1/2003. (ÜK. 8.) LÜ körlevél
1/2003. (ÜK. 8.) LÜ k ö r l e v é l
az ügyészség környezetvédelmi tevékenységéről
2003.08.31.
A Magyar Köztársaság ügyészsége szervezetéről és működéséről szóló 3/2001. (ÜK. 5.) LÜ utasítás 3.§-a (3) bekezdésének e) pontja alapján a következő körlevelet adom ki:
I. A szakági együttműködésről
Az ügyészi szervezet átalakításáról szóló 8/2000. (ÜK. 12.) LÜ utasítás 4. § (1) bekezdése alapján minden megyei főügyész kijelölte a magánjogi és közigazgatási jogi szakterületen környezetvédelemmel foglalkozó ügyészt. A szervezeti megoldás jól szolgálta a célt. A szakági együttműködés javítása, az információk, adatok kölcsönös átadása a környezetvédelemben való ügyészi közreműködést előmozdíthatja.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Ktv.) 109. §-a és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Ttv.) 60. §-a alapján többirányú intézkedési jogosultsággal rendelkezik az ügyész:
– a környezeti elemek Btk.-ban tilalmazott módon való megsértése esetén a büntetőeljárási törvényben meghatározottak szerint jár el,
– keresetet indít környezeti veszélyeztetéstől eltiltás, illetőleg környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt,
– törvényességi felügyeleti jogkörben eljárva, a rá vonatkozó jogszabályok alapján közreműködik a környezetvédelmi hatóságok eljárásai és döntései törvényességének biztosításában.
A Ktv. 107. §-a és a Ttv. 80. § (5) bekezdése alapján a különböző környezetvédelmi, illetőleg a természetvédelmi bírságok alkalmazása önmagában nem mentesít a büntetőjogi, szabálysértési és kártérítési felelősség alól, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.
Az ügyészi szakágak hatékony és egységes jogértelmezésen alapuló környezetvédelmi tevékenysége érdekében
– a környezetkárosítás (Btk. 280. §),
– a természetkárosítás (Btk. 281. §) és
– a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése (Btk. 281/A. §)
bűncselekmények miatt indult eljárásokban a feljelentés elutasításáról, a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatok, továbbá a vádemelések egy másolati példányának megküldésével a büntetőjogi szakág folyamatosan tájékoztassa a környezetvédelemmel foglalkozó ügyészt. Azokban az eljárásokban, amelyekben szakértői vélemény alapozta meg a nyomozó hatóság vagy az ügyészség döntését, e szakvélemények másolatát vagy azok rövid összefoglalását is csatolni kell. A szakvélemények másolatát a környezetvédelemmel foglalkozó ügyész terjessze fel a Legfőbb Ügyészség Közigazgatási Jogi Főosztályára.
A környezetvédelmi feladatokkal megbízott ügyész a párhuzamos felelősségi formák alkalmazása céljából vizsgálja meg a büntető szakági intézkedéseket, és amennyiben felmerül annak szükségessége, kezdeményezzen további eljárásokat, pl.:
– különböző hatóságok megkeresése ellenőrzések lefolytatása érdekében,
– államigazgatási bírságolások,
– kötelezések, korlátozások kezdeményezése,
– ügyészi keresetindítás előkészítése stb.
A szakágak tájékoztatási kötelezettsége kölcsönös, tehát a magánjogi és közigazgatási jogi szakterületen dolgozó ügyész köteles büntetőeljárást kezdeményezni, pl. a közigazgatási iratokban észleltek alapján, ha annak a feltételei fennállnak.
A szakágak együttműködését, a kölcsönös tájékoztatási kötelezettség legcélszerűbb formáját már több megyei főügyészség kialakította: e szerint rendszeresen konzultálnak a különböző szakágak ügyészei a környezet- és természetvédelmi eljárásokban, így elkerülhető a téves vagy a szakágak közötti eltérő jogalkalmazás. Célszerű lenne minden főügyészségen a szakági együttműködés további javítása, egyszerűsítése érdekében környezetvédelmi „munkacsoport” felállítása és a rendszeres tevékenységük biztosítása. (Somogy megyében például minden héten a büntetőszakág-vezető és a környezetvédelemmel foglalkozó ügyész egyezteti álláspontját az egyedi ügyekben, és kölcsönösen tájékoztatják egymást a különböző eljárásokban található bizonyítékokról.)
II. Egyes törvényi rendelkezések értelmezéséről
A természetkárosítás bűncselekményének (Btk. 281. §) fogalomértelmezésével kapcsolatosan a Legfőbb Ügyészség büntető szakterületi főosztályai, valamint a magánjogi és közigazgatási jogi szakterület az alábbi egyeztetett álláspontot alakította ki:
„A nyomozó hatóságok és az ügyészségek gyakorlata nem egységes a Btk. 281. § (1) bekezdésének 2. pontjában lévő, az élő szervezet bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyed, valamint a 4. pontjában található élő szervezet származéka fogalmak értelmezése terén. A téves értelmezés részben arra vezet, hogy egy-egy elkövetési magatartást más fogalom alá vonnak, részben pedig arra, hogy a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító magatartást nem tekintik bűncselekménynek.
a) Egyes esetekben a szakirodalmat (Btk. Kommentár, tankönyv) követve származéknak tekintik azt, ami az élő szervezet valamely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyede.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 4. §-ának f) pontja szerint – a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló, Bonnban 1979. évi június 23. napján kelt és az 1986. évi 6. törvényerejű rendelettel kihirdetett, valamint a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott és az 1986. évi 15. törvényerejű rendelettel, majd a 2003. évi XXXII. törvénnyel kihirdetett egyezményeknek megfelelően – élő szervezet (élőlény) a mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai.
A Btk. 281. §-ába foglalt törvényi tényállás (1) bekezdés 2. pontja az élő szervezet bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyedét is büntetőjogi védelemben részesíti.
Az előbbieket, továbbá az ez utáni b) pontban foglaltakat figyelembe véve téves a jogirodalomnak az a véleménye és az ezzel megegyező gyakorlat, amely pl. a növények magvát, hagymáját, gumóját, illetve az állatok tojását, petéjét, ikráját az élő szervezet származékának és nem az élő szervezet valamilyen fejlődési szakaszában lévő egyedének tekinti.
b) Az előbb említett nemzetközi szerződések felfogását ugyancsak követve, a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés d) pontja szerint származék a védett vagy fokozottan védett állatfaj élettelen egyede, preparátuma, továbbá az élettelen egyed azonosítható része. A származéknak ezt a meghatározását figyelembe véve ennek kell tekinteni a védett állat bármely preparátumát, testrészéből (pl. csontjából, szarvából, fogából, fejéből, bőréből) készült azonosítható tárgyat, az ilyen faragványt, dísztárgyat, gyógyszert, illatszert, ruhaneműt.
A törvényi tényállásban felsorolt elkövetési magatartások akkor valósítanak meg bűncselekményt, ha azok jogellenesek. A jogellenességet kizáró engedély hiánya esetén figyelmet kell fordítani a Btk.-nak a bűnösségre (szándékosság, gondatlanság), valamint a büntethetőség akadályaira (pl. tévedés) vonatkozó rendelkezéseire, mert a bűncselekmény megállapíthatóságát, illetve annak formáját ezek a körülmények meghatározhatják.”
c) A Btk. 281/A. § értelmezésével kapcsolatosan a környezetre veszélyes hulladék meghatározásaként az alábbi állásfoglalást alakította ki a büntető- és a magánjogi, közigazgatási jogi szakág: „Az 1996. évi LII. törvény 8. §-a iktatta 281/A. §-ként a Btk.-ba a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése című törvényi tényállást. Mivel a bűncselekmény jogszabályban meghatározott engedély nélküli tevékenységgel, illetve jogszabályban vagy végrehajtható hatósági határozatban megállapított kötelesség megszegésével követhető el, az ehhez fűzött miniszteri indokolás szerint a törvényi tényállást a – 2001. december 31-ig hatályban volt – 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet töltötte meg tartalommal, ezt követő megállapítása szerint pedig a veszélyes hulladékot az említett kormányrendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja határozta meg. Ezt a felfogást az ítélkezési gyakorlat is követi. A Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2001/6. számában 264. szám alatt közzétett határozata többször is utal az előbbi kormányrendeletre, s ezek között azt is megállapítja, a bűncselekmény azért valósult meg, mert az elkövető a veszélyes hulladék ártalmatlanításának elmulasztásával és ismeretlen helyre szállításával megszegte a kormányrendelet 9–11. §-ában foglalt szabályokat.
A kormányrendelet helyébe 2002. január 1-jén a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény egyik végrehajtási rendeleteként a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet lépett. Ettől az időponttól a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 3. §-ának b) pontja határozza meg a veszélyes hulladék fogalmát, ezért részben az e törvényben foglaltak, részben pedig a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet töltik meg tartalommal a Btk. 281/A. §-át. A Btk. 281/A. § (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállást figyelembe véve, a bűncselekmény elkövetésének tárgya a törvény által meghatározott fogalomkörbe tartozó veszélyes hulladékon kívül más hulladék is lehet.
III. A magánjogi tevékenység egyes kérdéseiről
A Legfőbb Ügyészségre is felterjesztett keresetek bírósághoz való benyújtását megelőzően a főügyészségek az alperest, illetve a kötelezettet a 7/1996. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 12. § (2) bekezdése alapján általában felhívták a teljesítésre. Ezek a felhívások több esetben is sikeresek voltak, ami azt jelentette, hogy perindítás nélkül a kívánt eredmény megvalósult.
Az ügyészi intézkedéseket, eljárásokat vizsgálva az alábbiakra hívom fel a figyelmet:
– A keresetlevelekből nem egyszer hiányoznak azok az adatok, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható. A környezetvédelmi kártérítési és eltiltási keresetek túlnyomó többségükben a helyi bíróságok hatáskörébe tartoznak (Pp. 22–23. §), figyelembe kell venni azonban a pertárgy értékét, amelyet a felperesnek kell megjelölni (Pp. 26. §).
Ha az ügyész felszámolás alatt álló cég ellen érvényesít környezetvédelmi igényt, a pertárgy értékétől függetlenül a felszámolási eljárást lefolytató megyei bíróság hatáskörébe tartozik a kereseti kérelem elbírálása [1991. évi IL. törvény 6. § (1) bekezdés].
Eltiltás iránti pereknél – mivel a pertárgy értéke nem állapítható meg – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdésének a) pontjára kell hivatkozni.
– Kártérítési perekben a kártérítést igénylő felperesnek kell a kár összegét megjelölnie. Helytelen tehát az az ügyészi indítvány, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés fizetésére, a pontos összeg megjelölése nélkül [Pp. 26. §, 121. § (1) bekezdés e) pont].
– Jogi személy alperesnél nem elegendő csak a jogi személy nevének megjelölése, hanem fel kell tüntetni a keresetlevélben a jogi személy képviselőjét, lakcímét is [Pp. 121. § (1) bekezdés b) pont].
– Az ügyész által esetlegesen hivatkozott államigazgatási iratok másolatát csatolni kell a keresethez, de indítványozható, hogy a bíróság szerezze be az eredeti iratokat [Pp. 121. § (2) bekezdés].
– Kártérítési pereknél kamatigényt kell érvényesíteni. A bíróság a felperes keresetéhez kötve van, kamatot csak erre irányuló kereseti kérelem alapján, illetve attól az időponttól ítél meg, amelyre a kérelem vonatkozik. A kamat mértékét az évi költségvetési törvény határozza meg [Ptk. 301. § (1) bekezdés és 360. §, Pp. 215. §].
– A bíróság által megítélt kártérítést a Tvt. 81. § (4) bekezdése, a Kt. 103. § (2) bekezdése [3/2003. (III. 7.) KvVM R.] alapján közvetlenül a Környezetvédelmi Alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat (KAC) számlájára kell teljesíteni, nem indítványozható tehát, hogy egyéb számlákra teljesítsen az alperes.
A Pp. 219. § (5) bekezdése szerint a határozat felek részére történő kézbesítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a határozatot nem a felekkel, hanem más érdekeltekkel kell közölni. Annak érdekében, hogy a KAC kezelő szerve jogosultságáról tudomást szerezzen, indítványozni kell, hogy a bíróság küldje meg a határozatát az alábbi címre: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium KAC Koordinációs Főosztály, 1088 Budapest, Rákóczi út 41.
– Az ügyész pervesztessége esetén a perköltséget az állam viseli [Pp. 78. § (3) bekezdés]. Célszerű a keresetlevélben hivatkozni az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontjára, amely szerint az ügyészt a per során illetékmentesség illeti meg, a téves bírósági rendelkezések elkerülése érdekében.
– A 7/1996. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 13. § (3) bekezdése szerint a per első tárgyalása elmulasztása következményeinek elhárítása céljából a keresetlevélben kérni kell, hogy a bíróság a tárgyalást a felperes távollétében is tartsa meg [Pp. 136. § (1) bekezdés].
– A környezetvédelmi tárgyú jogerős marasztaló ítéletekben foglaltak teljesítésének elmaradása esetén a felperesnek kezdeményeznie kell a végrehajtási eljárás megindítását. Végrehajtási lap kiállításának eltiltó ítéletek esetén is helye van, ha az abban megszabott teljesítési határidő lejárt.
– Azokban az esetekben, ahol a jogszabály különböző határértéket állapít meg, néhány bírósági ítélet a kibocsátási határértéket meghaladó szennyezettségnél még nem tekintette megalapozottnak az eltiltás iránti kérelmet.
E határozatok jogszabálysértőek, a Legfelsőbb Bíróság is közzétett egy eseti döntést, amelyben megállapítja, hogy „önmagában a kibocsátási határértéket meghaladó környezetbe bocsátás környezetkárosítást eredményezhet (BH 2001. 32.).
Amennyiben pedig a kár bekövetkezése a jövőben várható – a Ptk. 341. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal való analógia alapján – annak megelőzését a bíróság ítéletével kikényszerítheti (BH 2001. 235.).
Dr. Polt Péter s. k.,
legfőbb ügyész
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás