3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet végrehajtásáról

1975.07.01.

1. § (1) A háztartási alkalmazottra irányadó szabályok szerint terjed ki a biztosítás a családi házban alkalmazott házfelügyelőre.

(2) Arra, aki munkáltatója háztartásában vagy gazdaságában és egyidejűleg üzemében (műhelyében, üzletében, irodájában, rendelőjében stb.) is végez munkát, a biztosítás az utóbbi munkája alapján terjed ki.

2. § (1) A bedolgozónál a munkába lépés napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen a kiadott anyagot első esetben átvette.

(2) Annak a megállapításánál, hogy a bedolgozó napi átlagkeresete eléri-e a 10 forintot, a havi keresetet el kell osztani a hónap munkanapjainak a számával. Nem lehet osztószámként figyelembe venni a munkába lépés napját megelőző, illetőleg a bedolgozói jogviszony megszűnését követő, valamint a (3) bekezdés a)–h) pontjaiban felsorolt időre eső munkanapokat.

(3) Igazoltan nem végez munkát az a bedolgozó, aki

a) keresőképtelen, legfeljebb azonban – az előzmények figyelembevételével – a keresőképtelenség első napjától számított egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén két évig,

b) terhességi-gyermekágyi segélyben részesül, vagy az előírt biztosítási idő esetén terhességi-gyermekágyi segélyt kapna,

c) baleseti táppénzben részesül,

d) három évesnél fiatalabb gyermekének a gondozása vagy tízévesnél fiatalabb beteg gyermekének az ápolása miatt munkát nem végez,

e) szabadságra jogosultság hiányában a munka végzése alól legfeljebb két heti időre mentesítést kap,

f) népi ülnöki tennivalókat lát el,

g) katonai szolgálatot teljesít,

h) rajta kívül eső okból (anyaghiány, előkészület stb.) nem végez munkát.

(4) A (3) bekezdésben megjelölt idő alatt a biztosítás akkor áll fenn, ha a bedolgozó az a)–h) alatti idő kezdetekor biztosított volt. A h) pont alapján a biztosítás esetenként legfeljebb harminc napig áll fenn.

3. § Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy biztosításának a fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

4. § A javító-nevelő munkát végző személyre a munkaviszonyban álló dolgozók biztosítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ha szövetkezeti tag, és a javító-nevelő munkát a szövetkezetben végzi, a tagokra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Keresetként a bírói ítéletben előírt csökkentés nélküli munkadíjat kell figyelembe venni.

5. § (1) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulónak kell tekinteni azt a gyermeket is, aki

a) alsó- vagy középfokú oktatási intézményben tanulmányait betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt magántanulóként végzi,

b) a dolgozók középiskolájának ifjúsági, fiatalkorú tagozatán tanul.

(2) Azt a gyermeket, aki június hónapban oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, július és augusztus hónapban is tanulónak kell tekinteni.

6. § (1) A kórházba utazás és visszautazás napjára táppénz annak is jár, aki nem keresőképtelen, ha az utazás miatt a munkakörére irányadó munkarend szerinti munkaidejének a felénél kevesebbet töltött munkában.

(2) Amennyiben a beutaltat helyhiány miatt később veszik fel a kórházba, a felvételtől táppénzre ugyanúgy jogosult, mint kórházba utalásakor, abban az esetben is, ha jogosultsága egyébként időközben megszűnt.

7. § Ha a bedolgozónál keresőképtelensége első napján feldolgozásra átvett anyag van, táppénz csak az anyag visszaszolgáltatásának a napjától jár. Nem alkalmazható ez a korlátozó rendelkezés abban az esetben, ha a munkáltató igazolja, hogy a keresőképtelenség ideje alatt a bedolgozó és családtagja bedolgozói munkát nem végez.

8. § A T. 18. §-ának d) pontját megfelelően alkalmazni kell

a) a mostoha anyára és a mostoha apára,

b) a nevelő anyára, illetőleg a nevelő apára, ha a gyermek szülei meghaltak, vagy gyermekükről nem gondoskodnak,

c) arra, akihez a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet állami gondozás alatt álló gyermeket helyezett el.

9. § (1) Egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van.

(2) Egyedülállónak kell tekinteni azt, akinek a

a) férje sorkatonai szolgálatot teljesít,

b) házastársa kórházi ápolásban részesül, vagy külföldön tartózkodik,

c) házastársa közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény – ideértve a hittudományi főiskolát (akadémiát, teológiát) is – nappali tagozatán tanul,

d) házastársa a háztartásukban levő gyermekről a gyámügyi feladatokat ellátó illetékes szakigazgatási szerv igazolása szerint legalább két hónap óta nem gondoskodik.

(3) Egyedülállónak kell tekinteni azokat a házastársakat is, akik az illetékes orvos igazolása szerint látásuk csökkenése miatt munkaképességüket kétharmadrészben mindketten elvesztették, és ez az állapotuk előreláthatóan hat hónapon át fennáll.

(4) Egyedülállóként kell figyelembe venni azt is, akinek a házastársa

a) az illetékes orvos igazolása szerint betegsége, illetőleg testi vagy szellemi fogyatékossága miatt munkaképességét kétharmadrészben elvesztette, és ez az állapota előreláthatóan hat hónapon át fennáll,

b) nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, kivételes nyugellátásban, átmeneti segélyben, rendszeres szociális járadékban, rendszeres szociális segélyben, hadigondozási járadékban részesül,

c) kényszergyógykezelés alatt áll,

d) letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti,

és a házastárs havi keresete, jövedelme – ide nem értve az eseti segélyt és a tanulmányi ösztöndíjat – az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R. 71. § (1) bek.] nem haladja meg.

(5) A (2)–(4) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az élettársakra is.

(6) A társadalombiztosítási bizottság méltányosságból egyedülállónak nyilváníthat olyan személyt is, aki az (1)–(5) bekezdés rendelkezései szerint nem egyedülálló.

10. § (1) Az egyedülállóság szempontjából különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával ugyanabban a lakásban lakik, ha

a) a házasság felbontása iránt bírói eljárás van folyamatban, vagy

b) bírói ítélet (bírósági egyezség) alapján házastársa részére tartásdíjat, illetőleg gyermektartásdíjat fizet, vagy házastársától tartásdíjat kap.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának a rendelkezését alkalmazni kell az élettársra is, ha a közös gyermek után élettársa részére gyermektartásdíjat fizet, vagy élettársától ezen a címen tartásdíjat kap.

11. § (1) A folyamatos biztosításban töltött idő tartamának a megállapításánál

a) a biztosításban töltött idő minden naptári napját,

b) a mezőgazdasági szövetkezeti tagság alapján fennálló biztosítás tartamából a közös munkában töltött napokat, a közöttük levő megszakításra tekintet nélkül,

kell számításba venni.

(2) A folyamatos biztosításban töltött idő tartamának a megállapításánál a T. hatályba lépése előtt betegségi biztosításban töltött, táppénzre jogot adó időt is figyelembe kell venni.

(3) Az R. 18. §-a (2) bekezdésében említett harminc napi megszakítás időtartamába nem számít be a keresőképtelenség, a terhességi-gyermekágyi segélyezés ideje, a gyermekgondozási segély, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az átmeneti segély, a rendszeres szociális járadék folyósításának az ideje, továbbá a bedolgozói jogviszonynak az az időtartama, amely alatt a biztosítás nem állott fenn.

(4) Nem számít be a harminc napba

a) az önkéntes betegségi biztosításban töltött idő, továbbá

b) a volt mezőgazdasági biztosítottaknál a T. hatályba lépése előtt a december hó 1-e és a következő év március hó 31-e közötti idő, ha utána a december 1-ét magában foglaló naptári évben legalább huszonhat heti egységes társadalombiztosítási járulékot róttak le.

12. § Az, aki táppénzre jogosultságát kimerítette, táppénzre újból akkor jogosult, ha keresőképessé vált, és ezt követően biztosítottként munkát végez. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a fizetéses szabadság időtartamát munkavégzésnek tekinteni nem lehet.

13. § A táppénz alapját képező kereset napi átlagának a megállapításánál az üzem időleges szünetelésére járó csökkentett keresetet figyelmen kívül kell hagyni.

14. § (1) A kereset napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy az irányadó időszakra, illetőleg a keresőképtelenség hónapjára [R. 28. §-ának (1)–(2) bek.] járó keresetet el kell osztani az ebben az időszakban biztosításban töltött napoknak a (2) bekezdésben megjelölt napokkal csökkentett számával (osztószám).

(2) Az osztószám megállapításánál a következő napokat kell figyelmen kívül hagyni:

a) a heti pihenőnapokat,

b) az igazolt távollét (keresőképtelenség, fizetés nélküli szabadság stb.) napjait, ha a biztosítottnak erre az időre keresete nem volt,

c) az üzem időleges szünetelésének a napjait akkor is, ha erre az időre a biztosítottnak csökkentett keresete volt.

(3) Ha a biztosított a heti munkaidőt rendszeresen hat napnál rövidebb idő alatt dolgozza le, a napi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy az (1)–(2) bekezdés szerint kiszámított napi átlagkeresetet meg kell szorozni hattal, és a szorzatot el kell osztani a munkakörére irányadó munkarend szerinti heti munkanapok számával.

15. § Az alkalmi fizikai munkát végző napi átlagkeresetének a megállapításánál a heti keresetet – a munkában töltött napok számára tekintet nélkül – hat napi keresetként kell figyelembe venni.

16. § (1) Ha a biztosítottnak az irányadó időszak első napjától a keresőképtelenség kezdetéig keresete nem volt, vagy csökkentett keresete volt, az irányadó időszakot közvetlenül megelőző három naptári (bérfizetési) hónapban elért keresetet kell a napi átlag kiszámításánál figyelembe venni.

(2) Ha a biztosítottnak az (1) bekezdésben említett időszak alatt sem volt keresete, azt a keresetet kell figyelembe venni, amelyet a keresőképtelenség bekövetkezésekor a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol a biztosított utoljára dolgozott.

17. § (1) Az év végi részesedés, valamint a jutalom napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy az e címen figyelembe vehető kereset összegét el kell osztani a naptári év munkanapjainak és munkaszüneti napjainak a számával. Munkanapként a munkáltatónál a biztosított munkakörére irányadó munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) A jutalomra vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére fizetett díjazásokat is.

18. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban álló biztosított kiegészítő munkabére napi átlagának a megállapításánál a keresőképtelenség első napját megelőző naptári évben kapott kiegészítő munkabért kell figyelembe venni.

(2) A kiegészítő munkabér napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy annak összegét el kell osztani a naptári év munkanapjainak és munkaszüneti napjainak a számával. Munkanapként a munkáltatónál a biztosított munkakörére irányadó munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(3) A kiegészítő munkabér alapján a táppénz a keresőképtelenség első napjától jár.

19. § Ha a biztosított foglalkozása az irányadó időszakban, illetőleg az Sz. 16. §-ának (1) bekezdésében említett időszak alatt változott, és a táppénz egyik foglalkozásában keresethez igazodó, a másikban meghatározott összegű lenne, a táppénz összegét az utolsó foglalkozásnak megfelelően kell megállapítani.

20. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság illetékes ügyviteli szerve, illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya megállapodást köthet a munkáltatóval a kereset napi átlagának e szabályzat rendelkezéseitől eltérő kiszámítására.

21. § Az R. 35. §-a a) pontjának az alkalmazásánál, ha a biztosított egymást követő hat napon át (a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot nem számítva) munkát végzett, vagy táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot is figyelembe kell venni.

22. § Az a nő, akit biztosításának a megszűnése után tizenöt napon belül kórházba (szülőotthonba) háziterhesként felvesznek, terhességi-gyermekágyi segélyre ugyanúgy jogosult, mintha a szülés a biztosítás megszünése után negyvenkét napon belül következett volna be.

23. § Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevő tartamára a csecsemőt örökbefogadó biztosított nőnek is jár.

24. § A bedolgozó terhességi-gyermekágyi segélyére az Sz. 7. §-ának a rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

25. § Anyasági segély a halvaszületett gyermek után is jár.

26. § Temetési segély a halvaszületett gyermek után is jár.

27. § Háztartásban levő gyermekként kell figyelembe venni azt a gyermeket is, aki átmenetileg tartózkodik a háztartáson kívül (például diákotthonban, kórházban van), továbbá azt, akit térítés mellett intézetben, nevelőotthonban, csecsemő- vagy gyermekotthonban helyeztek el.

28. § A családi pótlékra jogosultság szempontjából ugyanazokat kell egyedülállóknak tekinteni, akik a betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából is egyedülállóknak minősülnek, azzal az eltéréssel, hogy az Sz. 9. §-a (2) bekezdésének b) pontja és (6) bekezdése nem alkalmazható.

29. § (1) Az Sz. 5. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseit a családi pótlékra jogosultság megállapításánál is alkalmazni kell.

(2) A családi pótlék a nyári szünidő tartamára az után a gyermek után is jár, aki a középfokú oktatási intézmény utolsó évfolyamát sikeresen elvégezte, és szeptember hónapban tesz érettségi vizsgát, vagy szeptember hónaptól más középfokú oktatási intézményben folytatja tanulmányait.

30. § A gazdasági dolgozónál vélelmezni kell, hogy tényleges munkaideje eléri a munkakörére előírt teljes munkaidő felét.

31. § Ha munkaviszony vagy ipari szövetkezeti tagság alapján a biztosított a naptári hónapban egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban állt, munkaideje azonban egyikben sem érte el a munkakörére jogszabályban megállapított teljes munkaidő felét, az egyes jogviszonyokban elért munkaidőket egybe kell számítani.

32. § A napi 20 forint keresetet annál a munkaviszonyban álló biztosítottnál, akinek a munkaidejét megállapítani nem lehet, az Sz. 14. §-ának, a bedolgozónál pedig az Sz. 2. §-a (2) bekezdésének az értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítani.

33. § (1) Ha a biztosítottnak a naptári hónapban egymást követően több biztosítással járó jogviszonya van, a családi pótlékra jogosultsághoz szükséges időt azonban önállóan egyik jogviszonyában sem szerezte meg, azokat az időket, amelyek a jogosultság szempontjából figyelembe vehetők, egybe kell számítani.

(2) Ha a biztosított mezőgazdasági szövetkezeti tagsága megszűnik, és ugyanebben a hónapban egyéb jogcímen is biztosítottá válik, a szövetkezeti tagként biztosításban töltött időt családi pótlékra jogot adó időként kell figyelembe venni.

34. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tag munkanapjaként az általa személyesen teljesített munkanapokat lehet figyelembe venni. Meghatározott terület családi vagy egyéni művelése címén a terület megműveléséhez szükséges – munkanapokban kifejezett – munkaráfordításnak a mezőgazdasági szövetkezet vezetősége által megállapított hányada számít a tag által személyesen teljesített munkanapnak.

(2) Munkanapon tízórás munkanapot kell érteni. Minden olyan munkamennyiséget, amelynek a mérése nem munkanappal történt, munkanapokra át kell számítani.

(3) Munkanapnak számít az a nap is, amelyet a mezőgazdasági szövetkezet szarvasmarha vagy sertés háztáji tartása, valamint háztáji zöldségtermelés címén munkanapként köteles nyilvántartásba venni.

(4) Munkanapnak számít – a heti pihenőnapok kivételével – az a nap is, amelyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag

a) baleseti táppénzben, a mezőgazdasági szövetkezettől betegségi segélyben vagy a T. hatálybalépése előtt kártalanítási segélyben részesült,

b) kórházi ápolás alatt állott,

c) szülési szabadságon volt,

d) gyermekgondozási segélyben részesült,

e) három évesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tíz évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása miatt a munka végzése alól mentesítést kapott,

f) katonai szolgálatot teljesített,

g) népi ülnöki tennivalókat végzett,

h) a szövetkezet hozzájárulásával közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanult, vagy egésznapos tanfolyamon (iskolán, edzőtáborban stb.) vett részt,

i) jogszabályban biztosított vagy a vezetőség által engedélyezett tanulmányi szabadságon volt, vagy munkavégzés nélkül a mezőgazdasági szövetkezettől díjazásban részesült,

j) tagságának fennállása alatt munkaviszonyban állt, vagy egyéb jogcímen is biztosított volt, táppénzben részesült, ha ezeket a napokat a családi pótlékra jogosultsághoz szükséges idő számításánál egyébként figyelembe lehet venni.

(5) Azt az időt, amelyre a mezőgazdasági szövetkezeti tag e tagsága alatt saját jogú nyugellátásban vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült, naptári hónaponként tíz, nőnél hét munkanappal kell figyelembe venni. Ezt a rendelkezést a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagra csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az ellátás folyósításának a megszüntetését követően nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.

(6) Az ugyanabban a naptári évben több mezőgazdasági szövetkezetben teljesített munkanapokat a mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló családi pótlékra jogosultság szempontjából egybeszámítottan kell figyelembe venni.

35. § Az R. 55. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hat hónapot a mezőgazdasági szövetkezetbe belépés hónapjának első napjától kell számítani, ha ebben a hónapban a szövetkezeti tagságon vagy a tagságon és egyéb jogcímen alapuló biztosítás ideje eléri a huszonegy napot, és a szövetkezeti tag erre a hónapra más jogcímen családi pótlékban nem részesült. Egyéb esetben a hat hónapot a belépést követő hónap első napjától kell számítani.

36. § Az R. 57. §-ában meghatározott hat hónapot az elhalálozás hónapjának első napjától kell számítani. Ha azonban erre a hónapra egyébként is járt a családi pótlék, a hat hónapot a következő hónap első napjától kell számítani.

37. § Az R. 57. §-a alapján a családi pótlék ugyanolyan összegben jár, mint amely az elhaltat vagy az elhalt személy jogán más személyt az elhalálozás hónapjára, illetőleg a megelőző hónapra a gyermek után megillette. E rendelkezés alkalmazása szempontjából az utószülött gyermeket a születés hónapjának az első napjától úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosított elhalálozása előtt született volna.

38. § (1) Ha a gyermek az együttélő házastársak háztartásában van, és a családi pótlékra mindketten jogosultak, a családi pótlék a férj jogán jár. A feleség jogán jár a családi pótlék, ha arra a férj nem jogosult, vagy gyermekéről már legalább két hónapja nem gondoskodik, illetőleg, ha a feleség magasabb összegű családi pótlékra jogosult.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az élettársra is alkalmazni kell.

39. § A táppénzes állományban töltött időt abban az esetben lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az igénylő keresőképtelenségének a bekövetkezésekor korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

40. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha

a) az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy

b) az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör – a munkaköri leírásból megállapíthatóan – a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.

(2) Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és szakszervezet véleményének a meghallgatásával a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője dönt.

41. § (1) Az R. 65. §-a (1) bekezdésében előírt öt évi idő számításánál a táppénzes állományban töltött időt abban az esetben lehet járművezetői időként figyelembe venni, ha a járművezető e munkaköréből került táppénzes állományba és

a) közvetlenül táppénzének a megszűnése után ismét járművezetőként dolgozott, vagy

b) táppénzének a megszűnéséig – a táppénzes állományban töltött időt is figyelembe véve – korkedvezményes nyugdíjra jogot szerzett.

(2) Az öt évi idő számításánál nem tekinthető megszakításnak, ha a járművezető saját hibáján kívüli okból (egészségügyi okból vagy olyan forgalmi esemény: baleset, összeütközés stb. miatt, amelynek bekövetkezésében vétlen) átmenetileg, az öt év tartama alatt összesen legfeljebb hatvan napon át nem dolgozott járművezetőként.

42. § Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár annál, aki a nyugdíj megállapítását a T. 41. §-ának (1) bekezdése alapján mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével kéri,

1975-ben a hatvanötödik, nőnél a hatvanadik,

1976. január 1-től a hatvannegyedik, nőnél az ötvenkilencedik,

1977. január 1-től a hatvanharmadik, nőnél az ötvennyolcadik,

1978. január 1-től a hatvankettedik, nőnél az ötvenhetedik,

1979. január 1-től a hatvanegyedik, nőnél az ötvenhatodik,

1980. január 1-től a hatvanadik, nőnél az ötvenötödik

életév.

43. § Az öregségi nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelyen az igénylő az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte. Ha az igénylőnek eddig a napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a jogosultság az előírt szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.

44. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 71. §-ának a (3) bekezdése alapján járó öregségi nyugdíjat is fel kell emelni a nyugdíj megállapításakor, és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 71. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott összegnél.

45. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt legkorábban az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílása napjától lehet számítani.

(2) A korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílása napjának az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító idő számítása szempontjából történő megállapításánál a korkedvezményes munkakörben töltött időt a nyugdíj megállapításáig, legfeljebb azonban a hatvanadik, nőnél az ötvenötödik életév betöltéséig lehet figyelembe venni.

46. § Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából mezőgazdasági szövetkezet tagjaként munkavégzéssel szerzett munkanapnak az Sz. 34. §-ának (1)–(3) bekezdésében meghatározott munkanapok számítanak.

47. § (1) A munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tagként egyidejűleg fennálló részfoglalkozásokban eltöltött időket egybe kell számítani. Az egybeszámított munkaidő ösztönző nyugdíjpótlékra akkor jogosít, ha az a főfoglalkozásként fennálló munkakörre megállapított törvényes munkaidőt eléri.

(2) Az egybeszámított részfoglalkozások alapján járó ösztönző nyugdíjpótlék mértékére a főfoglalkozás szerinti munkakör az irányadó.

48. § A különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időket külön-külön kell számítani és megállapítani, hogy az igénylő hány év és hányszor harminc nap után jogosult ösztönző nyugdíjpótlékra. Ha a különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító maradékidők együttesen a harminc napot elérik, az ösztönző nyugdíjpótlék erre a harminc napra a hosszabb maradékidőre irányadó mérték szerint jár.

49. § A hét százalékos mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító munkaköröket az 1. számú melléklet tartalmazza.

50. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlék szempontjából nem vehető figyelembe az az idő, amelyre nyugdíjat folyósítottak.

(2) Az öregségi nyugdíjasként szerzett ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időhöz hozzá kell számítani a nyugdíj megállapítása előtti időből fennmaradt (a nyugdíj megállapításánál figyelembe nem vett) ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt, és az ösztönző nyugdíjpótlékot az egybeszámított idő figyelembevételével kell megállapítani.

(3) Az öregségi nyugdíj megállapítását követően munkában töltött időre ösztönző nyugdíjpótlék legkorábban a nyugdíj újbóli folyósításának az időpontjától jár.

(4) Ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíj újbóli megállapítása [T. 46. § (2) bek.] esetén az ösztönző nyugdíjpótlékot az öregségi nyugdíj új összege alapján kell megállapítani.

51. § (1) Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerinti munkakörökre irányadó törvényes munkaidő azonos, a mellékfoglalkozásban elért keresetből annyi időre eső keresetet lehet figyelembe venni, amennyi a főfoglalkozás szerinti tényleges munkaidőt a munkakörre megállapított törvényes munkaidőre kiegészíti.

(2) Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerinti munkakörökre irányadó törvényes munkaidő nem azonos, meg kell állapítani, hogy a főfoglalkozásban a tényleges munkaidőt a törvényes munkaidőre kiegészítő idő hányad része a törvényes munkaidőnek, továbbá, hogy erre az időhányadra az igénylőt a mellékfoglalkozásban milyen összegű részkereset illetné meg. Az így kiszámított részkereset – legfeljebb azonban a mellékfoglalkozásból származó tényleges kereset – összegével lehet a főfoglalkozásból származó keresetet kiegészíteni.

(3) Ha a mellékfoglalkozásban végzett helyettesítés tartama egyfolytában a harminc napot nem haladja meg, a helyettesítésért járó díjazást az átlagkereset megállapításánál figyelembe kell venni.

52. § Ha a mellékfoglalkozás keretében betöltött munkakörre a munkajogi szabályok a kötelező munkaidőt nem határozták meg, a mellékfoglalkozásból származó keresetből legfeljebb annyiszor havi 225 forintot lehet számításba venni, ahány óra a főfoglalkozás szerinti munkaidőt a munkakörre megállapított törvényes munkaidőre kiegészíti.

53. § (1) Az öregségi nyugdíj összegének az alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a T. 44., illetőleg az R. 76–77. §-ai szerint figyelembe vett időtartam (átlagszámítási időszak) alatt elért keresetet és kifizetett jutalmat el kell osztani az átlagszámítási időszak alatt biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, és a szorzatot el kell osztani tizenkettővel.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a nyugdíjazást követő év végéig kitüntetés alapján kifizetett jutalmat, továbbá a bányászati hűségjutalmat úgy kell tekinteni, mintha a nyugdíj megállapítását megelőző napon fizették volna ki.

(3) Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat, a szabadnapokat, továbbá az igazolatlan távollét napjait is figyelembe kell venni.

(4) Az alkalmi fizikai munkát végző biztosított napi átlagkeresetének a kiszámításánál az egy hét alatt elért keresetet – a biztosításban töltött napok számára tekintet nélkül – hét nappal kell elosztani.

54. § (1) Ha az átlagkereset kiszámítása a nyugdíj megállapítását közvetlenül megelőző keresetek figyelembevételével történik, külön kell kiszámítani az év végi részesedések nélküli kereset és külön az év végi részesedések havi átlagát.

(2) Az év végi részesedések havi átlagának a kiszámításánál nem az átlagszámítási időszak alatt elért, hanem az átlagszámítási időszak alatt kifizetett év végi részesedéseket kell figyelembe venni. A nyugdíj megállapításának az évében (a továbbiakban: töredékév) kifizetett év végi részesedést figyelmen kívül kell hagyni, a töredékév napjait pedig osztószámként nem lehet figyelembe venni.

(3) Az év végi részesedések nélkül kiszámított átlagkereset és az év végi részesedések havi átlagának az együttes összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset.

(4) Ha az átlagkereset kiszámítása nem a nyugdíj megállapítását közvetlenül megelőző keresetek figyelembevételével történik, nem az átlagszámítási időszak alatt kifizetett, hanem az átlagszámítási időszak alatt elért év végi részesedéseket kell alapul venni.

55. § (1) Az Sz. 53. §-ának a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a mezőgazdasági szövetkezeti tag átlagkeresetének a kiszámításánál is azzal az eltéréssel, hogy

a) az osztószám megállapításánál csak az Sz. 34. §-ának (4) bekezdésében felsorolt napok nem vehetők figyelembe, és

b) a nyugdíj összegét legalább havi 900 forint átlagkereset alapulvételével kell megállapítani.

(2) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nem a szövetkezetben, hanem egyéb – biztosítással járó – jogviszony keretében dolgozott, azt a keresetet kell figyelembe venni, ami után egyéb biztosítása alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Azt az időt, amelyre e biztosítása alatt a tagnak keresete volt, az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, osztószámként figyelembe kell venni.

(3) A mezőgazdasági szövetkezeti tag kiegészítő részesedésére és a mezőgazdasági szövetkezeti alkalmazott kiegészítő munkabérére az év végi részesedésre vonatkozó szabályokat kell az Sz. 54. §-ának a rendelkezései szerint alkalmazni.

(4) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nyugdíjosztályba volt sorolva, keresetként a nyugdíjosztálya szerint figyelembe vehető havi jövedelmet kell számításba venni.

56. § Szakmunkáskedvezményre jogosult a Vasutak [71/1955. (XII. 31.) MT rendelet 77. § (1) bek.] szolgálatában foglalkoztatott az a biztosított is, akinek munkaköre betöltéséhez legalább két, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályának a Munkaügyi Minisztériummal és a Vasutasok Szakszervezetével egyetértésben megjelölt munkakörben pedig egy vasúti szakvizsga megszerzése szükséges. A szakmunkáskedvezményre jogosító időt a szakvizsga, ha pedig két szakvizsga szükséges, a második szakvizsga megszerzésétől lehet számítani.

57. § (1) A szakmunkáskedvezmény alkalmazása szempontjából a szakmunkás tanulóidőt szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni.

(2) Szakmunkáskedvezményre jogosító időnek kell tekinteni

a) a munkásmozgalomban,

b) a katonai szolgálatban

töltött időt, ha az igénylő ezt megelőzően és követően harminc napon belül a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

(3) Szakmunkáskedvezményre jogosító időnek kell tekinteni a kiemelt állami vagy társadalmi tisztségben (alkalmazásban) eltöltött időt, ha az igénylő ezt közvetlenül megelőzően szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

(4) Szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek számít az irányító munkakörben eltöltött idő is, ha az igénylő e munkakörében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak munkáját irányította.

58. § Ha az igénylőnek több szakmunkásképesítése vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, az átlagkeresetet abban a munkakörben foglalkoztatottak keresetének a figyelembevételével kell megállapítani, amelyben az igénylő a leghosszabb ideig dolgozott.

59. § A szakmunkáskedvezmény alkalmazása szempontjából a szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt az igénylő munkát nem végzett, olyan munkakörben töltött időként kell figyelembe venni, amilyen munkakörben ezt megelőzően utoljára dolgozott.

60. § (1) A szakmunkáskedvezmény alkalmazásánál azt az átlagkeresetet kell alapul venni, amelyet az igénylő szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző hónapban az év végi részesedés és a jutalom nélkül átlagosan elértek.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni – az R. 82. §-ában meghatározott átlagkereset kivételével – minden olyan esetben, amikor a biztosított tényleges átlagkeresete helyett a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagos keresetét kell alapul venni.

61. § (1) Az öregségi nyugdíj mértékét a T. 46. §-ának az (1) bekezdése alapján legkorábban a munkaviszony megszűnését, egyéb esetben a munkavégzés abbahagyását követő hónap első napjától kell módosítani.

(2) Az öregségi nyugdíj összegének a T. 46. §-a (2) bekezdése szerint történő újbóli megállapításánál az öregségi nyugdíj első ízbeni megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

62. § (1) A T. 47. §-a c) pontjának az alkalmazása szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki

a) a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, vagy

b) az igény bejelentését megelőző 180 nap alatt keresőképtelensége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át nem dolgozott.

2) A keresetet abban az esetben lehet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek tekinteni, ha legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél.

63. § (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll. Ha az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról nem nyilatkozott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.

(2) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben megjelölt napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.

(3) Ha az igénylő az (1), illetőleg a (2) bekezdésben meghatározott napon munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban áll, rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága azon a napon nyílik meg, amelytől

a) munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban már nem áll, és táppénzben nem részesül, vagy

b) munkát rendszeresen nem végez [Sz. 62. § (1) bek.], és táppénzben nem részesül, vagy

c) lényegesen kisebb keresetet [Sz. 62. § (2) bek.] biztosító munkakörben dolgozik.

(4) Ha az igénylő az (1)–(3) bekezdésben megjelölt napon keresőfoglalkozást folytat, rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága azon a napon nyílik meg, amelytől keresőfoglalkozást már nem folytat.

64. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 93. §-ának a (4) bekezdése alapján járó rokkantsági nyugdíjat is fel kell emelni a nyugdíj megállapításakor, és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 93. §-ának az (1)–(3) bekezdésében meghatározott összegnél.

65. § Azoknál a dolgozóknál, akik munkaviszonyuk keretében az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként számításba venni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akiknek a heti munkaideje a munkakörükre irányadó teljes heti munkaidőnek legalább a felét eléri.

66. § Az egységes anyasági segélyben részesült nőnél szülési szabadság címén

a) 1962. december 24-e előtti szülés esetén nyolcvannégy napot,

b) 1962. december 23-át követő szülés esetén 140 napot

kell figyelembe venni.

67. § A munkaterápiás intézetben kezelt alkoholistának ezt az idejét szolgálati időként kell figyelembe venni, ha intézeti kezelésének a kezdetekor biztosított volt.

68. § (1) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek.

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is.

(3) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.

69. § (1) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították.

(2) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 1944 után folytatott tanulmányi időt az (1) bekezdésben említett honosítás, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató

a) magyar ösztöndíjasként, vagy

b) az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél – magánkezdeményezésre – pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült és így végezte tanulmányait.

70. § Szolgálati idő a gyakornokok és a kiképzésben részesülő más dolgozók e minőségben töltött ideje, valamint a Munkaerőtartalékok Hivatala Mesterképző Technikumán töltött tanulmányi idő.

71. § Az 1948 előtt munkaviszonyban töltött és okirattal vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolt idő teljes tartamát figyelembe kell venni

a) a gazdasággal összefüggő mellékipar, gazdasági melléküzem (cukorgyár, szeszgyár, konzervgyár, len- és kenderfeldolgozó üzem stb.) keretében a gazdasági termelvények iparszerű feldolgozására alkalmazott dolgozóknál,

b) az erdőgazdálkodással kapcsolatos iparszerű foglalkozások (fafeldolgozás, valamint ipari jellegű üzemek és telepek), áru- vagy személyszállításra berendezett erdei vasútüzem, fafeldolgozó és falepárló üzemek, kereskedelmi telepek dolgozóinál,

c) a vizsgázott gépészeknél – ideértve a szegődményes gépészeket is –, ha képesítésüknek megfelelő munkakörben dolgoztak,

d) a földmunkásoknál (kubikosoknál),

e) a vízitársulatoknál, továbbá a földművelésügyi tárca házi kezelésében végzett vízi munkálatoknál alkalmazott állandó vagy időszakos dolgozóknál,

f) a gombatermelés, a tájkertészet, a kertépítés körében alkalmazott dolgozóknál,

g) a községi mezőőröknél, és hegyőröknél,

h) az uradalmak, a közbirtokosságok vagy a magánosok által alkalmazott és községi mezőőri, illetőleg hegyőri teendőket is ellátó mező- és hegyőröknél.

72. § (1) Közszolgálatban töltött időnek számít

a) az államnál, a fővárosnál, a megyéknél, a városoknál és a községeknél, valamint az általuk fenntartott és kezelt intézeteknél, intézményeknél, alapítványoknál, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél,

b) az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél, az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél, az Országos Ipari és Bányászati Családpénztárnál, a Magyar Hajózási Betegbiztosító Intézetnél,

c) a Magyar Államvasutaknál – ideértve az általa átvett vasutakat –, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasútnál és a Fertővidéki Helyiérdekű Vasútnál,

d) a Magyar Postánál,

e) a Dohányjövedéknél és a Szeszegyedáruságnál,

f) a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-nál, kivéve az ideiglenesen foglalkoztatottakat,

g) a honvédségnél (folyamőrségnél), a rendőrségnél és a pénzügyőrségnél (vámőrségnél) – ideértve a polgári alkalmazottakat is –,

h) a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézete tagjaként, kivéve a szerzetesrendi tagokat,

i) az Állami Színházak Nyugdíjintézete tagjaként 1950. február 1-je előtt

töltött idő.

(2) Közszolgálatban töltött időnek számít

a) a fizetés nélküli vagy tiszteletbeli minőségben töltött idő, ha kinevezés követte,

b) az állam által átvett intézmények, intézetek, vállalatok, üzemek (államosított erdőgazdaságok, vízitársulatok, mentők, postamesteri hivatalok stb.) közszolgálatba átvett dolgozóinak az átvételt megelőző ideje,

c) a községi bírói minőségben 1945. január 1-étől a tanácsok megalakulásáig folyamatosan eltöltött idő, ha a volt községi bíró a tanácsok megalakulásakor a végrehajtó bizottságnál munkaviszonyba került.

73. § Nyugdíjpénztár tagjaként töltött időnek számít

a) az elismert és az állam által átvett el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár,

b) az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára, illetőleg az Országos Nyugdíjintézet,

c) a nyomdász segélyző egyesületek,

d) a Hírlapírók Országos Nyugdíjbiztosító Intézete,

e) a Budapesti Vígszínház Nyugdíjintézete, a Magyar Színház Nyugdíjintézete, az Országos Színészegyesület Nyugdíjintézete, a Színészek Országos Nyugdíjintézete,

f) az Országos Orvosi Nyugdíj- és Segélyező Intézet tagjaként eltöltött idő,

g) az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárába, illetőleg az Országos Nyugdíjintézetbe felvett tagnak 1952 előtt külön nyugdíjszerződés vagy nyugdíjszabályzat hatálya alatt töltött ideje,

h) az Első Dunagőzhajózási Társaság Nyugdíjszabályzata alapján szerzett idő, ha a szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazott 1944. december 31-ig a nyugdíjjogosultsághoz előírt tíz évi tagsági időt megszerezte, és állandó lakóhelye 1957. június 21-én Magyarország területén volt.

74. § (1) A termelőszövetkezeti tag 1967. január 1-e előtti szolgálati idejének a számításánál fél munkaegységet kell figyelembe venni minden olyan munkanap után, amelynek során

a) keresőképtelensége, terhessége vagy szülése, továbbá katonai szolgálata vagy tanfolyamon részvétele miatt közös munkát nem végzett,

b) munkaviszonyban állott, vagy ipari szövetkezet tagja volt.

(2) A termelőszövetkezeti tag 1966. december 31-ét követő szolgálati idejének a számításánál közös munkával teljesített munkanapként az Sz. 34. §-ának (1)–(4) bekezdéseiben meghatározott munkanapokat kell figyelembe venni.

75. § Szakszövetkezet vagy jogelődje tagjaként 1971. január 1-e előtt eltöltött azok a naptári évek számítanak szolgálati időnek, amelyeket a tag 1973. december 31-ig előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.

76. § A szakszövetkezeti tag szolgálati idejének a számításánál alapul szolgáló munkanapok figyelembevételére az Sz. 34. §-a (1)–(4) bekezdéseinek a rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a naptári évnek azt a részét, amely alatt a tag

– munkaviszony,

– ipari szövetkezeti tagsági viszony,

– bedolgozói jogviszony,

– rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízás

alapján biztosított volt, vagy

– ügyvédi, kisipari, magánkereskedői működése alapján nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt,

e jogviszony alapján szerzett szolgálati időt kell számításba venni. A naptári évnek így figyelembe nem vett részében a szolgálati időt a szakszövetkezetben teljesített munkanapok alapján kell az R. 126. §-a szerint számítani.

77. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a közös gazdaságban családtagként végzett munkával eltöltött azokat a naptári éveket is, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet tagjának a T. hatálybalépése előtt előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.

78. § Az R. 127. §-ának az alkalmazásánál családtagnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályok szerint családtagként megjelölt az a személy számít, aki a szövetkezet tagjával a beszámítani kért naptári év (évek) alatt közös háztartásban élt.

79. § (1) Az R. 127. és 128. §-ában említett beszámítási kérelmet annak a szövetkezetnek a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell írásban előterjeszteni, amelynek a kérelmező a tagja. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a kérelmező melyik naptári év (évek) beszámítását kéri.

(2) Az R. 127. §-a alapján előterjesztett kérelemhez csatolni kell a szövetkezetnek a következő adatokat tartalmazó igazolását:

a) a kérelmező személyi adatait (nevét, születési helyét, évét, hónapját és napját, anyja leánykori nevét);

b) annak a szövetkezeti tagnak a személyi adatait, akivel a kérelmező a beszámítani kért években családtagként közös háztartásban élt;

c) a kérelmező tagként felvételének a pontos idejét;

d) a beszámítani kért években családtagként teljesített munkaegységek, illetőleg munkanapok számát, naptári évenkénti részletezésben;

e) a kérelmezőnek a szövetkezetben a kérelem előterjesztését megelőző évben elért havi átlagos keresetét.

(3) Az R. 128. §-a alapján előterjesztett kérelemhez csatolni kell a szövetkezetnek a következő adatokat tartalmazó igazolását:

a) a járadékos személyi adatait (nevét, születési helyét, évét, hónapját és napját, anyja leánykori nevét);

b) a járadékot megállapító határozat számát;

c) a beszámítani kért években teljesített munkaegységek, illetőleg munkanapok számát, naptári évenkénti részletezésben;

d) a járadékosnak a szövetkezetben a kérelem előterjesztését megelőző évben elért havi átlagos keresetét.

(4) Az 1967. évet megelőző naptári évek beszámításáért évenként 324 forint, az 1966. évet követő naptári évek beszámításáért a (2) bekezdés e) pontjában, illetőleg a (3) bekezdés d) pontjában megjelölt havi átlagkeresetnek megfelelő összegű nyugdíjjárulékot kell fizetni.

(5) A beszámítási kérelem tárgyában a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) határozatot hoz, amelyben – a kérelem teljesítése esetén – a fizetendő nyugdíjjárulék összegét is megállapítja.

(6) A nyugdíjjárulékot az ennek összegéről szóló határozat kézbesítését követő egy éven belül kell megfizetni. Méltánylást érdemlő esetben a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) ezt a határidőt egy ízben – legfeljebb egy évvel – meghosszabbíthatja. A határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a beszámítás érvényét veszti annyi időre, amennyire a kérelmező a nyugdíjjárulékot nem fizette meg.

80. § Az egyházi személyként és a szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati időt az Állami Egyházügyi Hivatal igazolása vagy az egyházi szervek által kiállított és az Állami Egyházügyi Hivatal által láttamozott igazolás alapján lehet figyelembe venni.

81. § A munkásmozgalomban töltött időt

a) a Magyar Szocialista Munkáspárt illetékes megyei (megyei városi, fővárosi kerületi) bizottságának,

b) a folyamatos szakszervezeti tagságot az illetékes szakszervezet elnökségének

az igazolása alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

82. § Nem számít megszakításnak az az idő, amely alatt az igénylő

a) öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban,

b) 1952. január 1-ét megelőzően legalább húsz százalékos, ezt követően legalább ötven százalékos munkaképesség-csökkenés alapján baleseti járadékban,

c) átmeneti segélyben, rendszeres szociális járadékban vagy rendszeres szociális segélyben

részesült,

d) kórházi ápolás alatt állt,

e) 1945. január 1-e és a tanácsok megalakulása között eltelt időben községi bíró volt,

f) diplomáciai mentességet élvező szervnél vagy személynél olyan munkaviszonyban állott, amelyet szolgálati időként figyelembe venni nem lehet,

g) az 1952. január 1-e előtt érvényben volt jogszabályok alapján betegség esetére önkéntesen vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosított volt,

h) mezőgazdasági szövetkezeti tag volt,

i) elismerési díjat fizetett.

83. § (1) Az elismerési díj

– havi 10 forint, ha a megszakítást megelőző utolsó három havi kereset átlaga az 1000 forintot nem haladta meg,

– havi 15 forint, ha az átlag a 2000 forintot nem haladta meg,

– havi 30 forint, 2000 forintot meghaladó átlag esetén.

(2) Az elismerési díj fizetése iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell a megszakítás kezdetétől, rokkantsági nyugdíjban részesülőnek a rokkantsági nyugdíj megszünésétől számított egy éven belül benyújtani. A kérelem benyújtásakor igazolni kell a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszünésének az időpontját és az elismerési díj összege szempontjából irányadó utolsó három havi keresetet, rokkantsági nyugdíj megszüntetése esetén a rokkantsági nyugdíj havi összegét.

(3) Az elismerési díjat a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszünését követő hónap első napjától kell fizetni.

(4) Az elismerési díjat havonta előre, a hónap tizenötödik napjáig kell befizetni. Ha az elismerési díj fizetője egy hónapnál hosszabb időn át keresőképtelen beteg és ezt igazolja, kérelmére a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) a keresőképtelenséget okozó betegség egy hónapot meghaladó tartamára az elismerési díj fizetése alól mentesíti.

84. § Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatár annál, aki a nyugdíj megállapítását a T. 61. §-ának (1) bekezdése alapján mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével kéri,

1975-ben a hatvanadik,

1976. január 1-től az ötvenkilencedik,

1977. január 1-től az ötvennyolcadik,

1978. január 1-től az ötvenhetedik,

1979. január 1-től az ötvenhatodik,

1980. január 1-től az ötvenötödik

életév.

85. § A. T. 62. §-ának a rendelkezése nem alkalmazható, ha a férj hatvanadik életévének a betöltése előtt kötött házasságot felbontották, és a volt házastársak a férj hatvanadik életévének a betöltése után ismét házasságot kötöttek.

86. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 144. §-ának a (3) bekezdése alapján járó özvegyi nyugdíjat is fel kell emelni a nyugdíj megállapításakor, és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 144. §-ának az (1) bekezdésében meghatározott összegnél.

87. § Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történő megosztását az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap első napjától kell végrehajtani.

88. § (1) Az özvegyi nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.

(2) Az özvegyi nyugdíjat újból megosztani, illetőleg a jogosult özvegyi nyugdíját felemelni az özvegyi nyugdíj megszünését követő egy év elteltével kell, ha valamelyik jogosult részére végkielégítést állapítottak meg, és az özvegyi nyugdíjra jogosultak száma ezért változik.

(3) Nem lehet az özvegyi nyugdíjat újból megosztani akkor, ha valamelyik jogosult özvegyi nyugdíjának a folyósítását saját jogú nyugellátás, baleseti nyugellátás megállapítása miatt vagy egyéb okból egészben vagy részben szüneteltetik, illetőleg az özvegyi nyugdíjat korlátozott összegben folyósítják.

89. § (1) Iskolai tanulmányok címén azt az árvát is megilleti az árvaellátás, aki az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi.

(2) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola által kiállított igazolással évenként, legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni.

90. § A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából orvosi vizsgálat nélkül rokkantnak kell tekinteni azt a szülőt (nagyszülőt), aki a hatvanötödik, nő a hatvanadik életévét betöltötte.

91. § A szülői nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.

92. § A házastársi pótlékra a jogosultság annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyben a jogosultság valamennyi feltétele teljesül, de legkorábban attól a hónaptól, amelytől a nyugellátást a teljes hónapra korlátozás nélkül kell folyósítani.

93. § Üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely a mezőgazdasági szövetkezet tagját

a) a tagsági viszonyával összefüggő tevékenység (közgyűlésen való megjelenés, természetbeni részesedés hazaszállítása stb.) közben éri,

b) a háztáji gazdaságban végzett állattartási vagy zöldségtermelési munka közben, illetőleg ezzel összefüggésben éri, ha e munkáért munkanapot kellett jóváírni.

94. § (1) A bedolgozónak az a balesete számít üzemi balesetnek,

a) amelyet a bedolgozói munka teljesítése érdekében kifejtett tevékenysége során az ehhez szükséges anyag, valamint gép, szerszám vagy hasonló munkaeszköz használata, illetőleg kezelése okozott,

b) amely a bedolgozót a vállalt munka teljesítéséhez szükséges anyag, valamint gép, szerszám vagy hasonló munkaeszköz és a bedolgozó által készített termék szállítása közben érte.

(2) Üzemi baleset az a baleset is, amely a bedolgozót a munka teljesítésének a helyéről a munka (anyag) átvételének, illetőleg a termék átadásának a helyére menet vagy onnan visszamenet érte. Ha a munka teljesítésének a helye a munkáltatóval kötött megállapodás szerint nem a bedolgozó személyi igazolványába bejegyzett lakásán van, üzemi baleset az a baleset is, amely a bedolgozót lakásáról a munka teljesítésének, a munka (anyag) átvételének, illetőleg a termék átadásának a helyére vagy onnan visszamenet érte.

95. § A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának (munkaképesség-csökkenésének) az elbírálása céljából elrendelt orvosi vizsgálaton történt megjelenésével összefüggésben érte.

96. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag baleseti táppénzét a baleseti járadék alapját képező átlagkereset figyelembevételével havi összegben kell megállapítani. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár.

97. § A baleseti sérült üzemi baleset következtében történt elhalálozása esetén 800 forint összegű temetési segély jár.

98. § A T. 82. §-ában meghatározott két évet attól a naptól kell számítani, amelytől az 1. fokozatú baleseti járadékot megállapították.

99. § A baleseti járadékra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő munkaképesség-csökkenése az orvosi bizottság véleménye szerint a tizenöt százalékot meghaladja. Ha az igénylő ezen a napon baleseti táppénzben részesül, a jogosultság a táppénz megszűnését követő nappal nyílik meg.

100. § A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatban az Sz. 62. §-ának a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

101. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílása szempontjából az Sz. 63. §-ának a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(2) Szilikózisból eredő ötven százalékos munkaképesség-csökkenés alapján baleseti rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő

a) már nem dolgozik, és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül, vagy

b) szilikózis veszélymentes munkakörben (munkahelyen) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a korábbi kereseténél.

(3) Ha az igénylő baleseti rokkantsági nyugdíjra az (1)–(2) bekezdés rendelkezései szerint nem jogosult, vagy baleseti rokkantsági nyugdíj helyett baleseti járadékot igényel, részére 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

102. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 185. §-ának a (2) bekezdése alapján járó baleseti rokkantsági nyugdíjat is fel kell emelni a nyugdíj megállapításakor, és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 185. §-ának az (1) bekezdésében meghatározott összegnél.

103. § Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjas baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, e nyugdíját legalább olyan összegű átlagkereset figyelembevételével kell megállapítani, mint amilyen összeg a korábbi nyugdíj alapját képezte.

104. § (1) Ha az igényt az igénybejelentés felvételére, illetve az igény elbírálására illetékes szervnél szóban terjesztették elő, az igénybejelentés napja az a nap, amelyen azt írásba foglalták, illetve amely napon az igénylő aláírta. Írásban benyújtott igénybejelentés esetén a benyújtás napja számít az igénybejelentés napjának.

(2) Ha a társadalombiztosítási ellátásra irányuló igényt posta útján terjesztették elő, az igénybejelentés napjának a kérelem postára adásának az igazolt napját kell tekinteni.

105. § A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni, ha

a) a nyugellátásban, a baleseti nyugellátásban részesülő személy meghalt,

b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egy évi tartama lejárt,

c) az 1. fokozatú baleseti járadék két évi tartama lejárt.

106. § A határozatot indokolni kell. Az indokolásnak tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeken a határozat alapul. A határozat rendelkező részének a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást is tartalmaznia kell.

107. § Az igényelbíráló szerv a már jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést, ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz, újabb eljárás lefolytatása és határozat hozatala nélkül elutasíthatja.

108. § (1) A betegségi és az anyasági ellátást a biztosítottnak és hozzátartozójának a biztosítás fennállása alatt és megszűnése után a munkáltatónál működő társadalombiztosítási kifizetőhelytől – ideértve az illetményhivatalokat is – (a továbbiakban: kifizetőhely) kell igényelnie. Ha a munkáltatónál kifizetőhely nincs, az ellátást a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől) kell igényelnie.

(2) A Vasutak dolgozóinak, nyugdíjasainak és ezek hozzátartozóinak az (1) bekezdésben említett ellátásokat a Vasutasok Szakszervezete által kijelölt szervtől kell igényelniük.

(3) Az ellátás iránt szóban előterjesztett kérelmet, ha azt nem teljesítették, az igényelbíráló szerv az igénylő kérésére köteles írásba foglalni.

(4) Az igényt az a szerv köteles elbírálni, amelynél azt be kell jelenteni.

109. § (1) A betegségi és anyasági ellátást az igénylő, ha az igény elbírálására társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) illetékes, a munkáltató által kiállított munkáltatói igazolvány alapján veheti igénybe.

(2) A keresőképtelenséget, a terhességi orvosi vizsgálaton való részvételt az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosa, a kórházi ápolást a kórház által kiállított igazolással kell igazolni.

(3) Annak, akinek a keresőképtelensége közegészségügyi okból történt hatósági elkülönítés, illetőleg foglalkozástól eltiltás vagy járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt áll fenn, azt, hogy munkahelyén megjelenni nem tud, és más munkakörben (munkahelyen) átmenetileg sem foglalkoztatható, a lakóhely szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve, állategészségügyi zárlat esetén a zárlatot elrendelő szerv által kiállított igazolással kell bizonyítania.

(4) Az anyasági, a temetési segély megállapításához illetékmentes születési, illetőleg halotti anyakönyvi kivonat is szükséges. Az eltemettetést számlával kell igazolni.

(5) Az (1)–(4) bekezdésben nem említett tények tekintetében az igénylő nyilatkozata az irányadó.

110. § (1) A betegségi és anyasági ellátást az igény elbírálására illetékes szerv folyósítja.

(2) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig

a) a kifizetőhelyen a bérfizetési napon,

b) a társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél) legfeljebb két heti részletekben.

(3) A terhességi-gyermekágyi segélyt a szülés előtt kéthetenként előre, a szülés után pedig a táppénz fizetésére irányadó szabályok szerint kell folyósítani.

(4) Az anyasági segélyt a szülés igazolásakor kell kifizetni.

(5) A temetési segélyt az eltemettetés igazolásakor kell kifizetni. Ha a segélyre jogosult a temetés költségeit a temetkezési vállalatnak már a temetés előtt megfizette, a segélyt a bemutatott számla alapján a temetés előtt is ki lehet fizetni. A temetés előtt a segély összegéig az igényelbíráló szerv kötelezettséget is vállalhat, s ennek alapján a temetési segélyt a temetés után közvetlenül a temetkezési vállalat részére kell fizetni.

111. § A betegségi és anyasági ellátást a jogosult helyett – a beleegyezése nélkül is – a vele közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozója kezéhez kell kifizetni, ha az illetékes tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szerve igazolja, hogy a jogosult azt nem a rendeltetésének megfelelően használja fel.

112. § (1) A családi pótlékra vonatkozó igényt a biztosítás fennállása alatt a munkáltatónál kell bejelenteni.

(2) A biztosítás megszűnése után az igényt

a) annál a szervnél kell bejelenteni, amely a biztosítás fennállása alatt a családi pótlékot folyósította, vagy annak megállapítására és folyósítására illetékes lett volna,

b) a munkáltatónál kell bejelenteni, ha a biztosítás fennállása alatt a családi pótlékot illetményhivatal folyósította, vagy annak megállapítására és folyósítására illetményhivatal lett volna illetékes.

(3) Ha a biztosítás megszűnésekor a biztosított vagy ennek jogán más személy családi pótlékban részesült, a jogosultság folytatólagos fennállása esetén akkor kell az igényt külön bejelenteni, ha a családi pótlékot a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) folyósította.

113. § A családi pótlékra előterjesztett igényt az igénybejelentést felvevő szerv az előírt nyomtatványon köteles írásba foglalni, és az igénybejelentésről az igénylő részére igazolást adni.

114. § (1) A családi pótlék megállapításához szükséges személyi adatokat személyi igazolvánnyal vagy egyéb hiteles okirattal kell igazolni.

(2) Ha a családi pótlék megállapítása az igénylő vagy ennek házastársa, élettársa, illetve a gyermek egészségi állapotától függ, az egészségi állapotot kórház, rendelőintézet szakorvosa vagy az illetékes felülvizsgáló főorvos igazolja.

(3) Ha az igénylő előzőleg már részesült családi pótlékban, vagy azt olyan gyermek után igényli, aki után korábban más személy már kapott családi pótlékot, részére a családi pótlék az előző folyósító szerv által kiállított „Családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolvány” alapján állapítható meg.

115. § (1) A családi pótlékra vonatkozó igényt

a) ha a munkáltatónál családi pótlék megállapításának, valamint folyósításának ügyviteli feladatait ellátó szerv működik, a munkáltató,

b) ha a biztosított munkabérét illetményhivatal folyósítja, az illetményhivatal,

c) egyéb estekben a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség)

bírálja el.

(2) Ha az igény elbírálása nem tartozik a munkáltató hatáskörébe, köteles az igényt az elbíráláshoz szükséges okmányokkal és igazolásokkal együtt az elbírálásra illetékes illetményhivatalhoz, társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) nyolc napon belül megküldeni.

116. § (1) A főfoglalkozás szerint illetékes szerv bírálja el a családi pótlék igényét annak, aki családi pótlékra főfoglalkozásában és egyéb családi pótlékra igényt adó jogviszonyban eltöltött idő egybeszámításával jogosult.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során főfoglalkozásnak azt kell tekinteni, amelyet a személyi igazolványba bejegyeztek.

(3) A házfelügyelői munkaviszony szerint illetékes szerv bírálja el az igényét annak, aki családi pótlékra egyéb jogviszony alapján is jogosult.

(4) Az ipari szövetkezeti tagsága szerint illetékes szerv bírálja el az igényét annak, aki családi pótlékra

a) munkaviszony alapján is jogosult, ha a munkaviszonyban munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél kevesebb,

b) tagságával egyidejűleg fennálló munkaviszonyban töltött idő egybeszámításával jogosult.

(5) Az ipari szövetkezet közös műhelyében dolgozó tag családi pótlék igényét az e tagsága szerint illetékes szerv bírálja el, ha bedolgozóként is jogosult családi pótlékra.

(6) A munkaviszony szerint illetékes szerv bírálja el az igényét annak, aki családi pótlékra munkaviszony és szövetkezeti tagságnak nem minősülő egyéb jogviszony alapján is jogosult.

(7) Az (1)–(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a családi pótlék a biztosított jogán más személy részére jár.

117. § (1) A családi pótlékot az igény elbírálására illetékes szerv folyósítja.

(2) A családi pótlékot a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap utolsó napjáig, a kifizetőhely a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásakor folyósítja.

118. § A családi pótlékot a jogosult helyett – beleegyezése nélkül is – a vele közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozója kezéhez kell kifizetni, ha az illetékes tanács gyámügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve igazolja, hogy a jogosult azt nem a rendeltetésének megfelelően használja fel.

119. § A baleseti táppénz iránti igény bejelentésére és elbírálására, valamint a baleseti táppénz folyósítására a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

120. § (1) A nyugellátásra és a baleseti nyugellátásra az igényt az erre a célra rendszeresített nyomtatványon

a) az igénylő lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő halála esetén a hozzátartozói igényt a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságánál (a továbbiakban: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság),

b) a Vasutaknál munkaviszonyban állónak a szolgálati főnökségnél, a munkaviszony megszűnése után a legutóbbi szolgálati főnökségnél, a Vasutak által megállapított nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő halála esetén a hozzátartozói igényt a lakóhely szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél, illetőleg a Vasutak igazgatási szerveinél

kell bejelenteni.

(2) A házastársi és a családi pótlékra az igényt a saját jogú nyugellátás, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igénnyel együtt kell bejelenteni. Ha a nyugellátást, a baleseti rokkantsági nyugdíjat már megállapították, a pótlékot a folyósító szervnél kell igényelni.

121. § (1) A biztosított az öregségi nyugdíjra jogosító életkorát megelőző egy éven belül kérheti az igényelbíráló szervtől annak a megállapítását, hogy mennyi a figyelembe vehető szolgálati ideje. Ilyen kérelemnek kell tekinteni az igénybejelentést is, ha az öregségi nyugdíjat munkaviszony fennállása miatt nem lehet megállapítani.

(2) Abban az esetben, ha a biztosítottnak megvan az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, erről és a figyelembe vehető szolgálati idejének a tartamáról az igényelbíráló szerv a biztosítottat határozathozatal mellőzésével értesíteni köteles. Az értesítésben közölni kell azt is, hogy a nyugdíj milyen esetben állapítható meg.

(3) Ha a biztosítottnak nincs meg az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, az igényelbíráló szerv elutasító határozatot köteles hozni. A határozatban naptárilag meg kell jelölni azt az időtartamot (időtartamokat), amelyet szolgálati időként ismer el.

122. § A biztosított kérheti az igényelbíráló szervtől annak a megállapítását, hogy mennyi a korkedvezményre jogosító ideje. Az igényelbíráló szerv az elismert korkedvezményes idő, valamint a figyelembe vehető szolgálati idő tartamáról köteles határozatot hozni.

123. § (1) Ha az igénylő azon a napon, amelyen az öregségi nyugdíjra jogosultsága megnyílik, munkaviszonyban áll, öregségi nyugdíját a munkaviszony megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

(2) A munkaviszony fennállása alatt megállapítható az öregségi nyugdíj, ha az igénylő

a) olyan munkaviszonyban áll, amely öregségi nyugdíjra jogosultságának a megnyílását követően kezdődött,

b) olyan munkakörben dolgozik, amelyben az érvényes munkabérszabályok (munkaszerződés) szerinti havi munkabére az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R. 71. § (1) bek.] nem haladja meg,

c) munkaviszonyának a megszűnéséig munkát már nem végez, munkabérben táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül.

(3) Az ipari szövetkezet tagja részére az öregségi nyugdíj legkorábban attól a naptól állapítható meg, amelyen az igénybejelentést követően munkát már nem végez, és munkadíjban, táppénzben vagy baleseti táppénzben sem részesül.

(4) A mellékfoglalkozásként fennálló munkaviszony nem akadálya az öregségi nyugdíj megállapításának, ha az ebből származó keresetet a nyugdíj összegének az alapját képező átlagkereset kiszámításánál figyelembe venni nem lehet.

(5) A kisiparos, a magánkereskedő, az ügyvédi munkaközösség tagja és a munkaviszonyban nem álló, működési engedéllyel rendelkező előadóművész és művészeti oktató részére az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat legkorábban az ipar vagy a kereskedés gyakorlására vonatkozó jog, az ügyvédi munkaközösségi tagsági viszony megszűnését, illetőleg a működési engedély visszaadását követő naptól lehet megállapítani.

124. § Ha a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát azon a címen kívánja megszüntetni, vagy az ipari szövetkezet a tagot a munkavégzés alól mentesíteni, hogy munkavállalója (tagja) az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, erre a célra rendszeresített űrlapon kérheti az illetékes igényelbíráló szervtől annak a közlését, hogy a biztosított megszerezte-e az öregségi nyugdíjra jogosultságot. Ha a biztosított az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, az értesítésben közölni kell a figyelembe vehető szolgálati idő tartamát.

125. § Ha a nyugellátásra vagy a baleseti nyugellátásra a jogosultság kétséget kizáróan megállapítható, az ellátás összegének a kiszámításához szükséges adatok azonban nem elégségesek, a kétséget kizáróan megállapítható összeg erejéig ügyviteli intézkedéssel előleget lehet megállapítani. A nyugellátásnak, a baleseti nyugellátásnak határozattal történő megállapításakor az ellátás összegébe az előleget be kell számítani.

126. § Az igénylő nyugellátásra bejelentett igényét az első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig írásbeli nyilatkozattal visszavonhatja, ha ellátást nem vett fel, vagy a felvett ellátást a jogorvoslati határidő lejártáig visszafizeti.

127. § Ha a nyugellátásra vagy a baleseti nyugellátásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylő munkaképesség-csökkenése, illetőleg rokkantsága a jogosultsághoz szükséges mértéket nem érte el, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett igénybejelentését csak abban az esetben kell elbírálni, ha az illetékes orvos igazolja, hogy az igénylő egészségi állapota az elutasítás óta rosszabbodott.

128. § Az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a nyugdíjazás után szerzett szolgálati idő napján történő módosítása vagy újbóli megállapítása iránti igényt a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a Vasutak által megállapított nyugdíjjal kapcsolatban pedig a lakóhely szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél kell előterjeszteni.

129. § Az ösztönző nyugdíjpótlékban részesülő öregségi nyugdíjas ösztönző nyugdíjpótlék újbóli megállapítását csak akkor kérheti, ha a pótlékra jogosító újabb ideje legalább 180 nap. Ez a rendelkezés a hozzátartozói és a baleseti nyugellátások megállapításánál nem alkalmazható.

130. § (1) Az öregségi, a munkaképtelenségi, az özvegyi járadék, a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék megállapítása iránti igényt az erre a célra rendszeresített nyomtatványon annál a mezőgazdasági szövetkezetnél kell előterjeszteni, amelynek az igénylő tagja, illetőleg a meghalt házastárs (élettárs) az elhalálozáskor tagja volt.

(2) A mezőgazdasági szövetkezet köteles a megfelelő űrlap minden adatát hitelt érdemlő okmányok alapján kiállítani. A személyi adatokat a személyi igazolvány alapján kell beírni. Az igénybejelentő lapot a szövetkezet elnökének és könyvelőjének, továbbá az igénylőnek alá kell írnia. A kiállított űrlapot a szövetkezet köteles lebélyegezni és a kiállítástól számított tizenöt napon belül az illetékes igényelbíráló szervnek megküldeni.

131. § A hozzátartozói nyugellátásokra és a hozzátartozói baleseti nyugellátásokra, az öregségi és a munkaképtelenségi járadékra az igény annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyik hónapban a jogosultsághoz szükséges valamennyi feltétel teljesült.

132. § (1) A nyugellátást és a baleseti nyugellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja.

(2) A Vasutak nyugdíjasai, valamint ezek hozzátartozói részére járó nyugellátások és baleseti nyugellátások folyósításával kapcsolatos feladatokat a Vasutak igazgatási szervei végzik.

133. § (1) A nyugellátást és a baleseti nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól, amikortól azt a határozattal megállapították. Ha ezen a napon folyósítást kizáró ok áll fenn, a nyugellátás és a baleseti nyugellátás folyósítását a kizáró ok megszűnését követő naptól kell megindítani.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag öregségi és rokkantsági nyugdíjának a folyósítása legkorábban a betegségi segély megszűnését követő naptól indítható meg.

134. § (1) Azokat a munkaköröket, amelyekben a foglalkoztatási keret 1260 óra, a 2. számú melléklet tartalmazza.

(2) A foglalkoztatások idejét egybe kell számítani, ha az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjast a naptári évben több munkáltatónál (szövetkezetnél) foglalkoztatják.

(3) Az egybeszámított foglalkoztatási idő az évi 840 órát, illetőleg ennek az R. 202. §-a (2) bekezdése szerint csökkentett tartamát csak abban az esetben és legfeljebb annyi órával haladhatja meg, ahány órán át a nyugdíjast a 2. számú mellékletben megjelölt munkakörben foglalkoztatják. Ebben az esetben a foglalkoztatási idő az évi 1260 órát, illetőleg ennek az R. 202. §-a (2) bekezdése szerint csökkentett tartamát nem haladhatja meg.

135. § (1) A foglalkoztatási keret szempontjából figyelembe kell venni mindazt az időt, amelyre a nyugdíjast munkaviszony, szövetkezeti tagsági vagy bedolgozói jogviszony alapján ugyanarra a naptári évre – a nyugdíjazás naptári évében az évnek a nyugdíj megállapítását követő tartamára – munkabér (munkadíj) illeti meg. Figyelembe kell venni azokat a napokat is, amelyekre a nyugdíjas ez alatt az idő alatt táppénzt, baleseti táppénzt vagy terhességi-gyermekágyi segélyt kapott. Ezeket a napokat úgy kell számításba venni, mintha a nyugdíjast munkabér (munkadíj) ellenében munkaszerződése szerint foglalkoztatták volna. A pedagógusként foglalkoztatott nyugdíjasnál a tanítási órákat kétszeresen kell számítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének az alkalmazásánál a mezőgazdasági szövetkezeti tagként teljesített minden egyes munkanapot tíz órás foglalkoztatásként kell számításba venni.

(3) Ha a nyugdíjast bedolgozóként vagy olyan munkakörben foglalkoztatják, amelyre a munkajogi szabályok a kötelező munkaidőt nem határozzák meg, a kifizetett munkabér (munkadíj) minden 14 forintját egy órai foglalkoztatásként kell számításba venni. Munkabérként (munkadíjként) kell figyelembe venni – a (4) bekezdésben felsorolt kivétellel – minden olyan pénzbeni és természetbeni juttatást, amelyet a nyugdíjas munkaviszonya, ipari szövetkezeti tagsági vagy bedolgozói jogviszonya alapján kapott. Ha a nyugdíjas táppénzben, baleseti táppénzben vagy terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, az ezek kiszámításának az alapjául szolgáló munkabérnek (munkadíjnak) a segélyezési napokra eső részét kell számításba venni.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásánál nem lehet munkabérként figyelembe venni

a) az újítási és a feltalálói díjat,

b) a kiküldetési (külszolgálati) napidíjat, az utazási és a szállásköltséget, illetőleg költségátalányt,

c) a különélési díjat,

d) a természetbeni juttatás pénzbeni értékének a nyugdíjas által fizetett térítéssel fedezett részét, szolgálati lakásnál pedig a lakbérnek a 4. számú mellékletben meghatározott egyenértékét meghaladó részét,

e) a szabadságmegváltás címén adott juttatást,

f) az év végi részesedést,

g) a jubileumi jutalmat, a miniszteri és ennél magasabb szintű kitüntetés alapján adott jutalmat, továbbá a naptári évben a munkáltató által adott jutalomnak 500 forintot meg nem haladó részét,

h) a felügyelőbizottság [25/1967. (XII. 15.) sz. PM r.] vezetője és tagjai részére az egy felügyelőbizottságban végzett tevékenység alapján kifizetett juttatást,

i) azt a juttatást, amelyet a nyugellátás megállapítása előtt végzett munka alapján utólag fizettek ki,

j) a szakszervezeti és a vállalati segélyt,

k) az anyasági segélyt,

l) a gyermekgondozási segélyt és

m) a temetési segélyt.

136. § (1) A nyugdíjat a foglalkoztatási keret túllépése esetén is mindaddig korlátozás nélkül folyósítani kell, amíg a nyugdíjas munkabére (munkadíja) a naptári év folyamán a 9000 forintot nem haladja meg. A csökkentett foglalkoztatási keret túllépése esetén a nyugdíjat addig kell korlátozás nélkül folyósítani, amíg a nyugdíjas munkabére (munkadíja) a naptári év folyamán a 9000 forintnak annyiszor 750 forinttal csökkentett összegét nem haladja meg, ahányszor hetven, illetőleg 105 órával csökkent a nyugdíjas foglalkoztatási kerete.

(2) Az (1) bekezdés alá tartozó esetben a nyugdíj folyósítását arra a naptári hónapra kell szüneteltetni, illetőleg korlátozni, amelyben a nyugdíjas munkabére (munkadíja) a naptári év folyamán az (1) bekezdésben meghatározott összeget meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben munkabér (munkadíj), táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, betegségi segély, vagy szülési segély illeti meg.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg szempontjából – az Sz. 135. §-ának (4) bekezdésében felsorolt juttatásokat kivéve – figyelembe kell venni mindazt a munkabért (munkadíjat), amely a nyugdíjast munkaviszonya alapján ugyanarra a naptári évre – a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapítását követő időtartamra – megillette. Nem lehet figyelembe venni az arra az időre járó munkabért (munkadíjat), amely alatt a nyugdíjat foglalkoztatásra tekintet nélkül kell folyósítani.

137. § (1) Az R. 204. §-a a) pontjának alkalmazásánál azt a nyugdíjast (járadékost) kell vaknak minősíteni, aki látását – a Maschke táblázat szerint – legalább kilencvenöt százalékban elvesztette.

(2) Az R. 204. §-ának b) pontja alapján az 1975. évben a havi 1000 forintot, az ezt követő években pedig ennek a külön jogszabályok szerint évenként emelt összegét meg nem haladó nyugellátást, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíjat kell korlátozás nélkül folyósítani. E határösszeg szempontjából az ellátás levonás nélküli összegét kell számításba venni. Figyelmen kívül kell hagyni az említett ellátással együtt folyósított egyéb ellátások összegét, így különösen az özvegyi nyugdíjat, a baleseti járadékot, a családi pótlékot, a házastársi pótlékot. Be kell azonban számítani a határösszegbe a kivételes nyugellátás összegét.

(3) Az R. 204. §-ának c) pontjában említett munkaköröket a 3. számú melléklet tartalmazza.

138. § A gépjárművezetőképző munkaközösség tagjaként foglalkoztatott nyugdíjasra a munkaviszony keretében foglalkoztatott nyugdíjasokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

139. § Az R. 205. §-ának az alkalmazásánál a keretösszeg szempontjából – az Sz. 135. §-ának (4) bekezdésében felsorolt juttatások kivételével – figyelembe kell venni azt a munkabért, munkadíjat, amely a nyugdíjast (járadékost) munkaviszonya, szövetkezeti tagsági, bedolgozói és egyéb jogviszonya (megbízás stb.) alapján ugyanarra a naptári évre – a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapítását követő időtartamra – megillette. Nem lehet figyelembe venni az arra az időre járó munkabért (munkadíjat), amely alatt a nyugdíjat munkaviszonyra, szövetkezeti tagsági vagy bedolgozói jogviszonyra tekintet nélkül kell folyósítani.

140. § (1) Az R. 205. §-ának az alkalmazásánál a keretösszegbe nem lehet beszámítani

a) a népi ülnököt megillető díjazást,

b) az újítási, a feltalálói díjat, az újítás, a találmány kivitelezésében kísérletre, illetőleg megvalósítására vonatkozó szerződés alapján közreműködés fejében járó díjat,

c) a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért (műért) járó díjazást,

d) a tudományos, irodalmi vagy művészi alkotással, műszaki megoldást célzó művel vagy egyéb tevékenységgel szerzett érdemek elismeréseként az állam által adományozott díjat,

e) a tudományos fokozat (tudományok doktora, tudományok kandidátusa) alapján járó illetménykiegészítést, illetőleg a Magyar Tudományos Akadémia rendes vagy levelező tagjának járó tiszteletdíjat.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt díjnak számít különösen tudományos, irodalmi és művészeti alkotás (mű) szerzőjét, fordítóját, dramaturgját, szerkesztőjét, úgyszintén az eredeti alkotás (mű) és fordítás lektorát, a képző- és iparművészeti, a fotóművészeti és ipari tervezőművészi alkotásokat elbíráló – jogszabály által létrehozott – bizottság tagját, valamint az eredeti alkotás (mű) alkalmazásával (adaptálásával), zenei feldolgozásával (arrangement) vagy egyéb átdolgozásával létrehozott alkotás szerzőjét megillető díj, tekintet nélkül az alkotás céljára (oktatás, tudomány, tájékoztatás, útmutatás, szórakoztatás stb.), továbbá az alkotás megvalósulásának módjára és alakjára.

(3) A fordítót megillető díjazás csak akkor nem számít be a keretösszegbe, ha a fordítás műfordításnak, szakfordításnak minősül. A munka jellegét a munka kiadója, elbírálója (átvevője) jogosult, illetőleg köteles minősíteni.

(4) Nem számít be a keretösszegbe

a) a disszertációk és diplomamunkák bírálóit (opponenseket),

b) a Magyar Tudományos Akadémia és a Kulturális Minisztérium megbízásából készített, nyilvánosan meg nem jelenő tudományos dolgozatok szerzőit, szerkesztőit és bírálóit,

c) az aspiráns vezetőket

megillető díjazás.

141. § A munkaviszonyon kívüli előadóművészként, művészeti oktatóként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasra az R. 205. §-át kell alkalmazni akkor is, ha ezt a tevékenységét munkaközösség keretében folytatja.

142. § Az öregségi, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, valamint a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadék folyósítását kisipari vagy magánkereskedői tevékenység miatt az iparigazolvány kiadását követő hónaptól kell szüneteltetni.

143. § (1) Keresőfoglalkozásnak számít

a) a kisipari, a magánkereskedői iparigazolvány,

b) a hasznothajtó (hatósági nyilvántartásbavételi kötelezettség alá eső) jogosítvány,

c) a mérnöki magángyakorlat,

d) a munkaközösségi (ügyvédi stb.) tagsági viszony

alapján folytatott tevékenység.

(2) Nem tekinthető keresőfoglalkozást folytatónak az, aki

a) iparigazolvány alapján külön jogszabályban megállapított keretek között vagy működési engedély alapján folytat lakossági javító-szolgáltató tevékenységet,

b) vak és iparigazolvány alapján folytatott tevékenységből származó jövedelme a havi 1000 forintot nem haladja meg.

144. § A személyes megjelenésre kötelezettnek az utazási, az élelmezési és a szállásköltségét, valamint a keresetveszteségét kell megtéríteni. Ha a személyes megjelenésre kötelezett csak kísérővel képes megjelenni, a kísérő utazási, élelmezési és szállásköltségét, valamint keresetveszteségét is meg kell téríteni.

145. § (1) Utazási költség címén a legolcsóbb közforgalmú közlekedési eszköz igénybevételével kapcsolatban felmerült útiköltségnek 2 forint 50 fillér, oda-visszautazás esetén 5 forinton felüli összegét kell megtéríteni.

(2) Az utazási költség teljes összegét kell megtéríteni annak,

a) aki orvosi megállapítás szerint járóképtelen,

b) akinek az utazása kórházba utalás miatt vált szükségessé,

c) akit üzemi balesettel összefüggő orvosi felülvizsgálat miatt vagy más okból személyes megjelenésre köteleztek.

(3) A szekéren, bérautón megtett út költségét az (1) bekezdés szerinti mértékben abban az esetben lehet megtéríteni, ha nincs vasút, hajó- vagy autóbuszjárat és az oda- vagy visszautazásnál megtett út négy kilométernél hosszabb.

(4) Nem jár utazási költségtérítés a helyi közlekedésben annak, akinek villamos- vagy autóbuszbérlete van.

146. § (1) Élelmezési költség címén napi 24 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt nappal hat óránál hosszabb ideig kell lakóhelyétől távol tartózkodnia. Keresetveszteség térítése esetén élelmezési költség címén napi 12 forint jár.

(2) Szállásköltség megtérítése címén napi 20 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt éjfél után lakóhelyétől távol kell tartózkodnia.

(3) Keresetveszteség címén egy napra 60 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet.

(4) Az igény érvényesítésével kapcsolatban kórházi megfigyelésre utalt igénylőnek (nyugdíjasnak, járadékosnak) élelmezési és szállásköltség nem jár, ha ellátást és szállást a kórházban kap. Keresetveszteség címén egy napra, egyedülálló személynek 30 forintot, ha pedig a megfigyelt igénylőnek túlnyomólag saját keresetéből eltartott családtagja van, 60 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet.

147. § (1) Az Sz. 145. és a 146. §-ában megjelölt költségeket a jogorvoslati eljárás során megidézett tanúknak minden esetben, az igénylőnek azonban csak akkor kell megtéríteni, ha az első fokú határozatot az igénylő javára másodfokon részben vagy egészben megváltoztatták.

(2) Ha az igénylő a jogerősen elutasított igényét a határozathozatal napját követő egy éven belül újból előterjeszti, a költségeket csak akkor lehet megtéríteni, ha az újabb igénybejelentés alapján az igényt egészben vagy részben teljesítették.

(3) A bírói eljárás során felmerült költségek megtérítésére a Polgári Perrendtartás rendelkezései az irányadók.

148. § Az R. 214–216. §-aiban meghatározott járulékfizetési kötelezettség fennáll a nem biztosítottak részére adott juttatások után is, ha azok a bérköltséget, a béralapot, a mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a bérköltséget, illetőleg a részesedési alapot terhelik.

149. § Az R. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett jövedelem kiszámításánál a munkanap jóváírását megelőző naptári évben a szövetkezetnél egy munkanapra jutó átlagos részesedés összegét kell alapul venni.

150. § (1) Az R. 217. §-ában megjelölt munkáltatók biztosítottanként és naponként 20 forint társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni azokra a munkanapokra és munkaszüneti napokra, amelyeken a biztosított

a) fizetés nélküli szabadságon van, kivéve, ha ennek engedélyezését jogszabály írja elő,

b) előzetes letartóztatásban van, illetőleg szabadságvesztés büntetését tölti,

c) munkahelyéről igazolatlanul vagy az üzem ideiglenes szüneteltetése miatt távol van,

d) egy évi, gümőkóros megbetegedés esetén két évi keresőképtelenség után is keresőképtelen.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összegű társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni

a) arra az időre, amely alatt a biztosított baleseti táppénzben részesül, továbbá

b) az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanuló, a háztartási alkalmazott és a gazdasági dolgozó után.

151. § A munkáltatók társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni a munkaviszonyban álló házfelügyelőt megillető kapupénz, a felvonódíjnak a házfelügyelőt illető része, valamint a központi fűtés és melegvíz szolgáltató berendezés kezeléséért járó díj után.

152. § A természetbeni juttatások után azok könyvelési értéke, ennek hiányában az állami kiskereskedelemben a juttatáskor érvényes ár, a 4. számú mellékletben felsorolt juttatásoknál (szolgáltatásoknál) pedig az ott szereplő összeg figyelembevételével kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni.

153. § (1) A bérköltséget, a béralapot, mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a bérköltséget és a részesedési alapot nem terhelő természetbeni juttatások után csak abban az esetben kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha a juttatás

a) jogszerűen követelhető, és

b) ingyenes, vagy a térítés összege a juttatás forintértékének ötven százalékát nem haladja meg.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett természetbeni juttatásért térítést kell fizetni, a juttatás térítéssel csökkentett értéke után kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni.

(3) A mezőgazdasági szövetkezeti tag részére adott természetbeni juttatás után, ha az nem a bérköltséget, illetőleg a részesedési alapot terheli, társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni.

154. § Természetbeni juttatásként nem vehető figyelembe

a) a munkaruha, a védőruha, a védőétel, a védőital és az egyéni védőeszköz,

b) az üzemi étkeztetés keretében ingyenesen vagy térítés ellenében nyújtott juttatás,

c) az olyan járandóság, amelynél az igénybevétel lehetősége, illetőleg mértéke előre nem határozható meg (pl. kedvezményes gáz- és villanyvilágítás, a közszolgálati és egyéb dolgozók részére biztosított vasúti utazási kedvezmény),

d) a munkásszálláson történő elhelyezés,

e) az illetményföld, a háztáji föld és ennek megművelésének értéke.

155. § Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a külön elszámolható, költségtérítés jellegű járandóságok, valamint a nem munkabér, munkadíj jellegű juttatások után. Ilyenek például:

– a kiküldetési (külszolgálati) költségtérítés, a szállás- és útiköltségtérítés, a saját gépkocsi használatáért adott térítés, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés, a különélési díj, a költözködési költségtérítés, az álló- és fogyóeszköz, valamint a szerszám használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés;

– a reprezentációs költség;

– a szabadságmegváltás címén adott juttatás;

– az építőiparban és az építőanyagiparban a fagyszünet idejére adott díj;

– a társadalmi célokra felajánlott munkáért elszámolt díjazás;

– a Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozóinak adott forgalmi juttatás;

– a biztonsági őrszolgálatért adott díj;

– az önkéntes tűzoltók és rendőrök díja;

– a jubileumi jutalom;

– az újítási díj;

– a segély – ideértve az első tényleges katonai szolgálatra bevonultak segélyét és a letelepedési segélyt is –;

– a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők keresetkiegészítése;

– a tanulmányi ösztöndíj (ha jogszabály másként nem rendelkezik);

– a szociális, kulturális juttatás és a sport tevékenységgel összefüggésben adott juttatás;

– az üdültetéshez való munkáltatói hozzájárulás;

– a lakásépítő akció átvállalt dolgozói hozzájárulás összege;

– az illetményföld, a háztáji föld, valamint az üzemi étkeztetés helyett adott megváltás;

– a munkáltató külön megbízása alapján a biztosított munkakörébe nem tartozó és nem fizikai munkáért járó, illetőleg nem rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásból származó díj (pl. vizsgadíj);

– a vállalatok (trösztök, egyesülések), a szövetkezetek, a szövetkezeti érdekképviseleti szervek, a szövetkezeti vállalatok, a gazdasági és szövetkezeti társulások, egyesületek választott vagy kijelölt és nem függetlenített tisztségviselőinek (pl. igazgatósági, felügyelő-bizottsági, ellenőrzőbizottsági tagoknak) e tisztségükkel összefüggésben kifejtett tevékenységéért adott tiszteletdíj, jutalom;

– más vállalattól, szövetkezettől kapott prémium, jutalom (ha jogszabály másként nem rendelkezik);

– a munkáltatótól kapott jutalom, ha a munkáltató természetes személy vagy közkereseti társaság.

156. § Az R. 214–216. §-aiban említett munkáltatók a nem munkabér, munkadíj jellegű, továbbá az Sz. 154. §-ában említett juttatások után is kötelesek társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha azok a bérköltséget, a béralapot, a mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a bérköltséget, illetőleg a részesedési alapot terhelik.

157. § Tíz százalékos kulcs alkalmazásával kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha a biztosítottat házkezeléssel kapcsolatos munkakörben (házfelügyelő, fűtő, takarító stb.) olyan házban alkalmazzák, amely állami kezelésben vagy legalább részben állami tulajdonban van.

158. § (1) Az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanuló után az ösztöndíjat folyósító munkáltató havonként 25 forint társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Ha a tanulóviszony a hónap második felében kezdődik, vagy az első felében szűnik meg, a társadalombiztosítási járulék erre a hónapra 13 forint.

(2) Arra a hónapra, amelynek a teljes tartamára az ösztöndíjas szakmunkástanuló keresőképtelensége miatt ösztöndíjban nem részesül, az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulékot fizetni nem kell.

159. § (1) A háztartási alkalmazott után – a nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló – társadalombiztosítási járulék személyenként havi 250 forint, illetőleg naptári napokra 8 forint.

(2) A háztartási alkalmazott után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni

a) a keresőképtelenség tartamára, a keresőképtelenség első napjától számított egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén két évig, továbbá

b) a baleseti táppénz folyósításának,

c) a szülési szabadság,

d) a gyermekgondozási segély folyósításának,

e) a katonai szolgálat

idejére.

160. § (1) A gazdasági dolgozó után – a nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló – társadalombiztosítási járulék összege személyenként napi 14, illetőleg heti 85 forint.

(2) A gazdasági dolgozó után a társadalombiztosítási járulékot a munkában töltött és azokra a napokra kell fizetni, amelyekre a munkáltató munkateljesítés nélkül is bért tartozik fizetni. A társadalombiztosítási járulék fizetése szempontjából a munkavégzés napja – a munkában töltött idő tartamára tekintet nélkül – teljes napnak számít.

161. § A mellékfoglalkozásban foglalkoztatott háztartási alkalmazott és gazdasági dolgozó után az Sz. 159., illetőleg a 160. §-ában meghatározott társadalombiztosítási járulékot kell fizetni.

162. § Nyugdíjjárulékot kell fizetni a munkáltatótól kapott időbér, teljesítménybér, havidíj, személyi fizetés, bérpótlékok és a természetbeni juttatás mellett a bérköltség, a béralap, a részesedési alap, a jutalmazási keret terhére kifizetett prémium, nyereségprémium, jutalék, jutalom, nyereségjutalom, hűségjutalom, év végi részesedés, kiegészítő munkabér, az ipari szövetkezetek tagjai részére kifizetett osztalék, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére kifizetett díj után is.

163. § Nyugdíjjárulékot kell fizetni

a) az ösztöndíjas aspiránsok és az ösztöndíjas doktorjelöltek részére a Tudományos Minősítő Bizottság által folyósított ösztöndíj,

b) a vállalatoknál, szövetkezeteknél, egyéb szerveknél működő párt- és tömegszervezetek függetlenített tisztségviselői és alkalmazottai, kulturális intézmények igazgatói és vezető könyvtárosai részére a vállalat, szövetkezet, egyéb szerv által adott jutalom és év végi részesedés,

c) a minisztériumok, az országos hatáskörű és egyéb irányító szervek által a kinevezési jogkörükbe tartozó biztosítottaknak adott jutalom,

d) a Munka Érdemrenddel és az ennek megfelelő fegyveres testületi kitüntetéssel járó jutalom,

e) az iskolára küldött biztosítottak részére az iskola által folyósított átlagkereset (keresettérítés),

f) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató szakmunkásképesítésű biztosítottak részére a munkáltató által folyósított pénzbeni támogatás,

g) a továbbtanuló biztosítottak munkagyakorlatának idejére az oktatási intézmény által folyósított átlagkereset (keresettérítés),

h) az egyházaknál, a felekezeteknél (egyházközségek, egyházi intézmények stb.) foglalkoztatott biztosítottak részére az Állami Egyházügyi Hivatal által folyósított államsegély,

i) a házfelügyelőt megillető, az Sz. 151. §-ában említett járandóságok

után.

164. § A tárgyjutalom után csak akkor kell nyugdíjjárulékot fizetni, ha az értéke az 500 forintot meghaladja.

165. § (1) A természetbeni juttatás (szolgáltatás) után akkor kell nyugdíjjárulékot fizetni, ha

a) jogszerűen követelhető, és

b) ingyenes vagy a térítés összege a juttatás forint értékének ötven százalékát nem haladja meg.

(2) Ha a természetbeni juttatásért (szolgáltatásért) térítést kell fizetni, a juttatás térítéssel csökkentett értéke után kell a nyugdíjjárulékot fizetni.

(3) Ha a nyugdíjjárulékot a természetbeni juttatás (szolgáltatás) figyelembevételével kell fizetni, a természetbeni juttatás értékének a meghatározásánál az Sz. 152. §-ának a rendelkezései az irányadók.

166. § A munkaszerződéssel alkalmazott részesművelő a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben meghatározott munkanapok számának megfelelően köteles nyugdíjjárulékot fizetni. Egy munkanapra jövedelemként a munkáltatónál a megelőző naptári évben egy munkanapra jutó átlagkereset összegét kell számításba venni.

167. § Nem kell nyugdíjjárulékot fizetni az Sz. 154–155. §-aiban említett juttatások és szolgáltatások után.

168. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyt terhelő nyugdíjjárulékot a munkáltató, ennek hiányában a kiküldő szerv köteles megelőlegezni és az alkalmazásában álló többi biztosított nyugdíjjárulékával együtt az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához átutalni.

169. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő, illetőleg a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött házastársával külföldön tartózkodás címén fizetés nélküli szabadságon levő biztosított havi, illetőleg napi nyugdíjjárulékának az összegét az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya állapítja meg, és írásban közli a biztosítottal a nyugdíjjárulék esedékességére és fizetésének a módjára vonatkozó tájékoztatással együtt.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosított a nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó szándékát a fizetés nélküli szabadság engedélyezését követő hat hónapon belül jelentheti be a munkáltatója szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához.

(3) A biztosított fizetés nélküli szabadsága lejártáról az ezt követő tizenöt napon belül köteles az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályát értesíteni.

170. § Az R. 229. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett munkanapokra eső jövedelem kiszámításánál a jóváírást megelőző naptári évben a szövetkezetnél egy munkanapra jutó átlagos részesedés összegét kell alapul venni.

171. § Az R. 230. §-a (1) bekezdésében említett kötelezettségvállalásról a mezőgazdasági szakszövetkezet tagja minden év január 15. napjáig köteles írásban nyilatkozni. Az újonnan belépő vagy más mezőgazdasági szövetkezettől átlépő tag a belépést, illetőleg az átlépést követő tizenöt napon belül tehet kötelezettséget vállaló nyilatkozatot. A nyilatkozatot a mezőgazdasági szakszövetkezet öt éven át köteles megőrizni.

172. § (1) A biztosítottat terhelő havi nyugdíjjárulék mértékének a meghatározásánál a tárgyhónapra kifizetett, kiosztott pénzbeni és természetbeni juttatás együttes összegét kell figyelembe venni. Ha a biztosított a tárgyhónapot megelőző időre járó, nyugdíjjárulékkal még nem terhelt, pénzbeni és természetbeni juttatásban is részesül, a nyugdíjjárulék mértékének a megállapításánál a tárgyhónapra járó és a tárgyhónapban kifizetett, kiosztott pénzbeni és természetbeni juttatás együttes összegét kell figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az év végi részesedés, a kiegészítő munkabér, valamint a bérköltség, a béralap, a részesedési alap, a jutalmazási keret és a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére kifizetett jutalom, nyereségjutalom és a hűségjutalom után a nyugdíjjárulék mértékét az egyéb juttatásoktól elkülönítetten kell meghatározni.

(3) A munkaügyi döntőbizottsági vagy bírósági határozat alapján utólag kifizetett munkabér, munkadíj három százalékát kell nyugdíjjárulék címén fizetni.

(4) Ha a biztosított a tárgyhónapban több munkáltatótól részesül olyan juttatásban, amely után nyugdíjjárulékot kell fizetni, mindegyik munkáltató az általa kifizetett, kiosztott juttatás összegének megfelelő mértékű nyugdíjjárulékot köteles a biztosítottól levonni.

173. § (1) A háztartási alkalmazottat terhelő nyugdíjjárulék összege napi 1 forint, illetőleg havi 25 forint.

(2) A gazdasági dolgozót terhelő nyugdíjjárulék összege napi 2 forint, illetőleg heti 12 forint.

174. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tagját terhelő havi nyugdíjjárulék mértékének a meghatározásánál

a) a tárgyhónapra kifizetett, kiosztott pénzbeni és természetbeni járandóság, valamint

b) a tárgyhónapban az R. 229. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett munkáért jóváírt napokra eső jövedelem

együttes összegét kell figyelembe venni.

(2) Ha a szövetkezet a biztosított részére a tárgyhónapban több hónapra járó, nyugdíjjárulékkal még nem terhelt alapmunkadíjat fizet ki, a havi nyugdíjjárulék mértékét úgy kell megállapítani, mintha az elmaradt alapmunkadíjat az eredeti esedékesség időpontjában (időpontjaiban) fizették volna ki. A jutalom és a kiegészítő részesedés után a nyugdíjjárulék mértékét az egyéb juttatásoktól elkülönítetten kell megállapítani. Egyéb esetekben a tárgyhónapra járó és a tárgyhónapban a megelőző időre kifizetett, kiosztott, nyugdíjjárulékkal még nem terhelt juttatás együttes összegét kell figyelembe venni.

(3) Az Sz. 172. §-a (3) és (4) bekezdésének a rendelkezéseit a mezőgazdasági szövetkezet tagját terhelő nyugdíjjáruléknál is megfelelően alkalmazni kell.

175. § (1) Ha a szakszövetkezeti tag biztosítása a hónap második felében kezdődik, vagy az első felében szűnik meg, erre a hónapra az R. 233., illetőleg a 234. §-ában meghatározott járulék felét kell fizetni.

(2) A szakszövetkezeti tag elhalálozásának a hónapjára szakszövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti járulékot nem kell fizetni.

176. § (1) A növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetését vállaló biztosított az erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatát minden év január 15. napjáig köteles megtenni. Az újonnan belépő vagy másik szövetkezettől átlépő tag a belépést, illetőleg az átlépést követő tizenöt napon belül tehet kötelezettségvállalási nyilatkozatot. A nyilatkozatot a szakszövetkezet öt éven át köteles megőrizni.

(2) A biztosított az (1) bekezdésben említett nyilatkozata alapján növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett a tárgyévben mindaddig, amíg részére öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, öregségi, munkaképtelenségi, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékot vagy kivételes nyugellátást nem állapítottak meg.

177. § Az R. 235. §-a a) pontjában meghatározott mentesség az ellátás megállapítása hónapjának az első napjától a megszüntetése hónapjának az utolsó napjáig tart.

178. § Ha a szakszövetkezeti, illetve a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett biztosított egyidejűleg több mezőgazdasági szakszövetkezetnek is tagja, a járulékot a korábban keletkezett tagsági viszonya alapján köteles fizetni.

179. § A társadalombiztosítási hozzájárulást a szakszövetkezet tagja a naptári évet követő május 31-ig késedelmi pótlék mentesen fizetheti meg. A szakszövetkezet köteles a társadalombiztosítási hozzájárulást a tag részesedéséből levonni és június 15-ig az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bankszámlájára átutalni. Ha a tagnak a szakszövetkezettel szemben pénzkövetelése nincs, a szövetkezet köteles a tagot felszólítani a hozzájárulásnak a társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) történő befizetésére. Az említett személyekről a szakszövetkezet köteles a tárgyévet követő március 31-ig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) – a személyi adatok, a lakcím és a fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás összegének a feltüntetésével – külön összesítő kimutatásban bejelentést tenni.

180. § A mezőgazdasági szakszövetkezeti tag nyugdíjjárulék, illetőleg társadalombiztosítási hozzájárulási fizetési kötelezettsége szempontjából a munkanapok számításánál az Sz. 34. §-a (1)–(4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.

181. § (1) A társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot – az Sz. 185. §-ában említett kivételtől eltekintve – havonta kell fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulék a tárgyhónapot követő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(3) Ha a tárgyhónapban a megelőző időszakra járó pénzbeni vagy természetbeni juttatás kerül kifizetésre vagy kiosztásra, a juttatás után fizetendő társadalombiztosítási járulék a következő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(4) A háztáji gazdaságban végzett állattartás és zöldségtermelés címén jóváírt munkanapokra eső jövedelem után fizetendő társadalombiztosítási járulék a jóváírás napját követő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(5) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság, egyes munkáltatók részére pedig az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya a (2)–(4) bekezdésben meghatározott határidőktől eltérő határidőket is engedélyezhet.

182. § (1) Az Sz. 181. §-ának a rendelkezéseit a nyugdíjjárulék esedékességére is megfelelően alkalmazni kell.

(2) A földterület családi vagy egyéni művelése címén jóváírt munkanapokra eső jövedelem után fizetendő nyugdíjjárulék esedékességére az Sz. 181. §-a (4) bekezdésének a rendelkezését kell megfelelően alkalmazni.

183. § (1) A társadalombiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék összegét a munkáltató köteles kiszámítani, a nyugdíjjárulék forintra kerekített összegét a biztosítottól levonni és az esedékessé vált társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot – külön felszólítás nélkül – a székhelye (telephelye), illetőleg a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya bankszámlájára – az Sz. 185. §-ában említett kivételtől eltekintve – a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig befizetni. Ha a munkáltató a fizetést bankszámlák közötti elszámolás útján teljesíti, a fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli. A bankszámlára készpénzben teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a készpénzt az igazgatóság (kirendeltség) pénztáránál vagy a postán befizetik.

(2) A szakmunkástanuló után az ösztöndíjat, illetőleg a szakmunkásbért fizető munkáltatót (vállalatot, szövetkezetet, intézetet stb.) terheli a társadalombiztosítási járulék fizetésének, valamint a munkabérből a nyugdíjjárulék levonásának és átutalásának a kötelezettsége.

(3) Az ösztöndíjas aspiránsokat és az ösztöndíjas doktorjelölteket terhelő nyugdíjjárulék összegét az ösztöndíjat folyósító szerv köteles levonni az ösztöndíjból és átutalni a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatóságának a bankszámlájára.

(4) A mezőgazdasági szövetkezetek által létrehozott közös vállalkozások, ha az ott dolgozó szövetkezeti tagok munkadíját, kiegészítő részesedését stb. közvetlenül fizetik ki, kötelesek a kifizetett összegből a tagokat terhelő nyugdíjjárulékot levonni és az (1) bekezdés rendelkezései szerint átutalni.

184. § A bejelentési, a nyilvántartási, az adatszolgáltatási és a járulékbevallási kötelezettség elmulasztása vagy nem szabályszerű teljesítése esetén a járulékot a mulasztás időpontjában érvényes mértékben, illetőleg összegben kell visszamenőleg megfizetni.

185. § (1) A természetes személy az általa foglalkoztatott alkalmi fizikai munkát végző személy és gazdasági dolgozó után a társadalombiztosítási járulékot (nyugdíjjárulékot) az erre a célra rendszeresített átutalási postautalvány felhasználásával köteles a munkahely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bankszámlájára átutalni.

(2) Az átutalási postautalvány hátoldalán fel kell tüntetni az alkalmi fizikai munkát végző személyi adatait és lakcímét, továbbá a naptári hét munkában töltött napjait és az ezekre a napokra kifizetett munkabér összegét.

(3) Gazdasági dolgozó esetében az átutalási postautalvány hátoldalán fel kell tüntetni a biztosított személyi adatait és lakcímét, továbbá a naptári hét munkában töltött napjait.

(4) A munkáltató a társadalombiztosítási járulékot (nyugdíjjárulékot) hetenként utólag köteles átutalni. Az egy-egy naptári hétre szóló járulék a következő naptári hét első napján esedékes és e hét csütörtökéig késedelmi pótlék mentesen utalható át.

(5) Az (1)–(4) bekezdés szerinti járulékátutalás a bejelentési kötelezettség teljesítését is jelenti.

186. § A szakszövetkezeti, illetőleg a növelt összegű szakszövetkezeti járulék félévenként egyenlő részletekben, a félév első napján esedékes, és március, illetőleg szeptember 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető.

187. § (1) A szakszövetkezeti, illetőleg a növelt összegű szakszövetkezeti járulékot a biztosított földjének (több községhez, városhoz tartozó földterület esetén a legnagyobb föld területének) fekvése, ha földje nincs, a lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve a szakszövetkezet bejelentése alapján veti ki és adók módjára szedi be.

(2) A szakigazgatási szerv (hivatal) a beszedett szakszövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti járulékot – a késedelmi pótlékkal együtt – naptári negyedévenként, az ezt követő hónap utolsó napjáig egy összegben utalja át a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

188. § (1) Az Sz. 187. §-ának (1) bekezdésében említett szakigazgatási szerv (hivatal)

a) engedélyezi az R. 234. §-ában meghatározott összegű szakszövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetését,

b) mentesíti a biztosítottat az R. 236. §-a alapján a szakszövetkezeti, illetőleg a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól.

(2) Az engedély-, a mentesítéskéréshez csatolni kell az elbírálásához szükséges okmányokat.

(3) A biztosított a járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítést legkésőbb a mentesítésre alapul szolgáló körülmények megszűnését követő egy éven belül kérheti.

(4) Az a biztosított, aki a szakszövetkezeti, a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól mentesítést kapott, a mentesítésre alapul szolgáló körülmény megszűnését tizenöt napon belül köteles bejelenteni.

189. § (1) Az Sz. 187. §-ának (1) bekezdésében említett szakigazgatási szerv (hivatal) a biztosított járulékfizetés alóli mentesítéséről, illetőleg az R. 234. §-ában meghatározott összegű járulék fizetésének az engedélyezéséről határozatot hoz, és annak a másolati példányát megküldi a mezőgazdasági szakszövetkezetnek, valamint az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek).

(2) A szakigazgatási szervnek a szakszövetkezeti, a növelt összegű szakszövetkezeti járulékfizetési kötelezettségével, illetőleg az R. 234. §-ában meghatározott összegű járulék fizetésével, továbbá a járulékfizetés alóli mentesítéssel kapcsolatos határozata ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jogorvoslattal lehet élni. A jogerős határozat másolati példányát a szakigazgatási szerv (hivatal) megküldi a szakszövetkezetnek és az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek).

190. § (1) Az állami költségvetési szervek, ideértve a folyószámla rendszerben gazdálkodó szerveket is, valamint az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek, továbbá az ipari szövetkezetek a T. 108–109. §-án alapuló nyugellátási, illetőleg baleseti nyugellátási megtérítési kötelezettségüket átalányösszegben tartoznak teljesíteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak

a) a Vasutak és

b) az Állami Biztosítónak a felelősségbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos

megtérítési kötelezettségeire.

(3) Az átalányösszegben történő megtérítés fejében a kötelezettség alapjául szolgáló

a) ideiglenes özvegyi nyugdíj egy havi összegének egy évre,

b) 1. fokozatú baleseti járadék egy havi összegének két évre,

c) egyéb nyugellátás, baleseti nyugellátás egy havi összegének nyolc évre

számított összegét kell megtéríteni.

191. § (1) Az átalányösszeg kiszámításánál a nyugellátás, a baleseti nyugellátás egy havi összegeként a megtérítésre kötelező fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára megállapított összeget kell számításba venni abban az esetben is, ha az ellátás folyósítása ebben a hónapban szünetel vagy azt korlátozott összegben folyósítják.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett hónapra a nyugellátás, a baleseti nyugellátás már nem jár, a megállapítástól az ellátás megszüntetésének az időpontjáig kifizetett összegeket kell megtéríteni. Ha a nyugellátást, illetőleg a baleseti nyugellátást később újból megállapítják, a megtérítési kötelezettség az Sz. 190. §-a (3) bekezdésében meghatározott időtartamból még hátralevő időre vonatkozóan feléled.

(3) Az átalányösszeg kiszámításának az alapját képező összeg nem csökkenthető azért, mert az ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné társadalombiztosítási ellátás.

192. § A nyugellátásnak, a baleseti nyugellátásnak a T. 108–109. §-a alapján megtérítendő összegét az ellátást megállapító szervhez kell befizetni. A megállapító szerv a befizetett összegeket – az esetleges kamatok fele összegének a kivételével – köteles a nyugdíjfolyósító szervnek félévenként átutalni.

193. § (1) Ha a jogalap nélkül felvett ellátást a munkáltató folyósította, a levont összeget társadalombiztosítási bevételként kell elszámolnia. Egyéb esetben a munkáltató a levont összeget annak a társadalombiztosítási szervnek köteles átutalni, amelynek a megkeresése alapján eszközölte a levonást.

(2) A munkáltató a levonásról, valamint arról, hogy a levonást egészben vagy részben foganatosítani nem lehet, köteles a megkereső szervet értesíteni.

194. § Ha a fizetésre kötelezett munkáltató és egyéb szerv a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv a követelését azonnali beszedési megbízás (promptinkasszó) útján is érvényesítheti.

195. § (1) Méltányos esetben mérsékelheti, illetőleg elengedheti

a) a nem jogi személyt terhelő megtérítés összegét a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője,

b) az ellátás jogalap nélküli felvétele miatt visszafizetési kötelezettségként előírt tartozás összegét a társadalombiztosítási bizottság,

c) a munkáltatót terhelő rendbírságot, késedelmi pótlékot és eljárási költséget a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) vezetője.

(2) A mérséklési, illetőleg az elengedési jogkört a Vasutak igazgatási szervei által megállapított, illetőleg folyósított ellátásokkal kapcsolatban a következő szervek gyakorolják:

a) a nem jogi személyt terhelő megtérítés, a munkáltatót terhelő rendbírság, késedelmi pótlék és eljárási költség tekintetében a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának a vezetője;

b) a nyugellátás, a baleseti nyugellátás és az ezekkel folyósított családi pótlék jogalap nélküli felvétele miatt visszafizetési kötelezettségként előírt tartozás tekintetében az R. 252. §-ának d) pontjában megjelölt bizottság;

c) a jogalap nélkül felvett betegségi és anyasági ellátás, családi pótlék és baleseti táppénz tekintetében a Vasutasok Szakszervezete illetékes társadalombiztosítási bizottsága.

196. § (1) A felszólalást annál a munkáltatónál (szervnél) kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani, amely a sérelmezett intézkedést (határozatot) hozta.

(2) Ha a felszólalás elbírálása a társadalombiztosítási tanács hatáskörébe tartozik, a munkáltató a felszólalást három napon belül köteles a társadalombiztosítási tanács elnökének átadni. A felszólalás tárgyalására a társadalombiztosítási tanács elnöke köteles a tanács tagjait tizenöt napon belül összehívni. Az ülés időpontjáról értesíteni kell a felszólalót és a munkáltatót (igényelbíráló szervet) azzal, hogy ha az ülésen nem jelennek meg, ez a körülmény az ügy érdemi elintézését nem akadályozza.

197. § (1) A társadalombiztosítási tanács akkor határozatképes, ha az ülésen a tagoknak több mint a fele jelen van. Határozatát szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az a szavazat válik határozattá, amelyre az elnök szavazott.

(2) A társadalombiztosítási tanács üléséről jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni a felszólalás tárgyát, a döntést és annak rövid indokolását is.

(3) A társadalombiztosítási tanács határozatát írásba kell foglalni. A határozatnak tartalmaznia kell a felszólalás tárgyát, a döntést, annak indokolását és a jogorvoslati lehetőséget. A határozatot az elnök írja alá. A határozatot meg kell küldeni a felszólalónak és az igényelbíráló szervnek.

198. § A társadalombiztosítási tanács határozata elleni fellebbezést a tanács elnökénél kell írásban beadni vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az elnök a fellebbezést, a társadalombiztosítási tanács határozatát és az ügy elbírálásához szükséges adatokat, iratokat három napon belül köteles a társadalombiztosítási tanács székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz továbbítani. Ha az igényelbíráló szerv székhelye és a társadalombiztosítási tanács működési helye nem ugyanannak a társadalombiztosítási bizottságnak az illetékességi területén van, a fellebbezést az igényelbíráló szerv székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz kell továbbítani határozathozatal végett.

199. § (1) A társadalombiztosítási bizottság akkor határozatképes, ha az ülésen a tagoknak több mint a fele jelen van. Határozatát szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az a javaslat válik határozattá, amelyre az elnök szavazott.

(2) A társadalombiztosítási bizottság üléséről jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni a fellebbezés, a felszólalás tárgyát, a döntést és annak rövid indokolását is.

(3) A társadalombiztosítási bizottság határozatát írásba kell foglalni. A határozatnak tartalmaznia kell a fellebbezés, a felszólalás tárgyát, a döntést, annak indokolását és a jogorvoslati lehetőséget. A határozatot az elnök írja alá. A határozatot meg kell küldeni a fellebbezőnek, illetőleg a felszólalónak és az első fokon intézkedő, határozatot hozó szervnek, megfelelő esetben a társadalombiztosítási tanácsnak is.

200. § A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosult személyek ellátásával kapcsolatos feladatokat, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a jogosult lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) látja el.

201. § (1) A közkereseti társaság tagjainál minden esetben, az egyéb társulások tagjainál pedig akkor, ha a tagoknak a jövedelemből való részesedése nem tisztázott, a társaság, illetőleg a társulás egész adóköteles jövedelméből az egy tagra jutó arányos részt kell alapul venni egy-egy tag adóköteles jövedelmének évi összegeként.

(2) Az (1) bekezdésnek a közkereseti társasági tagokra vonatkozó rendelkezését kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha házastársak, továbbá egyenesági rokonok, testvérek, illetőleg velük együttélő házastársak ugyanazon telephelyen (műhelyben, üzletben) folytatnak azonos vagy rokonipari tevékenységet.

202. § (1) Az adómentességet élvező, ötvenötödik, nő ötvenedik életévét még be nem töltött, kezdő kisiparos, magánkereskedő kérelmére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) engedélyezi, hogy az I. osztály helyett – magasabb összegű nyugdíjra jogosultság megszerzése céljából – annak az osztálynak megfelelő havi társadalombiztosítási járulékot fizessen, amely az érdekképviseleti szerv véleménye szerint megfelel az ipari, illetőleg kereskedői tevékenységből származó jövedelmének.

(2) A magasabb osztálynak megfelelő társadalombiztosítási járulék fizetésének engedélyezésére vonatkozó kérelmet a kisiparos, a magánkereskedő a lakóhelye (telephelye) szerint illetékes érdekképviseleti szervnél köteles benyújtani.

(3) A magasabb osztály szerinti társadalombiztosítási járulékot a kérelemnek az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) beérkezését követő hónap első napjától kell fizetni.

203. § Az adófizetésre kötelezett kisiparos, magánkereskedő az általános jövedelemadó első ízben történő végleges megállapításáig havi 360 forint összegű társadalombiztosítási járulékelőleget köteles fizetni. A járulékelőleget a társadalombiztosítási járulék összegébe be kell számítani.

204. § Ha a kisiparos, a magánkereskedő iparjogosítványát, kereskedői iparigazolványát, telepengedélyét év közben kapja kézhez, ennek az évnek az időarányos részére megállapított adóköteles jövedelmét teljes évre át kell számítani, és a teljes évre átszámított összeget kell figyelembe venni annak megállapításánál, hogy a társadalombiztosítási járulékot melyik osztály szerint kell fizetni.

205. § Ha a kisiparos, a magánkereskedő adómentessége megszűnt, az R. 273. §-a (2) bekezdésének, valamint az Sz. 203–204. §-ának a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

206. § (1) Ha a kisiparos, a magánkereskedő adómentessé vált, az adómentesség kezdő napját magában foglaló hónap első napjától havi 80 forint társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) Ha a kisiparos, a magánkereskedő adómentessége megszűnt, az adófizetési kötelezettség kezdő napját magában foglaló hónap első napjától a reá irányadó osztály szerint köteles a társadalombiztosítási járulékot fizetni.

207. § Az R. 275. §-a a) pontjában említett kisiparos, magánkereskedő 1976. június 30-ig a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől) mentesítése hatályon kívül helyezését kérheti. Ezt követően rendkívüli méltánylást érdemlő esetben az érdekképviseleti szerv javaslatára a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője hatálytalaníthatja a mentesítést.

208. § (1) A kisiparost, a magánkereskedőt az R. 276. §-ában meghatározott feltételek fennforgása esetén a járulékfizetés alól kérelmére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) mentesíti. A kérelemhez csatolni kell a mentesítésre jogot adó körülményeket igazoló okmányokat, igazolásokat.

(2) A mentesítésre irányuló kérelmet legkésőbb a mentesítésre jogot adó körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül kell az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) benyújtani. Ha a kisiparos, a magánkereskedő a járulékfizetés alól mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

209. § (1) A kisiparost, a magánkereskedőt az érdekképviseleti szerv minden év szeptember 30-ig az erre a célra rendszeresített nyomtatvány felhasználásával értesíti a november 1-től fizetendő társadalombiztosítási járulék havi összegéről. Az értesítést abban az esetben is meg kell küldeni, ha a kisiparos, a magánkereskedő november 1-től a társadalombiztosítási járulékot változatlan összegben köteles fizetni.

(2) Az érdekképviseleti szerv soron kívül értesíti a kisiparost, a magánkereskedőt a fizetendő társadalombiztosítási járulék (járulékelőleg) összegéről

a) a kisipari, a magánkereskedői tevékenység megkezdésekor,

b) ha az adóköteles kisiparos, magánkereskedő adómentessé válik,

c) ha az adómentes kisiparos, magánkereskedő adófizetésre kötelessé válik.

(2) Az érdekképviseleti szerv az (1)–(2) bekezdésben említett értesítés másolatát köteles a kisiparos, a magánkereskedő telephelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) két példányú jegyzék kíséretében havonta – az értesítés kiadását követő hónap 20. napjáig – megküldeni. A társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) az érdekképviseleti szerveknek az értesítésekkel kapcsolatos feladatok ellátása során felmerülő személyi és dologi költségeit megtéríti. Ennek mértékét és az elszámolás módját az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője állapítja meg.

210. § A kisiparos, a magánkereskedő a havi társadalombiztosítási járulékot (járulékelőleget) külön felszólítás nélkül köteles a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) havonta átutalni abban az esetben is, ha az Sz. 209. §-ában említett értesítést nem kapta kézhez.

211. § Az R. 277. §-án alapuló mentesítési kérelmet az illetékes érdekképviseleti szervhez kell benyújtani.

212. § Előadóművésznek kell tekinteni a jogszabály alapján arra illetékes szerv által kiadott hivatásos előadóművészi működési engedéllyel rendelkező művészt, továbbá működési engedéllyel vagy alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező művészeti oktatót, valamint a színház-, zene-, tánc- és filmművészeti intézménynél (vállalatnál) művészeti munkakör betöltésére jogosító szakképesítéssel rendelkező művészt.

213. § Az R. 284. §-a (2)–(4) bekezdése szerinti kérelmet az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) – az I. osztályba sorolás iránti kérelmet a javaslatával együtt – írásban kell benyújtani. A besorolást a kérelemnek az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) beérkezését követő hónap első napjától kell módosítani.

214. § (1) Nem kell az előadóművésznek az osztálya szerinti társadalombiztosítási járulékot fizetni arra az időre, amely alatt az illetékes szerv közvetítésével harminc napot meghaladó időn át külföldön végez művészi tevékenységet.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett külföldi tartózkodás hónap közben kezdődik, vagy hónap közben fejeződik be, a naptári hónapnak nem külföldön töltött egy-egy napjára az előadóművész az osztályára meghatározott társadalombiztosítási járulék harmincad részét köteles fizetni.

215. § Az előadóművész a havi társadalombiztosítási járulékot külön felszólítás nélkül köteles a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) fizetni.

216. § A mentesítésre irányuló kérelmet legkésőbb a mentesítésre jogot adó körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül kell az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) benyújtani. Ha az előadóművész a járulékfizetés alól mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

217. § (1) Az ügyvéd havi átlagkeresetét úgy kell kiszámítani, hogy az R. 290. §-ában meghatározott azt a munkadíjat és tiszteletdíjat, amelyet részére az átlagszámítási időszak alatt fizettek ki, a (2) bekezdésben foglalt kivétellel, el kell osztani az átlagszámítási időszak ügyvédi szolgálati időként figyelembe vehető naptári napjainak a számával. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, és a szorzatot el kell osztani tizenkettővel.

(2) A havi átlagkereset kiszámításánál nem lehet figyelembe venni azt az időt, amely alatt az ügyvéd keresőképtelenséget okozó betegsége, szülése, katonai szolgálata, a munkaközösség vezetőjének hozzájárulásával külön megbízás teljesítése miatt vagy egyéb okból az ügyvédi kamara igazolása szerint ügyvédi működést nem fejtett ki és figyelmen kívül kell hagyni az ez alatt kifizetett munkadíjat, tiszteletdíjat is.

218. § A kisiparos és a magánkereskedő segítő családtagjának számít a házastársa (élettársa), továbbá az az egyenesági rokona (gyermeke, unokája, szülője, nagyszülője), valamint nevelt gyermeke, nevelőszülője, aki az ipar, a kereskedés gyakorlásában közreműködik.

219. § A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányok folytatása címén az anyasági, illetőleg a temetési segélyt attól a felsőfokú oktatási intézménytől kell igényelni, amelynél a hallgató a tanulmányait folytatja vagy folytatta. A segélyt az oktatási intézmény állapítja meg és folyósítja.

220. § Az anyasági és a temetési segélyre jogosultságnak, illetőleg a betegségi járulékfizetési kötelezettségnek az alapját képező foglalkozást személyi igazolvánnyal kell igazolni. Ha ebből a foglalkozás nem állapítható meg, az igénylő írásbeli nyilatkozata alapján kell a jogosultságot elbírálni.

221. § (1) A családi pótlékra az igényt

a) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányok folytatása címén a felsőfokú oktatási intézménynél,

b) a nemzeti gondozási díjra, öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság címén, ha az ellátást még nem állapították meg, az ellátást megállapító szervnél, ha pedig azt már megállapították, a folyósító szervnél,

c) az öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosultság címén, a mezőgazdasági szövetkezetnél kell bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerint igényelt családi pótlékot az a szerv állapítja meg, amelynél az igényt be kell jelenteni. A c) pont szerint igényelt családi pótlékot, ha a járadékot még nem állapították meg, a nyugellátást megállapító szerv, ha már megállapították, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság állapítja meg.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerint igényelt családi pótlékot a felsőfokú oktatási intézmény, b) és c) pontja szerint igényelt családi pótlékot pedig az alapul szolgáló ellátást folyósító szerv folyósítja.

(4) Az átmeneti segélyre és a rendszeres szociális járadékra jogosultság címén járó családi pótlékra a külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

222. § (1) A családi pótlékot a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén kell megállapítani és folyósítani abban az esetben is, ha az egyéb jogcímen is jár. Ha azonban a hallgató a tanulmányok ideje alatt munkaviszonyban áll, és a 10/1974. (IV. 14.) MüM számú rendelet szerint keresettérítésben részesül, a családi pótlékot munkaviszonya alapján kell megállapítani, illetve folyósítani.

(2) A családi pótlékot az Sz. 221. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában megjelölt ellátás alapján kell folyósítani abban az esetben is, ha egyéb jogcímen is jár.

223. § (1) Az R. 295. §-a alapján járó családi pótlékot a mezőgazdasági szakcsoportnál kell igényelni. A szakcsoport az igényt az előírt űrlapon az igény bejelentésétől számított tizenöt napon belül köteles továbbítani a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

(2) A családi pótlékot a szakcsoport székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) állapítja meg.

224. § (1) Az R. 304. §-ában meghatározott járulékot – a (2) bekezdésben említett kivétellel – az ellátást folyósító szerv a Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz köteles átutalni.

(2) Átmeneti segélyben, ipari szövetkezettől kegydíjban, egyháztól, felekezettől rendszeres havi ellátásban részesülők után az ellátást folyósító szerv a betegségi járulékot a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles átutalni.

225. § Az R. 306–307. §-ában meghatározott mentesítés az R. 305. §-a (5) bekezdésében említett szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik.

226. § Az R. 305. §-a (5) bekezdésében említett szakigazgatási szervnek a járulékfizetési kötelezettséggel, illetőleg a járulékfizetés alóli mentesítéssel kapcsolatos határozata ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint lehet jogorvoslattal élni.

227. § (1) Az egyház (felekezet, intézmény stb.) a betegségi járulékot a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

(2) A tényleges szolgálatban álló és államsegélyben részesülő egyházi személyek után a betegségi járulékot az Állami Egyházügyi Hivatal – a Pénzügyminisztériummal és a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal kötött megállapodás szerinti átalányösszegben és időben – köteles a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak átutalni.

228. § A betegségi járulékot a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a képzőművészeti, iparművészeti alkotóközösség a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

229. § A betegségi járulékot a kisiparos, a magánkereskedő a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

230. § A baleseti járulékot a foglalkoztató szerv a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

231. § (1) A betegségi és anyasági ellátás megállapítására, valamint folyósítására a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatósága illetékes, ha az R. 317. §-a (1) bekezdésében említett személy belföldön nem biztosított.

(2) Az R. 317. §-a (2) bekezdésében említett előadóművész esetében a betegségi és az anyasági ellátást a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) állapítja meg és folyósítja.

232. § (1) A külföldön munkát vállaló, illetőleg a külföldi ösztöndíjban részesülő személyt terhelő nyugdíjjárulékot a belföldi munkáltató köteles megelőlegezni és az alkalmazásában álló többi biztosított nyugdíjjárulékával együtt az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához átutalni.

(2) Az (1) bekezdésben említett személy a nyugdíjjárulékot a munkáltatójának köteles havonta devizában (valutában) átutalni.

233. § A külföldi ösztöndíjas a nyugdíjjárulékot, illetőleg a társadalombiztosítási járulékot forintban is fizetheti, ha államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból vagy nemzetközi szervezet által biztosított keretből részesül ösztöndíjban. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a Pénzügyminisztériummal egyetértésben egyéb személy részére is engedélyezhet forintban fizetést.

234. § (1) Minden biztosítottról társadalombiztosítási egyéni nyilvántartólapot (a továbbiakban: nyilvántartólapot) kell kiállítani és vezetni.

(2) A nyilvántartólapokat a munkáltatók – a bejelentési jegyzékkel és a bejelentőlappal bejelentésre kötelezett munkáltatók kivételével – kötelesek a biztosítás kezdetétől tizenöt napon belül kiállítani és folyamatosan vezetni.

(3) A bejelentésre kötelezett munkáltatók által foglalkoztatott biztosítottakról a társadalombiztosítási igazgatóságok (kirendeltségek) állítják ki és vezetik a nyilvántartólapokat a munkáltatók által bejelentett adatok alapján.

(4) Nem kell nyilvántartólapot kiállítani és vezetni a szakszövetkezeti, valamint a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett mezőgazdasági szakszövetkezeti tagokról.

(5) A mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozásainál dolgozó, nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett szövetkezeti tagokról a nyilvántartólapot az a mezőgazdasági szövetkezet köteles vezetni, amellyel a tag tagsági viszonyban áll.

235. § A biztosítás megszűnése után a nyilvántartólapot a következő év április 30-ig, ha pedig a biztosított, illetőleg halála esetén hozzátartozója nyugdíjigényt terjesztett elő, ennek előterjesztésekor a munkáltató köteles a székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) jegyzékbe foglalva megküldeni.

236. § (1) A kisiparos, a magánkereskedő és a többi természetes személy az általa foglalkoztatott biztosítottat – az alkalmi fizikai munkát végző személy és a gazdasági dolgozó kivételével –, a társasház képviselője, valamint az egyház (felekezet, intézmény stb.) pedig az általa foglalkoztatott valamennyi biztosítottat köteles a székhelye (telephelye), illetőleg az állandó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) bejelenteni.

(2) A kisiparos, a magánkereskedő köteles bejelenteni azt a szakmunkástanulót, akinek a részére ösztöndíjat folyósít.

237. § A bejelentésre kötelezett munkáltatók a biztosítottakat – a háztartási alkalmazottak kivételével – havonként az erre a célra rendszeresített bejelentési jegyzéken kötelesek bejelenteni. A jegyzéket két példányban kell kiállítani és a tárgyhónapot követő hónap nyolcadik napjáig benyújtani.

238. § Az Sz. 236. §-ában említett munkáltatók társadalombiztosítási célokra kötelesek olyan nyilvántartást vezetni, amelynek tartalmaznia kell a következő adatokat: a biztosított nevét, születési évét és helyét, anyja nevét, alkalmazása minőségét, munkábalépésének és kilépésének napját.

239. § A munkáltató a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) az erre a célra rendszeresített bejelentőlapon köteles a háztartási alkalmazottat bejelenteni. A bejelentőlapot a biztosítás kezdetét, illetőleg megszűnését követő nyolc napon belül kell benyújtani. A háztartási alkalmazott személyi adataiban bekövetkezett változásokat is a változást követő nyolc napon belül kell bejelenteni.

240. § A bejelentés igazolására a bejelentési jegyzéknek, illetőleg a bejelentőlapnak az igazoló szelvénye szolgál. Az igazoló szelvényt az átvevő szerv bélyegzőlenyomatával látja el.

241. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezet a szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett és a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezettséget vállaló tagjairól minden év január 31. napjáig – a január 1-i helyzet szerint – az illetékes szakigazgatási szervhez (Sz. 187. §) összesítő kimutatást köteles benyújtani. A kimutatásnak tartalmaznia kell a szakszövetkezet nevének és székhelyének a közlése mellett a tag

a) családi és utónevét (asszonyoknál a leánykori nevet is),

b) születésének időpontját (év, hó, nap) és helyét,

c) anyjának leánykori nevét,

d) állandó lakóhelyét és

e) a fizetendő járulék havi összegét.

(2) Külön kimutatást kell benyújtani a naptári évben belépő, illetőleg kilépő tagokról, valamint azokról, akiknek a járulékfizetési kötelezettsége az év folyamán megszűnt. A kimutatásnak az (1) bekezdésben felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a tagsági viszony kezdetének, megszűnésének, illetőleg a járulékfizetési kötelezettség megszűnésének az időpontját is. A kimutatást a tagsági viszony kezdetét, megszűnését, illetőleg a járulékfizetési kötelezettség megszűnését követő tizenöt napon belül kell az illetékes szakigazgatási szervhez megküldeni.

(3) A szakszövetkezet a kimutatások egyik példányát a szakigazgatási szervhez történő megküldéssel egyidejűleg a szakszövetkezet székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles benyújtani.

242. § (1) A nyilvántartólap vezetésére kötelezett munkáltatók – ideértve a mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozásait is – minden naptári hónapra vonatkozóan összesítő elszámoláson kötelesek kimutatni a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapját, a fizetendő járulék mértékét és összegét.

(2) A kifizetőhellyel rendelkező munkáltatók az (1) bekezdésben felsorolt adatokon kívül kötelesek az összesítő elszámolásban kimutatni a tárgyhónapra vonatkozóan az általuk kifizetett társadalombiztosítási ellátások, valamint a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által meghatározott egyéb kifizetések összegét, továbbá a kifizetések és a fizetendő járulékok összegének a különbözetét.

(3) Az összesítő elszámolást a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig kell a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához megküldeni. Ugyanezen a határidőn belül kell a (2) bekezdésben említett különbözetet ezekhez a szervekhez átutalni.

243. § (1) A kisiparos és a magánkereskedő az iparjogosítvány, kereskedői iparigazolvány, telepengedély kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a telephelye, ha ilyen nincs, az állandó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) telephelyét,

c) állandó lakóhelyét,

d) az iparjogosítvány (iparigazolvány, telepengedély) keltét és kézhezvételének az időpontját,

e) az ipar, a kereskedés megnevezését.

(2) Az ipart, a kereskedést özvegyi jogon folytató házastárs (élettárs) attól a naptól számított tizenöt napon belül, amikor az ipar, a kereskedés folytatására irányuló szándékát az első fokú iparhatóságnál (I. fokú kereskedelmi hatóságnál) bejelentette, a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) telephelyét,

c) állandó lakóhelyét,

d) az iparjogosítvány (iparigazolvány, telepengedély) keltét,

e) az ipar, a kereskedés megnevezését,

f) a kisiparos, a magánkereskedő halálának az időpontját,

g) az ipar, a kereskedés folytatására irányuló szándék bejelentésének az időpontját és annak a hatóságnak a megnevezését, amelyhez ez a bejelentés történt.

(3) A kisiparos, a magánkereskedő köteles bejelenteni, ha

a) iparjogosítványát (iparigazolványát) visszaadta, a visszaadástól számított tizenöt napon belül,

b) iparjogosítványát (iparigazolványát) az iparhatóság (I. fokú kereskedelmi hatóság) visszavonta, vagy jogerős bírói ítélet foglalkozásának a gyakorlásától eltiltotta, a vonatkozó határozat, illetőleg ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül.

c) neve, telephelye, lakóhelye megváltozott, a változástól számított tizenöt napon belül.

(4) A (3) bekezdés szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a személyi adatokon kívül az iparjogosítvány (iparigazolvány) visszaadásának, illetőleg visszavonásának vagy a foglalkozás gyakorlásától eltiltásra vonatkozó határozat (ítélet) jogerőre emelkedésének az időpontját is.

244. § (1) Az előadóművész 1975. július 31-ig az állandó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) állandó lakóhelyét,

c) a működési engedély keltét, az ezt kiállító szerv nevét és címét,

d) művészeti tevékenységének a megnevezését.

(2) Az az előadóművész, aki 1975. június 30-a után kap működési engedélyt, az (1) bekezdés szerinti bejelentést a működési engedély kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles teljesíteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a működési engedély kézhezvételének az időpontját is.

(3) Az előadóművész köteles bejelenteni, ha

a) működési engedélyét visszaadta vagy azt visszavonták, a visszaadástól, illetőleg a visszavonástól,

b) neve, állandó lakóhelye megváltozott, a változástól,

c) harminc napnál hosszabb időn át az arra illetékes szerv közvetítésével külföldön végez művészi tevékenységet, a külföldre távozástól,

d) a c) pontban említett külföldi tevékenységét befejezte, a hazaérkezéstől

számított tizenöt napon belül.

(4) A (3) bekezdés szerinti bejelentésnek a személyi adatokon kívül tartalmaznia kell a működési engedély visszaadásának, illetőleg visszavonásának az időpontját, továbbá a külföldi tartózkodás megkezdésének és a hazaérkezésnek az időpontját is.

245. § Az ügyvédi munkaközösség a tagjairól az Sz. 234–235. és az Sz. 242. §-ának a megfelelő alkalmazásával nyilvántartólapot köteles vezetni, illetőleg összesítő elszámoláson bejelentést teljesíteni a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

246. § Az átmeneti segélyben, ipari szövetkezettől kegydíjban, egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesülők után fizetendő betegségi járulékról az Sz. 242. §-ának a megfelelő alkalmazásával a folyósító szerv összesítő elszámolást köteles kiállítani és a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) benyújtani.

247. § A mezőgazdasági szakcsoport a betegségi járulék fizetésére kötelezett tagjairól az Sz. 241. §-a (1)–(2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával köteles az illetékes szakigazgatási szervhez kimutatást benyújtani.

248. § (1) A tényleges szolgálatban álló, államsegélyben nem részesülő egyházi személyt az egyház (felekezet, intézmény stb.) köteles a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) az Sz. 237. §-ának a megfelelő alkalmazásával jelenteni, azzal az eltéréssel, hogy a bejelentési jegyzéken a javadalmazást feltüntetni nem kell.

(2) Arra a hónapra vonatkozó bejelentési jegyzéken, amelyik hónapban

a) az egyházi személy részére államsegélyt állapítanak meg (újra folyósítanak), a folyósítás kezdetének,

b) az egyházi személy államsegélyének a folyósítását megszüntették, a folyósítás megszüntetésének

az időpontját is fel kell tüntetni.

249. § A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, valamint a képzőművészeti, iparművészeti alkotóközösség a tagjait terhelő betegségi járulékról az Sz. 242. §-ának a megfelelő alkalmazásával köteles összesítő elszámolást kiállítani és a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) megküldeni.

250. § (1) A kisiparos, a magánkereskedő a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni az ipar, a kereskedés gyakorlásában közreműködő segítő családtagját a közreműködés megkezdésétől számított tizenöt napon belül. A bejelentésnek tartalmaznia kell az Sz. 243. §-a (1) bekezdésének a)–c) pontjában megjelölt adatokon kívül a segítő családtag

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) a kisiparossal, a magánkereskedővel fennálló rokoni kapcsolatának a megjelölését,

c) közreműködése megkezdésének az időpontját.

(2) A kisiparos, a magánkereskedő köteles bejelenteni, ha az (1) bekezdésben megjelölt családtag közreműködése megszűnik. E bejelentést a közreműködés megszűnésétől számított tizenöt napon belül kell teljesíteni.

251. § (1) A kifizetőhellyel rendelkező munkáltató köteles az általa megállapított és folyósított betegségi és anyasági ellátásokról, valamint a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által meghatározott egyéb kifizetésekről egyénenként nyilvántartást vezetni.

(2) Az (1) bekezdésben említett ellátásokról és egyéb kifizetésekről külön pénztárnaplót is kell vezetni.

252. § (1) Annak a biztosítottnak, akinek a munkaviszonya, illetőleg ipari szövetkezeti tagsági viszonya megszűnt, a munkáltató köteles munkakönyve mellékleteként „Igazolvány a társadalombiztosítási szolgáltatásokról” elnevezésű (a továbbiakban: Igazolvány) igazolást kiadni. Az Igazolvány kiadását a munkakönyv hátsó fedőlapjának belső oldalán az Igazolvány számának és a kiadás napjának a feltüntetésével fel kell jegyezni.

(2) Az a biztosított, aki munkaviszonyba lépésekor, illetőleg ipari szövetkezeti tagságának a kezdetekor az (1) bekezdésben említett Igazolvánnyal rendelkezik, köteles azt a munkáltatójának munkakönyvével együtt átadni.

(3) A kifizetőhellyel rendelkező munkáltató a munkaviszony, illetőleg ipari szövetkezeti tagsági viszony megszűnésekor köteles az Igazolványban a munkaviszony, illetőleg az ipari szövetkezeti tagsági viszony időtartamát feltüntetni, továbbá azt, hogy a biztosított az említett jogviszony megszűnését közvetlenül megelőző egy éven belül mikortól – meddig, milyen címen részesült táppénzben. Ha az említett idő alatt a biztosított táppénzben nem részesült, ezt az Igazolványban „táppénzben nem részesült” bejegyzéssel kell igazolni.

(4) A kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltató az Igazolványban a munkaviszony, illetőleg az ipari szövetkezeti tagsági viszony időtartamát köteles feljegyezni, továbbá azt, hogy a járulékot melyik társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) milyen törzsszám alatt fizeti.

(5) Az Igazolványba a (3) és (4) bekezdésben megjelölt adatokon kívül be kell jegyezni azt is, hogy a biztosított a munkaviszonyának, illetőleg az ipari szövetkezeti tagságának a megszűnése hónapjára részesült-e a 31/1974. (VII. 15.) MT rendelet alapján munkabérkiegészítésben.

(6) Ha az Igazolvány betelt, új Igazolványt kell kiállítani és annak kiadását a munkakönyvben az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával fel kell tüntetni.

(7) Ha a biztosított munkaviszonyának, illetőleg ipari szövetkezeti tagságának a kezdetekor a részére már korábban kiadott Igazolványt átadni nem tudja, illetőleg az a munkaviszonyának, ipari szövetkezeti tagságának fennállása alatt megsemmisült, a munkáltató köteles a székhelye (telephelye, lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől), a Vasutak dolgozóinál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályától igazolványmásolat kiállítását kérni. Az új Igazolványt e szervek adják ki.

253. § (1) A családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók kötelesek a családi pótlék megállapításáról és folyósításáról külön pénztárnaplót és egyénenként külön nyilvántartást vezetni.

(2) Azok a családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók, amelyek a családi pótlékot saját költségvetésük terhére folyósítják, külön nyilvántartást és külön pénztárnaplót vezetni nem kötelesek.

254. § (1) A családi pótlékot megállapító és folyósító szervek ellenőrzőlapot kötelesek kiállítani, ha

a) az igénylő részére családi pótlékot állapítottak meg, tekintet nélkül arra, hogy a gyermek után az igénylő vagy más személy korábban részesült-e családi pótlékban,

b) a gyermekek számában növekedés állott be,

c) a szülő, illetőleg a családi pótlékban részesülő személy vagy a gyermek nevében változás következett be.

(2) Ha az igénylő több gyermek után jogosult családi pótlékra, és a gyermekek anyakönyvbe bejegyzett apja más-más személy, ezekről a gyermekekről apák szerint külön-külön kell ellenőrzőlapot kiállítani.

255. § (1) A családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók, illetményhivatalok és egyéb szervek az ellenőrzőlapokat az első folyósítás hónapját követő hónap 15. napjáig kötelesek – a (2)–(3) bekezdésben említett kivételekkel – az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) megküldeni.

(2) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatósága illetékességi területén működő azok a szervek, amelyek családi pótlékot állapítanak meg, illetőleg folyósítanak, az ellenőrzőlapokat közvetlenül az említett igazgatóságnál működő Családi Pótlék Nyilvántartó Központ (a továbbiakban: Nyilvántartó Központ) részére kötelesek az első folyósítás hónapját követő hónap 15. napjáig megküldeni.

(3) A Vasutak által megállapított családi pótlékra vonatkozó ellenőrzőlapokat a Vasutasok Szakszervezete által kijelölt szervek kötelesek közvetlenül a Nyilvántartó Központ részére az első folyósítás hónapját követő hónap 15. napjáig megküldeni.

(4) A társadalombiztosítási igazgatóságok (kirendeltségek) az általuk megállapított családi pótlékról kiállított ellenőrzőlapokat az első folyósítást követő hónap utolsó napjáig, a családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók, valamint az illetményhivatalok által hozzájuk beküldött ellenőrzőlapokat pedig a beérkezés hónapjának utolsó napjáig kötelesek a Nyilvántartó Központnak megküldeni.

(5) A Nyilvántartó Központ által adatpótlásra kiküldött ellenőrzőlapokat – a hiányzó adatok pótlása után – közvetlenül a Nyilvántartó Központnak kell visszaküldeni.

256. § Az ellenőrzőlapokat az igénylők nevének betűrendjében csoportosítva kísérő-jegyzékkel kell az Sz. 255. §-ában megjelölt szervek részére megküldeni. A kísérőjegyzékben fel kell tüntetni az igénylők nevét betűrendben, a gyermek apjának (anyjának) nevét és az ellenőrzőlapra feljegyzett gyermekek számát.

257. § A családi pótlékra jogosultság megszűnése esetén annak újbóli igényléséhez a folyósító szerv – kérelmére – köteles az általa folyósított családi pótlékkal kapcsolatos adatokról a „Családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolvány” elnevezésű nyomtatvány felhasználásával igazolást kiadni.

258. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetek, a mezőgazdasági szakcsoportok kötelesek az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) minden év január 31. napjáig összesítő-kimutatásban a személyi adatok feltüntetésével, névszerinti bejelentést tenni arra vonatkozólag, hogy az előző naptári év utolsó hónapjára családi pótlékban részesülő azok a tagjai, akik az előző naptári évben 120, nők 80 munkanapot nem teljesítettek, hány munkanapot dolgoztak, illetőleg munkát egyáltalán nem végeztek. Azokra a tagokra vonatkozóan, akik 120, nők 80 munkanapot vagy annál többet teljesítettek, név szerinti bejelentést tenni nem kell. A kimutatást azonban azzal kell záradékolni, hogy a név szerint fel nem sorolt többi családi pótlékban részesülő tag a 120, nő a 80 munkanapot teljesítette. Abban az esetben, ha minden családi pótlékban részesülő tag teljesítette a 120, nő a 80 munkanapot, ezt a körülményt külön be kell jelenteni.

(2) A mezőgazdasági szövetkezet köteles a személyi adatok feltüntetésével az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) név szerinti bejelentést tenni arra vonatkozólag is, hogy a szövetkezetbe belépett azok a tagjai, akiknek a tagsága egy naptári éven át még nem állott fenn, a belépésüket követően hat-hat hónapon belül hány munkanapot teljesítettek. A bejelentést minden hat hónapot követő hónap 15. napjáig kell megküldeni.

(3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a családi pótlékot a mezőgazdasági szövetkezet állapítja meg és folyósítja.

259. § (1) A biztosítottak üzemi balesetének a bejelentésére és nyilvántartására a külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

(2) Az üzemi balesetről felvett jegyzőkönyvet a kifizetőhely a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig jegyzékbe foglalva köteles megküldeni a területileg illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek).

(3) A biztosított üzemi balesetnek nem minősülő balesetéről is jegyzőkönyvet kell felvenni, ha a keresőképtelenség időtartama a nyolc napot meghaladta. A jegyzőkönyvnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a sérült nevét, személyi adatait, lakását;

b) hol, mikor és hogyan történt a sérülés;

c) ki volt a sérült szerint a baleset okozója (név, lakcím);

d) gépjárművel kapcsolatos sérülés esetén ki az üzembentartó;

e) volt vagy van-e folyamatban a balesettel kapcsolatban hatósági (rendőrségi, ügyészségi, bírósági stb.) eljárás;

f) az eljáró szerv nevét és az ügy számát.

260. § (1) A kisiparosok, a magánkereskedők, az előadóművészek, az ügyvédek üzemi balesetéről, továbbá az R. 296., 298. és 299. §-aiban meghatározott üzemi balesetekről – a baleset bekövetkezését követő három napon belül – jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell

a) a sérült nevét (asszonyoknál a leánykori nevét is), születési évét és helyét, valamint anyja leánykori nevét,

b) a sérült pontos lakcímét,

c) a baleset helyét és időpontját,

d) a baleset részletes leírását,

e) a balesetnél jelen volt tanúk nevét és lakcímét,

f) annak a szervnek a nevét és lakcímét (székhelyét, telephelyét), amelynél, illetőleg akinek a megbízásából végzett tevékenység során a baleset bekövetkezett,

g) a baleset okozójának a nevét és lakcímét.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jegyzőkönyvet az a szerv (megbízottja) köteles felvenni, amelynél, illetőleg akinek a megbízásából végzett tevékenység közben az üzemi baleset bekövetkezett. A kisiparos és a magánkereskedő üzemi balesetéről a jegyzőkönyvet a Kisiparosok Országos Szervezetének, illetőleg a Kiskereskedők Országos Szervezetének a területi szerve köteles felvenni.

(3) A baleseti jegyzőkönyvet két példányban kell felvenni, és alá kell írni a sérültnek, valamint a jegyzőkönyvet felvevő személynek. Az egyik példány a jegyzőkönyvet felvevőnél marad, a második példányt a sérültnek kell átadni. A jegyzőkönyvet a felvevő szerv öt évig köteles megőrizni.

261. § (1) Az a munkáltató, amely öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjast, kivételes nyugellátásban részesülő személyt munkaviszonyban, szövetkezeti tagként, bedolgozóként vagy megbízás alapján foglalkoztat, köteles a nyugdíjasról az erre a célra rendszeresített nyilvántartólapot (a továbbiakban: nyugdíjas-nyilvántartólap) naptári évenként kiállítani és vezetni. Nyugdíjas-nyilvántartólap nélkül öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjast, kivételes nyugellátásban részesülő személyt foglalkoztatni nem lehet.

(2) A nyugdíjas-nyilvántartólapot az a munkáltató köteles kiállítani és vezetni, amelyik a nyugdíjast a naptári évben elsőként foglalkoztatja. Ha a nyugdíjast két vagy több munkáltató egyidejűleg foglalkoztatja, a nyugdíjas-nyilvántartólapot az a munkáltató köteles kiállítani, amelyik a nyugdíjas munkakönyvét kezeli, illetőleg őrzi.

(3) A naptári év első munkanapján foglalkoztatott nyugdíjasról a nyugdíjas-nyilvántartólapot január 20-ig kell kiállítani. Ha a nyugdíjas foglalkoztatása január 1-ét követően kezdődik, a nyugdíjas-nyilvántartólapot a foglalkoztatás kezdetétől számított tizenöt napon belül kell kiállítani.

(4) A munkáltató a nyugdíjas-nyilvántartólap kiállítása előtt a nyugdíjastól köteles írásbeli nyilatkozatot kérni arra vonatkozóan, hogy nyugdíját a naptári év folyamán valamely okból kell-e szüneteltetni és hány hónapon át. Az R. 202. §-ában meghatározott foglalkoztatási keretet, illetőleg az R. 205. §-ában meghatározott keretösszeget e nyilatkozat figyelembevételével kell megállapítani. A nyugdíjas nyilatkozatának tartalmaznia kell azt is, hogy mennyi az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának vagy kivételes nyugellátásának levonás nélkül számított összege, továbbá, hogy egyidejűleg máshol is áll-e vagy a naptári év folyamán állt-e már olyan jogviszonyban, amelynek alapján munkabér (díjazás) illeti (illette) meg.

262. § (1) A munkáltató a nyugdíjas-nyilvántartólapra köteles feljegyezni a nyugdíjas

a) személyi adatait (nevét, születési évét, hónapját, napját, anyja leánykori nevét),

b) lakcímét,

c) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, kivételes nyugellátása folyósítási törzsszámát,

d) foglalkoztatási keretét, illetőleg keretösszegét,

e) foglalkoztatása kezdetének és megszűnésének a napját,

f) munkakörét,

g) foglalkoztatásának az óraszámát és keresetét naptári hónaponként, legkésőbb a munkabér (díjazás) kifizetése napján.

(2) Ha a munkáltató a nyugdíjast bedolgozóként vagy olyan munkakörben foglalkoztatja, amelyre jogszabály a kötelező munkaidőt nem határozta meg, a foglalkoztatás időtartamát az Sz. 135. §-ának (3) bekezdése szerint kell megállapítani és a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyezni.

(3) Táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély kifizetése esetén foglalkoztatási időként az Sz. 135. §-ának (1) bekezdése szerint számított időtartamot, keresetként pedig a segélyezés alapjául szolgáló keresetnek a segélyezési napokra eső összegét kell feljegyezni.

(4) Ha a munkabér (munkadíj) kifizetése utólag történik, a nyugdíjas-nyilvántartólapon fel kell tüntetni azt is, hogy a nyugdíjast a munkabér (munkadíj) melyik hónapra illeti meg. A jutalmat, valamint a megbízás alapján kifizetett díjazás összegét – a megbízás keretében történő foglalkoztatás idejének feltüntetése nélkül – ahhoz a naptári hónaphoz kell feljegyezni, amelyben azt kifizették.

263. § (1) Ha a nyugdíjast egyidejűleg két vagy több munkáltatónál foglalkoztatják, a nyugdíjas-nyilvántartólapot vezetővel a többi munkáltató köteles a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyzendő adatokat a munkabér (díjazás) kifizetésétől számított tizenöt napon belül a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyzés végett közölni. E rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a nyugdíjas egyik foglalkoztatása később kezdődött.

(2) Ha a nyugdíjast foglalkoztatásának a megszűnése után a naptári év folyamán más munkáltató foglalkoztatja, köteles a nyugdíjas-nyilvántartólapot a korábbi munkáltatótól elkérni és tovább vezetni.

(3) Ha a nyugdíjas a naptári év folyamán táppénzben, baleseti táppénzben vagy terhességi-gyermekágyi segélyben részesül, és ezt nem a nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltatónál működő kifizetőhely folyósítja, a folyósító szerv köteles a kifizetéstől számított tizenöt napon belül a segélyezésről a nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltatót értesíteni. Az értesítésben közölni kell a segélyezés időtartamát és a segély alapját képező keresetnek a segélyezési napokra eső összegét.

264. § (1) A nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltató köteles a nyugellátást folyósító szervhez nyolc napon belül bejelenteni, ha a nyugdíjas foglalkoztatása a reá irányadó foglalkoztatási keretet, illetőleg keretösszeget meghaladta. A bejelentésnek tartalmaznia kell a nyugdíjas

a) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, kivételes nyugellátása folyósítási törzsszámát,

b) személyi adatait (nevét, születési évét, hónapját, napját, helyét, anyja leánykori nevét),

c) lakcímét,

d) foglalkoztatási keretét, illetőleg keretösszegét.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt adatokon felül a bejelentésnek tartalmaznia kell azt is, hogy a nyugdíjas

a) foglalkoztatási keretét, illetőleg keretösszegét melyik hónapban lépte túl,

b) foglalkoztatása továbbra is fennáll-e, vagy mikor szűnt meg,

c) megbízás esetén azt az összeget is, amellyel a díjazás, illetőleg a díjazás és az esetleges munkabér együttes összege a foglalkoztatási keretösszeget meghaladja.

(3) Az a munkáltató, amelyik a nyugdíjast a keret túllépését követően továbbra is foglalkoztatja, az (1)–(2) bekezdésben foglalt bejelentési kötelezettségen túl akkor köteles a folyósító szervhez bejelentést tenni, ha a nyugdíjas foglalkoztatását megszünteti. Ha a nyugdíjas ezt követően táppénzben, baleseti táppénzben vagy terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, a segélyezés megszűnésének az időpontját kell bejelenteni.

(4) Ha a nyugdíjast a keret kimerítése után a naptári év hátralevő tartama alatt újból foglalkoztatják, a munkáltató az (1) bekezdésben megjelölt adatok közlésével köteles a foglalkoztatás megkezdésének és megszűnésének az időpontját nyolc-nyolc napon belül bejelenteni.

(5) Az a munkáltató, amelyik a nyugdíjasnak a foglalkoztatási keret, illetve keretösszeg túllépése után megbízás alapján díjazást fizet ki, köteles nyolc napon belül a kifizetett díjazás összegét – munkaviszony, bedolgozói jogviszony vagy ipari szövetkezeti tagság fennállása esetén az erre a hónapra járó munkabér (munkadíj) összegét is – a folyósító szervhez bejelenteni.

(6) Az (1)–(5) bekezdésben megjelölt bejelentést a nyugdíjassal is alá kell íratni.

265. § A nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltató köteles a nyugdíjas-nyilvántartólapot – a foglalkoztatás megszűnése esetén is – a naptári év végéig megőrizni és a naptári év végén lezárni. A munkáltató a nyugdíjas-nyilvántartólapot a következő év január 20-ig köteles a nyugellátást folyósító szervhez megküldeni annak feltüntetésével, hogy a lezárt naptári évre a nyugdíjast megilleti-e olyan juttatás, amelyet még nem fizettek ki.

266. § A gépjárművezetőképző munkaközösség tagjaként foglalkoztatott nyugdíjasra a munkaviszonyban, az előadóművészként nem munkaviszonyban foglalkoztatott nyugdíjasra pedig a megbízás alapján foglalkoztatott nyugdíjasok nyilvántartására és bejelentésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

267. § (1) Az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjas és a kivételes nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha keresőfoglalkozást folytat. A bejelentésnek az Sz. 264. §-ának (1) bekezdése a)–c) pontjában megjelölt adatokon felül a keresőfoglalkozás megjelölését és megkezdésének időpontját is tartalmaznia kell.

(2) A bejelentést a keresőfoglalkozás megkezdését követő tizenöt napon belül kell megtenni.

(3) Az Sz. 143. §-ának (2) bekezdésében megjelölt vak nyugdíjas a bejelentéshez köteles csatolni a lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve igazolását arról, hogy iparigazolvány alapján folytatott tevékenységből mennyi a havi jövedelme. A jövedelem havi összegét évenként – minden naptári év október havában – kell újból igazolni.

268. § (1) Az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjas és a kivételes nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha munkaviszonyon, szövetkezeti tagsági és bedolgozói jogviszonyon, valamint megbízási jogviszonyon kívül végzett egyéb tevékenységéért (vállalkozás stb.) díjazást kap. A bejelentésnek az Sz. 264. §-ának (1) bekezdése a)–c) pontjában felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell, hogy a nyugdíjas milyen tevékenységért, kitől (név, lakcím, illetőleg telephely), mikor és milyen összeget vett fel.

(2) A bejelentést a díjazás felvételét követő nyolc napon belül kell teljesíteni.

269. § Az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha mezőgazdasági szövetkezeti tagsága megszűnik. A bejelentést a mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony megszűnését követő nyolc napon belül kell teljesíteni.

270. § A rokkantság miatt árvaellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha keresete három egymást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R. 71. § (1) bek.] meghaladta. A bejelentésnek a személyi adatok (név, születés éve, hónapja, napja, anyja leánykori neve, lakcím) mellett tartalmaznia kell az ellátás folyósítási törzsszámát és a keresethez jutás időpontját, valamint a kereset összegét is. A bejelentést a negyedik hónap nyolcadik napjáig kell teljesíteni.

271. § (1) A nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni az Sz.-ben meg nem jelölt minden egyéb olyan tényt vagy adatot, illetve változást is – kivéve a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyzett adatokat –, amely a nyugellátásra, a baleseti nyugellátásra jogosultságot vagy a nyugellátás, baleseti nyugellátás folyósítását érinti. A bejelentést a változástól számított nyolc napon belül kell teljesíteni. A bejelentésnek a személyi adatok (név, születés éve, hónapja, napja, helye, anyja leánykori neve, lakcím) mellett tartalmaznia kell az ellátás folyósítási törzsszámát, továbbá a változás okát és időpontját.

(2) Nem kell bejelenteni – sem a nyugdíjasnak (járadékosnak), sem a munkáltatónak és a nyugdíjas-nyilvántartólapra sem kell feljegyezni – az alkalmi fizikai munka végzését, kivéve, ha annak tartama egy naptári hónapban ugyanannál a munkáltatónál a hat napot meghaladja.

272. § A nyugellátást folyósító szerv külön felhívására a nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban részesülő minden személy köteles a nyugellátásra, a baleseti nyugellátásra vonatkozó jogosultság és a folyósítás szempontjából szükséges adatokat, tényeket és körülményeket – a felhívásban kitűzött határidő alatt – bejelenteni. Ha a nyugdíjas (járadékos) a tértivevénnyel igazolt felhívásnak a kitűzött határidőre nem tesz eleget, az ellátás folyósítását a nyugellátást folyósító szerv szüneteltetheti.

273. § (1) Az első fokú iparhatóság (I. fokú kereskedelmi hatóság) köteles a kisiparos, a magánkereskedő telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni

a) az iparjogosítvány (iparigazolvány) kiadásáról,

b) az ipar, a kereskedés gyakorlására vonatkozó jog megszűnéséről,

c) annak tudomásulvételéről, hogy a kisiparos, a magánkereskedő halála után házastársa (élettársa) az ipart, a kereskedést özvegyi jogon folytatja.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett értesítésnek tartalmaznia kell

a) a kisiparos, a magánkereskedő személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyja leánykori nevét), az ipar, a kereskedés özvegyi jogon folytatása esetén a túlélő házastárs (élettárs) személyi adatait is,

b) a kisiparos, a magánkereskedő telephelyét és lakóhelyét,

c) az iparjogosítvány (iparigazolvány) keltét és kézbesítésének az időpontját,

d) az ipar, a kereskedés megnevezését,

e) az iparlajstrom (magánkereskedői nyilvántartás) tételszámát,

f) az ipar, a kereskedés özvegyi jogon folytatása esetén azt a napot, amelytől az ipar, a kereskedés gyakorlását tudomásul vevő jogerős határozat szerint az özvegy (élettárs) azt folytatja.

(3) Az ipar, a kereskedés gyakorlására vonatkozó jog megszűnéséről az erről szóló jogerős határozat másolati példányának a megküldésével kell értesítést adni.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben említett értesítéseket a vonatkozó határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül kell megküldeni.

(5) Az (1)–(2) bekezdés szerinti értesítést a nyugdíjfolyósító szervhez is meg kell küldeni, ha az első fokú iparhatóság (I. fokú kereskedelmi hatóság) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy kivételes nyugellátásban részesülőnek ad ki iparjogosítványt (iparigazolványt). Az értesítésnek tartalmaznia kell a nyugellátás folyósítási törzsszámát is.

274. § (1) Az a szerv, amely az előadóművész részére a működési engedély kiadására illetékes, az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) köteles értesíteni a működési engedély kiadásáról vagy visszaadásáról, illetőleg visszavonásáról. Az értesítésnek tartalmaznia kell

a) az előadóművész személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját, anyja leánykori nevét),

b) az előadóművész állandó lakóhelyét,

c) a működési engedély keltét és kézbesítésének az időpontját,

d) az előadóművész művészeti tevékenységének a megnevezését,

e) a működési engedély visszaadásának, illetőleg visszavonásának az időpontját.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt értesítést a működési engedély kiadásától, illetőleg visszaadásától (visszavonásától) számított tizenöt napon belül kell megküldeni.

(3) Azokról az előadóművészekről, akik a T. hatálybalépése napján működési engedéllyel rendelkeznek, az (1) bekezdés a)–d) pontja szerinti értesítést 1975. július 31-ig kell megküldeni.

(4) Ha az előadóművész az arra illetékes szerv közvetítésével harminc napot meghaladó időre külföldön munkát vállal, erről az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) a közvetítő szerv tizenöt napon belül köteles értesíteni. Az értesítésnek tartalmaznia kell a külföldön végzendő művészeti tevékenységnek a szerződésben meghatározott időtartamát is.

275. § (1) A bejelentések közvetlenül az illetékes szervnél vagy posta útján teljesíthetők.

(2) A bejelentés teljesítésére megszabott határidő szempontjából az illetékes szervhez beérkezés időpontja az irányadó. Posta útján történő teljesítés esetén, ha a postára adást feladóvevénnyel (postakönyvvel) igazolják, a postára adás időpontja az irányadó.

276. § A nyilvántartások vezetésére, az adatszolgáltatásra és a bejelentésekre vonatkozó részletes eljárási szabályokat a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, illetőleg a Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya állapítja meg. Ha ezek a szervek a nyilvántartások vezetésére, az adatszolgáltatásra vagy a bejelentési kötelezettség teljesítésére űrlapot rendszeresítenek, ezek használata kötelező.

277. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság, illetőleg a Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya az előírt nyilvántartási, adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség alól mentesítést adhat, illetőleg az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya a bejelentés módjára és a határidőkre egyes munkáltatókkal és egyéb szervekkel az Sz. szabályaitól eltérő megállapodást köthet.

278. § Az R. 330. §-a alapján a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint nem állapítható meg nyugellátás, illetőleg baleseti nyugellátás annak, akinek az ellátás 1975. június 30-át követő időponttól jár.

279. § A T., az R. és az Sz. rendelkezéseinek az alkalmazása során – a korábbi jogszabályok szerint öregségi nyugdíjként megállapított nyugellátásokon kívül – öregségi nyugdíjnak kell tekinteni a következő ellátásokat is:

– a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) alapján az öregségi korhatár elérése címén megállapított bányanyugbért;

– az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításról szóló 1928. évi XL. törvény alapján megállapított öregségi járadékot, illetőleg ellátást;

– a gazdasági munkavállalók öregségi biztosításáról szóló 1938. évi XII. törvény alapján megállapított öregségi járadékot;

– az állami alkalmazottak nyugellátásáról szóló 1912. évi LXV. törvény szerint megállapított nyugdíjat és nyugbért, kivéve, ha a nyugdíjast (nyugbérest) a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

– a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó nyugdíjszabályok alapján megállapított nyugdíjat – ideértve az Adriai Biztosító Társaság és a Trieszti Általános Biztosító Társulat magyarországi igazgatósága nyugdíjpénztári tagjai részére folyósított saját jogú nyugdíjelőleget –, kivéve, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

– a megvont nyugdíjak átmeneti rendezéséről szóló 14/1956. (XII. 1.) számú kormányhatározat határozat alapján a hatvanadik, nyugdíjas nő esetében az ötvenötödik életév betöltése címén folyósított nyugdíjat;

– az állami tulajdonba került erdőgazdaságokban alkalmazottak szolgálati viszonyának a rendezéséről szóló 12260/1945. (1946. I. 17.) ME számú rendelet, valamint a földbirtokreform végrehajtása következtében szünetelő nyugellátások rendezéséről szóló 6800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet alapján a volt erdészeti, illetőleg mezőgazdasági alkalmazott részére megállapított nyugellátást;

– a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormámyrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, kivéve, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

– a Belügyminisztérium testületeinek irodai rendfokozatú tagjai részére az 1952. január 1-e és az 1954. szeptember 30-a közötti időben érvényben volt rendelkezések szerint megállapított szolgálati nyugdíjat attól az időponttól, amikor a nyugdíjas a hatvanadik, nő az ötvenötödik életévét betöltötte;

– a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjai részére megállapított szolgálati nyugdíjat attól az időponttól, amikor a nyugdíjas az ötvenötödik életévét betöltötte;

– az Állami Operaháznál és a színházaknál alkalmazott hivatásos magántáncosokra, tánckari tagokra, magánénekesekre és fúvós zenészekre, valamint a Kulturális Minisztérium által nyilvántartott, függetlenített szimfonikus zenekarokban működő fúvós zenészekre vonatkozó rendelkezések alapján megállapított kivételes nyugellátást.

280. § (1) A T., az R. és az Sz. rendelkezéseinek az alkalmazása során – a korábbi jogszabályok szerint rokkantsági nyugdíjként megállapított nyugellátásokon kívül – rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a (2)–(4) bekezdésekben felsorolt ellátásokat is.

(2) A. III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

– a gazdasági munkás- és cselédsegélyező pénztárról szóló 1912. évi VIII. törvény szerint a hatvanhét százalékot elérő keresőképtelenség-csökkenés alapján megállapított járadékot;

– a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) szerint megállapított rokkantsági bányanyugbért, kivéve, ha 100 százalékos munkaképesség-csökkenés miatt a bányanyugbért 1952. január 1-e után felemelték;

– az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításról szóló 1928. évi XL. törvény szerint megállapított rokkantsági járadékot, illetőleg ellátást, kivéve, ha a járadékot (ellátást) 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés miatt 1952. január 1-e után felemelték;

– a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosításáról szóló 1936. évi XXXVI. törvény szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat, kivéve, ha a rokkantsági nyugdíjat 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés miatt 1952. január 1-e után felemelték;

– az állami alkalmazottak nyugellátásáról szóló 1912. évi LXV. törvény szerint megállapított nyugdíjat és nyugbért, ha a nyugdíjast (nyugbérest) a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

– a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó nyugdíjszabályok szerint megállapított nyugdíjat – ideértve az Adriai Biztosító Társaság és a Trieszti Általános Biztosító Társulat magyarországi igazgatósága nyugdíjpénztári tagjai részére folyósított saját jogú nyugdíjelőleget –, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

– a megvont nyugdíjak átmeneti rendezéséről szóló 14/1956. (XII. 1.) számú kormányhatározat alapján rokkantság címén folyósított nyugdíjat;

– a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították, a nyugdíjat azonban 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés, illetőleg tehetetlenség címén nem emelték fel.

(3) A II. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés miatt 1952. január 1-e után felemelt, és

– a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) szerint megállapított rokkantsági bányanyugbért;

– az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításról szóló 1928. évi XL. törvény szerint megállapított rokkantsági járadékot, illetőleg ellátást;

– a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosításáról szóló 1936. évi XXXVI. törvény szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat;

(4) Az I. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a (3) bekezdésben felsorolt, tehetetlenségi pótlékkal kiegészített, illetőleg tehetetlenség címén felemelt ellátásokat.

281. § (1) A T., az R. és az Sz. rendelkezéseinek az alkalmazása során – a korábbi jogszabályok szerint baleseti rokkantsági nyugdíjként megállapított nyugellátásokon kívül – baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a (2)–(4) bekezdésekben felsorolt nyugellátásokat is.

(2) A III. rokkantsági csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

– az 1952. január 1-e előtt hatályban volt jogszabályok szerint hatvanhat százalékot meghaladó, de 100 százalékot el nem érő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadékot;

– az 1952. január 1-e és a T. hatálybalépése közötti időben érvényben volt jogszabályok szerint üzemi baleset alapján megállapított III. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat;

– a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha az egyik ellátás hatvanhat százalékot meghaladó, de 100 százalékot el nem érő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadék;

– a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjai részére a katonai (szolgálati) kötelmekkel összefüggő baleset, betegség alapján megállapított III. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat.

(3) A II. rokkantsági csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

– az 1952. január 1-e előtt hatályban volt jogszabályok szerint 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadékot;

– az 1952. január 1-e és a T. hatálybalépése közötti időben érvényben volt jogszabályok szerint üzemi baleset alapján megállapított II. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat;

– a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha az egyik ellátás 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadék;

(4) Az I. rokkantsági csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

– a tehetetlenség címén felemelt baleseti járadékot;

– az 1952. január 1-e és a T. hatálybalépése közötti időben érvényben volt jogszabályok szerint üzemi baleset alapján megállapított I. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat;

– a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha az egyik ellátás tehetetlenség címén felemelt baleseti járadék;

282. § (1) Az, akinek a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjaira érvényes nyugdíjszabályok szerint ötvenötödik életévének a betöltése előtt szolgálati nyugdíjat állapítottak meg, és ezt követően szolgálati időt szerez, ötvenötödik életévének a betöltésekor szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását kérheti.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjas ötvenötödik életévének a betöltése után folyósított szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását akkor kérheti, ha ötvenötödik életévének a betöltése után legalább harminchat havi keresete van.

283. § Az R. 333. §-ának a (2) bekezdése szerint járó nyugdíjkiegészítést a nyugdíjnak az 1/1975. (IV. 22.) SZOT szabályzat alapján felemelt összegéhez kell hozzáadni.

284. § (1) Ha állapotváltozás miatt a rokkantsági nyugdíjat módosítani kell, és a nyugdíjas nem a III. rokkantsági csoportba tartozik, a III. rokkantsági csoportban járó nyugdíj összegét úgy kell kiszámítani, hogy

– az I. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,87-dal,

– a II. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,93-dal, és

az így számított összeg alapján kell az állapotváltozás címén járó nyugdíj összegét az R. 335. §-a szerint megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell számítani a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőnek állapotváltozás esetén járó nyugdíj összegét is.

285. § Állapotváltozás esetén az R. 338. §-ának (1) bekezdése szerint járó baleseti járadék összegét a következők szerint kell számítani:

A baleseti fokozat az állapotváltozás előtt	A baleseti fokozat az állapotváltozás után
	1. fokozat	2. fokozat	3. fokozat	4. fokozat

Az 1. fokozat szerint folyósított járadék összegét állapotrosszabbodás esetén szorozni kell	−	1,25-dal	1,875-del	3,75-dal

A 2. fokozat szerint folyósított járadék összegét szorozni kell
a) rosszabbodás esetén	−	−	1,5-del	3,0-mal
b) javulás esetén	0,8-del	−	−	−

A 3. fokozat szerint folyósított járadék összegét szorozni kell
a) rosszabbodás esetén	−	−	−	2,0-vel
b) javulás esetén	0,53-dal	0,67-dal	−	−

A 4. fokozat szerint folyósított járadék összegét állapotjavulás esetén szorozni kell	0,27-dal	0,33-dal	0,5-del	−

286. § (1) Az özvegyi nyugdíj alapját képező saját jogú nyugdíj összegét úgy kell kiszámítani, hogy a nyugdíjas halálakor járó nyugdíj összegéből le kell vonni

– a 44/1972. (XII. 27.) számú minisztertanácsi rendelet szerint folyósított havi 50 forint rendkívüli pótlék,

– a nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint 1973. december 31-e után folyósított emelések,

– a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendelet szerint folyósított havi 50 forint kiegészítés és

– az 1/1975. (IV. 22.) SZOT számú szabályzat szerint folyósított emelés

összegét. Ha a nyugdíjas a T. hatálybalépése után szerzett szolgálati ideje alapján nyugdíjának az R. 333. §-a szerint történő emelését kérhette volna, az ennek figyelembevételével járó nyugdíj összegéből kell a felsorolt emeléseket, illetőleg kiegészítéseket levonni.

(2) Ha a rokkantsági nyugdíjas a halálakor a II. vagy az I. rokkantsági csoportba tartozott, az özvegyi nyugdíj alapját képező III. rokkantsági csoport szerint járó nyugdíjat úgy kell megállapítani, hogy

– az I. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,87-dal,

– a II. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,93-dal, és

az így kiszámított összegből kell az (1) bekezdésben felsorolt emeléseket, illetőleg kiegészítéseket levonni.

(3) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg, és halálakor a II., vagy az I. rokkantsági csoportba tartozott, az özvegyi nyugdíj alapját a (2) bekezdés szerint kell kiszámítani.

(4) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas üzemi baleset következtében halt meg, és halálakor a III. vagy az I. rokkantsági csoportba tartozott, az özvegyi nyugdíj alapját képező saját jogú nyugdíjat úgy kell megállapítani, hogy

– az I. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,93-dal,

– a III. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 1,075-del, és

az így kiszámított összegből kell az (1) bekezdésben felsorolt emeléseket, illetőleg kiegészítéseket levonni.

287. § (1) Az R. 342. §-a (3) bekezdésének az alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a 44/1972. (XII. 27.) számú minisztertanácsi rendelet szerinti rendkívüli pótlék, a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendelet szerinti kiegészítés az özvegyi és a szülői nyugdíj megosztása esetén a jogosultakat külön-külön, az 1/1975. (IV. 22.) SZOT számú szabályzat szerint járó emelés pedig a jogosultakat az özvegyi, illetőleg a szülői nyugdíj megosztása arányában illeti meg.

(2) Az 1/1975. (IV. 22.) SZOT számú szabályzatban meghatározott összegű emelés a hozzátartozókat akkor is megilleti, ha az 1971. január 1-ét megelőző időponttól nyugdíjban részesülő személy halála 1975. június 30-a után következett be.

288. § (1) Az állami és tanácsi – bruttó rendszerű – költségvetési szerv költségvetésének 01 Béralap rovat 1 Főfoglalkozásúak alapbére, bérpótlékai és prémiumai tétele terhére bérben részesülő biztosított vagy annak jogán más személy részére járó családi pótlékot az állami és tanácsi költségvetési szerv, illetve helyette az illetményhivatal folyósítja annak a szervnek a költségvetése terhére, amelyet a munkabér is terhel.

(2) A – bruttó rendszerű – állami és tanácsi költségvetési szerv költségvetésének 01 Béralap rovat 2 Részfoglalkozásúak alapbére és bérpótlékai tétel és az 5 Megbízási díjak tétel terhére, továbbá a folyószámlás költségvetési rend szerint gazdálkodó állami és tanácsi költségvetési szerv 01 Béralap rovatának bármely tétele terhére bérben részesülő biztosított vagy annak jogán más személy részére járó családi pótlékot a társadalombiztosítás illetékes szerve a társadalombiztosítás költségvetése terhére folyósítja.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett tanácsi folyószámlás szerv helyett a biztosított munkabérét illetményhivatal fizeti, a családi pótlékot annak a szervnek a költségvetése terhére kell fizetni, amelyet a munkabér is terhel. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni azoknak az orvosoknak a családi pótlékára is, akik illetményeiket a 01 Béralap rovat 2 Részfoglalkozásúak alapbére és bérpótlékai tétel terhére kapják ugyan, de akiknek heti munkaideje a 24 órát meghaladja.

289. § A nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló, a 32/1973. (XII. 23.) számú minisztertanácsi rendelettel módosított 45/1970. (XI. 4.) számú kormányrendelet, az e rendelet végrehajtásáról szóló 9/1970. (XI. 4.) SZOT számú szabályzat, továbbá a nyugellátások, és egyéb ellátások, valamint a gyermekgondozási segély kiegészítéséről szóló 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek a nyugellátások emelésére, illetve kiegészítésére vonatkozó rendelkezéseit a T. alapján megállapításra kerülő nyugellátásokra és baleseti nyugellátásokra is alkalmazni kell.

290. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban álló biztosított kiegészítő munkabére után járó táppénzre vonatkozó szabályokat – kérelemre – alkalmazni kell abban az esetben is, ha a keresőképtelenség 1974. december 31-e után kezdődött és 1975. június 30-ig befejeződött.

(2) A mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban álló az a biztosított, akinek a keresőképtelensége 1974. december 31-e után kezdődött és 1975. június 30-át követően folytatólag továbbra is keresőképtelen, kiegészítő munkabére után az Sz. 18. §-a rendelkezései szerint jogosult táppénzre.

(3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a terhességi-gyermekágyi segélyre is.

291. § Az Sz. 126. §-ának a rendelkezései szerint a T. hatálybalépése előtt bejelentett igényt is vissza lehet vonni.

292. § A mezőgazdasági szövetkezetben tagként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasról, kivételes nyugellátásban részesülő személyről a szövetkezet 1976. január 1-től köteles nyugdíjas-nyilvántartólapot vezetni.

293. § Az R. 350. §-a (1) bekezdésének a rendelkezését a kisiparosra, a magánkereskedőre és a közkereseti társaságra is alkalmazni kell.

294. § A mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok 1975. december 31-ig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezések szerint kötelesek betegségi biztosítási járulékot fizetni.

295. § Az Sz. 209. §-ában említett értesítést első ízben 1975. szeptember 30-ig kell a kisiparosok és a magánkereskedők részére megküldeni.

296. § Az ügyvédi munkaközösségek az ügyvédeket terhelő, 1975. július hónapra vonatkozó társadalombiztosítási járulékról szóló összesítő elszámolást, továbbá az említett hónapra járó társadalombiztosítási járulékot 1975. szeptember 15-ig küldhetik meg, illetőleg utalhatják át a székhelyük szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

297. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő, a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy, a hét százalékos nyugdíjjárulékot fizető házastárs, továbbá a külföldön munkát vállaló és a külföldi ösztöndíjban részesülő biztosított a nyugdíjjárulékot a T. hatálybalépését követő időre is a korábban megállapított összegben köteles fizetni, ha a megszakítás nélküli külföldi tartózkodása 1975. július 1-ét megelőzően kezdődött. Ha azonban a belföldi beosztásra megállapított alapbért a munkáltató a külföldi tartózkodás alatt 1975. június 30-át követően felemeli, a következő hónap első napjától az R. és az Sz. rendelkezései szerint kell a nyugdíjjárulékot fizetni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a szervizmunkát végző biztosított (R. 223. §) a nyugdíjjárulékot 1975. július 1-től a külföldi szolgálati idejére folyósított átlagkeresete után köteles fizetni.

(3) A munkáltató a tartós külföldi szolgálatot teljesítő, illetőleg a szervizmunkát végző biztosított után, ha a külföldi illetményt (átlagkeresetet) nem a bérköltség, illetőleg a béralap terhére folyósítja, a társadalombiztosítási járulékot a nyugdíjjárulék alapját képező havi összeg figyelembevételével köteles fizetni.

298. § A munkáltatók az általuk foglalkoztatott személyeket a T. hatálybalépése előtti rendelkezések szerint kötelesek bejelenteni az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) által meghatározott időpontig, legkésőbb azonban 1975. december 31-ig. Ezt követően az Sz. rendelkezése szerint kötelesek az általuk foglalkoztatottakat bejelenteni, illetőleg róluk nyilvántartólapot kiállítani és vezetni.

299. § (1) Az Sz. 1975. július 1-én lép hatályba.

(2) Egyidejűleg hatályát veszti

a megszűnt Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet Országos Vezetősége által kiadott 1/1964. (XII. 15.) O. V. számú és 2/1964. (51. O. É. mell.) számú szabályzatának még hatályban levő rendelkezései;

a 8/1968. (XI. 26.) SZOT számú szabályzat;

a 2/1966. (VI. 1.) SZOT számú szabályzat, valamint az azt kiegészítő, illetőleg módosító 2/1967. (III. 25.) SZOT számú szabályzat, 7/1967. (X. 22.) SZOT számú szabályzat, 1/1968. (V. 21.) SZOT számú szabályzat, 4/1971. (XII. 29.) SZOT számú szabályzat, 4/1973. (XII. 23.) SZOT számú szabályzat, 1/1974. (V. 15.) SZOT számú szabályzat;

a 129/1959. (24–25.) MüM számú utasítás;

a 8/1960. (X. 14.) MüM számú rendelet;

a 12/1961. (XII. 30.) MüM számú rendelet és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 10/1962. (X. 22.) MüM számú rendelet, 5/1963. (VIII. 11.) MüM számú rendelet, 4/1969. (IV. 30.) SZOT számú szabályzat, 6/1969. (XII. 31.) SZOT számú szabályzat;

a 7/1963. (IX. 28.) MüM számú rendelet és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 3/1969. (IV. 14.) SZOT számú szabályzat;

a 6/1966. (XII. 24.) SZOT számú szabályzat és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 8/1967. (XI. 22.) SZOT számú szabályzat, 6/1968. (IV. 30.) SZOT számú szabályzat, 1/1969. (IV. 1.) SZOT számú szabályzat, 2/1970. (III. 22.) SZOT számú szabályzat, 3/1972. (XI. 2.) SZOT számú szabályzat, 3/1974. (X. 4.) SZOT számú szabályzat;

az 5/1967. (IX. 8.) SZOT számú szabályzat;

a 2/1968. (V. 21.) SZOT számú szabályzat;

az 1/1970. (II. 15.) SZOT számú szabályzat;

a 6/1970. (X. 7.) SZOT számú szabályzat és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 4/1972. (XI. 2.) SZOT számú szabályzat.

(3) Ahol nem társadalombiztosítási jogszabály a T. hatálybalépése előtt érvényben volt társadalombiztosítási rendelkezést említ, a hivatkozott rendelkezésen az Sz. megfelelő rendelkezéseit is érteni kell.

Nemeslaki Tivadar s. k.,
a Szakszervezetek Országos Tanácsának
főtitkárhelyettese

1. számú melléklet a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

A 7%-os ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító fizikai munkakörök (foglalkozási csoportok) jegyzéke

[A munkakörök (foglalkozási csoportok) előtt levő számok az egyéni foglalkozások jelzőszámai. A foglalkozási csoportok több munkakört, illetőleg munkaköri elnevezést foglalnak magukba.]

40 Vájár, olajbányász és egyéb bányászati foglalkozások

400 Vájár

401 Csapatcsillés

402 Robbantó és fúrómunkás

403 Kőfejtő, kőtörő

404 Olajbányász

405 Egyéb mélyfúró

406 Ásványőrlő, ércdúsító, ásványelőkészítő

407 Egyéb bányászati szakmunkás, egyéb bányászati betanított munkás (kmn.)*

41 Kohász, kovács és egyéb kohászati foglalkozások

410 Olvasztár, üstös

411 Kemencekőműves

412 Öntő

413 Magkészítő

414 Fémedző, hőkezelő

415 Hengerész

416 Öntvénytisztító

417 Kovács

418 Kohászati adagoló

419 Egyéb kohászati szakmunkás, egyéb kohászati betanított munkás (kmn.)

42 Lakatos

420 Gépjárműlakatos

421 Épület- és műlakatos

422 Géplakatos

423 Vasszerkezeti lakatos

424 Bányaelektrolakatos

425 Elektrolakatos

426 Lakatos (kmn.)

43 Fémmegmunkáló, forgácsoló

430 Szerszámkészítő

431 Esztergályos

432 Marós

433 Fúrós

434 Gyalus, vésős

435 Köszörűs (gépi)

436 Késes, köszörűs (kézi)

437 Fémcsiszoló

44 Gépjármű és motorszerelő

440 Gépjármű- és motorszerelő (villanymotor kivételével)

441 Traktor, kombájnszerelő és egyéb mezőgazdasági gépszerelő

45 Egyéb vas-, fém- és gépipari foglalkozások

450 Hegesztő

451 Fémnyomó

452 Galvanizáló

453 Dukkozó, fémfestő

454 Lemezvágó, daraboló

455 Egyéb vas-, fém- és gépipari szakmunkás, egyéb vas-, fém és gépipari betanított munkás (kmn.)

46 Mechanikai műszerész

460 Finommechanikai műszerész

461 Órás

462 Orvosi műszerész

463 Látszerész

464 Fogtechnikus

465 Mechanikai műszerész

47 Elektroműszerész, villamossági szerelő

470 Híradástechnikai és elektronikus műszerész

471 Elektroműszerész

472 Rádió- és televíziószerelő

473 Telefon- és távírószerelő

474 Kábelszerelő

475 Rádió- és tv-csőgyártó (vákuumtechnikai foglalkozások)

476 Autóvillamossági szerelő, akkumulátor-szerelő

477 Villamosgép, villamosmotor-szerelő

478 Felvonószerelő

479 Egyéb villamossági szerelő

48 Nemesfémipari megmunkáló, vésnök

480 Ékszerész, aranyműves

481 Bronz- és rézműves

482 Ötvös, cizelláló

483 Vésnök

49−50 Cementmolnár, fazekas és egyéb építőanyagipari foglalkozások

490 Cementmolnár, őrlő

491 Cement-, mészégető

492 Téglaégető

493 Kerámiaégető

494 Fazekas, kerámikus

495 Cserép, téglagyártó, préselő

496 Üvegolvasztó, -fúvó, -formázó

497 Üvegcsiszoló

498 Üvegfestő, porcelánfestő

499 Betonelemgyártó

500 Eternitgyártó

501 Egyéb építőanyag-ipari szakmunkás, egyéb építőanyagipari betanított munkás (kmn.)

51 Asztalos és egyéb faipari foglalkozások

510 Asztalos, műasztalos

511 Épületasztalos

512 Mintakészítő

513 Kádár, pintér

514 Bognár, kerékgyártó

515 Faesztergályos, faszobrász

516 Fűrészgépkezelő, gépmunkás

517 Faipari, ládaipari gépmunkás

518 Egyéb faipari szakmunkás, egyéb faipari betanított munkás (kmn.)

52 Ásványolaj-feldolgozó és egyéb vegyipari foglalkozások

520 Ásványolaj-feldolgozó, -finomító

521 Vegyipari anyagőrlő

522 Vegyianyagégető

523 Vegyianyaglepárló

524 Növényolaj- és mosószergyártó

525 Gyógyszergyártó

526 Műanyagfeldolgozó

527 Gumiabroncs-készítő és vulkanizáló

528 Gumigyártó (játék-, műszakicikk-készítő)

529 Egyéb vegyipari szakmunkás, egyéb vegyipari betanított munkás (kmn.)

53 Papírgyártó és papírfeldolgozó

530 Papíralapanyag készítő (cellulóz, facsiszolat)

531 Papírgyártó

532 Papírfeldolgozó

533 Egyéb papíripari szakmunkás és betanított munkás

54 Nyomdaipari foglalkozások

540 Betűszedő (kéziszedő, gépszedő, fényszedő)

541 Nyomdai gépmester (magas, mély, ofszet)

542 Betű- és tömöntő

543 Ofszet- és mélynyomó formaelőkészítő (fényképész, retusőr, montírozó, másoló, marató)

544 Könyvkötő

545 Egyéb nyomdaipari szakmunkás és betanított munkás (kmn.)

55 Fonó, szövő és egyéb textilipari foglalkozások

550 Fonó-előkészítő

551 Fonó

552 Cérnázó, orsózó, szövő-előkészítő

553 Szövő

554 Textilfestő, fehérítő

555 Textilkészítő, végkikészítő

556 Kötszövő, kötszövő-konfekcionáló

557 Paszományos, csipkeverő, hímző

558 Szőnyegkészítő-, javító

559 Egyéb textilipari szakmunkás, egyéb textilipari betanított munkás (kmn.)

56 Szabó, szabász és egyéb ruházatiipari foglalkozások

560 Szabó, varrónő

561 Szabász

562 Konfekciószabó, konfekcióvarró

563 Fehérneművarró, fűzőkészítő

564 Kalapos

565 Egyéb ruházatiipari szakmunkás, egyéb ruházatiipari betanított munkás (kmn.)

57 Cipész, szűcs és egyéb bőripari foglalkozások

570 Cipész

571 Cipőfelsőrész-készítő

572 Cipőgyári munkás (cipőalsórészkészítő)

573 Tímár, bőrkikészítő

574 Szíjgyártó

575 Bőrdíszműves

576 Szőrmeipari megmunkáló

577 Szűcs, szőrmekonfekcionáló

578 Kesztyűs

579 Egyéb bőripari szakmunkás, egyéb bőripari betanított munkás (kmn.)

58 Molnár, cukrász és egyéb élelmiszeripari foglalkozások

580 Molnár, malomipari munkás

581 Cukorfőző, finomító, édesipari termékgyártó

582 Cukrász

583 Pék

584 Serfőző, szeszkészítő

585 Hentes, mészáros

586 Tejkezelő, tejtermék-feldolgozó

587 Konzervkészítő, hűtőipari munkás

588 Dohányelőkészítő, dohánygyártó

589 Egyéb élelmiszeripari szakmunkás, egyéb élelmiszeripari betanított munkás (kmn.)

59 Gépész, gépkezelő (kmn.)

590 Bányagépész

591 Hőerőművi áramfejlesztő gépész

592 Gépész egyéb

593 Présgépkezelő

594 Rázógépkezelő

595 Hőerőművi áramfejlesztő gépkezelő

596 Gázelosztó gépkezelő

597 Egyéb ipari gépkezelő

60 Vegyesipari foglalkozások

600 Kárpitos

601 Hangszerkészítő, hangoló

602 Játékkészítő, bazáráru-készítő

603 Sörte-, szőr- és tollfeldolgozó

604 Vegytisztító, kelmefestő

605 Vasaló (kézi, gépi)

61 Egyéb ipari foglalkozások

610 MEO-s (fizikai)

611 Laboráns (fizikai)

612 Kazánfűtő (vizsgázott fűtő)

613 Egyéb ipari szakmunkás, egyéb ipari betanított munkás (kmn.)

65−67 Kőműves, ács és egyéb építőipari foglalkozások

650 Kőműves

651 Tetőfedő

652 Bádogos

653 Ács, állványozó

654 Vasbetonszerelő

655 Épületelem-szerelő

656 Betonozó

657 Burkoló

658 Szigetelő

659 Kőfaragó, kőszobrász

660 Műköves

661 Parkettázó

662 Csőszerelő (víz-, gáz-, fűtésszerelő)

663 Épület- és szobafestő

664 Fényező, mázoló, címfestő

665 Villanyszerelő, épületvillanyszerelő

666 Üveges

667 Kályhás

668 Útépítő, útburkoló

669 Vasútépítő munkás, pályamunkás

670 Kubikos

671 Kútásó (kútfúró)

672 Vízépítő, búvár

673 Egyéb építőipari (vízügyi) szakmunkás és egyéb építőipari (vízügyi) betanított munkás (kmn.)

68 Építőipari gépész és gépkezelő

680 Építőipari gépész és gépkezelő

70 Földműves, kertész

700 Növénytermelő, földműves, mg. munkás

701 Zöldség és dohánytermelő kertész

702 Gyümölcstermelő kertész

703 Faiskolai kertész

704 Kertész (kmn.)

705 Szőlőtermelő, szőlőmunkás

71 Állatgondozó

710 Tehenész, gulyás, szarvasmarhagondozó

711 Csikós, lovász, lóápoló

712 Kondás, sertésgondozó

713 Juhász

714 Baromfigondozó és kisállattenyésztő

715 Takarmányos

716 Állatgondozó (kmn.)

72 Erdészeti fizikai dolgozó

720 Erdőápoló

721 Fakitermelő, favágó erdőgazdasági munkás

722 Vadász, vadőr

73 Halász

730 Halász

74 Mezőgazdasági gépész-, gépkezelő

740 Mezőgazdasági gépész

741 Mezőgazdasági gépkezelő

742 Mezőgazdasági traktoros, vontatóvezető

743 Mezőgazdasági fogatos

75 Öntözőtelepi és talajjavítási munkás

750 Öntözőtelepi és talajjavítási munkás

76 Egyéb mezőgazdasággal kapcsolatos foglalkozások

760 Állategészségügyi és növényvédő foglalkozások

762 Mezőgazdasági és erdőgazdasági napszámos

763 Magtáros

764 Egyéb mezőgazdasági szakmunkás, egyéb mezőgazdasági betanított munkás (kmn.)

80 Kereskedelmi foglalkozások

801 Kereskedelmi elárusító

802 Vándorárus, piaci árus

803 Felvásárló

804 Egyéb kereskedelmi szakmunkás, egyéb kereskedelmi betanított munkás (kmn.)

81 Vendéglátóipari és szállodai fizikai foglalkozások

810 Pincér, felszolgáló

811 Szakács

812 Vendéglátóipari eladó (kávéfőző, büfés, mixer)

813 Csapos

814 Egyéb vendéglátóipari és szállodai szakmunkás és betanított munkás (kmn.)

82 Szolgáltatási (fizikai) foglalkozások

820 Fodrász

821 Kozmetikus

822 Fényképész

823 Vetítő gépész

824 Kéményseprő

825 Egyéb szolgáltatási szakmunkás, egyéb szolgáltatási betanított munkás (kmn.)

85 Járművek vezetői

850 Gépkocsivezető

851 Autóbuszvezető

852 Vontatóvezető (mezőgazdasági kivételével)

853 Dömpervezető

854 Villamos-, trolibuszvezető

855 Mozdonyvezető

856 Hajókormányos, hajógépész

857 Fuvaros, kocsis

86 Kalauz, vonatkísérő és egyéb közlekedési fizikai foglalkozások

860 Kalauz

861 Közlekedési ellenőr

862 Vonatkísérő, fékező

863 Váltókezelő, vasúti őr

864 Málházó

865 Kocsirendező, tolatásvezető

866 Mozdonyfűtő

867 Matróz

868 Hajófűtő

869 Egyéb közlekedési szakképzett és betanított munkás

87 Postás, kézbesítő

870 Postás, kézbesítő

88 Gépesített szállítási és rakodási foglalkozások

880 Bányaszállító

881 Szállítócsillés

882 Darus

883 Szállítószalag-kezelő

884 Targoncavezető

885 Egyéb gépesített szállítási és rakodási szakmunkás, egyéb gépesített szállítási és rakodási betanított munkás (kmn.)

21 Ápoló, védőnő és egyéb egészségügyi foglalkozások

211 Ápoló és ápolónő

212 Szülésznő

213 Védőnő

214 Csecsemő- és gyermekgondozónő

215 Orvosi laboráns

216 Orvosi asszisztens

217 Röntgenasszisztens

218 Gyógyszertári technikus

219 Egyéb egészségügyi fizikai dolgozó (gyógytornász, gyógymasszőr, boncmester, boncsegéd, műtős, műtőssegéd stb.)

90 Segédmunkás

900 Segédmunkás (kmn.)

901 Rakodó- és szállítómunkás

902 Takarító

904 Fűtő (kályhafűtő)

91 Köztisztasági munkás és hasonló foglalkozások

910 Köztisztasági munkás

911 Csatornázási munkás

913 Temetkezési munkás

914 Fürdőüzemi munkás

92 Árukezelő

920 Csomagoló

921 Címkéző

922 Raktári munkás

________

* Külön megnevezés nélkül.

2. számú melléklet a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

Munkakörök, amelyekben a nyugdíjasok foglalkoztatási kerete évi 1260 óra:

a) alsó- és középfokú oktatási intézményeknél pedagógus (óvónő), ideértve az óradíjasként foglalkoztatottakat is;

b) az egészségügyi, gyermek- és szociális intézményeknél, oktatási, egyéb művelődési és kulturális szolgáltató (közművelődési, népművelési, művészeti, színház, mozi stb.) intézményeknél, a Rádiónál és a Televíziónál, valamint a sportintézményeknél munkás és kisegítő állománycsoportba tartozók (szak-, betanított és segédmunkás, hivatalsegéd, vetítőgépész és nézőtéri dolgozó, gépkocsivezető, konyhaszemélyzet, dajka stb.);

c) folyamatosan üzemelő egészségügyi és szociális intézményeknél ápoló és ápolónő (műtős, altató);

d) kórházi, rendelőintézeti, üzemorvosi, gyógyszertári asszisztens, valamint a területi védőnő, a körzeti ápolónő, a területi gondozónő, a csecsemő- és gyermekgondozónő;

e) idényszerűen működő

– üdülőkben a gondnok és a fizikai munkás;

– élelmiszerkiskereskedelmi, szállodai és vendéglátóipari, idegenforgalmi, utazási irodai hálózati egységeknél bármely munkakörben alkalmazottak;

f) sütőipari szakmunkás;

g) művelődési és kulturális szolgáltató (közművelődési, népművelési, művészeti stb.) intézményeknél a takarító;

h) mezőgazdasági szövetkezetnél a fizikai munkát végző tagok;

i) köztisztasági úttisztító munkás.

3. számú melléklet a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

Munkakörök, amelyekben a nyugdíjasok nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók:

a) egészségügyi, oktatási, gyermek- és szociális intézményeknél, valamint a közforgalmú gyógyszertáraknál a takarító;

b) a népgazdaság minden területén a portás, az éjjeliőr, a telepőr, az öltözőőr, a parkőr, a csatornaőr, a mezőőr, a hegyőr, a vadőr, a halőr és az egyéb rendészeti feladatokat ellátó dolgozó, valamint a fűtő.

4. számú melléklet a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

Természetbeni juttatások pénzbeni egyenértéke

	egy napra forint	egy hóra forint
1. Étkezés és hálóhely
Reggeli	2,60	78,−
Ebéd	7,40	222,−
Vacsora	6,40	192,−
Hálóhely		25,−
Fűtés		24,−
Világítás		9,−
Mosás		14,−

2. Lakáshasználat
az alapterület nagysága szerint
összkomfortos lakás m²-enként		6,−
komfortos lakás m²-enként		5,40
félkomfortos lakás m²-enként		3,60
komfort nélküli lakás m²-enként		2,−
bútorozott lakás egyenértéke:
a komfort fokozatának megfelelő m²-enkénti egyenértéken felül:
szobánként		34,−
konyha		20,−

3. Világítás
egy szoba		12,−
egy szoba és konyha		20,−
két szoba és konyha		25,−
három vagy ennél több szoba és konyha		30,−

4. Fűtés
A fűtési idény tartamára a lakás alapterületének a nagysága szerint
a) egyedi fűtés
szilárd tüzelőanyaggal m²-enként		3,−
olaj felhasználásával m²-enként		4,−
gázfűtéssel m²-enként		6,−
b) központi és távfűtés esetén m²-enként		6,−

5. A 2−4. pont alatti juttatások egyenértékének egy napra eső hányada az egy havi összeg harmincad része.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek