Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

7007/2001. (AEÉ. 10/2001.) APEH irányelv

7007/2001. (AEÉ. 10/2001.) APEH irányelv

a képviseletről és a meghatalmazásról*

2001.10.01.
Az adóhatóság előtti eljárásban az adózónak lehetősége van arra, hogy ügyében helyette képviselője, meghatalmazottja járjon el. A képviselő, meghatalmazott képviseleti jogosultságát azonban az adóhatóságnak vizsgálnia kell. A vizsgálati kötelezettség az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 18. § (2)-(3) bekezdésében, valamint az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 46. § (3) bekezdésében foglalt tilalomból ered, mely utóbbi rendelkezés szerint illetéktelen személy az adótitokhoz nem férhet hozzá. Mivel a képviselet, meghatalmazás szabályainak alkalmazásával kapcsolatban az utóbbi időben több nehézség merült fel, az egységes adóhatósági joggyakorlat biztosítása érdekében az alábbi iránymutatást adom:

I.
Bevezető rendelkezések
A képviseletnek anyagi jogi és eljárásjogi formái különböztethetők meg. Anyagi jogi képviselet esetén a képviselő a képviselt helyett és nevében eljárva a jognyilatkozataival - pl. szerződéskötéssel, tartozás elismerésével - a képviselt számára szerez jogokat illetve vállal kötelezettségeket.
Az eljárási képviselet esetén viszont a képviselőnek az a feladata, hogy az általa képviselt személy eljárási jogainak érvényesülését segítse elő. Az Áe. 18. §-án alapuló, államigazgatási ügyben történő képviselet kizárólag eljárási képviseletet jelent. Így a képviselő az eljárási cselekményeivel közvetlenül sem önmagának, sem az ügyfélnek anyagi jogot nem szerezhet, ilyen kötelezettséget nem vállalhat.
A képviselő elvégezheti mindazokat a cselekményeket, amelyek az adózót megilletik vagy terhelik, kivéve azokat, amelyeknél az adózó személyes közreműködése szükséges (pl. az adózó idézése esetén, ha személyes meghallgatása válik szükségessé).

II.
Anyagi jogi képviselet
Az adóztatás területén az anyagi jogi képviselet körébe az Art. 96. § (2) bekezdése szerinti képviselet vonható, mely szerint az adózó bevallását a 76. § (2) bekezdés szerinti képviselője, meghatalmazottja is aláírhatja, s ezzel a képviselő az adózó számára közvetlenül teremt kötelezettséget illetve jogot.
Ez alapján magánszemély adózó esetében az adózó helyett törvényes képviselője, közokiratban, valamint teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás alapján más nagykorú személy, ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó írhatja alá a nyomtatványt. Nem magánszemély adózó esetén a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó aláírása szerepelhet a nyomtatványon.
A nyomtatványhoz - meghatalmazotti képviselet esetén - meghatalmazást kell csatolni, melynek tartalmi és formai követelményeit jelen irányelv III. B. 1. b) pontja szabályozza.
Törvényes képviselet esetén az irányelv III. A. pontjában leírt, míg meghatalmazotti képviselet esetén az adóigazgatási eljárásnál [III. B. 2. b) pont] leírt további részletszabályok értelemszerűen alkalmazandók a nyomtatványok aláírása esetén is.

III.
Eljárási képviselet
Az eljárási képviselet nem más, mint az adózó helyett vagy mellett eljárási cselekmények végzése abból a célból, hogy az adózó jogai maradéktalanul érvényesüljenek. A képviselő megteheti mindazt az eljárási cselekményt, ami az ügyfelet megilleti vagy terheli (pl. kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Részt vehet továbbá azokon az eljárási cselekményeken (pl. tárgyalás, szemle), melyeken az ügyfél jogosult vagy köteles megjelenni. A képviselet - eredete alapján - háromféle lehet:
a) törvényes - amikor a képviseleti jog közvetlenül jogszabály rendelkezésére, jogszabályon alapuló hatósági rendelkezésre vagy jogszabály felhatalmazása alapján hozott szervezeti szabályzatra vezethető vissza.
b) meghatalmazáson alapuló - ami abból ered, hogy az adózó akarata szerint él azzal a - jogszabály által biztosított - jogával, hogy más személy útján vegyen részt a közigazgatási eljárásban.
c) kirendelésen alapuló - ez a kirendelt ügygondnok.

A.
Törvényes képviselet
1. A törvényes képviselet szabályai
A magánszemély adózó törvényes képviselője a szülő, a gyám és a gondnok. A kiskorú gyermeket a szülő illetve - aki nem áll szülői felügyelet alatt - a gyám képviseli. A cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezett személy képviselője pedig a gondnok.
A jogi személyek illetve a jogi személyiség nélküli más szervek törvényes képviselőjét vagy jogszabály határozza meg, vagy jogszabályon alapuló szabályzat. (pl. az önkormányzat képviselő-testületének törvényes képviselője a polgármester, a gazdasági társaságok törvényes képviselői a vezető tisztségviselők, pl. a Kft ügyvezetője) E szervezetek értelemszerűen személyesen nem, csak törvényes képviselőjük útján vehetnek részt az eljárásban.
A törvényes képviselő képviseleti joga nem függ a képviselt ügyfél akaratától, s az nem csak egy-egy konkrét államigazgatási ügyre vonatkozik, hanem a képviselt személy minden ügyében, az adóhatóság előtti eljárás minden szakaszában [így az Art. 76. § (2) bekezdése szerint az adóigazgatási eljárásban is] eljárhat, általános és tartós képviseletet láthat el. A törvényes képviselet tartós jellegét az adja, hogy egy-egy ügy elintézése nem jár együtt a képviseleti jogosultság megszűnésével. (pl. a Kft ügyvezetője a megbízatása egész időtartama alatt jogosult a társaság képviseletére.) A törvényes képviselő külön meghatalmazás nélkül képviselheti az ügyfelet a közigazgatási eljárásban, csak törvényes képviselői minőségét kell igazolnia.
2. A törvényes képviselő képviseletének vizsgálata
A képviselet vizsgálatával kapcsolatban az általános szabályt az Áe. 18. §-a határozza meg. A 18. § (3) bekezdés alapján a közigazgatási szerv (vagyis az adóhatóság) visszautasítja az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki a jogosultságát nem igazolja. E szabályt egészíti ki az Art. 46. § (3) bekezdése, mely szerint az adótitokhoz illetéktelen személy nem férhet hozzá. Mindkét rendelkezés az adóhatóság előtti eljárás során a képviseleti jogosultság kötelező vizsgálatának alapja. A képviselet vizsgálatakor az alábbi követelmények ellenőrzése szükséges:
a) Az adott eljárási cselekményre nézve megengedett-e a képviselet
A képviselet megengedettségét a jogszabályok vizsgálata alapján állapítja meg az adóhatóság. Egyes eljárási cselekményeket ugyanis az adózó személyesen köteles elvégezni. Így nyilatkozattétel, tanúvallomás esetén képviseletnek nincs helye.
b) Képviselő képviselet ellátására való alkalmasságának vizsgálata
A törvényes képviselő alkalmasságát vélelmezni kell, mivel az alkalmasságot a kinevező, alkalmazó kirendelő szervnek kell(ett) vizsgálnia.
c) A képviselő jogosult-e képviseletre
Az adóhatóság a jogosultság ellenőrzésénél megfelelő dokumentumok bemutatását követelheti.
Ha magánszemély helyett törvényes képviselője jár el, e minőségét az adóhatóság előtt igazolnia kell.
A gazdasági társaságoknál a képviseleti jogosultság vezető tisztségviselők esetében az aláírási címpéldány másolatának bemutatásával ellenőrizhető. A gazdálkodó szervezet más munkavállalója (és a cégvezető) azonban képviseleti jogosultságát írásos meghatalmazással kell, hogy igazolja, mely meghatalmazásnak a cégnyilvántartásba bejegyzett törvényes képviselőtől kell származnia. Felszámolás esetén a vezető tisztségviselő képviseleti joga megszűnik, a vonatkozó jogszabály alapján képviselőnek a felszámoló minősül. Végelszámolás esetén a képviselet hatósági határozaton alapul, ha a képviselőt a cégbíróság rendeli ki, egyéb esetben a végelszámoló többnyire a cég korábbi képviselője. Végelszámolói minőségét azonban ez esetben igazolnia kell.
Egyéb szervezetek esetén képviselőnek az adott szervezetről szóló jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személyt kell tekinteni.
A törvényes képviselő nem köteles személyesen eljárni, az adott ügyre vagy az adott eljárási cselekményre vonatkozó meghatalmazást adhat más személy részére.

B.
Meghatalmazotti képviselet
1. A meghatalmazás általános szabályai
a) A meghatalmazotti képviselet vizsgálata
A meghatalmazotti képviselet vizsgálatakor értelemszerűen alkalmazni kell a III. A. 2. pontban foglaltakat.
A meghatalmazott alkalmasságát mindig az adott ügyhöz illetve eljárási cselekményhez kell viszonyítani. Az alkalmasság vizsgálatánál azt kell figyelembe venni, hogy az adott eljárási cselekmény elvégzésére képes-e a meghatalmazott (pl. életkora, testi vagy szellemi fogyatékossága nem zárja-e ki az alkalmasságot), másrészt vizsgálni kell, hogy az eljárás tárgyát képező ügyhöz milyen a viszonya. Az a körülmény, hogy a meghatalmazott az ügyben esetleg maga is érdekelt, tehát ügyfél, önmagában még nem zárja ki az alkalmasságát. Ellenérdekű ügyfelek azonban egymás meghatalmazottjaiként nem járhatnak el.
b) A meghatalmazással szemben támasztott követelmények
ba) alaki követelmények
Meghatalmazotti képviseletnél vizsgálni kell a meghatalmazás alapvető elemeinek meglétét. Az ellenőrizendő elemek az alábbiak:
A meghatalmazott írásos meghatalmazással tudja igazolni a képviseleti jogosultságát. Az Áe. a meghatalmazás formáját nem írja elő, csupán utal arra, hogy jogszabály a képviseleti jogosultság igazolását meghatározott formához kötheti. [pl. az Art. 76. § (2) bekezdése az adóigazgatási eljárás során meghatározott formához köti a meghatalmazást] Az Áe. szerint tehát a közigazgatási eljárásban általában elegendő az ügyfél által aláírt meghatalmazás becsatolása. Ilyenkor vizsgálandó, hogy a meghatalmazást az arra jogosult állította-e ki, továbbá az is, hogy a meghatalmazás kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni.
Adóigazgatási eljárás esetére (is) szóló meghatalmazásnál a meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
Közokiratnak a Pp. 195. § (1) bekezdése alapján a bíróság, közjegyző, vagy más hatóság ügykörén belül az arra megszabott alakban kiállított okirat minősül. A közokirat bizonyítja az abban foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.
A Pp. 196. § (1) bekezdése alapján teljes bizonyító erejű magánokirat az okirat, ha:
- az adózó az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta, vagy
- a nem sajátkezűleg írt okiraton két tanú aláírásával igazolja, hogy az adózó az okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el (ez esetben az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni), vagy
- az adózó aláírását vagy kézjegyét az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítették, vagy
- a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták, vagy
- ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az adózó a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el.
bb) tartalmi követelmények
A Ptk. szabályaiból eredően a meghatalmazás minimális tartalmi kelléke, hogy kitűnjék belőle a képviselő és a képviselt személye, a megteendő jognyilatkozat, továbbá, hogy általános-e, vagy csak meghatározott cselekmények megtételére vonatkozik-e a képviseleti jog.
A meghatalmazásnak a következő adatokat szükséges tartalmaznia:
bba) Magánszemély meghatalmazó esetén (ideértve az egyéni vállalkozót is) a meghatalmazó nevét, lakcímét (egyéni vállalkozó esetén székhelyét, ennek hiányában telephelyét), adószámát, illetve ha ilyennel nem rendelkezik, adóazonosító jelét, adóazonosító jellel nem rendelkező belföldi magánszemély esetén születési helyét, idejét, anyja nevét, adóazonosító jellel nem rendelkező külföldi állampolgár esetén útlevélszámát
bbb) Nem magánszemély meghatalmazó esetén a meghatalmazó nevét, székhelyét, adószámát, a meghatalmazást kiállító képviseletre jogosult nevét, lakcímét, adószámát, illetve ha ilyennel nem rendelkezik, adóazonosító jelét, adóazonosító jellel nem rendelkező belföldi magánszemély esetén születési helyét, idejét, anyja nevét, adóazonosító jellel nem rendelkező külföldi állampolgár esetén útlevélszámát
bbc) Magánszemély meghatalmazott esetén (ideértve az egyéni vállalkozót is) a meghatalmazott nevét, lakcímét (egyéni vállalkozó esetén székhelyét, ennek hiányában telephelyét), adószámát, illetve ha ilyennel nem rendelkezik, adóazonosító jelét, adóazonosító jellel nem rendelkező belföldi magánszemély esetén születési helyét, idejét, anyja nevét, adóazonosító jellel nem rendelkező külföldi állampolgár esetén útlevélszámát
bbd) Nem magánszemély meghatalmazott (pl. ügyvédi iroda) esetén a meghatalmazott nevét, székhelyét, adószámát, továbbá a ténylegesen eljáró magánszemély(ek) nevét, lakcímét, adószámát, illetve ha ilyennel nem rendelkezik, adóazonosító jelét, adóazonosító jellel nem rendelkező belföldi magánszemély esetén születési helyét, idejét, anyja nevét, adóazonosító jellel nem rendelkező külföldi állampolgár esetén útlevélszámát.
A fentieken túlmenően a meghatalmazáson szükséges feltüntetni a kiállításának időpontját is.
A tartalmi követelmények között vizsgálandó, hogy a meghatalmazás az adózási folyamat mely szakaszára, azon belül konkrétan milyen eljárási cselekmények elvégzésére jogosít fel.
bc) egyéb követelmények
A meghatalmazott személyes eljárása esetén szükséges a meghatalmazott személyének azonosítása megfelelő igazolvány alapján. Ilyen igazolványnak elsősorban a személyi igazolvány minősül. Amennyiben a meghatalmazott nem rendelkezik személyi igazolvánnyal, úgy nem lehet tőle megtagadni az új típusú vezetői engedély, illetve útlevél által történő azonosítást.
c) Meghatalmazás érvénytelensége, ennek következményei
A meghatalmazás érvénytelen, ha az a jelen irányelv III. B 1. b. pontjában szabályozott alaki vagy tartalmi követelményeknek nem felel meg.
Ha a meghatalmazás érvénytelen, a meghatalmazott a Ptk. 221. §-ában szabályozott álképviselőnek tekintendő, így az általa esetlegesen tett jognyilatkozatból a képviseltre (meghatalmazóra) nem hárulnak sem jogok, sem kötelezettségek, azt az adóhatóság eljárása során nem veheti figyelembe. Érvénytelen meghatalmazással történt eljárás esetén az adózót az adóhatóság tájékoztatja az érvénytelenségről, valamint arról, hogy az érvénytelenséggel érintett jognyilatkozatot az adózó pótolhatja, figyelemmel a késedelmes, hibás teljesítés jogkövetkezményeire.
d) Ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos egyéb követelmények
Ha a képviseletet ügyvéd látja el, úgy a meghatározott alakhoz kötött ügyvédi meghatalmazás becsatolása szükséges. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 26. §-a szerint az ügyvédnek adott meghatalmazás - mint teljes bizonyító erejű magánokirat - csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalták, s azt mind a megbízó, mind az ügyvéd saját kezűleg aláírta. Ha pedig a megbízó írni, olvasni nem tud, vagy nem képes, a meghatalmazást közokiratba vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen két tanú az aláírásával igazolja, hogy a megbízó a megbízás létrejöttét előttük elismerte.
Az Üt. 7. §-a szerint az ügyvéd 2 évig nem járhat el annál a nyomozó hatóságnál, amelynél az ügyvédi kamarai tagsága előtt a nyomozó hatóság tagja volt. Így az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) Bűnügyi Igazgatóságának volt alkalmazottja 2 évig nem járhat el ügyvédként az APEH Bűnügyi Igazgatósága előtt. Az Üt. 25. § (4) bekezdése szerint az ügyvéd nem vállalhat el megbízást abban az ügyben, amelyben korábban nyomozó hatóság tagjaként eljárt.
Az Üt. 25. § (2) bekezdése szerint az ügyvéd korábbi munkáltatójával szemben megbízást csak akkor vállalhat el, ha a munkaviszonya (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonya) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt. Így az adóhatóság volt alkalmazottja ügyvédként az adóhatóság ellen csak a munkaviszony megszűntét követő 3 éven túl járhat el.
Az ügyvéd, valamint az ügyvédi iroda fogalmát az Üt. tartalmazza, mely szerint ügyvédi tevékenységet az folytathat, aki az Ügyvédi Kamara tagja, és az ügyvédi esküt letette [Üt. 13. § (1) bekezdés]. Ügyvédi tevékenység folytatására ügyvédi iroda is alapítható, melyet egy vagy több ügyvéd alapíthat (Üt. 67. §). Csak az az ügyvédi iroda folytathat ügyvédi tevékenységet, melyet az Ügyvédi Kamara az ügyvédi irodák névjegyzékébe felvett (Üt. 68. §).
Amennyiben a jelen pontban említett kizárási okokról az adóhatóság hivatalos tudomást szerez, az Ügyvédi Kamara felé a szükséges intézkedéseket megteszi.
2. Különös szabályok: egyedi esetre szóló meghatalmazás
a) Ellenőrzés
Az ellenőrzés az adóhatóság hivatali helyiségében, vagy a helyszínen folytatható le. Hivatali helyiségben történő ellenőrzés esetén az Áe. 18. §-ban szereplő szabályokat kell alkalmazni, mely szerint ha nem írja elő jogszabály az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője vagy meghatalmazottja is eljárhat. Az adóhatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja, olyan meghatalmazott eljárását pedig, aki az ügyben képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki jogosultságát nem igazolja, visszautasítja.
Helyszíni ellenőrzés az Art. 56. § (3) bekezdése alapján csak akkor kezdődhet, ha az adózó, annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Próbavásárlás, leltárellenőrzés, valamint az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálata esetén az ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha csak az adózó alkalmazottja van jelen.
b) Adóigazgatási eljárás
Az adóigazgatási eljárás esetén a meghatalmazottak körét az Art. 76. § (2) bekezdése határozza meg. Ez alapján magánszemély adózó esetében az adózó helyett törvényes képviselője, közokiratban, valamint teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás alapján más nagykorú személy, ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó járhat el az adózó helyett. Nem magánszemély adózó esetén a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, ügyvéd, ügyvédi iroda, adótanácsadó, adószakértő képviselheti az adózót.
ba) magánszemély adózó meghatalmazotti képviselete az adóigazgatási eljárásban
baa) meghatalmazás alapján más nagykorú személy általi képviselet
Ez esetben a meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, melynek alaki követelményeit jelen irányelv III. B. 1. b. pontja tartalmazza
bab) ügyvéd, ügyvédi iroda általi képviselet
Meghatalmazottként ügyvéd, mint magánszemély, valamint ügyvédi iroda, mint szervezet járhat el. Az ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos speciális rendelkezéseket az irányelv III. B. 1. d. pontja tartalmazza.
A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 1. § (5) bekezdése alapján a jogtanácsos jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el, így az adóhatóság előtt magánszemély meghatalmazottjaként, mint jogtanácsos nem járhat el.
bac) adótanácsadó, adószakértő általi képviselet
Adótanácsadónak az a személy minősül, aki adótanácsadói oklevéllel rendelkezik. Adószakértő az a személy, aki a 20/1994. (VI. 17.) PM rendeletben szabályozott adószakértői tevékenységre jogosító engedéllyel rendelkezik.
Adótanácsadó, adószakértő, mint magánszemély meghatalmazott járhat el, meghatalmazását a nyilatkozathoz mellékelnie kell. Adótanácsadói, adószakértői iroda, az adóigazgatási eljárásban, mint meghatalmazott nem járhat el. Az Art. fent említett szakaszai alapján mint szervezet csak az ügyvédi iroda járhat el meghatalmazottként.
Magánszemély adózót könyvelő az adóigazgatási eljárásban képviselhet, ha a meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták. Könyvelőiroda az adóigazgatási eljárásban meghatalmazottként nem járhat el.
bb) Nem magánszemély adózó képviselete az adóigazgatási eljárásban
bba) ügyvéd, ügyvédi iroda által történő képviselet
A nem magánszemély adózók ügyvéd, ügyvédi iroda által történő képviseletének szabályai megegyeznek az irányelv III. B. 1. d. pontjában leírtakkal.
Ezen túlmenően azonban - speciális helyzetük miatt - meg kell említeni a jogtanácsosok által ellátható képviseletet is. A jogtanácsosok meghatalmazottként történő eljárásával kapcsolatban kiemelendő, hogy a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 1. § (2) bekezdésében foglaltak alapján külön jogszabályok korlátozhatják a jogtanácsosok tevékenységét. Az Art. 76. § (2) bekezdése - mint az adóigazgatási eljárásban meghatalmazottként igénybe vehető személyeket taxatíve felsoroló jogszabályhely - is ilyen korlátot szabó normának tekintendő, mivel a jogtanácsost nem említi meghatalmazottként igénybe vehető személyként.
A jogtanácsosok eljárhatnak azonban az adóigazgatási eljárásban jogszabályon alapuló képviseleti jogosultság birtokosaként, ha munkaviszonyban állnak a képviselt nem magánszemély adózóval. Az idézett jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 7. § (1) bekezdése alapján ugyanis a jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, a munkaviszonya alapján képviseli azt a szervezetet, ahol alkalmazásban áll. Ezt támasztja alá az is, hogy a tvr. végrehajtási rendeletének [7/1983 (VIII. 25.) IM rendelet] 12. § (1) bekezdése szerint ebben az esetben a jogtanácsos képviseleti jogosultságát a jogtanácsosi igazolvány tanúsítja, mely tartalmazza a jogtanácsos munkaadójának nevét.
bbb) Adótanácsadó, adószakértő általi képviselet
Jelen pont szabályai megegyeznek a III. B. 2. bac) pontban leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy nem magánszemély adózót könyvelő, könyvelőiroda az adóigazgatási eljárásban nem képviselheti. A pont szabályai nem vonatkoznak arra az esetre, ha a könyvelő törvényes képviselőként jár el.
c) Végrehajtás és felszámolás
Az adóigazgatási szakaszhoz kapcsolódik az esetleges végrehajtási eljárás, ahol a képviselettel kapcsolatban is az adóigazgatási eljárásban alkalmazott szabályokat kell figyelembe venni.
Felszámolás, végelszámolás esetén a gazdasági társaság törvényes képviselője a felszámoló, illetve végelszámoló, így csak az ő általa kiállított meghatalmazás fogadható el, ha nem személyesen jár el.
A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti az adózó kötelezettségeit, illetve gyakorolja az adózót megillető jogokat [Art. 9. § (4) bek.]
d) Iratbetekintés
Az Art. 7. § (1) bekezdése alapján iratbetekintésre az adózó, és az Art. 25. § (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősként adó megfizetésére kötelezett személy jogosult. Természetesen az adózó képviselője is jogosult iratbetekintésre, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolta. Iratnak minősül az adóhatóság adatbázisában szereplő elektronikus adat is, így adózó folyószámlájának lekérdezése iratbetekintésnek minősül. A képviselet szabályai különböznek attól függően, hogy az iratbetekintésre az adóigazgatási eljárásban, vagy azon kívül kerül sor. Míg az előbbi esetben az Art. 76. § (2) bekezdése, addig az utóbbi esetben az Áe. 18. §-a az irányadó.
e) Nyilatkozattétel és tanúvallomás
Mivel az önadózási szakaszban az Art. a nyilatkozattételnél [37. § (1) bekezdés], illetve a tanúvallomásnál [37. § (2) bekezdés] kizárólag személyesen teljesítendő kötelezettséget ír elő, így e két esetben nem lehetséges, hogy az adózó helyett képviselője, meghatalmazottja járjon el.
f) Külföldiek képviselete
Az Art. 9. § (5) bekezdése szerint a külföldi székhelyű vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására kötelezett, vagy egyébként ilyennel rendelkezik. Ez esetben az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás kötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózókat megillető jogokat, nem személyes eljárás esetén ő jogosult a meghatalmazás kiállítására.
Az Art. 11. § (3) bekezdés f) pontja szerint az állami adóhatósághoz be kell jelenteni a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét). E személy szerepe mindössze az, hogy az adóhatóság a kézbesítési meghatalmazotton keresztül tartja a kapcsolatot az adózóval. Képviseletre a kézbesítési meghatalmazott az általános szabályok szerint jogosult, vagyis a kézbesítési meghatalmazotti státus önmagában nem jogosítja fel, hogy az adózó nevében eljárjon, azonban ha az általános szabályok szerinti képviseleti jogosultságát igazolja, nem tagadható meg tőle az eljárás.
3. Visszavonásig érvényes (általános) meghatalmazás
Az adózó a képviselője részére olyan meghatalmazást is adhat, amely őt az adóhatóság előtt az adóügyek vitelére általánosságban, a meghatalmazás visszavonásáig jogosítja fel.
Az általános meghatalmazásnak meg kell felelnie az egyedi meghatalmazásnál írt (III. B. 1. b. pont) kellékeknek.
Az írásban adott általános meghatalmazást az adóhatóság a meghatalmazott által tett első jognyilatkozat megtételekor az iktatási rendszerben nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vételt megelőzően az adóhatóság megvizsgálja, hogy a meghatalmazás megfelel-e a III. B. 1. b. pontban szabályozott kellékeknek, valamint, hogy a meghatalmazott a III. B. 1. a. pont szerint jogosult-e képviseletre.
A nyilvántartásba vétel során az adóhatóság az általános meghatalmazást iktatószámmal látja el. Amennyiben a meghatalmazó korábban még nem adott általános meghatalmazást, úgy a meghatalmazás iktatószáma egyben ügyszám is lesz. Amennyiben a meghatalmazó korábban már adott általános meghatalmazást, úgy az ahhoz tartozó ügyszámra iktatja az adóhatóság minden további általános meghatalmazását. Ügyfélként a meghatalmazót kell nyilvántartásba venni, a meghatalmazottat a szöveges tárgyban kell szerepeltetni, a III. B. 1. bb) pontjában leírt adatokkal. Tárgykódként „9588 Általános meghatalmazás” kódot kell megadni.
A nyilvántartásba vétel nem pótolja a meghatalmazottnak az általános meghatalmazás adóhatóság előtt történő bemutatását bármely, a meghatalmazó nevében történő jognyilatkozat tételénél.
Szóban adott általános meghatalmazás esetén a meghatalmazásról az adóhatóság jegyzőkönyvet vesz fel, majd általános meghatalmazásként nyilvántartásba veszi.
Meghatalmazott által történő valamennyi jognyilatkozat tétele esetén az adóhatóság megvizsgálja, hogy az általános meghatalmazás nem került-e visszavonásra. Amennyiben az általános meghatalmazás visszavonásra került, az adóhatóság a meghatalmazott eljárását megtagadja.
A meghatalmazó ugyanazon időszakban több általános meghatalmazást is adhat, így nincs annak akadálya, hogy az adózó nevében több meghatalmazott járjon el egyidőben. Amennyiben a meghatalmazottak jognyilatkozatai egymással ellentétesek, úgy a meghatalmazót nyilatkoztatni kell, hogy mely meghatalmazott jognyilatkozatát ismeri el magáénak.
Az általános meghatalmazás visszavonása akkor érvényes, ha azt a meghatalmazó az adóhatóságnál bejelentette. Az általános meghatalmazás visszavonását az adóhatóság nyilvántartásba veszi. A visszavonás nyilvántartásba vételénél ügyfélként a meghatalmazót, szöveges tárgyként a meghatalmazottat kell nyilvántartásba venni a III. B. 1. bb) pontban szereplő adatokkal. Tárgykódként „9589 Általános meghat. viszszavonása” kódot kell megadni.

C.
Ügygondnoki képviselet
1. Az ügygondnoki képviselet szabályai
Ügygondnok kirendelésére az Áe. 18. § (4) bekezdése szerint akkor kerül sor, ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben önállóan eljárni és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja. Ilyen esetben a gyámhatóság ügygondnokot - rendszerint ügyvédet - rendel ki a számára. Az ügygondnoki képviselet a meghatalmazotti képviselethez áll közel, azonban az ügygondnok a képviseleti jogosultságát nem az ügyféltől kapott maghatalmazásból, hanem a kirendelő határozatból nyeri - az abban meghatározott korlátok között.
Az Art. 77. § (1) bekezdése szerint amennyiben az adózó az adóhatósági iratot a második kézbesítés megkísérlésétől számított öt munkanapon belül nem vette át, azt kézbesítettnek kell tekinteni, így ez esetben ügygondnok kirendelésére nem kerülhet sor.
2. Az ügygondnoki képviselet vizsgálata
Az ügygondnoki képviselet vizsgálatakor megfelelően kell alkalmazni a III. A. 2. a)-b) pontban leírtakat.
Az ügygondnok a képviseleti jogosultságát a kirendelő határozattal igazolja.

IV.
Hatályba léptető rendelkezés
Jelen irányelv a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

dr. Vida Ildikó s.k.
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke
*

Az irányelvet a 7005/2003. (AEÉ. 6.) APEH irányelv VII. fejezetének 2. pontja hatályon kívül helyezte 2003. június 20. napjával.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére