• Tartalom

8/2001. (II. 22.) PM rendelet

8/2001. (II. 22.) PM rendelet

a biztosítástechnikai tartalékok tartalmáról, képzésének és felhasználásának rendjéről1

2001.03.02.

A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló – többször módosított – 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 168. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a biztosítástechnikai tartalékok tartalmáról, képzésének és felhasználásának rendjéről a következőket rendelem el:

1. § (1) A biztosító ágazatonként köteles meghatározni a biztosítástechnikai tartalékok összegét a viszontbiztosítás figyelembevétele nélkül, a viszontbiztosításba adott kockázatokra jutó biztosítástechnikai tartalékok összegét és a biztosító által megképzett biztosítástechnikai tartalékok összegét.

(2) A biztosító a biztosítástechnikai tartalékszükséglet számítási módját és a felhasznált adatokat köteles egyértelműen dokumentálni. A biztosítástechnikai tartalékok képzési szabályait a biztosító által készített tartalékolási szabályzat tartalmazza.

(3) A viszontbiztosításba adott kockázatrészek után a biztosítástechnikai tartalékokat – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem szabad megképezni.

(4) A Tv. 75. §-ának (3) bekezdése alapján az életbiztosítások esetében – a tiszta kockázati életbiztosítások, illetve a haláleseti kockázatot is tartalmazó biztosítások kockázati részének kivételével – a biztosítástechnikai tartalékokat a viszontbiztosításba adott kockázatrészekre is meg kell képezni. A Tv. 75. §-ának (4) bekezdése alapján a nem-életbiztosítási ág esetében a biztosítástechnikai tartalékokat a viszontbiztosításba nem adott kockázatok mértékéig, de legalább 2%-ban kell megképezni.

(5) A biztosítástechnikai tartalékoknak a tárgyévet követő években a legfrissebb információk alapján történő, nem visszamenőleges hatályú képzése minősül a biztosítástechnikai tartalékok helyesbítésének.

(6) Ahol e rendelet a tartalék egyedi képzését írja elő, ott a megképzett tartalékot egyedi azonosításra alkalmas módon archiválni kell.

2. § (1) A Tv. 75. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott meg nem szolgált díjak tartaléka a tárgyév, illetve az azt megelőző évek folyamán előírt díjakból képzett tartalék, amely a díjfizetés alapját képező biztosítási szerződésekből származó, tárgyévet követő év(ek) kötelezettségeinek fedezetére szolgál.

(2) A meg nem szolgált díjak tartalékát – a (3) és (4) bekezdés kivételével – a biztosító által művelt valamennyi ágazatra meg kell képezni.

(3) A 60 napot meg nem haladó tartamú szerződések díját – ha a díjat a biztosítási időszak tartamának egészére egy összegben befizetik a szerződés megkötésekor – a befizetés évében lehet elszámolni. Ebben az esetben a díjból nem kell meg nem szolgált díjak tartalékát képezni.

(4) Élet- és betegségbiztosítások esetében a meg nem szolgált díjak tartalékát legfeljebb a tárgyév előírt díjaiból lehet képezni. Azon szerződések esetében, amelyekre a biztosító élet- vagy betegségbiztosítási díjtartalékot képez, a meg nem szolgált díjak tartalékát – a biztosító döntésétől függően – a matematikai tartalékon belül is képezheti. Ez esetben ezen szerződések után meg nem szolgált díjak tartaléka nem képezhető.

(5) A meg nem szolgált díjak tartalékának megállapítása a díjelőírás elszámolásával egyidejűleg, de legkésőbb a tárgyév mérleg fordulónapján, a tárgyévet és az azt követő éve(ke)t megillető díjrész különválasztásával történik.

(6) A meg nem szolgált díjak tartalékát a tárgyév mérleg fordulónapjával – a (7) bekezdésben foglaltak kivételével – szerződésenként egyedileg kell megállapítani és megképezni a következőképpen:

a) a díjelőírás összegét időarányosan, illetve – indokolt esetben – a terméktervben foglaltak szerint kell megosztani a tárgyév és az azt követő időszakok között;

b) viszontbiztosításnál

ba) arányos viszontbiztosítási szerződés esetén a közvetlen biztosító a teljes díjelőírást alapul véve elvégzi az a) pont szerinti díjmegosztást a tárgyév és az azt követő időszakok között, majd az így számított meg nem szolgált díjból a viszontbiztosítási hányad arányában határozza meg a biztosítóra és a viszontbiztosításra jutó meg nem szolgált díjak tartalékának összegét,

bb) nem arányos viszontbiztosítási szerződés esetén a biztosító a meg nem szolgált díjból a viszontbiztosítás sajátosságainak függvényében határozza meg a biztosítóra, illetve a viszontbiztosításra jutó meg nem szolgált díjak tartalékának összegét.

(7) A meg nem szolgált díjak tartaléka közelítő módszerrel is megállapítható, ha az egyedi számítás az adott esetben nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel alkalmazható és a közelítő módszerrel számított tartalék az egyedileg számított tartalékot jól közelíti. A közelítő módszer alkalmazásánál figyelembe kell venni a szerződések időtartamát és a díjfizetés gyakoriságát.

3. § (1) A matematikai tartalékok azokat a Tv. 75. §-a (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt tartalékokat foglalják magukban, amelyeket a terméktervben rögzített biztosításmatematikai elvek és módszerek szerint kell meghatározni és képezni.

(2) A matematikai tartalékokat a szerződésből eredő jövőbeni kiadások és jövőbeni bevételek tartalékképzés időpontjára a technikai kamatlábak felhasználásával számított várható jelenértékeinek különbözeteként (prospektív módszer) kell meghatározni és képezni. A prospektív módszertől eltérő egyéb módszer csak akkor alkalmazható, ha a prospektív módszerrel történő meghatározás nem lehetséges, vagy alkalmazása az adott esetben aránytalanul nagy költséggel jár, és az egyéb módszerrel számított tartalékszükséglet jól közelíti a prospektív módszerrel meghatározott összeget.

(3) A matematikai tartalékszükségletet a (2) bekezdésben foglaltakat alapul véve a terméktervben, illetve a terméktervvel nem rendelkező egyedi szerződés tartalékolási leírásában rögzített tartalékszámítási elvek és képletek szerint – a kollektív díjtartalékkal rendelkező csoportos biztosítások kivételével – egyénenként kell kiszámítani, és a mérleg fordulónapján érvényben lévő szerződésekre, valamint járadékjogosultakra vonatkozóan kell képezni. A képzés, illetve a képzés módosításának indokoltságát bizonylatokkal, számításokkal, illetve egyéb módon kell alátámasztani.

(4) Az 1987. január 1-je előtt bevezetett és a mellékletben felsorolt életbiztosítási termékekre a matematikai tartalékot az e §-ban és a mellékletben foglaltak alapján kell képezni.

(5) A viszontbiztosításba vett és az együttbiztosítással vállalt kockázat fedezetére szolgáló matematikai tartalékot

a) az élet- és betegségbiztosításoknál a kockázatvállalásból eredő kötelezettségeknek megfelelő mértékben,

b) más ágazatoknál az elsődleges biztosítók által megadott tartalékszükséglet alapján

kell kiszámítani és képezni.

(6) A viszontbiztosításba adott állománynál a viszontbiztosítók részesedését a viszontbiztosítási szerződések alapján kell számba venni.

(7) A matematikai tartalék számításánál a biztosítási esemény kockázati tényezőin túl figyelembe kell venni:

a) a garantált szolgáltatások, illetve kifizetések értékét (beleértve a garantált visszavásárlás értékét is),

b) a garantált hozamokat,

c) a kötvénytulajdonosok számára biztosított opciókat (beleértve a díjmentes leszállítás opcióját is),

d) a szerződéssel összefüggő, jövőbeni várható költségeket, valamint a folyamatos díjfizetés esetén a díjfizetés időtartamára megosztott szerzési költségeket,

e) a tartalékok befektetésének várható hozamát.

4. § (1) A Tv. 75. § (2) bekezdése b) pontjának 1. alpontjában meghatározott életbiztosítási díjtartalék az életbiztosítási szerződésekből eredő – és más biztosítástechnikai tartalékokkal nem fedezett – kötelezettségek fedezetére szolgál.

(2) A szerződés életbiztosítási díjtartalékát a szerződés összes kockázatára együttesen és kockázati részekre bontottan is meg lehet képezni.

(3) Az életbiztosítási szerződés megkötésekor a biztosító köteles egyértelműen meghatározni a szerződés teljes tartamára az életbiztosítási díjtartalék és annak esetleges megbontása számítási módját és paramétereit. A szerződés tartama alatt a díjtartalék számítási módja és paraméterei legfeljebb akkor változtathatók, ha ezáltal a szerződő (biztosított, kedvezményezett) nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe.

(4) Az életbiztosítási tartalék képzésénél egyértelműen rögzíteni kell, hogy a képzésnél milyen módon vették figyelembe a felmerülő szerzési költségeket.

5. § (1) A Tv. 75. § (2) bekezdése b) pontjának 2. alpontjában meghatározott betegségbiztosítási díjtartalék a betegségbiztosítási szerződésekből eredő – és más biztosítástechnikai tartalékokkal nem fedezett – kötelezettségek fedezetére szolgál.

(2) A szerződés betegségbiztosítási díjtartalékát a szerződés összes kockázatára együttesen és kockázati részekre bontottan is meg lehet képezni.

(3) A betegségbiztosítási szerződés megkötésekor a biztosító köteles egyértelműen meghatározni a szerződés teljes tartamára a betegségbiztosítási díjtartalék és esetleges megbontása számítási módját és paramétereit. A szerződés tartama alatt a díjtartalék számítási módja és paraméterei legfeljebb akkor változtathatók, ha ezáltal a szerződő (biztosított, kedvezményezett) semmilyen esetben sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe.

6. § (1) A Tv. 75. § (2) bekezdése b) pontjának 3. alpontjában meghatározott baleset-biztosítási járadéktartalék a járadékfizetési kötelezettséget is tartalmazó baleset-biztosításoknál a biztosítási esemény miatt fellépő járadékfizetési kötelezettség és az azzal kapcsolatos költségek fedezetére szolgál.

(2) A tartalékszükségletet úgy kell megállapítani, hogy a tartalék a befektetéséből származó hozamával együtt várhatóan fedezze a járadékkifizetéseket és az ahhoz kapcsolódó költségeket.

(3) A baleset-biztosítási járadéktartalékot a megállapított járadékok és a várható – járadékkifizetéssel kapcsolatos – költségek alapján járadékosonként egyedileg kell meghatározni, és a megállapítást követő legközelebbi mérleg fordulónapon kell megképezni. Ha a károsult, illetve biztosított több jogcímen is jogosult járadékra, és a mérleg fordulónapján még nem minden járadékfajta került véglegesen megállapításra, akkor a még meg nem állapított járadékjogcímekre továbbra is függőkár tartalékot kell képezni.

7. § (1) A Tv. 75. § (2) bekezdése b) pontjának 4. alpontjában meghatározott felelősségbiztosítási járadéktartalék a felelősségbiztosításból eredő járadékfizetési kötelezettségek és az azzal kapcsolatos költségek fedezetére szolgál.

(2) A tartalékszükségletet úgy kell megállapítani, hogy a tartalék a befektetéséből származó hozamával együtt várhatóan fedezze a járadékkifizetéseket és az ahhoz kapcsolódó költségeket.

(3) A felelősségbiztosítási járadéktartalékot a megállapított járadékok és a várható – járadékkifizetéssel kapcsolatos – költségek alapján járadékosonként egyedileg kell meghatározni, és a megállapítást követő legközelebbi mérleg fordulónapon kell megképezni. Ha a károsult, illetve biztosított több jogcímen is jogosult járadékra és a mérleg fordulónapján még nem minden járadékfajta került véglegesen megállapításra, akkor a még meg nem állapított járadékjogcímekre továbbra is függőkár tartalékot kell képezni.

8. § (1) A Tv. 75. § (2) bekezdése c) pontjának 1. alpontjában meghatározott bekövetkezett és bejelentett károk tartaléka (tételes függőkár tartalék) a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett és bejelentett, de még nem vagy csak részben rendezett károk, biztosítási események miatti kifizetések és ezek költségeinek fedezetére szolgál.

(2) A tételes függőkár tartalékot a mérleg fordulónapján a tárgyévben bekövetkezett káreseményekre úgy kell megállapítani és képezni, hogy az szerződésenként, egyedileg fedezetet nyújtson a várhatóan felmerülő kárkifizetési ráfordításokra, valamint (ha az adott biztosítási ágazatban a biztosító járadékfizetésre kötelezett) a még meg nem állapított, fizetendő járadékokra, továbbá a (4) bekezdés szerint megállapított kárrendezési költségekre és a járadékok folyósításával kapcsolatban várhatóan felmerülő igazgatási költségekre.

(3) A tárgyévet megelőző években megállapított tételes függőkár fedezetére szolgáló tartalékszükségletet a tárgyévi mérleg fordulónapján – a befolyásoló tényezők alakulását figyelembe véve – egyedileg felül kell vizsgálni, és az egyedi függőkár tartalékok összegét az értékeléssel megállapított tartalékszükséglet összegére kell helyesbíteni. A képzés indokoltságát bizonylatokkal, számításokkal, illetve egyéb módon kell alátámasztani. A tételes függőkár tartalékokat a bekövetkezés és a bejelentés éve szerint is nyilván kell tartani.

(4) A (2) bekezdés szerinti kárrendezési és igazgatási költségek fedezetére a függőkár tartalékon belül képzett összeg megállapításakor a tárgyévben felmerült kárrendezési költségeknek a kárkifizetéshez viszonyított arányát, az igazgatási költségek megállapításánál pedig a tárgyévben a járadékfizetéssel kapcsolatban felmerült igazgatási költségeknek a járadékfizetésekhez viszonyított arányát kell alkalmazni. Az arányoktól való eltérést külön indokolni kell.

(5) A tárgyévet megelőző években bekövetkezett, a bekövetkezés évében be nem jelentett, de a tárgyév mérleg fordulónapjáig bejelentett káresemények (késői károk) ismertté válásakor a tételes függőkár tartalékon belül – a bekövetkezés éve szerinti részletezésben – elkülönítetten kell nyilvántartani az azok fedezetére szolgáló, a (2) bekezdés szerint meghatározott függőkár tartalékot.

(6) A tételes függőkár tartalékszükséglet összegének meghatározásánál csökkentő tényezőként kell figyelembe venni a szerződésenként (káreseményenként) nagy valószínűséggel érvényesíthető visszkereset vagy kármegosztás várható összegét.

(7) Az előreláthatólag járadékfizetéssel járó káreseményeknél egyedileg kell becsülni a járadék és az ehhez kapcsolódó költségek várható tőkeértékét, amely a járadék megállapításáig a tételes függőkár tartalékban marad. Az adott szerződéshez (káreseményhez) kapcsolódó járadék összegének megállapítását követő mérleg fordulónapokon e szerződés (káresemény) vonatkozásában csak az esetlegesen várható járadéknövekedésekre és az egyéb várható, nem járadék jellegű kárkifizetésekre, valamint ezek költségeire lehet tételes függőkár tartalékot képezni.

9. § (1) A Tv. 75. § (2) bekezdése c) pontjának 2. alpontjában meghatározott bekövetkezett, de még be nem jelentett károk tartaléka (a továbbiakban: IBNR tartalék) a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett, vagy okozott, de még be nem jelentett késői károk, biztosítási események miatti kifizetések és azok várható költségének fedezetére szolgál.

(2) Az IBNR tartalékot a tárgyév mérleg fordulónapján a következőképpen kell meghatározni és képezni (a meghatározás és képzés módszere attól függ, hogy mióta műveli a biztosító az adott biztosításokat):

a) olyan új termék vagy egyedi szerződés esetében, amelyet a biztosító még nem művel három éve, és amelyre az ágazat többi biztosításától elkülönítetten kíván IBNR tartalékot képezni, azt a tárgyévben a termék tárgyévi megszolgált díjának maximum 6%-ának erejéig teheti. Magas káralakulású vagy erőteljesen fejlődő állomány esetén a biztosító ettől magasabb mértékű IBNR tartalékot is képezhet. Ennek indokoltságát számításokkal kell alátámasztani;

b) az a) ponthoz nem tartozó szerződések káraira az IBNR tartalék szükségletet az elmúlt évek tapasztalati adataira építve olyan statisztikai módszerrel kell megállapítani, melynél a károk kifutási háromszögeinek adatait fel kell használni.

(3) A konkrét késői károk ismertté válásakor a káreseményre tételes függőkár tartalékot kell képezni. Az ilyen káreseményeket a tételes függőkár tartalékon belül elkülönítetten kell nyilvántartani.

(4) A tárgyév mérleg fordulónapján az IBNR tartalékot a tárgyév mérleg fordulónapjával a szükséges szintre kell módosítani.

(5) A biztosítónak gyűjtenie kell a károk bekövetkezésének, okozásának, illetve bejelentésének időpontjait, valamint ezen túlmenően külön kell gyűjtenie az egyes évekre vonatkozóan a mérleg fordulónapjáig bekövetkezett, de be nem jelentett késői károk statisztikáit.

10. § (1) A Tv. 75. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott eredménytől függő díjvisszatérítési tartalék a biztosítási feltételek alapján a biztosítottat (szerződőt, kedvezményezettet) a biztosító tárgyévi, illetve a tárgyévet megelőző évei eredményéből megillető díjvisszatérítés fedezetére szolgál. A visszajuttatás módját (visszafizetés, díjjóváírás, többletszolgáltatás) a biztosítási szerződési feltételek határozzák meg. Biztosító egyesület esetében ezt meghatározhatja az egyesület alapszabálya is.

(2) A Tv. 62. §-ának (2) bekezdésében és 165. §-ban foglaltak szerint az életbiztosítási ágban a matematikai tartalékok hozamából a biztosítottaknak visszajuttatandó, de ki nem fizetett, vagy még oda nem ígért (meghirdetett) részt a tárgyév mérleg fordulónapján az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékba kell helyezni. Az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékba helyezés önmagában nem minősül a többlethozam visszajuttatásának.

(3) A fel nem használt eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékot nem lehet felszabadítani, annak összege mindaddig a tartalékban marad, amíg a biztosítottaknak (szerződőknek, kedvezményezetteknek) véglegesen vissza nem juttatják.

11. § (1) A Tv. 75. §-a (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott eredménytől független díjvisszatérítési tartalék a biztosítási feltételek szerint – így különösen kármentesség, alacsony káralakulás miatt – a biztosítottnak (szerződőnek, kedvezményezettnek) történő díjvisszatérítés fedezetére szolgál.

(2) Az eredménytől független díjvisszatérítési tartalék meghatározásának szabályait a biztosítási feltételekkel összhangban a termékterv tartalmazza.

(3) Az eredménytől független díjvisszatérítési tartalékot a tárgyév mérleg fordulónapján az érvényben levő szerződések alapján kell megképezni. Ha valamely szerződésnél a mérleg fordulónapján a díjvisszatérítés feltételei fennállnak, abban az esetben tartalékként a várható éves díjvisszatérítési összeg időarányos részét kell megképezni.

(4) Ha a biztosítási szerződés a többéves kármentesség esetére növekvő mértékű díjvisszatérítést tartalmaz, akkor a díjvisszatérítési tartalék megállapításánál azt is figyelembe kell venni, hogy az ügyfél kedvező káralakulás esetén magasabb díjvisszatérítésre tart igényt.

(5) A tárgyévben képzett eredménytől független díjvisszatérítési tartalékot a díjcsökkentés, díjvisszatérítés vagy többletszolgáltatás formájában történő visszajuttatáskor fel kell használni, a tartalék fennmaradó részét pedig legkésőbb a tárgyévet követő év mérleg fordulónapján a szükséges szintre kell módosítani.

12. § (1) A Tv. 75. §-a (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott káringadozási tartalék egy-egy ágazat évenkénti kárkifizetéseinek kiegyenlítésére szolgál.

(2) A káringadozási tartalékot akkor lehet feltölteni, ha az ágazat elkülönített eredményelszámolásában a – káringadozási tartalék figyelembevétele nélkül megállapított – biztosítástechnikai eredmény pozitív előjelű és a tartalék szintje nem haladja meg a (4) bekezdésben előírt maximális szintet.

(3) A tartalékot évente a tárgyév mérleg fordulónapján az adott ágazat díjelőírása és az adott ágazatra felmerült ráfordítások különbözetének

a) mezőgazdasági elemi károkra kötött biztosítások és a hitelbiztosítások esetében 100%-áig,

b) egyéb biztosításoknál 40%-áig

lehet feltölteni.

(4) A káringadozási tartalék maximális szintje a mezőgazdasági elemi károkra kötött biztosítások és a hitelbiztosítások esetén a tárgyévi díjelőírás 100%-a, a többi ágazatban a tárgyévi díjelőírás 40%-a. A tartalékképzés mértékét úgy kell meghatározni, hogy a tartalék állománya ne haladja meg az előírt maximális szintet.

(5) A káringadozási tartalékot a tárgyévben a mérleg fordulónapján kell felhasználni, ha az adott ágazat biztosítástechnikai eredménye negatív előjelű. A felhasználás mértéke a biztosítástechnikai veszteség mértéke, de legfeljebb a káringadozási tartalék összege.

(6) Az ágazat műveléséből adódó kötelezettség megszűnésekor a tartalékot fel kell szabadítani.

(7) A biztosító köteles a károk alakulásáról szóló statisztikát 15 évig megőrizni.

13. § (1) A Tv. 75. §-a (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott nagykárok tartalékát azon kockázatokra lehet képezni, amelyek esetében a lehetséges legnagyobb kár saját megtartású része meghaladja a külön rendeletben meghatározott nagykárok határértékét.

(2) A kockázatokat a nagy károk tartalékának képzésénél a következő csoportok egyikébe kell sorolni:

a) a nagy értékek koncentrációja (pl. atomerőmű, környezetszennyezési károk);

b) a kockázat különleges jellege, valamint új, eddig ismeretlen kockázatvállalás (pl. vegyi és gyógyszerfelelősség, új, eddig ismeretlen technológiai ág biztosítása);

c) szakmai felelősségbiztosítási kockázatok (pl. orvosi, ügyvédi, építészeti);

d) károk halmozódása (pl. földrengéskár, járványok);

e) egyéb.

(3) A nagykárok tartalékát ágazatonként és ezen belül a (2) bekezdés a)–e) pontjaiban foglalt kategóriák szerinti kockázatonként elkülönítetten kell megképezni és felhasználni.

(4) A (2) bekezdés a) és b) pontjához tartozó kockázatok – saját megtartású részének – tárgyévi összesített éves díjelőírása és tárgyévi káreseményeihez kapcsolódó összesített ráfordításai és költségei (így különösen a kárkifizetési ráfordítás, a nagy károk tartalékának figyelembevétele nélkül megállapított tartalékráfordítások, kárrendezési költség) pozitív különbségével kell a nagy károk tartalékát feltölteni, ha a tartalék szintje nem haladja meg ezen kockázatok – saját megtartású része – tárgyévi éves díjbevételének tízszeresét.

(5) A (2) bekezdés a) és b) pontjához tartozó kockázatokra képzett nagy károk tartalékának maximális szintje ezen kockázatok – saját megtartású része – tárgyévi éves díjbevételének tízszerese.

(6) A (2) bekezdés c) pontjába tartozó kockázatok nagy károk tartalékát a mérleg fordulónapján a biztosítónak saját döntésétől függő mértékben úgy kell megképeznie, hogy a tartalék állományának szintje ezen biztosításokra a kockázatban állás időtartama alatt fizetett saját megtartású díjrészeinek 90%-át ne haladja meg.

(7) A (2) bekezdés d) és e) pontjaihoz tartozó kockázatok nagy károk tartalékát legfeljebb ezen kockázatok – saját megtartású részének – tárgyévi összesített éves díjelőírása és tárgyévi káreseményeihez kapcsolódó összesített ráfordításai és költségei (így különösen a kárkifizetési ráfordítás, a nagy károk tartalékának figyelembevétele nélkül megállapított tartalékráfordítások, kárrendezési költség) pozitív különbségével lehet feltölteni, ha a tartalék szintje nem haladja ezen kockázatok – saját megtartású része – tárgyévi éves díjbevételének tízszeresét.

(8) A (2) bekezdés a)–e) pontjaihoz tartozó kockázatok nagykárok tartalékát a bekövetkezett káresemény miatt felmerült ráfordítások és költségek összegében, azok felmerülésekor – legfeljebb a tartalék összegének erejéig – kell felhasználni.

(9) Ha a biztosító e rendelet hatálybalépése előtt egyes kockázataira nagykárok tartalékát képzett – és ezekre a hatálybalépés után már nem képezhet ilyen tartalékot –, akkor köteles azt az első mérleg fordulónapon felszabadítani.

14. § (1) A Tv. 75. §-a (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott törlési tartalék a biztosítónak a befolyt díjbevételeiből a kockázat megszűnése, mérséklése, illetve átmeneti szüneteltetése miatti jogos díjvisszatérítéseknek, valamint az előírt díjkövetelések fenti okokból helyesbítendő összegének és az előírt díjkövetelések díjnemfizetés miatt várhatóan törlésre kerülő részének fedezetére szolgál.

(2) A törlési tartalékot a tárgyév mérleg fordulónapjával kell megképezni. A törlési tartalék szükséglet megállapításakor figyelembe kell venni a megelőző években az (1) bekezdésben meghatározott okok miatt visszatérített díjbevételek, a csökkentett, illetve törölt díjelőírások, valamint a tárgyévi mérleg fordulónapján fennálló hátralékos díjkövetelések várhatóan törlésre kerülő részének együttes összegét.

(3) A tárgyévet megelőző évben képzett törlési tartalékot a tárgyévi mérleg fordulónapján teljes összegében fel kell használni.

15. § (1) A Tv. 75. §-a (2) bekezdésének i) pontjában meghatározott befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartaléka az eszközalap(ok) szerződők számára kimutatott nettó eszközértékének a vonatkozó biztosítási terméktervben meghatározott, a felmerülő költségek fedezetére elvont eszközökkel csökkentett része.

(2) Az eszközalapban lévő befektetési eszközök értékelésének irányadó szabálya, hogy a befektetési eszközt azon a piacon kialakult piaci záróáron kell értékelni, melyen az adott befektetési eszköz forgalmának legnagyobb része megvalósul. Az eszközalap nettó eszközértékét a portfolióban lévő eszközök lehető legfrissebb árfolyam-információkat tükröző értékének alapulvételével kell kiszámítani. Ha az eszköz ritka kereskedése miatt (pl. ingatlan) annak piaci értékéről friss információ nem áll rendelkezésre, akkor az értéket könyvvizsgáló becslése alapján kell megállapítani.

(3) A befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartalékán belül a különböző eszközalapokhoz tartozó tartalékokat egymástól és a matematikai tartalékoktól elkülönítetten kell kezelni és nyilvántartani.

16. § (1) A várható veszteségek tartaléka – mely a Tv. 75. §-a (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott egyéb biztosítástechnikai tartalék egyik elkülönített fajtája – az egy vagy több biztosítási termék saját vagy viszontbiztosításba vett művelése során az olyan nagy valószínűséggel bekövetkező, jövőbeni veszteség fedezetére szolgál, amelyet a fennálló szerződési kötelezettségek miatt nem, vagy csak a későbbi időszakban lehet megszüntetni.

(2) A várható veszteség nagyságrendjét a termékek díjkalkulációját is figyelembe véve olyan kalkulációval kell megállapítani, amely

a) az adott biztosítási termék művelésének legalább 2 évi adatai alapján készített elkülönített eredményelszámolást, és

b) az adott szerződések érvényességéig várható kár- és költségráfordításait

veszi alapul.

(3) A tartalékot évente a mérleg fordulónapján, a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információkat figyelembe véve, más biztosítástechnikai tartalékokban rendelkezésre álló fedezet beszámításával kell megállapítani. A tartalékszükséglet az e fedezetet meghaladó várható veszteségek összegével egyenlő.

(4) A várható veszteség kiszámításánál nem szabad figyelembe venni az érdekmúlás vagy egyéb okok miatt megszűnő szerződések hatásait, amelyekre törlési tartalékot képeztek.

(5) A tartalék megállapításánál alkalmazott feltételeket és módszertant – a díjelőírást, a meg nem szolgált díjak tartalékát, a kárkifizetések (kárgyakoriság, átlagkár) alakulását, a függőkár tartalék, a káringadozási tartalék és a nagykárok tartalékának nagyságát, a költségtényezőket, a passzív viszontbiztosítás hatását és a termék tárgyévi eredményelszámolását – az éves beszámoló üzleti jelentésében be kell mutatni.

(6) A tárgyévet megelőző évben képzett várható veszteségek tartalékát a tárgyév mérleg fordulónapjával a szükséges szintre kell módosítani.

17. § (1) A Tv. 75. §-a (5) bekezdésének megfelelően a hitel- és kezesi biztosítást végző biztosító képezhet hitel- és kezesi biztosítások külön tartalékát a Tv. 75. §-a (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott egyéb biztosítástechnikai tartalék egyik elkülönített fajtájaként.

(2) A hitel- és kezesi biztosítások külön tartalékának feltöltése legfeljebb a hitel- és kezesi biztosítások tárgyévi saját megtartású díjbevételének 40%-val történhet. Az így megképzett tartalék nem haladhatja meg ezen biztosítások tárgyévi díjelőírásának ötszörösét.

(3) A hitel- és kezesi biztosítások tartalékát a tárgyévben a mérleg fordulónapján lehet felhasználni, ha az adott ágazat biztosítástechnikai eredménye negatív előjelű. A felhasználás mértéke a biztosítástechnikai veszteség, de legfeljebb a tartalék mértéke lehet.

(4) A hitel- és kezesi biztosítások műveléséből adódó kötelezettség megszűnésekor a tartalékot fel kell szabadítani.

18. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy a 2000. évre vonatkozó tartalékképzést a korábban hatályos jogszabályok szerint kell elvégezni.

(2) A biztosító 2001. december 31-ig köteles elkészíteni a biztosító tartalékolási szabályzatát.

(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a biztosítástechnikai tartalékok képzéséről és felhasználásáról szóló 12/1996. (IV. 24.) PM rendelet.

Melléklet a 8/2001. (II. 22.) PM rendelethez


A biztosító az 1987. január 1-je előtt bevezetett és az alábbiakban felsorolt életbiztosítási módozatok matematikai tartalékainak képzésénél a technikai kamat évenkénti maximális mértékét a következők szerint határozhatja meg:

Életbiztosítási módozatok

I. Nagyéletbiztosítások:
11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 22, 23, 25, 26.
K/1, K/2, L/1, L/2.
CS, CSTB, EJ, EJH, G, H, I, K, NyK, V, Vk, KV, II.

II. Kiséletbiztosítások:
In, IIn, IIIn, IVn, Hn, Vn,

III. Speciális életbiztosítások:
Takarékszövetkezetek hitelfedezeti életbiztosításai (TKSZÉ/1 és /2)
MNB Biztosító Egyesületének életbiztosításai
Salgótarjáni Bányász Egyesület életbiztosításai
KISOSZ dolgozók életbiztosításai
Református lelkészek életbiztosításai
Országos Mentőszolgálat életbiztosításai
Budapesti Ügyvédi Kamara életbiztosításai
IBM Magyarország életbiztosításai

IV. CSÉB-ek:
Üzemi élet- és baleset-biztosítások
BHT, BHT/2, ÉBH, ÉB/20, CSOP, CSB/15, CSB/20, CSB/20CS, CSB/30
Régi CSÉB-ek:
CSÉB/15; CSÉB/20; CSÉB/25; CSÉB/30; TCSÉB/30; CSÉB/40; CSÉB/50; R-CSÉB; Bányász CSÉB/50; CSÉB/80; CSÉB/150.

V. Díjmentesek:
Valamennyi, a felsorolt módozatokból származó, valamint a TES és RV10 díjmentes biztosítás.

Technikai kamatlábak
Az 1987. január 1-je előtt bevezetett életbiztosítási módozatok esetében az alkalmazott technikai kamatsorozat elemeinek mértéke legfeljebb az alábbi lehet: 2001-től 2005-ig 9,0%; 2006-tól 5,5%.
1

A rendeletet a 43/2015. (III. 12.) Korm. rendelet 94. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte 2016. január 1. napjával.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére