• Tartalom

38/1991. (VII. 3.) AB határozat

38/1991. (VII. 3.) AB határozat1

1991.07.03.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában zárt ülésben meghozta a következő
határozatot.

Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 340. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott indítványt elutasítja.
A határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók az Alkotmánybíróság 26/1991. (XI. 8.) AB és 29/1990. (XI. 27.) AB határozatára hivatkozással kérték, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 340. § (1) bekezdés alkotmányellenességét is, és e rendelkezést semmisítse meg. Álláspontjuk szerint a hivatkozott törvényi rendelkezés is alkotmányellenes, mert lehetővé teszi, hogy államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perekben a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül is elbírálhassa.

II.

Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság az indítványozók által hivatkozott 29/1990. (XI. 27.) AB határozattal kijavított 26/1990. (XI. 8.) AB határozat meghozatalakor hivatalból vizsgálta a Polgári perrendtartás minden olyan rendelkezését, amely az ügyek érdemi elbírálására tárgyaláson kívüli elintézési lehetőséget adott. E vizsgálat eredményeként semmisítette meg a határozatban felsorolt azon törvényhelyeket, amelyek a felek erre irányuló kifejezett kérésétől függetlenül lehetővé tették a peres ügyek tárgyaláson kívüli érdemi elbírálását. E döntő szempont kifejezésre jutott a határozat indokolásának abból, az indítványozók által is idézett mondatából, amely szerint ,,a Polgári perrendtartásnak azok a rendelkezései tehát, amelyek a felek kérése ellenére lehetővé teszik a per tárgyaláson kívüli elbírálását, alkotmányellenesek.''A Polgári perrendtartásnak az indítvány által támadott 340. § (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
,,Ha az első fokú bíróság a pert tárgyaláson bírálta el, a határozat ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül is elbírálhatja.''

Az Alkotmány 57. § (1) szövege:
,,A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.''

Ebből az alkotmányos rendelkezésből nem következik, hogy a bíróság bármely rendes és különleges eljárásban a fél jogait és kötelezettségeit mindkét fokon kizárólag csak tárgyaláson bírálhatja el.
Ahogy erre az Alkotmánybíróság a fent hivatkozott korábbi határozatában rámutatott, a tárgyalási elv, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás alapelvei közé tartozik. Nem jelenti azonban ennek az alkotmányos szabállyá emelt alapelvnek a sérelmét, ha egyes különleges eljárásokban — az eljárás különös természetét is figyelembevéve — a törvény a bíróság számára lehetővé teszi a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását is. Erre az Alkotmány 8. § (2) bekezdés alapján az 57. § (1) bekezdés által érintett jogok esetén, közérdek által indokolt esetben a törvényhozónak joga van.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint különleges eljárás az államigazgatási határozatok bíróság előtti felülvizsgálata, amelyet már egy másik — tipikusan kétfokú — hatósági eljárás előz meg. A polgári peres eljárásra tehát csak e megelőző eljárást követően kerülhet sor. Az Alkotmánybíróság idézett határozata folytán az így eljáró első fokú bíróság — az ügyben eljáró és határozatot hozó szervek közül immáron harmadfokon — a pert csak tárgyaláson bírálhatja el, tehát a polgári eljárás alkotmányos értékű alapelve nem sérül.
A másodfokú bíróság azonban az ügyben általában már negyedfokú hatóság, amelynél a tárgyalási elv feltétlen érvényesítése más eljárási alapelveknek (az eljárás egyszerűsítésének és időszerűségének) a csorbítását jelentené és ezzel a fél jogainak — az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében garantált — érvényesítését hátráltatná.
Az eljárás lassúsága különösen sérelmes az ún. államigazgatási perek körében, mert az államigazgatási, közigazgatási eljárás — természeténél fogva — a legkevésbé tűri el az eljárás elhúzódását. Márpedig a többfokú eljárásban minden jogorvoslati fórumon a kötelező tárgyalás tartása az eljárás ésszerű idő alatti befejezését és ezzel az ügy — időben való — végleges elbírálását veszélyeztetné, amely az Alkotmány idézett 57. § (1) bekezdése szerint ugyancsak alkotmányos rendelkezés.
Arra is rámutat az Alkotmánybíróság, hogy ezekben a perekben a bíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 73. § (1) bekezdése alapján általában csak a jogszabálysértés fennállását vizsgálja, tehát csak jogkérdésben dönt, így a tárgyalási elv feltétlen érvényesítése formális volna. A tárgyalás tartásának minden fokon való megkövetelése formális volna azért is, mert a bíróság — a Pp. 339. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel — az eljáró államigazgatási szerv jogszabályt sértő határozatát általában csak hatályon kívül helyezheti és az eljáró államigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja. Érdemi döntést azonban csak kivételesen akkor hozhat, amikor a jogszabály külön így rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozata és a Polgári perrendtartás tárgyalás tartására vonatkozó rendelkezései tehát egymással és az Alkotmány 57. §-ával összhangban vannak, különös tekintettel arra, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben biztosított általános jogorvoslati lehetőség viszont törvényi szabályozás szerint illet meg mindenkit. Így az államigazgatási határozat felülvizsgálatát a Pp. 340. § (1) bekezdése szabályozhatja eltérően.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 340. §-ának (1) bekezdését nem találta alkotmányellenesnek, ezért az ennek megállapítására és a rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Alkotmánybíróság az összefüggésekre tekintettel rendelte el.

Dr. Herczegh Géza s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 955/B/1991/2.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére