45/1995. (VI. 30.) AB határozat
45/1995. (VI. 30.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1995.06.30.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt indított eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (Gst.) 87., 90. és 91. §-a alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket a Gst. hatálybalépésének napjával megsemmisíti.
Ennek folytán a megsemmisített rendelkezések nem lépnek hatályba.
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 2. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint ,,a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
A (2) bekezdés szerint ,,a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.''
Az Alkotmány e rendelkezéseivel összefüggésben a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályokat érintő alkotmányossági kérdésekkel az Alkotmánybíróság számos határozatban foglalkozott.
Ezek lényeges megállapításai szerint az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogaik realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni [26/1993. (IV. 28.) AB határozat ABH 1993. 196, 199.].
A hatályos jog szerint kialakult társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási jogviszony mellett szociális segélyezési és egyéb (altruista, politikai stb.) elemek is fellelhetők. A társadalombiztosítás — minden sajátossága mellett — alapvetően biztosítás, amelynek lényege, hogy meghatározott díj (járulék) ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli [11/1991. (III. 29.) AB határozat ABH 1991. 34, 35.]. A vegyes rendszer nem ellentétes az Alkotmánnyal, ha a rendszeralkotó elvek (vásárolt jog, szociális gondoskodás) — ha eltérő mértékben is —, de érvényesülnek (ABH 1992. 564, 565.).
Az Alkotmánybíróság vizsgálhatja az intézmény alkotmányos működtetését. Ennek során értékelnie kell, hogy a támadott jogszabályok figyelemmel vannak-e az Alkotmány 70/E. §-a szerint a kialakult vegyes megoldással szembeni alkotmányos kívánalmakra, azaz egyaránt eleget tesznek-e a rendszerbe épített biztosítási és szociális követelményeknek [26/1993. (IV. 28.) AB határozat ABH 1993. 196, 200.].
2. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) rendelkezései szerint a társadalombiztosítási jogviszony a törvény erejénél fogva létrejön a T. 10. §-ában meghatározott esetekben. A biztosítás, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn [T. 10. § (5) bek.]. A társadalombiztosítás a munkafolyamatban résztvevők kockázatát kezeli (ABH 1993. 658, 659.).
Az ennek alapján létrejött jogviszony alanyai a biztosított (kedvezményezett), a munkáltató (foglalkoztató) és a társadalombiztosítási szerv.
A T. 5. §-a szerint a társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni. A munkáltató járulékfizetési kötelezettségének alapvető szabályait a T. 103. § (1) bekezdése és 103/A. §-a, a biztosított kötelezettségét pedig a T. 103. §-ának (2) bekezdése és 103/B. §-a rendelkezései határozzák meg.
A munkaerő fenntartásához és újratermeléséhez a munkáltatónak (foglalkoztatónak) is érdeke fűződik. A munkavégzés kockázatokkal is jár. Mindezekben a munkáltató (foglalkoztató) — a munkavállalóval együtt — részt vállal.
A munkáltatónak a társadalombiztosításban való érdekeltségét a biztosítottság ténye alapozza meg; az érdekeltség mérve a biztosítási kötelezettséget keletkeztető foglalkoztatással, illetőleg e jogviszony alapján adott személyes jellegű juttatással (kifizetéssel) arányos.
Az Alkotmánybíróság több határozatban rámutatott arra, hogy a kötelező társadalombiztosítás és ennek fedezeteként a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség az Alkotmánnyal összhangban van (ABH 1991. 519, 521.). Ez a fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való alapvető jogot (Alkotmány 13. §) nem sérti.
A kötelező biztosítás körében a fizetési kötelezettség előírása és annak mértéke az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott állami kötelezettségre tekintettel csak szélsőséges esetben, más alapvető jog (pl. diszkrimináció tilalma) csorbulása esetén alkotmányossági kérdés.
II.
1. A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (Gst.) társadalombiztosítási kiadások fedezetével összefüggő szabályokat is érintett. A Gst. 87., 90. és 91. §-át támadó indítványokkal kapcsolatos szabályok lényeges tartalma a következő:
A megbízási és vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében személyesen munkát végző személyre a biztosítás akkor terjed ki, ha az e tevékenységéből származó havi keresete (díjazása) eléri a tárgyév első napján érvényes minimális bér havi összegének hatvan százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét [T. 10. § (3) bek.].
E szabály alkalmazásánál a szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díjat, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folytatók díjazását figyelmen kívül kell hagyni [a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (R.) 2. §]. [Ezt a szabályt az R. módosításáról szóló 69/1995. (VI. 17.) Korm. rendelet nem érintette.]
A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató, az egyéb szerv és az egyéni vállalkozó 24,5 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot és 19,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulékot) köteles együttesen fizetni. A biztosított — ha törvény másképp nem rendelkezik — egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségbiztosítási járulék mértéke négy százalék, a nyugdíjjárulék mértéke pedig hat százalék (T. 103. §).
A munkáltató (foglalkoztató) a biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés (juttatás) után — meghatározott kivételekkel — negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni [T. 103/A. § (1) bek.].
A Gst. a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget a T. 103/A. §-ának (15)—(17) bekezdéssel való kiegészítésével a következők szerint terjesztette ki:
,,(15) A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása után negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, kivéve, ha a díjat a szerzői jogot öröklési jogcímen megszerzett személynek fizeti.
(16) A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján az újítás, találmány, a használati minta, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy, továbbá a vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek díjának (a továbbiakban: szellemi alkotáshoz fűződő díj) kifizetése esetén negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, kivéve, ha a díjat a szellemi alkotás öröklése jogcímen megszerzett személynek fizeti.
(17) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékfizetés alapja munkabér és munkadíj esetén nem lehet kisebb
a) a középfokú iskolai végzettségűeknél (szakmunkások, érettségizettek) a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,25-szorosánál,
b) felsőfokú végzettségűeknél a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,5-szeresénél.''
A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségéről a T. 103/B. §-a rendelkezik. A Gst. 88. §-ával módosított (3) bekezdés szerint nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a 103/A. § (15) és (16) bekezdésében meghatározott befizetések után.
2. Az egyéni vállalkozók, valamint a társas vállalkozások és tagjaik járulékfizetéséről a T. 103/D. és 103/E. §-a rendelkezik. Ez a személyi kör biztosítottnak minősül, a jövedelmüket terhelő társadalombiztosítási járulék mértéke negyvennégy százalék.
A kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó, valamint a társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagja tekintetében a T. ezektől eltérő szabályokat tartalmaz.
Járulékfizetésüket a T. 119/A. és 119/B. §-a szabályozza, egyes társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságukról a T. 118. § (3) bekezdése szól. Eszerint ez a személyi kör baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
Az esetükben fizetendő baleseti járulék mértékét a Gst. 90. §-a a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91. §-a a T. 119/B. §-ának módosításával a korábbi tíz százalékról negyvennégy százalékra emelte.
A Gst. ebben a körben a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság szabályait nem érintette.
III.
A Gst. kihirdetése után az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyekben a törvény egyes alkotmányellenesnek tartott rendelkezéseit támadják.
Az e határozatban megvizsgált és elbírált indítványokban kifejtett kifogások a következőképpen foglalhatók össze:
1. Számos indítványozó alkotmányellenesnek tartja, hogy a Gst. negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget ír elő a szerzői díj, valamint az előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása és a szellemi alkotáshoz fűződő díj kifizetése után (Gst. 87. §.). Az indítványozók szerint megkülönböztetéshez (Alkotmány 70/A. §) vezet és a szociális biztonsághoz való jogot (Alkotmány 70/E. §) is sérti, hogy ehhez a járulékfizetési kötelezettséghez nem kapcsolódik semmiféle társadalombiztosítási ellátás.
2. Az egyik indítványozó kifogásolta, hogy a munkáltatót terhelő társadalombiztosítási járulék (T. 103/A. §) alapjának legkisebb összegét a Gst. az eddigiektől eltérően meghatározza, és ezt a munkavállaló iskolai végzettségétől is függővé teszi (Gst. 87. §). Álláspontja szerint ezzel alaptalanul, a ténylegesen ki nem fizetett munkabér után írnak elő fizetési kötelezettséget, ez a szociális biztonsághoz való jogot (Alkotmány 70/E. §) sérti és diszkriminatív (Alkotmány 70/A. §).
3. Több indítványozó kifogásolja, hogy a Gst. a kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet végző tagja tekintetében a korábbi tíz százalékos baleseti járulékfizetési kötelezettséget negyvennégy százalékra emelte (Gst. 90—91. §).
Álláspontjuk szerint ez azért diszkriminatív, mert jóllehet alapját és százalékos mértékét tekintve a kötelezettség mérve azonos az egyéni vállalkozók (T. 103/D. §) és a társas vállalkozások, valamint tagjaik (T. 103/E. §) negyvennégy százalékos járulékfizetésével, de az érintett személyek az ellátásoknak csupán szűkebb körére, baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosultak [T. 118. § (3) bek.].
4. Az egyik indítványozó az R. 2. §-át tartja alkotmányellenesnek a Gst. 87. §-ára tekintettel. Álláspontja szerint, ha a szerzői díj, valamint az előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása után társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, akkor a szociális biztonsághoz való jogot sérti, hogy a díjazásban részesülő személy nem válhat biztosítottá.
Azzal is érvelt, hogy a szellemi alkotásokról szóló jogszabályok védelme alatt állók között hátrányos megkülönböztetést jelent az, hogy csak a ,,szellemi alkotáshoz fűződő díjban'' részesülők válhatnak biztosítottá a T. 10. § (3) bekezdésben meghatározottak szerint, a szerzői díjban részesülők nem.
IV.
1. Az indítványok az alábbiak szerint, részben megalapozottak.
Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. A (2) bekezdés szerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem az azzal összefüggő minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik [17/1992. (III. 30.) AB határozat ABH 1992. 104, 108.].
Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az egyéni autonómia védelméről van szó, az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre). A tulajdon szociális kötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik. Az alkotmányos védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a — más alapjogoknál fel nem lelhető — sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve általában helyettesíthető [64/1993. (XII. 22.) AB határozat ABH 1993. 373, 380.].
A tulajdonhoz való alapvető jog védelménél az az alkotmányossági kérdés, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt az értékgarancia (ABH 1993. 373, 380.) elvének érvényesülésére. Ezt fejezte ki az Alkotmánybíróság ama korábbi határozata is, amely szerint a járulék nyilvánvalóan eltúlzott mértéke már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik (ABH 1991. 519, 522.).
A kötelező biztosítás mind az egyén cselekvési autonómiáját, mind ennek hagyományos anyagi alapját, tulajdonhoz való jogát korlátozza. Ez az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint [ABH 1991. 519, 521.; 43/1991. (VII. 12.) AB határozat ABH 1991. 201, 203—204.] nem jelenti a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozását, ha szükséges, arányos és a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát nem érinti.
A vizsgált esetben a korlátozás arányosságát a társadalombiztosítási jogviszony egészében kell vizsgálni és ennek során tekintettel kell lenni arra is, hogy a tulajdon szociálisan (ABH 1993. 373, 380—382.) kötelez.
A társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségből a biztosítás jellegénél fogva személyes és előre meghatározott igények származnak. A biztosítás körében előírt fizetési kötelezettségnél — ha az nem mértéktelen — az értékgarancia elve nem csorbul alkotmányellenesen.
Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban az elbírálás alá vont indítványok alapján azt vizsgálta, hogy a T. 103/A. §-ának (15)—(17) bekezdése körében érvényesül-e a biztosítási elv, mint a tulajdonvédelem tartalmát jelentő értékgarancia egyik megnyilvánulása, illetve a T. 119/A. §-ának (4) bekezdésében és 119/B. §-ában meghatározott járulékmérték nem alkotmánysértő-e.
2. A T. 103/A. §-ának (15) és (16) bekezdése a szellemi alkotások két nagy csoportjára vonatkozik.
A Gst. 87. §-ával beiktatott T. 103/A. § (15) és (16) bekezdése szerint keletkező járulékfizetési kötelezettség mindkét esetben független attól, hogy a megbízói, illetőleg megrendelői kifizetés a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján biztosított személy részére történik-e.
Az a személy viszont, aki a T. 103/A. § (16) bekezdése alapján ,,szellemi alkotáshoz fűződő díjban'' részesül, a T. 10. § (3) bekezdésében foglalt általános feltételek teljesülése mellett (ha havi díjazása meghatározott összeget elér) biztosítottá válhat. Az adott megbízónál, megrendelőnél elért kereset meghatározott mértéke alatt a biztosítási elv a T. 103/A. § (16) bekezdése esetében nem érvényesül.
A T. 103/A. § (15) bekezdése szerint szerzői díjban, vagy az előadóművészi tevékenységért díjazásban részesülő személy az R. 2. §-a folytán a díjazás mértékétől függetlenül a T. 10. § (3) bekezdése alapján nem válhat biztosítottá, az általa felvett kifizetés, juttatás biztosításhoz fűződő ellátási stb. jogot nem alapoz meg.
A T. 103/A. § (15) bekezdése hatókörében a biztosítási elem teljesen, a (16) bekezdésnél részben hiányzik. Ebben a körben ez a ,,társadalombiztosítási járulék'' címén előírt kötelezettség tehát a társadalombiztosításon kívül esik, ahhoz nem kapcsolódik a munkáltató (foglalkoztató) érdekeltsége és nem alapoz meg semmiféle társadalombiztosítási ellátást sem.
A T. 103/A. § (15) és (16) bekezdése tehát nem a biztosítottsághoz és ezen keresztül az ellátottság elvi lehetőségéhez, hanem valamely szerződés- és szolgáltatás típushoz köt törvényben elrendelt, a fizetésre kötelezett vagyoni jogait terhelő egyoldalú, bár a társadalombiztosítás javára szóló, de érdekeltség, ellenszolgáltatás és értékgarancia érvényesülése nélküli fizetési kötelezettséget.
E fizetési kötelezettség mértékének alapja a megrendelő, illetőleg megbízó által meghatározott jogcímen kifizetett teljes összeg, mértéke pedig negyvennégy százalék.
Az ilyen fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való jogot aránytalanul és anélkül korlátozza, hogy az más alapvető jog vagy kötelesség érvényesülése érdekében történnék. A korlátozás az Alkotmány 13. §-ába ütközik és ezért a Gst. 87. §-a alkotmányellenes, mégpedig T. 103/A. § (15) bekezdésére vonatkozó részében teljes egészében, (16) bekezdése tekintetében pedig abban a részében, amelyben anélkül állapít meg a fentiek szerinti fizetési kötelezettséget, hogy a díjazásban részesülő személyre a biztosítás kiterjedne.
3. A Gst. 87. §-ának a T. 103/A. § (17) bekezdését beiktató rendelkezése bizonyos esetekben a társadalombiztosítási járulékfizetés legkisebb alapját a ténylegesen kifizetett, illetőleg megszerzett munkabértől és munkadíjtól eltérően, rögzített fiktív összegben határozza meg azzal, hogy ilyen esetben a járulékfizetés legkisebb alapja az iskolai végzettség szerint differenciált.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) megállapításáról a 6/1995. (I. 31.) Korm. rendelet rendelkezik. A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és munkavállalóra.
A Gst. munkabér és munkadíj esetén a teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott, közép- vagy felsőfokú végzettségű munkavállaló után a minimális bérnél magasabb összegben határozza meg a járulékfizetés alapját. A ténylegesen ki sem fizetett és meg sem szerzett munkabér és munkadíj után a járulékfizetés előírása a meghatározott esetekben a minimálbér és a rögzített járulékalap szerinti bérnek megfelelő jövedelemsávba eső személyeket és munkáltatóikat hátrányosan különbözteti meg azokhoz képest, akiknél a ténylegesen kifizetett munkabér után kell járulékot fizetni. Ez vagyoni helyzet szerinti olyan különbségtételt jelent, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka [35/1994. (VI. 24.) AB határozat ABH 1994. 197, 200.].
Hátrányos megkülönböztetés továbbá az is, hogy — esetenként — a járulékfizetés alapját a társadalombiztosítás fedezetével kapcsolatba sem hozható iskolai végzettség határozza meg.
4. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában megállapította, hogy a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék mértéke a nemzetgazdaság állapotának, az érdekérvényesítést szolgáló intézményeknek, és számos egyéb tényezőnek a függvénye. Az Alkotmány alapvető jogokat védő és elismerő szabályai alapján a nyugdíjjárulék és a társadalombiztosítási járulék mértéke alkotmányellenessé válik, ha a járulék mértéke akár diszkriminatív módon nyer meghatározást, akár pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik (ABH 1991. 519, 522.).
A Gst. 90. §-a a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91. §-a a T. 119/B. §-ának módosításával a baleseti járulék mértékét az ellátásra vonatkozó egyéb szabályok érintetlenül hagyása mellett negyvennégy százalékra emeli.
Miként a társadalombiztosítási és nyugdíj- (egészségbiztosítási-) járulék mértéke önmagában nem alkotmányossági kérdés, önmagában a baleseti járulék mértéke sem az.
A vizsgált esetben azonban tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű oka annak a különbségtételnek, hogy — a társadalombiztosítási járulékhoz (T. 103/D. és 103/E. §) képest — azonos mérvű járulékfizetés után az érintett személyi kör az ellátásoknak csupán szűkebb körére, baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította a Gst. 90—91. §-ának alkotmányellenességét.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, azt teljesen vagy részben megsemmisíti. Az elbírált esetben a Gst. 87. és 91. §-a részleges megsemmisítése nem volt lehetséges.
Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányellenesség következményeit — az Abtv. 40. §-a alkalmazásával — a határozat IV. 2—4. pontjában írtak alapján a Gst. 87., 90. és 91. §-a teljes egészében való megsemmisítésével vonta le, és az Abtv. 41. §-a és 42. § (2) bekezdése alapján rendelkezett — mindenkire nézve hatályosan — a hatályvesztésről.
5. A megélhetéshez szükséges ellátásra való jogosultság alkotmányos rendelkezéseiből nem következik a társadalombiztosítás önkéntes, de kötelező volta sem. Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésében írt rendelkezésből éppen az következik, hogy az állam bármelyiket jogosult alkalmazni (ABH 1991. 519, 521.).
A szerzői díjban, valamint előadóművészi tevékenységért járó díjazásban részesülők a társadalombiztosításból nincsenek kizárva.
A T. 119/D. §-a tartalmaz rendelkezéseket a kötelező biztosítás hatálya alá nem tartozókra, az önkéntes elhatározáson alapuló, a társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodásra.
Erre figyelemmel nem állapítható meg az R. 2. §-ának alkotmánysértő volta, ezért ezt az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 455/B/1995/IV—16.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás