• Tartalom

1992. évi XXXII. törvény

1992. évi XXXII. törvény

az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról1

2018.01.01.

Magyarország történetének elmúlt fél évszázadában a különböző jellegű megkülönböztetéseken alapuló törvénysértések mérhetetlen károkat okoztak az ország polgárainak, a legsúlyosabb esetekben az életüktől, túlnyomórészt a szabadságuktól és javaiktól történő megfosztás által.

A sérelmek orvoslására alkotott törvények kötelezően írják elő, hogy a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról külön törvénynek kell rendelkeznie.

Az Országgyűlés a politikai okból életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlása céljából — figyelemmel a nemzetgazdaság teherbíró képességére — a következő törvényt alkotja:

Általános rendelkezés

1. § Kárpótlás illeti meg e törvényben meghatározott esetekben azokat a személyeket, illetőleg hozzátartozóikat, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak.

Kárpótlás az élet elvesztéséért

2. §2 (1) Egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha3

a) a magyar bíróság törvénysértő vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján hajtották végre a halálos ítéletet, vagy

b) a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy a büntető ügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt,

c) a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét,4

d) a sérelmet szenvedett a deportálás (2/A. §) vagy a kényszermunka (2/B. §) ideje alatt halt meg.

(2) A kárpótlás összegéről, a kifizetés rendjéről, határidejéről, ütemezéséről külön törvény rendelkezik.5

(3) A kárpótlásra az élő özvegy, a sérelmet elszenvedő élő gyermeke és az élő szülő, ezek hiányában – a kárpótlás összegének felére – az élő testvér jogosult.

(4) Több jogosult esetén a kárpótlás összegét az özvegy, a gyermekek és a szülők között csoportonként és a csoporton belül egyenlő arányban kell felosztani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kárpótlásra több testvér jogosult.

(5) Házassági tilalom alá eső egyházi személy esetén, ha a (3) bekezdésben említett élő jogosult nincs, a kárpótlásra – a kárpótlás összegének felével – az az egyházmegye, illetőleg szerzetesrend jogosult, ahol a sérelmet elszenvedő utoljára szolgálatot teljesített, illetőleg rendtag volt. Ha a szerzetesrend Magyarországon már nem működik, a kárpótlást a Magyar Katolikus Egyház részére kell kifizetni, amely gondoskodik a szerzetesrendi célokra történő felhasználásáról.

(6) A kárpótlásra jogosultság feltétele, hogy a sérelmet elszenvedő megfeleljen a 4. §-ban foglaltaknak.

(7)6 Ha az egyösszegű kárpótlást az (1) bekezdés d) pontja alapján vagy olyan sérelem miatt állapítják meg, amely a szabadságelvonás alatt (3. §) történt, a túlélő házastársat (özvegyet) választása szerint illeti meg vagy az egyösszegű kárpótlás, vagy a sérelmet elszenvedő deportálása, kényszermunkára hurcolása, szabadságelvonása miatt járó kárpótlás, feltéve, hogy a jogosultságot mindkét jogcímen véglegesen vagy jogerősen megállapították. A túlélő házastárs a választását a második jogcímet megállapító végleges vagy jogerős határozat kézhezvételét, illetőleg – ha ez később történik – a (2) bekezdésben említett törvény hatálybalépését követő harminc napon belül jelentheti be írásban a kárpótlási hatóságnak. Ha a túlélő házastárs bejelentést nem tesz, a korábban véglegessé vált vagy jogerőre emelkedett határozat alapján jár a kárpótlás.

(8) Azt, aki a 12. § alapján kárpótlást nem kaphat, a többi hozzátartozó jogosultságának és a nekik járó kárpótlás összegének megállapításakor figyelembe kell venni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az özvegy – a (7) bekezdésben foglalt lehetőség alapján – nem az életelvesztés miatt járó kárpótlást választja.

Kárpótlás a deportálásért

2/A. §7 (1) Kárpótlás jár a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálásért.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott sérelemért a szabadságelvonás miatt megállapítható kárpótlásnál 10%-kal több kárpótlás jár.

(3) Ha a sérelmet szenvedett a deportálás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, a kárpótlás kiszámításánál 8 hónapot kell figyelembe venni.

(4) A deportálás esetére egyebekben a 4–8. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Kárpótlás a szovjet kényszermunkára hurcolásért

2/B. §8 (1) Kárpótlás jár a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolásért, a szovjet bíróság politikai indítékú ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonásért (a továbbiakban együtt: kényszermunka).

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni.

(3) Ha a sérelmet szenvedett a kényszermunka ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, a kárpótlás kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni:

a) a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás esetén 3 évet,

b) a szovjet bíróság ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték (kötelezték), ha pedig ez nem bizonyítható, 8 évet.

(4) A kényszermunka esetére egyebekben a 2/A. § (2) bekezdését és a 4–8. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Kárpótlás a szabadságelvonásért

3. § (1) A 6—8. §-ban meghatározott kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó következő sérelmekért:

a) — szabadságvesztés büntetés, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt szabtak ki;

— előzetes letartóztatás és minden olyan szabadságelvonás, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt folytatott büntető eljárás keretében foganatosítottak;

— kényszergyógykezelés, amelyet az 1948. évi XLVIII. törvény 1—13. §-a alapján az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt rendeltek el;

b) magyar bíróság ítélete vagy magyar közigazgatási hatóság határozata alapján végrehajtott, zárt táborszerű fogvatartás (internálás, kényszermunka), közbiztonsági őrizet, kényszerlakhely kijelölés (kitelepítés);

c)9 a II. világháború alatt (1941. június 27.–1945. május 9.) faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat;10

d)11

e)12

(2)13

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései irányadóak azokra a törvény hatálybalépésekor Magyarországon élő magyar állampolgárokra is, akik bizonyítják, hogy nemzetiségi, vallási vagy politikai okból Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határain kívül szenvedtek el szabadságvesztés büntetést vagy zárt, táborszerű fogvatartást.

4. § Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult:

a) aki magyar állampolgár;

b) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt;

c) az a nem magyar állampolgár, aki a törvény hatálybalépésekor életvitelszerűen él Magyarországon, vagy haláláig életvitelszerűen Magyarországon élt.

5. § (1) A 3. § (1) bekezdésében említett sérelmekért kárpótlásra az életben lévő sérelmet szenvedett, halála esetén az jogosult, aki a szabadságelvonás idején és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (a továbbiakban: túlélő házastárs).

(2) Túlélő házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt.

6. § (1)14 A kárpótlásra jogosultat — választásától függően — a 7. § szerint kiszámított havi életjáradék vagy kárpótlási jegy formájában megállapított kárpótlás illeti meg.

(2)15 Ha a kárpótlásra jogosult állandó lakóhelye külföldön van, a részére folyósított életjáradékot a belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett forintszámlájára kell átutalni.

(3) A túlélő házastársat a sérelmet elszenvedőnek járó kárpótlás 50%-a illeti meg.

(4)16 Ha a jogerős ítéletben halálbüntetést szabtak ki, de nem hajtották végre, a kárpótlás összegét 20%-kal emelni kell.

7. § (1) A havi életjáradékot úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonás idejét el kell osztani a mellékletben meghatározott várható élettartammal, és az így kapott számot meg kell szorozni az alapösszeggel.17

(2) Ha a szabadságelvonást elszenvedő meghalt, a jogosultnak járó életjáradékot a sérelmet elszenvedő születési idejének figyelembevételével az (1) bekezdés szerint kell kiszámítani.

(3) A kárpótlási jegyben folyósított kárpótlás összegét úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonásban töltött időt meg kell szorozni az alapösszeggel. A kárpótlásra jogosult az így kiszámított értékű kárpótlási jegyeket egyszerre kapja meg.

8. § (1) Az olyan sérelmet szenvedett esetén, akinél a szabadságelvonásban töltött időnek és a várható élettartamnak a hányadosa 0,05 vagy ennél kisebb, a kárpótlás összege a szabadságelvonásban töltött idő és az alapösszeg szorzata.

(2) A 30 napot meghaladó, de 6 hónapot el nem érő szabadságelvonás esetén a kárpótlás átalányjellegű;

2 hónap esetén: az alapösszeg;

3—4 hónap esetén: az alapösszeg kétszerese;

5—6 hónap esetén: az alapösszeg háromszorosa.

(3) E törvény alkalmazásában a megkezdett hónap teljes hónapnak számít.

(4)18

9. § Ha a sérelmet szenvedett a szabadságelvonás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, az életjáradék kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni:

a) szabadságvesztés büntetés esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén 20 évet;

b) internálás esetén 1 év 6 hónapot, közbiztonsági őrizet esetén 6 hónapot, kényszerlakhely kijelölés esetén 2 évet;

c) munkaszolgálat esetén 2 évet;

d)19

f)20

Vagyoni kárpótlás

10. §21 A 2., 2/A., 2/B. és 3. §-ban meghatározott sérelmekhez kapcsolódó — Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határai között elszenvedett — tulajdoni és a bérlakás végleges elvételével okozott sérelmekre ,,a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról'' szóló 1991. évi XXV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

11. § (1) Azt, aki a 10. §-ban foglaltak szerint vesztette el bérlakását az 1991. évi XXV. törvény 3. számú mellékletének a) pontja alapján kiszámított kárpótlás 50%-a, de legalább 50 000 Ft mértékű kárpótlás illeti meg.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott jogosult meghalt, a jogosultak körét az 1991. évi XXV. törvény 2. §-ának (2)—(5) bekezdése szerint kell megállapítani.

A kárpótlást kizáró okok

12. § (1) Nem jár kárpótlás azért a sérelemért, amiért a sérelmet elszenvedő vagy hozzátartozója a magyar államtól kártalanításban, kárpótlásban vagy visszatérítésben részesült.

(2) Nem kaphat kárpótlást az, akit 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában elismert alapjogok megsértéséért felelősség terhel, kivéve, ha bizonyítható, hogy az alapjogok megsértését követően a demokrácia érdekében kifejtett tevékenysége miatt büntető eljárás következtében súlyos hátrányt szenvedett el.

(3) Nem kaphat kárpótlást az, aki

a) az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja volt;

b) karhatalmista volt;

c) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétele miatt kitüntetésben részesült;

d) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként részt vett.

(4)22 Nem kaphat kárpótlást élet elvesztése címén az, aki a sérelmet szenvedett után külföldi államtól ugyanezen sérelemért kártalanításban, kárpótlásban vagy bármilyen jóvátételben részesült.

(5)23 Nem illeti meg kárpótlás élet elvesztése címén azt, akinek igényét nemzetközi szerződés rendezte.

Beszámítás a kárpótlásba

13. § Az e törvény alapján járó kárpótlásba beszámít a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 383—386. §-a alapján lefolytatott kártalanítási és visszatérítési eljárásban kifizetett előleg.

Eljárási szabályok

14. § E törvény alapján benyújtott kárpótlási kérelmek elbírálására az 1991. évi XXV. törvény 10—12. §-ában foglaltak az irányadók a következő eltérésekkel:

a)24 a jogosult 2012. március 30-ig kezdeményezett bírósági eljárásban hozott, elítélését törvénysértővé vagy semmissé nyilvánító jogerős bírósági határozat kézbesítését követő 4 hónapon belül a kárpótlási hatósághoz kárpótlás iránti kérelmet nyújthat be; a határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye;

b)25

c)26 ha a 2. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott sérelem bekövetkezésének a körülményeit okirattal kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani, a kárpótlási hatóság az iratokat a további eljárás végett az illetékes bíróságnak küldi meg; a bíróság a Be. 356. §-ában27 foglalt szabályok szerinti eljárás lefolytatása után dönt; valamint

d)28

14/A. §29

14/B. §30 (1)31 Ha az eljárás során a jogosulttal való kapcsolattartás lehetetlenné vált, vagy a jogutód nem ismert, a kárpótlási hatóság a döntését az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hirdetményi közlésre vonatkozó szabályai szerint közli.

(2)32

Adó- és illetékmentesség

15. § (1) E törvény alapján járó kárpótlás adómentes.

(2) A kárpótlással kapcsolatban minden közigazgatási, bírósági eljárás, továbbá minden okirat kiállítása illetékmentes.

A kárpótlás esedékessége

16. § (1) A kárpótlás esedékességének napja 1992. január 1.

(2) E törvény alapján kiadásra kerülő kárpótlási jegy az 1991. évi XXV. törvény 5. §-a szerint kamatozik.

17. § (1) A 7. § (3) és a 8. § (1)—(2) bekezdése alapján számítandó kárpótlás alapösszege 11 000 forint.33

(2) A 7. § (1) bekezdésében említett alapösszeget az állami költségvetésről szóló törvényben megállapított előirányzat alapján a Kormány állapítja meg.

Egyéb rendelkezések

18. § Az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában foglalt bűncselekmények miatt történt elítélések semmisnek tekintendők. A semmissé nyilvánításra az 1990. évi XXVI. törvény 3. és 4. §-a irányadó.

19. § (1) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése előtt törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapították, hogy kártalanításra, illetve visszatérítésre jogosult, választási jog illeti meg abban a kérdésben, hogy a Be. szabályai szerint kártalanítást, illetve visszatérítést, vagy a jelen törvény szerint kárpótlást igényel. E törvény és a Be. szabályai együttesen nem alkalmazhatók.

(2) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése után törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapítják, hogy kártalanításra illetve visszatérítésre jogosult, az élet elvesztése, a szabadságelvonás és az ezekhez kapcsolódó vagyoni sérelem miatt kifizetendő kártalanításra e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

20. §34 Az e törvényben említett szabadságelvonással kapcsolatos maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségkárosodás miatt a sérelmet szenvedett a nemzeti gondozás keretében külön juttatásban részesül.

20/A. §35 (1)36 A pénzben fizetendő kárpótlás kifizetéséről – a kárpótlási hatóság döntése alapján – a nyugdíjfolyósító szerv gondoskodik.

(2)37 A kifizetéshez szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetésben tervezni kell, és azt a központi nyugdíjbiztosítási szerv részére havonta – az államháztartásért felelős miniszterrel és a kincstárral kötött megállapodás szerint – át kell utalni. A pénzbeli kárpótlás fizetésének (egyszeri kifizetés, illetőleg életjáradék-folyósítás) költségeit a központi költségvetés biztosítja.

(3)38 A központi nyugdíjbiztosítási szerv a (2) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátott összeget elkülönítetten kezeli és tartja nyilván, azt egyéb célokra nem használhatja fel.

Hatálybalépés

21. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napját követő 30. napon lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa e törvény végrehajtásához szükséges eljárási szabályokat és a kárpótlás folyósításának szabályait.39

22. §40 Ha a kárpótlási hatóság az elektronikus ügyintézést az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 108. § (2) bekezdése szerint 2018. január 1-jét megelőzően nem vállalta, 2017. december 31-ig az elektronikus kapcsolattartásra e törvény 2016. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

Melléklet az 1992. évi XXXII. törvény 7. §-ának (1) bekezdéséhez


A jogosult életkorának azt az életévet kell tekinteni, amelyet 1991. december 31-ig betöltött.

Várható élettartamként az alábbiakat kell figyelembe venni:

A jogosult életkora A várható élettartam hónapokban
években férfi nő

30 454 547
31 443 535
32 432 524
33 422 512
34 411 501
35 400 490
36 390 478
37 379 467
38 369 456
39 359 445
40 349 434
41 339 423
42 329 412
43 319 401
44 310 390
45 300 380
46 291 369
47 282 359
48 273 348
49 264 338
50 255 328
51 247 318
52 239 307
53 231 297
54 223 287
55 215 278
56 207 268
57 199 258
58 192 249
59 184 239
60 177 230
61 171 221
62 164 211
63 157 202
64 151 194
65 145 185
66 139 176
67 132 168
68 126 159
69 120 151
70 115 143
71 109 136
72 103 128
73 98 121
74 92 114
75 87 107
76 82 100
77 78 94
78 73 87
79 69 82
80 64 76
81 60 70
82 56 65
83 52 60
84 48 55
85 45 51
86 41 47
87 38 43
88 35 39
89 32 36
90 30 32
91 27 29
92 25 27
93 és ez életkor fölött 24 24
1

A törvényt az Országgyűlés az 1992. évi május 12-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 1992. június 2.

2

A Tv. 2. § az 1997: XXIX. törvény 1. §-ával megállapított szöveg.

4

A 2. § (1) bekezdésének c) és d) pontja alapján lefolytatásra kerülő eljárásra az 1991: XXV. törvény 10–12. §-ában foglaltak az irányadók [Lásd az 1997: XXIX. törvény 7. §-ának (1) és a (2)–(8) bekezdését.

5

Az 1998: XC. törvény 58. §-a (1) bekezdése értelmében az egyösszegű kárpótlás 30 000 forint. Ezt a rendelkezést hatálybalépésének napjára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 46/2000. (XII. 14.) AB határozat.

6

A Tv. 2. § (7) bekezdése a 2010: CLII: törvény 2. § (9) bekezdése, a 2017: L. törvény 36. §-a szerint módosított szöveg.

7

A Tv. 2/A. §-át, valamint címét az 1997: XXIX. törvény 2. §-a iktatta be.

8

A Tv. 2/B. §-át, valamint címét az 1997: XXIX. törvény 2. §-a iktatta be.

9

A Tv. 3. § (1) bekezdésének c) pontja az 1997: XXIX. törvény 3. §-ával megállapított szöveg.

10

A 3. § (1) bekezdésének c) pontja alapján lefolytatásra kerülő eljárásra az 1991: XXV. törvény 10–12. §-ában foglaltak az irányadók [Lásd az 1997: XXIX. törvény 7. §-ának (1) ill. (2)–(8) bekezdését.

11

A Tv. 3. § (1) bekezdésének d) pontját az 1997: XXIX. törvény 14. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyezte.

12

A Tv. 3. § (1) bekezdésének e) pontját az 1997: XXIX. törvény 14. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyezte.

13

A Tv. 3. § (2) bekezdését az 1997: XXIX. törvény 14. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyezte.

14

A Tv. 6. § (1) bekezdése az 1994: XII. törvény 1. §-ával megállapított szöveg.

15

A Tv. 6. § (2) bekezdése az 1994: XII. törvény 1. §-ával megállapított és a 2001: XCIII. törvény 6. § (1) bekezdésének l) pontja, a 2009: LXXXV. törvény 77. §-a szerint módosított szöveg.

16

A 6. § (4) bekezdésének a „3. § (1) bekezdésének a) pontja alapján járó” szövegrészét az Alkotmánybíróság 4/2002. (II. 15.) AB határozatával megsemmisítette.

17

Az alapösszeg 1992-ben: 7 000, 1993-ban: 11 000 Ft, 1994-ben: 15 000 Ft, 1995-ben: 18 750 Ft, 1996-ban: 21 000 Ft, 1997-ben: 25 000 Ft, 1998-ban: 30 000 Ft, 2001-ben: 42 185 Ft, 2002-ben: 48 344 Ft, 2003-ban 52 405 Ft, 2004-ben 55 707 Ft, 2005-ben: 59 216 Ft, 2006-ban: 61 762 Ft, 2007-ben: 64 232 Ft, 2008-ban: 68 214 Ft, 2009-ben: 70 329 Ft. [Lásd: Tv. 17. § (2) bek.]

18

A Tv. 8. § (4) bekezdését az 1997: XXIX. törvény 14. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyezte.

19

A Tv. 9. § d) pontját az 1997: XXIX. törvény 14. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyezte.

20

A Tv. 9. § f) pontját az 1997: XXIX. törvény 14. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyezte.

21

A Tv. 10. § az 1997: XXIX. törvény 4. §-a szerint módosított szöveg.

22

A Tv. 12. § (4) bekezdését az 1997: XXIX. törvény 5. §-a iktatta be, szövege a 2009: LVI. törvény 51. §-a szerint módosított szöveg. Ez utóbbi módosító törvény 428. §-a alapján a 2009. október 1-jét követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

23

A Tv. 12. § (5) bekezdését az 1997: XXIX. törvény 5. §-a iktatta be.

24

A Tv. 14. § a) pontja a 2011: CCI. törvény 56. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

25

A Tv. 14. § b) pontját a 2017: L. törvény 37. § a) pontja hatályon kívül helyezte.

26

A Tv. 14. § c) pontja a 2009: LVI. törvény 51. §-a szerint módosított szöveg, e módosító törvény 428. §-a alapján a 2009. október 1-jét követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

27

A Magyar Közlöny 1992. évi 76. számában közzétett helyesbítésnek megfelelő szöveg.

28

A 14. § d) pontját az 1995: LX. törvény 33. § (5) bekezdése iktatta be, hatályon kívül helyezte a 2016: CIV. törvény 11. § (2) bekezdése.

29

A Tv. 14/A. §-át a 2016: CXXI. törvény 8. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte.

30

A Tv. 14/B. §-át a 2011: CCI. törvény 56. § (2) bekezdése iktatta be.

31

A Tv. 14/B. § (1) bekezdése a 2017: L. törvény 35. §-ával megállapított szöveg.

32

A Tv. 14/B. § (2) bekezdését a 2017: L. törvény 37. § b) pontja hatályon kívül helyezte.

33

Végrehajtására lásd a 172/1992. (XII. 23.) Korm. rendeletet.

34

A Tv. 20. § (2)-(3) bekezdését hatályon kívül helyezte, s az eredeti (1) bekezdés jelölését 20. §-ra változtatta az 1997: XXIX. törvény 14. §-ának (6) bekezdése.

35

A Tv. 20/A. §-át az 1997: XXIX. törvény 6. §-a iktatta be.

36

A Tv. 20/A. §-ának (1) bekezdése a 2006: CIX. törvény 79. § (6) bekezdésének h) pontja, a 2009: LVI. törvény 51. §-a szerint módosított szöveg. Ez utóbbi módosító törvény 428. §-a alapján a 2009. október 1-jét követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

38

A Tv. 20/A. §-ának (3) bekezdése a 2006: CIX. törvény 79. § (6) bekezdésének h) pontja, a 2016: CIV. törvény 11. § (1) bekezdése szerint módosított szöveg.

40

A Tv. 22. §-át a 2016: CXXI. törvény 8. § (1) bekezdése iktatta be.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére