400/1971 OTvH határozat
Az Országos Természetvédelmi Hivatal 400/1971. határozata
az Orosháza-tatársánci Ősgyep védetté nyilvánításáról1
1971.03.15.
A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. számú törvényerejű rendeleten és a végrehajtásra kiadott 23)1962. (VI. 17.) Korm. sz. rendeleten alapuló jogkörömben – szabályszerűen megtartott helyszíni tárgyalás alapján – meghoztam az alábbi
határozatot.
1. Az orosházi Nagy Tatársáncon tenyésző ősgyepet – az Alföld egykori természetes gyepnövényzete maradványát – és közvetlen környékét, zavartalan és tartós fennmaradásának biztosítása céljából természetvédelmi területté nyilvánítom.
2. A természetvédelmi terület Orosháza határában, a mellékelt vázrajzon feltüntetett 0369)2 hrsz. ingatlanból áll, kiterjedése 1 kh 114 ?-öl (0,58 ha), tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője és használója az Orosházi Állami Gazdaság (Orosháza), művelési ága: művelés alól kivett terület.
3. A természetvédelmi terület az ősgyepből és annak védőövezetéből áll.
4. A védett terület természetvédelmi kezelését az Orosházi Állami Gazdaság látja el.
5. A védetté nyilvánítással kapcsolatos tilalmak, korlátozások (a természetvédelmi jogszabályok általános előírásain kívül):
a) A szigorúan védett belső területen – az ősgyepen – csak a tudományos felügyeleti szerv (7.pont) esetenkénti írásbeli intézkedése alapján szabad és kell kaszálást végezni, a különböző habitusú növények egyensúlyos arányának biztosítása végett.
b) A természetvédelmi területen nem szabad legeltetni, szántást, égetést, talajmunkát, trágyázást, öntözést végezni, vegyszereket alkalmazni, építeni, árnyékoló vagy fényvisszaverő hatást kifejteni, a jelenlegi vízháztartást változtatni, járművekkel közlekedni és az ősgyep természetes tenyészetét bármi módon zavarni.
c) A taposás elkerülése érdekében az ősgyep területére gyalogosan is csak a természetvédelmi kezelés és tudományos vizsgálat céljából szabad bemenni.
d) Tilos az ősgyep növényeinek és azok részeinek (magjainak is), valamint a benne élő állatok szedése, gyűjtése. Tudományos kutatás céljára az OTvH esetenkénti engedélyével lehet gyűjtést végezni.
6. A védetté nyilvánítással kapcsolatos előírások (a természetvédelmi jogszabályok általános előírásain kívül):
a) a természetvédelmi terület határának töréspontjain határoszlopokat, az ősgyep és védősávja közötti vonal töréspontjain és közöttük 10 méterenként jelzőoszlopokat felállítani és azokat állandóan karbantartani;
b) Az OTvH által rendelkezésre bocsátott természetvédelmi táblákat kihelyezni, karbantartani;
c) az ősgyep védősávját kaszálóként kezelni, állandóan gyommentesen és rendben tartani, illetve az ősgyep alsó szegélyét az ott terjeszkedő nitrofil gyomnövényzettől mentesíteni és a védett gyep területét az esetleges elgyomosodástól a felügyeleti szerv véleményezése szerint megvédeni;
d) Repülőgépről a közelben végzett bárminemű vegyszeres kezelés előtt a természetvédelmi területet – mint elkerülendő helyet – megfelelően megjelölni és a munkavégzőket erről tájékoztatni;
e) érdekelt dolgozóit a védelmi előírásokról tájékoztatni;
f) a védett terület őrzését ellátni és biztosítani a védelmi előírások betartását;
7. A szegedi Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszékét felkérem a természetvédelmi kezelés tudományos felügyeletére, az ősgyep cönológiai feltárásának elősegítésére, a növénytársulás folyamatos megfigyelésére és az esetleg betelepült, idegen növények eltávolítására.
8. Az ősgyep védelmével kapcsolatos költséget – ha az más forrásból nem térül meg – az OTvH éves költségvetésében kell előirányozni.
9. A védett terület természetvédelmi törzskönyvi száma: 378.
10. A felsorolt rendelkezések megszegőivel, valamint mindazokkal szemben, akik a természetvédelmi területen lévő berendezéseket, létesítményeket megrongálják és cselekményük más büntetés alá nem esik, az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 111. §.-a szerint kell eljárni.
11. Ez a határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba.
Indoklás
A Nagy Tatársánc nevű halom-vonulat az 1939. évben végzett vizsgálatok szerint a bronzkor végén, vagy a vaskorszak elején készített földvár. A 3050 m hosszú, félkörívű sánc nagy része erodálódott és oldalait szántóként művelik. Keleti vége kisebb mértékben erodálódott. Ennek meredekebb északkeleti oldalát nem művelték, így kultúr-hatás által kevésbé zavart természetes növénytársulás (gyep) borítja, mely egyben védelmet nyújt az erózió ellen. Ebben a gyepben olyan növényfajok is tenyésznek, melyek jellemzőek a felszántatlan pusztai gyepekre és az Alföld művelt talajú területein ma már nem léteznek, vagy nagyon ritkák.
Asperula cynanchia L. – ebfojtó müge
Phlomis tuberosa L. – macskahere
Salvia nutans L. – kónya zsálya
Thalictrum minus L. – közönséges borkóró
Viola ambigua W. et. K. – csuklyás ibolya stb.
Az 1930-as években még más ilyen kevésbé zárt természetes gyepet is ismertek a környéken (pl. a Nagy Tatársánc túloldalán). Ma már messze környéken csak ez a kis folt őrzi az Alföld egykori természetes gyepvegetációjának nyomát.
1
A határozatot a 2007: LXXXII. törvény 1. § (4) bekezdése hatályon kívül helyezte 2008. január 1. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás