103/2003. (XII. 27.) GKM rendelet

a hagyományos vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról¹

2023.02.21.

1. §

2. §

3. §

4. §

5. §

6. §

7. §

8. §

9. §

10. §

11. §

12. §

13. §

14. §

15. §

16. §

17. §

18. §

Záró rendelkezések

19. § (1)–(5)²

(6) A 4. számú mellékletben foglalt Országos Vasúti Szabályzat I. kötete rendelkezéseit az országos közforgalmú és saját használatú vasutak pályája és tartozékai, valamint üzemi létesítményei, továbbá a vasúti járművek tervezésére, gyártására és működtetésére is alkalmazni kell.

20. § (1) Ez a rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az Országos Vasúti Szabályzat I. kötetének kiadásáról szóló 28/1994. (X. 28.) KHVM rendelet.

(2) E rendeletet a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

(3)³

1. számú melléklet a 103/2003. (XII. 27.) GKM rendelethez

2. számú melléklet a 103/2003. (XII. 27.) GKM rendelethez

3. számú melléklet a 103/2003. (XII. 27.) GKM rendelethez

4. számú melléklet a 103/2003. (XII. 27.) GKM rendelethez

ORSZÁGOS VASÚTI SZABÁLYZAT

I. KÖTET

ORSZÁGOS KÖZFORGALMÚ ÉS SAJÁT HASZNÁLATÚ VASUTAK

TARTALOMJEGYZÉK

A. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

B. A HAGYOMÁNYOS VASÚTI RENDSZER STRUKTURÁLIS ALRENDSZERE

1. INFRASTRUKTÚRA

1.1. VASÚTI PÁLYÁK

1.2. VASÚTI HIDAK

1.3. A VASÚT KERESZTEZÉSE ÉS MEGKÖZELÍTÉSE

1.4. VASÚTI RAKODÓ-, JÁRMŰMOZGATÓ-, MÉRLEGELŐ- ÉS EGYÉB KISZOLGÁLÓ BERENDEZÉSEK, ÉPÍTMÉNYEK

2. ENERGIAELLÁTÁS

2.1. VASÚTI VILLAMOS FELSŐVEZETÉK

2.2. TÉRVILÁGÍTÁS

3. ELLENŐRZŐ-, IRÁNYÍTÓ-, JELZŐ- ÉS BIZTOSÍTÓBERENDEZÉSEK

3.1. VASÚTI JELZŐ- ÉS BIZTOSÍTÓBERENDEZÉSEK

3.2. VASÚTI TÁVKÖZLŐ BERENDEZÉSEK

3.3. VASÚTI INFORMATIKA

4. FORGALMI SZOLGÁLAT ÉS ÜZEMVITELIRÁNYÍTÁS

4.1. FORGALMI SZOLGÁLAT

4.2. RENDKÍVÜLI ESEMÉNYEK

5. VASÚTI JÁRMŰVEK

C. AZ EGYSZERŰSÍTETT PÁLYAKORSZERŰSÍTÉSEK MŰSZAKI SZABÁLYOZÁSA ÉS AZ EGYSZERŰSÍTETT FORGALMI SZOLGÁLAT (MELLÉKVONALI ÜZEMELTETÉS) BEVEZETÉSÉNEK ELŐIRÁSAI

FÜGGELÉK: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

A. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Ez a fejezet az Országos Vasúti Szabályzat tartalmi meghatározását, valamint az országos közforgalmú vasutak, az azokból kiágazó iparvágányok és a saját használatú vasutak, azok vasúti építményei, berendezései, járművei létesítésével, korszerűsítésével, üzemeltetésével, megszüntetésével kapcsolatos eljárások általános előírásait tartalmazza.

1. Az Országos Vasúti Szabályzat I. kötete (a továbbiakban: OVSZ I.)

– meghatározza a vasúti építmények, berendezések (a továbbiakban együtt: vasúti építmények) és járművek tervezése, létesítése, gyártása, korszerűsítése (átalakítása), illetve beszerzése, megszüntetése (elbontása), valamint használata során betartandó műszaki és üzemeltetési követelményeket;

– a közlekedésnek azt a nyomvonalas ágazatát tekinti vasútnak, melynek alaptevékenysége a személyszállítás és árufuvarozás, illetve szállítás, amelyet kötött pályán – adhéziós sín-kerék rendszerben – történő járműmozgatással és vállalati-szakmai utasításokkal szabályozott szervezeti formában végez;

– az előbbi meghatározásoknak megfelelően az általános ,,vasút'' megnevezés helyett üzemi tevékenységre utalásnál a ,,vasút üzemeltetője'', tárgyi vonatkozásban a ,,vasúti építmény'', szervezetre történő utalás esetében a ,,vasúti építmény és jármű engedélyese'', ,,vasútvállalat'' kifejezéseket használja;

– alapul szolgál a vasutakra vonatkozó egyéb műszaki előírások (szakmai szabályzatok, szabványok, vállalati üzemeltetői utasítások, feltétfüzetek) kidolgozásához.

Az itt nem szabályozott kérdésekben a vasúti hatóság állásfoglalásai a mértékadóak.

2. Vasúti építmények, eszközök és járművek tervezése

A vasúti építmények és járművek terveit csak arra jogosult tervező készítheti.

A tervdokumentációk alaki és tartalmi követelményeit rendeletben, ennek hiányában hatósági tájékoztatóban kell előírni.

A vasúti építményeket és járműveket az OVSZ I. és a vonatkozó műszaki előírások, illetve az előző bekezdésben említett hatósági tájékoztató, különleges esetekben, a hatóság által meghatározott feltételek szerint kell megtervezni. A tervezés során a vasúti építményekre vonatkozó műszaki, üzemeltetési követelményeket, és a helyi település- és közlekedésfejlesztési elképzeléseit szem előtt kell tartani.

Az országos közforgalmú vasutaknak a törzshálózati és fővonalakra vonatkozó távlati fejlesztési tervvel kell rendelkezniük. Bármely vasúti – vagy a vasutat megközelítő – létesítmény tervezése során az abban foglaltakat figyelembe kell venni.

A vasúti közlekedés összetett jellegére tekintettel a műszaki terveket az előző pontban szereplő előírásokon túlmenően teljes körűen kell elkészíteni. (Pálya – híd – biztosítóberendezés és távközlés – villamos felsővezeték – épületek – peronok – térvilágítás – rakodó berendezések stb. együttes terveztetési kötelezettsége, függetlenül attól, hogy melyik építmény építése, korszerűsítése, átalakítása időszerű.)

Az OVSZ I. hatálya alá tartozó vasúti építmények, berendezések építéséhez, gyártásához csak olyan építési termékek használhatók fel, amelyek a transz-európai vasúthálózat szempontjából e rendelet, egyébként pedig a külön jogszabály⁴ előírásainak megfelelnek.

3.⁵ Vasúti építmények és járművek engedélyezése és létesítése

Vasút létesítéséhez szükséges területről a vasútról szóló 1993. évi XCV. törvényben (a továbbiakban: vasútról szóló törvény), az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 1/5. számú, ,,A vasúthálózat fő elemei'' című mellékletében, valamint a terület- és településrendezési tervekben, helyi építési szabályzatokban foglaltak alapján, azokkal összhangban kell gondoskodni.

Vasúti építmény létesítéséhez, átalakításához, használatbavételéhez, megszüntetéséhez (bontásához), vasúti jármű gyártásához, üzembe helyezéséhez a vasútról szóló törvényben szabályozott hatósági engedély szükséges.

A hatósági engedély megszerzését a külön jogszabályban előírt hatóságnál, a vasúti építményt létesíteni, használatba venni, megszüntetni (bontani), a járműveket üzembe helyezni szándékozónak (továbbiakban: engedélyt kérő) kell kezdeményeznie a jogszabályokban rögzített követelmények teljesítésével, elsősorban az előírásokat kielégítő tervdokumentáció, az érintett természetes és jogi személyek jegyzéke, a közmű- hozzájárulások stb. bizonylatainak egyidejű, mellékelt benyújtásával. A hatósági (engedélyezési) eljárást az engedélyt kérő köteles elősegíteni, a kellő időben történő és megfelelő szintű szakmai előkészítéssel, adatszolgáltatással és bizonylatátadással.

Az engedélyezési eljárás során az engedélyező hatóság köteles vizsgálni azt, hogy az engedélykérelem kielégíti-e a jogszabályokban foglalt követelményeket, és kizáró ok hiányában köteles a határozatot kiadni.

A vasúti hatósági döntéseket határozatként kell kiadni az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényben foglaltak figyelembevételével. A határozatban elő kell írni mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a vasúti építmények és járművek engedélyeseit megilletik és terhelik.

Az építési tevékenység csak a vasúti hatóság által kiadott végleges határozat alapján kezdhető meg. Az építés során a kivitelezési jogosultságra vonatkozó jogszabályokat be kell tartani.

A vasúti pálya mentén a vasútüzem biztonságát veszélyeztető világító készüléket (fényreklám, fényszóró stb.) elhelyezni nem szabad. Arra nézve, hogy a világító készülék a vasútüzem biztonságát veszélyezteti-e, a vasút üzemben tartójának állásfoglalása irányadó.

4. Vasúti építmények és járművek használatbavétele, üzembe helyezése

A vasúti építményekre vonatkozó hatósági használatbavételi engedély és a járművekre vonatkozó üzembe helyezési engedély csak használatra alkalmas építményre és járműre kérhető a jogszabályokban és a létesítési engedélyekben foglaltak szerint.

A hatósági használatbavételi eljárást – járművek esetében üzembe helyezést – a használati, üzemi-, műszaki alkalmasság és biztonság elbírálása szempontjából szükséges bizonylatok figyelembevételével, és próbák alapján kell lebonyolítani, szem előtt tartva a létesítési engedélyben foglalt előírások, feltételek teljesítését.

Az engedélyesnek a vasúti építmény üzembe helyezését a hatósági használatbavételi engedély alapján kell elvégeznie.

A vasút üzemeltetőjének gondoskodnia kell a vasúti építményeknek a közlekedésbiztonságot kielégítő állapotáról és az építmények nyilvántartásáról is. Az üzemeltetőnek mindenkor lehetővé kell tennie a vasúti építmények hatósági ellenőrzését.

5. Vasutak üzemeltetése, fenntartása. Műszaki felügyeleti tevékenység

Vasúti építményt és járművet üzemeltetni csak hatósági engedély alapján szabad.

5.1. A vasúti építmények, járművek használata során az engedélyesnek a következőkről kell gondoskodnia:

– a vasúti építmény üzemeltetéséhez szükséges személyi feltételek teljesítéséről;

– a vasúti járművek vezetésére, kezelésére kiképzett és hatósági vizsgát tett, megfelelő létszámú kiszolgáló személyzetről, valamint egyéb szakszemélyzetről;

– az üzemi rend kialakításáról és zavartalan működéséről;

– az élet-, vagyon- és üzembiztonság feltételeinek teljesítéséről és folyamatos fenntartásáról;

– a vasúti építmények és járművek karbantartásáról, üzembiztos állapotban tartásáról, műszaki felügyeletéről és az ezeket tanúsító adatok rögzítéséről;

– a közegészségügyi, tűz- és környezetvédelmi, valamint munkabiztonsági követelmények folyamatos teljesítéséről.

5.2. A műszaki felügyelet adatszolgáltatása terjedjen ki:

– a vasúti építmények, járművek műszaki és üzemi állapotára,

– az ezeket érintő természeti és környezeti hatásokra,

– a vasútüzemet és a vasúti építményeket érintő külső tevékenységekre,

– a szükséges karbantartási és felújítási munkára.

5.3. A karbantartási, vizsgálati és felügyeleti rendszert és szervezetet az engedélyes köteles kidolgozni vagy kidolgoztatni, illetve kialakítani jelen szabályzat előírásait alapul véve.

A felügyeleti rendszer vizsgálati időszakainak meghatározásánál a vasúti építmények, járművek korát, az alkatrészek elhasználódási fokát, az üzemi igénybevételt, valamint az üzemeltetés körülményeit is figyelembe kell venni. A felügyeleti munkák végrehajtásáról nyilvántartást kell vezetni, melyben a megállapításokat követő intézkedéseket is elő kell jegyezni.

5.4. A vasutak üzemeltetői kötelesek a végleges jellegű vasúti építményekről a mindenkor fennálló, tényleges állapotot feltüntető tervdokumentációk – ún. állapottervek – elkészítéséről és azok folyamatos helyesbítéséről gondoskodni.

A tervdokumentációk tartalmának valódiságát a kivitelezést végző és a terv helyesbítését (készítését) végző tervező záradékával kell valamennyi tervpéldányon igazolni.

5.5. Az előzőekben meghatározott feladatokat a közforgalmú vasutak területén a vasúti szervezet útján, egyéb vasutaknál az engedélyes által alkalmazott és hatóság által elfogadott felelős vasútüzem-vezető irányításával kell ellátni.

6.⁶

7.⁷

8. A vasút üzemeltetője köteles a vasúti közlekedés biztonságára vonatkozó, illetve azt érintő, általa készített, vezetője által elfogadott belső szabályzatot (utasítást) a vasúti hatósággal jóváhagyatni.

9. Vegyes rendelkezések

9.1.⁸ Az OVSZ I. kötet módosítására a közlekedésért felelős miniszter jogosult.

9.2. Az OVSZ I. hatálya alá tartozó vasutat, építményeket, berendezéseket és járműveket úgy kell kialakítani és üzemeltetni, hogy azok a biztonság követelményeit mindenkor kielégítsék. Ezen követelmények akkor tekinthetők teljesítettnek, ha a vasúti építmények, berendezések és járművek, továbbá az üzemeltetés a jelen szabályzat előírásainak vagy – ha ilyen előírás a szabályzatban nincs – a technika elismert szabályainak megfelelnek.

A technika elismert szabályait tartalmazzák az érvényes szakmai szabályzatok, szabványok, továbbá a hatóság által jóváhagyott előírások és feltétfüzetek. Ezeket kell alkalmazni a mindenkori előírásoknak és módosításoknak megfelelően.

Az OVSZ I. előírásaitól és az előzőekben meghatározott előírásoktól eltérni – a vasúti hatóság előzetes eseti engedélye alapján – csak akkor lehet, ha az a biztonságot nem érinti, vagy a biztonsági követelmények más módon kielégíthetők. Ezt biztonsági elemzéssel kell igazolni.

9.3. A meglévő vasúti építmények, berendezések és járművek továbbra is a korábbi hatósági engedélyekben foglalt feltételek szerint üzemeltethetők, de átépítésük vagy átalakításuk esetén az OVSZ I. előírásait be kell tartani.

10. Általános követelmények

10.1. Biztonság

A biztonság szempontjából kritikus alkatrészek és különösen a vasúti járművek mozgásában részt vevő alkatrészek tervezése, építése vagy összeszerelése, karbantartása és felügyelete olyan legyen, hogy a hálózatra vonatkozóan előírt céloknak megfelelően – ideértve a korlátozott üzemmódot is – garantálja a biztonságot.

A kerék/sín érintkezésre vonatkozó paramétereknek meg kell felelniük a szükséges futásbiztonsági követelményeknek, amelyek szavatolják a legnagyobb engedélyezett sebesség melletti biztonságos közlekedést.

A felhasznált alkatrészeknek használati időtartamuk alatt bírniuk kell a számukra meghatározott rendes vagy kivételes terheléseket. Az esetleges véletlen meghibásodások hatásait a biztonságra a megfelelő eszközökkel a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

A helyhez kötött létesítmények valamint a gördülő állomány tervezése és a felhasznált anyagok kiválasztásakor arra kell törekedni, hogy tűz esetén a tűz és füst keletkezése, terjedése és hatása a lehető legnagyobb mértékben korlátozható legyen.

A felhasználók általi kezelésre szánt eszközöket úgy kell megtervezni, hogy azok abban az esetben se veszélyeztessék az eszköz biztonságos működését vagy a felhasználók egészségét és biztonságát, ha előre láthatóan olyan módon használják őket, amely nem felel meg a kiadott használati utasításnak.

10.2. Megbízhatóság és rendelkezésre állás

A vasúti járművek mozgásában részt vevő rögzített és mozgó alkatrészek felügyeletét és karbantartását úgy kell megszervezni, elvégezni és mennyiségileg meghatározni, hogy üzemeltetésük a rendeltetés szerinti feltételek mellett folytatódhasson.

10.3. Egészségvédelem

Tilos a vasúti járműveken és a vasúti infrastruktúrában olyan anyagokat felhasználni, amelyek felhasználásuk módjuknál fogva veszélyeztethetik azoknak a személyeknek az életét, testi épségét, egészségét, akik hozzájuk férhetnek.

Ezeket az anyagokat olyan módon kell kiválasztani, felhasználni és alkalmazni, amely korlátozza a káros és veszélyes gőzök és gázok kibocsátását, különösen tűz esetén.

10.4. Környezetvédelem

A vasúti rendszer létrehozásának és üzemeltetésének környezeti hatását a rendszer tervezési szakaszában a külön jogszabályokban⁹ foglaltakkal összhangban kell felmérni és figyelembe venni.

A vonatokon és az infrastruktúrában használt anyagoknak meg kell akadályozniuk a környezetre káros és veszélyes gőzök és gázok kibocsátását, különösen tűz esetén.

A gördülő állományt és az energiaellátási rendszereket úgy kell tervezni és gyártani, hogy elektromágnesesség szempontjából összeegyeztethetők legyenek azokkal a létesítményekkel, berendezésekkel továbbá köz- és magánhálózatokkal, amelyekkel esetlegesen interferálnának.

A vasúti rendszer működésénél be kell tartani a zajártalomra vonatkozó hatályos előírásokat.

A vasúti rendszer üzemeltetése nem okozhat megengedhetetlen mértékű talajrezgést az infrastruktúrához közel elhelyezkedő, átlagos karbantartási állapotban levő létesítményeknél és területeken.

10.5. Műszaki összeegyeztethetőség

Az infrastruktúra és a helyhez kötött létesítmények műszaki jellemzőinek összhangban kell lenniük egymással, és a vasúti rendszer jellemzőivel.

Amennyiben a hálózat bizonyos szakaszain ez a követelmény csak nehezen valósítható meg, úgy lehetőség van átmeneti, a jövőbeni megfelelőséget lehetővé tevő megoldások bevezetésére.

B. A HAGYOMÁNYOS VASÚTI RENDSZER STRUKTÚRÁLIS ALRENDSZERE

1. INFRASTRUKTÚRA

A fejezet a vasúti pályák és műtárgyak tervezésére, építésére, fenntartására, felügyeletére vonatkozó alapvető előírásokat, továbbá azok főbb műszaki jellemzőinek a járművek futásbiztonsága és az elvárható utazási komfort érdekében betartandó értékhatárait és azok meghatározási módját tartalmazza.

1.1. Vasúti pályák

1.1.1. Nyomtávolság

Új vasúti pálya

– normál nyomtáv esetén 1435 mm,

– keskeny nyomtáv esetén 760 mm,

– széles nyomtáv esetén 1520 mm

névleges nyomtávval tervezhető.

A nyomtávolság névleges mérete a sínfejek érintősíkja alatt, 20 kg/m feletti tömegű Vignol síneknél 14 mm-rel, ez alatti tömegű Vignol síneknél 10 mm-rel, vályús (Phőnix és tömb) síneknél 9 mm-rel mérve értendő.

A névleges nyomtávértéktől való eltérést a futásbiztonság alapján kell meghatározni.

1.1.2. Sebesség

Vasutak nyíltvonalait és állomási átmenő fővágányait legalább az alábbi fejlesztési sebességeknek megfelelően kell tervezni:

– a nemzetközi törzshálózathoz tartozó vonalakon (A) v = 120–160 km/h

– az országos törzshálózathoz tartozó vonalakon (B) v = 80–120 km/h

– egyéb vonalakon (C) v = 60–80 km/h

A nemzetközi és az országos törzshálózatba tartozó vonalak felsorolását külön jogszabály tartalmazza.

Az egyes vonalakra (vonalszakaszokra) az üzemeltetés során alkalmazható sebességet mindenkor a pálya tényleges állapota alapján kell meghatározni.

A v = 120 km/h-nál nagyobb sebességre kiépített vonalakon közlekedő vonatok legkisebb sebessége v_min = v/2, de legalább v = 80 km/h.

Deltavágányokon az alacsonyabb sebességű csatlakozó vonalnak megfelelően,

de legalább 40 km/h

Saját használatú vasutakon, iparvágányokon 40 km/h

Keskeny nyomtávú

– személyforgalmú vonalon 60 km/h

– teherforgalmú vonalon 40 km/h

A vasutak állomási nem átmenő vágányait legalább az alábbiakban felsorolt sebességeknek megfelelően kell tervezni:

– normál- és széles nyomtávú vonalakon, állomási megelőző vágányokban nagyobb sebességű megelőzés igényénél legalább 80 km/h

– egyéb megelőző vonatfogadó és mellékvágányokban 40 km/h

– keskenynyomtávú vasúton 40 km/h

A fenti értékek betartása új vasútvonalak és fejlesztés jellegű átépítések tervezésénél kötelező.

1.1.3. Tengelyterhelés

A pályákat az alább felsorolt statikus tengelyterhelésre (tengelyteher) kell tervezni:

– normál nyomtávú vonalakon 225 kN

– széles nyomtávú vonalakon 250 kN

– keskeny nyomtávú vonalakon 125 kN

1.1.4. Űrszelvény

Tervezésnél a helyigény tekintetében az űrszelvényre vonatkozó műszaki előírásokat kell betartani.

Vegyes forgalom esetén a legnagyobb űrszelvény-igény alapul vétele szükséges.

Normál nyomtávú országos közforgalmú vasútnál, új építéseknél és fejlesztéseknél a nem villamosított vonalakon is a villamos űrszelvényt kell biztosítani.

1.1.5. Vágánytengely-távolság

A vágánytengely-távolságot az űrszelvényre vonatkozó műszaki előírások szerint kell megtervezni.

Egy vonalon, de legalább egy-egy vonalszakaszon egységes vonali tengelytávolság tervezésére kell törekedni, értelemszerűen kezelve a beépítettségre és a hidakra vonatkozó kötöttségeket.

Normál- és széles nyomtávú országos közforgalmú vasút vágánytengely-távolsága a következő:

– nyíltvonalon min. 4,00 m.

– állomásokon:

új tervezésnél min. 5,00 m,

átalakításnál min. 4,75 m,

Keskeny nyomtávolságú vasutak vágánytengely-távolsága:

– nyíltvonalon min. 3,20 m,

normál és keskeny nyomtávolságú vágányok között min. 3,80 m,

– állomáson:

személyforgalom esetén min. 4,00 m,

csak teherforgalom esetén min. 3,60 m,

Egyéb és speciális célokat szolgáló vágányok esetében a tengelytávolságot az ott közlekedő járművek szerkezeti kialakítása, az alkalmazott technológia, valamint a balesetvédelmi szempontok alapján kell meghatározni.

1.1.6. Vízszintes vonalvezetés

Az országos közforgalmú, normál- és széles nyomtávú vasúti pályák vízszintes vonalvezetését a fejlesztési sebesség alapulvételével általában úgy kell tervezni, hogy a pozitív szabad oldalgyorsulás értéke 0,65 m/s²-nél, az oldalgyorsulás időbeli változása 0,4 m/s³-nál, a meglévő rendszerű (geometriájú) kitérőkben 0,8 m/s³-nál nagyobb ne legyen. A negatív szabad oldalgyorsulás megengedett legnagyobb értéke: 1,0 m/s²

Ettől eltérően:

– új vasútvonal létesítésénél v_f >160km/h esetén nyílt vonalon és állomási átmenő vágányokban olyan átmeneti íves íveket kell tervezni, amelyekben túlemelés nem szükséges, vagy annak értéke 0,52 m/s² szabad oldalgyorsulás mellett nem több 60 mm-nél;

– meglévő vonalakon és kötöttségek esetén kivételesen 0,85 m/s² szabad oldalgyorsulás, 0,65 m/s³ oldalgyorsulás-változás is tervezhető, de csak részletes műszaki és gazdaságossági indokolás mellett.

Az egyenes és körív között átmeneti ív szükséges:

– ha az oldalgyorsulás-változás értékét csökkenteni kell,

– ha a körívben túlemelés van.

Az átmeneti ív hullámos görbületváltozású (pl. koszinusz) vagy lineáris görbületváltozású (pl. klotoid) lehet. Új vasútvonal létesítésénél v = 120 km/h-nál nagyobb sebesség esetén csak hullámos görbületváltozású átmeneti ív tervezhető. Meglévő vasútvonal átépítésénél v = 160 km/h sebességig a lineáris görbületváltozású átmeneti ív is alkalmazható, de v = 120 km/h-nál nagyobb sebesség esetén az ezzel való tervezés indokoltságát részletes műszaki és gazdaságossági számításokkal kell igazolni.

Az állomási vágányokban – átmenő vágányok kivételével – a legkisebb ívsugár:

– vonatfogadó vágányokban 200 m,

– egyéb állomási vágányokon (legfeljebb 30 m hosszon) 150 m,

– rendező pályaudvarokon 180 m,

– iparvágányok vontató- és összekötő vágányaiban 200 m,

– egyéb vágányokban 150 m.

A vonalvezetésre vonatkozó további előírásokat – az ívek, ellenívek közötti egyenesek és az átmeneti íves ívekben a tiszta ív szükséges hosszát, az átmeneti ív nélkül csatlakoztatható ellenívek sugarát stb. – a sebességre, a közlekedő járművek futásbiztonságára és a megfelelő utazási komfortra figyelemmel kell meghatározni.

Keskeny nyomtávú vasúton a legkisebb tervezhető ívsugár

– nyílt vonalon 60 m,

– állomáson 60 m.

1.1.7. Magassági vonalvezetés

Törekedni kell arra, hogy egy-egy vonal egységes terhelési osztályba tartozzon. Nem teljes hosszban történő vonalátépítésnél a mértékadó emelkedő a meglévőnél nagyobb nem lehet.

Országos közforgalmú normál és széles nyomtávú vasutak eltérő esésű szakaszai töréspontjainak legkisebb távolsága nyíltvonalon és állomási átmenő vágányban legalább a vonathossznak feleljen meg, de

– homorú töréseknél 300 m-nél,

– domború töréseknél 200 m-nél

rövidebb nem lehet.

Egyéb vágányok esetén a töréspontok kivételesen 50 m-ig csökkenthetők.

Lejtők csatlakoztatásánál

– a felülről homorú csatlakozási pontnál a mértékadó emelkedő felénél,

– felülről domború csatlakozásoknál a mértékadó emelkedőnél nagyobb értékű lejttörés-különbség nem lehet, kivéve, ha a lejttörések különbsége 2,5 ‰ vagy ennél kisebb.

A lejttörés, és ennek lekerekítő íve nem eshet:

– nyíltvonalon és állomási átmenő fővágányban átmeneti ívbe, kitérőre,

– vasúti átjáróra (homorú ív esetén).

Állomási egyéb vágányban a lejttörés kitérő közbenső részére (váltó és keresztezés közötti rész) eshet, ha

– a domború lekerekítő ív legalább 5000 m,

– a homorú lekerekítő ív legalább 600 m

sugarú.

Állomásokon – kivéve azokat a vágányokat, ahol a nehézségi erőt tolatás céljára felhasználják – 1,5‰-nél nagyobb esést tervezni új építésnél nem szabad. Átalakításnál – a helyi körülményeket és gazdaságossági szempontokat figyelembe véve – előzetes hatósági engedéllyel – legfeljebb 2,5‰ tervezhető.

A töréspontoknál alkalmazandó függőleges lekerekítő ív sugarát:

v = 100 km/h sebességig bezárólag az R> 0,4 v_f²,

v = 100 km/h sebesség felett az R> 0,004 v_f³

képlettel kell számolni (v_f = fejlesztési sebesség).

A lekerekítő ívsugár nyíltvonalon és állomási átmenő vágányban R = 1500 m-nél, egyéb vágányban R = 600 m-nél kisebb nem lehet.

Sík vidéken a 3‰-nél nagyobb mértékadó emelkedő tervezését kerülni kell.

A vízelvezetés érdekében hosszú bevágást és alagutat lejtőbe kell tervezni.

1.1.8. Túlemelés

A túlemelést a kiépítési sebesség alapján kell megtervezni 20–153 mm értékben, úgy, hogy a vonalvezetéshez alkalmazkodva az oldalgyorsulás és annak változása legfeljebb az 1.1.6. pontban megszabott értékű legyen.

Kosárívben általában egységes túlemelést kell alkalmazni. Amennyiben ez nem oldható meg, akkor az ívek közé átmeneti ívet kell tervezni.

Kitérőben 80 mm, peron mellett 100 mm lehet a túlemelés legnagyobb értéke.

A túlemelési átmenet az átmeneti ívvel azonos hosszúságú legyen. Megengedhető hajlása (1:n) lehetőleg 1:10 v_f, de legalább 1:7 v_f legyen.

Hullámos túlemelési átmenet esetén a legmeredekebb hajlás 1:5 v_f lehet.

Meglévő vonalon és kötöttségek esetén lineáris kifuttatásnál az 1:6 v_f hajlás még megengedhető, de 1:400-nál meredekebb nem lehet.

Keskeny nyomtávú vasutakon a túlemelés legnagyobb értéke 85 mm.

1.1.9. Alépítmény

Vasúti alépítményként használandó földművek tervezését méretek, teherbírás és vízelvezetés szempontjából talajmechanikai vizsgálat alapján kell elvégezni.

A tervezésnél a fejlesztési igényeket is figyelembe kell venni.

Teherbírás szempontjából az alépítmény teherviselő szerkezeti részein legalább az 1.1.3. pontban meghatározott statikus tengelyterhelést, a fejlesztési sebességnek megfelelő dinamikus többletet és a vasúti hidaknál figyelembe vett legkedvezőtlenebb tengelyeloszlást kell a számításoknál használni.

Vízelvezetés szempontjából olyan megoldást kell tervezni, amelynél tartósan megoldott, hogy vízártalom miatt a vasúti alépítmény teherbírása nem csökken.

A földmű anyagától és a talajvíz helyzetétől függően gondoskodni kell az esetleg szükséges védőrétegről, külön víztelenítésről és a rézsű állékonyságáról. Szemcsés anyagú védőréteg vastagsága legalább 0,15 m legyen.

A földművek egyes rétegeiben a felépítményi szerkezet jellegétől és a talajmechanikai jellemzőktől függően, a vonatkozó előírásokban rögzített tömörséget kell biztosítani.

Védőművekkel kell megvédeni a vasúti pályát

– görgetegveszélyes pályarészeken,

– hófúvásnak kitett pályarészeken,

– vízmosás veszélye esetén,

– suvadásos helyeken.

A görgetegvédelemnél megfelelő tárolóteret, és innen az összegyűlő anyag gépi elszállításának lehetőségét is meg kell tervezni.

A hófúvásos pályarészeken lehetőség szerint állandó hóvédművek kialakítása szükséges.

Vízfolyások közelében a külön árvédelmi gáttal nem védett pálya földmű-koronájának magassága az 1% valószínűséggel előforduló 100 éves gyakoriságú árvíz szintje felett legalább 1,0 m-rel magasabban legyen. A földmű koronája magasságának meghatározásánál figyelembe kell venni a külön jogszabályban¹⁰ foglaltakat is.

Az országos közforgalmú vasúti alagút szelvénye a villamos üzemnek, továbbá a szellőzési és mentési követelményeknek megfelelően alakítandó ki.

Az alagút falazatát – esetleges fenékburkolatát – a szivárgó vizektől meg kell védeni.

Az alagútban dolgozók védelmére v = 120 km/h sebességig 30 m-enként, ennél nagyobb sebességnél 25 m-enként félreálló helyet kell biztosítani, és azt fehér mázolással kell ellátni. A vasúti jármű által vezérelt, veszélyt jelző hangot és fényt adó berendezést is ki kell építeni.

A 100 m-nél hosszabb alagút építésénél legalább 1,20 m szélességű menekülő járdát kell létesíteni.

Vasúti pálya földművét (alépítményét) kábelek, vezetékek, építmények utólagos elhelyezéséhez az állékonyság igazolása és a vasút üzemeltetőjének engedélye szükséges A munka végeztével, teherbírás szempontjából, az eredeti állapotot kell helyreállítani.

1.1.10. Felépítmény

A felépítmény szerkezete a fejlesztési sebességre való szükség szerinti átalakításra alkalmas legyen, vagy ezt gátló megoldást ne tartalmazzon. A felépítmény tervezésénél az üzemi igénybevétel és a tengelyterhelés szempontjait a vonatkozó műszaki előírások alapján kell figyelembe venni.

Hézag nélküli felépítményt kell tervezni v = 80 km/h feletti kiépítési sebességű vonalakon, külön előírások kidolgozásával.

Új felépítményi rendszer csak a főbb szerkezeti elemek teljes körű (aljak, kitérők, sínleerősítés, dilatációs szerkezetek) kidolgozottsága és elfogadása esetén vezethető be, figyelembe véve az A.2. pont előírásait is.

1.1.10.1. Sínek

Hagyományos pályában a maximális sínhosszat a dilatáció és a hevederkötés szerkezeti kialakítása függvényében kell meghatározni.

Alárendelt állomási és iparvágánynál az új építést, a felújítást, a kisforgalmú vonalak egyszerűsített korszerűsítését legalább 18,0 m-es sínhosszakkal kell tervezni.

A sínek hosszúságát kitérőknél, vágánykapcsolatoknál és szigetelt síneknél az egyes típusok szerkezeti követelményei alapján, de mindig a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelően kell tervezni.

A felépítményt folyó vágányban 1:20 vagy 1:40 síndőléssel kell tervezni. A síndőlés nélküli szerkezetekhez való csatlakozást a kifuttatás előírásai szerint kell megoldani.

Országos közforgalmú normál- és széles nyomtávú új vasutak építésénél a sínek az

– a nemzetközi törzshálózathoz tartozó vonalakon UIC 60,

– az országos törzshálózathoz tartozó vonalakon UIC 54 és 48

– egyéb vonalakon 48

rendszerűek legyenek.

Közforgalmú keskeny nyomtávú új vasutak építése legalább 34,5 kg/m, egyéb keskeny nyomtávú vasút legalább 14,0 kg/m tömegű sínekkel történjék.

A beépítendő sínek minőségét és a kapcsolószereket a várható igénybevétel alapján kell megválasztani.

A sínvándorlás megakadályozásáról gondoskodni kell.

1.1.10.2. Aljak

A sínek alátámasztására aljként talpfa, vasbeton vagy vas keresztalj, hosszalj vagy vasbeton lemez tervezhető. Az aljak kiválasztásánál a biztosítóberendezés szigetelési követelményeit is figyelembe kell venni.

A felépítményi rendszertől függetlenül a legnagyobb sín-alátámasztási távolság 770 mm, a legkisebbet pedig a szerkezeti kialakítástól és a fenntartási követelménytől függően kell meghatározni. Ezen belül a szükséges alátámasztási távolság meghatározása a vágány igénybevétele (sebesség, tengelyterhelés) és kiképzése (íves, hevederes, hézagnélküli) alapján történjen.

1.1.10.3. Ágyazat

A vasutak hálózat jellegű nyíltvonali-, valamint állomási vágányait és az ezekhez csatlakozó iparvágányokat külön indok hiányában, ágyazatos felépítménnyel kell tervezni. Az ágyazat anyaga nyíltvonalon, állomási átmenő és megelőző fővágányokban és az összes kitérőben zúzottkő legyen. Egyéb hálózati részeken szigetelés nélküli vágányokban homokos kavics ágyazat is alkalmazható.

Az ágyazat vastagságát, keresztirányú méreteit, az anyagminőséget és annak szemnagyságát a vonatkozó műszaki előírások alapján kell megtervezni.

Különleges feladatra tervezett vasutaknál (vágányoknál) ágyazat nélküli megoldás is tervezhető.

Műszaki indokok alapján egyéb rugalmas ágyazású megoldás is tervezhető.

1.1.10.4. Vezetősín, védősín, terelő sín (terelő elem)

A sín belső oldalán a nyomcsatornának megfelelő távolságban vezetősín alkalmazása szükséges:

– kitérőkben és vágányátszelésben a nem mozgatható keresztezéssel szemben lévő sínek mellett,

– sarukidobó szerkezeteknél a szemben lévő sín mellett,

– olyan kissugarú ívekben, ahol a járművek biztonságos gördülése ezt megköveteli,

– kombinált vágányban.

A nyomcsatorna szélességét és mélységét a vonatkozó előírások szerint kell tervezni.

A vezetősín végén sebességtől függő hosszban terelőszakasz tervezése szükséges.

Védősínt kell tervezni – biztonsági szakasszal – burkolt vágányokban és vasúti átjárókban a nyomcsatorna védelmére, amennyiben a burkolat elemei ezt nem biztosítják. A védősínnek a közúti járművek tengelyterhelésére is meg kell felelnie.

Terelő sínt, vagy terelő elemet kell tervezni vágány feletti áthidalások védelmére, ha azok alátámasztó szerkezete a vágánytengelyhez 3,50 m-nél közelebb van, továbbá a vasúti hidakon az 1.2.2.2. pontban foglaltak szerint.

1.1.10.5. Kitérők, vágányátszelések

A kitérők tegyék lehetővé egyenes irányban a csatlakozó pályaszakasz kiépítési sebességét, kitérő irányban pedig az üzemi igények szerint meghatározott sebességet.

A közlekedő jármű kerekeivel való váltóállítás a vasutat engedélyező hatóság előzetes feltételei szerint tervezhető és alkalmazható.

Csúcssín-rögzítő szerkezettel – a többlet rögzítő erőt adó belső reteszelésű váltóállító művekkel felszerelt váltó kivételével – minden váltót el kell látni.

A kitérőkbe épített sínek folyóméter tömege a csatlakozó felépítménnyel legalább azonos legyen.

Átszelési és ívesített kitérő csak geometriai kötöttségek esetén tervezhető.

Átszelési kitérő v = 100 km/h és a feletti fejlesztési sebesség esetén nem tervezhető. Nyílt vonalba és állomási átmenő vágányba 300 m-nél kisebb sugarú kitérő egyszerű vágánykapcsolásként vagy kiágazásként nem tervezhető, kivéve a mellékvonalakat, ahol a váltóállítást a közlekedő jármű végzi.

Új típusú kitérőt csak érintőköríves rugalmas csúcssínnel szabad tervezni.

Kitérő irányú magasabb sebességi igény esetén vizsgálni kell, hogy járműfutás és utazási komfort szempontjából nem előnyösebb-e átmeneti íves kitérő alkalmazása.

Kitérő ívesítést tervezni csak szabványosított kitérőtípusokból szabad.

Saját használatú vasút és iparvágány kivételével bekövezett kitérő nem tervezhető.

Országos közforgalmú vasút új nyílt vonalát vasúti vágány csak külön szinten keresztezheti. Meglévő és alárendelt vágányokban a vágányátszelés lehetőleg egyenes legyen. Mindkét irányban köríves vágányátszelés tervezését kerülni kell.

Országos közfogalmú vasutak meglévő keresztezésénél a vágányátszelés mindkét irányban csak megszakításos lehet.

Ha meglévő helyi és országos közforgalmú vasút átmenetileg pályaszintben keresztezi egymást, akkor 30–70° hajlásnál a helyi vasút vágánya felfutós, egyéb esetben a vágányátszelés-megszakításos legyen. 6° 20' 25''-nél kisebb szögű vágányátszelés nem tervezhető.

Az ívek csatlakozására vonatkozó előírásokat a vágánykapcsolásoknál is be kell tartani.

1.1.11. Állomástervezés

1.1.11.1. Általános előírások

A vágányok mennyiségét, rendeltetését, használható hosszát, és az egyidejű meneteket lehetővé tevő vágánykapcsolások szükségességét, forgalmi-üzemi vizsgálat alapján kell tervezni.

Országos közforgalmú vasutak új állomásainak építése vagy a meglevők korszerűsítése során a tehervonati fogadó-indító vágányok használható hossza a nemzetközi törzshálózathoz tartozó vonalakon 750 m-nél, az országos törzshálózathoz tartozó vonalakon 600 m-nél rövidebbre nem tervezhető.

Egyéb vonalakon a forgalom jellegétől függően (kizárólag személyszállítás, vagy csak árufuvarozás, esetleg vegyes forgalom céljaira is) rövidebb állomási vágányok is tervezhetők. Ezek legkisebb használható hosszát, a ténylegesen közlekedő vonatok hossza alapján kell meghatározni.

Általában csak egyszerű vágánykapcsolások tervezhetők; kettős- vagy íves vágánykapcsolások geometriai kötöttségek esetén kivételesen alkalmazhatóak.

Biztonsági célból a csatlakozó vágányoknál terelő csonkavágányt, vágányzáró sorompót vagy siklasztó sarut, illetve tolatásjelzőt kell elhelyezni, a vonatkozó előírások szerint.

A csonkavágányok végét vágányzáró szerkezettel kell lezárni.

Erősített, fékező hatású (munkaemésztős) ütközőbak szükséges 10,0 m építési hosszal

– személyvonati vonatfogadó vágányok végére (kivéve a kizárólag motorkocsis személyvonatokat fogadó vágányokat),

– nagy gyalogosforgalom védelmére,

– nagy értékű létesítmények védelmére.

Erősített ütközőbak szükséges

– a kizárólag motorkocsis személyvonatokat fogadó vágányok végére,

– az építmények védelmére.

Minden egyéb helyre földprizmát vagy egyszerű ütközőbakot kell tervezni.

Munkaemésztős vagy erősített ütközőbak betonteknőjének végén lévő biztonsági betontömböt – egyéb előírás hiányában – 4000 kN pályairányú erőre kell méretezni.

Vasútüzemi épületek elhelyezését

– a vasúti űrszelvény,

– a fejlesztési igények,

– a környezetvédelem,

– a közlekedésbiztonsághoz szükséges szabadlátás és

– a karbantartás szempontjainak

figyelembevételével kell megtervezni.

Új állomás és megállóhely építésénél vagy a meglévők korszerűsítésénél legalább olyan emelt peron (sínkorona magasság + 0,30 m) tervezése kötelező. Ezek szintbeli megközelítése csak legfeljebb v = 120 km/h sebességre engedélyezett vasútvonalnál megengedett. 120 km/h sebesség felett külön szintű megközelítést kell kiépíteni.

A peronokat a vonathosszak, az utasok száma és sebesség alapján úgy kell méretezni, hogy az elsodrási határok között, és azon kívül, az utasok részére legalább 1,8 m-es sáv álljon rendelkezésre.

A peronokhoz vezető utak, lépcsők, alul- és felüljárók szélességét a várható forgalom alapján kell megállapítani.

Targoncák, kerekes székek és gyermekkocsik peronra történő akadálymentes feljutását meg kell oldani.

A peron hosszának meghatározásánál csonkavágány esetén a biztonsági hossz és az ütközőbak szükséges hossza is figyelembe veendő.

A peron szélességi méretezésénél az előbbieken túlmenően

– a targoncaforgalmi igényt,

– a peronon elhelyezett létesítmények (alul-, felüljáró lépcső, épület) méreteit is figyelembe kell venni.

Peronban lévő oszlopszerű létesítmény a vágánytengelyt az elsodrási határ + 1,0 m-nél jobban nem közelítheti meg.

A peronok magasságát a közlekedő járművek padlószintje, illetve a fellépést lehetővé tevő lépcső magassága szerint kell megszabni, az űrszelvény-előírások, a tervezett vágánytengely-távolságok, valamint a balesetvédelmi szempontok figyelembevételével.

A peronok burkolata szilárd, pormentes legyen.

Országos közforgalmú vasutakon 7,50 m és ennél nagyobb tengelytávolság esetén a peronmagasság sínkorona-szint felett legalább 0,30 m, ennél kisebb tengelytávolság esetén 0,15 m lehet.

1.1.11.2. Egyéb előírások

Személypályaudvar átmenő- vagy fejpályaudvarként alakítható ki. Ha a fejpályaudvar vágányai nem egyvonalban végződnek, akkor a különböző hosszúságú vágánycsoportok keresztirányú megközelítésére aluljárórendszer létesítésének szükségességét meg kell vizsgálni.

Új személypályaudvarnál a személyvonati szerelvények tisztításának, takarításának, kisebb karbantartásának, előfűtésének, előhűtésének, próbafűtésének, vízfeltöltésének, fékpróbájának műszaki feltételeit meg kell teremteni.

A vágánycsoportok a technológiai sorrendnek feleljenek meg. A kocsik takarítására, karbantartására szolgáló tároló vágányok között targoncák közlekedését lehetővé kell tenni.

A teherpályaudvart úgy kell megtervezni, hogy annak üzeme a csatlakozó vasútállomás forgalmától függetlenül működjék, és a közúti megközelítése – a város – illetve a településrendezési tervvel egyeztetve – legyen megoldva.

A teherpályaudvart kerítéssel kell a környezettől elhatárolni. El kell látni csatornázással, térvilágítással, a rakodógépek működéséhez szükséges energiával, valamint tűzoltóút- és vízhálózattal.

A konténerrakodókat és a konténer-pályaudvarokat az üzemi és fejlesztési tervekben szereplő forgalomnagyságnak és konténertípusoknak megfelelően kell tervezni, nagy forgalomnál közvetlen vonatindítási lehetőséggel. A közúti csatlakozást a forgalom nagyságának megfelelően kell megoldani.

Kis konténerforgalomnál a konténer-pályaudvar más árukezelési műveletre szolgáló pályaudvar részeként is tervezhető.

A burkolatok méretezése három egymásra helyezett konténer tömegéből számítva történjék.

Új rendezőpályaudvar létesítésénél folytatólagos elrendezésű vágánycsoportokat kell tervezni.

Az irányvágányok elosztókörzete rövid legyen, és a vágányok biztonsági határjelzői a gurítódombtól közel egyenlő távolságokra helyezendők el. Átszelési kitérő és nem szimmetrikus XVIII-as rendszerű kitérő nem tervezhető.

Az irányvágányok hosszát a kocsik mennyisége, illetve a képzendő vonatok hosszúsága alapján kell megtervezni.

A rendezőpályaudvar lejtési és magassági viszonyait – az alkalmazott fékrendszer figyelembevételével – futásdinamikai számítással kell meghatározni. Ezen az alapon el lehet térni az állomástervezési lejtviszonyokra vonatkozó előírásoktól.

Az állomástervezési előírásoktól eltérő ajánlott lejtviszonyok a következők:

– a felhúzó-vágány legnagyobb mértékadó emelkedője 8–10‰,

– a gurítódomb előtt a torlasztó lejtő 15–20‰.

A gurítódomb domború lekerekítő függőleges ívét az alkalmazandó tolató járműnek megfelelően, legalább 300 m sugárral kell tervezni, a homorú lekerekítő ív sugara legalább 400 m legyen.

A gurítódomb lefutó lejtőjét legalább 50‰ eséssel kell kialakítani.

A vontatási telepet, valamint egyes jelentős nagypályaudvarok mellett kiépülő műszaki pályaudvarokat – az állomás fejlesztési tervének megfelelően – úgy kell elhelyezni, hogy a vonatra váró vagy a vonatról a vontatási telephelyre közlekedő mozdonyok az állomás vonatforgalmát ne zavarják és megfelelő kapcsolat legyen az állomási mozdonykörüljáró vágánnyal. Lehetőleg kétirányú be- és kijáratot kell biztosítani.

Az épületeken belül a kocsiszíni időszakos és egyéb vizsgálatokra, műhelyi munkákra kell helyet biztosítani. A tengelytávolságot a technológiai igény szerint kell tervezni.

A járműmosó berendezés vágányai és a villamosított vágányok közötti tengelytáv legalább 9,0 m. Ennek hiányában különleges berendezés szükséges.

A kocsijavító telepet a javításra kisorozott kocsik részére a vontatási telep vagy az üzemi pályaudvar szerves részeként vagy önálló telepként kell tervezni. A javítócsarnokot a fejlesztési igénynek megfelelő kocsiszámra kell tervezni.

A baleseti segélynyújtó szerelvények, hóeltakarító, gyomtalanító és egyéb különleges járművek tárolása és javítása céljára vagy a kijelölt állomások, vagy a vontatási, illetve járműtelepek hálózatán belül kell szükség szerint vágányokat biztosítani.

A kocsiszínekben a vizsgálóvágányokat vizsgálóaknával, vagy tartórendszeren álló vágányokkal, a szükséges energiaforrásokkal, világítással, tetővizsgáló állásokkal és emelő berendezésekkel kell ellátni.

1.1.12. Pályaépítés, pályafenntartás és pályafelügyelet

1.1.12.1. Pályaépítés

Vasútépítés – a külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével – csak létesítési engedély, és jóváhagyott építési (kivitelezési) terv alapján valósítható meg. Vasúti pályák létesítési engedélyét az illetékes hatóság az engedélyezési terv alapján adja meg és egyben meghatározza a kiviteli terv tartalmi követelményeit. Az építéshez jóváhagyott kiviteli tervek szükségesek. Az engedélyezési és kiviteli tervek tartalmi követelményeit rendeletben¹¹, külön hatósági, illetve vállalati előírásban kell meghatározni.

A vasút létesítéséhez szükséges területről a vasútról szóló törvényben, az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 1/5. számú, ,,A vasúthálózat fő elemei'' című mellékletében, valamint a terület- és településrendezési tervekben, helyi építési szabályzatokban foglaltak alapján, azokkal összhangban kell gondoskodni.

A tervező felel a tervek adatainak helyességéért, a tervezett megoldás szakszerűségéért. A tervező felelősségét nem csökkenti sem a tervek engedélyezése, sem azok jóváhagyása. Felelőssége kiterjed az üzemeltetés során észlelt, a tervezésre visszavezethető hiányosságokra is.

Az építtetőnek szabályoznia kell a vonatforgalom alatt történő építkezéseknél:

– a forgalomba helyezés feltételeit,

– a fenntartás és felügyelet ellátásának folyamatos megoldását.

Forgalom alatt történő építés időszakában legalább a fenntartási mérettűréseket kell betartani.

Az üzembiztonság érdekében különös gondot kell fordítani a pálya mentén a föld alatt és felett meglévő távközlési, biztosítóberendezési és energiaátviteli berendezések védelmére.

Az építés megkezdése előtt az érdekelteknek helyszíni bejárást kell tartani, ahol a terepen található kábeljelző kövek, kábelnyomvonal-törzskönyv (helyszínrajz), valamint a helyi ismeretek alapján meg kell állapodni a szükséges teendőkben. (Munkaterület átadás-átvétel.)

Lényeges követelmény, hogy a munka során a kábelek védelme megfelelő maradjon és hozzáférhetőségük továbbra is fennálljon.

Az építési munkák kivitelezését csak a kivitelezői jogosultságra vonatkozó jogszabályban rögzített képzettségű felelős műszaki vezetők irányíthatják.

Az építés megkezdése előtt az építtető, a vasút üzemeltetője és a kivitelező között a következőket kell írásban rögzíteni:

– az építkezéssel kapcsolatos adatszolgáltatás módját,

– az alappont-hálózat adatait,

– a szelvényezést, ennek állandósítását,

– a vágányokkal kapcsolatos felügyeleti kérdéseket,

– az építési anyagok minőségi követelményeit.

A minőséget a vonatkozó műszaki előírások szerint kell biztosítani, figyelemmel az esetleges külön hatósági előírásokra.

A műszaki ellenőrzés az építtető kötelessége, de az üzemeltető az építtetőtől függetlenül jogosult az ellenőrzésre. Az építtető műszaki ellenőri kötelezettségét beruházó szervezetre, szakintézetre vagy személyre (Mérnökre) átruházhatja. A műszaki ellenőrnek a vonatkozó jogszabályban előírt jogosultsággal kell rendelkeznie. A kivitelezés közbeni ellenőrzésnek az adott munka jellege szerint részben folyamatosan, részben szúrópróbaszerűen kell történnie, és ki kell terjednie:

– a technológiára,

– az eszközökre (mérő- és építő),

– az építményre.

Az ellenőrzés alkalmával szemrevételezéssel, mérésekkel és anyagvizsgálattal kell gondoskodni a vonatkozó műszaki előírásokban és a tervekben foglaltak betartásáról.

A kivitelezés során az engedélyező hatóság jogosult az építés-felügyeleti tevékenység végzésére.

A kivitelezés befejezése után az elkészült vasúti építmény méreteit ellenőrizni kell. A mérés eredményét a kivitelezési tervvel össze kell hasonlítani és az esetleges eltéréseket – a szabványos építési tűrések figyelembevételével – meg kell szüntetni. Ezután kerülhet sor a forgalomba helyezési, és hatósági használatbavételi eljárás megkérésére.

A mérési eredményeket a mérő és szakképzett értékelő személy aláírásával igazolja.

Az elkészült építmény csak a vonatkozó előírások szerint minősíthető.

1.1.12.2.¹² Pályafenntartás, pályafelügyelet

A vasúti pályának, tartozékainak fenntartásáról, karbantartásáról, felügyeletéről és az üzemi jellemzők engedélyezett értékeinek megfelelő forgalombiztos állapotban tartásáról az engedélyes tartozik folyamatosan gondoskodni.

Az engedélyes fenntartási kötelezettsége legkésőbb a használatbavételi engedély hatálybalépésétől, de legkorábban a műszaki átadási jegyzőkönyvben rögzített hiányosságok elismert megszüntetésétől kezdődik.

Az üzembiztonság fenntartásának felelősségét az engedélyes másra át nem háríthatja, de annak teljesítésére más, a fenntartási szaktevékenységre jogosult szervvel vagy személlyel szerződést köthet.

Amennyiben a vasúti építmény vagyonkezelőjének és a vasútengedélyesnek a személye eltérő, a vagyonkezelőnek az állagmegóvás biztosítására, az engedélyes tevékenységétől független fenntartási kötelezettsége áll fenn.

A vasúti építmény fenntartását olyan személy irányíthatja, aki a jogszabály szerinti képzettsége és gyakorlata alapján az építmény jellegének megfelelően erre jogosult.

Fenntartást csak az a szervezet (intézmény) végezhet, amely az előzőekben meghatározott szakképesítésű személyeket ebből a célból a hatályos munkaügyi jogszabályok alapján foglalkoztat.

Újonnan létesített, illetve felújított vasúti pálya fenntartására az építés befejezése után az üzemszerű forgalomba helyezést követő 90 napig – a forgalom nagyságától függetlenül – az építési mérettűréseket kell alkalmazni. Ez idő eltelte után a pályát a kiépítési sebességtől függő előírt mérettűrések figyelembevételével kell fenntartani.

Új építésű pálya vagy vasúti építmény felügyeletéről, a vasúti üzem részéről történő igénybevételtől a használatba vételig az engedélyes és a kivitelező közösen tartozik gondoskodni. Az engedélyes kizárólagos felelőssége a használatbavételi engedély véglegessé válásától kezdődik.

A fenntartási munkálatok átfogó és részletes végrehajtására, a vasutak engedélyesei vállalati utasításokat kötelesek kiadni a szervezeti, az eszköz- és anyagellátási, a minőségi, valamint a biztonsági szempontok rögzítésével.

A távközlési, biztosítóberendezési, energiaátviteli berendezések és kábelek 1.1.12.1. pontban előírt védelméről szükség szerint a fenntartási munkák során is gondoskodni kell.

Meglévő vasútvonal pályalétesítményeinek átépítése esetén az üzemszerű forgalom szüneteltetésének időszakában is köteles a korábbi üzemeltető a felügyelet folyamatos rendjét megszervezni.

A felügyeleti rendszer, szervezet és végrehajtás követelményeit a kialakításukra kötelezett részéről kiadandó, jelen szabályzat előírásainak megfelelő vállalati utasításban kell összefoglalni. Ezt az utasítást bevezetése előtt – iparvágányok esetén – a kiszolgáló közforgalmú vasúttal el kell fogadtatni.

A vállalati felügyeleti utasítást a vasúti hatóság alkalomszerűen ellenőrzi. A felügyeleti szervezet kialakításánál az abban működő személyek szakmai képzettségéért és egyéni alkalmasságáért a vasútüzem vezetője felel.

A felügyelet rendszerében meg kell különböztetni a szakmunkás (esetleg betanított munkás), a pályamesteri (technikus) és a mérnöki képzettséghez kötött tevékenységi köröket és meg kell határozni a munkakörhöz kapcsolódó feladatokat.

A saját használatú vasutak felügyeletét a kezelésben tartó szervek belső vállalati szabályozás útján kötelesek megszervezni és végrehajtani a jelen szabályzat előírásainak figyelembevételével.

A szemrevételezéssel végzett felügyeleti tevékenység alapjául vasúti pályalétesítményeknél a gyalogosan végzett vonalbejárást kell tekinteni és rendszeresíteni.

A pálya gyalogos bejárásán túlmenően a felügyeletet országos közforgalmú vonalakon külön járművel végzett vonalbeutazással, mozdonymenettel és mérőkocsival is gyakorolni kell. A vizsgálatok gyakoriságát a vonalnak az üzemvitelben elfoglalt jelentősége és a pálya állapota alapján kell meghatározni. A közforgalmú vasútvállalatok a hálózatukhoz csatlakozó vasútvállalatok járműveivel is járt, de vagyonkezelésükben nem lévő iparvágányok felügyeletét is ellenőrizni tartoznak.

A bármely okból kísérleti jellegűnek nyilvánított pályaszakaszok, pályaelemek felügyeletét, az engedélykérő szakmai javaslata alapján az engedélyező hatóság eseti előírásai szerint kell az építtetőnek (kezelőnek, üzemeltetőnek) megszerveznie és a kísérleti időszakban megvalósítania.

A pályafelügyelet az ellenőrző műszaki vizsgálatokat az egyes építmények, szerkezetek és pályaelemek jellegének megfelelő módszerekkel, az ezekre vonatkozó szakmai előírások szerint hajtsa végre.

A vasutak üzemeltetői kötelesek gondoskodni a rendkívüli körülmények (események) bekövetkezésekor szükséges fokozott felügyelet rendszerének és módszerének vállalati utasítások és szakmai előírások alapján történő végrehajtásáról.

Ilyen események körébe tartoznak:

– üzemi balesetek,

– természeti csapások,

– rakszelvényen túlérő vagy túlsúlyos szállítmányok fuvarozása, különleges próbamenetek közlekedtetése,

– a pályáknak a meghatározott hőmérsékletnél melegebb vagy hidegebb időszakban történő üzemeltetése.

1.1.12.3. Mérethatárok

A vasúti pálya ellenőrző méréseinél vizsgált mutatók mérettűréseit vagy szabvány szerinti, vagy ilyen szabvány hiányában a vasúti hatóság által jóváhagyott előírásokban megadott értékek alapján kell figyelembe venni a következők szerint.

Az ellenőrző mérések kiértékelési rendszerében az egyes mérettűrési határokat úgy kell megszabni, hogy a rendszerezésben az alább felsorolt négy elkülönített kategória szerepeljen:

Építési mérethatár, illetve építési méretelőírás:

Az építés mérettűrés határai, amelyeken belüli méretekkel kell az építést megvalósítani annak érdekében, hogy az építmény a tervezettnek megfelelő üzemi jellemzőkkel kaphasson használatbavételi engedélyt. (Megkülönböztethető új- és használt anyagból történő építés.)

Az építési mérettűréseken belüli értékeket a felügyeleti, műszaki átadás-átvételi és használatbavételi mérések során az átadás, használatbavétel időpontjáig, de korábbi használatbavétel esetén is legalább az építés befejezését követő forgalomba helyezés utáni 90 napig meg kell követelni és biztosítani kell.

Fenntartási tevékenységet igénylő mérethatár:

Azok a tűréshatárok, melyek túllépése esetén, fenntartási tevékenységgel, a vizsgált mutató a kívánt határokon belüli értékre beállítandó.

Az üzemeltetést befolyásoló intézkedést kiváltó mérethatár:

Azok a tűréshatárok, amelyek túllépése esetén az üzemeltetés csak módosított üzemi jellemzőkkel (korlátozásokkal) folytatható mindaddig, amíg fenntartási vagy felújítási tevékenységgel, a vizsgált mutató értékét a fenntartási mérethatáron belülivé nem módosítják.

Az üzemeltetés beszüntetését kiváltó mérethatár:

Azok a tűréshatárok, amelyek túllépése esetén az építmény üzemeltetését azonnal fel kell függeszteni mindaddig, amíg fenntartási vagy felújítási tevékenységgel a vizsgált mutató értékét a tűréshatárokon belülivé nem módosítják.

1.1.13. Vasúti védősáv (biztonsági sáv)

A vasúti védősáv a vasúti pálya, illetve a vasúti közlekedési terület része.

Új építéseknél az országos közforgalmú vasút védősáv szélessége v = 160 km/h sebességhatárig, a szélső vágány tengelyétől mérve 9,0 m, töltésben lévő vasúti pálya esetén a töltés lábától, bevágásban annak szélétől 5,0 m.

A védősáv szélességét v>160 km/h sebesség esetén a vasúti hatóság esetileg állapítja meg.

1.2. Vasúti hidak

Ez a fejezet a vasúti hidak létesítésével, kivitelezésével, használatbavételével, felügyeletével és üzemben tartásával kapcsolatos előírásokat tartalmazza, azzal, hogy a hidakra vonatkozó részletes előírásokat a Vasúti Hídszabályzat foglalja össze.

1.2.1. Általános létesítési feltételek

Vasúti hidakat az érintett vasutat engedélyező hatóság engedélyével, az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 1/2. számú, ,,Az országos főút- és vasúthálózaton tervezett című melléklettel, valamint a terület – és településrendezési tervekkel, helyi építési szabályzattal összhangban szabad építeni, átalakítani, üzemeltetni vagy megszüntetni jogszabályban meghatározott esetek kivételével.

A vasúti hidak létesítési engedélyét a hatóság engedélyezési terv alapján adja meg; az építéshez, átalakításhoz jóváhagyott kivitelezési tervek szükségesek. Ez utóbbiak jogszabályban vagy engedélyezési feltételekben meghatározottak szerint, kerülnek hatósági tárgyalásra. Jóváhagyásuk előtt az építés nem kezdhető meg.

A tervező vállalat, a tervező és az ellenőrző felelős a híd terveinek és erőtani számításainak helyességéért. Ezt a felelősséget a tervek hatósági tárgyalása, elfogadása nem csökkenti. A híd kialakítása és teherbírása feleljen meg a vasútra előírt üzemeltetési feltételek mellett a fejlesztési irányelveknek és terveknek.

1.2.2. Kialakítási feltételek

1.2.2.1. Hídszerkezet megválasztása, térbeli elrendezése

A hidak létesítésénél az erőtani követelményeken túl a vasútüzemi szempontokra, a könnyű fenntarthatóságra, a gazdaságos és megbízható kivitelezésre, valamint a híd esztétikus kialakítására kell törekedni a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével.

A vegyes forgalmú hidak közúti forgalommal, valamint a vasúti hidak közforgalmú gyalogos forgalommal igénybevett részeit a Közúti Hídszabályzat előírásai szerint kell kialakítani. A vasúti hídnak alkalmasnak kell lennie az egyes vonalkategóriákra megállapított fejlesztési sebességre.

Út, vasút, vízfolyás stb. keresztezésében létesítendő hidak nyílásméretének meghatározása az 1.3. fejezetben foglaltak szerint történik.

Ha minta- vagy típustervek állnak rendelkezésre, úgy azokat még a híd nyílásának ésszerű növelése árán is alkalmazni kell.

A hídon a vasúti űrszelvény hidakra előírt szabadon tartandó terét biztosítani kell.

Olyan hidakon, amelyeken csak a járműközlekedésre előírt, szabadon tartandó tér áll rendelkezésre, a pályaszemélyzet részére a híd hosszától és kialakításától függő távolságokon az elsodrási határon kívül félreálló helyet kell létesíteni és ezt feltűnő, a híd színétől eltérő mázolással, valamint kapaszkodóval kell ellátni.

A félreálló helyek távolsága:

– v = 120 km/h sebességig 30 m,

– v>120 km/h sebességnél 25 m.

Üzemi gyalogjárda az üzemeltető igénye szerint létesítendő a hídon. Ezt a járdát nem szükséges a vasúti pályától elválasztani, és ez félreálló helyként is szolgálhat.

Két- vagy többvágányú pályában alsópályás acélszerkezetből csak egyvágányú hidak létesíthetők.

Kétvágányú hídon a vágánytengely távolság nem lehet kisebb, mint a csatlakozó pálya vágánytengely távolsága. Két különálló egyvágányú híd esetén a vágánytengely-távolságot úgy kell megállapítani (a csatlakozó pálya vágánytengely távolságát megnövelni), hogy minden egyes hídszerkezet vizsgálatához és fenntartásához elegendő hely álljon rendelkezésre.

Vasúti híd alapozásakor a vonatkozó szabályozás előírásait kell figyelembe venni. Az alapok várható süllyedését előre meg kell határozni és a hidat annyival magasabbra kell megépíteni, hogy az áthidaló szerkezet a támaszok süllyedése után érje el a terv szerinti magasságot.

Műszakilag indokolt esetben a hídon a vasúti pálya rugalmas ágyazású sínrendszerrel is átvezethető.

A nyílt pályás, közvetlen sínleerősítéses, és rugalmas ágyazású sínrendszerrel kialakított új építésű vagy felújításra kerülő hidak csatlakozó részein, a rugalmas átmenet biztosítása céljából átmeneti (kiegyenlítő) szerkezetet kell beépíteni.

1.2.2.2. A vasúti pálya kialakítása hidakon

A végleges hidak pályájában a sínek alátámasztásának rugalmassága közelítsen a vonali rugalmassági szinthez, eltérés esetén a változás átmenetes legyen.

A hídon lévő zúzottkő ágyazat vastagságát a keresztaljak alsó felülete alatt, az ágyazatot alátámasztó felület legmagasabban fekvő szintjéig, az 1.1.10.3. pontban foglaltak szerint kell kialakítani:

– normál- és széles nyomtávolságú vasutaknál 0,35 m,

– keskeny nyomtávolságú vasutaknál 0,20 m.

Az ágyazati teknő szélessége az ágyazat alsó szintjén egyenesben legalább 4,40 m legyen.

Az aljak távolsága ágyazatátvezetés nélküli hidakon egyezzék meg a vonalon szükséges aljkiosztással, de ez legfeljebb 0,65 m lehet.

Íves pályaszakaszban fekvő hidak esetében a híd méreteit a fejlesztési sebesség figyelembevételével kell meghatározni.

A nem ágyazatátvezetéses acélszerkezetű hidaknál a hídszerkezetet a csatlakozó pályán esetleg fellépő sínvándorlás okozta erőktől mentesíteni kell. Ennek érdekében a hidak előtt és után a keresztaljas felépítményt normál nyomtávolságú vonalakon 100-100 m, keskeny nyomtávolság esetén 50-50 m hosszban zúzottkő ágyazatba kell fektetni. Ha a sínleerősítés nem alkalmas a sínvándorlás megakadályozására, akkor sínvándorlást gátló megoldást is kell alkalmazni.

Hidakon a vasúti pálya kialakítása úgy történjék, hogy a híd dilatációs mozgását minden esetben tegye lehetővé.

Hidakon lévő pálya teljes hosszában és a hídhoz csatlakozó pályaszakaszon 15,0 m hosszban terelőelemet kell elhelyezni:

– a 20,0 m-nél nagyobb mellvédfal-távolságú hidaknál, valamint

– az íves pályájú hidaknál, ha a pálya ívsugara nem nagyobb normál és széles nyomtávolságú vasutaknál 500 m-nél, keskeny – nyomtávolságú vasutaknál 200 m-nél.

Nem kell terelőelemet építeni a vasúti pályába, ha

– a híd olyan széles, hogy a jármű leesését vagy a hídszerkezethez történő ütközését, a kisiklás oldalán lévő másik sínszál vagy a hídon kialakított hosszanti szegély megakadályozza, vagy

– a hídon a forgalmi sebesség a 20 km/h-t nem haladja meg.

A terelőelem vágányhoz viszonyított magassági és vízszintes helyzete, kialakítása feleljen meg a érvényes pályatervezési előírásoknak.

Ha a terelőelem a két üzemi sínszál között helyezkedik el, akkor annak végeit legalább 4,0 m hosszon a vágánytengelyig befelé kell hajlítani és úgy lezárni, hogy abba a járművek lelógó csavarkapcsa ne akadhasson be.

Különleges esetben a terelőelem az üzemi sínszálon kívül is elhelyezhető. Ebben az esetben a végét 1,0 m hosszon legalább 100 mm-rel kifelé kell hajlítani, majd lekötni.

A hídon a pályának olyannak kell lennie, hogy az esetleg kisiklott kerék a terelőelem által megengedett szélső helyzetben se maradjon alátámasztás nélkül, és az aljakat ne tudja helyükről elmozdítani.

A hídon kezelőpályát kell létesíteni, ha azt az ágyazat vagy a hídszerkezet kialakítása nem pótolja.

Országos közforgalmú vasút fővonali hídjain, valamint ezek állomásain lévő hidaknak azon az oldalán, ahol az utasok közlekedése tiltott, üzemi gyalogjárdát kell létesíteni.

1.2.3. Hídtartozékok

Korlátot kell elhelyezni minden olyan hídon, és szükség esetén annak hídcsatlakozásán, amelyen a pálya alépítményét nem vezetik át. Átvezetett alépítmény esetében, a híd szegélyszintje és az áthidalt terepmagasság különbségének függvényében kell korlátról gondoskodni.

Az alépítmény műtárgyon való átvezetése esetén – ha korlátra nincs szükség – a híd homlokzatán az alépítmény síkját legalább 0,10 méterrel magasabban, műtárgyszegéllyel kell kialakítani.

A korlát magassága legalább 1,0 m legyen, és azt 0,50 m magasságban térdléccel, továbbá közutak és vasutak felett legalább 0,20 m magasságig lábléccel is el kell látni, ha szóródó rakomány vagy zúzottkő leesésétől kell tartani. A korlát vágánytengelytől való távolságának meghatározása a vonatkozó szabályozás szerint történjék.

A vasúti hídon elhelyezett közforgalmú gyalogjárda korlátját a közúti hidak korlátjaira vonatkozó rendelkezések figyelembevételével kell kialakítani.

Az 50 m-nél nagyobb nyílású acélszerkezetű hidakat olyan beépített vagy mozgó szerkezetekkel kell ellátni, amelyekről a vizsgálatok és a karbantartási munkák elvégezhetők, kivéve, ha alsó övük alulról maximum 5,0 m magas létráról elérhető.

A hídfők megvizsgálásához 3,0 m-nél nagyobb lejárási szintkülönbség esetén a padkáról levezető, legalább 0,60 m széles szolgálati lépcsőt kell létesíteni.

A hídon a vasútüzemi kábelek részére megfelelő méretű kábelcsatorna kialakítása szükséges.

A hajózható vízfolyások feletti hidakon a vízi közlekedésre vonatkozó előírásoknak megfelelő hajózási jelzéseket kell elhelyezni.

A közművek hídon történő átvezetését, a vasúti forgalom biztonságának figyelembevételével az 1.3. fejezet szerint kell kialakítani.

1.2.4. Közműalagút

A közműalagút vasút alatti – az 1.3. fejezetben részletezett biztonsági mérettel növelt – szakasza vasúti hídnak minősül.

A közműalagút lejáróját, szerelő-, elárasztó-, szellőző, vészkijáró aknanyílását nyíltvonalon a vasútra előírt szabadon tartandó téren kívül, attól legalább 15,0 m-re kell elhelyezni. Többvágányú nyíltvonali vasúti pálya esetén a vágányok között akna vagy nyílás nem létesíthető.

1.2.5. Környezetvédelem a hidaknál

Városokban, lakott helyek közelében, pályaudvarokon a zajszint csökkentése érdekében lehetőleg ágyazatátvezetéses hidat, vagy ezzel egyenértékű zajcsökkentő szerkezetet, sínleerősítési módot kell alkalmazni.

Mindazokon a hidakon, melyek közforgalmú utak, vasutak vagy hajózható folyók felett vezetnek át, esetleg külön szerkezet beépítésével gondoskodni kell arról, hogy a hidakról rendeltetésszerű üzem, vagy felújítási munka során szennyező anyag, ágyazati vagy egyéb, balesetet okozó anyag ne hullhasson alá.

1.2.6. Méretezési feltételek

A méretezésnek ki kell terjednie mind a rendeltetésszerű használat mellett, mind az építés (átalakítás, bontás) alatt ideiglenesen bekövetkező helyzetekre is.

Az erőtani számításban a szerkezet tényleges erőjátékát legjobban megközelítő és a biztonságra nézve kedvező feltételezéseket kell alkalmazni.

Adott esetben az erőtani igazolás foglalja magában a meglévő szomszédos és kapcsolódó építmények érintett szerkezeti részeit is.

A részletes méretezési előírásokat a Vasúti Hídszabályzat tartalmazza.

1.2.7. Kivitelezés, használatbavétel

1.2.7.1. Általános kivitelezési feltételek

A kivitelező köteles a hidat a terv szerint az előírásoknak megfelelő minőségben építeni, gyártani a megfelelőségi követelmények teljesítésének munkaközi és átadási igazolása mellett.

Az igazolásnak ki kell terjednie:

– a beépített anyagok, építési termékek megfelelőségére,

– az építés, szerelés végrehajtásának helyességére,

– a kész (félkész) építmény és részegységei szilárdsági-, valamint geometriai

jellemzőinek minősítésére.

A vasúti acélszerkezeteket fokozott követelményű szerkezeteknek kell tekinteni.

1.2.7.2. A kivitelezés ellenőrzése

Az építtető, illetőleg engedélyes a hídépítést ellenőrizni köteles. Ezt a kötelezettséget beruházó szervezetre, szakintézetre vagy szakértőre (Mérnökre) átruházhatja.

A kivitelezés közben elvégzendő vizsgálatokról a kivitelező vizsgálati tervet köteles készíteni, amelyet szakértővel jóvá kell hagyatnia.

Az engedélyes részéről eszközölt ellenőrzés nem csökkenti a gyártó üzem felelősségét, illetve kötelezettségét. A kivitelező a később jelentkező hibákért és hiányosságokért is felelős.

A kivitelező köteles mindazon vizsgálatot, ellenőrzést elvégezni, illetve elvégeztetni, amely a vonatkozó nemzeti szabványok és további szabályozások előírnak.

Az építési munka minden fázisát a kivitelező is rendszeresen ellenőrizni tartozik. Ezt a feladatot független ellenőrző részlege vagy ellenőre végezze.

Vasúti hidak építésének hatósági felügyeletét a közlekedési építményekre vonatkozó eljárás szerint kell ellátni.

1.2.7.3. Használatbavétel, üzembe helyezés

Engedély alapján épített, átalakított hidak csak az engedélyező hatóság jogszabályban előírt használatbavételi engedélye alapján helyezhetők üzembe.

Az engedélyes köteles a hidat a használatbavételi, illetve a műszaki átadás-átvételi eljárás előtt hídszakértő mérnökkel, vagy szakvélemény adására jogosult intézménnyel, szervezettel megvizsgáltatni. A vizsgálat a híd minden részletére terjedjen ki.

A hidak rendeltetésszerű és tartós használatra való megfelelőségének igazolására a ,,Vasúti hídszabályzat'' szerinti esetekben a hídvizsgálat megfelelő eredménye után próbaterhelést kell tartani. A próbaterhelési tervet vasúti hatóság fogadja el és ezzel egyidejűleg kijelöli a próbaterhelés vezetőjét.

A nem hatósági engedélyköteles híd üzembe helyezési rendjét a vasút üzemeltetője szabályozza.

1.2.8. Műszaki felügyelet, hídnyilvántartás és fenntartás

A hidakat a vasút üzemeltetője vagy a híd kezelője a közlekedésbiztonság érdekében a vonatkozó műszaki szabályozás szerinti szakszerű felügyelet alatt köteles tartani és úgy fenntartani, hogy azok állandóan üzemképes, forgalombiztos állapotban legyenek.

A vasúti hidak műszaki felügyelete rendszeres és esetenkénti hídellenőrzésből és hídvizsgálatból, esetleg a vonatkozó szabályozás szerinti próbaterhelésből áll.

Ennek rendszerét a Vasúti Hídszabályzat alapján a vasút üzemeltetője állapítja meg.

A hidakról, az azokon végzett vizsgálatokról, a hidak állapotáról a vasút üzemeltetőjének nyilvántartást kell vezetni. Ennek rendjét a vonatkozó előírások szerint kell figyelembe venni.

1.2.9. Vasúti hidak üzemeltetése

A vasút üzemeltetője köteles gondoskodni arról, hogy a műtárgy az üzemeltetés során műszakilag az üzem- és forgalombiztonság állapotának megfeleljen.

A hídon a méretezési tehernek megfelelő igénybevételt okozó járművek közlekedtethetők a méretezésnél figyelembe vett sebességgel.

A hídon a pálya és a hídtengely helyzete közötti eltérés olyan arányú lehet, hogy a hídtartók terhelésnövekedése a 3%-ot ne haladja meg.

Ha a híd műszaki állapota baleset, elemi esemény vagy egyéb ok miatt, valamint szerkezeti anyagfáradás, természetes elhasználódás következtében leromlik, a forgalombiztonság érdekében az üzemeltető köteles a híd értékelt állapotától függően, a vasúti forgalomban erőtani számítással igazoltan sebességi vagy terhelési korlátozást, vagy mindkettőt bevezetni. Ennek részleteit a vonatkozó műszaki előírás tartalmazza.

Ha a híd leromlott állapotából eredő, erőtanilag kimutatható biztonsági tényezője az adott vonalon eltűrhető forgalmi korlátozások mellett az előírthoz viszonyítva 0,1 értékkel, vagy a megengedett és számított feszültség aránya 5%-kal csökken, a híd meg nem felelő részeit, meg kell erősíteni, vagy ki kell cserélni. Az erőtani számítások során a ténylegesen közlekedtetett jármű terhelési korlátozásának és sebességkorlátozásának a dinamikus értéket csökkentő hatása figyelembe vehető. Ilyen feltételek mellett a híd folyamatos felügyelet mellett is csak legfeljebb öt évig üzemeltethető. A fenti értékeket meghaladó romlás esetén a hidat a forgalom elől le kell zárni.

A szükséges intézkedéseket tervező, szakértő bevonásával kell meghatározni.

1.3. A vasút keresztezése és megközelítése

Ez a fejezet a vasút és a különböző nyomvonalas létesítmények keresztezésére és megközelítésére, valamint a vasútüzemi és nem vasútüzemi célt szolgáló nem nyomvonalas építmények megközelítésére vonatkozó általános előírásokat tartalmazza.

1.3.1. Általános műszaki előírások

Vasúti pálya keresztezésekor vagy védőtávolságon belül történő megközelítésekor minden esetben meg kell szerezni a vasút engedélyesének vagy kezelőjének hozzájárulását. A hozzájárulás kérése a műszaki tervek bemutatásával történik.

A különböző építmények a vasutat csak úgy közelíthetik meg, illetve úgy keresztezhetik, hogy a biztonságos vasúti közlekedést ne zavarják.

A közművezetékek és műtárgyak elhelyezése úgy történjék, hogy esetleges hibájuk, szükség szerinti javításuk, cseréjük a vasúti építmények állagát és rendeltetésszerű használatát ne veszélyeztesse.

A vasutat keresztező csővezeték csak úgy helyezhető el, hogy annak esetleges hibája esetén elkerülhető legyen a vasúti pálya megbontása, ne veszélyeztesse az utasok, a vasúti személyzet és a küldemények épségét, a vasúti forgalmat ne akadályozza.

A keresztezések a vasúti pályára lehetőleg merőlegesek legyenek, 30°-nál kisebb szögű kereszteződés csak különösen indokolt esetben engedhető meg.

A nem vasúti nyomvonal jellegű építmények vasutat keresztező vagy megközelítő szakaszát – ha az nem látható – maradandóan meg kell jelölni.

A vasúti pálya vízelvezetését semmilyen építmény nem akadályozhatja.

A vasúti pályát alul keresztező vezeték védő műtárgyát és azok aknáit úgy kell kialakítani, hogy a sínkorona szintje alatt fővonalon legalább 1,00 m, mellékvonalon és egyéb vágányokon legalább 0,75 m mélységig a vágánytengely mellett normál és széles nyomtávolságú vágánynál 2,25 m-nél, keskeny nyomtávolságú vágánynál 1,50 m-nél nagyobb vízszintes szabad terület legyen.

A vasúttal párhuzamos, nem vasútüzemi célú vezeték munkaárka a vasúti földmű rézsűjébe nem telepíthető.

A munkaárok széle a vasúti földmű koronaélét (bevágásban), vagy talpvonalát (töltésben) legfeljebb 1,00 m-re közelítheti meg. Az árok vasút felőli oldala a vasút tényleges töltésrézsűjének meghosszabbított vonalát nem metszheti, ellenkező esetben méretezett dúcolást kell alkalmazni. A képzett rézsűbe való bemetszés esetén még a vasúti terhelést is figyelembe kell venni.

A terepszinten elhelyezett vasút mellett létesített, a vasúti terhelésre nem méretezett dúcolású munkaárok vagy munkagödör – pl. átsajtoláshoz indító és fogadó akna – vasút felőli széle a képzett rézsűbe nem metszhet bele, és ezen túlmenően az akna homloksíkja vagy a vágány felőli sarka a vágány tengelyét 5,0 m-nél jobban nem közelítheti meg.

Vasúti műtárgytól 10,0 m-en belül készülő munkaárok fenékszintje a műtárgy alapozásának alsó síkja alá nem kerülhet. Támfal melletti párhuzamos munkaárok esetén, ha az alapozás alsó síkját 0,5 m-nél jobban megközelíti, statikai vizsgálat és a vasút engedélyesének hozzájárulása szükséges.

A vasúti pályára merőleges vagy ferde munkaárok vasút felőli vége a vasúti földművet az előzőkben meghatározott távolságokig közelítheti meg. Ha a munkaárok a vasúti pályát ennél jobban megközelíti, a vasúti földmű és a munkaárok állékonyságát erőtani számítással kell igazolni.

Vasutat keresztező létesítményt elbontani a létesítményre vonatkozó megszüntetési engedély alapján a vasút engedélyesének előzetes hozzájárulásával lehetséges.

Vasút alatti keresztezési műtárgynál, ha a teljes elbontást az érdekeltek nem tartják szükségesnek, a műtárgyat legalább az előzőkben meghatározott mértékig kell lebontani.

A nem vasútüzemi célt szolgáló, nem nyomvonalas építményeket, épületeket az országos közforgalmú vasútnál az 1.1.13. pontban meghatározott védősávon kívül a vasút vágánytengelyétől, két- vagy többvágányú pálya esetén a szélső vágány tengelyétől az 1.3.10. pontban meghatározott távolságra lehet elhelyezni, a vasúti átjárókra figyelemmel. A vasúti átjáró környezetében a külön jogszabályban¹³ meghatározott rálátást az építmények nem akadályozhatják. Ezen túlmenően nem akadályozhatják a vasúti jelzők láthatóságát sem, és villamosított vasútvonal esetén figyelembe kell venni a vasúti biztonsági övezetre vonatkozó előírásokat is.

A vasútüzemi célt szolgáló építmények egyedi elbírálás szerint, a vasúti hatóság hozzájárulásával, az egyes építményekre meghatározott telepítési távolságok betartásával az 1.1.13. pontban említett vasúti védőtávolságon (védősávon) belül a rálátási háromszög figyelembevételével elhelyezhetők.

1.3.2. Vasút szintbeli keresztezése és megközelítése úttal, gyalogúttal, kerékpárúttal, közúti gyalogos felül- és aluljáróval

1.3.2.1. Út, gyalogút, kerékpárút

Út, gyalogút és kerékpárút és vasút szintbeli kereszteződését külön jogszabály¹⁴ szerint szabad létesíteni és kialakítani. A v = 160 km/h-nál nagyobb sebességre engedélyezett vasúti pályát út szintben nem keresztezheti. Gyalogút és kerékpárút a legfeljebb v = 120 km/h sebességre engedélyezett vasúti pályát keresztezheti szintben.

Út gyalogút és kerékpárút a vonatok kijelölt megállási helyét szintben nem keresztezheti.

Vasúti átjáróban az út ívsugara 300 m-nél kisebb nem lehet.

Vasúti átjáró a vasúti pálya túlemelés átmeneti szakaszában nem létesíthető.

Túlemelésben fekvő vasúti pálya esetén a vasúti átjáróban az út lejtése a vágány túlemelésének feleljen meg. Ha a vasúti átjáró több vágányon vezet át, akkor a sínek felső érintője – az út tengelyének irányában – egy síkban legyen. Vasúti átjárónál az út függőleges lekerekítő ívét helyettesítő sokszög első töréspontja a vágánytengelytől legalább 2,0 m-re legyen.

A vasúti átjáróban, a vasúti szabadon tartandó tér határához csatlakozó útszakaszon a vízszintes ívsugár legalább 15,0 m, a függőleges lekerekítő sugár legalább 50,0 m legyen.

Kitérő mellett vagy kitérőn áthaladó vasúti átjáró létesítése esetén az alábbiak a mértékadók:

– a vasúti átjáró széle a kitérő elejétől vagy végétől legalább 10,0 m-re, indokolt esetben 5,0 m-re, iparvágánynál és keskeny nyomtávolságú vasútnál legalább 3,0 m-re legyen,

– kitérőn a vasúti átjáró csak akkor vezethető át, ha a vasúti vágányon az engedélyezett sebesség 20 km/h-nál nem nagyobb és típusa alapján a kitérő érintett szakasza bekövezésre vagy közúti burkolat kialakítására alkalmas.

A vasúti átjáróban és ahhoz csatlakozóan az úttest hasznos szélessége – a vágánytengelytől 30,0-30,0 m távolságig – legalább 6,0 m széles legyen, de nem lehet keskenyebb, mint a csatlakozó útszakasz.

A kereszteződést és az utat, a szélső vágány tengelyétől legalább 8,0-8,0 m, kerékpárút és járda esetében 4,0-4,0 m távolságig, szilárd burkolattal kell ellátni. Ennek fenntartása a vasúti pálya üzemeltetőjének feladata. A vasúti átjáróknál a csatlakozó útburkolat fenntartása 8,0-8,0 m, kerékpár- és gyalogutaknál 4,0-4,0 m hosszban a vasúti pálya üzemeltetőjének a feladata.

Üzemen belüli út a vágányt legalább 3,5 m hasznos szélességgel keresztezze.

A vasúti átjáróban a nyomcsatorna szélességét a vasúti felépítményre vonatkozó utasítás szerint kell meghatározni.

Ha az út felsővezetékkel ellátott pályát keresztez, és a munkavezeték az előírt magasságot nem éri el, akkor a vasúti átjáró elé védőkaput kell helyezni. A védőkapu alsó élének magassága a sínkorona-, illetve az útszinttől mérve a következőképpen alakítandó ki:

Felsővezeték feszültsége	Ha a munkavezeték magassága sínkoronaszint felett (m)
	5,80	5,60	5,40	5,20	5,00	4,85
25 000 V	4,20	4,00	3,80	3,60	3,40	*
1100 V	–	4,20	4,00	3,80	3,60	3,40
1500 V	–	4,20	4,00	3,80	3,60	3,40

Megjegyzés:

* = nem fordul elő

– = nem kell védőkapu

Trolibusz és közúti villamos vasúti vonal felsővezetéke országos közforgalmú vasút felsővezetékét nem keresztezheti.

Út- és vasút keresztezésének biztosítását, közútról a szabad rálátást a jogszabályban előírt módon kell megoldani.

Vonóvezeték vagy kábelcsatorna és út keresztezésénél legalább 0,20 m átmérőjű védőcsövet kell alkalmazni, melyet az út padkája alatt is át kell vezetni. A védőcső teteje és az út pályaszintje között legalább 0,40 m takarás kötelező.

Útnak nem minősülő, de járműforgalmat is lebonyolító terület vágányt keresztező bejárati szakaszát legfeljebb 40 km/h sebességre engedélyezett vasúti forgalom esetén szabad létesíteni.

Önállóan létesített gyalogút, kerékpárút a vágányt 60°-nál kisebb szögben nem keresztezheti. A vasúti átjáró mellett történő elhelyezés esetén azzal párhuzamos is lehet. Gyalogos vasúti átkelőhely szélessége egyezzék meg a csatlakozó gyalogút, illetve járda szélességével, de 1,50 m-nél keskenyebb nem lehet.

A gyalogos átkelőhelyet a sínek között és a vágánytengelytől mindkét irányban legalább 6,0 m hosszban, burkolattal kell ellátni. A vágány melletti burkolat csak lejtős kialakítású lehet. Lépcső elhelyezését a hatóság csak kivételes esetben engedélyezheti..

Közút mellett szintkülönbséggel (kiemelt szegéllyel) épített járda átvezetésénél a vasút szabadon tartandó tere határáig a járda és a kiemelt szegély szintkülönbségét meg kell szüntetni. Az átvezetésben a kiemelt szegély vonalát záróvonal felfestésével kell megjelölni.

A gyalogos vasúti átkelőhely széle az úttest szélétől legalább 0,50 m-re legyen.

A gyalogos vasúti átkelőhelynél terelőkorlátot kell létesíteni, vagy az átjárót biztosítani kell. A terelőkorlát kialakítása olyan legyen, hogy az azon áthaladó gyalogos mindkét irányban a vasúti forgalommal szemben kényszerüljön közlekedni. A terelőkorlátok között kerekesszékkel is lehessen közlekedni.

1.3.2.2. Közúti felüljáró, vasúti aluljáró

Felüljáró alatt a vasút részére szükséges teret szabadon kell tartani. A felüljáró nyílásméretének a megállapításánál gondoskodni kell a vasúti jelzőkre való rálátásról.

A vasúti vágányok mellett vagy azok között létesített alátámasztó oszlopoknál – ha a vágánytengely és az oszlop belső éle közti távolság 3,5 m-nél kisebb, és az oszlop mellett nincs kiemelt szegély vagy magasperon – terelőelemet kell elhelyezni a sínek külső vagy belső oldalán.

Közúti felüljáró pályaszerkezetének kialakítása úgy történjék, hogy a vasútra arról szennyeződés ne juthasson. A felüljáró kialakításánál a járművek leesési veszélyének csökkentéséről a vasúti pálya megfelelő védelme érdekében gondoskodni kell. A vasúti vágányok feletti zónában és a szélső vágányok tengelyétől legalább 10,0-10,0 m hosszban kettős vezető korlátot kell elhelyezni.

A villamosított vasúti vágány felett a felsővezeték közvetlen vagy közvetett érintésének megakadályozására védőberendezést kell létesíteni.

Az oldalvédelem hossza a műtárgy alatti legszélső felsővezeték nyomvonalától legalább 2,0 m-nél kezdődjön.

Járda átvezetése esetén annak burkolata hézagmentes legyen.

Egymással párhuzamos (legfeljebb 1,0 m távolságra) haladó hidak közötti területet a vasúti vágányok és a feszültség alatt álló vezetékek fölött le kell fedni.

1.3.2.3. Közúti aluljáró, vasúti felüljáró

A vasút alatt közúti aluljáró általában akkor helyezhető el, ha a vasút magassági vonalvezetésének megváltoztatása nélkül a közút kategóriájának megfelelő űrszelvény alakítható ki.

A közút feletti vasúti felüljáró hídszerkezetének legalacsonyabb pontja a közút burkolatától számítva 5,50 m legyen. Az útügyi hatóság hozzájárulásával ennél alacsonyabb, de az utakra vonatkozó űrszelvénynek megfelelő felüljáró is kialakítható. Ilyen esetben a vasúti híd védelméről – figyelmeztető jelzéssel, védőkapu vagy ütközőgerenda elhelyezésével, szerkezeti megerősítéssel vagy egyéb módon – gondoskodni kell. Az ütközőgerendát a várható erőhatásra, de legalább 500 kN vízszintes eltoló erőre és 250 kN függőleges emelő erőre kell méretezni.

A védőkapu és ütközőgerenda alsó éle 0,10 m-rel legyen alacsonyabb a felüljáró alsó élénél.

A közúthoz tartozó védőkaput a vasúti felüljárótól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy a korlátozott magasság észlelése esetén a közúti jármű képes legyen a híd előtt megállni.

A vasúti híd út melletti alátámasztó oszlopa védelméről – kiemelt szegéllyel, védőkorláttal vagy egyéb módon – gondoskodni kell.

A kiemelt szegéllyel védett, a szegély szélétől 2,0 m-en belül elhelyezett oszlopokat meg kell világítani.

Vasúti hídnak az útburkolat szélétől 10,0 m-en belül lévő alátámasztó oszlopát – a védekezés módjától függetlenül – kötelezően ütköző erőre kell méretezni. Más előírás hiányában az ütköző erő 1000 kN, támadáspontja az út pályaszintje felett 1,5 m.

1.3.2.4. Gyalogos alul- és felüljáró

Gyalogos felüljáró alatt a vasút részére a szükséges teret szabadon kell tartani.

Az utas alul- vagy felüljáró szélességét az utasforgalom alapján kell meghatározni. Az felüljáró fedett kialakítású legyen.

Az alátámasztó oszlopok kiosztásánál törekedni kell arra, hogy az állomási vágányok közé ne kerüljenek, továbbá, hogy a szélső vágányok tengelyétől mért távolság 3,5 m-nél kisebb ne legyen.

A gyalogos alul- és felüljárót úgy kell kialakítani, hogy azokat a mozgáskorlátozottak akadálymentesen használhassák. Az aluljáró legkisebb szélessége 2,50 m, belmagassága 2,50 m, indokolt esetben 2,30 m lehet.

A gyalogos alul- és felüljárók megfelelő megvilágításáról gondoskodni kell.

A nagy forgalmú utas-aluljárókban világítási üzemzavar esetére legalább ,,irányfény'' tartalékvilágítás szükséges.

A vasúti peronra felvezető lépcső vagy rámpa felett perontetőt kell elhelyezni.

A közlekedési pályák melletti lépcsőlejárókat, lejáró-rámpákat felcsapódó víz, por és elsodort kavics ellen tömör korláttal kell védeni.

Az utas-aluljáró lépcsős vagy rámpás lejárójának mindkét oldalán, a lejáró teljes hosszán fogódzkodót kell elhelyezni.

A vasúti pálya gyalogos felüljáróján villamos felsővezetéki létesítmény közvetlen vagy közvetett megérintésének megakadályozására védőberendezéseket (alsó, oldalsó és felső) kell kialakítani.

Villamosított vágányok felett az áthidaló szerkezetek járdáinak teljesen hézagmenteseknek kell lenniük. Az oldalvédelem hossza legalább 2,0 m-rel haladja meg a legszélső villamosított vágány feletti, illetve a gyalogos felüljáró alatt vezetett feszültség alatt levő felsővezeték nyomvonalát.

A gyalogos felüljáró felett 4 m-nél nem magasabban vezetett, feszültség alatt levő vezeték vonalában felső védelmet kell kialakítani.

A gyalogos felüljáró vágány melletti oszlopának védelméről az 1.3.2.2. pont szerint kell gondoskodni.

1.3.2.5. Vasút megközelítése közúttal, védősáv létrehozása

Egymást megközelítő vasút és közút esetén biztonsági okokból a vágánytengely és az útburkolat széle között védősávot kell létrehozni.

Ennek megfelelően:

– ha az út szintje a vasút sínkorona szintjéhez viszonyítva –1,5 m és + 4,5 m között van, és a vasúti pálya v = 60 km/h-nál nagyobb sebességre alkalmas, akkor a védősáv kötelező szélessége legalább 20,0 m;

– ennél nagyobb szintkülönbség esetén, ha az út felül van, az alsó szinten a vágánytengely és a talpvonal között 10,0 m, ha a vasút van felül, az út szintjén az útburkolat széle és a talpvonal között 15,0 m szélességben közel vízszintesen kell a földművet kialakítani.

Az előbbi védősávok szélessége a szintbeli keresztezések és környékük kivételével csökkenthető, ha megfelelő védőszerkezetet helyeznek el.

– A v = 60 km/h vagy ennél kisebb sebességre tervezett vasúti pálya mellett a védősáv 7,50 m széles, belterületen – helyszűke esetén – az útpadka (járda) széle az elsodrási határon kívül legalább 1,00 m széles lehet.

Az út menti védősávban a vasúti átjárókhoz tervezett félreálló és menekítő sáv, valamint parkoló elhelyezhető.

A közúti forgalomnak a vasúti közlekedést zavaró fényeit árnyékolni kell. A zavarás tényét a vasút üzemeltetője határozza meg.

Vasúti pálya mellett fekvő – a vasút üzemi útjainak kivételével – gyalogút, járda, kerékpárút vágány felőli széle a vágánytengelytől legalább 4 m + a vágányra engedélyezett sebesség méterben kifejezett századrésze legyen. Ha ez a távolság nem tartható, a gyalogút, a járda, a kerékpárút és a vasút közé korlátot, kerítést kell elhelyezni.

1.3.3. Vasút keresztezése és megközelítése más vasúttal

Vasutak nyíltvonali pályái egymással, vagy más vasúttal szintben nem keresztezhetők. Vasutak külön szintű keresztezésénél a vasút részére szabadon tartandó tér méreteit a keresztezett vasútra vonatkozó előírások szerint kell figyelembe venni. A keresztezési műtárgy méreteinek megállapításánál a vasúti jelzőkre való rálátás lehetőségére is tekintettel kell lenni.

A vasúti vágányok mellett vagy azok között elhelyezendő tartóoszlopok védelméről, ha a vágánytengely és az oszlop vágány felőli éle közötti távolság 3,50 m-nél kisebb, terelőelem (terelősín) elhelyezésével gondoskodni kell.

Vasutak egymást nyílt vonalon oly mértékben közelíthetik meg, hogy az űrszelvényre, a szabadon tartandó terekre és vágánytengely-távolságokra vonatkozó előírások megtarthatók legyenek.

Fonódott vágány csak különösen indokolt esetben engedhető meg.

A vasutak közösen használt vágányain mindkét vasútra vonatkozó űrszelvényt kell kialakítani.

1.3.4. Vasút keresztezése és megközelítése szállítópályával

A keresztezés kialakításánál a vasutak részére a keresztezett vasútra előírt szabadon tartandó teret kell biztosítani. Szállítópálya – kötélpálya, függő sínpálya, szalagpálya stb. – vasút feletti átvezetésénél a vasút védelméről gondoskodni kell. Személyforgalmú vágányt kötél- és függő sínpálya esetén védőhíddal kell védeni. Csak teherforgalomra szolgáló vágány felett legalább védőháló alkalmazása szükséges.

Magas vezetésű szállítószalag vasút felett történő átvezetésénél személyforgalmú vágány esetében zárt szerkezetű szalaghidat kell építeni. A keresztező műtárgy olyan megoldású legyen, hogy a szalagpálya keresztezésen kívüli elemeiben bekövetkező esetleges károsodás a keresztezési szakaszra ne terjedhessen ki.

Zárt járműves személyszállító kötélpálya alatt a védelem elhagyható.

A szállítópálya tartóoszlopának védelméről az 1.3.3. pont szerint kell gondoskodni.

A vasutat megközelítő szállítópályát, ha annak üzemi sávja a vágánytengelyt 5,0 m-nél jobban megközelíti, a keresztezésre előírtak szerint kell kialakítani.

1.3.5. Vasút és vízfolyás keresztezése és megközelítése

A hídnyílások méreteinek és a hídszerkezet alsó élének (magasságának) meghatározása úgy történjék, hogy

– a híd a mértékadó vízszint esetén ne okozzon olyan duzzasztást, illetve vízsebesség-növekedést, amely a meder jelentős elváltozásához vezethet,

– az úszó jég és az uszadék árvizet ne idézzen elő és a hídszerkezetet ne veszélyeztesse.

A hídnyílások méreteit és a hídszerkezet alsó élének magasságát a vízügyi szakhatóság előírásai szerint kell meghatározni.

A vasút alatti vízfolyás legmagasabb vízszintjét bármilyen létesítmény csak abban az esetben növelheti, ha a vízszintemelkedés a vasút biztonságát nem veszélyezteti.

A hajóút feletti híd kialakításánál biztosítani kell a hajózási űrszelvényt. A híd pillérei a hajók ütközését biztonságosan elviseljék.

Vízfolyás, állóvíz medrének rézsűje a vasutat 10,0 m-nél jobban csak akkor közelítheti meg, ha a rézsű elmosás ellen védve van, és sem a vízfolyás, illetve állóvíz, sem a vasút fenntartásához út nem szükséges.

Földművön vezetett vasút melletti vízfolyás vagy állóvíz duzzasztott vízszintje a vasút alatti talajvízszintet nem emelheti sínkorona-szint alatti 1,40 m-nél magasabbra.

1.3.6. Vasút keresztezése és megközelítése csővezetékkel

A vasúti pályát alul keresztező belső nyomású csővezetéket védőcsőbe kell helyezni.

A védőcső belső keresztmetszeti területe legalább kétszerese legyen a benne átvezetett haszoncső belső keresztmetszeti területének.

A védőcsövet földnyomásra, valamint, ha a cső felső pontja és a vasúti pályaszint közötti távolság (takarási magasság) a védőcső külső átmérőjének négyszeres értékénél kisebb, akkor vasúti terhelésre, továbbá ha a védőcső a haszoncső törése következtében túlnyomás alá kerülhet, akkor a vezetéknek megfelelő belső nyomásra kell méretezni.

A védőcső alsó vonalának vége a vágánytengelytől mérve a biztonsági távolság határán vagy azon túl legyen. Töltésen lévő pályánál a kiépített vagy tervezett rézsű lefelé meghosszabbított felület határán vagy azon kívül legyen, a biztonsági távolságnak megfelelően.

A biztonsági távolság (b) a következő összefüggéssel állapítható meg:

	b =	pdcf	+ 3 [m]
	b =	γ²	+ 3 [m]

ahol

p	a csővezeték üzemi nyomása [bar]
d	a csővezeték névleges átmérője [m]
c	a csőben szállított anyagjellemző tényező:
	A és B tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagnál	2
	C tűzveszélyességi osztályba tartozó, valamint maró, mérgező vagy 50 °C-nál melegebb anyagnál	1,5
	D és E osztályba tartozó anyagnál	1
f	forgalmi tényező:
	forgalmi vágánynál	1
	iparvágánynál	0,8
	csővezetékes üzem iparvágányán	0,5
γ	a csővezeték biztonsági (megbízhatósági) tényezője, külön előírás hiányában	1,3
	A b érték minimuma:
	vonatforgalmi vágánynál	5c
	iparvágánynál	4c
	csővezetékes üzem iparvágányánál	3c

Ahol a csővezetékre b-nél nagyobb védőtávolság került megállapításra, ott azt kell figyelembe venni.

Szénhidrogén szállítóvezeték védőcsövének takarási magassága legalább 2,00 m legyen.

Nyomás alatt álló vezeték vasúti pálya alatti átvezetésénél a pálya egyik vagy mindkét oldalán – a következőkben foglaltak kivételével – elzárót kell alkalmazni. Az elzáró vagy elzárók a vasúti pálya mellett létesített aknában és aknán kívül is alkalmazhatók. Aknába telepített elzáró-kulcs szárát fel kell vezetni az aknafedélben hagyott nyílásig.

A vasúti pálya mindkét oldalán akkor kell elzárót elhelyezni, ha a vezeték mindkét oldal felől nyomás alá kerülhet.

Az elzáróra vonatkozó előírások nem kötelezőek az iparvágányoknál és a magasnyomású szénhidrogén-vezeték vágánykeresztezésénél, ha csőtörés, illetve nyomásesés esetére automatikusan üzembe lépő elzáró rendszert építenek be.

Az elzáró részére vagy a védőcsőben lévő vezeték megfigyelésére szolgáló, vagy biztonsági okból szükséges aknát a védőcső végénél, de a töltésrézsű talpvonalától legalább 1,0 m-re, bevágásban az oldalárkon kívül kell elhelyezni. Szükség esetén a védőcsövet az aknáig meg kell hosszabbítani. Akna nélküli kialakításnál a védőcső egyik, vagy mindkét végénél törésjelzőt kell elhelyezni.

A gravitációs – belső nyomás nélküli – csővezeték vasúti pálya alatti szakaszát úgy kell méretezni mint a védőcsövet. A gravitációs csővezeték belső átmérője legalább 0,30 m legyen. A csővezeték szivárgásmentességéről gondoskodni kell.

A vasúti pályát felül keresztező csővezetéket tartószerkezetre kell helyezni, iparvágánynál 3,0 bar belső nyomásig önhordóként alakítható ki. Ez esetben a csővezeték támaszköze 12,0 m-nél nagyobb nem lehet.

Közforgalmú vasúti pálya és iparvágány felett 6,0 bar-nál nagyobb belső nyomású gázvezeték nem vezethető át.

Közforgalmú vágány védelmére, ha a csővezetékben 3,0 bar vagy ennél magasabb nyomású gőzt vagy bármilyen nyomású forró vizet, maró folyadékot vagy megengedett nyomású gázt szállítanak a csővezetéknek a vasúti pálya feletti szakaszán, az említett biztonsági távolság határáig védőszerkezetet kell létesíteni.

Gőzt vagy folyadékot szállító csővezeték villamosított vasúti pálya feletti átvezetésénél a védőszerkezet zárt kialakítású legyen.

A vizsgáló járdával kialakított csőtartó szerkezetet villamosított vasúti pálya esetén kell ellátni, a villamos felsővezetéki létesítmény közvetlen vagy közvetett megérintésének megakadályozására védőberendezésekkel (alsó, oldalsó, felső) kell ellátni.

Dízelvontatású vasúti pálya felett a csővezeték vagy annak tartószerkezetének védelmére füstfogót kell elhelyezni, ami védőszerkezetként is kialakítható.

A csővezeték tartószerkezete vagy az önhordó csővezeték alatt a vasút részére szabadon tartandó teret kell legalább biztosítani, figyelemmel a védőszerkezetre vagy a füstfogóra.

A csővezeték tartószerkezetének vagy az önhordó csővezeték vágány melletti alátámasztó oszlopának védelméről az 1.3.3. pont szerint gondoskodni kell.

Terepszint alatt vezetett csővezeték a vasúti vágány tengelyét normál és széles nyomtávnál 2,25 m-nél, keskeny nyomtávnál 1,5 m-nél jobban nem közelítheti meg. A belső nyomású csővezetéket töltésen lévő vasúti pályánál, ha a csővezeték a kiépített rézsűvonal alatt helyezkedik el, védőcsőbe kell helyezni.

Terepszint felett vezetett csővezeték a vasúti vágányt általában a vasútra előírt szabadon tartandó tér vagy a vágány mellett kijelölt közlekedési tér határáig közelítheti meg. Belső nyomású csővezetéknél, ha azt biztonsági távolságon belül helyezik el, a csővezeték vasút felőli oldalán védőberendezést kell alkalmazni. A védőberendezés olyan legyen, hogy az esetleg meghibásodott vezetékből kiáramló anyag a védett területre ne juthasson.

Vasúti közlekedésre szolgáló műtárgyban (zártszelvényű aluljáró, alagút) és hídon tilos gázvezetéket átvezetni. Vasúti alagútban csak vasútüzemi csővezetéket szabad létesíteni.

A vasutat a szivárgó vizektől védő csővezeték a vágánytengelytől legalább 1,50 m-re helyezkedjen el. Alagútban lévő folyóka a vágánytengelyben is kialakítható.

Vasúti műtárgy alapjához 4,0 m-nél közelebb földben lévő, nyomás alatti csővezetéket védőcsőbe kell helyezni. A védőcsövet a műtárgy alapjának szélétől legalább 5,0 méterrel túl kell vezetni, a végét nyomásálló módon le kell zárni, és mindkét végén törésjelzővel kell kialakítani. Törésjelző helyett a védőcső egyik vagy mindkét végén akna létesíthető. Ez esetben a védőcső végét nem kell nyomásállóan lezárni.

A védőcső alsó éle a műtárgy alapozási síkját (cölöpalap esetén a cölöprács alsó síkját) legfeljebb 0,50 m-re, a védőcső oldaléle az alap oldalsíkját legfeljebb 0,25 m-re közelítheti meg.

Ha a vasutat keresztező vagy megközelítő fém csővezeték aktív korrózióvédelemmel létesül, akkor az aktív hatásnak kitett körzeten belül a biztosító és távközlő berendezési kábeleket és azok tartozékait megfelelő passzív védelemmel kell ellátni. A vasúti biztosítóberendezési és távközlési kábeleket a csővezeték aktív korrózióvédelmi rendszerébe bekapcsolni nem szabad. Ha a vasutat megközelítő fémcsővezeték védelme a vasúti villamos vontatás káros hatásaitól megbízhatóan és gazdaságosan nem oldható meg, a párhuzamos vezetés csak a veszélyeztető hatások övezetén kívül engedhető meg.

1.3.7. Vasút keresztezése és megközelítése gyengeáramú vezetékkel

Nem villamosított vasút pályaszint feletti keresztezése esetében a föld feletti gyengeáramú vezeték legmélyebb belógási pontja a sínkorona-szint felett a következő lehet:

– normál és széles nyomtávolságú vasútnál legalább 6,50 m,

– keskeny nyomtávolságú
vasútnál legalább 5,50 m.

Villamosított vagy villamosításra tervezett országos közforgalmú vasutat föld feletti fém anyagú távközlési vezetékkel keresztezni nem szabad.

A vasúti pályát alul keresztező távközlési vezetéket védőcsőbe kell helyezni oly módon, hogy a sínkorona-szint alatt legalább 1,20 m mélységben húzódjék. A védőcső végét a képzett rézsű vonalán túl legalább 1 m-re kell kivezetni.

A nem villamosított vágány tengelyét a fémes távközlési szabadvezeték és oszlop legfeljebb 3,0 m-re közelítheti meg. A vasúti pálya mentén a föld feletti távközlési vezeték oszlopait – lehetőleg a vasúti töltés lábánál, a bevágás szélénél vagy rézsű közbenső padkáján – úgy kell elhelyezni, hogy azok a vasúti közlekedést és a vasúti jelzőberendezésekre a szabad rálátást ne zavarják.

A nem vasútüzemi célú távközlési gyengeáramú építmény villamosított vagy villamosításra tervezett országos közforgalmú vasútvonal vágánytengelyét legfeljebb 5,0 méterre közelítheti meg. Távolságát úgy kell meghatározni, hogy az a villamos távolba-hatás elleni védekezésnek megfeleljen. A vasúti távközlési- és biztosító-berendezések kábeleinek, vezetékeknek a vasút területén történő elhelyezését a vasút üzemeltetője külön utasításban szabályozza.

1.3.8. Vasút keresztezése erősáramú vezetékkel

A villamosított országos közforgalmú vasútvonalat 20 kV-nál kisebb feszültségű szabadvezeték nem keresztezheti.

A keresztező vezeték oszlopa rézsűbe nem kerülhet.

A keresztező vezeték legmélyebb belógási pontja mind villamosított, mind nem villamosított vasútvonal esetén a vonatkozó szabvány előírásainak feleljen meg.

A vasúti pályát alul keresztező erősáramú vezetéket védőcsőbe kell helyezni oly módon, hogy a sínkorona-szint alatt legalább 1,20 m mélységben húzódjon. A védőcső végét a képzett rézsű vonalán túl legalább 1,0 m-re kell kivezetni.

Vasutat megközelítő szabadvezetéket úgy kell elhelyezni, hogy az a vasúti távközlési vezetékekre vonatkozó villamos távolba-hatás elleni védekezésnek megfeleljen.

A nyugalomban lévő vezeték függőleges vetülete a vágánytengelyt vagy villamosított vasút esetén a felsővezeték-rendszert a vonatkozó szabványban előírtnál jobban nem közelítheti meg.

Iparvágánynál indokolt esetben a 20–120 kV közötti feszültségű vezeték a vágány felett is elhelyezhető. Ez esetben a keresztezésre vonatkozó előírásokat be kell tartani.

Erősáramú kábel a vágánytengelyt 3,0 m-re közelítheti meg, ha egyébként a vasútüzemi kábelek elhelyezését nem akadályozza. A vasútüzemi erősáramú vezetékek vágánytengelytől való távolságát a vasút üzembentartójának belső utasításai határozzák meg.

1.3.9. A vasutat keresztező és megközelítő létesítmények ellenőrzése és fenntartása

A vasút alatti és feletti létesítményeket úgy kell fenntartani, hogy azok a vasút üzem- és forgalombiztonságát ne veszélyeztessék. Ezen létesítményeket ennek érdekében rendszeresen ellenőrizni és vizsgálni kell. Ennek, valamint a fenntartásnak a rendjét a vasút üzemeltetőjének, kezelőjének hozzájárulásával kell meghatározni. A közforgalmú vasutak esetében az ellenőrzést, illetve vizsgálatot a vasút üzemeltetőjének és a létesítmény kezelőjének közösen, legalább évente egyszer el kell végezni.

Nem a vasúthoz tartozó, vasút feletti létesítményeket a közforgalmú vasút üzemeltetője a vasút biztonsága érdekében saját maga is megvizsgálhatja, és szükség esetén az észlelt hibák reális határidőre történő kijavítását kérheti a létesítmény fenntartójától.

1.3.10. Vasút megközelítése nem vasútüzemi célt szolgáló, nem nyomvonalas építményekkel

A nem vasútüzemi célt szolgáló, nem nyomvonalas építmények elhelyezési távolságát a következők figyelembevételével kell meghatározni.

a) Az 1.1.13. pontban meghatározott védősáv szélesség (védőtávolság), melyet az 5,0 m-nél magasabb építményeknél az 5,0 m feletti magasság értékével növelni kell.

b) A zajra és/vagy rezgésre érzékeny építményeknél (pl. lakóépület, kórház, szanatórium, szálloda, laboratórium stb.) a vonatkozó előírásokban meghatározott környezetterhelési határértékek alapján megállapítható távolság.

c) A tűz- és robbanásveszélyes építményeknél a tűztávolság, melyet az A, B és C tűzveszélyességi osztályba tartozó építményeknél a tűzvédelmi hatóság állapít meg.

d) A jogszabályban környezeti hatásvizsgálatra kötelezett építményeknél, a környezetvédelmi engedélyben meghatározott hatástávolság.

e)¹⁵ Veszélyes tevékenység végzésével kapcsolatos építmények, illetve az ezt szolgáló eszközök üzemben tartása esetén:

– a RID¹⁶ Szabályzat 1., 4., 5., 6., 7., 8., 9. osztályába tartozó anyagok esetén:

= az anyagjellemzőkből meghatározható, a vasútra ható veszélyekre figyelemmel, egyedi elbírálás szerint, a vasúti hatóságnak az illetékes vármegyei katasztrófavédelmi igazgatóság, illetve a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság véleményének figyelembevételével kiadott hozzájárulásával helyezhetők el az építmények, illetve tarthatók üzemben az eszközök.

– a RID Szabályzat 2. és 3.osztályába sorolt, energiaszolgáltatásra használt anyagok esetén:

a szélső vasúti vágány tengelyétől mérve:

= 0,0 és 30,0 m között sem föld alatti, sem föld feletti tartály nem helyezhető el;

= 30,0 és 50,0 m között csak legalább 1,0 m vastagságú földdel fedett tartály helyezhető el;

= 50,0 és 100,0 m között föld feletti tartály a levegőnél nagyobb relatív sűrűségű gáznemű anyagok esetén csak abban az esetben helyezhető el, ha az építmény vagy üzemelő eszköz állandó felügyelet alatt áll.

Az előző bekezdésben nem szabályozott, 2. és 3. osztályba sorolt anyagokra nézve egyedi elbírálás szerint, a vasúti hatóságnak az illetékes vármegyei katasztrófavédelmi igazgatóság, illetve a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság véleményének figyelembevételével kiadott hozzájárulásával helyezhetők el az építmények, illetve tarthatók üzemben az eszközök.

Üzemanyag-, autógáz-töltő állomások tárolótartályainak töltőcsonkjait és az állomásra rendszeresített háztartási vagy ipari gázpalack-tároló konténereket a vasút szélső vágányának tengelyétől 50 m-nél távolabb kell elhelyezni.

f) Vezeték nélküli hírközlő- és adatközlő építmények (pl. rádió- és televízióadók, távközlési adók stb.) létesítésénél a telepítési távolságtól függetlenül, a vasúti közlekedés biztonságát szolgáló berendezések zavartatásának figyelembevételével az építmények a vasúti hatóság hozzájárulásával – egyedi elbírálás szerint – helyezhetők el és tarthatók üzemben.

Amennyiben az 1.3.10. pontban összefoglalt előírások, vagy más jogszabályok alapján adódó telepítési távolságok egymástól különbözőek lennének, akkor minden esetben a nagyobb távolságot kell betartani.

1.3.11.¹⁷ Vasúti létesítmények feletti terek beépítése

A vasút feletti építményekkel kapcsolatos vasúti infrastruktúra létesítését, átalakítását vagy megszüntetését a vasúti hatóság engedélyezi.

A vasút feletti építmény engedélyezési terveinek készítésénél – a tervezésre vonatkozó általános követelményeken és műszaki előírásokon kívül – a következőkre is figyelemmel kell lenni:

– az alátámasztó oszlopok és a falszerű építmények, falak telepítése a távlati vasúti fejlesztési terveknek feleljen meg,

– az alátámasztó oszlopok, falszerű építmények, falak és a hozzájuk legközelebbi vágány között legalább az üzemi közlekedési teret szabadon kell hagyni,

– a vasúti vágányok feletti áthidaló szerkezetek legalacsonyabb pontja és a vasúti űrszelvény előírásokban meghatározott szabadon tartandó tér legmagasabb pontja között legalább 1,0 m távolságot kell biztosítani,

– a vasút feletti építmény zárt alagútszerű kialakítását a mentési, szellőztetési követelmények figyelembevételével kell megvalósítani,

– a vasúti infrastruktúra műszaki megoldásainál a legkevesebb felügyeletet és fenntartást igénylő szerkezeteket, berendezéseket kell beépíteni,

– a vasúti forgalmi szolgálat részére a lefedett terület vizuális megfigyelését természetes úton, vagy műszaki berendezés segítségével kell megoldani.

A vasút feletti és melletti tartószerkezetek méretezésének alapjául szolgáló terheléseket és az elrendezést a vasút üzemeltetője és a közlekedési hatóság jóváhagyásával kell meghatározni.

A fejezetben megadott előírások nem vonatkoznak a tetőszerkezetekre és a perontetőkre.

1.4. Vasúti rakodó-, járműmozgató-, mérlegelő- és egyéb kiszolgáló berendezések, építmények

Ez a fejezet a vasúti rakodó, járműmozgató, mérlegelő és egyéb kiszolgáló (pl. rakminta meghatározó) berendezések telepítésének, kialakításának, üzemeltetésének előírásait tartalmazza.

1.4.1. Helyhez kötött vasúti rakodó berendezések, építmények általános telepítési feltételei

Rakodó berendezés csak az iparvágánynak a rakodásra kijelölt szakasza vagy rakodóvágány (együttesen rakodásra szolgáló vágány) mellé, fölé vagy alá létesíthető.

Iparvágány összekötő vágány, továbbá vasúti forgalmi vágány (együttesen közlekedésre szolgáló vágány) mellé, alá, vagy fölé rakodó berendezés létesítésére engedély csak kivételesen adható.

Újonnan épülő, rakodásra szolgáló vágány lehetőleg vízszintes, de legfeljebb 1,5‰ lejtésű lehet. Egyes rakodó berendezések csak vízszintes vágány mellé, alá vagy fölé telepíthetők.

A vasúti rakodó- és forgalmi vágányok közötti tengelytávolságot úgy kell meghatározni, hogy a vágányok között a vasúti kocsik kezelése, az ajtók, szerelvények nyitása-zárása, a kocsik bárcázása stb. biztonságosan elvégezhető legyen. Ha a rakodásra szolgáló vágányok közé rakodó vagy szállítógéppel, illetve járművel is bejárnak, akkor ezt a körülményt a vágánytengely távolság meghatározásánál figyelembe kell venni.

A rakodó berendezés elhelyezése úgy történjen, hogy az egyszerre rakodásra kerülő kocsik újabb kocsicsere nélkül megrakhatók legyenek.

A rakodó berendezés és a rakodás alatt levő vasúti kocsik rátolás elleni védelméről gondoskodni kell. A védelem szintjét az adott berendezéssel kapcsolatos forgalmi-üzemi vizsgálat megállapításainak figyelembevételével kell meghatározni.

A rakodó berendezésnek a vágányzáró sorompótól, biztonsági határjelzőtől, vágány végétől, kitérő elejétől vagy másik rakodó berendezéstől való távolságának meghatározásakor figyelembe veendő, hogy a leghosszabb vasúti kocsi is elférjen és rakodása biztonságosan elvégezhető legyen.

A rakodó berendezés veszélymentesen és akadálytalanul megközelíthető legyen, szükség szerint közúti járművekkel is.

Villamos felsővezetékes vasúti vágányhoz rakodó berendezés általában nem telepíthető. Kivétel, ha a rakodó berendezés olyan kialakítású, hogy

– sem a rakodó berendezés, sem a rakománya rakodás közben a feszültségmentesített munkavezetéket 1,0 m-nél jobban nem közelítheti meg,

– a feszültség alatt álló táp- vagy megkerülő vezetéket 2,0 m-nél, a munkavezetéket (beleértve a szomszédos vágányét is) 3,2 m-nél jobban nem közelítheti meg és rakodási szünetben ezen a távon kívül rögzíthető.

Kizárja a létesítés lehetőséget a villamosított vágánnyal kapcsolatban az olyan rakodó berendezés, amelynek szerkezete rakodás közben a villamos vezetéket elérheti, megrongálhatja.

A rakodó berendezés a vágányhoz tartozó, szabadon tartandó térbe csak a rakodás alatt nyúlhat be egyes mozgatható részeivel, amelyeket üzemen kívül az űrszelvényből, illetve a szabadon tartandó térből ki kell emelni, és ebben az állapotban megbízhatóan rögzíteni kell.

A rakodó berendezéssel érintett vágány mellett a rakodó berendezés technológiai térszükségletét biztosítani kell.

A vasúti kocsik kezelésével és tolatásával kapcsolatos munkák számára az üzemi közlekedési teret ki kell alakítani. Ha a rakodó berendezés oldalán erre nincs lehetőség, az üzemi közlekedési teret a vágány másik oldalán kell biztosítani.

Az üzemi közlekedési teret az űrszelvényre vonatkozó műszaki előírások szerint kell kialakítani.

Az űrszelvények alsó, sínkoronától mért 1100, 1120, illetve 670 mm-ig terjedő részére meghatározott méretek mellett kizárólag oldal-, nyílt-, raktári- és átrakó, valamint az anyagfogadó garatként kialakított rakodók és az anyag megtámasztására szolgáló karámok telepíthetők.

Az ömlesztett anyagokat tároló karám csak a rakodásra szolgáló vágány egyik oldalán létesíthető, olyan magasságban, hogy az ömlesztett anyag – csúszási szögét figyelembe véve – az űrszelvénybe ne kerüljön.

A felsorolt távolságokat az ívekkel rendelkező vágányrészeken és kifuttatási szakaszokon az űrszelvény előírásokban meghatározott ívpótlékkal növelni kell.

1.4.2. Helyhez kötött rakodó-, járműmozgató-, mérlegelő- és egyéb kiszolgáló berendezésekkel kapcsolatos általános előírások

A felsorolt berendezések a vágány szabadon tartandó terébe csak az üzemeltetés ideje alatt nyúlhatnak be egyes mozgatható részeikkel, amelyeket üzemen kívül az űrszelvényből, illetve a szabadon tartandó térből ki kell emelni, és ebben az állapotban megbízhatóan rögzíteni kell. Különleges esetekben az eltérés csak előzetes egyedi vizsgálat után engedélyezhető.

A vágányba építendő aknákhoz csatlakozó vágánymező:

– legalább 10-10 m hosszú zúzottkő ágyazatba helyezendő,

– legalább 24-24 m hosszban sínvándorlást gátló berendezéssel látandó el,

– a síndőlés kifuttatását szükség esetén meg kell oldani.

Az aknán átvezető vágányra – beleértve az aknában elhelyezett szerkezeteket is – sínleerősítési tervet kell készíteni, amelyben igazolni kell annak megfelelőségét.

A rakodó (járműmozgató-, mérlegelő- stb.) berendezéseknél a folyamatos – éjjeli (illetve sötétedés utáni) és nappali- rakodási lehetőséget biztosítani kell. Ennek érdekében a rakodó berendezés és a rakodás (mozgatás) alatt álló szállítójárművek, valamint a rakodótér előírt szintű megvilágításáról térvilágítás útján gondoskodni kell. A térvilágítás a vasúti forgalmat, a jelzők megfigyelését nem zavarhatja. A fedett vasúti kocsik belső megvilágításáról is gondoskodni kell.

A kötött pályán mozgó villamos üzemű rakodógépek kábeleinek elhelyezése történhet felfüggesztéssel, ez esetben működése során a rakodógép a felfüggesztést 0,3 m-nél jobban nem közelítheti meg. Ha ez nem lehetséges, akkor a kábeleket görgőkkel és vízelvezetéssel ellátott csatornában kell elhelyezni. A kábelek a földön nem kúszhatnak.

A villamos üzemű berendezések villamos hálózatról való leválasztására külön villamos kapcsolót kell létesíteni a berendezés közelében. A villamos kapcsoló kikapcsolt – de csakis kikapcsolt – helyzetben kulccsal lezárható legyen.

A villamos berendezések és az érintett vasúti vágányok együttes érintésvédelméről gondoskodni kell.

Az olyan kezelőhelyeket, amelyek a környező terepszintnél 1,0 m-nél magasabban vannak és ahol a dolgozók munkavégzés céljából tartózkodnak vagy közlekednek, legalább 1,0 m magas, lábléccel rendelkező középrudas merev korláttal kell minden oldalról lezárni.

A rakodó berendezés, valamint a rakodás alatt lévő vasúti kocsik portalanításáról gondoskodni kell.

A vágány mellé, a vágány tengelyétől mért 3,5 m-en belül elhelyezett építmények, szerkezetek sarkait, éleit (mintegy 0,20 m szélességben és 2,5 m magasságig), valamint az üzemközben az űrszelvénybe is benyúló szerkezeteket munkavédelmi színjelzéssel (citromsárga-fekete csíkozással) kell ellátni.

1.4.3. A helyhez kötött vasúti rakodó berendezések kialakításának előírásai

1.4.3.1. Gépészeti berendezés nélküli rakodók

1.4.3.1.1. Oldalrakodó jellegű építmények:

A rakodókra – azok mindkét végén – megfelelő feljáratot kell létesíteni. Személyek közlekedésére lépcsőt, targoncák és egyéb járművek részére felhajtót kell kiképezni a rakodó mindkét végén.

A rakodók felhajtó lejtőjét, minimális szélességét, a járófelületek burkolását, vízelvezetését vonatkozó műszaki előírások szerint kell méretezni.

Közúti járművek részére a felhajtó lejtője legfeljebb 12,5%-os, a targoncák számára 6%-os lehet.

A rakodók felületeit, a felhajtókat, valamint a hozzájuk vezető utakat szilárd, pormentes burkolattal kell ellátni.

Az oldal-, a nyílt- és az állatátrakodók legkisebb szélessége 6,0 m.

A raktári rakodó minimális szélessége a közút felől 1,5 m, a vágány felől 3,0 m.

A rakodókat határoló támfalak vagy az azokat helyettesítő tartók, valamint a rakodók burkolata méretezésénél legalább 20 kN/m², különleges rakodások esetén 35 kN/m², rendkívüli igénybevételek esetén ennél nagyobb terhelést kell alapul venni.

A felmenő falakra mindig, előre gyártott támfalak esetében is, vasbeton koszorút kell készíteni. Ennek felső élét, talpával kifelé fordított 45 °-os dőléssel betonba erős(tett használt vasúti sínnel, vagy ,,I'' tartóval kell szegélyezni.

Azokon a helyeken, ahol sem vasúti, sem közúti rakodás nem történik, a rakodó szélét korláttal kell lehatárolni. A vágánytengelyre merőleges korlát elhelyezésénél a szabadon tartandó tér méretét kell figyelembe venni.

A rakodókra és a rakodó utakra kerülő vizek elvezetéséről gondoskodni kell. Ezek a vágányra, vagy a vágány felé nem vezethetők.

A rakodón a vágány tengelyétől számított 3,0 m-en belül semmi sem építhető.

A nyílt rakodók, átrakók és raktári rakodók fölé épülő tetőszerkezet magasságát az űrszelvény méretén felül, a rakodáshoz beállított kocsik tetején végzendő műveletek figyelembevételével kell meghatározni.

1.4.3.1.2. Homlokrakodók

A homlokrakodókra a vasúti kocsik ütközőjének magasságában megfelelő ütközőt kell felszerelni. Oldalütközős járművekhez készített homlokrakodón kapcsolókészülék csak akkor helyezhető el, ha a homlokrakodóra szabványos homlokütközők is kerülnek.

Központi ütközőkészülékes járművekhez készített homlokrakodóknál a rakodó támfalára a járműveken alkalmazottakkal azonos központi ütközőt kell felszerelni.

Ha ilyen rakodónál oldalütközős vasúti kocsik rakodása is szükséges, akkor a rakodóra oldalütközőket is fel kell szerelni.

Az ütközőket úgy kell elhelyezni, hogy benyomott ütközőrugók mellett a csavarkapocs vagy a vonóhorog a központi ütközőt el ne érje.

A homlokrakodók magasságára, minimális hosszára, szélességére, felhajtójára, burkolására, vízelvezetésére, méretezésére vonatkozó előírásokat külön előírásban kell meghatározni. A homlokrakodó felhajtóját úgy kell kialakítani, hogy a rakodásra kerülő gépek, vagy járművek a homlokrakodóhoz vezető csonkavágányon álló vasúti kocsiba, illetve kocsiból fordulás nélkül be-, illetve kivezethetők, kirakhatók legyenek.

Normál nyomtávolságú vágány homlokrakodójának magassága a sínkorona magassága felett 1,29 m, vágánytengely irányú hossza legalább 4,0 m, szélessége 4,5 m. Más nyomtávolságú homlokrakodó méretére és méretezésére vonatkozó előírásokat egyedileg kell meghatározni.

A vágány végét lezáró falazatot legalább 2500 kN ütközésből származó vízszintes erőre is kell méretezni.

A homlokrakodók felhajtójára, burkolására, méretezésére és vízelvezetésére vonatkozó egyéb előírások azonosak a 5.3.1.1. pontban foglaltakkal.

A RoLa- és a vasúti kocsiátrakókat egyedi feltételek alapján kell tervezni.

1.4.3.1.3. Élőállat rakodók

Az élőállat rakodók a vágány szabadon tartandó terének határára telepíthetők, így a rakodó alsó szintje a sínkorona magassága felett 1,22 m-re, felső szintje 2,30 m-re alakítandó ki.

A vasúti kocsi és a rakodó közötti nyílás áthidalására, mindkét szinten korláttal ellátott –, illetve a szabadon tartandó térből eltávolítható és rögzíthető – átjárókat kell kiképezni.

A rakodókhoz csatlakozó karámok magassága a burkolatszint felett legalább 1,4 m. A karámon belüli terület burkolásáról és a szennyvíz elvezetéséről gondoskodni kell; az almozáshoz szükséges anyagok részére tároló helyet kell létesíteni.

1.4.3.2. Gépészeti berendezésekkel felszerelt rakodók

1.4.3.2.1. Anyagfogadó garatként kialakított rakodók

A rakodók minimális hosszát, szélességét, egyéb méretét, burkolását műszaki előírás határozza meg.

A rakodónak a vágány felé eső oldala készülhet falazattal, rácsból vagy csúszdaként működő nyitható ajtóként.

A rakodó, valamint a vágány közötti területet (ideértve a sínszálak közötti területet is) burkolattal kell ellátni, amely egyrészt az elszóródott anyag összetakarítását, másrészt a vágány szabályozását lehetővé teszi.

A garat szállítóberendezéseinek beépíthetőségét, szerelhetőségét, karbantarthatóságát meg kell oldani.

A rakodó minimális hossza 5,0 m, szélessége – az alkalmazásra kerülő kirakó berendezés helyigénye alapján határozható meg –, de legalább 2,5 m legyen.

Az anyagfogadó garatot a rakodó felső szintjében ráccsal kell lefedni. A rács nyílása 50 100 mm-nél nagyobb nem lehet. A kifelé nyíló ajtajú kocsik kezelhetősége érdekében a rakodó magassága a sínkorona magassága felett legfeljebb 900 mm-ig csökkenthető.

Az anyagfogadó garatba bejutó víz eltávolításáról gondoskodni kell. A víz a vágányra nem vezethető.

A rakodó vágányhoz viszonyított elhelyezésével kapcsolatos méreteket az 1.4.1. pont, míg a feljáratokkal, burkolásokkal stb. kapcsolatos előírásokat a 1.4.3.1.1. pontban foglaltak szerint kell figyelembe venni.

1.4.3.2.2. Személygépkocsik rakodására kiképzett különleges homlokrakodók

Ezeket az építményeket egyedi feltételek alapján kell megtervezni az 1.4.3.1.1. pontban foglaltak figyelembevételével.

1.4.3.2.3. Gravitációs berakó berendezések

Az emelt rakodó- és tároló támfala, tartóoszlopai, beépített szerkezetei a vágány tengelyét az egyik oldalról normál nyomtávú vágány esetén – eltérően az általános előírásoktól, különleges esetekben – 3,05 m sínkorona-szint feletti magasság fölött – ha szükséges – 1,875 m-re, 760 mm nyomtávú vágánynál 1,65 m-re közelíthetik meg.

A rakodó felső szintjén a vágány felőli oldalt úgy kell kialakítani, hogy a közúti járművek lezuhanását megakadályozza.

Eltérő nyomtávú vasúttal, függőpályával, szállítószalaggal történő rászállítás esetén az átürítőhely kialakítása a rászállító eszközre vonatkozó külön előírások szerint történjék.

Az emelt rakodó-tároló balesetmentes megközelítéséről, kezeléséről, ellenőrzéséről, a tárolóba történő be- vagy leesés elleni védelemről gondoskodni kell.

1.4.3.2.4. Anyagfogadó aknák, hídszerű ürítő berendezések

Az anyagfogadó aknánál az üzemi közlekedési teret – a kocsik ürítőnyílásának kezelhetősége érdekében – általában a vágány mindkét oldalán szabadon kell hagyni.

Az anyagfogadó aknák, az aknákat áthidaló, illetve a vasúti terhet viselő szerkezetek méretezésénél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműterhet, tengelyelrendezést kell alapul venni.

Az anyagfogadó aknába való beesés elleni védelemről gondoskodni kell. Az áru beömlési helyén a lefedésre rács alkalmazandó. Az átjárás illetőleg esetleges ráállás célját is szolgáló rács nyílása legfeljebb 50 x 100 mm lehet. Ha a rácson nem kell átjárni, akkor legfeljebb 150 x 150 mm nyílásmérettel készíthető.

A rácsot általában pályaszintben kell kiképezni, közúti járművek közlekedése esetén sínkorona-szintben is elhelyezhető. Az aknába ürített anyag továbbítására szolgáló szállítógépek beépítésénél a rájuk vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni.

Az aknába a csapadékvíz behatolását meg kell akadályozni. Tetőszerkezet hiányában az aknákat fedéllel kell ellátni. Az aknafedelek mozgatását a 1.4.2. pontban foglaltaknak megfelelően kell megoldani. Az aknába esetleg bekerülő víz eltávolítását szivattyúval kell megoldani.

1.4.3.3. Gépi rakodó- és szállító berendezések

1.4.3.3.1. Rakodódaruk

A darukat úgy kell telepíteni, és a környezetüket úgy kell kialakítani, hogy a daruval felemelt teher személyek vagy személyek által elfoglalt épületek fölé ne kerülhessen, és a vasúti kocsi teljes szélességében a terhek függőlegesen emelhetők legyenek.

A daru emelőmagasságát úgy kell megállapítani, hogy a legmagasabb emelendő tárgy a vasúti kocsi oldalfala fölött a függesztékkel együtt átemelhető legyen.

A futódaru pályatartó oszlopai és alapjai akkor telepíthetők a párhuzamos vágányok közé, mindkét vágány szabadon tartandó terének határára, ha a vágányok oszlopokkal ellentétes oldalán az üzemi közlekedési tér rendelkezésre áll.

A darupályát mindig vízszintes vonalvezetéssel kell kialakítani.

A darupálya végein megfelelően méretezett és kellően rögz(tett ütközőket kell felszerelni.

Darupálya vasúti vágányt szintben nem keresztezhet. A darukezelő fülkéjét a vasúti vágány űrszelvényén kívül kell telepíteni úgy, hogy a kezelő a vasúti kocsiba láthasson.

Az ömlesztett áruk felvételére alkalmas edényes markoló vasúti kocsi kirakására akkor alkalmazható, ha a nyitott helyzetben elfoglalt téglalap alakú terület átlója a 2,90 m-t nem haladja meg.

Az edényes markoló hossztengelye rakodás közben a vasúti kocsi hossztengelyével párhuzamos legyen. A sokfogú- és a szálfamarkoló nyitott állapotban 2,30 m-nél nagyobb nem lehet.

A vasúti rakodásra használt daruk egyéb vasúti követelményeit a vonatkozó műszaki előírás határozza meg.

A daruk méretezésére, telepítésére, kialakítására, biztonsági berendezéseire és üzemeltetésére vonatkozó egyéb előírások alkalmazását a hatóság megkövetelheti.

1.4.3.3.2. Vasúti kocsibuktatók

Kocsibuktató olyan vágányba telepíthető, ahol a vágányzáró berendezések közötti, valamint az azok előtt, illetve után lévő 10-10 m-es¹⁸ vágányszakasz egyenes és vízszintes. A buktató vágányával párhuzamos vágányok tengelytávolságának meghatározásánál figyelemmel kell lenni a buktatóhoz tartozó építményekre, szerkezetekre (buktató szerkezet, – épület, – berendezések stb.)

A buktatóhíd hosszát úgy kell megválasztani, hogy minden buktatásra alkalmas vasúti kocsi buktatható legyen.

Minden buktató előtt és után olyan vágányzáró berendezés létesítése szükséges, amely megakadályozza, hogy a buktatóra kocsit toljanak, ha a buktatási művelet már megkezdődött.

A kocsibuktató- és a vágányzáró berendezés aknája között lévő vágányszakaszt hosszaljra kell fektetni.

A kocsibuktatók kezelőfülkéjéből az érintett terület legyen akadálytalanul áttekinthető.

A kocsibuktató azon szerkezeteit, amelyekre a felemelt teher hat, az emelőgépekre vonatkozó előírások szerint kell méretezni. A vasúti terhet viselő szerkezetek méretezésénél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműteherrel kell számolni.

A homlokbuktató szerkezete olyan legyen, hogy a buktatás ideje alatt az ütközőknél támassza meg a vasúti kocsikat.

A megtámasztásra szolgáló ütközők üzemen kívül az űrszelvényből eltávolíthatók és olyan kialakításúak legyenek, hogy az ürítésre kerülő vasúti kocsin levő szerkezeteket (lépcsőt, fogantyút stb.) ne sérthessék meg.

Az ütközőtámok, bakok és vágányzáró szerkezeteik olyan megoldással készüljenek, hogy a hídemelés elkezdése után ne legyenek mozgathatók.

A homlokbuktatónál a felemelt híd teljes hosszában az űrszelvényt biztosítani kell.

A buktatóhídnak felemelt helyzetében a vízszintessel bezárt szöge általában 55°, esetleg 60° lehet. Ez a szög 65°-ig akkor növelhető, ha a buktatót olyan berendezéssel látják el, amely az átbillenést megakadályozza.

A buktatóhíd, valamint a vágányzáró berendezés aknáinak burkolatán kiképzett (búvó és egyéb) nyílások fedeleit rögzíthetően és botlást nem okozó módon kell kiképezni.

Amennyiben a buktatásra kerülő anyag szemszerkezete miatt a 1.4.3.2.4. pontban említett méretű rács nem megfelelő, úgy a rácsot – a buktatás idejére felemelhetően – kell kiképezni. A rács emelése csak a vágányzáró berendezés és az ütköző-tám fogásra kész állapotában, a buktatóhíd alaphelyzetében legyen működtethető.

A buktatóhíd mindenkori helyzetének jelzésére – mind a pályáról, mind a kezelőfülkéből jól látható – fokokban szemléltető mutatókat kell felszerelni.

Meg kell akadályozni a hídnak a megengedett határon túli felemelését, és a körbuktató megengedett határon túli elfordítását.

A körbuktatóban a kocsik beállításakor oldalirányban az alapűrszelvényt, magasságilag a csökkentett űrszelvényt kell szabadon hagyni.

A körbuktató alkalmas legyen minden buktatható kocsitípus biztonságos és sérülést kizáró megfogására. A rögzítő-, megfogó- és támszerkezeteket rugalmas anyaggal kell borítani.

A buktató berendezés kialakításánál a buktatandó kocsik szétválasztásával, megfékezésével, rögzítésével kapcsolatos feladatok veszélymentes végrehajtását, továbbá körbuktatóknál személyeknek a buktatóba való belépését figyelembe kell venni.

Amennyiben a buktatóra a kocsikat mozdonnyal állítják be, akkor tolatásjelzőt kell létesíteni, amely a buktató alaphelyzetével legyen összefüggésben.

1.4.3.3.3. Csúszdák, surrantók, ejtőcsövek

A vasúti kocsiba rakandó anyag vezetésére, szétszóródásának megakadályozására, a vasúti kocsi és a berendezés környezetének megvédésére és tisztántartása érdekében kell ezeket a berendezéseket alkalmazni.

A berendezések alsó élének, a vasúti kocsi padlójától a berakásra kerülő anyagtól függően, olyan távolságra kell elhelyezkednie, hogy a vasúti kocsi és a rakodásra kerülő áru védelme biztosítva legyen.

A csúszda hosszának megállapításánál a legalacsonyabb oldalfalú kocsit kell figyelembe venni.

A csúszda és a surrantó két oldalán az anyag elszóródásának megakadályozása érdekében oldalfalat kell létesíteni. A csúszda, a surrantó a vasúti kocsira nem támaszkodhat. A surrantók kialakításánál a legmagasabb oldalfalú nyitott vasúti kocsikat kell alapul venni.

Ha a surrantóról lepattanó anyag sérülést okozhat, akkor védőhálót kell telepíteni. A védőhálót a vágánnyal párhuzamosan, a surrantóval szemben, annak középvonalától legalább 5,0-5,0 m-re kell elhelyezni. A védőháló a sínkorona felett legalább 1,20 m-re kezdődjék. Magasságát a sérülési veszélytől függően kell meghatározni.

Az oldaltöltő ejtőcső mozgatását úgy kell megoldani, hogy annak kezelése a terepszintről segédeszköz nélkül elvégezhető legyen.

A fedett kocsik tetőnyílásai balesetmentes megközelítésének, a tetőnyílások és az ejtőcsövek veszélytelen kezelésének a feltételeit biztosítani kell. A leesés elleni védelemről gondoskodni kell.

1.4.3.4. Rakodó berendezések tartálykocsik töltésére és lefejtésére

Töltő-lefejtő berendezéseknél a vágány vízszintes legyen és területét tisztítható burkolattal kell ellátni. A burkolat a töltő- vagy lefejtő hely középvonalától legalább 5,0 méterrel nyúljon túl. A burkolat és a sín talpa között legalább 20 mm és legfeljebb 50 mm távolság lehet. Burkolni kell a lefejtő-, illetve töltőberendezés, az akna, a tartálykocsi kezelő berendezése (esetleg a szivattyú) környékét is úgy, hogy a burkolat ezeken 0,5-0,5 m-rel nyúljon túl.

Folyadékok töltő-lefejtő berendezéseinél a vágányt csatornázással ellátott burkolattal vagy vasbeton tálcával kell ellátni, amelynek kellően szilárdnak és a folyadékot át nem eresztőnek kell lennie. A burkolatra került szennyező anyag összegyűjtését, eltávolítását és további kezelését (semlegesítését) meg kell oldani.

A töltő-, vagy a lefejtő berendezés legyen alkalmas az anyag szállítására szolgáló valamennyi típusú forgalomban lévő – és fejlesztésre tervbe vett – vasúti tartálykocsi zárt rendszerű megtöltésére, illetve kiürítésére. Levegőnél nehezebb gázok töltő, vagy lefejtő berendezése aknába nem telepíthető.

Vasúti tartálykocsit telepített tároló tartályba lefejteni vagy tárolóból tölteni csak kiépített csővezetéken keresztül szabad. A csővezetékek leüríthetők legyenek. A lefejtésekhez és a töltésekhez legfeljebb 5,0 m hosszú hajlékony csatlakozó vezeték használható. Merev csatlakozó vezetékes töltő-, vagy lefejtő berendezés sérülés nélkül viselje el a tartály töltése vagy ürítése közben beálló magassági mozgásokat.

A tartályok (szállító-, tároló tartályok) töltésekor kiszorított gőz-levegő (vagy por-levegő) elegyet úgy kell elvezetni, hogy az ott tartózkodókra és a környezetre veszélyt ne jelentsen.

Tűzveszélyes, maró, mérgező folyadékokat, vagy gázokat töltő berendezés területét zárhatóan el kell keríteni. Más töltő-, valamint lefejtő berendezés területét a helyi körülményektől, és az anyag jellegétől függően kell elkeríteni.

A töltés-, vagy lefejtés alatt álló vasúti tartálykocsit rátolás ellen megfelelően védeni kell.

A töltés leállítását a töltőállomásról mindenkor lehetővé kell tenni. A tartálykocsik túltöltését meg kell akadályozni. A tartálykocsi töltésekor gondoskodni kell a töltés mértékének megbízható ellenőrzéséről. A túltöltés megakadályozására a töltési folyamat önműködően fejeződjön be.

Alsó csatlakozású, a burkolatszint fölött létesített töltő- és lefejtő berendezésnek a csatlakozó vezeték felszereléséhez kiképzett csőcsonkja a sínkorona fölött 300 mm-nél magasabban nem lehet. A berendezés szerkezeteit (csőcsonk, szűrő, tolózár stb.) az üzemi közlekedési téren kívül zárható szekrényben kell elhelyezni.

Poranyag lefejtéshez a szállító tartályra megengedettnél nagyobb nyomású levegő nem használható, szükség esetén nyomáshatárolót kell felszerelni. A lefejtő helyen a tartálykocsihoz történő csatlakozás előtt nyomásellenőrző műszert kell felszerelni. Ha az anyag továbbításához segédlevegőt is használnak, annak nyomása sem lehet nagyobb a tartályra előírt értéknél.

A vasúti tartálykocsik felső részén elhelyezett szerelvények balesetmentes megközelítését és kezelését megfelelő berendezéssel kell lehetővé tenni, a leesés elleni védelmet meg kell oldani.

A berendezés kialakítása esetleges veszély esetén tegye lehetővé a dolgozók menekülését. A vasúti kocsi nem szolgálhat a kezelő berendezés alátámasztásául, azonban a tartálykocsival érintkezhet akkor, ha a lefejtés, vagy töltés következtében beálló teherváltozásból származó függőleges irányú mozgását nem akadályozza, az érintkezés felülete a tartálykocsit (annak mázolását) nem sérti, és szikraképződést nem okoz. Több kezelő berendezést összekötő kezelőhídról 30 méterenként vészlejáratot kell kialakítani. A kezelő berendezés megközelítésére szolgáló feljárat lehetőleg lépcső legyen.

Maró, vagy mérgező hatású folyadékok tárolására szolgáló tartályt védőmedencébe kell helyezni. A védőmedence a legnagyobb tartály térfogatával legyen azonos befogadóképességű. A medencéből nyílás nem vezethető ki.

Maró hatású folyadékok tárolására szolgáló létesítmények, illetve védőmedencéjük a vasúti vágány tengelyét – iparvágány esetén – 5,0 m-nél jobban nem közelíthetik meg. A mérgező hatású folyadékok tárolására szolgáló létesítményeknél ezt a méretet – az anyag jellegétől függően – növelni kell.

A tűzveszélyes-folyadék és gáz tárolók, valamint szivattyúk telepítési távolságait, a 1.3.1. pont, valamint az alkalmazásukra vonatkozó követelményeket a vonatkozó tűzvédelmi előírások¹⁹ szerint kell meghatározni.

A vasúti tartálykocsik töltésével, lefejtésével, illetve előmelegítésével kapcsolatos egyéb előírásokat a vasúti tartálykocsikra vonatkozó előírásokban foglaltak szerint kell figyelembe venni.

1.4.3.5. Rakománymelegítő berendezések

Dermedő folyékony anyagok lefejtéséhez lehetővé kell tenni az anyag melegítését. Nyílt lánggal tartálykocsit melegíteni tilos. Fűtőcső-kígyóval felszerelt tartálykocsik melegítésére legfeljebb 0,4 bar nyomású telített gőz használható, ha a tartálykocsin nincs a megengedett gőznyomás feltüntetve.

Ha a dermedő anyag melegítése nem a lefejtő-álláson történik, a kondenzvíz megfelelő elvezetéséről gondoskodni kell.

Dermedő folyadékok melegítése esetén a vasúti tartálykocsit kiürítés után csak akkor szabad lezárni, ha lehűtése és kiszellőztetése megtörtént.

Szilárd anyagok melegítésénél használatos melegítő berendezés olyan kialakítású legyen, hogy a vasúti kocsi egyes szerkezeti elemeit ne károsítsa.

1.4.4. Üzemeltetési feltételek

Valamennyi vasúti rakodó-, járműmozgató-, mérlegelő berendezéshez részletes kezelési és karbantartási utasítást kell készíteni és azt a berendezés kezelőfülkéjében, vagy ha ilyen nincs, annak közelében lévő helyen kell tartani.

A rakodó berendezéseket évenként szakmunkás, öt évenként technikusi, tíz évenként mérnöki szintű részletekre kiterjedő vizsgálatnak kell alávetni.

A buktatószerkezetet évenként legalább egyszer a részletekre is kiterjedő, havonként egyszer pedig általános vizsgálatnak kell alávetni még akkor is, ha üzem közben semmi rendellenesség nem mutatkozik.

A vasúti terhet viselő, valamint a vasút feletti szerkezetek vizsgálatára a hidakra vonatkozó előírások a mérvadók.

1.4.5. Helyhez kötött vasúti járműmozgató berendezések

1.4.5.1. Vasúti kocsivontató berendezések létesítésének feltételei

A kocsivontató berendezéssel kiszolgált vágány legfeljebb 1,5‰ esésben vagy emelkedésben lehet. A berendezés minden szerkezete, alkatrésze üzemen kívül az űrszelvényből eltávolítható legyen.

A kocsivontató berendezéssel kiszolgált vágány mellett az üzemi közlekedési teret szabadon kell hagyni.

A kocsivontató berendezés vonókötele szilárdságának legalább hatszoros biztonságot kell nyújtania. A vonókötél legnagyobb sebessége az 1 m/s-t nem haladhatja meg.

A kocsivontató berendezéshez a berendezés indításával függésben lévő hangjelző berendezéseket kell felszerelni.

A kocsivontató berendezés által kiszolgált vasúti vágány mellett – az üzemi közlekedési téren kívül – vészleállítókat kell felszerelni.

A távolról vezérelt kocsivontató berendezések kezelőfülkéjét, illetve kezelőhelyeit úgy kell elhelyezni, hogy a vontatási terület jól belátható legyen

A távvezérelt kocsivontató berendezés és az általa kiszolgált berendezés vezérlése olyan függésben legyen, ami az együttes működtetést kizárja.

A kocsivontató berendezések térvilágítására, villamos berendezéseire a 2.2. pontban foglaltakat, üzemeltetésükre és vizsgálatukra a rakodó berendezések üzemeltetésére és vizsgálatára vonatkozó előírásokat kell értelemszerűen alkalmazni.

1.4.5.2. Tolópadok létesítésének feltételei

Tolópad pályáját vízszintesen kell kialakítani. Méretezésnél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműteherrel kell számolni.

A tolópadhoz csatlakozó vágányoknak – a tolópad szélétől mérve – a tolópad szélességének megfelelő hosszúságban vízszintesnek kell lenniük.

Pályaszint magasságában tolópad nem tervezhető. Meglévőknél a nyelvsínek lejtése legfeljebb 1:16 lehet.

Ahol a csatlakozó vágánnyal szemben használható vágány nincs, ott kerékfogóval ellátott védő csonkavágányt kell kialakítani.

A tolópad-pálya mindkét végét végálláskapcsolóval kell lehatárolni és rugalmas ütközővel kell lezárni.

A tolópadon lévő és a csatlakozó vágányok között legalább 12 mm, és legfeljebb 20 mm hézagot kell tartani. Oldal-, illetve magassági lépcső ne keletkezzék. A lépcsőmentes csatlakozás érdekében reteszelő (rögzítő) szerkezeteket kell alkalmazni.

A tolópadra szerelt kocsivontató berendezés működését a reteszeléssel függésbe kell hozni. A kocsivontató berendezés egyébként feleljen meg az 1.4.5.1. pont előírásainak.

A tolópad-akna szélétől a sínkorona felett az űrszelvény felső síkjáig 3,0 m távolságban semmi nem építhető, illetve nem helyezhető el. A tolópad egyetlen alkatrésze sem nyúlhat a szabadon tartandó térbe.

A tolópad szerkezete és a tolópad akna között – a sínek kivételével – sehol sem lehet 50 mm-nél kisebb hézag. A tolópad haladási sebessége 1,0 m/s-nál nagyobb nem lehet. A tolópad hídszerkezetének azon oldalán, ahol a járművek vontatása, illetve fékezése történik, az üzemi közlekedési teret biztosítani kell.

A tolópadnak üzemi és rögzítő fékkel kell rendelkeznie.

A tolópadra fény- és hangjelző berendezést kell felszerelni. Villamos reteszeléssel biztosítani kell, hogy a tolópad csak a hangjelzés után legyen működtethető. A tolópad haladását villogó sárga fény jelezze.

A tolópadon és a tolópadjárat mellett vészleállítókat kell felszerelni.

A tolópad a kezelőfülkéből működtethető fékszerkezettel rendelkezzék. A tolópad felületét megfelelő burkolattal kell ellátni.

A tolópadon a működtetés céljából kezelőhelyet kell kialakítani.

A tolópad kezelésével, üzemeltetésével, karbantartásával és vizsgálatával kapcsolatos követelményeket a vonatkozó műszaki előírás tartalmazza.

A tolópadok térvilágítására, villamos berendezéseire a 2.2. pontban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.

1.4.5.3. Fordítókorongok létesítési feltételei

A fordítókorong körsínjét vízszintesen kell kialakítani. A fordítókorongnak és a hozzá csatlakozó vágányoknak a fordítókorong átmérőjének megfelelő hosszúságban vízszintesnek kell lenniük. Méretezésnél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműteherrel kell számolni.

Ahol a csatlakozó vágánnyal szemben használható vágány nincs, ott kerékfogóval ellátott védő csonkavágányt kell kialakítani.

A fordítókorong-akna szélétől 3,0 m távolságban – az ütközőkkel lehatárolt mozgási tartományon belül – a sínkorona felett az űrszelvény felső síkjáig semmi nem építhető, illetve nem helyezhető el.

A gépi hajtású fordítókorongnál a kézi mozgatást is lehetővé kell tenni. A kétféle meghajtás egyidejű működését ki kell zárni. A gépi hajtású fordítókorongnak a kezelőfülkéből működtethető fékszerkezettel kell rendelkeznie.

A fordítókorongon lévő és a csatlakozóvágányok között legalább 15 mm és legfeljebb 20 mm méretű hézag legyen. A lépcsőmentes csatlakozás érdekében reteszelő (rögzítő) berendezést kell alkalmazni. Oldal- és magassági lépcső nem lehet.

A fordítókorong területét megfelelő burkolattal kell ellátni. A fordítókorongra szerelt vontató berendezés működését a reteszeléssel kell függésbe hozni. A vontató berendezés egyébként feleljen meg a 1.4.5.1. pont előírásainak.

A fordítókorongok térvilágítására, villamos berendezéseire a 2.2. pontban, üzemeltetésükre és vizsgálataikra az 1.4.4. pontban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.

1.4.6. Vasúti járműmérlegelő berendezések

1.4.6.1. Járműmérlegek telepítési követelményei, létesítési feltételei

Az álló jármű mérlegelésére szolgáló mérlegnek és a hozzá csatlakozó 15-15 m hosszú vágányszakasznak egyenesben és vízszintesben kell feküdnie.

A járműmérleget lehetőleg mindkét végén bekötött vágányban kell elhelyezni.

A mérleghez való megfelelő csatlakozása végett a folyó pályát mintegy 2,0 m hosszban ágyazat nélküli felépítményként kell kialakítani.

A mérleg szerkezeti részeinek vizsgálhatóságát és ellenőrizhetőségét lehetővé kell tenni.

A mérlegelő helyiségből lehetővé kell tenni a megbízható rálátást a mérlegen álló vasúti kocsira és a mérleg egész felületére, valamint a mérőszerkezetre.

A mérlegház a vágány tengelyét 3,0 m-nél jobban ne közelítse meg.

Fordítókorong, tolópad, kitérő eleje, illetve biztonsági határ jelzője és a mérlegakna, mérlegszerkezet között legalább 15,0 m távolságot kell tartani.

Járműmérleg és közforgalmú útkeresztezés között olyan távolságra van szükség, hogy az egyszerre beállításra kerülő kocsisor után még 10,0 m biztonsági távolság legyen.

A kocsik mozgatását végző dolgozók által jól látható, a mérlegszerkezettel kényszerkapcsolatban álló fény tolatásjelzőt kell alkalmazni, ha a mérleget védeni kell a rátolásból származó sérüléstől.

Ha a mérlegen robbanásveszélyes anyagot töltenek, vagy a mérlegaknába, illetve a mérlegszerkezetet befoglaló térbe robbanásveszélyes gáz, illetve folyadék juthat a környezetből, akkor a mérleg szellőztetéséről gondoskodni kell. A mérleget ne lehessen működtetni akkor, ha az aknában robbanásveszélyes elegy képződik. Ennek érzékelésére gáz-koncentráció mérő (ellenőrző) berendezésről kell gondoskodni. Ha a mérleg töltő-lefejtő berendezéssel van kapcsolatban, akkor a gáz-koncentráció mérő a határérték elérésekor állítsa le a töltési-lefejtési folyamatot.

1.4.6.2. Vasúti járműmérlegek méretezésének és üzemeltetésének előírásai

A nem hídszerű vasúti járműmérlegeket a hatóság által adott egyedi feltételek alapján kell tervezni, létesíteni és üzemeltetni.

A mérleghidakat a vasúti hidaknál alkalmazott járműteherre, v≤40 km/h sebesség figyelembevételével, legalább 30 éves élettartamra kell tervezni. A mérleghidakat a Vasúti Hídszabályzatban megadottak szerint kell méretezni. Fékezőerőként a hidakra előírt érték 70%-át, oldalirányú lökőerőként 70 kN-t kell alapul venni.

Mérlegakna méretezésénél is a fent említett terhelést kell figyelembe venni. Egyéb feltételeket a hatóság egyedileg határoz meg.

A mérlegek és környezetük megvilágítására, villamos berendezéseire a 2.2. pontban, üzemeltetésükre és vizsgálatukra az 1.4.4. pontban foglalt előírásokat kell alkalmazni.

A dinamikus (mozgás közbeni) mérlegelésre, valamint tengelyterhelés mérésére tervezett berendezéseknél kezelőfülke, kezelőhely megépítése nem szükséges. Az ilyen mérlegelő berendezésekhez csatlakozó vágányok vonalvezetését (vízszintes, egyenes szakaszát) a mérlegelendő kocsi/kocsicsoport hosszának megfelelően kell megállapítani.

1.4.7. Egyéb kiszolgáló berendezések, építmények

1.4.7.1. Vasúti kocsimosó berendezések

A mosási területen a vágányt burkolni kell.

A mosás során keletkezett szennyvíz összegyűjtéséről, derítéséről, semlegesítéséről a környezetvédelmi²⁰ előírásoknak megfelelően kell gondoskodni.

Személykocsik belső tisztításának részletes szabályait a vasút üzemeltetője utasításban köteles kidolgozni. Ha csak tisztítási célra szolgáló vágány mellett létesül a helyhez kötött kocsimosó berendezés, úgy szerkezeteit üzemen kívüli helyzetben az űrszelvényen, egyébként a szabadon tartandó téren kívül kell elhelyezni.

A teherkocsi-mosó berendezés beépített részei csak az üzemi közlekedési téren kívül telepíthetők.

Tartálykocsik tisztításánál biztosítani kell, hogy a tisztításra kerülő tartálykocsiban visszamaradt anyag megfelelő tárolókba lefejthető legyen.

A tartálykocsik felső részén elhelyezett szerelvények, valamint a tartály belső terének megközelítése, kezelése, tisztítása során jelentkező baleseti veszély, illetőleg a vegyi ártalmak kiküszöböléséről gondoskodni kell.

Teherkocsi-mosó berendezéseknél a vágány egyik sínszála magasabban (túlemelésben) legyen.

A kocsik mosását kezelési utasításban kell szabályozni.

1.4.7.2. Olajfeladó berendezések

A berendezések telepítésének követelményeit a vonatkozó tűzvédelmi előírások²¹ határozzák meg.

A feladóhelyen az anyagelcsurgást, szétfolyást meg kell akadályozni. A térburkolatot az 1.4.3.4. pontban foglaltak szerint kell kialak(tani.

Az olajfeladáshoz olyan berendezést kell alkalmazni, amely az olajáramlást megszünteti ha a tartály megtelik, illetve ha a működtető szerkezetet elengedik.

A vasúti járművek üzemanyag tartályainak túltöltés-gátlását a töltőpisztolytól független, az üzemanyagtartályba épített, vagy az üzemanyagtartályra szerelt szerkezettel, berendezéssel is meg lehet oldani.

Ha a kimérő egységet olyan szerkezettel látják el, amelynél a töltőszivattyút csak a töltőpisztolynak az üzemanyagtartály töltőcsövéhez történő csatlakoztatása után lehet működtetni, akkor a vízszintes síktól felfelé irányuló térszögben működtethető töltőpisztolyt is lehet alkalmazni.

Tartálykocsik töltése, lefejtése és átfejtése esetén a vasúti járművek rátolás elleni védelméről gondoskodni kell. A védelem kialakítását, a függőségeket az anyagok veszélyességétől és környezetkárosító mértékétől függően kell meghatározni. Már a tervezés során, a rátolás elleni védelemmel együtt a járműmozgatás engedélyezésekor a vasúti űrszelvénybe nyúló szerkezetek ellenőrzését is meg kell oldani.

Robbanás- és tűzveszélyes, valamint a környezetet súlyosan károsító anyagok rakodó-berendezéseinél, az űrszelvénybe nyúló szerkezeteket ellenőrző, illetve rátolás elleni védelmi berendezést kell létesíteni. Erre a hatósági eljárás során javaslatot kell tenni, és az előírtaknak megfelelő tervet kell készíteni.

1.4.7.3. Járművizsgáló csatornák (aknák)

A járművek alvázának, futóművének, fékberendezésének vizsgálata, szerelése céljából járművizsgáló csatornát kell létesíteni. Ezek vonatfogadó-, vonatindító- és rakodó vágányba nem telepíthetők.

Dízel- és villamos mozdonyok vizsgálatához háromaknás elrendezés szükséges. A csatorna folyadékgyűjtője a közcsatornába nem köthető be. A középső csatorna mélysége a sínkorona magasságától 1,3 m, a két oldalcsatorna mélysége 0,8 m, szélessége 0,7–0,8 m. A csatorna hossza – a vizsgálandó járműveknél használt lépcsős lejáratok méretével – növelt legyen. Az oldalaknákat, használaton kívüli időszakban, a környező burkolat szintjében lefedhetően kell kialakítani.

Vízvételezésre, kerékpár, illetve alkatrész süllyesztésére, emelésére szolgáló vagy más kiszolgáló berendezésekre, rakmintákra vonatkozó előírásokat e szabályzatban foglaltak értelemszerű alkalmazásával egyidejűleg kell meghatározni.

1.4.8. Helyhez nem kötött vasúti rakodó-, járműmozgató- és egyéb kiszolgáló berendezések

A helyhez nem kötött rakodó-berendezéseket – kivéve a vasúti tartálykocsik engedélyköteles lefejtésére-, töltésére-, vagy átfejtésére szolgáló berendezéseket – az üzemeltető vasút (iparvágánynál a kiszolgáló vasút) által előírt – a következőkben foglaltak figyelembevételével kidolgozandó – szabályok szerint kell alkalmazni.

1.4.8.1. Targoncák

A rakodás előtt meg kell győződni arról, hogy a vasúti kocsik padozata alkalmas-e a targoncával történő rakodásra. Új padozatú kocsiknál a megengedhető pontszerű terhelés 2,2 tonna. A vasúti kocsikba bejáró targoncák kissugarú ívben képesek legyenek fordulni.

A targonca emelő magassága legalább 1,20 m legyen.

A targoncák szerkezeti magasságánál figyelembe kell venni, hogy a vasúti fedett kocsik belső magassága régebbi építésű kocsiknál 2,1 m.

A vasúti rakodáshoz a targonca teherbírása legfeljebb 1250 kg lehet.

A targonca feleljen meg a munkavédelmi követelményeknek.

Az oldalrakodó és a teherkocsi közötti teret áthidaló szerkezetekkel szemben támasztott követelmények: megfelelő teherbírás, megbízható rögzítési lehetőség, kis sajáttömeg és kis szerkezeti magasság, könnyű kezelhetőség.

1.4.8.2. Rakodógépek ömlesztett anyagok rakodásához

Ömlesztett anyagok vasúti rakodásánál olyan rakodógépek és technológiák alkalmazhatók, amelyek a vasúti kocsit nem sértik meg, és megfelelnek a biztonságos rakodás követelményeinek.

Ennek érdekében:

– a rakodógép semmilyen szerkezete ne támaszkodjék, illetve ne ütközzék a vasúti kocsinak,

– a csigás rakodók, szállítószalagok azon részeit, amelyek a vasúti kocsikhoz érnek, olyan burkolással kell ellátni, hogy azok a vasúti kocsit meg ne sértsék,

– a rakodógép-kezelőhely kialakítása úgy történjék, hogy a kezelő a vasúti kocsiba lásson,

– a felsővezetékkel ellátott vágányon álló vasúti kocsi rakodásához csak olyan gép használható, amely a vezetéket rakodás közben az előírt távolságnál jobban nem közelíti meg,

– az árumegfogó és egyéb szerkezeteket (markoló, szállítócsiga, kanál, serlegsor, géplapát stb. olyan kiegészítő tartozékkal kell ellátni, amely meggátolja, hogy a vasúti kocsi rongálódást szenvedjen,

– az áru a berakás során ne essék nagy magasságból a kocsipadlóra (az árudarab tömegétől függően az esési magasság meghatározandó),

– a rakodógépek feleljenek meg a munkavédelmi követelményeknek,

– a fedett vasúti kocsikon át történő rakodásnál a tetőnyitás kezelésekor jelentkező baleseti veszély kiküszöböléséről gondoskodni kell.

1.4.8.3.²² Vasúti tartálykocsik lefejtése, töltése, átfejtése

Helyhez nem kötött (,,mobil'') berendezéssel csak vasúti tartálykocsi, közúti tartályos jármű, valamint járműre helyezett tankkonténer tartályainak lefejtése-töltése, vagyis átfejtése végezhető. Az anyagtól – különös tekintettel a RID anyagokra – és annak mennyiségétől függően a mennyiségi korlátozásokat és egyéb feltételeket a hatóság – az illetékes vármegyei katasztrófavédelmi igazgatóság, illetve a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság véleményének figyelembevételével kiadott – engedélyben határozza meg. A tevékenység végzésénél az 1.4.1., 1.4.2., és az 1.4.3.4. pont előírásai a következő eltérések figyelembevételével alkalmazhatók, és az alábbi követelményeket kell teljesíteni.

– A vasúti tartálykocsi lefejtése, töltése során a kocsi tetején elhelyezett szerelvények kezelésénél a leesési veszély kiküszöböléséről a munkavédelmi követelmények figyelembevételével gondoskodni kell.

– Vasúti tartálykocsiból közúti tartályos járműbe (vagy fordítva) nem telepített berendezéssel történő átfejtés esetén a kezelőtér szélességét a veszélyesség és a tevékenységhez szükséges méretek alapján kell meghatározni. A vasúti és a közúti tartálykocsi palástja közötti távolság azonban nem lehet 3,0 m-nél kevesebb (a közúti jármű saját szivattyújával végzett átfejtés esetén sem).

– Ha az átfejtési területen (beleértve a vasúti és közúti tartályos jármű által elfoglalt területet is) elkülönített csatornázással rendelkező tömör térburkolat nincs, akkor csak olyan lefejtő- és töltőcsatlakozók alkalmazhatók, amelyek csepegésmentes, önműködően záró szelepekkel, a csővezetékek pedig olyan biztonsági elzáró szerelvényekkel vannak felszerelve, amelyek a járművek váratlan megindulásakor a szétkapcsolást úgy teszik lehetővé, hogy a cső végén, illetve a jármű lefejtő-/töltőcsonkján maradó elzáró szerelvény önműködően lezárjon. E feltételek kielégítését kijelölt minősítő intézmény által kiadott minőségi bizonyítvánnyal igazolni kell.

Ezen túlmenően az átfejtésre kerülő szállítójárművek csatlakozó helyeinél kármentő edényt kell elhelyezni. A kármentővel felfogott anyag gyűjtéséről, kezeléséről a biztonsági és környezetvédelmi előírások szerint kell gondoskodni.

– Motorbenzinek, ásványolaj termékek, oldószerek, vegyi anyagok stb. lefejtésénél és töltésénél, vagyis átfejtésénél keletkező gőzök (gőz-levegő, vagy por-levegő elegy) visszavezetését, elvezetését meg kell oldani.

– A lefejtő/átfejtő hely veszélyességi övezetét meg kell jelölni és illetéktelenek elől el kell zárni. A veszélyességi övezet határán belül villamos berendezés, készülék, a szivattyú hajtása és villamos csatlakozása csak olyan lehet, amely a veszélyességi fokozat védettségi követelményeit kielégíti, és az ezt igazoló minősítő bizonyítvány a helyszínen rendelkezésre áll. A szivattyú a veszélyességi övezeten kívülről is leállítható legyen.

– Az átfejtő hely és a közúti járművel való megközelítésére szolgáló terület a megközelítő út közúti terhelésével azonos, de legalább 10 t tengelyterhelésre alkalmas legyen.

– Az érintésvédelem, a villámvédelem, a térvilágítás, az értekezési lehetőségek, a tartálykocsik hatásos hűtés és egyéb biztonsági kérdések megoldását, az átfejtő hely környezetét a hatóság az engedélyezés során részletesen vizsgálja.

2. ENERGIAELLÁTÁS

2.1. Vasúti villamos felsővezeték

A villamos felsővezeték kapcsolókkal áramkörökre osztott olyan vezetékrendszer, amely a villamos vontatójárművek részére sebességtől és a pályaviszonyoktól függetlenül folyamatos, villamos ívképződéstől és jelentősebb szikrázástól mentes áramszedést biztosít.

2.1.1. A vasúti villamos felsővezetékek általános előírásai

Az országos közforgalmú vasútnál

egyfázisú, 50 Hz-es váltakozó áramú, 25 kV-os, vagy 2 x 25 kV-os föld-visszavezetéses rendszerek alkalmazhatók.

Nem vonatkozik e szabályzat a villamos felsővezeték áramellátását biztosító transzformátorállomásokra.

2.1.2. Tervezési előírások

A felsővezetéki szerkezetek az országos közforgalmú vasutaknál hosszlánc felfüggesztésűek. Vasútállomások mellékvágányai fölött esetenként tartósodrony nélküliek lehetnek. Peronnal ellátott vonatfogadó és indító vágányok fölött tartósodrony nélküli felsővezeték nem építhető. A hosszlánc felfüggesztésű felsővezeték az előirányzott sebességtől függően:

– félkompenzált, vagy

– teljesen kompenzált, 100 km/h sebesség felett kötelezően kompenzált.

2.1.2.1. Tartószerkezet

Az idomacél, vagy acélbeton oszlopok szigetelten felszerelt tartószerkezet, keresztgerenda, vagy sodronyszerkezetű keresztmező közbeiktatásával teszik lehetővé a villamos felsővezeték biztonságos felfüggesztését.

A nyíltvonali és állomási oszlopok elhelyezését az űrszelvény-szabvány előírásainak figyelembevételével kell megállapítani. Új építésű felsővezeték esetén az oszlop-vágánytengely távolság nyílt vonalon lehetőleg 3000 mm legyen, de a jelzők előtt 10 v/3 m távolságon belül álló oszlopok vágánytengelytől mért távolsága legalább 3000 mm legyen (v a pályára megengedett sebesség km/h-ban).

Az oszlopoknak – az oszlopterhelés és a talajviszonyok figyelembevételével – betonalapot kell tervezni. Mind az oszlopok, mind az oszlopalapok lehetőleg típusterv szerintiek legyenek. Különleges esetben egyedi alapok is tervezhetők. Különös gondot kell fordítani arra, hogy az oszlopalapok meglévő, a földben elhelyezett létesítményekre (távközlési, biztosítóberendezési, erőátviteli), kábelek, csővezetékek nyomvonalára lehetőleg ne kerüljenek rá.

2.1.2.2. Vezetékrendszer

A felsővezetéket, táp- és megkerülő vezetéket úgy kell tervezni, hogy azok a pálya mentén elhelyezett építményektől, létesítményektől a vonatkozó szabványok és előírások által megadott távolságokra legyenek.

A munkavezeték kígyózása országos közforgalmú vasutaknál ±300 mm, pályaívben ±350 mm a vágánytengelyhez viszonyítva. A felsővezeték teljes felújítása alkalmával is ezeket az értékeket kell beállítani.

Amennyiben a munkavezeték magassági helyzetét hidak, felüljárók, egyéb műtárgyak vagy más okok miatt meg kell változtatni, a közlekedő villamos járművek sebességének függvényében szabvány szerinti lejtős átmeneteket kell biztosítani.

A villamos felsővezetéki rendszert úgy kell tervezni, hogy a vezetékekben fellépő igénybevételek a vonatkozó szabványok és előírások értékeit ne lépjék túl. Általános irányelvként a munkavezeték igénybevétele 100 N/mm² legyen.

A villamos felsővezeték hálózatot az üzemi- és egyéb követelményeknek megfelelően áramkörökre bontva kell tervezni. A szomszédos áramköröket légszakaszolások, vagy szakasz-szigetelők választják el egymástól.

Kétvágányú nyíltvonali pályaszakaszokon a két vágány villamos felsővezetékének külön áramkört kell képeznie. Egyvágányú pályán a hosszláncokat és a tápvezetéket külön áramkörként kell kialakítani.

Az áramkörökre osztott felsővezeték-szakaszokat kapcsolókkal lehet feszültség alá helyezni. Az egyes kapcsolókkal a nyíltvonali és állomási áramkörök egymástól független be- és kikapcsolását, párhuzamos kapcsolási lehetőségét biztosítani kell. Azokon a helyeken, ahol a felsővezetéki áramkör kikapcsolása és földelése üzemszerűen szükséges, földelő érintkezős kapcsolót kell alkalmazni.

A távvezérelt üzemű, központi forgalomirányító, vagy ellenőrző berendezéssel ellátott villamosított vasútvonalon legalább a főáramköri kapcsolókat a távirányításba be kell vonni.

Minden felsővezetéki létesítményt úgy kell megtervezni, hogy az a pálya mentén elhelyezkedő létesítményektől, építményektől a vonatkozó szabványok és előírások által meghatározott távolságban legyen.

A munkavezeték névleges magassága a vágány-járósík felett:

Kétvágányú pálya esetén 6000 mm

Egyvágányú pálya esetén

– nyílt vonalon 5700 mm

– állomáson és vasúti átjárókban 6000 mm

A táp- és megkerülő vezeték legnagyobb belógása esetén sem lehet alacsonyabban a föld felszíne felett, mint

– peronok és rakodók fölött 7,0 m

– vasúti átjárók fölött belterületen 7,0 m

– külterületen 6,0 m

– műtárgy alatti csak gyalogos közlekedés esetén 5,0 m

Táp-, megkerülő- és kapcsolóvezetékek felerősítéseit az egyszerű felerősítésen túlmenően a személy- és üzembiztonság által megkövetelt helyeken fokozott biztonságú felerősítéssel kell tervezni.

2.1.2.3. Üzemi áramkötések és érintésvédelmi sínkötések

Az üzemi áram-visszavezető kötések a villamosított vasúthálózat egyes sínszálai, vágányai, valamint készülékei között olyan villamos kötések, amelyek a villamos vontatási áramkör szerves részét képezik és rajtuk a terheléstől függő nagyságú áram folyik.

A villamos felsővezetéki biztonsági övezetében lévő, üzemszerűen feszültség alatt nem álló fémtárgyak érintésvédelmi sínbekötései a személybiztonságot szolgálják.

Az üzemi- és érintésvédelmi sínbekötéseinek kialakítását a vonatkozó szabványok és előírások szerint kel megtervezni. A kialakítás során vasútvonalon üzemelő és tervezett biztosító berendezésekre vonatkozó előírásokat is be kell tartani.

2.1.2.4. Egyéb felsővezetéki létesítmények

A felsővezetékhez csatlakozó egyéb, nem közvetlen vontatási áramellátási célokat szolgáló létesítmények (világítási, váltófűtési-, villamos szerelvény-előfűtési transzformátorok) létesítésére külön előírások az irányadók.

Az országos közforgalmú vasutakon a villamos vontató-járművel nem járható vágányrészek megjelölésénél az 3.1. fejezetben foglaltak szerint kell eljárni.

A felsővezetéknek illetéktelenek részéről veszélyesen megközelíthető helyeit nagyfeszültségre figyelmeztető jellel kell megjelölni.

Ahol a felsővezeték – külön eszközök alkalmazása nélkül is – veszélyesen megközelíthető, védőberendezést kell alkalmazni, amelyre a veszélyre figyelmeztető táblát kell elhelyezni.

Az országos közforgalmú vasutak és közút szintbeni keresztezéseinél, amennyiben az előírt munkavezeték-magasság nem tartható, a közúti űrszelvény és a biztonságtechnikai előírások figyelembevételével ,,magasságkorlátozó'' kaput kell tervezni és az illetékes hatóság által előírt figyelmeztető táblákat kell alkalmazni.

2.1.2.5. Felsővezetéki oszlopok számozása

A felsővezetéki oszlopokat az oszlop helyére utaló számozással és esetleg kiegészítő betűjellel kell ellátni a vonatkozó szabvány előírásainak megfelelően.

2.1.3. Kivitelezési előírások

A kivitelezést a vonatkozó szabványok szerint kell elvégezni.

2.1.3.1. Oszlopok

Országos közforgalmú vasutakon oszlopok állításánál a tervekkel szemben megengedett eltérések

– a hosszirányú távolság (oszloptávolság) esetében ±500 mm,

– a keresztirányú távolság (a vágánytengelytől mérve)

2800 mm esetén –20 mm,

2800 mm felett –50 mm,

– a vágány járósíkja feletti magasságot (oszlop hasznos hossza) a tervek szerint kell beállítani.

2.1.3.2. A felsővezeték kígyózása

Országos közforgalmú vasutaknál a felsővezeték kígyózását a tervekben előírtak szerint kell megvalósítani. A megengedett eltérés mértékét a felsővezeték minőségi osztályozása határozza meg. Pályaívekben figyelembe kell venni az ívsugárnak megfelelő sokszögvonalat, valamint a pálya túlemeléséből adódóan az áramszedő eltolódását is.

Párhuzamosan futó – keresztezés és váltó nélküli – vezetékek kígyózását ellentétesre kell készíteni.

2.1.3.3. Általános szerelési előírások

Országos közforgalmú vasutaknál a felsővezetéki tartószerkezeteket úgy kell felszerelni, hogy azok a felsővezeték hőmérsékletétől függetlenül minden helyzetben tegyék lehetővé az áramszedő akadálymentes, zavartalan áthaladását.

A szerelési munkáknál kiindulási alaphőmérsékletnek +10 °C-ot kell tekinteni. A hőtágulási szempontból figyelembe veendő környezeti hőmérséklet szélső értékei +45 °C és –25 °C.

A vezetékszabályozást +10 °C értéken kell figyelembe venni, amelynél a tartószerkezetek a vezetékre és oszlopra merőlegesek, az iránysodrony-, és hosszlánc-függesztők függőlegesek, és a súly-utánfeszítő szerkezet középső helyzetében van.

Egy oszlopon elhelyezett különböző rendeltetésű vezetékeket úgy kell egymás fölött elhelyezni, hogy legfelülre a kikapcsolásra legkedvezőtlenebbül kiható vezeték kerüljön és lefelé az egyre kisebb üzemi korlátozásokkal járók.

A hidak, felüljárók alatti nagyfeszültségű vezetékeket a ráfolyó víztől védeni kell.

Közúti járművekkel járt területen a felsővezetéki oszlopokat a mechanikai sérülésekkel szemben védeni kell.

2.1.3.4. Szigetelési távolságok

A felsővezetéket, táp- és megkerülő vezetéket és a hozzájuk tartozó villamos berendezéseket úgy kell felszerelni és beszabályozni, hogy azok a pálya mentén levő építményektől a vonatkozó szabványok és előírások szerinti távolságra legyenek.

2.1.3.5. Földelések: sínbekötések, érintésvédelmi kötések

A földelések elkészítésénél a vonatkozó szabványok előírásai mérvadók. Az oszlopok földelését a vezetékszerelés megkezdése előtt kell elkészíteni.

A vágány-, illetve sínkötéseknek a vontatási üzemi és hibaáramok vezetésére alkalmasnak kell lenniük. Mind a sínbekötések, mind az érintésvédelmi kötések sínszálhoz való csatlakoztatása a vasúti sínnek az üzem által megkövetelt állapotát károsan nem befolyásolhatja.

2.1.4. A minőségi osztályozástól függő követelmények

A v >100 km/h sebességgel járt villamos felsővezetéki berendezéseknél az I. minőségi osztály kötelező.

A v≤100 km/h sebességgel járt villamos felsővezetéki berendezéseknél a II. minőségi osztály is megengedett.

A villamos felsővezeték fő és ellenőrzési adatai:

Megnevezés	Érték	Mértékegység	Megengedett eltérés
Megnevezés	Érték	Mértékegység	I. osztály	II. osztály
A villamos felsővezeték feszültsége	25 000	V	+10%	+10%
A villamos felsővezeték frekvenciája	50	Hz
A munkavezeték legkisebb magassági mérete a vágány járósík felett: vasúti átjárók felett:	5050 6000	mm	+20 –0	+20 –0
A munkavezeték legnagyobb magassági mérete a vágány járósík felett:	6150	mm	+0 –20	+0 –20
A munkavezeték lejtésekre megadott méreteknél az előző előírást nem érintő esetekben			±20	±60
A munkavezeték kígyózása	±300	mm	±10	±30
A munkavezeték kígyózása 1992 előtt épült felsővezetéknél (megtűrt érték)	±400	mm	±10	±30
A szakasz-szigetelő – munkavezeték összekötés megengedett magassági eltérése			±5	±15
Legnagyobb megengedett munkavezeték-emelkedés az áramszedő áthaladásakor	120	mm

2.1.5. Üzemeltetés, fenntartás

2.1.5.1. A felsővezeték-hálózatra, annak üzemeltetési és felügyeleti viszonyait illetően az üzemeltetőnek külön utasítást kell készítenie. Az utasítást a vonatkozó szabványok, országos és szakágazati rendeletek és előírások alapulvételével kell elkészíteni.

2.1.5.2. A felsővezetéki berendezést felülvizsgálat és vonalellenőrzés keretében kell megvizsgálni.

– A felülvizsgálatot megfelelő adatrögzítővel ellátott felsővezeték-vizsgáló járművel kell elvégezni. A mérési eredményeket ki kell értékelni, a hibákat osztályozni kell. Az erre vonatkozó előírásokat egységes vállalati utasításban kell rögzíteni.

– A vonalellenőrzést rendszeresen, vagy az üzemzavarokat vagy rendkívüli eseményeket követően kell végrehajtani.

A rendszeres vizsgálatok elvégzésére az egyes szerkezeti elemek által megkövetelt időszakok figyelembevételével (ciklusidők) ütemtervet kell készíteni. A vizsgálatokat rendszeres bejárások, beutazások, áramszedős ellenőrző menetek keretében kell elvégezni. Az egyes eljárásoknál elvégzendő feladatokat külön előírások szabályozzák.

Rendkívüli vizsgálatot kell végezni üzemzavar elhárítást követően a javított berendezésen és annak az üzemzavar által érintett környezetében. Hasonló ellenőrzést kell tartani rendkívüli időjárási vagy természeti viszonyok esetén.

2.1.5.3. Az országos közforgalmú vasutak villamos felsővezetéki berendezéseinek közelében lévő építmények építési, fenntartási és egyéb munkáinak végzésénél a betartandó biztonsági távolságot szabványelőíráson alapuló vállalati utasítások szabályozzák.

2.1.5.4. Az ideiglenesen vagy átmenetileg megtűrt, jelen szabályzat előírásaitól eltérő, valamint üzemzavar elhárítás során még megtűrt állapotot vállalati előírások szabályozzák. Ezek azonban a személy- és üzembiztonságot nem veszélyeztethetik. Az ideiglenes vagy átmenetileg megtűrt állapotot azonban a soron következő legelső felújítási munkák során meg kell szüntetni.

2.2. Térvilágítás

A vasúti térvilágítás a vasútüzem különleges követelményeit kielégítő olyan megvilágítást biztosít, amely kápráztatás, zavaró árnyékképződés mentes, a vasútüzemi fény- és alakjelzők és egyéb üzemi szempontból fontos létesítmények megfigyelhetőségét segíti, azok jelzéseit nem zavarja.

2.2.1. A vasúti térvilágítási berendezésekkel és az általános energiaellátással szemben támasztott követelmények

A vasúti területeket úgy kell megvilágítani, hogy

– a járművek térbeli helyzete és mozgása egyértelműen megállapítható legyen,

– a biztonságos munkavégzést és közlekedést befolyásoló akadályok jól felismerhetők legyenek,

– állomásokon, megállóhelyeken az utasterekben, valamint a szolgálati helyiségekben és üzemi területeken, és a közvilágítással ellátott utakhoz csatlakozó vasúti átjárókban a vonatkozó szabványokban és rendeletekben meghatározott világítási jellemzők biztosítva legyenek,

– a vasúti jelzők megfigyelhetőségét ne zavarja.

A vasúti területet megközelítő vagy keresztező közvilágítás, ipartelepi és egyéb világítás a vasúti jelzők megfigyelhetőségét, a vasúti területen végzett munkát nem zavarhatja, a vasúti tevékenységet folytató dolgozókat a fény nem kápráztathatja.

Műszaki, gazdasági vizsgálat alapján a térvilágítási, hangosítási, utastájékoztató, felsővezetéki és egyéb berendezéseket a vonatkozó előírások figyelembevételével közös oszlopra kell szerelni.

Érintésvédelmi és villámvédelmi szempontból a vonatkozó vasúti és nemzetközi előírásokat, szabványokat be kell tartani.

2.2.2. Vasúti térvilágítási berendezések és kisfeszültségű villamosenergia-ellátó rendszer tervezése, kivitelezése

Térvilágítási berendezés létesítését és átalakítását csak engedélyezett, vagy jóváhagyott tervek alapján szabad elvégezni.

A tervezést, engedélyezést és üzembe helyezést jelen szabályzat Általános rendelkezések című fejezetében foglaltak szerint kell végrehajtani a mindenkor érvényes vasúti világítási valamint érintésvédelmi szabványok és előírások figyelembevételével. A kivitelezés körülményeit jelen szabályzat Általános rendelkezések című fejezete tartalmazza.

Iparvágányok térvilágítási berendezéseinek létesítéséhez vasúti hatósági engedély szükséges.

2.2.3. Valamennyi kisfeszültségű villamos berendezés üzemeltetését, karbantartását a vonatkozó szabványok, szabályzatok és előírások szerint kell végezni.

Minden villamos berendezés karbantartására tervet kell kidolgozni, melynek elkészítése az üzemeltető feladata.

A világítási berendezések időszakos felülvizsgálatát a vonatkozó szabványok és előírások szerinti ciklusidőknek megfelelően kell végezni. A berendezések dokumentációinak, műszaki terveinek tartalmi követelményeit vasúti műszaki irányelv határozza meg.

3. ELLENŐRZŐ-, IRÁNYÍTÓ-, JELZŐ- ÉS BIZTOSÍTÓBERENDEZÉSEK

Ez a fejezet az ellenőrző-, menetirányító-, jelző- és biztosítóberendezésekre vonatkozó, a vasúti jelzések, jelzők, jelzőeszközök, figyelmeztető jelek alkalmazásával kapcsolatos előírásokat tartalmazza.

Az ellenőrző-, menetirányító-, jelző- és biztosítóberendezéseknek, valamint eljárásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a vonatok a hálózat adott vonalára kitűzött céloknak megfelelő biztonsággal közlekedjenek, és a berendezések korlátozott üzemmód mellett is tegyék lehetővé az engedélyezett vonatok biztonságos közlekedését.

3.1. Jelző- és biztosítóberendezések

3.1.1. Vasúti jelzések, jelzők, jelzőeszközök, figyelmeztető jelek

3.1.1.1. Vasúti jelzések általános előírásai

A vasúti közlekedés forgalmi-üzemi folyamatának szabályozásában, végrehajtásában jelzéseket, figyelmeztetéseket kell alkalmazni.

A jelzéseknek, figyelmeztetéseknek egyszerűeknek, könnyen kiértékelhetőknek, félreérthetetleneknek, a jelzések által kifejezett utasításoknak és figyelmeztetéseknek a szükséges távolságból egyértelműen láthatóknak, végrehajthatóknak, illetőleg tudomásul vehetőknek kell lenniük. A jelzések láthatóságát zavaró, világító berendezések eltávolítását vagy módosítását kérheti annak üzemeltetőjétől a vasút üzemeltetője.

A vonatok közlekedésének szabályozásakor parancsot

– fényjezővel, vagy

– alakjelzővel, vagy

– a vasúti jármű vezetőállás jelzőjén megjelenő jelzéssel (esetleg kényszerítéssel), vagy

– egyéb jelzőkkel, vagy

– kézi- és hangjelzéssel, vagy

– élőszóval

kell adni.

A jelzéseket a sebesség-jelzési rendszernek megfelelően kell alkalmazni. A sebesség mértékének jelzésére fokozatokat kell megállapítani a vasúthálózatra meghatározott legnagyobb fejlesztési sebességet alapul véve.

A sebességre vagy sebességváltoztatásra vonatkozó parancsot főjelzővel, előjelzővel, illetve a vezetőállás-jelzőn megjelenő, a biztosítóberendezés által vezérelt jelzéssel kell kiadni. A parancsnak a pálya olyan szakaszára kell vonatkoznia, hogy az adott szakaszon belül (vagy annak végpontjában) a mozgó jármű (járművek) sebességének csökkentése, vagy megállítása ezen parancs, vagy a szakaszon belül kiadott parancsok alapján megtörténhessen.

3.1.1.1.1. Fényjelzők jelzései

A fényjelzők

– a vonatok megállítására vörös színű jelzéssel,

– a vonatok továbbhaladására vagy álló vonatok indítására zöld és/vagy sárga színű jelzéssel, szükség esetén a vörös színű jelzés mellett adott villogó fehér színű jelzéssel

adjanak parancsot.

Fényjelzőknél a sebességfokozatok kijelzésére lámpasort vagy számjelzést is lehet alkalmazni.

A különböző sebességi fogalmak kifejezésére alapvetően a sárga és a zöld színek együtt vagy külön-külön alkalmazhatók, és legfeljebb két, egymástól jól megkülönböztethető ütemben villogtathatók is. (Az állandó vörös fény mellet megjeleníthető fehér fény mindig lassú ütemben villog.)

A vörös fény villogtatása nem megengedett.

A jelzőlapon két fény megjelenítése esetén az alacsonyabban elhelyezett fénynek mindig folyamatos fénnyel kell jelzést adnia. (Kivéve a külön lapon elhelyezett ,,hívó'' jelzést.)

A tolatási és gurítási mozgások szabályozásakor

– a mozgás tiltására kék színnel,

– a mozgás engedélyezésére fehér színnel

kell jelzést adni.

A vonatközlekedés és tolatási mozgás egyidejű tiltását vörös színű jelzéssel kell jelezni.

A tolatási és/vagy gurítási mozgásokat szabályozó fényjelzők jelzőlapján

– kék és fehér színű jelzés együtt vagy külön-külön,

– fehér vízszintes és fehér függőleges lámpasor együtt vagy külön-külön

jelenhet meg.

A tolatási és/vagy gurítási mozgások sebességének és irányának szabályozására a fények együttes vagy külön alkalmazásával és/vagy villogtatásával kell jelzést adni.

A vonatok ,,Megállj!'' állású főjelző melletti kis sebességű (legfeljebb 15 km/h) elhaladására parancsot a vörös fénnyel együtt megjelenő villogó fehér fénnyel vagy számjelzővel lehet adni.

A vörös szín egy jelzésképben nem többszörözhető. Fény főjelzőkön a vörös fénynek mindig alulról a második lámpahelyen kell megjelennie.

A jelzők egyidejűleg jelzést adó elemeit egymástól legalább 0,60 m távolságban kell elhelyezni.

3.1.1.1.2. Vasúti járművön megjelenő jelzések

A vezetőállás-jelzőn az alkalmazható sebességre vagy sebességváltozásra a parancsot egyértelműen kell megjeleníteni.

3.1.1.1.3. Vállalati jelzési utasítás

A vonatközlekedés és a tolatási mozgás szabályozására alkalmazott jelzők, jelzőeszközök és figyelmeztető jelek színeit, jelzéseinek alkalmazását és értelmezését, valamint a vasút területén alkalmazott jelzőket, jelzőeszközöket és figyelmeztető jeleket, továbbá az ezek által adott jelzéseket, figyelmeztetéseket az illetékes hatóság által jóváhagyott vasútvállalati jelzési utasításban kell előírni.

A vállalati jelzési utasításban meg kell határozni:

– az utasítás hatályát,

– azokat a munkaköröket, amelyek betöltőjének ismernie kell az utasítást,

– a vasút területén alkalmazható jelzéseket, a jelzésadás helyét és módját,

– a jelzőkkel és jelzőeszközökkel adható jelzési képeket, azok jelentését és értelmezését,

– az egyes jelzések térbeli (esetleg időbeli) érvényességét, továbbá azt, hogy mely járművekre, illetve személyekre vonatkozik,

– a jelzések észlelésekor követendő eljárást,

– a félreérthető, kétes, hibás vagy egy időben adott, de eltérő értelmű jelzések észlelésekor követendő eljárást,

– a vasút területén alkalmazható összes figyelmeztető jelet, azok értelmezését, jelentését, alkalmazási helyét és módját, továbbá a figyelmeztető jellel kifejezett figyelmeztetést és annak érvényességét.

Az országos közforgalmú vasutakhoz tartozó, illetve csatlakozó iparvágányokon alapvetően a közforgalmú vasútnál bevezetett jelzőket és jelzéseket kell alkalmazni, eltérésekre vasúti hatósági engedélyt kell beszerezni.

3.1.1.2. Vasúti jelzők általános előírásai

A vonatközlekedést szabályozó fő- és előjelzőket, a tolatási és gurítási mozgásokat szabályozó jelzőket, továbbá egyes egyéb jelzőket váltakozóan több parancs kifejezésére alkalmassá téve, helyhez kötött jelzőként kell alkalmazni.

A fő- és előjelzőket vágányonként általában a pálya jobb oldalán, az önálló előjelzőt a hozzátartozó főjelzővel azonos oldalon kell elhelyezni. Az építési engedélyben meghatározott helyeken, az engedélyező hatóság által engedélyezett esetekben a jelzők elhelyezhetők a pálya bal oldalán is. Főjelzőre előjelzést általában azonos szerkezeti kialakítású fő- vagy előjelzővel kell adni. Eltérést a vasút üzemeltetőjének kérelmére a hatóság engedélyezhet.

Nyíltvonalon kétvágányú pályán vagy párhuzamosan egymáshoz olyan közel fekvő két egyvágányú pályán, ahol a jelzők elhelyezéséhez szükséges szabadon tartandó tér a vágányok között nem áll rendelkezésre, a jelzőket a vonat által használt vágány külső oldalán kell elhelyezni.

Kettőnél több párhuzamos, egymáshoz (a fenti értelemben) közel fekvő vágány esetében, ha a vágány mellett jobb oldalon nem helyezhetők el a jelzők, azokat az űrszelvénytől jobbra függesztve, vagy a vágány fölötti tartószerkezeten a vágányok tengelyvonalában kell elhelyezni.

Országos közforgalmú vasutakon a főjelzők helyét úgy kell meghatározni, hogy azok jelzésének kiértékelhetősége a rálátási távolságtól, más jelzőknél általában 200 m távolságtól kezdődően a vasúti jármű vezetője részére folyamatosan biztosítva legyen. Fejpályaudvaron a kijárati jelzőket a menesztés helyétől kell látni.

Az előírt rálátási távolság hiányában ismétlő jelzőket kell alkalmazni úgy, hogy a főjelzőn megjelenő jelzés a rálátási távolságból [az ismétlő jelző(k) jelzésével együtt] folyamatosan látható legyen.

A tolatási mozgásokat szabályozó jelzőkre vonatkozóan lásd a 3.1.1.3.3. pontot.

Saját használatú vasutakon és az iparvágányokon az alkalmazott jelzők láthatóságát meghatározó feltételeket, és a láthatósághoz szükséges távolságot a vasutat engedélyező hatóság előírása alapján kell a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban rögzítenie.

3.1.1.3. Jelzők alkalmazása

3.1.1.3.1. Főjelzők

A vonatok közlekedésének szabályozására fővonalon főjelzők alkalmazása kötelező:

– fedezendő pontok előtt,

– vonatok megállítására, illetve sebességének szabályozására kijelölt egyéb helyeken.

A bejárati és a fedező fényjelzőknek mindig kell olyan jelzést adniuk, amely az előírt távolságból biztonságosan kiértékelhető.

Mellékvonalon a biztosítóberendezéshez tartozó főjelzők alkalmazását a vasút üzemeltetőjének javaslatát mérlegelve az engedélyező hatóság írja elő.

A főjelzők szabványos állását, vagy sötétre kapcsolásának lehetőségét – a 3.1.1.1.3. pontban foglaltak figyelembevételével – a vasút üzemeltetője szabályozza a vasúti hatósággal egyeztetett módon.

Fedezendő pontnak minősül:

– váltónál, váltócsoportnál, vágánykapcsolatnál a vonat által elsőként érintett váltó csúcsa, illetve, ha a vonat a váltót gyök felől közelíti, a váltó biztonsági határjelzője,

– a pályaszinti vágánykeresztezéseknél az a pont, ahol a keresztező vágányok űrszelvénye egymást metszi,

– vágányfonódásoknál a biztonsági határjelző,

– közösen használt vasúti és közúti hidaknál az a pont, ahol a közúti űrszelvény a vasúti űrszelvényt metszi,

– a közlekedés biztonsága érdekében kijelölt egyéb helyek.

A vasút üzemeltetője által fedezendő pontként kijelölhetők:

– a helyi viszonyoktól függően egyes alagutak bejárata, vasúti átjárók, megállóhelyek kezdete,

– a biztosítóberendezéstől függően a rendező pályaudvarok vonatfogadó vágányainak vége, illetőleg az állomások ütközőbakban végződő vonatfogadó vágányainak vége,

– az ellenmenetet kizáró biztosítóberendezéssel felszerelt állomásköz kezdete.

Bejárati jelzőt állomások, nyíltvonali pályaelágazások, delta kiágazások, pályaelágazásnak minősülő iparvágány-kiágazások előtt, továbbá olyan megálló-rakodóhelyek előtt kell alkalmazni, ahol menetrend szerint vonattalálkozás történhet.

A bejárati jelzőt a fedezendő pont előtt legalább 100 m távolságra kell elhelyezni.

A fedezendő pont előtt a helyszíntől függően szükség szerint további bejárati jelző is alkalmazható.

A kijárati jelzőt biztosítóberendezéssel felszerelt állomások, menetrend szerinti vonattalálkozásra berendezett megálló-rakodóhelyek és vonatindításra kijelölt iparvágányok kijárati oldalán, a fedezendő pont előtt minden olyan vágány mellett alkalmazni kell, amelyről rendszeres vonatindítás történik (egyéni kijárati jelző).

A kijárati jelzőt a fedezendő pontnál, illetve attól a vasút üzemeltetője által meghatározott távolságra kell elhelyezni.

Helyszíntől függően szükség esetén további kijárati jelző is alkalmazható.

A csoport kijárati jelzőt az érdekelt vágánycsoporton túl olyan vágányrész mellett kell felállítani, ahol a vágánycsoportról induló valamennyi vonat elhalad. A közös kijárati jelzőt a kijárati vágányutakkal érintett utolsó váltón túl kell elhelyezni.

Egyes állomásokon és állomási vágánycsoportoknál egyéni kijárati jelző helyett csoport kijárati jelző vagy közös kijárati jelző alkalmazható a vasutat engedélyező hatóság külön felülvizsgálata alapján, olyan esetekben, amikor az adott főjelzőre – ha arra előjelzést kell adni – az előírt előjelzési kötelezettséget egyértelműen teljesíteni lehet.

Fedező jelzőt kell alkalmazni:

– a nyíltvonali iparvágány kiágazásoknál,

– a menetrend szerinti vonattalálkozásra be nem rendezett megálló-rakodóhelyeknél, rakodóhelyeknél,

– a pályaszinti vágánykeresztezéseknél, vágányfonódásoknál,

– vasúti-közúti forgalomban közösen használt hidaknál a fedezendő pont előtt.

Ezen esetekben a fedező jelzőt a fedezendő ponttól legalább 100 m távolságra kell elhelyezni.

A helyi viszonyoktól és a biztosítóberendezéstől függően fedező jelző alkalmazható:

– rendező pályaudvarok vonatfogadó vágányainak végén,

– állomások ütközőbakban végződő vonatfogadó vágányainak végén,

– ellenmenetet kizáró biztosítóberendezéssel felszerelt állomásközök elején,

– egyes megállóhelyek, alagutak és

– egyes vasúti átjárók előtt.

Ezekben az esetekben a fedező jelző 100 m-nél kisebb távolságra is elhelyezhető.

Ha az egymás után következő fedezendő pontok olyan közel vannak egymáshoz, hogy azok külön-külön jelzővel nem fedezhetők, a több pont fedezésére egyetlen fedező jelző is alkalmazható.

Fedező jelzőként kijárati jelző is alkalmazható. Ennek jelzése a következő bejárati vagy fedező jelzőig (és előjelzőjükig) érvényes.

A fedező jelzők csak biztosítottak lehetnek.

Országos közforgalmú vasutakon, ahol ezt az egymást követő vonatok nagy száma szükségessé teszi, térközszakaszokat lehet alkalmazni. A vonatok sebességét a térközszakaszok határán, a térközök elején a térközjelzők alkalmazásával kell, illetve a jelzést a vontatójármű vezetője részére a jelfeladás folyamatos vagy pontszerű technikájától függetlenül – folyamatosan megismétlő vonatbefolyásoló berendezéssel lehet szabályozni.

A vezetőállás jelzőn feltétfüzetben meghatározott biztonsággal megjelenő jelzések esetén a vonatközlekedés szabályozása kizárólag a vezetőállás jelző jelzései alapján is lehetséges.

A biztosítóberendezéstől függően a bejárati, kijárati és fedező jelzők egyúttal térközjelzők is lehetnek.

Kezdő térközjelző alkalmazható, ha az önműködő térközbiztosító berendezéssel felszerelt vonal előtti állomáson kijárati jelző nincs, vagy ha az állomás után következő térközjelzőre a kijárati jelzővel előjelzés nem adható.

Saját használatú vasutakon és az országos közforgalmú keskeny nyomtávolságú vasutakon, továbbá az iparvágányokon bejárati, kijárati, fedező és térközjelző alkalmazását, helyének meghatározását, a vasutat engedélyező hatóság írja elő. A hatóság által előírt feltételeket a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításában kell rögzítenie.

3.1.1.3.2. Előjelzők és ismétlő jelzők

A főjelzők előtt a megelőző főjelzővel vagy külön előjelzővel kell jelezni, hogy a következő főjelzőn milyen jelzés várható. A fény főjelző előtt, ha a főjelző az előírt rálátási távolságból a szabadlátás korlátozottsága miatt nem figyelhető meg, a főjelzőre adott előjelzést ismétlő jelző alkalmazásával kell megismételni.

A fény főjelző előtt a főjelzőre adott előjelzést a vonatbefolyásolásra alkalmas biztosítóberendezéssel felszerelt vasútvonalon a vontatójárművön a vezetőállás-jelzőn is lehet, illetve v_max.>120 km/h engedélyezett sebesség esetén kell megismételni.

Országos közforgalmú normál és széles nyomtávolságú vasutakon a főjelzőre az előjelzést legalább a vonalra előírt általános fékúttávolságból kell adni.

Ha két fény főjelző között nincs meg a tényleges fékúttávolság, akkor a ,,Megállj!'' jelzést adó főjelző előtt lévő főjelzőhöz csökkentett sebességgel való érkezésre kell előjelzést adni.

Vonatbefolyásoló berendezés alkalmazása esetén az előjelzésnél az ennek működésére figyelemmel megnövelt távolságot kell alapul venni.

Az általános fékúttávolság helyett indokolt esetben a tényleges fékúttávolság is alkalmazható. Értékét a vasút üzemeltetője által elfogadott és a vasúti hatóság által engedélyezett számítás alapján kell meghatározni.

A főjelzőre előjelzés a közvetlenül megelőző főjelzővel

– általában legfeljebb az L = 2,5 x általános fékúttávolságból,

– bejárati jelzőre legfeljebb L = 1,8 x általános fékúttávolságból

adható. Eltérést a hatóság engedélyezhet.

Előjelzőt kell alkalmazni a főjelző előtt, ha előtte előjelzést adó főjelző nincs, vagy a megelőző főjelző az előjelzésre előírt leghosszabb távolságon kívül van.

Nem kell előjelzőt alkalmazni:

– fejállomásokon a kijárati jelzők előtt,

– kezdő térközjelzők előtt,

– ellenmenetet kizáró biztosítóberendezéssel felszerelt állomásközök elején az állomásköz fedezésére létesített fedező jelzők előtt,

– nem biztosított állomásokon a vasúti átjáró fedezésére létesített fedező jelzők előtt,

– ellenőrző jelző esetén a vasút üzemeltetőjének szabályozása szerint.

Saját használatú vasutakon és az országos közforgalmú keskeny nyomtávolságú vonalakon, továbbá az iparvágányokon előjelző alkalmazását és helyének meghatározását, illetve az előjelző elhagyását a vasutat engedélyező hatóság írja elő. A hatóság által előírt feltételeket a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie.

3.1.1.3.3. Tolatási mozgást szabályozó jelzők

A tolatásjelzővel egyesített fény főjelzők alkalmazásánál a főjelzőkre vonatkozó előírásokat kell alapul venni. A tolatásjelzők, gurításjelzők alkalmazására és helyének meghatározására vonatkozó feltételeket az alkalmazó vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell előírnia.

3.1.1.3.4. Egyéb jelzők

Az egyéb jelzők alkalmazását és helyének meghatározását a vasútnak vállalati utasításban kell szabályoznia.

Meglévő főjelző helyett ellenőrző jelző alkalmazásához az illetékes hatóság hozzájárulása szükséges.

3.1.1.4. Jelzőeszközök, figyelmeztető jelek

Az állomási, pálya- és vonatszemélyzet, valamint a vonatok megfigyelésére kötelezettek, a vonatok közlekedésének és a tolatási mozgásoknak a szabályozására – ha szükséges – jelzőeszközökkel kötelesek jelzéseket adni.

Jelzőeszközökkel kell jelezni a vonatok menetirány szerinti elejét és végét.

Jelezni kell a vonatba nem sorolt kocsikat, ha azokban személyek tartózkodnak, vagy munkát végeznek.

Jelzőeszközökkel kell megjelölni az érvénytelen, figyelembe nem veendő jelzőket.

Jelzőeszközökkel kell fedezni a járhatatlan pályarészeket, továbbá az állomási és nyíltvonali munkahelyeken dolgozókat.

Figyelmeztető jeleket kell elhelyezni a pálya mentén a megállóhelyek, egyes jelzők, egyes váltók, egyes vágányvégek előtt, továbbá különböző veszélyes helyeknél és egyes felsővezetéki és biztosítóberendezési területek határán.

A jelzőeszközök, figyelmeztető jelek alkalmazását és helyének meghatározását az alkalmazó vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell szabályoznia.

3.1.2. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések

A jelző- és biztosítóberendezések vonatkozásában ezen Szabályzatban nem tárgyalt kérdések vonatkozásában a hatályos üzemi szabályzatokban, illetve vállalati utasításban foglaltakat kell figyelembe venni.

3.1.2.1. Jelző- és biztosítóberendezések csoportosítása és rendszerei

A jelző- és biztosítóberendezések rendeltetésük szerint

– állomási,

– vonali,

– vasúti átjáró,

– központi forgalomirányító

berendezések lehetnek.

A nem biztonsági feladatot ellátó egyéb berendezések:

– központi forgalomellenőrző,

– gurítódombi vagy tolatási mozgást szabályozó berendezés,

– a vonatban közlekedő vasúti járművek menet közbeni ellenőrzésére szolgáló különleges,

– egyéb segédberendezések (pl. olyan áramellátó berendezés, amely nem része a biztosítóberendezésnek.)

lehetnek.

Az állomási jelző- és biztosítóberendezések rendszere lehet:

– nem biztosított, vagyis jelzőberendezés,

– biztosított, vagyis biztosítóberendezés:

= kulcsrögzítő berendezés,

= mechanikus biztosítóberendezés,

= fényjelzős mechanikus biztosítóberendezés,

= jelfogó-függéses biztosítóberendezés,

= elektronikus biztosítóberendezés.

A vonali berendezések rendeltetésük szerint lehetnek:

– állomásközi (ideértve a térközberendezéseket is),

– kiágazási,

– elágazási

berendezések.

Vonali berendezések rendszere lehet:

– vonatjelentő-őri jelzőberendezés,

– nem önműködő biztosítóberendezés,

– önműködő biztosítóberendezés.

A kiágazási és elágazási berendezések rendszerük szerint azonosak lehetnek az állomási berendezéseknél felsoroltakkal.

A vasúti átjárót biztosító berendezés a közúti forgalom felé adott jelzések szerint lehet:

– fénysorompó,

– félsorompóval kiegészített fénysorompó,

– teljes sorompó vagy a közút mindkét oldalát lezáró külön fénysorompó.

A vasúti átjárót biztosító berendezés függésrendszere szerint lehet:

– vasúti jelző- vagy biztosítóberendezéssel kapcsolatban nem levő (ellenőrzés a közút felé jelzést adó szerkezeti elem jelzésében),

– vasúti jelző- vagy biztosítóberendezéssel kapcsolatban levő.

A vasúti jelző- vagy biztosítóberendezéssel kapcsolatban levő berendezés lehet:

– vasúti főjelzővel függésben levő, vagy

– vasúti jelzővel ellenőrzött.

A vasúti jelzővel ellenőrzött berendezés lehet:

– főjelzővel ellenőrzött, vagy

– nem főjelzővel ellenőrzött (ellenőrző jelzővel ellenőrzött, fénysorompót ellenőrző vasúti átjáró jelzővel ellenőrzött, vagy tolatásjelzővel ellenőrzött).

3.1.2.2. Biztosítóberendezések jellemzői

A következőkben megfogalmazott előírások tartalmazzák az OVSZ I. hatálya alá tartozó vasutaknál elfogadott jellemző normatívákat a biztosítóberendezések működőképességével, rendelkezésre állásával, biztonságával, illetve azok igazolásával kapcsolatban.

A vasúti biztosítóberendezéseknek az egyes berendezések (állomási, vonali) fogalmában meghatározott feltételekkel együtt a jelzők és más vasúti szerkezetek, valamint kapcsolódó berendezések különböző sebességű vonalakon való alkalmazásánál előírtakat, valamint a berendezéstől függő további feltételeket kell megvalósítaniuk.

A biztosítóberendezéseknek valamennyi feltételt a biztonságtechnikai követelményeknek megfelelő függéskapcsolattal (szerkezeti függéssel) kell megvalósítaniuk.

Elektronikus biztosítóberendezés alkalmazható valamely biztosítóberendezés részeként, önálló biztosítóberendezésként, vagy több részegység összekapcsolásával komplex rendszereként.

A biztosítóberendezések létesítése során – a biztonság növelése érdekében – kiemelt figyelmet kell fordítani a hagyományos és az elektronikus rendszerű biztosítóberendezések, illetve részegységeik összekapcsolásának biztonságára.

Az elektronikus biztosítóberendezéssel kapcsolatos előírásokat feltétfüzetben kell részletesen meghatározni, figyelemmel az ide vonatkozó nemzetközi általános szabályozásra.

3.1.2.2.1. Állomási biztosítóberendezések

A vágányút lezárásával a berendezéseknek valamennyi érintett váltót és védőváltót a vágányútnak megfelelő végállásban, valamennyi, a védelemben részt vevő vágányzáró sorompót és kisiklasztó sarut a vonatot védő helyzetben rögzíteniük kell, állításukat meg kell akadályozniuk. Olyan egyidejű meneteknél, ahol a váltó mindkét végállásban védő szerepet tölt be, annak védő állását a vasút üzemeltetőjének kell meghatároznia.

A berendezéseknek az egymásra veszélyes vágányutak beállítását vagy lezárását nem szabad megengedniük. A főjelzőn továbbhaladást engedélyező jelzés csak abban az esetben jelenhet meg, ha az ehhez megállapított feltételek teljesültek.

A főjelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzés csak a vonatközlekedés hatására vagy a jelzés megjelenéséhez megállapított feltételek megváltozása esetén, illetve külön kezelés hatására szűnhet meg.

A főjelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenését követően a vágányút feloldása csak a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzésének megszűnése után válhat lehetővé.

A biztosítóberendezésnek meg kell akadályoznia a vágányút ismételt lezárását az előzőleg beállított vágányút oldása, illetve a beállítási és lezárási feltételek ismételt vizsgálata nélkül.

Az állomási biztosítóberendezéseknek érzékelniük kell a vonatok be- és kihaladását mindazon esetekben, amikor a főjelző(k) továbbhaladást engedélyező jelzésének megszűnéséhez és a vágányút feloldásához ez szükséges.

Az egyközpontos állomási biztosítóberendezésnek ellenőriznie kell a központi villamos állítású váltók foglaltságát és az aláváltás lehetőségét ki kell zárni. E követelmény alól felmentés adható akkor, ha az aláváltás elleni védelem a foglaltságtól függetlenül megoldott.

A váltó- és vágányfoglaltságot ellenőrző biztosítóberendezésnek meg kell akadályoznia továbbhaladást engedélyező jelzés kiadását akkor, ha a vágányút vagy valamely veszélyes megközelítést kizáró foglaltság-ellenőrző szakasz foglalt, valamint akkor, ha a vágánykapcsolatoknál a közbezárás, illetve az oldalvédelem hiánya vagy az állomási sorompóberendezés működésképtelensége fennáll.

Váltó- és vágányfoglaltságot ellenőrző biztosítóberendezéseknél, ha a továbbhaladást engedélyező jelzés feltételei megszűnnek (oldalvédelem, elzárási terv, foglaltság és sorompó-ellenőrzés), a berendezésnek önműködően a továbbhaladást tiltó jelzést kell a főjelzőn megjelentetnie.

Váltó- és vágányfoglaltságot ellenőrző biztosítóberendezéseknek a foglaltsági állapotok, és az egyéb oldási feltételek berendezés rendszerének megfelelő vizsgálatával lehetővé kell tenniük a vágányutak vagy vágányút-részek járművek általi üzemszerű oldását.

Mindazok az állomási berendezések, amelyek az előzőekben felsorolt feltételeket nem teljesítik, nem biztosító, hanem jelzőberendezésnek minősülnek. A jelzőberendezésekkel szemben támasztott követelményeket saját területére a vasút üzemeltetőjének kell meghatároznia.

3.1.2.2.2. Vonali jelző- és biztosítóberendezések

A térközbiztosító berendezésnek érzékelnie kell a vonat elhaladását a térközjelzőnél, illetve a berendezéstől függően ellenőriznie kell a térközjelző által fedezett térközszakasz vagy térközszakaszok foglaltságát.

A térközszakaszok és ezáltal az egész állomásköz foglaltságát ellenőrző térközbiztosító berendezéseknek a vonatközlekedés ideje alatt meg kell akadályozniuk ellenirányú vonat indítását.

Az önműködő térközbiztosító berendezésnek vonatbefolyásolásra alkalmassá tehetőnek kell lennie.

A legrövidebb térközszakasz hosszát a vonalra engedélyezett legnagyobb sebesség, a vonalra előírt általános fékúttávolság és a vonatbefolyásoló berendezés működési feltételei, valamint az alkalmazott jelzési fogalmak figyelembevételével kell meghatározni.

Az általános fékúttávolság értékét és a tényleges fékúttávolság számítási módját a vasúti hatósági egyeztetést követően a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie. A tényleges fékúttávolság és a vonatbefolyásoló berendezés működtetéséhez szükséges úthosszak számítását, segédleteit a vasúthálózatra meghatározott legnagyobb fejlesztési sebességet alapul véve kell megállapítani.

Az ellenmenetet és utolérést kizáró berendezésnek szükség esetén a vonat teljes beérkezését érzékelnie, az állomásköz szabaddá válását ellenőriznie kell. Ez esetben ezen berendezések biztosítóberendezések.

A vágánykeresztezések, fonódások, egyes vasúti átjárók fedező berendezéseinek a biztonságtechnikai követelményeket ki kell elégíteniük.

3.1.2.2.3. A közút-vasút szintbeli kereszteződését (vasúti átjáró) biztosító berendezések

A vasúti átjárók biztosítására a külön jogszabályban meghatározott berendezések alkalmazhatók:

A vonat által vezérelt sorompóberendezést távvisszajelentéssel vagy vasúti jelző-, illetve biztosítóberendezéssel kapcsolatban (jelzővel ellenőrzötten, illetve függésben) vagy mindkettő együttes alkalmazásával kell kialakítani.

A vonat által vezérelt sorompóberendezés jelzővel ellenőrzött, vagy függésben levő kialakításának értelmezése a Fogalommeghatározások 3. fejezetében található.

A vasúti jelző- vagy biztosítóberendezéssel kapcsolatban nem lévő fénysorompónál, illetve fény- és félsorompónál a távvisszajelentést és kezelési lehetőséget minden esetben ki kell építeni.

A vasúti átjáróban a közúton közlekedők számára a fénysorompónak, illetve fény- és félsorompónak úgy kell a jelzést adnia, hogy a közúton a vasúti átjáróban tartózkodók, vagy (féktávolságon belüli észlelés esetén) a jelzés megjelenésével egyidejűleg behaladók a kereszteződés területét a vonat érkezése előtt elhagyhassák. A teljes csapórudas sorompók fényjelzőinek a közúti járművek teljes áthaladását lehetővé kell tenniük a csapórudak lezárása előtt.

A jelzést a berendezésnek a vonat elhaladásáig, illetve a csapórudak felnyitásáig folyamatosan adnia kell.

A keresztezés közúti kiürítési idejének (a vonat által vezérelt sorompó előzárási idejének) legkisebb értékét, a közúti járművek sebességének legkisebb értékét, valamint a tényleges kiürítési (előzárási) időt meghatározó számítás menetét, a számítás alapját képező elhelyezési, kitűzési továbbá a fénysorompókra, valamint a fény- és félsorompókra vonatkozó feltételeket szabványban, illetve feltétfüzetben kell rögzíteni.

A vasúti biztosítóberendezés hatáskörzetében vagy azon kívül működő vasúti átjáró berendezéssel kapcsolatba hozható a közelében lévő közúti forgalomirányító jelzőlámpa a vasúti átjáró biztosítási módját meghatározó hatósági határozat alapján.

A kapcsolatnak a vasúti átjáró berendezés működési elsőbbségén kell alapulnia, a közúti jelzőlámpa nem lehet hatással a vasúti átjáró berendezésre.

3.1.2.2.4. Központi forgalomirányító berendezések

Központi forgalomirányító berendezés (KÖFI) létesítésének műszaki (nem forgalmi) feltételei, hogy a hatáskörzetébe tartozó

– állomás(ok) távvezérelhető biztosítóberendezéssel, váltó- és vágányfoglaltság ellenőrzéssel, önműködő vasúti átjáró berendezéssel,

– az állomásköz(ök) önműködő térközbiztosító- vagy utolérés- és ellenmenet kizáró, valamint önműködő útátjáró berendezéssel legyen(ek) felszerelve, továbbá

– a különleges kezelések parancs átvitelének biztonságát szavatolja.

A központi forgalomirányító berendezést szükség szerint vonatszám-jelentő, tény menetrendíró és hangrögzítő készülékkel is kiegészíthető.

3.1.2.2.5. Nyíltvonali elágazásokat, kiágazásokat fedező biztosítóberendezések

Nyíltvonali elágazásokat bejárati jelzővel kell fedezni. Az elágazási berendezésnek lehetővé kell tennie az elágazó irányba, illetve irány felől a vonatok továbbhaladást engedélyező jelzéssel közlekedtetését. Menetek közlekedése után (illetve az új menet beállítása előtt) a berendezés alapállásba kerülését ellenőrizni kell.

A nyíltvonali kiágazási berendezésnek nem kell lehetővé tennie az elágazó irányba, illetve irány felől vonatok továbbhaladását engedélyező jelzéssel közlekedtetését. A kiágazási berendezéseknél a menetek közlekedése után (illetve az új menet beállítása előtt) a berendezés rendszere szerinti meghatározott állapotot kell ellenőrizni.

Tipizált mechanikai rendszer vagy alapkapcsolás hiányában az új létesítések előtt a létesítési feltételeket a vasúti hatósággal egyeztetni kell.

3.1.2.2.6. Központi forgalom-ellenőrző berendezések

Központi forgalom-ellenőrző berendezés (KÖFE) létesíthető ott is, ahol az ellenőrzés körzetébe tartozó állomások és állomásközök biztosítóberendezései a központi forgalomirányító berendezés biztonsági és műszaki (nem forgalmi) feltételeinek nem felelnek meg.

Feltételeit lásd a 3.3. fejezetben.

3.1.2.2.7. Gurítódombi berendezések

A gurítódombi berendezések – kiépítésüktől függően – a gurítási mozgások, valamint a guruló kocsik sebességének szabályozására és a váltók állítására szolgálnak, azonban nem biztosítóberendezések.

A gurítási mozgások szabályozását jelzőkkel, rádiós távvezérléssel, illetve e kettő együttes felhasználásával célszerű megoldani.

A váltók állítása helyszíni és központi lehet. A központi váltóállítás esetén a váltók állíthatók egyénileg, egyedi vágányutasan, tárolt vágányutasan és programvezérléssel.

A guruló kocsi sebességszabályozása saruzással, vágányfékkel, pontszerűen fékező vagy gyorsító elemekkel, továbbá különféle kocsimozgató berendezésekkel történhet.

A vágányfékek vezérlése kézi és önműködő lehet. A rendező pályaudvarok nem gépesítettek, gépesítettek, félig automatizáltak, illetve automatizáltak lehetnek.

Gépesített gurítódombos pályaudvaron a gurítás szabályozását jelzőkkel, a guruló kocsik részére a váltók állítását központilag villamos úton, fékezésüket vágányfékekkel, illetve pontszerű fékező elemekkel kívánatos megoldani.

Félig automatizált gurítódombos rendező pályaudvaron a váltóállításon kívül a vágányfékek vezérlésének is automatizáltnak kell lennie.

Automatizált rendező pályaudvaron valamennyi vágányfék vezérlése automatizált és az irányvágányokon a kocsik összezárását a célfékezésen kívül szükség esetén egyéb kiegészítő berendezésekkel kell megoldani.

3.1.2.2.8. Különleges berendezések a vonatban közlekedő vasúti járművek menet közbeni ellenőrzésére

A vasúti járművek csapágytokjainak hőmérsékletét mérő és a hőnfutást jelző berendezésnek, továbbá a kerekeket ellenőrző laposkerék jelző berendezésnek és a járművek egyéb jellemzőit ellenőrző további berendezéseknek a mért értékeket egy erre a célra meghatározott szolgálati helyen kell jelezniük.

Ezek a berendezések jelzőberendezésnek minősülnek.

3.1.2.3. Biztosítóberendezések szerkezetei

3.1.2.3.1. Általános követelmény

A vasúti jelző- és biztosítóberendezések telepítéséhez szükséges pályafeltételeket, távközlési feltételeket, a villamos felsővezetékkel és földelési létesítményekkel kapcsolatos feltételeket, valamint a járművekkel kapcsolatos követelményeket a Szabályzat vonatkozó fejezetei szerint kell figyelembe venni.

A jelző- és biztosítóberendezések működéséhez szükséges kábelekre vonatkozó feltételeket a 3.2. Vasúti távközlő berendezések című fejezet tartalmazza.

A vasúti közlekedés biztonságával kapcsolatos követelményeket nemzetközi (EN) normarendszer szabályozza.

3.1.2.3.2. A szerkezeti elemekkel szemben támasztott követelmények

A jelző- és biztosítóberendezéseknek és valamennyi szerkezeti elemüknek az érintésvédelemmel kapcsolatos előírásokat ki kell elégíteniük.

Valamennyi szerkezeti elemnek a felhasználás helyén fellépő környezeti hatások (hő, nedvesség, elektromos-, illetve mágneses erőtér, mechanikai hatások) mellett működőképesnek kell maradnia.

Az egyes szerkezeti elemek meghibásodásának valószínűsége és élettartama illeszkedjen a berendezés biztonságára és megbízhatóságára előirt feltételekhez, valamint az elvárható, az üzemeltető által elfogadott és előírt ellenőrzési/karbantartási gyakorisághoz.

A berendezés függőségeit, működtetését, visszajelentését megvalósító elemek és áramkörök együttesen feleljenek meg a biztonsági követelményeknek.

A szerkezeti elemek kialakításának lehetővé kell tennie a gyors szerelést, az elemek gyors, zavarmentes cseréjét, a szükséges méréseket és vizsgálatokat.

A berendezések tegyenek eleget a vonatkozó kötelező jellegű vasúti nemzetközi előírásoknak és lehetőleg feleljenek meg a nemzetközi ajánlásoknak.

A különböző rendszerű függőség megvalósító szerkezetek összekapcsolása esetén legalább a biztosítóberendezés rendszerének megfelelő követelményeket teljesíteni kell.

3.1.2.3.3. Váltóállítás, lezárás, ellenőrzés

A váltót

– állítóművel a központi állítókészülékről,

– a helyszínen, vagy

– a gyök felől közlekedő jármű kerekei által rugós visszaállító szerkezet ellenében vagy anélkül

lehet állítani.

A vasutakon a váltóállításhoz alkalmazott állítómű, lezáró szerkezet és ellenőrzés vegye figyelembe a váltóállítások számát, a váltó és a szolgálati hely távolságát, a vasúti mozgások jellegét, és a váltón engedélyezett sebességet.

Központi állítású váltóknál a csúcssín-rögzítő szerkezet elmozdulását az állítómű üzemszerűen csak állítás alkalmával tegye lehetővé. Felvágható szerkezetű állítómű esetén felvágás alkalmával is elmozdulhatnak a csúcssín-rögzítő szerkezetek. A felvágás tényét a berendezésnek jeleznie kell.

A központi állítású vagy helyszíni állítású és központi reteszelésű, illetve ellenőrzésű váltók végállását az állítóműnek vagy a reteszelő-, illetve ellenőrző szerkezetnek folyamatosan ellenőriznie kell, és ha a végállás bármely ok miatt megszűnik, azt az állítóközpontnak (illetve az ellenőrzés helyére) azonnal – vonóvezetékkel mozgatott mechanikai állító- vagy reteszelőműveknél a következő állítás alkalmával – jeleznie kell. Nem minősül folyamatos központi ellenőrzésnek a vonóvezetékes állítású, helyszíni állítású, váltózárral vagy helyszíni retesszel lezárt váltó váltózár-, vagy reteszkulcsinak kulcsszekrényben vagy készülékben történő rögzítése, lezárása, illetve központi készülékre történő visszajelentése.

A v = 100 km/h-nál nagyobb sebességgel járt váltóknál – a biztonság növelése érdekében – ezen irányokban a folyamatos központi ellenőrzést, illetve a váltófelvágás azonnali visszajelzését ezen szabályzat hatálybalépését követő 5 éven belül a meglévő biztosítóberendezés esetén is ki kell építeni.

Csúcssín-rögzítő szerkezet nélküli váltó esetén felvághatatlan, vagy belső reteszelésű váltóállító-művet kell alkalmazni. Új biztosítóberendezést csak feltétfüzetben meghatározott esetekben szabad csúcssín-rögzítő szerkezet nélküli váltókkal telepíteni. A meglévő csúcssín-rögzítő szerkezet nélküli váltók esetén a biztonsági feltételeket a vasút saját hatáskörben szabályozza.

Felvágható csúcssín-rögzítő szerkezettel ellátott váltónál a központi állításhoz, illetve központi reteszeléshez:

– v = 40 km/h vagy annál kisebb sebesség esetén legalább 4,2 kN rögzítő erejű központi váltóállító-művet, vagy reteszelést,

– v = 40 km/h-nál nagyobb, de v = 120 km/h-nál nem nagyobb sebesség esetén legalább 6 kN rögzítő erejű központi váltóállító-művet vagy reteszelést,

– v = 120 km/h-nál nagyobb, de v = 160 km/h-nál nem nagyobb sebesség esetén nem felvágható villamos reteszt, vagy váltóállító-művet, vagy a v = 120 km/h sebesség fölötti alkalmazhatóságról megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező felvágható váltóállító-művet kell alkalmazni.

A nem felvágható váltóállító-mű rögzítő ereje haladja meg a 12 kN-t.

Felvághatatlan csúcssín-rögzítő szerkezettel ellátott váltóknál a váltó átállítását és ellenőrzését végző állítóművel kell a váltót felszerelni.

A váltó átállításának megakadályozásáról a váltó lezárásával kell gondoskodni. Lezárható a váltó, ha

– helyszíni állítású és váltózárral, vagy helyszíni állítású retesszel, vagy központi állítású retesszel van felszerelve;

– olyan központi állítóművel van felszerelve, amelynek működtető szerkezete (emeltyűje vagy nyomógombja, vagy állító áramköre) a váltók megfelelő állásában rögzíthető vagy hatástalanítható.

A váltók lezárására, illetve központi állítására szolgáló szerkezetnek vagy működtető berendezésnek olyannak kell lennie, amelyről a váltófelvágás ténye megállapítható.

Nem minősül váltófelvágásnak a gyök felől közlekedő jármű kerekei által engedélyezett üzemszerű váltóállítás.

A váltóállítás, rögzítés, lezárás és ellenőrzés szerkezeteinek műszaki jellemzőit, kialakítását műszaki előírásban vagy feltétfüzetben kell meghatározni.

A helyszínen rendszeresen nem ellenőrzött (pl. nyílt vonali) helyekre telepített helyszíni állítású váltók reteszelő és ellenőrző szerkezetek felszerelése esetén az indokolatlan váltóállítást (kísérletet is) meg kell akadályozni.

A váltóállítástól, rögzítéstől, lezárástól és ellenőrzéstől függően a váltón való áthaladáskor alkalmazható legnagyobb sebességet vállalati utasításban kell a vasutak üzemeltetőinek előírniuk.

A váltókat, védelmi berendezéseket a terelés irányát mutató jelzőkkel célszerű felszerelni. A jelzésnek csak a berendezés végállásában szabad egyértelmű jelzést mutatnia, kitérő állás esetén a megközelítés irányára is utalnia kell.

A jelzés fénykijelzése szükség esetén összevonható a megközelítést tiltó tolatásjelzéssel (pl. törpe tolatásjelzőnél).

A váltójelzők esetenkénti elhagyására vonatkozó – a működtető, ellenőrző berendezéstől, illetve a váltó helyszíni fekvésétől függő – előírásokat vállalati utasításban kell a vasutak üzemeltetőinek rögzíteniük.

3.1.2.3.4. Védelmi szerkezetek, berendezések

A vágányzáró sorompó és a kisiklasztó saru szerkezetét, továbbá a helyzetük megváltoztatását, állításukat megakadályozó zárszerkezetét vállalati műszaki előírásban kell meghatározni.

Folyamatos központi ellenőrzésnek minősül a védelmi berendezések védő állásában villamos váltóállítómű útján, vagy közvetlen villamos ellenőrzése.

Nem minősül helyszíni állítású, helyszíni zárral lezárt védelmi berendezés folyamatos központi ellenőrzésének a zár kulcsának kulcsszekrényben vagy készülékben való rögzítése, lezárása, illetve központi készüléken való visszajelentése.

A kisiklasztó saru szükség esetén központi villamos állítással, továbbá a helyzetét mutató jelzővel szerelhető fel.

Védelmi (jelző) berendezésnek (nem biztosítóberendezésnek) minősülnek az iparvágányokon az űrszelvény-, illetve tolatásvédelemre, szerkezeti kapcsolatokkal kiépített védőváltók, vágányzáró sorompók, kisiklasztó saruk és tolatásjelzők.

3.1.2.3.5. Jelzők mint szerkezetek

A jelzést adó szerkezetek szerint a jelzők fényjelzők vagy alakjelzők lehetnek.

A fényjelzők fénytechnikai követelményeit és vizsgálatait szabványban vagy feltétfüzetben kell meghatározni.

A jelzők tartószerkezetének színezésével, vagy fényvisszaverő jellegtáblával kell utalni

– a jelző forgalomszabályozó jellegére,

– a jelző biztosított, nem biztosított vagy ellenőrző jellegére,

– a főjelző továbbhaladást tiltó jelzése esetén a vonatmozgás szabályozására.

Új létesítésű fényjelzők esetén a főjelzőkön a továbbhaladást tiltó jelzési képet rögzített, vagy számlált kezeléssel (állítással), a vonat helyzetétől függetlenül bármikor megjeleníthetővé kell tenni.

A jelzőknél a továbbhaladást tiltó állásba történő állításnak kizáró feltétele nem lehet.

A fény fő- és előjelzők működését, továbbhaladást tiltó vagy engedélyező jelzési képük meglétét – a sorompó fedező jelzők és az önműködő térközjelzők kivételével – a kezelőkészülékre (állító készülékre) általában egyedileg visszajelentve folyamatosan ellenőrizni kell. Eltérési engedélyt a létesítést engedélyező hatóság adhat.

Országos közforgalmú vasutak fővonalain lévő fény bejárati jelzőn és előjelzőjén, továbbá ismétlő jelzőjén üzemszerűen állandóan kell jelzési képnek lennie, és itt fény lekapcsolásos üzemmódot alkalmazni nem szabad.

Mellékvonalakon a fény bejárati fő- és előjelzők (valamint további fényjelzők) jelzőfényeinek lekapcsolására, továbbá egyes kisforgalmú vonalakon az alak fő- és előjelzők kivilágítására, illetve fényvisszaverő jelzést adó felület alkalmazására vonatkozó előírásokat vállalati utasításban kell a vasút üzemeltetőjének meghatároznia.

Fény főjelzőknél, ha fényforrásként izzólámpát alkalmaznak, a vörös, előjelzőknél a sárga, ismétlő jelzőknél a sárga és fehér fény megjelenítésére fő- és pót izzólámpát (izzószálat) kell alkalmazni. A főizzó (illetve főszál) hibája esetén a pótizzónak (illetve pótszálnak) önműködően kell világítania.

Kijárati jelzőnél a pótizzó (illetve pótszál) elhagyható, kivéve, ha a berendezés feltétfüzete, vagy alapkapcsolása ennek alkalmazását előírja.

Fényforrásként elektronikus világítótest (lámpa) is alkalmazható, ha az a hazai és nemzetközi előírásokat kielégíti; egyes jelzőknél a fő- és pót fényforrás feltételeinek igazoltan, biztonságosan megfelel.

A vonatmozgásokat szabályozó jelzők esetleges hibája nem eredményezhet nagyobb sebességet engedélyező vagy arra utaló jelzési képet, hanem a kisebb sebességre, végső esetben a továbbhaladást tiltó jelzésre kell a berendezésnek a jelzési képet vezérelnie.

A főjelző külön előjelzőjénél követelmény, hogy az előjelzőn, a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzésére utaló jelzés csak akkor jelenhessen meg, ha a főjelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzés már látható.

3.1.2.3.6. Vonatérzékelés, vonatbefolyásolás

A vasúti jelző- és biztosítóberendezések hatáskörzetében – a berendezésekkel megvalósítható feltételektől függően – gépi vonatérzékelést, foglaltság ellenőrzést, továbbá vonatbefolyásolást kell alkalmazni, melynek működéséhez a pályát és a vontatójárműveket együttesen is alkalmassá kell tenni.

A vonatérzékelés, a foglaltság-ellenőrzés, továbbá a vonatbefolyásolás a következő – a biztosítóberendezés részét képező – pályamenti eszközökkel valósítható meg:

– a vasúti pálya sínszálaira telepített sínáramkör,

– a vasúti pályán elhelyezett jármű- vagy kerékpár érzékelő, illetve a jármű fékberendezését közvetlenül működtető (pontszerű) szerkezet,

– a vasúti pályán elhelyezett szerkezeti elem, mely a vasúti járműre szerelt berendezési elemet érzékeli, illetve ezzel működteti a fékberendezést (pontszerű),

– vasúti pályán elhelyezett érzékelő, illetve jelfeladó (sugárzó) kábelhurok,

– egyéb helymeghatározásra és vonatbefolyásolásra alkalmas eszköz.

A sínáramkörök és kábelhurok áramkörök pontszerű vonatérzékelésre, továbbá kiterjedésüktől függően a vasúti pálya egy-egy meghatározott szakaszának foglaltság-ellenőrzésére, illetve a megfelelő vontatójárművek szakaszos vagy folyamatos befolyásolására alkalmazhatók.

A pontszerű vonatérzékelő eszközök a vonat elhaladásának érzékelésén túlmenően a pálya foglaltság-ellenőrzésére csak tengelyszámlálóval, illetve más azonos értékű megoldással kiegészítve alkalmazhatók.

A vonat-, illetve a vasúti járműérzékelésnek – érzékelő és kiértékelő szerkezeti elemnek – olyannak kell lennie, hogy meghibásodása az üzembiztonságot ne veszélyeztesse.

A vonatérzékelés, foglaltság ellenőrzés feltételeit, a sínáramkörök villamos jellemzőit, szigetelését, hosszát, az alkalmazás feltételeit a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie.

A vonatbefolyásolásra, a jelfeladásra, a jelképzés (ütemezés) kialakítására, a jelfeladással átadandó parancsokra és az ehhez rendelt jelekre, a jelek kiértékelésére vonatkozó eljárásokat a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell meghatároznia.

3.1.2.3.7. Útátjáró berendezések

A fénysorompók és a fél- vagy teljes sorompók előírásait feltétfüzetben kell rögzíteni. A vonat által vezérelt sorompók működtetésére a vonatérzékelés, foglaltság ellenőrzés gépi eszközeit kell a vasutaknak felhasználniuk.

3.1.2.3.8. Kezelő-, állító- és visszajelentő készülékek

A visszajelentéseknek egyértelmű, megbízható és folyamatos jelzést kell adniuk, a működés zavarát vagy az állapot változását azonnal – vagy az engedélyezett berendezés feltétfüzetében meghatározott időn belül – jelezniük kell.

Az állító-, kezelő- és visszajelentő készülékeknek ki kell elégíteniük az ergonómiai követelményeket.

A kezelő-, állító- és visszajelentő készülékeket vagy zárható szekrényben vagy állandóan őrzött helyiségben kell elhelyezni.

A kezelőszemélyzet szolgálatának szünetelése idején a helyiség őrzésére központi visszajelentésű élet-, vagyon-, továbbá tűzvédelmi biztonsági jelzőberendezés használható.

A kezelőszervekre és a működtetésekre vonatkozó követelmények:

– egyetlen kezelőszerv vagy alkatrész véletlen kezelése ne okozzon üzemveszélyes helyzetet vagy közvetlen üzemveszélyt,

– azon kezelőszerveket, amelyekkel üzemveszélyes helyzet hozható létre, véletlen kezelést gátlóval és számlálóval vagy fém- vagy műanyag zárral, vagy önműködő kezelés-kiíróval kell ellátni,

– minden olyan szerkezetet, amelynek véletlen működtetése üzemveszélyt okozhat, fém- vagy műanyag zárral kell ellátni, vagy más módon elzárva kell tartani.

3.1.2.3.9. Szerkezeti függések, függőségi kapcsolatok

A berendezéseknek a függőségi feltételeket az 3.1.3. pontban foglaltaknak megfelelően kell kielégíteniük.

A biztosítóberendezési hibáknál az alábbi követelményeket kel figyelembe venni.

A berendezés szerkezeti elemeinek és a kapcsolástechnikának lehetővé kell tenniük valamennyi hiba azonnali vagy a következő kezelésnél (működési folyamatnál) történő jelzését, tehát önfeltárónak kell lenniük.

Nem önfeltáró hiba felfedését meghatározott időnként végzett ellenőrzéssel kell biztosítani. A vizsgálat ciklusidejét úgy kell megválasztani, hogy két egymástól független, nem önfeltáró hiba bekövetkezésének valószínűsége az előírásokban meghatározott – és a biztosítóberendezésekre vonatkozó – követelményeknek feleljen meg.

Egyetlen nem önfeltáró hiba, vagy az azzal együttesen jelentkező önfeltáró hiba sem okozhat közvetlen üzemveszélyt.

Elsősorban közvetlen üzemveszélyt kiváltó oknak tekinthető a feltételek hiánya esetén a váltó átállása, a jelzőn továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenése, a foglalt vágánynak vagy váltónak szabad jelzése, nem a vágányútnak megfelelő jelzési kép megjelenése, a váltó állásával ellentétes, vagy nem megfelelő ellenőrzése, a vonatbefolyásoló berendezés nem megfelelő döntése, valamint vonatközlekedés esetén a sorompóberendezés lezáratlan helyzete.

A berendezések kialakításánál az egymásra veszélyes menetek meghatározásánál figyelembe kell venni a vasút vállalati utasításában meghatározott lejtviszonytól és sebességtől függő megcsúszási távolságértékeket.

A függőségi kapcsolatoknál alkalmazható szerkezeti elemek, elektromágnesek és elektronikai elemek kialakítását, műszaki jellemzőit, felhasználási területét feltétfüzetben vagy vállalati előírásban kell meghatározni, és ezek biztonságát szavatolni kell.

3.1.2.3.10. Energiaellátás

A biztosítóberendezés energiaellátását úgy kell tervezni, illetve létesíteni, hogy az a biztosítóberendezés biztonságos és üzemszerű működését lehetővé tegye.

A biztosítóberendezések részére – az üzemszerű energiaellátást nyújtó hálózatról történő táplálással és a minimális szükségüzem idejére – gyakorlatilag szünetmentes energiaellátásról kell gondoskodni.

Gyakorlatilag szünetmentesnek tekinthető a biztosítóberendezési fogyasztók táplálása akkor, ha a tápfeszültségek paraméterei az egyes fogyasztók által megkövetelt tűrésmezőn belül vannak. A biztosítóberendezési fogyasztók villamos paramétereit műszaki előírásokban, illetve az új készülékek bevezetési rendeleteiben kell meghatározni.

Az áramellátásban alkalmazott kapcsolástechnikai elemek miatt az energiaellátás természeténél fogva nem lehet biztosítóberendezési szempontból teljeskörűen biztonságtechnikai kialakítású. A biztosítóberendezések táplálásánál megkívánt szünetmentességet nagy megbízhatóságú elemek (készülékek), vagy adott helyen redundáns részrendszerek és hideg vagy melegtartalékok beépítésével kell elérni.

Az energiaellátó berendezést a biztosítóberendezés nagyságától és a forgalmi-üzemi feladatoktól függően kell az elsődlegesen ellátó hálózati tápláláson túl, további egy vagy két tartalék hálózati csatlakozással – közöttük automatikus átkapcsolással – ellátni.

Az energiaellátó berendezés hatáskörzetét, telepítése helyét és a szükségüzem legkisebb idejét a vonalkategóriától, forgalmi viszonyoktól a megközelítés lehetőségétől függően feltétfüzet alapján kell meghatározni.

A biztosítóberendezés energiaellátó berendezésének működését, illetve üzemzavarát a kezelő-, állító- vagy visszajelentő készüléken jelezni kell.

Új berendezések létesítése esetén az energiaellátás és a fogyasztók leválasztásának és a berendezés feszültségmentesítési lehetőségét a biztosítóberendezésekre vonatkozó tűzvédelmi előírás szerint kell biztosítani.

3.1.3. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések alkalmazása, létesítése, fenntartása

3.1.3.1. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések alkalmazása

3.1.3.1.1. Országos közforgalmú vasutak vonalai

Az országos közforgalmú vasutak vonalain alkalmazott új építésű berendezéseknek a következő követelményeket kell teljesítenie. (A követelmények a berendezések egészének átalakítási esetére is vonatkoznak.)

a) v = 60 km/h engedélyezett sebességig:

– az állomásokon jelző- vagy ellenőrző jelzős berendezések, a váltók lezárása, szükség esetén rugós visszaállítás, az útátjáró berendezések működőképességének ellenőrzése ellenőrző- vagy főjelzővel,

– az állomásközökben szükség esetén ellenmenet- és utolérés kizárás,

– a vonali útátjáró berendezések vonat általi vezérlése esetén a működőképesség ellenőrzése vasúti főjelzővel függésben, illetve jelzővel ellenőrzötten, vagy állandó szolgálatot tartó helyen visszajelentő készülékkel valósuljon meg.

Az egyszerűsített forgalmi szolgálattal üzemelő vonalakra v = 80 km/h sebességig a jelző és biztosítóberendezések feltételeit az OVSZ I. C. része tartalmazza.

b) v = 60 km/h sebesség fölött v = 120 km/h engedélyezett sebességig, a v = 60 km/h sebességhatárig meghatározottakon túlmenően

– az állomásokon biztosítóberendezések; v = 80 km/h engedélyezett sebesség felett a váltók központi állításával, illetve végállásuk folyamatos ellenőrzésével, a fővágányok és a fővágányokban fekvő váltók, az oldalvédelmi szakaszok foglaltságának folyamatos ellenőrzésével;

– az állomási útátjáró berendezések működőképességének vagy működésének folyamatos ellenőrzése főjelzővel és állandó szolgálati helyen visszajelentő készülékkel történik;

– az állomásközökben:

– v = 80 km/h engedélyezett sebesség felett a vonali ki- és elágazások biztosítása biztosítóberendezéssel, továbbá a vonalon – beleértve az elágazó állomásokhoz csatlakozó vonalak első állomásközét is – ellenmenet- és utolérés kizárással, vagy térközbiztosítással,

– v = 100 km/h engedélyezett sebesség felett az állomásköz, vagy térköz szabaddá válását ellenőrző berendezés, a vontatójármű vezetőállásán jelzés ismétléssel és éberség hiánya, vagy ,,Megállj!'' állású főjelző meghaladás után kényszerfékezéssel,

a vonali útátjáró berendezések vonat általi vezérlése esetén a működés ellenőrzése vasúti főjelzővel függésben, illetve főjelzővel ellenőrzötten, vagy állandó szolgálati helyen visszajelentő készülékkel.

c) v = 120 km/h fölött, v = 160 km/h engedélyezett sebességig:

– az állomásokon biztosítóberendezésekkel, a vonatmenetekben érintett- és védőváltók, továbbá a védelmi berendezések központi állításával, vagy végállásuk folyamatos ellenőrzésével, a váltók és vágányok foglaltságának folyamatos ellenőrzésével, az állomási útátjáró berendezéseket főjelzővel függésben vagy főjelzővel ellenőrzötten kell kialakítani, továbbá működésüket visszajelentő készülékkel is ellenőrizni kell,

– az állomásközökben gépi foglaltság-ellenőrzés, ellenmenet- és utolérés kizárás, vagy önműködő térközbiztosítás,

– az elágazó állomásokhoz csatlakozó vonalak első állomásközében ellenmenet- és utolérés kizárás, vagy önműködő térközbiztosítás szükséges,

– a vonalon a vonat által vezérelt vasúti átjáró berendezések működésének ellenőrzését főjelzővel és állandó szolgálati helyen visszajelentő készülékkel kell megvalósítani,

– az állomási fővágányokon – az állomásközökben az előjelzések megjelenítése – a vontatójármű vezetőállásán és a vonat megállítása, de legfeljebb v = 40 km/h sebesség gépi úton való kikényszerítése a továbbhaladást tiltó jelző előtt – történjen meg.

3.1.3.1.2. Országos közforgalmú vasúthoz kapcsolódó iparvágányokon és saját használatú vasutakon

A saját használatú vasúton személyszállításra is engedélyezett vonalakon a vonatok közlekedése alkalmával érintett váltókat legalább váltózárral le kell zárni. A vonatok közlekedését szabályozó jelzők alkalmazását, a váltók és jelzők közötti szerkezeti függést az engedélyező hatóság külön előírhatja.

Országos közforgalmú, saját használatú vasutak és az iparvágányok egymás közötti szintbeni keresztezése, fonódása vagy egyéb okból közös, vagy egymással szerkezeti függésben lévő jelző- és biztosítóberendezései esetén a berendezést az érdekelt vasutakra meghatározott követelmények közül a nagyobb biztonságot megvalósító, korszerűbbet kell alkalmazni.

Iparvágányokon, iparvágányok összekötő és vontatóvágányain, valamint ipartelepeken a jelző- és biztosítóberendezések, továbbá védelmi berendezések szükségességét

– a vasúti pálya helyszínrajzi és lejtviszonyainak,

– a vasúti pályaszakaszon lebonyolódó forgalmi-üzemi folyamatok jellegének, gyakoriságának, valamint

– a pályaszakaszon már meglévő (üzemelő, létesülő) jelző- és biztosítóberendezések jellemzőinek

figyelembevételével kell meghatározni.

Az iparvágány kiágazás helyén a biztosítást legalább a közforgalmú vasútvonalon meglévővel azonos színvonalon, azzal szerkezeti függésben kell meghatározni (létesíteni).

Ha az iparvágány kiszolgálását nem a közforgalmú vasút végzi, akkor az egymásra veszélyes mozgások szétválasztására a kiágazás helyén legalább jelzőberendezést vagy védelmi berendezést kell alkalmazni.

A biztosító-, jelző- vagy ellenőrző jelzős berendezéssel fel nem szerelt helyeken a kiágazás helyén a váltókat, védelmi és útátjáró berendezéseket a vonatmozgás előtt megfelelő végállásukban le kell zárni. A lezárással a váltó, vágányzáró sorompó, kisiklasztó saru közötti állítási sorrendet meg kell határozni.

3.1.3.2. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések tervezése, létesítése

Az OVSZ I. hatálya alá tartozó vasúton még nem létesített, vagy nem alkalmazott új biztosítóberendezés, illetve biztonságtechnikai feladatot ellátó készüléke műszaki jellemzőit, biztonsági követelményeit az engedélyező hatósággal előzetesen egyeztetett feltétfüzetbe kell foglalni.

A létesítendő jelző- és biztosítóberendezések tervezésénél jelen jogszabály előírásait kell figyelembe venni, és a műszaki terveket a berendezés feltétfüzete alapján valamint a feltételeket megvalósító, engedélyezett alapkapcsolások, továbbá az alapkapcsolásokban megvalósuló elvek felhasználásával kell a tervezőnek elkészítenie.

A tervezésre jogosultnak a terveket a hatályos jogszabályok, szabványok, a jóváhagyott alapkapcsolások és a vasúti utasítások előírásainak megfelelően kell készíteni.

A biztosítóberendezések megvalósításához engedélyezési terveket, az engedélyezést követően kiviteli (építési) terveket kell készíteni. A vasúti biztosítóberendezések tervezési jogosultságát külön jogszabály²³ rögzíti.

A biztosítóberendezések engedélyezése a vasúti berendezések létesítésére vonatkozó jogszabályban²⁴ a létesítésre előírt mellékletek alapján történik, ha a létesítendő berendezés alkalmassági tanúsítvánnyal vagy jóváhagyott alapkapcsolással rendelkezik.

A biztosítóberendezési kiviteli tervek tartalmi előírásait a vasútnak vállalati utasításban kell rögzíteni.

A tervező felel:

– az engedélyezési terv adatainak helyességéért,

– a kiviteli terv engedélyezésnek megfelelő elkészítéséért,

– a függéskapcsolatok helyes alkalmazásáért,

– a tervrészletek kapcsolástechnikai és biztonságtechnikai helyességéért.

A tervező felelősségét nem csökkenti sem a tervek engedélyezése, sem az üzembe helyezést megelőző vizsgálatok, illetve próbák megtartása, és felelőssége kiterjed az üzemeltetés során észlelt tervezési hiányosságokra is.

A vasúti biztosítóberendezések építésének, átépítés miatti ideiglenes kikapcsolásának, vagy ideiglenes berendezés létesítésének szabályait a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban, a kivitelezés módját a műszaki és az egyéb kötelezően megtartandó előírásokat technológiai utasításban kell szabályozni. A próbaüzemeltetés módját, az egyes berendezéscsoportok műszaki próbaüzemének legrövidebb időtartamát a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell meghatároznia.

3.1.3.3. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések fenntartása, felügyelete

A vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie a jelző- és biztosítóberendezésekre vonatkozóan:

– a fenntartás szervezetét, ennek keretében a fenntartás, hibaelhárítás, valamint az ellenőrzések, vizsgálatok végrehajtását, a berendezések (és részei) felügyeletét,

– a berendezések szerkezeti elemei ellenőrzésének, vizsgálatának gyakoriságát, a szinten tartás és a hibák megelőzése érdekében rendszeresen elvégzendő munkálatokat, (figyelembe véve a berendezésekkel, szerkezetekkel kapcsolatos technológiai utasításokat és elfogadott gépkönyveket),

– a hibaelhárítás, készenléti szolgálat működési rendjét,

– a fenntartási, hibaelhárítási, vizsgálati műveletek leírását,

– a rendszeres fenntartáshoz és hibaelhárításhoz szükséges eszközök, tartalék alkatrészek mennyiségét.

Az iparvágányokhoz tartozó, a kiágazást biztosító vagy a kiágazással érintett vasút berendezéseivel kapcsolatban lévő (függésben lévő) jelző- és biztosítóberendezéseknél a kiágazással érintett vasút fenntartási előírásait kell értelemszerűen alkalmazni.

Az iparvágány engedélyes által önállóan létesített és a kiágazással érintett vasút berendezéseivel kapcsolatban nem lévő jelző- és biztosítóberendezések fenntartási előírásait az engedélyező hatóság határozza meg.

A berendezéseket illetéktelen beavatkozás ellen biztonságosan zárhatóvá kell tenni, vagy fém-, esetleg műanyag zárral kell ellátni.

3.2. Vasúti távközlő berendezések

3.2.1. Távközlő berendezések általános létesítési előírásai

3.2.1.1. Általános előírások

A vasútengedélyes köteles külön jogszabály²⁵ alapján a vasút üzemének biztonságos és hatékony lebonyolításához szükséges távközlő berendezéseket létesíteni.

A vasúti közlekedés, valamint az áru- és személyfuvarozás előkészítésére és lebonyolítására, leszámolására, bizonylatainak továbbítására a következő viszonylatokban szükségesek távközlő berendezések:

– a vasút szervezetén belül,

– a különböző vasutak vagy vasútengedélyesek között

– eseti szabályozás alapján a vasút és a fuvaroztatók, valamint más partnerek (pl. vám- és határőrizeti szervek stb.) között.

A felsoroltakhoz szükséges berendezések mennyiségét, választékát a feladatok, a gazdaságosság, a személy- és vagyonbiztonság, továbbá a környezetvédelem követelményeivel összhangban kell megállapítani.

A vasútengedélyes a koncesszióról, valamint a távközlésről szóló törvények figyelembevételével külső szervek részére is nyújthat távközlési szolgáltatásokat.

A vasúti távközlő berendezések, valamint azoknak más vasutak és intézmények távközlési létesítményeivel való kapcsolatai feleljenek meg a hírközlési törvényben²⁶, a frekvenciagazdálkodási törvényben, továbbá a vasútengedélyes és a közcélú távközlési szolgáltatók közötti, valamint a vonatkozó nemzetközi távközlési szabványokban és egyezményekben foglaltaknak.

3.2.1.2. A vasút szervezetén belüli távközlési szolgálatok és berendezések

3.2.1.2.1. A vasúti üzem szabályozásával és lebonyolításával közvetlenül összefüggő távközlő összeköttetések, kapcsolatrendszerek:

– állomásközi távbeszélő,

– nyíltvonali távbeszélő, mobil telefon,

– menetirányító és egyéb területi irányító távbeszélő rendszerek,

– utasforgalmi kapcsolatok,

– állomási technológiai hangrendszerek,

– vizuális utastájékoztató rendszerek,

– állomási technológiai rádiókörzetek,

– fő- és mellékvonali rádióösszeköttetések,

– egyéb vezetékes és vezeték nélküli összeköttetések,

– biztosítóberendezési diszpécser rendszerek,

– forgalomvezérlő diszpécser rendszerek,

– konferencia jellegű távközlő összeköttetések,

– átviteltechnikai összeköttetések a társszolgálatok részére,

– hangrögzítő berendezések.

3.2.1.2.2. A villamos vontatáshoz kapcsolódó távközlési összeköttetések:

– villamosüzemi távbeszélő,

– villamos-alállomási távbeszélő,

– különböző villamos távvezérlő és távmérő összeköttetések,

– villamos diszpécser rendszer.

A villamos vontatási energiaszolgáltatás egyéb távközlési szabályait a 2.1. fejezetet tartalmazza.

3.2.1.2.3. Vasútüzemi kapcsolt távbeszélő hálózat:

– általános távbeszélő funkciók analóg és/vagy digitális vonalakon,

– programozott távbeszélő funkciók analóg és/vagy digitális vonalakon,

– nem beszéd jellegű funkciók a kapcsolt távbeszélő hálózaton.

3.2.1.2.4. Vasútüzemi kapcsolt adathálózat/Intranet

A vasúti információátviteli hálózat speciális követelményeit a 3.3. fejezet szabályozza.

3.2.1.3. A vasúti és közcélú távközlési hálózat

Ide tartoznak a vasút üzemeltetője, valamint

– az iparvágány csatlakozással ellátott vállalatok, illetve intézmények,

– a nagy fuvaroztatók, szállítmányozók,

– az utazási irodák,

– egyéb, a vasúttal kapcsolatot tartó szervek közötti távközlési összeköttetések.

Ilyen berendezések létesítése megvalósítható az automata vasútüzemi távbeszélő és/vagy távíró, valamint informatikai hálózatnak a megfelelő közcélú (nyilvános) távközlési hálózattal való kapcsolata, illetve igénybevétele útján, feltéve, ha ez az összekapcsolás a 3.2.1.1. pontban meghatározott előírásoknak is megfelel.

A közcélú távközlési hálózat igénybevételével kapcsolatos eljárások és költségek a vasút partner szerveit terhelik.

3.2.1.4. Különböző vasutak közötti távközlési összeköttetések

Az országhatáron átmenő vasútvonalak esetén a két szomszédos határállomás között a vasúti üzem szabályozásával közvetlenül összefüggő tevékenységek lebonyolítása érdekében távbeszélő és távíró összeköttetéseket kell létesíteni, amit a két vasút között egyezményben kell szabályozni.

Az országhatáron kívüli közös határállomásokat el kell látni a 3.2.1.2.1. pontban felsorolt, a tevékenység ellátásához szükséges távközlési összeköttetésekkel, amit a két vasút között, az egymásnak nyújtott egyéb szolgáltatásokkal együtt, egyezményben kell szabályozni.

Az ott dolgozó magyar vasúti személyzet számára lehetővé kell tenni a honos vasútüzemi távbeszélő hálózat, valamint az informatikai létesítmények igénybevételét is.

A nemzetközi személy- és árufuvarozás előkészítése, lebonyolítása és leszámolása céljából – a 3.2.1.2.3. és 3.2.1.2.4. pont előírásainak figyelembevételével – a szomszédos vasutak távközlési hálózatával kapcsolatot kell létesíteni.

A nemzeti hálózatok összekapcsolásánál a nemzetközi vasúti szervezetek döntvényeit és ajánlásait, valamint a vasutak közötti két és többoldalú egyezményeket, szabályozásokat iránymutatónak kell tekinteni.

3.2.1.5. A fuvaroztatókkal, külső szervekkel és hatóságokkal, valamint az utazóközönséggel való kapcsolattartás érdekében lehetővé kell tenni, hogy a vasútüzemi távbeszélő hálózat jogosított végpontjai és a közcélú (nyilvános) hálózatok előfizetői kölcsönösen elérhetők legyenek. E kapcsolatok létesítésére a 3.2.1.1. pontban szereplő feltételek érvényesek.

3.2.1.6. A villamosított vasútvonalak, valamint a nagyfeszültségű villamos távvezetékek által keresztezett vasútvonalak mentén létesített vasúti és idegen távközlő berendezéseket és összeköttetéseket a villamos zavartartástól védeni kell. Ennek érdekében az idevonatkozó nemzetközi irányelvek és elő(rások, valamint az egyéb szabályzatok szerint kell eljárni.

3.2.2. Vasúti távközlési, biztosítóberendezési és energiaátviteli kábelek

3.2.2.1. A kábelek elhelyezése, megjelölése és a nyomvonalak nyilvántartása

A kábelek nyomvonalának kitűzésénél és a tervezésnél, valamint a kábelfektetés kivitelezése során messzemenően gondoskodni kell a pálya földművének és műtárgyainak állagvédelméről.

A kábelek általában csak a folyamhidakon helyezhetők el a híd vasszerkezetén. Kisebb folyóknál, patakoknál és átereszeknél a kábelt a mederben kell elhelyezni megfelelő védőcsőben.

A kábelek védelme, továbbá a hibaelhárítás megkönnyítése érdekében a nyomvonalat jelzőkövekkel kell megjelölni. A betonból készített jelzőkövek egyenes szakaszokon 100 méterenként, ezen kívül a nyomvonal töréspontjain és a kötések felett helyezendők el.

A kábelek jelzőköveit csak a kábel egyidejű felszedése vagy áthelyezése esetén szabad eltávolítani.

A nyomvonalak megfelelő felügyelete érdekében valamennyi távközlési, biztosítóberendezési kábelről és az ilyen létesítmények energiaellátó kábeleiről pontos és naprakész helyszínrajzot (nyomvonal-törzskönyvet) kell készíteni, amelynek egy példányát a helyileg illetékes pályafenntartási szervezeteknek is át kell adni.

Az állomási gerinc- és vonalkábeleket mechanikai védelemmel kell kialakítani.

3.2.2.2. Fényvezető légkábel elhelyezése felsővezetéki oszlopsoron

3.2.2.2.1. Villamosított vasútvonalon a fényvezető légkábel célszerűen a felsővezetéki oszlopokra szerelhető fel. Elhelyezésének módját a felsővezeték tervezésével együtt, azzal összhangban kell tervezni.

3.2.2.2.2. A légkábel felfüggesztésének tervezését és kivitelezését a vonatkozó szabványok előírásai és a vonatkozó tervezési irányelvek szerint kell elvégezni.

3.2.2.2.3. A légkábel elhelyezésének tervezésénél és kivitelezésénél a vonatkozó szabványokban előírt biztonsági távolságokat maradéktalanul figyelembe kell venni. A légkábel a villamos felsővezeték üzemét sem üzem közben, sem karbantartási munkák során nem veszélyeztetheti, nem korlátozhatja. A két üzem egymást nem veszélyeztetheti üzemzavar esetén sem.

3.2.2.2.4. A légkábel rögzítését, és utánfeszítését a felsővezetéki berendezések, oszlopok tervezésénél külön figyelembe kell venni.

3.2.2.2.5. A fénykábel villamos védelmét, valamint a mechanikus sérülésekkel szembeni megóvását illetően a vonatkozó védelmi előírásokat, biztonságtechnikai szabványokat figyelembe kell venni.

3.2.2.2.6. Megengedett a légkábel két rögzített kihorgonyzási pontja közötti felsővezetéki oszlopokon az elmozduló felfüggesztés, amit a vonatkozó felsővezetéki tervezési irányelvek szerint, azokkal összhangban, úgy kell kialakítani, hogy a légkábel helyzete a villamos biztonságtechnikai, illetve a villamos űrszelvény szabványokban előírtak maradéktalan megtartását minden körülmények (zord időjárás, viharos szélfúvás) között is biztosítsa.

3.2.3. Vasúti távközlő berendezések korszerűsítése

A vasúti távközlő hálózat korszerűsítésekor fokozottan figyelembe kell venni a következő tényezőket:

3.2.3.1. A vasúti üzem szervezése és irányítása mind nagyobb sebességű és nagyobb megbízhatóságú átviteli utakat kíván, amelyeknek megvalósítása a korszerű digitális technikák és technológiák teljes körű elterjesztését és az integrációs elvek egységes alkalmazását teszik szükségessé az információátvitel terén is.

3.2.3.2. A távközlési rendszereknél (mind átviteltechnikai, mind kapcsoló) a digitális technikát kell előnyben részesíteni.

3.2.3.3. Az előzőek figyelembevételével törekedni kell a vasúti távközlési hálózat digitális összetevőinek integrálására, majd e folyamat előrehaladtával – távolabbi célként – integrált szolgáltatású vasúti digitális távközlő hálózat (vasúti ISDN) létrehozására.

3.2.3.4. Annak érdekében, hogy a korszerű vasúti távközlési infrastruktúra előfeltételét képező digitális technika elterjesztése gyorsítható legyen, előnyben kell részesíteni a következő megoldásokat:

– fényvezető légkábelek alkalmazását a villamos vontatás felsővezetéki tartóoszlopain, valamint

– gépi fektetésű fényvezető földkábelek létesítését vasútvonalak mentén.

Ezek a kábelezések más távközlési beruházókkal közös vállalkozás keretében is elvégezhetők.

3.2.3.5. Vezeték nélküli átviteltechnika

A vasúti távközlési hálózatok biztonságának fokozása érdekében, valamint egyéb megfontolásokból, egyes esetekben digitális mikrohullámú átviteli szakaszok létesítése is indokolt lehet.

Az ilyen berendezések alkalmazása esetén a frekvenciagazdálkodási törvény és az egyéb vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása kötelező.

A kiépített rádió-telefon hálózat alkalmas lehet változó kapacitású adatátvitelre. Az üzenetek kódolását, dokumentálását megvalósító rendszerek biztonságát igazolni kell (SMS).

3.2.4. Tájékoztató berendezések

A vasút üzemeltetőjének a személy- és árufuvarozás rendjéről, valamint az ahhoz képest előrelátható vagy előre nem látható eltérésekről (késések, mentesítő vonatok, árufuvarozási korlátozások stb.) az utasokat, illetve a fuvaroztatókat tájékoztatni kell. A nyelvi nehézségek áthidalására a vizuális tájékoztató rendszereknél előnyben részesítendő a piktogramok alkalmazása.

Nagyobb városokban a nyilvános távbeszélő hálózat, illetve képernyős rendszerek által hozzáférhető menetrendi tájékoztató rendszer is létesíthető.

Pályaudvarokon és vonatokon a hangszórós utastájékoztatást a legszükségesebb terekre kell korlátozni, és a tájékoztatásban nem érdekelt környezetet – különösképpen az éjszakai órákban – kímélni kell.

InterCity, és EuroCity vonatokon az utasok tájékoztatását vonathangosítással kell megoldani.

3.2.5. Óraberendezések

A vasúti közlekedés menetrendszerűségének alapjaként egységes időjelző rendszer szükséges, amelynek igazodnia kell a kontinensen elfogadott hiteles órajelekhez, időzónákhoz, valamint azok évszakok szerinti egyezményes változásaihoz (nyári vagy téli időszámítás).

Az egységes időjelző rendszerhez a forgalomirányító szolgálati helyeken, peronokon, várótermekben kijelző szerkezeteket (mellékórákat) kell csatlakoztatni úgy, hogy a folyamatot irányító gépi rendszerek időjelei az egységes időjelző rendszerrel együtt járjanak.

3.2.6. Távközlő berendezések energiaellátása

Az energiaellátó berendezések tervezésénél figyelembe kell venni az üzembiztonsági, műszaki és gazdaságossági követelményeket.

Az energiaellátás alapesete a közcélú, 50 Hz-es váltakozó áramú energiaellátó hálózathoz való csatlakozás.

A közlekedés folyamatos lebonyolítását közvetlenül szolgáló távközlő berendezéseknél tartalék energiaellátásról (pl. vontatási energiaellátó berendezés, belső égésű motorral működtethető áramfejlesztő géptelep vagy akkumulátor) is gondoskodni kell, figyelembe véve, hogy a tartalék energiaellátás műszaki adatai (feszültség és tűrése, frekvencia és tűrése, legnagyobb felhullám-tartalom stb.) egyezzenek meg az elsődleges energiaellátástól megkövetelt adatokkal.

Az olyan távközlő berendezések esetén, ahol az energiaforrás átkapcsolása által okozott pillanatnyi kiesés is működési zavarokat idézhet elő, vagy információk torzítására vezethet, szünetmentes energiaellátást kell biztosítani.

Meghatározott célokat szolgáló mikroprocesszoros távközlő berendezések oly mértékben kényesek a tápenergia vezetékein bejutó zavarokra, hogy ezek részére önálló DC-DC áramátalakító berendezések, ezek hiányában önálló energiaellátó berendezés telepítése szükséges, amelyek megfelelnek a vasút zavartatási előírásainak. Arra nézve, hogy milyen berendezések kerülnek ebbe a kategóriába, a gyártó cég egyedi nyilatkozata szükséges.

3.3. Vasúti informatika

3.3.1. Általános előírások

A vasútengedélyes tevékenységének hatékony és biztonságos működtetéséhez elengedhetetlen a szükséges információk rögzítése, gyűjtése, tárolása, feldolgozása és szétosztása a kor követelményeinek megfelelő informatikai rendszerekhez tartozó berendezések felhasználásával. Gépi feldolgozás céljára elsősorban digitális megjelenítésű információk szükségesek, kódolt formában.

Az informatika alkalmazására nézve fokozott jelentőségű a vasút kötöttpályás jellege és országhatárokat átszelő hálózata. A fenti követelmények teljesítése érdekében olyan rendszereket és berendezéseket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a magyar vasutaknak a többi európai vasúttal való zavartalan együttműködését.

3.3.2. Összeférhetőség

Az informatikai berendezéseknél szem előtt kell tartani azok összeférhetőségét (kompatibilitás), különösen a következő viszonylatokban:

– a vasútengedélyes illetékességi területén belüli rendszerek között,

– a nemzetközi együttműködésben részes vasutak rendszerei viszonylatában,

– más fuvarozó intézmények, valamint szállítók, anyag- és energiatermelő vállalatok rendszereivel,

– a hatóságok (pld. vámszervek) rendszereivel.

3.3.3. Az informatika vasúti alkalmazási területei

A vasútengedélyes teljes tevékenységi területén belül törekedni kell az informatika alkalmazásában rejlő racionalizálási lehetőség kiaknázására, de elsősorban

– a szállításirányításban (nevezetesen a Szállításirányítási Információs Rendszerben (SZIR), valamint annak részterületein, így

= a Helyi Határállomási Forgalmi Információs Rendszerben HIR (HHR),

= a Konténerirányítási Rendszerben stb., továbbá

= a fuvarlevél anyagszerű továbbítását pótló elektronikus rendszerben (ORFEUS), (DOMICEL),

– a vontató- és a vontatott járművek nyilvántartásában, különösen azok főjavítási periódusainak dinamikus (tényleges futási teljesítménytől függő) nyilvántartására és kijelzésére,

– a rendezőpályaudvari folyamatok irányításában és automatizálásában, azok információáramlatainak szervezésében,

– a helyfoglalási és menetjegy eladási rendszerben, továbbá az utastájékoztatásban,

– az energiagazdálkodásban,

– az anyaggazdálkodásban,

– a pénzügyi szolgálatban, különösképpen a kocsibérek, fuvardíjak és a helyfoglalási szolgáltatások leszámolásában,

– a vasúti statisztikában,

– a személyzet nyilvántartásában,

– a vasútegészségügyben,

– a személy- és árufuvarozás tájékoztató rendszereiben,

– a menetrendszerkesztésben,

– a pályavasúti létesítmények nyilvántartásában,

– az irodatechnikában.

3.3.4. Kódolás

A különböző vasúti informatikai rendszereken belüli adatokat egységes nemzetközi számjegyes kódolás szerint kell megjelölni a vonatkozó nemzetközi előírásoknak és ajánlásoknak megfelelően.

3.3.5. Törzsszámok önműködő ellenőrzése

A vasúti tevékenység lényeges információit képező törzsszámok helyességét – az adatok rögzítésénél és átvitelénél gépi hibák vagy emberi tévedések okozta rendellenességek lehetőség szerinti kiküszöbölése érdekében – olyan berendezések, eszközök vagy módszerek útján kell védeni, amelyek működése kielégíti a vonatkozó nemzetközi előírások szerinti számítási eljárást.

3.3.6. Információk rögzítésére szolgáló berendezések és rendszerek

A vasútengedélyes teljes tevékenységére kiterjedő informatikai rendszerek hatékonysága érdekében törekedni kell olyan információrögzítő berendezések alkalmazására, amelyek az alapinformációkat a folyamat során csak egyszer rögzítik, és megfelelő helyen tárolják, ahonnan azokat a feldolgozási láncban érdekelt bármely szolgálati hely bármikor lehívhatja. Előnyben kell részesíteni az információk – elsősorban a fuvarozási információk – önműködő rögzítését.

A járműazonosítás önműködő rendszerét csak nemzetközileg egységesített jellemzőknek megfelelő berendezésekkel szabad megvalósítani.

A határállomásokat el kell látni mindazon berendezésekkel, amelyek a teherkocsikra vonatkozó információk rögzítéséhez szükségesek.

3.3.7. Információgyűjtő és -elosztó berendezések

Ezeket a berendezéseket az egységes üzenetek továbbítása céljából, lehetőleg a vasúti távközlő hálózat rendszerében kell megvalósítani. Az információ digitális jellege miatt törekedni kell arra, hogy a felhasznált átviteli utak eleve digitális jellegűek legyenek, a nagyobb átviteli sebesség megvalósítása érdekében. Amíg digitális vasúti hordozó hálózat nem valósulhat meg, modemek útján kell az információátviteli utakat kiképezni.

Az informatikai rendszerek tervezését és kivitelezését össze kell egyeztetni a távközlési hálózatok állapotával és folyamatban lévő korszerűsítésével.

A távlatra tervezett távközlési létesítményeket egységes digitális technikára kell alapozni.

3.3.8. Hibamentességi követelmények

Az informatikai létesítményekben rögzített, összegyűjtött, feldolgozott, tárolt, majd szétosztott információk emberi tényezőktől, külső zavaroktól vagy műszaki hibáktól függően meghibásodásoknak vannak kitéve. A hibamentesség fokát kifejező hibaarány iránti igény az egyes alrendszerek célkitűzéseitől függően különböző.

Így az árufuvarozási tájékoztatás sokkal enyhébb követelményeket támaszt a hibaaránnyal kapcsolatban, mint például a pénzügyi elszámolásokra vagy a közlekedés biztonságára vonatkozó feladatok.

A hibamentességi követelmények gazdaságos kielégítésével kapcsolatban lényeges szempont a szóban forgó informatikai rendszer elemeinek egyenszilárdsága. Eszerint egy informatikai rendszer együttes hibaaránya nem lehet kedvezőbb, mint a leggyengébb láncszemének a hibaaránya. Egy rendszer hibaarányának javítását az egyes összetevők azonos mértékű javítása útján kell elérni.

Az egyes vasúti informatikai alrendszerek megengedett hibaarányára vonatkozó követelmény szélső esetekben annyira eltérő lehet, hogy egyes alrendszerek közös rendszer keretében való létrehozását korlátozza. Ez okból a vasúti közlekedés biztonságát szolgáló alrendszereket általában különlegesen kedvező hibaarányt képviselő külön eszközökkel kell megvalósítani.

4. FORGALMI SZOLGÁLAT ÉS FORGALOMIRÁNYÍTÁS

Ez a fejezet a vasúti forgalom szervezésére, lebonyolítására és végrehajtására vonatkozó alapvető előírásokat tartalmazza.

– A hálózaton az üzemeltetési szabályokat, az utazószemélyzet, valamint az irányító központok személyzetének képzését és képesítését úgy kell összehangolni, hogy a transz-európai hagyományos vasúti rendszer hatékony és biztonságos üzemeltetése – figyelemmel a határátlépés, valamint a belföldi szolgáltatások követelményeinek eltéréseire is – megvalósítható legyen.

– A megkívánt biztonsági szintet a karbantartási tevékenység rendszeressége, valamennyi érdekelt személyzet képzése és kézbesítése, valamint az irányítási és karbantartási központokban az üzemeltetők által bevezetett minőségbiztosítási rendszer útján kell elérni.

4.1. Forgalmi szolgálat

4.1.1. Általános követelmények

A vasúti közlekedés biztonságát technikai eszközökkel, berendezésekkel és ezekkel összhangban lévő vállalati utasításokkal kell megteremteni.

A vasútforgalmi teendőket, ezek végrehajtásának módját (a vasútüzemi technológiát) a vasúttársaság által kidolgozott vállalati utasításokban kell előírni.

4.1.2. Menetrendek

A vonatok közlekedését külön jogszabályban²⁷ foglaltak figyelembevételével menetrendben kell szabályozni.

4.1.3. Tolatás

A tolatás – a menesztett vonatok és a 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek mozgását kivéve – a vasúti járművek vágányon emberi vagy gépi erővel, bejárással, szalasztással vagy gurítással végrehajtott helyváltoztatása.

A feljogosított dolgozó engedélye, továbbá a tolatásvezető jelenléte és irányítása nélkül tolatni nem szabad.

Vasúti vontatójárművel, és a mozgatott kocsik fékezésére is alkalmas kocsimozgató berendezéssel végzett tolatást kivéve, legfeljebb 2,5‰ lejtőjű pályarészen végezhető tolatás. Ez alól kivételt képeznek a gurítódombos, a félmagas gurítódombos, az emelt kihúzó-vágányos, továbbá a síktolatásra alkalmas rendező-pályaudvarok e célra kijelölt vágányai. Egyszerű szalasztásos tolatás legfeljebb 5‰ emelkedés vagy esés irányában az üzemeltető vasúttársaság által meghatározott feltételek mellett máshol is engedélyezhető.

A tolatásnál alkalmazható legnagyobb sebesség:

– vasúti vontatójárművel legfeljebb 40 km/h

– saját használatú vasútnál legfeljebb 10 km/h

– váltó- és vágányfoglaltságot ellenőrző biztosítóberendezés esetén a váltókörzetben legfeljebb 25 km/h

– egyéb rendezés, közúti jármű vagy emberi erő alkalmazásakor legfeljebb 5 km/h

lehet, kivéve a menetdinamikai számítás alapján méretezett gurítódombokon történő gurítást.

Egyébként mindenkor csak olyan sebességgel szabad tolatást végezni, hogy a járműveket a rendelkezésre álló fékezőerők felhasználásával a tervezett helyen biztosan meg lehessen állítani. Az ütközés sebessége legfeljebb 8 km/h (2,22 m/s) lehet.

Vonat be-, ki- vagy áthaladása előtt a vágányutat érintő, metsző, vagy veszélyeztető tolatást olyan időben kell megszüntetni, hogy a vonat vágányútjának beállításával kapcsolatos műveletek a vonat megállítása, visszatartása, illetve sebességének csökkentése nélkül elvégezhetők legyenek.

Az útátjárók tolatás közben történő fedezéséről gondoskodni kell.

Terelési lehetőség nélküli szolgálati helyeken – legfeljebb 10‰ esésig, 50 m csúszástávolság megtartása mellett – a közlekedő vonat vágányútját nem veszélyeztető tolatások végezhetők, ha a távolbalátás nincs korlátozva.

Minden egyéb, a tolatószolgálat biztonságos ellátására, a tolatásban résztvevők kötelességeire vonatkozó előírást a vasúttársaságnak vállalati utasításban kell szabályozni.

4.1.4. Járművek kapcsolása

A járművek kapcsolása történhet:

– csavarkapoccsal,

– önműködő központi ütköző/vonókészülékkel,

– nem önműködő, központi ütköző/vonókészülékkel,

– merev kapcsolórúddal,

– rakománnyal,

– szükségkapcsolással,

– segély vonókészülékkel.

Oldalütközős járműveket csak álló helyzetükben szabad összekapcsolni.

Nem önműködő központi ütköző/vonókészülékkel felszerelt keskeny nyomtávolságú vasutak járműveinek kapcsolása kapcsolótaggal történik. Összekapcsoláskor az egyik kocsin lévő kapcsolótagot a másik kocsi ütközőfejében kell elhelyezni, és ott csapszeggel rögzíteni. Csak álló járműveket szabad szétkapcsolni.

A járművek össze- és szétkapcsolásának egyéb szabályait a biztonsági, a munkavédelmi, a műszaki és az üzemi követelményeknek megfelelően kell a vállalati utasításokban előírni.

4.1.5. Járműmegfutamodás elleni védekezés

A járművek megfutamodását elsősorban a tolatási sebesség helyes megválasztásával kell megakadályozni.

A járműmegfutamodás ellen alkalmazható védelmi megoldás a helyi adottságoknak megfelelően:

– a váltók terelő irányba való állítása,

– a vágányzáró sorompók kezelése,

– a kisiklasztó saruk vágányra helyezése,

– a járművek összekapcsolása,

– a kézifékek vagy rögzítőfékek meghúzása,

– az alátétfák alkalmazása,

– lezárható kocsifogó alátétfa alkalmazása,

– a rögzítő saru sínre helyezése,

– terelő csonkavágányra irányítás.

Vontatójárművet vagy különleges járművet – ideértve a 6000 kg-nál kisebb tömegű járművet is – felügyelet alatt kell tartani, ha- egyéb védelmi intézkedések hiányában – fennáll a megindulás vagy megfutamodás veszélye.

Közlekedő vonatoknál a szolgálati helyeken és a nyílt pályán a mozdony lekapcsolása vagy a vonat egy részének szétkapcsolása előtt a vonatot légfékkel kell fékezni, és az állva maradó járműveken

– 2,5‰-nél nagyobb esésben valamennyi,

– 2,5‰-nél kisebb esésben pedig az állva tartáshoz előírt mennyiségű

kéziféket kell meghúzni.

A vonatok végállomásra vagy feloszlató állomásra érkezés utáni megfutamodásának megakadályozására vonatkozó előírásokat vállalati utasításban kell szabályozni a legfeljebb 2,5‰, vagy a 2,5‰-nél nagyobb lejtőben fekvő vágányra vonatkozóan.

A megfutamodott járművek megállítására az állomásokon, az iparvágányokon, valamint a 2,5‰-nél nagyobb lejtőjű pályákon lévő nyíltvonali szolgálati helyeken páros féksarut vagy két fékezősarut kell állandóan készenlétben tartani.

A 2,5‰-nél nagyobb esésben lévő, nem egyközpontos állomások vágányain a vállalati szakmai utasításban szabályozott módon rögzítő saru is alkalmazható.

A vonatszakadás esetén követendő eljárás, továbbá a jármű-megfutamodás elleni védekezés egyéb előírásait vállalati utasításokban kell szabályozni.

4.1.6. Rakodás nyílt pályán

Rakodás céljából a nyílt pályára kocsit kiállítani csak akkor szabad, ha a rakodás helyén a pálya lejtése 2,5‰-nél nem nagyobb. Legfeljebb öt kocsit szabad kiállítani, amelyek közül legalább egynek kézifékkel megfékezettnek kell lennie.

Az 5‰-et meghaladó lejtőjű pályarészeken rakodás csak olyan vonatoknál engedélyezhető, amelyeknek mozdonya a rakodás helyén az esés irányában a kocsik (kocsi) előtt áll. A vonatot a nyílt pályán a rakodással kapcsolatos műveletek miatt megosztani nem szabad.

A nyílt pályán történő rakodás részletes technológiai szabályai vállalati utasításban kell rögzíteni.

4.1.7.²⁸ Iparvágányok kiszolgálása

A közforgalmú vasút által iparvágány kiszolgálási teendőket a közforgalmú vasútra vonatkozó és a helyi végrehajtási utasítások írják elő.

A végrehajtási utasításnak tartalmaznia kell a vasút belső utasításait, a helyi viszonyok és az iparvágány szerződés alapján mind a vasútra, mind az iparvágány használóra vonatkozó kötelező előírásokat. A kiállításra kerülő kocsik rendszeres átadási és visszavételi helyét az iparvágány szerződésben kell előzetesen meghatározni.

Az iparvágány kiszolgálását szabályozó végrehajtási utasítást a kiszolgáló vasút tartozik elkészíteni.

Ha az iparvágány használó belső vasútüzemét a saját mozdonyával és dolgozóival végzi, a kocsik kiállítására és visszaadására, valamint a tolatásokra vonatkozó előírásokat az Iparvágányok Szolgálati Utasítása tartalmazza.

Ha különleges helyi és forgalmi viszonyok indokolják, a végrehajtás helyi szabályozására az Iparvágányok Szolgálati Utasításához kiegészítő szolgálati utasítás készítését a hatóság rendelheti el. A kiegészítő szolgálati utasítást az iparvágány-engedélyes köteles összeállítani.

A kiegészítő szolgálati utasítást az illetékes kiszolgáló vasút hagyja jóvá. Ha ez a vasúti vállalati utasításoktól eltérő vagy nem szabályozott eljárást vagy végrehajtási módot ír elő, akkor az illetékes vasút csak a közlekedésért felelős miniszter előzetes hozzájárulása után hagyhatja azt jóvá.

Felelős vasútüzem-vezetőt kell alkalmazni minden olyan iparvágányon, ahol az iparvágány használója a belső vasútüzemi tolatásokat saját dolgozóival végzi.

Üzemeltetőt ott is kell alkalmazni, ahol az árukezeléssel (ki- berakodás, járművek rögzítése stb.) kapcsolatos tevékenységet nem a kiszolgáló vasút végzi.

Abban az esetben, ha a kiállításra kerülő kocsik átadására és visszavételére szolgáló vágány az állomás területén van, és az iparvágány használója belső vasútüzemet tart fenn, a tolatást végző személyzet köteles a kiszolgáló vasút területén ennek az üzemi rendjéhez alkalmazkodni.

4.1.8.²⁹ A vonatokra vonatkozó általános előírások

A vasúti közlekedés egysége a vonat, amely személyzetből, mozdonyból, motorkocsiból, összesorozott vontatott járművekből álló, zárjelzővel ellátott szerelvény.

A vonatokat vasúti nyílt pályán történő közlekedés céljából helyezik forgalomba, és rajta vonatszemélyzet vagy csak mozdonyvezető van. Forgalmi szempontból vonatként kell kezelni az egyedül közlekedő mozdonyokat, a teher-vágánygépkocsikat, az önjáró munkagépeket, valamint az esetenként vonatként közlekedő kiskocsikat is.

A vonatszemélyzet szükséges létszáma

– a vontatójármű műszaki létszámigénye,

– a vasútvonal jellege, műszaki felszereltsége,

– a vonatnál végzendő munka mennyisége és milyensége,

– az alkalmazott fékezési mód

alapján kerül meghatározásra.

A mozdonyszemélyzetnek ismernie kell azoknak a vasútvonalaknak és szolgálati helyeknek a helyi viszonyait, amelyeken szolgálatot teljesít.

A kocsik vonatba sorozásánál mindenekelőtt figyelembe kell venni a kocsik jellegét, műszaki állapotát, az áruvédelmi szempontokat, valamint az igénybe veendő vasútvonalra engedélyezett tengelyterhelést.

A vonatok összeállításánál figyelemmel kell lenni az adott vasútvonal és a vonali állomások adottságaira, valamint arra, hogy a menetrendben meghatározott sebesség mellett a vonat megfékezhető legyen.

A vonatok tényleges sebessége nem lehet nagyobb, mint

– az adott vasútvonalra engedélyezett legnagyobb sebesség, figyelemmel az állandóan és az ideiglenesen lassan bejárandó pályarészekre;

– a vonatot továbbító vontatójárműre az alkalmazás módjától függően engedélyezett sebesség;

– a vonatokba sorozott járművekre engedélyezett legnagyobb sebesség;

– a jelzések, a fékezettség alapján alkalmazható sebesség;

– a váltók rendszerének, biztosítási fokának, állásának megfelelően előírt sebesség;

– a menetrendi, a vállalati utasítás rendelkezései alapján alkalmazható, valamint a forgalombiztonsági okokból alkalmazható sebesség.

A vonatot úgy kell megfékezni, hogy a megengedett legnagyobb sebességgel haladva, a vasútvonalra megállapított általános fékúton megállítható legyen. A megállított vonat állva tartásáról gondoskodni kell.

Az általános fékút hosszát – a vonal (vonalszakasz) jellegétől függően (országos közforgalmú vasútnál 400, 700 vagy 1000 m) a közlekedésért felelős miniszter által jóváhagyott Műszaki Táblázatokban kell meghatározni.

A vonatokat általában légfékkel kell közlekedtetni. Országos közforgalmú vasúton legfeljebb 50 km/h sebességig külön előírások alapján a vonat kézifékkel is közlekedhet.

Egyéb vasúton legfeljebb 30 km/h sebességig használható a kézifék.

A vonatok tényleges megfékezettségét megfelelő fékpróbával kell ellenőrizni.

A járművek vonatba sorozási és vonat-összeállítási előírásait, a vonatok továbbítására felhasznált vontatójárművek helyét, mennyiségét, alkalmazásának módját, a vonatok fékezettségének számítási eljárásait vállalati utasításban kell a vasutaknak szabályozniuk.

Minden vontatójármű-sorozatra műszaki utasításban kell meghatározni azt – a vasútvonal lejtési viszonyaitól és a vonat menetrendi sebességétől függő – legnagyobb vonatterhelést, amelyet a vontatójármű teljesítőképességének kihasználásával továbbítani képes.

A személyszállító vonatokat a fűtési idényben az 5.2.12. pontban leírtak szerint kell fűteni. Sötétben a személykocsikat ki kell világítani.

A nemzetközi forgalomban közlekedő vonatok személykocsijaiban a levegő-hőfok szabályozására, a klimatizálásra és a világításra a nemzetközi előírások a mérvadók.

A vonatok fűtésére, hűtésére és világítására, valamint a fűtő, hűtő és világító berendezések kezelésére vonatkozó szabályokat vállalati utasításban kell előírni.

4.1.9. A vasúti közlekedés lebonyolítása

4.1.9.1. Szervezés, irányítás

A vasúti vonatközlekedés szervezésének alapja a menetrend.

A közlekedtetendő vonatokat a közlekedésük előtt forgalomba kell helyezni. A forgalomba helyezés módja függ a közlekedés rendszeres vagy rendkívüli voltától és a vasút jellegétől.

A vonatok forgalmát elsősorban jelzésekkel, biztosítóberendezésekkel, távközlő berendezésen adott közleményekkel, informatikai eszközök felhasználásával és a szükséges írásbeli rendelkezések kézbesítésével kell szabályozni.

A közlekedés szabályozását kijelölt központi, állomási és nyíltvonali dolgozók, valamint egyszerűsített forgalmi szolgálatra berendezett vonalakon a vonatszemélyzet bevonásával kell végezni.

Ugyanazon a nyíltvonali vágányon közlekedő vonatok találkozási helyét a menetrendben kell kijelölni.

A forgalom szervezését, irányítását végzők feladatait, kapcsolatrendszerüket, hatáskörüket és értesítési kötelezettségeket, továbbá gyengeforgalmú vonalakon a forgalmi szolgálat egyszerűsített ellátását vállalati utasításban kell szabályozni.

A meghatározott ,,B'' kategóriájú vonalakon, valamint a ,,C'' kategóriájú regionális vonalakon a forgalmi szolgálat egyszerűsített ellátásának részletes előírásait vállalati utasításban kell szabályozni, a C. fejezetben előírt irányelvek figyelembevételével.

4.1.9.2. A vonatok követési rendje

Ugyanazon a vágányon azonos irányban haladó vonatok követhetik egymást:

– állomástávolságban,

– térköztávolságban,

– időközben,

Állomástávolságú közlekedésre berendezett pályán a követő vonatot legkorábban akkor szabad indítani, mikor az előző vonat megérkezett a következő állomásra és erről visszajelentés érkezett.

Nem önműködő térközi közlekedésre berendezett pályán ugyanabban a térközben egy időben csak egy vonatnak szabad tartózkodnia.

Visszajelentés elmaradása esetén a vonatokat időközben kell közlekedtetni.

Rendkívüli esetekben, valamint a vasúti felépítmény-karbantartó géplánc és a villamos felsővezeték fenntartó géplánc közlekedtetésénél a vállalati utasításban szabályozottak szerint látótávolságban közlekedhetnek a vonatok.

Az egyéb és kivételes esetekben a követendő eljárást az üzemeltető vasútnak vállalati utasításban kell szabályozni.

4.1.9.3. Engedélykérés, felhatalmazás az indulásra

A forgalmi szolgálattevőnek minden vonat indulása, áthaladása előtt az indításra engedélyt, hozzájárulást kell kérnie a következő állomás forgalmi szolgálattevőjétől. A vonatok közlekedéséről előjelentést, a megérkezésről visszajelentést kell adni, kivéve, ha ezt gépi berendezés végzi.

A vontatójármű vezetőjét az állomáson a vonatindításra, az áthaladásra fel kell hatalmazni vállalati utasításban szabályozott módon.

Az eltéréseket, a menesztés módozatait, a vontatójármű vezetőjének az indulással kapcsolatos teendőit egyedül végzett szolgálat esetén, továbbá azt a körülményt, hogy az egyéni kijárati jelző továbbhaladást engedélyező jelzése milyen esetekben jelent felhatalmazást a vonat indulására, vagy áthaladására, továbbá az egyéb külön előírást kívánó esetekben követendő eljárást vállalati utasításban kell szabályozni.

4.1.9.4. Vonatok fogadása

A vonatokat szabad vágányúton át szabad vágányra kell fogadni.

A szolgálati menetrendkönyvben külön megjelölt vonatok előzetes értesítés nélkül is foglalt vágányra járathatók.

Nem szabad két vonatot egyidejűleg

– ugyanarra a vágányra járatni,

– közlekedtetni, ha vágányútjaik érintik vagy metszik egymást,

– váltókon közlekedtetni, ha vágányútjaik nem érintik, vagy nem metszik egymást, de a vágányutakat összekötő váltók nincsenek lezárva.

Biztosított szolgálati helyre bejáró vonat részére a behaladás sebességét a bejárati jelzővel adott jelzéssel kell a vonatszemélyzettel közölni.

Nem biztosított szolgálati helyre bejáró vonat bejárati irányát a szolgálati menetrendkönyvben fel kell tüntetni. Megváltoztatásáról a vonatszemélyzetet értesíteni kell.

Továbbhaladást tiltó jelzést adó főjelző mellett csak akkor szabad vonatot közlekedtetni, ha a jelző használhatatlan, vagy a jelző kezelését az utasítás kifejezetten tiltja.

A főjelző használhatatlanságáról, vagy kezelhetetlenségéről a vonatok személyzetét értesíteni kell. Nem vonatkozik ez a hívójelzéssel felszerelt főjelzőkre, ha a hívójelzés berendezése működik.

A vonatok fogadásával kapcsolatos további részletes szabályokat, közlekedési előírásokat vállalati utasításban kell meghatározni.

4.1.9.5. Figyelési kötelezettség

A vasúti dolgozóknak a vonatok közlekedésével összefüggő figyelési kötelezettségét, a rendellenességek megállapításakor teendő szükséges intézkedések eseteit vállalati utasításban kell szabályozni.

4.1.9.6. A vonatközlekedéssel kapcsolatos közlemények

A vonatközlekedés szabályozásával kapcsolatos rendelkezéseket röviden és érthetően kell kiadni.

A szolgálat közben élőszóval, távbeszélőn, rádión vagy mobil telefonon adott közleményeket vevő dolgozó köteles a megértést igazoló szöveggel visszajelenteni.

Visszamondásra be nem rendezett hangosbemondón csak tájékoztató jellegű közleményeket és balesetelhárítási intézkedéseket szabad közölni.

Központi forgalomirányításra berendezett vonalakon, vagy a központi diszpécser szolgálatnál a közlekedéssel kapcsolatos rendelkezéseket, közleményeket alkalmas informatikai berendezésekkel rögzíteni kell, legalább 24 óra időtartamig.

Az utasokat az állomásokon és a személyszállító vonatokon a közlekedéssel kapcsolatos helyzetről és változásokról tájékoztatni, továbbá testi épségük megóvására figyelmeztetni kell.

4.1.9.7. 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedése

Sötétben, továbbá a távolbalátás korlátozottsága esetén a 6000 kg-nál kisebb tömegű járműveket is vonatként kell közlekedtetni. Ezen járművek után a követő vonat csak állomástávolságban indítható.

Az 5‰-nél nagyobb lejtőben csak fékes járművet szabad közlekedtetni.

A jármű csak olyan sebességgel közlekedhet, hogy 80 m-en belül megállítható legyen.

A 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek az önműködő sorompókat bizonytalanul működtetik, ezért a járművek vezetői tartoznak az áthaladás veszélytelenségéről meggyőződni.

A 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedtetésével kapcsolatos egyéb teendőket vállalati utasításban kell szabályozni.

4.1.9.8. Idegen vasutak és vállalatok vonatainak közlekedésére és tolatási műveleteire vonatkozó szabályok

A működési engedéllyel rendelkező vasútvállalatok külföldi vasúttal valamely országhatáron átvezető vasútvonalon nemzetközi szerződés alapján, az abban rögzítettek és a külön jogszabályban³⁰ meghatározott feltételekkel bonyolíthatja le a forgalmat.

Az egyezményben foglaltaknak megfelelően a szomszédos vasutak a személyeket vagy árukat továbbító vonatszerelvényeket

– az államhatár két oldalán lévő határátmeneti határállomásokon külön-külön;

– vagy közös üzemváltó határállomáson adhatják vagy vehetik át.

Az érintett vasutaknak az államközi egyezmény alapján ,,Megállapodás''-ban, részleteiben a ,,Határforgalmi csatlakozási szerződés''-ben kell a ,,Megállapodás''-ban foglaltak szerint előírni a forgalom lebonyolításával kapcsolatos általános elvi szabályokat.

A fentiek vonatkoznak a hazai vasút vonalain át külföldi vasúttal közös üzem (peage forgalom) fenntartására is.

Hazai vasutak csatlakozására és a csatlakozó forgalom lebonyolítására a vasutaknak egymás között kell megállapodniuk.

Iparvágány használónak a közforgalmú vasút területén saját dolgozóival, esetleg járműveivel a vonatot közlekedtetnie, vagy bármilyen vasúti járművel mozgást végeznie csak az illetékes vasúttal kötött szerződésben és a vasút által kiadott végrehajtási utasításban foglaltak szerint szabad.

4.1.10. Váltók, jelző- és biztosítóberendezések használata

Biztosítani kell, biztosítóberendezés hiányában pedig zárhatóvá kell tenni:

– állomásokon és vonattalálkozásra kijelölt szolgálati helyeken a fővágányban fekvő váltókat minden rendszeres vonatfogadásra kijelölt vágányútra vezető állásban;

– vonattalálkozásra ki nem jelölt szolgálati helyeken az átmenő fővágányban fekvő váltókat az átmenő fővágányra vezető állásban;

– pályaelágazások, pályaelágazásnak minősülő iparvágány kiágazások és a deltavágányok kiágazási váltóit mind a két állásban;

– pályaelágazásnak nem minősülő nyíltvonali iparvágányok és rakodóhelyek kiágazási váltóit a nyílt pálya folytatásának megfelelő állásban;

– a védőváltókat és szerkezeteket védőállásban.

A rendező- és a teherpályaudvaroknak személyszállító vonatok által nem érintett egyes váltóinak biztosítása, illetve zárhatóvá tételének kötelezettsége alól az üzemeltető vasúttársaság vezetője felmentést adhat.

A váltókat, a kitérők keresztezéseit és összekötő vágányrészeit, valamint az egyéb vágánykereszteződéseket állandóan tisztán és használható állapotban kell az üzemeltető vasútnak tartania. A vasútnak kell meghatároznia, hogy az ehhez szükséges tevékenységeket melyik szolgálati ág dolgozói kötelesek végezni.

A közforgalmú vasutaknak vállalati szakmai utasításban kell meghatározniuk a váltók, jelző- és biztosítóberendezések

– használatára,

– kezelésére,

– ellenőrzésére

vonatkozó szabályokat.

4.2. Rendkívüli események

Ez a fejezet a rendkívüli eseményekkel kapcsolatos eljárásokra, valamint a vagyonbiztonság megóvására vonatkozó általános előírásokat tartalmazza.

4.2.1. Általános előírások

A vasútvállalatoknak (a vasút üzembetartójának) az üzembiztonsági, vagyonbiztonsági és kármegelőzési helyzetet rendszeresen ellenőriznie, valamint értelmeznie kell. A vizsgálatok és ellenőrzések megállapításai alapján, és azok figyelembevételével a társaságok vezetői kötelesek a munkáltatói intézkedéseket megtenni, illetve intézkedést kezdeményezni.

4.2.2. Rendkívüli események

Rendkívüli eseménynek minősül:

– a baleset,

– a veszélyeztetés,

– a vasúti közlekedés biztonsága ellen irányuló gondatlan cselekmény,

– a vasúti közlekedés biztonsága ellen irányuló szándékos cselekmény,

– a tűzeset,

– a veszélyes áru ellenőrizetlen szabadba jutása,

– a forgalmi vagy a műszaki nehézmény,

– az elháríthatatlan külső ok.

A vasútvállalatnak a rendkívüli események elhárítására, műszaki mentő és segélynyújtó, valamint zavarelhárító szervezeteket kell létrehozni, fenntartani, és az ehhez szükséges felszerelésekkel ellátni, valamint az események következményeinek megszüntetésére a személyi és tárgyi feltételeket biztosítani kell.

Segélynyújtás és helyreállítás esetén a következő fontossági sorrendet kell betartani:

– a személyek mentése,

– a tűz oltása,

– a veszélyes anyagok eltávolítása,

– a pálya felszabadítása és a javak megóvása,

– a pálya helyreállítása és a vonatforgalom felvétele.

A műszaki mentési és segélynyújtási munkálatokat elsődlegesen a személyek mentésére kell összpontosítani.

A kárhelyen az elhárítás vezetőjének (kárhely-parancsnoknak) rendelkezései valamennyi, az elhárításban részt vevő szervezetre vagy társaságra kiterjednek. A rendőrhatósággal, a mentőkkel, a tűzoltósággal, a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel, a környezetvédelmi hatósággal és egyéb szervekkel a jogszabályok és megállapodások szerint kell együttműködni.

A vasútvállalatok gazdasági érdekei nem akadályozhatják a közforgalmú vasúti pálya mielőbbi felszabadítását, a vasútvonal elzárásának megszüntetését. A pálya felszabadítása csak abban az esetben halasztható, ha a dologi következmények helyreállítása a vonatforgalomban jelentős zavart nem okoz.

A rendkívüli események vizsgálatát – a forgalmi vagy műszaki nehézmény, valamint az elháríthatatlan külső erő által okozott káreset kivételével, amennyiben az nem oka balesetnek vagy veszélyeztetésnek – a vasút-üzemeltetői és -kezelői társaságon belüli olyan független szervezet végezze, amelyben az egyes szakmai tevékenységet ellátó szervezetek vagy társaságok közreműködése megvalósul. A vizsgálat haladéktalan megkezdéséhez és lefolytatásához szükséges feltételeket biztosítani kell.

A forgalmi vagy műszaki nehézményt vállalati szabályozásban előírtak szerint kell vizsgálni.

A vizsgálatok lefolytatásával megbízható az országos közforgalmú vasút üzemeltetését, kezelését ellátó szervezet akkor is, ha a pálya teljes körű üzemeltetését, kezelését az országos közforgalmú vasúthoz csatlakozó olyan helyi közforgalmú vasút látja el, amelyet más vasútvállalat üzemeltet.

A vasút üzemvitelével kapcsolatos rendkívüli események bekövetkezésekor teendő intézkedéseket – a hatósági előírások figyelembevételével – a közlekedési hatóság által jóváhagyott vállalati utasításban kell szabályozni.

Az utasítás tartalmazza:

– az események bejelentését,

– az értesítések rendjét, valamint a következmények elhárítása érdekében teendő intézkedéseket, a szükséges szervezetek és társaságok riasztását,

– a vizsgálatok rendszerét, lefolytatásának rendjét,

– a vizsgálat haladéktalan megkezdését igénylő rendkívüli események körét,

– a társasági és személyi felelősség megállapítását,

– a vizsgálatok alaki követelményeit.

A közlekedési hatóság által jóváhagyott vállalati utasítás kiterjed az országos közforgalmú vasút vonalán bekövetkezett valamennyi rendkívüli eseményre, valamint minden, az azon szolgáltatást végző és igénybevevő vagy szerződés alapján munkát végző szervezetre vagy társaságra.

A vasút üzemben tartója a saját üzemi területén lévő eszközök és járművek tűzvédelmével kapcsolatos technikai fejlesztéséről köteles gondoskodni. A tűzvédelem érdekében szükséges intézkedéseket vállalati utasításban kell szabályozni.

A közlekedési hatóság megbízása alapján a vasút üzemben tartója jogosult az országos közforgalmú vasúthoz iparvágánnyal rendelkező telephelyeken a veszélyes áruk fuvarozásához használt engedélyköteles berendezések üzemeltetésének, használatának ellenőrzésére.

Külön jogszabály alapján köteles a vasút üzemben tartója a minősített esetekben szükséges intézkedéseket megtenni, illetve az azokra való felkészülést biztosítani. Az ezzel összefüggő feladatokat vállalati utasításban kell szabályozni.

A téli időjárásra, a havazásra és a hófúvás által okozott akadályok elhárítására az üzemeltető vasútnak idejekorán fel kell készülnie, hogy a forgalom fenntartható, az esetlegesen keletkezett akadály mielőbb elhárítható legyen. A téli időjárással kapcsolatos munkák végzésének részletes szabályait külön vállalati utasításban kell előírni.

4.2.3. Vagyonbiztonságot sértő események

A vasút üzemben tartója köteles gondoskodni a kezelésében, használatában, tulajdonában lévő eszközeinek, valamint a fuvarozásra feladott küldemények vagyonbiztonságáról. Vállalati utasításban szabályozni kell a vagyonbiztonságot sértő esetek

– bejelentését,

– vizsgálatát,

– értékelését,

– megelőzésének technikai fejlesztését és szervezési intézkedéseit.

Jogszabály alapján, illetve megállapodás szerint az utasok és idegen felek részére megnyitott területen személyszállító vonaton a közrend és a közbiztonság megóvása érdekében a vasút üzembentartója köteles a rendőri intézkedések megtételét elősegíteni.

Nagy forgalmú pályaudvarokon a személyszállítás és árufuvarozás biztonsága érdekében központi ellenőrzés alatt álló, kamerákkal ellátott ellenőrző rendszer kiépítése célszerű, a helyi adottságok figyelembevételével.

5. VASÚTI JÁRMŰVEK

Ez a fejezet a vasúti járművek kialakítására, üzemeltetésére, fenntartására vonatkozó általános előírásokat tartalmazza.

Alapvető követelmények:

– a gördülő állomány különböző műszaki jellemzői feleljenek meg azon vonalak jellemzőinek, amelyeken üzemelnek,

– a villamos berendezéseknek kompatibilisnek kell lenniük az irányítási, vezérlési és jelzési berendezésekkel, és nem veszélyeztethetik ezek működését,

– a járművek közötti kapcsolóelemek szerkezetét úgy kell megtervezni, hogy ütközés vagy kisiklás esetén azok védjék az utasokat és a vezetőfülkét, egyúttal

– gondoskodni kell vészkijáratokról, azok megjelöléséről, vészvilágításról és veszély esetére olyan eszközöket kell felszerelni, amivel az utasok a kísérő személyzettel értekezni tudnak,

– a karbantartó műhelyekben és üzemekben alkalmazott berendezéseknek, valamint eljárásoknak biztosítaniuk kell az egységek megbízható működését mind egészségügyi és biztonsági, mind környezetvédelmi szempontból.

5.1. Járművek engedélyezése

Vasúti járművek gyártásához, beszerzéséhez, átalakításához és üzembe helyezéséhez hatósági engedély kell. Az engedélyezési eljárást külön jogszabály³¹ rögzíti.

5.2. Járművek kialakításával, felszerelésével kapcsolatos követelmények

5.2.1. Általános követelmények

A vasúti járműveket az üzemeltető vasút pálya- és üzemviszonyait, valamint a jármű rendeltetését figyelembe véve kell kialakítani.

A vasúti jármű kialakításánál elsősorban a következő követelményeket kell figyelembe venni:

– a közlekedésbiztonság járműgépészeti feltételeinek maradéktalan kielégítése,

– a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság kedvező ergonómiai feltételekkel a működtetés és kezelés szempontjából,

– a személyszállító járműnél előírt utaskényelmi feltételek megteremtése,

– a környezetkímélő és gazdaságos üzemeltetés, valamint fenntartás lehetősége,

– a jármű kezelő szerkezetei munkavédelmi szempontból biztonságosan legyenek működtethetők.

A jármű keresztmetszeti méreteinek a vonatkozó szerkesztési szelvény méretkorlát előírásainak kell megfelelniük.

A járművet biztonságos kapcsolószerkezettel kell ellátni mind a balesetmentes kapcsolási művelet lehetősége, mind menetközben a szétkapcsolódás elleni biztonság szempontjából.

A futómű képes legyen akadálymentesen és biztonságosan követni a pálya nyomvonalát, és nem okozhat a pályában a megengedettnél nagyobb igénybevételből eredő károsodást.

Az országos közforgalmú vasúton közlekedő vontatott jármű tengelyterhelése 30 kN-nál kisebb nem lehet. Ettől eltérő tengelyterhelés csak különleges járműveknél alkalmazható. Az új gyártású teherkocsiknak szilárdságilag alkalmasnak kell lennie a 225 kN tengelyterhelésre.

A vasúti jármű folyóméter tömege 8 t/m-nél nagyobb nem lehet.

Az országos közforgalmú vasúton közlekedő kéttengelyű, új beszerzésű jármű legkisebb tengelytávolsága 6000 mm, legnagyobb tengelytávolsága 10 000 mm lehet. Ettől eltérő tengelytávolságok különleges járműveknél alkalmazhatók. Forgóvázas jármű belső tengelytávolsága 17 500 mm-nél nagyobb nem lehet. Forgóvázon belül két szomszédos kerékpár tengelytávolsága 1500 mm-nél kisebb nem lehet. Ettől eltérő tengelytávolságok, engedély alapján csak különleges járműveknél alkalmazhatók.

A teherkocsik kivételével minden vasúti járműnek legalább két, egymástól független működésű fékberendezéssel kell rendelkeznie. Ezen belül minden járműnek rendelkeznie kell egy olyan fékberendezéssel, amely a tetszőlegesen hosszú ideig üzemen kívül helyezett jármű állva tartására is alkalmas.

A jármű megállítására szolgáló fékberendezést úgy kell kialakítani, hogy kedvezőtlen tapadási viszonyok mellett, a legnagyobb fékhatás beállítása esetén se csúszhasson meg a kerék a sínen.

Új járműtípus futástechnikai és féktechnikai jellemzőit üzembe állítás előtt vizsgálati program keretében kell ellenőrizni.

Gondoskodni kell a jármű alváza alá kerülő olyan berendezések, gépezeti egységek rögzítésének többszörös biztonságáról, amelyek leszakadása balesetet okozhat.

A jármű belső zajszintje sem csúcsértékében, sem az értelemszerűen meghatározható egyenértékű szintjében nem haladhatja meg sem az egészségügyi normákat (mozdony- és vonatszemélyzet), sem az utasok számára az előírásokban és döntvényekben megszabott határértékeket.

Vonatvezérlésre kialakított jármű vezetőállásának berendezése segítse elő a mozdonyszemélyzet, illetve a járművezető munkájának biztonságos és fáradásmentes teljesítését.

A vezetőfülke kialakításánál biztosítani kell a mozdonyvezető menekülési lehetőségét váratlan veszély esetére.

Keskeny nyomközű vasutak teherkocsijait és vontató járműveit a pályára meghatározott tengelyterheléssel összhangban kell méretezni.

Személyszállító járművek terhelésének megállapításánál szerkesztés és méretezés során valamennyi ülőhelyet foglaltnak kell tekinteni, ülő utasonként (csomaggal együtt) legalább 90 kg/fő tömeggel kell számolni.

Az álló utasokat 8 fő/m² értékkel kell figyelembe venni, az álló utas tömege 70 kg/fő, csomag nélkül.

Az engedélyezhető befogadóképesség = ülőhelyszám + 5 fő/m² álló utas. Fülkés kocsielrendezésnél a fülkékben álló utast nem kell figyelembe venni.

A jármű konstrukciós sebességét a gazdasági és fejlesztési lehetőségeknek megfelelően, a jármű rendeltetésétől és egyéb adottságoktól függően kell megállapítani.

A vonat legnagyobb hosszát az üzemeltető vasút, valamint a járművek adottságait figyelembe véve úgy kell megállapítani, hogy az üzem- és közlekedésbiztonsági feltételek mindenkor teljesítve legyenek. Alapvetően a vonókészülék, a terhelhetőség, a távvezérlésbe beköthető egységek száma, a fékezésbe beköthető vonathossz, az utasperonok méretei, a vonatfogadó vágányok hossza és egyéb üzemi szempontok figyelembevétele szükséges.

5.2.2. Szerkesztési szelvény

A jármű keresztmetszeti méreteinek ki kell elégítenie a szerkesztési szelvény és a hozzá tartozó szűkítési előírásokban meghatározott feltételeket arra a pályára vonatkozóan, amelyen a jármű üzemeltetését tervezték.

Közlekedés vagy továbbítás közben a jármű valamennyi alkatrészének az adott vasútra érvényes szerkesztési szelvényen belül kell elhelyezkednie, meghatározott szerkezeti egységek mechanikus biztosítása mellett.

A statikus járműszerkesztési szelvény a vízszintes, egyenes vágányra helyezett, álló járműre vonatkoztatja a megtartandó keresztmetszeti méreteket.

A kinematikus járműszerkesztési szelvény a járművet érő kiegyenlítetlen oldalgyorsulás által okozott szekrénydőlést is figyelembe veszi a kötelező keresztmetszeti méretek meghatározásánál.

A szerkesztési szelvény előírásai tartalmazzák mind a vízszintes síkban elhelyezkedő pályaívek, mind a függőleges síkú pályalekerekítések figyelembevételének szabályait is.

Az alkalmazandó szerkesztési szelvényre és az alkalmazás módjára vonatkozóan a nemzetközi előírások és a nemzeti szabványok előírásait figyelembe kell venni.

Az országos közforgalmú vasút vontatójárművének szerkesztési szelvény szempontjából alkalmasnak kell lennie gurítódombon való áthaladásra is.

Az országos közforgalmú vasútvonalon közlekedő minden olyan vontatott járművet, amely gurítódombon történő áthaladásra nem alkalmas, erre utaló felirattal kell ellátni.

A nyitott, vagy pőre teherkocsik megrakásakor, és rakományuk méreteinek ellenőrzésekor a nemzetközi szabályzatokban meghatározott rakszelvényeket kell figyelembe venni.

5.2.3. Sebesség

A járművet a kívánt maximális üzemi sebességnél nagyobb, konstrukciós sebességre kell méretezni. A jármű üzembe helyezését megelőző ellenőrzés során az engedélyezendő üzemi sebességnél 10%-kal, de legalább 10 km/h értékkel nagyobb sebességgel kell a jármű futástechnikai viselkedését vizsgálni, amennyiben ezt a jármű hajtásrendszere és/vagy biztonsági berendezései lehetővé teszik. Mivel a járműfutás minősége (futásjóság) függ a pályaállapottól, a jármű minősítését a vizsgált sebességre alkalmas pályaszakaszon kell elvégezni a vonatkozó országos és nemzetközi előírások és ajánlások alapján.

A járműre engedélyezett legnagyobb sebesség értékét hatósági vizsgálat során határozzák meg.

Különböző járműtípusok tervezésénél figyelembe veendő sebességhatárok az országos közforgalmú vasutaknál a következők:

– nagysebességű személyvonati mozdony legalább 200 km/h,

– fővonali mozdony legalább 120 km/h,

– mellékvonali mozdony legalább 80 km/h,

– tolatómozdony legalább 60 km/h,

– fővonali motorvonat legalább 120 km/h,

– mellékvonali motorvonat legalább 80 km/h,

– személykocsi nemzetközi forgalomra legalább 160 km/h

– személykocsi belföldi forgalomra legalább 120 km/h,

– személykocsi mellékvonali forgalomra legalább 80 km/h,

– teherkocsi legalább 100 km/h,

– keskeny nyomtávolságú vasutak járművei legalább 40 km/h.

Az engedélyezett sebességet a járművön fel kell tüntetni.

5.2.4. Ívbeállás

A futóműnek akadálymentesen kell követnie a pályánál megvalósuló legkedvezőtlenebb vonalvezetést is úgy, hogy eközben a kerék nyomkarimájánál keletkező keresztirányú vezetőerő és a függőleges kerékerő aránya egy megszabott értéket nem haladhat meg (kisiklás elleni biztonság), ezen kívül minden egyes kerékpárról a pálya felépítményére ható keresztirányú erő egy megszabott értéknél nagyobb nem lehet. A határértékeket országos vagy nemzetközi műszaki előírások és ajánlások tartalmazzák.

Kettőnél több tengelyű forgóváz esetén minden közbenső kerékpárnak saját magát kell vezetnie az engedélyezett legkisebb pályaívben is, tehát a közbenső kerékpár keresztirányú csúsztatása nem igényelhet többleterőt a vezetőkerékpár nyomkarimáján.

Az 1435 mm nyomtávolságú járművekre előírt legkisebb vízszintes pályaív-sugarak a következők:

– mozdonyoknál R = 100 m, 25 mm nyombővítéssel,

– kocsiknál és motorkocsiknál R = 150 m, 15 mm nyombővítéssel, vonatba sorozva is.

A fentieknél kisebb ívsugarak esetén a legkisebb járható ívsugárra vizsgálatot kell végezni a hozzátartozó nyombővítés figyelembevételével, meghatározva az áthaladás feltételeit is.

A járműveknél az ívbeállási vizsgálatot szerkesztéssel és próbával, az adott pályára vonatkozó legkisebb vízszintes és függőleges pályaívekre kell elvégezni a pályaépítési és fenntartási adatok figyelembevételével.

A gurítódombon közlekedő járművek tervezésénél a következő függőleges pályaív-sugarakat kell figyelembe venni:

– a felülről domború íven R = 250 m,

– a felülről homorú íven R = 300 m.

5.2.5. Futómű

A szorosan értelmezett futóművön kívül ide tartozik a hordmű, valamint forgóvázas jármű esetén, a forgóváz-szekrény kapcsolat.

A futómű kialakításának olyannak kell lenni, hogy a jármű az engedélyezett sebességnél biztonságosan, megfelelő futásjósággal haladjon a pályán, s egyben alkalmas legyen a fellépő igénybevétel tartós elviselésére.

A futóművet a merev kerethez (forgóvázhoz, alvázhoz) közvetlenül csatlakozó kerékpárok száma jellemzi (kéttengelyű, háromtengelyű stb. futómű). A futóművet vizsgálni kell a járművel bejárandó vonalakon található legkisebb sugarú és előírt nyombővítésű pályaívben való geometriai beállás szempontjából.

A futómű felsorolt lényeges teherviselő elemei:

– kerékpártengely,

– keréktárcsa,

– kerékabroncs,

– csapágyazás,

– hordrugók,

– hordmű elemek,

– forgóvázkeret,

– járműalváz

csak a külön előírt feltételek alapján megválasztott minőségű anyagból, jól ellenőrizhető technológiai eljárással készülhetnek. Az ezen elemekre vonatkozó országos nemzeti vagy nemzetközi szabványok és döntvények előírásaitól eltérni nem szabad.

A keréktárcsákat a kerékpártengelyen sajtolásos illeszkedéssel kell rögzíteni. Ettől eltérő kivitel csak külön engedéllyel alkalmazható.

A keréktárcsa abroncsos vagy tömbkerék (monoblokk) lehet. Az abroncsot zsugorkötéssel kell a kerékvázra felerősíteni és az oldalirányú elmozdulás ellen biztosítógyűrűvel kell rögzíteni.

Gumibetéttel kialakított különleges kerekek is alkalmazhatók, melyek a terhelések hatására sem veszélyeztetik a jármű futásbiztonságát.

Az abroncs vagy kerékkoszorú szélessége nem lehet 140 mm-nél nagyobb és 133 mm-nél kisebb.

A nemzetközi forgalomban közlekedő járművek kerékátmérője teljesen kopott abroncs vagy kerékkoszorú esetén sem lehet kisebb 630 mm-nél. Ennél kisebb kerékátmérővel csak különleges járművek készíthetők.

A kerékprofil megválasztásánál figyelembe kell venni az alkalmazott pálya- és sínrendszert, valamint a síndőlést annak érdekében, hogy

– a járműnél stabil futás,

– kedvező vezetési feltételek, valamint

– a legkisebb kerék- és sínkopás

alakuljon ki.

A futómű kialakításának biztosítania kell hordrugó törése vagy a függesztő elemek szakadása esetén a szekrény alátámasztását, a siklásmentes továbbíthatóságot, valamint azt, hogy balesetnél a futómű és a szekrény ne váljék szét.

Személyszállító járműveknél törekedni kell olyan rugózási rendszer megvalósítására, amely terheléstől függetlenül a padló magasságát állandó értéken tartja.

A futómű (hordmű- és forgóváz) egyes szerkezeti elemeire a nemzetközi előírások, valamint szabványok vonatkoznak.

5.2.6. Járműszekrény, alváz

A vasúti járművek alváza, mozdonyoknál a főkeret csak fémből készíthető. A jármű alváz és szekrény együttesen kellően szilárd, személyszállító járműveknél lehetőleg önhordó legyen és védje az utasokat és a szállított árut balesetek során is. Személyszállító kocsik szekrényének megfelelő szilárdság mellett deformációs munkafelvevő képességgel is rendelkeznie kell.

Az alváz- és főkeret végein el kell helyezni a vonókészüléket, ütközőkészüléket vagy egyesített vonó- és ütközőkészüléket. Az ezeken üzemszerűen átvitt erők hatására a szerkezeti részeken sérülések vagy maradó deformációk ne keletkezzenek.

Közforgalomban közlekedő normál nyomközű járműveknek az ütközők síkjában a következő nyomóerőket kell maradó deformáció nélkül elviselniük.

Országos közforgalmú vasutaknál:

mozdony és kocsi 2000 kN nyomóerő

mozdony és kocsi 1500 kN húzóerő

motorvonati jármű 1500 kN nyomóerő

Keskeny nyomközű járműveknél, valamint különleges járműveknél 5 km/h sebességgel való ütközésnél a járműben károsodás nem keletkezhet, az ütköző löketének megfelelő úton történő megállásnál.

A vasúti járművek vezetőfülkéit megfelelő szilárdságúra, és úgy kell kialakítani, hogy ütközésnél jelentős deformációs munkát vegyenek fel és a személyzetnek védelmet nyújtsanak. A vezetőfülke szilárdságát és munkaemésztő képességét számításokkal igazolni kell.

A vasúti jármű alvázakat és szekrényeket gyártás során hatékony korrózióvédelemmel és üregvédelemmel kell ellátni. Ha a jármű szekrényváz fából, műanyagból vagy elektromosan nem vezető anyagból készül, de a járműtetőn fém alkatrész van, vagy ezt fém lemezburkolat védi, akkor ezeket fémesen össze kell kötni úgy, hogy a járműkerekeken át a kocsi fém részei a pályasín potenciálján legyenek.

A járműszekrényen lévő nyílások, ajtók kialakítása tegye lehetővé a jármű rendeltetésszerű használatát és a szállított személyek, tárgyak szükséges mértékű védelmét. (Huzat, menet közben történő kiesés, áruelszóródás megakadályozása).

Az alkalmazott ablakok szilánkmentesen törő biztonsági üvegből készüljenek, vezetőállásokon sokrétegű ragasztott biztonsági üveget kell alkalmazni. Személyszállító járművek oldalablakainak az egyéb feladatok mellett rajtuk keresztül az utasok mentését is lehetővé kell tenniük.

Személyszállító járműveken az ajtókat, lépcsőket, kapaszkodókat, üléseket, csomagtartókat, fogasokat mindenkor a jármű rendeltetésének figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy az utazás, a fel- és leszállás, a csomagok, a ruházat elhelyezése, szállítása biztonságosan és kényelmesen történhessen.

A külön jogszabály³² szerint fokozatosan meg kell valósítani a személyszállítási közszolgáltatást végző járműpark fogyatékos személyek utazására való alkalmassá tételét.

5.2.6.1. Közúti járműelemekből készülő könnyűszerkezetű személyszállító járművek

Ilyen járművek rendeltetésszerű használatának engedélyezéséhez az alábbiakat kell kielégíteni:

– a járműszekrény nyomószilárdsága és kialakítása a vasúti járművekre vonatkozó előírásoknak feleljen meg. A szekrény – az ütközési síkban – legalább 1000 kN vízszintes erő deformáció-mentes elviselésére legyen alkalmas,

– a járműveknek szabványos vasúti kerékpárokkal és fékberendezéssel kell rendelkeznie,

– a jármű szélessége, a járműhosszra megállapított szűkítés mellett, a szerkesztési szelvény szélességét maximális mértékben használja ki annak érdekében, hogy a peronokról a kocsiba a fel- és leszállás – valamint az átlépés – biztonságos legyen,

– a motorkocsi mindkét végén zárt vezetőfülkét, mindkét oldalon utasforgalomra szolgáló, egymással szemben elhelyezett ajtókat kell kialakítani,

– a motorkocsinak mindkét menetirányban azonos sebességgel és biztonsággal kell tudni közlekedni,

– a mellékkocsik kialakítása – a vezetőfülke kivételével – lehetőleg a motorkocsival azonos legyen,

– a járművek fűtését, világítását, csomagok elhelyezését stb. a mellékvonali járműveknél alkalmazott szinten kell biztosítani,

– a járművekkel kapcsolatos egyéb feltételeket értelemszerűen ugyancsak teljesíteni kell.

5.2.7. Járműkapcsolásra szolgáló berendezések

A járművet mindkét végén vonó- és ütközőkészülékkel kell ellátni. Azokat a járműveket, amelyek tartósan összekapcsolva közlekednek, egy járműnek kell tekinteni.

A vonókészülék az alkalmazó vasút előírásainak feleljen meg. Egy vasútüzemen belül az összekapcsolásra kerülő járművek kapcsolókészülékeinek magasságkülönbsége a rendszerre előírt tűrést nem haladhatja meg az előforduló valamennyi üzemi állapotban és pályaszakaszon.

Az országos közforgalmú vasutak normál nyomtávú járműveit, oldalütközőkkel, szabványos vonóhoroggal és csavarkapocssal kell felszerelni.

A balesetmentes és gyors járműkapcsolást lehetővé tevő központi vonókészülékek alkalmazására kell törekedni a motorvonat-szerelvényeknél.

Új gyártású, normál nyomtávolságú járműveknél az önműködő vonó-kapcsoló vagy központi ütköző/vonókészülék beépíthetőségét lehetővé kell tenni, a vonókészülék szakítóereje 1000 kN, a csavarkapocsé 850 kN legyen. A közúti járműelemekből készülő könnyűszerkezetű személyszállító járműveknél ezek a jellemzők értékei – a közlekedési hatóság jóváhagyása esetén – az előzőeknél kisebbek is lehetnek.

Nem önműködő központi ütköző/vonókészülékeknél a kapcsolótagok kialakításának olyannak kell lennie, hogy azok fékezésnél ne kerülhessenek az ütközők felületei közé.

A könnyű szerkezetű személyszállító járművek gyárthatók oldalütköző nélkül, kizárólag központi ütköző/vonókészülékkel ellátva, amennyiben a járműszekrény az ebből eredő szilárdsági követelményeknek megfelel.

A kézi kapcsolást igénylő vonókészülékes járművek homlokrészén, összenyomott ütközők (vagy vonókészülék) mellett akkora teret kell szabadon hagyni, hogy ott a kapcsolást végző személy elférjen (400 x 300 x 2000 mm).

A kapcsolást végző személy részére a be- és kijutáshoz – szükség szerint – kapaszkodó fogantyút kell rendszeresíteni.

A járműkapcsolásnak olyannak kell lennie, hogy az üzemben véletlenszerűen se kapcsolódhasson szét, a vonatszakadás, szétkapcsolódás pedig légfékes vonatoknál fékezést váltson ki.

Központi vonó/ütközőkészülékkel szerelt vonategységeknek rendelkezniük kell a szabványos vonókészülékeken túl szükség-járműkapcsolásra szolgáló alkatrészekkel, hogy üzemzavar esetén a pálya felszabadítása és vontatás az adott vasút vontatójárműveivel elvégezhető legyen.

5.2.8. Erőátviteli és gépi berendezések

A vasúti vontatójárművek energiaforrása lehet:

– külső táphálózatból nyert villamos energia,

– a vontatójármű által szállított telepből nyert villamos energia,

– a vontatójármű által szállított fűtőanyagból nyert hőenergia.

A hajtás, az erőátviteli és gépészeti berendezések a motorvonatokban szétosztva is beépíthetők. A berendezéseknek elsősorban a következőkben felsorolt követelményeket kell kielégíteniük:

– nagyfokú üzemi megbízhatóság,

– jó hatásfok,

– csekély mértékű környezetszennyezés,

– alacsony karbantartási igény,

– kis rugózatlan tömeg a tengelyhajtásnál,

– erőátviteli elemek hibája vagy törése a futásbiztonságot ne veszélyeztesse,

– villamos hajtásrendszer előnyben részesítése.

Az országos közforgalmú vasutak villamos hajtású vontatójárműveinél a célszerűen beépítendő fajlagos vontatási teljesítmények (összteljesítmény a hajtott tengelyeken/teljes vonattömeg) a következők:

– elővárosi jellegű személyszállításnál (100–140 km/h) 8–10 kW/t

– távolsági személyszállításnál (120–200 km/h) 6–10 kW/t

– tehervonatoknál (80–120 km/h) 2–4 kW/t.

Az országos közforgalmú vasút új beszerzésű villamos hajtású vontatójárműveinél a marokcsapágyas hajtás alkalmazását 100 km/h fölötti sebességek esetében kerülni kell.

Új tervezésű vontatójármű gépi berendezéseinél lehetővé kell tenni a diagnosztikai célú érzékelők csatlakoztatását.

Új beszerzésű járművek gépterének kialakításánál gondoskodni kell a gépegységek jó hozzáférhetőségéről, könnyű szerelhetőségéről, megfelelő munkavédelmi feltételekről, a villamos berendezések érintésvédelméről a vonatkozó szabványok és biztonságtechnikai előírások alapján.

Az országos közforgalmú vasút villamos vontatójárműveinél a járművön található nagyfeszültségű berendezés biztonságos megközelíthetőségének feltételét, a feszültségmentes állapotot egyértelmű reteszeléssel biztosító rendszer kialakításával kell megoldani.

5.2.9. Fékberendezések

5.2.9.1. Általános követelmények

A vasúti járműveket rendeltetésüknek és az üzemeltetés módjának megfelelően fékberendezéssel kell felszerelni. A fékberendezésnek lehetővé kell tennie a jármű megállítását a járműre engedélyezett sebességről a vonali fékúton belül, valamint a jármű állva tartását a vasút legkedvezőtlenebb lejtési viszonyú pályaszakaszán. Átmenő fékberendezéssel közlekedő vonatoknál vonatszakadás esetén biztosítani kell az egységek megállását, megállítását.

A fékberendezés esetleges túlzott lassítással, túlfékezéssel nem veszélyeztetheti a vonat, az utasok és a rakomány épségét, de fékezés esetén törekedni kell a legnagyobb fékhatás elérésére (pl. kiegészítő mágneses sínfék alkalmazásával). Azokon a vasúti járműveken, melyeken személyek utaznak, vagy üzemben rendszeresen tartózkodnak, vészfékfogantyút vagy vészjelzőt kell elhelyezni, mellyel az utas vagy a vonatszemélyzet a járművezető részére jelzést adhat, vagy a vonatot megállíthatja.

Normál nyomtávú vontatójárműveket olyan fékberendezéssel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a vontatott járművek fékberendezésének működtetését és a teljes vonat fékezését.

A vontatott járművek fékberendezése a jármű terhelt vagy terheletlen állapotának és a sebességnek megfelelő fékezettséget valósítson meg.

Az országos közforgalmú vasútnál járműtípustól függően, különböző hatásosságú fékberendezés (féknem) alkalmazható. Törekedni kell egy vonaton belül a féknem azonosságára. Az egy vonaton belül alkalmazható különböző féknemek arányát üzemi szabályzatban elő kell írni. Ugyancsak szabályzatban kell előírni a forgalomban résztvevő vonat fékberendezésének működési ellenőrzését.

5.2.9.2. Vontatójárművek fékezése

A normál nyomtávú vontatójárműveket fel kell szerelni átmenő, önműködő légnyomásos fékkel, kiegészítő légfékkel, valamint kézifékkel, illetve rögzítő fékkel. A rögzítő féknek akkor is hatásosnak kell lennie, ha a jármű energiaellátása szünetel, vagy akkumulátor feszültség és sűrített levegő sem áll rendelkezésre.

A vontatójárműveken törekedni kell az üzemi főfékként is működő dinamikus, visszatápláló vagy a fékezési energiát más módon (pl. vonatfűtés) hasznosító üzemi fék beépítésére, a kopó, súrlódó fékek minél kisebb mértékű igénybevétele érdekében.

A sűrített levegőt termelő berendezés teljesítményének olyannak kell lennie, hogy a vontatójárművel továbbítható és a fékezésbe köthető tengelymennyiségnél az oldási idő tartható, és a légveszteség pótolható legyen.

A vontatójárműveken alkalmazható különleges kiegészítő fék, pl. a villamos fék, ez azonban nem helyettesíti az önműködő légféket és a rögzítő féket.

5.2.9.3. Vontatott járművek fékezése

A normál nyomtávú vontatott járműveket fel kell szerelni önműködő légfékberendezéssel, amely a vontatójárműről működtethető. A v = 120 km/h-nál nagyobb sebességgel közlekedő járműveket csúszásgátlóval kell ellátni. A v = 160 km/h vagy annál nagyobb sebességgel közlekedtethető járműveket mágneses sínfékkel kell felszerelni.

Kézifékkel valamennyi személykocsit, továbbá a teherkocsik meghatározott típusait kell felszerelni.

Az egyéb teherkocsik üzemi igényeknek megfelelő hányadát kézifékkel, illetve rögzítő fékkel kell ellátni. A légfékkel felszerelt vontatott járműveknek légvezetékes járműként továbbíthatónak kell lenniük.

Nem normál nyomközű vasutaknál a kézifékes üzem megengedhető. A járműveket az alkalmazott üzem jellegének megfelelően kell kialakítani.

5.2.9.4. Különleges járművek fékezése

A különleges járművek fékberendezését a rendeltetésszerű üzemben történő mozgások, valamint a továbbítás közben szükséges fékezési igények figyelembevételével kell kialakítani.

Önjáró munkagépek esetében, ha a gép más jármű vontatására is alkalmas, a vontatójármű-fékkel szemben támasztott követelményeket kell teljesíteni.

A légfékkel felszerelt különleges járműveket légvezetékes járműként történő továbbításra is alkalmassá kell tenni.

Különleges járműveken hajtóműfék csak munkavégzés közben alkalmazható. Vonali közlekedésnél tuskós abroncsfékezés vagy tárcsafék használható. Kivételt képeznek ez alól a fogaskerekű vasutak járművei, amelyeknél mindenkor gondoskodni kell arról, hogy az adhéziós pályaszakaszokon kívül a fékezőerő a fogaskerék-fogaspálya kapcsolaton keresztül alakuljon ki.

A közúton és vasúton is közlekedő (,,kétéltű'') járműveket olyan üzemi és rögzítő fékberendezéssel kell felszerelni, amelyek a vonóerőt is közvetítő kerekekre hatnak. Kétéltű vontató jármű akkora tömegű elegyet továbbíthat, amelynek megfékezése biztosítható. Ezt a hatósági engedélyben kell meghatározni.

5.2.10. Biztonsági és jelzőberendezések

A dízel és villamos vontatójárműveket, a vezérlőkocsikat el kell látni a következőkben felsorolt biztonsági berendezésekkel:

a) a vonatbefolyásolásra kiépített vonalon 100 km/h sebesség felett közlekedőket éberségi és vonatbefolyásoló berendezéssel,

b) az egyéb vonali szolgálatra alkalmas vontatójárműveket út- vagy időarányos éberségi berendezéssel, kivéve a közúti-vasúti és keskeny nyomtávú járműveket, ha végsebességük 50 km/h értéknél nem nagyobb,

c) sebességmérő műszerrel és sebességregisztrálással, kivéve a közúti-vasúti, valamint a 40 km/h-nál kisebb végsebességű járműveket,

d) a járművek vezetőállással rendelkező végét pályakotróval.

e) A vontatójárműveket a következő jelzőberendezésekkel kell ellátni:

– hangjelző berendezéssel (hangnyomásszint 5 m távolságban 120–125 dB/A/),

– kis hangnyomásszintű utasfigyelmeztető síppal vagy kürttel,

– lámpatámokkal és jelzőlámpákkal (a jármű elején fehér fényű, a végén vörös fényű lámpák) a vasút jelzési utasításának megfelelő elrendezésben,

f) valamennyi villamosmozdonyt (a kizárólag állomási tolatószolgálatra korlátozott mozdonyok kivételével), a 100 km/h-nál nagyobb sebességre engedélyezett dízelmozdonyokat mindkét vezetőállásról működtethető vonatrádióval kell felszerelni,

g) gyorsvonatok továbbítására szolgáló vontatójárművek vezetőállásairól lehetővé kell tenni az utastájékoztató rendszeren keresztül történő információközlés lehetőségét, a mozdony-, vagy vonatszemélyzet, vagy – a vonali rádiórendszeren keresztül – a menetirányító részéről. Ennek érdekében az ilyen vontatójárművek homlokoldalán megfelelő csatlakozó aljzatot, a vezetőálláson pedig kézibeszélőt, hangszórót és a rádiórendszerhez megfelelő kapcsolódást lehetővé tevő szerelvényt kell alkalmazni,

h) az országhatáron átmenő forgalomra szolgáló többáram-rendszerű mozdonyokat az idegen vasút vonatbefolyásoló, valamint vonali rádiórendszeréhez megfelelő kapcsolódást lehetővé tevő szerelvényekkel is el kell látni.

A gőzmozdonyokat a c) és d) pontokban előírtakon kívül a Kazánbiztonsági Szabályzat által meghatározott biztonsági berendezésekkel is fel kell szerelni.

5.2.11. Ergonómiai és környezetvédelmi követelmények

A vasúti jármű vezetőfülkéjének a közlekedésbiztonság és járművezető egészségvédelme céljából meg kell felelnie a következő fontosabb ergonómiai követelményeknek:

– a vezetőfülkének zártnak, fűthetőnek, jó szellőzésűnek és zajszigeteltnek kell lenni. Veszély esetén tegye lehetővé a gyors a menekülést,

– az új építésű 120 km/h-nál nagyobb sebességű jármű vezetőfülkéjét fel kell szerelni klímaberendezéssel,

– a vezetőfülkéből legyen jó a kilátás, a pálya a jelzők és a szerelvény megfigyelhetősége, ehhez fel kell szerelni ablaktörlőt, párátlanító berendezést, valamint visszapillantó tükröt,

– a járművezető napsugárzás elleni védelméről gondoskodni kell,

– a vezetőfülke berendezéseinek méretei feleljenek meg a kezelőszemélyzet átlagos antropometriai jellemzőinek,

– a vezetőasztalt cselekvési és információs részre kell felosztani a kezelési tér és a látómező alapján,

– a vezérlő szerkezeteket rendeltetésük, kezelési gyakoriságuknak megfelelően kell elhelyezni,

– a műszereknek jól leolvashatóknak kell lenniük,

– a jármű vezetéséhez közvetlenül nem szükséges műszereket és jelzőlámpákat a vezetőasztalon elhelyezni nem szabad.

A vasúti járművek kialakításánál gondoskodni kell arról, hogy konstrukcióból eredően, – megfelelő műszaki állapot mellett a környezetet a lehető legkisebb mértékben szennyezzék; a károsanyag kivezetés helye biztosítsa a megfelelő felhígulást. Belső égésű motoros járművek kipufogógázait a járműtető fölött kell kivezetni.

Az olaj- és hűtővízcsere, üzemanyag feltöltés zárt rendszerben, elcsorgás nélkül legyen elvégezhető.

A dízel vontatójárművek fajlagos károsanyag kibocsátása feleljen meg a hazai és nemzetközi normáknak.

A vasúti járművek által keltett külső zaj szintje teljes terhelésnél és sebességnél a vágánytengelytől 25 m távolságban a sínkorona fölött 1,2–1,6 m magasságban mérve nem haladhatja meg a járműtípusra meghatározott határértéket.

A vasúti járművek belső zajszintje feleljen meg a hazai és nemzetközi normáknak

5.2.12. Segédberendezések

A vasúti járműveket el kell látni a biztonságos üzemeltetéshez szükséges segédberendezésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az előforduló hőmérséklethatárok között (–30 °C-tól +40 °C-ig) a vasúti jármű korlátozás nélkül üzemeljen.

A hűtő-szellőző berendezések kialakítása megfelelő szabályozással tegye lehetővé a gépi, az erőátviteli és egyéb berendezéseknél azt, hogy az üzemi hőmérséklet káros értéket ne érjen el. Akadályozza meg a szennyeződések lerakódását, valamint a környezetet terhelő káros zaj- és rezgéskibocsátást.

Az utasterek szellőzésére szolgáló berendezésnek biztosítani kell a légtér méretétől és utasszámtól függő megfelelő légcsere gyakoriságot, a huzatmentes szellőzést, a szabályozhatóságot. Az utastéri szellőző-berendezés vagy szellőzőrendszer a jármű zaját nem emelheti és a külső zajok a szellőzőrendszer csatornáin át nem juthatnak az utastérbe.

Az utasterek fűtésére szabályozható, megfelelő teljesítményű, jó hatásfokú fűtést kell alkalmazni. Fő jellemzője, hogy álló helyzetben, 0 °C külső és belső hőmérsékletnél a felfűtési idő +18 °C-ig legfeljebb 60 min lehet.

A fűtött terek hőeloszlása nyújtson megfelelő hőérzetet. Folyamatosan biztosítani kell a +18 °C és 23 °C közötti hőmérsékletet az utasterekben, a +15 °C hőmérsékletet az előterekben, folyosókon, mellékhelyiségekben.

A nem klimatizált, csak légfűtéssel és kényszerszellőzéssel rendelkező, új gyártású személyszállító járműveknél a nyári üzemben levegőhűtő berendezést kell alkalmazni.

Légkondicionált terekben a külső- és belső hőmérséklet különbségének szabályozása elégítse ki a vonatkozó hazai és nemzetközi előírásokat.

Vasúti járművek utastereiben, előterekben, mellékhelyiségekben a követelményeknek megfelelő egyenletes, az olvasást lehetővé tevő világításról kell gondoskodni. Fülkékben a világítás külön kapcsolható legyen, a folyosók, előterek, mellékhelyiségek világítását csak a vonatszemélyzet működtethesse, de csökkentett erősségű éjszakai világítás álljon rendelkezésre. Hálókocsikban és 1. osztályú kocsikban külön olvasólámpát kell rendszeresíteni. Vezetőfülkékben, egyéb terekben, valamint különleges járművek külső részén a munkaterület, vezérlőszervek, műszerek, szerszámok megvilágítására világító berendezést kell alkalmazni. A világító berendezés az adott helyen a rendeltetésszerű tevékenységhez szükséges megvilágítást adjon. A világításnak a járművek álló helyzetében, energiatároló berendezésről (akkumulátor) is működnie kell esetleg szükségvilágítás formájában, csökkent teljesítménnyel, legalább 3 óra időtartamra.

A nemzetközi gyors- és expresszvonatokban, valamint a belföldi városközi (InterCity) expresszvonatokban közlekedő ülőhelyes-, fekvőhelyes-, valamint hálókocsikat el kell látni a nemzetközi előírásoknak megfelelően:

– a homlokoldalon 12 vagy 18 erű csatlakozókkal és lengő kábelekkel,

– átmenő kábelezéssel és hangszórókkal,

– tájékoztató- és vonattelefon szerelvénnyel.

A vasúti jármű segédberendezéseinek energiaellátása történhet saját energiaforrásból vagy villamos vontatási energiaellátásról. Ez a szerelvényen belül egységes rendszert képezhet, amelyről történhet az egyes járművek akkumulátortöltése, a fűtés, a világítás és egyéb energiaigény kielégítése.

A dízelmotoros vasúti járművek akkumulátorai tegyék lehetővé a dízelmotorok újraindíthatóságát rövid (10–20 min) üzemszünetek után, valamint meghatározott ideig az energiaellátást az akkumulátorról üzemelő berendezések számára.

Sűrített levegő-ellátó berendezést kell felszerelni az országos közforgalmú vasutak vontatójárműveire. A légsűrítő teljesítményét és a hozzátartozó légtartályok térfogatát, nyomását a mindenkori igényeknek megfelelően úgy kell megválasztani, hogy a légsűrítő a levegőigényt legfeljebb 60% üzemidővel kielégíthesse. A légsűrítők által termelt sűrített levegő nedvességtartalmának csökkentésére és az elfagyás megelőzésére légszárító berendezést vagy alkoholporlasztót kell alkalmazni.

A légsűrítő hajtása lehetőleg szakaszos üzemű legyen, a főlégtartály nyomása vezérelje.

A kapcsoló- és vezérlő berendezések a járművek üzemének szabályozására szolgálnak. Villamos vezérlés esetén a működtető feszültség lehetőleg 24–110 V közötti érték legyen.

Esetenként ettől eltérő vezérlő feszültség is megengedett. A vezérlő berendezés megfelelő üzembiztonsággal működjön az adott névleges feszültséghez tartozó határok között (+15%–25%).

A vezérlési rendszer felépítése olyan legyen, hogy valamely elem hibája esetén mindenkor a biztonság irányában következzék be változás (teljesítmény lekapcsolás, fékezés).

Új személyszállító vasúti jármű csak megfelelő számú és kialakítású zárt rendszerű WC-vel üzemeltethető. Ezt a követelményt a már üzemelő járművek felújítása során is teljesíteni kell.

Új szerkesztésű és korszerűsített járműveknél a vezérlőberendezésnek lehetővé kell tennie a gazdaságos energiafelhasználást, valamint a folyamatos vonóerő-szabályozást, villamos vontatásnál a folyamatos fékerő-szabályozást is, a tapadási erő határig. A vezérlőrendszer tegye lehetővé az önműködő vonatvezérlés alkalmazását.

Központi ajtóműködtetés esetén a járművezető az ajtók nyitott vagy zárt helyzetéről megbízható információkkal rendelkezzen Az ajtók reteszelését úgy kell megoldani, hogy a vonat csak zárt ajtókkal indulhasson.

Központi működtetésű ajtókhoz vészjelzőt vagy vésznyitót kell felszerelni. Ezen ajtók működtetésénél meg kell oldani, hogy közbezárás esetén önműködően nyíljanak, majd késleltetés után becsukódjanak. A vonat indításakor a vonatkísérő az általa használt ajtót külön nyitva tarthassa és utolsóként zárja.

Nemzetközi forgalmú személykocsik ajtóreteszelő berendezésének meg kell felelni a nemzetközi elírásoknak.

A felsorolt előírások nem vonatkoznak a homlokajtókra és a csak a vonatszemélyzet által használt ajtókra.

Az új beszerzésű személykocsiknál járműdiagnosztikai és információs rendszer kialakítása szükséges.

Külön szabályozott esetekben a vontatójárművek rádiófrekvenciás távvezérléssel is felszerelhetők és üzemeltethetők.

5.3. A járművek feliratai

A vasúti járműveken a következőket kell feltüntetni:

– az azonosításhoz szükséges adatok, (a tulajdonos neve, a pályaszám),

– az üzemeltetéshez szükséges adatok, jelek (a jármű tömege, a vonalosztályokhoz és sebességértékekhez tartozó terhelési határértékek, a szállítható személyek száma),

– a megengedett legnagyobb sebesség,

– az üzemeltető által fontosnak tartott egyéb adatok, melyek azonban nem lehetnek megtévesztőek, vagy a kötelező feliratokat nem módosíthatják,

– a nemzetközi forgalomban közlekedő járműveknél a nemzetközi egyezményben elfogadott, vagy kötelezően előírt felíratok,

– emelési helyek,

– személyszállító járműveken a fentieken kívül a járművek utasterében a megfelelő tájékoztató, tiltó jelölések és feliratok.

5.4. Tűzvédelem

Járművek kialakításánál és szerkezeti anyagaik megválasztásánál figyelembe kell venni a tűzvédelemi biztonsági követelményeket.

A járművek engedélyezési dokumentációjához ki kell dolgozni a tűzvédelmi fejezetet, figyelembe véve azokat a helyeket, ahol tűz keletkezhet, a beépített anyagok égéssel kapcsolatos tulajdonságait, a tűz terjedésének megakadályozására szolgáló műszaki megoldásokat, az oltás lehetséges módozatait, valamint személyszállításra is szolgáló járműveknél a menekülés feltételeit, lehetőségeit.

A vontató és személyszállító járműveket az oltás lehetséges módozatait figyelembe véve el kell látni:

– tűzoltó készülékkel,

– központi tűzoltó berendezéssel,

– tűzjelző berendezéssel.

5.5. Veszélyes áruk (anyagok) vasúti szállítására szolgáló járművek és eszközök

A veszélyes anyagok jelölésére, csomagolására, vasúti szállítására mind belföldi, mind nemzetközi viszonylatban a RID előírásai érvényesek.

A veszélyes anyagokat szállító járművek vagy általános célúak, amelyek csak esetenként szállítanak veszélyes anyagot, vagy különlegesek, amelyek jellemzően veszélyes anyagok szállítására készültek. A különleges járművek lehetnek túlnyomás nélkül veszélyes anyagot szállító járművek, és nyomástartó edénnyel felszereltek.

A veszélyes anyagok szállítására szolgáló különleges járművek – előre meghatározottan – csak egy anyag vagy több anyagcsoport szállítására tervezhetők és gyárthatók.

Ezek a járművek hatósági engedély- és minősítés kötelesek.

A veszélyes anyagot szállító különleges járműben csak az engedélyokiratban feltüntetett anyagok szállíthatók.

A veszélyes anyagok szállítására szolgáló vasúti járműveket és konténereket csak az illetékes hatóság által elismert és alkalmas gyártó készítheti. A gyártó minőségbiztosítási lehetőségeit a jármű vagy konténer tervezése során figyelembe kell venni.

A jármű vagy a konténer veszélyes anyagot magába foglaló részeit (általában tartály) a töltés- és lefejtés céljára szolgáló szerelvényekkel kell ellátni. A szerelvényeknek (beleértve tömítőanyagokat is) ugyanolyan biztonságosaknak kell lenniük, mint a tartálynak. Biztonsági szerelvények alkalmazása megengedett.

A töltés- és lefejtés céljára szolgáló szerelvényeket nem szándékolt, vagy illetéktelen nyitás ellen védeni kell.

A veszélyes anyag tárolására, szállítására szolgáló szerkezetet rendszeres időközben a hatósági előírásoknak megfelelően meg kell vizsgálni és minősíteni. A további használatról a hatóság dönt.

A tartály vagy szerelvényeinek biztonságát befolyásoló javítás, átépítés vagy baleset után rendkívüli hatósági vizsgálatot kell tartani.

A veszélyes anyagok szállítására szolgáló járművek és a konténerek tervezési, gyártási és minősítési feltételeit szabványokban kell meghatározni.

5.6. A vasúti járművek üzemeltetése

5.6.1. A vasúti járművek üzemben tartásának feltételei

Vasúti jármű csak érvényes típus- és üzemeltetési engedély alapján tartható üzemben.

Vasúti járművek csak olyan vasúton üzemeltethetők, amelynek érvényes használatbavételi engedélye van. A járművek üzemeltetési feltételeinek biztosításáért a jármű és a vasút üzembentartója felelős.

5.6.2. Vizsgálatok, karbantartás

A vasúti járművek állandó üzem- és forgalombiztos állapotáért az üzembentartó a felelős. Ennek érdekében köteles gondoskodni a járművek szabványokban meghatározott időszakos vizsgálatainak és javításának elvégzéséről, illetve elvégeztetéséről.

Amennyiben szabvány az adott jármű vonatkozásában nem áll rendelkezésre, az országos közforgalmú vasutak műszaki előírását kell figyelembe venni.

Azokra a járművekre, melyekre vizsgálati és javítási ciklusrendet nem állapít meg, az üzemben tartó vizsgálati és javítási rendet köteles kidolgozni, és azt megtartani. Ezt a javítási rendet az üzembentartó felelős műszaki vezetője hagyja jóvá.

A vizsgálati és javítási ciklusrendnek tartalmaznia kell az elvégzendő vizsgálatok és javítások pontos meghatározását, azokat az idő- vagy teljesítményadatokat, amelyeknél a vizsgálatok esedékesek, valamint meg kell határoznia azt a nyilvántartási rendet, amely alapján a vizsgálatot, javítást végző és ellenőrző személy felelőssége utólag is megállapítható.

A ciklusrendet az alapfeladat teljesítése mellett úgy kell kialakítani, hogy a korszerű járműdiagnosztika és gazdaságos járműkarbantartás megvalósítható legyen.

A vontatójárműveket és személykocsikat nagyjavítás után az új járművekkel azonos futópróbának kell alávetni. A futópróbákra vonatkozó részletes szabályokat szabványok, szabályzatok tartalmazzák.

5.6.3. Vasúti járművek üzembentartóinak felelőssége

Vasúti jármű üzemeltetésével kapcsolatos valamennyi feltétel maradéktalan teljesüléséért a jármű üzembentartója felelős. Üzembentartónak mindenkor azt kell tekinteni, aki részére a jármű használatbavételi engedélye kiadásra került, vagy aki akár engedély nélkül vasúti járművet üzemeltet (próbák, vizsgálatok.).

A vasúti járművek mindenkori üzem- és forgalombiztos állapotát, az üzemeltetés és karbantartás követelményeinek megtartását az engedélyező hatóság ellenőrzi.

C. AZ EGYSZERŰSÍTETT PÁLYAKORSZERŰSÍTÉSEK MŰSZAKI SZABÁLYOZÁSA ÉS AZ EGYSZERŰSÍTETT FORGALMI SZOLGÁLAT ALKALMAZÁSÁNAK FELTÉTELEI

1. ALKALMAZÁSI TERÜLETEK

Az országos közforgalmú vasúti közlekedésben bekövetkezett változások szükségessé teszik, hogy egyes – elsősorban ,,C'', kivételesen ,,B'' kategóriájú – vonalak pályáinak korszerűsítése ún. egyszerűsített eljárás szerint történjen.

Meghatározott vonalakon csupán korlátozott személyszállítási és árfuvarozási tevékenység folyik, így ezeken a vonalakon a szolgálat ellátásának egyszerűsítése indokolt.

Ez a fejezet az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó előírásokat tartalmazza. Az egyszerűsített pályakorszerűsítéssel történő átépítéséhez, és az egyszerűsített (mellékvonali) üzemeltetés bevezetéséhez minden esetben az illetékes minisztérium hozzájárulása szükséges.

2. AZ EGYSZERŰSÍTETT PÁLYAKORSZERŰSÍTÉSEK SZABÁLYOZÁSA

Egyszerűsített pályakorszerűsítésre akkor kerülhet sor, ha a kijelölt ,,C'' esetleg ,,B'' kategóriájú vonalakon a pálya műszaki állapota erősen leromlott, ugyanakkor a vasúti forgalom megtartása vasúti kereskedelmi indokok, vagy az alapellátást érintő regionális érdekek miatt hosszabb időn keresztül is szükséges marad.

Ilyen esetekben a vonal sebességi korlátozásait csak a pálya átépítésével lehet felszámolni. Ezt a feladatot gazdaságosan az ,,A'' esetleg ,,B'' kategóriájú vonalak korszerűsítése során, a vasúti pályákból kikerülő felépítményi anyagok felhasználásával, és a kijelölt vonalon történő újbóli beépítésével lehet megoldani.

Az egyszerűsített pályakorszerűsítést műszaki szempontból az OVSZ I-ben foglaltak szerint – az alábbiakban rögzített eltérésekkel – kell megtervezni, és végrehajtani.

A következőkben szereplő hivatkozási számok a B. fejezet számai.

2.1. Vonalvezetés

A nyíltvonali pálya vonalvezetését – a meglévő adottságok alapján – a pályára engedélyezhető sebességnek az OVSZ I. 1.1.2. pontja szerinti növelésével úgy kell megtervezni, hogy az új geometria a meglévő pálya minél kisebb mértékű elmozdítását tegye szükségessé. Ez utóbbi vonatkozik a magassági vonalvezetésre is, különös figyelemmel az alépítmény helyzetére és a műtárgyak magassági kötöttségeire.

A pálya vonalvezetésének tervezésekor figyelemmel kell lenni az 1.1.2. pont szerinti – a könnyű motorvonatok közlekedtetése esetén – engedélyezhető nagyobb sebességre.

Ez csak akkor valósítható meg, ha a vonalon vagy vonalszakaszon a pályaátépítéssel legközvetlenebbül összefüggő – a biztonsági követelményeket kielégítő, egyszerű műszaki megoldásokat jelentő – feladatok elvégzésére, így a biztosítóberendezésekkel és az útátjárókkal kapcsolatos átépítések végrehajtására is egyidejűleg sor kerül. A szintbeli vasúti-közút keresztezések műszaki és vasútüzemi jellemzőit mindig a vonalon a legnagyobb sebességgel közlekedő vonatok figyelembevételével lehet meghatározni.

A felépítmény tekintetében az 1.1.10. pontban foglaltakat kell figyelembe venni.

Az állomási vágányok átépítésével kapcsolatban az 1.1.11. pontban foglaltakat kell alkalmazni, és a hatósági engedélyezéshez a terveket a használható hosszakra vonatkozó számításokkal együtt kell elkészíteni.

Az adott vasútvonal átalakítás utáni paramétereit a vasúti hatósággal előzetesen engedélyeztetni kell.

2.2. Műtárgyak

Teherbírás szempontjából a kisforgalmú vonalak hídjai mindaddig teljes értékűnek tekintendők, amíg terhelhetőségük a vonalra engedélyezett hasznos terhelésre végzett ellenőrző számítással igazolható.

A vasutat keresztező létesítmények tekintetében továbbra is az 1.3. fejezetben előírtakat kell betartani.

C.2.3. Biztosítóberendezés és távközlés

Az egyszerűsített forgalmi szolgálattal üzemelő vonalakon 80 km/h sebességig jelzőberendezések is alkalmazhatók. Ezen vonalak jelzőberendezése feleljen meg a következő előírásoknak:

C.2.3.1. Vasúti átjáróknál

A vasúti átjárók biztosítása az illetékes közlekedési hatóság határozatának feleljen meg.

C.2.3.2. Állomásokon és nyíltvonali váltók körzetében

A jelzők szabadra állításának feltétele, hogy a berendezés a menetek által érintett váltók állását váltózár-kulcs, retesz vagy állítómű útján ellenőrizze. A berendezés hatáskörzetében levő vasúti átjárók biztosítási módjától függően kell azokat a jelzők továbbhaladást engedélyező állásának feltételeként vizsgálni.

Ha az adott helyen a vonattalálkozás nem megengedett, akkor az áthaladó menetek jelzőinek szabványos állása a továbbhaladást engedélyező jelzés is lehet. Ha az adott helyen a vonattalálkozás megengedett, akkor szerkezeti függéssel kell biztosítani, hogy egy időben csak egy bejárati jelző legyen szabadra állítható.

A jelzők szabványos állása a továbbhaladást megtiltó állás legyen.

Rugós váltóállító- és rögzítő szerkezettel ellátott váltó alkalmazása esetén a váltó lezárása nem követelmény, a váltó állásának villamos ellenőrzése a jelző továbbhaladást engedélyező jelzésével összefüggésben kell, hogy legyen. Ilyen esetben azonban az adott váltótípusra engedélyezett sebességgel szabad csak a váltón közlekedni.

Amennyiben főkulcsot kell alkalmazni, annak a vonalszakaszon azonos típusúnak kell lennie.

A váltókat és vasúti átjárókat fedező jelzők működtethetők a közlekedő járművek (vonatok) vezetőállásáról is. A vasúti járművek részére mindig egyértelmű visszajelzést kell adni. Ettől való eltérés esetén (akár utasításra) a különleges kezelés felelősségét kell rögzíteni.

2.3.3. Nyílt vonalon

Azon állomásközökben, ahol a mellékvonal vagy az egyszerűsített forgalmi szolgálattal üzemelő vonal 80 km/h-nál nagyobb sebességű vonalhoz csatlakozik, az ellenmenet és az utolérés kizárásáról gondoskodni kell.

Egyebekben a 3., a távközlés tekintetében a 3.2. fejezetben foglalt előírásokat kell betartani.

2.4. Vasúti rakodó berendezések

Az érintett vonalak állomásainak egyszerűsített korszerűsítése során a távlatban is megmaradó, és kereskedelmi tevékenységet ellátó állomásokon az 1.4. fejezetben foglaltakat kell mérvadónak tekinteni.

2.5. Vasúti járművek

A megmaradó kisforgalmú vonalakon a személyszállítás lebonyolítását elsősorban könnyű motorvonatokkal végzik, így az ezekkel kapcsolatos előírások az irányadóak. Amennyiben a későbbiekben sor kerül újabb ilyen járműtípusok üzembeállítására, úgy a 5.2.6.1. pontban foglaltakat is figyelembe kell venni.

A könnyű motorvonatok emelt sebességgel történő közlekedtetésére – a járműtípus futásbiztonsági vizsgálata és ennek mérési eredményei alapján – a vasúti hatóságtól egyedi engedélyt kell kérni. Az emelt sebesség nem lehet nagyobb, mint az adott járműtípusra engedélyezett legnagyobb sebesség.

Teherkocsik vontatása továbbra is a hagyományos módon, kisebb dízelmozdonyokkal történik, a teherszerelvényekre meghatározott sebességgel.

3. AZ EGYSZERŰSÍTETT FORGALMI SZOLGÁLAT BEVEZETÉSÉNEK ELŐÍRÁSAI

3.1. Általános előírások

A forgalmi szolgálat egyszerűsített ellátását a vasúttársaság vállalati utasításban köteles szabályozni.

A vasúttársaság az egyszerűsített forgalmi szolgálatot (a kijelölt vonalon) csak a műszaki és forgalmi feltételek teljesítését követően vezetheti be.

3.2. Forgalmi előírások

A vasúttársaság a részletes előírásokat köteles vállalati utasításban összefoglalni és a illetékes vasúti hatósággal jóváhagyatni.

Az utasításnak ki kell terjednie a következőkre:

3.2.1. Általános rendelkezések:

– az utasítás hatálya, tartalma, Végrehajtási Utasításban szabályozandó helyi előírások,

– az önálló szolgálatvégzés feltételei,

– szolgálati magatartás, ellenőrzési kötelezettség, közlemények nyugtázása és előjegyzése,

– szolgálati helyek helyiségeinek zárva tartása, szolgálati órákra, valamint a világításra és a lámpagondozásra vonatkozó előírások.

3.2.2. Váltók, váltó- és vágányút-ellenőrzés

– váltókörzetek kijelölése, őrzése,

– váltógondozás,

– vágányút beállítása és ellenőrzése,

– a váltók használhatóságának ellenőrzése forgalmi szempontból,

– a váltók állítása,

– a váltók lezárása, felnyitása és feloldása, Lezárási táblázat, Elzárási táblázat,

– váltózár kulcsok megjelölése és kezelése.

3.2.3. Útsorompók, sorompókezelés

– az útsorompók lezárása, felnyitása.

3.2.4. Tolatószolgálat

– a tolatás engedélyezésére vonatkozó előírások,

– vonatvédelem tolatás közben.

3.2.5. Védekezés a járműmegfutamodások ellen

– védekezés a tolatás befejezése után, továbbá végállomásra vagy feloszlató állomásra érkezett vonatoknál,

– felelőség a megfutamodás elleni intézkedésekért.

3.2.6. A vonatok összeállítása

3.2.7. A vonatszemélyzet helye és létszáma a vonatokon

3.2.8. A vonatok forgalomba helyezése, vonatforgalmi értesítések

3.2.9. A vonatközlekedés lebonyolítása

– közlekedést szabályozó személyek, értesítési kötelezettség,

– követő vonat indítása térközi közlekedésre berendezett pályán,

– vonattalálkozások lebonyolítása,

– engedélykérés, engedélyadás,

– a vonat számának és előrelátható indulási idejének közlése,

– visszajelentés,

– rendelkezések közlése a vonatszemélyzettel,

– felhatalmazás a vonatok indítására, áthaladására,

– a vonatok fogadása,

– közlekedés továbbhaladást tiltó jelzést adó főjelzők mellett,

– munkavonatok, segélyvonatok, próbavonatok és 6000 kg-nál könnyebb járművek közlekedésére vonatkozó különleges rendelkezések.

3.2.10. Szolgálat a vonatoknál

– magatartás menet közben.

3.2.11. 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedése

3.2.12. Rendkívüli események

A szabályozásnál a következő alapelveket kell figyelembe venni:

A forgalmi szolgálat egyszerűsített ellátásának részletes helyi előírásait a vasúttársaság vonalanként készítendő Végrehajtási Utasításban (a továbbiakban: VU) köteles szabályozni.

A VU-hoz csatolni kell a vonal és az állomások legfontosabb adatait tartalmazó vázlatrajzokat is.

A VU tartalmazza a vonal állomásain, megálló-rakodóhelyein, rakodóhelyein a forgalmi szolgálat ellátásának szabályait is, ezért külön Állomási Végrehajtási Utasítás készítése csak ott szükséges, ahol a nap meghatározott időszakában szolgálat van.

A VU-sal el kell látni a vonal valamennyi szolgálati helyét, a vonalon közlekedő utazószemélyzet hon- és telepállomásait, az illetékes pályagazdálkodási, a távközlési, valamint a biztosítóberendezési telephelyet.

A vasúttársaság jelöli ki a vonal állomásai közül a forgalomszabályozó állomást és ezt a forgalomszabályozásra kijelölt állomást rendelkező állomásnak kell tekinteni.

A személyzet nélküli állomásokon rugós váltók beépítését kell elsősorban megvalósítani, de lehetséges hagyományos váltók mellett is egyszerűsített szolgálatot lebonyolítani.

A VU-ban kell szabályozni, hogy a vonattalálkozás lebonyolítása után melyik vonat személyzete köteles a jelzőket, váltókat a szabványos állásba állítani és lezárni.

Tolatás befejezése után a váltókat, védelmi berendezéseket a Kezelési Szabályzatban előírt módon le kell zárni, a berendezést kezelni kell.

Személyzet nélküli szolgálati helyen:

– a szükséges tolatást a forgalomszabályzó engedélyezi. Írásbeli rendelkezésen kell közölni az elvégzendő munkát, a tolatás megkezdésének, beszüntetésének és befejezésének idejét is,

– járművet csak a kijelölt rakodóvágányon szabad visszahagyni,

– kocsit tárolni és visszahagyni, ha a vágányzáró sorompó használhatatlanná vált, nem szabad,

– rendkívüli vonat vonattal nem találkozhat,

– a vonat indítása előtt a forgalomszabályzótól kell engedélyt kérni. A kapott engedélyt a Menetigazolványba be kell jegyezni,

– a vonatok nem haladhatnak át,

– a 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedésére a forgalomszabályzótól kell engedélyt kérni, és rendelkezése szerint eljárni,

– bekövetkezett baleset, rendkívüli esemény alkalmával a szükséges intézkedéseket meg kell tenni, az eseményt a forgalomszabályzónak bejelenteni, és a továbbiakban az ő rendelkezései szerint eljárni. Baleset esetén a további bejelentéseket, értesítéseket a forgalomszabályzó köteles a vállalati szabályzatban előírtak szerint megtenni.

Egyszerűsített forgalmi szolgálatra berendezett vonalon személyszállító vonat csak központi ajtóműködtetés esetén közlekedhet vonatkísérő nélkül. Mozdonyvonat csak mozdonyvezetővel nem közlekedhet.

Naponta legalább egy alkalommal kell vonatforgalmi értesítést adni.

Egyszerűsített forgalmi szolgálatra berendezett vonalakon a közlekedés szabályozásában részt vesz a vonatszemélyzet is.

Térközi közlekedésre berendezett pályákon térközőri vagy vonatjelentő-őri szolgálati helyen engedélyezett szolgálatszünetelés alatt minden vonatot állomástávolságban kell közlekedtetni.

Ha a menetrendtől eltérő vonattalálkozást (keresztezést, vonatmegelőzést) kell végrehajtani, az erre vonatkozó teendőkről a vonatszemélyzetet írásbeli rendelkezéssel értesíteni kell.

Vonat indítása vagy áthaladása előtt a forgalmi szolgálattevő az indításra engedélyt, hozzájárulást szolgálatszünetelés esetén a szolgálatban lévő következő forgalmi szolgálattevőtől köteles kérni.

Egyszerűsített forgalmi szolgálatra berendezett vonalon a szolgálati helyre megérkezett vonatról visszajelentést kell adni. Ha a vonalon csak egy vonat közlekedik, visszajelentés adását a VU ettől eltérően is szabályozhatja.

A forgalmi szolgálat egyszerűsített ellátására berendezett vonalak szolgálati helyein a vonatforgalommal kapcsolatos rendelkezéseket és értesítéseket a vonatszemélyzettel írásbeli rendelkezésen kell közölni.

Egyszerűsített forgalmi szolgálatra berendezett vonalon a munkavonatok közlekedését VU-ban kell szabályozni.

4. MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

4.1. Jelző- és biztosítóberendezések kialakítása

Az egyszerűsített forgalmi szolgálattal üzemelő vonalszakaszok mindazon állomási vágányain, megálló-rakodóhelyén, pályaelágazásán, ahol közforgalmú személyszállítás vagy tehervonati vonatközlekedés történik, legalább a vonatmenetekben érintett váltók végállás ellenőrzését – esetenként gépi állítását – kell biztosítani. A berendezés kialakításának elveit (a berendezéshez esetlegesen tartozó jelzők szabványos állását, a vágányút beállítási elveit) az egyszerűsített forgalmi szolgálatra vonatkozó, hatóság által jóváhagyandó vállalati utasítás részeként kell szabályozni.

4.2. Értekező berendezések kialakítása

A forgalmi szolgálat egyszerűsített ellátására berendezett vonalon két, egymástól független értekezési rendszert kell működtetni. Az egyik értekezési lehetőség rádió és mobiltelefon, a másik a közcélú telefonhálózat vagy más vasútüzemi összeköttetés is lehet.

Az értekező berendezések közül valamennyi forgalomszabályozásra használt összeköttetést hangrögzítő berendezéssel kell ellátni.

I. FÜGGELÉK: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ad B. 1.1.: Vasúti pályák

1. Alépítmény: a pályatestnek az ágyazat alatti, teherviselő szerkezete.

2. Alépítmény-korona: az alépítményenek az ágyazat alatt kialakított felülete.

3. Alj: a vasúti felépítménynek az a szerkezeti elem, melynek feladata a sínek alátámasztása, a nyomtávolság, a síndőlés biztosítása és a járműterhelésnek az ágyazatra történő elosztása.

4. Ágyazat: a felépítménynek az a része, amely a járműterhelést a sínekről az aljakon keresztül, megosztóan és rugalmasan csillapítva az alépítményre viszi át.

5. Ágyazat nélküli felépítmény: az alátámasztó szerkezetre ágyazat nélkül közvetlenül leerősített sínekkel kialakított megoldás.

6. Átlépési távolság: a peron mellett álló személyszállító vasúti kocsi lépcsőjének a peron szélétől – annak szintjében – mért távolsága.

7. Átmeneti ív: a vasúti vágány meghatározott görbületváltozású geometriai szakasza, két eltérő görbületű pályaszakasz csatlakozásánál, a gyorsulás ugrásszerű változásának kiküszöbölése végett.

8. Átmenő fővágány: állomáson és megálló-rakodóhelyen a nyílt pálya vágányának egyenes irányban álló váltón (váltókon) át folytatását képező vágány.

9. Ellenívek: két egymáshoz csatlakozó különböző irányú ív.

10.³³ Elsodrási határ: az a vágánytengellyel párhuzamos vonal, amelyen kívül a vonat sebességéből származó elsodró hatás már nem érvényesül:

A vonat sebessége km/h	Elsodrási határ m
0	1,70
1–20	2,00
21–40	2,20
41–100	2,50
101–160	3,00

11. Engedélyezett sebesség (v): az a legnagyobb sebesség, mellyel az adott pályán ténylegesen közlekedni szabad. Kisebb vagy legfeljebb akkora, mint a kiépítési sebesség.

12. Fejlesztési sebesség (v_f): a távlati célul meghatározott sebesség, melyet a helyigény meghatározásánál, az alépítmény, a műtárgyak méretezésénél és a pálya vonalvezetésének tervezésénél figyelembe kell venni.

13. Felépítmény: a vasúti pályának az alépítmény-korona fölötti része. Magában foglalja az ágyazatot, az aljakat, a síneket és a sínleerősítés elemeit.

14. Félreálló hely: üzemi közlekedési tér (üzemi gyalogjárda) hiánya esetén a hidakon és alagutakban szakaszosan kialakított biztonsági tér a pályán dolgozók részére.

15. Gyorsító lejtő (lefutó lejtő): a gurítódombi vágánynak a gurítódomb legmagasabb pontjától az elosztókörzet végéig terjedő szakasza, amelyen a rendezendő kocsik vagy kocsicsoportok felgyorsulnak, és legördülnek a gurítódombról.

16. Használható vágányhossz: a vágány azon szakasza, amely járművekkel elfoglalható anélkül, hogy a szomszédos vágányokra a be- és kijárás akadályozva lenne.

17. Hézag nélküli vágány: folyamatosan összehegesztett sínekkel kialakított vágány, amelyben a sínek csak a vágány két végén az ún. lélegző szakaszon dilatálnak.

18. Iparvágány: állomáson vagy nyílt pályán kiágazó, egyes szállító felek vasúti forgalmának lebonyoltására épített, vagy a meglévő állomási vágányból rendelkezésre bocsátott vágány vagy vágányzat. Az iparvágány kiágazási kitérője és a rakodásra kijelölt hely eleje, illetve a kiágazási és az iparvágány első kitérője közötti vágányszakasz neve: iparvágány-összekötővágány. Ha ebből a vágányból még más iparvágány vagy iparvágány-összekötővágány is ágazik ki, akkor a neve: vontatóvágány.

19. Járműtelep: a vasúti járművek zavartalan üzemeltetéséhez szükséges üzemállapot megteremtésére kialakított létesítmény.

20. Kiépítési sebesség (v_é): az a sebesség, amelyre a felépítményt és ívekben a vágány túlemelését kialakítják.

21. Kitérő: olyan szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a járművek folyamatos mozgással egyik vágányról a másikra áthaladhassanak.

22. Egyszerű kitérő: az irányváltást csak az egyik végén teszi lehetővé.

23. Átszelési kitérő: az irányváltás mindkét végén lehetséges és a vágány szintbeni keresztezését (átszelését) is biztosítja.

24. Kosárív: több, egymáshoz csatlakozó, azonos irányú, de különböző sugarú ív.

25. Mértékadó emelkedő: a vonalszakasz legnagyobb tényleges emelkedőjének értéke (‰), megnövelve az ívellenállás ugyancsak ‰-ben kifejezett nagyságával.

26. Nyombővítés: szabványos nyomtávolsághoz képest íves vágányban a belső sínszál elhúzásával létrehozott nagyobb nyomtávolság.

27. Nyomcsatorna: a nyomkarima számára sínek belső oldala mentén szabadon tartandó tér.

28. Nyomtávolság: a vágány két színszálának egymástól való távolsága a sínfejek belső élei vezetőfelületei között a vágánytengelyre merőlegesen mérve.

29. Oldalgyorsulás-változás: a gyorsulás időbeli változása, a görbületváltozás és a sebesség függvényében.

30. Pályafelügyelet: rendszeres ellenőrzési tevékenység a pályaállapot feltárására és a talált hibák időben való megszüntetése céljára, a forgalombiztonság érdekében.

31. Pályatengely: a vasúti pálya középvonala, amely egyvágányú vonalon azonos a vágánytengellyel, többvágányú pályánál a két szélső vágánytengely távolságának felező vonalával.

32. Szabad oldalgyorsulás: a vasúti jármű padlósíkjában ívben való haladáskor mérhető keresztirányú gyorsulás.

33. Tengelyterhelés (tengelyteher): a jármű teljes tömegének egy tengelyre eső hányada.

34. Telerőelem (terelősín): a sín belső vagy külső oldalán elhelyezett sín, szögacél, T idom stb., mely a pályát esetleg elhagyó – kisikló – vasúti jármű továbbvezetését biztosítja.

35. Terhelési osztály: a vasúti pályának a lejtviszonyok alapján homogénnek tekintett szakasza, amelyet a hozzárendelt mértékadó emelkedő jellemez.

36. Túlemelés: az ívben fellépő oldalgyorsulás csökkentésére a külső sínszál kiemelése. Megoldható úgy is, hogy a külső sínszál emelése mellett a belső sínszálat egyidejűleg süllyesztik. Kifuttatása az átmeneti ívben történik.

37. Űrszelvény: a vágány mentén a vasúti járművek és a rajtuk levő rakományok akadálytalan áthaladásához általában szüksége tér vágánytengelyre merőleges keresztmetszete.

38. Vágányátszelés: olyan szerkezet, amellyel a vágányok szintben történő keresztezése megvalósítható.

39. Vágánykapcsolás: két – általában párhuzamos – vágány kitérővel, kitérőkkel történő összekapcsolása.

40. Vágánytengely: általában a nyomtávolság felezővonala a sínek felső érintősíkjában. Nyombővített íves vágányban a külső sín vezetőfelületétől az alapnyomtávolság felére van.

41. Vezetés nélküli szakasz: megszakításos egyszerű vagy kettős keresztezésekben az a térség, ahol a vezetőél megszakítása miatt a járműkerék sem a belső, sem a hátsó oldalon nem kap vezetést.

Ad B. 1.2.: Vasúti hidak

1. Építési magasság: a hídon lévő vasúti pálya sínkorona szintje és a híd alatt nyitva tartandó tér felső határa közötti távolság.

2. Hídnyilás: a keresztezett létesítmények számára a híd ellenfalai, illetve pillérei között szabadon hagyott nyílás mérete.

3. Hídellenőrzés: a vasúti pálya felügyeletére kötelezett személynek a híddal kapcsolatos, megtekintéssel végzett vizsgálata.

4. Ideiglenes híd: egyszerűbb kialakítású, kisebb teherbírású és sebességű vasúti forgalomra alkalmas híd, általában kétéves élettartamra.

5. Kezelőpálya: a hídpálya kiképzett járófelülete a pálya- és állomási személyzet műszaki felügyeleti, illetőleg vonatkezelési munkájának ellátáshoz, valamint rendkívüli esemény során a hídon megálló vonat személyzetének biztonságos közlekedéséhez.

6. Közforgalmú gyalogjárda: hídon a vasúti pályától kerítéssel vagy korláttal elválasztott, a nyitvatartandó szelvényen vagy az elsodrási határon vagy a félreálló helyen kívül elhelyezkedő legalább 1,5 m széles sáv.

7. Mellvédfal: a hídfőnek a sarugerenda fölötti, töltést megtámasztó része, mely egyben ágyazattámasztó is lehet.

8. Támaszköz: az áthidaló szerkezet tényleges vagy elméleti támasztási pontjainak távolsága.

9. Üzemi gyalogjárda: a kezelőpályának a szabadon tartandó téren kívül legalább 0,75 m széles sávja a vasúti személyzet részére.

10. Üzemi hídjárda: üzemi gyalogos- vagy targonca közlekedésre szolgáló, pályaszintben kiképzett burkolt járófelület.

Ad B. 1.3.: Vasút keresztezése és megközelítése

1. Alátámasztás: az építménynek az a része, amely a vasút feletti építmény terhét az altalajnak átadja.

2. Áthidaló szerkezet: teherhordó szerkezet a vágányok űrszelvénye felett (födém, lemezhíd, csarnoktető).

3. Hatékony ágyazatvastagság: a vasúti aljak alsó felülete alatt és az ágyazatot alátámasztó felület legmagasabb szintje közötti távolság.

4. Képzett rézsű: a vasúti keresztaljak alsó sarokpontjától lefelé és a vágánytengelytől kifelé hajló 45° ferdeségű felület.

5. Közműalagút: a vasutat csoportosan keresztező különféle rendeltetésű vezetékek vasút alatti biztonságos átvezetésére szolgáló járható alagútszerű műtárgy.

6. Vasúti infrastuktúra: vasúti pálya mély- és magasépítményei, létesítményei, a jelző- és biztosítóberendezéssel, valamint a műtárgyakkal, távközlő berendezéssel és felsővezetékkel együtt.

7. Védőcső: a vasutat keresztező különféle rendeltetésű vezeték (cső, kábel) vasút alatti átvezetését biztosító, nem járható műtárgy, mely egyrészt a vezeték, és egyben a vasúti pályatest védelmét, valamint a vasúti forgalom biztonságos fenntartását szolgálja, másrészt a vasúti pálya jelentékeny megbolygatása és a vasúti forgalom korlátozása nélkül lehetővé teszi a kábelcserét, valamint a belső nyomású csővezeték meghibásodásának észlelését és helyreállítását.

8. Védőhíd vagy védőműtárgy: a vasutat keresztező vagy azt veszélyesen megközelítő létesítménnyel szembeni védelmet biztosító fa, vasbeton vagy acél anyagú hídszerkezet.

Speciális típusai: a védőcső, a közműalagút, a közműfolyosó, a vasút feletti védőhidak.

9. Vasúti védősáv (biztonsági sáv): a vasút mellett kijelölt olyan terület, melyen nem a vasúthoz tartozó építmény csak eseti előírás szerint helyezhető el.

10. Védőtávolság: a védősávnak a vasút vágánytengelyétől, arra merőlegesen megállapított vízszintes vetülete, melynek mérete a vasút és a védősávba telepítendő vasúti, illetőleg nem vasúthoz tartozó építmények közötti kölcsönös biztonsági előírásoktól függ.

Ad B. 1.4.: Vasúti rakodó-, járműmozgató-, mérlegelő- és egyéb kiszolgáló berendezések, építmények

1. Anyagfogadó aknák: a vasúti kocsikból kiürített anyag fogadására (és továbbítására) szolgálnak. Az anyagfogadó akna lehet a vágány mellett, a sínszálak között, valamint a vágány alatt.

2. Anyagfogadó garat: ömlesztett anyagok fogadására szolgáló rakodó.

3. Emelt rakodók: magasságuk a sínkorona-szinttől mérve széles nyomtávnál 1100, normál nyomtávnál 1120, keskeny nyomtávnál 670 mm-nél több.

4. Élő állat rakodó: kétszintes állatszállító kocsik megrakásához kialakított rakodó.

5. Fordítókorong: függőleges tengely körül elfordítható hídszerkezet, amely lehetővé teszi a ráállított jármű egyik vágányról a másikra való állítását vagy megfordítását.

6. Kocsimosó ponk: az elszennyeződött teherkocsik vizes-vegyszer tisztítására alkalmas vasbeton építmény.

7. Olajfeladó berendezés: járművek üzemeltetéséhez szükséges olajnak a jármű üzemanyagtartályába való töltésére szolgál.

Oldalrakodó jellegű építmények: magasságuk a sínkorona szinttől mérve széles nyomtávnál 1100, normál nyomtávnál 1120, keskeny nyomtávnál 670 mm-nél nem több.

8. Rakomány melegítő berendezés: dermedő folyékony anyag, illetve fagyott szilárd anyag rakodásra alkalmassá tételére szolgál.

9. RID (Réglement International Consernant le Transport des Marchandises Dangereuses par Chemins de Fer): a veszélyes áruk vasúti fuvarozására vonatkozó nemzetközi szabályzat.

10. Tolópad: sínszálakon, kerekeken a vágányokra merőlegesen mozgatható hídszerkezet, amellyel a ráállított jármű egymással párhuzamos vágányokra helyezhető át.

11. Töltőberendezés: különféle folyékony és por alakú (tartálykocsis) áruk (pl. olaj, sav, bor, tej, cement stb.) rakodását teszi lehetővé.

12. Vasúti kocsibuktató: a vasúti kocsit hozza olyan helyzetbe, hogy abból az anyag kiömöljön. Lehet:

– homlokbuktató: a kocsi egyik végét emeli fel,

– körbuktató: a kocsit hossztengelye körül forgatja el.

Ad B. 2.: ENERGIAELLÁTÁS

1. Állomási szakaszolás: az állomási és vonali hálózat találkozása, a vezetékek mechanikusan és villamosan is el vannak választva.

2. Fázishatár: a fázishatár a két szomszédos transzformátorállomás táplálási szakaszait választja el.

3. Felsővezetéki oszlop: a villamos felsővezeték tartására, kihorgonyzására, mechanikai igénybevételeinek felvételére szolgáló tartóoszlop.

4. Félkompenzált hosszlánc: a hosszlánc olyan kialakítása, amelynél a hossztartó sodrony rögzített, a munkavezeték pedig utánfeszített.

5. Hosszlánc-rendszerű felsővezeték: olyan felsővezetéki rendszer, melyben a munkavezeték függesztők segítségével a tartósodronyra, illetve közvetlenül a segédsodronyra van felszerelve.

6. Kígyózás: a munkavezeték vágánytengelyhez képest periodikusan változtatott vonalvezetése, amely a villamosmozdony áramszedőjének egyenletes kopását eredményezi.

7. Kompenzált hosszlánc: a hosszlánc olyan kialakítása, amelynél a hossztartó sodrony és a munkavezeték is utánfeszített. Az utánfeszítés történhet közös utánfeszítő művel vagy külön-külön is.

8. Különleges üzemi állapot: az erősáramú szabadvezetéknél a kettős felfüggesztő szigetelésben az egyik szigetelő töréséből adódó állapot.

9. Megkerülő vezeték: az egymáshoz csatlakozó nyíltvonali felsővezeték hálózat áramellátását szolgáló vezeték, amely az állomási áramköröket áthidalja, és az állomási áramköröket leágazások útján táplálja.

10. Munkavezeték: a felsővezeték hálózatnak közvetlenül a villamos vontatójármű áramszedőjével érintkező része.

11. Névleges megvilágítás: meghatározott világítási berendezés létesítésére előírt megvilágítási érték.

12. Normál üzemi állapot: az erősáramú szabadvezetéknél a kiépítésre előírt feltételeknek megfelelő állapot.

13. Őrvilágítás: személy- és vagyonvédelem céljából létesített világítás.

14. Szakaszoló: olyan kapcsoló berendezés, amely terhelésmentes állapotban a felsővezetéki áramkörök összekapcsolására, illetve szétválasztására szolgál.

15. Szakasz-szigetelő: a munkavezetékbe épített mechanikus vezetősínekkel felszerelt szigetelő, amely két áramkört egymástól villamosan elválaszt, de a villamos vontatójármű áramszedőjének akadálytalan áthaladását lehetővé teszi.

16. Tartószerkezet: a tartóoszlopra felszerelt felsővezetéki hosszlánc egyedi alátámasztására szolgáló csövekből, szigetelőkből és egyéb elemekből összeállított szerkezet.

17. Tápvezeték: egy vágányú villamosított vasútvonal felsővezeték-rendszere impedanciájának csökkentését szolgáló vezeték.

18. Térbeli egyenletesség: adott területen a megvilágítás minimális és átlagos, illetve átlagos és maximális értékeinek aránya (e 1, e 2).

19. Üzemi világítás: az a mesterséges világítás, amelynek célja, hogy elégtelen természetes világítás esetén a névleges megvilágítás értékét biztosítsa.

20. A villamos energia ellátás üzembiztonsági fokozata: a vasúti létesítmény villamos energia ellátása ,,A'', ,,B'' vagy ,,C'' fokozatú lehet (ahol ,,A'' a legszigorúbb, ,,C'' a legenyhébb előírás).

21. Villamos felsővezetéki berendezés: a nagyvasúti vontatás céljára átalakított villamos energiát továbbítja a villamos vontatójárművekhez. Az alapok, oszlopok, vezetékek és a hozzátartozó egyéb berendezések összessége.

22. Vonali szakaszolás: a vonalon két feszítési szakasz (1500 m) találkozása oly módon kiépítve, hogy a két hosszlánc egymástól mechanikusan szétválasztott, de rugalmas villamos kötéssel, fémes összekötéssel biztosítja az áram vezetését.

Ad B. 3.1.: Vasúti jelző- és biztosítóberendezések

1. Automatizált rendező pályaudvar (biztosítóberendezési szempontból): valamennyi vágányfék vezérlése és a gurítási vágányút beállítása automatizált, az irányvágányokon az ablakmentes vonat összeállítás a célfékezésen kívül egyéb kiegészítő berendezésekkel megoldott. A fogadó- és indító vágányok (vágánycsoportok) biztosítóberendezéssel ellátottak. Amennyiben valamelyik feltétel nem teljesül, a rendező pályaudvar részben automatizált.

2. Állomási (elágazási, kiágazási) biztosítóberendezések: a váltó(k) és a főjelző(k) között olyan szerkezeti függés van, amely a főjelzőn csak abban az esetben engedi a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenését, ha a vonat részére beállított vágányút lezárása megtörtént, és a vágányútban érintett útátjárónál a közút felé a vonat közlekedését jelző útátjáró berendezés csukott helyzetben van, illetve az önműködő lezárás feltételei ellenőrzött módon biztosítottak.

3. Állomási (elágazási, kiágazási) biztosítóberendezés hatáskörzete: a vágányhálózat azon része, melyen a vonatok közlekedésének szabályozása a berendezésbe épített feltételek, szolgáltatások felhasználásával történik.

4. Állomási (elágazási, kiágazási) ellenőrző-jelzős berendezések: az ellenőrző jelző és a váltó, valamint a védelmi berendezések, illetve az ellenőrző jelző és az útátjáróban a vonat közeledtét jelző berendezés között – az ellenőrző jelző továbbhaladást engedélyező jelzése megjelenésének feltételeként – szerkezeti függésnek nem kell lennie, vagy a szerkezeti függés kialakításának a biztonságtechnikai követelményeket nem minden feltételnél kell kielégíteni.

5. Állomási (elágazási, kiágazási) jelzőberendezések: a főjelző és a váltó, valamint a főjelző és a vágányzáró sorompó, kisiklasztó saru, továbbá az útátjáróban a vonat közeledtét jelző berendezés között a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzése megjelenésének feltételeként szerkezeti függésnek nem kell lennie, vagy a szerkezeti függés kialakításának a biztonságtechnikai követelményeket nem minden feltételnél kell kielégíteni. A berendezések nem minősülnek biztosítóberendezésnek.

6. Állomási tolató-vágányutas biztosítóberendezések: a váltók és a tolatási mozgást szabályozó jelzők között olyan szerkezeti függés van, amely a tolatási mozgást szabályozó jelzőn csak abban az esetben enged mozgást engedélyező jelzést megjelenni, ha a tolatás részére beállított vágányút lezárása megtörtént.

7. Biztosítóberendezések főbb műszaki jellemzői, váltóállítás, lezárás, ellenőrzés módja,

– védelmi berendezések állítása, lezárása, ellenőrzése, szerkezeti kialakítása,

– jelző működési módja,

– vonatérzékelés, foglaltság ellenőrzés módja,

– vonatbefolyásolás, jelfeladás működése, időbeli kiterjedésbeli folyamatossága,

– útátjáró berendezés állítás (működtetés),

– ellenőrzés (visszajelentés módja),

– függőségi kapcsolat, vizsgált feltételek,

– központi forgalomellenőrzés (irányítás, távvezérlés).

8. Biztonsági szoftver: a biztosítóberendezések vagy részegységeik olyan szoftver rendszere, amely működése során vagy csak biztonságos döntéseket és ellenőrzéseket, vagy meghatározott biztonsági állapotot eredményez.

9. Biztosított előjelző a biztosított főjelzőre ad előjelzést.

10. Biztosított főjelző: az állomási és vonali biztosítóberendezés hatáskörzetében működő jelző, továbbhaladást engedélyező jelzése csak a meghatározott feltételek biztonsági szinten történő teljesülése esetén jelenhet meg.

11. Biztosított tolatásjelző: a tolató-vágányutas biztosítóberendezések hatáskörzetében, tolatást engedélyező jelzése csak a meghatározott feltételek biztonsági szinten történő teljesülése esetén jelenhet meg. Esetenként összevonható a villamos kijelzésű fény váltójelzővel.

12. Egyéb jelzők

Helyhez kötötten, az alkalmazás helyén állandóan folyamatosan egy jelzést adnak:

– a megállás helye jelző,

– útátjáró jelző,

– biztonsági határjelző,

– tolatási határjelző,

– V-betűs jelző,

– fékút eleje jelző,

– különleges jelző hótörő menetek részére,

– felsővezetékes villamos vontatásra berendezett vonalakon alkalmazott különleges jelzők,

– lassúmenet jelzők.

Helyhez kötötten az alkalmazás helyén váltakozva folyamatosan több jelzést adnak:

– a váltójelzők,

– vágányzáró jelző (helyi közforgalmú vasúton vágányzáró főjelző),

– hídmérleg jelző,

– az útátjáró jelzők közül a fénysorompót ellenőrző útátjáró jelző,

– a fénysorompót és a rugós visszaállítású váltót ellenőrző jelző,

– fékpróba jelző,

– indítás, illetve menesztés jelző.

13. Egyszerűsített forgalmi szolgálat: 1. a 4.1. fejezet 7. pontját.

14. Elektronikus rendszerű az a biztosítóberendezés, amely a hatáskörzetébe tartozó külsőtéri szerkezeti elemek, a kezelő és visszajelentő felület, valamint a csatlakozó berendezések illesztő felületeit biztonsági szoftver rendszer felhasználásával vezérli, illetve ellenőrzi.

15. Ellenmenet- és utolérést kizáró berendezés: két szomszéd állomás kijárati jelzői között olyan szerkezeti függés van, amely az állomásköz ugyanazon vágányára egyidejűleg csak az egyik állomás kijárati jelzőjén engedi meg a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenését, és e jelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzés ismételten csak az előző jelzéssel kihaladt vonatnak a másik állomásra beérkezése után jelenhet meg.

16. Éberségellenőrzés: a vontatójármű vezető éberségének ellenőrzése szabad jelzés esetén út- vagy időarányosan, bizonyos esetekben megkövetelt tevékenységek segítségével.

17. Félig önműködő jelző: a továbbhaladást tiltó jelzési kép a haladó vonat hatására, a továbbhaladást engedélyező jelzési kép kezelés hatására jelenik meg.

18. Gurítódombi berendezés: a gurítási mozgások, a guruló kocsik sebességének szabályozására, váltók állítására alkalmas, a kiépítettségtől függően gépesített, részben vagy egészben automatizált.

19. Jelzésismétlés: a vontatójármű vezetőállásán a pályamenti jelzők megközelítési sebességének megismétlése.

20. Jelzővel ellenőrzött sorompó: az a vonat által vezérelt fénysorompó, vagy félsorompóval kiegészített fénysorompó, amelynek üzemképes működését vasúti jelző ellenőrzi.

21. Jelzővel függésben lévő sorompó: az a teljes-, fél-, fénysorompó, amelynél csak a sorompó zárt helyzetében állítható ,,szabad'' állásba a vasúti jelző.

22. Kezelő-, állító- és visszajelentő készülékek: a jelző- és biztosítóberendezések, továbbá a központi forgalomellenőrző, központi forgalomirányító berendezések hatáskörzetében lévő váltók, védelmi berendezések, útátjáró berendezések, jelzők állítását, az állításukkal kapcsolatos kezeléseket, helyzetük ellenőrzését és az ezek, továbbá a vonatközlekedés és a tolatási mozgás visszajelentését szolgálják.

23. Központi forgalomirányító berendezés (KÖFI): nagyobb forgalmi körzetek, csomópontok, illetve hosszabb vonalszakaszok egy központból, gépi úton történő közvetlen irányítása.

24. Központi forgalomellenőrző berendezés (KÖFE): nagyobb forgalmi körzetek, csomópontok, illetve hosszabb vonalszakaszok gépi úton, központból történő forgalmi állapotellenőrzése.

25. Közúti lámpa kapcsolata: a vasúti sorompó-berendezés és a közelében üzemelő közúti forgalomirányító lámparendszer közötti vezérlési kapcsolat egyirányú.

26. Különleges berendezések a vonatban közlekedő vasúti járművek menet közben történő ellenőrzésére: a nyíltvonalon a pálya mentén elhelyezett berendezések a vasúti járművek csapágytokjainak, kerekeinek, rakományának, továbbá egyéb műszaki jellemzőinek mozgás közben szükségessé váló ellenőrzésére, rendellenességeinek kijelzésére alkalmasak.

27. Különleges kezelések: a biztosítóberendezéseken a kezelő személyzet által végezhető, a közlekedés biztonságát veszélyeztető, azonban a vasút üzemkészségét javító olyan kezelések, amelyek következtében balesetveszélyes helyzet is előállhat. A felelősség nem a berendezéshez, hanem a kezelő személyzethez kapcsolódik.

28. Minimális szükségüzem idő: az energiaellátó hálózat(ok) kiesése esetén a kijelölt fogyasztókat tápláló szükség áramforrások minimálisan előírt működési időtartama.

29. Nem biztosított főjelző: amely nem teljesíti a biztosított jelzőre vonatkozó előírást.

30. Nem felvágható – felvághatatlan – váltóhajtómű: az olyan váltóhajtómű, amelyik a csúcssín felől jövő, a felvágható állítómű rögzítő erejénél nagyságrenddel nagyobb erő hatására csak valamelyik alkatrész sérülése, illetve roncsolódása után engedi meg a váltó megnyílását.

31. Nem önműködő jelző: jelzési képei a meghatározó feltételek teljesítésekor kezeléssel változtathatóak.

32. Önműködő jelző: jelzési képeinek változása – meghatározott feltételek teljesülése esetén – a haladó vonat hatására következik be.

33. Önműködő vonatmegállítás: a járművek a vezető tevékenységétől részben vagy egészben független fékezése, illetve megállítása.

34. Rendező pályaudvari folyamatirányító és ellenőrző berendezések: a gurítódombi berendezések, a vonatfogadó- és indítóvágányok állomási jellegű biztosítóberendezései, továbbá az ezeket kiegészítő, irányító, illetve ellenőrző berendezések.

35. Sebességellenőrzés: A biztosítóberendezés által engedélyezett és a jármű tényleges sebességének összehasonlítása. Célja a jelző előtti sebességszabályozás kiváltása.

36. Szerkezeti függés (függőségi kapcsolat): a berendezések által vizsgált feltételeket, előírt követelményeket megvalósító szerkezeti kialakítás.

37. Térköz: az állomások, nyíltvonali pályaelágazások, deltakiágazások, iparvágány kiágazások, megállóhelyek és megálló rakodóhelyek vágánykapcsolatainál alkalmazott bejárati, kijárati és fedező jelzők közötti nyíltvonal szakaszokra osztása, hogy egy-egy nyíltvonali részen egyszerre több vonat követhesse egymást.

38. Térközbiztosító berendezés: az állomás kijárati jelzője és az állomást követő térközjelző, illetve az egymást követő biztosított térközjelzők között olyan szerkezeti függés van, amely a kijárati, illetve térközjelzőn csak abban az esetben enged továbbhaladást engedélyező jelzést megjelenni, ha a vonat a térközjelző által fedezett térközből vagy térközökből kihaladt, és a vonatot a menetirány szerint következő térközjelző, illetve bejárati vagy fedező jelző továbbhaladást tiltó állás fedezi.

39. Tolatási mozgást szabályozó jelző

– tolatásjelzővel egyesített fény főjelzők,

– tolatásjelzők,

– gurításjelzők.

40. Útátjáró berendezések: az útátjáróban a vasúti és közúti járművek egymásra veszélyes mozgásának elkerülése érdekében a közút felé a vonat közeledtét jelzik. Működhetnek az állomási, illetve vonali biztosítóberendezés hatáskörzetében vagy egyedileg biztosítóberendezés hatáskörzetén kívül.

41. Vasúti figyelmeztető jelek: a megfigyelésükre kötelezetteknek egyrészt tájékoztatást adnak, másrészt valamely szolgálati ténykedés későbbi időpontban történő végrehajtására hívják fel a figyelmet.

42. Vasúti főjelzők rálátási távolsága:

l = 10v/3 [m]

ahol

v = az engedélyezett pályasebesség [km/h]

de v = 60 km/h engedélyezett pályasebességig legalább 200 méter, 120 km/h felett, ha a járművön jelzésismétlés van, egységesen 400 m.

43. Vasúti jelzések: a megfigyelésükre kötelezetteknek parancsot adnak valamely szolgálati ténykedés, illetőleg valamely biztonsági intézkedés azonnali végrehajtására.

44. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések: a különböző jelzőkön a jelzés megjelenését csak az ehhez megállapított előfeltételek megvalósulása esetén teszik lehetővé.

45. Vasúti jelzők:

– vonatközlekedést szabályozó jelzők (fő- és előjelzők),

– tolatási mozgást szabályozó jelzők,

– egyéb jelzők.

46. Vasúti jelzők, jelzőeszközök: a jelzések helyhez kötött, hordozható és járművekre szerelt kialakítású megjelenítői. A helyhez kötött jelzők állandóan egy parancs vagy különböző időben, különböző parancsok kifejezésére alkalmasak.

47. Vágánykeresztezések, vágányfonódások fedező berendezései: pályaszintű vágánykeresztezések, vágányfonódások, közúti, vasúti forgalomban közösen használt hidak, alagutak fedező berendezéseinél a fedező jelzők között, illetve a vasúti jelzők és a közút felé adott jelzés között, olyan szerkezeti függés van, hogy továbbhaladást engedélyező jelzés egyidejűleg csak az egymást nem veszélyeztető menetek, illetve közlekedők részére jelenhet meg.

48. Vonali jelző és biztosítóberendezés: a két állomás közt a nyíltvonalon közlekedő vonat vagy vonatok részére a főjelzőkön a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenéséhez előírt feltételek megvalósítása.

49. Vonatjelentő-őri berendezés: az állomás (elágazás, kiágazás) kijárati jelzője és az állomást követő nem biztosított térközjelző, illetve az egymást követő térközjelzők között továbbhaladást engedélyező térközjelző berendezés; a jelzés megjelenésének feltételeként szerkezeti függés nincs.

50. Vonat által vezérelt sorompó: az a fény-, illetve fény- és félsorompó, amelynek zárását és nyitását minden irányból – vagy állomások területén lévő, vagy ahhoz közeli vasúti átjáróknál legalább egyik irányból (pl. a nyílt vonal felől) – a vasúti jármű a pályába beépített vonatérzékelő elemeken áthaladva vezérli.

Ad B. 3.2.: Vasúti távközlő berendezések

1. Fényvezető: fényteljesítmény vezetésére tervezett átviteli vonal.

2. Frekvenciamultiplex (FDM =Frequency Division Multiplex) kihasználás: átviteli út többszörös kihasználása, amelynél több külön frekvenciasávot használnak minden egyes csatornához.

3. Időmultiplex (TDM = Time Division Multiplex) kihasználás: átviteli út többszörös kihasználása, amelynél megkülönböztetett és ismétlődő időrést használnak minden egyes csatornához.

4. Időosztásos kapcsolómező: bemenetek és kimenetek összekapcsolására használt elrendezés, amelynél megkülönböztetett és ismétlődő időrést használnak minden egyes kapcsoláshoz.

5. PCM=Pulse Code Modulation – Impulzus-kódmoduláció: olyan eljárás, amelynél a jelből mintát vesznek, majd minden egyes mintát a többitől függetlenül kvantálnak és kódolással digitális jellé alakítanak.

6. Térosztásos kapcsolás: bemenetek és kimenetek összekapcsolása, amelynél külön, egyéni utat használnak minden egyes kapcsoláshoz.

Ad B. 3.3.: Vasúti informatika

1. Adat: automatikus feldolgozásra alkalmas módon előállított információ.

2. Csomag: komplex egységként kapcsolt bináris jegyek olyan csoportja, amely adatokat és hívásvezérlő információkat tartalmaz.

3. Csomagkapcsolás: adatoknak címzett csomagokkal való olyan irányítása és továbbítása, amely a felhasznált csatornát csak a csomag átvitele alatt foglalja le, majd az átvitel befejezése után a csatorna egyéb csomagok továbbítására rendelkezésre áll.

4. Hibaarány: a hibaarány a hibás információelemek számának és az összes kezelt (pl. rögzített, vagy átvitt) információelemek számának az aránya negatív kitevőjű 10-es alapú hatvány alakjában.

Ad B. 4.1.: Forgalmi szolgálat

1. Általános fékút: az a távolság, amelyen belül a pályasebességnek megfelelő sebességgel közlekedő vonat a legkedvezőtlenebb körülmények között gyorsfékezéssel megállítható, ha a fékrendszere előírásszerű és a mozdonyvezető a vonatkozó vállalati utasításban előírtak szerint kezdi meg a fékezést.

2. Foglalt vágány: foglaltnak kell minősíteni a bejárati vágányt akkor, ha a vágány két végén lévő váltójának csúcsa között jármű vagy járművek vannak, (kivéve a főjelzővel megosztott vágányt) továbbá akkor is, ha a vágány szabad ugyan, de valamely más ok miatt csak részben járható.

3. Közös határállomás: olyan közös üzemváltó határállomás, ahol a két vasút a csatlakozó és átmeneti szolgálatot, azaz a vasutak a határforgalom lebonyolításához szükséges forgalmi, kereskedelmi, műszaki tevékenységet, valamint a két ország illetékes szervei a határrendészeti, vám-, növény-, és állategészségügyi szolgálatot együttesen végzik.

4. Laza kapcsolás: ha az összekapcsolás alkalmával az ütközők már érintkeznek és a csavarkapcsok vízszintes helyzetben vannak.

5. Mobil telefon: olyan rádiós telefonkészülék, mely összeköttetést biztosit nem vasúti (közcélú) hálózaton keresztül más mobil- és vezetékes telefonokkal.

6. Műszaki Táblázat: a vonatközlekedésre, a vontató- és vontatott járművekre, valamint a vágányhálózatra érvényes műszaki adatokat és szabályokat tartalmazza.

7. Rendelkező állomás: rendszerint egy vasútvonal kezdő- és végpontjainak állomása. Hosszabb vonalakat a vasúttársaság több rendelkezési szakaszra oszthat.

Egyszerűsített forgalmi szolgálatra berendezett vonalon lehet egyetlen rendelkező (forgalomszabályozó) állomás.

Rendelkező állomásra vonatkozó részleges előírásokat vállalati utasításban kell szabályozni.

8. RIC (Regolamento Internazionale Corazze): a személy- és poggyászkocsik nemzetközi forgalomban való kölcsönös használatát szabályozza.

9. RIV (Regolamento Internazional Veicolo): a teherkocsik nemzetközi forgalomban való kölcsönös használatát szabályozza.

10. Szoros kapcsolás: az ütközők érintkezése, illetve a csavarkapocs vízszintes helyzetbe hozatala után a csavarkapocs fogantyúját még kétszer körülforgatják.

Ad B. 4.2.: Rendkívüli események

1. Rendkívüli esemény: a vasút területén bekövetkezett minden olyan zavar vagy akadály, amely a vonatközlekedést kizárja, akadályozza vagy jelentős forgalmi zavart okoz.

2. Kárhely: a rendkívüli esemény során bekövetkező kár keletkezési helye.

Ad B. 5.: VASÚTI JÁRMŰVEK

1. Belső tengelytávolság: forgóvázas jármű két forgóváza között mérhető legkisebb tengelytávolság.

2. Forgócsap-távolság: forgóvázas járműnél két egymás mellett lévő forgóváz tényleges forgócsapjai – ezek hiányában a forgóvázak elméleti forgáspontjai közötti távolság.

3. Forgóváz tengelytávolság: az egy forgóvázon belüli tengelyek távolsága.

4. Járműhossz: csavarkapcsos járműnél az ütközőtányérok síkja közti, központi kapcsolós járműnél a kapcsolási középpontok közti távolság.

5. Különleges jármű: vontatójárműnek és vontatott járműnek nem minősülő, egyéb célú vasúti jármű vagy közúton és vasúton egyaránt közlekedni képes jármű.

6. Nyomszélesség: a kerékpár két kerekén található nyomkarima-vezetőpontnak egymástól mért tengelyirányú távolsága.

7. Saját tömeg: a jármű tömege üzemképes, üres (hasznos terhelés nélküli) állapotban.

8. Szélső tengelytáv: a jármű egymástól legtávolabb lévő tengelycsap-közép távolsága egyenes vágányon.

9. Teljes tömeg: a jármű saját tömegének és a rajta elhelyezkedő hasznos terhelés tömegének összege.

10. Tengelyerő: a jármű teljes súlyerejéből egy adott kerékpárra jutó és a pályára ható függőleges erőhatás.

11. Tengelytávolság: a vasúti járművek tengelycsap közepei között mért távolság.

12. Vasúti jármű: rendeltetésétől függetlenül valamennyi olyan jármű, amely vasútnak minősülő nyomvonalas létesítményen közlekedik, kivéve a kötélpályák szállítóegységeit.

13. Vasúti jármű engedélyezett sebessége: az a sebesség, amellyel a jármű megfelelő műszaki állapotban lévő pályán tartósan és biztonságosan közlekedhet.

14. Vasúti jármű konstrukciós sebessége: az a sebesség, mellyel a jármű rendeltetésének megfelelő sebesség kifejtésére alkalmas pályán megfelelő futásjósággal még közlekedhet.

15. Vontató jármű: vonóerő kifejtésre, vasúti elegy továbbítására és rendezésére alkalmas jármű, mely rendelkezhet utas, vagy poggyásztérrel is.

16. Vontatott jármű: az olyan vasúti jármű, amelynek közlekedéséhez más jármű vonóereje szükséges és jellemzően személy, vagy áruszállításra szolgál.

lI. FÜGGELÉK³⁴

A rendeletet – a 19. § (6) bekezdésének, 20. § (1)–(2) bekezdésének, valamint 4. számú mellékletének kivételével – a 36/2006. (VI. 21.) GKM rendelet 18. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte 2006. július 6. napjával.

⁴

Az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM–GKM–KvVM együttes rendelet.

⁵

A 4. számú melléklet A. részének 3. pontja a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdésének 43. pontja, az 55/2017. (XII. 27.) NFM rendelet 26. § a) pontja szerint módosított szöveg.

⁶

A 4. számú melléklet A. fejezet 6. pontját az 55/2017. (XII. 27.) NFM rendelet 27. §-a hatályon kívül helyezte.

⁷

A 4. számú melléklet Országos Vasúti Szabályzat „A. Általános Rendelkezések” című fejezetének 7. pontját a 19/2011. (V. 10.) NFM rendelet 39. § (1) bekezdés b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁸

A 4. számú melléklet A. rész 9.1. pontja a 48/2009. (IX. 30.) KHEM rendelet 28. §-a szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 53. § (1) bekezdése alapján a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

⁹

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet.

¹⁰

A folyók mértékadó árvízszintjeiről szóló 15/1997. (X. 19.) KHVM rendelet.

¹¹

A vasúti építmények engedélyezéséről és üzemeltetésük ellenőrzéséről szóló 15/1987. (XII. 27.) KM–PM együttes rendelet.

¹²

A 4. számú melléklet B. fejezet 1.1.12.2. pontja az 55/2017. (XII. 27.) NFM rendelet 26. § b) pontja szerint módosított szöveg.

¹³

Az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet.

¹⁴

1. és 2. lábjegyzet.

¹⁵

A 4. melléklet 1.3.10. pont e) alpontja a 2/2023. (II. 20.) ÉKM rendelet 6. § a) pontja szerint módosított szöveg.

¹⁶

A Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezményre vonatkozó Egységes Szabályok (CIM) mellékleteinek kihirdetéséről szóló 4/1987. (V. 13.) KM rendelet módosításáról rendelkező 29/2002. (XII. 9.) GKM rendelet.

¹⁷

A 4. számú melléklet B. részének 1.3.11. pontja a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdésének 43. pontja szerint módosított szöveg. E módosító rendelet 45. § (1) bekezdése alapján a rendelkezést a 2009. március 1. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

¹⁸

A Magyar Közlöny 2004. évi 9. számában megjelent helyesbítésnek megfelelő szöveg.

¹⁹

Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról szóló 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet.

²⁰

A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet, a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet.

²¹

Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról szóló 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet.

²²

A 4. melléklet 1.4.8.3. pontja a 2/2023. (II. 20.) ÉKM rendelet 6. § b) pontja szerint módosított szöveg.

²³

A közlekedési, hírközlési és vízi építmény-tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 3/1998. (II. 11.) KHVM rendelet.

²⁴

A vasúti építmények engedélyezéséről és üzemeltetésük ellenőrzéséről szóló 15/1987. (XII. 27.) KM–ÉVM együttes rendelet.

²⁵

A távközlési építmények engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 29/1999. (X. 6.) KHVM rendelet.

²⁶

A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény.

²⁷

Az országos közforgalmú vasúti pálya kapacitásának elosztásáról szóló 67/2003. (X. 21.) GKM rendelet.

²⁸

A 4. számú melléklet B. pont 4.1.7. pontja az 1/2017. (I. 3.) NFM rendelet 38. § a) pontja szerint módosított szöveg.

²⁹

A 4. számú melléklet B. pont 4.1.8. pontja az 1/2017. (I. 3.) NFM rendelet 38. § b) pontja szerint módosított szöveg.

³⁰

A vasútvállalatok működésének engedélyezéséről szóló 15/2002. (II. 27.) KöViM rendelet.

³¹

A vasúti járművek üzembe helyezésének engedélyezéséről és időszakos vizsgálatáról szóló 28/2003. (V. 8.) GKM rendelet.

³²

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény.

³³

A 4. számú melléklet I. Függeléke B. 1.1. pontjának 10. alpontjában foglalt táblázat a Magyar Közlöny 2004. évi 9. számában megjelent helyesbítésnek megfelelő szöveg.

³⁴

A 4. számú melléklet Országos Vasúti Szabályzat „A. Általános Rendelkezések” című fejezetének II. Függelékét a 19/2011. (V. 10.) NFM rendelet 39. § (1) bekezdés b) pontja hatályon kívül helyezte.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek