70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet

2. § A méhészkedést (méhtartást) minden év február végéig, az újonnan kezdett méhészkedést pedig e tevékenység megkezdésétől számított nyolc napon belül kell bejelenteni a méhek tartási helye szerint illetékes települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjénél, aki a méhészt nyilvántartásba veszi, és a nyilvántartást folyamatosan vezeti. Amennyiben a méhek állandó tartási helye nem a méhész lakóhelyével összefüggő területen (udvarban, kertben stb.) van, a méhész köteles a méhek tartási helyén a nevét, lakcímét, telefonszámát, a tartási helyen lévő méhcsaládok számát egy legalább 40 x 30 cm nagyságú táblán jól látható módon feltüntetni.

3. § (1) A méhész köteles a méhek tavaszi tisztuló kirepülése és a betelelés közötti időszakban a méhcsaládjait legalább három hetenként méhegészségügyi szempontból ellenőrizni, s ennek során mind a kifejlett méheken, mind a fiasítás teljes terjedelmén, valamint a kaptárhulladékon fertőző betegség tüneteit, illetve élősködők jelenlétét keresni. A vizsgálatnak ki kell terjednie a Varroa-atka jelenlétére, illetve az atkák számának változására.

(2) Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségre utaló jelek, illetve bizonytalan jellegű elváltozások észlelése esetén a méhész haladéktalanul köteles értesíteni erről a méhegészségügyi felelőst vagy a hatósági állatorvost. Varroa-atkák felszaporodása esetén köteles az e rendeletben foglaltak szerinti gyógykezelést végrehajtani.

(3) A méhész köteles tűrni és mindenben elősegíteni a hatósági állatorvos vagy a méhegészségügyi felelős által végzett vizsgálat, illetve egyéb intézkedés lefolytatását.

4. § (1) A méhészkedésre alkalmas, üres méhlakást (kaptárt, kast) úgy kell tárolni, hogy abba a méhek se a kijáró nyíláson, se az esetleges réseken ne juthassanak be. A méhészkedésre alkalmatlan, üres méhlakásokat meg kell semmisíteni. Használt méhlakást, annak tartozékait, méhészeti felszerelést csak a 6. számú mellékletben leírt fertőtlenítés után szabad másnak átadni.

(2) Méheket fertőzött méhészetből vagy ismeretlen helyről származó mézzel etetni tilos.

(3) Lépet szabadban, vagy méhcsalád és méhraj kaptárján kívül, méhek számára hozzáférhető helyen tartani tilos. Használt lépet csak engedélyezett műlépkészítő üzemben való ipari feldolgozásra lehet átadni, illetve eladni.

5. § (1) A hatósági állatorvos méhegészségüggyel kapcsolatos munkáját egy vagy több méhegészségügyi felelős segíti.

(2) A méhcsaládok számától függően kell egy vagy több településenként – a méhegészségüggyel kapcsolatos feladatok ellátására – egy vagy több méhegészségügyi felelőst megbízni.

(3)¹ A méhegészségügyi felelőst – a méhegészségügyi elméleti és gyakorlati ismereteinek tanúsítását követően – a vármegyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró járási hivatala (a továbbiakban: járási hivatal) javaslatára – a területen működő méhészeti társadalmi szervezet véleményének kikérését követően – az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró vármegyei kormányhivatal (a továbbiakban: vármegyei kormányhivatal) bízza meg a feladatai ellátásával. A méhegészségügyi felelős munkáját a hatósági állatorvos – a járási hivatal felügyelete mellett – irányítja.

(4)² A megbízott méhegészségügyi felelősökről nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza a méhegészségügyi felelős nevét, lakcímét és azon település(ek) nevét, ahol a feladatát ellátja. A nyilvántartás vezetéséről és annak naprakészen tartásáról az illetékes vármegyei kormányhivatal gondoskodik.

6. § (1) A méhegészségügyi felelős köteles:

(2) A méhegészségügyi felelős díjazását, költségeinek megtérítését külön jogszabály tartalmazza.

7. § (1)⁴ A méhcsaládokat évente, június 1. és szeptember 30. között – a vándoroltatási vizsgálattól függetlenül – a méhbetegségek felderítése céljából monitoring vizsgálatnak kell alávetni. A vizsgálat megszervezése a járási hivatal, elvégzése pedig a hatósági állatorvos és a méhegészségügyi felelős feladata, akik a vizsgálatról és annak eredményéről az 1. számú mellékletnek megfelelő összesítő kimutatást kötelesek készíteni.

(2)⁵ Az országhatár mentén, a határtól számított tíz kilométeres sávban lévő méhészeteket az illetékes vármegyei kormányhivatal döntése alapján az (1) bekezdés szabályai szerint, a tisztuló kirepüléstől a betelelésig (március 1-jétől október 31-éig) kéthavonként, szükség esetén havonként kiemelt monitoring vizsgálatnak kell alávetni. A vizsgálandó területet – az azzal szomszédos ország súlyosabb fertőzöttsége esetén – az illetékes vármegyei kormányhivatal húsz kilométeres sávban is megállapíthatja.

(3)⁶ A vizsgálatokat az illetékes vármegyei kormányhivatal irányításával kell elvégezni. Azok eredményéről a járási hivatal a vármegyei kormányhivatal által meghatározottak szerint – a hatósági állatorvos tájékoztatása alapján – évente köteles jelentést tenni a vármegyei kormányhivatalnak. A vármegyei kormányhivatal a vármegyei összesített adatokat legkésőbb a következő év február 15-éig köteles megküldeni az agrárpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztériumnak (a továbbiakban: minisztérium).

8. § (1) A méheket – beleértve az anyát és a fiasítást is – állandó tartási helyükről átköltözés, vándoroltatás vagy elidegenítés esetén egy hétnél nem régebbi, a 2. számú melléklet alapján kiállított állatorvosi igazolással szabad kivinni. Az igazolás a kiállítástól számított hét napig, méhek folyamatos vándoroltatása esetén annak egész időtartamára érvényes. Az igazolást – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – a hatósági állatorvos állítja ki.

(2) Az állatorvosi igazolás kizárólag kedvező eredményű vizsgálat esetén állítható ki. A vizsgálatot a hatósági állatorvos a méhegészségügyi felelős segítségével folytatja le. A vizsgálat elvégzéséért külön jogszabályban megállapított összegű díjat kell fizetni.

(3) A vizsgálatnak ki kell terjednie az adott méhészet minden méhcsaládjára és méhrajára, különösképpen a fiasítás teljes terjedelmére, valamint a kaptár hulladékára. A vizsgálat során a mézelő méhek fertőző betegségeinek a tüneteit kell keresni.

(4) A méhész az állatorvosi igazolást a vándoroltatás során köteles mindig magánál tartani és ellenőrzés esetén bemutatni. A méhek csak az igazolással szállíthatók, ennek hiányában a szállítást meg kell tiltani.

9. § (1) A méhek kiszállítását a kiszállítást megelőző, beszállítását annak megtörténtét követő hetvenkettő órán belül be kell jelenteni a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjének. Beszállítás esetén a bejelentést a 3. számú melléklet alapján kiállított nyomtatvány ajánlott levélként történő megküldésével, vagy személyes eljuttatásával kell teljesíteni. A nyomtatvány igazoló szelvényét a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője – a teljesítés módjától függően – a méhész lakóhelyére küldi meg vagy személyesen adja át. A kijelentést a 4. számú melléklet alapján kiállított nyomtatványon kell teljesíteni személyesen, vagy annak ajánlott levélként történő megküldésével.

(2) Vándoroltatás során a méhek csak olyan helyre telepíthetők, amely nem áll községi zárlat alatt.

(3) A vándoroltatás befejezése után a méhész köteles a hazatelepülését a hatósági állatorvosnál és a jegyzőnél hetvenkettő órán belül bejelenteni.

(4) A települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője – a törvény 42. §-ának (4) bekezdése alapján – nyilvántartja a méhész nevét és lakóhelyét, a méhcsaládok állandó és legutóbbi tartási helyét, az állatorvosi igazolás számát, keltét és kiállításának helyét, a méhcsaládok számát, az elhelyezésre szolgáló terület pontos megjelölését (dűlő, hrsz. stb.) és a letelepedés idejét.

10. § (1)⁷ A járási hivatal köteles a működési területén letelepedett vándorméhészetek szúrópróbaszerű – a hatósági állatorvos által lefolytatott – ellenőrzését a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjénél vezetett nyilvántartás alapján megszervezni.

(2)⁸ Az országhatártól számított tíz kilométeres körzeten belül, a szomszédos állam területéről, vagy ismeretlen helyről származó méhrajt észlelője vagy befogója köteles a települési önkormányzat jegyzőjénél haladéktalanul bejelenteni, aki a kiirtás végrehajtása érdekében értesíti a járási hivatalt, aki elrendeli a méhraj állami kártalanítás nélküli leölését.

11. § (1)⁹ A műlépkészítő üzem (a továbbiakban: üzem) működési engedélyét az illetékes vármegyei kormányhivatal adja ki.

(2) Az üzemben külön helyiséget kell kialakítani:

(3) A műlépet előállító üzemnek rendelkeznie kell saját, nagynyomású, meleg vizes fertőtlenítő berendezéssel, amellyel a fogadó és a feldolgozó helyet minden gyártási nap után – a 6. számú mellékletben foglaltaknak megfelelően – ki kell tisztítani és fertőtleníteni.

12. § (1) Az üzemeltetőnek naprakész nyilvántartást kell vezetnie az átvett és az értékesített termékekről és anyagokról, aminek tartalmaznia kell az átadó- vagy az átvevő méhész nevét; lakcímét; az átvétel vagy az értékesítés idejét; az átvett vagy az eladott anyag fajtáját (sonkoly, fedelezés, műlép, viasz stb.) mennyiségét. A nyilvántartást három évig kell megőrizni.

(2) A műlépet előállító üzem köteles a viasz megbízható fertőtlenítése céljából olyan berendezést üzemeltetni, amely a viaszt egy órán át legalább 112 °C-os hőmérsékleten tartja. A hőfok és a hőhatás idejének megtartását kifogástalanul működő műszerekkel ellenőrizni kell. A viasz sterilizálására (fertőtlenítő hőkezelésére) szolgáló, viaszfertőtlenítő berendezést el kell látni automatikus hőfokszabályozó és hőmérséklet-regisztráló műszerrel, amely legalább öt percenként mér, és a mért értékeket az idő függvényében rögzíti, valamint ellenőrzéskor kinyomtatja. Az öníró műszerrel regisztrált adatokat három évig kell megőrizni. A viaszt, illetve a műlépet értékesíteni csak abban az esetben lehet, ha a viaszt minimum egy órán át, legalább 112 °C-on hőkezelték és ezt a hőmérséklet-regisztráló berendezés igazolja.

(3)¹⁰ A műlépet előállító üzemet működés közben a járási hivatal évente köteles ellenőrizni, vagy a területileg illetékes hatósági állatorvossal ellenőriztetni.

13. § (1) Sonkoly és műlép egyidejűleg, azonos járművel csak külön légtérben, elkülönítetten szállítható. A sonkoly átvételekor az átvevőnek gumikesztyűt kell viselnie, amelyet minden átvétel után fertőtleníteni kell.

(2) A sonkoly és az öreglép szállítására és tárolására szolgáló zsákok más célra nem használhatók fel. A kiürült zsákok megsemmisítéséről a műlépkészítő üzemnek kell gondoskodnia, megsemmisítésükig a zsákokat méhektől elzárva kell tartani.

14. § (1) A méz felvásárlásakor a méhésznek az 5. számú mellékletnek megfelelő állategészségügyi bizonyítványt kell beszereznie, amit – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – a méz tárolási helye szerint illetékes hatósági állatorvos négy példányban állít ki. Ha a méhek tartási helye és a méz tárolási helye nem azonos és ezért a méhcsaládok vizsgálata nem lehetséges, akkor a méhek tartási helye szerint illetékes hatósági állatorvos közreműködését kell kérni. A bizonyítvány eredeti példányát a méz tulajdonosa tartja magánál, két másolati példányt át kell adnia a felvásárlónak, egy pedig a hatósági állatorvosnál marad. A felvásárló a bizonyítványokat köteles összegyűjteni, nyilvántartásba venni, három évig a felvásárlás helyén megőrizni és ellenőrzéskor a hatósági állatorvosnak bemutatni.

(2)¹¹ A méz felvásárlására csak a járási hivatal által regisztrált természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogosult, és a felvásárlás, illetve a tárolás csak a járási hivatal által engedélyezett helyen történhet, ahol a mézfelvásárló köteles az engedélyt jól látható helyen kifüggeszteni.

(3) A felvásárlónak a felvásárolt mézről nyilvántartást kell vezetnie, ami tartalmazza a méhész nevét, lakcímét, a felvásárlás idejét, a felvásárolt méz fajtáját, mennyiségét, valamint az állategészségügyi bizonyítvány számát. Ha a méz feldolgozása nem a felvásárló telephelyén történik, a felvásárlónak a szállítmányhoz mellékelnie kell az állategészségügyi bizonyítvány egy másolati példányát, a nyilvántartásba pedig be kell jegyezni, hogy a mézet mikor, melyik mézüzembe szállították tovább.

(4) A méz tárolására csak tiszta tárolóedény használható, amely a méz mint élelmiszer tárolására alkalmas, és megfelelően fertőtleníthető. A méz felvásárlója, feldolgozója és értékesítője köteles gondoskodni arról, hogy az üres, és a mézzel teli tárolóedénybe méhek ne jussanak be. A méhésznek a saját méhészetéből származó mézet úgy kell tárolnia, hogy ahhoz méhek ne férjenek hozzá.

(5) A méz felvásárlójának a méz tárolására szolgáló hordókat, eszközöket azok kiürülése után ki kell tisztítania és szükség esetén, járványügyi okból a 6. számú melléklet szerint fertőtlenítenie. A méhészek részére csak tiszta hordók adhatók ki.

15. § Az e fejezet rendelkezéseit az egyes betegségekre vonatkozó különös szabályokkal együtt kell alkalmazni, azonban az e fejezet rendelkezéseit a varroózis és a kis kaptárbogár esetében nem kell alkalmazni.

16. § (1)¹² A hatósági állatorvos, amennyiben méhbetegség gyanújáról értesül, köteles vizsgálat céljából a legrövidebb időn belül a helyszínre kiszállni. A betegség gyanújának megerősítését követően a hatósági állatorvos az érintett méhészetre helyi zárlatot köteles elrendelni. A helyi zárlat alá vont méhészetben található összes méhcsaládot meg kell vizsgálni, és minden betegségre gyanús méhcsaládból, – a 7. számú melléklet előírásainak figyelembevételével – laboratóriumi vizsgálat céljából vizsgálati anyagot kell küldeni a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (a továbbiakban: NÉBIH). A mintavételnek a hatósági állatorvos irányításával, a betegség gyanújának megállapítását követő lehető legrövidebb időn belül kell megtörténnie. A mintavételt a méhegészségügyi felelős végzi el.

(2) A betegséget hatóságilag – a laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján – a hatósági állatorvos állapítja meg. A betegség megállapítását követően a hatósági állatorvosnak a betegség eredetére vonatkozóan az alábbiakra kiterjedő vizsgálatot kell lefolytatnia:

(3) A légcsőatka-kór megállapítását követő vizsgálat során nem kell figyelembe venni a (2) bekezdés b), c), d) és j) pontjait.

(4) A betegség megállapítását követően a hatósági állatorvos – a (2) bekezdés szerint elvégzett vizsgálat alapján – a fertőzöttségre gyanús méhészetekre is helyi zárlatot rendel el.

(5) A betegség gyanújának megállapítását követően, de még a mintavételt megelőzően a méhészet valamennyi méhlakását – ha korábban nem volt megjelölve – a későbbi pontos azonosítást lehetővé tevő módon, tartósan meg kell jelölni. A méhlakások megjelölése a tulajdonos kötelezettsége.

(6) Fertőzött, fertőzöttségre gyanús méhészetben minden olyan méhészeti tevékenység végzése tilos, amely a betegségnek egyik méhcsaládról a másikra való terjedésével járhat.

(7) A nyúlós és enyhébb költésrothadás, valamint a légcsőatka-kór megállapításával és leküzdésével kapcsolatos közérdekű vizsgálatokat a hatósági állatorvos irányításával, állami költségre kell elvégezni.

17. § (1)¹³ A méhbetegség megállapítását követően – a helyi zárlat alá vont fertőzött méhészet körül legalább öt km-es sugarú kör által határolt területre – a járási hivatal községi zárlatot köteles elrendelni.

(2)¹⁴ A járási hivatal a betegség felszámolását a hatósági állatorvoson és a méhegészségügyi felelősön keresztül irányítja.

18. § (1) A zárlat alól a nem fogékony állatokra felmentés adható.

(2)¹⁵ A községi zárlat alatt álló terület helyi zárlat alatt nem álló méhészetéből – a járási főállatorvos engedélyével – a méheket az egyes betegségeknél megállapított, a zárlat enyhítésére vonatkozó különös szabályok szerint lehet kiszállítani. A kiszállítás csak olyan helyre történhet, amely méhbetegség miatt helyi zárlat alatt nem áll.

(3)¹⁶ A járási hivatal az engedélyt a hatósági állatorvos által kiállított állatorvosi igazolás alapján adja ki. Ha a kiszállítás másik állategészségügyi kerület vagy vármegye területére történik, az engedély csak a fogadás helye szerint illetékes vármegyei kormányhivatal hozzájárulásával adható ki. Ha a méhcsaládokat másik község területére szállítják, a két hely között – a méhek visszarepülési veszélye miatt – legalább tíz kilométer távolságnak kell lennie.

(4)¹⁷ A méhészet tulajdonosa köteles a méhek – zárlat alatt nem álló területre történő – bevitelét letelepedése után, az érkezést követő munkanapon a 3. számú melléklet szerint a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjénél bejelenteni. A méhek bevitelét a területileg illetékes járási hivatalnak is be kell jelenteni és a szállítási engedélyt is át kell adni.

19. § A növényvédelmi beavatkozás következtében szükséges gyors áttelepülés (menekülés) szabályai a következők:

20. § (1) A helyi zárlatot az egyes betegségekre vonatkozó különös szabályokban foglaltaknak megfelelően kell feloldani.

(2) A községi zárlatot akkor kell feloldani, ha a zárlat alatt álló területen már egy hely sem áll a betegség miatt helyi zárlat alatt.

(3) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha már sem helyi, sem községi zárlat nem áll fenn.

21. § A betegség felszámolásával kapcsolatos fertőtlenítést a 6. számú mellékletben leírtak szerint kell végrehajtani. A fertőtlenítés elvégzése vagy elvégeztetése – a hatósági állatorvos felügyelete és irányítása mellett – a méhész kötelessége.

22. § (1)¹⁸ Nyúlós költésrothadásban beteg az a méhcsalád, amelyben a betegség tünetei mutatkoznak és a betegséget a méhcsaládból származó lépmintában, illetőleg álcában a laboratóriumi vizsgálat is megerősítette.

(2)¹⁹ Nyúlós költésrothadásra gyanús az a méhcsalád, amely a betegség tüneteit mutatja ugyan, de a betegséget laboratóriumi vizsgálat még nem erősítette meg, vagy nem zárta ki.

(3) Nyúlós költésrothadás fertőzöttségére gyanús az a méhcsalád, amelyet nyúlós költésrothadásban beteg méhcsaláddal egy méhészetben tartanak, vagy hatvan napon belül egy méhészetben tartottak.

(4) Nyúlós költésrothadással fertőzött az a méhészet, amelyben legalább egy beteg méhcsalád található, illetve legalább egy beteg családot tartottak és az utolsó beteg család felszámolását követően a hatvan napos megfigyelési idő kedvezően még nem telt le.

(5) Nyúlós költésrothadás fertőzöttségére gyanús az a méhészet, amelybe hatvan napon belül fertőzött méhészetből méhcsaládot, méhrajt, mézet, kaptárt, műlépet vagy a kórokozó áthurcolására alkalmas egyéb felszerelést szállítottak.

23. § (1)²⁰ A helyi zárlat alatt álló területen lévő méhcsaládok antibiotikummal történő gyógykezelése tilos. A beteg méhcsaládokat, a járási főállatorvos leölési határozata alapján – állami kártalanítás mellett – ki kell irtani.

(2) A betegség felszámolása érdekében végzett leöletés során a betegség megállapítását követően, tíz méhcsaládig minden családot ki kell irtani, tíz méhcsalád felett a (3) bekezdésben foglaltak alapján kell eljárni.

(3) Ha a beteg méhcsaládok száma

24. § (1) Ha csak a beteg családok leölésére kerül sor és a megmaradt méhcsaládok között a hatvannapos megfigyelési idő alatt újabb beteg családot vagy családokat találnak, a (2) bekezdés szerint kell eljárni.

(2) Ha a megfigyelési idő alatt talált újabb beteg családok száma

(3) Ha a (2) bekezdés b) pontja alapján nem irtják ki az összes megmaradt méhcsaládot, de a megfigyelési idő alatt ismét újabb beteg családot találnak, minden megmaradt családot le kell ölni.

(4) Ha egy kaptárban a beteg méhcsalád mellett betegségre vagy fertőzöttségre gyanús méhcsaládot is találtak, a beteg családdal együtt azt a helyi viszonyok figyelembevételével lehet leöletni.

25. § (1) A nyúlós költésrothadás miatt kiirtott méhcsaládok leölt méheit, fiasításos és mézes lépeit, a virágport és a kaptár belső tartozékait (anyarácsot, rostaszövetet, keretfedőt, bőrlemezt, szalmapárnát stb.), valamint a kaptáron kívül tárolt lépeket a kerettel együtt a leölést követő tizenkét órán belül el kell égetni, a maradványokat pedig el kell ásni úgy, hogy azokat legalább ötven centiméter vastag földréteg fedje. A leölés és az elégetés közötti időszakban a méhkaptárakat el kell zárni, vagy le kell takarni úgy, hogy méhek ne férjenek hozzá. Az égetésnél és az elföldelésnél a környezetvédelmi és tűzrendészeti előírásokat be kell tartani. A megsemmisített tárgyakért állami kártalanítás jár.

(2) A kiirtott méhek nem keretes rendszerű méhlakásait tartalmukkal együtt el kell égetni, a maradványokat pedig az (1) bekezdésben leírt módon el kell földelni. A kiirtott méhcsaládok keretes rendszerű, deszkából készített, jó állapotban lévő méhlakásait – alapos tisztítást követően – fertőtleníteni kell. A tisztítás során összegyűjtött hulladékot, valamint a rossz állapotban lévő, fertőtlenítésre alkalmatlan, keretes rendszerű kaptárakat szintén el kell égetni, és a maradványokat az (1) bekezdésben leírt módon kell elföldelni.

(3) A zárlat alatt álló terület fertőzött méhészetében korábban használt üres méhlakásokkal a (1)–(2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni. Ennek megfelelően kell eljárni az olyan helyen lévő méhlakásokkal, lépekkel és felszerelési tárgyakkal is, ahol a méhek kipusztultak, és feltehető, hogy az elhullás nyúlós költésrothadás miatt történt.

26. § (1)²³ A fertőzött méhészet fertőzöttségre gyanús méhcsaládjaitól származó, valamint a betegség megállapítása előtti hatvan nap alatt elvett (pergetett) mézet, lépet és viaszt a betegség megszűnte után – a járási hivatal engedélyével – a vármegyei kormányhivatal által ellenőrzött felhasználónak szabad átadni, aki az elszállított terméket csak ipari célra használhatja fel.

(2) A kiszállítás csak jól zárt és a ,,Költésrothadás miatt zárlat alatt állott méhészetből származó méz (lép, viasz)'' feliratú edényekben történhet. Az elszállított lépet és viaszt egy órán át legalább 112 °C-os hőmérsékleten kell kezelni. A szállítóedényt a kiürítés után haladéktalanul meleg vízzel ki kell tisztítani, majd a 6. számú mellékletnek megfelelően fertőtleníteni.

(3) A beteg méhcsaládok kiirtása után a fertőzött méhészetben maradt méhcsaládokon a zárlat tartama alatt a hatósági állatorvos vagy a méhegészségügyi felelős köteles – az április 1. és október 31. közötti időszakban – havonta kétszer, kéthetenkénti időközzel ellenőrző vizsgálatot tartani.

27. §²⁴ A 17. és a 18. §-ban foglaltakon túl a védőkörzet alatt álló valamennyi méhészet méhcsaládját – nyúlós költésrothadás szempontjából – a hatósági állatorvosnak vagy a méhegészségügyi felelősnek kell megvizsgálni. Indokolt esetben a járási hivatal a vármegyei kormányhivatal hozzájárulásával ismételt vizsgálat lefolytatását rendelheti el.

28. § (1)²⁵ A betegség miatt zárlat alá helyezett terület azon méhészeteiből, amelyekben a betegséget vagy annak gyanúját, illetve a fertőzöttség gyanúját nem állapították meg, indokolt esetben, a járási hivatal írásos engedélyével ki lehet vinni méhcsaládokat. Az ilyen módon kiszállított méhcsaládok továbbszállítása az új tartási helyről csak az új tartási hely szerint illetékes járási főállatorvos engedélyével lehetséges.

(2) A 18. § (3) bekezdésében meghatározott állatorvosi igazolásnak azt kell tanúsítania, hogy a méhészetben a betegséget, annak gyanúját, illetve a fertőzöttség gyanúját az elmúlt hatvan napban nem állapították meg, továbbá, hogy az elszállításra kerülő méhcsalád származási helyén (udvarban, majorban stb.) az elszállítást megelőző három napon belül végzett helyszíni vizsgálat alkalmával a betegséget vagy annak gyanúját nem állapították meg.

(3)²⁶ A járási hivatal a zárlat alatt nem álló területre bevitt méhcsaládokat állategészségügyi megfigyelés alá helyezi, és azokat – a hatósági állatorvossal vagy a méhegészségügyi felelőssel – hatvan napon át, a tulajdonos költségére kéthetenként megvizsgáltatja.

29. § (1) A betegség miatt elrendelt helyi zárlatot a hatósági állatorvosnak az alábbi esetekben kell feloldania:

(2) A megfigyelési idő az utolsó beteg méhcsalád kiirtásától számított hatvan napig tart. Költésmentes időben a megfigyelési idő a tavaszi első fiasítás megjelenésétől számított hatvan napig, de legkésőbb április 30-áig tarthat.

(3) Fertőtlenítés nélkül feloldható a helyi zárlat, ha

30. § (1)²⁸ Enyhébb (európai) költésrothadásban beteg az a méhcsalád, amelyben a betegség tünetei mutatkoznak, és a betegséget a méhcsaládból származó lépmintában, illetőleg álcában a laboratóriumi vizsgálat is megerősítette.

(2)²⁹ Enyhébb költésrothadásra gyanús az a méhcsalád, amely a betegség tüneteit mutatja ugyan, de a betegséget a laboratóriumi vizsgálat még nem erősítette meg vagy nem zárta ki.

(3) Enyhébb költésrothadás fertőzöttségére gyanús az a méhcsalád, amelyet enyhébb költésrothadásban beteg méhcsaláddal egy méhészetben tartanak vagy tizenöt napon belül tartottak.

(4) Enyhébb költésrothadással fertőzött az a méhészet, amelyben legalább egy beteg méhcsalád található, illetve legalább egy beteg családot tartottak és az utolsó beteg család felszámolását, valamint az utolsó gyógykezelését követően a tizenöt napos megfigyelési idő kedvezően még nem telt le.

(5) Enyhébb költésrothadás fertőzöttségére gyanús az a méhészet, amelybe tizenöt napon belül fertőzött méhészetből méhcsaládot, méhrajt, mézet, kaptárt, műlépet vagy a kórokozó áthurcolására alkalmas egyéb felszerelést szállítottak.

31. § (1) A betegség megállapítását követően a helyi zárlat alatt álló méhészet valamennyi méhcsaládját – a méhészetben történő felhasználásra engedélyezett állatgyógyászati készítménnyel – a hatósági állatorvos által meghatározott módon gyógykezelni kell. Vényköteles gyógyszer rendelése esetén külön rendeletben foglaltak szerint kell eljárni.

(2) A gyógykezelés alól kivont méhcsaládokat állami kártalanítás nélkül ki kell irtani.

(3) Nyúlós költésrothadás miatt zárlat alatt álló méhészetben az egyidejűleg előforduló enyhébb költésrothadás elleni gyógykezelés tilos. Az európai költésrothadásban beteg méhcsaládokat állami kártalanítás mellett ki kell irtani.

32. § (1) A kiirtott vagy elpusztult méhcsaládok deszkából készített, keretes rendszerű, jó állapotban lévő méhlakásait fertőtleníteni kell; a kiirtott méhek nem keretes rendszerű méhlakását tartalmával együtt, a tűzrendészeti szabályok figyelembevételével kell elégetni.

(2) A zárlat alatt álló helyen lévő használt üres, valamint az olyan helyen lévő méhlakásokkal, ahol a méhek kipusztultak és feltehető, hogy az elhullás a betegség miatt történt, a 6. számú mellékletben foglaltak szerint kell eljárni.

(3)³⁰ A helyi zárlat alatt álló helyen a beteg vagy a fertőzöttségre gyanús méhcsaládoktól származó mézet a gyógykezelésnél alkalmazott antibiotikum várakozási idejének lejárta után, a lépet és a viaszt a betegség megszűnte után – a járási hivatal engedélyével – a vármegyei kormányhivatal által ellenőrzött felhasználónak lehet átadni, aki az elszállított terméket csak ipari célra használhatja fel.

(4) A kiszállítás csak jól zárt és ,,Költésrothadás miatt zárlat alatt álló helyről származó méz (lép, viasz stb.)'' feliratú edényekben történhet. Az elszállított lépet és viaszt egy órán át 112 °C-on kezelni, és a szállítóedényeket a kiürítés után haladéktalanul fertőtleníteni kell.

(5)³¹ A betegség megállapítását követően a községi zárlat alatt álló terület valamennyi méhcsaládját – a méhészetben történő felhasználásra engedélyezett állatgyógyászati készítménnyel – a járási hivatal által meghatározott módon gyógykezelni kell.

33. § (1)³² A betegség miatt zárlat alá helyezett terület azon méhészeteiből, amelyekben a betegség, illetve annak gyanúja nem került megállapításra – átköltözés vagy vándoroltatás esetén – méhcsaládot a gyógykezelés elvégzése után a járási főállatorvos írásos engedélyével, indokolt esetben szabad kivinni.

(2) A 18. § (3) bekezdése alapján kiállított állatorvosi igazolásban azt kell tanúsítani, hogy a méhészetben a betegség, illetve annak gyanúja az elmúlt tizenöt napban nem került megállapításra, a gyógykezelés megtörtént, továbbá, hogy az elszállításra kerülő méhcsalád származási helyén (udvarban, majorban stb.) az elszállítást megelőző három napon belül végeztetett helyszíni vizsgálat alkalmával sem lehetett a betegséget vagy annak gyanúját megállapítani.

(3)³³ A járási főállatorvos a zárlat alá helyezett területre bevitt méhcsaládokat állategészségügyi megfigyelés alá helyezi, és azokat – a hatósági állatorvossal vagy a méhegészségügyi felelőssel – a tizenöt napos megfigyelés feloldása előtt megvizsgáltatja.

34. § (1) A betegség miatt elrendelt helyi zárlatot a hatósági állatorvosnak fel kell oldani, ha az utolsó méhcsalád gyógyulásától számított tizenöt napos megfigyelési idő kedvezően letelt és a fertőtlenítés megtörtént.

(2) Fertőtlenítés nélkül feloldható a helyi zárlat, ha a zárlat alatt álló méhészetben

35. § (1)³⁵ Atkakórban beteg az a méhcsalád, amelyből származó méhekben a laboratóriumi vizsgálat a betegség kórokozóját kimutatta.

(2)³⁶ Atkakórra gyanús az a méhcsalád, amely a betegség tüneteit mutatja, de a betegséget a laboratóriumi vizsgálat még nem erősítette meg vagy nem zárta ki.

(3) Atkakór fertőzöttségére gyanús az a méhcsalád, amelyet atkakórban beteg vagy betegségre gyanús méhcsaláddal egy méhészetben tartanak, illetve hat hónapon belül ilyen helyen tartottak.

36. § (1) A betegség megállapítását követően a hatósági állatorvos köteles a helyi zárlat alá vont méhészet valamennyi méhcsaládjából laboratóriumi vizsgálat céljából mintát vetetni, továbbá a méhészet összes méhcsaládjának gyógyszeres kezelését elrendelni.

(2)³⁷ A községi zárlat alatt álló terület valamennyi méhcsaládját a méhészetben történő felhasználásra engedélyezett állatgyógyászati készítménnyel – a járási hivatal által meghatározott módon – gyógykezelni kell.

(3)³⁸ A kötelező gyógykezelés alól kivont méhcsaládokat a járási hivatal köteles állami kártalanítás nélkül leöletni.

(4) A betegség, vagy a betegségre gyanús méhcsaládoknál minden olyan méhészeti tevékenység végzése tilos, amely a betegségnek a méhcsaládok közötti terjedésével járhat.

(5) Kéndioxidos kezelés és egy hétig tartó üresen tartás után a kiürült méhlakás újra betelepíthető.

37. §³⁹ A méhcsaládokat a községi zárlat alatt álló terület helyi zárlat alatt nem álló udvarából, a kötelező gyógykezelés elvégzése után indokolt esetben ki lehet vinni a járási hivatal engedélyével. A 18. § (3) bekezdésben meghatározott állatorvosi igazolásban azt kell tanúsítani, hogy az elszállításra kerülő méhcsalád származási helyén a kötelező gyógykezelés megtörtént.

38. § A helyi zárlatot az alábbi esetekben kell feloldani:

39. § (1) Varroa-atka jelenléte esetén, a 3. § (1) bekezdésében meghatározott vizsgálatnak ki kell terjednie a kaptár aljára lehullott, elpusztult (természetes atkapusztulásból eredő), valamint a fiasításon (különösen a herefiasításon) és a kifejlett méheken lévő atkákra.

(2) A Varroa-atka ellen az alkalmazott gyógyszer használati utasításában foglaltaknak megfelelő gyakorisággal, gyógykezeléssel kell védekezni. A gyógykezelések kiegészítéséül biológiai módszerek is alkalmazhatók. A kezelések hatékonyságáról és az esetleges rezisztencia fellépéséről elsősorban a herefiasításban fellelhető atkák és ürülékük dúsulása alapján, illetve a kaptár alján elhelyezett csapda segítségével, rendszeres ellenőrzéssel kell meggyőződni. Ha az atkák számának növekedése tapasztalható, akkor más engedélyezett szerrel kell folytatni a gyógykezelést. Vényköteles gyógyszer rendelése esetén külön rendeletben foglaltak szerint kell eljárni. Abban az esetben, ha az atkák száma ennek ellenére tovább növekszik, akkor kérni kell a hatósági állatorvos, vagy a méhegészségügyi felelős segítségét.

(3) A varroózis elleni védekezés, illetve hatékonyságának ellenőrzése a méhész feladata.

(4) A varroózis gyógykezelésére csak olyan, Magyarországon törzskönyvezett és forgalomba hozatalra engedélyezett állatgyógyászati készítmény használható, ami a varroózis kezelésére vonatkozó, magyar nyelvű használati útmutatót tartalmaz.

(5)⁴¹ A vármegyei kormányhivatal irányítja, és időszakosan ellenőrzi a méhészek védekezési tevékenységét. Hiányosságok esetén intézkedik azok megszüntetéséről, továbbá – indokolt esetben – előírhatja az adott terület összehangolt, egyidejű gyógykezelését.

(6)⁴² Elhanyagolt védekezés esetén – ha az állományban az atka feldúsult és a méhész az előírt védekezést nem hajtotta végre – a hatósági állatorvos a szomszédos méhállományok fertőződésének megakadályozása céljából kötelezi a méhészt a gyógykezelés haladéktalan elvégzésére. Ha a méhész a gyógykezelést nyolc munkanapon belül sem kezdi meg, akkor a járási hivatal a méhállományt állami kártalanítás nélkül leöleti.

40. § (1) A mézelő méhek, illetve más, a mézelő méhekkel közeli rokon fajoknak az országba való behozatalát a minisztérium oly módon engedélyezi, amely csökkenti a kis kaptárbogár Magyarországra való behurcolásának veszélyét.

(2)⁴³ Ha a NÉBIH laboratóriumi vizsgálat során hazai méhészetből küldött mintában kis kaptárbogár jelenlétére utaló jelet talál, haladéktalanul értesíti – a beküldő állatorvos mellett – a vármegyei kormányhivatalt és a minisztériumot. Azt a méhészetet, ahonnan a minta származik, helyi zárlat alá kell helyezni, továbbá az összes méhcsaládot a NÉBIH bevonásával meg kell vizsgálni.

(3) Ha a kis kaptárbogár jelenléte a (2) bekezdés alapján végzett vizsgálat során megerősítést nyer, akkor az érintett méhészet összes méhcsaládját – állami kártalanítás mellett – ki kell irtani. A kiirtott méhekkel, illetve a berendezési tárgyakkal, felszereléssel a minisztérium által előírtak szerint kell eljárni. A betegség megállapítása esetén a betegség eredetére, illetve esetleges továbbhurcolására vonatkozóan járványügyi nyomozást kell végezni a minisztérium által – az adott esetre vonatkozó utasításban – meghatározott szempontok szerint. A helyi zárlatot fel kell oldani, ha a kis kaptárbogár jelenléte egyértelműen kizárható.

41. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2)–(3)⁴⁴

(4) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

– a Tanács 92/65/EGK irányelve 8. cikkely;

– a Tanács 92/65/EGK irányelve a 90/425/EGK irányelv A.(I) mellékletében foglalt, külön közösségi jogszabályokban megállapított állategészségügyi előírások hatálya alá nem tartozó állatok, sperma, petesejt és embriók Közösségbe történő importjára és kereskedelmére vonatkozó állategészségügyi előírásokról.