17/1996. (V. 17.) KHVM rendelet

a közlekedési, hírközlési és vízügyi szakképesítésekre szervezhető mestervizgáztatás szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról¹

1997.07.12.

A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 7. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – a Magyar Kézműves Kamarával egyetértésben – a következőket rendelem el:

1. § A közlekedési, hírközlési és vízügyi szakképesítésekre szervezhető mestervizgáztatás szakmai és vizsgakövetelményeit e rendelet mellékleteként kiadom.

2. § E rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

Melléklet a 17/1996. (V. 17.) KHVM rendelethez²

JEGYZÉK
a közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazathoz tartozó – állam által elismert – szakképesítésekre épülő mestervizsgák szakmai és vizsgakövetelményeiről

Az alapszakma azonosító száma	Az alapszakmák megnevezése	A mestervizsga megnevezése	Bevezetésének kezdőnapja	Alkalmazásainak utolsó napja
311-1 (OSZJ)	Autószerelő	Autószerelő	A rendelet hatálybalépésének napja	Visszavonásig
32 4 7431 02 25 0 2 (OKJ)	Autószerelő
305 (OSZJ)	Karosszérialakatos	Karosszérialakatos	A rendelet hatálybalépésének napja	Visszavonásig
33 4 7429 02 25 0 7 (OKJ)	Karosszérialakatos

AUTÓSZERELŐ
mestervizsga szint és szakmai követelmények

I. A mestervizsgára jelentkezés feltételei

A) A mestervizsgához szükséges szakképesítések adatai

A szakképesítés azonosító száma és megnevezése:

32 4 7431 02 25 0 2 (OKJ) Autószerelő

311-1 (OSZJ) Gépjárműtechnikai szerelő (Autószerelő)

szakmunkás-, illetve szakképesítés.

B) A mestervizsga előfeltételeként előírt szakmai gyakorlat

A gépjárműjavítás tevékenységi profilú vállalatnál, gazdasági társaságnál vagy vállalkozónál, illetve iparosnál – a szakma különböző munkaterületein eltöltött – gyakorlat (folyamatos munkaviszony) időtartama:

Szakmunkásbizonyítvánnyal: 5 év

Középfokú szakirányú végzettséggel: 3 év

Megjegyzés:

A szakmai gyakorlat részidőkből is összeállhat, de az utolsó időszak a vizsgára jelentkezés időpontjánál ne legyen 2 évnél régebbi.

II. A mester munkaterülete.
A szakmához kapcsolódó tevékenységkörök

a) A mester szakmai munkaterületének leírása

A szakképesítés megnevezése és azonosító száma:

Autószerelő

32 4 7431 02 25 0 2 (OKJ)

311-1 (OSZJ)

A 311-1 szakszámú (32 4 7431 02 25 0 2 OKJ-azonosítási számú) és Autószerelő elnevezésű szakmai képesítéssel rendelkező mester szakmájának gyakorlása során, önállóan – korszerű kézi és gépi eszközökkel, szerszámokkal, anyagokkal – az alábbi, tipikusan jellemző munkatevékenységeket végzi:

– A gépjárművek (személy- és tehergépkocsi, autóbusz, motorkerékpár) motorjához, erőátviteli szerkezetéhez, valamint alépítményéhez tartozó fődarabok hibáinak megállapítása, javítása, karbantartása.

– A szervizmunkák, a gépjármű ellenőrzésével, a hatósági műszaki felülvizsgálatával összefüggő műszeres vizsgálatok elvégzése.

– A gépjárművek elektromos berendezéseiben előforduló meghibásodások felismerése és elhárítása.

– A gépjármű-diagnosztika elsajátítása és végzése.

b) A mester tevékenységi területe és feladatköre

– Az autószerelő mester tevékenységi körében elvégezhető szerelési-javítási munkák fajtáit a szakirány szerint illetékes minisztérium érvényben lévő rendelete határozza meg.

– A mestervizsgával és vállalkozói igazolvánnyal rendelkező mester a hatályos rendelet(ek)ben részletesen felsorolt feladatok és tevékenységek elvégzésére jogosult.

III. Szakmai követelmények

III/1. A szakma – mesterszintű – gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatok (feladatcsoportok)

1.1. Szakmai feladatok

– A szervizmunkák, a gépjármű ellenőrzésével, a hatósági műszaki felülvizsgálatával összefüggő műszeres vizsgálatok elvégzése.

– A gépjárművek elektromos berendezéseiben előforduló meghibásodások felismerése és elhárítása az alábbiakkal összefüggésben:

= gyújtások,

= porlasztók,

= benzinbefecskendezők,

= környezetvédelmi előírások a kipufogógáz összetevő értékeinek szempontjából,

= négyütemű Otto-motor,

= kétütemű Otto-motor,

= négyütemű dízelmotor,

= a motor hűtése,

= a motor kenése,

= erőátvitel,

= nyomatékváltómű (sebességváltó),

= differenciálmű,

= kerékhajtások,

= kerékfelfüggesztések,

= kerekek, gumiabroncsok, keréktárcsák,

= lengéscsillapítók, rugózás,

= kormányzás,

= a gépkocsi alapvető villamos berendezései,

= fékek,

= elektronika a gépkocsiban,

= akkumulátor kezelése,

= általános elektromos vizsgálatok,

= dízel üzemű motorok,

= kipufogórendszer,

= a gépkocsi üzemanyag-ellátó berendezései.

1.2. A vállalkozással összefüggő feladatok

– Vállalkozás alapítása, működtetése.

– A vállalkozási tevékenység nyilvántartása, elszámolások, bevallások készítése

= pénztárkönyv, naplófőkönyv vezetése,

= mérleg, illetve egyszerűsített mérleg készítése,

= munkaügyi-, adó- és társadalombiztosítási elszámolások készítése, nyilvántartása.

– Piackutatás, marketing.

– Alkalmazottakkal kapcsolatos munkáltatási, szociális és egyéb feladatok.

1.3. Tanulók foglalkoztatásának szervezése

– Kapcsolattartás az elméleti képző intézménnyel.

– A gyakorlati feladatok kiadása, végrehajtása, nyomon követése, értékelése.

– Tanulókkal kapcsolatos szociális és egyéb feladatok.

III/2. Követelmények

2.1.1. Általános szakmai elvárások

A mester(jelölt) ismerje és tudja alkalmazni

– az adott vagy kiválasztott típusú gépjárműre vonatkozó azonosító és beállító értékeket AUTODATA, mikrofilm vagy számítógépes programból;

– a különböző (benzines, dízel- és benzinbefecskendezéses) gépjárműmotorokat, azok részegységeit, működését, javítását, diagnosztikáját;

– erőátviteli egységeket (tengelykapcsolót, sebességváltót, meghajtótengelyeket, differeciálművet);

– futóműveket, működését, javítását, diagnosztikáját;

– fékeket (hidraulikus, pneumatikus, ABS);

– rugózást – lengéscsillapítókat;

– kormányműveket és részeit;

– kerekek, gumik szerelését, centírozását;

– alapvető villamos berendezéseket, részeit;

– környezetvédelmi előírásokat;

– a munkaegészségügyi-, a baleset- és tűzelhárítási előírásokat;

– biztonságtechnikát;

– az időszakos műszaki vizsgálatok követelményeit;

– a mérőműszerek, villamos gépekkel és emelőkkel szemben támasztott biztonsági és pontossági ellenőrzések követelményeit.

– Tudjon műszaki felmérést végezni a javításra beálló gépjárműveken, el tudja készíteni a javítás várható költségvetését (kalkulációt).

– Az ügyféllel tárgyalóképes legyen.

– Ismerje a műhelyben szükséges ügyvitel menetét, munkafelvétel, javításra kiadás, hibafelvétel, javítás, beállítások, próba, átadás.

– Legyen járatos az alábbi területeken:

Anyagok beszerzése, tárolása, számla elkészítése.

Naplófőkönyv vezetés (Bevételek-kiadások könyvelése).

= bér-, TB.- és APEH-ügyek.

Műhelyszervezés – műhelyberendezés

= műszerek,

= gépek,

= szerszámok.

Eljárás vitás ügyekben, garancia elbírálása.

Felügyeleti szervekkel együttműködés.

Szakmai intelligencia, kommunikáció:

= ügyféllel,

= munkatárssal,

= tanulókkal,

= ellenőrző szervekkel,

= szállítókkal,

= konkurenciával

viselkedés.

– Képes legyen magát önképzéssel fejleszteni, hogy a fejlődéssel lépést tudjon tartani.

– Képes legyen szakmai tudását átadni az új generációnak (tanulóinak), és tudja velük megszerettetni a munkát, rendet, fegyelmet.

A mesternek tehát sokoldalú, jól képzett egyéniségnek kell lenni, hogy egy személyben tudja vállalkozását szervezni, irányítani és dokumentálni. Ügyfelei és munkatársai közt egy jó összekötő kapocs legyen, korrekt, jó minőségű munkával gazdaságosan tudjon termelni. A technika fejlődésével mindig tartson lépést.

2.1.2. Szakmai gyakorlati követelmények

A mester(jelölt) tudja (tudjon)

– szét- és összeszerelni a dob- és a tárcsafékeket,

– hibát megállapítani és a fék alkatrészeit cserélni,

– fékerőszabályozót ellenőrizni, szerelni, javítani,

– ellenőrizni a bordás szíj és kerekeinek kopását,

– a csigagörgős, fogasléces és szervokormányt szétszerelni, hibafelvételezni, javítani, összeszerelni és ellenőrizni,

– futómű beállítására szolgáló műszerekkel a futóművet bevizsgálni és beállítani,

– szakszerűen elvégezni a nyomatékváltómű ki- és beszerelését,

– eldönteni a nyomatékváltóművek alkatrészeinek hibafelvételezési módszerek alkalmazásával az alkatrészek javíthatóságát vagy cseréjét,

– szakszerűen elvégezni a típusra vonatkozó szerelési, javítási kézikönyv utasításainak betartása mellett a kiegyenlítőmű ki- és beszerelését,

– elvégezni a technológiai sorrendnek és eljárásnak megfelelően a szétszerelést,

– összeszerelni és beállítani a típusra vonatkozó összeszerelési sorrend betartása mellett a kiegyenlítőműveket,

– szakszerűen használni a mérő-, ellenőrző és beállító eszközöket és célszerszámokat,

– szakszerűen kezelni az alkatrész tisztításához használt berendezéseket, ismerjék az alkatrésztisztítás menetét,

– szakszerűen elrendezni és tárolni az alkatrészeket,

– elvégezni a szétszerelt motor alkatrészeinek hiba-felvételezését, a technológiai utasításban megadott méretek és tűréshatárérték figyelembevételével,

– csoportosítani a selejt, a javításra váró és a még felhasználásra kerülő alkatrészeket,

– a forgattyústengely utánköszörülése esetén a megfelelő méretű fő- és hajtókarcsapágyakat megválasztani, a javítási katalógusban megadott forgattyústengelycsap átmérők táblázatából,

– megválasztani a támcsapágyméretet az axiális játék beállításához,

– szakszerűen elvégezni a forgattyústengely előszerelési munkálatait, az előszerelt forgattyústengely beszerelését, a csapágyfedelek meghúzását, a csavaranyák biztosítását,

– szakszerűen elvégezni a hajtórúd derékszögelését,

– szelepülést marni, csiszolni, szelepet köszörülni, csiszolni,

– motort összeszerelni (a típusra megadott szerelési és beállítási utasításnak megfelelően, a típushoz használatos) célszerszámok segítségével,

– a hűtőt a gépjárműből szakszerűen kiszerelni és a kiszerelt hűtőn folyásvizsgálatot végezni,

– a fagypontvizsgálatot elvégezni,

– megítélni a termosztát állapotát a hűtési rendszerben okozott zavarok alapján,

– zárt hűtőrendszert légteleníteni,

– a leggyakrabban előforduló meghibásodási lehetőségeket és okát, ezek kijavítását a szükséges olajnyomás kialakításának feltételét,

– olajok tulajdonságainak ismeretében – táblázatból a felhasználás céljának megfelelően olajminőséget megválasztani,

– kiszerelni a lámpatesteket,

– a világítótestekben izzót cserélni,

– lámpatesteket beszerelni és az elektromos vezetékeket a kapcsolási rajz szerint bekötni,

– a rendszerben keletkezett hibát feltárni és javítani,

– a javításra kerülő gépjárműtípus javítási kézikönyvét használni abból adatokat kikeresni és értelmezni,

– a gépjárműből a fődarabokat, motort, tengelykapcsolót, nyomatékváltót, mellső és hátsó futóművet kiszerelni,

– a kiszerelt fődarabokat és segédberendezéseket lemosni, szétszerelni, hibafelvételezni, javítani és összeszerelni,

– a gépjárművek időszakos hibamegelőző karbantartását a javítási kézikönyvben előírt utasítás szerint szakszerűen végrehajtani,

– a gépjármű elektromos hálózatát átvizsgálni, fényszórót beállítani,

– a kerekeket kiegyensúlyozni,

– elvégezni a lengéscsillapító, a kormányszerkezetek és a futóművek vizsgálatát.

Képes legyen a gépjárművek teljes vizsgálatának elvégzésére; tudja (tudjon)

– a mérőműszereket alkalmazni, felszerelni, beállítani, méréseket elvégezni;

– a mért eredményeket helyszínen kiértékelni;

– a mérések során kapott eredmények alapján a szükséges beállításokat elvégezni;

– a személy- és a tehergépkocsin nagy biztonsággal elvégezni a kormány holtjáték és a kerékösszetartás ellenőrzését, mérését, kiértékelését,

– a kapott eredmény alapján a szükséges beállítási műveletek elvégzését:

– a helyhez kötött stabil kiegyensúlyozó készülék kezelését;

– a mért eredmények alapján táblázat segítségével kerékkiegyensúlyozást elvégezni.

– a készülékek gyakorlati alkalmazását;

– a mért eredmények kiértékelését, mérési eredmények és fékdiagramok alapján;

– a kiértékelés után a hiba megnevezését, kijavítását;

– a fékekre vonatkozóan hatósági műszaki előírásokat;

– a vizsgáló berendezéseket alkalmazni,

– a kapott eredményeket értékelni,

– az értékelés után a hiba elhárítását végrehajtani;

– a műszeregységeket a motorra csatlakoztatni,

– a nyomás- és depressziómérést elvégezni és a fordulatszámot elemezni,

– az elemzés során a mérést kiértékelni, táblázat segítségével henger állapotát megítélni;

– gyújtáskikapcsolásos hengerteljesítmény-különbség mérésből: a szelepzárási hibát, a dugattyú és henger tömítetlenségét, a vezérlési hibát kimutatni, kiértékelni;

– az előbefecskendezési szög mérését, a helyes értékre történő beállítását (nullázás, hitelesítés),

– a nyomás jeladóra történő műszercsatlakozást,

– a nyomás jeladó beépítését,

– a mérés elvégzését, kiértékelését és az előbefecskendezési szög helyes beállítását (típusra vonatkozóan táblázatból);

– a mérőműszerek hitelesítését, csatlakoztatását,

– a zárásszög mérését,

– a kondenzátor megszakító érintkezők ellenőrzését,

– az előgyújtás és az előgyújtás-szabályozás ellenőrzését,

– a gyújtógyertyák vizsgálatát;

– a műszeregységet a motorra kapcsolni,

– a műszer hitelesítését, a gyújtásellenőrzését, és a kiértékelését elvégezni a szükség szerinti gyújtásállítást végrehajtani,

– ellenőrizni az előgyújtást szabályozók működését;

– az oszcilloszkópnak a motorra kapcsolását, üzembe helyezését, különböző képképzéseket (sorozat, egymásra vetített raszter),

– a normál oszcillogram alapján felismerni a jellemzőbb hibaokokat, azok kiküszöbölését, beszabályozást;

– a porlasztó fúvóka, torokátmérő kiválasztását próbapadi vizsgálattal,

– a tüzelőanyag-szállítási rendszer bemérését,

– a tüzelőanyag-szivattyú vizsgálatát, működését, ellenőrzését,

– a szemrevételezéssel ellenőrizni a teljes tüzelőanyag-ellátó rendszer tömítettségét, állapotát;

– a befecskendező szivattyú próbapadi ellenőrzését, szabályozását, beállítását,

– meghatározni a töltés kezdetét,

– a stroboszkópos, oszcilloszkópos vizsgálatokat,

– a porlasztó készülék vizsgálatát,

– a tüzelőanyag-szivattyú vizsgálatát, működésének ellenőrzését,

– az adagolók gépjármű motorjába történő felszerelését, beüzemelését,

– az előbefecskendezés és szállítás kezdet meghatározását, beállítását,

– oszcilloszkópos vizsgálatnál oszcillogramok értékelését;

– a mérőkészülékek üzembe helyezését, hitelesített mérés menetét,

– a gázelemzés, füstölés mérés gyakorlati végrehajtását,

– a kapott eredmények alapján a szükséges beállítások elvégzését,

– a környezetvédelmi utasításokat és azok betartását;

– a fényszóró vizsgálók gyakorlati alkalmazását, használatát,

– a mérőernyő képének értékelését,

– a fényszóró beállítását,

– a térerősség mérését.

Tudja

– a gépkocsi rugózást végző szerkezetek (lap-, torziós-, spirál- és légrugók) hibamegállapításait, javítását, cseréjét, a légfékes gépkocsik légsűrítőjének és légtartály rendszerének hibafelvételezését, javítását, ellenőrzését,

– az üzemi és rögzítő légfékszerelvények egységeinek, szelepjeinek (fékmunkahenger, rugóerőtároló fékmunkahenger, légszárító, vezérlő, fékrásegítő, relészelep) hibafelvételezését, javítását, ellenőrzését.

Rendelkezzen az üzemeltetés feltételrendszerének ismeretével (karbantartás, javítás, felújítás).

Ismerje a szervizmunkák periódusait, technológiáját és a kis- és nagyjavítás ciklusait.

Ismerje a gépjárművek hatósági műszaki vizsgára való felkészítési technológiáját és a műszaki vizsgára bocsátás feltételeit.

Tudja elhárítani a gépjárműjavítás és -vizsgálat során előforduló tűz- és baleseti veszélyeket.

2.1.3. Követelmények a szakmai elmélet terén

A mester(jelölt) ismerje

– a gépjárművek szerkezeti felépítését, a fődarabok, szerkezeti egységek működési elvét, anyagát, gyártási technológiáját, a gépjárművek villamos berendezéseit, szerelvényeit, azok funkcióját,

– a gépjárművek műszeres méréseinek eszközeit, mérési technikáit,

– és alkalmazza a szakma munka- és környezetvédelmi, biztonságtechnikai előírásait,

– a gépjármű diagnosztikai műszereket az ellenőrzés, hibamegállapítás, beállítás céljából,

– a meghibásodások megszüntetésére a megfelelő gépjármű-javítási technológiát,

– a gépjárműszerkezetek beállítását a megadott értékhatárok szerint,

– a gépjárművek kis és nagy fődarabjainak, villamos berendezéseinek szakszerű cseréjét,

– a futóművek, fékberendezés, kormányszerkezet, tengelykapcsoló, csuklós tengely, kiegyenlítőmű, a jármű-motor és kiegészítő berendezések javításának technológiáját és technikáját.

Rendelkezzék az önálló vállalkozáshoz szükséges alapismeretekkel

– ismerje az anyag- és alkatrészbeszerzés menetét, a helyes tárolást és raktározást,

– tudja a javítási munkákra egyszerűbb árkalkulációt és vállalási időt megállapítani,

– legyen tárgyalóképes az ügyfelekkel.

Birtokolja és tudja hasznosítani azokat az általános műszaki (fémipari, villamosipari) ismereteket, amelyek bővítésével az ún. rokon szakmákban (pl. gépjármű-villamossági szerelő) is képes a mesterfokozat megszerzésére.

2.2. Vállalkozás alapítása, vezetése

2.2.1. Általános követelmények és elvárások

– A vállalkozásalapítás, mint stratégiai és befektetési döntés megalapozása, a cég, illetve vállalkozási forma megválasztásának szempontjai.

– Előzetes piacfelmérés szempontjai (profilválasztás, versenytársak értékelése, üzleti terv és projekttanulmányok készítése, keresletelemzés stb.).

– Marketing és P+R stratégia kidolgozásának fő szempontja.

– Controlling és monitoring tevékenység a vállalkozás vezetésében. Piaci és profilválasztási döntések megalapozása. Visszavonulási stratégiák.

– A vállalkozás alapításával kapcsolatos eljárásra vonatkozó jogszabályok ismerete.

– A vállalkozások kötelező és kötelező választáson alapuló gazdasági kamarai tagság létesítésének rendje, a kamarai tagsággal járó vállalkozói jogok és kötelezettségek ismerete.

– Az önkéntesen vállalható szakmai, ágazati stb. érdekképviseleti tagság létesítésének vállalkozói szempontjai, előnyei, a tagsági viszonyból eredő jogok és kötelezettségek rendszere.

– Az engedélyköteles tevékenységek, hatósági engedélyhez kötött vállalkozási profilok és engedélyezési eljárásuk ismerete.

– A vállalkozási tevékenység nyilvántartásával és elszámolásával kapcsolatos általános feladatok és konkrét kötelezettségek ismerete, pl.

= pénztárkönyv, naplófőkönyv vezetése,

= mérleg, illetve egyszerűsített mérleg készítése,

= munkaügyi-, adó- és társadalombiztosítási elszámolások készítése és nyilvántartása stb.

– Termelés-, piac-, munka- és üzemszervezési ismeretek, üzemviteli, vállalkozás-ügyviteli jártasság.

– A magyar jogrendszer (jogalkotás rendszere, jogszabály-hierarchia, jogértelmezés, jogkövetés, jogalkalmazás stb. fogalmak).

– Általános, vállalkozási tevékenységgel összefüggő jogi ismeretek:

= polgári jogi ismeretek, különös tekintettel a kötelmi jogi vonatkozásokra,

= társasági jog (a gazdasági társaságokról szóló törvény főbb elemei, alapvető rendelkezései),

= pénzügyi-jogi ismeretek,

= adójog alapjai és fő elemei,

= versenyjog alapjai,

= vámjog alapjai,

= munkajog alapjai és fő elemei.

– A vállalkozás jogi képviselete.

– A szakképzéssel az iparitanuló-képzéssel összefüggő általános jogi, munkajogi és kötelmi jogi ismeretek.

2.2.2. Vállalkozás alapítása és vállalkozás vezetési közgazdasági alapismeretek

– A vállalkozások helye és szerepe a piacgazdaságban.

– A vállalkozások típusai, főbb jellemzői a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján.

– Vállalkozási típusok, vállalkozási formák a gazdasági társaságokról szóló törvény és polgári törvénykönyv hatályán kívül (mezőgazdasági kistermelő, szellemi szabadfoglalkozás stb.).

– Az egyéni vállalkozások fő típusai jogi forma és profil szerint (egyéni vállalkozó, egyéni cég – kisiparos – kiskereskedő stb.).

– A jogi és természetes személy fogalma a vállalkozások körében.

– A korlátolt és korlátlan felelősség fogalma és tartalma a vállalkozások körében.

– Egyéni- és társas vállalkozások legfontosabb jellemzői, ismérvei alapításuk, szervezetük és működtetésük alapvető ismérvei.

– A vállalkozás-alapítást, mint hosszú távú stratégiai döntést motiváló és befolyásoló legfontosabb tényezők:

= vállalkozási cél meghatározásának,

= célok és feltételek összhangjának,

= a közvetlen piaci környezet ösztönző és korlátozó hatásainak,

= az általános gazdasági környezet rövid és hosszú távú rendszerhatásainak,

= a vállalkozás kockázatának, várható erős és gyenge pontjainak stb.,

vizsgálati szempontjai és módszerei.

– A profit, a tőkeerő, a piac, a kockázat, az alapítási és növekedési cél, valamint a lehetséges cégforma kiválasztása közötti összefüggések.

– A vállalkozásalapítás jogi eljárási rendje (alapító okirat, cégbejegyzés, bankszámla nyitás, adószám, statisztikai jelzőszám, társadalombiztosítási szám stb.).

– Hatósági engedélyekhez kötött tevékenységek és egyéb engedélyköteles tevékenységek eljárási ügyintézési rendje.

– Gazdasági kamarai tagság létesítése (gazdasági kamarák közötti választás szempontjai) érdekképviseleti tagság létesítésének szempontjai.

– A gazdasági kamarai tagságból eredő, vállalkozót megillető jogok és kötelezettségek ismerete, a szolgáltatások igénybevételének módja, helye, eljárása.

– Az üzleti terv tartalma, szükségessége.

– A tervezés helye, jelentősége a vállalkozás alapításával, működtetésével, átalakításával és megszüntetésével kapcsolatos döntéshozatalban.

– A marketingterv mint az üzleti terv része.

– A marketingmunka jelentősége, célja, területi eszközrendszere, funkciója a folyamatos piackutatásban, piacértékelésben és piacalakításban.

– A partnerek és versenytársak piaci magatartásának, erős és gyenge pontjainak folyamatos elemzése.

– Üzleti partnerválasztás szempontjai.

– Növekedési, stabilizációs és visszavonulási stratégiák alkalmazásának szempontjai.

– Befektetési döntések, tőkeemelési döntések, hitelfelvételi döntések, gazdasági, piaci megalapozásának fő követelményei.

– Bank- hitel- és tőkepiaci ismeretek.

– Fontosabb vállalkozástámogatási, fejlesztési stb. hitelkonstrukciók és elérhetőségi feltételeik ismerete. A vállalkozást segítő alapok, alapítványok szolgáltatásainak ismerete.

2.2.3. Vállalkozásgazdaság alapismeretek

– A magyar gazdasági szabályozórendszer átfogó ismerete, jellege, általános hatásmechanizmusa, fejlődési (továbbfejlesztési) irányai, tendenciái.

– A hazai adórendszer főbb jellemzői, belső struktúrája a fontosabb adónemek szerinti csoportosítása.

– A vállalkozásokat terhelő, és a vállalkozások működése során elszámolandó főbb adónemek részletesebb ismerete (vállalkozási nyereségadó, általános forgalmi adó, magánszemélyek jövedelemadója, munkaadói járulék, munkavállalói járulék stb.).

– A fontosabb helyi adók rendszere, lehetséges mértéke, alapja és elszámolási módja (pl.: iparűzési adó, kommunális adó stb.).

– A vállalkozási nyereségadó-rendszer főbb elemei, alapja, mértéke, választhatósága és a választás mérlegelési szempontja.

– Az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói nyereségadó hatálya alá történő bejelentkezés szabályai.

– Az átalányadózás rendszere, célja, fő jellemzői, előnyei és hátrányai, az alkalmazásra vonatkozó vállalkozói döntés szempontjai.

– Az általános forgalmi adó közgazdasági tartalma (a végső fogyasztás adóztatása) legfontosabb elszámolási szabályok (adókötelezettség keletkezése, mértéke, alapja, elszámolása, a visszaigénylés esetei).

– A személyi jövedelemadó a vállalkozás, a vállalkozó és az alkalmazottak vonatkozásában.

– A személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó jövedelemkimutatásának lehetséges módjai, a módszerek közötti választás szempontjai.

– Az önadózás (önbevalláson alapuló adózás) fő jellemzői, előnyei és hátrányai az ún. kivetéses adóztatáshoz viszonyítva.

– Az adóigazgatási eljárás rendje, fő szabályai, az adóelszámolás és befizetés határidői, dokumentumai, az adóellenőrzés rendjének lényegi elemei.

– A társadalombiztosítás hazai rendszerének és átalakítási irányainak átfogó ismerete.

– A biztosítási kötelezettség hatálya, keletkezése, mértéke, elszámolása és teljesítése.

– A társadalombiztosítás intézményrendszere, eljárási rendje, a társadalombiztosítással kapcsolatos vállalkozói elszámolási, nyilvántartási, befizetési, bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségek.

2.2.4. Vállalkozás jogi alapismeretek

– Polgári jog átfogó ismerete mint alapkövetelmény.

– A kötelmi jog részletesebb és alkalmazás szintű ismerete. Ezen belül különösen:

= a szerződés (vállalkozási, szállítási stb.) tartalma, tárgya, kötelező érvényességi kellékei,

= a szerződést biztosító mellékkötelezettségek,

= a szerződés semmissége, megtámadhatósága,

= a szerződés módosítása, tartozás elismerés,

= zálogjog, kezesség, óvadék stb. fogalma, tartalma,

= a teljesítés és beszámítás esetei,

= a szerződésszegés esetei,

= a szerződés megszűnésének, elévülésének esetei,

= az egyes fontosabb szerződéstípusok alkalmazási területei, főbb jellemzői.

– Pénzügyi jogi alapismeretek. Ezen belül különösen az alábbi tárgykörök átfogó jellegű ismerete.

– A pénzintézetekről szóló törvény hitelnyújtással, értékpapír-forgalmazással, befektetéssel kapcsolatos fontosabb előírásai.

– A devizajogszabályok vállalkozói körben végzett devizaelszámolásokat érintő előírásai.

– A betétbiztosítás fő szabályai.

– A vállalkozás- és vagyonbiztosítás fő szabályai.

– Vámjogi alapismeretek. A magyar vámrendszer, vámeljárás, vámügyintézés átfogó ismerete. A fontosabb vámokmányok és használatuk.

– Versenyjogi ismeretek:

= a piaci verseny fogalma,

= a tisztességtelen piaci magatartás jellemző esetei,

= a versenyfelügyelet intézményrendszere (Gazdasági Versenyhivatal, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, érdekképviseletek, gazdasági és szakmai kamarák).

– Általános munkajogi ismeretek a Munka Törvénykönyve alapján. Ezen belül a foglalkoztatással összefüggő vállalkozói kötelezettségek részletes ismerete is szükséges.

– A szakképzésről, a szakképzési alapról és a közoktatásról szóló törvények vállalkozásspecifikus rendelkezéseinek részletesebb, valamint e törvények vállalkozás keretében folytatott szakmai képzésre, szakmunkás tanuló alkalmazásra vonatkozó átfogó eligazodás szintű ismerete.

– A vállalkozás jogi képviseletének lehetséges módjai és szükségessége.

2.2.5. Vállalkozás alapításával, működtetésével kapcsolatos követelmények

A mesterjelölt bizonyítsa ismereteit az alábbi területeken:

– Ismerje a vállalkozásalapításra vonatkozó döntés előkészítésének, megalapozásának és mérlegelésének a gyakorlatban alkalmazott és a szakirodalomban feldolgozott korszerű módszereit, szempontrendszereit. Ezen ismerete birtokában igazolja alkalmasságát az életképes, fejlődésorientált vállalkozás megszervezésére és működtetésére, a vállalkozói kockázat elfogadható keretek között tartásával.

– Ismerje vállalkozási profiljára vonatkozóan az általános piaci helyzet fő jellemzőit, változásának tendenciáit. Saját vállalkozását legyen képes e környezetben elhelyezni. Céljait és esélyeit, valamint e célok eléréséhez, esélyek kihasználásához vezető stratégiáját reálisan tudja megfogalmazni.

– Ismerje a vállalkozásindítás, -vezetés és -menedzselés korszerű, saját cégére alkalmazható módszereit és eszközrendszerét. Ennek keretében a kockázatelemzés, a költség-haszon elemzés, az üzleti tervezés, a vállalkozási marketing, valamint a vállalkozási kontrolling és monitoring tevékenység alkalmazás szintű ismereteiről adjon bizonyságot.

– Alapszinten ismerje az államszervezet felépítését, annak intézményi struktúráját és főbb gazdaságpolitikai, gazdasági környezetalakító funkcióit.

– Részleteiben ismerje a központi és helyi gazdasági érdekérvényesítés intézményeit, fórumait, valamint az ezen intézményekkel és fórumokkal való közvetlen és közvetett vállalkozói kapcsolattartás lehetséges módjait.

– Rendelkezzék konkrét ismeretekkel a gazdasági kamarák szervezeti működési rendjéről, a gazdasági kamarák kizárólagos (közjogi) és megengedett (általános képviseletei, illetve szolgáltató) funkcióiról. Ismerje az érdekképviseleti és a gazdasági kamarai tagsággal járó jogait, kötelezettségeit, valamint az e tagsági viszonyokkal járó, vállalkozás keretében is hasznosítható előnyöket

– Mindezen ismeretek alapján fogalmazza meg lehetséges vállalkozási célját, esélyeit, kockázatának valóságos mértékét, és e kockázatvállalás jogi és közgazdasági szempontból reálisan igazolható megalapozottságát.

– A fenti ismeretek birtokában igazolja alkalmasságát a vállalkozás működése során előadódó válságkezelési kényszer hatékony vezénylésére. A piac-, profil- és vállalkozási formaváltást kiváltó külső és belső tényezők felismerése és időben történő kezelésére.

– A jelölt mutassa meg alkalmasságát a saját- és a hitelezői vagyonnal a tulajdonostársak befektetéseivel való felelős gazdálkodásra, valamint a reális munkavállalói érdekek vállalkozói célokkal összehangolt hatékony érvényesítésének biztosítására.

2.2.6. A gazdálkodással kapcsolatos követelmények

A mesterjelölt alkalmazásorientált ismeretekkel és tudással rendelkezzen az alábbi témakörökben:

– Ismerje a magyar adórendszer hatályos jogszabályokon alapuló struktúráját. Ezen belül ismerje és tudja saját (vagy tulajdonosi érdekeltségével működő, működtetendő) vállalkozására, szakterületére, tevékenységi körére vonatkozóan is értelmezni az adórendszer törvényi és alacsonyabb szintű jogszabályokból eredő előírásokat.

– Ismerje és vállalkozásában, szakterületén tudja értelmezni, alkalmazni és/vagy külső segéderő bevonásával alkalmaztatni az egyes központi és helyi adónemekre vonatkozó előírásokat, olyan mértékben, hogy az ebből eredő vállalkozói, tulajdonosi nyilvántartási és beszámolási követelményeket önmaga, alkalmazottai útján vagy megbízottak igénybevételével képes legyen teljesíteni.

– Ismerje és fő vonalaiban képes legyen személyesen is megítélni az egyes adónemekkel kapcsolatos vállalkozási, vállalkozói feladatokat, nyilvántartási, beszámolási, elszámolási követelményeket és azok teljesítésének gazdálkodási és ügyvitel-szervezési vonzatait.

– A gyakorlati alkalmazás, illetve a gyakorlati alkalmazás irányításához, ellenőrzéséhez elvárható szinten ismerje az egyes főbb adónemek jogszabályi előírásaiból eredő fő követelményeket és kedvezményeket, valamint az utóbbiak igénybevételének lehetőségét és feltételeit, alkalmazhatóságát a vállalkozási döntéshozatalban.

– Az adójoggal kapcsolatosan a mesterjelölttől elvárt tudáskövetelmény legfontosabb tételei a következők:

= az egyes adónemek céljának, gazdaságpolitikai és költségvetés-politikai szerepének tudatosítása;

= az adórendszer szerkezetének jellemzői (központi, helyi adók, profitadók, forgalmi adók, erőforrást terhelő adók, helyi és központi szociális foglalkoztatási és környezetvédelmi célú) adók kivetésének indokai, az adóbevételekkel való elszámolás rendszere, a felhasználási célok és megvalósulásuk hatása a vállalkozói szféra fejlődésére;

= minden (elsősorban központi adó – VÁNYA, ÁFA, SZJA stb.) és adó jellegű elvonás (munkaadói járulék, munkavállalói járulék, TB-járulékok) esetében követelmény a vonatkozó jogszabályok átfogó ismerete; e vonatkozásban kiemelt figyelmet kell kapnia a következőknek:

– az egyes adónemek alanyi köre,

– az adójogszabályok személyi, alanyi, területi és időbeli hatálya,

– az adók alapja és mértéke,

– az adóelszámolás és -nyilvántartás módja,

– a beszámolási kötelezettségekre vonatkozó előírások,

– a kivételek (alanyi és tárgyi mentességek) kedvezmények köre, mértéke és igénybevételük módja,

– az adóbevallás, befizetés, ellenőrzés, rendbírság az adóhiány és késedelmes fizetés szankciói.

– A választható adózási módszerek esetében az adózási rendszer változásának, kiválasztásának jogszabályi feltételei, valamint vállalkozás-gazdasági,- gazdálkodási indokoltsága.

– A VÁNYA és az SZJA szerinti adózás közötti választás vállalkozási, stratégiai, vagy taktikai indoka. Az átmenet és átjárhatóság jogi, jogszabályi feltételei és korlátai.

– Az önbevallásos adózás és az átalányadózás, illetve a tételes elszámoláson alapuló adózás és az átalány típusú adózás közötti választás vállalkozási, vállalkozás-gazdasági és stratégiai döntési szempontjai.

– A személyi jövedelemadó rendszerből eredő vállalkozót és alkalmazottját terhelő pénzügyi elszámolási, nyilvántartási, adatszolgáltatási és beszámolási kötelezettségek.

– Az általános forgalmi adó célja, gazdaságpolitikai irányultsága. A rendszer lényege (a végső fogyasztás adóztatásának elve).

– Az ÁFA-kötelezettség keletkezése, teljesítés módja, az adó mértéke és alapja, az elszámolás és nyilvántartás, valamint a beszámolás rendszere.

– Az ÁFA alanyi és tárgyi mentességének feltételei. A mentesség, a jogszabályon kívüliség, a kedvezményes kulcsok alkalmazásának hatása a vállalkozás gazdálkodására.

– A központi adónemeknél alkalmazott adónövekedő, adóalap-csökkentő tételek konkrét igény bevételi és elszámolási feltételeinek alkalmazási szintű ismerete.

– Az adóvisszatérítés, adókedvezmény- és adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételének vállalkozási pozíciókra gyakorolt eltérő hatása, mindezek számszerűsíthetősége.

– Az adóigazgatási eljárásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok tételes ismerete, a vállalkozások adókötelezettségére vonatkozó konkrét előírások (eljárási szabályok, határidők, nyilvántartási- és beszámolási, befizetési stb. kötelezettségek) tekintetében.

– Számítási modellpéldák megoldására való felkészültség:

= az adóalapok meghatározása,

= az adó megállapítása,

= a kedvezmények és mentességek kiszámítása,

= a késedelmi pótlék és bírság mértékének megállapítása,

= az adó- (pl. ÁFA) visszaigénylés mértékének meghatározása stb. tekintetében.

– Számítási modellpéldák megoldására való felkészültség:

= a helyi adók és egyéb adó jellegű kötelezettségek megállapítására,

= a gazdasági kamarai regisztrációs díj és éves hozzájárulás mértékének meghatározására,

= az összesített vállalkozói adózott jövedelem megállapítására.

– Számítási példák megoldása:

= a munkavállalók személyi jövedelemadó-előlegének megállapítása, valamint

= a munkaviszony megszűnésekor történő végelszámolás személyi jövedelemadó elszámolására.

– A társadalombiztosítás hazai rendszerének átfogó ismerete a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint ennek végrehajtásáról szóló és a törvényhez kapcsolódó egyéb jogszabályok alapján:

= a társadalombiztosítás hazai rendszere, intézményei,

= a társadalombiztosítás önkormányzatai,

= a társadalombiztosítás alanyai (aktív- és passzív alanyi kör),

= a társadalombiztosítási jogviszony keletkezésének feltételei és követelményei (alanyi jogok, megszerezhető jogok, intézményi-vállalkozási kötelezettségek),

= a járulékköteles és járulékmentes munkavégzésre irányuló (jövedelemszerzési célú) tevékenységek köre, típusai.

– A mesterjelölt legyen felkészült:

= a pénzforgalmi és a számviteli elszámolás vállalkozásában szükséges alkalmazása (ismerje a pénzforgalmi és számviteli elszámolás különbözőségeit, valamint a két elszámolás és nyilvántartás között kimutatható, elemzésre alkalmas fő összefüggéseket),

= a pénztárkönyv, vagy a naplófőkönyv vagy az egyszerűsített és/vagy a kettős könyvvitelt fő összefüggésének elemezésére, értékelésére (szakmai segítséggel döntéshozatali szintű áttekintéssel rendelkezzék a vállalkozás pénzügyi, számviteli elszámolásainak elemzése és értékelése terén),

= a bejövő és kimenő számlák szabályszerűségének elbírálására – adott esetben a kimenő számlák előírás szerinti kiállítására, bizonylatolására –, valamint a vevők felé történő kiszámlázás törvényes, de gazdasági szempontból is racionális időzítésének meghatározására.

– A mesterjelölt önállóan is legyen felkészült:

= üzleti terv készítésére, és az üzleti terv szempont-rendszerének meghatározására és kiértékelésére,

= piaci monitoring és belső controlling rendszer kialakítására, e rendszer működtetésének megszervezésére, valamint a rendszerből származó információk döntéshozatalai célú feldolgozására.

– A mesterjelölt személyében is rendelkezzen azokkal a szakismeretekkel, amely alapján önállóan is felkészült lehet:

= vállalkozási pénzforgalma számára bankszámla-nyitást lebonyolítani és a bankszámlát kezelni,

= vállalkozása számára beruházási, fejlesztési és/vagy likvidítási, illetve forgóeszközhitel felvételére pályázatot készíteni, valamint a hitelfelvételi eljárás vállalkozói feladatait ellátni, továbbá ezen döntéseit a gazdálkodási recionalitás feltételezve megalapozni.

– A mesterjelölt ismerje a hitelfelvétellel kapcsolatos projekt- és megvalósíthatósági tanulmány általánosan elvárt, megkövetelt tartalmát, összeállításának módját, a szükséges számítási adatok fellelhetőségének bizonylati hátterét, valamint a számítások elvégzésének módszereit.

– Ismerje és tudja ismertetni a kereskedelmi banki hitelezés főbb módszereit, ezen hitelezési módok adósságszolgálati konzekvenciáit. Mindezt oly módon tudja értékelni, hogy saját vállalkozásában, vagy adott vállalkozás felelős vezetőjeként képes legyen mérlegelni az erőforrás igények és a piaci lehetőségek rövid, közép- és hosszabb távú összhangjának megteremthetőségét.

– Mutasson kellő alkalmasságot arra, hogy a belső és külső pénzügyi erőforrások igénybevételének lehetőségét a tulajdonában, résztulajdonában és/vagy vezetése alatt álló vállalkozásban a likvidítási, rentabilitási és reális növekedési szempontnak megfelelően képes értékelni és kezelni.

2.2.7. Jogi ismeretekre vonatkozó követelmények

A mesterjelölt alkalmazásorientált ismeretekkel és tudással rendelkezzen az alábbi témakörökben:

– Ismerje és a napi gyakorlatban önállóan is tudja értelmezni és alkalmazni a vállalkozás működtetésével kapcsolatos alapvető jogszabályokat.

– Tudja, hogy egy-egy konkrét gyakorlati kérdés eldöntéséhez, illetve általában a vállalkozói döntéshozatalhoz a szükséges jogszabályi háttér hol, milyen jogforrásban található.

– Rendelkezzék olyan szintű ismerettel a jogértelmezés és a jogalkalmazás területén, amely lehetővé teszi számára a szakértők, szakmai segéderőt igénylő problémák pontos megfogalmazását, illetve felvetését.

– Ismerje a magyar jogalkotás rendszerét. Jogalkotásról szóló törvény alapján biztonságosan igazodjon el a hazai jogalkotás intézményi és hatásköri rendszerében.

– Legyen birtokában azon ismereteknek, amelyek a hazai jogrendszeren belül a jogszabályok hierarchiájára, egymásra épülésére, a jogszabályok és a szabályozási szintek közötti kapcsolatokra vonatkoznak.

– Ismerje a polgári jog alapjait. Pontosan tudja értelmezni a Polgári Törvénykönyv tárgyát (elsősorban a személyek közötti kötelmi viszonyok és a tulajdonviszonyok vonatkozásában).

– Ismerje a kötelmi jog tárgyát (szerződéses kapcsolatok).

– Ismerje a szerződéses viszony létrejöttének és megszűnésének általános és specifikus jogszabályi feltételeit.

– Tételesen tudja megnevezni az egyes szerződéstípusokat, ismerje azok fő jellemzőit.

– Pontosan értelmezze a szerződések általános és speciális formai és tartalmi kellékeit.

– Ismerje a szerződést biztosító mellékkötelezettségek típusait és alkalmazási eseteit.

– A gazdasági társaságokról szóló törvényről átfogó ismeretekkel rendelkezzen. Tudja megnevezni a törvényben szabályozott gazdasági társasági formákat, ismerje azok főbb jellemzőit (alapítók lehetséges köre, a társaság jogi vagy természetes személy jellege, a felelősség terjedelme, minimális alaptőke mértéke stb.).

– Az egyéni vállalkozásokról szóló törvény (egyéni vállalkozó vagy kisiparos, illetve kiskereskedő vonatkozásában) tételes ismerete.

– A vámjog területén rendelkezzék legalább olyan alapfogalmak ismeretével mint pl. a vám funkciója, a vámkivetés alapja, jellemző mértékei, a vámpótlék alapja és mértéke, az import vámeljárás folyamata, okmányai, intézményei a vámfizetés módja, a vámelőjegyzés fogalma, alkalmazása, eljárás stb.

– A magyar versenyjog és piacvédelem eszközeit, valamint a versenyfelügyelet és piacvédelem intézményrendszerét fő vonalaiban, az általános értelmezés és eligazodás szintjén ismerje.

– A munkajog – a Munka Törvénykönyve – átfogó ismerete. (A munkajog tárgya, alanyai, főbb szabályozási területei.)

– A munkaegészségügyi és munkabiztonsági előírások – a Munkavédelmi Törvénynek, a Gépjárműjavítás Biztonsági Szabályainak – átfogó ismerete.

– Tételes munkajogi ismeret a napi gyakorlati alkalmazás szintjén az alábbi területeken követelmény:

= a munkaviszony létesítése és megszűnése (a jellemző esetek megnevezése, ismertetése),

= a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó kötelező és megengedő szabályok,

= a munka díjazása,

= végkielégítés,

= munkáltatói és munkavállalói egyéb jogok és kötelezettségek,

= vállalkozáson belüli és vállalkozáson kívüli érdekegyeztetés fórumai, intézményei, folyamatai,

= a kollektív szerződés célja, fogalma, és a kollektív szerződésben szabályozható munkajogi viszonyok.

– A szakképzésről, a szakképzési alapról, a közoktatásról szóló törvények általános ismeretek mellett a tanulószerződéssel kapcsolatos előírások és lehetőségek alkalmazás szintű ismerete.

– Iparjogvédelmi alapfogalmak ismerete (találmány, szabadalom, használati mintaoltalom, ipari mintaoltalom, licence, know-how, védjegy stb.).

3. A tanulókkal kapcsolatos követelmények

A mester(jelölt) ismerje

– a személyiség ismertető jegyeit;

– a tanulók beilleszkedési gondjait;

– a 14–20 éves korosztály jellemző életszakaszait;

– a generációs konfliktusok kialakulásának okait és jellemzőit;

– a tanulóra ható környezeti hatások főbb területeit;

– a tanuló és a mester között jó kapcsolat kialakításának kritériumait;

– az ellenőrzés alapvető feladatait;

– a hibás viselkedési formákat és az ezeket kiváltó okokat;

– a nehéz szituációk és a nehéz konfliktusok kialakításának főbb okait és ezek feloldásának lehetőségeit;

– a mester feladatit a tanulók egészségének megőrzésében;

– a tanulók szakmai alkalmassága megítélésének lehetőségeit és eszközeit;

– milyen teendői vannak a mesternek annak érdekében, hogy a tanuló megszeresse leendő munkahelyét és szakmáját;

– a munkaoktatás legfőbb feladatait és alapelveit;

– a képzés ellenőrzésének formáit a képzés eredményességének ellenőrzésével szemben támasztott követelményeket;

– a tanuló megítélése és értékelése során alkalmazható és alkalmazásra kerülő segédeszközöket;

– a neveléstan alapfogalmait;

– az oktatási-nevelési tevékenység előkészítésének, megtervezésének, jelentőségének eszközeit és módszereit;

– a munkaidő és a képzés ütemezésének megtervezésének szempontjait, és tudja azokat nevelőmunkájában alkalmazni;

– tudja alkalmazni a szemléltetés alapvető módszereit és eszközeit;

– a munka részegységekre tagolásának szerepét és jelentőségét a nevelési-oktatási tevékenység eredményessé tételében;

– az oktatás során előforduló főbb hibákat.

IV. A szakmai minősítés és vizsgáztatás rendje

A mesterjelöltnek a mestervizsga bizottság előtt kell számot adni elméleti felkészültségéről, gyakorlati tudásáról.

4.1. A mestervizsga részei

A mestervizsga írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgarészekből áll.

A vizsgarészek tantárgyai és időtartama

a) Az írásbeli vizsga tantárgyai és időtartama:

– Szakmai ismeretek 360 perc.

b) A szóbeli vizsga tantárgyai és időtartama:

– Szakmai ismeretek.

– Vállalkozási ismeretek.

– Pedagógiai ismeretek.

A vizsgázóknak a tételek kihúzása után 20–25 perces felkészülési időt kell biztosítani.

A feleletekre témánként megfelelő időt kell biztosítani.

c) A gyakorlati vizsga tantárgyai és időtartama:

– Komplex feladat 480 perc.

4.2. A mestervizsgán számon kérhető feladatok

4.2.1. Az írásbeli vizsga tartalma

a) A szakmai ismeretek vizsgatárgy tartalma:

A Szakmai ismeretek tantárgy vizsgája az alábbi területek egy-egy megoldandó kérdését tartalmazza:

– Szakmai ismeret (pl. valamilyen ismert motor vagy fék vagy futómű rajza, működése, megnevezett hiba kijavítása, beállítása).

– Szakrajz (pl. megadott Otto- vagy dízelmotor dugattyújának rajza).

– Baleset-elhárítás (pl. sorolja fel, hogyan végez el egy kuplungtárcsacserét Ford E személygépkocsinál csápos emelőn? Mire ügyel balesetvédelmi szempontból?).

– Diagnosztika (pl. motordiagnosztikai műszer rákötése a motor nevezetes pontjaira, mérések elvégzésének felsorolása).

– Speciális vállalkozási ismeret (pl. számlázzon ki árjegyzékből egy Ford kuplungtárcsacserét).

– Anyag- és gyártásismeret (pl. roncsolásos anyagvizsgálati eljárások).

4.2.2. A szóbeli vizsga tartalma

A szóbeli vizsga során a jelölteknek az alábbi témakörökben kell kérdéseket megválaszolniuk:

– Szakmai ismeret (anyagismeret, gépjárműszerkezetek, gépjármű-villamossági ismeretek, baleset-elhárítás, munkavédelem).

– Vállalkozási ismeretek (vállalkozásalapítás, vállalkozásvezetés, adóügyek és elszámolások, a vállalkozás jogi kérdései).

– Pedagógiai ismeretek (tanulók foglalkoztatása, oktatási módszerek, értékelés, iskolával való kapcsolat stb.).

4.2.3. A gyakorlati vizsga tartalma

A komplex vizsgafeladat során a mesterjelölteknek alapvetően a gépjárművek motorjával, erőátviteli rendszereivel, futóművével, fékrendszerével, villamos berendezéseivel és hálózatával összefüggő szerelési, mérési, javítási és beállítási műveleteket kell elvégezniük. A komplex feladat legalább öt különálló részfeladatból áll.

A gyakorlati vizsgát rendező műhely vagy szakképző intézmény felszereltségével kapcsolatos elvárások a következők:

1. Kéziszerszámok.

2. Műszerek-gépek.

3. Javítóállások biztosítása megfelelő szinten.

4. Szétszerelt, vagy szerelhető gépjármű elemek, fődarabok, esetleg működő motorok, üzemképes vagy javításra hozott gépjárművek, amelyeken a vizsgázók javításokat, beállításokat, teszteket végezhetnek.

1. A kéziszerszámok

Legalább három fő egyidejű vizsgáztatásához elegendő komplett szerszám, felszerelés (szerszámos kocsi) álljon rendelkezésre. A szakmában használatos célszerszámok, gyűrűfogók, spirálrugó összenyomó készülék, lehúzók, hézagmérők, speciális kulcsok megtalálhatók legyenek.

2. Műszerek-gépek

A különböző vizsgálatokhoz, tesztekhez, valamint a különféle javítások során szükségessé váló műszerek, kisgépek, vizsgáló eszközök álljanak rendelkezésre üzemképes, balesetmentes formában.

Ezek a következők: gépkocsi emelők, (csápos, krokodil stb.), fúrógép, köszörűgép, szeleptányér és szelepülés megmunkáló kisgép, fékdob és féktárcsa szabályozására alkalmas gép (pl. eszterga is megfelelő), A-mérő, V-mérő, Ohm-mérő, univerzális motordiagnosztikai műszer (Sun vagy Bosch), négy gázelemző, fékhatásmérő, fényszóró állító, akkuteszter, gumiszerelő centírozó, dízel diagnosztikai műszerek, porlasztóbeállító készülék, légveszteségmérő, vákuummérő, kompressziómérő, optikai futómű beállító, nyomásmérő felszerelés (Jectronic táska).

3. Javító állások

Sima padozatú állás, aknás javítóállás, javítóállás csápos emelővel.

4. A szétszerelt, vagy szerelhető gépjárműelemek:

Hengerfej, motorblokk, forg. tengely, sebességváltó, differenciálmű, Otto-motorhoz porlasztó, gyújtáselosztó, generátor, indítómotor, benzinfecskendező rendszer elemei, dízel adagoló, dízel porlasztó, féknyereg, főfékhenger, kuplungszerkezet- és tárcsa, működő tesztmotor stb., és a vizsgára ,,odagyűjtött'' motorhibás, fékhibás, kuplunghibás, gyújtáshibás, villamosság hibás (nehezen induló) és egyéb hibákkal behozott autók, amelyeken a hibák keresése és a javítás, beállítás elvégzése a vizsgázókra vár.

A gyakorlati vizsga lebonyolítását úgy célszerű elvégezni, hogy a vizsgázó a húzott tétel alapján az előkészített szerszámok, műszerek, adatok (pl. Autodata és a munkadarab, pl. egy gépkocsi futóműve, egy gépkocsi fékje, egy gépkocsi motorja) birtokában elkezdi, vagy elvégzi a meghatározott vizsgálatot, hibakeresést, javítást, beállítást a megadott időn belül. Ezt a bizottság pontozza.

A pontozás szempontjai: idő, kivitel, minőség. Természetesen számításba veendő az ügyesség, gyors helyzetfelismerés, találékonyság, rutin is.

4.3. A mestervizsga egyes részei alóli felmentés feltételei

– Felmenthető a Vállalakozási ismeretek vizsgarészből az, aki ilyen irányú szaktanfolyamon sikeres vizsgát tett, és ezt hitelt érdemlően igazolni tudja.

– Felmenthető a Vállalkozási ismeretek és a Pedagógiai ismeretek vizsgarész alól, aki más szakmában sikeres mestervizsgát tett, ott e témakörökből is vizsgázott, és ezt hitelt érdemlően igazolni tudja.

– A gyakorlati vizsgarész alól felmentés nem adható.

4.4. A mestervizsga értékelése

– Az írásbeli vizsgán a hat kérdécsoportot külön-külön kell értékelni, majd ezek figyelembevételével kell az írásbeli vizsgát minősíteni.

,,Nem felelt meg'' minősítést kell adni az írásbeli vizsgára, ha bármelyik kérdéscsoport megoldása elégtelen.

A sikeres írásbeli vizsga minősítése: ,, Megfelelt''

– A szóbeli vizsgán az egyes tantárgyakat külön-külön kell értékelni.

,,Nem felelt meg'' minősítést kell adni a szóbeli vizsgára, ha bármelyik tantárgy értékelése elégtelen.

A sikeres szóbeli vizsga minősítése: ,,Megfelelt''

– Nem vehet részt gyakorlati vizsgán az a jelölt, aki az írásbeli és szóbeli vizsgán egyaránt ,,Nem felelt meg'' minősítést kapott.

– A gyakorlati vizsgán az öt különálló feladatrészt külön-külön kell értékelni.

,,Nem felelt meg'' minősítést kell adni a gyakorlati vizsgára bármelyik különálló feladat sikertelen teljesítése esetén.

A sikeres gyakorlati vizsga – minden különálló feladat eredményes megoldása – minősítése ,,Megfelelt''.

– A mestervizsga eredményét az írásbeli, szóbeli és a gyakorlati vizsgák eredményei alapján ,,Megfelelt'' vagy ,,Nem felelt meg'' minősítéssel kell megállapítani.

,,Megfelelt'' minősítést kap az a jelölt, aki mindhárom vizsgarészen ,,Megfelelt'' minősítést kapott.

– Eredménytelen írásbeli és szóbeli vizsgarészt 1 éven belül lehet megismételni.

Az e határidőn túli jelentkezés és az ismételten sikertelen vizsga esetén a teljes mestervizsgát meg kell ismételni.

– Eredménytelen gyakorlati vizsgát 1 év elteltével, de legfeljebb 2 éven belül lehet megismételni.

KAROSSZÉRIALAKATOS
mestervizsga szint és szakmai követelmények

I. A mestervizsgára jelentkezés feltételei

A) A mestervizsgához szükséges szakképesítések adatai

A szakképesítés azonosító száma és megnevezése:

305 (OSZJ) 32 2 7429 02 25 0 7 (OKJ)

Karosszérialakatos

311 (OSZJ) 32 4 7431 02 25 0 2 (OKJ)

Gépjárműtechnikai szerelő (Autószerelő)

(Közlekedés)gépésztechnikus

Gépészmérnök

B) A mestervizsga előfeltételeként meghatározott szakmai gyakorlat

Szakmunkás: 5 év szakmai gyakorlat

(Közlekedés)gépésztechnikus: 3 év szakmai gyakorlat

Gépészmérnök: 2 év szakmai gyakorlat

Megjegyzés:

A mestervizsga előtt javasolt tanfolyam elvégzése, megfelelő felszereltségű tanműhelyekben (vizsgacentrumban), jól képzett szakemberek bevonásával.

II. A mester munkaterülete.
A szakmához kapcsolódó tevékenységkörök

a) A mester szakmai munkaterületének leírása

Az OKJ szerinti 32 2 7429 02 25 0 7 azonosítási számú és Karosszérialakatos elnevezésű szakmai képesítéssel rendelkező mester az alábbi, tipikusan jellemző munkatevékenységeket végzi:

– Az autókarosszéria vázszerkezetének – alváz és felépítmények, önhordó kocsiszekrény és burkolóelemeinek – bemérése, egyes vázrészek készítése, elemcserés javítása le- és felszereléssel, karambolos sérülések javítása, gépkocsik karbantartása.

– Hibafelvételezés, karambolos, korróziós karosszériák elemcserés, részelemcserés, egyengetéses javítása, ápolása és karbantartása. Szükség esetén vázelemek, burkolóelemek (elemrészek, szerelvények) készítése, egyengetése (hideg- és melegalakítással), továbbá elemek kötése (hegesztés, szegecselés, forrasztás, ragasztás, csavarozás, alakos kötés stb.).

– A gépjármű megbontott szerkezeti részeinek (motor, erőátviteli egységek, futómű) felfüggesztési pontjainak ellenőrzése, építése és javítása.

– Szerszámok, készülékek, mérőeszközök, sablonok, kis és nagy gépek szakszerű, balesetmentes használata.

– Önálló kisipari tevékenység (ügyféllel való bánásmód, tárgyalókészség, anyag- és alkatrész-gazdálkodás stb.).

b) A mester tevékenységi területe és feladatköre

– A karosszérialakatos mester javító-szolgáltató feladatkörében egy gépkocsi összértékének kétharmadát jelentő sokrétű szakmarendszer összpontosul.

– A szakterület jelentős hányadában még a fémipari anyagok megmunkálása szerepel, de összetételük kifinomult gyártástechnológiák eredményeként gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedben. Az üveg- és műanyag-összetételek jelentős szerepet vállalnak a gépkocsiváz szilárdságában és arányuk folyamatosan nő.

– A korszerű nagyteljesítményű motorok és hajtóművek, valamint a hazai gyakorlat sokcélú fuvarozásigénye és az úthálózat minősége megnövelt terhelést jelent a karosszériák vázszerkezetére.

– A koncentrált vagy megoszló terhelések következményeinek felmérése igényes munkakörülményeket és pontos méréstechnikát követel.

– A karosszérialakatos mester tevékenységi körében elvégezhető szerelő-javító munkákat a szakirány szerint illetékes minisztérium érvényben lévő rendelete határozza meg.

– A mestervizsgával és vállalkozói igazolvánnyal rendelkező mester a rendeletben részletesen felsorolt feladatok és tevékenységek elvégzésére jogosult.

Jellemző tevékenységterületek

– Javítási módszerek kiválasztása: egyengetéssel, illetve felújítással végzett helyreállítások.

– Vázjavítások ütemezése, elemcserék, pótlások, elemek kézi-gépi gyártása.

– Lemez szabástervek készítése, feszítő, domborító műveletek elvégzése.

– Baleset alkalmával sérült gépkocsik ellenőrzőpadon történő mérése.

– Mérő-, egyengető padok használata, eredmények értékelése.

– Váz- és burkolati elemek kötéseinek létrehozása, hegesztőberendezések beállítása, használata, csavar-, szegecs- és ragasztott kötések előkészítése, és az eredeti szilárdságnak megfelelő elvégzése.

– Átmeneti korrózióvédelem elvégzése és előkészítés a gépkocsi fényezés bevonatrendszerének elvégzésére.

– Mechanikus, hidraulikus, pneumatikus, valamint elektromos és elektronikai rendszerek, berendezések vizsgálata, beállítása.

– A gépkocsi hűtő-, fűtő-, szellőzőszerelvényeinek javítása, beállítása.

– Biztonsági övek, légzsákok szerelése.

– Ülések rögzítési pontjainak, mozgató mechanizmusának javítása.

– Üvegek cseréje, ablak-emelőszerkezetek javítása.

– Ajtó- és nyílászárók zárszerkezetének ellenőrzése, javítása.

– Utastérkárpitok szerelése, szigetelési munkák elvégzése.

– Hidraulikus és pneumatikus egységek és rendszerek tömítettségi ellenőrzése.

– Elektromos berendezések, alkatrészek csatlakoztatása, működésük vizsgálata.

– Világító, jelző, ellenőrző, hangjelző berendezések vizsgálata, helyreállítása.

– Futóműgeometria mérése, beállítása.

– Hibák, zavarok és azok okainak behatárolása, megállapítása, figyelemmel az ügyfél érzékeléseire.

– Járműveken való kármegállapítás, az ügyfél jelzései alapján, a károk vizsgálata, osztályozása.

– Járműkárok megállapítása és jegyzőkönyvezése szemrevételezés és mérés után.

– Az elvégzett munkák ellenőrzése, beleértve a csatlakozó területeket is, figyelemmel a közlekedési és üzembiztonsági előírásokra.

– A helyreállítási munkák során megsérült elemek felismerése és jegyzőkönyvezése.

– A járművek átadásra való előkészítése.

III. Szakmai követelmények

III/1. A szakma – mesterszintű – gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatok (feladatcsoportok)

1.1. Szakmai feladatok

– A munkafolyamatok tervezése és előkészítése, valamint az eredmény ellenőrzése és értékelése.

– A munkalépések meghatározása szóbeli és írásbeli adatok figyelembevételével, a munkafolyamatok biztosítása.

– Az alkatrészigény felbecsülése, az alkatrészek biztosítása.

– Félkész anyagok és szabványos alkatrészek előkészítése a műszaki dokumentáció alapján.

– A gyártással és a karbantartással kapcsolatos információk beszerzése.

– Műszaki dokumentációk olvasása, felhasználása.

– A műszaki dokumentációk, különösen a javítási és üzemeltetési leírások, katalógusok, darablisták, táblázatok és függvények olvasása és felhasználása.

– Vázlatok készítése.

– Felmérések elvégzése utasítások alapján.

– A digitális és az analóg mérési adatok olvasása és besorolása.

– A szabványok, különösen a tűrési szabályok alkalmazása.

– Adathordozók kezelése.

– Hatósági előírások alkalmazása a közúti közlekedés engedélyezéséhez.

– Ellenőrzés, mérés, idomszerek.

– Szerkezeti elemek formai és helyzeti eltéréseinek mérése és ellenőrzés tolómércével, mérőórával és idomszerrel.

– Hegesztési varratok szemrevételezése.

– Illesztések: szerkezeti elemek illesztési felületének és alaktűréseinek ellenőrzése, valamint rögzítésük a szerelésnek megfelelő helyzetbe.

– Illeszkedő felületek ragasztáshoz való előkészítése.

– Kötőelemek és illeszkedő alkatrészek megválasztása figyelemmel az anyagféleségek párosíthatóságára.

– Csavaros kötések készítése ügyelve a felfekvésre, sorrendre, meghúzási nyomatékra, valamint a biztosításokra.

– Vékonylemezek bordázott és peremezett részek összeállítása.

– Vékonylemezek kézi falcolása és gépi összeszerelése.

– Hegesztőberendezések, hozaganyagok és segédanyagok megválasztása, hegesztési paraméterek meghatározása.

– Vékonylemezek lánghegesztéssel történő illesztése.

– Vékonylemezek ívhegesztéssel történő illesztése különös tekintettel a védőgázhegesztésre.

– Vékonylemezek ellenállás-hegesztéssel történő összeillesztése.

– Hegesztésből eredő elhúzódások melegítéssel történő kiegyengetése.

– Műanyaglemezek hegesztése.

– Forrasztás: a felhasználás és anyagtulajdonságoknak megfelelően a forraszanyagok és forrasztóeszközök megválasztása.

– Termikus vágás: lemezek és profilok előrajzolás után történő vágása.

– Kézi forgácsolás és alakítás: a különböző formák kialakítása vékonylemezekből kikalapálással, nyújtással, zömítéssel.

– Lemezek és profilok melegen való egyengetése.

– Minta utáni gyártás, sablonok, szabástervek tervezése készítése.

– Mértani hengeres testekről minta levétele.

– Alvázak, karosszériák, felépítmények vizsgálata, karbantartása.

– Alvázak, karosszériaelemek rögzítési és ellenőrzőpontjai helyzetének ellenőrzése, eltérések megállapítása.

– Alváz és egyéb meghajtó szerkezeti egységek ki- és beépítése.

– Alváz elemrészek kivágása figyelemmel a gyártómű előírásaira.

– Alvázelemek egyengetése.

– Alvázelemrészek átalakítása, beillesztése és rögzítése.

– Alvázelemrészek hegesztéssel való rögzítése.

– Alvázelemrészek csavarozással, ragasztással és hegesztéssel való szerelése.

– Jármű húzó- és egyengetőpadra történő kifeszítése, rögzítése.

– Műanyag karosszériaelemek kézi laminálása, helyreállítása.

– Karosszériaelemek korrózió elleni védelme: karosszéria és járműelemek előkészítése, különös tekintettel zsírtalanításra és rozsdamentesítésére.

– Korrózióvédelmi intézkedések megválasztása, kivitelezése különös tekintettel hegesztési varratok, üreges részek, padozatok számára.

– Elektromos és elektronikus kábelek, kábelcsatlakozásainak egymáshoz rendelése.

– Kapcsolási rajz alapján vezetékek bekötése speciális járművek rakodó- és emelőeszközökkel, valamint klímatechnikai rendszerekkel való felszerelése és átszerelése.

– A karbantartási és szerelési munkák ellenőrzése, figyelemmel a közlekedési és üzembiztonsági előírásokra.

– Helyreállítási munkák során megsérült elemek felmérése és jegyzőkönyvezése járművek átadásra való előkészítése.

1.2. A karosszériajavítás feladatkörei

– Javítási módszerek kiválasztása: egyengetéssel, illetve felújítással végzett helyreállítások.

– Vázjavítások ütemezése, elemcserék, pótlások, elemek kézi-gépi gyártása.

– Lemez szabástervek készítése, feszítő, domborító műveletek elvégzése.

– Baleset alkalmával sérült gépkocsik ellenőrzőpadon történő mérése.

– Mérő-, egyengető padok használata, eredmények értékelése.

– Átmeneti korrózióvédelem elvégzése és előkészítés a gépkocsi fényezés bevonatrendszerének elvégzésére.

– Mechanikus, hidraulikus, pneumatikus, valamint elektromos és elektronikai rendszerek, berendezések vizsgálata, beállítása.

1.3. Karbantartó, beállító, javító munkák

– A gépkocsi hűtő-, fűtő-, szellőzőszerelvényeinek javítása, beállítása.

– Biztonsági övek, légzsákok szerelése.

– Ülések rögzítési pontjainak, mozgató mechanizmusának javítása.

– Üvegek cseréje, ablak-emelőszerkezetek javítása.

– Ajtó- és nyílászárók zárszerkezetének ellenőrzése, javítása.

– Utastérkárpitok szerelése, szigetelési munkák elvégzése.

– Hidraulikus és pneumatikus egységek és rendszerek tömítettségi ellenőrzése.

– Elektromos berendezések, alkatrészek csatlakoztatása, működésük vizsgálata.

– Világító, jelző, ellenőrző, hangjelző berendezések vizsgálata, helyreállítása.

– Futóműgeometria mérése, beállítása.

– Hibák, zavarok és azok okainak behatárolása, megállapítása, figyelemmel az ügyfél érzékeléseire.

– Járműveken való kármegállapítás, az ügyfél jelzései alapján, a károk vizsgálata, osztályozása.

– Járműkárok megállapítása és jegyzőkönyvezése szemrevételezés és mérés után.

– Az elvégzett munkák ellenőrzése, beleértve a csatlakozó területeket is, figyelemmel a közlekedési és üzembiztonsági előírásokra.

– A helyreállítási munkák során megsérült elemek felismerése és jegyzőkönyvezése.

– A járművek átadásra való előkészítése.

1.4. A vállalkozással összefüggő feladatok

– Vállalkozás alapítása, működtetése.

– A vállalkozási tevékenység nyilvántartása, elszámolások, bevallások készítése

= pénztárkönyv, naplófőkönyv vezetése,

= mérleg, illetve egyszerűsített mérleg készítése,

= munkaügyi-, adó- és társadalombiztosítási elszámolások készítése, nyilvántartása.

– Piackutatás, marketing.

– Alkalmazottakkal kapcsolatos munkáltatási, szociális és egyéb feladatok.

1.5. Tanulók foglalkoztatásának szervezése

– Kapcsolattartás az elméleti képző intézménnyel.

– A gyakorlati feladatok kiadása, végrehajtása, nyomonkövetése, értékelése.

– Tanulókkal kapcsolatos szociális és egyéb feladatok.

2. Követelmények

2.1.1. Általános szakmai elvárások

A mester(jelölt)

– legyen igényes, szakmáját értő, szerető, gyakorlati tapasztalatait átadni tudó szakember;

– ismerje a közúti közlekedésben részt vevő különböző kialakítású és alkalmazású gépkocsik összetett igénybevételeit;

– ismerje a gépkocsigyártás folyamatait, a gyártáshoz felhasznált anyagok fizikai és kémiai, valamint technológiai tulajdonságait;

– ismerje a szilárdsági és alakíthatósági vizsgálatokat, legyen képes a javításhoz felhasznált anyagok minősítésére;

– ismerje és alkalmazza a felhasznált anyagok javítás- mérték szerinti minőségi elvárásait;

– ismerje a gépkocsikárok szilárdsági következményeit, tudja elemző módon felmérni a javítási, helyreállítási igényeket;

– tudja önállóan kialakítani a szakszerű, biztonságos és az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkahelyi körülmények feltételeit;

– képes legyen kiválasztani a szilárdsági követelmények figyelembevételével a leggazdaságosabb berendezéseket;

– képes legyen veszély esetén önálló intézkedésre, illetve a veszély elhárítására;

– ismerje és alkalmazza a felülettisztítás azon módszereit, amelyek környezet- és munkaegészségügyi szempontból a legkedvezőbbek;

– tudja kiválasztani a pótalkatrész-termékfogalmazók közül a legmegbízhatóbb gyártmányajánlót;

– önállóan alkalmazza azokat a módszereket, melyekkel munkavégzés közben az észlelt hibákat, méreteltéréseket ki lehet javítani;

– tudja alkalmazni a korszerű anyagalakító, kötést létrehozó technológiákat;

– ismerje a járműgyártók javítási ajánlásait, tudja alkalmazni a károk helyreállításának folyamatában;

– ismerje a fém- és műanyagfelületek védelmére szolgáló eljárásokat, a bevonatrendszerek kialakításához szükséges anyagokat, és tudja elvégezni az alapozó munkaműveleteket;

– ismerje a kulturált magatartás szabályait, nagyfokú felelősséggel végezze és végeztesse munkatársaival a vállalt munkákat;

– innovációs képességét fejlesztve tudja átadni munkatársainak tapasztalatait, szakmai tudását.

2.1.2. Szakmai gyakorlati követelmények

A szakma mestere a legtökéletesebb kivitelezéssel tudja elvégezni a szakmai alapfeladatokat:

Ismerje

– a gépkocsijavítás összetett szakmarendszerében a karosszéria integráló szerepét;

– a lakatos alapszakma alkalmazásának széles körű műveleteit és a forgácsoló szakmához kapcsolódó alapműveleteket, eszközöket, gépeket és szerszámokat;

– a gyártó és javító szakma szabványosított alap- és segédanyagait, és azok felhasználási területeit;

– az alapanyagok gyártását, alkalmazását a karosszéria-építésben; az anyagkifáradás felismerését és mérési módszereit;

– a balesetes gépkocsi sérüléseinek méréssel történő hibafelvételezését, a műszerek és eszközök használatát;

– a karosszéria javítását megelőző, a biztonságos munkavégzés feltételeként elvégzendő szereléstechnológiákat;

– a gépkocsiváz és a burkolati elemek javításának lehetőségeit, a szakszerű bontás műveleteit;

– az alkatrészek és elemek kötéseit, terhelhetőségüket és a szilárdsági vizsgálatokat;

– a műanyag karosszériaelemek és alkatrészek javításának lehetőségeit;

– a végtermék átmeneti korrózióvédelmi technológiáit és alkalmazási területeit a karosszériák külső-belső védelme érdekében;

– az üvegfelületek ki- és beszerelésének műveleteit;

– a gépkocsi biztonsági és kényelmi – fűtő-, szellőző-, klímaszabályzó berendezéseit;

– a futómű beépítését, a vázkapcsolatok erőbevezetését;

– a kormány- és fékszerkezetek rögzítését a gépkocsivázakon a rugóstagok, lengéscsillapítók, stabilizátorok, a vonóhorog vázzal kapcsolódó erőbevezető szakaszait, és fokozott igénybevételüket;

– a karosszéria utastérszerelvényeit , a kárpitozás műveleteit;

– a gépkocsik tüzelőanyagellátó-rendszereit;

– a gépkocsik villamos hálózatát, elektromos és elektronikus berendezését és javítás közbeni védelmük módjait;

– az utastér biztonsági szerelvényeit, az önműködő rendszerek ki- és beszerelésének előírásait.

Tudja

– a karosszérialakatos szakmában használatos berendezések eszközök, gépek, szerszámok kiválasztását;

– a megmunkáló, alakító célszerszámok felhasználását;

– az energiatakarékos megmunkáló berendezéseket üzemeltetni;

– a szakmához használatos gépek beállítását, karbantartását;

– a javításhoz szükséges anyagok, félkész termékek, segédanyagok felhasználását;

– a munkafelvételezés menetét, dokumentációk készítését;

– a járműkárok szelekcióját elvégezni és a hibajegyzéket elkészíteni;

– a hibajegyzék alapján a szükséges alkatrészek kódszámok szerint, a gépkönyvek, mikrofilmek, számítógépes adathálózati rendszerek felhasználásával megrendelni;

– a sérült gépkocsik motor-, erőátviteli-, futómű- és fékberendezésének le- és felszerelését elvégezni;

– elvégezni a balesetes károk helyreállításának műveleteit, a térbeli méréseket és az eredmények értékelését;

– szakszerűen és balesetmentesen kezelni a húzató és egyengető padokat, a gépkönyvi adatok felhasználásával;

– az anyagkifáradásokat felbecsülni és a pótló javításokat elvégezni;

– használni a lánghegesztő berendezéseket a járműgyártók ajánlásainak figyelembevételével;

– alkalmazni a védőgázas hegesztőberendezéseket és a nagypontosságú daraboló, illetve alakítógépeket;

– megkülönböztető módon használni a kötőgépelemeket a terhelések nagysága és iránya szempontjai alapján;

– felmérni a karosszériaváz és teherviselő elemeinek javítás utáni szilárdságát, az ellenőrzés módját;

– alkalmazni a javítás során fellépő feszültségek csökkentésének módszereit;

– a javítást követő korróziógátló eljárásokat; az alváz üregvédelem és rezgéscsillapítás hatásos módszereit;

– a műanyag karosszériaelemek javításának lehetőségeit, a hő- és ragasztott kötések technológiáját;

– előkészíteni a fényezendő fém és műanyag lemezfelületeket;

– a különböző típusú ajtók, nyílászárók vázának, burkolatának és a zárszerkezeteknek a javítását elvégezni;

– a gépkocsi üvegfelületeinek szakszerű ki- és beszerelését elvégezni;

– az utastér fűtő-, szellőzőrendszereinek szerkezeti részeit javítani, cserélni, illetve beállítani, a klímaberendezés biztonságos ürítését-töltését elvégezni;

– az ülések és szerelvények, biztonsági övek, övfeszítők, légzsákok szerelését elvégezni;

– a javítás mértékének megfelelő kárpitok ki- és beszerelését és a villamos berendezések, csatlakozók üzembe helyezését elvégezni;

– a gépkocsi tüzelőanyag tartályának csőszerelvény- és vezetékrendszerének ki- és beszerelését elvégezni;

– használni a munkahely tűzvédelmi eszközeit;

– a hulladékanyagokat veszélyességi fokozatuk szerint osztályozni és tárolni.

– a fémipari alapképzés munkafeladatainak elvégzését;

– a szakmában használatos egyenes-, szög- és síkméréseket elvégezni;

– a nagypontosságú hosszúsági mérőeszközöket használni;

– a gépkocsivázak méretellenőrzéséhez használatos mechanikai és optikai méréseket értékelni, és az eszközöket hitelesíteni;

– a sérült és a kijavított gépkocsivázak méreteit ellenőrizni;

– a kézzel és géppel méretre munkált alkatrészek mérethelyességét ellenőrizni;

– a lemezfelületek szabásmintáját elkészíteni;

– a lemezek vágásához felhasznált kézi és gépi szerszámokat használni;

– a darabolás, vágás, fúrás, reszelés műveleteit méretpontos formában elkészíteni;

– a hántolás műveletét nagy felületi simaság elérése céljából elvégezni;

– a kapcsolódó alkatrészek illesztését elvégezni;

– a különböző anyagból készült lemezek és idomrudak hajlítását elvégezni;

– a beépítést megelőző lemezfeszítéseket, vállazó, peremező, bordázó, domborító műveleteket elvégezni;

– használni a lemezalakító szerszámokat, gépeket;

– a deformálódott váz- és burkolati elemeket egyengetni az anyag minőségcsökkenése nélkül;

– a hideg- és melegalakítással készült, anyagszilárdságot növelő technológiai műveleteket;

– az alakított lemezek mintáiból az egyszerű kötés-szilárdságvizsgálatokat elvégezni;

– a sérült váz- és burkolatelemek lebontását elvégezni;

– a vágó, nyíró, fúró kisgépeket használni;

– az alaplemezek rongálása nélkül eltávolítani a hő-, vegyi és mechanikai energiával létesített kötéseket, bevonatokat;

– az erőzáró kötéseket létrehozni;

– a kemény- és lágyforrasztott kötéseket elvégezni;

– a lemezek, csövek, szelvények és idomrudak lánghegesztését elvégezni;

– a hegesztőberendezések üzembe helyezését és biztonsági előírásait;

– kiválasztani a kötési szilárdság igényének megfelelő védőgázas hegesztőberendezést;

– különböző teherviselő váz és burkolati elemek hegesztett kötéseit, a rugalmas szilárdság követelményének figyelembevételével;

– deformálódott vázszerkezeteket húzat egyengetéssel kijavítani;

– a sérült műanyagelemek kézi lamináló, valamint hőkötéssel történő javítását elvégezni;

– a mérő- és ellenőrzőeszközöket a javítás közben is alkalmazni;

– felhasználni a gyári mestermérőket, ellenőrzőeszközöket;

– a javítást követő szilárdsági vizsgálatokat elvégezni;

– a javítást megelőzően leszerelt futóműveket, kormány- és fékszerkezeteket visszaszerelni és beállítani;

– a lemezfelületek egyenlőtlenségeit lágyforrasztott anyaggal kitölteni;

– a javított gépkocsik lemezfelületét előkészíteni a fényező bevonatrendszerek kialakításához;

– a javítástechnológiákkal kapcsolatos munkavédelmi szabályok alkalmazását;

– a munkában sérülést szenvedett társukat elsősegélyben részesíteni;

– a tüzelőanyag-ellátó és villamos berendezéseket leszerelni és üzembe helyezni.

2.1.3. Követelmények a szakmai elmélet terén

A mester(jelölt) ismerje

– a különböző vázszerkezetek felépítését, felhasználásuknak megfelelő igénybevételeiket, a gyártási alapelveket;

– a karosszériaelemek erő-bevezetési rendszerét, terhelhetőség szerinti kialakításukat;

– a különböző gyártmányú karosszériák anyagminőségeit – metallográfiai jellemzőit – és a javításra ajánlott technológiákat;

– a lemezanyagok szilárdsági és alakíthatósági jellemzőit;

– a könnyűfém és műanyag elemek terhelhetőségeit;

– a teherviselő váz és burkolati elemek kötésmódjait;

– a mechanikai és hőenergiák kötésszilárdságot befolyásoló hatásait;

– a hőkezelés kristályszerkezet-változtató hatásait, a feszültségmentesítés módjait;

– az alapvető hőtechnikai és áramlástani és gáztechnikai számításokat;

– a ragasztás előkészítését, folyamatát, a kötésszilárdság vizsgálatát;

– a műanyagok tulajdonságait és javítástechnológiáját;

– a javítást megelőző mérési módszereket, a mérő-, ellenőrzőeszközök méréspontosságát, a mérés elvégzésénél a hibák számbavételét, valamint az értékelés, hitelesítés menetét;

– a karosszériák összetett ismétlődő igénybevételeit az anyagkifáradás okait és javításának lehetőségeit;

– a gépkocsimotorok, erőátviteli egységek működését és tömegük hatását az önhordó karosszériák igénybevételénél;

– a menetdinamikai hatások és a karosszéria-vázrendszerek összefüggéseit;

– az ütközés okozta károk hibafelvételezését;

– a sérült, deformálódott váz és burkolati elemek szilárd javításának módszereit;

– a részelemcserés javítások technológiáját, a vázpótlások szilárdságot befolyásoló hatásait;

– az egyengető, húzató padokkal, eszközökkel történő javítások lehetőségeit, a húzatópadok, adapterek terhelhetőségét;

– a javítás közbeni ellenőrző mérések menetét;

– a deformált anyagszerkezetek szilárdságváltozásának következményeit;

– a karosszériajavítás ajánlott, megengedett és engedélyhez kötött folyamatait, az erősítések, átalakítások összhatását, szükséges dokumentációit;

– a nyílászárók felépítését, a felfüggesztő és zárószerkezetek javítását;

– az igénybevételek és légköri hatások korróziós következményeit és a felületvédelem lehetőségeit;

– a karosszériák külső-belső felületvédelmének előkészítését a festő-fényező bevonatrendszerek elvégzéséhez;

– a gépkocsi futóművek, rugózási rendszerek működését, beállításuk, ellenőrzésük módjait;

– a gépkocsi kormányszerkezet felépítését, működését felszerelésüket a karosszéria vázszerkezetére;

– a gépkocsi tüzelőanyag-ellátó rendszereit, a tűzveszély elkerülésének módjait;

– a villamos áramtermelő, tároló és fogyasztók üzemi viszonyait, az elektronikus egységek védelmének lehetőségeit;

– a szakrajzi ábrázolás alapvető szabályait, a lemezfelületek szerkesztését, a kötések jelrendszerét, műhelyrajzok készítésének menetét.

2.2. Vállalkozás alapítása, vezetése

2.2.1. Általános követelmények és elvárások

– A vállalkozásalapítás mint stratégiai és befektetési döntés megalapozása, a cég, illetve vállalkozási forma megválasztásának szempontjai.

– Előzetes piacfelmérés szempontjai (profilválasztás, versenytársak értékelése, üzleti terv és projekttanulmányok készítése, keresletelemzés stb.).

– Marketing és P+R stratégia kidolgozásának fő szempontja.

– Controlling és monitoring tevékenység a vállalkozás vezetésében. Piaci és profilválasztási döntések megalapozása. Visszavonulási stratégiák.

– A vállalkozás alapításával kapcsolatos eljárásra vonatkozó jogszabályok ismerete.

– Az engedélyköteles tevékenységek, hatósági engedélyhez kötött vállalkozási profilok és engedélyezési eljárásuk ismerete.

– A vállalkozási tevékenység nyilvántartásával és elszámolásával kapcsolatos általános feladatok és konkrét kötelezettségek ismerete, például:

= pénztárkönyv, naplófőkönyv vezetése,

= mérleg, illetve egyszerűsített mérleg készítése,

= munkaügyi-, adó- és társadalombiztosítási elszámolások készítése és nyilvántartása stb.

– Termelés-, piac-, munka- és üzemszervezési ismeretek, üzemviteli, vállalkozás-ügyviteli jártasság.

– A magyar jogrendszer (jogalkotás rendszere, jogszabály-hierarchia, jogértelmezés, jogkövetés, jogalkalmazás stb. fogalmak).

– Általános, vállalkozási tevékenységgel összefüggő jogi ismeretek:

= polgári jogi ismeretek, különös tekintettel a kötelmi jogi vonatkozásokra,

= társasági jog (a gazdasági társaságokról szóló törvény főbb elemei, alapvető rendelkezései),

= pénzügyi-jogi ismeretek,

= adójog alapjai és fő elemei,

= versenyjog alapjai,

= vámjog alapjai,

= munkajog alapjai és fő elemei.

– A vállalkozás jogi képviselete.

– A szakképzéssel az ipari tanuló képzéssel összefüggő általános jogi, munkajogi és kötelmi jogi ismeretek.

2.2.2. Vállalkozás alapítása és vállalkozás vezetési közgazdasági alapismeretek

– A vállalkozások helye és szerepe a piacgazdaságban.

– A vállalkozások típusai, főbb jellemzői a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján.

– Vállalkozási típusok, vállalkozási formák a gazdasági társaságokról szóló törvény és Polgári Törvénykönyv hatályán kívül (mezőgazdasági kistermelő, szellemi szabadfoglalkozás stb.).

– Az egyéni vállalkozások fő típusai jogi forma és profil szerint (egyéni vállalkozó, egyéni cég – kisiparos – kiskereskedő stb.).

– A jogi és természetes személy fogalma a vállalkozások körében.

– A korlátolt és korlátlan felelősség fogalma és tartalma a vállalkozások körében.

– Egyéni és társas vállalkozások legfontosabb jellemzői, ismérvei alapításuk, szervezetük és működtetésük alapvető ismérvei.

– A vállalkozásalapítást mint hosszú távú stratégiai döntést motiváló és befolyásoló legfontosabb tényezők:

= vállalkozási cél meghatározásának,

= célok és feltételek összhangjának,

= a közvetlen piaci környezet ösztönző és korlátozó hatásainak,

= az általános gazdasági környezet rövid- és hosszú távú rendszerhatásainak,

= a vállalkozás kockázatának, várható erős és gyenge pontjainak stb.

vizsgálati szempontjai és módszerei.

– A profit, a tőkeerő, a piac, a kockázat, az alapítási és növekedési cél, valamint a lehetséges cégforma kiválasztása közötti összefüggések.

– A vállalkozásalapítás jogi eljárási rendje (alapító okirat, cégbejegyzés, bankszámlanyitás, adószám, statisztikai jelzőszám, társadalombiztosítási szám stb.).

– Hatósági engedélyekhez kötött tevékenységek és egyéb engedélyköteles tevékenységek eljárási ügyintézési rendje.

– Gazdasági kamarai tagság létesítése (gazdasági kamarák közötti választás szempontjai) érdekképviseleti tagság létesítésének szempontjai.

– A gazdasági kamarai tagságból eredő, vállalkozót megillető jogok és kötelezettségek ismerete, a szolgáltatások igénybevételének módja, helye, eljárása.

– Az üzleti terv tartalma, szükségessége.

– A tervezés helye, jelentősége a vállalkozás alapításával, működtetésével, átalakításával és megszüntetésével kapcsolatos döntéshozatalban.

– A marketing terv mint az üzleti terv része.

– A marketing munka jelentősége, célja, területi eszközrendszere, funkciója a folyamatos piackutatásban, piacértékelésben és piacalakításban.

– A partnerek és versenytársak piaci magatartásának, erős és gyenge pontjainak folyamatos elemzése.

– Üzleti partnerválasztás szempontjai.

– Növekedési, stabilizációs és visszavonulási stratégiák alkalmazásának szempontjai.

– Befektetési döntések, tőkeemelési döntések, hitelfelvételi döntések, gazdasági, piaci megalapozásának fő követelményei.

– Bank-, hitel- és tőkepiaci ismeretek.

– Fontosabb vállalkozástámogatási, fejlesztési stb. hitelkonstrukciók és elérhetőségi feltételeik ismerete. A vállalkozást segítő alapok, alapítványok szolgáltatásainak ismerete.

2.2.3. Vállalkozásgazdaság alapismeretek

– A magyar gazdasági szabályozórendszer átfogó ismerete, jellege, általános hatásmechanizmusa, fejlődési (továbbfejlesztési) irányai, tendenciái.

– A hazai adórendszer főbb jellemzői, belső struktúrája a fontosabb adónemek szerinti csoportosítása.

– A vállalkozásokat terhelő és a vállalkozások működése során elszámolandó főbb adónemek részletesebb ismerete (vállalkozási nyereségadó, általános forgalmi adó, magánszemélyek jövedelemadója, munkaadói járulék, munkavállalói járulék stb.).

– A fontosabb helyi adók rendszere, lehetséges mértéke, alapja és elszámolási módja (pl. iparűzési adó, kommunális adó stb.).