34/2003. (VI. 19.) AB határozat
34/2003. (VI. 19.) AB határozat1
2003.06.19.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány és bírói kezdeményezések tárgyában – dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet 58. §-a alkotmányellenes, és ezért azt e határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet 58. §-a a Siófoki Városi Bíróság előtt P.20.307/1997. és P.20.579/1998. szám alatt, valamint a Marcali Városi Bíróság előtt 4.P.20 012/1998. szám alatt folyamatban lévő ügyekben nem alkalmazható.
2. Az Alkotmánybíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendeletnek – az 58. §-on túlmenően – valamennyi szabálya megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 58. §-a tárgyában. A Siófoki Városi Bíróság a P.20.307/1997. és a P.20.579/1998. szám alatt, valamint a Marcali Városi Bíróság a 4.P.20 012/1998. szám alatt folyamatban lévő ügyekben az eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte a Vhr. 58. §-a alkotmányellenességének megállapítását és – a határozatnak a folyamatban lévő perekben való alkalmazása érdekében – visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését. Az indítványok arra hivatkoztak, hogy a támadott szabály eltér a Vtv. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseitől, tehát sérti a jogszabályi hierarchiát, továbbá a jogbiztonságot és ezért ellentétes – az Alkotmány 7. §-a alapján alkalmazandó – jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. §-ának (2) bekezdésével. Egy további indítványozó kérte a Vhr. egészének megsemmisítését és kifejtette, hogy a Vhr. 58. §-a ellentétes a Vtv. és a Ptk. rendelkezéseivel, sérti az Alkotmány 9. §-ában és 57. §-ában meghatározott elveket.
Az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványok beérkezése után a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet módosításáról szóló 11/2000. (III. 27.) FVM rendelet 45. §-a a Vhr. támadott szabályát is megváltoztatta, de ez a változás nem érintette az indítványozók által kifogásolt rendelkezést.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályokat vette figyelembe:
Az Alkotmány szabályai:
,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.''
,,7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.''
,,37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.''
A Jat. indítványokban megjelölt szabályai:
,,1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
a) az Országgyűlés törvényt,
…
c) a Kormány rendeletet,
d) a miniszterelnök és Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
…
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.''
,,4. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen
a) a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait,''
,,8. § (1) A miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet.''
A Ptk.-nak a – határozat meghozatalakor hatályos – szabályai:
,,339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.''
,,345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.
(2) Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott.''
,,346. § (1) Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni.''
,,685. § E törvény alkalmazásában
a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály;''
A Vtv. szabályai:
,,75. § (1) A jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét (a továbbiakban együtt: vadkár).
(2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott.
(3) A jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt.''
,,78. § (1) A jogosult a károk megelőzése érdekében köteles:
a) amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni;
b) a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni;
c) a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen;
d) szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani.''
,,100. § (1) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter arra, hogy
a) a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat, valamint
b) a törvény kihirdetése és hatálybalépése közötti időszakra vonatkozó átmeneti szabályokat
rendeletben állapítsa meg.''
A Vhr. támadott rendelkezésének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
,,58. § A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül, ha a vad gépjárművel közúton, illetve vasúti járművel közforgalmú vasúti pályán történő ütközése közvetlenül a vadászat miatt következik be. A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősül különösen, ha a vad gépjárművel közúton vagy közforgalmú vasúti pályán történő ütközése a miatt következik be, mert a jogosult a közút, illetve a közforgalmú vasúti pálya száz méteres körzetébe mesterségesen telepített és működtetett vadetetővel, sózóval, szóróval, itatóval, dagonyával vagy művelt vadfölddel a vadat odaszoktatta.''
III.
1. A Vhr. 58. §-át támadó indítványok megalapozottak.
Az indítványozók a jogbiztonságra, a jogszabályi hierarchiára, az Alkotmány 7. §-ára, a Jat. 1. §-ára hivatkozva kifogásolták a Vhr. 58. §-át. Kifejezett hivatkozás nélkül az alkotmányellenességet az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése és 37. §-ának (3) bekezdése alapján látták megállapíthatónak.
Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a jogállam alkotmányi elve alapján értelmezi az Országgyűlés és a Kormány tevékenységének, a közhatalom gyakorlásának korlátait és kereteit, a hatalommegosztást. A közhatalom gyakorlásába tartozik a jogalkotás is [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.]. Az Alkotmánybíróság már az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatban kimondta, hogy a jogállamiság egyik alapvető követelménye a közhatalmi szervezeteknek a jog által meghatározott, megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között és működési rendben végzett tevékenysége (ABH 1991, 454, 456.). A jogállamiságból folyó követelmény az, hogy a közigazgatás a törvénynek alárendelten jár el, és ha közigazgatási szerv jogalkotásra felhatalmazást kap, akkor a törvény meghatározza a jogalkotási hatáskör terjedelmét és annak korlátait is [6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABH 1999, 90, 94.].
A jogállam elvéből származó követelménnyel összhangban mondja ki az Alkotmány 37. §-ának (2) bekezdése, hogy a miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően látják el feladatukat, valamint határozza meg a 37. § (3) bekezdése a feladatok ellátása körére szűkített jogalkotási hatáskörnek azt a korlátját, amely szerint a miniszteri rendelet nem lehet ellentétes törvénnyel, a Kormány rendeletével és határozatával. A jogállam elvét veszi alapul a Jat. 1. §-ának (2) bekezdése, és az Alkotmány hivatkozott szabályaiban meghatározottakkal azonos elvet fejez ki a Jat. 8. §-a.
A Vtv. egyes kártérítési felelősségi szabályok meghatározása mellett a Ptk. kártérítési szabályaira utalt. Nem adott felhatalmazást arra, hogy miniszteri rendelet új felelősségi szabályt határozzon meg. A 100. § (1) bekezdésének a) pontja csak arra hatalmazta fel a földművelésügyi minisztert, hogy ,,a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat'' rendeletben állapítsa meg.
A törvényalkotó számolt azzal, hogy sok kérdést nem lehet a polgári jog átfogó jellegű törvénykönyvében szabályozni, de nem tette lehetővé, hogy bármilyen szintű jogszabály rendelkezzék az állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről. Ezért a Ptk. 685. §-ának a) pontja a törvénykönyvben található jogalkotási felhatalmazás körét általános jelleggel törvényre és kormányrendeletre korlátozza, emellett tételes felsorolását adja azoknak az eseteknek, amelyekben törvénynél és kormányrendeletnél alacsonyabb szintű jogszabály rendezhet polgári jogi viszonyokat. A polgári jogi kártérítési felelősség kérdéseinek rendezésére miniszteri rendelet megalkotására nincs felhatalmazás.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felhatalmazás kereteinek túllépése alkotmányellenességet eredményez [19/1993. (III. 27.) AB határozat, ABH 1993, 431, 433; 551/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 840, 841–842.]. A formai alkotmányellenesség egyúttal a jogállam követelményeinek megsértését is megvalósítja [27/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 127–128; 70/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 409, 414.].
A Kormány tagjainak jogalkotó hatáskörére is vonatkozik az az Alkotmánybíróság által a Kormány jogalkotó hatásköréről kifejtett elv, amely szerint, ha a Kormány a feladatkörében eljárva alkot jogszabályt, ennek a jogalkotásnak korlátját képezik a törvényhozó számára fenntartott témakörök. A törvényhozási tárgykörökre az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésén túlmenően a Jat. 2–5. §-ai is iránymutatást tartalmaznak. Az Alkotmánybíróságnak tehát vizsgálnia kell azt is, hogy a Kormány egy rendelet megalkotásánál feladatkörében járt-e el, és azt is, hogy a rendeletalkotás nem terjedt-e ki olyan életviszonyokra, amelyeknek szabályozása a törvényhozó feladata (990/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 824, 825.). A Jat. 4. §-ának a) pontja szerint a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait törvényben kell szabályozni. A vagyoni viszonyok szabályozási körébe tartozó kártérítési felelősségre tehát miniszter saját feladatkörében rendeletet nem alkothat.
Az elmondottakon túlmenően a Vhr. 58. §-ának alkotmányossági vizsgálatánál azt is figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány 37. §-a (3) bekezdésének második mondata szerint a miniszteri rendelet nem lehet ellentétes a jogszabályi hierarchiában magasabb szinten lévő szabályokkal. Az Alkotmánybíróság kezdettől követett gyakorlata szerint a jogszabályi hierarchia alkotmányosan meghatározott rendjének megsértése formai alkotmányellenességet jelent [31/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 133, 135.].
A Vhr. 58. §-a olyan tényállásokat határoz meg, amelyek esetében a vadászatra jogosult magatartását felróhatónak kell tekinteni. Ez a – jogalkalmazás során mérlegelésre lehetőséget nem adó – szabály eltér a Ptk. és a Vtv. felelősségi szabályaitól és ezzel megsérti a miniszteri rendelet alkotmányos korlátainak elvét.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vhr. 58. §-ának alkotmányellenességét megállapította.
Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint megállapította a támadott szabály alkotmányellenességét, ezért mellőzte annak vizsgálatát, hogy milyen alkotmányos összefüggés áll fenn a Vhr. 58. §-a és az Alkotmánynak az indítványokban még említett 7. §-a, 9. §-a, valamint 57. §-a között.
Az Alkotmánybíróság a Vhr. alkotmányellenes 58. §-át az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. §-ának (1) bekezdése alapján a közzététel napjával megsemmisítette.
Az Abtv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy a Siófoki Városi Bíróság előtt P.20.307/1997. és P.20.579/1998. szám alatt, valamint a Marcali Városi Bíróság előtt 4.P.20 012/1998. szám alatt folyamatban lévő ügyekben a Vhr. 58. §-a nem alkalmazható.
2. Az egyik indítvány a Vhr. egészének megsemmisítését kérte, de az 58. §-ra vonatkozó fejtegetésen kívül nem jelölte meg a kérelem okát. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, a 22. § (2) bekezdése szerint pedig az indítványnak tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló okot. A Vhr. valamennyi szabályának megsemmisítésére irányuló indítvány ennek a követelménynek nem tett eleget. Ezért az Alkotmánybíróság a Vhr. egészének megsemmisítésére vonatkozó indítványt visszautasította.
A határozat Magyar Közlönyben való közzétételéről szóló rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1266/B/1997.
Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye
1. Egyetértek a Vhr. 58. §-a alkotmányellenessége megállapításával és annak megfelelően a megsemmisítésével. Ugyanakkor azonban nem értek egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság szoros tárgyi és tartalmi összefüggés okán nem vonta be az alkotmányossági vizsgálatba a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontját.
A Vtv. említett rendelkezése szerint:
,,100. § (1) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter arra, hogy
a) a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat, …
rendeletben állapítsa meg.''
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdése értelmében:
,,A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit …''
Nyilvánvaló, hogy a Vtv. 100. § (1) bekezdésében választott ,,felhatalmazás-technika'' nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a Jat. 15. § (1) bekezdése a felhatalmazásokkal szemben támaszt.
A Vtv. gyakorlatilag generális klauzulát alkalmaz, amely e jellegénél fogva ellehetetleníti annak vizsgálatát is, mi a viszonya a felhatalmazó törvényi rendelkezésnek és az annak nyomán kibocsátott végrehajtási rendeletnek. A felhatalmazó rendelkezés gyakorlatilag megszűnt ,,beszámítási pont''-ként, így ténylegesen ,,mérhetetlenné'', mércenélkülivé vált a felhatalmazás nyomán kiadott végrehajtási rendelet. Egészen konkrétan: egyszerűen értelmetlen annak vizsgálata, vajon a végrehajtási rendelet megmarad-e a felhatalmazás keretei között, azaz nem terjeszkedik-e túl azon.
Nyilvánvalónak látom tehát a jelen esetben a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontja és a Jat. 15. § (1) bekezdése közötti kollíziót. Ugyanakkor azonban egy korábbi határozatában az Alkotmánybíróság megállapította azt, hogy: ,,A Jat. megsértése [Alkotmány 7. § (2) bekezdés] csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetve rendelkezésbe is ütközik.'' [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.] A jogalkotásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek a figyelmen kívül hagyása önmagában tehát nem vezet az elfogadott törvény vagy egyéb jogszabály alkotmányellenessége megállapításához, hanem csak akkor, ha az egyben az Alkotmány valamely szabályába ütközik. (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 496.).
2. Nem feledhető azonban az sem, hogy: ,,Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (2) bekezdése és a Jat. kapcsolatában … az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a Jat.-ban is megfogalmazott bizonyos tételek feltétlen alkotmányos védelemben részesülnek, …'' (,,Az Alkotmány magyarázata.'' Budapest, 2003. 178. Összeállították: Dr. Balogh Zsolt, Dr. Holló András, Dr. Kukorelli István, Dr. Sári János). Ilyen ,,feltétlen alkotmányos védelmet'' kapott a Jat. 12. § (2) bekezdésében írt visszaható hatály tilalma, amelyet az Alkotmánybíróság ,,alkotmányos jellegű szabálynak'' minősített. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172] Ugyanilyen közvetlen alkotmányos védelmet kapott a Jat. 12. § (3) bekezdésben rögzített ,,kellő idő'' is, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozta: ,,ha a jogalkotásról szóló törvény nem tartalmazná az idézett szabályt, az akkor is levezethető lenne az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből.'' [28/1992. (II. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156–157.] Az Alkotmánybíróság a Jat. 18. § (2) bekezdését (,,A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni'') értelmezve is arra a következtetésre jutott, hogy ,,a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.'' [26/1992. (II. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]
Álláspontom szerint a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontjában írt felhatalmazó rendelkezés sem az egyértelműség, sem a kiszámíthatóság követelményeinek nem felel meg. [22/1997. (II. 25.) AB határozat, ABH 1997, 107, 118.] Jelen megfogalmazásában a törvény idézett rendelkezése értelmezhetetlen, ilyenként jogbizonytalanságot okoz, hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. [42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.] Mindezekre tekintettel – nézetem szerint – az Alkotmánybíróságnak a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontjában írt felhatalmazó rendelkezést is alkotmányellenesnek kellett volna nyilvánítania, és meg kellett volna semmisítenie.
3. Végül, de nem utolsósorban kiemelem: a végrehajtó hatalom (Kormány vagy miniszter) jogalkotói hatalmának törvényhez kötése a magyar jogforrási rendszer egyik fontos (ha éppen nem legfontosabb) követelménye. Nem érvényesülhet ez akkor, ha a törvényalkotó ezt a kapcsolatot nem a Jat. 15. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel szabályozza. (Itt: ha az alkalmazott felhatalmazás-technika teljesen szabad kezet ad a végrehajtó hatalomnak.)
Álláspontom szerint tehát (éppen a védendő értékre tekintettel) a Jat. 15. § (1) bekezdésének is ,,alkotmányos jellegű szabály'' értéke van, amelynek ,,feltétlen alkotmányos védelmet'' kell kapnia.
A Vtv.-ben alkalmazott felhatalmazás-technika a jogállami Alkotmány (a rendszerváltás) előtti időben gyökerezik, s igazából a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésben vált értelmezhetetlenné. Ilyen ,,kategóriaként'' az Alkotmánybíróságnak azt ugyanúgy meg kellett volna semmisítenie, mint tette azt más – alkotmányjogilag kevésbé fontos és garanciális – hasonló esetekben is. Pl. a ,,kezelői jog''-gal [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104; az ,,igazgatásilag kötött helyiséggazdálkodás'' fogalmával [29/1993. (I. 4.) AB határozat, ABH 1993, 227.]
A most vizsgált eset tehát a ,,jogállami közigazgatás'' egyik igen fontos alaptételét, a közigazgatás törvényhez kötöttségét érinti közvetlenül. Ezt az Alkotmánybíróság a 2/2000. (II. 25.) AB határozatában ,,alkotmányos követelményként'' aposztrofálta (ABH 2000, 25, 28–29.) ,,felértékelésnek'' pedig – nézetem szerint – csak az felelt volna meg, ha az Alkotmánybíróság a Vtv. 100. § (1) bekezdése a) pontjában írt felhatalmazó rendelkezést is – pro futuro – megsemmisítette volna.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás