2003. évi LXXXIV. törvény

1. § E törvény célja az orvosok és az egészségügyi dolgozók (a továbbiakban együtt: egészségügyi dolgozó) gyógyító-megelőző tevékenységére vonatkozó alapvető rendelkezések egységes, az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony fajtájától független meghatározása, továbbá az egyes munkavégzésre irányuló jogviszonyok sajátosságaiból adódó eltérő követelmények megállapítása.

2. § (1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén

(2) E törvény rendelkezéseit a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény hatálya alá tartozó személyes gondoskodást nyújtó intézményben egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók tekintetében is alkalmazni kell, amennyiben az intézmény egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel is rendelkezik.

(3) E törvény rendelkezéseit a 4. § b) pontjában meghatározott, az egészségügyi ellátásban közre nem működő dolgozók tekintetében csak a törvényben külön nevesített esetekben kell alkalmazni.

(4) Nem terjed ki e törvény II. és III. fejezetének hatálya a külön törvény alapján közforgalmú gyógyszertárat személyi jog alapján működtető gyógyszerészekre és az igazságügyi orvosszakértőkre.

(5) Ahol e törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ott az adott munkavégzésre irányuló jogviszonyra vonatkozó törvény előírásait kell alkalmazni.

3. § (1) A Magyar Köztársaság területén mindenki, aki megfelel az e törvényben és más jogszabályokban foglalt követelményeknek, jogosult az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítések megszerzésére, továbbá – a rendelkezésre álló lehetőségek között – a választott jogviszony keretében egészségügyi tevékenység végzésére.

(2) Az egészségügyi dolgozókkal szemben támasztott követelmények egységesek, és – ha e törvény másként nem rendelkezik – függetlenek az egészségügyi dolgozót foglalkoztató egészségügyi szolgáltató jogállásától, illetve az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony fajtájától.

(3) Az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony típusának megválasztása nem irányulhat az egészségügyi dolgozó jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.

4. §² E törvény alkalmazásában

5. § (1)⁴ Az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a szakmai követelmények keretei között, etikai szabályok megtartásával, legjobb tudása és lelkiismerete szerint, a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, szakmai kompetenciájának megfelelően nyújtja. Az egészségügyi dolgozó – amennyiben a beteg egészségi állapotát károsan nem befolyásolja és a beteget más orvoshoz irányítja – az egészségügyi tevékenységet megtagadhatja, ha az adott tevékenység erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik.

(2) Az egészségügyi dolgozót hivatása gyakorlása során a betegek iránti elkötelezettség és a beteg érdekeinek kiemelt védelme vezérli. Minden egészségügyi tevékenység a beteg személyisége, méltósága és jogai tiszteletben tartása, életkorának, valamint önrendelkezésének figyelembevétele mellett történik.

(3) Amennyiben az egészségügyi dolgozó egészségügyi szolgáltatónál munkavégzésre létesített jogviszony keretében tevékenykedik, az egészségügyi tevékenység végzése során – az (1) bekezdésben foglaltakon túl – figyelembe kell venni a szakmai felettes(ek) jog- és szakmai szabályoknak megfelelő utasításait is.

(4) A szakmai felettes a (3) bekezdésben foglaltak keretében gondoskodik

(5)⁵ Az egészségügyi dolgozó által egy naptári héten valamennyi, az e törvény III. fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama – a 13. § (2) és (4) bekezdésében foglalt kivétellel – 6 havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység együttes időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor. Az egészségügyi tevékenység különböző jogviszonyokban eltöltött együttes időtartamának meghatározása során az ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényleges egészségügyi tevékenységvégzés időtartamát kell figyelembe venni.

(6) A több, illetve a több fajta jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó az egyes jogviszonyai szerinti egészségügyi szolgáltatónál nyilatkozatban tanúsítja, hogy az egészségügyi tevékenysége az (5) bekezdés szerinti korlátot nem haladja meg.

(7) Az egyházi jogi személyek egészségügyi dolgozói feladatukat egyházi személyként is elláthatják.

6. § (1) Az egészségügyi dolgozó köteles önképzéssel és a szervezett továbbképzések által biztosított lehetőség igénybevételével magát rendszeresen továbbképezni annak érdekében, hogy tevékenységét az egészségtudományok mindenkori állásának megfelelően – a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek keretei között – végezhesse. Az egészségügyi dolgozónak a kötelező jellegű továbbképzések miatt felmerült és igazolt költségeit (tanfolyami díj, utazási költség, szállásköltség stb.) a munkáltató megtérítheti.

(2) Az egészségügyi dolgozók egészségügyi tevékenység végzésével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit egyebekben az Eütv. 125–140. §-a tartalmazza.

7. § (1)⁶ Az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére – ide nem értve a sürgős szükség esetén ellátási kötelezettség alapján végzett tevékenységet – a külön törvényben meghatározott szakképesítési és nyilvántartási feltételek mellett akkor jogosult, ha egészségi állapota alapján az adott egészségügyi tevékenység végzésére alkalmas.

(2) Az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban történő közreműködésre – a rendelkezésre álló lehetőségek között – az alábbi jogviszonyok keretében jogosult

(3) A 4. § ab) pontja szerinti egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenység végzésében a (2) bekezdés c)–i) pontjai szerinti jogviszonyban működhet közre.

(4) A (2) bekezdés a)–b) pontjai szerinti jogviszonyban csak az (1) bekezdésben foglalt valamennyi rá vonatkozó rendelkezésnek maradéktalanul megfelelő egészségügyi dolgozó jogosult egészségügyi tevékenység gyakorlására.

8. § (1) Az egészségügyi dolgozó jogosult bármely egészségügyi szolgáltatónál megbízási szerződés alapján a szakmai kompetenciájába tartozó egészségügyi tevékenység ellátására.

(2) A szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó e tevékenységét az egészségügyi hatóság egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélye és – amennyiben az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató nem követeli meg – a tevékenységével esetlegesen okozott károk megtérítését biztosító kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötése nélkül végezheti.

(3) A szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet az őt megbízó egészségügyi szolgáltató nevében végzi.

(4)⁸ A szabadfoglalkozású egészségügyi tevékenység egyéni vállalkozóként is folytatható. A szabadfoglalkozásra jogosult egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozói nyilvántartásban – bárki számára ingyenesen és elektronikusan is elérhetően – fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó által folytatható egészségügyi tevékenységet, és azt, hogy kizárólag szabadfoglalkozású egészségügyi tevékenységre jogosult.

(5)⁹ A szabadfoglalkozásra jogosult egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatóként nem működhet, és kizárólag személyesen, csak az egyéni vállalkozói tevékenységeként bejelentett egészségügyi tevékenységet végezheti, alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, tanulót nem foglalkoztathat, közreműködőt nem vehet igénybe, nem tarthat fenn telephelyet, fióktelephelyet. Székhelyét azonban nem köteles cégtáblával megjelölni.

9. § (1) A szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó és az egészségügyi szolgáltató közötti megbízási szerződésben rögzíteni kell

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződés további tartalmára a szakmai kamarák ajánlásokat adhatnak.

(3) A szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó által ellátott feladatok díjazására a szakmai kamarák tehetnek javaslatot, amelyet az Egészségügyi Közlöny közzétesz.

10. § (1) Az egészségügyi dolgozó jogosult a külön törvény(ek)ben foglalt engedély(ek) birtokában, egyéni egészségügyi vállalkozóként a saját nevében és felelősségére egészségügyi szolgáltatóként működni.

(2) Az egyéni egészségügyi vállalkozóként történő munkavégzés esetén az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyt kiadó egészségügyi hatóság részére be kell mutatni az egészségügyi tevékenységre való egészségi alkalmasság igazolását is.

(3) Egyéni vállalkozás keretében, amennyiben az ahhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, minden olyan egészségügyi tevékenység végezhető, amelynek végzését külön törvény nem korlátozza, illetve amely kapcsán külön jogszabály nem nevesíti a feladatot ellátó konkrét egészségügyi szolgáltatót.

10/A. §¹⁰ (1) Egyéni egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatására az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő és a külön jogszabályokban meghatározott egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy jogosult.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogosultságát a kérelmező az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásába vételéről szóló igazolványával igazolhatja.

(3) Ha az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásába vett kérelmező az (1) bekezdés szerinti jogosultságát nem igazolja, a működési nyilvántartást vezető szervet kell megkeresni a jogosultságra vonatkozó adatok szolgáltatása vagy igazolása iránt.

11. § (1) Az egészségügyi dolgozó jogosult a külön törvény(ek)ben foglalt engedély(ek) birtokában – jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli – társas vállalkozás tagjaként, a társas vállalkozás nevében és felelősségére egészségügyi tevékenységet végezni.

(2) A társas vállalkozás tagjaként történő egészségügyi tevékenység végzése esetén a 10. § (2)–(3) bekezdéseiben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.

12. § (1) A munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban – ideértve a külön jogszabály szerint központi gyakornoki rendszer keretében egészségügyi tevékenységet végző személyeket is – álló egészségügyi dolgozó (a továbbiakban együtt: alkalmazott) egészségügyi tevékenységet, amennyiben az egészségügyi szolgáltató megszakítás nélküli munkarendben működik

(2) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató – ide nem értve a háziorvosi ügyeleti szolgálatokat – 22 óra és 6 óra között nem nyújt egészségügyi szolgáltatást, egy- vagy kétműszakos munkarendet kell megállapítani.

(3) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató munkarendje szerint az egészségügyi szolgáltatások folyamatosan több mint 10 órán át, de nem 24 órán keresztül hozzáférhetők, több műszakot kell szervezni.

(4)¹³ Amennyiben a folyamatos egészségügyi ellátást, továbbá a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató külön jogszabály alapján nem köteles a folyamatos működését műszakszervezéssel biztosítani, a folyamatos betegellátás egészségügyi ügyelet és készenlét szervezésével is ellátható.

(5)¹⁴ Az egészségügyi ügyeletben történő munkavégzésre nem kell alkalmazni a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 126. § (1) bekezdésének c) pontját. Egészségügyi ügyeletet az alkalmazott

(6)¹⁵ Rendes munkaidő terhére egészségügyi ügyelet akkor rendelhető el, ha ebben a felek előzetesen írásban megállapodtak. Ha az ügyelet rendes munkaidőben történő ellátása az alkalmazott egészségügyi dolgozó alapbérét, illetményét érinti, erre a megállapodásban ki kell térni.

(7)¹⁶ Amennyiben az alkalmazott egészségügyi dolgozó jogviszonya kizárólag ügyeleti feladatok ellátására irányul, az ügyeleti feladatok ellátására e jogviszonyban kizárólag készenléti jellegű munkakörben kerülhet sor.

(8)¹⁷ Az Eütv. 94. §-ában meghatározott mentési feladatok ellátására készenléti jellegű munkakörben is sor kerülhet.

(9)¹⁸ A készenlét az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi dolgozó által megjelölt és a munkavégzés helyére figyelemmel reálisan elérhető helyen és időben való rendelkezésre állása.

(10)¹⁹ A (9) bekezdés szerinti készenlét havonta legfeljebb tíz alkalommal rendelhető el. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenlét havi mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.

12/A. §²⁰ (1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozóval a munkaidő-beosztást, amely tartalmazza az egészségügyi ügyelet és a készenlét beosztását is – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legalább egy hónappal korábban, és legalább egy hónapra előre, írásban közölni kell.

(2) Kollektív szerződés az (1) bekezdés szerinti írásbeli közlés módját, formáját – különös tekintettel a közzététel helyben szokásos módjára vagy az elektronikus úton történő közlés lehetőségére – szabályozhatja.

(3) A munkáltató az alkalmazott egészségügyi dolgozóval az (1) bekezdés szerinti munkaidő-beosztásban közli

12/B. §²¹ (1) A munkáltató a munkaidő-beosztásban – figyelemmel a 12. § (6) bekezdése, illetve a 13. § (2) bekezdése szerinti, hatályos megállapodás meglétére – a beosztás szerinti munkaidő egyes óráit annak megfelelően minősíti, hogy az

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti munkaidő tekintetében a minősítés során meg kell jelölni, hogy annak mely része minősül a 13. § (2) bekezdése szerinti megállapodás alapján önként vállalt többletmunkának.

(3) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi ügyelet esetében a minősítés során meg kell jelölni, hogy annak mely része

(4) A heti pihenőnapon elrendelt egészségügyi ügyelet

(5) A 12. § (6) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján az egészségügyi dolgozó számára rendes munkaidő terhére beosztott egészségügyi ügyeletnek az egészségügyi szolgáltató, illetve az adott szervezeti egység Eütv. 93. § szerinti ügyeleti szolgálatának időtartamára kell esnie.

13. § (1)²² Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében hathavi, más egészségügyi szolgáltatók esetében négyhavi munkaidőkeret állapítható meg. Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára – a heti 40 órás rendes munkaidőn felül – naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416 órát. A heti munkaidő – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl

(2)²³ Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – külön, írásba foglalt megállapodás alapján – az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amelynek mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát, illetve ha a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a heti 24 órát. Az egészségügyi dolgozó többletmunka vállalására nem kényszeríthető, jogos érdeke ezzel összefüggésben nem csorbítható, érdekérvényesítési lehetősége nem korlátozható. Az egészségügyi dolgozók között tilos hátrányos megkülönböztetést tenni a többletmunka vállalásával összefüggésben.

(3)²⁴ Az egészségügyi szolgáltató az önként vállalt többletmunkáról nyilvántartást köteles vezetni.

(4)²⁵ Az (1) és (2) bekezdésben szereplő munkavégzés együttes időtartama – munkaidőkeret alkalmazása esetén annak átlagában – nem haladhatja meg a heti 60 órát, vagy – ha az egészségügyi dolgozó egészségügyi ügyeletet is ellát – a heti 72 órát.

(5)²⁶ Az alkalmazott egészségügyi dolgozó beosztás szerinti napi munkaideje nem haladhatja meg

(6)²⁷ Az egészségügyi tevékenység befejezése és a következő, munkarend szerint megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani, amely a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében a felek megállapodása alapján legalább 8 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőre csökkenthető. Egészségügyi ügyelet esetén ezt a pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi ügyelet befejezését követően kell kiadni.

(7)²⁸ Az Mt. 124. §-ának (8) bekezdésében foglaltaktól eltérően az Mt. 127. § (6) bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenőnap részben összevonható, ha a munkavállaló munkaköri feladataként munkaidejének legalább 50%-ában ügyeleti feladatokat lát el, azzal, hogy hat nap munkavégzést követően legalább egy pihenőnap kiadása kötelező.

(8)²⁹ Az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszony alapján oktatói feladatokat is ellátó egészségügyi dolgozók tekintetében az (1)–(6) bekezdésekben foglaltakat az oktatói és az egészségügyi tevékenység együttes végzésére kell alkalmazni.

(9)³⁰ Az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejének az (1) és (2) bekezdésben foglalt legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az egészségügyi ügyelet teljes időtartama, a heti munkaidő e bekezdésekben meghatározott legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes időtartamát, valamint az egészségügyi ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.

13/A. §³¹ (1) Az egészségügyi ügyelet, valamint a készenlét ellátásáért az alkalmazottat ügyeleti díj, illetve készenléti díj illeti meg, amelynek mértékét – figyelemmel a 12. § (6) bekezdésében foglaltakra – kollektív szerződés vagy a felek megállapodása határozza meg. Kollektív szerződés rendelkezése, illetve a felek megállapodása hiányában az ügyeleti díj mértéke nem lehet kevesebb

(2) Az (1) bekezdés szerinti készenléti díj mértéke legalább a készenlét minden órájára a személyi alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 25%-a. A készenlét során elrendelt munkavégzés díjazására az Mt. 148. § (2) bekezdését kell alkalmazni, azzal, hogy a munkavégzés időtartamát az alkalmazott értesítésétől kell számítani.

14. §³² Az alkalmazott egészségügyi dolgozó által önként vállalt többletmunkavégzés keretében végzett munka egy órára eső díjazásának mértéke a 13/A. §-ban, illetve a külön jogszabályban meghatározott díj 50%-kal megemelt összege.

14/A. §³³ (1) A 12. § (6) bekezdése és a 13. § (2) bekezdése szerinti megállapodást határozott időre lehet megkötni. A megállapodást – kollektív szerződés vagy a felek eltérő rendelkezése hiányában – legalább egy hónapra, legfeljebb a munkáltatónál irányadó munkaidőkeret tartamára lehet megkötni.

(2) Az (1) bekezdésben említett megállapodást az egészségügyi dolgozó csak abban az esetben mondhatja fel, ha a megállapodás teljesítése – a megkötését követően bekövetkezett, illetve ismertté vált okból – személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel rá nézve aránytalan sérelemmel járna. A munkáltató a megállapodást csak abban az esetben mondhatja fel, ha a munkáltatónál az alkalmazott egészségügyi dolgozók számának, összetételének kedvező megváltozása következtében a folyamatos ellátás a megállapodás szerinti munkaszervezési eszközök nélkül is biztosítható.

(3) Akkor osztható be önként vállalt többletmunkára vagy a rendes munkaidő terhére elrendelt ügyeletre az egészségügyi dolgozó, ha

(4) A 13. § (2) bekezdése szerinti megállapodásban – egész órában kifejezve, a törvényes maximális óraszámig – meghatározható az egészségügyi dolgozó által önként vállalt többletmunka, ezen belül a rendes és – amennyiben az annak elrendelésére alapot adó ok bekövetkezik – rendkívüli munkára igénybe vehető többletmunka időtartama.

14/B. §³⁴ A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál történő foglalkoztatás esetén a Kjt. 41. § (2) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható.

15. § (1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejébe a pontszerző kötelező továbbképzésére fordított időből – ideértve a kongresszusi részvételt is – az egészségügyi szolgáltató szabályzata szerint megállapított időt be kell számítani.

(2) Az (1) bekezdés szerint figyelembe vehető idő évi 3 munkanapnál kevesebb és 10 munkanapnál több nem lehet.

15/A. §³⁵ Ha annál az egészségügyi szolgáltatónál, ahol az egészségügyi dolgozó egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzése megszerzése érdekében alkalmazásban áll, részben hiányoznak a szükséges szakmai gyakorlat feltételei, az egészségügyi dolgozó a szakképzettség megszerzéséhez szükséges, és a munkáltatónál nem teljesíthető időtartamban annál az egészségügyi szolgáltatónál végezhet tevékenységet, ahol a szakmai gyakorlat megszerzésének a feltételei rendelkezésre állnak. Erről az érintett egészségügyi szolgáltatóknak és az egészségügyi dolgozónak meg kell állapodnia, azzal, hogy e jogcímen a munkavégzés tartama naptári évenként nem haladhatja meg a kettőszáz napot. E jogviszonyra egyebekben a kirendelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

15/B. §³⁶

16. § (1) Az egészségügyi dolgozó közszolgálati jogviszony keretében csak az őt foglalkoztató közigazgatási szerv tevékenységével összefüggő egészségügyi tevékenység végzésére jogosult.

(2) Az egészségügyi dolgozó jogosult egészségügyi tevékenység végzése céljából a külön törvényben nevesített szervekkel szolgálati viszonyt létesíteni.

(3)³⁷

(4)³⁸ Az (1)–(2) bekezdés szerinti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó által végzett egészségügyi tevékenységre a 4. § e) pontjában, valamint a 12–13. §-okban foglaltakat, illetve továbbképzésére a 15. §-ban foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.

17. § (1)⁴⁰ Az egészségügyi szolgáltatók feladatainak ellátásában – a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény⁴¹ rendelkezései szerint – önkéntesként

(2)⁴² Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy önkéntesként működhet közre a szolgáltató által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokban. Az egészségügyi dolgozóval kötött önkéntes szerződésnek tartalmaznia kell a 9. §-ban meghatározottakat.

(3)⁴³ Az (1) bekezdés b) pontja szerinti személy a szakmai gyakorlata megőrzése céljából, önkéntesként jogosult a betegellátásban részt venni.

(4)⁴⁴ Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti önkéntes csak olyan egészségügyi tevékenység végzésében működhet közre, amelyre nézve rendelkezik az adott egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban való közreműködésre jogosító szakképesítéssel, és egészségi állapota alapján az adott egészségügyi tevékenység végzésére alkalmas.

(5)⁴⁵ Az egészségügyi szolgáltató a betegellátás biztonsága érdekében megkövetelheti a beteg jó közérzetét, testi-lelki egyensúlyát és életvitelét segítő tevékenységben részt vevő, (1) bekezdés c) pontja szerinti önkéntes egészségi alkalmasságának vizsgálatát.

(6)⁴⁶

18. § (1) Az egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátásokban közreműködő egészségügyi dolgozók, függetlenül a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk típusától, a (2) bekezdésben foglalt szabályzat szerint kötelesek az egészségügyi tevékenység végzése során együttműködni.

(2) Az az egészségügyi szolgáltató, amely az egészségügyi szolgáltatásait több típusú jogviszony keretében ténykedő egészségügyi dolgozók közreműködésével nyújtja, szabályzatban köteles rendezni a feladatok ellátása során az egyes dolgozókat megillető utasításadási jogosultságokat.

(3) A szabályzat kidolgozását a szakmai kamarák ajánlások összeállításával segíthetik elő.

19. § (1) Az állami költségvetésből, illetve az Egészségbiztosítási Alapból külön jogszabályok szerint finanszírozott egészségügyi szolgáltatók keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó feladatainak ellátása során köteles figyelembe venni a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 19. § (1) bekezdése alapján, az adott finanszírozott ellátásra a miniszter által meghatározott vizsgálati és terápiás eljárási rendet is.

(2)⁴⁷ Az (1) bekezdésben foglalt egészségügyi szolgáltatónál történő tevékenység keretében, továbbá az Ebtv. 32. §-a szerint gyógyszer és gyógyászati segédeszköz társadalombiztosítási támogatással történő rendelésére jogosító szerződés alapján gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt rendelő orvos a rendelés során köteles figyelembe venni az (1) bekezdésben említett terápiás eljárási rendet, valamint az egészségügyért felelős miniszter által közzétett gyógyszerterápiás ajánlásokat.

19/A. §⁴⁸ A beteg, illetve hozzátartozója az egészségügyi szolgáltatás során vagy az azzal összefüggésben keletkezett kára megtérítésére vonatkozó igényét közvetlenül a közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti, függetlenül attól, hogy az egészségügyi közszolgáltató milyen jogviszonyban foglalkoztatta a kárt okozó egészségügyi dolgozót.

20. § (1) Egészségügyi tevékenység végzésére csak az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egészségi, mentális és fizikai (a továbbiakban együtt: egészségi) állapotára tekintettel az adott tevékenység végzésére képes és alkalmas (a továbbiakban: munkaköri alkalmasság).

(2) Az egészségügyi tevékenység megkezdése előtt az egészségügyi dolgozó előzetes alkalmassági vizsgálaton, az egészségügyi szolgáltató rendelkezése szerinti gyakorisággal pedig időszakos alkalmassági vizsgálaton vesz részt.

(3) Az alkalmassági vizsgálat az egészségügyi dolgozót foglalkoztató, illetve foglalkoztatni kívánó egészségügyi szolgáltatóval e feladat ellátására szerződött, vagy általa működtetett foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál végezhető el.

(4) Amennyiben az egészségügyi dolgozó nem kívánja az alkalmassági vizsgálatot az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltatónál elvégeztetni, alkalmasságának megállapítását – saját költségére – más arra jogosult egészségügyi szolgáltatónál is kezdeményezheti.

(5) A 7. § (2) bekezdés b) és c) pontjában foglalt jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó alkalmassági vizsgálatának elvégzésére a miniszter rendeletében meghatározott foglalkozás-egészségügyi szolgálat jogosult.

21. § (1) Az alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az egészségügyi dolgozó

(2) Amennyiben az alkalmassági vizsgálat során az egészségügyi dolgozó

22. § (1) Amennyiben a vizsgálat alapján az egészségügyi dolgozó az általa ellátott, illetve ellátandó munkakörre egészségileg alkalmas, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa a munkaköri alkalmasságot igazolja.

(2)⁴⁹ Amennyiben az (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján a munkaköri alkalmasság nem igazolható, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa az egészségügyi dolgozó hozzájárulásával a munkaköri alkalmasságának vizsgálatát az egészségügyi államigazgatási szervnél kezdeményezi. Az egészségügyi államigazgatási szervnél a vizsgálat elvégzéséről 8 munkanapon belül gondoskodik.

(3)⁵⁰ Ha a (2) bekezdés szerinti vizsgálat az egészségügyi dolgozó munkakörre való alkalmasságát állapítja meg, azt az (1) bekezdésben foglaltak szerint igazolja. Amennyiben a vizsgálat eredményeként az egészségügyi dolgozó alkalmatlannak, illetve korlátozással alkalmasnak minősül, az egészségügyi államigazgatási szerv kezdeményezi az alkalmatlanság 23. § szerinti megállapítását.

23. § (1)⁵¹ Az egészségügyi dolgozó alkalmasságát elbíráló szervezet az egészségügyi államigazgatási szervnél (a továbbiakban: egészségügyi hatóság) kezdeményezi, hogy az egészségügyi dolgozó adott munkakörre való alkalmatlanságát, illetve korlátozással történő alkalmasságát állapítsa meg, illetve amennyiben indokolt az egészségügyi dolgozót – valamennyi munkakörre kiterjedő hatállyal – az egészségügyi tevékenység folytatásától tiltsa el.

(2) Az egészségügyi tevékenységtől való eltiltásra irányuló eljárás lefolytatása során igazságügyi orvosszakértőt kell kirendelni.

(3)⁵² Amennyiben a (2) bekezdés szerinti eljárás az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységtől való eltiltásával, illetve egy munkakörre való végleges alkalmatlanság, vagy korlátozással történő alkalmasság megállapításával végződik, az erről szóló jogerős határozatot a működési nyilvántartást vezető szervvel közölni kell.

24. §⁵³ Amennyiben az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység gyakorlásától való eltiltására a belátási képesség érintettsége miatt kerül sor és az érintett egészségügyi dolgozó orvos, az egészségügyi hatóság kezdeményezi az egészségbiztosítási szervnél a pro familia gyógyszerrendelésre jogosító szerződés felmondását.

25. § (1) Az egészségügyi szolgáltató szabályzatában az általa foglalkoztatott egészségügyi dolgozók időszakos alkalmassági vizsgálatát rendelheti el.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül is jogosult az egészségügyi szolgáltató az általa foglalkoztatott egészségügyi dolgozó soron kívüli alkalmassági vizsgálatát elrendelni. A vizsgálatot írásban, indoklással ellátva kezdeményezheti a szolgáltató és a dolgozó ebben az esetben is élhet a 20. § (4) bekezdésben biztosított lehetőséggel.

(3)⁵⁴ Az egyéni egészségügyi vállalkozók, az egyéni cég, illetve a társas vállalkozás tagjaként egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók időszakos, illetve soron kívüli egészségi alkalmasságának vizsgálatát a tevékenységüket engedélyező egészségügyi hatóság kezdeményezheti, illetve a kezdeményezés eredménytelensége esetén a vizsgálatot elrendelheti.

26. § (1) Az egészségügyi tevékenység végzésére alkalmasnak minősített egészségügyi dolgozó sem végezhet egészségügyi tevékenységet, amennyiben pillanatnyi egészségi állapota következtében a beteg számára nagyobb kockázatot jelentene a tevékenységével, mint amelyet annak elmaradásával okozna.

(2) Az egészségügyi dolgozók alkalmassági vizsgálatára egyebekben a munkaköri alkalmasság véleményezéséről rendelkező jogszabályok előírásait kell alkalmazni.

27. § Az egészségügyi tevékenységet nem végző, de a munkakörük szerint a betegekkel közvetlenül érintkező 4. § b) pontja szerinti egészségügyben dolgozók, valamint az egészségügyi tevékenység végzésében tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján közreműködő személyek alkalmassági vizsgálatára a 20. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

28. § (1) Ez a törvény 2004. május 1-jén lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy meghatározza a folyamatos egészségügyi ellátás szervezésének szakmai követelményeit, továbbá az egészségügyi tevékenységre való alkalmasság részletes szabályait.⁵⁵

(3)⁵⁶ Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az egészségügyi tevékenység sajátosságaira tekintettel az alkalmazott egészségügyi dolgozók pótszabadságának, munkahelyen tölthető idejének, valamint bérpótlékainak – az Mt.-ben foglaltaknál a munkavállalókra nézve kedvezőbb – szabályait rendeletben meghatározza.

(4)⁵⁷ A törvény hatálybalépésével egyidejűleg

(5)⁵⁹ A 18. § szerinti szabályzatot az egészségügyi szolgáltató e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül készíti el.

(6)⁶⁰ Az első szakorvosi szakképesítés megszerzéséig a felsőfokú szakirányú szakképzés megszerzését megkezdő orvos és fogorvos munkaideje – a 13. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel – a heti 56 órát, 2009. augusztus 1-től legkésőbb 2011. július 31-ig a heti 52 órát nem haladhatja meg. A heti 48 órát meghaladó munkavégzés elrendelésének részletes feltételeit az egészségügyért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.

(7)⁶¹ A (6) bekezdés 2011. augusztus 1. napjával hatályát veszti. E bekezdés 2011. augusztus 2-án hatályát veszti.

(8)⁶² E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

– a Tanács 1993. november 23-i, 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól,

– az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 22-i, 2000/34/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról.