Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

7005/2003. (AEÉ. 6.) irányelv

7005/2003. (AEÉ. 6.) irányelve

Az adóhatóság előtti képviseletről és a meghatalmazásról*

2003.06.20.
Az adóhatóság előtti eljárásban az adózónak lehetősége van arra, hogy ügyében helyette képviselője, meghatalmazottja járjon el. A képviselő, meghatalmazott képviseleti jogosultságát azonban az adóhatóságnak vizsgálnia kell. A vizsgálati kötelezettség az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 18. § (2)-(3) bekezdésében, valamint az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 46. § (3) bekezdésében foglalt tilalomból ered, mely utóbbi rendelkezés szerint illetéktelen személy az adótitokhoz nem férhet hozzá. Mivel a képviselet, meghatalmazás szabályainak alkalmazásával kapcsolatban az utóbbi időben több nehézség merült fel, az egységes adóhatósági joggyakorlat biztosítása érdekében az alábbi iránymutatást adom:

I.
Bevezető rendelkezések
1. A képviselet formái
1.1 Anyagi jogi képviselet esetén a képviselő a képviselt helyett és nevében eljárva a jognyilatkozataival - pl. szerződéskötéssel, tartozás elismerésével - a képviselt számára szerez jogokat illetve vállal kötelezettségeket.
1.2 Az eljárási képviselet esetén a képviselőnek az a feladata, hogy az általa képviselt személy eljárási jogainak érvényesülését segítse elő. Az Áe. 18. §-án illetve az Art. 76.§ (2)-(6) bekezdésén alapuló, államigazgatási ügyben történő képviselet kizárólag eljárási képviseletet jelent. Így a képviselő az eljárási cselekményeivel közvetlenül sem önmagának, sem az ügyfélnek (a továbbiakban: adózó) anyagi jogot nem szerezhet, ilyen kötelezettséget nem vállalhat.
2. A képviselet tartalma
2.1 A képviselő elvégezheti mindazokat az eljárási cselekményeket, amelyek az adózót megilletik vagy terhelik (pl. kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Továbbá részt vehet azokon az eljárási cselekményeken, (pl. tárgyalás, szemle), melyeken az adózó jogosult vagy köteles megjelenni. Kivétel ez alól, ha az adott ügyben vagy az adott eljárási cselekmény vonatkozásában a jogszabály megköveteli a személyes eljárást: ilyenkor az adózó helyett képviselő nem járhat el (pl. idézés esetén, azaz ha valakinek a személyes meghallgatására van szükség, a megidézett helyett képviselő nem jelenhet meg).
2.2 A közigazgatási eljárásban az adózón kívül résztvevő más személy, pl. a tanú, vagy a szakértő csak személyesen járhat el, helyette képviselő nem járhat el.

II.
Az anyagi jogi képviselet
Az adóztatás területén az anyagi jogi képviselet körébe az Art. 96. § (2) bekezdése szerinti képviselet vonható, mely szerint az adózónak az Art. 96.§ (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatványait, valamint a gépi adathordozóról készült iratait (a továbbiakban együtt: nyomtatvány) az Art. 76. § (2)-(5) bekezdései szerinti képviselője, meghatalmazottja is aláírhatja, s ezzel a képviselő az adózó számára közvetlenül teremt kötelezettséget, illetve jogot.
Ez alapján magánszemély esetében a magánszemély adózó helyett törvényes képviselője, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás vagy megbízás (a továbbiakban együtt: meghatalmazás) alapján más nagykorú személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó, írhatja alá a nyomtatványt. Egyéni vállalkozó meghatalmazó esetében az előzőeken túl a vállalkozó alkalmazottja valamint jogtanácsos is aláírhatja a nyomtatványt.
Jogi személynek és egyéb szervezetnek minősülő adózó esetén a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, vagy az általa meghatalmazott személy, továbbá a jogszabály szerinti meghatalmazás alapján ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, illetve olyan gazdasági társaság alkalmazottjának aláírása szerepelhet a nyomtatványon, mely társaság könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult.

III.
Az eljárási képviselet közös szabályai
1. Az eljárási képviselet nem más, mint az adózó helyett vagy mellett eljárási cselekmények végzése abból a célból, hogy az adózó jogai maradéktalanul érvényesüljenek. A képviselő megteheti mindazt az eljárási cselekményt, ami az adózót megilleti vagy terheli (pl. kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Részt vehet továbbá azokon az eljárási cselekményeken (pl. tárgyalás, szemle), melyeken az adózó jogosult vagy köteles megjelenni. A képviselet - eredete alapján - háromféle lehet:
a) Törvényes: amikor a képviseleti jog közvetlenül jogszabály rendelkezésére, jogszabályon alapuló hatósági rendelkezésre vagy jogszabály felhatalmazása alapján hozott szervezeti szabályzatra vezethető vissza.
b) Meghatalmazáson alapuló: ami abból ered, hogy az adózó akarata szerint él azzal a - jogszabály által biztosíto- jogával, hogy más személy útján vegyen részt a közigazgatási eljárásban.
c) Kirendelésen alapuló: ez a kirendelt ügygondnok. tt
2. A törvényes képviselő és az ügygondnok az adózó helyett jár el, a meghatalmazott képviselő a meghatalmazást úgy is elláthatja, hogy az adózó mellett jár el, vagyis az adózóval együtt - mint annak segítője - végez eljárási cselekményeket.
3. Az adóhatósági eljárás során keletkezett iratokat, ha az adózónak törvényes képviselője, ügygondnoka vagy írásban meghatalmazott képviselője van, ezek részére kell kézbesíteni; az idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselője egyidejű értesítésével az Áe. 18. § (5) bekezdése alapján.

IV.
A törvényes képviselet
1. A törvényes képviselet általános szabályai
1.1 Az adóhatóság előtti eljárásban az Art. 76. § (2)-(5) bekezdései szerint mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és egyéb szervezetet képviselheti a törvényes képviselője, mind az adóigazgatási eljárásban, mind azon kívül.
1.2 A magánszemély adózó törvényes képviselője a szülő, a gyám és a gondnok. A kiskorú gyermeket a szülő illetve - aki nem áll szülői felügyelet alatt - a gyám képviseli. A cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezett személy képviselője pedig a gondnok [lásd a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (Csjt.), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) Második rész II. fejezetét].
1.3 A jogi személyek és egyéb szervezetek törvényes képviselőjét vagy jogszabály határozza meg, vagy jogszabályon alapuló szabályzat. E szervezetek értelemszerűen személyesen nem, csak képviselet (törvényes képviselő, meghatalmazott, ügygondnok) útján vehetnek részt az eljárásban.
1.3.1 A leggyakrabban előforduló adózói kör - a magánszemély adózókon kívül - a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) hatálya alá tartozik. A gazdasági társaságok törvényes képviseletére a Gt. 39. §-a szerint a következők jogosultak:
a) A társaság vezető tisztségviselői. A vezető tisztségviselők képviseleti jogát a társasági szerződés korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja, azonban a képviseleti jog korlátozása harmadik személyekkel szemben nem hatályos.
b) Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve (közgyűlés, taggyűlés, igazgatótanács) az általa kijelölt munkavállalót általános képviseleti joggal ruházza fel (cégvezető), úgy a Gt. 39. § (2) bekezdése alapján a cégvezető a gazdasági társaság törvényes képviselőjének minősül. A gazdasági társaság egészének törvényes képviseletére jogosult cégvezető minősül jelen irányelv alkalmazásában cégvezetőnek, ide nem értve a gazdasági társaság székhelyétől eltérő telephelyének vagy fióktelepének irányításával megbízott személyt. A cégvezető a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.
c) A vezető tisztségviselők a Gt. 39. § (4) bekezdés értelmében az ügyek meghatározott csoportjára nézve - így az adóhatóság előtti eljárásra is - a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel (egyéb képviselő). A vezető tisztségviselő által kiállított felhatalmazás alapján a felhatalmazásban szereplő ügycsoportra nézve a képviseletre feljogosított munkavállalók a gazdasági társaság törvényes (nem meghatalmazotti) képviselőjének minősül. A Gt. 40.§ (1) bekezdése értelmében az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. Az egyéb képviselő a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.
1.3.2 Hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás szervezeti formájától függően (pl. részvénytársaság, szövetkezet) az arra vonatkozó jogszabály a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (Hpt.) foglalt eltérésekkel alkalmazandó [Hpt. 8.§ (2) bekezdés].
1.3.3 A nem a Gt. illetve a Hpt. hatálya alá tartozó egyéb szervezet esetén az adott szervezetről szóló jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy minősül törvényes képviselőnek.
1.4 A törvényes képviselő képviseleti joga nem függ a képviselt adózó akaratától, s az nem csak egy-egy konkrét államigazgatási ügyre vonatkozik, hanem a képviselt személy minden ügyében, az adóhatóság előtti eljárás minden szakaszában eljárhat; általános és tartós képviseletet lát el. A törvényes képviselet tartós jellegét az adja, hogy egy-egy ügy elintézése nem jár együtt a képviseleti jogosultság megszűnésével. (pl. a Kft ügyvezetője az ügyvezetői megbízatása egész időtartama alatt jogosult a társaság képviseletére.) A törvényes képviselő külön meghatalmazás nélkül képviselheti az adózót a közigazgatási eljárásban, csak törvényes képviselői minőségét kell igazolnia.
2. A törvényes képviselő képviseletének vizsgálata
2.1 A képviselet vizsgálatával kapcsolatban az általános szabályt az Áe. 18.§ (2)-(3) bekezdése határozza meg, mely alapján az adóhatóság visszautasítja az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki a jogosultságát nem igazolja. A visszautasításra határozattal kerül sor, amely csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg.
Az Áe. hivatkozott rendelkezéseit egészíti ki az Art. 46. § (3) bekezdése, mely szerint az adótitokhoz illetéktelen személy nem férhet hozzá. Ez utóbbi rendelkezés az adóhatóság előtti eljárás során a képviseleti jogosultság kötelező vizsgálatának alapja. A törvényes képviselet körében a következők vizsgálandók:
a) Az adott eljárási cselekményre nézve megengedett-e a képviselet. A képviselet megengedettségét a jogszabályok vizsgálata alapján állapítja meg az adóhatóság.
b) A törvényes képviselőként fellépő személy jogosult-e képviseletre, azaz rendelkezik-e a jogosítványoknak egy olyan körével, amely az adott adózó tekintetében a törvényes képviseleti jogosultságot is magába foglalja.
c) A törvényes képviselő alkalmasságát külön vizsgálni nem kell, annak meglétét vélelmezni kell, mivel az alkalmasságot nem az adott ügyben eljáró közigazgatási szervnek, hanem a kinevező, alkalmazó, kirendelő stb. szervnek kell(ett) vizsgálnia, illetve adott esetben a törvényes képviselet közvetlenül jogszabály rendelkezésén alapul (pl. kiskorú szülője).
2.2 Az adóhatóság a jogosultság ellenőrzésénél megfelelő dokumentumok bemutatását követelheti.
2.3 Ha magánszemély helyett törvényes képviselője jár el, e minőségét az adóhatóság előtt igazolnia kell.
2.4 A gazdasági társaságoknál a képviseleti jogosultság vezető tisztségviselők esetében elsődlegesen az adóhatóság nyilvántartása alapján ellenőrizendő. Szükség esetén érvényes cégkivonat, cégmásolat illetve az aláírási címpéldány másolatának bemutatása is kérhető a képviseleti jog ellenőrzéséhez.
A cégvezető és a gazdálkodó szervezet más munkavállalója a képviseleti jogosultságát a cégvezetővé történő kinevezésről szóló, a társaság legfőbb szervétől (közgyűlés, taggyűlés, igazgatótanács) származó döntéssel (cégvezető), vagy a cégnyilvántartásba bejegyzett vezető tisztségviselőtől származó írásos felhatalmazással (egyéb munkavállaló) kell, hogy igazolja, mely felhatalmazásnak tartalmaznia kell, hogy az ügyek mely csoportjára nézve (pl. adóhatóság előtti eljárás) hatalmazza fel az ügyek képviseletére a munkavállalót.
2.5 Egyéb szervezet esetén a képviseleti jogosultság elsődlegesen az adóhatóság nyilvántartása alapján ellenőrizendő, illetve szükség esetén az adott szervezetről szóló jogszabály szerinti dokumentum bemutatása is kérhető.
2.6 Felszámolás esetén a vezető tisztségviselő képviseleti joga megszűnik, a vonatkozó jogszabály alapján képviselőnek a felszámoló minősül. Végelszámolás esetén a képviselet hatósági határozaton alapul, ha a képviselőt a cégbíróság rendeli ki, egyéb esetben a végelszámoló többnyire a cég korábbi képviselője. Végelszámolói minőségét azonban ez esetben igazolnia kell.

V.
A meghatalmazotti képviselet
1. A meghatalmazás általános szabályai
1.1 Az adóhatóság előtti eljárásban az Art. 76. § (2)-(5) bekezdései szerint mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és egyéb szervezetet a törvényes képviselőn túl meghatalmazott is képviselheti. A meghatalmazottként igénybevehető személyek köre attól függően eltérő, hogy magánszemély vagy jogi személy illetve egyéb szervezet adózó ügyéről van szó, illetve attól függően is, hogy a meghatalmazott eljárását az adózó az adóigazgatási eljáráson kívül és/vagy az adóigazgatási eljárásban kívánja igénybe venni.
1.2 A meghatalmazás olyan jognyilatkozat, amellyel a meghatalmazó feljogosítja a meghatalmazottat a képviseletére, azaz a meghatalmazott képviseleti joga közvetlenül az adózótól vagy a törvényes képviselőtől kapott meghatalmazáson alapul. A meghatalmazás szólhat az adott ügy egészére vagy csak egyes eljárási cselekményekre. A meghatalmazás korlátozásának azonban magából a meghatalmazásból egyértelműen ki kell tűnnie. A meghatalmazás megszűnik a meghatalmazás visszavonásával, felmondással, bármelyik fél halálával valamint az ügy befejezésével. A meghatalmazás visszavonása, felmondása az adóhatóság irányában akkor érvényes, ha a visszavonást, felmondást az adóhatósághoz bejelentették. (A megbízás annyiban tér el az előzőektől, hogy szerződés alapján jön létre.)
1.3 Az Art. 76.§ (6) bekezdése értelmében a képviselet-ellátásra állandó meghatalmazás is adható [V. fejezet 6. pont].
2. A meghatalmazotti képviselet vizsgálata
2.1 A meghatalmazotti képviselet vizsgálatakor illetve visszautasításakor - az alábbiak figyelembevételével - értelemszerűen alkalmazni kell a IV. fejezet 2.1.-2.2. pontjában foglaltakat. A meghatalmazotti képviselet körében a következők vizsgálandók:
a) Az adott eljárási cselekményre nézve megengedett-e a képviselet. A képviselet megengedettségét a jogszabályok vizsgálata alapján állapítja meg az adóhatóság. Egyes eljárási cselekményeknél (pl. nyilatkozattétel, tanúvallomás) ugyanis meghatalmazotti képviseletnek nincs helye.
b) A meghatalmazottként fellépő személy jogosult-e képviseletre, azaz rendelkezik-e az arra jogosulttól származó szabályos meghatalmazással, és az kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni.
c) A meghatalmazott alkalmasságát mindig az adott ügyhöz illetve eljárási cselekményhez kell viszonyítani. Az alkalmasság vizsgálatánál azt kell figyelembe venni, hogy az adott eljárási cselekmény elvégzésére képes-e a meghatalmazott (pl. életkora, testi vagy szellemi fogyatékossága nem zárja-e ki az alkalmasságot), másrészt vizsgálni kell, hogy az eljárás tárgyát képező ügyhöz milyen a viszonya. Az a körülmény, hogy a meghatalmazott az ügyben esetleg maga is érdekelt, tehát adózó, önmagában még nem zárja ki az alkalmasságát. Ellenérdekű adózók azonban egymás meghatalmazottjaiként nem járhatnak el.
2.2 A meghatalmazás alaki elemei
2.2.1 Meghatalmazotti képviseletnél vizsgálni kell a meghatalmazás alapvető elemeinek meglétét. Az ellenőrizendő elemek az alábbiak:
a) A meghatalmazott az arra jogosulttól származó írásos meghatalmazással tudja-e igazolni a képviseleti jogosultságát.
A meghatalmazás közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalható.
Közokiratnak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. § (1) bekezdése alapján a bíróság, közjegyző, vagy más hatóság illetve közigazgatási szerv által az ügykörén belül az arra megszabott alakban kiállított okirat minősül. A közokirat bizonyítja az abban foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.
A Pp. 196. § (1) bekezdése alapján teljes bizonyító erejű magánokirat az okirat, és mint ilyen az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, ha:
- az adózó az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta; vagy
- a nem sajátkezűleg írt okiraton két tanú az aláírásával igazolja, hogy az adózó az okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el - ilyenkor az okiraton a tanúk lakóhelyének (címének) feltüntetése kötelező; vagy
- az adózó aláírását vagy kézjegyét az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítették; vagy
- a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; vagy
- ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az adózó a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; vagy
- az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el.
Mivel az Art. az adóhatóság előtti eljárásokban, illetve az Áe. általánosságban az elektronikus aláírással aláírt elektronikus meghatalmazás alkalmazását nem teszi lehetővé, így - figyelemmel az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (Eat.) 3. § (4) bekezdés a) pontjára - az ilyen módon kiállított meghatalmazásokat az adóhatóság nem tudja elfogadni.
b) Ha a meghatalmazott írásbeli meghatalmazással nem rendelkezik, de az adóhatóság előtt mind a meghatalmazó mind a meghatalmazott személyesen megjelent, úgy nem tagadható meg az adóhatóság képviselője jelenlétében adott szóbeli meghatalmazás sem. Ekkor azonban a szóban adott meghatalmazást az adott eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvbe bele kell venni, s a meghatalmazóval és a meghatalmazottal is alá kell íratni.
2.3 A meghatalmazás tartalmi elemei
2.3.1 A Ptk. szabályaira is figyelemmel a meghatalmazás minimális tartalmi kelléke, hogy kitűnjék belőle a képviselő és a képviselt személye, adott esetben a megteendő jognyilatkozat, illetve az, hogy melyik ügyre vagy - ha korlátozott a meghatalmazás - az adott ügyön belül melyik eljárási cselekmény(ek)re terjed ki a képviseleti jog. Állandó meghatalmazás esetén e körülménynek is egyértelműen ki kell tűnnie azzal, hogy meg kell jelölni az(oka)t az ügycsoporto(ka)t, kötelezettsége(ke)t melyekben a meghatalmazott állandó jelleggel eljár (pl. ellenőrzés és/vagy az ellenőrzéshez kapcsolódó adóigazgatási eljárás, egyéb adóigazgatási eljárás, bevallások, bejelentések adatszolgáltatások teljesítése, stb.).
A képviselt és a képviselő azonosításához a meghatalmazásnak a meghatalmazó és a meghatalmazott azon adatait szükséges tartalmaznia melyből személyük egyértelműen beazonosítható (pl. természetes azonosító adatok, nem magánszemély adózó neve és a meghatalmazást kiállító képviseletre jogosult neve, székhely, ennek hiányában telephely, az előzőek hiányában lakcím, a meghatalmazó adóazonosító jele illetve adószáma stb.).
2.3.2 A tartalmi követelmények között vizsgálandó, hogy a meghatalmazás az adózási folyamat mely szakaszára, azon belül konkrétan milyen eljárási cselekmények elvégzésére jogosít fel, azaz kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni.
2.3.3 A meghatalmazás tartalmi kellékeinek vizsgálatánál az adóhatóságnak rugalmasan szükséges eljárni, így pl. a meghatalmazás nem utasítható vissza abban az esetben, ha a meghatalmazó és a meghatalmazott személye egyértelműen beazonosítható.
2.4 Egyéb követelmények
2.4.1 A meghatalmazott személyes eljárása esetén szükséges a meghatalmazott személyének azonosítása megfelelő igazolvány alapján. Ilyen igazolványnak elsősorban a személyi igazolvány minősül. Amennyiben a meghatalmazott nem rendelkezik személyi igazolvánnyal, úgy nem lehet tőle megtagadni pl. az új típusú vezetői engedély, útlevél stb. által történő azonosítást.
3. Meghatalmazás érvénytelensége, ennek következményei
3.1 A meghatalmazás érvénytelen, ha az a jelen irányelv V. fejezet 2. pontjában szabályozott követelményeknek nem felel meg.
3.2 Ha a meghatalmazás érvénytelen, a meghatalmazott a Ptk. 221. §-ában szabályozott álképviselőnek tekintendő, így az általa esetlegesen tett jognyilatkozatból a képviseltre (meghatalmazóra) nem hárulnak sem jogok, sem kötelezettségek, azt az adóhatóság eljárása során nem veheti figyelembe. Érvénytelen meghatalmazással történt eljárás esetén az adózót az adóhatóság tájékoztatja az érvénytelenségről, valamint arról, hogy az érvénytelenséggel érintett jognyilatkozatot az adózó pótolhatja, figyelemmel a késedelmes, hibás teljesítés jogkövetkezményeire.
4. Ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos egyéb követelmények
4.1 Ha a képviseletet ügyvéd látja el, úgy a meghatározott alakhoz kötött ügyvédi meghatalmazás becsatolása szükséges. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) 26. §-a szerint az ügyvédnek adott meghatalmazás - mint teljes bizonyító erejű magánokirat - csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalták, s azt mind a megbízó, mind az ügyvéd saját kezűleg aláírta. Ha pedig a megbízó írni, olvasni nem tud, vagy nem képes, a meghatalmazást közokiratba vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen két tanú az aláírásával igazolja, hogy a megbízó a megbízás létrejöttét előttük elismerte.
4.2 Az ügyvéd, valamint az ügyvédi iroda fogalmát az Üt. tartalmazza, mely szerint ügyvédi tevékenységet az folytathat, aki az Ügyvédi Kamara tagja, és az ügyvédi esküt letette [Üt. 13. § (1) bekezdés]. Ügyvédi tevékenység folytatására ügyvédi iroda is alapítható, melyet egy vagy több ügyvéd alapíthat (Üt. 67. §). Csak az az ügyvédi iroda folytathat ügyvédi tevékenységet, melyet az Ügyvédi Kamara az ügyvédi irodák névjegyzékébe felvett (Üt. 68. §).
4.3 Az Üt. 23. § (5) bekezdése szerint az ügyvéd a megbízás ellátásához alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje, a nála működő külföldi jogi tanácsadó, továbbá más ügyvéd közreműködését is igénybe veheti, kivéve, ha ezt a megbízó a megbízás létrejöttekor írásban kizárta. Az ügyvéd, ügyvédi iroda meghatalmazotti eljárása esetén tehát az alkalmazott ügyvéd, ügyvédjelölt, külföldi jogi tanácsadó más ügyvéd eljárását is el kell fogadni, kivéve, ha a meghatalmazásban ezzel ellentétes kitétel szerepel. A megbízott ügyvéd alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje az Ügyvédi Kamara által kibocsátott igazolvánnyal tudja igazolni, hogy a meghatalmazással rendelkező ügyvéd megbízásának ellátásában közreműködik. A közreműködőként igénybevett másik ügyvéd, illetve a nála működő külföldi jogi tanácsadó eljárásának jogszerűsége vagy magából a meghatalmazásból tűnik ki, vagy a meghatalmazott ügyvéd igazolása alapján tudja igazolni, hogy az adott megbízás ellátásához vették igénybe.
5. Az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás
5.1 Meghatalmazotti képviselet az adóigazgatási eljáráson kívüli eljárásokban („adótechnikai ügyek” és ellenőrzés)
5.1.1 Az Art. 76. § (2) és (4) bekezdései szabályozzák az adóigazgatási eljáráson kívüli eljárásokra vonatkozóan a meghatalmazottak lehetséges személyi körét. Ez alapján a magánszemélyt közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás alapján más nagykorú személy, jogi személyt és egyéb szervezetet a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy által meghatalmazott személy, továbbá a jogszabály szerinti megbízás alapján ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, vagy olyan gazdasági társaság alkalmazottja is képviselheti, amely könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult. Természetesen az adóigazgatási eljáráson kívüli eljárásokban eljárhatnak mindazon meghatalmazottak is, akik az Art. 76. § (3) és (5) bekezdései alapján az adóigazgatási eljárásban eljárhatnak.
5.2 Meghatalmazotti képviselet az adóigazgatási eljárásban
5.2.1 Az adóigazgatási eljárás esetén a meghatalmazottak körét az Art. 76. § (3) és (5) bekezdései határozzák meg. Ez alapján magánszemély adózót az adóigazgatási eljárásban ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó, az egyéni vállalkozó magánszemélyt az alkalmazottja vagy jogtanácsos is képviselheti. Jogi személyt és egyéb szervezetet pedig ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó képviselheti az adóigazgatási eljárásban.
5.3 Elhatárolás
5.3.1 Jelen irányelv szabályainak alkalmazása szempontjából nem minősülnek adóigazgatási eljárásnak mindazon eljárások, melyek során az adóhatóság adóalapot, adót (adóelőleget), adómentességet, adókedvezményt, adófizetési kötelezettséget, jogkövetkezményt, költségvetési támogatási jogosultságot nem állapít meg, adóvisszaigénylési, adóvisszatérítési igényt nem bírál el, költségvetési támogatást nem utal ki, törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérést nem engedélyez. Így nem minősül adóigazgatási eljárásnak pl. az adóhatóság által rendszeresített igazolások (adó-, jövedelem-, illetőségigazolások) kiadása, a nem az adóigazgatási eljárás kezdeményezésére irányuló, vagy nem a már megindult adóigazgatási eljáráshoz kapcsolódó beadványok benyújtása az adóhatósághoz. Ugyancsak nem minősül adóigazgatási eljárásnak pl. az adóellenőrzés ellenőrzési szakasza sem. Ezen esetekben a meghatalmazott eljárásakor az irányelv V. fejezet 5.1.1. pontja az irányadó.
5.3.2 Adóigazgatási eljárásnak minősülnek az 5.3.1. pont alá nem tartozó eljárások. Adóigazgatási eljárásnak minősül az esetleges végrehajtási eljárás is. Ezen esetekben a meghatalmazott eljárásakor az irányelv V. fejezet 5.2.1. pontja az irányadó.
5.4 Felszámolás, végelszámolás
5.4.1 Felszámolás, végelszámolás esetén a gazdasági társaság törvényes képviselője a felszámoló, illetve végelszámoló, így csak az ő általa kiállított meghatalmazás fogadható el, ha nem személyesen jár el.
5.4.2 A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti az adózó kötelezettségeit, illetve gyakorolja az adózót megillető jogokat [Art. 9.§ (4) bekezdés].
5.5 Iratbetekintés
5.5.1 Az Art. 7. § (1) bekezdése alapján iratbetekintésre az adózó, és az Art. 25. § (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősként adó megfizetésére kötelezett személy jogosult. Természetesen az adózó képviselője is jogosult iratbetekintésre, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolta. Iratnak minősül az adóhatóság adatbázisában szereplő adat is, így adózó folyószámlájának lekérdezése iratbetekintésnek minősül. A képviselet szabályai különböznek attól függően, hogy az iratbetekintésre az adóigazgatási eljárásban, vagy azon kívül kerül sor. Míg az előbbi esetben az Art. 76. § (3) és (5) bekezdése, addig az utóbbi esetben az Art. 76. § (2) és (4) bekezdése az irányadó.
5.6 Nyilatkozattétel és tanúvallomás
5.6.1 A saját ügyében vagy más adózó ügyében személyes meghallgatás végett idézett személy helyett meghatalmazott nem járhat el. A magánszeméllyel, jogi személlyel vagy egyéb szervezettel szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó ügyében az Art. 37. §-án alapuló nyilatkozattételnél (tanúvallomásnál) a nyilatkozattételre kötelezett helyett meghatalmazott szintén nem járhat el.
5.7. Külföldiek képviselete
5.7.1 Az Art. 9. § (5) bekezdése szerint a külföldi székhelyű vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására kötelezett, vagy egyébként ilyennel rendelkezik. Ez esetben az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás adókötelezettségeit (Art. 9.§ (1) bekezdés), továbbá gyakorolja az adózókat megillető jogokat is, nem személyes eljárás esetén ő jogosult a meghatalmazás kiállítására.
5.7.2 Az Art. 11. § (3) bekezdés f) pontja szerint az állami adóhatósághoz be kell jelenteni a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét). E személy szerepe mindössze az, hogy az adóhatóság a kézbesítési meghatalmazotton keresztül tartja a kapcsolatot az adózóval. Képviseletre a kézbesítési meghatalmazott az általános szabályok szerint jogosult, vagyis a kézbesítési meghatalmazotti státus önmagában nem jogosítja fel, hogy az adózó nevében eljárjon, azonban ha az általános szabályok szerinti képviseleti jogosultságát igazolja, nem tagadható meg tőle az eljárás.
5.8 Az egyes meghatalmazottakra vonatkozó egyéb szabályok
5.8.1 Az 76.§ (2) bekezdése szerint a magánszemélyt meghatalmazottként az adóigazgatási eljáráson kívül más nagykorú személy képviselheti. Ebből következően értelemszerűen az Art. 76. § (3)-(5) bekezdésében nevesített személyek is (ide értve az egyéni vállalkozó alkalmazottját is) - mint nagykorú személyek - eljárhatnak az Art. 76. (2) bekezdése alapján.
5.8.2.1 Az ügyvéd, ügyvédi iroda eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy, egyéb szervezet meghatalmazottjaként, akár az adóigazgatási eljárásban, akár az adóigazgatási eljárásnak nem minősülő eljárásokban. Ügyvédi képviselet esetén [irányelv V. fejezet 4. pont] meghatalmazottként ügyvéd, mint természetes személy, valamint ügyvédi iroda, mint szervezet járhat el.
5.8.2.2 Az Üt. 25. § (2) bekezdése szerint az ügyvéd korábbi munkáltatójával szemben megbízást csak akkor vállalhat el, ha a munkaviszonya ( szolgálati, alkalmazotti jogviszonya) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt. Ennek alapján olyan ügyben, amelyben az adóhatóság félként jár el - azaz pl. közigazgatási perben, vagy az adóhatóság mint ügyfél ellen folyamatban lévő bármely más, bíróság vagy egyéb hatóság előtt folyó ügyben - a másik felet nem képviselheti az olyan ügyvéd, akinek az adóhatóságnál fennállt köztisztviselői jogviszonya (munkaviszonya) 3 éven belül szűnt meg. Ezen határidő lejártát követően sem képviselheti a másik felet az az ügyvéd, aki az adóhatóságnál az ügy intézésében korábban részt vett. Ha az említett kizárási okról az adóhatóság hivatalos tudomást szerez, úgy az adóhatóságnak kezdeményeznie kell, hogy az eljáró bíróság illetve egyéb hatóság az adott ügyben vonja le az Üt. 25.§ (2) bekezdése megsértésének eljárásjogi következményeit. Nem vonatkozik a 3 éves korlát az adóhatóság előtt folyó azon eljárásokra, amikor az adóhatóság nem ügyféli, hanem közhatalmi pozíciót tölt be (közigazgatási szervként jár el). Ilyen eljárások pl. adóhatósághoz történő bejelentkezés, változásbejelentés, bevallások, egyéb iratok benyújtása, adóhatósági ellenőrzés, adóigazgatási eljárások.
5.8.3 Az adótanácsadó, adószakértő eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként, akár az adóigazgatási eljárásban, akár az adóigazgatási eljárásnak nem minősülő eljárásokban. Adótanácsadó, adószakértő, mint természetes személy meghatalmazott járhat el, adótanácsadói, adószakértői iroda - mint szervezet - nem lehet meghatalmazott.
Adótanácsadónak az a személy minősül, aki adótanácsadói oklevéllel rendelkezik. [Jelenleg a pénzügyminiszter ágazatába tartozó szakképesítések szakmai követelményeiről szóló 2/1995. (II. 22.) PM rendelet 8. számú melléklete alapján lehet adótanácsadói képesítést szerezni.]
Adószakértőnek az a személy minősül, aki a 20/1994. (VI. 17.) PM rendeletben szabályozott adószakértői tevékenységre jogosító engedéllyel, vagy aki a 2/1995. (II. 22.) PM rendelet 5. számú melléklete szerint okleveles adószakértői képesítést igazoló bizonyítvánnyal rendelkezik.
5.8.4 A könyvelő, illetve az olyan gazdasági társaság alkalmazottja, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult (pl. könyvelőiroda) eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként, de csak az adóigazgatási eljárásnak nem minősülő eljárásokban.
Könyvelőnek bármely olyan magánszemély minősül, aki vállalkozási/megbízási jogviszony alapján számviteli tevékenységet folytat. A könyvelőn túlmenően a könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság nevében eljáró alkalmazott lehet meghatalmazott.
5.8.5 A jogtanácsos az adóigazgatási eljárásnak nem minősülő eljárásokban eljárhat mind az egyéni vállalkozó magánszemély, mind a jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Az adóigazgatási eljárásnak nem minősülő eljárásokban a nem egyéni vállalkozó magánszemély esetében viszont jogtanácsosként nem, csak mint más nagykorú személy járhat el meghatalmazottként, mivel a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 1.§ (5) bekezdése szerint a jogtanácsos a jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el. (A tilalmazott körbe az egyéni vállalkozó nem tartozik, mivel a jogtanácsos a jogi tevékenységet többek között a Ptk. 685. § c) pont szerinti gazdálkodó szervezetnél fejti ki, és annak minősül többek között az egyéni vállalkozó is.)
Az adóigazgatási eljárásban pedig a jogtanácsos az egyéni vállalkozó magánszemély, illetve a jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként járhat el.
A jogtanácsosi iroda - mint szervezet - nem lehet meghatalmazott.
A jogtanácsosi képviselettel kapcsolatban - a munkaviszonyban (tagsági viszonyban) illetve jogtanácsosi irodában kifejtett jogtanácsosi tevékenység, az eljárási jogosultsága igazolásának módja, a helyettesítés stb. tekintetében - a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendeletre és a végrehajtására kiadott 7/1983 (VIII. 25.) IM rendeletre figyelemmel kell lenni.
Így - többek között - kiemelendő, hogy a jogtanácsos a jogi tevékenységet gazdálkodó szervezetnél [tehát ide értve az egyéni vállalkozót is a Ptk. 685. § c) pont alapján], állami költségvetési szervnél, szövetkezetek érdekképviseleti szervénél, társadalmi szervezetnél, egyesületnél, gazdasági munkaközösségnél, polgári jogi társaságnál, vagy egyéb szervezetnél (együtt: szervezet) munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban (együtt: munkaviszony), illetve jogtanácsosi irodában fejti ki.
Munkaviszonyban kifejtett jogtanácsosi tevékenység esetén a jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, a munkaviszonya alapján képviseli azt a szervezetet, ahol alkalmazásban áll. Ebben az esetben a jogtanácsos képviseleti jogosultságát a jogtanácsosi igazolvány tanúsítja, mely tartalmazza a jogtanácsos munkaadójának nevét. Ha viszont a szervezetet olyan személy képviseli, aki a szervezettel nem áll munkaviszonyban (tagsági viszonyban), a képviseleti jogosultságot a szervezet vezetője által kiállított meghatalmazással is igazolni kell.
5.8.6 Az egyéni vállalkozó alkalmazottja eljárhat az egyéni vállalkozó meghatalmazottjaként, akár az adóigazgatási eljárásban, akár az adóigazgatási eljárásnak nem minősülő eljárásokban.
6. Állandó meghatalmazás
6.1 Az adózó a meghatalmazottja részére az Art. 76.§ (6) bekezdése értelmében az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás helyett olyan meghatalmazást is adhat, amely a meghatalmazottat hosszabb távra, az ügyek/kötelezettségek meghatározott csoportjában/csoportjaiban állandó jelleggel - visszavonásig - jogosítja képviseletre (pl. ellenőrzés és/vagy az ellenőrzéshez kapcsolódó adóigazgatási eljárás, egyéb adóigazgatási eljárás, bevallások, bejelentések adatszolgáltatások teljesítése, stb.). Olyan személyek részére, akik az Art. 76. § (2)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével meghatalmazottként csak az adóigazgatási eljáráson kívüli eljárásokban járhatnak el, állandó meghatalmazás csak ezen ügycsoportra/ügycsoportokra adható. Azon személyek részére, akik az adóigazgatási eljárásban is eljárhatnak meghatalmazottként, valamennyi ügycsoportra/ügycsoportokra adható állandó meghatalmazás.
6.2 Az állandó meghatalmazással kapcsolatban a jelen irányelv V. 1-5. pontjait az V. 6. pont szerinti eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.
6.3 Ha az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás időtartama alatt keletkezett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a képviselőt terheli. Ha az adózó által kiállított állandó meghatalmazást az adózó nem kívánja nyilvántartásba vetetni (azaz azt nem jelenti be az adóhatósághoz), úgy a jelen irányelv állandó meghatalmazásra vonatkozó szabályait nem, hanem az irányelvnek az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
6.4 Az állandó meghatalmazással ellátható képviselet azon adókötelezettségek teljesítésére terjed ki, amelyre vonatkozóan a meghatalmazó bejelentést tett. A képviselet ellátása a kötelezettségek teljesítésén túlmenően kiterjedhet egyéb jogcselekmények elvégzésére is (pl. valamennyi, vagy valamennyi meghatározott típusú ügybeli adóigazgatási eljárásban történő képviseletre). Az állandó meghatalmazáson azonban ezt a tényt is fel kell tüntetni.
6.5 Az írásban adott állandó meghatalmazást a meghatalmazó illetékessége szerinti adóhatóság a meghatalmazott által tett első jognyilatkozat megtételét megelőzően az adózó bejelentése alapján nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vételkor az adóhatóság megvizsgálja, hogy a meghatalmazásból a meghatalmazó és a meghatalmazott személye egyértelműen beazonosítható-e, a meghatalmazás tartalmazza-e azon kötelezettségeket, illetve azon további jogcselekményeket, melyeket az állandó meghatalmazott jogosult megtenni, valamint, hogy a meghatalmazott jogosult-e képviseletre. Ha az állandó meghatalmazás nem felel meg a követelményeknek, úgy az adóhatóság a hiba feltüntetésével olyan meghatalmazás benyújtására kéri fel a meghatalmazót, mely a feltételeknek megfelel. Amennyiben az adózó ismételten a követelményeknek nem megfelelő állandó meghatalmazást nyújt be, az adóhatóság levélben tájékoztatja az adózót arról, hogy meghatalmazását állandó meghatalmazásként nem tudja elfogadni (és így a meghatalmazott nem minősül állandó meghatalmazottnak), azonban bármikor lehetősége van újabb állandó meghatalmazás kiállítására. Amennyiben azonban a meghatalmazás az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás követelményeinek megfelel, úgy erről is tájékoztatni kell az adózót, továbbá ez esetben az adott ügyben illetve eljárási cselekmény vonatkozásában a meghatalmazott esetleges eljárását is értelemszerűen el kell fogadni.
6.6 Ha az állandó meghatalmazott írásbeli állandó meghatalmazással nem rendelkezik, de az adóhatóság előtt mind a meghatalmazó, mind a meghatalmazott személyesen megjelent, úgy nem tagadható meg az adóhatóság képviselője jelenlétében adott szóbeli állandó meghatalmazás sem, ha azt írásba foglalják. Ilyenkor a szóban adott állandó meghatalmazást külön, önálló jegyzőkönyvbe kell venni, s azt a meghatalmazóval és az állandó meghatalmazottal is alá kell íratni, majd azt az adóhatóság állandó meghatalmazásként nyilvántartásba veszi.
6.7 Állandó meghatalmazottként fellépő személy által történő valamennyi jognyilatkozat tétele, kötelezettség teljesítése (pl. adóbevallás) esetén az adóhatóság megvizsgálja, hogy az adózó állított-e ki a részére - az adott kötelezettség, ügycsoport vonatkozásában - állandó meghatalmazást, továbbá az állandó meghatalmazás nem került-e visszavonásra. Amennyiben állandó meghatalmazás nem, vagy az nem az adott kötelezettség, ügycsoport vonatkozásában került kiállításra, illetve az visszavonásra került, az adóhatóság a meghatalmazott eljárását a jelen irányelv IV.2.1. pontja szerinti határozattal visszautasítja.
6.8 A jognyilatkozat tételekor, a kötelezettségek teljesítésekor az adóhatóság által már nyilvántartásba vett állandó meghatalmazottnak e mivoltára legalább hivatkoznia kell, de nem kötelező mellékelnie az állandó meghatalmazását, azonban a meghatalmazás felmutatása, iratokhoz csatolása az eljárást meggyorsítja.
6.9 Nem kifogásolható, hogy a meghatalmazó több állandó meghatalmazást ad különböző személyeknek akár eltérő, akár azonos kötelezettségek, ügycsoportok tekintetében. Nincs tehát annak akadálya, hogy az adózó nevében egyidőben több állandó meghatalmazott járjon el.
6.10 Az állandó meghatalmazás keretében bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértés miatti mulasztási bírságot az állandó meghatalmazott szerint illetékes adóhatóság hozza meg az állandó meghatalmazott nevére. A mulasztási bírság kiszabása előtt az adóhatóság megvizsgálja, hogy a teljesítés időpontjáig, illetve nem teljesítés esetén a teljesítésre előírt határidő lejártáig az állandó meghatalmazás nem került-e visszavonásra.
6.11 Az Art. 76. § (6) bekezdés második mondata szerint az adózó az állandó meghatalmazás visszavonását, felmondását időpontjának megjelölésével haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz. Az állandó meghatalmazás visszavonása az adóhatóság irányában akkor érvényes, ha azt a meghatalmazó az adóhatóságnál bejelentette. Az állandó meghatalmazás visszavonását az adóhatóság nyilvántartásba veszi.

VI.
Ügygondnoki képviselet
1. Az ügygondnoki képviselet szabályai
1.1 Ügygondnok kirendelésére az Áe. 18. § (4) bekezdése szerint akkor kerül sor, ha az adózó ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben önállóan eljárni és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja. Ilyen esetben a gyámhatóság ügygondnokot - rendszerint ügyvédet - rendel ki a számára. Az ügygondnoki képviselet a meghatalmazotti képviselethez áll közel, azonban az ügygondnok a képviseleti jogosultságát nem az adózótól kapott maghatalmazásból, hanem a kirendelő határozatból nyeri - az abban meghatározott korlátok között.
1.2 Az Art. 77. § (1) bekezdése szerint amennyiben az adózó az adóhatósági iratot a második kézbesítés megkísérlésétől számított öt munkanapon belül nem vette át, vagy az átvételt megtagadta, azt kézbesítettnek kell tekinteni, így ez esetben ügygondnok kirendelésére nem kerülhet sor.
2. Az ügygondnoki képviselet vizsgálata
2.1 Az ügygondnoki képviselet vizsgálatakor megfelelően kell alkalmazni a jelen irányelv IV. fejezet 2. pontját.
2.2 Az ügygondnok a képviseleti jogosultságát a kirendelő határozattal igazolja.

VII.
Záró rendelkezések
1. Jelen irányelv a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
2. Jelen irányelv hatálybalépésével egyidejűleg a képviseletről és meghatalmazásról szóló 7007/2001. (AEÉ 10.) APEH irányelv, az azt módosító 7001/2002. (AEÉ 2.) APEH irányelv, valamint a képviseletről és meghatalmazásról szóló, a 7001/2002. (AEÉ 2.) APEH irányelvvel módosított 7007/2001. (AEÉ 10.) APEH irányelv egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséről szóló 7005/2002. (AEÉ 14.) APEH irányelv hatályát veszti.
3. A 2003. január 1-jét megelőzően nyilvántartásba vett általános meghatalmazások esetén - amennyiben azok a hatályos jogszabályi feltételeknek nem felelnek meg - az adóhatóság a meghatalmazót levélben tájékoztatja azon követelményekről, mely alapján az adóhatóság az állandó meghatalmazást nyilvántartásba veheti, illetve arról, hogy a meghatalmazás adózó által történő megfelelő módosításáig az állandó meghatalmazott eljárását az adóhatóság nem fogadja el.

dr. Király László György s.k.
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke
*

Az irányelvet a 7006/2004. (AEÉ. 5.) APEH irányelv VII. fejezete 2. pontja hatályon kívül helyezte 2004. április 21. napjával.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére