170/2010. (IX. 23.) AB határozat
170/2010. (IX. 23.) AB határozat1
2010.09.23.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 54. § (1) bekezdésének a „ , korábbi házasságból, élettársi együttélésből származó” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 54. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„54. § (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt gyermeket is –, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.”
2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 4. § f) pontja, valamint 54. § (1) bekezdésének egésze és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítvány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 4. § f) pontja, valamint 54. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az ügy indítványozó által vázolt előzménye szerint a házaspár nőtagja örökbefogadott egy gyermeket, a férj azonban az örökbefogadás megtörténte előtt meghalt, így az elhunyt után a gyermek nem jogosult árvaellátásra. Álláspontja szerint sérül az Alkotmány 67. § (1) bekezdése, mert a Tny. az „árvaellátás” fogalmát, illetőleg a jogosultság feltételeit úgy határozza meg, hogy kizár „egyes örökbefogadott gyermeket” az árvaellátásból. A kifogásolt rendelkezések különbséget tesznek a vérszerinti és az örökbefogadott gyermek közt, illetőleg nincsenek tekintettel „egyes örökbe- fogadott”, hátrányos helyzetű gyermekekre, így a szabályozás ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalommal, illetve a (3) bekezdésben meghatározott esélyegyenlőség követelményeinek biztosításával. Az indítványozó kiegészített beadványában a diszkrimináció tilalmába, az Alkotmány 67. §-ába, 70/A. § (1) bekezdésébe és 70/E. §-ába ütközőnek tartotta a Tny. 54. § (1) bekezdésének a „korábbi házasságból, élettársi együttélésből származó” szövegrészét is, mert a nevelt gyermekek között születési helyzet alapján tesz indokolatlan megkülönböztetést „egyfajta vérségi kapcsolat előírásával,” veszélyeztetve ezáltal a gyermek szociális biztonságát.
A Tny. 54. § (3) bekezdését a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi CIX. törvény 52. § (12) bekezdésének a) pontja módosította, ez azonban az indítványban felvetett alkotmányossági problémákat érdemben nem befolyásolta. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a hatályos szöveg vonatkozásában folytatta le.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A Tny. támadott rendelkezései:
„4. § (1) E törvény alkalmazásában
(...)
f) árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbe fogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás;”
„54. § (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt, korábbi házasságból, élettársi együttélésből származó gyermeket is –, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.
(...)
(3) Árvaellátás jár a testvérnek és az unokának (ideértve a dédunokát és ükunokát is) is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a Tny. 54. § (1) bekezdésének alkotmányosságát a 17/2000. (V. 26.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta az Alkotmány 70/A. §-a és 70/E. §-a alapján, ezért először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.”
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”). Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
Az Abh. azzal összefüggésben vizsgálta a támadott rendelkezés alkotmányosságát, hogy az árva gyermekek között megkülönböztetést tesz aszerint, hogy az elhunyt szülő megszerezte-e a szükséges szolgálati időt vagy sem, így egyes gyermekek számára nem biztosítja a szociális ellátáshoz való jogot.
A határozat elutasította az indítványt, és indoklásában a következőket állapította meg: „Az Alkotmány rendelkezéseiből nem következik az, hogy pusztán az árvaság tényénél fogva minden magyar állampolgárnak alanyi joga lenne a társadalombiztosítás keretében az árvaellátásra. Az árvaellátás ugyanis a társadalombiztosítás keretében biztosított hozzátartozói nyugellátás, amely nem azonosítható az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében szereplő árvaság esetére szóló, megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal, hanem annak csupán egyik lehetséges – a társadalombiztosítás rendszerében megvalósuló – formája. Ezen túlmenően a szociális biztonsághoz való jog más – a szociális intézmények keretébe tartozó – jogintézmény útján is megvalósulhat. (...) Az árvaellátás (...) az elhunyt jogszerző megszerzett jogosultságára (jogosulti pozíciójára) épülő másodlagos jogviszony (hozzátartozói nyugellátás), amely tehát a hozzátartozó, jelen esetben az elhunyt szülő nyugdíjjogosultságához előírt feltételek fennálltától (szolgálati idő, előzetes járulékfizetés) függ. Abban az esetben, ha az elhunyt szülő nyugdíjjogosultsága nem áll fenn, úgy a gyermeke sem jogosult társadalombiztosítási árvaellátásra. Ez azonban nem zárja ki, hogy a szociális igazgatás keretén belül támogatást, illetve ellátást kapjon. Az utóbbi esetben azonban a társadalom- biztosítás feltételrendszere helyett a szociális igazgatás szabályai érvényesülnek, amelyek nem elhunyt szülő (jogszerző) tekintetében fennálló követelményekhez, hanem az adott személy (árva) körülményeiben, jövedelmi és vagyoni viszonyaiban vizsgálandó – a rászorultságot igazoló – tényezőkhöz kapcsolják az ellátás nyújtását.” (ABH 2000, 112, 114, 115–16.)
Miután a jelen ügyben az indítványozó az indítványt a korábbitól eltérő összefüggésekre hivatkozva terjesztette elő, az Alkotmánybíróság az ügy érdemi vizsgálatát elvégezte, a fenti határozatban foglaltakat azonban döntésének indokolásánál irányadónak tekintette.
2. Az árvaellátás a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 14. § (3) bekezdése értelmében a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott nyugdíjbiztosítási hozzátartozói ellátás, amelyet a Tbj. 2. § (3) bekezdésére figyelemmel a biztosítottak társadalombiztosításban való részvételi kötelezettsége és társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapoz meg. A juttatás a rokoni (elsődlegesen szülő-gyermek) kapcsolaton alapul, és az Abh. által is kiemelten a szülő megszerzett nyugdíjjogosultságára épül.
A Tny. 4. § (1) bekezdés f) pontjában és 54. § (1) és (3) bekezdésében a vérszerinti és az örökbefogadott gyermek közti különbségtétel nem lelhető fel, ellenkezőleg, mindkettő árvaellátásban részesül, ha szülője részéről is fennállnak a jogszabályi feltételek. Mivel a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 51. § (1) bekezdése értelmében az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép, a Tny. 4. § (1) bekezdése csak pontosításként utal az örökbefogadott gyermekre, mivel státusa azonos a vérszerinti gyermekével. A fentiekre figyelemmel a rendelkezések nem vetik fel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítvány szerint a támadott szabályozás nem biztosítja az esélyegyenlőséget, mert pusztán az elhunyt személy örökbefogadási szándékára figyelemmel nem kezeli a vele rokoni kapcsolatban nem álló – és a Tny. 54. § (1) bekezdése szerint nevelt gyermeknek sem minősülő – gyermeket örökbefogadottként, ezért nem kerülhet az „árvával” azonos státusba. A Tny. kifogásolt szabályai azonban nem az „árva” fogalmát definálják, hanem az elhunyt jogán a hozzátartozókat – köztük az örökbefogadottat – megillető juttatásról rendelkeznek. Az indítványozó által felvetett probléma, hogy ki tekinthető örökbefogadottnak, ezáltal árvaellátásra jogosultnak, és az ezzel kapcsolatos érvelés a Csjt. – indítvánnyal nem támadott – örökbefogadási szabályaival áll összefüggésben. Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy a törvényhozó az örökbefogadás szándékát az örökbefogadási eljárás megindítása esetén figyelembe veszi: főszabály szerint az örökbefogadás a gyámhatóság engedélyező határozata jogerőre emelkedésével lép hatályba, ha azonban az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai – annak engedélyezése esetében – az örökbefogadó halálával beállnak. [Csjt. 48. § (1) bekezdése és 50. § (1) bekezdése] Ilyen esetben tehát az örökbefogadottat az örökbefogadó gyermekének jogállása illeti meg. Amennyiben pedig a gyermek a vele családi kapcsolatban nem álló személy anyagi támogatását veszti el, hozzátartozói nyugellátásban nem, de – ahogy arra az Abh. utalt – szociális támogatásban részesülhet, a szociális igazgatás rendszerén belül. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezések és az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése között az indítványozó által felvetett összefüggésben nincs alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi részt is elutasította.
4. Abban az esetben, ha az örökbefogadás nem történt meg, családi kapcsolat hiányában a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében biztosított joga és a szülő jogán alapuló ellátásra vonatkozó rendelkezések között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is elutasította az indítványt.
5. Az árvaellátásra jogosult „nevelt” gyermekek körébe azt a gyermeket vonta a jogalkotó, aki a szülők egyikével vérségi kapcsolatban áll, amely rendelkezés az indítványozó szerint indokolatlan megkülönböztetést tartalmaz annak a gyermeknek a terhére, akit csak az egyik szülő fogadott örökbe.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulat- lansággal és méltányossággal kell értékelnie. [pl. 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.] A megkülönböztetésnek azonos csoportra nézve kell fennállnia. Az azonos csoporton, adott szabályozási koncepción belüli eltérő szabályozás akkor nem alkotmányellenes, ha az eltérésnek kellő alkotmányos indoka van. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77–78.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos helyzetben lévők között nem alapjogok tekintetében tett megkülönböztetés csak akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha nincs ésszerű indoka, tehát önkényes. [16/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 62.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.]
Minthogy az árvaellátásra jogosultság esetében – az Abh.-ban kifejtettekre is figyelemmel – nem alapjogra vonatkozó különbségtételről van szó, az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezés azáltal, hogy a nevelt gyermeket csak meghatározott feltételek fennállása esetén vonja a jogosultsági körbe, azonos csoportba tartozó jogalanyokat érint-e, és a megkülönböztetés önkényes-e.
A Tny. 54. § (1) bekezdése az ellátásra jogosult nevelt gyermek ismérveit egyrészt az elhunyt személy és házastársa oldaláról, másrészt a másik szülővel való kapcsolata alapján határozza meg: így az elhunyt személy haláláig a vele együttélő házastárssal, élettárssal közös háztartásban kell nevelkednie, valamint a másik szülővel vérségi kötelékben kell állnia, mégpedig annak korábbi házasságából, élettársi együttéléséből kell származnia. Ebből következően nem értendő ide a házastárs – közös háztartásban nevelkedő – örökbefogadott, vagy nem házasságból, élettársi kapcsolatból született gyermeke.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e nevelt gyermekek a szabályozás szempontjából homogén csoportot alkotnak, mert azzal a házastárssal, aki őket a közös háztartásba hozta, rokoni (szülő-gyermek) kapcsolatban állnak. E szempontból közömbös, hogy a gyermek házasságból, életközösségből, házasságon kívüli kapcsolatból, reprodukciós eljárásból származik, vagy a szülő egyedülállóként fogadta örökbe, mert az árvaellátás valamennyi nevelt gyermek esetében a kiesett tartás pótlását szolgálja.
Más jogszabály a jogosultságok szempontjából a nevelt gyermekek között nem tesz különbséget, és azonosan kezeli a nevelt gyermeket a vérszerinti és örökbefogadott gyermekkel. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja a családi pótlékra jogosultak között felsorolja a nevelőszülőt és a szülővel együtt élő házastársat, vagyis a vele egy háztartásban nevelt, nem saját gyermek után is megilleti a juttatás; a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § db) pontja közeli hozzátartozónak tekinti egyéb feltételek mellett a vér szerinti, örökbefogadott, illetve nevelt gyermeket, illetőleg a 37/B. § (1) bekezdés c) pontja az aktív korúak ellátására jogosítja azt a személyt, aki – egyéb feltételek fennállása esetén – kiskorú gyermeket nevel. A Csjt. 62. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a házastárs vagy bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostoha- gyermek), akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. Ha a házasságban élő személy önállóan fogad örökbe gyermeket, a Csjt. 48. § (1) bekezdése megkívánja a házastárs hozzájárulását, ami ugyan nem eredményez közöttük rokoni kapcsolatot, azonban a Csjt. előző szabálya alapján tartási kötelezettsége keletkezik. E rendelkezések szülői pozíciót biztosítanak a gyermekkel rokoni kapcsolatban nem álló személynek.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget a nevelt gyermekek között kizárólag a szülővel fennálló rokoni kapcsolatukat megalapozó tények szerint, amely az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmát sérti. Ezért a Tny. 54. § (1) bekezdése kifogásolt szövegrészének alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította és megsemmisítette.
Mivel fentiek szerint megállapította a támadott jogszabályi rész alkotmányellenességét, ezért állandó gyakorlatának megfelelően [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 307.; 30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202, 209.] nem vizsgálta azt az indítványi elemet, amely ugyanezen szövegrész megsemmisítését más alkotmányos összefüggésekre alapozva kérte.
A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 251/B/2007.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás