29/1996. (VII. 3.) AB határozat
29/1996. (VII. 3.) AB határozat1
1996.07.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tömörkény Község Önkormányzata Képviselő-testülete által a közüzemi vízszolgáltatásról alkotott 5/1994. (XII. 20.) Kt. rendeletének 4. §-a törvényellenes, ezért azt – 1996. december 31-i hatállyal – megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Tömörkény Község Önkormányzati Képviselő-testülete 5/1994. (XII. 20.) Kt. alatt (a továbbiakban: Ör.) rendeletet adott ki a közüzemi vízszolgáltatásról. Az Ör. 4. §-a ezt az előírást tartalmazza: ,,A közüzemi ivóvíz-szolgáltatás igénybevétele kizárólag a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával, illetve a hozzájárulási díj megfizetésével lehetséges.
Amennyiben a rácsatlakozás nem az önkormányzat szervezésében történik, hanem egyéni kezdeményezésre, a tényleges költségeken felül a rácsatlakozás hozzájárulási díja 1995-ben 10 000 Ft. Egyébként a közös költség előre megállapított arányos részét kell megfizetni. Erről a beruházás megkezdése előtt kell megállapodni az önkormányzatnak és az érintett lakosoknak. Ezen rendelkezés előírásait a szolgáltató köteles érvényesíteni az üzemeltetés, illetve a 38/1975. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésének alkalmazása során.''
2. A Csongrád megyei közigazgatási hivatal vezetője az Ör. idézett §-át törvénysértőnek tartja.
Felfogása szerint az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 7. § (1) bekezdése és 11. § (1) bekezdése ,,csak az önkormányzati tulajdonban lévő vízközműből szolgáltatott ívóvíz árának (a vízdíjnak) áralkalmazási feltételekkel együtt történő meghatározására ad rendeletalkotási felhatalmazást az árhatósági jogkört gyakorló képviselő-testületek számára''. A rendeletalkotási ,,kompetenciáján a testület a kifogásolt rendelkezésével túlterjeszkedett, megsértve ezáltal az Ötv. 16. § (1) bekezdését'' is. A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 4–5. §-a szerint ugyanis – érvel tovább a hivatalvezető – ,,a közüzemi ivóvíz-szolgáltatás igénybevételéhez nem a tulajdonos önkormányzat, hanem a szolgáltató hozzájárulására van szükség.''
A közigazgatási hivatal vezetője az Ör. törvénysértő rendelkezését indokló észrevételét megküldte a községi képviselő-testületnek. A testület azonban a törvénysértés megszüntetésére vonatkozó felhívással nem értett egyet, ezért a hivatalvezető az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte az Ör. 4. §-a felülvizsgálatát és megsemmisítését.
3. Tömörkény község képviselő-testülete a tulajdonosi jogaira és kötelezettségeire hivatkozással védelmezi a vitatott jogszabályi rendelkezésének törvényességét. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja azt mondja ki, hogy a helyi képviselő-testület ,,gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat''. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) számos előírására utalva a rendeletalkotást megalapozottnak tartja, mert a helyi önkormányzat feladata ,,a település ivóvízellátása'', a helyi vízközművek működtetése'', vagy ,,a vízfogyasztás rendjének megállapításáról való gondoskodás'' [Vtv. 4. § (1) bekezdés d), e), g) pontja]. Az önkormányzat véleménye szerint: mivel ,,nem az üzemeltető, hanem a tulajdonos önkormányzat felelős törvényi kötelezettségeinél fogva az egészséges ivóvíz biztosításáért'', az ún. ,,rácsatlakozási díj'' megállapítása jogának az önkormányzattól történő elvonása ,,katasztrófahelyzetbe sodorhatná az amúgy is egyre szűkülő lehetőségű önkormányzati közműberuházásokat''. A testület – beadványának szóhasználata szerint – ,,jóval tágabban értelmezi a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 16. § (1) bekezdését, mint a hivatalvezető. A törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonynak tartja ugyanis az Ör. 4. §-ában megállapított normát, amelynek meghozatalához nem szükséges külön felhatalmazás. ,,Ha minden, – fejti ki a képviselő-testületi beadvány – csak és kizárólag a szolgáltató belátására lenne bízva, ez a ,függetlenedés' a tulajdonosi ésszerű akarattól odáig vezethetne, hogy a szolgáltató a minél nagyobb fogyasztási haszon érdekében ingyenes rácsatlakozásokat tenne lehetővé, amely egyrészt negatív diszkrimináció lenne az egész lakóközösség azon tagjaival szemben, akik korábban hozzájárultak a közművagyon létrehozásához, másrészt a legteljesebb visszatartó erő lenne minden további fejlesztés, bővítés, új létesítmény létrehozásakor, mondván, majd megvárja mindenki amíg a többiek helyette is megépítik a közművet, utána kényelmesen és ingyen rá lehet csatlakozni.''
4. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő pontokban kifejtett érveire alapozta:
4.1. A helyi önkormányzás az Alkotmány 42. §-a szerint ,,a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása''. A közhatalom gyakorlásának feltételeit és módját, azaz a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket – ahogyan ezt az Alkotmány 43. § (2) bekezdése kifejezésre juttatja – ,,törvény határozza meg''. A helyi önkormányzás fő megvalósítója, a képviselő-testület tehát nem korlátozatlan belátása szerint, hanem csak törvény keretei között élhet jogosultságaival. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott önkormányzati tulajdonosi jogokat is csak törvényi keretek közt gyakorolhatja. Törvényi feltételt szab az Ötv. 16. § (1) bekezdése is, mely szerint a képviselő-testület egyrészt a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, másrészt törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkothat rendeletet. Mindkét változatra irányadó azonban az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében előírt az a tilalom, hogy a rendelet ,,nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''.
A községi képviselő-testület az Ör. 4. §-a szövegének meghatározásával egyrészt közhatalmi feladatát vegyítette a tulajdonost megillető dologgal való rendelkezési joggal, másrészt – és ebből következően – törvénysértő szabályt alkotott.
Az Ámt. ,,szolgáltatások'' című melléklete szerint a települési önkormányzat állapítja meg az önkormányzati tulajdonú vízközműből szolgáltatott víz hatósági árát. Az árat az Ámt. 8. § (1) bekezdésének megfelelően ,,úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is''. A hatósági ár megállapítása során tehát az önkormányzatnak a fogyasztók érdekében tekintettel kell lennie arra, hogy a szolgáltató – különösképpen állami vagy önkormányzati támogatás esetén – ne tanúsíthasson tisztességtelen piaci magatartást és gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, ugyanakkor figyelemmel kell lennie a szolgáltatást végző szervezet gazdaságos működésének biztosítására is. A vízdíj megállapítása során ezért az önkormányzatot széles körű mérlegelési jog illeti meg. Az ármegállapító önkormányzati rendelet azonban jogszabály, amelyet még a bíróságnak is alkalmaznia kell. A rendelet szerint kell a szolgáltatónak a fogyasztóval közüzemi szerződést kötnie. Ha pedig a szolgáltató a közüzemi szerződéssel a rendeleti előírást megszegi, az a bíróság előtt is megtámadható. A lakosság érdekeit sérti, egyben a Korm. r. 3–5. §-ával is ellentétes tehát az Ör. 4. §-ának az a rendelkezése, amely a közüzemi ivóvíz-szolgáltatás igénybevételét, valamint az ingatlanoknak ,,egyéni kezdeményezésre'' történő bekötését kizárólag önkormányzati hozzájárulással teszi lehetővé.
4.2. Téves az a képviselő-testületi érvelés, hogy a szolgáltató szerv közüzemi szerződéskötési jogosultsága kiszolgáltatottá teszi az önkormányzatot, illetve diszkriminatív szolgáltatási megoldásokra vezet és katasztrofális helyzetbe hozhatja a közműberuházásokat. A szolgáltató ugyanis sem az ivóvíz bekötővezetékének megépítése, sem a víz szolgáltatása feltételeinek meghatározásakor nem járhat el önkényesen, hanem be kell tartania mind a magasabb szintű jogszabályok és az önkormányzati rendelet mindenkire kötelező előírásait, mind pedig a közte és az önkormányzat között megkötött társulási vagy használatba adási szerződés összes feltételeit. Az iratok szerint a Tömörkény község tulajdonában lévő víziközművet az önkormányzat által alapított egyszemélyes kft. üzemelteti. Az önkormányzat, mint egyedüli tulajdonos – természetesen nem a közhatalom letéteményeseként eljárva – olyan feltételeket szabhat a szolgáltató kft. részére, amelyek kizárják a jogtalan vízszolgáltatási megoldásokat, egyben segítik az önkormányzatot a közműberuházások növelésében. A Korm. r. 4. § (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonosa vagy használója ,,a szolgáltatónál kezdeményezheti'' ingatlanának a víziközmű-hálózatba történő bekötését, a bekötés költségei pedig az 5. § (3) bekezdése alapján a kezdeményezőt terhelik. A 4. § (3) bekezdése és 5. § (8) bekezdése – meghatározott feltételek esetén – a jegyzőnek is felhatalmazást ad arra, hogy ingatlanok bekötését a tulajdonos költségére elrendelhesse, illetőleg a bekötés elbontására kötelezhesse. S bár az igénylővel szemben közvetlenül a szolgáltató áll kapcsolatban, nincs jogi akadálya annak, hogy a bekötés feltételeire és összegszerűségére az önkormányzat a szolgáltató számára követelményeket szabjon.
5. Az Ör. 4. §-ában alkalmazott közüzemi vízszolgáltatási rendelkezés jogi megoldásaival a képviselő-testület az önkormányzat közhatalmi és tulajdonosi jogosítványát nem választotta szét. Közhatalmi feladatkörében a testület önkormányzati rendeletben a vízközműből szolgáltatott ivóvíz díjának – az Ámt. szerinti – megállapítására jogosult. Tulajdonosi minőségében viszont szerződés alapján kötelezheti a szolgáltatót arra, hogy a Korm. r.-ben részletesen meghatározott feladatainak teljesítése kapcsán egy-egy ingatlannak az ivóvíz-szolgáltatásba való bekötéséért és más szolgáltatásért meghatározott nagyságrendű költségeket vagy hozzájárulási díjakat érvényesítsen.
6. Az Ör. 4. §-a magasabb szintű jogszabályokkal ellentétes szabályozást tartalmaz. Sérti az Ámt. 7–8. §-ának rendelkezéseit, valamint a Korm. r. 3–5. §-ának előírásait. Ezért az Ör. 4. §-át az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A község területén 1995. január 1-je óta az ivóvíz-szolgáltatás és az ún. egyéni kezdeményezésű hálózati rácsatlakozás a törvényellenes előírást tartalmazó Ör. 4. §-ának feltételei szerint valósul meg. A már befejezett, de a még folyamatban lévő eljárásokban az ivóvíz-szolgáltatási hozzájárulást vagy bekötési díjat az érdekeltek elfogadták. A már lezárt vagy kialakult jogviszonyok megbolygatása az igénylők körében jogbizonytalanságra, az időközi szabályozatlanság pedig az igények teljesítésének indokolatlan elodázására vezetne. A képviselő-testületnek is időt kell adni arra, hogy a jogsértő rendelkezését a törvényes előírásoknak megfelelően szabályozással pótolja. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 4. §-ának hatályon kívül helyezése napját 1996. december 31-i időpontban határozta meg.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1287/H/1995.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás