 10. § a), b), e), f), g) pontjaiban, 14. § (2) bekezdésében és a 12. § (4) bekezdésének b) pontjában, valamint a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott ügyek eldöntéséhez. Az SzMSz 22. § (8) bekezdése a minősített többséget igénylő ügyek körében sorolta fel az Ötv. 10. § a)–m) pontjaiban meghatározott valamennyi ügyet, tehát az Ötv. által megjelölt ilyen ügyeket is. A felsorolás azonban nem tartalmazta az Ötv. 14. § (2) bekezdésében, valamint a 12. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott ügyeket. Az Alkotmánybíróság hasonló esetben már megállapította, hogy amennyiben önkormányzati rendelet a szabályozásába jogszabályban foglalt taxációt vesz át, abban az esetben annak a jogbiztonság érdekében teljes körűnek kell lennie.” [9/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 228, 230–231.]
Az Ár2. 17. § (1) bekezdésének negyedik mondata egy éven belüli ismételt és megalapozott bejelentés alapján a polgármesternek tette lehetővé valamennyi eb tartásának megszüntetését. Ezzel az Ár2. 17. § (1) bekezdés negyedik mondata alapján korlátozza a birtokvédelem lehetőségét, hiszen a Ptk. 191. § (1) bekezdése nem követeli meg azt, hogy egy éven belül ismételten kerüljön sor a birtoklásban zavarás miatt a birtokvédelmi eljárás kezdeményezése. Önmagában a zavarás ténye elegendő az eljárás kezdeményezéséhez. Ugyanakkor a valamennyi eb tartásának megszüntetése, mint a zavarás jogkövetkezménye, korlátozza a Ptk. 191. §-a alapján alkalmazható jogkövetkezményeket (eredeti birtokállapot helyreállítása, zavarás megszüntetése).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ár2. 17. § (1) bekezdés negyedik mondata sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért megsemmisítette azt.
1.5. Az Alkotmánybíróság az Ár2. 17. § (1) bekezdés negyedik mondatával való szoros összefüggés alapján azt is megállapította, hogy alkotmányellenes az Ár2. 28. § (1) bekezdése, amely általános jelleggel önkormányzati hatósági ügyek körébe vonta, és a polgármestert jogosította fel az állattartás korlátozására, illetve megszüntetésére. Ez a szabályozási mód ellentétes a fent felsorolt magasabb szintű jogszabályokkal, így a Kr. 7. §-ával, a Ptk. 191. §-ával, valamint az Ötv. 7. és 9. §-ával, ezért az Ár2. 28. § (1) bekezdésének „korlátozása vagy megtiltása” szövegrészét az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján megsemmisítette.
2. Az Ár2. 20. § (2) bekezdés második mondata előírja, hogy a sétáltatás alkalmával a pórázra vagy a nyakörvre kell rögzíteni a tárgyévi oltás alkalmával kapott, oltás tényét igazoló műanyaglapot. Ez az indítványozó szerint magasabb szintű jogszabállyal – az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet 29. sz. mellékletében foglaltakkal – ellentétes. Az indítványozó által hivatkozott jogszabály 29. sz. melléklete tartalmazta az eboltási igazolvány mintapéldányát. A jelenleg hatályos, az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1. sz. melléklet (a továbbiakban: Áesz.) 212–216. §-a rendelkezik „a húsevők védelme” körében a veszettség elleni védőoltásról. A védőoltás, valamint annak igazolása és nyilvántartása államigazgatási hatósági ügy, azt az arra feljogosított szervek államigazgatási hatósági jogkörben végzik. Az Áesz. 213. § (4) bekezdése tartalmazza az oltással kapcsolatosan az ebtulajdonos (ebtartó) kötelezettségeit. Az ebtulajdonos köteles a három hónaposnál idősebb ebét beoltatni, az eboltási könyvet megőrizni, azt felmutatni az ellenőrző hatósági állatorvos vagy a rendvédelmi szerv felszólítására bemutatni, az eb új tulajdonosra átruházása esetén azt az új tulajdonosnak átadni, ha pedig az eboltási könyv megrongálódott vagy elveszett, annak pótlását kérni a hatósági állatorvostól. Az Áesz. 213. § (6) bekezdése tartalmazza az állatorvos oltással kapcsolatos kötelezettségeit. Eszerint köteles az eboltási könyvben igazolni az oltás beadását, valamint az oltással kapcsolatos adatokról nyilvántartást vezetni.
Az Áesz. 213. § (4) bekezdése rendelkezik az eboltási könyv tartalmáról, amely hitelesen igazolja többek között a védőoltás megtörténtét, annak idejét, a védőoltást végző állatorvos nevét és bélyegzőjét, valamint a használt oltóanyag nevét és gyártási számát. Az Áesz. nem rendelkezik arról, hogy az állatorvosnak az oltás alkalmával az oltás tényét tartalmazó műanyaglapot kellene átadnia, arra a gyakorlatban, a védőoltó szérumhoz a gyártó által mellékelt műanyaglap átadásával kerül sor, amelyre nézve azonban jogszabályi kötelezettség nincsen.
Az oltáskor kapott műanyag lap eb pórázára vagy nyakörvére rögzítésének előírása azt a célt szolgálná az Ár2. alapján, hogy az igazolja az oltás megtörténtét sétáltatáskor is. Ezzel az önkormányzat az oltás tényének igazolására egy újabb eszközt állapított meg. Az oltás tényének igazolása azonban nem vonható az önkormányzati hatósági ügyek körébe, mivel azt magasabb szintű jogszabály kizárólagos szabályozási körbe vonta, és államigazgatási hatósági ügyként szabályozta. Az oltás tényének igazolására az Áesz. alapján kizárólag az eboltási könyv alkalmas, s az Ár2. 16. §-ában annak magánál tartását és szükség esetén bemutatását írja elő a sétáltató személy számára. Az önkormányzat tehát ezáltal olyan kérdéskörben alkotott szabályt, amelyre nem volt felhatalmazása, s amely nem tekinthető a magasabb szintű jogszabályhoz képest kiegészítő jellegű normaalkotásnak sem, mivel nem helyi közügy tekintetében, hanem államigazgatási hatósági ügy körében szabályozott.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az Ár2. 20. § (2) bekezdés második mondata az Áesz. 213. §-ban foglaltakkal, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen szabályozott. Ezért az Ár2. 20. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, s azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
3.1. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ár2. 20. § (3) bekezdésében olyan kérdéseket szabályozott, amelyekre nézve nem rendelkezett jogszabályi felhatalmazással. Az önkormányzat ugyanis nem volt jogosult meghatározni az ebek futtatására jogosult személyek életkorát.
Magasabb szintű jogszabály kizárólag a veszélyes és a veszélyesnek minősített ebek tekintetében tartalmaz korlátozó rendelkezéseket a kutya tulajdonosa, illetve a felügyeletét ellátó személy életkorára nézve. [A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm rendelet 5. §.]
Az indítványozó által is hivatkozott, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 1. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat rendeletében jogosult szabálysértéssé minősíteni tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekményt. A szabálysértés elkövetője az Sztv. szerint 14 év feletti személy lehet, az ennél fiatalabb személy nem vonható felelősségre.
Az önkormányzat az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján jogosult feladatkörében rendeletet alkotni, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. §-a alapján az önkormányzat képviselő-testülete törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok szabályozása tekintetében is rendelkezik rendelet-alkotási jogkörrel.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a helyi lakóközösség nyugalma, valamint a közbiztonság indokolttá teheti, hogy az önkormányzat rendeletében szabályozza, hogy – a veszélyes, vagy annak minősített ebek kivételével – az ebek futtatásának milyen feltételei vannak, és azok megsértését jogosult szabálysértésként szabályozni.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ebek futtatása tekintetében a korhatár szabályozása nem ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.
3.2. Az indítványozó szerint a Jat. 18. § (2) bekezdését sérti a zabolázás kifejezés, mert, miután lovakra vonatkozik, így mulatságos hatást kelt. Az Ár2. 20. § (3) bekezdésében azt írja elő, hogy az állatot a futtató személy köteles féken tartani, s e mellett zárójelben jelölte meg a „zabolázni” kifejezést.
A Jat. 18. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy a jogalkotó ne használhatna a könnyebb érthetőség érdekében szinonimákat. A jelen esetben a zabolázás kifejezés az állat féken tartásával rokon értelmű szóként került az Ár2. 20. § (3) bekezdésében megjelölésre. Ez nem sérti a Jat. 18. § (2) bekezdésében megjelölt közérthetőségi követelményt, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ezen részében elutasította.
4. Az indítványozó szerint az Ár2. 24. § (2) bekezdése ellentétes az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet 35. § (3) bekezdés i) pontjával azért, mert a befogott állatok kiadásával kapcsolatos, ott meghatározott szabályozás szövegét nem pontosan vette át az Ár2.
Az Állat-egészségügyi Szabályzatot jelenleg szabályozó Áesz.-ben módosultak a befogott kóbor ebekre vonatkozó szabályok. Az Áeü. 42. § (2) bekezdés b) pontja alapján a települési önkormányzatok kötelező feladatként gondoskodnak a település belterületén a kóbor ebek befogásáról, őrzéséről, értékesítéséről, vagy ártalmatlanná tételéről. Az Áesz. 215. §-a szabályozza azt, hogy az, aki az állatot befogta, köteles megkísérelni a tulajdonos értesítését, továbbá hogy azok az állatok, amelyek befogására az Áeü. 42. § (2) bekezdés c) pontja alapján került sor, és igazolt, hogy veszettség ellen beoltottak, tizennégy napon belül visszaadhatóak az állattartónak, illetve a tizennegyedik nap után értékesíthetők, vagy kiirthatók. Az Áesz. 215. § (2) bekezdése alapján a külterületen talált gazdátlan, kóbor ebeket, macskákat a vadászati engedéllyel rendelkező személyek külön jogszabály szerint kötelesek leölni és ártalmatlanná tenni. Az Áesz. 5. sz. függeléke 3. 8. h) pontjában úgy rendelkezik, hogy a befogott állatok tulajdonosnak való kiadására a polgármesteri hivatal határozatában megállapított tartási és ápolási költségek megtérítésével kerül sor. Az Áesz. 5. sz. függeléke tehát az önkormányzatokra bízza annak megállapítását, hogy milyen költségek megtérítését követően kerülhet sor a befogott állat kiadására.
Az Ár2. 24. § (2) bekezdése alapján a tulajdonos 14 napon belül válthatja ki a befogott ebet, a tartási költségek megtérítése mellett.
Az Ötv. 16. §-a alapján az önkormányzat törvény felhatalmazása alapján, valamint törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére alkothat önkormányzati rendeletet. Az Ár2. 24. § (2) bekezdésében maga határozta meg, hogy a befogott ebekkel kapcsolatos költségek közül melyeket terheli az állat tulajdonosára. Az Áesz. 5. sz. függeléke 3. 8. h) pontjában feljogosította az önkormányzatokat arra, hogy a befogott állatokkal kapcsolatos tartási és ápolási költségek megtérítését polgármesteri hivatali határozatban rögzítsék. Mivel az önkormányzat ez esetben nem az Alkotmányból vagy törvényből fakadó kötelezettségének tesz eleget, széles mérlegelési jogkörrel bír a szabályozás kialakítása során. Vagyis az Áesz. 5. sz. függelék 3. 8. h) pontjában foglaltak nem jelentik azt, hogy az önkormányzatok kötelesek lennének megtéríttetni mind a tartás, mind az ápolás költségeit, akár úgy is rendelkezhetnek, hogy egyik költség megtérítésére sem kötelezik a befogott állatok tulajdonosait. Az Ár2. csupán a tartási költségek megtérítéséről rendelkezett, az ápolási költségeket nem rendelte megtéríteni a kutya tulajdonosa által. Az önkormányzatnak jogában áll csupán a befogott állat tartásának költségeit – és ápolási költségeit nem – megfizettetni az eb tulajdonosával, egyet nem tehet: a tartási és ápolási költségeken túlmenő költségek megtéríttetésére nem jogosult a befogott ebekkel kapcsolatban. Abban az esetben, ha az önkormányzat rendeletében csupán a tartási költségek megtérítéséről rendelkezik, a polgármesteri hivatal határozatában nem rendelkezhet az ápolási költségekről.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ár2. 24. § (2) bekezdése nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, és az indítványt ebben a részében is elutasította.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályban nem lévő jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára csak kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ának (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor. Az indítvány nem az Abtv. 38. § (1) bekezdése vagy 48. §-a szerinti kérelem. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ár1. 14. §-a, 15. §-a, 24. §-a, 28. §-a, valamint az Ár1m. alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában az eljárást megszüntette.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 760/H/1996.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás